LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXV (1995) LIETUVIŲ LEKSIKOLOGIJOS TYRINĖJIMAI

Dovilė RIMANTAITĖ—SVETIKIENĖ

VARGÁNYA (BOLETUS EDULIS FR.) ÉS SZINONIMÁI

Ma Litvániában a vargányát tartják a legértékesebb gombának. Litvániában a különböző termőhelyek alapján legalább négy fő Boletus edulis (Bull.) Fr. változat ismert¹, amelyek „alakjukban, színükben és méretükben különböznek”². Az utóbbi időben a mikológusok hajlanak arra, hogy több vargányafajt is elkülönítsenek. Például a „Litvániai gombák”³ című műben szerepel a közönséges vargánya (Boletus edulis Fr. = B. edulis f. edulis, incl. B. edulis f. betulicola Vassilk.) és a fenyővargánya (Boletus pinicola Vitt. = B. edulis f. pinicola (Vitt.) Vassilk.), amelyek úgy tűnik, a Litvániában előforduló vargányák közül a legelterjedtebbek. Litvánia különböző vidékein rendszerint többféle vargányaváltozat terem, attól függően, milyen erdők veszik körül őket. Az emberek többnyire észreveszik a vargányaváltozatok közötti különbségeket, de sem ez, sem e gomba értékessége nem vezetett számos litván népi elnevezés kialakulásához. Ellenkezőleg: mind a nyelvjárásokban, mind a köznyelvben meghonosodott a jövevényszó, és minden olyan törekvés, amely a saját elnevezés köznyelvi használatát kívánta előmozdítani, eredménytelen maradt. Ez a cikk kísérletet tesz arra, hogy áttekintse a gomba valamennyi ismert elnevezését és azok motivációját.

Az anyagot a „Litván nyelv szótárából”⁴ (a továbbiakban: LKŽ), a „Litván nyelvatlaszból”⁵ (a továbbiakban: LKA), azok cédulagyűjteményeiből gyűjtöttük; kiegészítettük litván szótárakban található elnevezésekkel, valamint a szerző által a nyelvjárásokból összegyűjtött adatokkal.

1. A vargánya elnevezései.

Ez a „barna, domború kalapú, magas, vastag tönkű, likacsos termőrétegű, ehető gomba (Boletus edulis) a litván nyelvterület szinte egészén a szláv eredetű baravykas jövevényszóval ismert”; barovykas alakban is feljegyezték Želsvában, Marijampolė járásban (LKA I 170). A baravykas szláv eredete kétségtelen: a belarusz баравік szóból származtatják⁶. A belarusz баравік, amint azt a belarusz dialektológia adatai mutatják

1 M a z e l a i t i s J. ir M i n k e v i č i u s A. Valgomoji ir nuodingieji grybai, Vilnius, 1957, 99. 2 U r b o n a s V. Grybai, Vilnius, 1986, 54. 3 M a z e l a i t i s J., U r b o n a s V. Lietuvos grybai, Vilnius, 1980, 143. 4 Lietuvių kalbos žodynas 3—16, Vilnius, 1956—1995; II leid. 1—2, 1968—1969. 5 Lietuvių kalbos atlasas 1, Leksika, Vilnius, 1977. 6 B r ü c k n e r A. Die slavischen Fremdwörter im Litauischen. — Litu-slavische Studien, Weimar, 1877, 70; S k a r d ž i u s P. Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen, Kaunas, 1931, 39; F r a e n k e l E. Litauisches etymologisches Wörterbuch 1, Heidelberg etc., 1962, 35; žr. dar: S a b a l i a u s k a s A. Lietuvių kalbos leksika, Vilnius, 1990, 237.

