LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997)

LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS

Gertrūda NAKTINIENĖ

DÉL-AUKSTAITI ÉS KELET-AUKSTAITI VILNIUSI NYELVJÁRÁSI OKOZTATÓ IGÉK A SZÓTÁRAKBAN

1. Az okozó és a műveltető igéknek az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” (a továbbiakban – LKŽ) című szótárban való közlésével kapcsolatos nehézségek arra ösztönöztek, hogy alaposabban megvizsgáljam használatukat a dél-aukstaitiai és a kelet-aukstaitiai vilniusi nyelvjárásokban. E nyelvjárások -(d)yti, -(d)inti képzős származékai különösen problematikusak. Némelyiküket indokolatlanul okozó igének tekintik, például: užremdyti Pls (LKŽ XI 427), sőt műveltetőnek is, például: apleisd yti Rod (LKŽ VII 243), atsakydyti Grv (LKŽ XII 22), nusėmyti Grv, Rod (LKŽ XII 356–357), priimdyti Dv, Rod, Knv, Arm (LKŽ IV 66). Ezért érdekes megvizsgálni, milyen okozó (és műveltető?) igék szerepelnek a „Lazūnų tarmės žodynas” (a továbbiakban – LzŽ) és a „Druskininkų tarmės žodynas” (a továbbiakban – DrskŽ) című szótárakban, összevetni adataikat az LKŽ adataival és különböző szerzők munkáival. Kigyűjtöttem az LzŽ-ben és a DrskŽ-ben szereplő valamennyi olyan igét, amelyek az okozó (műveltető) igék formai és szemantikai jegyeivel rendelkeznek, továbbá az e szótárakban vagy a „Lietuvių kalbos žodynas”-ban adatolt alapszavakat.

2. Az LzŽ és a DrskŽ okozó igéit az LKŽ-től eltérően rendszerint nem kapcsolják alapszavakhoz. Ahogy az LzŽ bevezetője megállapítja, a nyelvtani jelölések használatát az igék esetében azért mellőzték, „mert jellemzésük sok esetben nem különbözik a köznyelviétől” (LzŽ 11); a -dyti és néhány más képző pedig több, kontextustól függő jelentéssel is bírhat, ezért „részletesebb vizsgálat nélkül az ilyen jellemzés csak félrevezethet” (LzŽ 11).

A DrskŽ-ben csak néhány esetben kapcsolják az okozó igéket alapszavakhoz: a) néhány okozó igét nyelvtani rövidítéssel jelölnek, például: migdyti caus. migti (DrskŽ 210); b) néhányszor a „daryti, kad...” („előidézni, hogy...”), „versti (ką daryti)” („rávenni [valakit valamire]”) körülírást alkalmazzák, például: šiūgždyti, -o, -ė „daryti, kad šiugždėtų” (DrskŽ 377), (DŽ₂ – prž.), 2 pūdyti, pūdžia, -ė „versti pūti” (DrskŽ 285), plukdyti, plūkdo, plūkde 1. „mokyti, versti plaukti” (DrskŽ 274).

A szótárak terjedelmének korlátozása miatt olyan közlési módokat választottak, amelyekben a szavakat a DŽ₂-ben megadott köznyelvi megfelelőkkel vetik össze; az LzŽ a „kaip lk.” („mint a köznyelvben”) megjelölést használja (a DŽ₂-vel jelentésükben és alakjukban megegyező szavak után), illetve a „kaip lk. 1” megjelölést (azok után a szavak után, amelyek alakja valamiben eltér, de első jelentésük megegyezik a DŽ₂-ben közöltével).

A DrskŽ hasonlóképpen jár el. A DŽ₂-ben megadott megfelelőkhöz való kapcsoláskor a következő utalási formákat használja: „kaip bk.”, „kaip bk. reikšmė”, „kaip bk.

154

reikšmėmis”.

