LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XL (1998)

Vidas GARLIAUSKAS

Litván Nyelvi Intézet, Vilnius

LITVÁN TELEPÜLÉSNEVEK NEM LITVÁN

XVI–XIX. SZÁZADI FORRÁSOKBAN

Nem litván történeti forrásokban számos litván településnevet jegyeztek fel. Néhány történeti településnév litván alakját is rögzítették. Ezek közül néhány már megjelent különféle munkákban, de részletesebben sehol sem tárgyalták őket. A tanulmány a történeti településnevek litván alakjait vizsgálja: meghatározza őket, áttekinti kialakulásukat, elterjedésüket, használatukat és helyesírásukat.

Más toponimák (nem településnevek) litván alakjaira elsőként J. Spruogis hívta fel a figyelmet még 1888-ban. A XVI. századi régi žemaitiai föld szótárának bevezetőjében, azt magyarázva, hogy a žemaitiai és a litván nyelv azonos, több példát is közöl: Дубины («по русску, а по литовску—Ожолиосъ»)¹ 1595, két dr., Gaižuva, Vilkija járás; Моцкося Седеймася («называема вроцщомъ по литовску») 1596, dr., Gaižuva, Vilkija járás; Паклуне («называема по литовску») 1595, ру., Romāiniai, Vilkija járás (Spruogis 1888: VII–VIII) stb.

Más toponimák litván alakjairól K. Jablonskis történész is említést tett a második világháború előtt. Néhány példát közölt a žemaitiai bírósági könyvekből: Лесы зарощонные... вроцщомъ называемые По Кендаля калну ир По Жырдос Калну Антнелке Вежетя Мишкай 1599 Pužai, Viduklė járás; Нива По Тробомис 1601 Paštuva, Vilkija járás; Кгрунт Анитас Паседис 1607 Ganýprova, Kražiai járás. K. Jablonskis szerint „Litvánia okirataiban nagyon sok ilyen elnevezés maradt fenn, de csak kis részük van nyilvántartásba véve” (Jablonskis 1937: 142).

Kis-Litvánia (Klaipėda-vidék) településneveinek litván alakjait régi egyházi anyakönyvekből W. Fenzlau közölte a Klaipėda-vidék helynévanyagának litván és német alakjairól szóló tanulmányában (Fenzlau 1936). Összehasonlította ugyanazon településnevek XVII–XVIII. századi és XX. századi alakjait.

A második világháború előtt a Nagy-Litvánia régi egyházi anyakönyvei is érdeklődést keltettek. A Litván Tudományos Intézet Litván Nyelvi Osztályának 1939. évi munkatervében, amelyet J. Balčikonis, M. Biržiška, A. Salys, Pr. Skar- vitatott meg,

¹A történeti forrásokból kimásolt teljes anyagot (különálló szavakat, kifejezéseket, rövid szövegeket) dőlt betűvel közöljük, a szükséges példákat aláhúzva.

123

… jegyzőkönyvbe került: „Lépéseket kell tenni az egyházmegyei kúriáknál a régi egyházi anyakönyvek megszerzésére, amelyek különösen fontosak névanyagunk számára”². Mivel a háború és a megszállások miatt ezeket az egyházi anyakönyveket sokáig nem kutatták, az ott található oikonimák litván alakjai mindmáig ismeretlenek.

A történeti forrásokban feljegyzett litván oikonimák alakjainak osztályozása

A történeti források a litván oikonimákat nagyon változatosan jegyzik fel, ezért egyértelműen meg kell határozni, hogy a litván oikonimák feljegyzett alakjai közül melyek tekinthetők litvánnak. Tisztázni kell a cikkben használt fogalmakat is.

A litván oikonimák fogalma a litván nyelv teljes (egykori és mai) területének oikonimaiból álló összességet jelenti³. Ezeket tárgyalja a cikk is, a porosz és néhány szláv oikonima kivételével. A történeti dokumentumokban e oikonimák különféle alakjait jegyezték fel. A feljegyzés módja alapján teszünk kísérletet annak meghatározására, hogy milyenek ezek az alakok.

A történeti oikonimák pontosan feljegyzett alakjai, amelyek semmiben sem különböznek a litvánok által használtaktól, l i t v á n a l a k o k, például: Anmaūmpuc 1584 (Spruogis: 5) = *Antaitris Tverų vls.⁴; Antalametėlis 1744 (Lkm JĮ II: 6)⁵ =

² A Litván Nyelvészeti Intézet Litván Nyelvi Osztályának jegyzőkönyvi könyve. 1. sz. jegyzőkönyv, 1939. március 18. és 21. A forrást a Litván Nyelvészeti Intézet Névtani Osztálya őrzi.

³ Vö. a litván családnevek fogalmával, amelynek „tartalma a litván nemzetiségű emberek családneveinek összessége” (Maciejauskienė 1997a: 101).

⁴ A történeti források oikonimáit a következő sorrendben közöljük: először az oikonima litván alakja szerepel sötétebb dőlt betűvel, utána a feljegyzés éve, zárójelben a forrás (rövidítéseit lásd a rövidítésjegyzékben), római számmal a kötetszám, kettőspont után pedig az oldalszám. A zárójelek után, egyenlőségjellel bevezetve, a rekonstruált vagy mai forrásokból átvett, a történeti forrás alakjának megfelelő alak szerepel dőlt betűvel; ezt követi a lokalizáció az LATSŽ II felosztása szerint, a környék, a járás vagy hasonló megnevezés teljes kiírásával, a körzetet pedig rövidítéssel jelölve. A lokalizációt nem mindig lehet pontosan megadni, mert a történeti forrásokban közölt helymeghatározás gyakran nem egyezik a maival. Ilyenkor mindkét lokalizációt, esetenként pedig megközelítő lokalizációt igyekeztünk megadni, ezért a cikkben bizonyos következetlenségek előfordulhatnak. Például az 1854-es Telšiai és Žemaičiai püspökség jegyzékében szereplő lakott helyek lokalizációját az LKŽ rövidítései szerint, plébániai pontossággal adjuk meg. Az 1807-es Új-Poroszország (Užnemunė) térképén szereplő lakott helyek lokalizációját a térképszelvények alapján, az adott szelvény legnagyobb településének megnevezésével adjuk meg: Darsūniškis, Ingavangis, Liepalotai, Meištai, Rokai, Šakiai, Ūdrija, Veiveriai, Zapyškis stb. Ha a térképen szereplő hely a LATSŽ II-ben is megtalálható, az ott megadott lokalizációt is feltüntetjük. A térképlapokat a térképen szereplő megjelölés szerint adjuk meg (1, 2, 2a stb.). Egyes más kéziratos források (pl. egyházi anyakönyvek, bizonyos leltárak stb.) oldalszámát számmal és betűvel jelöljük (pl. 6^a, 6^b); ez azt jelenti, hogy ezekben a forrásokban csak a lapok vannak számozva, a betűk pedig ugyanazon lap különböző oldalait jelölik. Kis-Litvánia lakott helyeinek lokalizációja szintén nem egységes. W. Fenzlau tanulmányában a lakott helyek lokalizációját – ha azok eltűntek – a Klaipėdai-vidék plébániái szerint, ha pedig napjainkig fennmaradtak – a LATSŽ II szerint adjuk meg. A mai Kalinyingrádi területre eső kis-litvániai lakott helyek lokalizációját változtatás nélkül úgy közöljük, ahogyan azt Peteraitis tanulmányában megadta. Amennyiben Peteraitis tanulmányának lakott helye a mai Litvánia területén található és fennmaradt, lokalizációját a LATSŽ II szerint adjuk meg.

⁵ Felhívjuk a figyelmet a cikkben használt egyes rövidítésekre. KĮ – keresztelési anyakönyv, JĮ – házassági anyakönyv, MĮ – halotti anyakönyv. Az N betű a tárgyalt rövidítések mellett

124

*Antalamestis, ma: Antālamēste Saldutiškis Ut; Zaščianek Antarasztas / Wieś Kiakszty / Włość Wydzka 1731 (Inw KŻ: 15) = *Antaraštas Vidžiai (ma: Fehéroroszország); de Avizieniu 1769 (Ut JĮ I: 50ᵃ) = *Avižieniu, Avižieniai Leliūnai Ut; Budupis 1539 (Pėteraitis: 89) = *Būd upis Stalupėnai, Katniava, Trakėnai; Dubinikas 1898 (Anonim: 42) = nyj. *Dub in ī kas, ma: Dubininkas Merkinė (ma: Marcinkónys Al); Dumczus / P. WILKOWISCENSIS 1744 (Syn: 107) = *Dumčus, ma: Dumčai Pilviškiai Vlkv; Eigietonis 1898 (Anonim: 38) = Eĭgelonys Butrimónys (ma: Pivašiūnai és Jurgeliónys Al); de Eyguliu 1686 (Mlt KĮ I: 14ᵇ) = *Eigulių Molėtai; Galinis / P. KUKUCISCENSIS 1744 (Syn: 83) = *Galinis, ma: Galiniškis Skudutiškis Mlt; de Ginuciey 1741 (Lkm KĮ II: 8ᵃ) = nyj. *Ginu.c’ai., Ginučiai Linkmenys Ign; Gumbronas / P. ANUSZYCENSIS 1744 (Syn: 87) = *Gumbronas Onuškis Vrn; de loco Jodapurwey 1753 (Blnk KĮ II: 9ᵃ) = *Juodapurviai Balniṅkai Mlt; Kekkerfūle 1670 (Fenzlau: 124) = *Kekersuose, Kekersai Katyčiai Sl; de Kiemieszis 1741 (Lkm JĮ II: 3ᵃ) = Kemešys Saldutiškis Ut; Woyta Zutaticia Š: Kiemsiu 1607 (Jnš KĮ: 95ᵃ) = *Kemsìų, Kemšiai Skaistgirys Jnš; Laubenskas 1807 (NO: 2a) Veiveriai; Zaščianek Łynkadaržys 1820 (WDW) = *Linkadaržis Lavōriškės Viln; de uilla Linkawa 1618 (Jnš KĮ: 218ᵇ) = *Linkava, ma: Linkuvà város Pkr; Miasto Merecz czyli Mierkine 1898 (Anonim: 42) = Merkinė Vrn; de Melkaliadzis 1617 (Mrk KĮ: 101ᵇ) = *M’eškas’edzis, ma: Meškasalis Ąlovė Al; Mežymas / P. SVINCIANENSIS 1744 (Syn: 81) = nyj. *M’e.š i.mas Švenčionys; Náragus / P. DUBINCENSIS 1744 (Syn: 48) = nyj. *Na.ragas Dubingiai Mlt; Pagi Petuodžiu 1600 (Jnš KĮ: 14ᵇ) = *Peluodžių, Peluōdžiai Pašvitinys Pkr; de Villa Pietkunas 1668 (Rgv KĮ I: 3ᵃ) = *Petkūnas, ma: Petkūnai Juostininkai An; Plunge 1854 (ED: 9) Plùngė város; Sarya / P. DRUIENSIS 1744 (Syn: 84) = *Sarija, Drujā (Fehéroroszország); de Skaudale 1639 (Slnt KĮ: 66ᵃ) = nyj. *Skau-dal’e, Skaudāliai Imbarė Krtn; Sodenay 1584 (Pėteraitis: 363) = *Sodėnai Dárkiemis, Žabynai; Zascianek soda Ganikta / Siolo Twirbuty / Wojtostwo Zaniemenskie / Wotosc Wielonska 1615 (Inw VI: 24ᵇ) = *Sodo (nyj. *Soda) legelő Veliuona; de loco [žaltakieliszkięb 1757 (Blnk KĮ II: 30ᵇ) = *Šaltakeliškės, ma: Šaltakeliai Žėva Ukm; de Villa [žlapiosios Berzies 1711 (Dt KĮ: 146ᵃ) = *Šlapiosios beržės, ma: Šlapaberžė Dotnuvà Kdn; de Upeskumpas 1810 (Mlt KĮ X: 32ᵃ) = nyj. *U.p’e.s kumpas, közny. *Upės kampas Molėtai; de Utena 1741 (Ut JĮ I: 16ᵇ) = Utenà város; de Wayto ulicies 1709 (Ant KĮ I: 104ᵃ) = *Vaito ulyčios (nyj. *u.li.č’a.s) Antalieptė Zr; Веліона 1584 (Spruogis: 39) = Veliuonà Jrb; Вильня 1575 (Spruogis: 54) = nyj. *Vilnia, ma: Vilnius város;

A jelölések az adott könyv másolatát jelentik. Például a KĮ N írásmód a keresztelési bejegyzések könyvének másolatát jelenti. Az ilyen másolati könyveket a 18. század legvégén, a vilniusi püspökség vezetésének kezdeményezésére, az eredetiekből másolták át a plébániák papjai (plébánosok vagy káplánok).

125

Wingis / P. PODBRZEŽENSIS 1744 (Syn: 43) = *Vingis Pabėržė Viln; Žascianek Žagarait ys pusty / WŁOŚĆ MASIADZKA 1662 (ŽV Inv: 204) = *Žagaraitis Mósėdis Skd stb. Ezek a litván alakok lehetnek nyelvjárásiak vagy nem nyelvjárásiak. Különféle esetekben szerepelhetnek, sőt sajátos módon kapcsolódhatnak nem litván szókapcsolathoz (szöveghez) is. A nem litván nyelvű történeti forrásban való lejegyzésből azonban világosnak kell lennie, hogy az oikonima alakja valóban litván, a litván nyelv saját rendszeréhez tartozik, és bármely más nyelv rendszerétől idegen. Az ilyen litván alakot idegen nyelvű szövegben adaptálatlan jövevényszónak (lituanizmusnak) tekinthetjük.

Kétségtelen, hogy minden litván oikonimának van (vagy volt) litván alakja. E litván alakok többsége elsődleges, mivel az oikonimák zöme a litván nyelv más tulajdonneveiből és közneveiből származik, és a litván nyelvterületen használatos (vagy volt használatos). Csak néhány nem litván eredetű oikonimának lehetett keletkezésekor elsődleges, nem litván alakja, ha a betelepülő nem litvánok egy adott helynek nem litván nevet adtak, a környéken élő litvánok pedig nem sokkal később átvették tőlük, és a litván nyelv szabályai szerint alakították át ezt a nevet. Például azt a helyet, ahol kocsma állt, így nevezték: de Kapanauza 1792 (Mlt KĮ VII: 109^a), de Kafenhauz 1793 (Mlt KĮ VII: 114), de Kaffenauza 1796 (Mlt KĮ VII: 134^a), ma: Kapanáuza Suginčiai Mlt; a Kafenhauz oikonima a lengyel kafenhaus „kafenhauz” szóból ered, és a litván nyelvbe beilleszkedve Kapanáuza alakra változott; ezért ez utóbbi litván alak másodlagosnak tekintendő. Hasonló a helyzet a Jūrbarkas esetében is, amely a német Jurgenborg alakból, ez pedig a Georgenburg alakból keletkezett (Vanagas 1996: 83). Ezekben és a hasonló esetekben az idegen eredetű oikonimák litvánná tételéről beszélhetünk, amely akkor ment végbe, amikor a litvánok megismerték az adott oikonimát, és maguk is használni kezdték. Így a litván nyelvterületen minden nem litván eredetű litván oikonimának litván alakja van, amelyek szintén előfordulhatnak nem litván nyelvű történeti forrásokban.

Az oikonimák (és más onimák) litván alakjai a történeti névanyag legértékesebb és leghitelesebb részét képezik. Dokumentumokban rögzített, élő nyelvből származó autentikus adatok ezek, amelyek jól tükrözik az elmúlt évszázadokban az egyes helyeken élők nyelvhasználatát. Ezeket a litván alakokat fel kell venni a helynevek etimológiai magyarázataiba, bár erre mindeddig meglehetősen ritkán került sor⁶. A nyelvtörténet és a dialektológia különféle tényeinek magyarázatához is felhasználhatók.

A történeti forrásokban olyan litván oikonimaalakok is előfordulnak, amelyeket nyilvánvaló helyesírási hibákkal írtak le. Ezek könnyen kijavíthatók, és az oikonima autentikus alakja könnyen helyreállítható. Ha a hiba egyértelmű (például kihagytak egy betűt vagy felcserélték a betűket), az oikonima ilyen alakját hibásan lejegyzett litván alaknak kell tekinteni. A nyilvánvaló hibával leírt litván oikonimákat a régi

⁶ A városnevek etimológiai magyarázataiban egy-két litván alakot A. Vanagas közölt (Vanagas 1996).

126

a litván forrásokban tévesen leírt szavak. Például a de Antalie-tes 1694 (Dgl KĮ II: 79^a) alakban a *Antalieptės forma lenne helyes, a p betű maradt ki; a Š: Nor-ma-čių 1611 (Jnš KĮ: 133^b) esetében a *Normančių, birtokos esetben *Normančiai lenne a helyes; az n betű maradt ki. A de Normon-l-ė 1636 (Slnt KĮ: 31^a) alak esetében a =nyelvjárási *Normon’tė; vö. *Normančiai, a t betűt áthúzás nélkül írták. A Š: Zui-n-liu 1611 (Jnš KĮ: 130^b) esetében a *Žvilių lenne a helyes, fölösleges n betű került be. Előfordul, hogy az oikonima lejegyzett alakjában a betűk helyet cserélnek, például de villa Vntat-sk-nies 1739 (Lkm KĮ I: 105^a) – feltehetően a nyelvjárási *Untalk’s’n’e.s. alak hibája. Más esetekben a felcserélődött betűk metatézist jelezhetnek, ezért a lejegyzett alakok litvánnak tekintendők: de g-ri-butkiu ~1711 (Lnkv KĮ: 2^a) = *Gribudkių, mai Girbutkiai Linkuvā Pkr; Š. St-ri-peikiu 1607 (Jnš KĮ: 93^a) = *Stripeikių és Sioto St-ir-peikiu 1614 (Jnš KĮ: 162^a) = *Stirpeikių, mai Stripeikiai Gataučiai Jnš.

A történeti forrásokban olyan alakok is előfordulnak, amelyek egyik morfémája megőrizte litván jellegét, más részeit azonban idegen nyelvek szabályai szerint módosították, ezért az említett alakok nem tekinthetők litvánnak. Ezek részben elszlávosodott vagy elnémetesedett alakok, de olyan litván végződésük van, amely más nyelvekben nem fordul elő. Éppen az ilyen alakok tekintendők a litván oikonimák hibrid alakjainak. Köztes alakok: egyes sajátosságaik (különösen a megőrzött litván végződés) révén közelebb állnak a litván alakokhoz, más sajátosságaik (módosított vagy nem litván morfémáik) révén pedig az elszlávosodott, elnémetesedett alakokhoz. A a litván oikonima hibrid alakja fogalmának tartalma némileg eltér a hibrid terminusétól – „más nyelvekből származó morfémákat tartalmazó szó” (Gaivenis, Keinys 1990: 78). A litván oikonima hibrid alakja olyan alak, amelyben legalább egy, néha kettő, esetenként valamennyi morféma, a l i t - v á n v é g z ő d é s t k i v é v e, más nyelvek szabályai szerint módosult, vagy nem litván. Olyan eset is lehetséges, amikor a hibrid alakban minden litván morféma megmarad, a fonetika azonban idegen nyelvek hatására kissé megváltozik. Ilyenkor is meg kell maradnia az alak változatlan litván végződésének.

Esetek, amikor az oikonimák hibrid alakjaiban egy litván morfémát nem litván vált fel.

A de Gryb-eniu⁷ 1683 (Mlt KĮ: 3^b) esetben a gyökérmorféma gryb- helyébe a nem litván gryb- lépett, vö. lengyel grzyb ’gomba’, lengyel személynév: Grzybowski, a többi morféma (a képző és a végződés) azonban litván – vö. a litván de Grybeniu 1683 (Mlt KĮ I: 3^b) = *Grybenių⁸ alakkal. Litván előtagot nem litván vált fel a következő esetekben: Pod-auksztoji 1901 (Volter: 176) Marijampolė – a litván alak *Paaukštoji lenne; a Pod-kierocio parap. Łabanoro 1907 (Int ZK: 44^a) esetében csupán a litván alak –

7 Az analóg, köznévi litván szavak alakjai a litván nyelvemlékekben is megtalálhatók, vö. t-rz-ilfdiezm tis (harminc) (Universitas 1991). 8 A tökéletlen helyesírás miatt nem mindig rekonstruálható a pontos alak, különösen akkor, ha az oikonima nem maradt fenn napjainkig. Ebben az esetben még rekonstruálható a *Grybenių.

127

litván alakja *Pakeročio lenne. A litván képzőt elszlávosított képző váltja fel a sodz. Vaverany par. Gierw-iat-u 1906 (Int ZK: 42ᵇ) esetében, vö. Gervėčių, Gervėčiai (Belarusz); nem litván képző került be a Bebrušet-k-as par. Maletų 1905 (Int ZK: 41ᵃ) esetében.

Olyan hibrid alakok esetei, amelyek egyetlen litván morfémája a végződés: Pagi Kozak-u 1601 (Jnš KĮ: 19ᵃ), vö. szláv személynév: Kozak – a litván alak Pagi Kazoku 1600 (Jnš KĮ: 12ᵃ) = *Kazokų, vö. litván személynév: Kazõkas; iš Marazówk-os 1903 (Int ZK: 36ᵃ); Nowodol-is 1901 (Volter: 216) Kybartai; iš Nowosod-u 1910 (Int ZK: 49ᵇ); Podlubuwk-as 1901 (Volter: 128) Liubãvas; iš vienasiedžia Sos-nówk-os 1905 (Int ZK: 40ᵇ); Zasciank-as 1901 (Volter: 188) Fredà Kn.

Esetek, amikor az oikonimák hibrid alakjaiban a fonetika kissé megváltozik.

A na Zascianku PA-c-iesartis nad Rzeką Cesarką / Wies Kaližė / Wlość Malatska 1731 (Inw KZ: 119) esetében nem kerülhető el a lengyel Cesarka alak (vö. a litván Siesartis folyó Mlt és másutt, LUEŽ: 145) elszlávosodott fonetikai hatása. Ez a fonetikai változás nem teszi lehetővé, hogy az említett alakot litvánnak tekintsük. A litván alak *Pasiesartis vagy *Pasiesartys lenne. Hasonlóak az O-rnionių 1903 (Int ZK: 37ᵃ) alakból eredő alakok, vö. Arniónys Mlt; a Kolokoss-u 1908 (Int ZK: 45ᵃ), valamint a Kollokoss-u 1909 (Int ZK: 46ᵇ) alakból – ez utóbbi esetben elszlávosodott a fonetika, és a litván helyesírásra nem jellemző gemináták szerepelnek; vö. lengyel z wiosk. Kotokossy 1903 (Int ZK: 36ᵇ), mai Kuolakãsiai Inturke Mlt.

A porosz források oikonimáiban összekeverik a zöngés és zöngétlen mássalhangzókat. A zöngétlen [t] mássalhangzót a -dt- betűkapcsolat jelöli a Wan-dt-laukey 1584 (Pėteraitis: 432) alakban, vö. *Vantlaukiai, később Vantiškiai dv., k. Dárkiemis, Klišiai, Vykiškiai. Ez tehát elnémetesítés. Hasonlóképpen a litván zöngés [d]-t a -tt- betűkapcsolat jelöli (ami elnémetesítés) a Wi-tt-gerey 1583 (Pėteraitis: 444) alakban, vö. Vidgiriai || Lėgiai, Pilkalnis, Málviškiai⁹, Draugupėnai.

Előfordul, hogy a litván [s] mássalhangzót sch, sz betűkkel jelölik, amelyeket [š]-nek kell olvasni: Antrau-sch-wey 1584 (Pėteraitis: 53), vö. Antrausviai Stalupėnai; Krucki-sz 1584 (Pėteraitis: 201), rekonstruálandó: *Krukis, *Krukys, később Krukiai Dárkiemis, Klišiai; de Gatakiemi-fz 1743 (Lkm KĮ II: 13ᵇ), mai Gãtakiemis Saldūtiškis Ut stb. Az ilyen [š] jelölést elnémetesítésnek (Poroszországban), illetve elszlávosításnak (Litvániában) kell tekinteni. A szóvégi [s] jelöléséről lásd még a 192–193. oldalt.

Néha a szó elején, magánhangzó vagy kettőshangzó előtt a litván nyelvre nem jellemző [h] mássalhangzó jelenik meg: H-eygirey 1785 (Pėteraitis: 114), rekonstruálandó litván alakja *Eigiriai, Eigarai Ragainė, Būdviečiai – litván alakok: Eyggarey 1625, Eygerey 1625 (Pėteraitis: 114); de H-ellu 1735 (Ut JĮ I: 9ᵃ) – litván alakja *Alių, Aliai Mckėnai Ut. Ezekben az esetekben szintén a litván oikonimák hibrid alakjaival van dolgunk. A [h] mássalhangzó szó eleji hozzáadása a porosz forrásokban elnémetesítés, Litvániában elszlávosítás.

⁹ V. Pėteraitis duoda šio vv. lytį Malviškas. Bet žr. (Razmukaitė, Vitkauskas 1994: 106).

128

Bizonyos németesítés és szlávosítás azokban az esetekben is megfigyelhető, amikor valamely oikonima morfémájában (tövében, képzőjében) olyan kettőshangzó monoftongizálódik, amely a litván nyelvben rendszerint nem monoftongizálódik: Abst-e-nischkej 1540 (Péteraitis: 55), litvánul *Absteiniškiai lenne, vö. a későbbi Abstainiai Stalupėnai, Eitkūnai; Na Zascianku... Ant-e-siatynis / Wieś Paszeksczie Włość Malatska 1731 (Inw KZ: 127) – a lejegyzett oikonima litván alakja *Ant(a)-ei-setinis (ant(a)- +Eisetas +-inis) lenne, vö. Aišetas tó (LEUV: 2); siota Giedw-a-niu 1615 (Jnš KĮ: 165ᵇ), Pagi Giedw-i-niu 1599 (Jnš KĮ: 5ᵃ), Pagi Gedw-i-niu 1599 (Jnš KĮ: 5ᵃ), vö. a mai Gedvainiai Stupurai Jnš; de villa J-o-n-i-kaiciu 1599 (Jnš KĮ: 3ᵇ) – litván alakja *Jauneikaičių, vö. a mai Jauneikiai Pociūnai Jnš; Villae Jurda-ciu Advocati Zutaičia 1599 (Jnš KĮ: 1ᵇ), vö. Aduo Zutaičia Pagi Jurday-ciu 1605 (Jnš KĮ: 62ᵃ) = *Jurdaičių, Jurdaičiai Buivydžiai Jnš; de Kird-y-key 1742 (Lkm KĮ II: 62ᵇ), vö. a mai Kirdeikiai Saldutiškis Ut; de T-e-guilu 1673 (Lnkv KĮ: 40ᵃ), de [t-e-guilu 1679 (Lnkv JĮ: 12ᵇ), vö. a mai Steigviliai Lauksodis Pkr; de [tryg-a-liszkis 1741 (Lkm KĮ II: 62ᵇ), vö. a mai Strigailiškis Palūšė Ign; de Jot-e-niu 1682 (Rgv JĮ I: 126ᵃ), nyelvjárási alakja *Jotʹeinʹú volna, köznyelvi alakja *Jotainių, Jotáiniai Ramýgala Pn stb. Az aláhúzott alakok hibridnek tekintendők.

A történeti forrásokban olyan alakokat is feljegyeztek, amelyeket az élő nyelvben soha nem használtak. Ezek tévedésből vagy más okokból létrejött mesterséges alakok, a valódi (autentikus) alakok eltorzításai: de Padwadu 1685 (Mlt KĮ I: 11ᵇ), de Pa-daaru 1691 (Mlt KĮ I: 41ᵃ), vö. a litván alakokat: de Padwaru 1682 (Mlt KĮ I: 1ᵃ), de Padwaru 1686 (Mlt KĮ I: 16ᵃ) = *Padvar(i)ų, mai Padvariai, Gied-rai čiai vagy Padvarys, Žalvariai Mlt stb. Néha a településnév torzult alakjából nem lehet megállapítani az autentikus alakot: de Brabradeļu 1683 (Mlt KĮ I: 5ᵇ); de mieluntu 1689 (Mlt KĮ I: 29ᵇ); de Kowasiszku 1689 (Mlt KĮ I: 29ᵇ); de Mugin-ciu 1689 (Mlt KĮ I: 29ᵇ) stb.

Így litván településnév-alaknak csak azokat tekintjük, amelyek nem különböznek a litvánok által maguk használta alakoktól, vagy amelyekben nyilvánvaló hiba történt (ezek a régi litván írásbeliségben hibásan leírt szavaknak tekintendők). A településnevek más alakjai – akár hibridek¹⁰, akár nem autentikusak – nem tekinthetők litvánnak, még akkor sem, ha litván végződésük van.

¹⁰ Nem szabad megfeledkezni arról, hogy egyes hibrid, sőt egészen nem litván településnévalakok is hivatalosan elfogadottak: Abruciovkà Šimónys Kp; Alekséjevka Lauksodis Pkr; Babiagūra Būda Prn; Budeviskas Jurgėžeriai Mrj; Chlopòvka Degučiai Zr; Čižovkà Noriūnai Kp; Dambráuka Igliáuka Mrj stb.; Dlužniavà Petriškiai Pn; Dukuvkà Bukónys Jon; Granicà Žalvariai Mlt; Jasnogūrka Kuniōnys Kdn stb.; Komisàrukvà Šimnas Al; Kalinuškà Kurkliai An; La-mantaúčižnà Gėlvonai Šr; Micháilovka Padubysys Šl; Novogrudkà Taruškos Pn; Petrovkà Daujėnai Ps; Podhaliampòlis Ubiškės Trak; Ramygolkà Truskavà Kdn; Ribičkis Čedasai Rk; Sla-budkà Baisógala Rd; Slučájus Kaniavà Vrn; Tomiluvkà Paąžuoliai Mlt; Veseluvkà Užusalial Jon, Giedraičiai Mlt; Vilénka Smálvos Zr; Vlōkiai Vandžiōgala Kn; Zaùlcai Semeliškės Trak stb.

129

A Litvánia és Poroszország történeti dokumentumaiban, amelyeket más nyelveken írtak, feljegyzett litván településnév-alakok nagy része elszlávosított, elnémetesített vagy ellatinosított.

Elszlávosított alakok: Sioto Czywilowo 1554 (LA: 102), vö. a mai Čivẏliai, Suginčiai Mlt; Sioto Koseykowiczy 1554 (LA: 101), в селе Кашейкахъ 1614 (OD IX: 130), vö. a mai Kašeikiai Suginčiai Mlt; de Mazėle 1599 (Jnš KĮ: 1ª), vö. a mai Mažėliai, Juodeikiai Jnš; de Pažkani 1683 (Mlt KĮ I: 3ª), de Pažkancy 1683 (Mlt KĮ I: 5ª), vö. a mai Paškonys, Luokesà Mlt; de Pokryža 1774 (Dgl KĮ III: 50ᵇ), de villa Potkrýže 1774 (Dgl KĮ III: 51ᵇ), vö. a mai Pakryžė, Daugailiai Ut; siota... Sakowiczow 1554 (LA: 101), vö. a mai Šakiai Skudutiškis Mlt stb.; ellatinosított alakok: de Jodališkis 1679 (Lnkv KĮ: 14ª), vö. a mai Sodėliškiai, Pašvitinys Pkr; de Degiaſis 1678 (Lnkv JĮ: 21ª), vö. a mai Degėsiai, Gūostagalis Pkr; de Girpetriſ 1702 (Jnšk KĮ: 32ª), vö. a mai Girpetriai, Pūšalotas Ps; de Kautakis 1690 (Mlt KĮ I: 37ᵇ), vö. a mai Kaulakiai, Luokesà Mlt; de Nebuvelir 1702 (Jnšk KĮ: 32ᵇ), litvánul *Nebuveliai lenne; de Moletos 1689 (Mlt KĮ I: 29ᵇ), vö. a mai Molėtai stb.; elnémetesített (Kis-Litvániában) alakok: Agminischken 1542, Agminiscken 1554 (Pėteraitis: 108), vö. litván Akmeniškiai Įsrutis; Dröwerincken 1554 (Pėteraitis: 108), vö. litván Dravininkai Stalupėnai, Katniava; Trussken, Drussken 1584 (Pėteraitis: 109), vö. litván Druskiai Stalupėnai; Lenkaitſchen 1785 (Pėteraitis: 223), vö. litván Lenkaičiai Įsrutis; Nemersdorff 1554, Nemerskiemen 1785 (Pėteraitis: 264), vö. litván Nėmerkiemis bžk. Gumbinė; Skerstupōnen 1584 (Pėteraitis: 355), vö. litván Skersupėnai Stalupėnai; Thomaten (Pėteraitis: 108), vö. litván Tumaiciai k Pakalnė, Gàstos; Szurlig Michel (Pėteraitis: 108), vö. litván Žiurlikai k. Klaipėda, Kretingalė, Nėmirseta stb.

A litván településnevek adaptációjának mértéke forrásonként eltérő: egyes alakok minimális mértékben adaptáltak (csak a szó végződése változott meg – ez a leginkább sérülékeny morféma), mások nagyobb mértékben, megint mások teljesen megváltoztak vagy átalakultak (morfológiailag és fonetikailag). A minimális mértékben adaptált alakok a legfontosabbak. Ha semmilyen más adat nem áll rendelkezésre, a régi dokumentumok településneveinek nem litván alakjai az egyetlen, korunkig fennmaradt tanúságai a helyneveknek. Ezért ezek az alakok bizonyos esetekben fontosak, máskor viszont – ha ismétlődnek, és nem szolgáltatnak további információt – értékük meglehetősen csekély.

A litván oikonimák alakjainak megjelenése: okai, helye, ideje

A XIII–XV. században, sőt talán még a XVI. század elején is Litvánia toponimáit többnyire idegenek jegyezték le, ezért alakjaik szinte kivétel nélkül nem litvánok voltak (elszlávosítottak,

(LATSŽ II). Az ilyen vagy hasonló oikonimák teljesen idegenek a litván névanyagtól, mivel nem a litván nyelv alapján jöttek létre.

130

elnémetesítettek stb.), gyakran eltorzítottak, bár akad egy-két kivétel¹¹. A litvánok azonban az élő nyelvhasználatban kétségtelenül csak saját toponimáik és antroponimáik megszokott alakjait használták (vö. Maciejauskienė 1994: 27).

Az áttekintett történeti forrásokból kitűnik, hogy a toponimák litván alakjait (a LDK-ban és Poroszországban) a történeti forrásokban a XVI. századtól kezdték nagyobb számban lejegyezni. A XVI. század tehát bizonyos határvonal a litván történeti toponimák (különösen az oikonimák) írásmódjában. A toponimák litván alakjainak megjelenése és használata a XVI. századi történeti forrásokban időrendben nagyjából egybeesik az antroponimák litván alakjainak gyakoribb használatával¹² (vö. Maciejauskienė 1994: 26; 1997: 111–126). Ezért az oikonimák litván alakjainak megjelenését tárgyalva a történeti dokumentumokban megjelenő antroponimaalakokat is figyelembe kell venni, mivel az írásmódban bizonyos közös szabályszerűségek figyelhetők meg.

Az oikonimák litván alakjainak gyakoribb használatát a nem litván nyelvű forrásokban össze kell kapcsolni a XVI. században Litvániában és Poroszországban végbement jelentős életbeli változásokkal, valamint azzal, hogy maguk a litvánok aktívabban bekapcsolódtak az állami, tudományos és egyházi intézmények munkájába, amely műveltséget, hozzáértést és a nyugat-európai kultúra ismeretét kívánta meg.

Az államrend megváltozásával Poroszország dokumentumaiban a XVI. század első felétől kezdve litván oikonimaalakokat jegyeztek le, és részben felhagytak a litván helynevek két és fél évszázados németesítési hagyományával, amely a Lovagrend idején alakult ki és szilárdult meg. A XVI. század első felében a poroszországi forrásokban megjelenő litván oikonimaalakok éles ellentétben állnak a XIII–XV. századi, illetve a XVI. század eleji keresztes krónikák és más források németesített és eltorzított litván oikonimaalakjaival. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok szerint a XVI. századi Poroszországban (Kis-Litvánia területén) több mint száz olyan különböző oikonimát találtak, amelyeknek litván alakját is lejegyezték¹³. Úgy tűnik, hogy ezek a példák közigazgatási jellegű forrásokból származnak.

Tizenöt, Insterburg, Gumbinnen, Pillkallen és Stallupönen környékéről származó oikonima litván alakját már 1539–1542-ben lejegyezték, vagyis korábban, mint ahogy Poroszországba be-

¹¹ Az adott korszak forrásaiban is előfordulnak olyan toponimaalakok, amelyeket litvánnak lehetne tekinteni, vö. az oikonimákat: lappeberze 1371 (SRP II: 99) = *Šlapiaberžė, mai Šlapabėržė Dotnuva mellett, Kdn, von Werszaka bis in des koniges hoff czu Cannewa 1384 (SRP II: 699), von Canewa 1384 (SRP II: 699) = mai Kaniava, Kaniavà, Vrn; víznév: eyn flies vnd heist Pellesa 1385 (SRP II: 703) = Pelesà, a Katrõs mellékfolyója (ma Belaruszban), die Katra 1371 (SRP II: 703) = Katrà a Nemunas vagy az Ūla mellékfolyója, die Wake 1371 (SRP II: 704), juxta aquam vulgariter Woke 1377 (SRP II: 589) = mai Vókė, a Neris mellékfolyója, Mara 1462 (KD: 66), folyó, Lebeda 1463–1467 (KD: 58), a Nemunas mellékfolyója, Dzisna 1498 (KD: 26) = tatár dz'isna, fehérorosz Dysna, a Dauguva mellékfolyója, Dziwa 1463–1479 (KD: 26) = tatár dz'itvà, fehérorosz Ditvà, a Nemunas mellékfolyója stb.

¹² Csak azokra a LDK- és porosz forrásokra gondolunk, amelyek a litvánok lakta területről tartalmaznak adatokat.

¹³ Ezeket az adatokat V. Peteraitis tanulmányából gyűjtöttük.

131

A legjelentősebb litván írásbeliségi úttörők, S. Rapolionis, J. Zablockis, A. Kulvietis és M. Mažvydas terjesztették el – ők 1542–1546-ban érkeztek Poroszországba (Biržiška 1990: 8, 24, 47, 79; Jovaišas 1996: 83). Már az 1539-ben feljegyzett kilenc oikonima litván alakja is azt mutatja, hogy ilyen alakok korábbi, fenn nem maradt forrásokban is előfordulhattak. Sajnos a cikk szerzőjének nincs több adata Kis-Litvánia 15. század második feléből–16. század elejéről származó névanyagáról.

Feltételezhető, hogy a 16. századi Poroszországban a litván oikonimák egy része (semmiképpen sem mindegyike!) új keletű volt, korábban nem szerepelt dokumentumokban, ezért csak litván alakjaikat használták, mivel németesített formáik feltehetően még nem alakultak ki. A litván alakokat a helyi litván lakosoktól feljegyezhették az írnoki hivatalok tisztviselői, illetve Kis-Litvánia németjei, akik közül feltehetőleg nem egy tudott litvánul a 16. században. A Rend bukása után Poroszországban feltehetőleg megváltozott néhány írnok (hivatalnok és pap), így részben megszakadt a korábbi rendi írnokok hagyománya. Emellett feltételezhető, hogy a Rend bukása után Poroszországban is (a 16. századi Litvániához hasonlóan) megjelentek litván hivatalnokok, akik feljegyezhették az oikonimák litván alakjait. Úgy tűnik, hogy közülük néhányan a 16. században még nem tudtak németül (Zinkevičius 1988: 12).

A poroszországi dokumentumokban az első litván könyv megjelenése előtt feljegyzett litván oikonimaalakok az egyik érv amellett, hogy itt is lehettek már a 16. század elején litvánul író emberek. Később, a 16. század közepén, amikor képzett litván protestánsok egész csoportja költözött Poroszországba, és a helyi litvánok a königsbergi oktatási intézményekben kezdtek tanulni, a litván alakok száma jelentősen megnőtt a poroszországi forrásokban.

A 15. századi Litván Nagyfejedelemség forrásaiban feljegyzett litván névanyagból arra lehet következtetni, hogy az akkor Litvániában dolgozó írnokok többsége nem litván volt. Úgy vélik, hogy abban az időben sokan közülük „olyan emberek voltak, akiknek anyanyelve ukrán vagy belarusz volt” (vö. Jablonskis 1979: 224). A 15. századi litván írnokok (akikből feltehetőleg a század végén jelent meg több) valószínűleg a szláv kancelláriai nyelven írtak, talán egy-kettő latinul is. Úgy tűnik, hogy a 15–16. század első felében a nagyobb litván városok (Vilnius, Kaunas) magistratusaiban vagy az egyházak mellett dolgozó „latin” írnokok csaknem mindegyike szintén nem litván volt: „A Nyugat-Európából érkezett papok latin írnokokat is hoztak magukkal; eleinte ezek elegendőek voltak az egyházak csekély számú ügyének intézésére” (Jablonskis 1979: 223). Így a 15. század végén–16. század elején még kevés litván írnok volt. Ők tanulók voltak, akik más kultúrák képviselőitől (a keleti szlávoktól és Nyugat-Európából) vették át az írásbeliség hagyományait, és szigorúan követték azokat. Ezért a 15. század különböző forrásaiban következetesen a litván oikonimák és antroponimák nem litván alakjait írták. Például a Litván Metrikában, amelynek aktusait túlnyomórészt a szláv kancelláriai nyelven írták¹⁴, a litván helynevek és

¹⁴ Ez a hagyomány Vytautas korából ered: „Vytautasnak voltak írnokai, akik latinul, oroszul, kétféle német nyelven – az egyiken Poroszországban, a másikon Livóniában beszéltek –, arabul és valószínűleg csehül írtak. Így a még alig megszervezett nagyfejedelmi kancellária máris hat nyelven kezdett írni.”; „Litvánia... átvette... a keleti kultúra aktusát – az orosz aktust.” (Jablonskis 1979: 221);

132

az antroponimák alakjai erősen elszlávosodtak. Nyilvánvaló, hogy a keleti szláv területekről származó nem litván írnokok már a 15. században szilárd és következetes hagyományt alakítottak ki a litván hely- és személynevek elszlávosított alakjainak írására, a keleti szláv hagyomány mintájára. Ezt a hagyományt még a 16. század elején is meglehetősen következetesen követték. A 16. század első felétől azonban alapvetően megváltozott a helyzet. Litvániában (a Litván Nagyfejedelemségben) a 16. század első felében jelentősen megnőtt az írásbeliség és az írnokok iránti igény. Ekkor sok litván, különösen a magasabb társadalmi rétegek tagjai, megtanult írni, és a litván hivatalokban számos litván írnok jelent meg, akik „magát az iratok nyelvét is megváltoztatták, és sok litván elemet építettek bele” (Jablonskis 1979: 224; vö. még Zinkevičius 1987: 122–123). Éppen ekkor, különféle okokból, részletesebb leltárakat kezdtek készíteni a királyi, valamivel később pedig a magánbirtokokról is; ezekben számos új oikonimát és különösen sok, nem nemes embereket megnevező antroponimát jegyeztek fel (Maciejauskienė 1994: 31). Az antroponimák egy részét (különösen a név második elemét, amelyből később családnevek alakultak ki) ezekben az iratokban már nem a 15. században kialakult elszlávosítási hagyomány szerint írták.¹⁵ Így a 16. században megszűnt a litván hely- és személynevek egységes, következetes írásmódja, amely a 15. században a keleti szláv minta alapján alakult ki. A litván írnokok bizonyos esetekben tudatosan vagy akaratlanul elkezdték elhagyni más nyelvek írásbeli hagyományait, mivel a litván antroponimákat, valamivel később pedig a toponimákat saját módjukon kezdték írni, a latin betűket és a cirill írást használva a nevek pontos, azaz litván alakjainak lejegyzésére. Az ilyen írásmódok a saját litván írásbeliség megteremtésére tett első kísérletek egyikeként értékelhetők, mivel a litván hely- és személynevek pontosan lejegyzett alakjai a litván nyelv hiteles adatai. Amint arról korábban szó esett, ilyenek Litvániában (a Litván Nagyfejedelemségben) és Poroszországban is előfordulnak az első litván könyvek megjelenése előtt.

