L I E T U V I Ų K A L B O T Y R O S K L A U S I M A I, IV L I E T U V O S T S R M O K S L Ų A K A D E M I J A

AKMENA, LAŠMUO ÉS MÁS HASONLÓ KÉPZÉSŰ FOLYÓNEVEK

A. VANAGAS

Jelenleg tizennyolc olyan folyónevet ismerünk, amelyek képzésüket tekintve az Akmenà folyónévhez hasonlók, és hetet, amelyek a Lašmuo névhez. Többségük valamilyen módon a mássalhangzós -men- tőhöz kapcsolódik. Képzésük, gyökeik eredete és szemantikája még nincs kellőképpen tisztázva. Az etimológiai, rétegtani és összetettebb képzési problémák megoldására tett kísérlet most, amikor a litván hidronímia még kevéssé kutatott, aligha vezethet pontosabb következtetésekhez. Ezért a dolgozat nem tárgyalja részletesebben ezeket a problémákat; néhány megjegyzés kíséretében közli az Akmenà és a Lašmenė típusú, jelenleg ismert folyóneveket.

Akmenà ³ᵇ (Kretinga, Kupiškis, Panevėžys és más körzetekben, összesen mintegy 15), Ašmenà (a Belorusz SZSZK-ban, balról a Nerisbe). Az Akmen-, Ašmen- kapcsán vö. a litván helynevet: Akmenà tó (Vilnius), Akmėnis tó (Obeliai), a lett helynevet: Akmenene folyó, Akmenija folyó és még sok más (lásd En LV 14—15), a litván személyneveket: Akmėnis, Ašmenà, a lett személyneveket: Akmenis, Asmens. A litván Akmenà és Ašmenà folyónevek a közszói akmuõ, ašmuõ szavakkal hozhatók kapcsolatba, genitivusi alakjuk: akmenis, ašmenis. Az Akmenà || Ašmenà kapcsán részletesebben lásd Топ Зам R Кр 264.

Armenà ³ᵇ (Veliuona, délről a Nemunasba). Ugyanott található az Armeniūkas (az Armenába ömlik). Talán ugyanez a gyök található még ezekben is: Armėlis tó (Degučiai), Armušnà folyó (Kavarskas), Armatà (a Platelių-tó egyik helye). Az Armenà folyónév az armenà ’mélység, szakadék, ingovány’, illetve az armuõ ’ugyanaz’ közszóval hozható kapcsolatba. A képzőről lásd Sk ŽD 232; a gyökről még lásd Bg RR II 402; Sav EžV LKK III 297.

Bramenà ³ᵇ (Šilalė, balról az Akmenába). Ez a folyónév a litván névkincsben teljesen egyedülálló.

Deimenà || Deimė. Ez a folyó a Kalinyingrádi területen folyik, és Poleszknél (korábban Labguva) ömlik a Kuršių-öbölbe. Ez az úgynevezett „Prieglius egyik ága”. Ma a Deimenà || Deimė folyónév a népnyelvben már ritkán fordul elő. A Lankupiai, Minija és Svencelė falvak helyi lakosaitól hallottam, hogy ezt a folyót Deimė néven nevezik.

A Deimenà || Deimė folyónév viszonylag korán került be az oklevelekbe: Dein, Deyme — 1352 (SRP II 518), Deim — 1400, Deyme — 1450, Deheme — 1465 (Ger AO 26), Daimenà (Kl Gram 61 vagy PGram 457), Deimē,-ēs, Deimenà,-õs (Kur LDW 82. Itt F. Kuršaitis megjegyzi, hogy leggyakrabban a