Hogy az igét ezek a szótárak okozó igének tekintik-e, azt általában csak közvetett módon lehet kikövetkeztetni. Például: lipdyti, lipdo, lipdė „kaip bk.” (DrskŽ 193) – vö. lipdyti, lipdo, lipdė 1. prž. 2 lipti 1 (DŽ₂ 372); skandyti, skanḋo, skandė „kaip bk. reikšmėmis” (DrskŽ 327) – vö. skandinti, -a, -o 1. prž. skęsti 1. (DŽ₂ 704). Ugyanez érvényes a szinonimákkal való értelmezésre is, például: mirkdyti, -ina, -ino „šlapinti” (DrskŽ 212) – vö. šlapinti, -a, -o „daryti šlapią” (DŽ₂ 817), vagyis a „daryti kokį” („valamilyenné tenni”) az általában használt körülírás a melléknévi eredetű okozó igék esetében.

Az ilyen pontatlan jelentésmeghatározások és a példák terjedelmi okokból történő mellőzése homályossá teszik a terminológiai szókészlet képét, és gyakran még a szemantika, illetve a használat vizsgálatát is lehetetlenné teszik. Nem mindig sikerül megállapítani, hogy az okozó igék és alapszavaik jelentése megfelel-e egymásnak; az alapszó olykor egyáltalán nem is szerepel.

3. A köznyelvtől legkevésbé az elsődleges, más magánhangzó-váltakozási fokú igék különböznek; ezeket a szótárak (DŽ, DŽ₂, DŽ₃, LKŽ) és az elméleti szakirodalom – bár nem következetesen – okozó igének tekinti (Jablonskis 1957: 289; LKG II 25; Paulauskienė 1994: 286 – 287).

Hogy ezekben a nyelvjárási szótárakban is annak tekintik-e őket, arra csak a közlésmódból lehet következtetni, például: plėšti, -ia, -ė „kaip lk. 1” (LzŽ 200) – vö. plėšti, -ia, -ė prž. plyšti. 1. „drėksti, lupti nuo paviršiaus” (DŽ₂ 573).

A köznyelvi megfelelőktől való alaki eltérés csak elvétve fordul elő. Említést érdemel a gráuti, -na, gróvė „versti” (LzŽ 84) ige a griūti, griūna, griūvo (LzŽ 87) mellett; továbbá a jelen idő egyes szám harmadik személyének kėla változata a kėlia mellett (DrskŽ 146).

Az LzŽ nem adatolja azokat a jelentéseket, amelyek közvetlenül összekapcsolhatnák az džiáuti (LzŽ 68), tráukti (LzŽ 269), veisti (LzŽ 284) igéket a džiūti (LzŽ 68), trūkti (LzŽ 271), viršti (LzŽ 288) igékkel. Nem világos, hogy ezek a jelentések hiányoznak-e ebből a nyelvjárásból, vagy a lexikai adatok gyűjtői nem jegyezték-e fel őket.

4. Az LzŽ-ben meglehetősen gazdag az okozó igék -inti, -ina, -ino képzési típusa. Többségük megegyezik a megfelelő köznyelvi igékkel, például: báltinti, -ina, -ino „kaip lk.” (LzŽ 31): báltas (LzŽ 31), báltį (LzŽ 31); rūginti, -ina, -ino „kaip lk.” (LzŽ 225): rūgti (LzŽ 226) stb.

Hasonló, -inti képzős származékok Dieveniškėben is találhatók, például: reik’a pa-val’ginc’ (jóllakatni) a gyerekeket (Lipskienė, Vidugiris 1967: 207).

A DrskŽ-ben megadott kauzatív igék között különösen nagy számban fordul elő az alábbi típus altípusa: -yti, -ina, -ino.

A Druskininkai nyelvjárásban – más déli aukštaitis nyelvjárásokhoz hasonlóan – az -inti képzős igék átkerültek az -yti képzős igék közé. E képzők váltakozása, bár nem vizsgálták kellőképpen, szélesebb körben is ismert, például: šlapinti || šlapyti Ukmergė (LD 198).

A főnévi igenév -yti képzője valószínűleg az új, n nélküli jövő idejű alakok analógiájára keletkezett; ezek az in/s>y fonetikai törvény hatására alakultak ki.

155

(Endzelynas 1957: 181; LKG II 265).