„a nagyfejedelmi kancelláriai aktusok többségét „oroszul”, vagyis belarusz nyelven írták” (LM 224/4: X).

¹⁵Vö. a 15. és 16. századi antroponimák (a név második elemeinek) példáit (Maciejauskienė 1991: 53–68). A kancelláriai szláv nyelven írt 15. századi forrásokban a patronimikumokat a szláv -ovič, -evič utótagokkal képezték (kivétel csak elvétve fordult elő) (Maciejauskienė 1994: 26). A 15. században azonban egy-két litván patronimikumot is feljegyeztek litván utótagokkal; vö. egyes Litvániából származó diákok patronimikumait a krakkói egyetem matrikuláiban: Joannes Woytonis plebanus de Butslaw 1421, Michael Jeczonis de Suderwi 1428, Alexius Girmontonis de Lyda 1445, Nicolaus Minczilonis de Augmonitski 1458, Albertus Mozeykonis de Gyedroythy 1460, Stanislaus Yvasconis de Eykysky 1484 (Biržiška 1987: 38–40). Ha ezeket az alakokat patronimikumnak tekintjük, arra következtethetünk, hogy a 15. században a litván nemesek egy része még nem szlávosította patronimikumait. Másrészt figyelembe kell venni, hogy ezek a patronimikumok latin szövegben szerepelnek. Ezért az is feltehető, hogy itt nem patronimikumokról, hanem a személynevek latinosított genitivus singularis alakjairól van szó a latin -onis végződéssel; vö. a megfelelő Glaponis Mons „Glapo hegye” alakot (Glap-onis latin -onis végződéssel) (Mažiulis 1988: 379).

133

A településnevek litván alakjait Litvániában csak a 16. század utolsó negyedéből származó kerületi és egyházi anyakönyvekben találták meg. Mivel korábbi, ilyen jellegű források nem maradtak fenn, feltételezhető, hogy Litvániában valamivel korábban, talán már a 16. század közepe táján is elkezdték lejegyezni őket. Több tucat településnév litván alakját negyven raseiniai földbírósági jegyzőkönyv őrizte meg (Spruogis 1888). Egyes könyvekben egy, néhány litván alak szerepel, másokban pedig egy sem. 1599-ben mintegy hatvan településnév litván alakját jegyezték fel a joniškisi plébánia anyakönyvében (1599–1621) a Joniškis körüli, nagyjából 20 km sugarú területről. Egyes településnevek litván alakjai más 16. századi forrásokban is előfordulnak: az ukmergėi várbíróság jegyzőkönyvében (1597), a vilniusi püspökség egyházi birtokainak leltárában (1595) stb. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján tehát Litvániában mintegy száz olyan különböző településnév lehetett, amelynek litván alakját nem litván nyelvű 16. századi forrásokban jegyezték fel. Néhány esetet kivéve mindezek a településnevek a történelmi žemaitiai föld különböző helyeiről származnak. Elképzelhető, hogy Litvánia más régióinak történeti forrásaiban is található még hasonló anyag, de ezeket eddig alig kutatták.

A helynevek és személynevek litván alakjai különböző nyelveken írt szövegekben fordulnak elő: az egyházi szláv kancelláriai nyelvű (16–17. századi), latin (16–18. századi) és lengyel (17–19. századi) szövegekben. A 16. századi különféle dokumentumokban nemcsak számos hely- és személynév litván alakja található, hanem valamennyi litván közszó¹⁶, sőt litván kifejezések¹⁷ is (vö. Jablonskis 1941; Jablonskis 1979: 224–225; Zinkevičius 1987: 121–130; Zinkevičius 1988: 117–125, 146–151; a latin szövegben szereplő litván kifejezésekről lásd a 138. oldalt).

A település- és személynevek litván alakjainak használatára a litvániai dokumentumokban a 16. század végétől bizonyos hatással volt a saját oktatási rendszer kialakítása. Az ekkor létrejött oktatási intézményekben – a vilniusi akadémián, szemináriumokban, kollégiumokban – latinul folyt az oktatás. Ezért már a 16. század végén a szláv kancelláriai nyelv az irodalom, a publicisztika és a tudomány területén pozícióinak nagy részét átengedte a latinnak, részben pedig a lengyelnek, bár továbbra is megmaradt

16 A litván közszavak a különféle forrásokban nagyjából a 15. század második felétől jelennek meg (Jablonskis 1941). Ezeket azonban a szláv kancelláriai nyelv szavainak, litván kölcsönszavaknak kell tekinteni, mivel nem litván végződésekkel írják őket. A litván szavak ilyen alakjai megfelelnek az ugyanazon időszak nem litván nyelvű forrásaiban szereplő hely- és személynevek elszlávosított alakjainak.

17 Egyes, több szóval feljegyzett 16. századi helynevek litván kifejezéseknek tekinthetők, például: Кальниче кальнасъ Ершекетей a 16. század végén = *Kalnyčio kalnas Erškėčiai (nyelvjárási *Er's'k'et'ei) vs. Treigiai Šiauduvos körzet; Куляцъ дирва Анткану брастань 1599 = *Kūlijos dirva ant kapų brastos dr. Labardžiai Káršuvos körzet; Навяжась кальнасъ Антпялю Батакя 1584 = *Naudžiaus kalnas ant pjaunių Batakio dr. Razgainiai Viduklės körzet; Поагла Капуретая Скнинимаст 1595 = *Po egle (nyelvjárási *agla) kepurėtaja skynimas pv. Gaižuva Vilkijos körzet (Spruogis 1888).

134

hivatalos közigazgatási nyelvként (a dokumentumok nagy részét ezen a nyelven írták a 16. század végén és a 17. század első felében).

A 16. század második felében hozzávetőleg¹⁸ a litván kancelláriai rendszerben megjelent egy újabb, igen nagy forráscsoport: az egyházi anyakönyvek. Ez új jelenség volt a Litván Nagyfejedelemségben. Ezekben a könyvekben folyamatosan rögzítették a litván település- és személyneveket (valószínűleg ez az onimák leggazdagabb forrása); latinul, ritkábban lengyelül írták őket. Így a szláv kancelláriai nyelv használati köre tovább szűkült.

Minden plébánosnak¹⁹ viszonylag rövid idő alatt szinte az egész saját plébániája névanyagát fel kellett jegyeznie az anyakönyvekbe: a település- és személyneveket. A papoknak kezdetben alighanem nem volt tapasztalatuk a litván település- és személynevek nem litván nyelvű szövegben való lejegyzésében. Munkájuk sajátosságai miatt (a litvánul beszélőkkel való állandó érintkezés, a latin nyelv használata a bejegyzésekben, a lengyel nyelv korlátozott használata vidéken, az orosz nyelv szükségtelensége) a papok nagyon gyakran azokat a település- és személynévalakokat írták be a könyvekbe, amelyeket a helyi litvánul beszélők mondtak nekik. Így a 16. század végétől, különösen a 17–18. században, az egyházi anyakönyvekben számos település- és személynév litván alakját jegyezték fel. Ezért az egyházi anyakönyvek névanyaga a többi írott forrásétól eltérően jóval litvánabb jellegű. Ebben alighanem annak is szerepe volt, hogy a papok közvetlenül az első kézből származó adatok alapján jegyezték fel a neveket, míg például a bíróságok és uradalmak tisztviselői az információk jelentős részét közvetítők útján, közvetve is megszerezhették.

A litván településnevek lejegyzésének néhány, a 16–17. századi forrásokban megfigyelhető tendenciáját az alábbi példák mutatják:

Čivy̌liai (2) f. Suginčiai Mlt – Sioto Czywilowo 1554 (IA: 102), Pisan w czjwilach 1609 (Ukm PTA 13 887: 9^b), Sioto Czywile 1636 (Inw WC: 18^b), de Ciuil 1657 (Aln JĮ: 2^a), de Civile 1663 (Aln JĮ: 9^a), de Czyuili 1683 (Mlt KĮ I: 3^a), de Czyuiliu 1684 (Mlt KĮ I: 8^b), de Cziuiliu 1685 (Mlt KĮ I: 13^b), de Czywiliu 1688 (Mlt KĮ I: 25^b), de [iuilu 1689 (Mlt KĮ I: 29^b);

¹⁸ A cikk szerzőjének nem sikerült pontosabb adatokat találnia arról, mikor kezdték el Litvániában vezetni az egyházi anyakönyveket. Az 1579. évi žemaitiai püspökségi vizitáció azonban említi, hogy Vilkijában, Veliuonában, Butkiškėben, Seredžiusban, Krakesében, Kražiaiban és Varniában vezették az anyakönyveket (Vizitacija: 15, 17, 41, 67, 71, 99, 107, 183, 261), Ariogalában, Betygalában, Viduklėben és Kaltanėnaiban viszont nem (Vizitacija: 91, 117, 151, 215). A 16. század második felében tehát korántsem rendelkezett minden litvániai templom anyakönyvekkel.

¹⁹ A városokban, például Vilniusban, egyes templomok könyveit nemcsak papok, hanem sekrestyések is vezették (Zinkevičius 1977: 41–43). Vidéken – amint azt számos 17–18. századi egyházi anyakönyvben a jegyzők önmagukról szóló bejegyzései mutatják – ezeket az anyakönyveket kizárólag papok (plébánosok vagy káplánok) vezették, azokon a helyeken pedig, ahol a templom mellett kolostor is működött, szerzetesek is.

135

Kašeikiai (2) falu, Suginčiai Mlt – Sioto Koseykowiczy 1554 (IA: 101), ludzi Kożeykow 1554 (IA: 102), в селе Кашейкяхъ 1614 (OD IX: 130), Sioto koszėyki 1636 (Inw WC: 19ᵇ), Sioto Koszęyki 1681 (LI: 337), de Koſęyki 1690 (Mlt KĮ I: 36ᵃ), de Kaſęykiu 1691 (Mlt KĮ I: 39ᵇ);

Šakiai (2) falu, Skudučiškis Mlt – siota... Sakowiczow 1554 (IA: 101), de zukutancy 1658, (Aln JĮ: 3ᵇ), de ſzakiu 1683 (Mlt KĮ I: 2ᵃ).

A Lytys Sioto Czywilowo²⁰ 1554 (IA: 102), vagyis a mai Čivẏliai; siota... Sakowiczow 1554 (IA: 101) = *Šakenai, mai nevén Šakiai; Sioto Koseykowiczy 1554 (IA: 101) = *Kašeikenai, mai nevén Kašeikiai azt mutatja, hogyan jegyezték le (erősen szlávosították) a litván oikonimákat a 16. század közepén a keleti szláv hagyomány szerint. Litván alakjaik visszaállítása nem egyszerű.

Később, a 17. század elején ugyanazon oikonimák alakjai már közelebb állnak a litvánhoz: Pisan w cziwiliach 1609 (Ukm PTA 13887: 9ᵇ), Sioto Czywile 1636 (Inw WC: 18ᵇ), de Ciuil 1657 (Aln JĮ: 2ᵃ), de Civile 1663 (Aln JĮ: 9ᵃ), de Czyuili 1683 (Mlt KĮ I: 3ᵃ), Sioto koszęyki 1636 (Inw WC: 19ᵇ), в селе Кашейкяхъ 1614 (OD IX: 130), Sioto Koszęyki 1681 (LI: 337), de Koſęyki 1690 (Mlt KĮ I: 36ᵃ) – vö. a mai Čivẏliai, Kašeikiai alakokkal.

A 17. század végén lejegyzett alakok nem különböznek a ma használatosaktól, ezért litvánnak tekinthetők: de Czyuiliu 1684 (Mlt KĮ I: 8ᵇ), de Cziu iliu 1685 (Mlt KĮ I: 13ᵇ), de Czywiliu 1688 (Mlt KĮ I: 25ᵇ) = *Čivylių (többes számú birtokos eset);

²⁰ Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a szláv kancelláriai nyelven íródott legrégibb forrásokban az antroponimákból képzett, képzős oikonimák litván -ait-, -ėn-, -ūn- stb. képzőit szláv -ovič-, -evič- képzők váltják fel. Kétségtelen, hogy a litvánok élő nyelvükben csak saját képzőiket használták (a szláv patronimikus -ovič-, -evič- képzős litván személynevekről lásd Zinkevičius 1987: 134–135; Maciejauskienė 1994: 24–31). A Sioto Koseykowiczy 1554 (LA: 101) alak esetében szláv -ovič- képzővel van dolgunk. Ezen oikonima litván alakja a 16. században *Kašeikenai lehetett, vö. az antroponimákkal: Symon Kayszikienas de uilla Łahu̇cie 1663 (Aln JĮ: 12ᵃ), Andreas kaſzykienas de Leluici 1686 (Mlt KĮ I: 18ᵇ) = *Kašeikėnas. A litván családnevekre jellemző patronimikus képzőelhagyással összefügg egyes, antroponimákból képzett, képzős oikonimák alakváltozása is: e oikonimák alakjait a későbbi forrásokban képzők nélkül írják: vö. Sioto Koseykowiczy 1554 (LA: 101), ami litvánul *Kašeikenai lenne – в селе Кашейкяхъ 1614 (OD IX: 130), Sioto koszęyki 1636 (JWC: 19ᵇ), ami litvánul *Kašeikiai lenne, de Kaſęykiu 1691 (Mlt KĮ I: 39ᵇ) = *Kašeikių, Kašeikiai Suginčiai Mlt; siota... Sakowiczow 1554 (LA: 101), ami litvánul *Šakenai lenne – de ſzakiu 1683 (Mlt KĮ I: 2ᵃ) = *Šakių, Šakiai Skudučiškis Mlt; de zukutancy 1658 (Aln JĮ: 3ᵇ), ami litvánul *Šakalėnai lenne – de ſzakale 1743 (Ktk KĮ I: 36ᵃ), ami litvánul *Šakaliai lenne, mai nevén Šakiai Skudučiškis Mlt; továbbá vö. de Ginutany 1708 (Lkm KĮ I: 3ᵇ), ami *Ginutėnai lenne – Ginuciey 1741 (Lkm KĮ II: 8ᵃ) = mai nevén Ginučiai Linkmenys Ign; Pagi Jauneikayciu 1601 (Jnš KĮ: 20ᵇ) = *Jauneikaičių, többes számú alanyesetben *Jauneikaičiai – Siota jauneikiu 1613 (Jnš KĮ: 148ᵇ) = *Jauneikių, mai nevén Jauneikiai Pociūnai Jnš; de uillā Skaraičių 1599 (Jnš KĮ: 1ᵇ) = *Skaraičių, többes számú alanyesetben *Skaraičiai – mai nevén Skariai Kępaliai Jnš; Kadeūkame 1595 (Spruogis: 112) = nyelvjárási *Žadėkaitė – mai nevén Žadėkiai Padėvytis Šil stb. A családnevek patronimikus képzőinek elhagyásáról (Maciejauskienė 1994: 7), illetve az oikonimák hasonló képzőiről lásd (Vanagas 1996: 225–226).

136

de Kaſžeykiu 1691 (Mlt KĮ I: 39^b) = *Kašeikių (többes számú birtokos eset); de ſžakiu 1683 (Mlt KĮ I: 2^a) = *Šakių (többes számú birtokos eset).

Ezek a példák az egykori Molėtai és Kuktiškės plébániák területéről (ma Suginčiai plébánia) származnak. Azt mutatják, hogyan változtak fokozatosan az oikonimák alakjai a nem litván történeti dokumentumokban, miközben háttérbe szorult a keleti szláv hagyomány, és kialakult az újabb lengyel lejegyzési hagyomány. Ebben az esetben a litván alakokat először csak a 17. század végén jegyezték le. Litvánia különböző vidékein eltérő időpontokban (16–18. század) rögzítették őket. Ha a 16–17. században a szláv kancelláriai nyelvről a litván nyelvre tértek volna át, kétségtelenül már a 17. századi történeti dokumentumokban meglehetősen tiszta litván névanyagot találtunk volna.

Az oikonimák litván alakjainak forrásai

Számos történeti forrásban figyelhetők meg az oikonimák litván alakjai. Az áttekintett anyag alapján a történeti források három legfontosabb osztályozási kritériuma lehetséges: 1) magának a forrásnak a jellege: egyházi anyakönyvek, járási bírósági könyvek, uradalmi dokumentumok (ide tartoznak a leltárak), a Litván Metrika, névjegyzékek, térképek és tervek, különféle kutatások (filológiai, etnográfiai), hivatali dokumentumok (kormányzati rendeletek, eskük, okiratok), szótárak és kézikönyvek stb.; 2) kézirat vagy kiadvány; 3) a forrás nyelve. Ez a felosztás a cikk szerzője által áttekintett anyagon alapul. Több forrás áttekintése után némileg eltérő, részletesebb felosztást is meg lehetne adni.

Itt a nem litván források áttekintése következik az első kritérium szerint. A litván forrásokat (azokat, amelyekben litván nyelven írt oikonimák szerepelnek) külön mutatjuk be.

Egyházi anyakönyvek

A Litvánia²¹ területén vezetett régi (XVI–XVIII. századi) egyházi anyakönyvek értékes történeti források, mivel ezekben található talán a legtöbb oikonima litván alakja. Némelyik ilyen könyvben – a joniškisi KĮ-ben (1599–1621), a molėtai KĮ-ben, JĮ-ben (1681–1692) – az oikonimák litván alakjait következetesen használják. A Plungėi KĮ-ben, JĮ-ben (1615–1660) szintén mintegy száz különböző oikonimát találtak, amelyek litván alakját is feljegyezték; más egyházak könyveiben néhány tucatnyit, egyesekben egy-két tucatot, megint másokban néhányat. Összesen mintegy harminc egyházi anyakönyvben körülbelül 800 különböző oikonimát találtak, amelyeknek litván alakját is feljegyezték. Egyes oikonimák litván alakját ezekben a könyvekben akár több tucatszor is leírták, másokét egy-két tucatnyiszor vagy néhányszor, megint másokét csak egyszer. Így feltételezhető, hogy az át nem tekintett egyházi anyakönyvek legalább egy részében is lehetnek ilyen litván alakok.

²¹ Litvánia azon részéről van szó, amely a LDK-hoz tartozott.

137

Egyházi anyakönyvekben azonban olyanok is vannak, amelyekben egyetlen litván alak sem figyelhető meg, például az Alantós-i KĮ-ben, JĮ-ben (1656–1665), a Dievėniškiai-i (1696–1717), a Vilnius környéki Pabėržė anyakönyveiben (két KĮ maradványai maradtak fenn az 1610–1612-es és az 1709–1712-es időszakból), a Rokiškis-i KĮ-ben (1684–1706), a vilniusi Bernardinus-templom JĮ-jében (1688–1757) és másokban. A dél-litvániai templomok XVII–XVIII. századi, áttekintett anyakönyveiben (Aukštadvaris, Dievėniškiai, Merkinė, Seirijai) az oikonimák (és antroponimák) szlávosabbak, mint a Neris és a Nemunas folyótól északra fekvő templomokéi. A dél-litvániai templomok anyakönyveiben azonban – bár nem nagy számban – szintén előfordulnak az oikonimák litván alakjai.

A Daugailiai, Dotnuva, Linkmenys, Linkuva, Plungė, Salantai, Videniškiai és más templomok anyakönyveiben az oikonimák litván alakjait csak bizonyos oldalakon jegyezték fel, amikor hirtelen más pap vagy szerzetes lett az írnok. Ilyen esetekben az egész könyvben nem litván alakokat használnak, egy, néhány vagy egy-két tucat oldalon viszont sok litván oikonimaalak található. Megfigyelhető, hogy az ilyen esetek 1709 körül valamivel gyakoribbak, amikor a pestis miatt számos, az egyházi anyakönyveket vezető írnok személye megváltozhatott. Úgy tűnik, hogy a litván oikonimaalakok így, 1710 körül kerültek be a dotnuvai és linkuvai anyakönyvekbe. Az Antalieptė, Alantós, Inturkė, Klovainiai, Kupiškis, Utena, részben Linkmenys, Plungė és más templomok könyveiben az oikonimák elszórtan, a könyv egészében előforduló litván alakjait nem olyan könnyű észrevenni.

Figyelemre méltó, hogy egyes templomok könyveiben litván közszavakat is feljegyeztek:

Baptisatus est Georgius Mathiæ Terebitda et Catharinæ de Tyteyki Patrini Petrus Plitnikonis de Nowosady et Elizabeth iszdutkera (=išdukterė) Jarostawa de Tyteyki 1674 (Rgv KĮ I: 35^b); Augustus Berzdzias (=bergždžias) Jatowy 1684 (Rgv KĮ I: 129^a), azaz üres hónap, amelyben egyetlen keresztelést sem jegyeztek fel; Contraxit S. Matrimonium’ d. 9 Adamus Gilis de ſeyry cu’ Mariana Keriunkiewiu... de Agariny Præsente testes Thomasz Gilis de Teyzow et Adamus Darbielucis funus (=sūnus) 1685 (Srj JĮ: 12a); nec non Gertrudis uel littuiszkai (=lietuviškai) Gendruta Jokuba’s kuze uxor omnes de Janiszki 1599 (Jnš KĮ: 1^a). A közszó (jövevényszó) litvánosított alakja, a *parapija a De Villa dicta Petnicies Paraphia Jzaukianensi 1670 (Krž KĮ: 200^a) esetében fordul elő.

A külön tárgyalt joniškisi KĮ-ben (1599–1621) több litván kifejezést is megfigyeltek. A könyv elején, ahol következetesen az oikonimák litván alakjait használják, a következő kifejezések szerepelnek: Nuo senos Konarzewskienes 1599 (Jnš KĮ: 3^b) = *nuo senos Konarževskienės; De Onuszaicziu iš walsčiaus upites 1599 (Jnš KĮ: 3^b) = *Onušaičių iš valsčiaus Upytės; Kuisaýciu Kuniga Kleboną 1599 (Jnš KĮ: 4^a) = *Kuisaíčių kunigo klebono (tarm. *kun’iga k’lebona). Litván szókapcsolat fordul elő a cu’ Elisabeth Bieliczu isz Toukielu 1688 (Ant JĮ: 145^b) = [su] *Bielyčia (tarm. *B’ė.l’ič’ų) iš Taukelių kifejezésben.

138

Figyelmet érdemel továbbá a *Žemėpatuitis személynév, amely összefüggésbe hozható a litván istenség, Žemėpatis nevével: Infans Magdalena Stanislai Žemepatuitis de Jucie S. Girdžjuny 1615 (Jnš KĮ: 173^a).

A Molėtų KĮ VII (1776–1797) 48^a. oldalának belső margóján litván szövegmaradványokat fedeztek fel.²²

Az egyházi anyakönyveket (Joniškio KĮ, Molėtų KĮ I, JĮ II), amelyekben különösen nagy számban fordulnak elő a településnevek litván alakjai, külön kell tárgyalni, mivel jelentősen eltérnek a hasonló forrásoktól.

A szerző által ismert legrégebbi litvániai egyházi anyakönyv a Joniškio KĮ (1599–1621). Ez a forrás az 1–80. (1599–1606) és a 195–222. (1617–1618) lapon latinul, a 80–195. és a 222–271. lapon pedig lengyelül íródott. Az egész könyvben latinul írták az év- és hónapneveket, valamint a 236., 269. és 271. lapon található feljegyzéseket az úrvacsorában részesült és a bérmálás szentségét felvett személyekről; a második lapon (1599) egy torzszülött újszülöttről szóló lengyel bejegyzés olvasható. Az íráskép alapján egyértelmű, hogy a könyvet négy-öt személy vezette. Közülük egyik sem jegyezte be sehol a vezetéknevét. A keresztelési bejegyzések maguk nagyon különbözőek, írásuk rendje többször is változott. A könyv néhány lapján nem szerepelnek településnevek, a könyv egy részében pedig csak a személyek keresztneveit írták be (a név második tagját nem).

A Joniškio KĮ-ban (1599–1621) mintegy 200 különböző településnevet találtak, amelyeknek litván alakjait is feljegyezték. Ezeknek az alakoknak csaknem mindegyike többes számú birtokos esetben szerepel. A forrás elején, 1599-ben (az 1^a–6^a. oldalon) 75²³ litván településnévalak (70%) és 32 nem litván alak (30%) található; ezek közül 27 szlávosított, 5 latinosított. A litván alakok 71 esetben többes számú birtokos esetben állnak (Pagi Bujwidžiu, de Ville Norunu stb.), két esetben egyes számú alanyesetben De Skirkawa, de Norkawa, két esetben pedig egyes számú birtokos esetben (ville Jwoszkia, Witucia Mikucia Villce). Egyes településnevek alakja szlávosított: de Mažele, de avla Juskayci, Pagi Lepari, Pagi Ežeki, Pagi

Úgy tűnik, a könyv megerősítése végett egy 1 cm széles kék papírcsíkot ragasztottak oda, amely a lap tetejétől az aljáig húzódik. A könyvet merőlegesen elfordítva a csíkon a következő szavak olvashatók: yr darbus musu; myslis, zadzius. Ugyanilyen kék csíkot ragasztottak be a 49^a. oldalon is. A csíkon szöveg volt, amelyet sajnos nem lehet megbízhatóan elolvasni, de a litván szöveg része lehetett. Mindkét csíkot a könyvnek arra a részére ragasztották be, ahol az 1784-es kereszteléseket jegyezték fel. A csíkokhoz hasonló kék papírt körülbelül 1790–1820 között használtak a molėtai egyházi anyakönyvekhez. A szöveg ekkor keletkezhetett, amelynek csekély töredékei a szóban forgó forrásban maradtak fenn. Elképzelhető, hogy ez a litván szöveg hozzávetőleg a XVIII. század végén–XIX. század elején, feltehetően magában Molėtaiban íródott. Erre utalhat a zadžius tájnyelvi alak. A fennmaradt töredékek arra engednek következtetni, hogy prédikációról lehetett szó. 1832–1833-ban az egyházi anyakönyvek rendezésekor a szóban forgó szöveget szétvágták; csíkjait a könyv megerősítésére ragasztották be, és így maradt fenn napjainkig.

²³ Az azonos településnevek és azok alakjainak ismétlődő előfordulásait is beleszámítva.

²⁴ Vö. még más, szintén észak-litvániai településnevekkel: Keravà (2) k. Velžys Pn, de uilla Linkawa 1618 (Jnš KĮ: 218^b), mai Linkuvà (3^b) mst. Pkr.

139

Mateykow, Paga Trapaciow, Pagi Jauneikiow, Pagi Taukunow és más hasonlók. Joniškis város neve szlávosított alakban 12 alkalommal szerepel (de Janiszki, de Janiszkie, de oppido Janiszki és így tovább). Öt esetben Joniškis latinossá tett melléknévi alakban szerepel (omnes Janisc’eses²⁵, de Janissce’el, pauperum Janiscensi, cuius Janisce’sis, ex opide Janiscensi). A forrásban Joniškis litván alakja egyetlen egyszer sem szerepel. Ha Joniškis nevének szlávosított és latinosított alakjait nem vennénk figyelembe, 75 litván (83,3%) és 15 szlávosított (16,7%) oikonimaalak maradna. Azt is figyelembe kell venni, hogy 1599-ben egyes oikonimáknak litván és szlávosított alakja egyaránt használatos volt. Így tehát elmondható, hogy 1599-ben a Joniškisi KĮ-ben kizárólag litván alakokat használtak. 1607-ben azonban (88ᵃ–98ᵃ oldalak) az alakok aránya a litvánok hátrányára változott: mindössze 19-et (12,75%) találtak belőlük, 126-ot (84,56%) a szlávosított alakok tettek ki, 4 (2,68%) pedig nem volt egészen egyértelmű (Šiota Jauneikia, Woyita Dwihuitcia Š Dwelucia, W. Balciuna Šiota Giminena, Woyta Kirny Šiota Narbuta). A fennmaradó 36 esetben a konkrét lakóhely neve nincs feltüntetve, csak azt írják, hogy az érkezők a városból (Z miasta), a járásból (Župickiego Powiatu), valamelyik földesúr alattvalói (poddany X Biskupa, Poddany Pana Woiny, Poddany Pana Jaracz(k)iego ir t.t.), valamelyik vajda alá tartoznak (Woyta Kirnaicia, Woyta Balczuna és hasonlók), vagy rendi hovatartozásukat adják meg (Boiarow, 3boiarow és hasonlók). 1612-ben (135ᵃ–145ᵃ oldalak) ismét nagyobb számban jegyeztek fel litván oikonimaalakokat: ezekből 78 (30,95%) volt, szlávosított alakból 92 (36,50%), a nem egyértelmű, -ia végződésű alakokból pedig 82 (32,53%). A fennmaradó 42 esetben – amint arról korábban már szó esett – nem jelölték meg a lakóhelyet. A tárgyalt könyvben hasonlóan, kisebb-nagyobb számban 1617-ig (195. lap) használták az oikonimák litván alakjait. 1617–1620 között (195–231. lap) még előfordul egy-egy oikonima, amelynek litván alakját is feljegyezték. A könyv végén, az utolsó mintegy harminc lapon (1620–1621) egyetlen litván alak sem figyelhető meg – ekkorra már minden oikonima elszlávosodott.

A molėtai KĮ-t és JĮ-t (1682–1692) Molėtų plébánosa, Jonas Kazimieras Bržeževskis vezette, aki a tárgyalt forrásban sokszor latinul írta alá magát: Joannes Casimirus Brzezewski Parochus Malatensis. A forrás egyes oldalain más kéztől származó bejegyzések is vannak, de kevés. Ebben a könyvben már egyértelműen megszilárdult a bejegyzések rendje: mind latinul, egységesen, a megfelelő keresztelési vagy házassági bejegyzési formulák szerint íródtak.

A Molėtų KĮ I-ben és JĮ II-ben (1682–1692) mintegy 250 különböző oikonima figyelhető meg; körülbelül 150 oikonimának a litván alakját is feljegyezték. A tárgyalt forrásban szinte valamennyi litván alak – akárcsak a Joniškisi KĮ-ben – többes számú birtokos esetben szerepel. A litván oikonimaalakok az egyes évek feljegyzéseiben is nagy számban fordulnak elő, noha az egyes évek között elkerülhetetlen némi ingadozás. 1683-ban a keresztelési

²⁵ Vagyis Janiscenses.

140

bejegyzésekben (2ª–7ª oldalak) 117 litván oikonimaalakot találtak²⁶ (53,42%), 98 szlávosítottat (44,75%); ezek közül Molėtų nevét de Malaty alakban 28 alkalommal írták le (12,78%); két hibrid alak is volt (0,91%), ezekről lásd az 5–7. oldalt (de Sumuncių, de Mandunu), két alak pedig nem volt egyértelmű (0,91%) (de Jodeni... a szó vége leszakadt; de Brabradesių – az eredeti alak nem egyértelmű); hat esetben nem a konkrét lakóhelyet jelölték meg (de districtu Uilcomirienſi, de Palatinatu Vilnensi és hasonlók). Az 1686-os keresztelési bejegyzésekben (13ª–18ª oldalak) 50 litván oikonimaalakot (41,32%) és 70 szlávosított alakot (57,85%) találtak; ezek közül Molėtų nevét de Malaty alakban 27 alkalommal írták le (az abban az évben feljegyzett alakok 23,31%-ában); egy eset nem volt egyértelmű – egy olvashatatlanná fakult oikonima (0,86%); három esetben nem a konkrét lakóhelyet, hanem a járást vagy a vajdaságot nevezték meg. Az 1689-es keresztelési bejegyzésekben (28ᵇ–35ᵃ oldalak) 77 litván oikonimaalakot (38,8%) és 96 szlávosított alakot (48,8%) találtak; ezek közül Molėtų nevét de Malaty alakban 27 alkalommal írták le (13,6%); 3 latinosított alak (1,5%) is volt (de Moletos), 22 alak pedig nem volt egyértelmű (11,1%) (a lapok szélét egerek megrágták, helyenként el is korhadtak, ezért nem lehet minden oikonimát elolvasni; a hiteles alak nem állapítható meg a következő esetekben: de mieluntu, de Kowasiszku, de Mugincu); 14 esetben nem a konkrét lakóhelyet, hanem a járást vagy a vajdaságot adták meg. Az 1690-es keresztelési bejegyzésekben (35ª–38ᵇ oldalak) 84 litván oikonimaalakot (51,85%) és 75 szlávosított alakot (46,29%) találtak; ezek közül Molėtų nevét de Malaty alakban 30 alkalommal írták le (18,51%); egy latinosított alak (0,61%) is volt (de Kautakis), két alak nem volt egyértelmű (1,23%) (az egyik oikonima kifakult; az eredeti alak nem állapítható meg a következő esetben: de Larzadyzszu); két esetben nem a konkrét lakóhelyet, hanem a járást vagy a vajdaságot nevezték meg, egy alkalommal pedig azt írták, hogy az illető Oroszországból származik (de Ruthenia).

A négy év bejegyzéseiben az oikonimák szlávosított alakjai csak csekély többségben vannak: 329 (49,77%), míg a litván alakok száma 328 (49,62%), a latinosítottaké pedig 4 (0,60%). Ha kizárjuk az összes de Malaty esetet, amelyek száma az említett években 102 (15,43%), a litván és nem litván alakok aránya jelentősen megváltozik: 328 (59,09%) litván alak, 223 (40,18%) szlávosított és 4 (0,72%) latinosított alak.

Megfigyelhető az a tendencia – amint azt a Joniškisi KĮ és a Molėtų KĮ I is mutatja –, hogy a plébániaközpontok nevének nem litván alakját jegyezték fel. Például a Molėtų KĮ I-ben és JĮ II-ben (1682–1692) Molėtų nevének szláv alakját de Malaty mintegy 250 alkalommal írták le, latinosított alakját de Moletos háromszor, litván alakját pedig de Malatu 1691 (Mit KĮ I: 39ᵇ), de Maletu 1691 (Mlt KĮ I: 41ᵃ) = stb. *Ma.lėtu. alakban – mindössze kétszer. A Joniškisi KĮ-ben, amint már megállapítottuk, Joniškis nevének litván alakját egyetlen alkalommal sem jegyezték fel. Nyilvánvaló, hogy a plébániaközpontnak más státusza volt, mint a többi településnek, és a nevének használatára vonatkozó hagyományok is eltértek.

A Molėtų KĮ I-ben és JĮ II-ben (valamint más forrásokban) az a kifejezett tendencia is megfigyelhető, hogy a városok és mezővárosok, a nagyobb urada- esetében kizárólag szlávosított alakokat írnak (a kivételek nagyon ritkák).

²⁶Az azonos, ismétlődő alakokat is beleértve.

141

helynevek alakjai: de Vciany – Utenà, De Kurkli – Kurkliai mstl., de Jnkėtry – Inkėtriai dv., de Łobonary – Labanóras mstl., de Antopunci – *Antāpunt- dv., de Łowmiany – Lauménai dv., de Lelijzki – Liliškiai dv., de Vntanijzki – *Untanišk- plv., de Quanty – dab. Alantà mstl., dv. és mások. A szomszédos plébániákhoz tartozó falvak neveit – különösen a távolabbi, kevésbé ismert vagy újonnan létrejött falvakét – többnyire litván alakban írták le.

A joniškisi plébániai anyakönyvek, a molėtai plébánia I. anyakönyve és a II. plébániai anyakönyv azt mutatják, hogy egyes vidéki templomok könyveiben sok településnév litván alakban szerepelt. Feltételezhető, hogy a XVI. század végén és a XVII. század elején több hasonló vagy ilyen módon vezetett anyakönyv is létezett. Sajnos az akkori egyházi anyakönyvek közül sok nem maradt fenn napjainkig.

U d v a r o k é s b i r t o k o k l e l t á r a i

Arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy a litván településnévi alakok a litvániai uradalmak dokumentumaiban, leggyakrabban leltáraiban is előfordulnak. Számuk azonban ott kisebb, mint az egyházi anyakönyvekben. Az uradalmi dokumentumok igen terjedelmesek, de mindegyik egyedi dokumentumban csak az adott uradalomhoz tartozó települések neveit rögzítették. Az uradalom határainak leírásakor a szomszédos uradalmakhoz tartozó települések neveit is feljegyezték. Megfigyelhető, hogy ugyanazon terület templomi anyakönyveinek és uradalmi leltárainak településnevei nem teljesen egyeznek. Azoknak a tanyáknak a nevei, amelyek litván alakban szerepelnek az uradalmi leltárakban, gyakran hiányoznak ugyanazon időszak egyházi anyakönyveiből (például a molėtai, kuktiškiai plébániák esetében és másutt).

Sikerült olyan litvániai uradalmi leltárakat találni, amelyekben szintén sok településnév szerepel litván alakban. A vilniusi püspök užnerysi uradalmainak 1731-es leltárában több mint 100 litván alakú nevet találtak. Ezek a településnevek mind tanyanevek²⁷. A szóban forgó forrásban a falunevek szlávosított alakban szerepelnek, még azok is, amelyek litván alakját különböző aukštaitijai templomi anyakönyvekben megtalálták. Hasonlóképpen írták a településneveket a žemaitijai püspök 1662-es uradalmi leltárában is. Ebben 25 településnevet, tanyaneveket azonosítottak, amelyek litván alakját feljegyezték. A falunevek ebben a forrásban szlávosítottak, noha Žemaitija egyházi anyakönyveiben ugyanazon falvak nevének litván alakjai is megtalálhatók.

A XVII. századi királyi uradalmak leltáraiban is előfordulnak településnevek litván alakjai. Az egyházi birtokok leltáraihoz hasonlóan valamennyi településnév tanya neve. Körülbelül 20 tanya nevének litván alakját találták meg az 1636-os vilniusi tijūnija-leltárban, amely Linkmenys, Nemenčinė és Švenčionys uradalmi birtokait foglalja magában. Az 1615-ös veliuonai és baisogalai leltárban mintegy 10 tanya nevének litván alakja figyelhető meg.

²⁷ A szóban forgó forrásban sok más helynév litván alakja is szerepel: víznevek (különösen tónevek), valamint több tucat határnév.

142

A daugaįi uradalmi körzet 1719-es leltára érdekes a benne szereplő litván helynévi (esetleg településnévi) alakok miatt, amelyekből mintegy 80-at jegyeztek fel. Mindössze négy esetben írták azonban egyértelműen a helynév mellé, hogy tanyáról van szó (Zafcianek); más esetekben az egyes falvak mellett üres telkeket soroltak fel (Włoki Puste)²⁸ az erdőben (w puscie). Az üres telkek nevei szinte mind antroponimikus eredetűek. Legalább egy részük tanya lehetett, amelynek lakói az 1709-es járványban kihaltak. Ezek a helynevek semmiben sem különböznek az ugyanebből vagy más forrásokból ismert, hasonló tanyanevektől.

Abból, hogy az uradalmi leltárakban egyes tanyák nevének csak a litván alakját jegyezték fel, arra lehet következtetni, hogy ezek a tanyák nem olyan régiek, mint azok a falvak, amelyek nevei szlávosított alakban szerepelnek. A régi faluneveknek a XVII. században már lehetett nem litván nyelvű használati hagyományuk.

Kerületi bírósági könyvek

A névanyag jelentős része (természetesen a településnevek is) a kerületi bírósági könyvekben található, amelyek terjedelme igen nagy, anyagukat pedig még nem gyűjtötték össze. A cikk példákat közöl Spruogis (Spruogis 1888) és Jablonskis (Jablonskis 1937) által már tárgyalt tételekből, valamint az egyetlen átnézett ukmergėi várbírósági könyvből (1597). Ezekben a forrásokban több tucat településnév litván alakját találták meg.

