RIMA BAKŠIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Kutatási területek: dialektológia, geolingvisztika, kísérleti fonetika, fonológia.

A KAUNASI NYUGATI FELVIDÉKI NYELVJÁRÁSOK KETTŐSHANGZÓI: MENNYISÉGI VISZONYOK

A kaunasi térség nyugati felvidéki nyelvjárásainak kettőshangzói: mennyiségi arányok

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány kísérleti módszerekkel elemzi a nyugati felvidéki kaunasi nyelvjáráscsoport (VAK) három nyelvjárásának – a marijampolėi, a vilkaviškisi és a šakiai – vegyes kettőshangzóiban megfigyelhető mennyiséget. A vizsgált nyelvjárásokra eltérő hanglejtés-allotonok jellemzők: a marijampolėi nyelvjárásban a szókezdő hangsúlyú kettőshangzók összetevői i, u megnyúlnak, a šakiai nyelvjárásban az úgynevezett folyamatos hanglejtés fordul elő, a vilkaviškisi nyelvjárásban pedig e jellemzők egyike sem található meg, ezért kettőshangzós szótagjainak prozódiai szerkezete áll a legközelebb a köznyelvihez. A tanulmány kitér a VAK kettőshangzói mennyiségének értelmezésére és jelölésére is a litván dialektológiai hagyományban.

A kutatás eredményei azt mutatták, hogy mindegyik nyelvjárásban a szókezdő hangsúlyú, a, e összetevőjű kettőshangzók a leghosszabbak. A marijampolėi és a vilkaviškisi nyelvjárásban jelentősen hosszabbak a megfelelő szóvégi hangsúlyú kettőshangzóknál, míg a šakiai nyelvjárásban ez az időtartam-különbség nem jelentős. A i, u összetevőjű kettőshangzók teljes időtartama rövidebb. Minden nyelvjárásban nagyon kicsi a különbség e csoport szókezdő és szóvégi hangsúlyú kettőshangzói között.

Az a, e összetevőjű kettőshangzók első összetevőjének időtartama kétségtelenül fontos hanglejtésjelölő a marijampolėi és a vilkaviškisi nyelvjárásban. A šakiai nyelvjárásban az első összetevő időtartama nem tekinthető lényeges hanglejtésjelölőnek. Ez az adott nyelvjárásban meglévő folyamatos hanglejtéssel függ össze. Az i, u összetevőjű kettőshangzók csoportjában az első összetevő időtartama csak a marijampolėi nyelvjárásban különbözteti meg egyértelműen a hanglejtéseket; a vilkaviškisi és a šakiai nyelvjárásban ez a jellemző nem számít.

A szókezdő hangsúlyú kettőshangzók a, e összetevői minden nyelvjárásban félhosszúnak tekintendők, az i, u összetevők pedig a marijampolėi és a šakiai nyelvjárásban félhosszúnak, a vilkaviškisi nyelvjárásban rövidnek. A šakiai nyelvjárásban valamennyi szóvégi hangsúlyú kettőshangzó összetevője félhosszúnak tekintendő, mivel a folyamatos hanglejtés következtében megnyúlt.

LÉNYEGES KULCSSZAVAK: dialektológia, litván nyelvjárások, vegyes kettőshangzó, hanglejtés, mennyiségi jellemző.

KULCSSZAVAK: dialektológia, litván nyelvjárások, félkettőshangzó, szótaghangsúly, mennyiségi jellemző.

Straipsniai / Articles

193

RIMA BAKŠIENĖ

ANNOTÁCIÓ

A cikk a Kaunas környéki nyugat-aukštaitiai nyelvjárás (a továbbiakban: VAK) három alnyelvjárásában – Marijampolė, Vilkaviškis és Šakiai térségében – elemzi a félkettőshangzók mennyiségi viszonyait. A vizsgált alnyelvjárásokban a szótaghangsúlynak különféle változatai fordulnak elő: a marijampolėi alnyelvjárásban a kezdőhangsúlyos kettőshangzók első elemei i és u esetén megnyúlnak; a šakiai alnyelvjárásban az úgynevezett folytonos hangsúly jellemző, míg a vilkaviškisi alnyelvjárásban egyik említett sajátosság sem található meg, ezért a kettőshangzós szótagok prozódiai felépítése itt áll a legközelebb a köznyelvihez. A cikk a VAK kettőshangzóinak mennyiségéről és jelöléséről a litván dialektológiai hagyományban kialakult értelmezést is tárgyalja.

A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a leghosszabb kettőshangzók azok a kezdőhangsúlyosak, amelyek a-t és e-t tartalmaznak; ez minden alnyelvjárásra jellemző. A marijampolėi és vilkaviškisi alnyelvjárásban lényegesen hosszabbak, mint a mellékhangsúlyos változatok, míg a šakiai alnyelvjárásban a hosszúságkülönbség nem olyan kifejezett. Az i-t és u-t tartalmazó kettőshangzók általános hossza kisebb. E csoportban a kezdő- és mellékhangsúlyos kettőshangzók közötti különbség igen csekély.

Az a-t és e-t tartalmazó kettőshangzók első elemének hossza fontos hangsúlyjelölő sajátosság a marijampolėi és vilkaviškisi alnyelvjárásban. A šakiai alnyelvjárásban az első elem időtartama nem tekinthető a hangsúly meghatározó jegyének. Ez az alnyelvjárásban elterjedt folytonos hangsúllyal függ össze. Az i-t és u-t tartalmazó kettőshangzók csoportjában az első elem időtartama csak a marijampolėi alnyelvjárásban különbözteti meg egyértelműen a hangsúlyokat; a vilkaviškisi és šakiai alnyelvjárásban e jegy jelentősége csökken.

A kezdőhangsúlyos a-t és e-t tartalmazó kettőshangzók elemei félhosszúnak számítanak, míg az i-t és u-t tartalmazóké az alnyelvjárások szerint változnak: Marijampolė és Šakiai térségében félhosszúnak tekintik őket, a vilkaviškisi alnyelvjárásban viszont rövidek. A šakiai alnyelvjárásban a mellékhangsúlyos kettőshangzók minden eleme félhosszú, és a folytonos hangsúly miatt megnyúlik.

1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A nyugat-aukštaitiai kaunasiak vegyes kettőshangzóinak¹ kísérleti vizsgálata mindeddig kevés. A litván dialektológusok műveiben időtartamuk sajátosságait többnyire csak hallás alapján írják le. Nyilvánvaló, hogy a kettőshangzók és elemeik mennyisége egyaránt függ az őket alkotó elemek minőségétől és a hangsúly hatásától. A köznyelvben meglehetősen egyértelmű a hangsúlyokkal való korreláció: a kezdőhangsúlyos kettőshangzók a, e elemei félhosszúra nyúlnak; az i, u, valamint az idegen eredetű ę, į elemek rövidek maradnak²; minden mellékhangsúlyos kettőshangzó második eleme félhosszúra nyúlik (bővebben lásd Pakerys 2003: 134–135, 220).

A dialektológiai szakirodalomban leginkább a VAK kezdőhangsúlyos kettőshangzói első elemének mennyiségéről folyik vita. A kutatók egyetértenek abban, hogy az a, e elemek minden VAK-

¹ A cikk kizárólag az elsődleges kettőshangzókat elemzi; a másodlagosakról nem esik szó.

² Mindazonáltal el kell ismerni, hogy ez a modell csak ideális célkitűzésként létezik; a köznyelv számos használója a kezdőhangsúlyos kettőshangzók i, u elemeit is hajlamos megnyújtani.

194

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Vakarų aukštaičių kauniškių dvigarsiai: kiekybės santykiai

a nyelvjárásokban megnyúlnak, ezt a megnyúlást azonban nem azonos mértékűnek tekintik. A korábbi munkákban inkább az a felfogás volt elterjedt, hogy a hangsúlyos tagok a, e a VAK területén hosszúként valósulnak meg (kál·nas, kã·lmas). Ezt a jelölést a 20. század második felének számos kiadványában megtaláljuk (Zinkevičius 1966; 1994; LKT 1970; LKA 1982: 68. térkép; Markevičienė 2001³). Az újabb munkákban a VAK szótagkezdő hangsúlyos tagjait a, e gyakrabban félig hosszúnak tekintik⁴ (ká.lnas, kã.lmas) (LKTF 2003; Bacevičiūtė 2004; VAKKA 2005; ŠŠT 2006; GAT 2008; JAT 2013). Csak a kaunasi nyelvjárások keleti részének szövegeiben jelölik gyakrabban hosszúnak az a; e hangokat (Jaroslavienė 2010). A dialektológusok munkáiban ezeknek a tagoknak a jelölése többnyire általánosított, egységesített; csak a „Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija” (LKTChr 2004) szerkesztői igyekeztek a konkrét kiejtés szerint jelölni. Ebben a félig hosszú a., e. tagok dominálnak, de egy-egy hosszú is előfordul.

