ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

LII (2005), 1 – 21

A sztenderd litván nyelv monoftongusainak hangsúlytípusait jellemző akusztikai jegyek

Robertas Kudirka

Vilniaus universitetas

Kauno humanitarinis fakultetas

A cikk célja a sztenderd litván nyelv hangsúlyos monoftongusainak akusztikai jellemzőit leírni, valamint a cirkumflex és az akut hanghordozás közötti különbségeket feltárni. Kezdeti hangsúlyú, CV / CV típusú monoftongusokat tartalmazó szavakat vizsgáltunk. Összesen 376 ilyen típusú szót választottunk ki. A spektrogramok elemzése a monoftongusok következő tulajdonságainak leírására és vizsgálatára épült: alapfrekvencia, intenzitás, időtartam és alapformáns.

1. BEVEZETÉS

A sztenderd litván nyelv hangsúlyait műszeres módszerekkel már meglehetősen sokat vizsgálták. Az e kísérletek eredményeit ismertető leírásokat olvasva feltűnnek a litván nyelvi hangsúlyok akusztikai jegyeire vonatkozó adatok és azok értékelése közötti jelentős eltérések. A sztenderd litván nyelv kutatói az időtartamot az egyik legfontosabb jegyként emelik ki. A kísérleti vizsgálatok következtetései szerint a cirkumflex hangsúlyúak időtartama nagyobb (Pakerys, Plakunova, Urbelienė 1970: 43–47; Svecevičius 1964; Vaitkevičiūtė 1960: 210–216; 2001: 31). Egyes kutatók más eredményre jutottak: az akut kettőshangzók olykor hosszabbak lehetnek, mint a cirkumflexek (Pakerys 1968a: 106; Pakerys, Plakunova, Urbelienė 1972: 7). Azt is megfigyelték, hogy a hangsúlytípustól függően változik a szótagrészek időtartama: az akut kettőshangzóknál az első, a cirkumflexeknél a második elem hosszabb (Pakerys, Plakunova, Urbelienė 1972: 34). A sztenderd nyelv időtartamára vonatkozó legújabb kutatás megállapította, hogy a hangsúlyos rövid magánhangzók hozzávetőlegesen 2,3-szor rövidebbek a megfelelő hosszú magánhangzóknál, a kísérlet azonban nem vette figyelembe a hangsúlytípusokat (Kaukėnienė 2003: 40–47).

Az alapfrekvencia jellemzőit a kutatók eltérően értékelik. Megállapították, hogy az alapfrekvencia leginkább a mondatintonációtól függ; olykor azt is állítják, hogy a hangmagasság csupán a mondatintonáció kifejezésének eszköze (Pakerys 1982: 116). A kettőshangzók vizsgálatának kísérleti anyaga alapján hajlanak a felszálló és leszálló hangmagasságtípusok létezésének elutasítására, mivel kutatásaik azt mutatják, hogy az akut és a cirkumflex hangsúly egyaránt társulhat felszálló vagy leszálló hangmagassággal, ezért a hangmagasság változása nem lehet a hangsúly megkülönböztető jegye (Laigonaitė 1958: 71–100; vö. Svecevičius 1964: 20)¹.

¹ A kísérletek következtetéseinek értékelésekor mindig szem előtt kell tartani, hogy a vizsgálatokat nem azonos hardver- és szoftvereszközökkel végezték, ami eltérő eredményekhez vezethet. Ugyanez elmondható a kísérleti anyagról is: egyesek kettőshangzókat, mások monoftongusokat vizsgálnak.

2 |

ROBERTAS KUDIRKA

Hasonló eredményeket kaptak az összetett diftongusok alaphangjának vizsgálatakor: 1) a nominativusi frázisintonációval kiejtett szavakban emelkedő és ereszkedő hang is előfordul, de ugyanazon intonációs kontúrú diftongusok más frázisintonációk hatására ereszkedő, illetve emelkedő hangot is felvehetnek; 2) a zöngétlen suttogásban, amelyben egyáltalán nincs F₀, a hangsúlyozási dallamok egyértelműen megkülönböztethetők (Pakerys 1967b: 14–15; 1968b: 83–92).

Az intenzitás szintén fontos hangsúlyozási jegy, amely kevésbé függ össze a frázisintonáció változásaival, mint az alaphang. Kísérletet végző Adelė Laigonaitė következtetéseiben azt állítja, hogy nem az alaphang, hanem az intenzitás a hangsúlyozási dallam legfontosabb jegye (Laigonaitė 1958: 90–100; 1959). Kísérletekkel megállapították, hogy a köznyelv cirkumflex hosszú magánhangzói és diftongusai néhány tized decibellel intenzívebbek a megfelelő akut hangsúlyúaknál (Pakerys 1982: 175). A diftongus vagy a kettőshangzó első elemének intenzitása is eltér: az akut hangsúlyú vegyes kettőshangzók első eleme intenzívebb a megfelelő cirkumflex hangsúlyú kettőshangzók összetevőinél (Pakerys 1982: 178). Ellentétes vélemények is vannak: Bronius Svecevičius az intenzitáscsúcs helyének változtatásával, az analízis és szintézis módszerével vizsgálta annak hatását a hangsúlyozási dallam észlelésére, és megállapította, hogy ez a hangsúlyozási dallam észlelésének jelentős paramétere (Svecevičius 1978: 66). A köznyelvi hangsúlyozási dallamokat vizsgáló Valerija Vaitkevičiūtė azt állítja, hogy azok nem a vízszintes kontúr, hanem a különböző hangsúlyozási dallamú hangok alaphangjának, intenzitásának és egyéb eszközeinek vertikális eltérései révén különböznek, amelyek az egyenlő időtartamú hang három részének egyikében koncentrálódnak (Vaitkevičiūtė 1995: 89–91).

A hangsúlyozási dallamok megkülönböztetésében nemcsak a prozódiai, hanem a minőségi jegyek változása is fontos. Ezek a jegyek különösen a hosszú szótag fonémaszerkezetétől függenek: a hangsúlyozási dallam és a hangminőség közötti kapcsolat egyértelműen megfigyelhető a diftongusokból és vegyes kettőshangzókból álló szótagokban, a hosszú monoftongusok minőségére azonban kisebb hatással van a hangsúlyozási dallam. Megállapították, hogy a köznyelvi akut hangsúlyú diftongusok és kettőshangzók első elemei nyíltabbak, míg a cirkumflex hangsúlyúaké zártabbak (Pakerys 1995: 298). Azt is megfigyelték, hogy a minőségi különbségeket nem a formánsok konkrét értékei, hanem azok frekvenciájának változása fejezi ki: az akut hangsúlyú magánhangzóknál ez feltűnő és kontrasztos, a cirkumflex hangsúlyúaknál kevésbé észlelhető (Girdenis 1974: 194; Girdenis, Pupkis 1974: 119). Az észak-zsémaiti nyelvjárás vizsgálatai kimutatták, hogy az akut hangsúlyú hosszú magánhangzók formánsértékei az artikulációtól is függenek: a zárt akut magánhangzók diffúzabbak, a nyíltak kompaktabbak. Ezt a sajátosságot az akút koncentrált, illetve a cirkumflex diffúz energiájával hozzák összefüggésbe (Girdenis 1996: 78).

