LKRS — Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba. II pat. leid. V., 1989.

LKŽ — Lietuvių kalbos žodynas. V., 1966. T. 7 (ir jo sutrumpinimai).

L—LKŽ — Balkevičius J., Kabelka J. Latvių—lietuvių kalbų žodynas. V., 1977.

L—LV — Bojatė A., Subatnieks V. Lietuviešu—latviešu vārdnīca. Rīga, 1964.

LP — Ivanauskas T. Lietuvos paukščiai. V., 1955. T. 3.

Lp — Logminas V. Lietuvos paukščiai. V., 1979.

LPV — Ivanauskas T. Vadovėlis Lietuvos paukščiams apibūdinti. K., 1931.

LRKŽ — Lietuvių rašomosios kalbos žodynas. Heidelberg, 1932—1968. T. 1—5.

L—RKŽ — Lyberis A. Lietuvių—rusų kalbų žodynas: L—RKŽ₁. V., 1971; L—RKŽ₂. V., 1988.

LTE — Lietuviškoji tarybinė enciklopedija. V., 1980. T. 6; 1981. T. 7; 1984. T. 12.

MLTE — Mažoji lietuviškoji tarybinė enciklopedija. V., 1968. T. 2; 1971. T. 3.

MRKŽ — Mokomasis lietuvių kalbos rašybos ir kirčiavimo žodynas / Sudarė P. Kniūkšta ir A. Lyberis. II leid. K., 1986.

PP — Ivanauskas T. Pasaulio paukščiai. V., 1971.

R—LKŽ — Rusų—lietuvių kalbų žodynas. V., 1982. T. 1 (Sudarė Ch. Lemchenas); V., 1983. T. 2 (Sudarė Ch. Lemchenas); V., 1985. T. 4 (Sudarė J. Kardelytė, Ch. Lemchenas, J. Macaitis, A. Mankevičienė).

RŽ — Lietuvių kalbos rašybos žodynas. K., 1948.

TLE — Tarybų Lietuvos enciklopedija. V., 1986. T. 2; V., 1988. T. 4.

TZ — Mastaukis St. Taikomoji zoologija. K., 1947.

ŽD — Skardžius P. Lietuvių kalbos žodžių daryba. V., 1941.

Jonas Klimavičius

A „NEOTERM” FOLYÓIRAT ÉS A TERMINOLÓGIA

NEMZETKÖZIESÍTÉSE

Az IOUTN (International Organization for Unification of Terminological Neologisms) — a Terminológiai Neologizmusok Egységesítésének Nemzetközi Szervezete — 1982-ben alakult Varsóban. Alapítója Z. Stoberskis író, nyelvész és műfordító volt. A szervezet filológusokat, nyelvészeket és a különböző szakterületek más, a terminológia nemzetköziesítésének kérdései iránt érdeklődő szakembereit tömörítette. A szervezet tevékenységének fő elveit és feladatait az „All about IOUTN” („Minden az IOUTN-ről”) című különkiadvány ismerteti.

Gyakran még a legnevesebb nyelvészek is azon a véleményen vannak, hogy a neologizmus terminusokat csak anyanyelven kell megalkotni, az idegen — nemzetközi — terminusokat pedig a saját nyelv szavaival kell helyettesíteni. Az IOUTN „a tudomány az emberiség közkincse” elvet követve a terminus alakjának és jelentésének egységesítését javasolja. Az IOUTN szerint a terminológia nemzetköziesítése felgyorsítaná a tudományos és műszaki információ cseréjét, ez pedig előmozdítaná a gazdaság fejlődését.

IOUTN együttműködik nemzetközi szervezetekkel, terminológiai adatbankokkal és terminológiai központokkal, tudományos akadémiákkal és egyetemekkel; a világ különböző országaiban bizottságokat hoz létre, többnyelvű szakszótárakat állít össze és ad ki, valamint terminológiai kérdésekben tájékoztatást nyújt. A szervezet egyik legfontosabb feladata, hogy a tömegkommunikációs eszközökön és a speciális időszaki kiadványokon keresztül ösztönözze a nemzetközi terminusok használatát.