A szótagkezdő hangsúlyos kettőshangzók i, u tagjai a VAK területén változatosabb képet mutatnak. A dialektológusok munkáiban ezeket is eltérően jelölik. Hagyományosan úgy vélték, hogy a kaunasi nyelvjárási terület északnyugati részén ezek a tagok sem mennyiségileg, sem minőségileg nem változnak. Ezt a véleményt és az annak megfelelő jelölést (pírmas, kúrmis) számos korábbi munkában megtaláljuk (Zinkevičius 1966; 1994; LKT 1970; LKA 1982: 20. térkép; Markevičienė 2001). Néhány helyen megemlítik, hogy a peremvidékeken egy-egy félig hosszú i., u. tag is előfordul. A 21. század elején, miután több kísérleti vizsgálatot végeztek (ezekről lásd alább), felvetődött, hogy a kaunasi nyelvjárási területnek ezen a részén is inkább félig hosszú, nem pedig rövid i, u tagokat ejtenek; ezek azonban állítólag nagyon nyíltak, ezért minőségileg világosan különböznek a hosszú magánhangzóktól (pí.rmas, kú.rmis). Ezt a jelölést számos újabb munkában megtaláljuk (LKTF 2003; Bacevičiūtė 2004; LKTChr 2004; ŠŠT 2006; JAT 2013). Néhány egyszerűsített átírással lejegyzett szövegben, különösen az iskoláknak szántakban, ezt a még vitatott megnyúlást nem jelölik, hanem rövid i, u tagokat írnak (VAKKA 2005; GAT 2008).

A korábbi források adatai szerint (Zinkevičius 1966; 1994; LKT 1970; LKA 1982: 20. térkép) a szótagkezdő hangsúlyos kettőshangzók i, u tagjainak megnyúlása (hosszú magánhangzóvá) hozzávetőlegesen a Gražiškiai–Šunskai–Kazlų Rūdà–Agurkiškė–Kaũnas⁵ vonaltól kezdődik (lásd az 1. ábrát), és a VAK teljes délkeleti részére kiterjed. Az újabb munkákban ezekben a nyelvjárásokban szintén általánosan rögzítik a i, u tagok megnyúlását, hosszúságuk azonban változó: több a hosszú eset, de félig hosszúakat is feljegyeztek (LKTF 2003; LKTChr 2004; VAKKA 2005; Jaroslavienė 2010).

³ Bár a kiadvány már a 21. század elején jelent meg, a szövegek többségét a 20. század végén rögzítették; szerzője a dialektológusok idősebb nemzedékéhez közelebb álló átírási elveket követi.

⁴ Sajnos az újabb források többsége egyelőre csak a VAK északi részéről készült, ezért nem szemlélteti a VAK teljes kettőshangzó-rendszerét.

⁵ Megjegyzendő, hogy a Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija térképein az izoglosszákat az LKA térképei alapján rajzolták meg. Az LKA szerkesztői a térképeket kizárólag hallás útján gyűjtött adatok alapján készítették; akkoriban nem támaszkodtak kísérleti vizsgálatokra. Ezért az LKA térképei (különösen a fonetikai sajátosságokat bemutatók) nem mindig tükrözik a 20. század közepének tényleges állapotát; emellett a 21. századra számos izoglossza elhelyezkedése is megváltozhatott. A térképeket a jövőben a kísérleti vizsgálatok eredményei alapján mindenképpen pontosítani kell.

Straipsniai / Articles

195

RIMA BAKŠIENĖ

¹ ÁBRA. A VAK területe és a legfontosabb izoglosszák ⁶

⁶ A térképet a cikk szerzője a Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija (Vilnius, 2004) című kiadványban található Krauninkų nyelvjárási térkép alapján állította össze.

196

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Vakarų aukštaičių kauniškių dvigarsiai: kiekybės santykiai

A VAK emelkedő-cirkumflex diftongusainak kiejtése és jelölése a dialektológusok munkáiban szintén nem egységes. Problémát okoz a kaunasi nyelvjárás északi része, ahol az emelkedő-cirkumflex intonációnak markáns alváltozata, a folyamatos intonáció figyelhető meg (lásd az 1. ábrát). Ezt az alváltozatot számos, a régióval foglalkozó munka leírja, a korábbi évek forrásaiban azonban jellemzőit szintén csak hallás alapján határozzák meg. Hangsúlyozzák, hogy az emelkedő-cirkumflex intonáció a kettőshangzó vagy diftongus mindkét elemén végighúzódik; ezek közül nemcsak a második, hanem az első is bizonyos nyomatékot kap és megnyúlik (Zinkevičius 1966: 36; 1994: 32; LKT 1970: 29; LKA 1982: 125).

A dialektológusok munkáiban ezt az intonációváltozatot eddig háromféleképpen jelölték: 1) az elemek megnyúlását és nyíltságát nem jelölik⁷ (vilkas, kūr̃pas) (LKT 1970; Markevičienė 2001; VAKKA 2005); 2) mindkét elemet félhosszúnak jelölik, az i, u nyíltságát nem jelölik (vi.ĩ.kas, kū.m.pas) (Zinkevičius 1966; 1994); 3) mindkét elem félhosszú, az i, u nyíltságát jelölik (vi.ĩ.kas, kū.m.pas) (LKTF 2003; Bacevičiūtė 2004; LKTChr 2004; ŠŠT 2006; GAT 2008; ĮAT 2013). A kutatók többsége tehát mindkét diftonguselemet félhosszúnak tekinti; csak az i, u nyíltságát illetően vannak kétségek (bővebben lásd Bacevičiūtė 2005: 42).

A VAK déli részén, ahol nincs folyamatos intonáció, az emelkedő-cirkumflex hangsúlyú diftongusokat nagyjából mindenütt egyformán ejtik: a második elem kap hangsúlyt és nyúlik meg, és többnyire félhosszúnak tekintik.

2. A NYUGATI FELSŐLITVÁNIAI KAUNASI NYELVJÁRÁSOK DIFTONGUSAINAK KÍSÉRLETI VIZSGÁLATAI

Kísérleti fonetikai módszerekkel eddig csak a VAK északi részének (a šakiai nyelvjárásnak) a diftongusait vizsgálták részletesebben. Megállapították, hogy az emelkedő és az emelkedő-cirkumflex diftongusok időtartamának (mind az összidőtartamnak, mind az egyes elemek időtartamának) arányai ingadozóak, bár az emelkedő diftongusok valamivel gyakrabban hosszabbak. Az időtartamjegyek nem alkalmasak a VAK e részén a diftongusos szótagok intonációjának megkülönböztetésére; ezeknél fontosabbak az alaphang paraméterei: a hangtartomány (az emelkedő diftongusoké jóval szélesebb) és a csúcs elérésének ideje (az emelkedő diftongusok csúcsa jóval korábban jelentkezik) (bővebben lásd Bacevičiūtė 2004: 86–113).

A kísérleti fonetikusok nagyobb figyelmet fordítottak a VAK északi részének olyan emelkedő diftongusaira, amelyek elemei i, u. Ezeket az elemeket különálló rövid i, u magánhangzókkal, valamint hosszú iː, uː magánhangzókkal hasonlították össze. Megállapították, hogy a diftongusok elemei körülbelül 1,7-szer hosszabbak a rövid magánhangzóknál, és mindössze 0,8-szer rövidebbek a hosszú magánhangzóknál. A kutatók arra következtetnek, hogy a VAK északi nyelvjárásainak többségében (a déli žemaitiai raseiniai nyelvjáráshoz hasonlóan) gyakoribbak az emelkedő diftongusok félhosszú, nyílt elemei: i., u. (bővebben lásd Bacevičiūtė 2001: 12–19; Bacevičiūtė 2004: 89; Bacevičiūtė, Leskauskaitė 2004: 12–14; Vaišnienė, Bacevičiūtė 2005: 292–302).

⁷ Egyes helyeken mindkét elem fölé két cirkumflexjelet írnak, máshol egy hosszú jelet. Ez a változatosság valószínűleg csupán a nyomdák technikai lehetőségeiből adódott.

Straipsniai / Articles

197

RIMA BAKŠIENĖ

3. A KUTATÁS CÉLJA, ANYAGA ÉS MÓDSZERTANA

A tanulmány részletesen elemzi három VAK-nyelvjárás – a marijampoléi, a vilkaviškisi és a šakiai – vegyes diftongusainak mennyiségi viszonyait. A vizsgálathoz olyan nyelvjárásokat választottunk, amelyek a diftongusos szótagok eltérő prozódiai jegyekkel rendelkező VAK-területeit képviselik (lásd az 1. ábrát és az 1. táblázatot).