92

adatok⁷ szerint ez a gomba fő elnevezése, és egész Belaruszban ismert; Litvánia határvidékén pedig lényegében csak ez használatos. A borowik elnevezést Lengyelországban is széles körben használják erre a gombára, de úgy tűnik, hogy ott viszonylag nem régen honosodott meg, és egyetlen elnevezésként csak Lengyelország északkeleti peremvidékein (Suwałki, Białystok és Lublin környékén) ismert⁸. Az elnevezés földrajzi elterjedése és képzése alapján úgy vélik, hogy a lengyel borowik a keleti szláv nyelvekből⁹, valószínűleg a belaruszból¹⁰ került át. Érdekes, hogy a lengyel irodalomban talán elsőként A. Mickiewicz használta a „Pan Tadeusz” című eposzban¹¹; ő Nowogródekből (a mai Belarusz területéről) származott.

A gomba e szláv elnevezése az orosz és belarusz бор „fenyves”, a lengyel bór és más hasonló szavakkal függ össze¹², motivációjában pedig a gomba termőhelye jelenik meg.

A lit. vargánya viszonylag régi jövevényszó. Az írott nyelvben először a XVII. század közepéről származó Lexicon Lithuanicum (Lex 84¹³), valamint a XVIII. század első feléből való, úgynevezett Krauzės (Q 505) szótárak kézirataiban jelenik meg. Később P. Ruigys szótárában, K. Donelaitis „Metai” (Vasaros darbai 601) című művében, K. G. Milka és G. H. F. Nesselmanno szótárában, egy kéziratos litván–lengyel szótárban (RtŽ), F. Kuršaitis és A. Juška szótáraiban, valamint V. Kalvaitis „Lietuviškų vardų kletelė” (KlvK 83) című művében fordul elő. J. Brodovskis XVIII. századi kéziratos szótárában ugyanennek a szónak egy ė-tövű változata is szerepel: Barawikkes Steinpiltzke & Storkótes (B979)¹⁴. A vargánya a XX. századi litván nyelvi szótárak mindegyikében megtalálható. Ezután a mikológiai terminológiánkba is bekerült. Kezdetben P. Matulionis „Žolynas”¹⁵ című művében a tinórufélék nemzetségének fő gombáját, a Boletus edulis Fr.-t jelöli, később azonban a „Lietuviškas botanikos žodynas” című könyvben és más munkákban¹⁶ a Boletus nemzetség nevévé vált.

Amint azt az LKA I 170 és az általunk gyűjtött anyag is mutatja, a Litvániában széles körben elterjedt baravykas mellett Litvánia déli nyelvjárásaiban a gombának más elnevezései is vannak. Összetett elnevezéseket is feljegyeztek: ezekben második tagként a gomba általános neve vagy a baravykas szó, első tagként pedig a tikras, tikrinis „igazi, valódi” melléknevek állnak. Például a tikras grybas „igazi gomba” elnevezést Rudniában, Marcinkonysban és Kabeliaiban hallották,

⁷ Лексичны атлас беларускіх народных гаворак 1, Мінск, 1993, 114 ir žemėlapis 279; Сержанина Г. И., Яшкин И. Я. Грибы, Минск, 1986, 117.

⁸ Bartnicka — Dąbkowska B. Polskie ludowe nazwy grzybów, Wrocław etc., 1964, 45.

⁹ Ugyanott.

¹⁰ Sabaliauskas A. Ugyanott.

¹¹ Bartnicka — Dąbkowska B. I. m., 46.

¹² Brückner A. Słownik etymologiczny języka polskiego, Warszawa, 1974, 36; Этн.магазины слоўнік беларускай мовы 1, Мінск, 1978, 370; žr. dar: Sabaliauskas A. Ten pat.

¹³ Itt és a továbbiakban a rövidítések az LKŽ-hez hasonlóan értendők.

¹⁴ J. Brodovskitól ezt a formát G. H. F. Ness elmann is átvette, vö.: Barawikke, -es, f. daff. (Bd.).

