ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

LI (2004), 141–144

SZEMÉLYI ADATOK

KÖSZÖNTJÜK KAZYS MORKŪNĄ

Kazys Morkūnas doktor, a nyelvtudomány rendkívül szorgalmas és szerény művelője egész életében a Litván Nyelvi Intézetben dolgozott, és mindmáig ott dolgozik.

Kazys Morkūnas 1929. március 4-én született az Ukmergėi járásban, Piliakalnis faluban. Négy osztályt Kulniškiai faluban végzett, később a Gėlvonųi általános iskolában, majd az Ukmergėi Antanas Smetona Gimnáziumban tanult, ahol láthatta Zigmą Zinkevičiust, aki később (az egyetemen) földije, a gelvonai anyanyelvjárásról írt diplomamunkájának témavezetője lett. A gimnáziumban a szülőföldi szó iránt ébredt erős vonzalom arra ösztönözte, hogy a litván nyelv és irodalom tanárának útját válassza. 1949 és 1954 között a Vilniusi Egyetemen tanult, Juozas Balčikonis, Vincas Mykolaitis-Putinas, Jurgis Lebedys, Juozas Senkus, Zigmas Zinkevičius, Jonas Kabelka, Kazys Ulvydas, Meilė Lukšienė és más neves litván szakemberek előadásait hallgatta.

Az egyetem elvégzése után Kazys Morkūnas a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben kezdett dolgozni. 1958 és 1961 között az intézet aspirantúráján tanult, 1962-ben megvédte „A kelet-aukštaitiai nyelvjárás déli változata” című disszertációját (témavezető: Juozas Balčikonis). A munka nagy része különálló tanulmányokként jelent meg: „A kelet-aukštaitiai nyelvjárás déli változatának fonetikája” (Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 1960, 5–59) és „A kelet-aukštaitiai nyelvjárás déli változatának morfológiája: [főnév, melléknév, számnév, névmás, ige]” (Lietuvių kalbotyros klausimai 11, 1969, 107–146). 1966-tól 2001-ig a Litván Nyelvi

142 |

PERSONALIA

és Irodalmi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályának vezetője volt. Tapintatos, türelmes, nyugodt, figyelmes, mindig kész segíteni – így jellemzik őt ma kollégái. Soha senkihez nem szólt rosszindulatú szót. 1990-ben K. Morkūnas a helyreállított Litván Nyelvi Intézet igazgatóhelyettesi tisztségét kezdte betölteni. Ezt a nehéz adminisztratív munkát türelmesen és gondosan végezte 2001-ig; számos tudományos konferencia fő szervezője volt. 1995-től 2001-ig a Lietuvių kalbotyros klausimų szerkesztője volt, jelenleg pedig e folyamatosan megjelenő kiadvány szerkesztőbizottságának tagja.

Már a Vilniusi Egyetemen folytatott tanulmányai idején K. Morkūnas diáktársaival és fiatalabb kollégáival együtt nekilátott Litvánia különböző vidékei nyelvjárásainak lejegyzéséhez. Több száz kilométert tett meg falusi utakon, hogy szép nyelvjárásban beszélő embereket keressen. Ideje és ereje legnagyobb részét a dialektológia tudományának szentelte, különösen a litván nyelvjáráskutatás egyik legnagyobb munkájának, amelyen másfél évtizeden át dolgozott: a Lietuvių kalbos atlasui (1–3, Vilnius: Mokslas, 1977–1991). K. Morkūnas nemcsak az anyaggyűjtés egyik fő résztvevője és a kiadvány szerzője volt, hanem a munka vezetője is. A Lietuvių kalbos atlase több mint 700 helyről származó lexikai, morfológiai, fonetikai és hangsúlyozási adatokat rendszereztek és tárgyaltak. A kiadvány összesen 376 térképet közöl („Leksika” – 120, „Fonetika” – 112, „Morfologija” – 144). Ma egyetlen dialektológus sem nélkülözheti. A Lietuvių kalbos atlaso szerkesztőinek munkáját 1994-ben méltán ismerték el a Litván Köztársaság Tudományos Díjával.