A Druskininkai nyelvjárásban az -inti képző egyáltalán nem fordul elő, ezért a DrskŽ ezeknek az igéknek a szócikkfejeiben az -yti végű főnévi igenevet tünteti fel. Az LKŽ-vel ellentétben jár el, amely számos nyelvjárás és beszédmód adatait közli együtt. Itt az azonos tövű főnévi igenévi változatok, ha a jelen idejű és az egyszerű múlt idejű alakok megegyeznek, egyetlen szótári szócikkbe kerülnek. Az LKŽ a főnévi igenév -yti képzőjét az -inti képző változataként adja meg, például: saušinti(-yti), -ina, -ino Drsk, Grv (LKŽ XII 217–218).

Ezen altípus igéi közül a következők emelkednek ki: a) hangsúlyozási változatok, például: džiovyti, -ina, -ino (DrskŽ 82), ilsyti, -ina, -ino „fáraszt” (DrskŽ 119), juokyti, -ina, -ino „mint a köznyelvben” (DrskŽ 129); b) jelentésváltozatok, például: nugeibyti, -ina, -ino „megöl” (DrskŽ 97), gyvyti, -ina, -ino „éleszt” (DrskŽ 104), grýnyti, -ina, -ino „szegénnyé tesz” (DrskŽ 113); vö. grýninti, -a, -o „tisztává tesz” (DŽ 187).

5. A köznyelvhez képest a -yti, -o, -ė képzésű kauzatív igék ritkák a déli aukštaitis és a keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjárásokban. A LžŽ-ben és a DrskŽ-ben csak egy-egy példájuk található, például: jūnkyti, -o, -ė 1. „elválaszt a szopástól”, 2. „tanít” (DrskŽ 127): jūnkti (DrskŽ 128), gesyti, gėso, gėsė lásd gesinti (LžŽ 79).

6. Nagyon termékeny az -yti képző -dyti változatának képzési altípusa: -dyti, -o, -ė. Ezen altípus számos igéje megegyezik a köznyelvivel, például: 1) gýdyti, -o, -ė „mint a köznyelvben” (LžŽ 79): 1 gýti (LžŽ 81), migdýti, migdo, migdė „mint a köznyelvben” (LžŽ 163): migti (LžŽ 163), tildyti, -o, -ė „mint a köznyelvben” (LžŽ 267): tilti (LžŽ 267) stb.; 2) klupdyti, klūpdo, klūpdė „mint a köznyelvben” (DrskŽ 159): klūpti (DrskŽ 159), tupdyti, tūpdo, tūpdė 1. „ülésre késztet” (DrskŽ 422): tupėti (DrskŽ 422); želdyti, -o, -ė 1. „eléri, hogy zöldelljen” (DrskŽ 474): želti (DrskŽ 474) stb.

A Druskininkai nyelvjárásban megfigyelhető az o-tövű igék įa-tövűvé válásának néhány esete, például: girdžia (DrskŽ 102) „itat”, migždžia (DrskŽ 210) „altat”, pūdžia (DrskŽ 285) „rohaszt” stb. E képző o-tövű alakjainak įa-tövűvé válását a Gervėčių nyelvjárásban J. Kardelytė írta le, például: girdz’a~ girdžia „itat”, ródz’a~ rodžia „mutat”, unšildz’a ~ anšildžia „felmelegít” (GrvT 82–83).

Z. Zinkevičius adatai szerint a kauzatív -d- képzős igék įa-tövű alakjai számos keleti aukštaitis nyelvjárásban megfigyelhetők. „A váltakozás kiindulópontját valószínűleg az azonos múlt idő adta, vö. gýdo, gýdė ir snaudžia, snaudė” (LD 344).

7. Kevés -dyti, -dina, -dino képzési altípusú kauzatív igét találtak (jelen idejű és egyszerű múlt idejű alakjaikat a szótárak rendszerint -d- nélkül adják meg), például: šokdýti, -ina, -ino 1. „eléri, hogy táncoljon” (DrskŽ 383), trukdýti, -ina, -ino 1. „időt veszteget, akadályoz” (DrskŽ 420) stb.

8. A LžŽ-ben mindössze két szó található az -yti, -ija, -ijo – bályti, -ija, -ijo alakokkal: báltas, bálti (LžŽ 31), valamint a szláv tövű čýstyti, -ija, -ijo „tisztít” (LžŽ 48) – e rendszer teljesen atipikus származékai.

9. Mindkét nyelvjárás – a Druskininkai és a Lazūnai – kauzatív igéi esetében

156

jellemző a változatosság.