Matulionis P. Žolynas 2, Litván növényszótár és növényjegyzék, Vilnius, 1906, 12.¹⁵

¹⁶ Lietuviškas botanikos žodynas 1, Kaunas, 1938, 51; Mazelaitis J. és Minkev ičius A. Min. veik., 97; Mazelaitis J., Urbonas V. Min. veik., 143 és másutt.

93

Azierkuose-ban (Grodnói terület) igazi vargánya – Pivašiūnai-ban, Kapčiamies-tyje-ben igazi gomba – Kabeliai-ban, Ratnyčia-ban. Legelterjedtebb azonban a igazi főnévi alak – Marcinkonys-ban, Seirijai-ban, Lazdijai-ban, Leipalingis-ben, Ratnyčia-ban, Liškiava-ban, Kapčiamiestis-ben, Druskininkai-ban, Švendubrė-ben, Kabe-liuose-ban, Veisiejai-ban. Mindezeket a neveket, amelyek csak Litvánia délkeleti részén ismertek, földrajzi elterjedésük miatt feltehetően a megfelelő lengyel nevek tükörfordításainak kell tekintenünk¹⁷, vö. a lengyel grzyb prawdziwy, prawdziwy, prawdziwek ’vargánya’ stb., amelyek egész Lengyelországban igen elterjedtek¹⁸. Amint a belarusz dialektológiai adatok mutatják, a belarusz праўдзівы грыб, праўдзівы, праўдзівец ’vargánya’ stb. Belarusz délnyugati részén, a lengyel határ közelében elterjedt¹⁹, és e nevek földrajzi elterjedése arra utal, hogy valószínűleg Lengyelországból kerültek át. Zietelojében (Grodnói terület) feljegyzett ščýras grýbas, spravedlìvas grýbas ’vargánya’ a belarusz щуры грыб, справядлівы грыб újabb keletű jövevényszavai.

Dzúkiában ma a igazi, valódi gomba, valódi vargánya, igazi gomba helyett vagy mellett olykor a baravykas is használatos, amely lassanként kezdi kiszorítani a tájban megszokott gombaneveket. Ennek ellenére a régi elnevezéseket egyelőre saját, ősi örökségként számon tartott neveknek tekintik, és jóval elevenebben élnek a használatban, míg a baravykas jövevényszóként, nemrég megtanult elnevezésként hat²⁰. A „Druskininkai nyelvjárásának szótárában” például a következő sokatmondó mondat szerepel: A baravykai talán lengyelből vagy oroszból való, nálunk viszont igaziak²¹. Ugyanott megtalálható a tikriniauti ’vargányászni’ ige is: Tikriniaut einam – daugis tikrinių. Hangzásuk és képzésük alapján a tikrinis (grýbas), tikras grýbas (tikras baravykas újabb⟧²² elnevezések a saját nyelviek. Motivációjuk – akárcsak a lengyel megfelelőké – nagyon világos: tulajdonságaik miatt (nem feketednek meg, szárításra alkalmasak, jó ízűek) a legjobb gombáknak, vagyis a legigazibbaknak tartják őket.

Noha viszonylag kis területen (Litvánia délkeleti részén) használatos, a XX. században a tikrinis (grýbas, baravykas) bekerült a szótárakba, és a köznyelvbe is beépült. Ez feltehetően annak az igyekezetnek köszönhető, hogy a köznyelv számára megtalálják és felvegyék a baravykas litván szinonimáját; emellett a mikológiai terminológia kialakításakor is eszükbe jutott. J. Baronas például az „Orosz–litván szótárban”²³ (a šilabudė, baravykas mellett) feltehetően elsőként rögzítette szótárban a tikrinis grýbas alakot a vargánya jelentésében. Később a tikrinis, tikrinis baravykas alak más szótárakban és írásművekben is előfordul²⁴.