Lietuvos Metrika

A XV–XVI. század első felének Lietuvos Metrikája a litván névanyag erős szlávosodásával tűnik ki. E forrás könyveiben következetesen a litván településnevek (és részben a személynevek) szlávosított (szláv) alakjai szerepelnek. A XVI. századtól kezdve, különösen a XVII–

²⁸ Vö. Juszkaliszkį, Vrbanįzkį, Paczkali(sz)kis ^{(19ᵇ, mind Wies Arciuny);} Arminiszkį, dziewonįzkį, Makaliszkį, Weyciuliszkį, Pikluszkį ^{(23ᵃ, mind Wies Konczany);} Budryniszkis, Bafjuliszkį, Vrbaniszkį, Szabliszkis, Kowaliszkis, Karmeliszkį, Stelmaciszkis, Jekuniszkį, Szukieliszkis ^{(24ᵃ, mind Wies Zwirzdany);} Za Marguliszkis, Ławyniszkį, Matuliszkį, Szarniszkis, Gnykiszkis, Staniszkį ^{(26ᵃ, mind Wies Woykontany);} Jurgiszkį, Zemaytiszkį, Podziukiszkis, Czokiszkis, Marcinkiszkį, Juryszkis, Stęgiszkis, Rukiniszkis ^{(27ᵃ, mind Wies Skobeyki);} Ławyniszkį, Weiciszkl, Matuliszkis, Mielunįkiey, Rymuliszkis, Vrbaniszkis, Pietryszkį ^{(31ᵃ, mind Wies Mieluny, néhány név az elkorhadt lap miatt nem volt olvasható);} Balkiſzkis, Stulgiszkį, Tomackiszkį, Suniszkį, gudziszkis ^{(32ᵇ, mind Wies Cizuny);} Rymikiszkis, Struciszkį, Poiaviszkis, Marciniszkis, Kierfzuliskis, Biebieliszkis, Marciuliszkis ^{(35ᵃ, mind Wies Podawgi);} Trunkiszkis, Szyrwekszys, Dukiszkis, Czapukiszkis, Czafusyszkis ^{(35ᵇ, mind Wies Andrunee);} Maszniszkį, Rawoniszkis, Gudziszkis, Petryszkį, Staniekszkis, Janiszkį, Grykiszkį, fiedoriszkis, Tuniszkis ^{(36ᵇ, mind Wies Wiecuny);} Karniszkis, Kienuciszkis, Płatuszkis, Glin[?]iszkis ^{(37ᵃ, mind Wies Wieciuny);} Playkiszis, Jurgaliszkis, Jakubiszkis ^{(38ᵃ, mind Wies Meszku-cie),} Marciniszkis, Kreykiszkis, Bredziszkis, Czapizskį, Rumaciszkį, Ignaliszkį, Wilkiszkį, Szuciszkis, Miłiszkį, fwir[k]iszkį, Pakiszkis, Abramas[s]iszkį ^{(38ᵇ, mind Wies Meszkucie).} Egyes birtoknevek ismétlődnek; lehetséges, hogy ugyanazt az objektumot nevezik meg.

143

A XVIII. században megváltozott a litván település- és személynevek írásmódja a Lietuvos Metrikában. Ez azonban külön tárgyalandó kérdés. Jelenleg nem lehet megmondani, hogy voltak-e a Lietuvos Metrikában településnevek litván alakjai. A XV–XVI. századi Lietuvos Metrika néhány átnézett könyvében a cikk szerzője nem figyelt meg ilyen alakokat.

Jegyzékek

Településnevek litván alakjai különféle jegyzékekben is előfordulnak. A XVI. századtól kezdve Litvániában településnév-jegyzékeket állítanak össze. A vilniusi püspökség zsinati határozataiban (1744) számos vilniusi püspökségi plébánia lakott helyeinek jegyzékei szerepelnek. A szóban forgó forrás jegyzékei hiányosak, egyes lakott helyeket kihagytak belőlük. Néhány plébánia esetében csak a határokat írják le, a lakott helyek felsorolása nélkül, vagy csak néhányat sorolnak fel. A forrásban körülbelül 30 olyan településnevet találtak, amelynek litván alakját feljegyezték. Néhányuk Litvánia keleti és déli részéről való, kettő pedig Drūja plébániájáról (ma Fehéroroszország). Úgy tűnik, hogy a forrásban litván alakban adatolt településnevek többsége tanyák neve. Hasonló, valamivel részletesebb vilniusi püspökségi lakotthely-jegyzékeket később I. Masalskis püspök kezdeményezésére is készítettek, de ezeket nem tették közzé. A cikkhez ezeknek a jegyzékeknek az anyagát nem gyűjtötték össze. A XIX. század elejétől a plébániai látogatási jegyzőkönyvekben rögzített lakotthely-jegyzékek igen részletesek. Ezek fontos forrásai a településneveknek, mert a XVIII. század végén és a XIX. század elején számos új lakott hely jött létre, amelyek már szerepelnek ezekben a jegyzékekben. A XIX. század eleji forrásokban kisebb falvak és tanyák neveinek litván alakjai is megtalálhatók. A XIX. század közepének egyik legnagyobb és legérdekesebb jegyzéke a Telšiai és žemaitėjai püspökség helyneveinek kéziratos jegyzéke (1854 és később). Ezt a litván nyelvű forrásoknál tárgyaljuk, lásd 146–147. o.

Térképek

A településnevek litván alakjai térképeken is előfordulnak²⁹. Az 1807-es, német nyelvű Új-Poroszország-térképen³⁰, amely Felső-Litvánia litván részét is magában foglalja, falvak és tanyák neveinek százai szerepelnek litván alakban. Amíg nem találnak más, hasonló jellegű forrást, kijelenthető, hogy ez az első olyan térkép, amelyen ilyen sok településnév litván alakját közölték. Néhány ilyen név a cári időkben kiadott, Litvánia területét ábrázoló orosz térképeken is szerepel, ám e későbbi források névanyagát mindeddig nem vizsgálták.

²⁹ Išsamiai apie senuosius Lietuvos žemėlapius žr. Vaitiekūnas 1994: 32–42.

³⁰ Felső-Litvánia a lengyel–litván állam felbomlása után másfél évtizeden át (1795–1807) Poroszországhoz tartozott.

144

Žinynai ir enciklopedijos

A településnevek litván alakjai XIX. századi lengyel és orosz³¹ kézikönyvekben is szerepelnek. Az áttekintett lengyel enciklopédikus kézikönyvben, a „Słownik geograficzny”-ban³² (1880–1902) Litvánia különböző vidékeiről (Szamogitiából, Aukštaitijából, Felső-Litvániából, Dzūkija kivételével) származó településnevek litván alakjai találhatók. Az SG különböző köteteiben Litvánia fontosabb városainak és néhány kisvárosának lengyel (elpolonizált) alakja mellett a litván alak is szerepel. Így azonban csak a Nerisztől és a Nemunastól északra fekvő települések neveit közlik. Dél-Litvánia városainak, még a nagyobb és fontosabb városoknak – például Alytusnak, Daugainak, Trakainak stb. – a litván alakját sem adják meg. Igaz, az SG különböző köteteiben, különösen a kiegészítésekben, számos olyan eset található, amikor tanyák vagy újonnan létrejött uradalmak neve csak litván alakban szerepel. Ezenkívül a kiegészítő kötetekben Litvánia egyes vidékeiről nagyobb csoportban is találhatók olyan településnevek, amelyeket kizárólag litván alakban közölnek. Az SG-ben szereplő településnevek litván alakjait külön is érdemes volna részletesebben tárgyalni.

Kutatások

Néhány lengyel történeti és etnográfiai kutatásban szintén találhatók litván településnevek litván alakjai.³³ A Krakkói Tudományos Akadémia egy anonim szerző által írt, 1898-ban megjelent kiadványa a következő járások településneveinek litván alakjait közli: Butrimonys, Daugėliškis, Dubingiai, Giedraičiai, Jie zno, Krūonis, Kuktiškės, Linkmenys, Mielagėnai, Merkinė, Švenčionys, Onuškis, Tverečius, Valkininkai, Varėna, Žiežmariai. Ebben a forrásban azonban nem minden településnév litván alakját tüntetik fel; egyes helyeken litván és lengyel alakok vegyesen szerepelnek. Néhány litván nyelvű járásból (Molėtai, Vievis) mindössze néhány településnév litván alakját közlik. Más, litván nyelvű járások (Adutiškis, Aukštadvaris, Dieveniškės, Musninkai, Semeliškės, Širvintos) településnevei mind szlávosítottak. Pontatlan, eltorzított alakok is előfordulnak.

A Kis-Litvánia településneveinek litván alakjait e tanulmányhoz V. Peteraitis „Mažosios Lietuvos ir Tvankstos vietovardžiai” című munkájából válogattuk (Vilnius, 1997). Az ott közölt, nem litván nyelvű forrásokból származó anyag Kis-Litvánia régióját öleli fel, és meglehetősen jól reprezentálja azt. V. Peteraitis példáinak többsége nem egyházi anyakönyvekből, hanem közigazgatási-jogi jellegű dokumentu-

31 A cári időkben kiadott orosz kézikönyvek anyagát a tanulmány nem használta fel.

32 A továbbiakban: SG.

33 Plg. Wilija po litewsku zowie się sama Neris (ztąd Po-neris, Ponary) (Wilno 1841: 339).

145

³⁴ Megfigyelhető, hogy a szerző egyszerűsíti egyes történeti helynevek írásmódját. Ezért a Klaipėda-vidék néhány történeti oikonimája ehhez a tanulmányhoz W. Fenzlau munkájából származik (Fenzlau 1936), ahol az anyagot megbízhatóbban jegyezték fel. W. Fenzlau Katyčiai, Klaipėda és Vėrdainė templomi anyakönyveiből közöl oikonimákat, valamint egy-két példát más helyekről.

A nem litván nyelvű források valamennyi csoportja értékes, és olyan fontos litván névállományi adatokat is tartalmazhat, amelyek máshol nem fordulnak elő. Az áttekintett anyag alapján úgy tűnik, hogy a XV–XVI. századi litván névállomány nagyobb része a Lietuvos Metrikában, a XVI. század végétől a XVIII. századig pedig az egyházi anyakönyvekben és a kerületi bíróságok könyveiben, részben pedig a birtokok dokumentumaiban található³⁵. Valamennyi forrás közül a legmegbízhatóbbaknak az egyházi anyakönyvek tekinthetők³⁶, mivel ezekben a névállományi anyagot (az oikonimákat és az antroponimák második névelemeit, amelyekből a családnevek kialakultak) legalábbis a LDK területén a legpontosabban jegyezték fel.

Jóval több olyan nem litván nyelvű forrás van, amelyben oikonimák litván alakjai találhatók. Valamennyit számba venni lehetetlen. Ez az áttekintés, amely természetesen nem teljes, azt igyekszik bemutatni, hogy mely forráscsoportokban kereshetők ezek a litván alakok.

Az oikonimák litván nyelvű forrásai

Vannak olyan történeti források, amelyekben az oikonimákat litván nyelven jegyezték fel. Ez a tanulmány a nem litván nyelvű történeti forrásokban található oikonimák litván alakjaira összpontosít, de néhány példát litván nyelvű forrásokból is közöl, hogy össze lehessen hasonlítani a litván és nem litván nyelvű források alakjait. Mivel ezek a litván nyelvű források ismeretlenek, célszerűnek tűnik bemutatni őket ebben a tanulmányban.

Litvániában csak a XIX. századból és a XX. század elejéről származó litván nyelvű történeti források kerültek elő. Csak részben nevezhetők litván nyelvűnek, mivel nem minden oikonima szerepel bennük litván nyelven.

Az egyik legfontosabb ilyen forrás I. Hołowiński 1854-ben összeállított, majd később (a XIX. század végén) kiegészített, a Telšiųi és Žemaičiai püspökség helyneveit tartalmazó kéziratos jegyzéke. Egyes plébániák oikonimáit litvánul, másokét lengyelül írták, ezért ez a forrás részben litván nyelvűnek tekinthető. A jegyzékben li-

³⁴ A Kis-Litvánia névállományának forrásairól, köztük azokról is, amelyek anyaga bekerült V. Pėteraitis tanulmányába, V. Drotvinas írt (Drotvinas 1997: 81–87).

³⁵ Sok birtokdokumentum a kerületi bíróságok könyveiben is megtalálható, amennyiben azok fennmaradtak. Így a kerületi bíróságok könyveiben található dokumentumok és az egyes birtokok levéltárainak iratai részben átfedik egymást. Ezekben azonban korántsem található meg minden birtok valamennyi dokumentuma; például az egyházi birtokok iratai teljesen hiányoznak.

³⁶ Itt az egyházi könyvek összességéről van szó. Az egyes könyvekben a litván névállomány (oikonimák és antroponimák) igen rosszul is szerepelhet, sokkal rosszabbul, mint például a birtokdokumentumokban.

146

E plébániák lakott helyeinek neveit litvánul így írták: Arióg[a]los, Baisógalos, Biržų (a jegyzék 1888 után készült), Čekiškės, Dotnuvós, Eržvilko, Gaurės, Girkalnio, Grinkiškio, Gruzdžių, Joniškėlio, Josvainių, Jurbarko, Kamajų, Kelmės, Krakių, Krekenavós, Krinčino, Labūnavos, Lyduvėnų, Lygumų, Linkuvós, Liolių, Mósėdžio, Pakruojo (a jegyzék 1888 után készült), Pasvalio, Pašušvio, Pãvandenės, Radviliškio, Rozalimo (a jegyzék 1888 után készült), Saločių, Skirsnemunės, Skuodo, Smilgių (Panevėžys mellett), Surviliškio, Svedasų, Šeduvós, Šiaulėnų, Šiluvos, Tauragės, Užpalių, Vaškų, Viekšnių, Viešintų, Vilkijos és még néhány másik. Vannak plébániák, amelyek oikonimái két nyelven (lengyelül és litvánul) szerepelnek, vagy lengyelről litvánra javították őket. Ide tartoznak Akmenės, Anykščių, Betygalos, Debeikių, Joniškio, Kavarsko, Kupiškio, Kurklių, Pūs aloto, Ragu vos, Subãčiaus, Traupio és Troškūnų plébániáinak oikonimái. Pabiržės és Raseinių plébániáinak litvánul összeírt oikonimái mellett 10–20 másik toponima kis jegyzékét is közölték. A litván jegyzékekben a lakott helyek nevei mellett rövid, litvánul írt megjegyzések is találhatók az adott helyekről. Bár más plébániák jegyzékei nem litvánul készültek, ott is előfordulnak az oikonimák litván alakjai.

Hasonló forrás az Įnturkės templom házasságkötési bejegyzéseinek piszkozati könyve (Zapowiedna książka Inturskiego kościołu, 1891–1910 – ZK), amelynek egyik része lengyelül, másik része litvánul íródott. Egyetlen litván nyelvű, 1895-ös bejegyzést találtak benne; a könyv litvánul írt része 1900–1910 közötti. A könyv nem litván nyelvű részében nem figyelhetők meg az oikonimák litván alakjai. A litván nyelvű részben lengyel bejegyzések is vannak. A könyv e része túllépi a tanulmány címében megjelölt XIX. századi időhatárt, amely csupán hozzávetőleges.³⁷ A szóban forgó forrás azonban fontos, mert litván nyelvű része folytatja a XVII. század végi–XVIII. századi molėtai, valamint a XVIII–XIX. század fordulójáról származó Įnturkės templomi könyvek oikonimáinak és antroponimáinak írásmódját. A XX. század eleji litván bejegyzések alapján számos korábbi századokból származó oikonima írásmódja magyarázható meg. Az Įnturkės templomi könyv litvánul írt része megmutatja, miként térnek át fokozatosan attól az írásmódtól, amelynek hagyománya a XVII. századból ered, és a XX. század eleji Įnturkės oikonimák és antroponimák feljegyzéseiben is jól látható, a nagyjából mai írásmódra. Emellett fontosak a forrásban a XX. század elején feljegyzett, Vilnius környéki (Lavóriškių, Pabradės, Sužionių) egyes oikonimák litván alakjai. Az Įnturkės könyvéhez hasonló kéziratos forrásból bizonyára több is van.

A litván oikonimák egy további nagy forrása, amely részben litván nyelvűnek tekinthető, E. Volteris által összeállított Suvalkų kormányzósági lakotthely-jegyzék,

³⁷ A szóban forgó Įnturkės könyv azt mutatja, hogy a „Varpas” helyesírására, vagyis a mai helyesírásra nagyjából 1905-ben, a sajtótilalom eltörlése után tértek át. 1905 előtt, amíg Litvániában nem volt litván nyelvű sajtó, egységes helyesírás sem létezett. Ez az oikonimák lejegyzésében is tükröződik (Volter 1901).

147

1901-ben adták ki Szentpéterváron. A jegyzék a kormányzóság valamennyi oikonimájának hivatalos orosz alakját közli, mellettük azonban a helyi lakosok által használt litván vagy lengyel alakokat is feltünteti.

Suvalkų kormányzóság számos litván nyelvű járásának oikonimái alanyesetben szerepelnek. Vannak azonban olyan járások (Kidulių, Metelių, Raudonės, Pilviškių, Plokščių, Tamošbudžio (nagyjából Liepalótus környéke), Veiverių, Žaliosios), amelyekben a nomenklatúrai szóval írt oikonimák egy része, vagy legalább néhány közülük birtokos esetben áll. Paežerių járás litván alakjainak jelentős részét cirill betűkkel írták, de sokukat latin betűkkel is megismételték. Kaupiškių járás valamennyi litván alakját kizárólag cirill betűkkel írták. Egyes járásokban (Javaravo, Mockavõs) csak lengyel (elpolonizált) alakokat adnak meg; más, vegyes lakosságú járásokban (Andžiejево, Bérznyko, Krasnápolio, Seivų) a hivatalos orosz alakok mellett a lakosság által használt nyelvnek megfelelő litván vagy lengyel oikonimákat is közlik. A jegyzékben megbízhatatlan alakok is előfordulnak. Számos esetben ugyanazon lakott hely orosz és litván neve eltér egymástól. A szóban forgó forrás különféle következetlenségei abból erednek, hogy E. Volteris a litvánok lakta települések helynévjegyzékeit különböző személyektől, feltehetően járási tisztviselőktől kapta. Ez magyarázhatja az egyes járások oikonimáinak igen változatos írásmódját.

E. Volteris Suvalkų kormányzóságról összeállított lakotthely-jegyzékei érdekes és értékes forrásai a litván oikonimáknak. Egyetlen régió oikonimáinak átfogó jegyzéke, gondosan készült, ezért a pontatlan alakok ellenére is meglehetősen megbízhatónak tekinthető. A szóban forgó forrás felülmúlja V. Kalvaičio és Vaižgantas jegyzékeit, amelyeket szintén a XX. század elején tettek közzé.

Az itt tárgyalt, XIX–XX. század eleji litván forrásokon kívül számos nyomtatott, XVI–XIX. századi litván forrás is létezik, amelyek névanyagát külön kell tárgyalni.³⁸

A porosz helynevek alakjai történeti forrásokban

Mivel V. Pėteraitis tanulmányában egy-két porosz lakotttelepülés-név is felbukkant, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a rendi kancellária írnokai által írt történeti forrásokban porosz helynevek porosz alakjai is előfordulhatnak (előfordulnak). Mivel a porosz írásbeliség-

³⁸ A régi (XVI–XVIII. századi) nyomtatott litván forrásokból származó lakotttelepülés-neveket (és más helyneveket) még nem gyűjtötték össze és nem tárgyalták. A XIX. századtól számos különféle nyomtatott litván forrás jelent meg, amelyekben Kis- és Nagy-Litvánia sok lakotttelepülés-neve szerepel. Ezek közé tartoznak az újságok („Keleivis“, „Aušra“, „Varpas“ stb.), L. Ivinskis naptárai, a Kis-Litvániában kiadott naptárak és hasonlók. E források anyagát sem gyűjtötték még össze és nem tárgyalták. A XX. század elején megjelentek az első nagyobb, litván nyelvű lakotttelepülésnév-jegyzékek (amelyek más helyneveket is tartalmaznak): V a i s g a n t a s. Sanrazas geografiskuju Lietuvos vardu / Dirva – Žinynas, 1904, Nr. 10, 35–61, Nr. 11, 3–29; K a l w a i t i s W. Lietuwiszkų Wardų Kletelė, Tilsė, 1910.

148

írásbelisége csaknem 200 évvel korábban alakult ki, mint a litvánoké, a porosz helynevek beszélt alakjait a történeti forrásokban már a XIII. század végétől kereshetjük. A porosz írásbeliség emlékei – az Elbingi szójegyzék (XIII. század vége–XIV. század eleje), a Bázeli szövegtöredék (XIV. század közepe), a Miatyánk imádság kezdete (XV. század eleje) – azt mutatják, hogy akkoriban éltek poroszul író emberek. A porosz nyelv használatának szükségességére XV. századi egyházi dokumentumok többször is utalnak (Mažiulis 1966: 22–23). S. Grūnavas szerzetes, az 1517–1526 között írt „Porosz krónika“ szerzője is tudott valamennyire poroszul („ich kundt ein Wenig Preusch“); a krónikába egy 100 szavas német–porosz szójegyzéket is beillesztett (Mažiulis 1966: 31). Végül a porosz nyelv használatát a XVI. század közepén kinyomtatott három porosz katekizmus is tanúsítja. Elképzelhető, hogy egy-egy műveltebb, saját nyelvét, valamint németül és latinul is tudó porosz nemes a rendi kancelláriákban is dolgozhatott, és lejegyezhetett egy-egy helynevet – különösen a XIII. század vége és a XVI. század közötti időben – úgy, ahogyan a poroszok kiejtették. Mivel Poroszország lakott helyeinek neveit már a XIII. században elnémetesítették, kevéssé valószínű, hogy hiteles lakotttelepülésnév-alakokra bukkanjunk, bár egy-kettő azért előfordulhat. Más helynevek – mezők, tavak, erdők stb. nevei – valamivel nagyobb számban maradhattak fenn hiteles lejegyzésben.³⁹ Ezért a jövőben külön vizsgálandók a porosz helynevek lehetséges porosz alakjai is. A litván helynevek litván alakjai pedig megkönnyíthetik egyes porosz nyelvi tények értelmezését, mivel a közös – litván és porosz – helynévalakok írásmódjában lehetnek szabályszerűségek.

A lakotttelepülés-nevek és a személynevek litván alakjainak viszonya a nem litván nyelvű szöveghez

A litván lakotttelepülés-nevek litván alakjai a történeti forrásokban a litván nyelv más tényeivel (személynevekkel, közszavakkal, litván kifejezésekkel) együtt bizonyos egységet alkotnak⁴⁰. Ennek összefüggésében kellene vizsgálni a litván alakokat (a helynevekét és a

³⁹ J. Gerullis pateikta prūsiškų vietovardžių, užrašytų su galūnėmis (Gerullis 1922: 263–264). Tad galimos prūsiškos toponimų lytys būtų: Gildestabs = *Gildestab(i)s, Semba 1331; Auctowangos = *Auktavangās, Semba 1331; Laumygarbis = *Laumigarbis, Notanga 1339; Greywa = *Greivā, ež. Luko apylinkėse 1422; Prautey = *Praut'ei, k. Semba 1436 ir kt.; dar akreiptinas dėmesys į galimas autentiškas pr. vietovardžių lytis Awynemedien = *Avin'amed'an, Varmės paribyje 1326; Bitpelkis = *Bitpelkīs plk. 1331; Budewaio = *Bud'avajā pv. Sasna, Morungenas 1315; Delycke = *Delike ež. Sasna, Morungenas 1315; Gislingen = *Gisling'an ež. Ortelsburgas 1389; Grabisto = *Grabistā, Morainiai, Štumas 1294; Grindes, Grindos = *Grindēs, *Grindās k. Semba 1267; Waixedies = *Vaiksēdīs k. Semba 1305; Algasis = *Algazīs ms. Semba 1339; Dalgantis = *Dalgantīs pv. Semba 1352 ir kt. Dėl Sembos vietovardžių rekonstrukcijų žr. Blažienė 1993. Dar plg. naujai paskelbtus prūsų vietovardžius Malunapis = *Malīnapis, vėliau liet. Malūnupiai Dárkiemio par. 1558 (Pėteraitis: 238); Berwis = *Berwīs k. Allenšteinas 1592, dėl pastarojo (Pospiszylowa 1983: 250). Panašių pavyzdžių įvairiuose šaltiniuose esama daugiau.

⁴⁰ J. Lebedys befejezetlen tanulmánya a litván nyelvhasználat különféle megnyilvánulásainak áttekintésére tesz kísérletet. A tények összességét inkább művelődéstörténeti szempontból tekinti át, a nyelvi vizsgálat pedig

149

a személynevekét is). Ellenkező esetben bizonyos írásmódbeli és használati szabályszerűségek elkerülhetik a figyelmünket, illetve felismeretlenek maradhatnak.

Mint már említettük, a lakotttelepülés-nevek litván alakjai különösen gyakran fordulnak elő latin nyelvű szövegekben. Mondhatni szorosan kapcsolódnak a szöveghez, mivel többségük többes számú (egy részük egyes számú) birtokos esetben szerepel. Litván szövegben is így használnák őket.

A keresztelési formulában, miután megnevezték a gyermeket, szüleit és keresztszüleit, az esküvői formulában pedig a házasfeleket és a tanúkat, rögtön feltüntetik a lakott helyek nevét is. A latin mondatban sok lakott hely neve előtt a latin de „-ból, -ből, -ról, -ről“ elöljárószó áll. A latin de elöljáró ablatívuszt vonz, amely részben egybeesik a litván eszközhatározói esettel. A latin szövegekben azonban gyakran a litván többes számú, ritkábban az egyes számú birtokos esetű alakot írják a latin de után: de Akmeniu 1683 (Mlt KĮ I: 7^a) = *Akmenių, Akmėniai Čiulėnai Mlt; de auxtkatniu 1715 (Dt KĮ: 166^a) = *Aukštkalnių Dotnuvà Kdn; de Eyuiciu 1683 (Mlt KĮ I: 3^b) = *Eivilčių, dab. Avilčiai Alantà Mlt; de Awizieniu 1769 (Ut JĮ I: 50^a) = *Avižienių, Avižieniai Taurãgnai Ut stb. Nyilvánvaló tehát, hogy a litvánul beszélők gyakran (bár nem mindig) birtokos esetben mondták ki a lakott helyek nevét, az egyházi anyakönyvek írnokai (papok és szerzetesek) pedig nemegyszer a kiejtett esetben jegyezték le e neveket, néha még a litván iš „-ból, -ből“ szóval együtt is, például: iš Degesiu 1676 (Lnkv KĮ: 69^a) = *iš Degesių, Degėsiai Gūostagalis Pkr, iš Welziu 1676 (Lnkv KĮ: 69^b) = *iš Velžių; Velžiai Kiemėnai Ps, iš roponiu 1675 (Lnkv JĮ: 102^a) = *iš Roponių. Előfordul, hogy a latin de mellett a litván iš is szerepel: De Onuszayciu iš walsciaus vpites 1599 (Jnš KĮ: 3^b), azaz *Onušaičių iš valsčiaus Upytės, Upytė Pn; de Isz Jodenu 1689 (Vdn KĮ III: 50^a) = *iš Sodėnų, Sodėnai Luokesà Mlt; de Szkaczunu 1757 Ut JĮ I: 33^a), azaz de *(i)š kačiūnų, Kačiūnai Kūktiškės Ut stb.

Néha a latin de helyett a latin ex „-ból, -ből“ szerepel, amelyet a latin nyelvben szintén ablatívusszal használnak. A latin ex után is litván többes számú birtokos esetű alakokat írnak: ex Tolusioniu 1673 (Lnkv KĮ: 39^b) = *Toliūšonių és hasonlók.

Az egyes és többes számú birtokos esetű alakokat a latin de Villa, ex pago, ex uilla és hasonló kifejezések után is használják: ex uilla Puknionu ~1711 (Lnkv KĮ: 4^b) = *Puknionių, mai Puknioniai Pakruojis; ex pago skroble 1630 (Pln KĮ: 59^a) = tájnyelvi *Skrobl’e (egyes számú birtokos eset), könyvnyelvi *Skroblio, ma Skrõblis Bubėnai Pln; de Villa fzlapiosios Berzies 1711 (Dt KĮ: 146^a) = *Šlapiosios Beržės, mai Šlapãberžė Dotnuvà Kdn stb.

nėra, apsiribojama minimaliomis pastabomis (Lebedys 1976). Naujausius duomenis kalbiniu aspektu aptaria Zinkevičius 1987: 121–131, 144–146; Zinkevičius 1988: 14–18, 107–108, 112–139, 143–156, 163–173; Zinkevičius 1990: 13–23; Jovaišas 1996: 13–31; Palionis 1995: 16–164 ir kt.

150

Vannak olyan esetek, amikor a latin de elöljárószóval alanyesetű alakot írnak: de Mełkafadžius 1617 (Mrk KĮ: 105ᵇ) = nyelvjárási *Mėškašėdžius, mai Mėškasalis Alovė Al; de Tumasodzius 1668 (Rgv KĮ I: 3ᵃ) = *Tumasodžius, mai Tumagalys Miežiškiai Pn; de Utena 1760 (Ktk KĮ N: 48ᵃ) = Utenà Ut; de Wieteykiey 1689 (Ant KĮ I: 16ᵇ) = Veleikiai Antalieptė Zr; de Wijeykiey 1760 (Ut JĮ I: 36ᵇ) = Vijėikiai Mockėnai Ut; de Wyjkintay 1643 (Pln KĮ: 161ᵇ) = *Viskintai Plungė és mások.

Az oikonimák litván egyes és többes számú alanyesetű alakjai gyakran a latin de villa, de pago, ex pago, in loco stb. szerkezetekkel is szerepelnek: de Pago Szyłasiodis 1633 (Pln KĮ: 84ᵃ) = *Šilasodis Plungė; de villa Wytkienay 1769 (Ut JĮ: 50ᵃ) = *Vitkėnai, vö. Vitkūnai Pakalniai Ut; de Vila Zwinienay 1691 (Vdn KĮ III: 50ᵇ) = Žvynėnai Žėlva Ukm; ex pago Žeymej dicto 1639 (Slnt KĮ: 60ᵇ) = Žeimiai Imbarė Krtn; In Loco Abugalijzkis 1784 (Ktk MĮ N: 183ᵇ) = *Abugališkis, mai Būgališkis Suginčiai Mlt stb.

A lengyel nyelvű leltárakban a litván oikonima-alakok lengyelül írt helynévi köznevek (sioto, zaścianek) után állnak: fioto wikiežeri 1597 (Ukm PTA 13879: 228ᵇ) = *Vikežeris Dūsetos Zr; Sioto Armena / Lawnictwo Bakowc / Wotosc Wielonska 1615 (Inw V1: 15ᵇ) = *Armena Veliuona; zas cianek nazwany Kanczupis / Sioto Skjemie / Wojtostwo Zasieckie / Wolosc Boisa-golska 1615 (Inw V1: 38ᵃ) = *Kančiupis Skėmai Rd; na zascianku Pilimelis / Wies Pozusie Bojarowie / Włośń Szeszolska 1731 (Inw KZ: 152) = *Pylimėlis Šešuoliai Ukm; Zafcianek Traka Ławki / Wies Zwirdany / Włośń Dawgowska 1719 (Inw Dg: 23ᵇ) = *Trakalaukis Daùgai Al stb.

A leltárakban, jegyzékekben, térképeken, kutatásokban és kézikönyvekben az oikonimák alanyesetben szerepelnek (kivételek meglehetősen ritkák): Ažubalis 1900 (SG XV/I: 56) = *Ažubalis vs. Tverėčius Ign; Meystey 1807 (NO: 2) = Meištai Meištai (mai Būbleliai Šk); Mielkintey 1584 (Pėteraitis: 53, 250) = Mielkintai || Antrudupėnai Stalupėnai, Enčiūnai; Starkey 1807 (NO: 2) = Starkai Šakiai (mai Sintautai Šk); Upis 1898 (Anonim: 62) = Ūpis Daugėliškis Ign; Užalksninis 1854 (ED: 36) = *Užalksninis Užventis; Užusamanis 1898 (Anonim: 65) = *Užusamanis Ceikiniai Ign; Waynotrakis 1807 (NO: 2a) = *Vairotrakis Rokai Kn; Witkampis 1540 (Pėteraitis: 444) = *Vidkampis vagy *Vitkampis, később Vidkampiai Stalupėnai, Katniava, Jenkutkampiai, Tučiai; Warnośzylis 1807 (NO: 2) = *Varnošilis Meištai (Būbleliai Šk); Widuszy lis 1807 (NO: 2) = Vidušilis Liepalotai (mai Lukšiai Šk); Wingis / P. PODBRZEZENSIS 1744 (Syn: 43) = *Vingis Pabėržė Viln; Zascianek Żagaraitis pusty / WŁOSC MASIADŻKA 1662 (ŽV Inv: 204) = *Žagaraitis Mosedis Skd; Zeymelis 1807 (NO: 1) = *Žeimelis Veliuona stb. A nem közvetett esetben álló litván alakokat a litván nyelvű nyomtatott, nem litván forrásokban (térképeken és kézikönyvekben) csak akkor használják, ha a források szerzői nem tudnak litvánul, és nem alanyesetű alakot adnak meg: Czerpoku 1807 (NO: 2) = *Čerpokų a *Czerpo- helyett

151

kai Lukšiai Šk; Willuszu 1807 (NO: 2) = *Viliusių helyett *Wiluszey (mai Viliūšiai Jankai Šk); Wilniuja 1893 (SG XIII: 492) = *Wilniuje helyett Wilnius stb.

A régi oikonimák litván alakjainak értelmezéséhez igen fontos a forrás (vagy források) tágabb kontextusa. Különösen jelentős a régi egyházi anyakönyvek kontextusa, mivel ezekben nemcsak oikonimák, hanem antropominák különböző esetű litván alakjai is nagy számban fordulnak elő. Ezért alább jellegzetesebb szövegpéldákat mutatunk be – litván alakokban bővelkedő keresztelési és házasságkötési bejegyzési formulákat:

Podziunų⁴¹ a szegény Lőrinc fia Climas Padziuna et Elenos keresztvízből kiemelték. Bartłomieius Kraguitis a Janiszki opidulo-ból Vrbons Szariuitis a faluból WayniekiuElulávalJonela Padziula, az ugyanonnan való feleségével, mint fiúgyermeket. 1599 (Jnš KĮ: 2^b).

Nagyboldogasszony nyolcada utáni csütörtök, B⁴² a Szűz falujából Gimbuyciu kegyuraságából Zutaicia Bernarda litvánul vagy Bernots Mothieiaus Zawariuicia és Barbarát, a fiát keresztvízből kiemelték Powitum komákkal Stanaitis a faluból Juszkayciu kegyuraságából BudrayciaMotieiumot, más néven Matulumot, valamint Jadwigát, StanisławaZaragauicia mindketten a faluból ŁąkayciuUgyanezen a naponTrumpayciu falujának kegyuraságából Jonufzaycia PetraRaginát, a lányátJokuba et Gendrutoskeresztvízből kiemeltékStasius Walenciunauitis⁴³Petkunauitis1599 (Jnš KĮ: 3^a)

AOnuszayciu iβ walsciaus vpitęsBernardus, a fiaMikatoiausés Elizabeth keresztvízből kiemeltékJafius Stankuns Jonelis Mothieiumsés Barbara, Rymkaus feleségeRymkausmindketten ugyanonnan valókként, mint fiúgyermeket 1599 (Jnš KĮ: 3^b).

Pünkösd utáni XII. vasárnap: amely augusztus 4-ére esik

Jena Konarzewskienétől Reginam Vrbona Bernotaycia et Gendrutos filiam leuauerunt de fonte Jakobs Bernotaytis Dorothea Ziaukiene ne non Anna domine Konarzewskïey filia omnes de eadem vt puer 1599 (Jnš KĮ: 3^b).

Eadem die villę Jwoszkia Aduocat: Stajlula Benuraicia Marta Gryciaus vzwalinaićia et Gendrute filia leuata est de fonte per Compatres Mikalaum 3^b/4^a Rym-

⁴¹Ezekben a példákban vastag betűvel vannak kiemelve az onimák litván alakjai és a köznyelvi litván szavak.

⁴²A latin és lengyel rövidítések jegyzéke a cikk végén, a litván rövidítések jegyzéke után található.

⁴³Ezen a helyen üres helyet hagytak a másik keresztszülő nevének beírására.

152

kunum et Kaſziutam Mikatoiaus Jwoszkia filiam mindkettőt ugyanattól a férfitól való gyermeknek. 1599 (Jnš KĮ: 3^b/4a)

Kuisaÿciu Kuniga Kleboną a keresztkútról felvette Bartolomeus Staniula Kuisaicia fiát keresztszülőként Gasparum Patraitis Paulum Tamoszaitis Barbara leánya Jonula Petroszaicia, továbbá Zoputa, Jona Barthuszaycia leánya, mindannyian ugyanattól a férfitól való gyermekek 1599 (Jnš KĮ: 4^a)

Eadem Wituicia Mikucia villae Aduocat: Dwityacia Jurgia leuauerunt de fonte Augustinum Jonela Bartoszayicia et AgnieszKas filium Grycus Buczkaitis Balcius Norwidaitis nec non Zaputa filia Jonela Ząfsajcia omnes eadem vt puer. 1599 (Jnš KĮ: 4^b).

Aduo: Szetona. Filius Valentinus. Laurentij fiutpileuitis, Patr. Joannes Mikaita, cum Barbarā Joannis. Pagi Wilginiu 1600 (Jnš KĮ: 8^b).

Ad: Kalitoraus. Valentinus fia Matulis Jurgaitis. Mathæus, az apa Jukaitis, Gertrude-dal Petraitis. Kipsčia plébánián. 1600 (Jnš KĮ: 8^b).

Adu. Stanislai Kotlarz Filia Gregorij Mikutaitis. Patr’. Jurgelis Janaitis cum Anna Poweltaicia. Pagi. Kazoku. 1600 (Jnš KĮ: 12^a).

Aduocat: Balciuna Filius. Balcius Battuszkaitis Pat: Matulis Wiluns cum Eluta Bariuna Pagi bariuna 1600 (Jnš KĮ: 13^b).

Aduo: Jurdas leánya, Zophia Bartholomei Juodaitis. Az apa: Grigas Warpininks Luciával, Zygmontowa polgárral, Janizkiban 1601 (Jnš KĮ: 18^a).

Aduo: Szapnag: Pagi Sztapakia Filia. Jurgaičia Waytiek aus. Pat: Staniulis Mathæi cum Agneſca Pazuycia. 1601 (Jnš KĮ: 24^b).

Aduo: Szalciaus Pagi Skribakią. Filia Joannis et Hedwigis. Patr’. Beſztauitis cum Cum Agneſca Jaroszki Daugwiliene. 1601 (Jnš KĮ: 24^b).

Maſzkouÿ Filius Joannis Pirtininkuitis. Pat. Paul[us] Łatwis cum Elizabeta Racſunow. Pagi Sargunu 1604 (Jnš KĮ: 49^a).

Pagi Zalensko Fil: Anna Mathæi et Catharinae. Pat: Czepas cum Heduige atq’ Vrsula 1604 (Jnš KĮ: 51^a).

153

Továbbá megkereszteltetett An[o]stofia sigilmu’di a Złokiej faluból és Agnetæ. Keresztszülő Christophorof Grobajtis a Klepsciu faluból, Anna de Narwajże Walużajte 1635 (Pln KĮ: 102^b)

Ugyanígy keresztelték meg Susanna Chriſtofori Dewutisés Giertrudis Prin’ Stanislauf Wienekajtis-tól, Sm[i]lgiey-ből, valamint Criſtina Lajgie de Pamiedey 1635 (Pln KĮ: 102^b)

Továbbá megkereszteltetett Criſtoforu’ Stephani Buciuſ de Seleniey és Annæ, a törvényes házastárs, Pr’ini Zachariaſ de Leplawkalui faluból, Dorothea Pietrikayte de Sieleniey 1635 (Pln KĮ: 103^a)

Január 24.

Megkereszteltetett Caterina Joannij Czaponaſijs a Skroblu faluból, és Poloniæ törvényes házastársa. Keresztapa Michael Szyłajtis a Sziłofodoj faluból, Marina Montkayte a Sitosodoj 1636 (Pln KĮ: 103^b)

Eodę’ die Anaſtaſia Bapt: Mathiæ Gienbutaytis de Gienbutej. Cathaniſ ſierweteyti de Wytkaytey legit: Cong. Iauantes Albert[us] Węctowaytis de Duowenej cu’ Anna Gienbutajti de Gienbutej 1643 (Pln KĮ: 161^b).

28-án, e hónapban⁴⁴megkereszteltetett Georgi[us], Stanislai fia Žebytaītisés házastársa, Zophia, a Žeymiejnevezett faluból. Vencelaus Žebyataitisés Barbara Zutaite 1639 (Slnt KĮ: 60^b).

ugyanígy⁴⁵megkereszteltetett Anna, Gregory leánya, Vrbonaytisés felesége, Eue, a Seleneynevű faluból. Stanisla[us] Balciusés Catharina Lulajte 1639 (Slnt KĮ: 60^b).

24-én házasságot kötött Adam[us] Vmbrasonis Limeykie-ből származó Marina Kozakaycie-vel, a Jackasodžia faluból. Tanúk: Valentin[us] Puodžiunas Limeykie-ből, és Martinus Kazokonis a Jackasodžia faluból 1672 (Rgv JĮ I: 111^b).

Ugyanezen a napon⁴⁶megkereszteltetett Stanisla[us] Andreæ fia Krysztaponisés Eue, Tu-masodžio Patr: Nicola[us] sieſietavyčia Rudžionisés Dorothea Rudyčiamindketten ugyanezen faluból 1673 (Rgv KĮ I: 29^b).

⁴⁴Vagyis: április.

⁴⁵Vagyis: május első napján.

⁴⁶Vagyis: január 22. napján.

154

4 Bapᵗ[us] e’ Joannes Josephi Terbonas et Annæ Martinayčia de Kuglasodżio leg’ Patr. Joannes Siaduykas de Nowosady et Hedwigis Szczesneliene de Kuglasodżio 1673 (Rgv KĮ I: 46^b).

Bapt. Dorothea Thomce Bakiuno et Catharinæ Wertakaycie LC. Patrini Georgius Philippaytis et Anna Deluna o’nes de Atlanta 1682 (Rgv KĮ I: 87^a).

3tia Januarii A 1683 Ego Joannes Casimirus Brzezewski Paroch[us] Malacenſis Baptizaui Christophorum Patris Geczelis de Gieciu Matris Annæ Patrini Petrus Geteżenas de Juginciu et Agneſ Junktadynie de Junktadu. 1683 (Mlt KĮ I: 2^a).

Március 21-én én magam kereszteltem Zsófiát, Georgius Puciata és Zophia leányát, Eydeciuból Eydeciu Keresztszülők: Christophor[us] Zetenas de Czuteṅiu és Catharina Arelenia de Geciu 1683 (Mlt KĮ I: 3^b).

Július 24-én Dávidot kereszteltem, Thomæ Tumelis és Agnetis fiát, Bebruſuból Tumelis [zatrelis Matris Agnetis de Bebruſu Keresztszülők: ſtephanus Miſsunas de Vndreżunu és Catharina Douaciçie de Douiociu. 1683 (Mlt KĮ I: 4^b).