¹ TÁBLÁZAT. A VAK diftongusos szótagjainak prozódiai jegyei

JEGY NYELVJÁRÁS Mrj⁸ Vlkv Šk Tvp Az i, u elemek nyújtása + − − Folyamatos intonáció − − +

A tanulmány célja a VAK nyugati részén található diftongusos szótagok mennyiségi szerkezetének és a prozódiai elemekkel (intonációkkal) való korrelációjának részletes ismertetése. Részletesebb feladatok: 1) a vizsgált VAK-nyelvjárások a, e elemeket tartalmazó diftongusainak mennyiségi jegyeit megállapítani; 2) a vizsgált VAK-nyelvjárások i, u elemeket tartalmazó diftongusainak mennyiségi jegyeit megállapítani; 3) bemutatni három különböző terület diftongusainak mennyiségi viszonyait, és megállapítani a VAK nyugati részén található diftongusos szótagok mennyiségére vonatkozó általános szabályszerűségeket.

Az anyagot a következő településeken rögzítették: Marijampolė járásban, Marijampolė község Svetlica falujában, körülbelül 10 km-re Marijampolėtól délnyugatra; Vilkaviškis járásban, Pajevonis község Trilaukis falujában, körülbelül 20 km-re Vilkaviškistől délnyugatra; Šakiai járásban, Lukšiai városában, körülbelül 8 km-re Šakiatól keletre (lásd az 1. ábrát). A vizsgálatban mindegyik településről 6 adatközlő vett részt (3 nő és 3 férfi, akik beszélik anyanyelvi nyelvjárásukat; arra törekedtünk, hogy a fiatalabb és az idősebb generáció képviselői is legyenek közöttük).

A felvétel módszertana a következő volt: a nyelvjárást jól beszélő női adatközlő elmondta a szükséges mondatot⁹, az adatközlő pedig 3–5 alkalommal megismételte. A rövid mondatokba a következő, kívánt diftongusokat tartalmazó szavakat foglalták: leesett a káltas a pad alá: nagyon káltas volt; nekem (a) kárpa nőtt ki: mindent kárpo az a gyerek; te, tárnsta, gyere: már a tárnsą mellett jött haza¹⁰; az asztal kántas éles: itt meredek a krántas; itt volt a keltas: kevés tèlpa bele a fazékba; jól

⁸ A rövidítések magyarázata a tanulmány végén található.

⁹ Köszönetemet fejezem ki marijampoléi kolléganőmnek, Onai Aleknavičienėnek és a vilkaviškisi Sigita Langaitienének az anyag rögzítésében nyújtott segítségért.

¹⁰ A marijampoléi nyelvjárásban ehelyett ezt a mondatot jegyezték fel: Megztinį tamšų nupirko, mert a tamsą szót a marijampoléiak tvir tapradiškai hangsúllyal ejtik.

198

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Vakarų aukštaičių kauniškių dvigarsiai: kiekybės santykiai

šėrtas tas paršas: smagiai kėrta ta(i)s malkas; anksti témsta dabar: vakar tem̃ptas tas šniūras; mano žéntas padarė: vienas čéntas nukrito; sulūžo tiltas per upę: da(r) šiltas tas puodas; jai skirtas buvo: rudenį skirsta tos rankos; labai kimsta tas vaikas: kietai kimštas tas skil andis; vakar spintą pirkom: vasarą spiñta tos musės; tiesiog (už)púltas¹¹ to brudo: visas puikas atėjo; jau (pa)kúrtas tas pečius: visas túrtas prapuolė; buvo (pa)stúmtas tas stalas: jis visai kum̃pas buvo; pas mus Kùnca atėjo: vasarą (at)kuñta tas vaikas. A PRAAT számítógépes hanganalizáló programban a hangokat szegmentálták, és kiszámították a kettőshangzó teljes időtartamát (ms), valamint első elemének¹² időtartamát (ms, százalék)¹³. Ezután az adatokat EXCEL programba vitték át, ahol kiszámították a szükséges időtartam-átlagokat és grafikonokat készítettek.

4. TELJES IDŐTARTAM (ABSZOLÚT HOSSZÚSÁG)

Mindenekelőtt érdemes elemezni az egyes VAK nyelvjárások kettőshangzóinak időtartam szerinti sorrendjét (lásd a 2. táblázatot). Ezekben megfigyelhető a kettőshangzók inherens (az elemek minőségétől függő) és funkcionális (a hangsúly által meghatározott) időtartamának kölcsönhatása¹⁴ az egyes nyelvjárásokban.

A táblázatból látható, hogy valamennyi nyelvjárásban az a, e elemeket tartalmazó, első elemükön hangsúlyos kettőshangzók a leghosszabbak. A marijampoléi és a vilkaviškisi nyelvjárásban a leghosszabb kettőshangzó az él (327, 277 ms), a šakiai nyelvjárásban pedig az én (240 ms). A táblázat tetején kirajzolódik a nyelvjárások közötti kezdetleges, bár csekély különbség: a marijampoléi és a vilkaviškisi lista élén csak első elemükön hangsúlyos kettőshangzók állnak, míg a šakiai nyelvjárásban néhány második elemükön hangsúlyos is igen hosszú – ēm (240 ms), ār (230 ms). Ezen időtartam-sorok összeállításakor arra számítottak, hogy valamennyi nyelvjárásban a nyolc leghosszabb kettőshangzó között éppen az a, e elemeket tartalmazó, első elemükön hangsúlyos kettőshangzók lesznek, ám a nyolcadik helyre második elemükön hangsúlyos kettőshangzók kerültek: a marijampoléi és a šakiai nyelvjárásban az añ (269, 213 ms), a vilkaviškisi nyelvjárásban pedig az eñ (236 ms).

¹¹ Az anyag szegmentálásakor eltávolították a fölösleges szóhatárokat.

¹² A cikk nem tárgyalja a második elem időtartamát, mivel az áttekintett szakirodalomból látható, hogy a VAK kettőshangzóinak második eleme nem problémás; ezenkívül időtartama a legtöbb esetben az első elem időtartamától függ.

¹³ A teljes időtartam kiszámításakor csak abszolút időtartamértékekkel dolgoztak, mivel a vizsgált szó-párok a legtöbb esetben nem voltak minimális párok, így nem lehetett kiszámítani a kettőshangzó relatív időtartamát, vagyis azt, hogy a kettőshangzó időtartama a teljes szó időtartamának mekkora részét teszi ki. Minimális párok hiányában csak a kettőshangzó egyes elemeinek relatív időtartama számítható ki, vagyis az, hogy az elem a kettőshangzó mekkora részét foglalja el. A cikk ezt az arányt százalékban adja meg és tárgyalja.

¹⁴ Dėl savaiminės ir funkcinės prozodijos terminų žr. Pakerys 1982: 10.

Straipsniai / Articles

199

RIMA BAKŠIENĖ

2. TÁBLÁZAT. A VAK kettőshangzóinak összidőtartam-sorai (ms)

Sorsz. | A kettőshangzó összidőtartama (ms) | Mrj | VIkv | Šk 1. | él | 327 | él | 277 | én | 240 2. | án | 305 | án | 252 | ēm | 240 3. | én | 284 | ēm | 251 | él | 233 4. | ēm | 283 | ám | 248 | ár | 232 5. | ám | 281 | én | 241 | ar̃ | 230 6. | ér | 279 | ér | 239 | án | 228 7. | ár | 279 | ál | 236 | ál | 216 8. | ań | 269 | eń | 236 | ań | 213 9. | ál | 267 | ár | 235 | eń | 213 10. | ún | 260 | ēm | 235 | ém | 211 11. | ēl | 251 | ēl | 229 | ín | 210 12. | ín | 250 | ań | 228 | am̃ | 208 13. | eń | 247 | iń | 221 | el̃ | 208 14. | íl | 247 | al̃ | 214 | ún | 208 15. | aĩ | 247 | ar̃ | 212 | uṃ | 203 16. | uṃ | 243 | iṃ | 210 | úl | 201 17. | iń | 238 | am̃ | 209 | uń | 199 18. | ír | 233 | uṃ | 209 | er̃ | 198 19. | úm | 232 | ún | 208 | iñ | 194 20. | ím | 231 | er̃ | 207 | al̃ | 194 21. | úl | 229 | ín | 207 | uł̃ | 194 22. | eṃ | 228 | uł̃ | 205 | úm | 192 23. | uł̃ | 226 | ír | 196 | úr | 192 24. | uń | 225 | ur̃ | 195 | ám | 190 25. | eṛ̃ | 222 | ím | 192 | ím | 174 26. | am̃ | 220 | íl | 192 | ur̃ | 173 27. | úr | 219 | il̃ | 191 | ér | 173 28. | ił̃ | 218 | uń | 191 | íl | 169 29. | ar̃ | 208 | úl | 183 | iṃ | 168 30 | iṃ | 206 | úm | 181 | ír | 167 31. | ir̃ | 205 | ir̃ | 179 | ił̃ | 147 32. | ur̃ | 198 | úr | 175 | ir̃ | 141