Az LzŽ-ben változatok fordulnak elő az -inti, -ina, -ino és az -(d)yti, -o, -ė igék között, pl.: gesyti, gėso, gėse lásd gesinti (LzŽ 79): gesinti, -ina, -ino (rt.) „mint a köznyelvben” (LzŽ 79), pirktdyti, pirikdo (pirikdžia), pirikdė lásd pir kandidti (LzŽ 195): pirkdinti, -ina, -ino „vásárolni” (LzŽ 195), saldyti, -o, -ė lásd saldinti (LzŽ 228): saldinti, -ina, -ino „mint a köznyelvben” (LzŽ 228).

A -(d)yti, -o, -ė változatokat teljesen indokoltan utalják az -inti, -ina, -ino alakokra, mint alapformákra: az utóbbiak az LzŽ-ben adatolt összes kauzatív ige közül a leggyakoribbak.

A Druskininkai nyelvjárásban, akárcsak más dél-aukštaitiai nyelvjárásokban, ezek a képzési típusok és altípusok még inkább keverednek, és számos párhuzamos változatot mutatnak. Mivel leggyakrabban a jelen és az egyszerű múlt idejű alakok változnak, rendszerint ugyanabban a szócikkben szerepelnek, pl.: gydyti, gydžia (-ina, -ino), -ė (-ino) „mint a köznyelvben, jelentése” (DrskŽ 99), girdyti, girdžia (-ina), -ė (-ino) 1. „mint a köznyelvben, jelentése” (DrskŽ 102), migdyti, -ina (migdžia), -ino (migdė) (DrskŽ 210), žūdyti, -ina (-o), -ino (-ė) lásd žudyti (DrskŽ 484): žudyti, žūdo, žūdė (nj.?) „mint a köznyelvben”, stb.

Az ilyen keveredés, amikor az a-tövű alakok helyett -ina-s alakokat használnak, és fordítva, meglehetősen széles körben elterjedt a dél-aukštaitiai nyelvjárásokban. Z. Zinkevičius véleménye szerint „a keveredés kezdetét az infinitivus adhatta, amely széles körben ingadozik az -yti és -inti végű alakok között” (LD 344).

Így a jövő idő alakját megváltoztató hangtörvény az infinitivust is módosította, ez a változás pedig összekeverte a kauzatív igék képzési típusait. Az azonos múlt idő, amely az ia-tövű alakoknak az a-tövű jelen idejű alakokba való behatolását idézte elő, tovább növelte a változatok számát.

10. A -(d)yti, -(d)inti képzős származékok a dél-aukštaitiai és kelet-aukštaitiai vilniškiai nyelvjárásokban, akárcsak a köznyelvben (vö. LKG II 262), csak gyakrabban nemcsak kauzatív jelentésűek lehetnek, hanem a) egyszerű (többnyire nem meghatározott időtartamú) cselekvést is jelölhetnek, pl. audýti, audė, audė „felhúzni (a lábbelit)”, b) hanggal kapcsolatos ismétlődő vagy folyamatos cselekvést, pl. knibždýti, knibždo, knibždė „zörögni” (DrskŽ 360), c) ismétlődő, nem meghatározott időtartamú cselekvést (iterativitást és durativitást), pl. vesdýti, vėsdo, vės dė lásd vesdinėti (LzŽ 285).

Az LzŽ szerkesztői szerint az iteratív-duratív -dyti, -inti igék a Lazūnai nyelvjárásban meglehetősen elterjedtek (LzŽ 8).

A Dieveniškės, Gervėčiai, Lazūnai és Žietela nyelvjárások duratív -d- képzős származékairól már P. Arumaa is írt (Arumaa 1930: 57–58, 63, 68, 78). A Ródūniai és Lazūnai nyelvjárásban megállapították az -dyti képzőnek az -(d)inėti helyett vagy mellett, azonos jelentésben való használatát (Vidugiris 1961: 224, 227). Elemezték az iteratív képzők -dyti, -(d)in(ė(dy)ti használatát a Gervėčiai nyelvjárásban (GrvT 77, 82–83).