Ugyanezen a napon Michaele-t kereszteltem, Casimiri fiát, ſzaykis ſzaykis Christine, ſzaykuból való anyja; keresztszülők: Kardyżus, ſzaykuból Kardyżus de ſzayku és Margarita Krysiwenia de Itmadu 1683 (Mlt KĮ I: 6^a).

5ta 10bris Bap Andream Patris Thomce Juſzkielenas Matris Margaritæ de Łatuyciu Patrini Antonius Getezecis de Juginciu et Magdalena Kietewiſzenia de Łetuyciu 1683 (Mlt KĮ I: 7^a).

2 Bap Jozephu’ Patris Jacobi Kiemieykis Matris Agnetis de Kiewialu Patrini Michael ſiemieneuicz de Zamoku et Eua Puſzynienia de Puſynu 1684 (Mlt KĮ I: 8^b).

19 Augus. Ego Idem Georgium Medeykis de Gudelu Cum Anna ſzawkſzczelieciu de ſzawkſzczelu coniunxi et benedixi p’sente Cristophoro Kozak et aliis 1683 (Mlt JĮ I: 3^a).

21-én, 9bris Georgius Strzelczunas de Dougale Elisabeth Bielicziu iżs Toukielu kötött házasságot. Tanúk: Martinus Tabalkis de Dougale és Casimirus Gierwis de Tateykie 1688 (Ant JĮ I: 145^a).

155

Ugyanezen a napon megkereszteltetett Matheus nevű fiú, Joannis ſzykinowſkas és felesége, Eua fia Biguzaycia Keresztszülők: Jacobus Mazgialis, Bikunay faluból Bikunay, Anna Miegu[tiene?] társaságában. Bikunÿ faluból. 1706 (Ant KĮ I: 170ᵃ).

Ugyanezen a napon megkereszteltetett Lucia nevű leány, Jacobi Junkitas fia, Totaykey faluból Totaykey, anyja pedig Anna Junkiena, keresztszülő Stanijlaus Zapszys Tolaykiey faluból Tolaykiey, Anna Czeputeneycia társaságában; a másik keresztszülő Stephanus Szymanſki, De ofzmianefl 1706 (Ant KĮ I: 171ᵃ).

Ugyanezen a napon megkereszteltetett Sophia nevű leány, Stephani Grygalunas fia, Naruidzie faluból; anyja Lucia[æ] 172ᵇ/173ᵃ...kaycia, Plupay faluból Plupay, keresztszülő Stephanus Slepetys Naruidzie faluból. Lucia Grygalucia társaságában, Plupay faluból Plupay 1707 (Ant KĮ I: 172ᵇ–173ᵃ).

Ugyanezen a napon megkereszteltetett Casimirus nevű fiú, Jacobi Ramelis fia, Rukle faluból; anyja Sophie Dapszycia, Zabicunay faluból Zabicunay; keresztszülő Andreas Jonuſzka Rukle faluból. Maryanna Plekiowa társaságában, Nuodegule faluból. 1707 (Ant KĮ I: 173ᵃ).

Ugyanezen a napon⁴⁷ megkereszteltetett Judith, Joannis Bartkus lánya; anyja Anna Dowmaytaycia, Motienay helységből Motienay. Keresztszülő: Elisabeth Rakauskienie Motienay helységből, Joanne Matuzaytis Dowmanty helységből. 1709 (Dt KĮ: 141ᵇ).

Ugyanezen hónap 22-én megkereszteltetett Andreas, Joannis Warpaius fia; anyja Zophiæ Macanawiczaitie, Rominiey helységből. Keresztszülő: Ioannis Raſzczauskas Eua Raczauicienie társaságában, Reminiey helységből. 1709 (Dt KĮ: 141ᵇ).

Ugyanezen a napon megkereszteltetett Mathias csecsemő, Casimiri ſroba és Cristine törvényes gyermekének. Keresztszülők: Nicolaus Ziamaytaytytys és Elisabeth Balciunaycia; mindannyian ſzlapiosios Berzies faluból ſzlapiosios Berzies 1711 (Dt KĮ: 146ᵃ).

Október 11-én, a háromszori kihirdetés után házasságra összeadtam Petrum Rukianas Mackiany faluból és Anna Wilunicz(a) iz Radziun(u) Tanúk: Christophorus Rukianas Mackiany faluból, másik tanú Czapulis Daniujis Radziun(u) faluból. 1702 (Dgl JĮ II: 88ᵃ)⁴⁸.

⁴⁷ November.

⁴⁸Ebben a forrásban a keresztelési bejegyzések rendszertelenül keverednek a házassági bejegyzésekkel.

156

Laurentius Plekis összeadva feleségül Krzystynát, Dawbarycia Wadeyniu-ból. Tanúk: Casimirus, Krzystofor fia, Dawbaras Jaksztyból, 1703 (Dgl JĮ II: 88^a)

Ugyanabban az évben és hónapban⁴⁹, 8-án megkereszteltetett egy Andreas nevű csecsemő, Mathias Kuzelis és Marianna Łazinskicia Rukszanyból. Keresztszülők: Joannes Powkstie łziskinieyből, és Marianna Rukf̦icia Rukszanyból, 1739 (Lkm KĮ I: 106^a)

Ugyanabban az évben és hónapban, 21-én megkeresztelték a csecsemőt, Cristinát; apja Joannis Kiszkis, anyja Magdalene Trasz kicia, Patiszey faluból Patiszey; tanúk: Christophorus Romanow-skas, Akriem iey-ből, és Regina Bilinska, ftagulany faluból, 1739 (Lkm KĮ I: 106^b)

Ugyanabban az évben és hónapban⁵⁰, 24-én megkereszteltetett egy Mathias nevű csecsemő, Andreae Balunas és Marianna Naslicia fia, Weyśniuneyből. Keresztszülők: Ladislaus Batawecki Wituneyből és Marianna Batawecka Wituneyből, 1740 (Lkm KĮ I: 107^a)

Ugyanabban az évben és hónapban⁵¹, 29-én megkeresztelték a gyermeket: Franciscus, Josephus fia, Alekna, anyja Catharina Pipiricia Ripayciey-ből; tanúk: Georgius Wasilewicz, Ripaiciey-ből Ripaiciey és Catharina Powkstienie-ből, Kirdeykiey 1740 (Lkm KĮ I: 109^b)

Ugyanabban az évben és hónapban, 30-án megkeresztelték a csecsemőt, Magdalenát; apja Andreae Jowniszkis, anyja Magdalenc Obielicia, Patusziey-ből Patusziey; tanúk: Thomas Kardelis, Lyngmiany-ből, és Catharina Kindurienie, Kinduriey-ből, 1740 (Lkm KĮ I: 109^b)

Április 3-án⁵² megkeresztelték a gyermeket: Georgius, Alexandri Lechowicz fia; anyja Jophia Jakatowskicia-ből, Lamiestagalis: tanúk: Georgius Danieykis-ből, Płowciszkiey és Marianna Janielicia-ből, Kukutiśzkies. 1740 (Lkm KĮ I: 110^a)

Die 26 9bris benedixi matrimonium expletis tribus bannis inter Georgium Kurpe de Garbunay cum Anna Kinduricia de Gieytonijzkiesz. Testes. Mathias Waszkiels de Garbunay et Thomas Kinduris de Pabirziey 1740 (Lkm JĮ II: 2^a)

Eodem d Benedixi matrimonium expletis trib bannis inter Georgium ſtaputenas de Kolw iey cum Anna Jociucia de Peteniey Testes Andreas ſzatna de Patuszie et Georgius Zitenas de Weyśniuney 1740 (Lkm JĮ II: 2^a)

T.y. MENSIS. Xber Annius 1739.

T.y. MENSIS JANUARIUS ANNUS 1740.

Vagyis MÁRCIUS HÓNAP.

T.y. Mensis Aprilis Annus 1740.

157

10-én, ugyanabban a hónapban⁵³ megkereszteltetett egy Christina nevű csecsemő, Piedroniszkiey Georgij Marufzka és Anna Jzukicia PP. LL: fiman Cieykowszkas de Makszieniszki cum Cristina Gotienie de feliszkiey 1741 (Lkm KĮ II: 4^a)

Ugyanazon a napon és hónapban⁵⁴ megkereszteltetett egy Marianna nevű csecsemő, Apidwariszkiesz Martini Rukas és Cristine Muknicia LL: Nicolaus Muknisz de Untotksznie és Sophia Kirkienie de Kirdeykiey (Lkm KĮ II: 5^a)

d 24.⁵⁵ Baptizatus e’ infans n’ne Marta de Ripayciey PP: Georgij Urbanas et Catharine Alaknicia LL. Jacobus Alekna et Cathrina Aleknienie de Ripayciey 1741 (Lkm KĮ II: 5^a)

Május 21-én megkereszteltetett egy Regina nevű csecsemő, Peleniey Petri Petenis és Christinæ Walukicia LL: Cafimirus Mazieyka de Łowciszkiey és Anna Obelien ie de Kowaley 1741 (Lkm KĮ II: 7^a)

Ugyanazon hónap 22-én⁵⁶ megkereszteltetett egy Marianna nevű csecsemő, Łamiestagalis Thomæ Winctawienas és Catharine Pawksticia LL: Michael Winclowas de Jzikuntifzkies és Catharina Umbrasienie de Gieniszkiey 1741 (Lkm KĮ II: 7^a)

E példákból nyilvánvaló, hogy ahol a településnevek litván alakjait használják, ott nagyon gyakran a személymegnevezések második tagjának litván alakját is írják. Ezekben az esetekben a helynevek és a személynevek adaptálatlan litván jövevényszavak idegen szövegben, amelybe kizárólag a litván nyelv szabályai szerint illeszkednek. Az Inturkė-templom fiatal házasok (nem hivatalos) anyakönyvének litván szövegeit a korábban közölt, azaz latin szövegekkel összehasonlítva feltűnik a helynevek és személynevek írásmódjának bizonyos hasonlósága. Ezért az alábbiakban néhány litván bejegyzéspéldát közlünk:

Naszlis Antanas Laukij isz ulicz. Simunčiu parf. Inturkiu Su Parnu Antalu⁵⁷ Imbrasicziu isz uliczios Jodenu parf. Maletu – 1895 (Int ZK: 18^a).

⁵³Vagyis: JANUÁRIUS 1741.

⁵⁴ Vagyis: d. 5. Martij.

⁵⁵ ÁPRILIS.

⁵⁶ MÁJUS.

⁵⁷ Nem teljesen világos az alak, de így van leírva.

158

Bolesław Werikas vőlegény, a Miszkiszkiu utcából, a Maletu plébániáról, Mariannu Noviniutie menyasszonnyal, Bambioniu faluból, a Jzitos plébániáról. 1900 (Int ZK: 32^a).

Jona Sirewiczius, Dubinku plébániájának lakosa, Meszkalidimióból, Agnieszku Łamanauckicze menyasszonnyal, a Sztawinagalo plébániáról, mindketten e plébániához tartoznak 1900 (Int ZK: 32^a).

Ignasius Sklaustis, Rutienu utcából való özvegyember, Razaliu Tumieniuuti hajadonnal, mindketten az Įtanuliszkio plébániáról 1900 (Int ZK: 32^b).

Adolfas Kilczauskas vőlegény a Wilkorejsczio plébániáról, Joniszkióból, Mariannu Kierulicziu menyasszonnyal, Geiziunu faluból, a Geiziunu plébániáról. 1900 (Int ZK: 32^b).

Antanas Szurwelis özvegyember Szniuruból, Mariannu Gobieniu özvegyasszonnyal Dudanosiu faluból, mindketten e plébániáról 1900 (Int ZK: 32^b).

Ignasius Zajęczkowskis özvegyember az Utos plébániáról, Teofilu Budkiaviczicziu hajadonnal Szauksztialiszkiasból, a Maletu plébániáról. 1900 (Int ZK: 32^b).

A 20. század eleji litván oikonimák és családnevek írásmódjának alapelvei ebben a forrásban, mondhatni, alig különböznek a 17–18. századi források megfelelő alapelveitől. A 20. század eleji írásmód csupán talán szabványosabb, és nem található benne annyiféle írásjegy. A jövőben részletesen össze kellene hasonlítani az ilyen litván és nem litván forrásokat; ezáltal számos, a 17–18. századi helynevek és személynevek írásmódjára vonatkozó szabályszerűség válna világossá, és jobban meg lehetne érteni egyes kiejtési jelenségeket, valamint néhány szlávosodási esetet.

A litván oikonimák alakjainak esetei

A tárgyalt forrásokban a litván oikonimák alakjai egyes számú alanyesetben, birtokos esetben és helyhatározói esetben, valamint többes számú alanyesetben, birtokos esetben és helyhatározói esetben szerepelnek.

Az oikonimák alakjainak bemutatása a következő formai kritériumok szerint történik⁵⁸: külön alfejezetben szerepelnek az egyes esetek különféle végződésű alakjai; külön bekezdésben szerepelnek azok az alakok, amelyekben ugyanaz a végződés azonos módon van lejegyezve; külön bekezdésekben szerepelnek azok az alakok, amelyekben a különböző végződések azonos módon vannak lejegyezve; külön bekezdésekben szerepelnek azok az alakok, amelyekben ugyanaz a végződés eltérő módon van lejegyezve.

⁵⁸ Az egyik legfontosabb kritérium a litván végződés lejegyzése.

159

V i e n a s k a i t o s v a r d i n i n k a s

Az egyes számú alanyesetű alakok gyakran előfordulnak uradalmi leltárakban, egyházi anyakönyvekben viszont meglehetősen ritkán. Az ebben az esetben írt oikonimák tanyák vagy kisebb falvak nevei. Az újonnan keletkezett, egyes számú alakot viselő nevet gyakran még a XIX. század első felében is pontosan, litván végződéssel jegyezték be. Egyes számú alanyesetben feljegyzett litván alakokat a Veliuona és Baisógola uradalmak leltárában (1615), a Vilniusi tijūnystė leltárában (1636), a szamogitiai püspök asztali uradalmainak leltárában (1662), a Vilniusi püspök Užneris-uradalmainak leltárában (1731), a Vilniusi püspökség zsinati határozataiban (1744) és másutt is megfigyeltek. Jóval több fordul elő belőlük a Kuktiškiai, Linkmenys és Raguva, illetve néhány a Bál ninkai és Inturkė egyházi anyakönyveiben, valamint másutt.

Egyes számú alanyesetű alakok

de Ablinga 1638 (Pln KĮ: 131^b) = Ablingà Ántkoptis Klp; Ackmena 1576 (Pėteraitis: 47) = Akmenà; Ackmena 1900 (SG XV/I: 13) = *Ackmena dv. Kvetkai Brž; de Atlanta 1682 (Rgv KĮ I: 87^a) = Alantà Velykiai Pn; Sioto Armena 1615 (Inw VI: 15^b) Veliuona, Armena 1807 (NO: 1) = *Armena Serėdžius, vö. Armenà up. Veliuona (LUEŽ: 8); Armia / P. DRUIJENSIS 1744 (Syn: 84) = *Armija Drujà (Fehéroroszország); Beisogala miestelis 1854 (ED: 52), Beisogala 1880 (SG I: 125) = tarm. *B’eisogala, mai Baisógala Rs; Berzija 1898 (Anonim: 60) = *Beržija Linkmenys Ign; Brazdygata 1900 (SG XV/I: 229) = Brazdigala Pūmpėnai (mai Pasvalys Ps); ex Gondynga 1626 (Pln KĮ: 36^a), de Gondinga 1631 (Slnt KĮ: 3^a) = tarm. *Gon’d’inga, Gandingà Naūsodis Pln; Gietžingata / Wies Rymucie / Włość Malatska 1731 (Inw KZ: 120) = *Gelžingala Molėtai; Gubesa 1898 (Anonim: 22) = Gubesà Giedraičiai Mlt; de Izita 1687 (Ant KĮ I: 7^b) = *Izita Antãlieptė Zr; Klajpeda 1900 (SG XV/II: 88) = Klaipėda mst.; Kupra 1900 (SG XV/II: 197) = *Kupra Skėmai Rd; de Kretinga 1633 (Pln KĮ: 86^a) = Kretingà mst.; de Kunciagata 1675 (Rgv JĮ I: 40^b) = *Kun’c’agala, mai Kuciagalys Miežiškiai Pn; Melnicza czyli Zakowale 1898 (Anonim: 42) = *Melnyčia Merkinė Vrn; Luszna 1807 (NO: 2) = *Lūšna Meištai (mai Būbleliai Šk); de Nendrya 1687 (Ant KĮ I: 9^b) = *Nendrija Antãlieptė Zr; Pagi Norkawa 1606 (Jnš KĮ: 74^b) = *Norkava Joniškis; Zascianek Pagrunda za dworną pasznią / Miasteczko Łyngmiany 1636 (Inw WC: 17^b) = tarm. *Pagrunda, vö. Pagrandà vs. Saldūtiškis Ut; Punia 1595 (CB: 4^a) = Punià Punià Al; Miasteczko Ratnicza 1898 (Anonim: 42) = Ràtnyčia Merkinė Vrn; de Rudesa 1779 (Int JĮ I: 15^a) = Rudesà Inturkė Mlt; Sarya / P. DRUIJENSIS 1744 (Syn: 84) = *Sarija Drujà (Fehéroroszország); Szetekſzna / P. KOMAYSCENSIS 1744 (Syn: 79) = *Šetekšna, mai Šėtekšnos Púožas Kp,

160

Šėteknos Panemunėlis Rk; Udrya 1807 (NO: 2a) = Ūdrjà Al; de loco Uta 1778 (Int JĮ I: 14^b) = Ūta Joniškis Mlt; de Utena 1741 (Ut JĮ I: 16^b), de Utena 1760 (Ktk KĮ N: 48^a) = Utenà mst.; Waiguva 1854 (ED: 37) = Váiguva Klm; de Welona 1699 (Dt KĮ: 35^b) = Veliuonà Jrb; Žabakšna 1807 (NO: 2a) = *Žlabakšna Darsūniškis és másutt.

Untanawas vagyis Antonowo 1898 (Anonim: 60) = tarm. *Untanavas Kálta-nėnai Švnč; Zaścianek Antarasztas / Wieś Kiakszty / Włość Wydzka 1731 (Inw KZ: 15) = *Antaraštas Vidžiai (Fehéroroszország); na Zasc: Ante­siatas / Wieś Gada-kiemie / Woytowstwo Łabonarskie 1731 (Inw KZ: 103) = *Anteisiatas Labanòras Švnč; Apuszotas 1900 (SG XV/I: 46) = *Apušotas k. Ramýgala Pn; Apuszrotas 1900 (SG XV/I: 46) = *Apūšrotas dv. Krākės Kdn; Augustawas 1898 (Anonim: 69) = Augustāvas Švenčionėliai Švnč; Dragunas 1807 (NO: 1) = *Dragūnas Serėdžius; Dubinikas 1898 (Anonim: 42) = *Dubinykas, mai Dubininkas Merkinė (mai Marcinkónys Al); Endrikawas 1898 (Anonim: 62) = *Endrikavas Daugėliškis Ign; Erzwetas / Orweta⁵⁹ / 1898 (Anonim: 68) = Ėržvetas Tverečius Ign; Geibonas 1898 (Anonim: 50) = *Geibonas Vievis, vö. Geibónys Ausiėniškės Trak; Gumbronas / P. ANUSZYS CENSIS 1744 (Syn: 87) = *Gumbronas, Ōnuškis Vrn; Gudas 1807 (NO: 2a) = *Gudas Veiveriai; Kalvinas 1807 (NO: 2a) = *Kalvinas Darsūniškis; Zascianek Kapurnenas nad Je-ziorem ottkszniem / Sioto Ofttuksznie (?) / Woytowstwo Łygmianskie 1636 (Inw WC: 26^b) = *Kapurnenas Liñkmenys Ign; Kazimierawas 1898 (Anonim: 43) = Kazimierāvas Varėna (mai Nedingė Vrn); de Kučkas 1681 (Rgv KĮ I: 77^a) = *Kučkas, mai Kučkai Raguva Pn; Zascianek Kulnikas... pokoniec rez nad je-ziorem Birzulią / Wieś KVIAKIE / WŁOSC WORNIEŃSKA 1662 (ŽV Inv: 120) = *Kulnikas Varniai Tl; Laubenskas 1807 (NO: 2a) = *Liaubenskas Veiveriai; Ledas 1902 (SG XV/II: 215) = *Ledas Jósvainiai Kdn; Lukas 1807 (NO: 2a) = *Lukas Veiveriai; Melekas 1807 (NO: 2a) = *Melekas Veiveriai; Mežymas / P. SVINCIANENSIS 1744 (Syn: 81) = tarm. *M’e.š.ī.mas Švenčionys; Nárāgas / P. DUBINCENSIS 1744 (Syn: 48) = tarm. *Na.ragas Dubingiai Mlt; de Villa Pietkunas 1668 (Rgv KĮ I: 3^a) = *Petkūnas, mai Petkūnai Juostininkai An; Polimas 1898 (Anonim: 60) = *Polimas Liñkmenys Ign; Rokas 1807 (NO: 2a) = *Rokas Veiveriai; Rugenas 1807 (NO: 2) = *Rugėnas Liepalótai (mai Lukšiai Šk); Скроблинас 1597 (Spruogis: 293) = *Skrobylnas k. Medingėnai Pln; Spirgas 1807 (NO: 2a) = *Spirgas Darsūniškis; de Pago Stalgas 1639 (Pln KĮ: 136^a) = Stalgas Stalgėnai Pln; Szakimas 1898 (Anonim: 24) = Šakimas Dubingiai Mlt; Tartakas 1898 (Anonim: 71) = tarm. *Tartakas, mai Tartòkas Sariai Švnč; Urbānas / P. SVINCIANENSIS 1744 (Syn: 81) = tarm. *Urbanas Švenčionys; Wilkas 1807 (NO: 2a) = *Vilkas Veiveriai és másutt.

⁵⁹ Az ilyen szlávosított alak a litván alak mellett szerepel.

161

de Antalepte 1687 (Ant Kǫ I: 9ᵇ) = Antālėpie Zr; de Untalamiestie 1742 (Lkm Jǫ II: 4ᵇ) = *Untalam ēst’ė., mai Antālamėstė Saldūtiškis Ut; de Beržė 1693 (Dt Kǫ: 2ᵃ), de Beržė 1711 (Dt Kǫ: 147ᵇ) = *Beržė Dotnuvā Kdn; Miasto Merecz czyli Mierkine 1898 (Anonim: 42) = Merkinė Vrn; Pātūžė / P. ŁYNGMIANENSIS 1744 (Syn: 82) = Palūšė Ign; de Pokryžė 1770 (Dgl Kǫ III: 41ᵃ) = Pakryžė Daugailiai Ut; Plunge 1854 (ED: 9) = Plūngė mezőváros; Rauswė 1539 (Pėteraitis: 329) = Rausvė || Degėsiai Stālupėnai, Bildviečiai; de fatele 1741 (Ktk Jǫ I: 59ᵃ) = *Salėlė Kūk­tiškės Ut; de Sienowe 1682 (Vdn Kǫ III: 3ᵇ) = *Senovė Vidėniškiai Mlt; de loco fenobe 1760 (Blnk Kǫ II: 49ᵇ) = *Senobė Vidėniškiai Mlt; ex Szłapiaberžė 1715 (Dt Kǫ: 166ᵃ) = *Šłapiaberžė, de Sztapabierže 1740 (Dt Kǫ: 390ᵇ), de Sztapaberže 1761 (Dt Kǫ: 369ᵇ) = Šłapāberžė Dotnuvā Kdn; Schnuede 1564–1565 (Pėteraitis: 396) = Šunėdė || Šunidė, Dārkiemis, Balėtai, Lenkimai; Tarpupė 1542 (Pėteraitis: 401) = *Tarpupė, Tār­pupėnai, Įsrūtis, Kumečiai; de Villa Vliczete 1684 (Vdn Kǫ III: 10ᵃ), de Vliczete 1688 (Vdn Kǫ III: 35ᵃ) = Ūlyčėlė Žalvariai Mlt; Warrupe 1590 (Pėteraitis: 456) = *Varupė, később Vorupėnai Gumbinė, Nybudžiai, Springiai stb.

de Untalksnie 1740 (Lkm Kǫ I: 106ᵇ) = nyelvjárási *Untalk’s’nė., Āntalksne Liṅkmenys Ut; Pakrižie 1898 (Anonim: 64) = nyelvjárási *Pak r’ī.ž’ie., köznyelvi *Pakryžė Daugėliškis Ign; Papasžtie 1898 (Anonim: 67) = *Papaštė Kūk­tiškės (ma: Mindūnai Mlt); išz vien. Rudinie 1903 (Int ZK: 37ᵃ) = *Rūdvnė Įnturkė Mlt; de flapēberžie 1695 (Dt Kǫ: 12ᵃ), de flapieberžie 1695 (Dt Kǫ: 12ᵃ) = Šłapāberžė Dotnuvā Kdn; w Folwarku Wactawinie 1829 (Ktk Kǫ VIII: 32ᵃ), w Folwarkie Wactawinie 1827 (Ktk Kǫ VIII: 4ᵇ) = nyelvjárási *Va.cla.v’īnė., köznyelvi *Vaclovynė Kūk­tiškės Ut; de Wanaginie 1780 (Aln Kǫ XVIII: 16ᵃ) = *Vanaginė vagy *Vana­gynė Alantā Mlt, Witkamergie, Witkmergie 1893 (SG XIII: 535) = *Vilkamerge, *Vilkmėrgė, ma: Ukmergė város stb.

Ažubala 1898 (Anonim: 60) = nyelvjárási *Ažū.bala., Ažūbalė Kal­tanėnai Švnč; de Uliciela Par’ Malatensis 1788 (Int Jǫ I: 16ᵃ), de Uliczeta 1797 (Int Jǫ I: 39ᵃ) = nyelvjárási *U.l’ī.č’ėla., Ūlyčėlė Žalvariai Mlt; Pogajgala 1898 (Anonim: 60) = nyelvjárási *Pogajgala., Pāgaigalė Labanōras Švnč; Poszyta 1898 (Anonim: 22) = nyelvjárási *Paš’īla., Pašilė Giedraičiai Mlt stb.

Alsodia 1898 (Anonim: 60) = nyelvjárási *Alsod’ė., köznyelvi *Alsodė Kal­tanėnai Švnč; de Villa Untalamiestia 1745 (Lkm Kǫ II: 22ᵇ) = nyelvjárási *Untalam ē.s’t’ė., ma: Antālamėstė Saldūtiškis Ut; Blusinia 1798 (Int Jǫ I: 29ᵇ) = nyelvjárási *Blu.s’īnė., köznyelvi *Blusynė Įnturkė Mlt; Daubarizskia 1898 (Anonim: 62) = nyelvjárási *Dau­bar’iš’k’ė., köznyelvi Daubariškė Daugėliškis Ign; Wasiuliskzia 1898 (Anonim: 60) = nyelvjárási *Vas’ul’iš’k’ė., köznyelvi Vasiūliškė Liṅkmenys Ign; Pūšnia / P. GIEDROY­CENSIS 1744 (Syn: 48) = nyelvjárási *Pu.s’n’ė., köznyelvi Pūšnė Giedraičiai Mlt; Warlinia 1791 (Int Jǫ I: 29ᵇ) = nyelvjárási *Var’īnė., köznyelvi *Varlynė Įnturkė Mlt stb.

162

In Loco Abugalįzkis 1784 (Ktk MĮ N: 183ᵇ) = *Abugališkis, ma: Būgališkis Suginčiai Mlt; Ahmaińpucб 1584 (Spruogis: 5) = *Antairis dv. Tvėrai Pln; de Untotamiestis 1740 (Lkm KĮ II: 2ᵇ) = nyelvjárási *Untolamės.t’is, de Villa Antatamiestis 1744 (Lkm KĮ II: 19ᵃ) = *Antalamestis, ma: Antalamestė Saldūtiškis Ut; Żascianek apidemis / Sioto Woŷszniuny / Wojtowſtwo Łyngmianskie 1636 (Inw WC: 25ᵃ) = *Apydėmis Palūšė Ign, vö. Apydėmis Saldūtiškis Ut; Aukštadwarys 1784 IVK = Aukštādvaris Avižieniai Viln; Auksztakalnis 1898 (Anonim: 54) = Aukštākalnis Valkininkai (ma: Jakėnai Vrn); Awilajtis 1900 (SG XV/I: 54) = *Avilaitis Antāžavė Zr; de loco Ažufienis 1754 (Blnk KĮ II: 14ᵃ), de loco Azusienį 1757 (Blnk KĮ II: 34ᵇ) = nyelvjárási *Ažu.s’e.n’is Bālninkai Mlt; Ažubalis 1900 (SG XV/I: 56) = *Ažubalis vs. Tverėčius Ign; w zascianku Ažustrupis 1831 (Ktk KĮ VIII: 82ᵃ) = *Ažustrupis Kūktiškės Ut; w Zascianku Ažuwižyntis 1829 (Ktk KĮ VIII: 30ᵇ) = *Ažuvyžintis Kūktiškės Ut; Baltuwis 1807 (NO: 2a) = *Baltuvis Veiveriai; Balnupis 1900 (SG XV/I: 77) = *Balnupis dv. Raseiniai; Beynažylis 1802 (Int KĮ: 16ᵇ) = Beināšilis Inturkė Mlt; Zascianek Blakiškis / Miasteczko Swiencianÿ 1636 (Inw WC: 34ᵃ) = *Blakiškis Švenčionys; Budwiety s 1880 (SG I: 442) = Būdvietis Zypliai (ma: Jankai Šk); Diczpalis 1807 (NO: 2a) = *Didžpalis Įngavangis Prn; Дубупис 1594 (Spruogis: 105) = *Dubupis folyó Gintiliškė; Dydwalis / P. WILKOWISCENCIS 1744 (Syn: 107) = *Didvalis Vilkaviškis; Dumsis 1898 (Anonim: 47) = *Dumsis Žąsliai Kš; Gieguzynis 1898 (Anonim: 50) = Gegužinis Krūonis (ma: Vilūnai Kš); de Genakalnis 1760 (Lkm KĮ II: 73ᵃ) = Gėniakalnis Saldūtiškis Ut; Gerwis 1807 (NO: 2a) = *Gervis Rokai Kn; Zascianek Jurgiszkis / Sioto Girminie 1636 (Inw WC: 38ᵃ) = *Jurgiškis Vidiškės Ign; de Gudakiemis 1606 (Mrk KĮ: 13ᵇ) = Gūdakiemis Merkinė Vrn; Zaścianek... Gulbinis / Włość Wydzka 1731 (Inw KZ: 13) = *Gulbinis Vidžiai (Fehéroroszország); Jodupis lub Czarny Ruczaj 1898 (Anonim: 69) = *Juodupis Tverėčius Ign; išz wien. Jodapurwis Łabanoro parap. 1901 (Int ZK: 35ᵃ) = Jūodapurvis Labanóras Švnč; Jakubczonis 1807 (NO: 2a) = *Jakubčionis Darsūniškis; Kalnialis 1902 (SG XV/II: 44) = *Kalnelis dv. Pumpėnai Ps; Katnelis 1902 (SG XV/II: 45) = *Kalnelis dv. Ak nystà (Lettország); Kentrakalnis 1854 (ED: 5) = Kentrākalnis Tvėrai (ma: Medingėnai Pln); Kieturkalnis 1902 (SG XV/II: 75) = *Keturkalnis Skaudvilė Trg; Zascianek Kimienianiszkis / Sioto możyźny / Wojtowſtwo Ozwińskie 1636 (Inw WC: 27ᵇ) = *Kimėneniškis Kazitiškis Ign; de Kriwȧgalis 1743 (Lkm KĮ II: 14ᵇ) = Krivāsalis Linkmenys Ign; de Lamiestagalis 1760 (Lkm KĮ II: 75ᵃ) = *Lames-tgalis; de villa Lapiekalnis 1757 (Lkm KĮ II: 56ᵇ) = Lāpiakalnis Linkmenys Ign; Zascianek Laudupis / Sioto Skiemie / Woitostwo Zas’eckie / Wolosc Boisa-golska 1615 (Inv VI: 38ᵇ) = *Liaudupis Skėmai Rd; Zaścianek Łynkadaržys 1820 (WDW: 82ᵇ) = *Linkadaržis Lavoriškės Viln; Łukiszkis 1898 (Anonim: 49) = Lūkiškis Krūonis Kš; Maknialaukis 1898 (Anonim: 62) = *Maknialaukis

163

Daugeliškis Ign; Måldenis 1854 (ED: 34) = *Maldenis, ma: Maldėniai Tryškiai Tl; Malūnapis 1558 (Peteraitis: 238) = porosz *Malūnapis, később litván Malūnupiai Dárkiemis; Zascianek maszniuniškis / Sioto koniuchy / Woÿtowstwo Ozwyńskie 1636 (Inw WC: 29ᵇ) = *Mašniūniškis Kazi­tiškis Ign; de Meſkafjadźis 1617 (Mrk KĮ: 101ᵇ) = nyelvjárási *Mėšk’asėdźis, ma: Mėškasalis Alovė Al; Meſkinwietyes / P. SZESZOLENSIS 1744 (Syn: 45) = *Meškinvietis Šešuoliai Ukm; Микитлавкис 1584–1585 (?) (Spruogis: 187) = *Mikitlaukis dv. Pajūris Šil; Wieś Nareyszabalis 1820 (WDW: 82ᵃ) = *Nareiš(i)abalis Lavoriškės Viln; Naujasodis 1902 (SG XVII: 372) = *Naujasodis f. Ro-zalimas Pkr; Nausodis 1902 (SG XV/II: 372) = *Naušodis Naušodis Pln; Hanuszy(ski czyli Onuszki 1898 (Anonim: 39) = Õnuškis Õnuškis Trak; Potukalnis 1854 (ED: 2) = Pālukalnis Tvėrai Pln; Pomatdenis 1854 (ED: 34) = *Pa-maldenis Tryškiai; de Papūtakalnis 1760 (Lkm KĮ II: 70ᵃ) = Pāpilakalnis Taurāgnai Utn; Pirciupis 1898 (Anonim: 53) = nyelvjárási *P’ir’č’up’is, köznyelvi *Pirčiupis, ma: Pirčiupiai Valkininkai Vrn; Raudanalaukis tub Czerwonopole 1898 (Anonim: 69) = nyelvjárási *Raudanalaukis Švenčionys; de Raudanupis 1821 (Int JĮ I: 110ᵇ) = *Raudonupis Inturkė Mlt; W puscie Zascianek Salawarti / Miasteczko Przetaie 1719 (Inw Dg: 41ᵃ) = *Salavartis Perloja Vrn; Simonaitis 1807 (NO: 2a) = *Simonaitis Rokai Kn; Smiltinis 1854 (ED: 2) = *Smiltinis Telšiai; Szilinis 1854 (ED: 2) = *Šilinis Telšiai; Szylwetis 1807 (NO: 2) = *Šilvietis Liepalótai, ma: Šilvietė Lukšiai Šk; Szytalis czyli Borek 1898 (Anonim: 45) = nyelvjárási *Šilalis, köznyelvi *Šilelis Žiežmariai Kš; de Pago Szylasiodis 1633 (Pln KĮ: 84ᵃ) = *Šilasodis Plungė; Zascianek Traka Ławkij / Wies Żwirzdany / Włość Dawgowska 1719 (Inw Dg: 23ᵇ) = *Trakalaukis Daugai Al; Upis 1898 (Anonim: 62) = Ūpis Daugeliškis Ign; Užalksni̇nis 1854 (ED: 36) = *Užalksni̇nis Užventis; Užusamanis 1898 (Anonim: 65) = *Užusamanis Ceikiniai Ign; Waynotrakis 1807 (NO: 2a) = *Vainotrakis Rokai Kn; Zascianek warnalizdis / Sioto Garbunÿ 1636 (Inw WC: 37ᵇ) = *Varnalizdis Zūikos Ign; Warnoszylis 1807 (NO: 2) = *Varnošilis Meištai (Būblėliai Šk); Witkampis 1540 (Peteraitis: 444) = *Vitkampis, később Vidkampiai Stālupėnai, Katniavà, Jenkutkampiai, Tučiai; Widuszylis 1807 (NO: 2) = Vidūšilis Liepalótai (Lukšiai Šk); Jioto wi-kiezerel 1597 (Ukm PTA 13879: 228ᵇ) = *Vikėžeris Dusetos Zr; Wilkupis 1807 (NO: 2) = Vilkupis Liepalótai (ma: Lukšiai Šk); Wingis / P. PODBRZEZENSIS 1744 (Syn: 43) = *Vingis Pabėržė Viln; Zascianek Żaga-raitays pusty / WŁOSC MASIADŹKA 1662 (ŽV Inv: 204) = *Žagaraitis Mósėdis Skd; Žeymelis 1807 (NO: 1) = *Žeimelis Veliuona stb.

Ha egy nem litván történeti dokumentumban egy oikonima -is végződéssel írták le, formailag megegyezik a litván egyes számú alanyeset első ragozási osztályú -is végződése a latin első és második ragozási osztályú ablativus pluralis -is végződésével; vö. a latinosított alakokat -is végződéssel (ablativus pluralis): de fodaliszkis 1679 (Lnkv KĮ: 14ᵃ),

164

vö. mai Sodėliškiai; de Degėjus 1678 (Lnkv JĮ: 21ᵃ), vö. mai Degėsiai; de Girpetrij 1702 (Jnšk KĮ: 32ᵃ), vö. mai Girpetrai; de Kautakakis 1690 (Mlt KĮ I: 37ᵇ), vö. *Kaulakiai, mai Kaūlakiai; de Nebuvėlj 1702 (Jnšk KĮ: 32ᵇ), litvánul *Nebuvėliai lenne; de Rymucis 1691 (Mlt KĮ I: 39ᵃ), vö. mai Rimūčiai; de Jabanj 1702 (Jnšk KĮ: 32ᵃ), vö. mai Sabōniai; de Vliczelis 1689 (Mlt KĮ I: 34ᵇ), vö. mai *ūlyčelės, mai Ūlyčelė stb. Feltehető, hogy a feljegyzés idején ezek a településnevek többes számú alakok voltak (vagy lehettek). A Joniškėlis és Linkuvõs templomkönyveinek azon lapjain, amelyekből itt a példák származnak, valamennyi (vagy csaknem valamennyi) településnév latin alakban, az ablativus pluralis -is végződés hozzáadásával szerepel. Ilyen latinosítási esetek valamivel gyakrabban fordulnak elő Daugailiai, Dotnuvõs, Vidēniškiai és más települések könyveiben. Néhány könyvben, például a Molėtai KĮ-ban (1682–1692), csupán egy-két ilyen eset akad. Gyakran már magából az alakból világos, hogy itt az ablativus pluralis latinosított formájáról van szó.

Azonban nem teljesen világos, hogy az alábbi esetekben litván vagy latinosított alakról van-e szó: de Janižkelij 1702 (Jnšk KĮ: 31ᵃ), vö. mai Joniškėlis; Antkalnis 1706 (Dt KĮ: 99ᵇ), vö. mai Ańt̄kalnis. Azt, hogy ezek litván alakok lennének, kizárja a többi településnév írásmódja ugyanazokon a forráslapokon: ott ezek kizárólag a latin ablativus pluralis -is végződéssel szerepelnek. Más lapokon az említett településneveket másképpen írják: Joniškėlis alakja de Janižkiei 1701 (Jnšk KĮ: 27ᵇ), azaz végződés nélkül; Ańt̄kalnis pedig többféleképpen: de Antkalnia ~1702 (Dt KĮ: 296ᵇ), De antkole 1728 (Dt KĮ: 110ᵃ) stb.

Más történeti dokumentumok adatai azt mutatják, hogy a szóban forgó településneveknek a XVII–XIX. században többes számú alakjai voltak használatban: de Janiskiey 1672 (Klov KĮ III: 60ᵇ), Janiszkelų vagy Janiszkių a Poneveže körzetben; Janiszkei⁶⁰ (Johaniszkiele); Joniszkelei božnicze mur[ine] mel[nyčia] vond[ens] Mōžupe 1854 (vagy később, a XIX. század második felében) (ED: 105). Tehát a -is (de Janižkelij) alakban a latin ablativus pluralis szerepel.

Az Antkalnis alak esetében valamivel több a bizonytalanság: nem világos, hogy e településnév egyes számú alakját tanúsíthatja-e a de Antkalnia forma (nyelvjárási *Antkal’n’a egyes számú birtokos eset: „Antkalnio”). Ugyanis előfordulnak esetek (igaz, meglehetősen ritkán), amikor ilyen módon szlávosítják a településneveket: de villa Narwidzia 1775 (Dgl KĮ III: 53ᵃ), vö. Narvydžiai, de Gornia 1771 (Dgl KĮ III: 43ᵃ), vö. Garniai, de Daržinia 1770 (Dgl KĮ III: 37ᵇ), vö. Daržiniai stb. – mindezekben az esetekben a többes számú alanyeset -iai végződése szlávosodik. Nehéz eldönteni, hogy a de Antkalnia forma ilyen szlávosítási eset-e, vagy egyes számú birtokos eset, amelynek végződését -ia alakban jegyezték fel; lásd még a 168–172. oldalt. Az Antkalnei 1854 (ED: 95), illetve a *Antkalniai Dotnuvà alak azt mutatja, hogy a XIX. század közepén e településnévnek többes számú alakja is létezett.

⁶⁰ Javítva erre: Janiszkėliai.

165

Az adatok hiánya miatt az egyes számú alanyeset végződése ezekben az esetekben sem rekonstruálható megbízhatóan: W Zalčianku... dugnis / Miasteczko Przertaie 1719 (Inw Dg: 41^a) = *Dugnis, *Dugnys (?) Perloja Vrn; Graužiupis 1898 (Anonim: 53) = *Graužiupis, *Graužiupys (?) Valkininkai Vrn; Kiaulupis / P. WILKOWISCENCIS 1744 (Syn: 107) = *Kiaulupis, *Kiaulupys (?) Vilkaviškis; Powyžis 1854 (ED: 36) = *Pavyžis, *Pavyžys (?) Užventis stb.