186

Az IOUTN fő kiadványa a „NEOTERM” című folyóirat, amelyet 1984-ben kezdtek megjelentetni, és háromhavonta adnak ki. A kiadvány főszerkesztője Z. Stoberski, az IOUTN elnöke. Az angol és francia nyelven közölt cikkek a terminológia elméleti és gyakorlati kérdéseit mélyítik el, és annak nemzetköziesítését különféle szempontokból vizsgálják. A kiadványban több az elméleti jellegű cikk, mint a gyakorlati. Az utóbbiak közül megemlíthető Z. Stoberski „A nemzetközi terminológia elmélete és gyakorlata” című írása (5/6 — 1987, p. 24—28), K. Lukaševičius „Fizikai terminusok a lengyel nyelvben” című cikke (K. Lukaszewicz, 5/6 — 1987, p. 38—41) stb. A folyóirat nyelvészeti és fizikai nemzetközi terminusok, valamint neologizmusok jegyzékeit közli. Ezekben különböző országok nyelvészei és terminológusai megadják az általuk használt vagy alkotott nemzetközi terminusokat, illetve azok megfelelőit. K. Gaivenis filológiai tudományok kandidátusa, a Litván Nyelvi Intézet terminológiai csoportjának vezetője révén a jegyzékekben litván terminusokat is találunk. A „NEOTERM” emellett tájékoztatja olvasóit a közelgő kongresszusokról, szemináriumokról és szimpóziumokról, valamint röviden bemutatja a cikkek szerzőit.

A „NEOTERM” első számában Z. Stoberski „A tudományos terminusok nemzetköziesítésének világméretű folyamata” című cikke (1 — 1984, p. 3—9) a speciális nemzetközi terminusok gyarapodásának problémáit tárgyalja. A nyelv és a szimbólumok fejlődéstörténetének vizsgálatakor kiderült, hogy a nyelvi jelek dezintegrációjának és integrációjának folyamata mély gyökerekkel rendelkezik. A természet, a társadalom, valamint a nyelv mint kommunikációs eszköz folyamatai az örök dezintegrációs és integrációs törvény szerint mennek végbe. Példaként a számjegyek fejlődéstörténetét mutatja be. A számjegyek nyelvi jelek, amelyeket egykor bizonyos szimbólumokkal fejeztek ki, majd számos módosulás után az arab számjegyek rendszerévé fejlődtek, amelyet a világ valamennyi nyelvének beszélői megértenek. A nemzetközi tudományos terminusok elterjedése a tudományos és műszaki információ mennyiségének, illetve változási sebességének növekedéséből ered.

T. Kožibski, a Lengyel Tudományos Akadémia professzora és biokémikusa „A tudományos terminológia egységesítése” című cikkében (T. Kožybski, 1 — 1984, p. 16—20) megjegyzi, hogy a tudósok mesterséges nemzetközi nyelv létrehozására irányuló erőfeszítései nem hozták meg a várt eredményeket. Egy ilyen nyelv nem képes olyan logikai, nemzeti, valamint fonetikai és morfológiai rendszert alkotni, amely megfelelne az emberiség mai, összetett gondolkodási szintjének. Mivel nincs nemzetközi használatra alkalmas univerzális eszköz — az angol még nem nyerte el ezt a státuszt, a görög és a latin pedig már elveszítette —, T. Kožibski szerint ezt a funkciót a tudományos és műszaki terminusok nemzetközi szintű egységesítése tölthetné be. Az egyetemesség, a terminusok nemzetköziesítésének fontos feltétele, jellemzi őket. A humán tudományok terminológiája viszont, amely hajlamos egyetlen nemzet vagy kultúra körébe szorítkozni, egyedibb, ezért nehezebben egységesíthető.