Az utóbbi évek munkáiban már az a nézet érvényesül, hogy a litván nyelv hangsúlyozási dallamai vegyes természetűek: bizonyos minőségi (hangszínbeli) jegyek, a szótagok mennyisége, a hangerő (intenzitás) és az alaphang modulációi, valamint a spektrális szerkezet különbözteti meg őket (Ambrazas, red., 1994: 39; Pakerys 1982: 189; Vaitkevičiūtė 1995: 9; Stundžia 1996: 27). Azt is hozzá kell tenni, hogy több kutató említette már a hangsúlyozási dallamok kiegyenlítődését: az északi és keleti aukštaitiaiak már nem különböztetik meg a kezdőhangsúlyos hangsúlyozási dallamot a végsőhangsúlyostól a hosszú magánhangzót és az [ie], [uo] diftongust tartalmazó szótagokban (a köznyelvet beszélők sem) (Ambrazas, red., 1994: 39; Pakerys 1967a: 132; 1995: 303; Laigonaitė 1959: 20). Lilija Anusienė is megállapította a kiegyenlítődés jeleit (1983: 5–12); állítása szerint a litván köznyelvben a végsőhangsúlyos és kezdőhangsúlyos magánhangzók időtartama közötti különbség kiegyenlítődött.

MONOFTONGŲ PRIEGAIDŽIŲ POŽYMIAI

| 3

A nyelvészeti kiadványok számos, a litván nyelvjárások hangsúlyozási dallamairól szóló kutatást közöltek (Atkočaitytė 2000; Bukantis 1984; Eidukaitienė 1977; Kosienė 1982; Kačiūskienė, Girdenis 1997; Girdenis 1967, 1974; Murinienė 2000; Leskauskaitė 2000). Részletes vizsgálat készült a nyugat-aukštaitiai kaunasi nyelvjárás hangsúlyozási dallamairól (Girdenis, Pupkis 1974: 111–120). A prozódiai jegyek (a hang időtartama, az alaphang csúcsának helye, az intenzitáscsúcs helye) elemzése után a szerzők következtetéseikben kiemelik, hogy a legmegbízhatóbb jegy az időtartam, és ez különíti el leginkább a hangsúlyozási dallamokat. A hangsúlyozási dallamok az alaphang csúcsának helyében és az intenzitáscsúcsban is különböznek: az akut magánhangzók intenzitáscsúcsa korábban jelentkezik, mint a cirkumflex hangsúlyúaké. Az olyan jegyek viszont, mint az alaphang tartománya és a magánhangzók csúcsintenzitása, szinte egyáltalán nem függnek a hangsúlyozási dallamoktól. Ezt a következtetést később a déli nyugat-aukštaitiai nyelvjárás magánhangzó-időtartamáról szóló másik vizsgálat is megerősítette: a cirkumflex hangsúlyú magánhangzók 1,1-szer hosszabbak az akut hangsúlyúaknál (Kazlauskienė 1998: 53). A nyugat-aukštaitiai kaunasi nyelvjárás Šakiai beszédváltozatának prozódiáját műszeresen vizsgálva azt állították, hogy e beszédváltozat hangsúlyozási dallamait a legkövetkezetesebben az alaphangcsúcs megjelenésének ideje különbözteti meg: az akut szótagok csúcsai jóval korábban emelkednek ki, mint a cirkumflex hangsúlyúaké (Bacevičiūtė 2001: 78). A többi prozódiai jegy a szótag szerkezetétől függ. A hosszú magánhangzós szótagok időtartama is eltér: a cirkumflex hangsúlyú szótagok hosszabbak. A hosszú diftongusos és kettőshangzós szótagok hangsúlyozási dallamait leginkább az alaphang változási tartománya különbözteti meg: az akut hangsúlyúaké szélesebb. Az ilyen típusú szótagok esetében kevésbé megbízható megkülönböztető jegy a hangmagasságcsúcs helye és az első elem minőségi jegyei.

Korábban azt állították, hogy az észak-zsémaiti hangsúlyozási dallamokat az akusztikus „rajzolat” és az artikuláció hirtelen vagy folyamatos változása különbözteti meg: az akút markáns és hirtelen, a cirkumflex elmosódott és folyamatos (Girdenis 1974: 192). A későbbi kutatások kimutatták, hogy az észak-zsémaiti hangsúlyozási dallamok megkülönböztető jegyei az energiaszint változásával függnek össze: az akút energiája koncentrált, a cirkumflex energiája pedig a szótag közepén oszlik el. A kísérletek az alaphang és az energiaszint nyilvánvaló korrelációját is kimutatták, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy az alaphang az észak-zsémaiti hangsúlyozási dallamok igen megbízható jegye (Girdenis 1996: 82). A korábbi kísérletek következtetéseit megerősítették az alaphang és az intenzitás mesterséges módosításával végzett legújabb próbák is: megállapították, hogy az észak-zsémaiti hangsúlyozási dallamok az alaphang változásának hirtelenségében különböznek: az akút hangmagassága hirtelen változik, a cirkumflexé pedig nem hirtelen, hanem fokozatosan (Girdenis 1998: 38). A déli zsémaiti varniškiai hangsúlyozási dallamai leginkább minőségi és dinamikai jegyeikben különböznek: az akút rövidebb ejtési időtartama, hirtelen kezdete és intenzitáscsökkenése eltér a cirkumflex fokozatosabb és hosszabb lefolyásától (Bukantis 1984: 22). A déli zsémaiti raseiniškiai hangsúlyozási dallamai időtartamukban jelentősen különböznek: az akut szótagok hosszabbak a cirkumflex hangsúlyúaknál. A raseiniškiai hangsúlyozási dallamok fontos jegye az alaphang mozgásának pályája is: az akút hangmagassága kezdetben magasra emelkedik, és a kiejtés szinte teljes időtartama alatt lefelé ereszkedik, a cirkumflexé pedig meglehetősen egyenletes és kissé emelkedő (Atkočaitytė 2000: 114). A keleti aukštaitiai hangsúlyozási dallamok vizsgálata megállapította, hogy a legfontosabb megkülönböztető jegyük az időtartam és az intenzitás (Kosienė 1982: 67; Eidukaitienė 1977: 23). Az észak-zsémaiti és keleti aukštaitiai diftongusos szótagok összehasonlítása kimutatta, hogy a zsémaiti hangsúlyozási dallamokat az alaphang változási tartománya különbözteti meg, míg a keleti aukštaitiai hangsúlyozási dallamok az első elem hangszínében térnek el (Kačiūskienė, Girdenis 1997: 32).

4 | ROBERTAS KUDIRKA

A litván nyelvjárások hangsúly- és hanglejtésbeli különbségeinek vizsgálatait áttekintve látható, hogy a hangsúlyoppozíció kifejezésére különféle jegyek alkalmazhatók, és az egyes prozódiai jegyek jelentősége a különböző nyelvjárásokban nem azonos (Laigonaitė 1958: 7–90; Kazlauskas 1966: 119–121).