Barčys / P. DUBINCENSIS 1744 (Syn: 48) = *Barčys Dubingiai Mlt; Digris 1807 (NO: 2a) = *Digr ys Veiveriai; Zascianek nazwany Eglesys / MIASTECZKO POPIELANY 1662 (ŽV Inv: 232) = *Eglesys, mai Eglesiai Papilė Akm; Gilis 1807 (NO: 2a) = *Gylys Rokai Kn; Jāckagālis / P. ROGOVIENSIS 1744 (Syn: 72) = Jackagalys Juostininkai An; de Kiemieszis 1741 (Lkm JĮ II: 3^a) = Kemešys Saldūtiškis Ut; Koris 1807 (NO: 2) = *Korys Liepalotai (Lukšiai Šk); Łowis 1898 (Anonim: 43) = *Lovys Varėnā; Pamerkis 1898 (Anonim: 53) = *Pamerkys, mai Pamerkiai Valkininkai Vrn; Paniewezis 1887 (SG VIII: 771) = Panevėžys város; in loco Pagilbis 1779 (Ktk MĮ N: 176^b) = Pagilbýs Saldūtiškis Ut; Poderies 1807 (NO: 2a) = *Poderys Veiveriai; Tumágālis / P. ROGOVIENSIS 1744 (Syn: 72) = Tumagalys Miežiškiai Pn; Įz ieymatis 1741 (Lkm JĮ II: 3^b) = Šeimatis Taurāgnai Ut.

Dumčzus / P. WILKOWISCENSIS 1744 (Syn: 107) = *Dumčus, mai Dumčai Pilviškiai VIkv; Gojus 1898 (Anonim: 44) = *Gojus Jieżnas Prn; Karalus 1807 (NO: 2a) = *Karalius Veiveriai; de Mełkafadzius 1617 (Mrk KĮ: 105^b) = nyelvjárási *Mėškasėdžūs, mai Meškasalis Alovė Al; Nabagus 1807 (NO: 2) = *Nabagius Liepalotai (Lukšiai Šk); Naudžus 1807 (NO: 2a) = nyelvjárási *Naudžūs Veiveriai; Szalszus 1807 (NO: 2a) = *Šalč(i)us Veiveriai; Szullus 1807 (NO: 2) = *Šulius Meištai (Būblėliai Šk); de Tumasodzius 1668 (Rgv KĮ: 3^a) = *Tumasodžius, mai Tumagalys Miežiškiai Pn; Twėreczi városka, más néven Twereczius 1898 (Anonim: 68) = Tverėčius Tverėčius Ign stb.

Egyes számú birtokos eset

Kevés adatot találtunk az egyes számú birtokos eset használatára. Néhány eset a végződések azonossága miatt nem teljesen egyértelmű, mivel a helynevek nem litván nyelvű szövegben szerepelnek.

Az egyes számú birtokos eset alakjai

Pagi Mateykos 1604 (Jnš KĮ: 51^a) = *Mateikos (egyes számú alanyeset: *Mateika) Jōniškis; De Nowiosodos 1669 (Rgv JĮ I: 108^a) = *Naujasodos, vö. a mai Naujasodė Ramygala Pn; isz ul. Palakiesos 1905 (Int ZK: 40^a) = nyj. *Pala.k'esos, mai Pāluokesa Luokesā Mlt; isz Wer denos 1722 (Fenzlau: 143) *iš Verdenos, mai Vėrdainė Jonaičiai Šlu stb.

166

Pagi Mateykas 1604 (Jnš KĮ: 55ᵃ) = nyj. *Mat'eikas (egyes számú alanyeset: *Mateika) Joniškis stb.

ex kuteno pago 1613 (Mrk KĮ: 79ᵃ) = *Kutėno (egyes számú alanyeset: *Kutėnas), vö. a mai Kūtiškės Alovė Al; de Stalgo 1638 (Pln KĮ: 128ᵃ), de pago Stalgo 1639 (Pln KĮ: 134ᵃ) = *Stalgo, mai Stalgas (egyes számú alanyeset), Stalgėnai Pln; de Sandworo 1638 (Pln KĮ: 127ᵇ) = nyj. *Sandworo, mai Šendvaris Šendvaris Klp; Pagi Žalensko 1604 (Jnš KĮ: 51ᵃ) = nyj. *Žal'ensko, vö. *Žalinsko, (egyes számú alanyeset: *Žalinskas) Joniškis stb.

parap. Labanora 1900 (Int ZK: 32ᵃ) = nyj. *Labanora, Labanóras Švnč; de Lamiesta 1747 (Lkm KĮ II: 26ᵃ) = nyj. *Lam'ėsta, Laméstas Saldutiškis Ut; ex Jtalga 1628 (Pln KĮ: 44ᵇ), ex Stalga 1639 (Pln KĮ: 136ᵇ) = nyj. *Stalga, Stalgas Stalgėnai Pln stb.

Miasteczko Pertojeś czyli Przetaie 1898 (Anonim: 43) = nyj. *Perlojas, vö. *Perlojos, Perloją Nedingė Vrn; De Villa dicta Petnićies Paraphia Iżaukianensi 1670 (Krž KĮ: 200ᵃ) = nyj. *P'ėt'n'įč'es, vö. *Pėtnyčios Šaukenai Klm stb.

isz Kertojos 1901 (Int ZK: 35ᵃ) = *Kertuojos, Kertuoją Įnturkė Mlt; de Wil- kosodos 1638 (Pln JĮ: 206ᵃ) = *Vilko sodos Plungė.

de Villa Berzies 1711 (Dt KĮ: 145ᵇ) = *Beržės (egyes számú birtokos eset), Dotnuvà Kdn; isz Jukniszkies 1901 (Int ZK: 34ᵃ) = *Jukniškės, mai Jūčniškiai Joniškis Mlt; iš Mikolojiškies 1906 (Int ZK: 42ᵇ) = *Mikalojiškės, mai Mikalojiškis Joniškis Mlt; iš Pabradies Korkazyskų pléb. 1908 (Int ZK: 46ᵇ) = *Pabradės, Pabradė Švnč; iš Rateliszkies 1901 (Int ZK: 34ᵃ) = *Rateliškės (egyes számú birtokos eset), Inturkė Mlt; iš Rudinies wienasedzio 1901 (Int ZK: 35ᵃ) = *Rūdynės (egyes számú birtokos eset), Inturkė Mlt; de Jenobies 1774 (Blnk KĮ II: 9ᵃ) = nyj. *S'enob'ė.s (egyes számú birtokos eset), Bálninkai Mlt; iš Surguszkies 1901 (Int ZK: 34ᵃ) = *Surguškės, Surguškė Įnturkė Mlt; de Villa Iżlapiosios Berzies 1711 (Dt KĮ: 146ᵃ) = *Šlapiosios Beržės, mai Šlapabėržė Kdn; lowczus Wilkamirgies 1675 (Jablonskis 1937: 148) = *Vilkamirgės vagy *Vilkamergės, mai Ukmergė város stb.

de Antalietes 1694 (Dgl KĮ II: 79ᵃ) = *Antálieptės, Antá liepė Zr; išz Kirnejles maletu parapios 1902 (Int ZK: 35ᵇ) = *Kirneilės, Kirneilė Luokesà Mlt; iš Pagojeś 1905 (Int ZK: 41ᵇ) = *Pagojės, Pagojė Įnturkė Mlt.

Nem világos, hogy melyik litván helynévalak áll az alábbi esetekben: de ławciszkies 1742 (Lkm KĮ II: 10ᵃ) = *Laučiškės Liñkmenys Ign; de Iżikuntiszkies 1741 (Lkm KĮ II: 7ᵃ) = *Šikuntiškės Liñkmenys Ign; de Iżudiszies 1740 (Lkm KĮ II: 3ᵃ) = *Šūdiškės Liñkmenys Ign; de Weydiżkies 1741 (Lkm JĮ II: 3ᵇ) = *Veidiškės vagy *Vaidiškės Liñkmenys Ign stb. E térségben ugyanis sok egyes számú helynév található (-iškė). A latin szövegben való lejegyzés alapján arra következtethetünk, hogy itt az egyes számú birtokos eset szerepel. A többes számú alanyesetre azonban példa a de Kukutiszkies 1740 (Lkm KĮ I: 110ᵃ) = nyj. *Kukutíšk'ė.s, mai Kūktiškės Ut. Ezt a helynév történeti dokumentumokban előforduló egyéb írásmódjai is tanúsítják. Azokban az esetekben, amikor a helynév-

167

nem maradtak fenn napjainkig, és mivel nincs más olyan anyag, amely hiteles alakjukat tanúsítaná, egyes vagy többes számú voltuk nem állapítható meg; lehet, hogy a nem litván szövegben egyes számú birtokos eset, de az is, hogy többes számú alanyeset szerepel – e két eset alakjai egybeesnek.

Ant Escherelle⁶¹ 1539 (Pėteraitis: 92) = nyj. *Ant Ežerėlia, vö. *Ant Ežerėlio || Bumbulai Gumbinė, Nybudžiai; porakvije. Panevėže térkép 1854 (vagy később, a 19. század második felében) (ED: 105) = nyj. *Pon'ev'ež'e, Panevėžys; ex pago skroble 1630 (Pln KĮ: 59^a) = nyj. *Skrob'l'e, Skróblis Bubėnai Pln; kiejtése wienasied. Sztawinagale 1901 (Int ZK: 35^a) = nyj. *Šlav'i.nagal'a. Arniōnys Mlt és másutt de Antepunčio 1682 (Mlt JĮ II: 1^b) = *Antapunčio, mai Antāpunte Luokesà Mlt; kiejtése Czistabario Dubingiu parapios 1901 (Int ZK: 35^a) = *Čistabario, *Čistabaris Dubingiai Mlt; kiejtése Mesžkalidimio 1900 (Int ZK: 32^a) = *Meškalydimio, Meškalydimis Joniškis Mlt; de Nounojodžio (Pln KĮ: 103^b) = *Naujosodžio, mai Nausodis Nausodis Pln; kiejtése Palakajo 1903 (Int ZK: 38^a) = *Palakajo, Palakajys Labanóras Švnč; ex Pagilbiszko 1748 (Ktk MĮ N: 156^b) = *Pagilbiškio, mai Pagilbys Saldūtiškis Ut; kiejtése ul. Poundenio Joniskzio parap. 1906 (Int ZK: 42^a) = nyj. *Paun'd'en'o, mai Pavāndėnė Arniōnys Mlt; kiejtése Sztawinagalo⁶² 1900 (Int ZK: 33^a), innen Šlavinagalio 1907 (Int ZK: 44^a) = *Šlavinagalio, mai Šlavinà Arniōnys Mlt; de Tumasodžio 1673 (Rgv KĮ I: 29^b) = *Tumasodžio, mai Tumagalys Mėžiškiai Pn; kiejtése Wilkorejsczio 1900 (Int ZK: 32^b) = *Vilkaraiščio Įntur-kė Mlt és másutt.

de Genia kalnia 1751 (Lkm KĮ II: 38^a) = *G'en'akal'n'a., Gėniakalnis Saldūtiškis Ut; de Jackasodžia 1672 (Rgv JĮ I: 111^b) = nyj. *Jackasodž'a, mai Jackagalys Juostininkai An; de Miestela 1776 (Aln KĮ XVIII: 48^a) = nyj. *M'e.s't'el'a., Miestelis (Alantōs településrésze) Mlt; de Naujasodžia 1670 (Rgv KĮ I: 17^b) = nyj. *Naujasodž'a, vö. Naujasodė Ramýgala Pn; de Pagilbia 1748 (Ktk MĮ N: 155^b) = nyj.*Pag'il'b'a., mai Pagilbys Saldūtiškis Ut; de Raudonupia és de Raudon upia 1799 (Int JĮ I: 48^a) = nyj. *Raudonup'a., de Villa Raudanupia 1827 (Int JĮ I: 131^b) = nyj. *Raudanup'a., *Raudonupis Įnturkė Mlt; de Tumasodžia 1673 (Rgv KĮ I: 31^b) = *Tumasodž'a, mai Tumagalys, Mėžiškiai Pn; de Wienasedžia 1787 (Ktk MĮ N: 187^a) = *V'e.nas'ėdž'a., *Vienasėdis Kūktiškės Ut; de Werekalnia 1699 (Jnšk KĮ: 8^a), de Wierakelnia 1701 (Jnšk KĮ: 21^a) = nyj. *V'er'ekal'n'a Joniškėlis Ps; kiejtése wienaledžio Zwir-bliszkia 1900 (Int ZK: 32^a) = nyj. *Ž'v'ir'b'l'is'k'a., mai Žvirbliškės Įnturkė Mlt és másutt.

Számos olyan eset van, amikor a településnevek nem litván történeti dokumentumokban -(i)a, -(i)ą, -(i)ą végződéssel szerepelnek. Ilyen esetekben nem mindig lehet megállapí

⁶¹ Erről a településnévről lásd még a 178. oldalt.

⁶² Sztawinagalo alakját *Šlavinagalio formában kell olvasni. Ugyanis itt a lengyel helyesírást követték, az l betű pedig a lágy l’-t jelöli.

168

tani, hogy a településnév alakja litván-e, vagy éppen egyes számú birtokos esetű. Különösen sok ilyen esetet jegyeztek fel a joniškisi egyházi anyakönyvben (1599–1621). Nem teljesen világos, hogyan értelmezzük azokat az eseteket, amikor a településnév a szóban forgó végződéssel szerepel a tárgyat megnevező nomenklatúraszó mellett, amely latinul vagy lengyelül egyes számú birtokos esetben áll. ⁶³

⁶³ Pagi Baltkaicia 1600 (Jňs KĮ: 11ᵇ); Woita Balciuna Š: Baruna 1609 (Jňs KĮ: 109ᵇ); Woÿta Jurgiela Š: Beinoraicią 1610 (Jňs KĮ: 120ᵇ); Woita Kotlarza Š: Beinora 1611 (Jňs KĮ: 128ᵇ); W: Biwoinia Š: Biwainią 1609 (Jňs KĮ: 114ᵃ); Woita Budraicia Š: Budraicią 1609 (Jňs KĮ: 110ᵃ); Woÿta Dwila Š: Buiwidzią 1609 (Jňs KĮ: 111ᵃ); Woÿta Kirni Š: Burniskią 1609 (Jňs KĮ: 113ᵇ); Woita Biwoinia S Butwilą 1609 (Jňs KĮ: 109ᵇ); Šiota Butwilą 1610 (Jňs KĮ: 118ᵃ); Woita Kirnÿ Š: Dargią 1610 (Jňs KĮ: 122ᵃ); W: Łukoszailia Š: Dargaicia 1612 (Jňs KĮ: 137ᵇ); Woita Kotlarza Š: Daukšiškia 1611 (Jňs KĮ: 130ᵃ); Woÿta Dwila Š: Draseikig 1612 (Jňs KĮ: 140ᵇ); Woÿta Dwila Š: Dranfeikia 1611 (Jňs KĮ: 134ᵃ); W: Dwila Š: Dran|feikia 1612 (Jňs KĮ: 143ᵃ); Pagi Dziugi 1601 (Jňs KĮ: 19ᵇ); Woita Jurgiela Š: Dziugią 1610 (Jňs KĮ: 120ᵃ); Aduo: Dwiluycia Pagi Dweta 1605 (Jňs KĮ: 71ᵃ); Woita Dwila Š: Dwelacią 1611 (Jňs KĮ: 130ᵇ); Woÿta Budraicia Š: Eleknaicia 1612 (Jňs KĮ: 141ᵃ); Woita kirni Š: Giedwiną 1609 (Jňs KĮ: 109ᵃ); Woÿta Baltzewicza... Š: Gi-mineną 1611 (Jňs KĮ: 131ᵃ); Woÿta Balciewicza Š: Girminia 1611 (Jňs KĮ: 132ᵃ); Aduocat Mantiurgaičia... Pagi Jatenią 1600 (Jňs KĮ: 11ᵃ); Pagi Jaunią 1600 (Jňs KĮ: 13ᵃ); Šiota Jauneikia 1607 (Jňs KĮ: 90ᵃ); villae Jwoszkia 1599 (Jňs KĮ: 3ᵇ); Woÿta Kirni Š: Jwoskią 1609 (Jňs KĮ: 112ᵃ); Pagi Juodžią 1601 (Jňs KĮ: 19ᵇ); Ad. Szapnagis... Pagi Kiepalą 1600 (Jňs KĮ: 9ᵇ); Pagi Kiepalą 1604 (Jňs KĮ: 49ᵇ); Pagi Kipią 1601 (Jňs KĮ: 18ᵇ); Pagi Krixtanavcia 1604 (Jňs KĮ: 50ᵇ); Pagi Kipscia 1604 (Jňs KĮ: 48ᵇ); Poddaničh X Plebana Š: kuisaicia 1610 (Jňs KĮ: 115ᵇ); Woÿta Lukobaicia Š: Łaumakią 1612 (Jňs KĮ: 139ᵇ); Woita Paupera Š: Lepsiuną 1609 (Jňs KĮ: 109ᵇ); Woÿta Jurgiela Š: Linkaiczią 1609 (Jňs KĮ: 109ᵃ); Woita Kirnÿ Š: Lidekią 1610 (Jňs KĮ: 116ᵇ); Woÿta Kyrnÿ Šiota Lydakią 1612 (Jňs KĮ: 140ᵇ); Woÿta Łukobaicza fioto Łukobaicia 1613 (Jňs KĮ: 153ᵇ); Woita Sebestiana Š: Mekią 1610 (Jňs KĮ: 122ᵃ); Woÿta Balciuna Š: Melnią 1610 (Jňs KĮ: 122ᵃ); Woita Biwoinia Š: Mielaičią 1609 (Jňs KĮ: 114ᵇ); Woita Augustina Š: Melwidzįą 1611 (Jňs KĮ: 125ᵇ); Woita Zutaitia Š: Normanczią 1610 (Jňs KĮ: 123ᵇ); Woita Jucia S: Normancia 1612 (Jňs KĮ: 139ᵃ); Woÿta Biwoinia Š: Noruną 1609 (Jňs KĮ: 112ᵃ); Woita Kirnÿ Š: Nuraicia 1611 (Jňs KĮ: 124ᵇ); Pagi Petodžia 1600 (Jňs KĮ: 11ᵇ); Woÿta Melwidsia Š: Pociuną 1609 (Jňs KĮ: 112ᵃ); Woita Balciuna Š: Poszupią 1609 (Jňs KĮ: 113ᵃ); Woita kirni Š: Puplasą 1611 (Jňs KĮ: 131ᵃ); Šiota Puraicia 1610 (Jňs KĮ: 121ᵇ); Woita Jurgiela Š: Rubesniką 1610 (Jňs KĮ: 121ᵇ); Woita Jurgiela Š: Rudiskią 1609 (Jňs KĮ: 113ᵇ); Woÿta Jurgiela Š: Rudiskią 1609 (Jňs KĮ: 108ᵇ); Aduoc: Szapnag. Pagi Rimdžių 1601 (Jňs KĮ: 20ᵃ); W. Kyrnÿ Š: Rimlaukią 1612 (Jňs KĮ: 138ᵇ); Woÿta Beinoraicia Š: Rimsią 1611 (Jňs KĮ: 127ᵇ); Woita Benoraicia S: Rubezią 1609 (Jňs KĮ: 109ᵇ); Pagi Sargą 1601 (Jňs KĮ: 21ᵇ); Pagi Selmekią 1600 (Jňs KĮ: 11ᵇ); Pag: Silmekią 1600 (Jňs KĮ: 15ᵃ); Pagi. Įkilwonią 1600 (Jňs KĮ: 17ᵃ); Pagi Skribakią 1601 (Jňs KĮ: 24ᵇ); Woÿta Balciuna Šiota skri-bakią 1610 (Jňs KĮ: 121ᵃ); Š: skirwainią 1612 (Jňs KĮ: 137ᵇ); woita Biwoinia Š: stapakią 1611 (Jňs KĮ: 134ᵃ); Š: sliekįą 1611 (Jňs KĮ: 132ᵇ); W: Biwoinia Š: smiligą 1612 (Jňs KĮ: 143ᵇ); Woita Dwila Š: spirakią 1611 (Jňs KĮ: 128ᵇ); Woita Jurgiela Š: Staniulą 1611 (Jňs KĮ: 125ᵇ); Woÿta Sebestiana Š: stirpeikią 1612 (Jňs KĮ: 141ᵇ); Pagi Sutkuną 1600 (Jňs KĮ: 7ᵃ); Woÿta Kotlarza Š: sut-kuną 1609 (Jňs KĮ: 110ᵃ); Woÿta Augustina Š: swirplig 1610 (Jňs KĮ: 123ᵇ); Woÿta Sebestiana Šiota Sžilmią 1611 (Jňs KĮ: 129ᵃ); Aduo: Szapnag. Pagi Sztapakią 1601 (Jňs KĮ: 24ᵇ); W: Bi-woinia Š: Stapakią 1611 (Jňs KĮ: 134ᵃ); Š: shuostikią 1612 (Jňs KĮ: 135ᵃ); Woita Dwila Š: sluofikią 1600 (Jňs KĮ: 143ᵃ); Woÿta Paupera Š: Taurakią 1610 (Jňs KĮ: 123ᵇ); Woÿta Melwidsia

169

Mivel a szóvégi írásmód változó, nem teljesen világos, hogyan kell olvasni a szó végét azokban az esetekben, amikor az utolsó betű -ą vagy -ų. Ha ezek a betűk a litván nyelvjárási [a(.)]-t tükrözik, akkor litván egyes számú birtokos esetű alakokkal lehet dolgunk. A helynevek különböző eseteinek litván alakjait vizsgálva figyelembe kell venni az antroponimák analóg litván alakjait és azok helyesírását is ugyanabban a forrásban.

A joniškisi KĮ-ben három kétségtelenül egyértelmű eset található, amikor az -a-val írt helynévalak litvánnak tekintendő, mivel ugyanabban a bejegyzésben megegyezik az antroponima és a helynév egyes számú birtokos esetű alakja⁶⁴:

Aduocat: Balciuna Filius. Balcius Battuszkaitys Pat: Matulis Wiluns cum Eluta Bariuna Pagi bariuna 1600 (Jnš KĮ: 13^b).

Ugyanezen a napon, Jwoszkia faluban Jwoszkia ügyvédje, Stafula Benuraicia Marta Gryciaus vzwalinaičia és Gendrutė leánya, a keresztvízből kiemeltettek keresztszülői által: Mikaloium 3^b/4 Rymkunum és Kazziutam, Mikatoiaus Jwoszkia leányát, mindketten ugyanonnan valók, mint a gyermek. 1599 (Jnš KĮ: 3^b/4^a).

Ezekben a bejegyzésekben a helynevek és az antroponimák alakjai azonosak: cum Eluta Bariu- na Pagi bariuna – vagyis „Eliulával, Bariūnas fiával (nyelvjárási alakban *El'ula Bar'ūna), a Bariūno faluból (nyelvjárási alakban *Bar'ūna)”, villæ Jwoszkia... Kazziutam Mikatoiaus Jwoszkia... – „vagyis Ivoškio falujából (nyelvjárási alakban *Ivoš'k'a)... Mikalojaus Ivoškis (nyelvjárási alakban *Ivoš'k'a)”. Arra, hogy itt litván egyes számú birtokos eset állhat, ilyen antroponimaalakok utalnak: Aduocat: Balciuna, Aduocat: Stafula Benuraicia, Marta Gryciaus vzwalinai- cia.

Egy másik esetben szintén kétségtelenül egyes számú birtokos esetű alakkal van dolgunk:

Ugyanezen a napon, Wiluicia Mikucia falujában Wiluicia Mikucia ügyvédje, Dwithycia Jurgia keresztvízből kiemeltette Augustinum Jonela Bartoszaycia és Agnieszka fiát, Grycus Buczkaytis Balcius Norwidaitis-t, valamint Zaputa Jonela Zaf[s]ajcia leányát; mindannyian ugyanonnan valók, mint a gyermek. 1599 (Jnš KĮ: 4^b).

A Wiluicia Mikucia villæ *Vilučio mikučio (nyelvjárási alakban *V'iluič'a M'ikuč'a) esetben egy személynév (kéttagú megnevezés) birtokos esetéről van szó. Itt valószínűleg nem valódi helynévvel, hanem olyan személynévvel van dolgunk, amely még nem vált helynévvé. Ez az eset a névadás (onimizáció) kezdetét mutatja. Másfelől lehetséges, hogy a falunak volt neve (hasonló vagy más), de a bejegyzésben egy személy nevével jelölték. Pagi bariuna, vil-

Š: Titaičia 1609 (Jnš KĮ: 111^b); Woyta Jurgiela Š: Trumpaicia 1609 (Jnš KĮ: 115^a); Woita Biwoinia Š: Tubiuna 1609 (Jnš KĮ: 112^b); Aduo. Balciuna... pagi uſtupia 1600 (Jnš KĮ: 14^b); Aduo: Budrayc.... Pagi Waydminig 1600 (Jnš KĮ: 17^a); Woÿta Dwila Š: Waidminia 1609 (Jnš KĮ: 111^b); Pagi Vaguna 1604 (Jnš KĮ: 54^b); Woÿta Balciuna S Waiſnora 1610 (Jnš KĮ: 121^b); Woÿta Kimÿ Šiota Wanaga 1609 (Jnš KĮ: 113^a); Ad Jurdas... Pagi Wiknora 1600 (Jnš KĮ: 8^a); W: Benoraicia Š: Wetnora 1612 (Jnš KĮ: 140^b); Woÿta Jurgiela Š werbuszaicia 1612 (Jnš KĮ: 143^b); Woita Ambroſa Š: 3adwainia 1609 (Jnš KĮ: 111^a); Woÿtata (klaida, turi būti Woÿta) Biwoinia Š: 3elcia 1611 (Jnš KĮ: 126^a); Woÿta Šebestiana Š: 3mirkla 1609 (Jnš KĮ: 111^b) és sok más példa.

⁶⁴A példákban az antroponimák litván egyes számú birtokos esetű alakjai alá vannak húzva.

170

la Jwoszkia, a személynévi eredetű oikonimák szintén azt mutatják, hogy e konkrét helyek nevei nem régiek, mivel egyes számúak. Ezekben az esetekben azonban a birtokos eset alakjában lejegyzett nevet már valódi oikonimának lehet tekinteni; vö. több egyes számú, hímnemű oikonimával (lásd 161., 163–164., 166. o.).

Úgy tűnik, hogy az oikonimák litván egyes számú birtokos esetei valóban előfordulhatnak azokban az esetekben, amikor a litván nyelv szórendje felcserélődik abban a kifejezésben, amelyben az oikonima szerepel (ahogyan már tárgyaltuk a Wituicia Mikucia ville esetében), például: de Giteno Villa 1679 (Rgv KĮ I: 46^b) = lit. *Git'ėna (egyes számú birtokos eset), vö. Gitėnai Miežiškiai, Pn; ex kuteno pago 1613 (Mrk KĮ: 79^a) = *Kūteno (egyes számú birtokos eset), mai Kūtiškės Alovė Al, és így tovább. Az ilyen litván egyes számú birtokos eset a litván szórend következtében lehetséges. Vö. még az esetet: Walunu ville 1599 (Jnš KĮ: 4^a) = *Valiūnų kaimo, Valiūnai Buivydžiai, Pociūnai Jnš.

Hogy a Joniškisi anyakönyvben több esetben is lehetséges az oikonima litván egyes számú birtokos esete, azt az ebben az esetben lejegyzett, hasonló antroponimaalakok mutatják. Így az olyan oikonimaalakok, mint Pagi Kipsčią 1600 (Jnš KĮ: 8^b), Pagi Sargą 1601 (Jnš KĮ: 21^b), Pagi Sztapakią 1601 (Jnš KĮ: 24^b), Pagi Skribakią 1601 (Jnš KĮ: 24^b) és sok másik, különösen a latin nyelvű bejegyzésekben szereplők, akár litvánnak is tekinthetők, mivel litván jellegüket mintha alátámasztanák az említett forrás más adatai. Figyelmet érdemel azonban, hogy az egyes számú birtokos alakban lejegyzett antroponimák végződése szinte minden esetben (a kivételek ritkák) -a betűvel szerepel (Jurgaitia, Jwoszkia, Szetona, Staniula Kuisaicia, Jonula Petroszaicia, Jona Barthuszaycia stb.), más betűk pedig csak ritkán fordulnak elő (-ą, -ę, -ą). A Joniškisi anyakönyvből a tanulmány szerzője nem jegyezte ki az összes antroponimát, ezért nehéz megmondani, összesen hány olyan antroponima van, amelynek egyes számú birtokos alakjában -ą, ę, ą vagy hasonló szerepel. A megfigyelt esetekben ezek állnak: Gedžią, Matetę (= lit. *G'edž'a, *Mat'el'a):

Aduo: Staſjula Pagi Gaſciunu Fil. Anna Stephani Mixaytis Pat: Thomas Mikatoiūns cum Baniuta Gedžią 1601 (Jnš KĮ: 20^b).

Aduo: Beynoraitis, Pagi Eiktaycia. Fil: Magdalena Matetę Kuraitis Pat: Laurentius Stanaytis cum Jedwiga Jonufzaytis 1601 (Jnš KĮ: 20^a).

Ez azt mutatja, hogy az orrhangú betűk és az ékezetes betűk hosszú magánhangzókat jelölhettek. Az antroponimák egyes számú birtokos esetében azonban szinte minden esetben -a betű áll, míg az oikonimák esetében, amelyek ugyanebben az esetben is állhatnak, többnyire -ą, sokkal ritkábban -ą vagy -a (lásd a 63. lábjegyzetben szereplő példákat). Ezért nem teljesen világos, hogy feltételezhető-e: a szó végén eltérően írt betűk ugyanazt a hangot (vagy hangokat) tükrözik; vö. vajon az alábbi esetekben a Pagi Kipsčią 1600 (Jnš KĮ: 8^b), Pagi Sargą 1601 (Jnš KĮ: 21^b), Pagi Sztapakią 1601 (Jnš KĮ: 24^b) esetében az -ą, -ą ugyanúgy olvasandó-e, mint az -a a következő példákban: Jurgaitia, Jwoszkia, Szetona stb. Figyelemre méltó, hogy a Plungėi anyakönyvben (KĮ, JĮ; 1615–1660) is előfordulnak -ą betűvel írt oikonimák, például ex Kapstatą 1628 (Pln KĮ: 51^a), de nem teljesen vilá-

171

gos, hogyan kell értelmezni az -ą-t. Néhány példa arra utal, hogy hasonló esetekben az -ą, -ą betűk a litván [-a]-t jelölhették, például de Witkafodas 1639 (Pln KĮ: 135ᵇ) = lit. *Vilka sodos. Úgy tűnik, hogy formailag a Joniškisi anyakönyvben mind az oikonimák, mind az antroponimák szóvégi -ą, -ę, -ą, ę végződése egyes számú birtokos esetet jelölhet, de nem minden esetben. Ha hasonló alakok lengyel nómenklatúrai szavakkal, például a sioto szóval együtt szerepelnek, aligha tekinthetők litvánnak: Š: Mietaicia 1609 (Jnš KĮ: 114ᵇ), Š: staniulą 1610 (Jnš KĮ: 115ᵃ), Šiota Jakiskiją 1612 (Jnš KĮ: 135ᵃ) stb. Így a Joniškisi anyakönyvben a szó végén -ą, -ę, -ą, ę betűkkel lejegyzett oikonimaalakok nem teljesen egyértelműek, és a jövőben további vizsgálatot igényelnek.

Az olyan alakoktól, mint a Pagi Baltkaicia, formailag semmiben sem különböző, számos más egyház anyakönyveiben előforduló -(i)a végű alakok (kivéve a tárgyalt eseteket, amikor a latin kifejezésben litván szórend szerepel) nem tekinthetők litvánnak, mivel e források anyaga nem támasztja alá litván jellegüket. A következő esetekben: de Katnaberza 1724 (Dt KĮ: 199ᵇ), de Maciana 1724 (Dt KĮ: 200ᵃ), de Daržinia 1770 (Dgl KĮ III: 37ᵇ), de Gornia 1771 (Dgl KĮ III: 43ᵃ), de villa Narwidzia 1775 (Dgl KĮ III: 53ᵃ), de villa Szyrwidzia 1775 (Dgl KĮ III: 54ᵇ), de Pumpucia 1770 (Vdn KĮ II: 16ᵃ), de Sauginia 1771 (Vdn KĮ II: 17ᵇ), de Villa Kaironia 1771 (Vdn KĮ II: 18ᵃ) Szlawanta 1807 (NO: 2a) Įngavangis, Obszruta 1807 (NO: 2a) Įngavangis stb. a litván oikonimák különféle végződései elszlávosodnak.

de Miliaus 1684 (Mlt KĮ I: 9ᵃ) = *Miliaus, mai Miliai Mindūnai Mlt.

Egyes számú helyhatározórag

Litvánia nem litván nyelvű forrásaiban az egyes számú helyhatározó esetét mindössze egyszer jegyezték fel: Wilniuja 1893 (SG XIII: 492) = *Vilniuje, Vilnius. Amint már szó esett róla, ez a alak azért jött létre, mert a kiadvány nem litván szerkesztői nem tudták, mi ennek az oikonímának az alanyeseti alakja.

A Katyčiai templom anyakönyvében egyes számú helyhatározói esetben írt oikonímák is előfordulnak. A 20. század elején a szóban forgó oikonímák többes számúak voltak. Feltehető, hogy a nyelvjárási többes számú alanyesetben talán *Meišlauk'e „Meišlaukiai” alak létezett, amelyet egy másik nyelvjárás beszélője vagy egy nem litván írnok (pap) egyes számú nőnemű alanyesetnek, *Meišlaukė-nek értelmezhetett. Ezért alakulhattak ki feltehetően olyan mesterséges alakok, mint *Meišlaukėje, *Uostiškėje, *Šilgalėje (egyes számú helyhatározó): Meišzlaukė-je 1669 (Fenzlau: 122), vö. a mai Meišlaukiai, Usėnai Šlu, Ustjiskėje 1669 (Fenzlau: 122), vö. Uostiškiai, Katyčiai Šlu, Szilgalleje 1669 (Fenzlau: 122), vö. a mai Šilgalai, Pagėgiai, Rukai, Stoniškiai és mások. Nehéz elhinni, hogy a 17. században ezek az oikonímák csak egyes számúak lettek volna, a 20. században pedig már csak többes számúak.

172

Többes számú alanyeset

A többes számú alanyeseti alakok gyakoriak Kis-Litvániában (ezt a források jellege magyarázza – nem egyházi anyakönyvekről van szó), valamint térképeken, jegyzékekben és kézikönyvekben; valamivel nagyobb számban fordulnak elő a Bálninkai, Klóvainiai, Lińkmenys, Linkuvõs, Salantai, Utenõs és Vidėniškiai egyházi anyakönyveiben.

A többes számú alanyeset alakjai

de Akriemiev 1739 (Lkm KĮ I: 10⁶ᵇ) = Akrìemiai Kazitiškis Ign; Alsintisžkey 1807 (NO: 1) = *Alsintiškiai Serėdžius; Andruschey 1590 (Pėteraitis: 51) = Andrušai || Endrušai Dárkiemis, Žabynai; de Antamakėy 1691 (Vdn KĮ III: 50ᵇ) = Antãmakiai Bálninkai Mlt; Asmucžey 1807 (NO: 2) = *Asmūčiai Šakiai; de loco Ažūfiley 1754 (Blnk KĮ II: 17ᵃ), de loco azuzyley 1754 (Blnk KĮ II: 15ᵃ) = Ažūšiliai Vidėniškiai Mlt; Azutrakiey 1743 (Lkm KĮ II: 14ᵇ) = *Ažūtrakiai Lińkmenys Ign; de Bernatjžkiey 1743 (Lkm KĮ II: 16ᵃ) = nyelvjárási *B'er.na.t'iš'-k'ai, ma: Bernótiškis Tauragnai Ut; Bredzey 1807 (NO: 2) = Briedžiai Šakiai; Buley 1807 (NO: 2) = *Buliai Liepalótai (Lukšiai Šk); Buszkępeley 1807 (NO: 2) = *Buškelpeliai Šakiai; de Dayniey 1743 (Lkm KĮ II: 14ᵃ) = Dainiai Žuikos Ign; de Dienawagiey 1777 (Vdn KĮ II: 67ᵇ) = Dienavagiai Giedraičiai, Žalvariai Mlt; Daney 1807 (NO: 1) = *Daniai Serėdžius; Zulkiney 1584 (Pėteraitis: 95) = Čiūlkiniai Gumbinė, Nybudžiai, Gerviškėnai; de Vila Daubarjžkiey 1691 (Vdn KĮ III: 50ᵃ), de Vila Dawbarjžkiey 1691 (Vdn KĮ III: 50ᵃ) = *Daubariškiai Vidėniškiai Mlt; de Daugelisżkiey 1740 (Lkm JĮ II: 1ᵇ) = *Daugelìškiai, ma: Daugelìškis Ign; Degelgirey 1584 (Pėteraitis: 100) = *Degelgiriaì, később Deglagiriaì || Raubai Dárkiemis, Balėtai; Dirsey 1807 (NO: 2) = Dirsiai Liepalótai (ma Lukšiai Šk); de Gayweniey 1742 (Lkm KĮ II: 12ᵃ) = Gaivėniai Saldūtiškis Ut; Graszɡirey 1584 (Pėteraitis: 142) = *Gražgiriai (?), később Grisgiriai Dárkiemis, Žabynai; de Vila Grodziey 1691 (Vdn KĮ III: 50ᵇ) = Grúodžiai Paąžuoliai Mlt; Kalwey 1807 (NO: 1) = Kálviai Veliuona Jrb; Kalwey 1807 (NO: 2a) = Kálviai Vėveriai (ma Ašmintà Prn); Klewiney 1807 (NO: 2) = Kleviniai Liepalótai (ma Lukšiai Šk); Kreiwey 1807 (NO: 1) = Kreiviai Liepalótai (ma Kriūkai Šk); Kruckey 1584 (Pėteraitis: 201) = Krukai Dárkiemis, Klišiai; Kubiley 1584 (Pėteraitis: 201) = Kubìlėliai || Juodeliai Galdãpė; Kujey 1807 (NO: 2) = Kūjai Meistai (ma Kazlų Rūdà Mrj); ex villa Kuley 1639 (Slnt KĮ: 60ᵃ), de kuley 1639 (Slnt KĮ: 64ᵃ) = Kuliaì Kuliai Pln; Kumpupey 1807 (NO: 2) = Kumpupiai Šakiai; Pagi Mickey 1597 (Pėteraitis: 246) = Mikiai || Mekai Stãlupėnai, Bildviečiai; de loco Miley 1733 (Aln KĮ IV: 1ᵃ) = Miliai Mindūnai Mlt; de Nameykszcey 1765 (Ut JĮ I: 44ᵃ) = *Nameikščiai, ma Nemeikščiai Mockėnai Ut; de Naszteikiey 1784 (Dgl KĮ III: 86ᵃ) = nyelvjárási *Našlaik'ai, ma:

173

Našloniškis Spitrėnai Ut; Ratkemey 1584 (Pėteraitis: 322) = *Radkiemiai, Ra-dokiemiai Dārkiemis, Žabynai, Balupenai; Ratadelej 1539 (Pėteraitis: 321) = *Ratadāliai Pilkalnis, Kusai; de Jeliskziey 1741 (Lkm KĮ II: 4^a) = *Seliškiai, Seliškės Saldutiškis Ut; ex uilla Jeleney dicta 1639 (Slnt KĮ: 60^b) = Selėniai Sateikiai Pln; ex friebalėy⁶⁵ 1643 (Pln KĮ: 161^b) = *Šrėbaliai Plungė; Schepetzei 1584 (Pėteraitis: 384) = Šepečiai Išrutis, Didlaukiai, Žvirbliai; Szaulei 19. század, második fele (ED: 40) = Šiauliai város Šl; de villa Įzytaykey 1776 (Dgl KĮ III: 61^b) = nyelvjárási *Š'ilai'kai, ma Šileikiškės Mągučiai Zr; Szylgaley 1807 (NO: 2) = Šilga-liai Šakiai; de villa Šiožiniew 1782 (Dgl KĮ III: 84^b) = Šiožiniai Daūgailiai Ut; Schuppinej 1557, Schuppeney, év nélkül (Pėteraitis: 397) = Šupiniai || Šiupiniai Ragainė, Kraūpiškas, Girėnai; de Villa Tareyley 1737 (Aln KĮ IV: 11^a) = Tarailiai Suginčiai Mlt; Teipeney 1807 (NO: 2a) = *Taipenai, *Teipenai (?) Ūdrija Al; Telszei 1854 (ED: 2) = Telšiai város Tl; de villa uziemiszkey 1741 (Dgl KĮ III: 88^b), de villa Uziemizkey 1785 (Dgl KĮ III: 88^b) = *užėmiškiai (?), ma Užėniškės Baibiai Zr; Ussescherey 1590 (Pėteraitis: 423) = Užėžeriai Galdapė, Dūbininkai, Ežergaliai; de Warkaley 1689 (Vdn KĮ III: 39^a) = *Varkaliai Vidėniškiai Mlt; Warneteckey 1591 (Pėteraitis: 218) = *Varnatekiai, később Laukiai || Vainotai Stalūpenai, Bildviečiai; de Wieteykiey 1689 (Ant KĮ: 16^b) = Veleikiai Antālieptė Zr; de Wijeykiew 1760 (Ut JĮ I: 36^b) = Vijeikiai Mockėnai Ut; de Wyjkintay 1643 (Pln KĮ: 161^b) = *Viskintai Plungė és mások. ex uilla Bajdotay 1639 (Slnt KĮ: 60^b) = Baidotai Notėnai Skd; de Garbunay 1740 (Lkm JĮ II: 2^a) = Garbūnai Žuikos Ign; Goczukay 1807 (NO: 2) = *Goči(u)kai Šakiai; Jessai 1590 (Pėteraitis: 154) = Jasai Išrutis; Krikschtenay 1577 (Pėteraitis: 199) = Krikštenai Dārkiemis, Žabynai; Kurszenai 1854 (ED: 32) = Kuršėnai város; de Mielnikay 1761 (Ktk KĮ N: 49^a) = a népnyelvben Mel-nikai, hivatalosan Melninkai Suginčiai Mlt; de villa... mamenay 1769 (Ut JĮ: 50^a) = nyelvjárási *Ma.m'enai, ma Momėnai Kūk­tiškės Ut; de Loco Motenay 1709 (Dt KĮ: 141^b) = *Motėnai Dotnuva Kdn; de Pikczunay 1691 (Vdn KĮ III: 50^b) = Pik-čiūnai Vidėniškiai Mlt; de Pikcunay 1776 (Dgl KĮ III: 61^b) = Pikčiūnai Daūgailiai Ut; de villa Radziunay 1782 (Dgl KĮ III: 84^b) = Radžiūnai Spitrėnai Ut; Rokay 1807 (NO: 2a) = Rokai Kn; Sodenay 1584 (Pėteraitis: 363) = *Sodėnai, később Sōdarai Dārkiemis, Žabynai; de Villa Spitrenay 1707 (Dgl JĮ II: 216^a) = Spitrėnai Spitrėnai Ut; Jtraupay 1642 (Pln JĮ: 222^a) = *Straupai Plungė; Twerai porokvije 1854 (ED: 5) = Tvėrai Pln; de Wyjkintay 1638 (Pln KĮ: 161^b) = *Viskintai Plungė; de villa Wytkienay 1769 (Ut JĮ: 50^a) = *Vitkenai, vö. a mai Vitkūnai Pakalniai Ut; de Vila Zwinенay 1691 (Vdn KĮ III: 50^b) = Žvynėnai Želva Ukm; de Zlybinay 1642 (Pln JĮ: 221^b) = Žlibinai Žlibinai Pln és mások.