A szerző cikkében hangsúlyozza, hogy egy adott tudományág terminusainak egységesítése nem annyira a terminusok használóinak számától, mint inkább az adott tudományág népszerűségétől függ. A fogalom vagy dolog iránti nagy érdeklődés következtében olykor az azt jelölő terminus túllép a szűk szakmai kör határain (ez történt az izotopas terminussal is). A terminusok nemzetköziesítése attól is függ, hogy a tudományág milyen helyet foglal el a pontosság tekintetében. A pontos tudományok, például a matematika terminusai

187

sokkal gyorsabban egységesülnek, mint a szociológia vagy más humán tudományágak terminusai.

„A terminológia nemzetköziesítése” című előadásában (5/6 — 1987, p. 11—18), amely az addisz-abebai nemzetközi terminológiai szemináriumon hangzott el, Z. Stoberski igyekezett megvilágítani e folyamat lényegét és előnyeit minden ellenző számára. Azoknak az íróknak és filozófusoknak, akik hazafias érzelmekre hivatkozva azt állítják, hogy a nemzetközi terminusok beszennyezik a nemzeti nyelvet — a nemzet kulturális örökségének érinthetetlen részét —, emlékeztetett rá, hogy a szaknyelvi terminológia nem egyetlen nemzet, hanem az egész emberiség tudományos öröksége. A tudományos és műszaki információ cseréje során az egységesített terminológia különösen hasznos azoknak a fejlődő országoknak, amelyekben több nemzeti nyelv és számos nyelvjárás létezik. Azoknak a nyelvészeknek, akik úgy vélik, hogy a nemzetközi szavak nem egyeztethetők össze a nemzeti nyelv szabályaival, különösen annak fonetikájával, Z. Stoberski az IOUTN alapelveit ismerteti. Neologizmus átvételekor meg kell őrizni ugyanazt a fogalmat, tövet és meghatározást. Minden nyelvnek joga van az idegen szavakat saját fonetikai és nyelvtani szabályai szerint használni.

Új terminus megjelenésekor felmerül a kérdés, mit használjunk a saját nyelvünkben: közvetlen kölcsönszót, „kész” neologizmust vagy egy másik nyelv mintájára alkotott tükörfordítást. Ezt a problémát a már említett Z. Stoberski-cikk, „A tudományos terminusok nemzetköziesítésének világméretű folyamata” (1 — 1984, p. 3—9) tárgyalja. Véleménye szerint a tükörfordítások gyakran pontatlanok, torzítják az információt, és téves asszociációkat keltenek. Az egyetlen tővel és meghatározással rendelkező nemzetközi terminusok viszont állítólag univerzálisabbak, és idegen nyelvű tudományos szakirodalom olvasásakor könnyen felismerhetők, még akkor is, ha az olvasó nem tudja jól az adott nyelvet.

B. Valčak, a poznani egyetem nyelvésze „Az anyanyelvi neologizmus vagy a kölcsönszó” című cikkében (B. Walczak, 5/6 — 1987, p. 48—56) ugyanezt a problémát nyelvészeti és nyelven kívüli szempontból vizsgálja. Nyelvi szempontból nem lehet eldönteni, hogy a nemzetközi terminus vagy a saját nyelvi terminus tölti-e be jobban a terminológiai funkciókat. Nyelven kívüli szempontból a nemzetközi terminusok kétségtelen előnyre tesznek szert. Azonban ezek használatában sem szabad kritikátlanul eljárni; figyelembe kell venni az alábbiakat: az adott tudományos vagy műszaki ág terminológiai hagyományait, valamint annak a szövegnek a jellegét és rendeltetését, amelyben a terminust használják (tudományos szöveg, ismeretterjesztő mű vagy iskolai tankönyv). Fontos arra is emlékezni, hogy a saját terminusok sokkal gyorsabban meghonosodnak a használatban, mint az idegenek.