17 LKA I 170.

18 Bartnicka – Dąbkowska B. Min. veik., 44.

19 Leksičny atlas... Min. veik., žemėlapis 279; Сержанина Г. И., Яшкин И. Я. Min. veik. Ten pat.

20 LKA. Ten pat.

21 Naktinienė G., Paulauskienė A., Vitkauskas V. Druskininkų tarmės žodynas, Vilnius, 1988, 407.

22 Bartnicka – Dąbkowska B. Min. veik., 44.

23 Baronas J. Rusų lietuvių žodynas. 2. kiadás, Kaunas, 1933, 32.

24 Lietuviškoji enciklopedija 2, Kaunas, 1934, 1208; Lietuviškas botanikos žodynas. Uo.; Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius, 1954, 856; Mazelaitis J.

94

A valódi vargánya a mikológia tudományos terminológiájában is meghonosodott. Miután a Boletus nemzetség gombáinak megnevezésére a vargánya nevet választották, a Boletus edulis Fr. fajt, a vargányafélék legfontosabb faját, valódi vargányának nevezték el.

A tudományos terminológiában már említett neveken kívül a litván nyelvben a vargányának egyéb, szűkebb körben használt vagy használatos elnevezései is vannak. Dzúkiában (Dauguse, Varėna, Rudnia, Marcinkonys, Perloja, Merkinė, Kabeliai) és Zietelában nem túl gyakran a vargányát a gomba általános nevével is illetik. A gomba „vargánya” jelentésű használatának viszonylagosan szűk köre arra enged következtetni, hogy a litvánok, akik ezt a szót meglehetősen régen kölcsönözték a szláv nyelvekből (a XVII. századi írásos emlékekből ismert)²⁵, feltehetően nem olyan régen vették át a szó jelentését is a legközelebbi szomszédoktól. A szláv nyelvek északi és nyugati nyelvjárásaiban ugyanis szokás volt és ma is szokás a gomba általános nevével kizárólag vagy mindenekelőtt a vargányát jelölni²⁶. Széles körben, különösen Lengyelország északkeleti részén elterjedt a lengyel grzyb szó Boletus edulis Fr. jelentésben²⁷. A belarusz гриб szó ugyanezzel a jelentéssel Belarusz déli részén ismert²⁸. A vargányát egyszerűen gombának nevezik, mert a legértékesebb gombának tartják²⁹.

A vargánya jelentésben rögzített litván grybo alakot írott forrásokban nem sikerült találnom. Érdekes volna megemlíteni, hogy például a lett nyelv megfelelő szláv jövevényszavai, a (g)rības, grība a régi lett nyelvi emlékekben úgy tűnik, vargánya jelentésben szerepelnek; vö. K. Elvers német–lett szótárának (1748) Steinpültzen, Rīhbas adatát, G. F. Stender lett–német szótárának (1761) grihbas, Steinpülzen alakját, amelyet a szerző egyébként felvidéki nyelvjárási szóként határoz meg³⁰ (ugyanebben a szótárban a gomba baravīkḍ neve is szerepel³¹), a Kurlandia gombaelnevezéseit tartalmazó jegyzék (1866) Grihbas (rīhbas) Steinpilz adatát³², valamint C. C. Ulmanis lett–német szótárának (1872) grība, der Steinpilz alakját³³.

A vargánya egy másik, kevésbé ismert elnevezése a storkōtis (stōrkōtis). A beszélt nyelvben azonban nem adatolt. Először a XVIII. század első feléből származó kéziratos szótárban, az egykori königsbergi levéltárban található meg (Q¹ 399)³⁴. Később a vargányával együtt, mondhatni, valamennyi keleti

és M i n k e v i č i u s A. i. m., 143.

²⁵ Z i n k e v i č i u s Z. A litván nyelv története 3, A régi írásos emlékek nyelve, Vilnius, 1988, 137.

²⁶ Г а й д а м о в и ч — М а з у р е к А. A gombák elnevezései a szláv nyelvekben. — Filologia rosyjska 13, A sorozat, 1976, 106.

²⁷ B a r t n i c k a — D ą b k o w s k a B. i. m., 44.