200

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Vakarų aukštaičių kauniškių dvigarsiai: kiekybės santykiai

A második nyolcasban (9–16. sor) kirajzolódik a marijampolėi és a vilkaviškisi nyelvjárások közötti különbség: itt a marijampolėi nyelvjárás cirkumflex hangsúlyú kettőshangzói szerepelnek a, e elemekkel, valamint akut hangsúlyúak i, u elemekkel, míg a vilkaviškisi nyelvjárásban kizárólag különféle elemeket tartalmazó cirkumflex hangsúlyú kettőshangzók találhatók. Tehát látható, hogy a marijampolėi nyelvjárás i, u elemekkel alkotott akut hangsúlyú kettőshangzói jóval hosszabbak. A šakiai nyelvjárás második nyolcasa igen vegyes képet mutat, világosabb tendenciákat nehéz felismerni. A harmadik nyolcasban (17–24. sor) a marijampolėi és a vilkaviškisi nyelvjárásban az i, u elemeket tartalmazó kettőshangzók dominálnak, a šakiai nyelvjárásban pedig több az a, e elemeket tartalmazó kettőshangzó. A táblázat alján (25–32. sor) a marijampolėi nyelvjárásban szinte kizárólag különféle elemeket tartalmazó cirkumflex hangsúlyú kettőshangzók láthatók, a vilkaviškisi és a šakiai nyelvjárásban pedig akut és cirkumflex hangsúlyúak, de csak i, u elemekkel. A legrövidebbek a marijampolėi nyelvjárás ūr kettőshangzói (198 ms), a vilkaviškisi nyelvjáráséi a úr (175 ms), a šakiai nyelvjáráséi pedig a ĩr (141 ms).

Ezeket az első megfigyeléseket összegezve megállapítható, hogy a kettőshangzók összidőtartamának sorrendjei a következő tendenciákat rajzolták ki: az a, e elemeket tartalmazó akut hangsúlyú kettőshangzók minden nyelvjárásban hosszabbak a megfelelő cirkumflex hangsúlyúaknál, ám a šakiai nyelvjárásban ez a különbség nem kifejezett; az i, u elemeket tartalmazó csoportban csak a marijampolėi nyelvjárás akut hangsúlyú kettőshangzói hosszabbak, a vilkaviškisi és a šakiai nyelvjárásban a különbség nem kifejezett.

A továbbiakban érdemes a kettőshangzókat külön tárgyalni: az a, e, illetve az i, u elemekkel alkotottakat. Mennyiségi viszonyaik és a hangsúlytípustól való függésük mindhárom összehasonlított VAK-nyelvjárásban igen eltérő.

Az a, e elemeket tartalmazó kettőshangzók összidőtartamát vizsgálva (lásd 2–4. ábra, 3. táblázat) megállapítható, hogy e csoport akut és cirkumflex hangsúlyú kettőshangzóinak viszonyai hasonlóak a marijampolėi és a vilkaviškisi nyelvjárásban, a šakiai nyelvjárásban azonban teljesen mások. A marijampolėi és a vilkaviškisi nyelvjárás akut hangsúlyú kettőshangzói egyértelműen hosszabbak a cirkumflex hangsúlyúaknál. A marijampolėi nyelvjárásban e csoport akut hangsúlyú kettőshangzóinak összidőtartam-átlaga 288, a cirkumflex hangsúlyúaké 236 ms (1,22: 1); az időtartam különbsége mindkét esetben statisztikailag szignifikáns. A vilkaviškisi nyelvjárásban a kettőshangzók időtartam-különbsége kisebb, a megfelelő átlagok és arányok 247 és 221 ms (1,12: 1); statisztikailag csak az a elemet tartalmazó kettőshangzók időtartam-különbsége megbízható. A šakiai nyelvjárásban az akut és cirkumflex hangsúlyú kettőshangzók összidőtartama gyakorlatilag nem különbözik – 215 és 213 ms (1,01: 1); ezt a statisztikai értékelés is megerősíti: mindkét esetben a Student-féle kritérium értékei alacsonyabbak a 95%-os valószínűségi szint kritikus értékeinél.

Egészen más viszonyokat látunk az i, u elemeket tartalmazó kettőshangzók összidőtartamát bemutató grafikonokon és táblázatban (lásd 5–7. ábra, 4. táblázat).

Mennyiségi szempontból, az összidőtartamot tekintve, a marijampolėi és a šakiai nyelvjárás kettőshangzói hasonlóbbnak tűnnek. A marijampolėi nyelvjárásban e csoport akut és cirkumflex hangsúlyú kettőshangzóinak összidőtartam-átlagai 238 és 219 ms (1,09: 1), a šakiai nyelvjárásban pedig 189 és 177 ms (1,07: 1). Statisztikailag azonban csak a marijampolėi nyelvjárás

Straipsniai / Articles

201

RIMA BAKŠIENĖ

2–4. ÁBRA. A VAK akut és cirkumflex hangsúlyú kettőshangzóinak teljes időtartama a, e elemekkel (ms)

5–7. ÁBRA. A VAK akut és cirkumflex hangsúlyú kettőshangzóinak teljes időtartama i, u elemekkel (ms)

Az i elemet tartalmazó kettőshangzók időtartamának különbsége; minden más esetben a Student-féle kritérium értékei kisebbek a 95%-os valószínűségi értékeknél. A vilkaviškiai nyelvjárásban az akut és cirkumflex hangsúlyú kettőshangzók teljes időtartamának aránya ellenkező: a cirkumflex hangsúlyú kettőshangzók nagyon csekély mértékben hosszabbak: 191 és 200 ms (1: 1,05), ez az időtartambeli különbség azonban statisztikailag szintén nem szignifikáns.

202

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Varakų aukštaičių kauniškių dvigarsiai: kiekybės santykiai

3. TÁBLÁZAT. Az a, e elemeket tartalmazó kettőshangzók teljes időtartamának statisztikai értékelése¹⁵

Nyelvjárás | Kettős-hangzó | n | x (ms) | s (ms) | v (%) | 95%-os konfidencia-intervallum (ms) | t ≷ tₐ Mrj | áR | 24 | 288 | 15,9 | 6 | 258 ÷ 308 | t = 2,97 > t₍₀,₉₅₎ = 2,45 Mrj | aR̃ | 24 | 236 | 27,4 | 12 | 192 ÷ 280 Mrj | éR | 24 | 293 | 22,6 | 8 | 257 ÷ 329 | t = 4,22 > t₍₀,₉₉₎ = 3,71 Mrj | eR̃ | 24 | 237 | 14,2 | 6 | 214 ÷ 260 VIkv | áR | 24 | 243 | 8,5 | 4 | 229 ÷ 256 | t = 4,5 > t₍₀,₉₉₎ = 4,32 VIkv | aR̃ | 24 | 216 | 8,4 | 4 | 202 ÷ 229 VIkv | éR | 24 | 252 | 17,5 | 7 | 224 ÷ 279 | t = 2,29 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 VIkv | eR̃ | 24 | 226 | 13,5 | 6 | 205 ÷ 248 Šk | áR | 24 | 217 | 18,9 | 9 | 186 ÷ 247 | t = 0,44 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 Šk | aR̃ | 24 | 211 | 14,9 | 7 | 188 ÷ 235 Šk | éR | 24 | 215 | 30,2 | 14 | 166 ÷ 262 | t = 0,03 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 Šk | eR̃ | 24 | 215 | 17,6 | 8 | 186 ÷ 243

4. TÁBLÁZAT. Az i, u elemeket tartalmazó kettőshangzók teljes időtartamának statisztikai értékelése

Nyelvjárás | Kettős-hangzó | n | x (ms) | s (ms) | v (%) | 95%-os konfidencia-intervallum (ms) | t ≷ tₐ Mrj | íR | 24 | 240 | 9,6 | 4 | 224 ÷ 255 | t = 2,59 > t₍₀,₉₅₎ = 2,45 Mrj | iR̃ | 24 | 216 | 15,4 | 7 | 192 ÷ 241 Mrj | úR | 24 | 235 | 17,6 | 8 | 207 ÷ 262 | t = 0,94 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 Mrj | uR̃ | 24 | 223 | 18,6 | 8 | 193 ÷ 252 VIkv | íR | 24 | 196 | 7,1 | 4 | 185 ÷ 208 | t = 0,35 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 VIkv | iR̃ | 24 | 200 | 18,8 | 9 | 170 ÷ 230 VIkv | úR | 24 | 186 | 14,5 | 8 | 163 ÷ 209 | t = 1,58 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 VIkv | uR̃ | 24 | 200 | 8,4 | 4 | 186 ÷ 213 Šk | íR | 24 | 180 | 20,2 | 11 | 147 ÷ 212 | t = 1,12 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 Šk | iR̃ | 24 | 162 | 23,9 | 15 | 124 ÷ 200 Šk | úR | 24 | 198 | 7,8 | 4 | 185 ÷ 210 | t = 0,78 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 Šk | uR̃ | 24 | 192 | 13,4 | 7 | 171 ÷ 213

¹⁵ A jelek jelentése: n – a vizsgált realizációk száma, x – az időtartam számtani átlaga, s – szórás, v – variációs együttható (a két ferde vonás azt jelzi, hogy a vizsgált realizációk értékei mennyire térnek el a kiszámított időtartam-átlagtól), konfid. int. – konfidenciaintervallum, t – a Student-féle kritérium értéke, tₐ – a kritikus valószínűségi érték (95 vagy 99%).

