ZIGMAS ZINKEVIČIUS

Kutatási területei: balti nyelvészet, a litván nyelv története, dialektológia, névtan.

AZ ANTROPONÍMIA NYELVÉSZETI ELEMZÉSE ÉS A SZEMÉLYNEVEK VALÓS TÖRTÉNETE

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A névtár kutatói újra meg újra találkoznak ezzel a problémával. A cikkben a litván antroponímia kutatása során szerzett sokéves tapasztalatomra támaszkodva igyekszem tárgyalni. A legtöbb adat saját és rokonaim családneveiről áll rendelkezésemre, ezért elsősorban ezekről lesz szó.

Zinkevičius. E családnév nyelvészeti elemzése arra utal, hogy egykori apai névről van szó, amelynek a görög eredetű keresztnév, a Zenonas (gör. Zeus, gen. Zēnos ’Zeusz’) népi változata, a k toldalékkal ellátott rövid alak szolgált alapul, amelynek töve Zen-k- volt. A keleti szlávok közvetítésével került át Bizáncból, ezért Zin-k- alakúvá vált (a görög ē helyett > a bizánci görögben ī, a szlávban pedig i áll). Vö. ugyanennek a családnévnek a Zenkēvičius változatával, amelynek töve Zen-k-, s nyugati úton, Rómából, németeken, cseheken és lengyeleken keresztül került át. Ugyanezen eredetűek a k toldalék nélküli rövid alakokból képzett családnevek: Zinas, Zinius, Zin-iūkas stb. (keleti eredetű átvételre utalnak), valamint Zēnas, Zēnius stb. (nyugati eredetű átvételre utalnak).

Az -evičius képző keleti szláv (nem lengyel!) eredetű; a régi Litvánia államának kancelláriai nyelvében használták (-evičь) személyek megnevezésére, nemzetiségüktől és származásuktól függetlenül. Később, amikor az apai nevek családnevekké váltak, ez a képző elvesztette apanévképző funkcióját, és a „nemesség” jelölőjévé lett¹. Ma már semmit sem jelez, és idegen elem a litván antroponímiában.

Családfakutatás nélkül lehetetlen feltárni családnevem valós történetét, vagyis megállapítani, hogy közvetlenül egy apai névből ered-e, vagy az -evičius képző később, a családnév „nemesebbé” tétele céljából került-e bele. Családfakutatási adatból azonban csak keveset sikerült összegyűjtenem.

¹ Plačiau apie šią priesagą ir pavardę Zinkevičius žr. Zinkevičius 2003: 124–126.

Įžvalgos / Insights

149

ZIGMAS ZINKEVIČIUS

Apám, Petras Zinkevičius elbeszélése szerint ősei „Vilnius környékéről” származtak (Zinkevičius 1999: 8–12). Ez a megfogalmazás azonban nemcsak Vilnius környékét jelentheti, hanem egy Vilniushoz kapcsolódó régi közigazgatási egységet is, például a vilniusi püspökséget vagy akár a vilniusi vajdaságot. A család származási helye tehát nagyon bizonytalan.

Gyermekkoromban hallott szomszédi elbeszélések szerint nagyapám, Andrius nem tudott lengyelül, és feleségének, aki elszegényedett és elpolonizálódott nemesi családból származott, nem sikerült férjét még keresztet vetni sem megtanítania. Ezt mérlegelve nehéz volna elhinni, hogy litván szülei vagy nagyszülei maguk „nemesítették volna meg” a családnevét, idegen képzőt illesztve hozzá: –evičius. Valószínűleg egy örökölt régi apanév szolgált családnevük alapjául, ilyen pedig Litvánia bármely vidékén származhatott keresztelési névből. A családnév valódi történetét csak genealógiai, nem pedig nyelvészeti kutatások tárhatnák fel. Ezek azonban nehezen kivitelezhetők a legfontosabb források – a keresztelési és házassági anyakönyvek, valamint az uradalmi leltárak – különböző levéltárakban és intézményekben való szétszórtsága, nehéz hozzáférhetősége, és különösen a bennük található adatok rendszerezetlensége, illetve a részletes jegyzékek hiánya miatt. A családnevek írott forrásokban való felkutatásának nehézségeiről még lesz szó.

Nem tudni, mikor költöztek a Zinkevičiusok Ukmergė környékére. A XVIII. század végén itt, legalábbis Juodáusiuose-ban, ahol ma élnek, biztosan még nem voltak jelen. Ezt bizonyítják a juodausiai uradalom 1765-ös és 1791-es leltárai, amelyekben nem említik a Zinkevičiusokat. Tehát a XIX. században telepedtek ide, mivel a század végén nagyapám, Andrius már a juodausiai uradalomban dolgozott gazdasági béresként (magasabb rangú cselédként). Miután az uradalom leégett, a birtok területén, Ukmergėhez legközelebb egy földdarabot adtak neki. Én ott születtem.