Annak megállapítására, hogy milyen akusztikai jegyek különböztetik meg a cirkumflex és az akut monoftongusokat, kísérletet végeztünk. A hangsúlyos monoftongusok akusztikai jegyeit vizsgáltuk: az alaphangot, az intenzitást, az időtartamot és a fő formánsokat. A vizsgálathoz a standard litván nyelv kétszótagú (kivételes esetben háromszótagú) szavait választottuk, amelyekben a hangsúlyos monoftongus az első, CV / C’V típusú szótagban áll. A szótárakból az adott szótagtípus összes lehetséges változatát kigyűjtöttük valamennyi magánhangzóval és mássalhangzóval. A szavakat kiejtési és értelmező szótárakból gyűjtöttük (Vaitkevičiūtė 2001; Vitkauskas 2001; DLKŽ; TŽŽ). A kísérlethez összesen 376, CV / C’V típusú hangsúlyos első szótagot tartalmazó szót választottunk ki; a különálló szavakat kijelentő intonációval olvasták fel. A litván nyelvi kísérlet anyagát 2003-ban rögzítettük a Vilniusi Egyetem Kaunasi Bölcsészettudományi Karának Kísérleti Fonetikai Laboratóriumában. Hivatásos színészeket választottunk bemondónak:

Evaldas Leskauskas (g. 1976), gimė ir gyvena Kaune, dirba Akademiniame Kauno dramos teatre, kalba bendrine lietuvių kalba;

Dainius Svobonas (g. 1968), gimė ir mokėsi Vilniuje, 21-erių persikėlė į Kauną ir čia gyvena jau trylika metų. Dirba Akademiniame Kauno dramos teatre, kalba bendrine lietuvių kalba.

A bemondók intonációs megvalósítását nem szabályoztuk részletesen; arra kértük őket, hogy normál tempóban, az expresszivitást kerülve, a lehető legsemlegesebb kijelentő intonációval olvassanak.

Hardver: számítógép Celeron 333 Mhz / 64 Mb RAM / 4 Mb SVGA / SB Audio PCI 64 V, mikrofon Senheiser MD 421, erősítő Audiotechnica ART 27F Tube Mic. A felvétel szegmentálását és spektrális elemzését a VU KHF Kísérleti Fonetikai Laboratóriumában, a PRAAT 4.0.47 programmal végeztük. A statisztikai számításokat Microsoft Excel, Statistica 5.5 és SPSS 12.0 for Windows programokkal végeztük.

A kísérleti adatok elemzéséhez semlegesebb hangsúlyelnevezéseket választottak: az ereszkedő hangsúly helyett cirkumflex, az emelkedő hangsúly helyett pedig akut használatos. Az ábrákon a hangsúlyelnevezések rövidítései szerepelnek: cirkumflex – „c”, akut – „a”.

2. I D Ő T A R T A M

A szavakban megmértük az első, CV / C’V típusú hangsúlyos szótag monoftongusának abszolút időtartamát, valamint a szó abszolút időtartamát ezredmásodpercben; ezek alapján kiszámítottuk a relatív időtartamot [x = X_b: X_z (X_b – a magánhangzó időtartama; X_z – a szó időtartama)]. A kapott adatokat statisztikailag értékeltük (lásd az 1. táblázatot).

A cirkumflex és akut magánhangzó-allotónok abszolút időtartamának arányait az 1. táblázat mutatja; az adatokat 1 ms pontossággal összesítettük. Amint látható, statisztikailag megbízható különbség csak egy pozícióban van: a cirkumflex [ãː] hosszabb az akut [áː]-nál, a konfidenciaintervallumok csak kis mértékben fedik át egymást. Nyilvánvaló, hogy ezt az eredményt az alacsony

MONOFTONGŲ PRIEGAIDŽIŲ POŽYMIAI

5

1. TÁBLÁZAT. A MAGÁNHANGZÓ-ALLOTONOK ABSZOLÚT IDŐTARTAMA ÉS ANNAK STATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSE²

Magánhangzók n x̄ (ms) s(ms) v (%) 95%-os konfidenciaintervallum (ms) tₚ > <tₐ [iː] 32 234 39,64 16,9 220 ÷ 248 [iː] 34 222 51,44 23,1 204 ÷ 240 1,02<t₀,₀₅=2,00 [ɛː] 31 242 35,09 14,5 229 ÷ 255 0,36<t₀,₀₅=2,00 [ɛː] 35 239 31,59 13,2 228 ÷ 250 [ɛː] 28 264 33,35 12,6 251 ÷ 277 [ɑː] 42 247 27,26 11,0 239 ÷ 256 [ɑː] 8 227 19,04 8,4 211 ÷ 243 2,10>t₀,₀₅=2,01 [ɔː] 38 246 36,42 14,8 234 ÷ 258 0,50<t₀,₀₅=1,99 [ɔː] 36 241 36,14 15,0 229 ÷ 254 [uː] 46 226 42,58 18,8 214 ÷ 239 [uː] 46 233 39,74 17,1 221 ÷ 245 0,75<t₀,₀₅=1,99

az akutusszal jelölt [áː] minta. Az összes többi magánhangzó-alloton konfidenciaintervallumai metszik egymást, és a Student-féle kritérium nem mutat megbízható különbségeket; a konfidenciaintervallumokat és az átlagokat összehasonlítva azonban megfigyelhető, hogy a cirkumflexusos magánhangzók időtartama nagyobb (kivéve a cirkumflexusos [ũː]-t, amelynek időtartamátlaga kisebb). A cirkumflexusos magánhangzók átlagai 3–20 ms-mal nagyobbak az akutusszal jelölt magánhangzók átlagainál; a cirkumflexusos magánhangzók konfidenciaintervallumainak alsó határértékei 1–28 ms-mal, felső határértékei pedig 4–13 ms-mal mindig nagyobbak az akutusszal jelöltekéinél. Vizsgáljuk meg a relatív időtartam adatait: a táblázat szerint (lásd a 2. táblázatot) egyik pozícióban sincs statisztikailag megbízható különbség. A konfidenciaintervallumok összehasonlításával azonban megfigyelhető, hogy az öt pozícióból négyben a cirkumflexusos magánhangzók konfidenciaintervallumainak alsó és felső határa nagyobb az akutusszal jelöltekéinél. Az összes vizsgált magánhangzó időtartamára vonatkozó adatok elemzése nem hozott statisztikailag megbízható eredményeket, a konfidenciaintervallumok összehasonlításával mégis általános, rendszerszerű törvényszerűség figyelhető meg: mind az abszolút, mind a relatív időtartam konfidenciaintervallumai azt mutatják, hogy a cirkumflexusos magánhangzók hosszabbak az akutusszal jelölteknél. Ez a törvényszerűség az öt összehasonlított párból négyben mutatkozik meg. A konfidenciaintervallumok tartományainak különbségét az időtartamátlagok is alátámasztják: a cirkumflexusos magánhangzók abszolút időtartama 243 ms (relatív értéke 0,35), az akutusszal jelölteké 232 ms (0,33).