Straipsniai / Articles

203

RIMA BAKŠIENĖ

Az adatok összesítése és a három VAK nyelvjárás diftongusainak időtartamát összehasonlítva (lásd az 5. táblázatot) megállapítható, hogy valamennyi csoportban a marijampolėi nyelvjárás diftongusai a leghosszabbak; utánuk a vilkaviškisi nyelvjárás diftongusai következnek, míg a legtöbb esetben a legrövidebbek a šakiai nyelvjárás diftongusai¹⁶.

5. TÁBLÁZAT. A VAK általános időtartamának összesített átlagai (ms) és arányai

A diftongus típusa

Az időtartam átlaga (ms)

Az időtartam aránya

Mrj

VIkv

Šk

Mrj

VIkv

Šk

Emelkedő a, e

288

247

215

1,33

1,14

1,00

Emelkedő i, u

238

192

189

1,26

1,02

1,00

Eső a, e

237

221

213

1,11

1,04

1,00

Eső i, u

220

200

177

1,24

1,13

1,00

A három nyelvjárás közötti legmarkánsabb különbség az a, e elemeket tartalmazó emelkedő diftongusok összehasonlításakor figyelhető meg. A marijampolėi, vilkaviškisi és šakiai nyelvjárásban e csoport diftongusainak teljes időtartamát tekintve az átlag 288, 247, illetve 215 ms (1,33: 1,14: 1). Egészen más arányokat mutatnak az i, u elemeket tartalmazó emelkedő diftongusok: a marijampolėi nyelvjárás elkülönül, mivel ezek a diftongusok kétségtelenül hosszabbak, mint a másik két VAK-nyelvjárásban. E diftongusok teljes időtartamának átlaga a marijampolėi, vilkaviškisi és šakiai nyelvjárásban 238, 192, illetve 189 ms (1,26: 1,02: 1).

Az egyes nyelvjárások eső diftongusai közötti különbségek kisebbek. A marijampolėi, vilkaviškisi és šakiai nyelvjárás a, e elemeket tartalmazó eső diftongusainak teljes időtartamát tekintve az átlag 237, 221, illetve 213 ms (1,11: 1,04: 1); az i, u elemekkel pedig 220, 200, illetve 177 ms (1,24: 1,13: 1).

5. AZ ELSŐ TAG IDŐTARTAMA (ABSZOLÚT IDŐTARTAM)

A kettőshangzók intonációs különbségeinek megkülönböztetésében kétségtelenül az egyik legfontosabb paraméter az első tag időtartama. Az első tag időtartama szerint a vizsgált VAK nyelvjárások is különböznek. Az első tag abszolút időtartamának mérési eredményeit a 6. táblázat tartalmazza.

¹⁶ Érthető, hogy az általános időtartam abszolút értékei nagymértékben függnek a beszélők beszédtempójától, kifejezőerejétől stb., az egyes beszélők kettőshangzó-időtartamának átlagait kiszámítva azonban ismétlődő, hasonló viszonyokat találunk, ezért vélhetően ezek a három nyelvjárás általános tendenciáit tükrözik.

204

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Vakarų aukštaičių kauniškių dvigarsiai: kiekybės santykiai

6. TÁBLÁZAT. A VAK kettőshangzóinak első tagja: időtartam (ms)

Példa | Az első tag időtartama (ms) | Mrj | Vlkv | Šk | Példa | Az első tag időtartama (ms) | Mrj | Vlkv | Šk k<ál>tas: k<al̃>tas | 168 | 144 | 129 | t<íl>tas: š<íl>tas | 132 | 80 | 97 k<ár>pa: k<ár>po | 190 | 154 | 157 | sk<ír>tas: sk<ír>sta | 139 | 104 | 98 t<ám>sta: t<am̃>sq/ų | 188 | 146 | 110 | k<ím>sta: k<im̃>stas | 128 | 83 | 78 k<án>tas: kr<añ>tas | 197 | 151 | 132 | sp<ín>tq: sp<iñ>ta | 135 | 82 | 115 k<él>tas: t<el̃>pa | 212 | 174 | 122 | p<úl>tas: p<ul̃>kas | 127 | 96 | 123 š<ér>tas: k<er̃>ta | 195 | 161 | 136 | k<úr>tas: t<ur̃>tas | 135 | 94 | 103 t<ém>sta: t<em̃>ptas | 191 | 153 | 125 | st<úm>tas: k<um̃>pas | 112 | 69 | 85 ž<én>tas: c<eñ>tas | 189 | 156 | 165 | K<ún>ca: k<uñ>ta | 148 | 99 | 113

A három nyelvjárás közötti különbségek jól láthatók azokon a grafikonokon, amelyek az akut és cirkumflex kettőshangzók első tagjának hosszúságát ábrázolják. Érdemes ezeket külön-külön is megvizsgálni: az a, e, illetve az i, u tagokat tartalmazó kettőshangzókat.

Az a, e tagokat tartalmazó kettőshangzók csoportjában (lásd a 8–10. ábrát, a 7. táblázatot) az általános időtartamhoz hasonlóan az első tag időtartamát tekintve is a marijampolėi és a vilkaviškisi nyelvjárás kettőshangzóinak viszonyai hasonlóbbak egymáshoz. A šakiai nyelvjárás egyértelműen különbözik tőlük. A marijampolėi nyelvjárásban e csoport akut és cirkumflex kettőshangzóinak elsőtag-időtartam-átlaga 191 és 124 ms (1,54: 1), a vilkaviškisi nyelvjárásban 155 és 116 ms (1,33: 1); mindkét esetben a statisztikai értékelés is alátámasztja a különbségeket. A šakiai nyelvjárásban e kettőshangzók első tagjának időtartama szinte nem különbözött: 135 és 130 ms (1,04: 1); a különbség statisztikailag sem szignifikáns.

Az i, u tagokat tartalmazó kettőshangzók csoportjában (lásd a 11–13. ábrát, a 8. táblázatot) egészen más helyzet rajzolódik ki. A marijampolėi nyelvjárásban az akut kettőshangzók első tagja egyértelműen hosszabb – 132 és 108 ms (1,22: 1); a különböző intonációjú kettőshangzók elsőtag-időtartamának különbségét a statisztikai értékelés is alátámasztja. A vilkaviškisi és a šakiai nyelvjárásban az első tag időtartamának különbségei igen csekélyek. Megjegyzendő, hogy a vilkaviškisi nyelvjárásban éppenhogy nem az akut, hanem a cirkumflex kettőshangzók első tagja hajlik valamivel hosszabbnak lenni – 88 és 91 ms (1: 1,03). A šakiai nyelvjárásban az akut kettőshangzók első tagja kissé hosszabb – 102 és 98 ms (1,04: 1), ám ezek a különbségek mindkét nyelvjárásban statisztikailag nem szignifikánsak.