227

Deimenà), Deimenà (Bg RR I 469; Bg Ž LXXXII), Deimenà,-õs, Deimeną (LŽTP 97. Ugyanez Sk, ŽD 233; LKRŽ). J. Gerulis (Ger AO 27) a folyónév Deimeną alakját a *Deiv-mena alakból eredezteti; vö. dièmedis < *dièv-medis, és a *Deiv- tövet a porosz deywis ‘isten’ szóval hasonlítja össze. Fonetikailag az em m-mé válása lehetséges, de ebben az esetben nem lehet biztosan tudni, hogy a Deimenà folyónévben eredetileg volt-e v vagy sem. (Lásd még a 229. oldalt.) Úgy véljük, K. Būga (Bg Ž LXXXII) járt el talán helyesebben, amikor a folyó Deimenà nevét a lett deju, diêt ‘táncolni, szökellve futni’ igéből vezette le, és többek között a porosz *Deim-laukis > német Deimlacken névvel vetette össze. K. Būga kéziratos anyagában a Deimenà folyónév tövét, a Deim- alakot még így is összehasonlította: gör. δ-εμχ ‘sietek’ < *διέω-, δέω, mellette διέω δινέω ‘forgok’; lat. diêt. J. Endzelynas (LVV I) a lett diêt szó jelentéseiként ezeket adja meg: ‘hüpfen, tanzen, auch singen’, a lett diêt alakot pedig az óind diyati ‘repül, száguld’, az óír dian ‘gyors’, a görög δ-νως ‘örvény, forgatag’, δνέω ‘forgok, drehe’ szavakkal veti össze. A Deimenà folyónév talán kapcsolatban állhat a Diemenai falunévvel (Anykščiai), a Diẽminas (ar Diẽmenas) falunévvel (Jaskūnai, Jūrotiškių raj. BTSR), valamint a Diemė (ar Demė?) folyónévvel (Švenčionys). Részletesebben lásd: Bg Ž LXXXII.

Dusmenà ^3b (Daugai, a Varėnėbe torkollik a mellékágból), vö. Dùsmenys falu a Dusmena mellett, Dusmenėliai falu. A Dusmenõs képzőjéről lásd Sk ŽD 233. A Dus- tő még a következő nevekben fordul elő: Dus-à folyó (Pumpėnai), Dus-ėlė folyó (Alytus), Dus-ýnas tó (Vyžuonos), Dus-jà tó (Alytus), Dùs-ėtos város.

Gamenà ^3b (Molėtai, a Siesartisbe torkollik). A Gam- tőhöz vö. Gãm-ė folyó (Papilė, a Ventába torkollik), Gam-antà folyó (Žasliai, a Laukystába torkollik).

Graumenà ^3b (Kvėdarna, a Šalpėbe torkollik a mellékágból). 1384-ben az SRP (II 667) a folyó nevét Graumanape alakban írja. Vö. Graumenėlė erdő (Seda), Graumùo folyó (lásd 230. o.). A képzőről lásd Sk ŽD 233.

Juodmenà ^3b (Jonava, a Varnakėbe torkollik). A képzőről lásd Sk ŽD 233. A Juod- tő a litván névanyagban igen gyakori, vö. Júod-a folyó (Panevėžys), Júod-ė folyó (1. Alsėdžiai; 2. Debeikiai; 3. Joniškėlis), Juod-ėlė folyó (Pūsalotas), Juod-ỹs tó (Kuktiškės). A Juod- elemhez vö. juód-as.

Kaimenà ^3b (Musninkai, a Musiába=Musėbe torkollik a mellékágból). Vö. porosz Caymen-ape, Kaymen-ap, 1331-es folyónév (Ger AO 33), litván Kiẽmen-tà folyó (Žiežmariai).

Kamenà ^3b (Šalčininkai). A Kam- elemhez vö. Kãm-ė folyó (Jurbarkas, a Mituva mellékágába torkollik).

Kulmenà ³b ‖ Kuĩmė ‖ Kuĩmenas (Pagėgiai, a Vilkasba ‖ Vilkėbe torkollik a mellékágból). A Kul- elemhez vö. Kul-ė folyó (Dusetos), Kul-ėnė település (Skuodas), Kul-ėinis tó (Merkinė), Kul-ỹs árok (Panemunėlis), mélyedés (Antalieptė), rét sarka (Degučiai), zsombékos rét (Dusetos).

Lomenà ^3a (Kaišiadorys, a Neribe torkollik a mellékágból). A lengyel földrajzi szakirodalom ezt a nevet Łomiana alakban írja (III 594 és másutt, lásd Bg RR I 454), az SRP Lamen formában (II 692), K. Būga (RR I 454) pedig a Lamenà és Lam- alakokat a Lamėstas tóval, a Lomõkai faluval, a lett Lamiņi névvel, a porosz Lamen tóval és a Lamgarbe ar Lan-garbe névvel veti össze. A helyiek ma e folyó nevét a tövében o-val ejtik: Lomenà; ugyanott van a Lomenà, Pa-lómenis település, falu. A Lom- elemhez vö. Lomà rét (Butrimonys), valamint a lomuo ’völgy’ közszó. (Vö. Ger AO 81.)

Rudmenà 4 (Pažaislis, a Nemunasba torkollik a mellékágból). A képzőről lásd Sk ŽD 233. A Rud- tő még a következő nevekben fordul elő: Rùd-ė folyó (1. Garliava; 2. Simnas), Rudėlė folyó (Alytus), Rùd-upė folyó (Panoteriai). E folyónevek Rud- töve valószínűleg a rùd-as szóval hozható összefüggésbe.