Családnevünk változását olykor véletlenszerű okok idézték elő. Nagybátyám, Stasys (apám fivére) a Zinkevičius családnevét Zenkēvičius alakra változtatta, tévesen azt gondolva, hogy az nyelvjárási forma, vö. penki > dial. pinki.

Žagelis. Ez apai nagyanyám családneve: Žagel-ýtė.

A nyelvészeti elemzés alapján ez a családnév a régi, kéttagú Žā-gelas személynévből származtatható, amelynek első tagja a Žā-, vö. Žā-baras, Žā-buras, Žā-labas, Žā-liudas, Žā-liumas stb. (a tag eredete és régisége nem tisztázott), második tagja pedig a -gelas, vö. Bár-gelas, Daũ-gelas, Jaũ-gelas, Mìn-gelas, Nór-gelas, Vós-gelas, Žý-gelas és mások, továbbá Gél-butas, Gél-gaudas, Gél-kantas, Gél-minas, Gél-vydas stb., valamint rövidült alakjaik és származékaik: Gelỹs, Gel-áitis, Gel-ónis. A Gel- tagot a gélti ’nagyon fáj’ igével hozzák kapcsolatba; a poroszoknál is megvolt, így a távoli ősi örökség részének tekinthető. A Žagėlis személynév ragadványnévi eredetű is lehet (ennek valószínűsége csekély), vö. žãgas ’kúp, farakás’.

A Žagėlis családnév a nyelvjárási Žiogėlis alakból is magyarázható (ennek még kisebb a valószínűsége), mivel a nyelvjárásban a hangsúlytalan o-t a-ként ejtik (vö. tvarėla ’kerítéske’ a tvõra ’kerítés’ mellett), a lágy ž pedig a lengyel kiejtés hatására megkeményedhetett (?). Vö. a Žiog-ėlis és Žiógas, Žiógis, Žiogỹs, Žiog-ūnas: žiógas. családneveket.

150

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Antroponimijos lingvistinė analizė ir reali asmenvardžių istorija

Nagyanyám családnevének valódi történetét mutató adatokból viszonylag sokat sikerült összegyűjteni, de nem mindegyik megbízható, egy részük csak feltételezés.

Žagelytė nagyanyám, aki a juodausiai uradalomban gazdasszonyként dolgozott még az uradalom leégése előtt, saját elbeszélése és a szomszédok szerint Kurkliųból (Ukmergė mögött mintegy 30 km-re fekvő kisvárosból), a később elszegényedett, ismert nemesi Žageli családból származott. A múltban e családnak híres tagjai is voltak. Egyikük Ignas Žagelis volt (a nagyanyámmal való rokoni kapcsolata nem tisztázott), aki lengyelül Żagiel néven írta magát. 1826-ban született a közeli Pavirinčių uradalomban, 1891-ben halt meg; híres orvos volt, Afrika és Ázsia országait járta, hosszú ideig Egyiptomban élt (a vicekirályi udvar szemorvosa!), és a Níluson egészen a forrásáig hajózott². Sajnos a nagyanyám őseire vonatkozó levéltári adatokat még nem kutatták fel, ezért nemcsak genealógiai ismeretek hiányoznak, hanem a családnév eredetének tisztázását segítő adatok is.

Skapas. Anyám leánykori családneve: Skap-aitė.

A nyelvészeti elemzés alapján ez a családnév olyan régi, kéttagú személynevek rövidült alakjából származtatható, mint a Skā-paras, amelynek első tagja a Skā-, vö. Skā-buras, Skā-vydas, Skā-vitas (:?), második tagja pedig a -paras, vö. Daū-paras, Lium-paras, Ùž-paras stb., továbbá Pár-gaudas, Pár-skaudas, Pár-vainas és mások, valamint Parà, Par-ùlis, Par-eikà stb. (: a par- előtag és elöljárószó?), amelynek kezdetét a p- mássalhangzó alkotja: Skā-paras. Egybeesett a skāpas ’kiherélt állat’ főnévvel. Manapság az emberek általában így „etimologizálják” ezt a családnevet.