Ugyanez a B. Valčak „A lengyel terminológia fejlődése” című cikkében (3/4 — 1985, p. 15—25) megjegyzi, hogy egy újonnan megjelenő szó lehet: 1) új alkotás (származék vagy összetétel), 2) kölcsönszó (közvetlen átvétel vagy tükörfordítás), 3) neoszemantizmus, 4) hangutánzó szó. B. Valčak szerint a tudományos és műszaki terminusok eredete — a hangutánzó szavakat kivéve — azonos. A szerző ezután a lexikai egységek két fő forrását különbözteti meg: a belsőt, amelyből új szavak és neoszemantizmusok alkothatók, valamint a külsőt, amely a kölcsönszavak létrehozásának forrása.

O. A. Wojtasiewicz, a Varsói Egyetem professzora „A tudományos és műszaki terminusok szerkezete” című cikkében (O. A. Wojtasiewicz, 11/12 — 1988, p. 6—9) egyszerű szabályokat alkalmazva írja le az összetett terminusok szintaktikai szerkezetét. A szavak

188

A szóalkotási módok a nyelvészek kedvenc kutatási tárgyai, a terminusok szintaktikai szerkezetének problémáit viszont gyakran elhanyagolják. Annál is inkább, mert a lengyel nyelvben hozzávetőleges számítások szerint az egymillió tudományos és műszaki terminusnak akár 95%-a több szóból áll.

A lengyel tudós, A. Topulos „A terminusok meghatározása” című cikkében (3/4 — 1985, p. 12—15) azt állítja, hogy nagyon gyakran egészen más jelentést tulajdonítanak egy neologizmus terminusnak. Az ilyen ellenőrizetlen jelentésváltozásokat csak a terminológusok tudatos tevékenysége akadályozhatja meg. A terminus meghatározásának olvasója (az információ befogadója) néha másként értelmezi a fogalmat, mint ahogyan a szerző (az információ küldője) igyekszik bemutatni. Ez történhet akár az olvasó, akár a szerző hibájából. A. Topulos, amikor ezt a folyamatot az „információ küldője” felől vizsgálja, úgy véli, hogy a terminusok hibái azért keletkeznek, mert a terminus megalkotásakor alapul vett meghatározás is hiányos volt. A szerző ezután a meghatározás három típusát különbözteti meg: a szintetikus, az analitikus és a közvetett szabályozó meghatározást. A neologizmus terminus számára a szintetikus meghatározás a legmegfelelőbb.

Új elméletek kialakulásával új fogalmak jelennek meg. Egyes esetekben először meghatározzák, és csak azután nevezik meg őket, máskor pedig fordítva. Mindkét esetben fontos, hogy a meghatározás megfeleljen a fogalomnak. A szerző a fogalom meghatározásakor egészen más jelentést írhat le. Ez azért történik, mert amikor az ember írásban vagy szóban kifejezi gondolatait, azokat saját szemantikai nyelvéből ülteti át, és az ilyen fordításban (nem csak az ilyenben) nehéz elkerülni a hibákat.

Nagyon ritkán fordul elő, hogy az új terminus megalkotója egyben a meghatározás szerzője is. A megalkotó többnyire ismeretlen. Ma lehetetlen volna megtalálni az űrhajó fogalmának szerzőjét. Az űrhajó tervezői semmiképpen sem a fogalom megalkotói. A fogalom azzal együtt született, hogy az emberiség már a legrégibb időktől arról álmodott, hogy eljut a világűrbe.

A fogalom megjelenése után valamivel az űrhajó terminus különféle irodalmi művekben, különösen a tudományos-fantasztikus irodalomban is felbukkant. Az ilyen űrhajókat a fantasztikus művekben többnyire emberek irányították. Talán ezért tükrözte a valamivel később megjelent meghatározás csak részben az űrhajó fogalmát, nem térve ki arra a tényre, hogy az űrhajók személyzet nélküliek is lehetnek. A meghatározás szerzője egyszerűen nem elemezte a terminus használatának valamennyi esetét. Bár az első űrhajók gyártása még csak kezdetét vette, maga az űrhajó fogalma már korábban meggyökeresedett az emberek tudatában. Ezért az ilyen terminusra nem szintetikus, hanem szabályozó meghatározást kellett alkalmazni.