² A táblázatokban használt szimbólumok jelentése: n – a mérések száma, x̄ – számtani átlag, s – szórás, v – variációs együttható; konfid. interv. – konfidenciaintervallum, tₚ – a Student-féle kritérium számított értéke, tₐ – a Student-féle kritérium kritikus értéke, α – az eredmények szignifikanciaszintje.

6 |

ROBERTAS KUDIRKA

2. TÁBLÁZAT. A MAGÁNHANGZÓ-ALLOTONOK RELATÍV IDŐTARTAMA ÉS ANNAK STATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSE

Magánhangzók n x̄ (ms) s(ms) v (%) 95%-os konfidenciaintervallum (ms) tₚ > < tₐ [íˑ] 32 0,33 0,07 21,0 0,31 ÷ 0,36 [íˑ] 34 0,33 0,07 20,8 0,30 ÷ 0,35 0,27 < t₀,₀₅ = 2,00 [ěˑ] 31 0,34 0,06 17,9 0,32 ÷ 0,36 [ěˑ] 35 0,35 0,06 18,2 0,33 ÷ 0,37 0,76 < t₀,₀₅ = 2,00 [ėˑ] 28 0,38 0,06 15,3 0,36 ÷ 0,40 [ãˑ] 42 0,33 0,05 14,1 0,32 ÷ 0,35 [áˑ] 8 0,30 0,03 10,3 0,28 ÷ 0,33 1,79 < t₀,₀₅ = 2,01 [õˑ] 38 0,35 0,07 19,2 0,33 ÷ 0,37 0,26 < t₀,₀₅ = 1,99 [óˑ] 36 0,35 0,07 19,7 0,32 ÷ 0,37 [ũˑ] 46 0,34 0,06 19,0 0,32 ÷ 0,36 [ũˑ] 46 0,33 0,07 21,6 0,31 ÷ 0,35 0,54 < t₀,₀₅ = 1,99

3. ALAPHANG

Az alaphangot úgy mértük, hogy a hangkontúr öt pontjában vettük fel az értékeket; a hang időtartamát függőlegesen öt egyenlő részre osztottuk. Ezt az öt pontot mértük: a hang kezdetén, végén és közepén, majd a kezdettől a középig, illetve a középtől a végéig tartó szakaszt megfeleztük, és ezekben a pontokban is mértünk. Ezen adatok alapján kiszámítottuk az alaphang-tartományt – a hangkontúr csúcsa és legalacsonyabb pontja közötti intervallumot. Mértük továbbá az alaphang csúcsértékét, valamint a csúcsérték megjelenésének idejét milliszekundumban (a hang megszólalásának kezdetétől a legmagasabb pontig eltelt időt). Az eredményeket a 3. táblázat mutatja be. A cirkumflexusos és akutusszal jelölt magánhangzók tartományának szélességét statisztikailag ellenőrizve nem találtunk megbízható különbségeket: a tartományok hasonló szélességűek, a cirkumflexusos magánhangzók tartományai gyakrabban szélesebbek. A konfidenciaintervallumok elemzése sem mutat rendszerszerű különbségeket; az intervallumok átfednek, olykor – mondhatni – teljesen egybeesnek.

Az alaphang második jellemzője, a csúcsérték alapján sem különböznek az allotonok: a kritikus Student-kritérium-értéket egyik esetben sem lépték túl. A különböző allotonok hangmagassági csúcsértékeinek konfidenciaintervallumait és átlagait áttekintve nem figyelhetők meg egyértelmű tendenciák: olykor a cirkumflexusos magánhangzók átlagai és konfidenciaintervallumainak határértékei nagyobbak ([ãˑ] 1,42 ht, konfid. interv. 0,80 ÷ 2,04 ht és [áˑ] 1,05 ht, konfid. interv. -0,18 ÷ 2,28 ht; [õˑ] c 1,51 ht, konfid. interv. 0,91 ÷ 2,11 ht és [óˑ] 1,50 ht, konfid. interv. 0,92 ÷ 2,08 ht; [ũˑ] c 2,59 ht, konfid. interv. 2,15 ÷ 3,02 ht és

MONOFTONGŲ PRIEGAIDŽIŲ POŽYMIAI

7

[űː] 2,31 ht, konfidenciaintervallum: 1,84 ÷ 2,78 ht), máskor pedig akutussal ([íː] 2,35 ht, konfidenciaintervallum: 1,90 ÷ 2,80 ht és [íː] c 2,17 ht, konfidenciaintervallum: 1,75 ÷ 2,59 ht; [éː] 1,96 ht, konfidenciaintervallum: 1,43 ÷ 2,49 ht és [ěː] c 1,62 ht, konfidenciaintervallum: 0,95 ÷ 2,29 ht).

A vizsgált harmadik alaphangmagasság-jellemző a csúcs alaphangmagasságának időpontja. Az eredmények statisztikai vizsgálata után megállapítható, hogy nincsenek szignifikáns különbségek: a hangmagassági csúcs megjelenésének időpontja igen változatos, a konfidenciaintervallumok mindenütt átfednek. A cirkumflexes és az akutussal jelölt magánhangzók csúcs-alaphangmagasságának átlagait és konfidenciaintervallumait összehasonlítva nem figyelhető meg semmiféle rendszerszerű tendencia: olykor a cirkumflexes magánhangzók átlagai és konfidenciaintervallumainak határértékei nagyobbak ([ěː] 109,16 ms, konfidenciaintervallum: 77,15 ÷ 141,17 ms és [éː] 72,89 ms, konfidenciaintervallum: 46,80 ÷ 98,97 ms; [āː] 101 ms, konfidenciaintervallum: 69,62 ÷ 132,38 ms és [áː] 98,88 ms, konfidenciaintervallum: 8,26 ÷ 189,49 ms; [ōː] 130,55 ms, konfidenciaintervallum: 98,26 ÷ 162,84 ms és [óː] 92,31 ms, konfidenciaintervallum: 63,54 ÷ 121,08 ms), máskor pedig az akutussal jelölteké ([íː] 90 ms, konfidenciaintervallum: 64,13 ÷ 115,87 ms és [ìː] 82,78 ms, konfidenciaintervallum: 53,48 ÷ 112,09 ms; [űː] 77,96 ms, konfidenciaintervallum: 56,01 ÷ 99,90 ms és [üː] 69,98 ms, konfidenciaintervallum: 48,01 ÷ 91,95 ms).

A sematikus ábrákon (lásd az 1., 2., 3., 4. és 5. ábrát) a magánhangzók öt ponton végzett mérésének adatai alapján ábrázolt alaphangmagasság-görbék láthatók. Összehasonlítható, hogyan változik a cirkumflexes és az akutussal jelölt magánhangzók alaphangmagasság-görbéje. Látható, hogy a cirkumflexes és az akutussal jelölt magánhangzók hangtartományai hasonlóak, és olykor, mondhatni, még a konfidenciaintervallumok határai is egybeesnek.