²⁸ Lexikai atlasz. i. m. Ugyanott; C е р ж а н и н а Г. И., Я ш к и н И. Я. … i. m. Ugyanott.

²⁹ B a r t n i c k a — D ą b k o w s k a B. Ugyanott.

³⁰ Idézi: Z e m z a r e D. Latviešu vārdnīcas, Rīga, 1961, 115.

³¹ Ugyanott, 127.

³² K a w a l l H. Gombák Kurlandban, lett elnevezéseik szerint, némelyikük jelentésének megkísérelt magyarázatával. — Magazin, herausgegeben von Lettisch-Literär[ischen] Gesellschaft 13, 1866, 78.

³³ M ü l e n b a c h s K. Latviešu valodas vārdnīca 1. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns, Rīga, 1923, 656.

³⁴ Az adatok innen származnak: S k a r d ž i u s P. A litván nyelvi szóalkotás, Vilnius,

95

A porosz litván lexikográfiai munkákban: P. Ruigys szótárában, K. Donelaitis „Metai” című művében (Vasaros darbai 601), valamint K. G. Milkus és G. H. F. Nesselmanno szótáraiban. F. Kuršaitis szögletes zárójelben közli a storkotį alakot, ezzel jelezve, hogy ezt a nevet az élő nyelvből nem ismeri (csak a baravykas alakot hallotta), ám hogy a szó még élt (a baravyko mellett), azt a Porosz Litvániában még a XIX. század végén is tanúsította V. Kalvaitis³⁵. J. Brodovskis XVIII. századi kéziratos szótára ugyanezen szó ė-tövű változatát adja: Storkōtes (B 979). A XX. századi szótárak közül a DŽ (1954, 1972, 1993) és az NdŽ a baravykas lehetséges szinonimájaként a storkotį alakot, a KŽ pedig a storkotį alakot közli, ez azonban úgy tűnik, lexikai dialektizmus maradt³⁶. A rendelkezésre álló anyag arra utal, hogy a „vargánya” jelentésű storkōtis csak Porosz Litvániában volt ismert. A műalkotás konvencióit szem előtt tartva azért idézhető egy mondat K. Donelaitis „Metai” című művéből: „Plempių, rudmesių, storkočių bei baravykų, jautakių ir baltikių, gruzdų irgi bobausių bėgdamas į girias jos sau taip daug prisiruošė...” (Vasaros darbai 601—603). A párhuzamosan használt storkotis és baravykas mintha arra engedne következtetni, hogy két különböző gombának a nevei. Elképzelhető, hogy a storkočių egy bizonyos vargányafajtát jelölt. A név kifejező motivációja arra utal, hogy a gomba vastag tönkjét emeli ki; a nagyon vastag tönkű vargányát az emberek a legjobbnak tartják, vö. a Klaipėda járási Pėžaičiaiból származó mondattal: Baravykai ant storo koto — tie tikrieji³⁷. Érdekes, hogy más nyelvekben nem található hasonló motivációjú vargányanév. Ez valóban egy sajátos, egyetlen régióban kialakult gombanév, amely Litvánia tágabb területén ismeretlen maradt, és nem honosodott meg.

A saját, népi vargányanevek közé kell sorolnunk a žemaitiai juodviršis alakot is, amely J. Pabrėža, S. Daukantas és M. Akelaitis kiadatlan írásaiból ismert, bár az élő nyelvből nem jegyezték fel. „Taislius” című művében³⁸ J. Pabrėža a litván nyelv megtisztítására törekedve, és kölcsönszó helyett litván megfelelőt keresve a juodviršį alakot adja meg a vargánya neveként, egyúttal megjegyezve, hogy ez žemaitiai elnevezés. S. Daukantas is kerülte a baravykas kölcsönszót, amely kétségtelenül jól ismert volt Žemaitijában, és helyette a juodviršį alakot emelte ki. Daukantas kéziratos litván–latin szótárában ez áll: Barawikas vide joudwirszis (85. o.)³⁹; lengyel–litván szótárában pedig a baravyko szócikk így fest: Borowik, jūdwiŕszis⁴⁰. A Juodviršis M. Akelaitis kézirataiban⁴¹ is előfordul, de tudjuk, hogy ő kortárs žemaitiai írások nyelvét követte, és azokból jegyzeteket készített⁴², és,

1943, 426.