V. Akulenka, az Ukrán Tudományos Akadémia terminológiai bizottságának alelnöke, a filológiai tudományok doktora „Nemzetközi lexikai elemek és a terminológia nemzetköziesítése” című cikkében (7/8 — 1987, p. 11—15) a nemzetközi lexikai elemeket homológ (azaz hasonló jelentésű és formájú) diamorfémákként, dialexémákként és diafrázémákként határozza meg. Így nevezi a két nyelvben használt hasonló morfémákat, szavakat és kifejezéseket. A polielemek (azaz a polimorfémák stb.) olyan nemzetközi lexikai elemek, amelyeket több nyelvben használnak. V. Akulenka megjegyzi, hogy a terminológiában elengedhetetlen a nemzetközi elemek jelentésazonossága. A formák hasonlósága a nyelvi jel külső vagy belső oldalán is megnyilvánulhat, ezért meg kell különböztetni az írásbeli és a hangzó formát, valamint a motiváció különféle típusait — a strukturális, szemantikai és fonetikai motivációt. Ezért meg kell különböztetni az írás-

189

beli és a hangzó formát, valamint a motiváció különféle típusait — a strukturális, szemantikai és fonetikai motivációt. A lehetséges kombinációkat megvizsgálva V. Akulenka arra a következtetésre jutott, hogy mind a köznyelvben, mind a terminológiában a nemzetközi elemeknek 7 típusa létezik:

H a s o n l ó s á g o k: Típusok jelentés hangzó forma írásbeli forma motiváció I 1 1 1 1 II 1 1 1 0 III 1 1 0 1 IV 1 0 1 1 V 1 1 0 0 VI 1 0 1 0 VII 1 0 0 1

A táblázatból láthatjuk, hogy a nemzetköziség legmagasabb fokával a nemzetközi elemek I. típusa rendelkezik, a legalacsonyabbal pedig a III. típus. A mai nemzetközi kommunikációban, különösen a tudomány és a technika területén, az írásbeli formák hasonlósága sokkal fontosabb, mint a hangzó formáké. A hangzó és írásbeli forma tulajdonságai akkor fontosak, ha a nyelv saját ábécével (örmény, grúz) vagy hieroglifikus írással rendelkezik. A mai nyelvekben a nemzetközi elemek valamennyi típusa megtalálható; ezek közül kettő — a IV. és a VI. — a távol-keleti nyelvekben fordul elő. Az alábbiakban ezekre a típusokra mutatunk példákat.

I. Angol airport, francia aeroport, spanyol aeropuerto, olasz aeroporto, orosz аэропорт, lengyel aeroport, litván aeroportas stb. Az ilyen típusú szavak jelentése azonos, hangzó és írásbeli alakjuk hasonló, motivációjuk pedig közös („air” — „port, haven”).

II. Angol atom, francia atome, német Atom, spanyol atomo, olasz atomo, orosz атом, lengyel atom. A nemzetközi elemek II. típusába tartozó szavak jelentése közös, külső formájuk (hangzó és írásbeli alakjuk) hasonló, motivációjuk azonban nem azonos.

III. Angol telegraph, grúz (telegraphi), hindi (teligraf), urdu (teligraf). A szavak jelentése azonos, hangzó alakjuk hasonló, motivációjuk közös, írásbeli alakjuk azonban teljesen eltérő.

IV. Kínai (bai van), japán (hyaku man), koreai (pen man) „millió”. Az ilyen típusú nemzetközi elemek szavainak hieroglifikus alakja és motivációja azonos, kiejtésük viszont eltér.