A Skāpas személynevet és változatait, a Skapa, Skapis, Skapaitis alakokat már a XVI. században is használták, írott forrásokban is előfordulnak. A múltban népszerű személynév volt, amelyet nemcsak Ukmergė környékén használtak. Számos településnév alapjául szolgált, vö. a Skāp-iškis nevű kisváros nevét. Még a fehéroroszba, talán a lengyelbe is átkerült; vö. fehérorosz Cron, lengyel Skop, amennyiben elterjedésük eredeti forrása az egykori balti területek voltak.

Figyelemre méltó, hogy ebből a személynévből nemigen képeznek származékos (képzős) családneveket. Az idegen képzőkkel létrejött Skap-ìnskas ir Skap-ėckas alakokon kívül csak egy ritka, apanévi eredetű családnév ismert: Skap-ónis. Egyébként az eredeti, képzetlen Skāpas személynevet használják.

Anyám családnevének valódi történetét mutató adatokból többet sikerült összegyűjtenem, mint a Zinkevìčius családnévre vonatkozókból. A juodausiai uradalom 1765-ös és 1791-es leltárai azt mutatják, hogy a XVIII. század végén Juodausiuose-ban több családot is Skapais néven említettek. Anyám e családok egyikéből (nem tudni, melyikből) származott (bővebben lásd Zinkevičius 1999: 12–15). Talán a juodausiai Skapai a jövőben még korábbi írott forrásokban is előkerülnek, ha ilyenekre rábukkannak. Hiszen régi, eredeti (képzetlen) személynévről van szó.

² Apie kitus žymesnius Žagelius žr. Zinkevičius 1999: 21.

Įžvalgos / Insights

151

ZIGMAS ZINKEVIČIUS

Nagyapám, Kazys Skapas nővére, Ona, hozzáment Adomóhoz (a keresztnév bizonytalan) Balžeko. Érdekes vezetéknév. A hangsúly a Balžėkas és a Balžėkas alakban van, nem pedig a Balžėkas alakban, noha Litvánia más részein ez a vezetéknév is előfordul, amelyben a -ėkas képző a Balž- tőhöz járul, vö. a következő vezetéknevekkel: Balžis, Balžus, Balž-aitis, Balž-ūnas, Balž-inas (hangsúlyozásuk nem ismert). A Balž- tő összefügg a balžas szóval: „józan, derült, kék”. A Balžėkas vezetéknévben a litvánok számára szokatlan -ėkas képző a -ėkas helyett a lengyel kiejtés hatására alakulhatott ki a -ėkas alakból; vö. Krikštėnai településnevével: Krikštėnai, amelyet a helyiek (a vidék elpolonizálódott) Krikštėnai alakban ejtettek. Ebben az esetben azonban megmagyarázatlan maradna a Balžėkas hangsúlyozási változat -ėkas képzővel; az ė magánhangzó nem litván eredetű vezetéknév lehetőségére utal. Francia vezetéknevekre emlékeztet, vö. Balžakas / Balžākas. Ezért nem zárható ki az a feltevés, hogy e vezetéknév eredete kapcsolatban állhat Napóleon litvániai hadjáratával. Keletkezéséhez egy Ukmergė környékén ott maradt francia katona adhatta az indíttatást. Hogy helyes-e ez a feltevés, azt a vezetéknév és a család valós történetének írott forrásokon alapuló kutatásai mutathatják meg. Sajnos a rendelkezésre álló genealógiai adatok nem nyúlnak vissza Napóleon koráig. Ezért régebbi adatok felkutatására van szükség.

Anyám nemcsak az említett Balžeko gyermekeivel, Petrasszal és Vaclovasszal tartott rokoni kapcsolatot (ők az unokatestvérei voltak), hanem a fivérének feleségével, a neves méhészeti szakember, habil. dr. Jonas Balžekas (fia a közismert teniszedző, Remigijus Balžėkas) édesanyjával is. Ez az úgynevezett házassági, más néven sógorsági rokonság³, amelyet szem előtt kell tartani, és nem szabad összetéveszteni a genealógiai kapcsolatokkal.

