ACTA LINGUISTICA LITHUANICA
LI (2004), 113–114
M E G J E G Y Z É S E K
Megjegyzések
A P R Ó S Á G 4
Már-már elcsitult az a hiedelem, hogy a F. Kuršaitis által állítólag Katyčiuose hallott kylė alakot a porosz nyelvű kéziratok cylo ’sirály’ szavával kell összevetni.
Klaipėda vidékén Walter Fenzlau óta ismert a szabálytalan ie, uo > i·, u· változás (lásd W. Fenzlau, Die deutschen Formen der litauischen Orts- und Personennamen des Memelgebiets, Halle, 1936, 45). Vladas Grinaveckas (Žemaičių tarmių istorija, Vilnius, 1973, 195) új tényeket tett közzé ugyanonnan; ezeket Janis Endzelīns műveinek újrakiadásában is megismételték1, valamint Vytautas Mažiulis Prūsų kalbos etimologiniame žodyne című művében (2. köt., Vilnius, 1993, 184). Aloyzas Vidugiris nagy jelentőségű monográfiája, a Zietelos lietuvių šnekta, amely most jelent meg, ismét ugyanazt az értesülést közli: a Zietelából és a porosz nyelvi örökségből származó adatot (342. o.).
Sajnos az ie, uo hangok i·, u· magánhangzókká válása ezekben a nyelvjárásokban új jelenség, és gyakran ingadozik – ugyanaz az ember mondhatja ezt: dú·k | də·k, l'i·p | lē·p, vi·nc | vė·nc és ki·le | kė·le (Šilutė és Dovilai, illetve Dreverna között), a Katyčiai nyelvjárás viszont (az 1964-ben hallott pri·šinks ’ellentétes’, kari·mini ’hadsereg’, m'i·ls ’kedves’ alakokkal) inkább a žemait nyelvjárásokkal mutat kapcsolatot. Az idősebb nyelvjárási beszélők elmondása szerint a Katyčiai nyelvjárást, ahol F. Kuršaitis a kylę alakot hallotta, teljesen elárasztotta a žemait dunininkai napszámosok beszéde. Egyébként minden helybéli kétnyelvű volt: németül és litvánul beszéltek, különösen amikor katolikus napszámosokkal érintkeztek. (Erről korábban már részletesebben írtam, lásd V. Vitkauskas: „A litván nyelv kylė alakja – újítás”, Kalbotyra 44 (1), 1995, 93–94; csupán a tikta szót tekintette észrevétlenül hagyottnak.) Antanas Juška alakja csupán az úgynevezett dunininkai nyelvjárás tényét képviseli (LKŽv 776).
A P R Ó S Á G 5
Kuršėnai és Raudėnai között egykor hatalmas mocsár terült el, a Gelžė (g'el'ž'i Krš | g'el'ž'e Rdn, Trš, Pp). Az emberek zsákszámra gyűjtötték az áfonyát és a vörös áfonyát, szénát készítettek, és a nyarak során nem egy tehenet vagy más jószágot hizlaltak fel.
A szovjet években, a természet átalakításakor lecsapolták a mocsarat, a vizet teljesen kiszivattyúzták; sem áfonya, sem vörös áfonya, sem széna, sem legelő nem maradt. Tőzegkitermelésbe kezdtek, a hatóság még több háromemeletes házat is építtetett a tőzegmunkások számára. A geológusok hatalmas lelőhelyeket és rengeteg tőzeget jeleztek előre, de miután valamennyit kitermeltek, néhány hónap múlva leállt a termelés; még egy ideig szállították a tőzegmorzsát.
1 Endzelīns, J., Darbu izlase 4a, Rīgā: Zinātne, 1982, 238 (általában a kielės változataként adják meg a kylė alakot).