228

Šemenà ^3a (Aukšt. Panemunė, a Nemunába ömlik, a jobb part felől), vö. sėmenà ‘kis ugarföld’, sėmuõ ‘lenmag’.

Šeimenà ^3b (Vilkaviškis, a Širvintába ömlik délről). A folyónév hagyományos etimológiája a következő: Šeimenà < *Šeiv-mena (Ger AO 251; Sk ŽD 233). A Šeimenà visszavezetése a *Šeiv-mena alakra (ahogyan a Deimenà — į *Deiv-mena esetében is, lásd a 227. oldalt) igen csábító, hiszen adatolt a szeimedis = szievmedis (Lesk Bild 418; Ger AO 180), valamint a diẽmedis < *dievmedis (Ger AO 27). Tehát a Šeimenà levezetése a *Šeiv-mena alakból, a Deimenà — iš *Deiv-mena levezetése pedig azzal a hasonlósággal támasztható alá, amely szerint a közszói šeimedis a šeivmedis alakból, a diẽmedis pedig a *dieumedis alakból keletkezett. A közszói diẽmedis és šeimedis szavak bátran levezethetők a *dieumedis, illetve a šeivmedis alakból, mert az élő nyelvben a dievãmedis (Plungė) és a šeivãmedis (DLKŽ) is ismert. A Šeimenà és Deimenà folyónevek visszavezetése a *Šeiv-mena és *Deiv-mena alakra azonban nem maguknak a hidronimáknak a képzésén, hanem csupán két összetett közszó analógiáján alapul. Láttuk, hogy a Deimenà folyónévben K. Būga nem is keresi a *Deiv- tövet (lásd a 228. oldalt). Úgy véljük, a Šeimenà folyónévben sincs ok az ismeretlen *Šeiv- tő keresésére; a Šeimenà folyónevet inkább — az ilyen esetekben szokásos módon — e tő más helyneveivel kell összevetni, amelyek előfordulnak a litván névanyagban: Šiemė (vagy Šeimė) folyó (Batakiai, a Tríšiūkštébe ömlik délről), Šeimatis falu (Utena járás), Šiemetis tó (Vievis), Šiemetiūkas (vagy Šiemedūkas) tó, ugyanott. Vö. Szemen tó, 1520 (Ger AO 180).

Titmenà (Jiezno járás, Plaskūnai környéke; a Šnipeliai-erdőből ered, a Virkiusba ömlik). A helybeliek ma a folyó nevét Cicmenà (Cicmenõs, Cìcmeną) || Cýcmena (Cýcmenos, Cýcmeną) alakban ejtik. Ahol ez a kis patak folyik, ott húzódik a dzukálásnak nevezett dzukas nyelvjárási határ. Elképzelhető, hogy korábban itt összefüggő dzukas nyelvterület volt. E helyeken ma a cicnagas és titnagas szót, valamint a dzienà és dienà alakot használják. Ismeretes, hogy a dzukasok a titnagas szót cicnagas alakban ejtik; ez azt jelenti, hogy a titnagas a *titinagas alakból rövidült, a dzukas nyelvjárásban pedig > *cicinagas > alakból lett cicnagas. Másképpen a második t nem vált volna c-vé. Ugyanez történhetett a Titmenà folyónévvel is: a mai Cicmenà csak a *Titimenà > *Cicimena > alakból jöhetett létre, majd Cicmenà lett belőle. Vö. Titnas > Cìtnas tó (Rudnia). A Tit-, Tyt- tő a litván névanyagban másutt is gyakran előfordul: Tit-upis patak (Paežerėliai, a Nemunába), Tit-valka patak (Kėdainiai), Tit-kalnis domb (Užventis), Tit-žmbalė falu (Kupiškis), Týt-lankės rét (Krakės), Týt-uva patak (Bg RR I 46), Týt-uvėnai kisváros (lásd még Bg RR I 530).

Žeimenà ^3b (Pabradė, a Neribe ömlik, a jobb part felől), vö. Žeimenys tó (Švenčionėliai). A Žeim- tövet illetően vö. Žeim-ėlis kisváros, Žeim-iai falu (Lazdijai járás), žiema ‘tél’. A žiema etimológiájáról bővebben lásd Труб СлЭ ВСЯ 29.

