Mažmožiai 4–6

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LI (2004), 113–114 PASTABOS Megjegyzések MAŽMOŽIS 4 Már mintha lecsillapodott volna az a kísérlet, hogy a nevezetesen Katyčiai településen F. Kuršaitis által hallott kylė alakot a porosz nyelv kéziratainak cylo ‘kiele’ szavával vessék össze. Klaipėda egész vidékén Walter Fenzlau kora óta ismert az ie, uo > i, uszabálytalan átalakulás (lásd W. Fenzlau, Die deutschen Formen der litauischen Ortsund Personennamen des Memelgebiets, Halle, 1936, 45). Vlado Grinaveckis (Žemaičių tarmių istorija, Vilnius, 1973, 195) új tényeket közölt ugyanonnan, és ez megismétlődött Janis Endzelīns műveinek újrakiadásában!, Vytautas Mažiulis Porosz nyelv etimológiai szótárában (2. köt., Vilnius, 1993, 184). Aloyzas Vidugiris most megjelent, rendkívül fontos monográfiája, a Zietelos lietuvių šnekta ismét ugyanezt a hírt közli — Zietela és a porosz nyelv örökségének tényét (342. o.). Sajnos az ie, uo átalakulása i, u magánhangzókká ezekben a nyelvjárásokban új jelenség, és gyakran ingadozik — ugyanaz az ember mondhatja: dik | dok, lip | lė:p, vine | venc és kille | ke-le (Šilutėtől Dovilaiig és Drévernáig), Katyčiai nyelvjárása pedig (az általam 1964-ben hallott pri:Sinks ‘priešingas’, karū:m'in'i ‘kariuomenė’, m'ils ‘mielas’ alakokkal) inkább a žemaičiai nyelvjárásokkal való kapcsolatokat mutatja. Katyčiai nyelvjárását, ahol F. Kuršaitis a kylė alakot hallotta, a régi nyelvjárási beszélők állítása szerint teljesen elnyomta a žemaičiai dūnininkai bérmunkások beszéde. Egyébként minden helybeli kétnyelvű volt — németül és litvánul beszéltek, különösen a felfogadott katolikus emberekkel való kommunikáció során. (Erről részletesebben már korábban szó esett, lásd V. Vitkauskas, „Lietuvių kalbos kylė —naujybė“, Kalbotyra 44 (1), 1995, 93-94; csak éppen nem vették észre). Antanas Juška alakja csupán az úgynevezett dūnininkavimas ténye (LKZ, 776). MAZMOZIS 5 Kuršėnai és Raudėnai között egykor hatalmas mocsár terült el, Gelzé (g'el'?'i KRš | g'él'z'e RDN, TRS, Pp). Az emberek zsákokkal szedték az áfonyát és a vörös áfonyát, szénát készítettek maguknak, a nyár folyamán pedig nem egy tehenet vagy más állatot legeltettek ott. A szovjet években, a természet átalakítása során, a mocsarat lecsapolták, a vizet teljesen eltávolították, és nem maradt sem áfonya, sem vörös áfonya, sem széna, sem legelő. Tőzegkitermelésbe akartak kezdeni, a hatóságok még több háromemeletes házat is építtettek a tőzegmunkások számára. A geológusok nagy rétegeket és rengeteg tőzeget jósoltak, de miután valamennyit kitermeltek, néhány hónap múlva a termelés leállt; még egy ideig szállították a tőzeg morzsáit. ! Endzelins, J., Darbu izlase 4a, Riga: Zinatne, 1982, 238 (általában a kielės kyle változataként közölve). 114 | MEGJEGYZÉSEK A helyiek természetesen sajnálták, hogy elvesztették ezt a forrást, és metaforikusan azt mondták, hogy Gelžė már nincs — csak g'el'? 'ė.le | g'elžė.li, g'el'žė.k'e | g'el?ik'i. A fiatal névgyűjtők ezt a Gelžė helynév változatainak tartották, és a Névgyűjtemény kartotékjába új formákként adták be: Gelžėlė, Gelžikė a Raudėnai környékéről. Švendriai falu2, amelyeket külön disszertációban és tanulmányban tárgyaltak (Acta Linguistica Lithuanica 41 63, 78). APRÓSÁG 6 A žemaitisoknak (és a vilniusi aukštaitisoknak) nincs -ėlis deminutív képzőjük. Az észak-žemaitisoknál kétféle van: duobel'ielis | duobelėlis —dobilélis, -člio, m'ergož'- ė.l'e ~ mergužėlė, balon'dėl'- ė: —balandėliai, a déli žemaitisoknál duobi'il'ėl- 'is, merguzé- .l'i, balun'déle-, a nyugati žemaitisoknál duob'elėl'- is, mergož'- ėlę, bala.n'deél'é stb. Úgy vélem, ez a magánhangzók regresszív asszimilációja miatt történt, amikor korábban az e a hangsúlyos i, u, ie előtt összekeverte a paradigmát, mivel ei, e kiejtés kezdődött, ezért az -elis, -elė forma általánosult. Ez nem a lett nyelv hatására történt, amely egyáltalán nem rendelkezik ezzel a képzővel (csak a litván nyelvből átvett szavakban), és általában véve aligha volt ebben az esetben más nyelveknek is hatásuk. A vilniusi nyelvjárás beszédében is megtalálhatók a b'ernužė- .l'i.s, m'erguz'- é.l'c., karv'ela.l- 'eei stb. alakok. Ugyancsak nem a szláv nyelvek hatására van az, hogy mind a kétszótagú, mind a többszótagú főnevekben megtalálható az -elis képző. Mivel az e“ magánhangzó a legtöbb vilniusi nyelvjárásban nincs meg, és korábban sem lehetett meg, csak a hosszú, nyílt emagánhangzó (a megnyújtott e. mellett): vaik'ė.l'i.s és b'ernuzé- .l'i.s, m'erg'ė.l'- e. és m'ergužė.l'e. stb. Úgy tűnik, az egész paradigmában megmaradt az egységesült e magánhangzó. Ezért nem állítható, hogy ez talán a szláv nyelvekből ered — ahogyan a lett nyelv hatását feltételezik a žemaitisok esetében (Laimis Bilkis, Acta Linguistica Lithuanica 41, 70) — (azoknak a nyelveknek nincs -ėlis (-elis) képzőjük a kicsinyítés kifejezésére). Az a benyomás alakul ki, hogy a helynévtani szakemberek számára ismeretlen a -ėlis, -elis kicsinyítő képzők földrajzi elterjedése, mivel Ceikiniuose található Šežiaukėlė (ALL 41, 70), Tirkšliuosė — Kužiškėlė (ALL 41, 72), Linkmenyse — Polymėlis (ALL 41, 72), Ignalinoje — Tėlėtnykėlis (ALL 41, 76) stb. Vytautas Vitkauskas Beérkezett: 2004. 11. 08. Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio utca 5., 10308 Vilnius, Litvánia 2 Ott már újabb lakosok élnek, mert a régieket 1945-ben, szenteste és karácsonykor elevenen elégették.