Žeruolis. Anyai nagyanyám vezetékneve: Žeruol-ytė. A Žeruõlis vezetéknév nyelvészeti elemzése lehetővé teszi a Žer- tő elkülönítését; vö. a következő vezetéknevekkel: Žėras, Žer-eikà, Žer-iolis (a hangsúlyozás nem ismert; az emberek így is mondják: Žer-ùlis), Žer-õlis, Žer-õnas, Žer-skis (a hangsúlyozás nem ismert), valamint a k toldalékkal: Žer-ka (a hangsúlyozás nem ismert), Žer-k-áuskas. A Žer- tő valószínűleg egy régebbi Žėr- alakból ered; vö. a következő vezetéknevekkel: Žėrỹs, Žer-õnas és mások. Eredetét tekintve a žėr-uóti, žėr-ėti szavakkal hozható kapcsolatba. A Žėr- tő ebben a vezetéknévben a -uõlis utótaggal bővült, amelyet általában igékből cselekvőt jelölő főnevek (nomina agentis) képzésére használnak, például: pavyd-uõlis, skend-uõlis, žin-uõlis, azaz „aki sokat tud”. Létezik a žėr-uõlis főnév is, jelentése: „ami izzik”. A Žeruõlis tehát ragadványnévi eredetű vezetéknévnek tekinthető. Elterjedésének kiindulópontja Ukmergė környéke. Ez magyarázza, hogy a Žėr- tő Žer- alakra változott, mivel a nyelvjárásban a hangsúlytalan hosszú magánhangzók megrövidültek, az o, ė pedig egybeesett az a, e. hangokkal.

Nagyon kevés adat áll rendelkezésre, amely a nagyanyám Žeruolytė vezetéknevének valós történetét mutatja. Csak annyi ismert, hogy nagyapám, Kazys Skapas feleségül vette Kotryna Žeruolytėt Baublių faluból, amely a Šventosios túlpartján található (úgy mondtuk: anašalių). Dédszüleinek származása tisztázatlan, a levéltári adatokat még nem kutatták fel.

³ Plačiau apie šią giminystės rūšį ir jos narių pavadinimus žr. Buivydienė 1997.

152

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Antroponimijos lingvistinė analizė ir reali asmenvardžių istorija

Lisas. Feleségem, Regina leánykori vezetékneve: Lis-aitė. A Lisas vezetéknév nyelvészeti elemzése alapján a keresztelési névként használt Aloyzas Alisas változatából származtatható, amely elvesztette szókezdő A- hangját. Az Alisas keresztelési névforma a latinosított germán Aloysius, Aloisius névből ered, amely a germán kételemű Alwis személynévből alakult ki: ófelnémet al ‘egész’ + wīsi ‘bölcs’. A keresztelési név A(Lis) töve keletről, Bizánc felől, a keleti szlávokon keresztül juthatott Litvániába. Erre utal az s mássalhangzó zöngésedésének elmaradása; ezzel szemben a ma használatos Aloýzas keresztelési nevet nyugatról, Róma felől, a lengyeleken keresztül kaptuk, a zöngésült, z-vé vált s-sel, ami a német nyelvi közvetítésre utal.

A keresztelési névből származó, rövidített Lis- tő (A- nélkül) Litvániában számos vezetéknév alapja: Lisýš, Lis-aitis, Lis-ėvičius, Lis-inskas, Lis-ičkas, Lis-ėckas, Lis-áuskas és hasonlók, valamint k betoldásával: Lìskus, Lisk-aitis, Lisk-ėvičius és mások. Vö. a Liz-áitis névvel, amelyben az s zöngésedése nyugati irányba mutat.

A feleségem vezetéknevének valós eredetére utaló adatok csupán a 19. század közepéig nyúlnak vissza. Nagyapja, Juozapas Lisas (1855–1939) Kupiškis környékéről származott. Földet vásárolt Tutkonyse faluban (ez a település ma már nem létezik). Később Pupónisba költözött. Feleségül vette a Jutkoniaiból származó Juozapata Vaitiekūnaitėt (1872–1957). Nem sokkal az első világháború előtt, 1911–1912 táján, három másik Kupiškis vidékéről származó gazdával együtt a žemaitiai vidékre költözött, Apýdimusba, Upýna plébániájának területére, az Upýna környéki kisváros közelébe (Telšiai megye). Így alakult ki a kupiškėnai nyelvsziget a žemaitiaiak között. Apydimų falut ma már Litvánia egyetlen térképén sem találja meg az ember. A melioráció és más csapások következtében még a falu egykori létezésének legkisebb nyoma sem maradt.

Juozapas Lisas fiai: Povilas (született 1897-ben), Petras (sz. 1899-ben), Juozas (Regina apja, sz. 1903-ban), Jonas (sz. 1912-ben), valamint lánya, Ona (sz. 1900-ban) még gyermekként kerültek a žemaitiai vidékre. Egyetlen legfiatalabb fiuk, Stasys már a žemaitiai földön született, 1914-ben. A kupiškėnai anyanyelvjárásukat, legalábbis annak legfontosabb elemeit, mindannyian jól megőrizték. Gyermekeikről azonban ez már nem mondható el: ők elžemaitiasodtak, és beszédükben nyoma sem maradt szüleik kupiškėnai anyanyelvjárásának. Dialektológusként érdekes volt számomra megfigyelni az idősebb nemzedék „žemaitiai kupiškėnai” beszédét, valamint a kupiškėnai és žemaitiai nyelvi elemek versengését benne. Ez ösztönzött az általános nyelvészet problémáinak átgondolására, különösen arra, hogy meghatározzuk az egyes nyelvi elemek idegen hatással szembeni ellenálló képességét.

