Mažmožiai 4–6

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LI (2004), 113–114 M E G J E G Y Z É S E K Megjegyzések A P R Ó S Á G 4 Már-már elcsitult az a hiedelem, hogy a F. Kuršaitis által állítólag Katyčiuose hallott kylė alakot a porosz nyelvű kéziratok cylo ’sirály’ szavával kell összevetni. Klaipėda vidékén Walter Fenzlau óta ismert a szabálytalan ie, uo > i·, u· változás (lásd W. Fenzlau, Die deutschen Formen der litauischen Orts- und Personennamen des Memelgebiets, Halle, 1936, 45). Vladas Grinaveckas (Žemaičių tarmių istorija, Vilnius, 1973, 195) új tényeket tett közzé ugyanonnan; ezeket Janis Endzelīns műveinek újrakiadásában is megismételték1, valamint Vytautas Mažiulis Prūsų kalbos etimologiniame žodyne című művében (2. köt., Vilnius, 1993, 184). Aloyzas Vidugiris nagy jelentőségű monográfiája, a Zietelos lietuvių šnekta, amely most jelent meg, ismét ugyanazt az értesülést közli: a Zietelából és a porosz nyelvi örökségből származó adatot (342. o.). Sajnos az ie, uo hangok i·, u· magánhangzókká válása ezekben a nyelvjárásokban új jelenség, és gyakran ingadozik – ugyanaz az ember mondhatja ezt: dú·k | də·k, l'i·p | lē·p, vi·nc | vė·nc és ki·le | kė·le (Šilutė és Dovilai, illetve Dreverna között), a Katyčiai nyelvjárás viszont (az 1964-ben hallott pri·šinks ’ellentétes’, kari·mini ’hadsereg’, m'i·ls ’kedves’ alakokkal) inkább a žemait nyelvjárásokkal mutat kapcsolatot. Az idősebb nyelvjárási beszélők elmondása szerint a Katyčiai nyelvjárást, ahol F. Kuršaitis a kylę alakot hallotta, teljesen elárasztotta a žemait dunininkai napszámosok beszéde. Egyébként minden helybéli kétnyelvű volt: németül és litvánul beszéltek, különösen amikor katolikus napszámosokkal érintkeztek. (Erről korábban már részletesebben írtam, lásd V. Vitkauskas: „A litván nyelv kylė alakja – újítás”, Kalbotyra 44 (1), 1995, 93–94; csupán a tikta szót tekintette észrevétlenül hagyottnak.) Antanas Juška alakja csupán az úgynevezett dunininkai nyelvjárás tényét képviseli (LKŽv 776). A P R Ó S Á G 5 Kuršėnai és Raudėnai között egykor hatalmas mocsár terült el, a Gelžė (g'el'ž'i Krš | g'el'ž'e Rdn, Trš, Pp). Az emberek zsákszámra gyűjtötték az áfonyát és a vörös áfonyát, szénát készítettek, és a nyarak során nem egy tehenet vagy más jószágot hizlaltak fel. A szovjet években, a természet átalakításakor lecsapolták a mocsarat, a vizet teljesen kiszivattyúzták; sem áfonya, sem vörös áfonya, sem széna, sem legelő nem maradt. Tőzegkitermelésbe kezdtek, a hatóság még több háromemeletes házat is építtetett a tőzegmunkások számára. A geológusok hatalmas lelőhelyeket és rengeteg tőzeget jeleztek előre, de miután valamennyit kitermeltek, néhány hónap múlva leállt a termelés; még egy ideig szállították a tőzegmorzsát. 1 Endzelīns, J., Darbu izlase 4a, Rīgā: Zinātne, 1982, 238 (általában a kielės változataként adják meg a kylė alakot). 114 PASTABOS A helybeliek természetesen sajnálták, hogy elveszítették ezt a forrást, és metaforikusan azt mondták, hogy Gelžės már nincs – csak g'elž'ė.l'e | g'elž'ė.l'i, g'elž'ė.k'e | g'elž'ėž'k'i. A fiatal helynévgyűjtők ezeket a Gelžės helynév változatainak tekintették, és új alakokként vették fel a Helynévtár adatbázisába: Gelžėlė, Gelžikė a Raudėnai járás Švendriai falujából2; ezeket külön disszertációban és tanulmányban tárgyalták (Acta Linguistica Lithuanica 41, 63, 78). APRÓSÁG 6 A žemaitiai (és a vilniusi aukštaitiai) nem használnak -ėlis kicsinyítő képzőt. Az észak-žemaitiai nyelvjárásban előfordul: duob'ėl'ėlis | duob'ėl'ėlis ~ dobilėlis, -ėlio, m'erguž'ėl'ė ~ mergužėlė, balon'dėl'ė ~ balandėliai, a déli žemaitiai nyelvjárásban: duob'ėl'ėlis, merguž'ėl'i, balun'dėlė, a nyugati žemaitiai nyelvjárásban pedig: duob'ėl'ėlis, merguž'ėlė, ba-la.n'dėl'ė stb. Úgy vélem, hogy ez a magánhangzók regresszív hasonulása miatt történt: korábban az e az i, u, ie feszes magánhangzók előtt a ragozási paradigmában ingadozott, mert ei-ként, e-ként kezdték ejteni, ezért általánosult a -elis, -elė alak. Ez nem a lett nyelv hatására történt, amelyben egyáltalán nincs ilyen képző (csak a litvánból átvett szavakban fordul elő), és általában véve más nyelvek aligha gyakorolhattak hatást ebben az esetben. A vilniusi nyelvjárásokban is vannak ilyen alakok: b'ernužė.l'i.s, m'erguž'ėl'ė, karv'ėl'ėi stb. A szláv nyelvek hatásától függetlenül a két- és több szótagú főnevek is az -elis képzőt veszik fel. Mivel az e: magánhangzó a vilniusi nyelvjárások többségéből hiányzik, és régebben is minden bizonnyal hiányzott, csak a hosszú, nyílt e: magánhangzójuk van (a megnyúlt e: mellett): vaik'ė.l'i.s ir b'ernužė.l'i.s, m'erg'ė.l'e. ir m'erguž'ė.l'ė. Úgy tűnik, hogy az e magánhangzó a teljes paradigmában egységesen megmaradt. Ezért nem állíthatjuk, hogy ez esetleg szláv eredetű – ahogyan a žemaitiaiaknál a lett nyelv feltételezett hatásával magyarázzák (Laimis Bilkis, Acta Linguistica Lithuanica 41, 70); ezekben a nyelvekben nincs -elis (-elis) képző a kicsinyítés kifejezésére. Az a benyomás alakul ki, hogy a helynévtani szakemberek nem ismerik az -elis, -elis kicsinyítő képző földrajzi elterjedését, hiszen Ceikiniuose található a Šežiuakėlė (ALL 41, 70), Tirkšliuose pedig a Kuziškėlė (ALL 41, 72), Linkmenyse a Polymėlis (ALL 41, 72), Ignalinoje pedig a Teletnykėlis (ALL 41, 76) stb. Vytautas Vitkauskas Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio utca 5, 10308 Vilnius, Litvánia Beérkezett: 2004. 11. 08. 2 Ott már újabb lakók élnek, mert a régieket 1945-ben, karácsony szentestéjén és karácsony napján élve elégették.