3. TÁBLÁZAT. A MAGÁNHANGZÓ-ALLOFÓNOK ALAPHANGMAGASSÁG-JELLEMZŐI ÉS STATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSÜK

Vizsgált jellemző

Magánhangzók

n

x̄

s

v (%)

95%-os konfidenciaintervallum

tₚ > <tₐ

Hangtartomány (ht)

[iː]

32

1,54

1,28

83,1

1,08 ÷ 2,00

[íː]

34

1,47

1,12

76,4

1,08 ÷ 1,86

0,23 < t₀,₀₅ = 2,00

Csúcs-alaphangmagasság (ht)

[íː]

32

2,17

1,16

53,4

1,75 ÷ 2,59

[íː]

34

2,35

1,29

55,1

1,90 ÷ 2,80

0,59 < t₀,₀₅ = 2,00

Az alaphang csúcspontjának megjelenési ideje (ms)

[íː]

32

82,78

81,26

98,2

53,48 ÷ 112,09

[íː]

34

90,00

74,16

82,4

64,13 ÷ 115,87

0,38 < t₀,₀₅ = 2,00

Tartomány (ht)

[ěː]

31

1,29

0,74

57,7

1,01 ÷ 1,56

[éː]

35

1,44

0,89

61,9

1,13 ÷ 1,74

0,74 < t₀,₀₅ = 2,00

8 | ROBERTAS KUDIRKA

3. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA

Vizsgált jellemző

Magánhangzók

n

x̄

s

v (%)

95%-os konfidenciaintervallum

tₚ > <tₐ

Csúcsos alaphang (ht)

[ėː]

31

1,62

1,82

112,3

0,95 ÷ 2,29

[ėː]

35

1,96

1,55

79,0

1,43 ÷ 2,49

0,82 < t₀,₀₅ = 2,00

Az alaphang csúcsának megjelenési ideje (ms)

[ėː]

31

109,16

87,27

79,9

77,15 ÷ 141,17

[ėː]

35

72,89

75,93

104,2

46,80 ÷ 98,97

1,81 < t₀,₀₅ = 2,00

Tartomány (ht)

[ėː]

28

1,85

1,39

75,2

1,31 ÷ 2,39

A csúcs alaphangmagassága (ht)

[ėː]

28

1,38

1,68

121,4

0,73 ÷ 2,03

Az alaphangmagasság-csúcs megjelenésének ideje (ms)

[ėː]

28

107,11

97,59

91,1

69,26 ÷ 144,95

Tartomány (ht)

[āː]

42

1,58

1,07

68,1

1,24 ÷ 1,91

[āː]

8

1,10

0,91

83,2

0,33 ÷ 1,86

1,19 < t₀,₀₅ = 2,01

A csúcs alaphangmagassága (ht)

[āː]

42

1,42

1,99

140,4

0,80 ÷ 2,04

[āː]

8

1,05

1,47

139,8

-0,18 ÷ 2,28

0,50 < t₀,₀₅ = 2,01

Az alaphangmagasság-csúcs megjelenésének ideje (ms)

[āː]

42

101,00

100,69

99,7

69,62 ÷ 132,38

[āː]

8

98,88

108,38

109,6

8,26 ÷ 189,49

0,05 < t₀,₀₅ = 2,01

Tartomány (ht)

[ōː]

38

1,36

0,93

68,6

1,05 ÷ 1,67

0,39 < t₀,₀₅ = 1,99

[ōː]

36

1,28

0,96

75,4

0,95 ÷ 1,60

MONOFTONGŲ PRIEGAIDŽIŲ POŽYMIAI

9

3. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA

Vizsgált jellemző | Magánhangzók | n | x̄ | s | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum | tₚ > < tₐ Csúcs alapfrekvencia (ht) | [ōˑ] | 38 | 1,51 | 1,82 | 120,5 | 0,91 ÷ 2,11 | 0,02 < t₀,₀₅ = 1,99 | [óˑ] | 36 | 1,50 | 1,72 | 114,5 | 0,92 ÷ 2,08 | Az alapfrekvencia-csúcs megjelenésének ideje (ms) | [ōˑ] | 38 | 130,55 | 98,25 | 75,3 | 98,26 ÷ 162,84 | 1,79 < t₀,₀₅ = 1,99 | [óˑ] | 36 | 92,31 | 85,03 | 92,1 | 63,54 ÷ 121,08 | Tartomány (ht) | [ūˑ] | 46 | 1,87 | 1,52 | 81,3 | 1,42 ÷ 2,32 | 0,26 < t₀,₀₅ = 1,99 | [úˑ] | 46 | 1,79 | 1,33 | 74,1 | 1,40 ÷ 2,18 | Csúcs alapfrekvencia (ht) | [ūˑ] | 46 | 2,59 | 1,46 | 56,6 | 2,15 ÷ 3,02 | 0,87 < t₀,₀₅ = 1,99 | [úˑ] | 46 | 2,31 | 1,57 | 68,2 | 1,84 ÷ 2,78 | Az alapfrekvencia-csúcs megjelenésének ideje (ms) | [ūˑ] | 46 | 69,98 | 74,00 | 105,7 | 48,01 ÷ 91,95 | 0,52 < t₀,₀₅ = 1,99 | [úˑ] | 46 | 77,96 | 73,90 | 94,8 | 56,01 ÷ 99,90

10 |

ROBERTAS KUDIRKA

1. ÁBRA. A CIRKUMFLEXES [iː] (–) ÉS AZ AKUT [íː] (–·) MAGÁNHANGZÓK ALAPFREKVENCIA-GÖRBÉI

2. ÁBRA. A CIRKUMFLEXES [ūː] (–) ÉS AZ AKUT [úː] (–·) MAGÁNHANGZÓK ALAPFREKVENCIA-GÖRBÉI

MONOFTONGŲ PRIEGAIDŽIŲ POŽYMIAI

| 11

3. ÁBRA. A CIRKUMFLEXUSOS [êː] (–) ÉS AKUTUS [éː] (– ·) MAGÁNHANGZÓK ALAPHANGGÖRBÉI

12 |

ROBERTAS KUDIRKA

5. ÁBRA. A CIRKUMFLEXUSOS [õː] (−) ÉS AKUTUS [óː] (−·) MAGÁNHANGZÓK ALAPHANGGÖRBÉI

Összefoglalva megállapítható, hogy a cirkumflexusos magánhangzók statisztikailag megbízhatóan nem különböznek az akutus magánhangzóktól sem az alaphang tartományában, sem a csúcsértékben, sem a hangmagasságcsúcs megjelenési idejében. A konfidenciaintervallumok nem mutatnak rendszeres jellegű különbségeket.

4. INTENZITÁS

Az intenzitást ugyanazzal a módszerrel mértük, mint az alaphangot. A statisztikailag értékelt eredmények a 4. táblázatban láthatók.