A szótárakban gyakran előforduló lexikai magyarázat azt mutatja, hogy az ige konkrét mondatbeli használatának jellegét mégsem lehet mindig pontosan meghatározni. Pl.: imdyti, imdo, imdė „venni, ismételten venni” (LzŽ 92), sukdýti,

157

sūkdo, sūkde „csavar, hajlít” (DrskŽ 355).

Hasonló jelenséget állapítottak meg a Ramaškonių és Žietelos nyelvjárásainak leírásakor. A -dyti képzős igék ezekben a nyelvjárásokban nem feltétlenül fejezik ki a cselekvés ismétlődését (Šukys 1960: 183; Vidugiris 1961: 223–225). A dieveniškėsi nyelvjárásban a -dyti képző „jelölhet ismétlődő (gyakran bizonyos időközönként megismétlődő), valamint egyszeri, kiterjesztett cselekvést, annak időtartamát is” (Lipskienė, Vidugiris 1967: 206).

Ezen igék, valamint a köznyelvi és más nyelvjárási kauzatív és szolgáltató igék a) alakja, b) mondatszerkezete, és gyakran elemeik szemantikai összhangja is hasonló. Pl.: piirkdinti, -ina, -ino 1. cur. pirkti 1: Dirbysiu žagrelę, pirkdysiu jautukus, kaldysiu noragėlius Klp (LKŽ IX 1089) – 2. „vásárolni”: Landžioja vaikai po tvoras, kelines palupa, rubašką palupa, ir tu pirkdin’ vel Lz – (LKŽ IX 1089); nurenǵdinti cur. nurengti 1: Bloko raštvedys juos nurengdino B. Sruog (LKŽ XI 445) – nurengdyti „levetkőztetni”: Paporino, kap ragana seselę pagr iovė ir nurengdė Žrm (LKŽ XI 445).

E jelentések használati eseteinek bemutatásakor előfordulnak pontatlanságok a lexikográfiai kezelésben. Semmilyen példával nincs alátámasztva a cur. rövidítés hozzáírása a rengdyti igecímszóhoz, amelynek valamennyi igekötős igéjét helyesen, képző nélküli köznyelvi megfelelőkkel magyarázzák (LKŽ XI 445). A nusėmdyti, igét nem lett volna szabad szolgáltató igének tekinteni, pl.: Pastatčiau per didelį sagona, vandenio daug – nusemdžiau kiek Rod (LKŽ XII 356–357).

A užremdyti caus. užremti 1 igét nem tekinthetjük kauzatív igének: Užremdom duris ir esim gult Pls (LKŽ XI 427). Ez valószínűleg az iteratív-duratív jelentés példája.

A szolgáltató igék közül, amelyek megfelelnek valamennyi besorolási kritériumnak (mint a köznyelvi áusdinti, kál dinti, siū dinti), a nyelvjárási szótárakban, az LzŽ-ben és a DrskŽ-ben sem találtak egyet sem. A cur. rövidítés DrskŽ-beli használatának két esete véletlenszerű: mirkýti, -ina, -ino cur. mirkti 1. „áztatva tartani”, 2. „vízzel öntözni” (DrskŽ 212); myždyti, myždo, myždė cur. myžti (DrskŽ 213). Mindkét alapszó ige intranzitív, a mondatok mélyszerkezete pedig nem felel meg a szolgáltató igékkel alkotott mondatok összetett szerkezetének [(kezdeményező alany + az általa irányított cselekvés)→ (a cselekvést végrehajtó vagy közvetítő alany + az általa végzett konkrét cselekvés)→(tárgy + állapotának megváltozása vagy cselekvése)]. A dirbdyti, dirbdo, dirbdė ige „köznyelvi jelentése”: pridi.rbd(’i)e patagràpiju. † turė’s’u pakì mirs’u és a dirbdinti, -a, -o prp. dirbti 2 (DŽ₂ 122) közötti hasonlóság csupán külsődleges.

Valamivel kevesebb lexikográfiai kezelési problémát jelentenek azok az esetek, amikor az említett nyelvjárási -(d)yti, -(d)inti képzős igéknek más lexikai jelentésük van. Pl.: nutvódyti „lecsépelni”: [Linų galvutes] kultuve tvója ir nutvódo Grv (LKŽ XVII 329) – nutvódinti cur. nutvoti 1: Rykštėmis nutvodina S. Dauk (LKŽ XVII 329).