⁶⁵A ė betű fölötti pont lehet véletlen tintafolt.

174

Azok az esetek, amikor a többes számú alanyeset [-ai] végződését -(i)ei betűkkel jelölik: Ackmeninei 1564 (Peteraitis: 47) = Akmenynai ‖ Akmenyne Stālupeņai, Pilupeņai; Meystey 1807 (NO: 2) = Meištai Meištai (mai Būblėliai Šk); Mielkintey 1584 (Peteraitis: 53, 250) = Mielkintai ‖ Antrudupėnai Stālupeņai, Enciūnai; Starkey 1807 (NO: 2) = Starkai Šakiai (mai Sintautai Šk); de Villa Wanagiew 1734 (Aln KĮ IV: 3ᵃ) = *Vanagai Kurkliai An; Witkey 1584 (Peteraitis: 444) = *Vitkai (?), Vidkampiai Stālupeņai, Katniavà, Jenkutkampiai, Tučiai és mások.

A žemaitijai forrásokban – az egyházi és járásbírósági könyvekben – számos példa akad arra, hogy a többes számú alanyeset žemaitiai alakjai vannak feljegyezve:

de Brukale 1658 (Krž KĮ: 28ᵃ) = tarm. *Brukal'e, Brukaliai Krāžiai Klm; de Dylpłże 1616 (Pln KĮ: 2ᵃ), ex Dilpße 1629 (Pln KĮ: 56ᵇ) = tarm. *D'il'p'š'e, Dilbšiai Paukštakiai Pln; de Giedminale 1671 (Krž KĮ: 214ᵃ) = tarm. *G'ed'm'inal'e, mai Gedminiai Krāžiai Klm; Kancyde 1585 (Spruogis: 127) = tarm. *Kapsu'd'e, Kapsūdžiai Gandiṅgos vls. (mai Žlibinai Pln); de Kaupale 1657 (Krž KĮ: 6ᵃ) = tarm. *Kaupal'e, mai Kaupai Krāžiai Klm; de Kumzayte 1636 (Pln KĮ: 104ᵃ), ex Komzaite 1629 (Pln KĮ: 56ᵇ) = tarm. *Komžait'e, Kumžaičiai Kuliai Pln; de kule 1632 (Pln KĮ: 75ᵃ) = tarm. *Kul'e, Kuliai Kuliai Pln; ex Lipgire 1629 (Pln KĮ: 55ᵃ) = tarm. *L'įp'g'ir'e, de liepgiere 1633 (Pln KĮ: 87ᵃ) = tarm. *L'en'g'er'e, Liep̆g iriai Šateikiai Pln; de liplaukale 1636 (Pln KĮ: 105ᵃ) = tarm. *L'iplaukale, lásd *Lieplaukalai Plūngė; de moncže 1618 (Pln KĮ: 5ᵇ) = tarm. *Monč'e, Mančiai Grūšlaukė Krtn; de Māzunale 1659 (Krž KĮ: 48ᵇ) = tarm. *Mažunal'e, mai Mažūnai Kelmė Klm; de Narwayße 1616 (Pln KĮ: 1ᵇ), ex Norwaiße 1628 (Pln KĮ: 44ᵇ), de Norwaysze 1636 (Pln KĮ: 104ᵇ) = tarm. *Narvaiš'e, *Norvaiš'e, Narvaišiai Šateikiai Pln; Пельдайме 1590 (Spruogis: 226) = tarm. *P'eldait'e Gandiṅgos vls., vö. Peldžiai Kiaunoriai Klm; de Pago Rapsaite 1633 (Pln KĮ: 84ᵃ) = tarm. *Rapšait'e, Rapšāičiai Stalgėnai Pln; de Rezgale 1658 (Krž KĮ: 23ᵇ) = tarm. *R'iezgal'e, Rezgaliai Krāžiai Klm; Сипаӯме 1589 (Spruogis: 290) = tarm. *S'irait'e, Sirāičiai Kiaunoriai Klm vagy Gadūnāvas Tl; de Jrebale 1616 (Pln KĮ: 2ᵇ), de pago Srebale 1632 (Pln KĮ: 78ᵇ) = tarm. *S'r'iebal'e Plūngė; ex Stanele 1629 (Pln KĮ: 57ᵇ) = tarm. *Stan'el'e, Stanėliai Pln; Стипбаӯме 1598 (Spruogis: 300) = tarm. *s't'irbait'e, de Stirbate 1636 (Pln KĮ: 105ᵃ) = tarm. *S't'irbat'e, Stirbāičiai Plāteliai Pln; de Tabale 1660 (Krž KĮ: 71ᵇ) = tarm. *Tabal'e, Tabaliai Pākražantis Klm; Варнаӯме 1590 (Spruogis: 36) = tarm. *Varnaīt'e, Varnāičiai Žarėnų vls. (mai Mėdingenai Pln); Жадейкайме 1595 (Spruogis: 112) = tarm. *Žad'eikait'e, mai Žadeikiai Pādievytis Šll; de Žebre 1664 (Krž KĮ: 117ᵃ) = tarm. *Ž'eb'r'e, Žėbriai Kelmė Klm és mások.

de Kumzaycia 1636 (Pln KĮ: 104ᵇ) = tarm. *Kumžaič'a, Kumžāičiai Kuliai Pln; de Rapszaycia 1636 (Pln KĮ: 105ᵃ) = tarm. *Rapšaič'a, Rapšāičiai Stalgėnai Pln és mások.

175

Diedey 1584 (Pėteraitis: 99) = tarm. *D'ed'ei, Dėdžiai, Galdāpė, Tolminkiemis; Kalniučė kalnas Erškėčėi XVI. század vége (Spruogis: 126) = tarm. *Kal'n'ič'ė kalnas Eršk'ėt'ei, lásd *Kalnyčio kalnas Erškėčiai Treigių faluban, Šiauduvos vls. (mai Laukuva Šil); de Kaczeytey 1638 (Pln KĮ: 161ᵇ) = tarm. *Kač'ait'ei, Kačičiai Žalgiris Ktrn; de Kapsudey 1638 (Pln KĮ: 163ᵇ) = tarm. *Kapsud'ei, Kapsudžiai Žlibinai Pln; de Klepsztey 1638 (Pln KĮ: 162ᵇ) = tarm. *K'l'ep'š't'ei, Klipščiai Sendvaris Klp; de Moſtaytey 1638 (Pln KĮ: 162ᵇ) = tarm. *Mostait'ei, Mostáičiai Lapiai Klp; de Pamiedey 1634 (Pln KĮ: 102ᵇ) = tarm. *Pam'ed'ei, lásd *Pamedžiai Plungė és mások.

Példák a többes számú alanyeset -ys végződésével: Eigietonis 1898 (Anonim: 38) = Eigel onys Butrimónys (mai Pivašiūnai és Jurgeliónys Al); Wiežonis 1898 (Anonim: 35) = Vėžionys Alovė (mai Daugai Al) és mások.

A nőnemű többes számú alanyeseti alakok csak elvétve fordulnak elő a forrásokban: de Kukuliszkies 1740 (Lkm KĮ I: 110ᵃ) = tarm. *Kukut'išk'e.s, Kukt iškės Ut; Užkarklinies 1854 (ED: 36) = *Užkarklynės Užventis Klm; de Wesalkiszkęb 1678 (Lnkv KĮ: 18ᵃ) = tarm. *V'esal'k'išk'es, mai Vesėlkiškiai Linkuvà Pkr és mások.

Norgieliszkias 1898 (Anonim: 38) = Norgeliškės Butrimónys (mai Punià Al); de Villa Vefelkiskas ~1711 (Lnkv KĮ: 4ᵇ) = tarm. *V'esel'k'iškas, mai Vesélkiškiai Linkuvà Pkr és mások.

A nem litván nyelvű történeti forrásokban nehéz elkülöníteni a többes számú alanyeseti alakokat az egyes számú birtokos esetű alakoktól; lásd 167–168. o.

Többes számú birtokos esetű alakok

A többes számú birtokos esetű alakokat következetesen feljegyezték a joniškisi és molėtai anyakönyvekben (mintegy 350 különböző oikonima). Ilyenek szerepelnek Alantà, Daūgailiai, Klóvainiai, Lįnk menai, Linkuvà, Raguvà, Utenà, Vidėniškiai és más települések templomi anyakönyveiben. Néhány ilyen alak az Új-Kelet-Poroszország térképén is megtalálható (1808).

A többes számú birtokos esetű alakok

de Antapunciu 1692 (Mlt KĮ I: 45ᵃ) = *Antapūnčių Molėtai; de Eydeciu 1682 (Mlt KĮ I: 1ᵃ) = *Ediečių, dab. Aidiečiai Čiulėnai Mlt; de Eygiahu 1683 (Mlt JĮ II: 3ᵃ), de Eygietu 1687 (Mlt JĮ II: 7ᵃ) = *Eig'e.lu, dab. Aigelai Čiulėnai Mlt; de Eysietu 1689 (Mlt JĮ II: 5ᵇ) = *Eisetų Molėtai; de Akmeniu 1683 (Mlt KĮ I: 7ᵃ) = *Akmenių, Akmeniai Čiulėnai Mlt; de Vndrey kieniu 1683 (Mlt KĮ I: 5ᵇ) = tarm. *Un'd'r'eik'ėnu, Andreykieniu 1827 (Ktk KĮ VIII: 5ᵃ) = *Andreikėnų, Andreikėnai Kūktiškės Ut; de auxtkatniu 1715 (Dt KĮ: 166ᵃ) = *Aukštkalnių Dotnuvà Kdn; de Eyuiciu 1683 (Mlt KĮ I: 3ᵇ) = *Eivilčių, dab. Avilčiai Alantà Mlt;

176

de Awizieniu 1769 (Ut JĮ I: 50ᵃ) = *Avižienių, Avižėniai Taurāgnai Ut; de Aza-ru 1683 (Mlt KĮ I: 4ᵃ) = tarm. *Ažaru, bk. *Ežeru, Ežerai Molėtai; de Azubelu 1684 (Mlt KĮ I: 9ᵃ) = *Ažubalių, Ažūbaliai Molėtai; de Baliszku 1672 (Klov KĮ III: 61ᵇ) = *Bališkių, Bališkiai Rozalimas Pkr; de Bolszyszkiu 1672 (Klov KĮ III: 88ᵃ) = *Balsiškių, de Balgu 1677 (Lnkv JĮ: 21ᵃ) = *Balsių, dab. Balsiai Klōvai-niai Pkr; ex Bernataiciu 1618 (Pln JĮ: 178ᵃ) = *Bernataičiu Plungė; Pagi Berženu 1600 (Jnš KĮ: 10ᵃ), Pagi Berženiu 1604 (Jnš KĮ: 55ᵃ) = *Beržėnų, Bėržėnai Rūdiškiai Jnš; de Villa Beržensku 1711 (Dt KĮ: 145ᵃ) = *Beržinskų Dotnuvā Kdn; Czerpoku 1807 (NO: 2) = *Čerpokų Liepalōtai (dab. Lukšiai Šk); de Dauciunu 1685 (Mlt KĮ I: 13ᵇ), Dowciunu 1684 (Mlt KĮ I: 7ᵇ), Dowczu-nu 1689 (Mlt JĮ II: 10ᵃ) = *Daučiūnų Molėtai; Pagi Daugataiciu 1600 (Jnš KĮ: 16ᵃ) = *Daugalaicių, Daūgalaičiai Stupurai Jnš; Pagi Daugielu 1603 (Jnš KĮ: 45ᵇ), Š: Daugieliu 1610 (Jnš KĮ: 119ᵇ), Sioto Daugielu 1613 (Jnš KĮ: 155ᵃ) = *Daugelių, Daugėliai Kužiai Šl arba Daugėlaičiai Meškuičiai Šl; iš Degiesiu 1676 (Lnkv KĮ: 69ᵇ) = *Degėsių, Degėsiai Gūostagalis Pkr; Pagi Donilu 1600 (Jnš KĮ: 14ᵇ), S. Donilu 1616 (Jnš KĮ: 192ᵃ) = *Donylių, Donýliai Skaistgirys Jnš; de uilla Dauidu ~1711 (Lnkv KĮ: 4ᵇ) = *Davydų, dab. Dovydai Gružiai Ps; Pagi Drabayciu 1600 (Jnš KĮ: 17ᵇ) = *Drabaičių Joniškis; Pagi Drąsutaičiu 1600 (Jnš KĮ: 12ᵃ), Siota Drasutaičiu 1613 (Jnš KĮ: 146ᵃ) = *Drąsutaičių, Drąsutāičiai Satkūnai Jnš; Š. Drasuciu 1615 (Jnš KĮ: 172ᵇ) = *Drasučių, plg. Drąsučiai Kuršėnai Šl; Sioto Draseiku 1613 (Jnš KĮ: 153ᵇ) = *Drąseikių, Drąseikiai Buivydžiai Jnš; Pagi Gajciunu 1599 (Jnš KĮ: 6ᵃ) = *Gasčiūnų, Gasčiūnai Stupurai Jnš; Gribu 1807 (NO: 1) = *Grybų Kaūnas; z grudziu 1683 (Vdn KĮ III: 5ᵇ), de Grodziu 1692 (Mlt KĮ I: 44ᵇ), de Grodziu 1777 (Vdn KĮ II: 69ᵇ) = *Gruodžių, Gruōdžiai Paažuōliai Mlt; Janiszkelių arba Janiszkių porakvie 1854 (arba vėliau, XIX a. II pus.) (ED: 105) = tarm. *Jan'išk'el'u, *Jan'išk'u, dab. Joniškėlis Ps; de villa Juszkayciu 1599 (Jnš KĮ: 3ᵃ) = *Juškaičių, Juškāičiai Juodeikiai Jnš; De komzayciu 1631 (Pln KĮ: 73ᵃ) = tarm. *Komžaič'u, Kumžāičiai Kuliai Pln; de kulu 1637 (Slnt KĮ: 40ᵃ) = *Kulių, Kuliai Kuliai Pln; de Leplaw-kalu 1635 (Pln KĮ: 103ᵃ) = *Lieplaukalių Plungė; de Lukosławkiu 1643 (Pln KĮ: 156ᵇ) = *Lukoslaukių Plungė; de... Mazielu 1599 (Jnš KĮ: 1ᵃ) = *Maželių, Maželiai Juodeikiai Jnš; de Mazrimu 1636 (Pln KĮ: 105ᵃ) = *Mažrimų Plungė; Mitzkowietzu 1584 (Pėteraitis: 249) = *Mickoviečių, plg. Mickavičiai ||Žaibai, Puodžiūnai; de neſukuciu 1643 (Pln KĮ: 159ᵃ) = tarm. *N'ešuk'č'u, Nešu-kuōčiai Paukštakiai Pln; De petrafayčiu 1631 (Pln KĮ: 73ᵃ) = *Petrašaičių Plungė; ex pago puskarayčiu 1631 (Pln KĮ: 73ᵃ) = *Puškaraičių Plungė; De pur-wayčiu 1631 (Pln KĮ: 74ᵃ) = *Purvaičių, Purvāičiai Žlibinai Pln; ex pago Rapšayciu 1631 (Pln KĮ: 68ᵃ) = *Rapšaičių, Rapšāičiai Stalgėnai Pln; de feray-ciu 1631 (Pln KĮ: 71ᵃ) = *Šeraičių Plungė; de Radziunu 1682 (Mlt JĮ II: 2ᵇ), ij Radziunu 1702 (Dgl JĮ II: 88ᵃ), iz Radziunu 1702 (Dgl JĮ II: 88ᵃ) = *Radžiūnų,

177

Radžiūnai Spitrėnai Ut; Siota Raibių 1614 (Jnš KĮ: 161^a) = *Raibių Joniškis; de Rakieciu 1690 (Ant KĮ: 25^b) = tarm. *Rak’eč’u. Antalieptė Zr; Pagi Ramoszkiu 1601 (Jnš KĮ: 22^a) = *Ramoškių, Ramoškiai Skaistgirys Jnš; de pago Repjajciu 1633 (Pln KĮ: 83^b), de repbayčių 1631 (Pln KĮ: 71^a), de repbayčių 1631 (Pln KĮ: 72^a) = *Repšaičių, dab. Rapšaičiai Stalgėnai Pln; de Rekietajciu 1640 (Slnt KĮ: 70^b) = *Reketaičių, plg. Rekėtė Imbarė Krtn; Sabaczschu 1540 (Pėteraitis: 341) = tarm. *Saba(i)čių, Sabaičiai Stalupėnai, Miëlkiemis; Šiota Salgeikiu 1609 (Jnš KĮ: 114^a) = *Salgeikių Joniškis; de Jakotu 1675 (Lnkv JI: 100^a) = *Sakalų, Sakalai Stačiūnai Pkr; de Jangawiļkiu 1679 (Lnkv JI: 12^b) = *Sangaviškių Linkuvà Pkr; iz ialenu 1711 (Dt KĮ: 297^a) = *Šelėnių Dotnuvà Kdn; de Skroblu 1634 (Pln KĮ: 102^b) = *Skroblių, dab. Skróblis Bubėnai Pln; de Skruzdiėnu 1638 (Pln KĮ: 128^a) = *Skruzdenų Plungė; de fukþtybkiu 1619 (Pln JĮ: 179^b) = *Šiukštiškių, de Sandwaro Szukxtixkiu 1619 (Pln JĮ: 179^b) = *sendvario (tarm. *sandvaro) Šiukštiškių Plungė; de Wiezelu 1689 (Vdn KĮ III: 39^b) = *Vėželių, Vėželiai Luokesa Mlt; de Pažkaniu 1682 (Mlt JĮ I: 1^b) = tarm. *Paška.n’u., de Pažkoniu 1691 (Mlt KĮ I: 42^b) = *Paškonių, Paškónys Luokesa Mlt; Telšių pa-rakvije 1854 (ED: 2) = *Telšių, Telšiai; de Vliczeliu 1689 (Mlt JĮ II: 10^b), de Vlicieliu 1691 (Mlt KĮ I: 41^a), de Vliczelu 1685 (Mlt KĮ I: 12^a) = *Ūlyčėlių, Ūlyčėlė Žalvariai Mlt; Usu 1807 (NO: 2) = *Ūsų, Ūsai Šakiai (dab. Lukšiai Šk); de Vadoktu 1678 (Rgv KĮ I: 119^a) = *Vadoklių, Vadókliai Vadókliai Pn; Villa Waydminiu 1599 (Jnš KĮ: 4^a), S: Waidminiu 1613 (Jnš KĮ: 148^b) = *Vaidminių, Vaidminiai Skaistgirys Jnš; Willuszu 1807 (NO: 2) = *Viliušių Meištai (dab. Viliušiai Jankai Šk); Wirbaszu 1807 (NO: 2a) = *Virbaš(i)ų Kaunas ir kt.

Többes számú helyhatározó eset

A Katyčiai templom anyakönyvében (az egykori Klaipėdai területen) a lakott helyek nevei többes számú helyhatározó esetben szerepelnek: Kubs Krauleidys... Krauleidžūfe 1670 (Fenzlau: 124) = *Krauleidžiuose, Krauleidžiai Katyčiai Šlu; Agutte Ullozaite... Ulložūse 1669 Fenzlau: 124) = *Ulozuose, Ulozai Katyčiai Šlu; Tumosas Waidžentaitis... Waidžėnčiųfe 1672 (Fenzlau: 124) = *Vaidžėnčiuose, mai Vaižėnčiai Katyčiai Šlu stb. A litván forrásokban a többes számú helyhatározó esetet csak egyszer figyelték meg: de Rakieciosie 1694 (Ant KĮ: 41^b) = nyelvjárási *Rak’eč’a(.)s’e Antalieptė Zr.

Összetett lakotthely-nevek

Olyan esetek, amikor a lakott hely neve két szóban szerepel: Ant Escherelle 1539 (Pėteraitis: 92) = *Ant Ežerėlia, *Ant Ežerėlio ‖ Bumbulai, Gumbinė, Nybudžiai; Еймпачъ Вингисъ 1591 (Spruogis: 110) = *Eitros (nyelvjárási *Eitras) Vingis a Tverų járásban.

178

az Eitros folyó közelében, Tverų járás, Pln; Parph: Surwilijcensis de Villa Kalnu berze⁶⁶ 1713 (Dt KĮ: 156ᵃ) = *Kalnų Beržė, mai Kalnaberžė; de Kula soda 1634 (Slnt KĮ: 13ᵃ), de Kule soda 1631 (Slnt KĮ: 5ᵇ), de Kule soda 1634 (Slnt KĮ: 15ᵇ) = *Kulio (nyelvjárási *Kul’e) soda, de Kulef soda 1640 (Slnt KĮ: 80ᵃ) = *Kulės (nyelvjárási *Kul’es) soda Salantāi Krtn; Zascianek Soda Ganikta / Sioto Twirbuty / Woytostwo Zaniemenskie / Wotosc Wielonska 1615 (Inw VI: 24ᵇ) = *Sodo Ganykla Veliuona; de Stalga sodos 1638 (Pln KĮ: 128ᵃ) = *Stalgo (nyelvjárási *Stalga) sodos, mai Stalgas Stalgėnai Pln; de Jito sodu⁶⁷ 1616 (Pln KĮ: 2ᵃ) = *Šilo sodų Plungė; ex sito fodos 1625 (Pln KĮ: 35ᵇ), ex syto sodos 1628 (Pln KĮ: 45ᵃ), ex jyto sodos 1628 (Pln KĮ: 45ᵃ), ex silo sodos 1628 (Pln KĮ: 47ᵇ) = *Šilo sodos Plungė; de Szilo Jodos 1639 (Pln KĮ: 135ᵃ), de Sztapia bierzie 1758 (Dt KĮ: 339ᵃ) = *Šlapia Beržė, de Villa fzlapiosos Berzies 1711 (Dt KĮ: 146ᵃ) = *Šlapiosios Beržės, mai Šlapaberžė Dotnuvà Kdn; de Witkafodos 1639 (Pln KĮ: 135ᵇ) = *Vilko (nyelvjárási *Vilka) sodos Plungė; de Wayto vlicies 1709 (Ant KĮ II: 104ᵃ) = *Vaito ūlyčios (nyelvjárási *u.l’įč’a.s) Antālieptė Zr.

Az összetett lakotthely-nevek elemei gyakran egybeírva szerepelnek: de Kulasoda 1631 (Slnt KĮ: 4ᵇ) = *Kulio (nyelvjárási *Kul’e) soda Salantāi Krtn; Liepukalnas 1854 (ED: 3) = *Liepų Kalnas Telšiai; de Preyfafodof 1635 (Pln KĮ: 103ᵃ), de Prejfofodos 1635 (Pln KĮ: 103ᵃ) = *Preišo (nyelvjárási *P’r’eiša) sodos Plungė; Michael fzytatyš de Pago Sziłofodof 1636 (Pln KĮ: 103ᵇ), de Pago Sitosodos 1636 (Pln KĮ: 103ᵇ) = *Šilo sodos (egyes számú birtokos eset) Plungė; De Upeskumpas 1810 (Mlt KĮ X: 32ᵃ) = nyelvjárási *U.p’e.s Kumpas, köznyelvi *Upės Kampas Molėtai stb.

Úgy tűnik, hogy minden esetben az összetett lakotthely-név második, soda elemét nomenklatúraszónak tekinthetjük; vö. a változatokat: de Stalga sodos 1638 (Pln KĮ: 128ᵃ) = nyelvjárási *Stalga sodos, köznyelvi *Stalgo sodos és de Pago Stalgas 1639 (Pln KĮ: 136ᵃ) = Stalgas (egyes számú alanyeset) Pln; ex Stalga 1639 (Pln KĮ: 136ᵇ) = nyelvjárási *Stalga (egyes számú birtokos eset), mai Stalgas Stalgėnai Pln. Egyes esetekben a lakott helyet megnevező nomenklatúraszó litvánul szerepel (sodos), más esetekben latinul (Pago). Több hasonló példát is találunk, vö. de fukbtybkiu 1619 (Pln JĮ: 179ᵇ) = *Šiukštiškių és de Sandwaro Szukotxi̇ckiu 1619 (Pln JĮ: 179ᵇ) = *sendvario (nyelvjárási *sandvaro) Šiukštiškių Plungėnél. Hasonló lehet az eset a de Wayto vlicies 1709 (Ant KĮ II: 104ᵃ) = *Vaito ūlyčios (nyelvjárási *u.l’įč’a.s) Antālieptė Zr. esetében is. Így az ilyen összetett helynevek aligha tekinthetők valódiaknak.

⁶⁶ Vö. de katnaberze 1694 (Dt KĮ: 9ᵇ).

⁶⁷ Lehetséges, hogy soda is.

179

A litván oikonimák alakjainak írásmódjával kapcsolatos néhány sajátosság

A litván oikonimák alakjainak nem litván nyelvű történeti dokumentumokban alkalmazott írásmódját tárgyalni nem könnyű feladat, mivel különféle nyelveken (latinul, kancelláriai szláv nyelven, lengyelül, németül) íródott szövegekben jegyezték fel őket. Az oikonimák alakjainak írásmódja több tényezőtől függ; ezeket fontossági sorrendben soroljuk fel: a) milyen nyelvű szövegben jegyezték fel őket, b) milyen nyelvjárási területen jegyezték fel őket, c) litván (a litván nyelvet ismerő) személy írta-e le őket, d) a jegyző litvánul írt-e vagy sem, e) milyen íróhivatalban (állami, egyházi vagy magán) dolgozott a jegyző. Mindez számos törvényszerűséget tár fel, amelyek lehetővé teszik a vizsgált alakok írásmódjának számos esetét megmagyarázni.

A litván oikonimák alakjai írásmódjának talán legfontosabb vizsgálandó szempontja a magánhangzók és kettőshangzók írása, amely jelentősen változatos, és eltér a maitól. Különösen problémás a szóvégi vokalizmus, mivel, ahogyan már említettük, a végződés a leginkább veszélyeztetett morféma, és attól függően, hogyan jegyezték fel, az adott oikonimaalak litvánnak tekinthető vagy sem. A magánhangzók és kettőshangzók írásmódját azért sem könnyű tárgyalni, mert különféle nyelvjárások, írott nyelvek és idegen nyelvek jelenségei, valamint különböző helyesírási hagyományok fonódnak össze. Ezek a dolgok nem mindig különíthetők el.

A mássalhangzók írásmódja ezzel szemben nem okoz nagyobb problémát, mivel a mássalhangzókat a maihoz hasonlóan jelölik, és írásmódjuknak csak egy-két esete érdemel tárgyalást.

A magánhangzók írásmódjának áttekintése

A rövid [a] magánhangzót az a betű jelöli: A-ckmen-a 1576 (Pėteraitis: 47) = Akmenà || Akminija Pakalnė; de A-poku 1706 (Ant KĮ II: 88ᵇ) = *Apuokų Antálieptė Zr; Na Žaščian’ A-pidemis / Miasteczko Łabonary / Woytowstwo Łabonarskie 1731 (Inw KZ: 101) = Apýdemis Saldūtiškis Ut; de A-tt-a-d-a-we-nav 1696 (Kp KĮ IX: 37ᵃ) = *Atadavėnai Kupiškis; de A-zub-a-liev 1743 (Lkm KĮ II: 14ᵇ) = *Ažubalial Linkmenys Ign; de B-a-jorale 1638 (Slnt KĮ: 45ᵃ) = Bajorāliai Imbarė Skd; de Br-a-fesiu 1683 (Mlt KĮ I: 5ᵇ) = *Bradesių Molėtai; Bud-a-wietis 1539 (Pėteraitis: 89) = *Būdawietis, később Būdsedžiai || Butsedžiai Gumbinė, Vałtarkiemis; Ville D-a-gailu 1599 (Jnš KĮ: 3ᵇ) = *Dagailių Joniškis; Daub-a-rrūle 1672 (Fenzlau: 124), vö. Daubarai Pagėgiai Šl; Dubi-nik-a-s 1898 (Anonim: 42) = nyj. *Dub in’ikas, dab. Dubininkas Merkinė (ma Marcinkónys Al); Siota g-a-wenaiciu 1616 (Jnš KĮ: 194ᵃ), vö. Gavėnáičiai Meškuičiai Jnš; de Gud-a-kiemis 1606 (Mrk KĮ I: 14ᵃ) = Gùdakiemis Merkinė Vrn; ex uilla C-a-lauu ~1711–1712 (Lnkv KĮ: 7ᵃ), vö. Kalevai Pakruojis Pkr; de Kriwas-a-lis 1740 (Lkm KĮ I: 110ᵇ) = Krivášalis Linkmenys Ign; Zascianek Kul-nik-a-s... pokoniec rez nad jeziorem Birzulią / Wies KVIAKIE / WŁOSC

180

WORNIENSKA 1662 (ŽV Inv: 120) = *Kulnikas Varniai Tl; Laubensk-a-s 1807 (NO: 2a) = *Liaubenskas Veiveriai; na Zaścianku Lep-a-s-a-ta / Wieś Skietdy / WŁOSC SOŁOCKA 1731 (Inw KZ: 47) = nyj. *Liepasala, vk. *Liepasalė Šalakas Zr; Zaścianek Lynk-a-daržys 1820 (WDW: 82b) = *Linkadaržis Lavoriškės Viln; de villa Link-a-w-a 1618 (Jnš KĮ: 218b) = *Linkava, ma Linkuvà Pkr; de m-a-ne yciu 1694 (1695?) (Dgl JĮ II: 63a), vö. Manei čiai Sudeikiai Ut; de M-a-teliu 1689 (Mlt KĮ I: 34b), vö. Matėliai Inturke Mlt; Mežym-a-s / P. SVINCIANENSIS 1744 (Syn: 81) = nyj. *M'e.š'i.mas Švenčionys; de N-a-praley 1696 (Ant KĮ I: 51b) = nyj. *Napral'ai, Naprėliai Žukliškės Zr; Nárág-a-s / P. DUBINCENSIS 1744 (Syn: 48) = nyj. *Na.ragas Dubingiai Mlt; de P-a-berze 1693 (Ant KĮ I: 37a) = Pabėržė Daugailiai Ut; Zaścianek P-a-giris / WIES SKIRPSCIE / WŁOSC OLSIADŽEKA 1662 (ŽV Inv: 119) = *Pagirys Alsėdžiai Pln; na zascianku Szczurys y P-a-kalnis / Wies Rubikaicie / Włość Szeszolska 1731 (Inw KZ: 154) = *Pakalnis Šešuoliai Ukm; Na Zascianku P-a-pirtis / Wieś Samawy / Włość Jeżioroska 1731 (Inw KZ: 50) = *Papirtys Degučiai Zr; P-a-pliney 1597 (Pėteraitis: 275) = Paplyniai || Pabaliai Stalūpenai; P-a-t-a-le 1828 (Ktk KĮ VIII: 13b) = Patalė Pakaniai Ut; de Pikt-a-g-a-liu 1670 (Rgv KĮ I: 14a) = *Piktagalių, vö. ma Piktagalys Šeimyniškiai An; de villa R-a-dziunay 1782 (Dgl KĮ III: 84b) = Radžiūnai Spitrėnai Ut; de villa Sk-a-raičiū 1599 (Jnš KĮ: 1b) = *Skaraičių, ma Skariai Kepėliai Jnš; S. Skrib-a-kiu 1613 (Jnš KĮ: 149b), vö. Skribakiai Bučiūnai Jnš; Скроблин-а-съ 1597 (Spruogis: 293) = *Skro აბlynas k. Medingėnai Pln; Zaścianek soda G-a-nikl-a / Sioto Twirbuty / Wołostwo Zaniemienskie / Wołosc Wielonska 1615 (Inw VI: 24b) = *Sodo Ganykla Veliuona Jrb; Sw-a-rūje 1670 (Fenzlau: 124), vö. Svarai Katyčiai Šlu; Urbán-a-s / P. SVINCIANENSIS 1744 (Syn: 81) = nyj. *Urbanas Švenčionys; de V-a-doktu 1678 (Rgv JĮ I: 119a), vö. Vadókliai Pn; de Wien-a-sedziu 1777 (Vdn KĮ II: 69b), vö. *Vienasedžių Vidėniškiai Mlt; de Z-a-biczunu 1694 (Dgl JĮ II: 61b), vö. Zabičiūnai Antalieptė Zr; de z-a-d-a-wayniu 1707 (?) (Dgl KĮ II: 182b), vö. Žadavainiai Daugailiai Ut; Ž-a-deukaūme 1595 (Spruogis: 112) = nyj. *Žad'eikait'e, Ža-deikiai Pãdievytis Šll stb. A hosszú, hangsúlyos [a] magánhangzót az a betű jelöli: Unt-a-tamiestia 1745 (Lkm KĮ II: 22b) = nyj. *Untalam'e.s't'e., ma Antãlamėstė Saldūtiškis Ut; de Ant-a-lepte 1687 (Ant KĮ I: 9b) = Antãlieptė Antãlieptė Zr; de Ant-a-makey 1691 (Vdn KĮ III: 50b) = nyj. Antãmakiai Balninkai Mlt; Zaścianek Ant-a-rasztas / Wieś Kiakszty / Włość Wydzka 1731 (Inw KZ: 15) = *Antaraštas Vidžiai (Baltarusija); de B-a-lizkiu 1672 (Klov KĮ III: 88a), vö. Bāliškiai Rozalimas; de Bey-n-a-[żi-liś 1802 (Int KĮ: 16b) = Beinãšilis Inturke Mlt; de Bruk-a-le 1658 (Krž KĮ: 28a) = nyj. *Brukal'e, Brukãliai Kražiai Klm; Na Zasciankach... D-a-ry-mas / Wies Eydėcie / Włość Malatska 1731 (Inw KZ: 125) = *Darymas Molėtai;

181

de kahn-a-berže 1694 (Dt KĮ: 9ᵇ) = Kalnāberžė Surviliškis Kdn; de G-a-takiemis 1740 (Lkm KĮ II: 1ᵇ) = Gātakiemis Saldūtiškis Ut; de Kriw-a-salis 1740 (Lkm KĮ I: 110ᵇ) = Krivāšalis Liñkmenys Ign; de Mažun-a-le 1659 (Krž KĮ: 48ᵇ) = tájnyelvi alak: *Mažunal’e, ma Mažūnai Kelmė Klm; Nár-á-gas / P. DUBINCENSIS 1744 (Syn: 48) = tájnyelvi alak: *Na.ragas Dubingiai Mlt; ʃ-a-kiu 1683 (Mlt KĮ I: 2ᵃ), vö. Šakiai Skudūtiškis Mlt és mások.

A litván rövid [a] magánhangzót nemegyszer o betűvel jelölik: 3ascianki Aukszciob-o-lis / Wieś Antabaty / Włość Tauroginska 1731 (Inw KZ: 67) = *Aukščiobalis Taurāgnai Ut; de B-o-reykiu 1683 (Mlt KĮ I: 4ᵇ) = *Bareikių, Bareikiai Molėtai Mlt, de k-o-pciunu 1677 (Lnkv KĮ: 88ᵇ) = *Kapčiūnų, Kapčiūnai Joniškėlis Ps; a Zascianku-ban P-o-grauzie 1829 (Ktk KĮ VIII: 37ᵃ) = Pagraužė Sugínčiai Mlt; de Pokolniu 1739 (Ut KĮ I: 15ᵃ), de P-o-kolniu 1740 (Ut KĮ I: 15ᵇ) = Pakalnių Pakalniai Ut; de P-o-kryže 1770 (Dgl KĮ III: 41ᵃ) = Pakryžė Daugailiai Ut és mások.

A -ą, -ą betűkkel jelölt hangokról lásd a 168–172. oldalt.

A hosszú (hangsúlyos) [o] magánhangzót o betű jelöli: 3ascianki Aukszci-o-bolis / Wieś Antabaty / Włość Tauroginska 1731 (Inw KZ: 67) = *Aukščiobalis Taurāgnai Ut; de Get-o-galiu 1685 (Vdn KĮ III: 19ᵇ), vö. a mai Gėliōgaliai Bálninkai Mlt; Gumbr-o-nas / P. ANUSZYSCENSIS 1744 (Syn: 87) = *Gumbronas Onuškis Vrn; Zascianek Pang-o-laukis / WŁOŚĆ MASŁADŻKA 1662 (ŽV Inv: 204) = *Pangolaukis Móšėdis; Sioło R-o-czkiu 1613 (Jnš KĮ: 153ᵃ) = Rōčkiai Juodeikiai Jnš; Pagi R-o-piniku 1600 (Jnš KĮ: 7ᵃ), vö. Rōpininkai Kepāliai Jnš; de Sien-o-we 1682 (Vdn KĮ III: 3ᵇ) = *Senovė Bálninkai Mlt; Pagi Skilw-io-niu 1600 (Jnš KĮ: 12ᵇ), vö. Skilvioniai Saugėlaukis Jnš; ʃtr-o-pale 1631 (Slnt KĮ: 3ᵇ) = tájnyelvi alak: *Stropale, Stropėliai Kūlupėnai Krtn; de Zam-o-ku 1683 (Mlt JĮ II: 2ᵇ), vö. Zamōkai Mindūnai Mlt; ex uilla Zid-o-niu ~1711–1712 (Lnkv KĮ: 3ᵇ), vö. Židōniai Joniškėlis Ps és mások.

A hosszú (hangsúlytalan) [o] magánhangzót o betű jelöli: de Villa Jack-o-s-o-dzius 1671 (Rgv KĮ I: 23ᵃ) = *Jackasodžius, de Jackas-o-džia 1672 (Rgv JĮ I: 111ᵇ) = tájnyelvi alak: *Jackasodž'a, könyvben *Jackasodžio, Jackagalỹs Juostinininkai An; S-o-denay 1584 (Pēteraitis: 363) = *Sodēnai, később Sodarai Dārkiemis, Žabynai; de Isz ʃ-o-denu 1689 (Vdn KĮ III: 36ᵇ) = *Sodėnų, Sodėnai Luokesà Mlt; de Tumas-o-dzius 1668 (Rgv KĮ I: 3ᵃ) = *Tumasodžius, ma Tumagalỹs Miežiškiai Pn; Ull-o-žūse 1669 (Fenzlau: 124), ma Ulozai Katyčiai Šlu és mások.

A hosszú, hangsúlyos [o] magánhangzót a betű jelöli: de Jan-a-niu 1672 (Klov KĮ III: 61ᵇ), vö. a mai Janōnys Lauksōdis Pkr; de J-a-niskiey 1672 (Klov KĮ III: 60ᵇ) = tájnyelvi alak: *Ja.n’iš’k’ai (?), ma Joniškėlis mstl. Ps; de Wili-a-cziu 1777 (Vdn KĮ II: 66ᵃ), vö. a mai Vilijōčiai Luokesà Mlt; de Zam-a-ku 1683 (Mlt KĮ I: 1ᵇ), vö. a mai Zamōkai Mindūnai Mlt és mások.

182

A hosszú, hangsúlyos [o] magánhangzót (i)a betű jelöli azoknak a vidékeknek az oikonimáiban is, ahol ma [a], [ă] hangzik: Až-ia-nis 1898 (Anonim: 64) = tájnyelvi alak: *Až'an'i.s, Ožio- nys Naująsis Daugeliškis Ign; Beci-a-nis 1898 (Anonim: 64) = tájnyelvi alak: *B'ec'a- n'i.s Žuikos Ign; Jan-ia-nis 1898 (Anonim: 64) = tájnyelvi alak: *Jan'an'i.s, Janiōnys Naująsis Daugeliškis Ign és mások.

A hosszú, hangsúlytalan [o] magánhangzót a a betű jelöli: de Bern-a-tiszkiey 1743 (Lkm KĮ II: 16ᵃ) = tájnyelvi alak: *B'erna.t'is'k'ai, ma Bernōtiškis Linkmenys Ign; de D-a-tnawa 1706 (Dt KĮ: 96ᵇ), vö. Dotnuva Kdn; a Zascianku-ban Kierm-a-fzelis / Wies Krewny / Włość Szeszolska 1731 (Inw KZ: 153) = tájnyelvi alak: *Kerma.s'el'is Šešuoliai Uk'm és mások.

Az [a] és [o] magánhangzók írásmódja a litván történeti oikonimákban meglehetősen zavaros és összetett kérdés. Ezt mutatják a következő példák: Eua D-a-niwenia de D-a-niu 1684 (Mlt KĮ I: 8ᵃ) = *Danių, Eua D-o-nienia de D-o-niu 1690 (Mlt KĮ I: 39ᵇ) = *Donių, továbbá vö. Andree D-a-nis de D-a-nie 1687 (Mlt KĮ I: 21ᵃ), a mai beszédben csak Dōniškiai VK – ezt a tövet minden 20. századi litván forrás tanúsítja, de a hivatalos Daniškiai alak (hibás forma) Suginčiai Mlt; de L-e-luciu 1683 (Mlt KĮ I: 7ᵃ), de L-e-luciu 1686 (Mlt KĮ I: 18ᵃ) = *Lelučių vagy *Lėlučių – de L-e-luciu 1686 (Mlt KĮ I: 18ᵃ), de L-a-lyuciu 1683 (Mlt KĮ I: 7ᵃ) = tájnyelvi (mai) alak: *La(.)lučiu, továbbá vö. de L-ey-luciu 1688 (Mlt KĮ I: 25ᵇ), de a mai hivatalos L-o-lūičiai alak (hibás forma) Suginčiai Mlt. Nem világos, miért írják a 17. században o betűvel (hangsúlytalan helyzetben a-nak kellene állnia) a következő esetekben: de m-o-kiliu 1682 (Mlt JĮ II: 1ᵃ), de M-o-kiliu 1690 (Mlt KĮ I: 35ᵇ)⁶⁸, ez talán az első szótag hangsúlyosságára utalhat *Mōkylių (?) – ma = tájnyelvi alak: ma.k'il'u, hivatalos Mokyliai Suginčiai Mlt; de mik-a-tojuney 1781 (Dgl KĮ III: 83ᵇ), vö. a mai hivatalos Mik-o-lojūnai Daugailiai Ut; a mezővárosban Pusz-o-totia; a piacon Pusz-o-totia 1653, az upytėi földbíróság (Jablonskis 1937: 147) = *Pušalote (egyes számú helyhatározói alak) és vö. Pušalotas Ps és mások. A példákból egyértelmű, hogy az oikonimákat lejegyző személyek nem mindig tudták pontosan megkülönböztetni és leírni a litván [ā] és [o], illetve [ă] és [o] magánhangzókat.