A litván dialektológia szempontjából fontos másik tudományos kiadvány, amelyen K. Morkūnas sokat és gondosan dolgozott, a Lietuvių kalbos tarmės című szöveggyűjtemény (Vilnius: Mintis, 1970). Ez volt az első átfogó, ismeretterjesztő jellegű kiadvány, amelyben az 1950 és 1966 között, közel ötszáz lakott településen, különböző korú emberektől gyűjtött nyelvjárási szövegek szerepeltek. A bevezető tanulmány részletesen áttekinti a K. Jaunius és A. Salys osztályozása alapján csoportosított litván nyelvjárások főbb lexikai, fonetikai, morfológiai és szintaktikai sajátosságait.

A litván nyelvjárásokról alkotott, érett nyelvészre valló új szemlélete „A litván nyelvjárások és kölcsönhatásuk vizsgálatának programja” című munkában bontakozik ki: K. Morkūnas Danguole Mikulėnienėvel együtt 1995-ben elkészítette a program „Morfológia” részét, továbbá a többi rész („Lexika”, „Hangsúlyozás”, „Szociolingvisztika”, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 1995) felelős szerkesztője is volt.

1997-ben jelent meg K. Morkūnas (D. Mikulėnienėvel közösen készített) nyelvjárási szöveggyűjteménye, a „Dieveniškiai nyelvjárásának szövegei” (Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet). A könyv új ismereteket nyújt a litván nyelvterület délkeleti peremvidékének egyik legérdekesebb nyelvjárásáról.

K. Morkūnas egy ideig az UNESCO támogatásával működő Atlas linguarum Europae litván nyelvi adatainak gyűjtését irányította, és a mű főszerkesztő bizottsága egyik bizottságának tagja volt. A lett nyelvész Aina Blinkenával közösen „A balti nyelvek” címmel írt tanulmányt a kiadvány számára (Die baltischen Sprachen. Perspectives nouvelles en géolinguistique, Roma, 1997, 89–102).

A nyelvész több évtizedes aktív munkája során a sajtóban számos további, nemcsak a dialektológia, hanem általában a nyelvtudomány számára is értékes tanulmánya és tudományos kiadványokról szóló recenziója jelent meg: „A Kuršių Nerija-i halászok litván nyelvjárása és a litván nyelv hatása ezekre

PERSONALIA

143

„a halászok lett nyelvéhez” (A. Sabaliauskasszal, A litván nyelvészet kérdései 2, 1959, 131–149), „A litván nyelv ritka kötőmódú alakjai” (A. Kučinskaite-val, A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának közleményei, A sorozat 1 (16), 1964, 215–218), „Az onomasztika Litvániában” (Acta Baltico-Slavica 7, 1970, 197–206), „A periférikus nyelvjárások fogalmáról” (A litván nyelvészet kérdései 30, 1993, 4–7), „A nyomaték és határainak kérdése” (A litván nyelvészet kérdései 34, 1994, 84–92) és mások.

A tudós a nyelvjárástani adatokat és a nyelvjáráskutató ismereteit nemcsak a tudomány, hanem a széles közönség szolgálatába is állítja. A nagyközönségnek szóló könyvecskét írt Pažintis su lietuvių kalbos tarmėmis (Vilnius: Mokslas, 1980), amelyben közérthetően, játékosságtól sem idegenkedve mesél a litván nyelvjárások kialakulásáról, felosztásáról és sajátosságairól, és felhívja az olvasók figyelmét a nyelvjárási adatok tudományos és nyelvhasználati jelentőségére. K. Morkūnas számos, nyelvjárásokról, azok kutatásáról, neves nyelvészekről, új kiadványokról és egyéb témákról írt népszerű cikke jelent meg a Gimtojoje kalboje, Gimtojo žodyje, Gimtajame krašte című lapokban, valamint más periodikákban és újságokban.

A nyelvjárástantól a nyelvtörténetig csak egy lépés vezet. Így hát a litván nyelv történetének területeire is jutott ideje kitekinteni, és ott is sok mindent elvégezni. A nyelvtörténethez kapcsolódik már az 1959-es disszertációjának témájaként megjelent cikke is: „A névmási melléknevek maradványai a keleti aukštaitiai nyelvjárás déli változatában” (MA darbai 2 (7), 1959, 191–203). K. Morkūnas első, kifejezetten a nyelvtörténetnek szentelt munkája négy évvel később, 1963-ban jelent meg: „Az atšlaimas szó eredetéről” (MA darbai 2 (15), 1963, 267–273). A nyelvjárási és régi írásos anyag gazdagságára támaszkodva megbízhatóan bizonyította, hogy az atšlaimas nem a šluoti igével függ össze (ahogyan P. Arumaa és E. Fraenkel vélte), hanem a šlieti igével. A nyelvtörténészek, különösen a litván nyelv történeti morfológiájának kutatói, nem nélkülözhetik az 1964-ben megjelent cikkét sem: „A keleti aukštaitiai nyelvjárások többes számú inessivusi alakjainak történetéből” (Lietuvių kalbotyros klausimai 7, 1964, 145–152).