Azonban itt is előfordulhat egy-egy pontatlanság. Nem lett volna szabad rövidíteni-

158

a leksiškai megváltozott jelentésű ige megnevezéséből: az priimdyti (cur.) az priimti (cur.) igével. 1. „magához venni”: Viedma vaiką priimdė savo globon (ps.) Dv [...], 2. „vendégül látni”: Svečius priimdė ir pyragu, ir noragu Rod [...], 3. visszaható, „észben tartani; emlékezni”: Ką kas sako, aš ir prisimdau Arm (LKŽ IV 66). Ezeket a használati példákat összevethetjük a valódi kuratív igével: nuimdinti (cur.) ‘levenni’: Vyresnybė nuimdino stogą M. Valanč (LKŽ IV 66). A cur. rövidítést nem indokolt feltüntetni a leisdvti címszóban, mert nem minden prefixumos igéjének szemléltető példája értelmezhető azonos módon. Vitatható, hogy az įleisdvti ige a Aš įleisdyčiau šviesią saulę KlvD 115 (LKŽ VII 243) mondatban kuratív vagy kauzatív jelentésű-e. A Gervėčiai, Pelesa és Ródūnia vidékéről származó adatok azonban nem utalnak kurativitásra, például: Išgaląstą peilį sulėsdė pė diržą, kad aštresnis būt Gry (LKŽ VII 244).

11. A dél-aukštaitiai és a kelet-aukštaitiai vilniškiai nyelvjárások -(∂)yti, -(∂)inti képzőinek használati sajátosságai a kauzatív (kauzatív), kuratív és az 2) gyakorisági (iteratív), ismétlődő (frekventatív), tartós (duratív) jelentések közelségének régóta ismert tényét tanúsítják.

Kauzatyvinių veiksmažodžių kilmės iš iteratyvinių hipotezę (Delbrück 1897: 119) laikė galima ir B. Serebrennikovas, remdamasis dažnai pasitaikančiu šių priesagų ir jų reikšmių artumu (Serebrennikov 1974: 175–176). Atitinkami ide. kalbų vediniai vadinami iteratyvais-kauzatyvais (Meje 1951: 191). Analizuojant lietuvių kalbos iteratyvus-kauzatyvus, nustatytas vedinių reikšmės priklausymas nuo pamatinio žodžio reikšmės. “Jei pamatinis žodis reiškia aktyvų į objektą nukreiptą veiksmą, tai vediniai - arba iteratyvai (kartotinė reikšmė dažnai gerokai išblukusi), arba kuratyvai. Jei pamatinis žodis reiškia judėjimą ar kokį kitą savaiminį procesą, tai jo vediniai turi priežastinę reikšmę” (Kaukienė 1994: 204).

Ez a kapcsolat a lett nyelv -inā- képzős igéinek használatában is megfigyelhető (a litván nyelv -inoti segédképzőjével rokon). A lett nyelvben az -inā- képzős igék, amelyek olykor -d- formánst is tartalmaznak, bár rendszerint kauzatív jelentésűek, a) iteratív árnyalatot is felvehetnek, például: grabināt „kopogtatni, zörgetni, csörömpölni”, skubināt „ösztönözni, sürgetni, hajtani, űzni”; vagy b) iteratív jelentésűek lehetnek, például: luncināt (asti) „csóválni (a farkát)”, purināt „rázni, rázogatni; lazítani”. Az olyan igék, mint az audināt, šūdināt, vagy tartós cselekvést jelentenek (hosszú folyamatként), vagy ugyanazt, mint alapszavaik: aust, šūt (MLLVG 339).

A dél-aukštaitiai és a kelet-aukštaitiai vilniškiai nyelvjárásokban e képzők jelentéseinek közös sajátosságaként a cselekvés tartóssága (durativitása) rajzolódik ki. Az összes tárgyalt igei jelentésnek — 1) az iteratív, frekventatív, duratív és 2) a kauzatív, kuratív jelentéseknek — közös vonása a hosszabb időtartam. Olyan cselekvéseket fejeznek ki, amelyek időbeli szerkezetük szempontjából összetettebbek az alapigék cselekvéseinél.