V. Orosz метр, grúz metri, örmény metr, hindi mitar. Az írásbeli formát kivéve minden szempont hasonló.

VI. Kínai (putao), japán (budo) „szőlő”. Az ilyen típusú nemzetközi elemek szavainak közös, nem motivált hieroglifikus alakjuk van.

VII. A német Lufthansa, a dán lufthaven, a japán (kuko) és az urdu (havai bandar gah) szavak jelentése azonos: „repülőtér”, motivációjuk pedig szintén közös („air” — „port, haven”).

190

V. Akulenka a világ legfejlettebb nyelveit 5 régióra osztja: Európa–Amerika, a Szovjetunió, a Közel- és Közép-Kelet, Dél-Ázsia, Kelet-Ázsia. A nemzetközi terminusok megalkotására az 1. régióban a görög és a latin nyelv, a 2.-ban az orosz, a 3.-ban az arab és a perzsa, a 4.-ben a szanszkrit és a páli, az 5.-ben pedig a japán és az ókínai gyakorolta a legnagyobb hatást.

H. Jadackának, a Varsói Egyetem terminológusának „A nyelvész és a terminológus szerepéről” című cikke (H. Jadacka, 11/12 — 1988, p. 9—16) a nyelvész terminusalkotási folyamatban betöltött szerepéről szól. A tudományos és műszaki terminusok megalkotása nem spontán folyamat, hanem szakemberek csoportjának tudatos tevékenysége. A köznyelvi használatba bekerült szó vagy nyelvtani forma az alábbi elvnek engedelmeskedik: usus linguarum tyrannus. Ilyenkor a nyelvész minden erőfeszítése hiábavaló. A terminológiában a nyelvész tevékenysége közvetlenül az új szó megjelenésekor kezdődik. H. Jadacka M. Mazur „Műszaki terminológia” című cikkére támaszkodik, amely a terminus helyességének (correctness) 4 kritériumát különbözteti meg: 1) a terminus és az általa jelölt tárgy (referent) közötti adekvát kapcsolat, 2) a terminus kapcsolata az adott szakterület terminológiai rendszerével, 3) a nyelvi forma tökéletessége, 4) a hatékonyság (operativeness). Az adekvátság elve a következőket jelenti: 1) a terminus jelentésének és formájának megfelelését, 2) a terminus egyértelműségét, 3) a terminusok egyneműségét. Fontos, hogy egy nyelvi forma csak egy jelentéssel bírjon, és fordítva. Ellenkező esetben olyan terminológiai hibák léphetnek fel, mint a többértelműség és a szinonímia.

Az új terminus és a terminológiai rendszer közötti kapcsolat nyelvészeti szempontból, vagyis a reproduktivitás és az egyneműség elve alapján vizsgálható. A terminus akkor reproduktív, ha belőle más származékos szavakat alkothatunk. A második elv szerint az új terminus képzési módjának tekintetében egynemű kell legyen az ugyanahhoz a tudományághoz tartozó terminusokkal.

A terminus formai tökéletessége – állítja a szerző – megköveteli, hogy a felhasználó érzelmileg semleges módon viszonyuljon a kifejezett tárgyhoz. A semlegesség a szavak megfelelő megválasztásával érhető el, kerülve az olyan szóalkotási módokat, amelyek a beszélt nyelvben, illetve kicsinyítő vagy nagyító alakok képzésére alkalmasak.

J. Pienkos, a Varsói Egyetem professzora és a Lengyel Fordítók Szövetségének elnöke „A terminológia új tudományág?” című cikkében (J. Pieńkos, 7/8 — 1987, p. 25—37) megjegyzi, hogy a terminológia különösen fontos szerepet játszik mind a szépirodalmi, mind a tudományos irodalom fordításában. A fordító, gyakran siettében, maga igyekszik új szavakat vagy tükörfordításokat alkotni. Az új terminusokat megalkotó nyelvésznek az egyetemesség, a nemzetköziség, az egységesség, a megfelelőség, a hatékonyság, a pontosság és az érthetőség elvét kell követnie.