Straipsniai / Articles

205

RIMA BAKŠIENĖ

8–10. ÁBRA. A VAK nyújtó hangsúlyú és cirkumflexes kettőshangzóinak első összetevői a, e időtartama (ms)

11–13. ÁBRA. A VAK nyújtó hangsúlyú és cirkumflexes kettőshangzóinak első összetevői i, u időtartama (ms)

7. TÁBLÁZAT. Az a, e összetevőjű kettőshangzók első összetevőinek időtartamára vonatkozó statisztikai értékelés

Nyelvjárás | Kettőshangzó | n | x (ms) | s (ms) | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (ms) | t ≥ tₐ | Mrj | <á>R | 24 | 185 | 12,5 | 7 | 165 ÷ 205 | t = 5,93 > t₍₀,₉₉₎ = 4,32 | <a>R̃ | 24 | 122 | 17,4 | 14 | 94 ÷ 150 | | <é>R | 24 | 196 | 10,4 | 5 | 180 ÷ 213 | t = 11,37 > t₍₀,₉₉₎ = 5,96 | <e>R̃ | 24 | 124 | 7,1 | 6 | 113 ÷ 136

206

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Vakarų aukštaičių kauniškių dvigarsiai: kiekybės santykiai

Nyelvjárás | Kettős-hangzó | n | x (ms) | s (ms) | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (ms) | t ≷ tₐ VlkV | <á>R; <a>R̃ | 24; 24 | 148; 110 | 4,5; 11,5 | 3; 10 | 141 ÷ 156; 91 ÷ 128 | t = 6,25 > t₍₀,₉₉₎ = 5,96 VlkV | <é>R; <e>R̃ | 24; 24 | 161; 122 | 9,2; 11,2 | 6; 9 | 146 ÷ 175; 104 ÷ 140 | t = 5,34 > t₍₀,₉₉₎ = 4,31 Šk | <á>R; <a>R̃ | 24; 24 | 132; 127 | 19,3; 13,2 | 14; 10 | 101 ÷ 162; 106 ÷ 148 | t = 0,36 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 Šk | <é>R; <e>R̃ | 24; 24 | 137; 132 | 19,6; 4,2 | 14; 3 | 105 ÷ 168; 125 ÷ 138 | t = 0,5 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45

8. T Á B L Á Z A T. Az i, u összetevőjű kettőshangzók első összetevőinek időtartamára vonatkozó statisztikai értékelés

Nyelvjárás | Kettős-hangzó | n | x (ms) | s (ms) | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (ms) | t ≷ tₐ Mrj | <í>R; <i>R̃ | 24; 24 | 133; 108 | 4,6; 8,6 | 4; 8 | 126 ÷ 140; 94 ÷ 121 | t = 5,21 > t₍₀,₉₉₎ = 4,32 Mrj | <ú>R; <u>R̃ | 24; 24 | 130; 108 | 15,1; 4,2 | 12; 4 | 106 ÷ 154; 101 ÷ 114 | t = 2,88 > t₍₀,₉₅₎ = 2,45 VlkV | <í>R; <i>R̃ | 24; 24 | 87; 89 | 11,2; 6,2 | 13; 7 | 69 ÷ 105; 79 ÷ 98 | t = 0,27 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 VlkV | <ú>R; <u>R̃ | 24; 24 | 89; 92 | 13,8; 10 | 15; 10 | 67 ÷ 111; 76 ÷ 107 | t = 0,29 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 Šk | <í>R; <i>R̃ | 24; 24 | 97; 86 | 15,1; 12,8 | 16; 15 | 72 ÷ 121; 66 ÷ 106 | t = 1,06 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 Šk | <ú>R; <u>R̃ | 24; 24 | 106; 108 | 16,2; 18,6 | 15; 17 | 80 ÷ 131; 78 ÷ 138 | t = 0,2 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45

Az első összetevő időtartamára vonatkozó összesített adatokat a 9. táblázat mutatja be.

9. T Á B L Á Z A T. A VAK első összetevőjének összesített átlagos időtartamai (ms) és arányai

Kettőshangzó-típus | Időtartam átlaga (ms): Mrj | VlkV | Šk | Időtartam aránya: Mrj | VlkV | Šk Nyújtó hangsúlyú a, e | 191 | 155 | 135 | 1,42 | 1,15 | 1,00 Nyújtó hangsúlyú i, u | 132 | 88 | 102 | 1,50 | 1,00 | 1,16 Cirkumflexes a, e | 124 | 116 | 130 | 1,07 | 1,00 | 1,12 Cirkumflexes i, u | 108 | 91 | 98 | 1,19 | 1,00 | 1,08

S t r a i p s n i a i / A r t i c l e s

207

RIMA BAKŠIENĖ

A vizsgált nyugat-aukštaitiai kaunasi nyelvjárások akut hangsúlyú diftongusai első elemének időtartamát összehasonlítva két dolog figyelhető meg: minden nyelvjárásban az akut hangsúlyú a, e elemek hajlamosabbak a megnyúlásra, mint az i, u; a marijampolėi nyelvjárásban valamennyi akut hangsúlyú elem erősebben hajlik a megnyúlásra, mint a másik két nyelvjárásban. Ezeket a tendenciákat az időtartam átlagai és arányai is megerősítik. A marijampolėi, vilkaviškisi és šakiai nyelvjárásban az a, e elemeket tartalmazó akut hangsúlyú diftongusok első elemének átlagos időtartama 191, 155, illetve 135 ms (1,42: 1,15: 1); az i, u elemeket tartalmazó megfelelő diftongusoké 132, 88, illetve 102 ms (1,5: 1: 1,16).

A cirkumflex hangsúlyú diftongusok első elemeinek időtartama közötti különbségek mindegyik vizsgált nyelvjárásban csekélyek. A marijampolėi, vilkaviškisi és šakiai nyelvjárásban az a, e elemeket tartalmazó diftongusok első elemének átlagos időtartama 124, 116, illetve 130 ms (1,07: 1: 1,12); az i, u elemeket tartalmazó megfelelő diftongusoké 108, 91, illetve 98 ms (1,19: 1: 1,08).

6. AZ ELSŐ ELEM IDŐTARTAMA (SZÁZALÉKOS HOSSZÚSÁG)

A mennyiségi viszonyokat és a vizsgált nyelvjárások közötti különbségeket pontosabban tárják fel az első elem százalékos hosszúságának vizsgálatai. E vizsgálatok során azt számították ki, hogy az első elem időtartama a diftongus teljes időtartamának hány százalékát teszi ki. Az eredményeket a 10. táblázat mutatja.

10. TÁBLÁZAT. A VAK diftongusainak elsőelem-időtartama (százalékban)

Példa | Az első elem időtartama (százalék) | Mrj | Vlkv | Šk | Példa | Az első elem időtartama (százalék) | Mrj | Vlkv | Šk | k<ál>tas: k<al>tas | 62,9 60,9 59,7 | 47,9 46,9 64,4 | t<íl>tas: š<íl>tas | 53,5 41,7 57,3 | 47,2 43,6 57,1 | k<ár>pa: k<ar>po | 68,0 65,6 67,6 | 54,1 53,5 63,0 | sk<ír>tas: sk<ir>sta | 59,7 53,2 58,6 | 57,6 54,4 60,2 | t<ám>sta: t<am>sq/ų | 66,7 59,1 57,8 | 50,5 48,4 54,3 | k<ím>sta: k<im>štas | 55,5 43,2 44,8 | 48,1 41,8 43,4 | k<án>tas: kr<an>tas | 64,4 60,1 57,8 | 55,1 54,7 60,1 | sp<ín>tą: sp<in>ta | 54,2 39,9 54,7 | 46,9 43,8 53,6 | k<él>tas: t<el>pa | 64,7 62,7 52,3 | 49,1 50,4 62,0 | p<úl>tas: p<ul>kas | 55,7 52,3 61,2 | 47,4 47,7 70,1 | š<ér>tas: k<er>ta | 69,9 67,6 78,6 | 60,1 62,1 66,7 | k<úr>tas: t<ur>tas | 61,5 53,7 53,6 | 55 50,3 58,3 | t<ém>sta: t<em>ptas | 67,6 61,1 59,2 | 50,8 47,3 53,7 | st<úm>tas: k<um>pas | 48,1 38,2 44,2 | 42,6 40,3 50,2 | ž<én>tas: c<en>tas | 66,4 64,6 68,7 | 51,5 57,3 64,7 | K<ún>ca: k<un>ta | 57,1 47,3 54,3 | 50,3 43,6 47,7

208

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Vakarų aukštaičių kauniškių dvigarsiai: kiekybės santykiai

14–16. ÁBRA. A VAK akut és cirkumflex hangsúlyú diftongusainak első elemként a, e hangokat tartalmazó csoportjában az első elem időtartama (százalékban)

17–19. ÁBRA. A VAK akut és cirkumflex hangsúlyú diftongusainak első elemként i, u hangokat tartalmazó csoportjában az első elem időtartama (százalékban)

Az a, e elemeket tartalmazó diftongusok csoportjában (lásd a 14–16. ábrát és a 11. táblázatot) az első elem százalékos hosszúsága hasonló a marijampolėi és a vilkaviškisi nyelvjárásban. A marijampolėi nyelvjárás akut hangsúlyú diftongusainak első eleme 66,4, a cirkumflex hangsúlyúaké pedig 52,5 százalékot tesz ki (1,27: 1); a vilkaviškisi nyelvjárásban ezek az értékek rendre 62,8 és 52,5 százalék (1,2: 1); e különbségeket a statisztikai értékelés is alátámasztja. A šakiai nyelvjárásban egészen más a helyzet. A százalékos hosszúság eredményei még világosabban mutatják, hogy az első elem időtartama ebben a nyelvjárásban nem jelentős kritérium a hanglejtéstípusok megkülönböztetésére. A šakiai nyelvjárás e csoportjába tartozó akut hangsúlyú diftongusok első eleme 62,9, a cirkumflex hangsúlyúaké pedig 61 százalékot tesz ki (1,03: 1); a különbségek statisztikailag nem szignifikánsak.