Ezekben a nyelvjárásokban gyakori a -(d)inėti képző használata, amely gyakorisági,

159

ismétlődő, tartós cselekvéseket jelöl, és gyakran folyamatos aspektusú jelentése van, hasonlóan a szláv nyelvekhez (Vidugiris 1961: 228–229). Lehetséges, hogy a szláv nyelvek közelsége a -dyti (-dinti) képző cselekvés-tartósságot kifejező jelentését is fenntartotta. Bármi legyen is e jelenség oka, az olyan igék, mint az atsakydyti, nusemdyti, priimdyti, užremdyti stb., kuratív igéknek tűnnek, valójában csupán az alapszóval kifejezett cselekvés hosszabb ideig tartó végrehajtását jelentik. E képző nem vált alkalmassá egy még összetettebb helyzet kifejezésére. Származékai nem váltak olyan kuratív igékké, amelyek a mondat mélyszerkezetében, olykor pedig felszíni szerkezetében is közvetítő alany (végrehajtó) jelenlétét feltételezik. Vö.: atnešdinti 1. cur. ‘elhozni’ 1: Plaučiūns daug... ragaišių per tarnus atnešdino kūmams K. Donel (LKŽ VIII 702); Baltazaras atnešdino aukso ir sidabro indus I (LKŽ VIII 702). – atnešdyti 1. „elhozni”: Tu, sūneli, prauskis – aš tau čia valgytie atnešdysiu Aru 11 (Grv) (LKŽ VIII 703).

12. Következtetések.

12.1. A dél-aukštaitiai és a kelet-aukštaitiai vilniškiai kauzatív igéi a szótárakban nem mindig megfelelően szerepelnek. A jelentések és a grammatikai-lexikai csoport meghatározása nem kellően pontos. A szemléltető mondatok hiánya hiányossá teszi a nyelvjárási lexika képét, és megnehezíti a szemantikai, valamint a használati vizsgálatot.

12.2. A nyelvjárási szótárakban több adat található az alaktan kutatói számára.

A köznyelvi megfelelőkhöz leginkább az elsődleges, más magánhangzó-váltakozási fokú kauzatív igék hasonlítanak.

Különbségek vannak a képzős igék használatában. Lazūnai nyelvjárásában a kauzatív igék -(d)inti, -ina, -ino képzési típusa a leggyakoribb, Druskininkai nyelvjárásában pedig a -(d)yti, -o, -ė típus. A -inti főnévi igenévi képző Druskininkai nyelvjárásából teljesen hiányzik. A dél-aukštaitiai -yti képző, amely az új, n nélküli jövő idejű alakokkal való analógia révén keletkezett, a képzési típusok keveredését idézte elő. Jelen időben a jövő idejű alakokkal való analógia következtében o-tövű alakok ia-tövűvé válására is akad példa. Ezek az okok a változatok sokaságát eredményezték.

12.3. A -(d)y̌ti, -(d)inti képzős származékok ezekben a nyelvjárásokban nemcsak kauzatív jelentésűek lehetnek, hanem egyszerű (többnyire tartós) cselekvést, illetve iterativitást és durativitást is kifejezhetnek. E képzős igék lexikai jelentése gyakran eltér a köznyelvi megfelelőikétől. A lexikográfiai leírás pontatlanságai az iteratív-duratív és a kuratív igék alakjának, valamint szintaktikai környezetének megtévesztő hasonlóságával magyarázhatók. E képzők származékainak valamennyi jelentését — 1) az iteratív, frekventatív, duratív és 2) a kauzatív, kuratív jelentéseket — a hosszabb időtartam közös vonása kapcsolja össze.

A dél-aukštaitiai és a kelet-aukštaitiai vilniškiai nyelvjárásokban ezek a képzők nem vették fel a kuratív jelentést. Ezért a nyelvföldrajzi tények ismerete segíthet elkerülni a lexikográfiai leírás hibáit.

160

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

A r u m a a P. 1930: Litauische Mundartliche Texte aus der Wilnaer Gegend, Dorpat: Postimees.

D e l b r ü c k B. 1897: Vergleichende Syntax der indogermanischen Sprachen 1, Strassburg.