Regina apjának, Juozasnak a beszédében – aki nem sokáig élt a žemaitiaiak között, mivel már 1924-ben Kaunasba költözött – szinte egyáltalán nincsenek žemaitiai nyelvi elemek. Nem sajátította el ezt a nyelvjárást, noha a felesége žemaitiai volt. Beszédére leginkább az akkori Kaunas, majd később Vilnius – ahol a leghosszabb ideig élt – városi nyelve hatott. A kupiškėnai elemek is jól megőrződtek.

Nagyjából ugyanezt kell elmondani bátyja, Povilas beszédéről is. Más a helyzet a žemaitiaiak között egész életükben élő testvérekkel, Petrasszal (Apydimuose gazdálkodott),

Įžvalgos / Insights

153

ZIGMAS ZINKEVIČIUS

Stasys (Kuršėnai környékén erdészként dolgozott) és nővére, Ona (férjhez ment a Kirklių faluba, Upyna túloldalára, és mindvégig žemaitiaiak között élt), akiknek a beszédében nagyon élénk vetélkedés folyt a žemaitiai és az aukštaitiai, pontosabban a kupiškėnai elemek között. Jonas nevű bátyja 1929-ben Argentínába utazott, és beszédéről semmit sem lehet mondani.

A Lis- keresztelési névi tőből képzett családnevek láthatólag régtől fogva kevésbé voltak jellemzők a žemaitiaiakra, mint az aukštaitiaiakra. Érdekes apróság. A Lisas családnevet a kupiškėnaiak elnyújtott, hangsúlyos i (lìsas) magánhangzóval ejtik, jelentése: »sovány«. Még azt is feltételezték, hogy ez a családnév ragadványnévi eredetű, és a „sovány ember” kifejezésből származtatták.

A régebbi genealógiai adatok hiánya akadályozza annak megállapítását, hogy a Lis család őseinek volt-e A- kezdetű családnevük (esetleg még nem öröklődő személynevük), azaz *Alìsas, vagy csak A- nélküli alakjuk: Lìsas, amely talán már A- nélkül került Litvániába.

Stasiulis. Regina anyai ági nagyszüleinek családneve.

A nyelvészeti elemzés a Stasiulis családnevet a szláv eredetű Stanislovas keresztelési név rövidült alakjából, a Stani-slavъ: stani ‘állj, válj’ + slava ‘dicsőség’ eredetű Stasỹs alakból származtatja, amelyet a -ulis kicsinyítő képzővel bővítettek. Ez a családnév és további képzős származékai (Stasiul-aitis, Stasiul-iónis, Stasiul-ėvičius stb.) Litvánia szinte egész területén elterjedtek: žemaitiaiaknál és aukštaitiaiaknál egyaránt előfordulnak.

Regina nagyapja, a Stasiulis családnév valós történetét megvilágító adatok csak a 19. század második feléből állnak rendelkezésre; a század közepéről származó adatok homályosak. Regina nagyapja, Tomas Stasiulis 1864-ben született Barvyžiai faluban, Luókėtől mintegy 5 km-re, Viekšnálių felé (az emberek többnyire Beibele néven emlegetik). Valószínűleg ősei is itt éltek. A falu mára csaknem elnéptelenedett. Tomas Stasiulis feleségül vette Viktorija Česnytėt, a neves professzor, a VDU rektorhelyettese, Blažiejus Česnys (1884–1944) nővérét. Gyermekeik: Pranas (szül. 1912, 1952-ben halt meg a bolsevik munkatáborban valahol az Arhangelszki területen), Kazė (Lisienė, Regina anyja, 1904–2000), Ona (Rastenienė, 1906–1976, 1929-ben Argentínába utazott), Viktorija (Jogminienė, 1908–1989), Aleksandras (1911–1960).

Regina édesanyja, Kazė Stasiulytė-Lisienė, miután háztartási iskolában tanult, nagybátyja és keresztapja, Blažiejus Česnys professzor házvezetőnője lett Kaunasban. Az udvarukban állt egy jelentéktelen vörös téglás házikó, amelyben a Oroszországból hazatért Kazimieras Būga professzor lakott. Kazė Stasiulytė Česnys professzor házában dolgozva megismerkedett Juozas Lisuval, aki letöltötte katonai szolgálatát és Kaunasban élt, majd feleségül ment hozzá. Egy ideig mindketten Česnys professzornál laktak.