4. TÁBLÁZAT. A MAGÁNHANGZÓ-ALLOFÓNOK INTENZITÁSJEGYEI ÉS STATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSÜK

Vizsgált jegy | Magánhangzók | n | x̄ | s | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum | tᵦ < tₐ Hangterjedelem (dB) | [íː] | 32 | 6,47 | 2,60 | 40,2 | 5,53 ÷ 7,41 | | [íː] | 34 | 5,79 | 2,50 | 43,1 | 4,92 ÷ 6,66 | 1,07 > t₀,₀₅ = 2,00

MONOFTONGŲ PRIEGAIDŽIŲ POŽYMIAI

| 13

A 4. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA

Vizsgált jegy | Magánhangzók | n | x̄ | s | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum | tₚ > < tα Csúcsintenzitás (dB) | [ĭ] | 32 | 69,56 | 3,21 | 4,6 | 68,40 ÷ 70,72 | 0,32 < t₀,₀₅ = 2,00 Csúcsintenzitás (dB) | [ĭ] | 34 | 69,32 | 2,94 | 4,2 | 68,30 ÷ 70,35 Csúcsintenzitás időtartama (ms) | [ĭ] | 32 | 100,09 | 56,75 | 56,7 | 79,63 ÷ 120,56 | 1,10 < t₀,₀₅ = 2,00 Csúcsintenzitás időtartama (ms) | [ĭ] | 34 | 85,79 | 48,27 | 56,3 | 68,96 ÷ 102,63 Hangterjedelem (dB) | [ė̌] | 31 | 5,48 | 2,39 | 43,6 | 4,61 ÷ 6,36 | 0,14 < t₀,₀₅ = 2,00 Hangterjedelem (dB) | [ė̌] | 35 | 5,57 | 2,59 | 46,5 | 4,68 ÷ 6,46 Csúcsintenzitás (dB) | [ė̌] | 31 | 70,68 | 3,65 | 5,2 | 69,34 ÷ 72,01 | 0,47 < t₀,₀₅ = 2,00 Csúcsintenzitás (dB) | [ė̌] | 35 | 71,09 | 3,42 | 4,8 | 69,91 ÷ 72,26 Csúcsintenzitás időtartama (ms) | [ė̌] | 31 | 101,61 | 48,79 | 48,0 | 83,72 ÷ 119,51 | 1,28 < t₀,₀₅ = 2,00 Csúcsintenzitás időtartama (ms) | [ė̌] | 35 | 86,34 | 47,73 | 55,3 | 69,95 ÷ 102,74 Hangterjedelem (dB) | [ė̌] | 28 | 4,61 | 1,91 | 41,5 | 3,87 ÷ 5,35 Csúcsintenzitás (dB) | [ė̌] | 28 | 70,57 | 4,10 | 5,8 | 68,98 ÷ 72,16 Csúcsintenzitás időtartama (ms) | [ė̌] | 28 | 76,36 | 57,77 | 75,7 | 53,96 ÷ 98,76 Hangterjedelem (dB) | [ã] | 42 | 5,93 | 2,48 | 41,9 | 5,15 ÷ 6,70 | 0,30 < t₀,₀₅ = 2,01 Hangterjedelem (dB) | [á] | 8 | 5,63 | 3,25 | 57,8 | 2,91 ÷ 8,34 Csúcsintenzitás (dB) | [ã] | 42 | 70,74 | 4,82 | 6,8 | 69,24 ÷ 72,24 | 0,01 < t₀,₀₅ = 2,01 Csúcsintenzitás (dB) | [á] | 8 | 70,75 | 4,77 | 6,7 | 66,76 ÷ 74,74

14 |

ROBERTAS KUDIRKA

4. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA

Vizsgált jellemző | Magánhangzók | n | x̄ | s | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum | tₚ > tₐ. A csúcserősség elérésének ideje (ms) | [ãˇ] | 42 | 86,31 | 56,49 | 65,4 | 68,70 ÷ 103,92 | 0,44 < t₀,₀₅ = 2,01; [áˇ] | 8 | 95,63 | 45,38 | 47,5 | 57,68 ÷ 133,57. Tartomány (dB) | [õˇ] | 38 | 6,82 | 2,52 | 37,0 | 5,99 ÷ 7,65 | 0,59 < t₀,₀₅ = 1,99; [óˇ] | 36 | 6,47 | 2,49 | 38,5 | 5,63 ÷ 7,31. Csúcserősség (dB) | [õˇ] | 38 | 73,29 | 5,54 | 7,6 | 71,47 ÷ 75,11 | 0,78 < t₀,₀₅ = 1,99; [óˇ] | 36 | 72,36 | 4,64 | 6,4 | 70,79 ÷ 73,93. A csúcserősség elérésének ideje (ms) | [õˇ] | 38 | 104,32 | 46,05 | 44,1 | 89,18 ÷ 119,45 | 0,25 < t₀,₀₅ = 1,99; [óˇ] | 36 | 101,56 | 49,58 | 48,8 | 84,78 ÷ 118,33. Tartomány (dB) | [ũˇ] | 46 | 5,24 | 2,61 | 49,8 | 4,46 ÷ 6,01; [úˇ] | 46 | 5,04 | 2,26 | 44,8 | 4,37 ÷ 5,71 | 0,38 < t₀,₀₅ = 1,99. Csúcserősség (dB) | [ũˇ] | 46 | 70,83 | 4,10 | 5,8 | 69,61 ÷ 72,04; [úˇ] | 46 | 70,96 | 4,43 | 6,2 | 69,64 ÷ 72,27 | 0,15 < t₀,₀₅ = 1,99. A csúcserősség elérésének ideje (ms) | [ũˇ] | 46 | 76,52 | 64,58 | 84,4 | 57,35 ÷ 95,70; [úˇ] | 46 | 80,35 | 71,63 | 89,1 | 59,08 ÷ 101,62 | 0,27 < t₀,₀₅ = 1,99.

Az adatok statisztikai értékelése alapján látható, hogy az intenzitástartományok nem különböztetik meg a hangsúlyokat; a vizsgált pozíciók közül egyikben sincs statisztikailag szignifikáns különbség. Az öt pozíció közül négyben a cirkumflexusos magánhangzók tartományának átlagértékei és konfidenciaintervallumai nagyobbak, mint az akutusos magánhangzóké, ami azt jelenti, hogy a cirkumflexusos magánhangzók tartománya szélesebb. A tartományátlagok kiszámítása után nyilvánvaló, hogy a különbség igen csekély: a cirkumflexusos magánhangzók tartományának átlaga 5,76 dB, az akutusos magánhangzóké pedig 5,70 dB.

A csúcserősség értékeinek statisztikai vizsgálata során megállapítottuk, hogy egyik pozícióban sincs szignifikáns különbség. Az összes allotón konfidenciaintervalluma metszi egymást, sőt egybe is esik; a Student-féle kritérium kiszámított értéke többnyire igen alacsony.

Az intenzitáscsúcsok megjelenési idejének összehasonlításakor nem kaptunk statisztikailag szignifikáns eredményeket. Öt pozíció közül háromban a cirkumflexusos magánhangzók [ĩˇ], [ẽˇ], [õˇ] csúcsa később jelenik meg

MONOFTONGŲ PRIEGAIDŽIŲ POŽYMIAI

15

mint a megfelelő akutusos magánhangzóké, a fennmaradó két esetben azonban az akutusos magánhangzók [áː], [úː] csúcsa jelenik meg később, mint a megfelelő cirkumflexusos magánhangzóké.