DrskŽ – N a k t i n i e n ė G., P a u l a u s k i e n ė A., V i t k a u s k a s V. A druskininkai nyelvjárás szótára, Vilnius: Mokslas, 1988.

DŽ₂ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mintis, 1972.

E n d z e l y n a s J. 1957: Baltų kalbų garsai ir formos, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

GrvT– K a r d e l y t ė J. A gervėčiai nyelvjárás, Vilnius: Mintis, 1975.

J a b l o n s k i s J. 1957: Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

K a u k i e n ė A. 1994: Lietuvių kalbos veiksmažodžio istorija 1, Klaipėda.

LD – Z i n k e v i č i u s Z. Litván dialektológia, Vilnius: Mintis, 1966.

L i p s k i e n ė J., V i d u g i r i s A. 1967: Dieveniškių nyelvjárás. – Litván nyelvészeti kérdések 9, 183–222.

LKG II – Litván nyelvtan 2, Vilnius: Mintis, 1971.

LKŽ III–XVII – A litván nyelv szótára 3–6, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1956, 1657, 1962; 7–9: Mintis, 1966, 1970, 1973; 10–15: Mokslas, 1976, 1978, 1981, 1984, 1986, 1991; 16–17: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1995, 1996.

LzŽ – P e t r a u s k a s J., V i d u g i r i s A. A lazūnai nyelvjárás szótára, Vilnius: Mokslas, 1985.

M e j e A. 1951: Obščeslavianskij jazyk, Moskva: Izdatel'stvo Inostrannoi literatury.

MLLVG – A modern lett irodalmi nyelv nyelvtana 1, Riga: a Lett SZSZK Tudományos Akadémiájának kiadója, 1959.

P a u l a u s k i e n ė A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

S e r e b r e n n i k o v B. 1974: Valószínűségi alapok a komparatisztikában, Moszkva: Nauka.

Š u k y s J. 1960: Būdingesnės Ramaškonių tarmės ypatybės. – Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 177–189.

V i d u g i r i s A. 1961: Veiksmažodžiai su priesagomis –inėti ir -dinėti Zietelos tarmėje. – Lietuvos TSR MA Darbai, Serija A, 2 (11), 219–231.

THE SOUTHERN AUKŠTAITISH AND EASTERN AUKŠTAITISH VILNIUS SUBDIALECT CAUSATIVE VERBS FOUND IN DICTIONARIES

Summary

A déli aukštaitis és a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárási alcsoport kauzatív igéi nem mindig szerepelnek megfelelően a szótárakban. Jelentéseik és különálló grammatikai-lexikai csoportjaik leírása pontatlan, a szemléltető anyag nem elégséges, ami nem teszi lehetővé a nyelvjárási szókincs kimerítő áttekintését, és megnehezíti szemantikájának és használatának vizsgálatát. A lazūnai nyelvjárási alcsoportban a kauzatív igék leggyakoribb képzési típusa a -(d)inti, -ina, -ino, például rüginti, -ina, -ino (LzŽ 225); a druskininkai nyelvjárási alcsoportban a -(d)yti, -o, -ė típus, például skanýti, skañdo, skañdė (DrskŽ 327). A druskininkai nyelvjárási alcsoportban nincs -inti főnévi igenévképző. A déli aukštaitis -yti képzője, amely az új jövő idő alakjaival való analógia útján került be a nyelvjárásba

161

az ‘n’ nélküli alakok révén szóalkotási típusok keveredését okozta. Megfigyelték az o-tövű alakok jelen idejű ja-tövű alakokká válásának eseteit, a jövő idő alakjaival való analógia alapján; mindez változatok sokaságát eredményezte, például gýdyti, gýdžia (-ina, -o), -ė (-ino) (DrskŽ 99).

E nyelvjárási alcsoportokban az -(d)yti, -(d)inti képzős származékok nemcsak kauzativitást, hanem közös cselekvést, ismétlődést vagy tartósságot is kifejezhetnek, például imďýti, imďo, imďe ‘imti, imineti’ (LzŽ 92). Gyógyító igék egyáltalán nincsenek. A lexikográfiai értelmezés pontatlanságai az iteratív-duratív igék és a kauzatív igék alakjainak, valamint szintaktikai környezetüknek megtévesztő hasonlóságával magyarázhatók.

162