Kazė Stasiulytė-Lisienė jól megőrizte szülőföldje déli žemaitiai nyelvjárását (férje, mint említettük, nem tanult meg žemaitiaiul). Regina is jól ismeri ezt a nyelvjárást. Édesanyjától és žemaitiaiul beszélő nagyszüleitől tanulta meg, amikor nyaranta Barvyžiai faluban élt. Később megszülettek Regina fivérei és nővérei, akik már azután nőttek fel, hogy szüleik Telšiaiba költöztek; ők nem az édesanyjuk „dūnininkišką”, hanem a környezetükben használatos telšiai „dounininkišką” žemaitiai nyelvjárást sajátították el.

154

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Antroponimijos lingvistinė analizė ir reali asmenvardžių istorija

Régebbi genealógiai adatok hiányában nem állapítható meg, mikor és milyen módon keletkezett Regina nagyapjának Stasiulis vezetékneve: eredeti jelentése „Stasys fia”, „kis Stasys” vagy valami más volt-e.

A továbbiakban néhány, témánkhoz megfelelőbb vezetéknevet tárgyalunk, amelyek viselői nem állnak velünk rokoni kapcsolatban.

Baltrušis. Romualdas Baltrušis professzornak, ukmergės-i gimnáziumi iskolatársamnak a vezetékneve.

A nyelvészeti elemzés szerint a vezetéknév a Baltramiejus keresztnévből (az arámi Bar-Talmai „Ptolemaiosz fia” névből) származó Baltras rövid alakból és az -ušis képzőből ered; ez cselekvőt jelölő főnevek (nomina agentis) képzésére szolgál. Vö. a Baltušis, Toliūšis és más vezetéknevekkel, valamint a gailliūšis ’aki mindent meg tud adni másnak’, tėtūšis ’apuka’ és más főnevekkel.

Kevés adat utal Baltrušis professzor vezetéknevének valódi történetére. Romualdas apja, Stasys (Stanislovas) tanító, az ukmergė-i iskola vezetője volt. Apja, Matas földműves volt, és Bliuvai faluban, Kaunas és Veiveriai között volt gazdasága. Az ott élő elődei is földművesek voltak. Némelyikük kettős Baltrušio és Balt-rušaičio vezetéknevet viselt. Az -aitis apanévképzővel ellátott változat Ukmergė környékén lehetetlen volna, hacsak az illető nem máshonnan költözött oda. Összesen a Baltrušis család négy nemzedéke ismert. A család korábbi eredete még mindig az archívumok homályába vész, és nem kutatták.

Jovaiša. Eugenijus Jovaiša régészprofesszor vezetékneve.

A nyelvészeti elemzés szerint a vezetéknév az ősi litván kételemű személynévből, a Jó-vaiša, illetve Jo-vaišas névből ered. Első eleme a Jó-, vö. Jó-gailas, Jó-gaudas, Jó-kantas, Jó-mantas, Jó-tautas, Jó-oydas és más nevek. Ilyen elemet a poroszok is használtak, így nagyon ősi örökség (a jó-ti szóval hozzák összefüggésbe). Második eleme a -vaišas, vö. Gaud-vaišas, Nór-vaišas, Taūt-vaišas, Tól-vaišas és hasonlók, továbbá Vaiš-mantas, Vaiš-noras, Vaiš-tautas, Vaiš-vilas, valamint rövid alakjaik és származékaik: Vaišas, Vaišys, Vaiš-ūtis és mások. A poroszok is használtak ilyen elemet, Vais- alakban ejtették; a vá išės szóval hozzák összefüggésbe, így ez is nagyon ősi örökség.

Kevés adat áll rendelkezésre Jovaiša professzor vezetéknevének valódi történetéről. Apja, Leonas neveléstudományi professzor, Lieplaukėn (Telšiai járás) született, tehát a žemaitiai vidéken. Nagyapja, Antanas (szül. 1875) kettős vezetéknevet viselt: Jóvaiša és Jóva išas. Zenész volt, Lieplaukėn orgonált, és ott kereskedett. Nem Lieplaukėn született azonban, hanem a aukštaitiai vidéken, Pãsvalys környékén, ahonnan dédapái is származtak.

Mivel a Jóvaiša vezetéknév egy ősi kételemű személynévből, pontosabban annak ā-tövű alakjából áll, valószínűleg nem ment végbe jelentősebb változás a vezetéknévben, kivéve – amint láttuk – az a-tövű és ā-tövű alakok közötti ingadozást. Ezt a korábbi korok még fel nem dolgozott levéltári dokumentumainak kellene feltárniuk.