Az ábrákon (lásd a 6., 7., 8., 9. és 10. ábrát) a cirkumflexusos és akutusos magánhangzók intenzitásgörbéi láthatók. Összehasonlítható, hogyan változik a cirkumflexusos és akutusos magánhangzók intenzitása. Az ábrán az első görbe a cirkumflexusos, a második az akutusos magánhangzóké.

Az intenzitás valamennyi akusztikai jellemzőjének összegzése alapján arra következtethetünk, hogy a cirkumflexusos magánhangzók statisztikailag szignifikáns módon sem az intenzitásváltozás tartományában, sem a csúcsértékben, sem a csúcs megjelenésének idejében nem különböznek az akutusos magánhangzóktól. Csak a cirkumflexusos magánhangzók valamivel szélesebb tartománya emelhető ki.

6. ÁBRA. A CIRKUMFLEXUSOS [ĩː] (–) ÉS AZ AKUTUSOS [ĩˊ] (– ·) MAGÁNHANGZÓK INTENZITÁSGÖRBÉI

16 |

ROBERTAS KUDIRKA

7. ÁBRA. A KIRKUMFLEXUSOS [ɛː] (−) ÉS AKUTUSOS [ɛː] (−·) MAGÁNHANGZÓK INTENZITÁSGÖRBÉI

MONOFTONGŲ PRIEGAIDŽIŲ POŽYMIAI

17

9. ÁBRA. A KIRKUMFLEXUSOS [õː] (−) ÉS AKUTUSOS [óː] (−·) MAGÁNHANGZÓK INTENZITÁSGÖRBÉI

10. ÁBRA. A KIRKUMFLEXUSOS [ùː] (−) ÉS AKUTUSOS [úː] (−·) MAGÁNHANGZÓK INTENZITÁSGÖRBÉI

18 |

ROBERTAS KUDIRKA

5. FORMÁNSSTRUKTÚRA

A spektrogramokon megmértük a kirkumflexusos és akutusos magánhangzók első és második formánsának középfrekvenciáját. A formánsadatokat statisztikailag értékeltük, az átlagokat és a konfidenciaintervallumokat 10 Hz-es pontossággal összesítettük. Az eredményeket az 5. táblázat mutatja be.

5. TÁBLÁZAT. A MAGÁNHANGZÓ-ALLOTONOK ELSŐ ÉS MÁSODIK (F₁ ÉS F₂) FORMÁNSÁNAK FREKVENCIÁI ÉS STATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSÜK

Formánsok | Magánhangzók | n | x̄ (Hz) | s (Hz) | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (Hz) | tₚ < tₐ F₁ | [íː] | 32 | 230 | 15,83 | 6,8 | 230 ÷ 240 | [íː] | 34 | 240 | 13,19 | 5,6 | 230 ÷ 240 | 0,75 < t₀,₀₅ = 2,00 F₂ | [íː] | 32 | 2230 | 88,08 | 4,0 | 2200 ÷ 2260 | [íː] | 34 | 2220 | 91,08 | 4,1 | 2190 ÷ 2250 | 0,35 < t₀,₀₅ = 2,00 F₁ | [ėː] | 31 | 340 | 19,14 | 5,6 | 330 ÷ 350 | [ėː] | 35 | 350 | 16,97 | 4,9 | 340 ÷ 350 | 1,33 < t₀,₀₅ = 2,00 F₂ | [ėː] | 31 | 2090 | 112,19 | 5,4 | 2040 ÷ 2130 | [ėː] | 35 | 2090 | 98,15 | 4,7 | 2060 ÷ 2120 | 0,13 < t₀,₀₅ = 2,00 F₁ | [ėː] | 28 | 650 | 30,83 | 4,8 | 640 ÷ 660 F₂ | [ėː] | 28 | 1710 | 235,25 | 13,7 | 1620 ÷ 1800 F₁ | [áː] | 42 | 690 | 43,38 | 6,3 | 680 ÷ 700 | [áː] | 8 | 690 | 47,43 | 6,9 | 650 ÷ 730 | 0,09 < t₀,₀₅ = 2,01 F₂ | [áː] | 42 | 1220 | 128,57 | 10,5 | 1180 ÷ 1260 | [áː] | 8 | 1260 | 19,09 | 1,5 | 1240 ÷ 1270 | 0,80 < t₀,₀₅ = 2,01 F₁ | [õː] | 38 | 440 | 46,76 | 10,6 | 430 ÷ 460 | 0,43 < t₀,₀₅ = 1,99 | [õː] | 36 | 440 | 35,25 | 7,9 | 430 ÷ 460 F₂ | [õː] | 38 | 780 | 182,63 | 23,3 | 720 ÷ 840 | 1,56 < t₀,₀₅ = 1,99 | [õː] | 36 | 730 | 74,20 | 10,1 | 710 ÷ 760 F₁ | [ūː] | 46 | 300 | 29,11 | 9,8 | 290 ÷ 310 | [ūː] | 46 | 290 | 25,58 | 8,7 | 280 ÷ 300 | 0,84 < t₀,₀₅ = 1,99 F₂ | [ūː] | 46 | 660 | 90,47 | 13,7 | 630 ÷ 690 | [ūː] | 46 | 670 | 110,00 | 16,5 | 630 ÷ 700 | 0,28 < t₀,₀₅ = 1,99

MONOFTONGŲ PRIEGAIDŽIŲ POŽYMIAI

19

A kirkumflexusos és akutusos magánhangzók első és második formánsának átlagos frekvenciáit összehasonlítva nem találtunk statisztikailag szignifikáns különbségeket: a konfidenciaintervallumok-

11. ÁBRA. A KIRKUMFLEXUSOS (−) ÉS AKUTUSOS (−·) MAGÁNHANGZÓK SPEKTRÁLIS JELLEMZŐI

12. ÁBRA. A KIRKUMFLEXUSOS ÉS AKUTUSOS MAGÁNHANGZÓK ELSŐ (F₁) ÉS MÁSODIK (F₂) FORMÁNSA

20 |

ROBERTAS KUDIRKA

… annyira metszik egymást, sőt akár egybe is esnek, hogy a Student-féle kritérium értéke többnyire nagyon alacsony; egyik pozíció sem haladja meg a kritikus értéket. A formánsértékek többnyire 10 Hz-cel térnek el, vagy megegyeznek, kivéve az [aˑ] és [oˑ] magánhangzókat, amelyeknél a cirkumflexusos magánhangzók második formánsának értéke 40–50 Hz-cel különbözik az akut hangsúlyúakétól. Összefoglalva megállapítható, hogy a hangsúlyok formánsstruktúrájuk sajátosságai alapján nem különböznek egymástól. Erről a 11. és 12. ábra vizsgálatával közvetlenül is meggyőződhetünk.