A Lakmenia folyónév (Šimonys, a Pelyšába ömlik) abban különbözik e csoport többi hidronimájától, hogy más tőhöz tartozik. Összefügg a lakmenà || lakmenà ‘iszapos, mély tócsával’, a Lakmenė erdővel (Juodupė), a Lekmėnė patakkal (Kaltinėnai), a Lekmėnės réttel (Kaltinėnai), valamint a lekmėnė ‘feneketlen hely, jéglyuk, mélyedés, tócsa’ jelentésű szóval.

A fent említett folyóneveken kívül, amelyek közül sok a mássalhangzós -men- tövű közszavakkal függ össze (Akmenà — akmuõ, Armenà — armuõ, Ašmenà — ašmuõ, Lomenà — lomuõ, Šemenà — sėmuõ; vö. Akmenas tó — almuõ ‘genny’, lásd Bg Ž 62; Sav EžV LKK III 294; Dėmenas tó — dėmuõ), vagy más mássalhangzós -men- tövű hidronimákkal (Graumenà patak — Graumuo patak; vö. Linkmenas = Lėnk-menas Bg RR II 281, tó — Linkmuõ tó; Šelmenas tó — Šelmuõ patak), akad néhány folyónév is, amely a mássalhangzós -men- tő egyes számú alanyesete:

229

Graumuo (Ž. Naumiestis; egyik ága a Teneni, a másik a Šustis felé folyik). A Graum- tövet illetően vö. Graumeną (lásd 228. o.), Pa-griam-ėlė patak (Obeliai). A Graumuo folyónév talán a közszói graumuo szóval vethető össze, amelynek jelentése ‘az erdő mélye, sűrűje’ (Stulgiai, Skaudvilė járás), ‘mély, sötét, mocsaras hely’ (Šiauliai).

Jiešmuo (Krinčinas, a Mišába ömlik, a bal part felől), vö. Jiešmenėlis patak (Krinčinas, a Jiešmenisbe ömlik, a bal part felől), ugyanott Pa-jiešmėnai, két falu és egy település. A Jiešm- < *Iešm- tö talán a litván jiešmas = iešmas, a lett iesmenis, iesms és a porosz aismis szóval hozható kapcsolatba.

Lašmuo ^3b (Pakruojis, a Mūšába ömlik, a bal part felől). Vö. Lašmuo falu (Rozalimas). A Laš- tő helynevekben is gyakran előfordul: Laš-upis (Skuodas), Laš-ūbala falu (Šeta), Laš-apėžis rét, szántó (Rokiškis), Laš-ėnė rét (Pilviškiai), Laš-nės falu (Panemunis). A Lašmuo folyónév a közszói lašmuo szóval hozható kapcsolatba, amelynek jelentése: ‘a folyó olyan helye, amely télen sem fagy be; a folyó eredete; forrásvidéke’ (Ignalina); ‘az a hely, ahol a folyó tóba ömlik’ (Kaltanėnai, Linkmenys); télen, ahol a folyónak lašmuo-ja van, nem lehet átkelni a kis tavon (Švenčionys); lašmena ‘lékhólyag, tóban lévő, be nem fagyó hely’; lett lasmenis ‘a folyó be nem fagyó része’.

Odmuo ^3b (Vainutas, a Jūrąba ömlik, a jobb part felől). Úgy tűnik, e tőnek a litván névanyagban nincs több hidronimája. Vö. Odmenžis falu és település, valamint a közszói odmenis (Geit LSt 99; Lesk Bild 417) ‘folyótorkolat’ jelentésű szó, illetve odmenia ‘folyótorkolat’ (ŽK).

Šelmuo ^3b (Ž. Naumiestis, a Šustisbe ömlik, a jobb part felől). Vö. Šelmenėtas tó (Žagariškės, az egykori Suwałki kormányzóság), Šelmen-ta = Šelmen-tkà patak (Liubavas, a Šešupėbe ömlik), šelmuo ‘gerinc’, oroszul гребень. A šelmuo szóhoz lásd Bg RR II 553; Wl VW II 503; Lesk Bild 418.

Viešmuo ^3b (Joniškėlis, nyáron kiszárad). K. Būga (Bg RR I 335) a Viešmuo folyónevet a Vieš-inta patakkal (Subačius, a Lėvenisbe ömlik), a Vieš-eta patakkal (Tirkšliai) és a Vieš-tovė patakkal (Kulai) veti össze. A Vieš- tőhöz még vö. Vieš-à patak (Utena), Vieš-iu (Pažaislis), Vieš-ys tó (Utena). A Vieš- tő etimológiáját lásd Bg RR I 335.