³⁵ K a l v a i t i s W. Lietuwiszku Wardu Klėtele, Tilžė, 1910, 83.

³⁶ A gomba nevét így magyarázza a következő könyv: K a b e l k a J. Kristijono Donelaičio raštų leksika, Vilnius, 1964, 21.

³⁷ LKA cédulakatalógusa.

³⁸ P a b r ė ž a J. Tayslės augumynis... (a kéziratot a M. Mažvydas Nemzeti Könyvtár őrzi), 1843, 850.

³⁹ Idézve a következő tanulmányból: K r u o p a s J. S. Daukantas lexikográfiai munkái. — Lietuvių kalbotyros klausimai 4, 1961, 309.

⁴⁰ D a u k a n t a s S. Didysis lenkų-lietuvių kalbų žodynas (a-m), Vilnius, 1993, 94.

⁴¹ LKŽ IV 412.

⁴² K r u o p a s J. M. Akelaitis, a lexikográfus. — Lietuvių kalbotyros klausimai

96

feltehetően S. Daukantas litván–lengyel szótárából⁴³ származik. J. Pabrėža és S. Daukantas egyaránt kenyértermelő žemaitisok voltak, és saját nyelvjárásuk alapján írtak, így a juodviršis feltehetően az ő nyelvjárásukból került a kéziratokba, de nem terjedt tovább. J. Pabrėža, aki elsőként próbált litván nyelvű botanikai terminológiát és nómenklatúrát alkotni, a juodviršį a tudományos terminológiában is igyekezett használni: a Boletus edulis Fr. gombának a skylelių grybas juodviršis nevet adta (a Boletus nemet ennek megfelelően skylelių grybais néven nevezte)⁴⁴, ám ez a név később nem honosodott meg.

A litván nyelvben meglévő kevés baravyko-szinonimát a XX. században újonnan alkotott, szótárakban rögzített gombanevek egészítették ki. A század első felében, amikor különösen nagy erőfeszítéseket tettek a nyelv megtisztítására és a szláv jövevényszavak kiküszöbölésére, arra is határozott törekvés mutatkozott, hogy a baravyką litvánosítsák, és helyettesítő nevet találjanak számára (erre már J. Pabrėža és S. Daukantas is törekedett). Így a litván írott nyelvben⁴⁵ megjelent a részleges tükörfordításnak számító šilavykas: a jövevényszó tövét lefordították (tehát a motiváció változatlan maradt), képzőjét viszont kölcsönözték. A XX. század elején a vargánya jelentésében a šilabudė⁴⁶, šilabudė (NdŽ, KŽ) is felbukkant — ez is szótári alkotás volt. Ez a név, amelyet feltehetően nem kis részben a baravyko hatására, ugyanazzal a motivációval képeztek, a szótárakon túl mégsem terjedt el. A DŽ legújabb kiadásából (1993) is törölték, figyelembe véve azt is, hogy a šilabudės második tagja nem szokásos a likacsos termőrétegű gombák nevének képzésében. A -budė második taggal alkotott népi gombanevek között csak a galócafélék, illetve egyébként a silány, ehetetlen gombák nevei találhatók; vö. kiauliabudė „Lactarius trivialis Fr.”, storabudė „Lactarius vellereus Fr.”, kelmabudė „Armillariella mellea Karst.?”, brėdžiabudė „Hydnum imbricatum Fr.”, panabudė „Phallus impudicus (L.) Pers.” stb. Vö. még a būdė alakot is, amelyet Marcinkonyse településen a „baravõk kivételével minden gomba” jelentésben jegyeztek fel. Ezt a jelentést úgy tűnik, az LKŽ I 1120 példái és J. Pabrėža būdė „Agaricus” adata⁴⁷ is alátámasztja.