Straipsniai / Articles

209

RIMA BAKŠIENĖ

11. TÁBLÁZAT. Az a, e összetevőjű diftongusok első összetevőjének időtartamára vonatkozó statisztikai értékelés

Beszédjárás | Diftongus | n | x (ms) | s (ms) | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (ms) | t ≷ tₐ; Mrj | <á>R | 24 | 65,5 | 2,3 | 3,5 | 61,9 ÷ 69,1 | t = 6,75 > t₍₀,₉₉₉₎ = 5,96; <a>R̃ | 24 | 51,9 | 3,3 | 6,4 | 46,6 ÷ 57,2; <é>R | 24 | 67,2 | 2,2 | 3,3 | 63,7 ÷ 70,6 | t = 5,3 > t₍₀,₉₉₅₎ = 4,32; <e>R̃ | 24 | 52,9 | 4,9 | 9,3 | 45,1 ÷ 60,7; Vlkv | <á>R | 24 | 61,4 | 2,9 | 4,7 | 56,8 ÷ 66,0 | t = 4,42 > t₍₀,₉₉₅₎ = 4,32; <a>R̃ | 24 | 50,9 | 3,8 | 7,5 | 44,8 ÷ 56,9; <é>R | 24 | 64 | 2,8 | 4,4 | 59,6 ÷ 68,5 | t = 2,67 > t₍₀,₉₅₎ = 2,45; <e>R̃ | 24 | 54,3 | 6,7 | 12,3 | 43,6 ÷ 64,9; Šk | <á>R | 24 | 60,7 | 4,7 | 7,8 | 53,3 ÷ 68,2 | t = 0,09 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45; <a>R̃ | 24 | 60,5 | 4,5 | 7,4 | 53,3 ÷ 67,6; <é>R | 24 | 64,7 | 11,5 | 17,7 | 46,5 ÷ 82,9 | t = 0,46 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45; <e>R̃ | 24 | 61,8 | 5,7 | 9,3 | 52,7 ÷ 70,9

Az i, u összetevőjű diftongusok csoportjában (lásd a 17–19. ábrát és a 12. táblázatot) ismét a marijampolėi beszédjárás emelkedik ki. A százalékos időtartamra vonatkozó adatok megerősítik, hogy ebben a beszédjárásban a kezdő hangsúlyú diftongusok összetevői jóval hosszabbak. A marijampolėi beszédjárás kezdő hangsúlyú diftongusainak első összetevője 55,9, a végső hangsúlyúaké pedig 49,4 százalékot tesz ki (1,13: 1). Statisztikailag azonban a különbség nem szignifikáns, tehát ebben a csoportban a kezdő hangsúlyú diftongusok első összetevőinek megnyúlása kétségtelenül kisebb mértékű, mint az a, e összetevőké. A vilkaviškisi és a šakiai beszédjárás helyzete hasonló: ebben a csoportban nincs szignifikáns különbség a kezdő és végső hangsúlyú diftongusok első összetevői között. A vilkaviškisi beszédjárásban az első összetevő aránya 46,1 és 45,8 százalék (1,01: 1), a šakiai beszédjárásban pedig rendre 53,6 és 55 százalék (1: 1,03).

12. TÁBLÁZAT. Az i, u összetevőjű diftongusok első összetevőjének időtartamára vonatkozó statisztikai értékelés

Beszédjárás | Diftongus | n | x (ms) | s (ms) | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (ms) | t ≷ tₐ; Mrj | <í>R | 24 | 55,7 | 2,8 | 5,0 | 51,3 ÷ 60,1 | t = 1,98 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45; <i>R̃ | 24 | 50 | 5,1 | 10,3 | 41,8 ÷ 58,1; <ú>R | 24 | 55,6 | 5,6 | 10,0 | 46,7 ÷ 64,5 | t = 1,78 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45; <u>R̃ | 24 | 48,8 | 5,2 | 10,6 | 40,6 ÷ 57,1; Vlkv | <í>R | 24 | 44,5 | 6,0 | 13,4 | 35,0 ÷ 54,0 | t = 0,34 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45; <i>R̃ | 24 | 45,9 | 5,7 | 12,5 | 36,8 ÷ 55,0; <ú>R | 24 | 47,9 | 7,0 | 14,6 | 36,7 ÷ 59,0 | t = 0,58 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45; <u>R̃ | 24 | 45,5 | 4,4 | 9,7 | 38,5 ÷ 52,5

210

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Vakarų aukštaičių kauniškių dvigarsiai: kiekybės santykiai

Beszédjárás | Diftongus | n | x (ms) | s (ms) | v (%) | 95%-os konfidenciaintervallum (ms) | t ≷ tₐ Šk | <ĭ>R | 24 | 53,9 | 6,3 | 11,6 | 43,9 ÷ 63,8 | t = 0,06 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 | <ĭ>R̃ | 24 | 53,6 | 7,3 | 13,6 | 42,0 ÷ 65,2 | | <ú>R | 24 | 53,3 | 7,0 | 13,1 | 42,2 ÷ 64,4 | t = 0,53 < t₍₀,₉₅₎ = 2,45 | <u>R̃ | 24 | 56,6 | 10,1 | 17,8 | 40,5 ÷ 72,6 |

A százalékos időtartam összesített adatait a 13. táblázatban láthatjuk.

13. TÁBLÁZAT. A VAK első összetevőjének összesített átlagos időtartamai (százalékban) és arányai

Diftongustípus | Átlagos időtartam (százalék) | | | Időtartamarány | | | Mrj | Vlkv | Šk | Mrj | Vlkv | Šk Tvp a, e | 66,4 | 62,8 | 62,9 | 1,06 | 1,00 | 1,002 Tvp i, u | 55,9 | 46,1 | 53,6 | 1,21 | 1,00 | 1,160 Tvg a, e | 52,5 | 52,5 | 61,0 | 1,00 | 1,00 | 1,160 Tvg i, u | 49,4 | 45,8 | 55,0 | 1,08 | 1,00 | 1,200

A három beszédjárás kezdő hangsúlyú diftongusainak százalékos időtartamát értékelve (lásd a 7. táblázatot) megállapítható, hogy ebben az esetben az időtartam-különbségek jóval kisebbek, mint az abszolút időtartam számításakor (lásd az 5. táblázatot). Az a, e összetevőjű diftongusok csoportjában az első összetevő időtartama csak igen csekély mértékben különbözött: a marijampolėi, vilkaviškisi és šakiai beszédjárás átlaga 66,4, 62,8 és 62,9 százalék (1,06: 1: 1,002). Az i, u összetevőjű diftongusok csoportjában kifejezettebbek a különbségek. E csoport diftongusainak első összetevői a vilkaviškisi beszédjárásban bizonyultak a legrövidebbnek; a marijampolėi és a šakiai beszédjárás hasonló helyzetű – 55,9, 46,1 és 53,6 százalék (1,21: 1: 1,16). A végső hangsúlyú diftongusok arányai másképpen alakulnak. A marijampolėi és a vilkaviškisi beszédjárás a, e összetevőjű diftongusainak első összetevői hasonló időtartamúak, a šakiai beszédjárásban viszont jóval hosszabbak – 52,5, 52,5 és 61 százalék (1: 1: 1,16); a megfelelő, i, u összetevőjű diftongusok esetében az értékek 49,4, 45,8 és 55 százalék (1,08: 1: 1,2).

7. AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

Az összidőtartam alapján minden nyelvjárásban az a, e összetevőjű, hangsúlyos első elemmel ejtett kettőshangzók a leghosszabbak. Marijampolė és Vilkaviškis nyelvjárásaiban ezek számottevően hosszabbak a megfelelő, hangsúlyos második elemmel ejtett kettőshangzóknál, míg Šakiai nyelvjárásában a különböző hangsúlyokkal rendelkező kettőshangzók időtartama közötti különbség csekély.

Straipsniai / Articles

211

RIMA BAKŠIENĖ

Az i, u összetevőjű kettőshangzók összidőtartama rövidebb. Minden nyelvjárásban igen kicsi a különbség e csoport hangsúlyos első, illetve hangsúlyos második elemmel ejtett kettőshangzói között. Marijampolė és Šakiai nyelvjárásaiban valamivel hosszabbak a hangsúlyos első elemmel ejtett kettőshangzók, Vilkaviškis nyelvjárásában pedig a hangsúlyos második elemmel ejtettek.