A tökéletlen (változó) helyesírás miatt lehetetlen megkülönböztetni az [e] magánhangzót az [ė]-től, ezeket pedig az [ie] kettőshangzótól.

A [ė] magánhangzót ie betűkkel jelölik; az i betű a lágyság jele, például: de Villa Berz-ie-s 1711 (Dt KĮ: 145ᵇ) = *Beržės; de Villa [z]lapiosios Berz-ie-s 1711 (Dt KĮ: 146ᵃ) = *Šlapiosios Beržės, mai Šlapaberžė Dt Kdn; de fenob-ie-s 1774 (Blnk KĮ II: 9ᵃ) = tájnyelvi alak: *S'enob'e.s; de Untalksn-ie 1740 (Lkm KĮ I: 106ᵇ) = tájnyelvi alak: *Untalk's'n'e, Añtalksnė Linkmenys Ign stb. Az [ė] magánhangzó e, ia, ie betűkkel való írásáról lásd még a 167–168. oldalt. e, ia, ie

⁶⁸ Vö. azokat az oikonimákat, amelyekben a hosszú [o] magánhangzó hangsúlytalan helyzetben az utenai nyelvjárás területén [a]-vá válik: de Maletu 1691 (Mlt KĮ I: 41ᵃ = tájnyelvi alak: Ma.l'etū, Molėtai község; mamenay 1769 (Ut JĮ I: 50ᵃ = tájnyelvi alak: Ma.m'enai, Moménai Kūtiškės Ut és mások.

183

Még ha az ie betűkapcsolatot ott írják is, ahol a [ie] kettőshangzónak kellene állnia, ez még nem jelenti azt, hogy valóban az szerepel ott, például: de Azusieniu 1683 (Mlt KĮ I: 3ᵇ) = nyj. *Ažu.s'e.n'u. – az ie betűkapcsolat az = nyj. [e.] hangot jelöli. Tehát a nem litván nyelvű forrásokban az oikonimák litván alakjainak egyes fonetikai sajátosságai úgyszólván nem tükröződnek.

Az oikonimák litván alakjaiban egyáltalán nem különböztetik meg a litván [ī] [ū] hosszú magánhangzókat a rövid [ĭ], [ŭ] magánhangzóktól. Az y és i betűket felváltva használják: az egyik esetben [ī]-t, máskor [ĭ]-t jelölnek. A Plungėi keresztelési anyakönyvekben és házassági anyakönyvekben (1615–1660) a többes szám birtokos esetének hosszú (nazális) [ū] magánhangzóját néha u betű jelöli; a Linkuva-i keresztelési anyakönyvekben (1670–1711) egyetlen olyan eset van, amikor a szóban forgó esetben a hosszú (nazális) [ū] magánhangzót az on: de Vendzindz-ion ~1711 (Lnkv KĮ: 7ᵃ) betűk jelölik; vö. a mai Vienžindžiai Grūžiai Ps.

Figyelmet érdemel az a tény, hogy a Joniškio-i keresztelési anyakönyvekben (1599–1621) a hangsúlyos helyzetű [u], [ū] hangok az ugyanazon oikonimák alakjaiban, illetve az antroponimákban és a belőlük képzett oikonimákban a hangsúlyos helyzetű [ui] kettőshangzóval váltakoznak: Aduo: Zutayc Pagi Gimb-u-ciu... Pat: Augustinus Gimb-u-tis 1599 (Jnš KĮ: 3ᵃ) – Villæ Gimb-uy-ciu Aduocationis Zutaycia 1599 (Jnš KĮ: 3ᵃ), vö. a mai Gimbūčiai Skaistgirys Jnš; Pagi K-u-sayčiu 1600 (Jnš KĮ: 7ᵃ) – K-ui-sayčiu Kuniga Kle bona levatus est de fonte Bartolomeus Staniula K-ui-saicia filius 1599 (Jnš KĮ: 3ᵇ) = *Ku(i)saičių, mai Kūisiai, Kuisėliai Satkūnai Jnš; de Lel-u-ciu 1683 (Mlt KĮ I: 7ᵃ), de Lel-u-ciu 1686 (Mlt KĮ I: 18ᵃ) = *Lelučių (*Lelūčių?), továbbá vö. de Leyt-u-ciu 1688 (Mlt KĮ I: 25ᵇ) – de Lel-ui-ciu 1686 (Mlt KĮ I: 18ᵃ), de Lal-uy-ciu 1683 (Mlt KĮ I: 7ᵃ) = mai nyj. *La(.)luič'u., vö. a hivatalos Lolūčiai Suginčiai Mlt; Aduo: Beynorayč. Pagi Wayžg-u-ciu Fil: Anna Valentini Dudaytis Pat: Joannes Wayžg-ui-tis cum Gendre Vileyku ycia 1601 (Jnš KĮ: 20ᵇ), mai Vaizgūčiai Gataučiai Jnš stb.

Kettőshangzók

Az [ai] kettőshangzót az ai, aj, ay stb. betűk jelölik: de B-aj-dot-aj 1639 (Slnt KĮ: 60ᵇ) = Baidotai Notėnai Skd; de Bikun-ay 1706 (Dgl KĮ I: 170ᵃ) = Bikūnai Sudeikiai Ut; Villæ Dag-ai-lu 1599 (Jnš KĮ: 3ᵇ) = *Dagailių Joniškis; Pagi Daugat-ai-ciu 1600 (Jnš KĮ: 16ᵃ) = *Daugailaičių, Daugalaičiai Meškuičiai Šl; Ś. Dow-ay-niu 1612 (Jnš KĮ: 144ᵃ) = *Dovainių Joniškis; Pagi Drąsut-ai-čiu 1601 (Jnš KĮ: 12ᵃ), Pagi Drąsut-aj-ciu 1601 (Jnš KĮ: 23ᵃ) = *Drąsutaičių, Drąsutaičiai Satkūnai Jnš; Pagi Dwit-ay-čiu 1601 (Jnš KĮ: 21ᵇ) = *Dvilaičių, mai Dvelaičiai Skaistgirys Jnš; Endrik-ai-czūse 1669 (Fenzlau: 116) = nyj. *Endrikaičiuose, Endrikaičiai Pagėgiai Šlu; de G-ay-lužu 1690 (Mlt KĮ I: 37ᵃ) = *Gailiušių, Gailiūšiai Mindūnai Mlt; Na Zaściankach... Karwar-ay-stis / Wies Rymucie / Włość Malatska 1731 (Inw KZ: 120) = *Karvarais tis Molėtai stb.

184

Ugyancsak figyelmet érdemel az a tény, hogy a Joniškio-i keresztelési anyakönyvekben (1599–1621) az [ai] kettőshangzó az antroponimákban és a belőlük képzett oikonimákban az [ui] kettőshangzóval váltakozik: Nicolaus Bauk-ui-tis... Pagi Batk-ay-cia 1600 (Jnš KĮ: 11ᵇ), vö. a mai Bálkaičiai Saugėlaukis Jnš; Aduo: Dwit-uy-č Pagi Dwit-ay-čiu 1601 (Jnš KĮ: 21ᵇ), vö. a mai Dveláičiai Skaistgirys Jnš; Patr.’ Joannes Drob-uy-tis... Pagi Drab-ay-ciu 1600 (Jnš KĮ: 17ᵇ) = *Drabaičių, *Drobaičių (?) Joniškis; de uillâ Skar-ai-čiu 1599 (Jnš KĮ: 1ᵇ) – cum Helena Skar-ui-čia Pagi Skarią 1600 (Jnš KĮ: 14ᵇ), vö. a mai Skariai Kepaliai Jnš stb.

Az [ai] kettőshangzót az ei, ey, iey betűk is jelölik: Zascianek Azur-ey-stis / Wieś Łokaie / Włość Malatska 1731 (Inw KZ: 103) = *Ažuraistis Molėtai; de Bumbien-ey 1751 (Lkm JĮ II: 11ᵃ) = *Bumbėnai Liñkmenys Ign; de G-ey-dzie-kalnis 1786 (Skdt KĮ: 30ᵇ) = *Gaidžiakalnis Skudutiškis Mlt; de G-ey-dziu 1683 (Mlt KĮ I: 2ᵃ), de G-iey-dziu 1690 (Mlt KĮ I: 37ᵇ) = *Gaidžių, Gaidžiai Čiulėnai Mlt; de G-ey-gatu 1685 (Mlt KĮ I: 13ᵃ) = *Gaigalų, Gaigalai Alantā Mlt; de G-ey-luȥu 1682 (Mlt JĮ II: 1ᵃ), de G-iey-luȥu 1690 (Mlt KĮ I: 38ᵃ) = *Gailiušių, Gailiušiai Mindūnai Mlt; de G-ey-zuciu 1683 (Mlt KĮ I: 5ᵇ), de G-ey-ziuciu 1685 (Mlt KĮ I: 13ᵇ) = *Gaižučių, *Gaižučiai, mai Padvarniai Alantā Mlt stb. Az [ai] kettőshangzó ei betűkkel való írása két jelenséget tükrözhet: a) szlávosítást, b) nyelvjárási sajátosságokat (például az [ai]-t [ei]-ként ejthetik stb.). Figyelemre méltó, hogy a történeti oikonimákban és antroponimákban az [ai] kettőshangzót gyakrabban ey betűkkel jelölik Alanta, Antalieptė, Įnturkė, Kriaunos, Liñkmenys, Molėtai egyházi anyakönyveiben.

Az [au] kettőshangzó

Az [au] kettőshangzót az (i)au betűk jelölik: Au-kszkykéje 1669 (Fenzlau: 122), vö. a mai Auškýkiai Šlu; de au-xzta Duaris 1753 (Upn KĮ II: 8ᵇ) = *Aukštadvaris, vö. Aukštādvaris Kulvā Jon; Bried-au-ssay 1539, Bred-au-sej 1542 (Peteraitis: 84) = *Briedausiai, később Bredūnai Stalupėnai, Pilupėnai; de Vila D-au-barjzkiey 1691 (Vdn KĮ III: 50ᵃ) = *Daubariškiai Vidėniškiai Mlt; De Villa D-au-biey 1706 (Dgl KĮ I: 170ᵃ) = *Daubiai Daugailiai Ut; Pagi D-au-gataiciu 1600 (Jnš KĮ: 16ᵃ) = Daugalačiai Meškuičiai ŠI; de D-au-gieliszkey 1740 (Lkm JĮ II: 1ᵇ), mai Daugėliškis Ign; Pagi Gat-au-čiu 1600 (Jnš KĮ: 16ᵃ) = *Gataučių, Gataučiai Gataučiai Jnš; de G-au-reliey 1740 (Lkm KĮ I: 107ᵃ) = Gaurėliai Žuikos Ign; Zascianek Iszt-au-żas / WIES NVGARE / WŁOSC GORDOWSKA 1662 (ŽV Inv: 150) = *Išlaužas Paukštakiai Pln; Pagi J-au-nei-kayciu 1601 (Jnš KĮ: 20ᵇ) = *Jauneikaičiai, Siota j-au-neiku 1613 (Jnš KĮ: 148ᵇ) = Jauneikiai Pociūnai Jnš; Zascianek J-au-rys / Wies Kiiele / Włość Malatska 1731 (Inw KZ: 122) = *Jaur- Molėtai; Na Zasciaňku K-iau-klinis / Wieś Szaduykie / Włość Tauroginska 1731 (Inw KZ: 76) = *Kiauklinis Taurāgnai Ut; K-iau-lupis / P. WILKOWISCENSIS 1744 (Syn: 107) = *Kiaulupis Vilkaviškis; Zascianek Ł-au-duṗis / Sioto Skiemie / Woitostwo Zasieckie / Wolosc Boisagols-

185

ka 1615 (Inw VI: 38ᵇ) = *L(i)audupis Skėmai Rd; de L-au-ksteniey 1742 (Lkm JĮ II: 4ᵇ) = Laukštėniai Kazitiškis Ign; Zaścianek Lepat-au-kis / Wieś Andrzeiu-ny / Włość Ježioroska 1731 (Inw KZ: 47) = *Liep alaukis Zarasai; de Mil-iau-s 1684 (Mlt KĮ I: 9ᵃ) = *Miliaus (egyetlen tanya), Mil iai Mindūnai Mlt; Greg orij Jkawdajitis... de Sk-au-dale... Catharina Jk-au-dayte 1639 (Slnt KĮ: 66ᵃ) = tარმ. *Skaudal'e, Skaudaliai Imbarė Krtn és másutt.

Az [au] kettőshangzót elég gyakran az (i)aw betűkkel jelölik: de Antak-iaw-nia 1757 (Lkm JĮ II: 17ᵃ) = tარმ. *Antak'aun'a.. vö. Antakiaunis, vö. Kiauneliškis Liūkmenys Ign; Liūkmenys Ign; de Vila D-aw-barįzkiey 1691 (Vdn KĮ III: 50ᵃ) = *Daubariškiai Vidėniškiai Mlt; D-aw-ksze 1639 (Slnt KĮ: 59ᵇ), de D-aw-ksze 1637 (Slnt KĮ: 35ᵇ), de D-aw-kįbe 1640 (Slnt KĮ: 79ᵇ) = tარმ. *Dauk'ś'e, Dau-ksčiai Skd; Zaścianek Jodat-aw-kis / Wieś Andrzeiun y / Włość Ježioroska 1731 (Inw KZ: 47) = *Juodalaukis, vö. Juod alaukiai Kavoliškės Zr; de Jad-aw-glu 1696 (Ant KĮ I: 52ᵃ) = tარმ. *Ja(.)daug'l'ai, helyesen *Juodaugliai, ma Jodaugiai Žūkliškės Zr; de Kr-aw-ieliu 1686 (Mlt KĮ I: 17ᵃ) = *Kraujelių, Kraujėliai Mindūnai Mlt; de Sk-aw-dale 1634 (Slnt KĮ: 14ᵇ), de sk-aw-dale 1637 (Slnt KĮ: 34ᵃ) = tარმ. *Skaudal'e, Skaudaliai Imbarė Krtn; de β-aw-kle 1636 (Slnt KĮ: 32ᵇ) = tარმ. *Šauk'l'e, Šaukliai Mósėdis Skd és másutt.

A palatalizált mássalhangzó utáni [au] kettőshangzót olykor (de nem mindig) eu, (i)ew betűkkel jelölik, például: de K-ew-ſzyniu 1684 (Mlt KĮ I: 8ᵃ) = *K(i)aušinių, ma Kaušiniai Inturkė Mlt; de Kr-eu-ielu 1684 (Mlt KĮ I: 8ᵃ) = *Kraujelių, Kraujėliai Mindūnai Mlt; de Pak-iew-nis 1740 (Lkm KĮ II: 3ᵃ) = Pakiaunys Liūkmenys Ign és másutt.

A litván [au] kettőshangzó aw, ew stb. betűkkel való írása, ha az oikonima alakjának litván morfémái megmaradnak, pusztán helyesírási kérdésnek tekintendő, és nyilvánvalóan az esetek többségében nem kezelhető szlávosításként. A litván [au] kettőshangzót így nem egy XVII–XIX. századi írott és nyomtatott litván forrásban jelölik. A sedai nyelvjárás legrégebbi litván szövegének (1771)⁶⁹ kéziratában az [au] kettőshangzót következetesen aw betűkkel írták, a nyomtatott változatban viszont mindenütt au betűkkel: Kuniga Jona Domazewicz-iau-s, Pįżor-iau-s, JEZ-AU Chriſt-au Swenc-iau-įami Sakramenti, Tą Szwec-iau: Sakramenta, noredams T-au wisu ger-iau-s tarn-au-t stb. Így nyilvánvaló, hogy itt az [au] kettőshangzó aw vagy au betűkkel való írása csupán helyesírási hagyomány kérdése. Néhány más kéziratban is, például a K. Jablonskis által közölt, XVII. században litvánul írt eskük szövegeiben

⁶⁹ Vö. Kuniga Jona Dômaszewić-iaw-s... Piszor-iaw-s, Jez-aw Christ-aw Swenciausiami Sakramenti, Tą Szwec-iaw-si Sakramenta, ku ger-iaw-sey T-aw stužity, Sp-iaw-dimus (köpéseket), Kunas Brang-iaw-sis, Jzganitoj-aw, par Swencz-iaw-si Kuna ir Kr-aw-ij, prasz-aw, o Jez-aw mil-aw-sis, ant To Attor-iaw-s Szwenć-iaw-siami Sakramenti, patr-aw-k sirdis musu, ing Karaliste Dang-aw-s (Subačius 1997).

186

az Ukmergėi és Upytėi járás bírósági könyveinek szövegeiben a litván szavakban (közszavakban és tulajdonnevekben) az [au] kettőshangzót leggyakrabban az aw betűkkel jelölik, olykor pedig au-val: d-aw-g (sok) 1624, Upytėi földbíróság; miestali Puszotota un turg-aw-s, prie s-aw wirwe suryst liepies, teyp d-au-gal 1653, Upytėi földbíróság; Asz Iozephas Kazt-aw-skas, ia milistas pana Kasak-aw-ska panas P-aw-sza, mana Tamasz-aw-s kumet 1669, Ukmergėi uradalmi bíróság; su didzia dr-aw-gia zmoniu, io milista ponas t-aw-czus 1675, Ukmergėi uradalmi bíróság (Jablonskis 1937: 146–148).

Más nyomtatott litván forrásokban – az „Universitas Lingvarum Litvaniae” (1737)⁷⁰ névtelen litván nyelvtanban, amely Közép-Litvánia nyelvjárásait tükrözi, a žemaitiai nyelvjárás legrégebbi emlékében, a „Ziwate”-ban (1753)⁷¹, valamint A. Strazdas verseskönyvében (1818)⁷², amely a keleti aukštaitiai Kriaunai nyelvjárását képviseli – az [au] kettőshangzót szintén az au és az aw betűkkel jelölik. Az „Universitas” névtelen nyelvtanának jelentős hatása volt a Litván Nagyfejedelemségben (Subačius 1998: 40), és hozzájárulhatott ahhoz, hogy megszilárduljon a litván [au] kettőshangzó aw betűkkel való írásának hagyománya, különösen a XVIII–XIX. század első felében.

Az [au] kettőshangzót az ow: de D-ow-ciunu 1684 (Mlt KĮ I: 7^b) = *Daučiūnai Molėtai mellett; de D-ow-iociu 1689 (Mlt KĮ I: 10^a) = *Daujočių, Daujočiai Giedraičiai mellett, Mlt; de Pt-ow-ciszkey 1740 (Lkm KĮ II: 2^b) = *Plaučiškiai, mai Plaučiškės, Saldūtiškis, Ut; išz T-ou-kielu 1688 (Ant I: 145^b) = *Taukeliųból, Taukelių, Taukėliai Daugailiai mellett, Ut, és így tovább.

70 Az (i)au betűkkel írják ezekben az esetekben: P-àu-kſztis, Križ-iau-s, Sk-àu-dus, didz-iau-fias, bràng-iàu-ſias, Au-kſzcz-iau-ſias, D-au-g, d-au-gumas, ſp-àu-dziu, kt-au-ſju, àu-ginu, kt-au-piu, r-au-ginu, t-au-žiu, pt-au-dziu, pt-àu-kiu, b-au-biu, d-au-žiu, àu-gi kial-au-daw, kial-au-k, kial-au-jas (keliauja), ſk-au-da, ſk-audejo stb.; az (i)aw betűkkel pedig ezekben: K-iaw-ſzinis, J-aw-tis, Kriz-iaw-ger-iaw-ſias, Kalba... brang-iaw-ſia, Sàldz-iaw-ſias, Taw, Saw, d-àw-gio, kt-aw-ſineju, Gir-iaw (dicsértem), Gir-daw-aw, dz-iaw-gios, t-aw-kiu, tr-aw-kiu, j-àw-cziu, ſn-aw-dziu, kt-aw-ſiu, Medziodaw-aw, Kial-iaw-ju, kialaudaw-aw, kel-aw-k, kel-aw-janti, r-aw-nu, dz-iaw-nu, mok-aw, mok-iaw, mokidaw-aw, regiej-aw-s stb. (Universitas 1991).

71 A „Ziwate”-ban a litván [au]-t következetesen (i)aw betűkkel jelölik: atfyg-aw-ty, Aw-kšč-iaw-ſis, b-iaw-ri-be, d-aw-g, d-aw-gibe, d-aw-gumas, g-aw-ty, g-aw-na, k-aw-las, k-aw-lelus, kt-aw-pies, kr-aw-jes, kr-aw-jes (egyes számú alanyeset), kr-aw-je (egyes számú birtokos eset), kr-aw-jeys (többes számú eszközhatározó eset), puyk-iaw-ſis, r-aw-donas, r-aw-doty, r-aw-doj-aw, f-aw-le, žyn-aw stb. (Girdienis, Girdienienė 1997).

72 Az (i)au betűkkel írják ezeket: pl-au-kitie (plaukyti), nieužj-au-czie (neužaučia), Sz-au-ksiu, au-kszcz-iau-sis, Prigt-au-sk, nupi-au-tas, tab-iau, au-ksa (aukso), au-kszcz-iau-sia, pranasz-au-iu, s-au-ſete, p-au-ksztielis, maž-iau-sia (mažiausio), Kl-au-sik mieras Artai-au (hallgass, kedves földműves), Jez-au-s, Jez-au, cziszcz-iau-s, J-au-tielis, J-au-czias, Au-szra, b-au-bdamas; stb.; az aw betűkkel pedig: par Kunigą UNTANA DRAZD-AW-SKA, j-aw, g-aw-ni (megkapod), s-aw (neked), mat-aw (látom), t-aw (te), ugin-aw (nevelem), brundin-aw (megcsináltam), sirpin-aw (leszűrtem), n-aw-iu (tájny. nauju., azaz újat, egyes szám tárgyeset), Niekam szkadas nie dar-aw / Miszkan j-aw-cziu nie war-aw (Senkinek sem okozok kárt / Az erdőbe nem hajtok ökröket), suktai-aw (összeraktam), s-aw-ſeta, cud-aw-nam, Prasz-aw, t-aw-kan, i-aw (már).

187

Az ilyen litván [au] írásmód az oikonimákban (és antroponimákban) nem magyarázható csupán szláv hatással. A litván [au]-t az (i)ou, ow betűkkel jelölik a következő forrásokban: meglehetősen ritkán K. Sirvydas „Punktai sakymų” című művének második részében (1644)⁷³, meglehetősen gyakran, de nem minden esetben M. Smolskis (Smalščis) „Uwogos” című művében (1823)⁷⁴. A [au] kettőshangzó (i)ou betűkkel való jelölésére példák az „Universite” című műben (1737)⁷⁵ is előfordulnak. Emellett ilyen példák egyes kéziratos szövegekben is találhatók (Jablonskis 1937: 148, lásd alább.

Néhány aukštaitiai nyelvjárásban író szerző a [au] kettőshangzó első elemét, ha a hangsúlyozás emelkedő volt, hangsúlyos helyzetben [o]-ként érzékelte, és az o betűvel írta⁷⁶. Neišpažn-ou (neišpažinau), nepadar-iou (nepadariau), buw-ou (buvau), tol-ou-s (toliau), med-ou-s (medaus) és más hasonló alakok (Širwids 1929); sak-ou (sakau), Dung-ou-s (dangaus), atskl-ou-pus (atsik l až upus), žmog-ou (žmogau), d-ou-gu-mas (daugumas), par s-iou-ru bromu (siaurą), o keyp s-iow-ras ir unksztus ir ke-las (siauras); atn-ou-jinou (atnaujinau) és más hasonló alakok (Uwogos 1823). Vö. de Pt-ow-ciszkiey 1740 (Lkm KĮ II: 2^b) = *Plaučiškiai, mai Plaučiškės, Saldūtiškis, Ut. Ugyanígy néhány aukštaitiai nyelvjárásban író szerző hangsúlytalan helyzetben a [au] kettőshangzó első elemét [a]-ként érzékelte, ezért az o betűvel írta, mintha itt emelkedő hangsúly lett volna⁷⁷: sweyks karal-ou, Izrael-ou-s, Jazaus Chryft-ou-s és más hasonló alakok (Širwids 1929); daw-iow kapu asztonaliku, mana Mikatoi-ow-s arkli, daw-iow kapu dvide-simt 1669-ben az ukmergėi várbíróságon és másutt (Jablonskis 1937: 148); Viln-ou-s, atn oujin-ou és más hasonló alakok (Uwogos 1823). Vö. de D-ow-iociu 1689 (Mlt KĮ I: 10^a) =*Daujočių, Daujočiai Giedraičiai mellett, Mlt. Ezért nem helytálló azt feltételezni, hogy az ilyen esetekben szlávosítás történt.

Számos példa mutatja, hogy Litvániában legalább a XVII–XIX. század elején a [au] kettőshangzót a különböző litván nyelvű források eltérő módon jelölték. Változa-

Neišpažn-ou, nepadar-iou, turei-ou, sweyks karal-ou, daug-iou-s, buw-ou, tol-ou-s, Izrael--ou-s, Jazaus Chryft-ou-s, ir kori med-ou-s stb. (Širwids 1929).

Vö. Viln-ou-s, sak-ou, Dung-ou-s, atskl-ou-pus, žmog-ou, d-ou-gumas, par s-iou-ru bromu, o keyp s-iow-ras ir unksztus ir kelas, lab-iou-s, be skeycz-iou-s ira mana griekay, j-ou, diel Dung-ou-s kr-ou-ju sawa prateja, unt kriz-iou-s, bi-ou-ribes, greicz-iou-s, kas j-ou-czias unt grieku smertelnu, tunk-iou-s, Karal-ou-s, Nutrotij-ou wisa ir sau pati prapuldz-iou unt amžiu, rona j-ou-czias, dž-iou-gias, niesij-ou-cziu, teyp d-ou-gal, musz-iou, dar-iou, atn-ou-jin-ou, g-ou-tumem stb. Ugyanakkor számos olyan eset is van, amikor a [au]-t az (i)au betűkkel írják: r-au-da, apr-au-dot, Gier-iau-s, s-au, nesis-au-gam, sunk-iau-sioj, didž-iau-sias, d-au-gina, miel-au-sia, razumn-iau-sias, Ape Szwin cz-iau-siu Kamuniju, t-au-kia, ale tu nie j-au-czias ir nie arklis, s-aule, visu tawa kr-au-ju, maton-iau-sias stb. (Uwogos 1823).

Plg. kėcz-iow (kenčiau), kėjdaw-ow (kęsdavau) (Universitas 1991).

Erre V. Mažiulis hívta fel a cikk szerzőjének figyelmét.

Vö. A. Laigonaitė állításával: „hogy a köznyelvi litvánban a hangsúlytalan hosszú szótagokat lényegében egyetlen minta szerint ejtik. És bár cirkumflex hangsúlyúként érzékeljük őket..., nem volna pontos azt mondani, hogy hangsúlyjelük van...” (Laigonaitė 1978: 17).

188

zatokban jelölik, mind a helynevekben, mind a személynevekben. Ha a történeti forrás megőrizte az oikonima litván morfológiáját, a [au] kettőshangzó aw, ew, ou, ow és hasonló betűkkel való jelölését aligha kell szláv hatásnak tekinteni. Ez egy sajátos írásmódbeli hagyomány, amely a szláv, különösen a lengyel helyesírás hatására alakult ki.

Arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy hasonló változatosság figyelhető meg a porosz [au] közszavakban és helynevekben való írásában is. Az említett kettőshangzót ott szintén nemcsak az au, hanem az ou, ew betűkkel vagy hasonló módon jelölik: cr-au-yo E 160, kr-aw-ia III 73₁₄, kr-ew-ley II 13₁₈, kr-aw-ian III 75₁₁ (Mažiulis 1981: 281), D-au-ben 1346 és D-ou-ben 1340, D-aw-gayn 1405; Blendel-au-k 1423, Bolel-au-cs 1342, Gunel-au-ken 1331 és Bog el-aw-ken 1419, G-aw-sisl-aw-ks 1339, Gunl-aw-ke 1349; K-au-caliskis 1331 és K-aw-kowangen 1314; K-au-then 1404, K-iau-te és K-ew-te, K-eu-the, K-yaw-te 1258, Gertep-eaw-ne 1406; Cr-au-neynen 1426 és Cr-aw-neynen 1411/1419, Cr-aw-nen 1419 és hasonlók (Gerullis 1922).

Az [ei] kettőshangzó

Az [ei] és [ai] kettőshangzóról lásd a 173–175. oldalt.

Az [uo] kettőshangzó

Az [uo] kettőshangzót az uo betűkkel jelölik a következő esetekben: de Az-uo-zeru 1688 (Mlt KĮ I: 23ᵇ), vö. Ažuožerai Inturkė Mlt; Š. D-uo-bedziu 1612 (Jnš KĮ: 137ᵇ), vö. Duobėdžiai Saugėlaukis Jnš; Pagi J-uo-dziu 1601 (Jnš KĮ: 18ᵇ), vö. Juódžiai Gataučiai Jnš; de Villa Kr-uo-peley 1706 (Dgl KĮ II: 218ᵃ) = Kruopėliai Baibiai Žr; ex L-uo-ma 1673 (Rgv KĮ I: 29ᵇ) = *Luoma Raguvà; de Pabat-uo-sze 1757 (Lkm KĮ II: 57ᵇ) = *Pabaluošė Svnč; Pagi Pet-uo-dziu 1600 (Jnš KĮ: 14ᵇ), Pagi Pet-uo-dziu 1605 (Jnš KĮ: 62ᵇ) = Peluodžiai Pašvitinys Pkr; Pagi Szt-uo-stikiu 1604 (Jnš KĮ: 52ᵃ), vö. Šluostikiai Buivydžiai Jnš stb. A joniškisi KĮ, a daugailiai KĮ és a JĮ forrásokban számos olyan eset található, amikor az [uo] kettőshangzót a részben elszlávosított oikonimaalakokban is jelölik: Pagi D-uo-bedziow 1606 (Jnš KĮ: 74ᵇ), Sioto D-uo-bedzie 1614 (Jnš KĮ: 162ᵃ), vö. Duobėdžiai Saugėlaukis Jnš; de D-uo-bie 1707 (Dgl KĮ II: 179ᵃ), vö. Duobiai Daugailiai Ut; Š. i-uo-deikiow 1615 (Jnš KĮ: 170ᵃ), vö. Juodeikiai Juodeikiai Jnš; Š. J-uo-dziu 1611 (Jnš KĮ: 130ᵃ), Š. i-uo-dziow 1616 (Jnš KĮ: 191ᵃ), vö. Juódžiai Gataučiai Jnš; de Kr-uo-pele 1712 (J) (Dgl KĮ II: 205ᵃ), vö. Kruopėliai Baibiai Žr; de N-uo-degule 1707 (Dgl KĮ II: 180ᵃ), vö. Nuodėguliai Sudeikiai Ut; Pagi P-uo-dziunow 1605 (Jnš KĮ: 73ᵇ); Š. P-uo-dzjuni 1615 (Jnš KĮ: 173ᵃ), vö. Puodžiūnai Bučiūnai Jnš; Š. sl-uo-stikia 1612 (Jnš KĮ: 144ᵃ), vö. Šluostikiai Buivydžiai Jnš stb. Ugyanezekben a forrásokban számos hasonló antroponimára is van példa.

A kettőshangzó [uo>a] (hangsúlytalan helyzetben) monoftongizált alakját az utenai nyelvjárás területének forrásaiban az a betű jelöli: de J-a-dawglu 1696 (Ant KĮ I: 52ᵃ) = nyelvjárási *Ja(.)daugl'u, a köznyelvben *Juodauglių, ma Jodaugiai Žukliškės Žr; de Villa J-a-delzkielu 1733 (Aln KĮ IV: 1ᵇ) = nyelvjárási *Ja(.)diš'k'e'l'u, a köznyelvben *Juodiškėlių, ma Juodiškiai Alanta Mlt.

189

Hasonló antroponímiai esetek: Nicolaus Gr-a-dis de Dusiaty 1704 (Ant JĮ I: 160^a) = nyj. *Gra(.)d'is, közny. *Gruodys; Micháel K-a-litis⁷⁸... de Villa Pod-krzyze Parochie Dusiat. 1780 (Dgl KĮ III: 76^b) = nyj. *Ka(.)l'it'is, közny. *Kuoly-tis.

Az [uo] kettőshangzót, amely az utenai nyelvjárási területen hangsúlytalan helyzetben mára monoftongizálódott, leggyakrabban o betűvel jelölik: iz D-o-biu 1702 (Dgl KĮ II: 57^b) = nyj. *Dab'u, Duobiai Daugailiai Ut; de Grab-o-stu 1689 (Mlt KĮ I: 34^b) = nyj. *Grabastu, vö. Gabuostas (2) tó. (LUEŽ: 51); de J-o-ciu 1683 (Mlt KĮ I: 6^a) = *Jač'u, Juočiai; de J-o-daku 1682 (Mlt JĮ II: 44^b) = *Jadak'u, Juodakiai Žėlva Ukm; de J-o-daniu 1683 (Mlt KĮ I: 3^a) = nyj. *Ja(.)d'ėnu, Juodėnai Čiulėnai Mlt; Zascianek Vz-o-li-nis / Wieś Butkuny / WŁOSC SOŁOCKA 1731 (Inw KZ: 36) = nyj. *U.žal'ini.s Salakas Zr; de villa N-o-de-guley 1782 (Dgl KĮ III: 85^a) = nyj. *Nad'ėgul'ai, Nuodėguliai Sudeikiai Ut; de Pagrab-o-sciu 1692 (Mlt KĮ I: 44^b) = nyj. *Pagrabaś'č'u, Pāgrabuosčiai Vidėniškiai Mlt; de Pauai-o-nis 1743 (Ktk KĮ I: 37^a) = nyj. *Pavajan'i.s, Pāvajuonis Suginčiai Mlt és másutt; a širvintosi nyelvjárási területen: Zascianek J-o-dela / Włość Szeszolska 1731 (Inw KZ: 156) = nyj. *Ja.d'ėla Šešuoliai Ukm; a šiauliai nyelvjárási területen: P-o-dżianu Aduocationis Papera Laurentium filium Padziuna et Elenos 1599 (Jnš KĮ: 2^b) = nyj. *Padž'unu, Puodžiūnai Bučiūnai Jnš; Pagi ḃt-o-fikiau 1603 (Jnš KĮ: 44^a) – vagy e betűvel, azaz kemény [l] után [a]-val: villæ Szt-e-sty-kiu 1599 (Jnš KĮ: 2^b) = nyj. *Šlaś't'ik'u, mai Šluostikai Buivydžiai Jnš.

Vö. még a kaunasi nyelvjárási területen: de Wel-o-na 1699 (Dt KĮ: 35^b) = Veliuona, Prabaszc̀iu Wel-o-nos 1823 (Nezabitauskis 1996: 54) = Veliuonos Jrb.

A hangsúlyos helyzetben nem monoftongizálódott [uo] kettőshangzót o betűvel jelölik az utenai nyelvjárási területen: de Az-o-zeru 1683 (Mlt KĮ I: 7^a) = Ažūžeriai Inturkė Mlt; de P-o-dziu 1769 (Ut JĮ I: 50^a) = *Puodžiu, Puodžiai Mockėnai Ut; a panevėžysi nyelvjárási területen de K-o-lingu 1669 (Klov KĮ III: 41^a) = *Kuolingų, Kuólingai Pušalotas Ps; a šiauliai nyelvjárási területen: de Pakr-o-śte 1700 (Dt JĮ: 68^a) = Pakruóste Survilškis Kdn stb.

A žemaitai nyelvjárási területen az [uo] kettőshangzó [u]-vá monoftongizálódik, és u betűvel jelölik: de neszuk-u-ciu 1643 (Pln KĮ: 159^a) = nyj. *N'eśukuč'u, Nešukuočiai Paukštakiai Pln;

Ezért az [uo] kettőshangzó o betűvel való jelölése korántsem minden esetben tekinthető pusztán szláv hatásnak, különösen ott, ahol a nyelvjárási oikonimaalakokban a mo-

⁷⁸ A Kalytis vezetéknevet feltehetően szláv eredetű Kalità vezetéknévvel hozzák kapcsolatba, LPŽ I 879. A szóban forgó antroponimák azonban a kuol- elemmel is összefügghetnek, vö. Agata Kuolowa de Czyvki 1708 (?) (Dgl JĮ I: 202^b), Stob odnik Jakub Kolunas... Zaścianek Biržuny / WŁOSC SOŁOCKA 1731 (Inw KZ: 43). A Kalita antroponimát a Drūkšiai kulcsinventáriumában jegyezték fel: Stas Kalita, Krzystoph Kalita, Jan Kalita, Piotr Kalita – mindannyian a Didzi kalitowie faluból valók, 1682 (Inw KD: 45^a).

190

noftongizálódott [uo] kettőshangzó. Emellett több olyan litván forrás is van, amelyben a litván [uo] kettőshangzót o betűvel jelölik még azokban a helyzetekben is, ahol a nyelvjárásokban [uo]-nak ejtik. Vö. kuk-o-i (kukúoji),, d-o-du (dúodu), P-o-tam (púolam) és másutt (Strazdas 1991); su sousu d-o-nu (dúona), uszp-o-ta (užpúola), n-o-g wisa nupteszia ir apn-o-gina (nuóg, apnúogina), Kam-o-jas (kamúojas) és másutt (Uwogos 1823).

A mássalhangzók írása

Affrikáták

A latin szövegű oikonimák litván formáiban a litván [č], [dž] affrikátákat gyakran dӡ, c betűkkel jelölik: Pagi Bujwi-dӡ-iu 1599 (Jñš KĮ: 5ᵃ) = *Bui vydžių, Buivydžiai Buivydžiai Jnš; Dow-c-iunu 1684 (Mlt KĮ I: 7ᵇ), de Dau-c-iunu 1685 (Mlt KĮ I: 13ᵇ) *Daučiūnų Molėtai; Pagi Dwitay-c-iu 1604 (Jnš KĮ: 53ᵇ) = *Dvilaičių, dab. Dveláičiai Skaistgirys Jnš; de Jokubay-c-iey 1705 (Dt KĮ: 94ᵃ) = *Jokūbaičių, Jokūbáičiai Gudžiūnai Kdn; de maney-c-iu 1694 (1695?) (Dgl JĮ II: 63ᵃ) = *Mane ičių, Maneičiai Sudeikiai Ut ir kt.

Számos olyan eset is van azonban, amikor a litván [č], [dž] affrikátákat dӡ, cӡ, cz, ć stb. betűkkel jelölik: Pagi Dwitay-ć-iu 1601 (Jnš KĮ: 21ᵇ); Woyta Dwibucia Š. Dwelai-cӡ-iu 1606 (Jnš KĮ: 87ᵇ), Woyta Dwilia... Sioto Dwetai-cӡ-iu 1613 (Jnš KĮ: 148ᵇ) = *Dvelaičių, dab. Dveláičiai Skaistgirys Jnš; Dow-cz-unu 1689 (Mlt JĮ II: 10ᵃ) = *Daučiūnų Molėtai; de Jackaso-dӡ-ia 1672 (Rgv JĮ I: 111ᵇ) = tarm. *Jackosadžʼa. (egyes számú birtokos eset), dab. Jackagalys Juostininkai An; ӡascianek naӡwany Kan-cӡ-upis / Sioto Skiemie / Wojtostwo Zasiećkie / Wolosc Boisagolska 1615 (Inv VI: 38ᵃ) = *Kančiupis Skėmai Rd; de Tumaso-dӡ-io 1673 (Rgv KĮ I: 29ᵇ) *Tumasodžio (egyes számú birtokos eset), de Tumaso-dӡ-ia 1673 (Rgv KĮ I: 31ᵃ) = tarm. *Tumasodžʼa. (egyes számú birtokos eset), dab. Tumagalys Miežiškiai Pn ir kt.

Feltehetően a latin szövegekben azért nem jelölik (vagy következetlenül jelölik) az affrikátákat, mert a latin nyelvben nincsenek ilyen hangok. A lengyel nyelvű szövegekben a [č] affrikátát meglehetősen következetesen jelölik, a [dž]-t viszont következetlenül. A [č], [dž] affrikáták meglehetősen következetesen szerepelnek a Ragu vos KĮ-ben (1668–1688).

A latin szövegekben a litván [š], [ž] réshangokat gyakran f, s, z, ӡ stb. betűkkel jelölik: de Joway-s-u 1671 (Lnkv KĮ: 26ᵃ) = *Jovaiš(i)ų, Jovaišiai Lauk sodis Pkr; S: s-tapiakiu 1607 (Jnš KĮ: 94ᵇ) = *Šlap(i)akių, dab. Šlapakiai Kėpaliai Jnš; de f-tapeberzie 1695 (Dt KĮ: 12ᵃ), de f-lapieberzie 1695 (Dt KĮ: 12ᵃ) = Šlapiaberžė Dotnuva Kdn; ij f-ia ziniu 1703 (Dgl JĮ II: 88ᵃ) = tarm. *Šʼaʼžʼinʼu., Šióžiniai Daugailiai Ut; sioto wikie-z-erij 1597 (Ukm PTA 13879: 228ᵇ) = *Vikežeris Dusėtos Zr; Siota 3-mirklu 1616 (Jnš KĮ: 193ᵇ) = *Žmirklių, Žmirkli ai Rudiškiai Jnš, de Z-uru 1683 (Mlt KĮ I: 3ᵇ) = *Žiūrų, Žiūrai Luokesà Mlt; de villa 3-iulu 1599 (Jnš KĮ: 3ᵃ), Woyta Balciuna Š: 3-ilu 1611 (Jnš KĮ: 130ᵇ) = *Žvilių Joniškis; de Vila Z-winenay 1691 (Vdn KĮ III: 50ᵇ) = Žvynėnai

191

Žélva Ukm ir kt. A réshangokhoz tartozó litván [š], [ž] diakritikák nélküli jelölése, valamint az, hogy a [š] hangot nem a sz betűkapcsolattal írják, a latin helyesírás hatására alakulhatott ki, mivel a latin nyelvben nincsenek réshangok.