6. KÖVETKEZTETÉSEK

A cirkumflexusos és akut magánhangzók kísérleti adatainak elemzése alapján a következő következtetések vonhatók le:

a. Időtartamuk alapján a cirkumflexusos magánhangzók statisztikailag megbízhatóan nem különböznek az akut magánhangzóktól, a konfidenciaintervallumok összehasonlításakor azonban általános, rendszerszerű tendencia figyelhető meg: mind az abszolút, mind a relatív időtartam intervallumai arra utalnak, hogy e hangsúly magánhangzói hosszabbak, mint az akut hangsúlyúaké. Ez a tendencia az öt összehasonlított párból négyben mutatkozik meg.

b. Az alaphang és az intenzitás jellemzői alapján a cirkumflexusos hangsúly statisztikailag megbízhatóan nem különbözik az akut hangsúlytól; a konfidenciaintervallumok nem jeleznek rendszerszerű különbségeket, kivéve az intenzitástartomány intervallumait, amelyek a cirkumflexusos magánhangzók valamivel szélesebb tartományára utalnak.

c. A cirkumflexusos és akut magánhangzók első és második formánsának középfrekvenciáit összehasonlítva nem találtunk statisztikailag megbízható különbségeket: a konfidenciaintervallumok nagymértékben metszik egymást, sőt akár egybe is esnek.

FORRÁSRÖVIDÍTÉSEK

DLKŽ – A mai litván nyelv szótára, 4. kiadás, főszerkesztő: Keinys, S. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, 2000.

TŽŽ – Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Alma littera, 2001.

LITERATŪRA

AMBRAZAS, V., red., 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

ANUSIENĖ, L. 1983: Kirčiuotų ilgųjų balsių trukmė lietuvių bendrinės kalbos frazėse. Kalbotyra 34 (1), 5–13.

ATKOČAITYTĖ, D. 2000: Pietų žemaičių raseiniškių fonologinė sistema: prozodija ir vokalizmas. Daktaro disertacija, Vilnius: VPU.

BACEVIČIŪTĖ, R. 2001: Šakių šnektos fonologinė sistema: prozodija ir vokalizmas. Daktaro disertacija, Vilnius: VPU.

BUKANTIS, J. 1984: Фонология южножемайтского Варняйского говора. Daktaro disertacija, Vilnius: VU.

EIDUKAITIENĖ, E. 1977: Kupiškėnų monoftongų priegaidės. Kalbotyra 28 (1), 18–23.

GIRDENIS, A. 1967: Mažeikių tarmės priegaidžių fonetinės ypatybės. Kalbotyra 15, 26–27.

GIRDENIS, A. 1974: Prozodinės priegaidžių ypatybės šiaurės žemaičių tarmėje. Eksperimentinė ir praktinė fonetika 6, 160–198.

GIRDENIS, A. 1996: Energetinė šiaurės žemaičių tarmės priegaidžių fonetinės prigimties interpretacija. Baltistica 31 (1), 71–84.

GIRDENIS, A. 1998: Šiaurės žemaičių priegaidės skiriamieji požymiai. Lietuvių kalba: tyrėjai ir tyrimai. Konferencija Kazimiero Jauniaus 150-osioms gimimo ir 90-osioms mirties metinėms paminėti. Pranešimų tezės, Vilnius: VPU, LKI, 37–38.

MONOFTONGŲ PRIEGAIDŽIŲ POŽYMIAI

| 21

Girdенis, A., Pupkis, A. 1974: Pietinių vakarų aukštaičių priegaidės (prozodiniai požymiai). Eksperimentinė ir praktinė fonetika 6, 107–125.

Kačiukienė, G., Girdenis, A. 1997: Rytų aukštaičių ir šiaurės žemaičių priegaidės: bendrybės ir skirtumai. Kalbotyra 46 (1), 31–36.

Kaukėnienė, L. 2003: Lietuvių bendrinės kalbos nekirčiuotų balsių kiekybė. Lietuvių kalbotyros klausimai 48, 35–47.

Kazlauskienė, A. 1998: Pietinių vakarų aukštaičių tarmės balsių kiekybė. Daktaro disertacija, Kaunas: VDU.

Kazlauskas, J. 1966: Fonologinė kirčio raidos baltų kalbose interpretacija. Baltistica 2 (2), 119–132.

Kosienė, O. 1982: Rytų aukštaičių uteniškių monoftongų priegaidės. Kalbotyra 33 (1), 61–71.

Laigonaitė, A. 1959: Dėl lietuvių kalbos kirčio ir priegaidės supratimo. Kalbotyra 1, 71–100.

Laigonaitė, A. 1958: Literatūrinės lietuvių kalbos kirčiavimas, Vilnius: Mokslas.

Leskauskaitė, A. 2000: Seirijų šnektos mišriųjų dvigarsių priegaidės. Lietuvių kalbotyros klausimai 43, 153–164.

Murinienė, L. 2000: Akmenės šnektos fonologinė sistema: vokalizmas ir prozodija. Daktaro disertacija, Vilnius: VU.

Pakerys, A. 1967a: Apie kirtį. Kalbotyra 18, 129–134.

Pakerys, A. 1967b: Spektriniai tvirtapradžių ir tvirtagalių dvibalsių skirtumai. Spalio revoliucija ir visuomeniniai mokslai Lietuvoje: konferencijos medžiaga, Vilnius.

Pakerys, A. 1968a: Dabartinės lietuvių literatūrinės kalbos sudėtinių dvibalsių au, ai, ei akustiniai požymiai. Eksperimentinės fonetikos ir kalbos psichologijos koliokviumo medžiaga 3, 97–118.

Pakerys, A. 1968b: Lietuvių literatūrinės kalbos dvibalsių au, ai, ei akustiniai požymiai: eksperimentinis fonetinis tyrimas. Kandidato disertacija, Vilnius: VPI.

Pakerys, A. 1982: Lietuvių bendrinės kalbos prozodija, Vilnius: Mokslas.

Pakerys, A. 1995: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika, Vilnius: Žara.

Pakerys, A., Plakunova, T., Urbelienė, J. 1970: Относительная длительность гласных литовского языка. Eksperimentinės fonetikos ir kalbos psichologijos koliokviumo medžiaga: kalbos garsai ir intonacija, 4, 30–53.

Pakerys, A., Plakunova, T., Urbelienė, J. 1972: Относительная длительность дифтонгов литовского языка. Материалы коллоквиума лаборатории экспериментальной фонетики и психологии речи 5, 3–36.

Stundžia, B. 1996: Lietuvių kalbos kirčiavimas, Vilnius: Baltos lankos.

Svecevičius, B. 1964: Простые гласные современного литовского литературного языка. Канд. диссертация, Вильнюс: ВПИ.

Svecevičius, B. 1978: Bendrinės kalbos priegaidžių intensyvumo tyrimas analizės-sintezės-analizės metodu. Kalbos garsai ir melodika, Vilnius: Mokslas, 64–67.

Vaitkevičiūtė, V. 1960: Lietuvių kalbos balsių ir dvibalsių ilgumas, arba kiekybė. Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 207–217.

Vaitkevičiūtė, V. 1995: Bendrinės lietuvių kalbos priegaidės, Vilnius: Enciklopedija.

Vaitkevičiūtė, V. 2001: Lietuvių kalbos tarties pagrindai ir žodynas, Vilnius: Pradai.

Vitkauskas, V. 2001: Lietuvių kalbos tarties žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Robertas Kudirka Vilniaus universitetas KHF Užsienio kalbų katedra Muitinės g. 8, LT-44280, Kaunas, Lietuva [email protected]

Gauta 2005 05 12