Az összidőtartam alapján Marijampolė nyelvjárásának kettőshangzói a leghosszabbak, Šakiaiéi pedig a legrövidebbek. Ez valószínűleg a nyugati aukštaitiai kauniškių nyelvjárásokban az első összetevő eltérő mértékű megnyúlásával függ össze.

Az a, e összetevőjű kettőshangzók csoportjában az első összetevő időtartama kétségtelenül fontos hangsúlyjelző Marijampolė és Vilkaviškis nyelvjárásaiban. Šakiai nyelvjárásában a hangsúlyos első elemmel ejtett kettőshangzók első összetevője nem tér el számottevően a hangsúlyos második elemmel ejtettekétől, ezért időtartama nem tekinthető a hangsúly alapvető jelzőjének. Ez a nyelvjárásban meglévő folytonos hangsúllyal függ össze.

Az i, u összetevőjű kettőshangzók csoportjában az első összetevő időtartama csak Marijampolė nyelvjárásában különíti el egyértelműen a hangsúlyokat; Vilkaviškis és Šakiai nyelvjárásaiban ez a jelző nem eredményez számottevő különbséget.

A három vizsgált nyugati aukštaitiai kauniškių nyelvjárás kettőshangzóinak első összetevőit egymással összehasonlítva a következő arányokat állapították meg.

A hangsúlyos első elemmel ejtett kettőshangzók a, e összetevőinek időtartama minden nyelvjárásban nagyon hasonló (Marijampolė, Vilkaviškis és Šakiai aránya 1,06: 1: 1,002). Tehát ezek az összetevők egyik nyelvjárásban sem térnek el számottevően, ezért valószínűleg mindegyikük félhosszúként értékelhető¹⁷. A hangsúlyos első elemmel ejtett kettőshangzók i, u összetevőinek aránya Marijampolė, Vilkaviškis és Šakiai nyelvjárásaiban 1,21: 1: 1,16. Tehát Marijampolė és Šakiai nyelvjárásaiban ezek az összetevők félhosszúnak, Vilkaviškis nyelvjárásában pedig rövidnek értékelhetők.

A hangsúlyos második elemmel ejtett kettőshangzók a, e összetevőinek időtartama Marijampolė és Vilkaviškis nyelvjárásaiban teljesen azonos, Šakiaiéban pedig hosszabb (az arány 1: 1: 1,16). Tehát Šakiai nyelvjárásának ezek az összetevői félhosszúnak tekinthetők, a folytonos hangsúly következtében megnyúltak.

A hangsúlyos második elemmel ejtett kettőshangzók i, u összetevőinek aránya Marijampolė, Vilkaviškis és Šakiai nyelvjárásaiban 1,08: 1: 1,2. Šakiai nyelvjárásában ezeket szintén kétségtelenül félhosszúnak kell tekinteni.

RÖVIDÍTÉSEK

Mrj – Marijampolė

Šk – Šakiai

Tvg – cirkumflex hangsúly

Tvp – akut hangsúly

VAK – nyugat-aukštaitiai kaunasiakiai

VIkv – Vilkaviškis

¹⁷ A pontosabb időtartam-értelmezés érdekében a jövőben össze kellene vetni őket az egyes nyelvjárások rövid és hosszú magánhangzóival.

212

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Vakarų aukštaičių kauniškių dvigarsiai: kiekybės santykiai

LITERATŪRA

Bacevičiūtė Rima 2004: Šakių šnektos prozodija ir vokalizmas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Bacevičiūtė Rima 2005: Keletas pastabų dėl Šakių šnektos transkripcijos. – Baltų kalbų tarmės: rašytinis palikimas. Šiauliai: Discens, 36–44.

Bacevičiūtė Rima, Leskauskaitė Asta 2004: Akūtinių dvigarsių pirmųjų dėmenų i, u trukmė aukštaičių šnektose. – Baltų ir kitų kalbų fonetikos ir akcentologijos problemos. Vilnius: Vilniaus pedagoginis universitetas, 9–20.

GAT 2008: Griškabūdžio apylinkių tekstai, sudarė Rima Bacevičiūtė, Vilija Sakalauskienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Jaroslavienė Jurgita 2010: Rytinių kauniškių Prienų šnektos fonologija. Daktaro disertacija. Vilnius: Vilniaus universitetas.

JAT 2013: Jurbarko apylinkių tekstai, sudarė Vilija Sakalauskienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

LKA 1982: Lietuvių kalbos atlasas 2. Fonetika, ats. redaktorius Kazys Morkūnas. Vilnius: Mokslas.

LKT 1970: Lietuvių kalbos tarmės: chrestomatija. Vilnius: Mintis.

LKTChr 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

LKTF 2003: Daiva Atkočaitytė, Regina Rinkauskienė. Lietuvių kalbos tarmių fonetika: mokomoji knyga. Vilnius: Vilniaus pedagoginio universiteto leidykla.

Markevičienė Žaneta 2001: Aukštaičių tarmių tekstai 2. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Pakerys Antanas 1982: Lietuvių bendrinės kalbos prozodija. Vilnius: Mokslas.

Pakerys Antanas 2003: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika. Vilnius: Enciklopedija.

ŠŠT 2006: Šakių šnektos tekstai, sudarė Rima Bacevičiūtė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Vaišnienė Daiva, Bacevičiūtė Rima 2005: Dėl pietų žemaičių raseiniškių ir šiaurinių vakarų aukštaičių kauniškių dvigarsių [i, u + l, m, n, r]. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 1. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 292–303.

VAKKA 2005: Vakarų aukštaičiai kauniškiai ir Klaipėdos krašto aukštaičiai: mokomoji knyga, sudarė Rima Bacevičiūtė, Danguolė Mikulėnienė, Vilija Salienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Zigmas 1994: Lietuvių kalbos dialektologija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Straipsniai / Articles

213

RIMA BAKŠIENĖ

The Diphthongs of West Highlanders in Kaunas Area: Quantitative Ratio

SUMMARY

The article analyses the quantity of semi-diphthongs in three subdialects of West highlanders in Kaunas area (hereinafter referred to as VAK) namely: Marijampolė, Vilkaviškis and Šakiai. The analysed subdialects feature various syllable accent allophones: Marijampolė subdialect elongates the first components of acute accents with i and u, Šakiai subdialect possesses the so called continuous accent, meanwhile Vilkaviškis subdialect has none of the aforementioned features thus the prosodic composition of diphthong syllables is closest to the standard language. The article also discusses the the interpretation of VAK diphthongs quantity and marking in Lithuanian tradition of dialectology.

The research results showed that the longest diphthongs are the acute diphthongs containing a and e and it is typical to all subdialects. They are substantially longer in Marijampolė and Vilkaviškis subdialects than circumflex variants; meanwhile in Šakiai subdialect this difference in length is not so sharp. The common length of diphthongs with i and u is shorter. The difference between the acute and circumflex diphthongs of this group is very slight in all subdialects. The acute diphthongs tend to be slightly longer in Marijampolė and Šakiai subdialects, meanwhile circumflex diphthongs have a tendency to be slightly longer in Vilkaviškis subdialect. Apparently, this is due to different elongation of the first component in VAK subdialects.

The length of the first component of diphthongs with a and e is an important accent feature in Marijampolė and Vilkaviškis subdialects. The duration of the first component in Šakiai subdialect is not considered as a crucial feature of accent. It is related to the existing continuous accent prevailing in the subdialect. In the group of diphthongs with i and u the duration of the first component clearly distinguishes accents only in Marijampolė subdialect, meanwhile in Vilkaviškis and Šakiai subdialects this feature loses importance.

The components of acute diphthongs a and e are of similar length. The ratio of the components of acute diphthongs i and u in Marijampolė, Vilkaviškis and Šakiai subdialects is 1.21:1.16. Thus, in Marijampolė and Šakiai subdialects they are considered as semi long, meanwhile in Vilkaviškis subdialect they are short.

The components of circumflex diphthongs a and e are of the same length in Marijampolė and Vilkaviškis subdialects, meanwhile in Šakiai subdialect they are shorter (at a ratio 1:1:1.16). Therefore, the components of diphthongs in Šakiai subdialect are considered as semi long and elongated due to continuous accent. The ratio of the components of circumflex diphthongs with i and u in Marijampolė, Vilkaviškis and Šakiai subdialects is 1.08:1:1.2. They are undoubtedly considered as semi long in Šakiai subdialect.

Įteikta 2014 m. rugsėjo 30 d.

RIMA BAKŠIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

214

Acta Linguistica Lithuanica LXXI