Įžvalgos / Insights

155

ZIGMAS ZINKEVIČIUS

Razumas. Valdemaras Razumas, a Litván Tudományos Akadémia elnökének családneve. E családnév elterjedésének elsődleges góca Ukmergė környéke. Nagyjából ugyanott használatos a Prōtas családnév is. Ezért magától adódik a gondolat, hogy a Rāzumas a Prōtas családnév tükörfordítása lehet. A családnévnek a prōtas főnévvel való összekapcsolása ebben az esetben a népetimológia szüleménye volna, mert a Prōtas családnév eredete valójában egészen más. A latinosított görög keresztnévből, a Protasius-ból keletkezett: gör. protássō ‘elölre állítok’. Vö. az e keresztnévből alkotott Protasėvičius, Pratasėvičius stb. családnevekkel. Ugyanilyen eredetű személyneve volt a fehéroroszoknak is, például Прамас ← Прамасий.

A keresztnévnek létezik egy s-szel ejtett változata is: Protāzas. A mássalhangzó s-re váltása arra utal, hogy nyugatról, lengyeleken (vö. lengyel Protazy), cseheken és németeken keresztül került hozzánk (ők is s-re változtatták), Rómából.

Az s-es keresztnévforma hozzánk keletről, a keleti szlávokon keresztül, Bizáncból érkezett. Két tövű személynevekben is találkozunk a -protas: Nó-protas. elemmel. Ez a személynév azonban lehet porosz eredetű, ezért csekély a valószínűsége annak, hogy a -protas elem rejtőzne az általunk vizsgált családnévben.

A Rāzumas családnév eredetének vizsgálatakor nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a fehéroroszoknál előfordul a Розум családnév; ez pedig arra utalhat, hogy eredetében szerepet játszott a balti (litván) szubsztrátum. Ugyanezt kell mondanunk a lengyel Rozum családnévről is, ha olyan területekről származik, amelyek a régi litván államhoz tartoztak, vagy amelyeken a múltban balti (litván) nyelvű emberek éltek.

Valdemaras Razumas családnevének valós története mindmáig feltáratlan. Körülbelül három-négy nemzedék ismert. A genealógiai kutatásnak kellene megerősítenie vagy megcáfolnia az ismertetett feltevéseket.

A GENEALÓGIAI KUTATÁS NEHÉZSÉGEI

Az elmondottakból látható, hogy a nyelvészeti elemzés feltárja a személynév lehetséges eredetét vagy annak több változatát. Annak meghatározására, hogy ezek közül melyik illik az általunk vizsgált családnévre, csak valós történetének feltárása adhat választ, ez pedig genealógiai kutatás nélkül nem lehetséges.

A litvánok rendszerint legfeljebb három-négy nemzedéknyire visszamenően ismerik családjuk eredetét. Kivételek ritkán akadnak. A korábbi eredetről homályosan gondolkodnak, gyakran csupán találgatnak, sőt fantáziálnak.

Aki írott források alapján kívánja feltárni távoli származását – ez a tulajdonképpeni genealógiai kutatás –, nagy nehézségekbe ütközik. Az ilyen dokumentumok sokfélék: talán a legfontosabbak a születési és házassági anyakönyvek. Régebben anyakönyveket csak az egyházak vezettek, mivel Litvániában a polgári anyakönyvezést viszonylag nemrég vezették be. A szovjet megszállás éveiben az egyházaktól

156

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Antroponimijos lingvistinė analizė ir reali asmenvardžių istorija

Az anyakönyveket Vilniusba szállították, ahol külön archívumot hoztak létre számukra. Egyes dokumentumok azonban a templomokban is megmaradtak. A régebbi időszakok anyakönyvi könyveiből sokat őriznek tudományos könyvtárakban és különféle levéltárakban is. Felkutatásuk tehát nem könnyű feladat.

A régi időszakok (XVII–XIX. századi) anyakönyveibe bejegyzett személynevek (függetlenül attól, hogy még nem öröklődtek tovább, vagy már családnévként funkcionáltak) nem hitelesek, mert a lengyel és ellengyelesedett litván papok lengyelesítették, sőt „lefordították” őket lengyelre. E személynevek vizsgálata nemcsak a családnevek lengyelesítésének és eltorzításának történetét segít feltárni, hanem fontos adatokat is szolgáltat, amelyek lehetővé teszik egy adott családnév valós (nem csupán a dokumentumokban tükröződő) fejlődésének megvilágítását.