Befejezésül néhány szó a „NEOTERM” előnyeiről és hátrányairól. A folyóirat megismerteti az olvasót az IOUTN-nel, annak tevékenységével és feladataival, valamint ismerteti a nemzetközi terminológia elveit és módszereit. Véleményem szerint a kiadvány kerüli a minél több ellentétes vélemény bemutatását és a viták kiváltását. A folyóiratban kifejtett vélemények meglehetősen egyoldalúak; a hangsúly főként a terminológia nemzetközivé tételének kérdéseire és népszerűsítésére kerül.

191

A „NEOTERM” felkeltheti a nyelvészek és terminológusok érdeklődését. Egyes dolgokkal egyetértenek majd, másokkal vitába szállnak, de mindenképpen elgondolkodnak azon, hogyan őrizhető meg a litván terminológia nemzeti sajátossága a terminusok nemzetközivé tételének világméretű áramlatában.

Rosita Pundytė

1985—1990 KÖZÖTTI TERMINUSSZÓTÁRAK

Ez az annotált mutató az 1985—1990 között Litvániában kiadott terminusszótárakat sorolja fel.

Az anyagot a „Spaudos metraštis” (1985—1990) című kiadványból és könyvtári katalógusokból gyűjtötték. Az itt felsorolt szótárakat mind átnézték.

Minden szótár leírása a következő adatokat tartalmazza: 1) mely nyelveket foglalja magában; 2) milyen típusú (értelmező, fordító vagy egyéb); 3) terjedelme; 4) a terminusok elrendezése (címszócsoportos—nem címszócsoportos; rendszerezett—ábécérendes); 5) jelölték-e a hangsúlyt; 6) átnézte-e a Litván Nyelvi Intézet (korábban a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet) Terminológiai Csoportja, illetve kerültek-e bele helytelen terminusok, tükörfordítások, barbarizmusok stb.; 7) a szótár vagy szójegyzék rendeltetése.

Megjegyzés. A címekben a „szótár” és a „szójegyzék” elnevezés váltakozik. Egyes esetekben a jelentős terjedelmű (220 vagy több oldalas) kiadványt szójegyzéknek nevezik, máshol pedig éppen fordítva: egy kis, mintegy 40 oldalas kiadványt szótárnak. A szótárak és szójegyzékek leírásában igyekeztek megkülönböztetni ezeket a terminusokat.

1985

A dialektikus materializmus terminusainak és fogalmainak magyarázata: (Módszertani segédanyag az LVKKI hallgatói számára) / Litván Állami Testnevelési Intézet, Marxizmus–leninizmus Tanszék. Összeállította J. Jaselskis. K.: LVKKI, 1985. 52 p.

Ez az egynyelvű értelmező szójegyzék több mint 180, leggyakrabban használt filozófiai terminust tartalmaz.

A szójegyzék nem korlátozódik a terminusok rövid magyarázatára: jelentős mennyiségű adatot közöl egy-egy jelenség történetéről, megnevezi a legjelentősebb képviselőket stb. Számos terminus esetében feltünteti azok eredetét és eredeti jelentését.

A terminusok a szójegyzékben ábécérendben szerepelnek.

A szótárban nincs jelölve a hangsúly; a Terminológiai Csoport nem vizsgálta át.

A Litván Állami Testnevelési Intézet dialektikus materializmust tanuló hallgatói számára készült.

Elektrotechnikai, galvanotechnikai és korróziós terminológiai szótár (litván, orosz, angol, német és francia nyelven): Megvitatásra szánt tervezet / a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Kémiai és Kémiai Technológiai Intézete. Összeállították A. Bernotas, J. Bubelis, J. Matulis, V. Skominas, R. Šližys, G. Tomkevičius és R. Višomirskis. V.: [ChChTI], 1985. [D] 1. 208 p.

A szótár öt nyelvet foglal magában (litván, orosz, angol, német és francia); fordítószótár.

192