J. Ryter, B. Sereiskis és A. Kuršaitis szótáraiban a vargánya jelentésében a šilbaravykis szerepel; J. Šlapelisnél (1940) a šilabaravykis, A. Lalis „Lengyel–litván szótárában” (1912) pedig a šilagrybis (LL10) alakot közli; ezek feltehetően véletlenül kerültek be, mivel egyébként ezekkel a nevekkel a tinórufélék családjába tartozó más gombákat jelölik (Boletus luridus Fr., Gyroporus castaneus (Fr.) Quél., Gyroporus cyanescens (Fr.) Quél., Suillus variegatus (Fr.) O. Kuntze, Tylopilus felleus (Fr.) Karst.).

12, 1970, 157.

⁴³ Ugyanott, 159.

⁴⁴ P a b r ė ž a J. Min. kézirat, 849.

⁴⁵ Litván enciklopédia. Ugyanott.; S e r e i s k i s B. Litván–orosz szótár, Kaunas, 1933, 955; S l a p e l i s J. Lengyel–litván szótár, Vilnius, 1940, 509.

⁴⁶ B a r o n a s J. Orosz–litván szótár, Kaunas, 1924, 24; Litván–lett szótár. Összeállította J. R y t e r i s, Riga, 1929, 1164; B a r o n a s J. Orosz–litván szótár. 2. kiad., Kaunas, 1933, 32, 104; Š l a p e l i s J. Min. könyv, 509; később DŽ (1954, 1972), NdŽ.

⁴⁷ P a b r ė ž a J. Min. kézirat, 831.

97

2. A vargánya változatainak elnevezései.

A litván nyelvjárásokban olyan vargányanevek is előfordulnak, amelyekkel e gomba valamelyik változatát nevezik meg. Az ilyen nevek többségét Dzūkijában, Litvánia gombákban leggazdagabb vidékén jegyezték fel. Itt láthatóan legjobban a vargánya két fő változatát különböztetik meg: a fenyvesi (Boletus pinicola Vitt. = B. edulis f. pinicola (Vitt.) Vassilk.) és a nyíres erdőkben termő (Boletus edulis Fr. = B. edulis f. edulis, beleértve a B. edulis f. betulicola Vassilk. alakot is). Nemcsak termőhelyük, hanem kalapjuk színe és mérete is eltér. A fenyvesi, fekete kalapú vargányát például összetett névvel feketekalapú vargányának (Druskininkai, Kapčiamiestis), feketekalapú gombának (Kabeliai), feketekalapú vargányának (Labanoras, Tauragnai), vagy még gyakrabban főnevesült formában feketekalapúnak (Varėna, Marcinkonys, Rudnia, Pivašiūnai, Valkininkai, Saldutiškis), illetve feketetetejűnek (Gervėčiai, Rūdiškės) nevezik. Ezzel szemben a nyíres erdőkben termő, világosabb kalapú vargányát fehérkalapú vargányának (Kapčiamiestis), fehérkalapú vargányának (Tauragnai), vagy fehérkalapúnak (Varėna, Marcinkonys, Valkininkai, Druskininkai, Saldutiškis), illetve fehértetejűnek (Rūdiškės) nevezik. A termőhelyre utalva ezeket a nyíresekben növő fehér vargányákat még nyíresek melletti vargányáknak (Labanoras), nyíresekben termőknek (Varėna, Rudnia), vagy ligetes erdőkben termőknek (Druskininkai, Marcinkonys, Pivašiūnai), ligetes erdőkben termő vargányáknak (Dubi čiai), ligetes erdőkben termő gombáknak (Ratnyčia) is nevezik; vö. a trākas szóval: „magas, száraz rét, ritkás bokrokkal és fákkal benőve, erdei tisztás · || rét, ahol nyírfák vannak” (LKŽ XVI 538).