A régi szerzők közül K. Morkūnas a legtöbb figyelmet a keleti Konstantinas Sirvydas írásainak szentelte. Az 1967-ben megjelent „Az am, an, em, en és ą, ę vegyes kettőshangzók K. Širvydas írásaiban” című cikkében (Lietuvių kalbotyros klausimai 9, 1967, 139–146) a keleti nyelvjárások adataira és e kettőshangzók statisztikai adataira támaszkodva találóan jegyezte meg, „hogy a Punktų sakymų I. részében, valamint a szótár I. kiadásában is ezeket a kettőshangzókat következetesen csak más nyelvekből származó tulajdonnevek és köznevek tartalmazzák, az an kettőshangzót az idant kötőszó, az en kettőshangzót pedig meglehetősen gyakran a švent- tő származékai tartalmazzák. A K. Širvydas halála után megjelent szótárkiadásokban, különösen a „Punktų sakymų” II. részében több olyan szó és alak fordul elő, amely következetlenül tartalmazza az említett kettőshangzókat és magánhangzókat. Ez arra enged következtetni, hogy e kettőshangzók és magánhangzók megjelenéséhez leginkább a későbbi, Litvánia más vidékeiről származó kiadók és szerkesztők járultak hozzá” (145. o.). Aligha túlzás azt mondani, hogy ezt a K. Morkūnas által megfogalmazott következtetést minden olyan kutatónak az íróasztalán kellene tartania, aki most kezdi vizsgálni K. Sirvydas írásainak nyelvét.

Konstantinas Sirvydas írásainak nyelvét tárgyalja K. Morkūnas legnagyobb, a litván nyelv történetével foglalkozó munkája is: az 1980-ban a Lietuvių kalbotyros klausimuose – Punktų sakymų című folyóiratban megjelent igei index („Konstantino Širvydo „Punktų sakymų” című művének igéje (Index)”). Lietuvių kalbotyros klausimai 20, 1980, 109–222), amely valamennyi igealakot felsorolja, jelentésük (vagy jelentéseik) szemléltetésére pedig „a nyelvtani alakok után az adott alakot tartalmazó mondat vagy mondatrész következik” (110. o.).

144 |

PERSONALIA

Chr. Stangnak, a nagy norvég baltistának szentelt Donum Balticum című kiadványban K. Morkūnas „M. Daukša írásainak néhány nyelvi sajátossága” címmel közölt cikket (Stockholm: Almqvist & Wiksell, 1970, 347–351), amelyben a szerző helyesírási sajátosságait vizsgálja. A nyelvtörténészek K. Morkūnas nyelvészeti kiadványokról írt recenzióiban is találhatnak finom megfigyeléseket; ezeket feltétlenül el kell olvasni, nem csupán megemlíteni.

A bibliográfusok sem fukarkodnak a K. Morkūnast méltató szavakkal – hiszen jelentős részt vállalt számos Lietuvių kalbotyros irodalmi bibliográfia összeállításában. Ezeket a könyveket nemcsak a litván nyelv kutatói, a baltisták és az indoeuropeisták használják, hanem általában mindazok, akiket érdekel a nyelvtudomány és a litván nép művelődéstörténete.

A nyelvész ma is naponta leül könyvekkel megrakott íróasztalához, és munkához lát: a Dieveniškių šnektos žodyno korrektúráját olvassa, nyomdai előkészítésre készíti elő a Lietuvių kalbos atlaso negyedik kötetének kommentárjait, magyarázatokat ír a Balbieriškis nyelvjárásának szövegeihez, továbbá új cikkeket készít és szerkeszt a „Versmė” kiadó Lietuvos valsčiai című monográfiasorozatához, amely különféle litván nyelvjárásokat mutat be…

Kerek évfordulója alkalmából a litván filológusok közösségének nevében azt kívánjuk a nyelvtudomány szorgalmas művelőjének, hogy még sokáig ne fáradjon bele munkájába, mert „lelkünkben oly végtelen tágas tér rejlik, amelyben számtalan tudás és tudomány elfér” (K. Sirvydas).

Juozas Karaciejus, Asta Leskauskaitė