A litván [š], [ž] réshangokat β, sz, ž, z stb. betűkkel jelölik: A-ž-ubalis 1900 (SG XV/I: 56) = *Ažubalis Tverečius Ign; Pagi β-tapakiu 1600 (Jnš KĮ: 6ᵇ), Pagi Sz-tapakiu 1603 (Jnš KĮ: 45ᵃ) = *Šlapakių, Šlapakiai Kepāliai Jnš; ex fz-lapiaberze 1715 (Dt KĮ: 166ᵃ) = Šlapiaberžė Dotnuva Kdn; U-ž-alksnis 1854 (ED: 36) = *Užalksnis Užventis; U-ž-usamanis 1898 (Anonim: 65) = *Užusamanis Ceikiniai Ign; ex pago Ž-eymej dicto 1639 (Slnt KĮ: 60ᵇ) = Žeimiai Imbarė Krtn ir kt.

Feltehető, hogy azokat az oikonimanévváltozatokat, amelyekben az affrikátákat és a réshangokat nem jelölik, litvánnak kell tekinteni, mivel litván szövegekben is találhatók olyan alakok, amelyekben ezek szintén jelöletlenek, vö. patrawk s-irdis musu, S-wen-c-iausiam (Subačius 1997) stb.

A litván [k] mássalhangzót a latin helyesírási hagyomány következtében olykor c betűvel jelölik: ex uilla C-alauu ~1711–1712 (Lnkv KĮ: 7ᵃ) = *Kalevų, Kalevai Pakruojis Pkr; C-olauckis 1556 (Pėteraitis: 195) = *K(u)olaukis || Koliškiai Isrutis, Didlaukiai; de C-ubiliu 1679 (Rgv KĮ I: 63ᵃ) = *Kubilių Raguvà Pn; Šiota C-uta-ycziu 1606 (Jnš KĮ: 87ᵇ) = *Kutačių, Kutáčiai Stačiūnai Pkr; Taur-c-alnis 1539 (Pėteraitis: 403) = *Taurkalnis, később Taurkalniai Stalupėnai, Pilupėnai, Puodžiūnai.

A LDK forrásaiban a lengyel helyesírást követve a litván [l] mássalhangzót t betűvel, bár nem mindig, az [l'] hangot pedig l betűvel jelölik: Woyta Dwi-l-ia... Sioto Dwe-t-aicziu 1613 (Jnš KĮ: 148ᵇ) = *Dvelaičių, dab. Dveláčiai Skaistgirys Jnš; Pagi β-t-apakiu 1600 (Jnš KĮ: 6ᵇ) = *Šlapakių, Šlapakiai Kepāliai Jnš; ex uilla Ca-l-auu ~1711–1712 (Lnkv KĮ: 7ᵃ) = *Kalevų, Kalevai Pakruojis Pkr; de Cubi-l-iu 1679 (Rgv KĮ I: 63ᵃ) = *Kubilių Raguvà Pn; de Napra-l-ey 1696 (Ant KĮ I: 51ᵇ) = tarm. *Napral'ai, bk. Napreliai Žukliškės Zr ir kt.

Vannak olyan esetek, amikor a szó végén álló litván [s] mássalhangzót fz, sz vagy hasonló betűkkel jelölik: Antmeschkera-sz 1564 (Pėteraitis: 53) = *Antmeškeras, később Antmeškiai Darkiemis, Žābynai; de Apidwariszkie-sz 1741 (Lkm KĮ II: 5ᵃ) = *Apidvariškės (l) Linkmenys Ign; de Gieytoniszkię-sz 1740 (Lkm JĮ II: 2ᵃ) = *Geitoniškės Linkmenys Ign. Sokkal több olyan személynév is van, amelyben a litván [s]-t a szó végén szintén így jelölik. Hasonló esetek litván szövegekben is előfordulnak: Ganit karwies aszka-sz, kiawtes, ir pitkas awietes 1818 (Strazdas 1991); Ignasius Sklaustis naszli-sz ulicz. Rutienu 1900 (Int KZ: 32ᵇ). Feltehető, hogy azokban az esetekben, amikor a szó tövében [š] található, a litván [s] sz betűkapcsolattal való jelölése távoli hasonulás következtében alakulhatott ki, ezért nem tekinthető szlávosításnak. Azonban az olyan esetekben, mint Krucki-sz 1584 (Pėteraitis: 53) = *Krukis, *Krukys vagy később Krukiai Darkiemis, Klišiái; de Gatakie mi-fz 1743 (Lkm KĮ II: 13ᵇ) = Gātakiemis

192

A Saldūtiškis Ut és hasonló alakokban az [s] ilyen jelölését németesítésnek (Poroszországban), illetve szlávosításnak (Litvániában) kell tekinteni, lásd 128. o.

Az oikonimák írásmódjának e töredékes áttekintéséből kiderül, hogy a régi litván írások szavainak és az oikonimák litván alakjainak írásmódját összevetve közös törvényszerűségek figyelhetők meg. Ezek a törvényszerűségek arra engednek következtetni, hogy nem egy esetben az, amit korábban az oikonimák, különösen pedig az antroponimák tárgyalásakor szlávosításként magyaráztak (vagy próbáltak megmagyarázni) ⁷⁹, bizonyos írásbeli hagyományként, nyelvjárási sajátosságként vagy másként is értelmezhető.

Figyelmet érdemel, hogy a nem litván forrásokban lejegyzett történeti oikonimák és antroponimák nem követhetők nyomon a régi litván írásos emlékek alapján. A történeti források névanyagának és a régi írások adatainak összevetése alapján megállapítható, hogy a történeti forrásokban rögzített névanyag bizonyos részét képezi régi nyelvemlékeinknek, amelyeknek közösek az írásbeli törvényszerűségeik, s ezek más régi írásos emlékeinkre is jellemzők, ugyanakkor sajátos vonásokkal is rendelkeznek.

A történeti oikonimák litván alakjait (akárcsak az antroponimák számos litván alakját) többnyire olyan történeti dokumentumokban jegyezték le, amelyek kizárólag gyakorlati célokat szolgáltak. Ezek a dokumentumok nem nyomtatásra készültek. Ez az egyik oka annak, hogy mind az oikonimák, mind az antroponimák írásmódja annyira változatos. Senki sem törődött a névanyag adatainak pontos lejegyzésével; azokban az időkben ez nem volt fontos.⁸⁰ Nemigen törekedtek ugyanazon adatok egységes lejegyzésére, mivel nem alakultak ki egyértelműbb, megszilárdult kritériumok.

Ha összehasonlítjuk a XVII–XVIII. századi kevés számú litván kézirat szavainak írásmódját az oikonimák és antroponimák nem litván nyelvű történeti dokumentumokban való lejegyzésével a LDK területén, nagyjából azonos képet kapunk: változatos az [au] és [uo] kettőshangzók, az [ie] kettőshangzó és az [e], [ė] magánhangzók, olykor pedig az [a] és [o] magánhangzók stb. írásmódja.

Ha olyan kéziratos litván szöveg áll rendelkezésünkre, amelyben a litván szavakat tökéletlenül jegyezték le, nem kételkedünk abban, hogy litvánok (nem elszlávosítottak), és megpróbáljuk megállapítani, milyen az írásmód, illetve melyek annak törvényszerűségei. Ugyanígy kellene tekintenünk az oikonimák és antroponimák litván alakjainak változatos, gyakran tökéletlen írásmódjára is: nem a mai szemléletből kiindulva, hanem az akkori (vagyis a XVI–XVIII. századi) felfogást figyelembe véve. Az akkori írnokok – papok, szerzetesek, sőt uradalmi és bírósági tisztviselők is – bizonyára nem egy esetben nagyon pontosan jegyezték le mind az oikonimák, mind az antroponimák litván alakjait, de ezt más nyelvek írási hagyomá-

⁷⁹ Vö. Zinkevičius 1977: 98-101; Maciejauskienė 1991: 172-173, 178; Maciejauskienė 1993: 82; Maciejauskienė 1994: 18–22.

⁸⁰ Vö.: „... a személynevek alakjai jelentősen változtak, még akkor is, amikor ugyanazt az embert nevezték meg” (Zinkevičius 1991: 19).

193

…konvenciók miatt, mivel többségük, úgy tűnik, soha nem írt litvánul. Emellett a XVI–XVIII., sőt a XIX. századi litván írásbeliség emlékeinek helyesírása igen változatos. Valamivel kisebb a helyesírási változatosság a régi nyomtatott litván szövegekben, amelyekben markánsabb törekvések figyelhetők meg az írott nyelv szabályozására. A kéziratos forrásokban, különösen a nem litván nyelvűekben, amelyek sok névanyagot tartalmaznak, nehéz egységesebb írásmódot felfedezni a litván oikonimák vagy antroponimák esetében.

Sok olyan írnokot, aki litván oikonimák és antroponimák alakjait jegyezte le, az írást alig megtanuló kisiskolásokhoz hasonlíthatunk: sok hibát vétenek, és ugyanazokat a szavakat egyik alkalommal jobban, máskor rosszabbul írják le. Ezért beszélhetünk az agráfia bizonyos megnyilvánulásairól – arról, hogy hiányzik a képesség egyes litván nyelvi tények pontos, adekvát lejegyzésére.

Következtetések

A cikk egy eddig nem vizsgált témát tárgyal: a történeti oikonimák litván alakjait. A téma több szempontból is fontos: első alkalommal közli és tárgyalja az oikonimák legrégebbi feljegyzett litván alakjait, a lejegyzések összességét rendszerként értelmezve; első alkalommal kísérli meg a lejegyzés alapján meghatározni, hogy a nem litván nyelvű történeti források mely alakjai tekinthetők litvánnak, és bemutatja, milyen nehézségek merülnek fel egyes alakok litván jellegének megállapításakor; feltárja az oikonimák és antroponimák használata, illetve lejegyzése közötti bizonyos párhuzamokat; első alkalommal tárja fel a történeti dokumentumok oikonimáinak litván alakjai és a régi litván szavak helyesírása közötti párhuzamokat, valamint tárgyalja az ismétlődő szabályszerűségeket.

Az oikonimák litván alakjai a történeti forrásokban a XVI. századtól adatolhatók: Poroszországban 1539-től, Litvániában a XVI. század utolsó negyedétől, bár feltételezhető, hogy lejegyzésük valamivel korábban kezdődött. Figyelemre méltó, hogy ezek az alakok mind a litván, mind a poroszországi történeti forrásokban az első könyvek megjelenése előtt bukkantak fel. Ez alátámasztja azt az érvet, hogy az első litván könyvek előtt mind Poroszországban, mind Litvániában léteztek litván írásos szövegek. Ezért az oikonimák és antroponimák legkorábbi litván alakjainak lejegyzését a saját litván írásbeliség megteremtésére tett első kísérletek közé kell sorolni.

Megjegyzendő, hogy a XVI. század elejétől a litván történeti dokumentumokban az antroponimák litván alakjait is egyre nagyobb számban jegyzik le. Különösen sok jelenik meg belőlük a XVI. század második felének történeti forrásaiban, amikor az oikonimák litván alakjait is elkezdik lejegyezni. Az antroponimák és az oikonimák litván alakjainak helyesírása és használata számos okból elválaszthatatlan egymástól, különösen azért, mert az oikonimák jelentős része antroponimikus eredetű. Mivel Kis-Litvánia névanyagából csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésre, nem lehet részletesebb következtetéseket levonni az adott régió oikonimáinak és antroponimáinak használata, illetve helyesírása közötti kapcsolatról.

194

Állítható, hogy a XVI. században mind a poroszországi, mind a litván történeti dokumentumokban valódi fordulat következett be az oikonimák alakjainak lejegyzésében: részben megszakadtak az oikonimák német (Poroszországban), illetve keleti szláv (Litvániában) nyelvi alapon kialakult, mintegy két és fél évszázados szilárd lejegyzési hagyományai, és elkezdték a litván oikonimák és antroponimák alakjainak lejegyzését. E változás egyik legfontosabb oka a litván írnokok XVI. századi megjelenése volt az íróhivatalokban. Fokozatosan felhagytak a XVI. század előtt kialakult, a litván nyelv szellemével alapvetően idegen, a német (Poroszországban), illetve a keleti szláv (Litvániában) mintát követő litván oikonima- és antroponimaírási hagyományokkal. Litvániában az oikonimák litván alakjainak lejegyzésére hatással voltak a XVI. század második felétől latinul vezetett egyházi anyakönyvek. Ezek nagy részében – de korántsem mindegyikében – a litván oikonimák írásakor elhagyták a keleti szláv hagyományt, míg a másik hagyomány, a lengyel nyelven alapuló, még csak kialakulóban volt.

A litván alakok azt mutatják, hogy a XVI–XVII. században Nagy- és Kis-Litvániában még nem alakult ki a litván oikonimák lengyel és német nyelvű használatának hagyománya. A litván alakok nagy száma arról tanúskodik, hogy az írnokok bizonyos esetekben csak a litvánok által maguk használt alakokat ismerték. Vagyis azokon a helyeken, ahonnan ezeket lejegyezték, kizárólag litvánul beszéltek.

Már a XVI. századi forrásokban is kétszáz különböző oikonima litván alakját jegyezték fel. A XVII–XVIII. századi, Litvániából és Poroszországból származó, nem litván nyelvű forrásokban mintegy ezer ilyen alakot találtak. A történeti oikonimák litván alakjai legnagyobb számban a XVI–XVIII. századi litván katolikus egyházi anyakönyvekben fordulnak elő – ezekben mintegy 800 falu nevének litván alakját jegyezték fel. Különösen gyakran szerepelnek a joniškisi KĮ-ben (1599–1621), a legrégebbi fennmaradt ilyen litvániai forrásban, valamint a molėtai KĮ-ben és JĮ-ben (1682–1692). A litvániai uradalmi leltárakban sok tanya nevének litván alakját jegyezték fel (mintegy 180-at). A XVIII. századtól az oikonimák litván alakjai jegyzékekben is megjelennek, a XIX. századtól pedig más forrásokban is (térképeken, kézikönyvekben, tanulmányokban stb.). Kiemelkedő, jelenleg ismert legkorábbi térkép, amelyen sok litván alak szerepel, az Új-Kelet-Poroszország (Suvalkija) térképe (1808). Feltételezhető, hogy a XVII–XIX. század még át nem vizsgált, nem litván nyelvű forrásaiban több száz ilyen alak lehet.

Az oikonimák litván alakjait latin, német, lengyel, orosz nyelvű, valamint szláv kancelláriai nyelven írt szövegekben találták meg. Az egyes nyelvek szövegeiben eltérő helyesírási hagyományokat követtek, és több esetben nehézséget okozott egyes oikonimaalakok litván jellegének megállapítása. A megfigyelt lejegyzési szabályszerűségek alapján megkísérelték meghatározni az oikonimák litván alakjainak elkülönítési kritériumait. Feltételezhető, hogy az oikonimák litván alakjai maguk a litvánok által használt alakok, amelyeket a történeti forrásokban pontosan jegyeztek le, morfológiájukat nem torzítva, fonetikájukat pedig kellőképpen tükrözve. Az egyik kritérium az, hogy ne tekintsük szlávosításnak, németesítésnek és hasonlónak azokat a jelenségeket, amelyek helyesírási hagyománnyal magyarázhatók, illetve amelyekről megállapítható…

195

és a régi litván írások szavaiban is előfordulnak. Sok esetben nem tekinthető a szláv nyelvekben az [au] kettőshangzó (i)aw, (i)ow, ew betűkkel, cirill ав betűkkel való jelölése, az [ai] kettőshangzóé az ei, ey betűkkel, az [uo] kettőshangzóé az o betűvel, bizonyos esetekben pedig az [s] mássalhangzóé a szó végén álló -sz betűkkel stb.

Litván oikonimák alakjait a történeti források a mai Litvánia szinte teljes területéről, Kis-Litvániából (a mai Kalinyingrádi területről), valamint néhány, Litvániával határos lettországi, lengyelországi és fehéroroszországi határvidékről rögzítették. A tanulmány nem a rendelkezésre álló teljes anyagot, hanem csak a legjellemzőbb példákat mutatja be, mintegy 300 oikonimát.

Kiderült, hogy a régi oikonimák és alakjaik, különösen a litván alakok vizsgálatakor nagyon fontos figyelembe venni a nyelvi és kulturális kontextust. A nyelvi kontextushoz tartozik az oikonimák összes többi (elszlávosított, elnémetesített, latinosított) alakja, valamennyi antroponima, minden litván szó, amelyből valamennyi a nem litván forrásokban is előfordul, végül pedig a régi litván írások. Ide sorolható minden oikonima környezete (a kifejezés, mondat, szöveg) és maga a nyelv is, amelyen a dokumentumot megírták. Az oikonimát nem lehet kiszakítani a nem litván szövegből (kifejezésből), ha ahhoz kapcsolódik, vagyis ha nem alanyesetben jegyezték fel. Az azonos tőből eredő oikonimát az antroponimától sem lehet elválasztani, ha azt közvetlenül mellé írták. A szóban forgó kontextusba beletartozik a történeti források összessége is, amelyből adatok nyerhetők egy-egy konkrét helynév fejlődéséről. Ha például ugyanazon hely vagy szomszédos helyek több különböző forrása ugyanazt a tényt rögzíti, az megbízhatónak tekinthető.

A litván alakok az oikonimaanyag legértékesebb, ám nem túl nagy részét alkotják. Tágabb összefüggésben az oikonimák (valamint az antroponimák) litván alakjai fontosak a nyelvtörténet és különösen a történeti dialektológia szempontjából, mivel a források olyan litvániai régiókból is őriznek adatokat, amelyekből nem maradtak fenn korai régi írásos emlékek. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a kevés litván oikonimaalak mellett elszlávosított, latinosított (LDK) és elnémetesített (Poroszország) alakokat is használtak, amelyek nélkül szintén nem lehet boldogulni a névanyag kutatásában.

A litván oikonimák és antroponimák történeti forrásokban szereplő alakjai, valamint az ott található litván szavak és kifejezések kiegészítik a litván nyelv különböző litvániai helyeken való használatáról szóló adatokat.

Beérkezett: 1998. 09. 22.

RÖVIDÍTÉSEK

Litván nyelvűek

Inv – leltár

JĮ – házassági anyakönyv

KĮ – keresztelési anyakönyv

196

LNM – Litván Nemzeti Múzeum

LN MMB – Litván Nemzeti Martynas Mažvydas Könyvtár

LVIA – Litván Állami Történeti Levéltár

MAB – Tudományos Akadémia Könyvtára

N – anyakönyvi könyvek (keresztelési, házassági vagy halálozási) másolata

RS – kézirattár

SA – régi oklevelek (az LVIA jelzetének rövidítése)

a. – évszázad

bk. – köznyelv

dab. – most, jelenlegi

dgs. įn. – többes szám eszközhatározói eset

dgs. kilm. – többes szám birtokos esete

dr. – szántóföld

dš. – jobb oldali (mellékfolyó)

dv. – uradalom

ež. – tó

int. – mellékfolyó

k. – falu

kr. – bal oldali (mellékfolyó)

kt. – másik, többiek

liet. – litván, litván nyelvű

lot. – latin, latin nyelvű

m. – év

mot. g. – nőnem

mst. – város

mstl. – kisváros

naszl. – özvegyember

of. – hivatalos

p. – oldal

pan. – hasonlóan

parap., parf., pa’p. stb. – plébánia

plg. – vesd össze

plv. – majorság

pus. – felében

pv. – rét

tarm. – nyelvjárási, nyelvjárás

t.y. – vagyis

ulicz. – utca (= falusi)

vien. – egytelkesé

vienasied. – egytelkesé

vls. – járás

vns. kilm. – egyes számú birtokos eset

vns. vard. – egyes számú alanyeset

vns. viet. – egyes számú helyhatározói eset

žr. – lásd

197

Lengyel

Inw. – (Inwentarz) leltár

Ś., Ś, S – (Śiola) falunak a

W. – (Woyta, Woita) a vajda (falubíró)

Latin

Ad.; Adu., Aduo.;

Aduocat: stb. – (Aduocati, Aduocatus, Aduocationis) a vajdáé, a vajdaságé

An’o – (Anno) évének

atq’ – (atque) valamint

B., Bap, Bapt.; Bapt’, Bapt(us)’ stb. – (Baptisavi, Baptisatus, Baptisata stb.) megkereszteltem, megkeresztelt (hímnem), megkeresztelt (nőnem)

B Virginis – (Beatae Virginis) a boldogságos Szűzé

Coniug stb. – (Legitimorum Coniugum) törvényes házastársaké

Cu’ – (cum) -val/-vel

d – (die) nap

10bris – (Decembris) decemberének

d 10’ – (die decima) a tizedik napon

de eade’ – (eadem) ugyanonnan, ugyanarról a helyről

e’ – (est) van

Eode’ ead’. – (eodem), (eadem) ugyanazon a (napon)

Fil: – (Filius, Filia) fiú, leány

gen. sg. – (genetivus singularis) – egyes szám birtokos esete

Legitimoru’ – (legitimorum) törvényeseké

Leg’, LC., Legit

Legitimoru’ Parentu’ – (Legitimorum Parentum) törvényes szülőké

L. Th: – (Legitimi Thori) törvényes házasságból

LL., LL:; Leua’, Leu’, Lau’, Lev: stb. – (Levantes) keresztszülők

matrim’ – (matrimonium) házasság

n’ne – (nomine) nevében

9bris – (novembris) novemberi

P. – (Parochiae) plébániáé

Pag. – (Pagi) falué

Parent’, Parentu’ – (Parentum) szülőké

Pat:; Patr:, Patr’, Prin, Post Pentec: – (post Pentecostem) pünkösd után

p’rente – (presente, azaz praesente) jelen lévén, részt véve

Pr’ini, PP., PP: stb. – (Patrini) keresztszülők

1ma – (prima) első

q – (qui) aki

q sup Bap – (qui super Baptisavi) akit korábban (azelőtt) megkereszteltem

5ta – (quinta) az ötödik (napon)

2dus – (secundus) második

sup – (super) korábban

3tia – (tertia) harmadik, a harmadikat

3bus, trib – (tribus) háromnak

198

v’o – (vero) valóban, igen

vterq’ – (vterque) mindkettő, az egyik és a másik

FORRÁSOK ÉS RÖVIDÍTÉSEIK

Az egyházi anyakönyvek

Aln KĮ IV – Az Alantai templom 4. sz. keresztelési anyakönyve (1733–1740), az Alantai templom levéltárában őrzik. (Négy év oikonimáit írták ki – ezek közül válogatták ki a szükséges anyagot.)

Aln KĮ XVIII – Az Alantai templom 18. sz. keresztelési anyakönyve (kb. 1760–1780; súlyosan megégett, csak a könyv közepe maradt fenn), az Alantai templom levéltárában őrzik.

Ant KĮ I, Ant JĮ I, Dgl KĮ I, Dgl JĮ I – Az Antalieptėi és Daugailiai templomok (mindkettő a dusetosi plébánia egykori filiája) néhány keresztelési és házassági anyakönyve, egyetlen könyvbe fűzve (1686–1731), a Daugailiai templom levéltárában őrzik.

Blnk KĮ II, Dgl JĮ II – A Balnininkai templom 2. sz. keresztelési anyakönyve (1752–1772), a Balnininkai templom levéltárában őrzik.

Blnk KĮ III – A Balnininkai templom 3. sz. keresztelési anyakönyve (1772–1798), a Balnininkai templom levéltárában őrzik.

Dgl KĮ II, Dgl JĮ II – A Daugailiai templom 2. sz. keresztelési és házassági anyakönyve, egyetlen könyvbe kötve (1693–1714), a Daugailiai templom levéltárában őrzik.

Dgl KĮ III – A Daugailiai templom 3. sz. keresztelési anyakönyve (1760–1785), a Daugailiai templom levéltárában őrzik.

Dt KĮ – A Dotnuva templom keresztelési és házassági anyakönyve (1693–1764), a Dotnuva templom levéltárában őrzik.

Int JĮ I – Az Inturkėi templom 1. sz. házassági anyakönyve (1771–1827), az Inturkėi templom levéltárában őrzik.

Int KĮ I – Az Inturkėi templom 1. sz. keresztelési anyakönyve (1794–1812), az Inturkėi templom levéltárában őrzik.

Int ZK – Az Inturkėi templom házasulandók nyilvántartására szolgáló piszkozatkönyve (1890–1910), az Inturkėi templom levéltárában őrzik.

Jnš KĮ – A Joniškis templom keresztelési anyakönyve (1599–1621), LVIA F. 1196 Ap. 1 B. 76.

Jnšk KĮ – a Joniškėlioi templom keresztelési anyakönyve (1699–1720), VUB RS F. 201–35.

Klov KĮ III – a Klovainiai keresztelési és házassági anyakönyve, 3. sz. (1655–1675), LNM R–474.

Kp KĮ IX – a Kupiškis keresztelési anyakönyve, 9. sz. (1690–1708), MAB RS F. 268–128.

Krž KĮ – a Kražiai templom keresztelési anyakönyve (1657–1672), LVIA F. 1521 Ap. 1 B. 4.

Ktk KĮ I, Ktk JĮ I – a Kuktiškiai templom keresztelési és házassági anyakönyve, 1. sz. (1739–1744), a Kuktiškiai templom levéltárában őrzik.

Ktk KĮ VIII – a Kuktiškiai templom keresztelési anyakönyve, 8. sz. (1827–1832), a Kuktiškiai templom levéltárában őrzik.

Ktk KĮ N, Ktk MĮ N – a Kuktiškiai templom keresztelési és halotti anyakönyve (1699–1796) (másolat), LVIA F. 604 Ap. 13 B. 36.

199

Lkm KĮ I, Lkm JĮ I – a Linkmenys templom keresztelési és házassági anyakönyve, 1. sz. (1708–1740), a Linkmenys templom levéltárában őrzik.

Lkm KĮ II, Lkm JĮ II – a Linkmenys templom keresztelési és házassági anyakönyve, 2. sz. (1740–1760), a Linkmenys templom levéltárában őrzik.

Lnkv KĮ, Lnkv JĮ – a Linkuva keresztelési anyakönyve és házassági anyakönyve, egy kötetbe kötve (1671–1712), őrzési helye: MAB RS F. 42–1.

Mlt KĮ I, Mlt JĮ II – a Molėtai templom 1. sz. keresztelési anyakönyve (1682–1692), a 2. sz. házassági anyakönyv egy kötetbe kötve, a Molėtai templom levéltárában őrzik.

Mlt KĮ VII – a Molėtai templom 7. sz. keresztelési anyakönyve (1776–1797), a Molėtai templom levéltárában őrzik.

Mlt KĮ X – a Molėtai templom 10. sz. keresztelési anyakönyve (1807–1814), a Molėtai templom levéltárában őrzik.

Mrk KĮ – a Merkinė templom keresztelési anyakönyve (1604–1618), LVIA F. 154 Ap. 1 B. 1.

Pln KĮ, Pln JĮ – a Plungė templom keresztelési anyakönyve (1615–1660), LVIA F. 154 Ap. 1 B. 1.

Rgv KĮ I, Rgv JĮ I – a Raguva keresztelési és házassági anyakönyve, 1. sz. (1668–1688), LN MMB F. 125–15.

Skdt KĮ – a Skudutiškio kápolna (korábban Molėtai plébániája) keresztelési anyakönyve (1756–1786), a Kuktiškiai templom levéltárában őrzik.

Slnt KĮ – a Skilandžiai (Salantai) templom keresztelési anyakönyve (1631–1640), LN MMB RS F. 100–407.

Srj KĮ – a Seirijai templom keresztelési anyakönyve (1679–1724), MABRS F. 136–47.

Upn KĮ II – az Upninkai templom 2. számú keresztelési és házassági anyakönyve (1749–1774), LN MMB F. 130–2214.

Ut JĮ – az Utena templom házassági anyakönyve (1729–1776), az Utena templom levéltárában őrzik.

Vdn KĮ II – a Videniškiai templom 2. számú keresztelési anyakönyve (1771–1781), a Videniškiai templom levéltárában őrzik.

Vdn KĮ III – a Videniškiai templom 3. számú keresztelési anyakönyve (1682–1692), a Videniškiai templom levéltárában őrzik.

EGYÉB KÉZIRATOS FORRÁSOK

CB – Cathalogus Beneficiorum totius Diæcesis Vilnen’ pro ut in antiquis regeſtris reperiuntur fideliter conſcriptus in Anno 1595. (A vilniusi püspökség egyházi birtokainak 1595. évi leltára) MAB RS F. 43–472.

ED – Executorium decretum de limitibus dio[cesiae] Telsensis seu Samogitiensis. Latum ab Jll[ust]rissimo et Reverendissimo Domino Metropolitano Ignatio Hołowiński. Vilnæ. 1854. in quarto 74.⁸¹ A forrást a LKI névtani osztályán őrzik.

Inw Dg – Dawgów-i Fenséges Uraság, Kon[tantin Brzo[towski Ka[stela^na Mscifławskiego Dawgów-i starostája, leltára

⁸¹ Más kiadványokban ezt a forrást így hivatkozzák: Hołowiński I. A telšiai és žemaitiai püspökség helyneveinek kéziratos jegyzéke, amelyet a Litván Nyelvi Intézetben őriznek (Vanagas 1996: 317).

200

gowskiego Orańskiego Przełayskiego⁸² A megadott évben Jan Staniulewicz úrnak adták.⁸³ Május 9-én, a hónap 3. napján. (A Daugai elöljáróság 1719. évi leltára) LN MMB RS F. 130–1748.

Inw KD – A vilniusi gazdasághoz tartozó Dryświatske° kulcs 1682-ben általam, Stephan Hryniewicz által felülvizsgált leltára. (A Drūkšiai-kulcs 1683. évi leltára) VUB RS F. 4–1789.

Inw KZ – A vilniusi püspökséghez tartozó Užnerio-birtokok kulcsainak leltárai... 1731. (A vilniusi püspökség Užnerio-birtokainak 1731. évi leltára) VUB RS F. 57–B53, 103. Az utóbbi leltár megjelent a következő kiadványban: Описание рукописнаго отделения Виленской Публичной Библиотеки. Выпускъ второй. Вильна, 1897, 65–152.⁸⁴

Inw WC – Inventarz Ciwnustwa Wilenskiego... 1636. (Vilniaus tijūnystės 1636 m. inventorius) VUB RS F. – 1 F. – 14.

Inw VI – Inwentarze Wielonskie, 1615. (Veliuonos ir Baisogalos karališkųjų dvarų inventoriai). VUB RS F. 4 – 36830 (A –3918).

IVK – történelmi helynevek cédulakatalógusa, amelyet a Litván Nyelvi Intézet Névtani Osztályán őriznek.

Ukm PTA 13887 – az ukmergėi vár bírósági jegyzőkönyvei, 1609. VUB RS F. 7 – 13887.

Ukm PTA – Ukmergės pilies teismo aktai, 1597. VUB RS F. 7 – 2/13879.

WDW – A vilniusi, pobojskai és oszmianyi esperességek 1820–1828. évi vizitációi. (A vilniusi, pabiski és oszmianyi esperességek vizitációs jegyzőkönyvei, 1820–1828) LVIA F. 694 Ap. 1 B. 3670.

VK – az élő nyelvhasználatból gyűjtött helynevek cédulakatalógusa, amelyet a Litván Nyelvi Intézet Névtani Osztályán őriznek.

ŽV Inv – Žemaičių vyskupo stalo valdų inventorius, 1662. LN MMB RS F. 93–2019.

IRODALOM ÉS KÖZZÉTETT FORRÁSOK

Anonim – Obszar języka litewskiego w. gub. Wileńskiej [Anonim áthúzta]. Krakkó, 1898. (Gépirat) MAB RS F. 29–209.

B i r ž i š k a V. 1987: Lietuvos studentai užsienio universitetuose XIV–XVIII amžiais, Chicago.

B i r ž i š k a V. 1990: Aleksandrynas 1, Vilnius.

B l a ž i e n ė G. 1993: Sembos prūsų vietovardžiai. Humanitarinių mokslų daktaro laipsnio disertacija, Vilnius (mašinraštis).

D r o t v i n a s V. 1997: Mažosios Lietuvos vardyno šaltiniai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 38, Vilnius, 81–87.

F e n z l a u W. 1936: Die deutschen Formen der Litauischen Orts- und Personennamen des Memelgebiets, Halle/Salle.

G a i v e n i s K., K e i n y s S. 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas.

G e r u l l i s G. 1922: Die altpreußischen Ortsnamen, Berlin und Leipzig.

G i r d e n i s A., G i r d e n i e n ė D. 1997: 1759 metų „Ziwato“ indeksas, Vilnius.

⁸² Így szerepel az írásban. Helyesen: Prętayskiego.

⁸³ Ezen a helyen az év nincs beírva, helyet hagytak számára.

⁸⁴ A közlés nem mindenütt őrzi meg az eredeti helyesírást, sőt egyes oikonimák alakjait is megváltoztatja, ezért a cikk példái a kéziratból származnak.

201

IA – Történeti Levéltár. XVI. századi litván leltárak 1. Összeállította K. Jablonskis. Kaunas, 1934.

J a b l o n s k i s K. 1937: Kelios XVII amžiaus lietuviškos priesaikos ir kitos lietuvių kalbos liekanos Didžiosios Lietuvos Kunigaikštystės aktuose. – Archivum Philologicum 6, Kaunas, 142–148.

J a b l o n s k i s K. 1941: Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje. Kaunas.

J a b l o n s k i s K. 1979: A történelem és forrásai, Vilnius.

J o v a i š a s A. 1996: Martynas Mažvydas, Kaunas.

KD – Kodeks dyplomatyczny katedry y diecezii Wilenskiej (1387–1507). Indeksy, 1, Kraków, 1996.

L a i g o n a i t ė A. 1978: A litván nyelv akcentológiája, Vilnius.

LATSŽ II – A Litván SZSZK közigazgatási-területi beosztásának kézikönyve 2, Vilnius, 1976.

L e b e d y s J. 1976: Lietuvių kalba viešajame gyvenime XVII–XVIII a, Vilnius.

LJ – Lietuvos inventoriai XVII a. Sudarė K. Jablonskis ir M. Jučas, Vilnius, 1962.

LM 224/4 – Litván Metrika (1522–1530) 224/4, Vilnius, 1997.

LUEŽ – Litván folyók és tavak névtára, Vilnius, 1963.

M a c i e j a u s k i e n ė V. 1993: A Kriaunai plébánia XVII–XVIII. századi személynevei. – A litván nyelvtudomány kérdései 32, Vilnius, 34–99.

M a c i e j a u s k i e n ė V. 1994: Lietuvių pavardės: kilmė ir raida. Habilitacinis darbas, pateiktas humanitarinių mokslų kalbos krypties habilituoto daktaro laipsniui gauti, Vilnius.

M a c i e j a u s k i e n ė V. 1997: Vienkamieniai lietuviškos kilmės vardai XVI amžiuje. – Darbai ir dienos 4(13), Kaunas, 111–129.

M a c i e j a u s k i e n ė V. 1997a: A litván családnevek osztályozásáról. – Baltistica 38(1), Vilnius, 101–109.

M a ž i u l i s V. 1966: A porosz nyelv emlékei, Vilnius.

M a ž i u l i s V. 1981: A porosz nyelv emlékei 2, Vilnius.

M a ž i u l i s V. 1988: Prūsų kalbos etimologinis žodynas 1, Vilnius.

N e z a b i t a u s k i s K. 1996: Naujas mokslas skaitymo dėl mažų vaikų Žemaičių ir Lietuvos, Vilnius.

NO – Topografisch-Militärische-Karte vom vormaligen Neu Ost Preußen oder dem jetzigen Nördlichen Theil Herzogthums Warschau, nebst dem Russischen district... Berlin, Hrsg. vom D. F. Sotzman, 1807. MAB RS K–1203.

OD – A Vilniusi Központi Ókori Okiratok Levéltára iratainak jegyzéke 9, Vilnius, 1912.

P a l i o n i s J. 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija, Vilnius.

P e t e r a i t i s V. 1997: Kis-Litvánia és Tvanksta helynevei, Vilnius.

P o s p i s z y l o w a A. 1983: Porosz nevek az olsztyni kamarai terület XVII. századi térképén. – Acta Baltico-Slavica 15, Wrocław stb., 243–269.

R a z m u k a i t ė M., V i t k a u s k a s V. 1994: Helynévkiejtési szótár, Vilnius.

SG – Słownik geograficzny królestwa Polskiego i innych krajów słowiańskich 1–15, Warszawa, 1880–1902.

Syn – Synodus diocesana Vilnensis Ab Illustrissimo, Excellentissimo ac Reverendissimo Domino D. Michaele Joanne Zienkowicz Dei & Apostolicae Sedis Gratia Episcopo Vilnensi In Ecclesia Cathedrali Sua, Vilnae, 1744.

SPR II: – Scriptores rerum Prussicarum 2, Leipzig, 1863.

S p r u o g i s J. 1888: – Географический словарь древней Жомойтской земли XVI столѣтія, составленный по 40 актовымъ книгамъ Россіенскаго земскаго суда Архива-рикусуомъ Виленскаго Центральнаго Архива древнихъ актовыхъ книгъ губерній Виленской, Ковенской, Гродненской–и Минской Иваномъ Яковлевичемъ Спрогисомъ, Вильна.

S t r a z d a s A. 1991: Giesmės sviétiškos ir šventos. Faksimilinis leidinys, Vilnius.

202

Subačius G. 1997: Sedos Švč. Sakramento brolijos XVIII a. lietuviškas Jono Domaševičiaus tekstas. – Seda. Žemaičių praeitis 5, Vilnius, 64–71.

Subačius G. 1998: Žemaičių bendrinės kalbos idėjos Vilnius.

Širvydas 1929: Širvydis. Punktay sakimu (Punktų kazan)... von Dr. Franz Specht, Göttingen.

Universitas 1991: Universitas linguarum Litvaniae, Vilnius.

Uwogos 1823: Uwogos ape iżganimu duszios katras unt garbes Pona Dieva ir pažitka dwasiška iżdawje Jo milsta⁸⁵ Kunigas Mikota Smólski Kanounikas Wilnious, Dziekonas, Klebonas Swedasu, Vilnius.

Vaitiekūnas S. 1994: Lietuviškos kartografijos istorijos bruožai. – Lietuvos mokslas 2/1(2), Vilnius, 32–42.

Vanagas A. 1996: Lietuvos miestų vardai, Vilnius.

Wilno 1841: – Wilno od początków jego do roku 1750 3, Przez J. I. Kraszewskiego, Wilno.

Vizitacija 1998: – Žemaičių vyskupijos vizitacija (1579), Vilnius.

Volter E. 1901: – Списки населенныхъ мѣстъ Сувалкской губернии какъ материалъ для историко-этнографической географии края, Санктпетербургъ, 1901.

Zinkevičius Z. 1977: Lietuvių antroponimika, Vilnius.

Zinkevičius Z. 1987: Lietuvių kalbos istorija 2, Vilnius.

Zinkevičius Z. 1988: Lietuvių kalbos istorija 3, Vilnius.

Zinkevičius Z. 1990: Lietuvių kalbos istorija 4, Vilnius.

A HÉV–XIX. SZÁZADI NEM LITVÁN FORRÁSOK OIKONIMA-ALAKJAI

Összefoglalás

A tanulmány a 16–19. századi nem litván források oikonimáit vizsgálja: kialakulásukat, elterjedésüket, írásmódjukat és használatukat. Poroszországban az ilyen alakok már 1540 körül adatolhatók. Litvániában a 16. század utolsó negyedéből származó oklevelekben fordulnak elő. A 16. századi porosz, illetve litván forrásokban mintegy 200 különböző litván oikonimaalak adatolható, míg a 17–18. századiakban közel 1000 található. A 19. század még gazdagabb adatokban. Számos litván alak szerepel a katolikus egyházak anyakönyveiben (mintegy 800 különböző oikonima). Az oikonimák litván alakjai minden olyan területen feljegyzésre kerültek, ahol korábban a litván nyelv használatos volt. Az oikonimák litván alakjai szorosan összefüggenek az antroponimákéival, amelyeket már a 16. században gyakran feljegyeztek.

Feltételezhető, hogy a litván alakok 16. századi, nem litván forrásokban való előfordulása a litván írnokok kancelláriákban végzett tevékenységével magyarázható. A 16. század fordulópontot jelentett az oikonimák írásmódjában: ekkor – legalábbis részben – felhagytak a litván oikonimák 250 éves németesítési (Poroszországban), illetve szlávosítási (Litvániában, keletszláv mintára) hagyományaival, és elkezdték lejegyezni a litvánok körében használatos oikonimaalakokat.

A tanulmány meghatározza a litván oikonimaalakok kritériumait: fontos, hogy a feljegyzett alak morfológiája megmaradjon, valamint hogy a feljegyzett alak ne tartalmazzon olyan betűkapcsolatokat, amelyek fonetikai szempontból nem felelnek meg a litván hangrendszernek, és amelyek a feljegyzett alak szlávosítására vagy németesítésére

⁸⁵ Valószínűleg sajtóhiba. A milysta vagy milysta alaknak kellene szerepelnie.

203

A formák a következő esetekben tükröződnek. A helynevek litván alakjai a következő esetekben fordulnak elő: Ahnaŭmpuco 1584 = *Antaitis; Zaščanek Antarašstas 1731 *Antaraštas; de Awizieniu 1769 = *Avižienių, Avižieniai; Budupis 1539 = *Būdupis; Dubinikas 1898 = *Dub'in'i'kas, Dubininkas; Dumczus 1744 = *Dumčus, Dumčai stb. A litván nyelv bizonyos hangtani sajátosságai a helynevek litván alakjaiban nem tükröződnek a helyesírás tökéletlensége miatt.

A történelmi oklevelekben fennmaradt helynevek litván alakjait összevetik egyes ólitván írások szavaival, és megállapítják az írásmód közös szabályszerűségeit. E szabályszerűségekből kiindulva más szempontból vizsgálják a helynevek egyes olyan írásmódjait, amelyeket korábban szlávosodottnak tartottak.

A helynevek litván alakjai fontosak a litván nyelv története és a történeti dialektológia szempontjából, mivel rögzítik azoknak a litván területeknek a nyelvjárási sajátosságait, amelyek nem rendelkeznek régi írásos emlékekkel.

204