Számos fontos genealógiai adat található a levéltárakban őrzött egyházi vizitációs jegyzőkönyvekben. E jegyzőkönyvek kiadását nemrég kezdte meg a Litván Katolikus Tudományos Akadémia, nagy szolgálatot téve ezzel a litván antroponímia kutatásának.

A genealógiai kutatás második igen fontos forrását a birtokleltárak jelentik. Ezeknek csak egy részét tették közzé; a többi továbbra is kézirat, amelyet tudományos könyvtárakban vagy levéltárakban őriznek. A birtokleltárakban mint jogi dokumentumokban szereplő személynevek viszonylagos hitelességűek: az egyházi anyakönyvekhez képest ezek erőteljesebben tükrözik azokat a személynévformákat (litván vagy lengyelesített alakokat), amelyeket annak idején maguk a névviselők és szomszédaik használtak. Ez nagyon fontos.

Azonban soha nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy valamennyi forrás személyneveire hatással volt a lengyelesedett társadalom által használt „hivatalos”, félig lengyel antroponímia. Ezért folyamatosan szembesülünk a személynevek litvánosításának szükségességével és az ezzel járó problémákkal, amelyek további munkát igényelnek. A valódi litván alakok rekonstruálása elengedhetetlen, ellenkező esetben nem lehet feltárni valós fejlődésüket.

Minden dokumentumtípus vizsgálatának nehézségei már annál a törekvésnél jelentkeznek, hogy megállapítsuk, melyik közigazgatási egységhez – rendszerint plébániához vagy uradalomhoz – tartozott régen az általunk vizsgált település, vagyis melyik plébánia vagy uradalom dokumentumaiban kell keresnünk a családnevet.

A kutatás rendkívül összetett és aprólékos munka. Dokumentumhalmokat kell átnézni, amelyek feltehetően egy bizonytalan (nehezen meghatározható) időszakból származnak, míg végül sikerül megtalálni a keresett családnevet. Az azonosítása sem mindig könnyű: össze kell kapcsolni az érintett családdal, tisztázni kell a rokonsági fokot, és meg kell állapítani, hogy a családnév a genealógiai vonalhoz tartozik-e, vagy csupán a rokonság egyik típusát tükrözi. Ez nagyon fontos. Mindez sok időt és fáradságot igényel, különösen azért, mert a forrásokban szereplő személyneveket még nem vették nyilvántartásba, nem készültek róluk részletes mutatók, nem is beszélve az egész Litvániára kiterjedő összesített regiszterről.

Įžvalgos / Insights

157

ZIGMAS ZINKEVIČIUS

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Az antroponímia tudománya számára igen fontosak a genealógiai kutatások, amelyek megvilágítják a vizsgált személynév valós fejlődését és eredetét.

2. A genealógiai kutatások lehetővé teszik annak tisztázását, hogy a nyelvészeti elemzéssel meghatározott eredetelméletek közül (gyakran több is van) melyik a helytálló.

3. A forrásokban szereplő személynév vizsgálatakor fontos elkülöníteni az öröklődési vonalat (genealógiáját) a rokonság egyéb, különféle típusaitól, amelyek eltérő fokait változatos kifejezésekkel jelölték.

4. Meg kell határozni a forrásokban talált személynév státuszát: családnévről van-e szó, vagy még csak nem öröklődő személynévről (melléknévről). A státusz tisztázása magát a genealógiai kutatást is világosabbá teszi.

5. A genealógiai kutatás és a család eredetének feltárása során felmerülő komoly nehézségek közepette akadnak tisztességtelen emberek, akik hasznot akarnak húzni azokból, akik a gyökereiket keresik. A csalók nem létező dokumentumokat „állítanak elő”, vagy azok állítólagos másolatait készítik el, amelyek állítólag azt mutatják, amit az illető keres. Ezzel ártanak a jövőbeni komoly kutatásoknak, félrevezetik a kutatókat és megnehezítik a munkájukat. Őszinte tanács mindazoknak, akik családjuk gyökereit keresik: Óvakodjanak a csalóktól!

LITERATŪRA

Buivydienė Rūta 1997: Lietuvių kalbos vedbyų giminystės pavadinimai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Zinkevičius Zigmas 1999: Prie lituanistikos židinio. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Zinkevičius Zigmas 2003: Rinktiniai straipsniai 3. Vilnius: Katalikų akademija.

Įteikta 2012 m. sausio 31 d.

ZIGMAS ZINKEVIČIUS

Justinškių 41–24, LT-05127 Vilnius, Lietuva

[email protected]

158

Acta Linguistica Lithuanica LXVI