Vaidmuo ^3b (Mažeikiai, az Ašvába ömlik, a bal part felől). A Vaid- tövet illetően vö. Vaid-aĩ falu (Joniškėlis), bozótos (Baisogala), erdő (Lygumai), Vaid-balė rét (Svėdasai), Vaid-ė rét (Leliūnai), Vaid-ėnis patak (Seda).

Rövidítések

apyl. — környék.

ar. — szántóföld, termőföld.

b. — mocsár.

Bg RR — K. Būga, Válogatott írások, I, Vilnius, 1958; II, Vilnius, 1959.

buv. — egykori.

DLKŽ — A mai litván nyelv szótára, Vilnius, 1954.

dš. — jobb oldali.

dv. — (egykori) uradalom.

En LV — Akademikis J. Endzelīns, Lett SZSZK helynevei, I. rész, 1. kötet, Riga, 1956.

ež. — tó.

Fr LEW — Litauisches etymologisches Wörterbuch von Prof. Dr. Ernst Fraenkel, Heidelberg-Göttingen (1955-től).

230

Geit LSt — Litván tanulmányok. Válogatás a legrégebbi emlékekből, nyelvjárási példák, lexikai és nyelvtudományi írások Dr. Leopold Geitler tollából, Prága, 1875.

Ger AO — A régi porosz helynevek Dr. Georg Gerullis gyűjtésében és nyelvészeti feldolgozásában, Berlin és Lipcse, 1922.

gr. — görög.

it. — mellékfolyója.

k. — falu.

Kl Gram — M. Danielis Kleinii, Gramatica Litvanica, 1653.

kln. — hegy.

kr. — bal oldali.

Kur LDW — Litván–német szótár Fridrich Kurschat tollából, Halle, 1883.

KV — Lett társalgási szótár, I—XXI, Riga, 1927—1940.

Lesk Bild — A főnevek képzése a litvánban, August Leskien tollából, Lipcse, 1891.

liet. — litván.

LKK — Litván nyelvészeti kérdések, Vilnius (1957-től).

LKRŽ — Litván helyesírási szótár, Vilnius, 1948.

LKŽ — Litván szótár, I—V, Vilnius, 1941—1959.

lot. — latin.

LVV — K. Mühlenbach Lett nyelvi szótára. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns, I—IV, Riga, 1923—1932.

LŽTP — Litván halászok nyelvjárása Poroszországban. J. Gerulis és Chr. Stang'as gyűjtötte, Kaunas, 1933.

mš. — erdő.

mstl. — kisváros.

PGram — A litván nyelv első nyelvtana, Vilnius, 1957.

pv. — rét.

r. — mocsár.

RKr — Rakštų krājums veltījums akadēmikim profesoram Dr. Jānim Endzeliņam viņa 85 dzīves un 65 darba gadu atcerei, Rīgā, 1959.

rus. — orosz.

Sav EŽV — B. Savukynas, Tavak nevei. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, III, Vilnius, 1960.

sen. — régi.

SkŽD — Pr. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius, 1941.

si. — szláv.

Słow geogr — Słownik geograficzny królestwa polskiego, I—XIV, Warszawa, 1880—1895.

SRP — Scriptores rerum Prussicarum, Leipzig, I—V, 1861—1874.

t. p. — ugyanaz a jelentés.

Топ Зам — В. Н. Топоров, Две заметки из области балтийской топонимики. — „Rakstu krājums veltījums akadēmikim profesoram Dr. Jānim Endzeliņam viņa 85 dzīves un 65 darba gadu atcerei“, Rīgā, 1959.

Труб СлЭ — О. Н. Трубачёв, Славянские этимологии, 1—7 — «Вопросы славянского языкознания», выпуск 2, Москва, 1957.

WI VW — Alois Walde, Összehasonlító szótár az indoeurópai nyelvekről, Julius Pokorny szerkesztésében és átdolgozásában, Berlin és Leipzig, 1927—1932.

ВСЯ — A szláv nyelvészet kérdései, 2. szám, Moszkva, 1957.

ŽK — A Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetének litván szótári cédulagyűjteménye.

231

AKMENA és LAŠMUO típusú folyónevek

А. П. ВАНАГАС

Összefoglalás

A cikk rövid áttekintést ad a folyónevekről, amelyek többsége a -men- mássalhangzós tövű alakokhoz kapcsolódik. Megállapítja az Akmenā, Lomenā, Graumenā típusú hidronimák és az akmuõ, lomuõ, Graumuõ típusú köznevek vagy más hidronimák szerkezeti kapcsolatát; vö. Ašmenā — ašmuõ, Armenā — armuõ, Graumenā—Graumuõ, Linkmenas — Linkmuõ.

232