Külön meg kell még említeni azokat a szórványosan előforduló összetett vargányaneveket, amelyekkel csak a legelső, legkorábban megjelenő vargányákat nevezik meg. A vargánya megjelenését általában a rozs kalászolásához kötik, vö. a következő mondatokkal: Az első vargányák akkor kezdenek nőni, amikor a rozs kalászol Kamajai; Amikor a rozs kalászol, nő a vargánya Lazūnai; Akkor valamilyen kis vargánya is előbújik a rozssal együtt Pelesa. Így keletkezett a rozsvargánya megnevezés (: A rozsvargánya az igazi vargánya) Gardamasban, valamint a rozsvirágú vargánya Kaltanėnaiban; motivációjukat vö. a lengyel żytni „Boletus edulis Fr.”⁴⁸ és a belarusz каласасвікі „a rozs kalászolásának idején növő vargányák”⁴⁹ kifejezéssel. Ezenkívül az első vargányákat májusi vargányáknak nevezik Labanorasban; motivációjukat vö. a lengyel grzyb majowy „Boletus edulis Fr.”⁵⁰ és a hryb majowy „Boletus edulis Fr.”⁵¹ kifejezéssel.

3. Išvados.

Az összes ismert vargányanevet áttekintve látható, hogy mind az írott forrásokban, mind a nyelvjárásokban ősidők óta meghonosodott egy viszonylag régi szláv eredetű név

48 B a r t n i c k a — D ą b k o w s k a B. Min. veik., 130.

49 Az északnyugat-belarusziai és határ menti nyelvjárások szótára 2, Minszk, 1980, 367.

50 B a r t n i c k a — D ą b k o w s k a B. Min. veik., 91; M a j e w s k i E. Słownik nazwiskologicznych i botanicznych polskich 2, Warszawa, 1894, 121.

51 B a r t n i c k a — D ą b k o w s k a B. Min. veik., 93.

98

jövevényszó baravykas, amely mára már meghonosodott szóvá vált. A másik, írásokban és nyelvjárásokban előfordult vagy ma is használatos baravyko-szinonimák, bár szintén saját szavak, talán nagyon kifejező, a gomba egyetlen jellegzetességét kiemelő motivációjuk miatt maradtak szűk körű dialektizmusok (storkūtis, juodviršis), vagy egyszerűen ügyetlenül alkották meg őket, és nem honosodtak meg. A mikológiai szakszókincs megalkotásakor a baravyko mellett a tikrinis megnevezést is terminussá tették. Így a XX. századra a baravykas összes elnevezésének helye már megszilárdult a szinonimasorban: baravykas, tikrinis, storkūtis, juodviršis.

BARAVYKAS (BOLETUS EDULIS FR.) ÉS SZINONIMÁI

Összefoglalás

A Boletus edulis gomba összes ismert elnevezésének áttekintése után megállapítható, hogy a fehérorosz nyelvből származó régi jövevényszó, a baravykas mind a régi irodalomban, mind a nyelvjárásokban használatos. A gomba néhány litván elnevezése is megtalálható ezekben, de egy nyelvjárás kivételével másutt nem elterjedtek. Ennek oka az lehet, hogy sajátos, bár világos motivációjukban a megnevezés alapjául a jelöltnek csupán egyetlen tulajdonságát vették, például: storkūtis, juodviršis; más nevek pedig egyszerűen hibásan képzettek voltak, ezért nem gyökereztek meg a litván nyelvben (šįlaogkas, šįlabudė). A mikológiai szakszókincs kialakításakor nemcsak a baravykas, hanem a Litvánia déli részén használt tikrinis elnevezést is figyelembe vették. Így a XX. században a baravykas szinonimái elterjedtségük mértéke szerint a következőképpen sorolhatók fel: tikrinis, storkūtis, juodviršis.

99