Acta Linguistica Lithuanica

LIV (2006), 1 – 25

A hedge kifejezések szerepe a diskurzus strukturálásában német és litván nyelven

Eglė Alosevičienė

Vilniaus universitetas

A tanulmány a hedge-ek diskurzusszerkezetet szervező szerepével foglalkozik. A német és litván politikusok beszédeinek összehasonlító elemzése feltárja a hedge-ek jelentőségét a diskurzus elemeiként. A figyelem elsősorban a tematizálási és argumentációs stratégiákra, valamint azokra a metalingvisztikai megjegyzésekre irányul, amelyekben a hedge-ek több nyelvi funkciót töltenek be. Nyomatékot adnak egy megnyilatkozásnak, segítenek a beszélőnek elhatárolódni tőle, vagy lehetővé teszik, hogy saját szubjektív nézőpontját tükrözőként mutassa be.

Az elemzés eredményeit aszerint csoportosítjuk, hogy a hedge-ek milyen pragmatikai funkciókat tölthetnek be (értékelés, nyomatékosítás, elhatárolódás, valószínűségi fok, metalingvisztikai funkció). Morfoszemantikai és szintaktikai szempontból a hedge-ek a beszédfajok szinte mindegyikét magukban foglalják, beleértve a modális jelölőelemeket, továbbá a szintaktikai szerkezetek jelentős részét, sőt a szöveg stilisztikai és grafikai sajátosságait is.

0. ELŐZETES MEGJEGYZÉSEK

E tanulmány célja, hogy a hedge kifejezések (hedging) és a diskurzusszervezés közötti összefüggéseket tárgyalja a tematizálási és argumentációs stratégiák, valamint a metakommunikáció tekintetében, figyelembe véve a hedge kifejezések német és litván nyelvű használatának különbségeit és hasonlóságait. A vizsgált korpusz összesen 100 000 szóból álló, litván és német nyelvű politikusi beszédek szövegeit foglalja magában; tematikailag a „külpolitika” területéhez, szerkezeti-funkcionális szempontból pedig a „konferencia-, alkalmi, megnyitó- és parlamenti beszéd” szövegtípusaihoz tartoznak.

1

EGLE ALOSEVIČIENĖ

A nagy kommunikációs-pragmatikai potenciállal rendelkező nyelvi hedge-eket itt diskurzusegységként kezeljük. Strukturálják az egyes beszédhozzászólásokat, ugyanakkor magát a diskurzust is kommentálják, mivel egyidejűleg vonatkoznak a beszélőkre és a hallgatókra. A politikai diskurzusban fontos eszközöknek bizonyulnak, amelyek stratégiai nyelvi cselekvésekre használhatók. Az argumentációban, a témaszervezésben és a metakommunikációban a hedge kifejezések meghatározott funkciókat töltenek be. A beszédhozzászólásokat korlátozó és intenzifikáló módon egyaránt alakíthatják. Az állításokat episztemikusan gyengíthetik, vagy éppen ellenkezőleg, szubjektív értékelések eredményeként mutathatják be. E tanulmány különös figyelmet szentel a hedge kifejezések e funkcióinak.

1. A HEDGING KIFEJEZÉSEK NYELVÉSZETI SZEMPONTBÓL

Der von Lakoff (1972) eingeführte Terminus hedge, hedging hat sich in der Sprachwissenschaft als Untersuchungsgegenstand etabliert. Einerseits werden dabei ausschließlich Indikatoren der Unbestimmtheit analysiert, die der Abschwächung der Gewissheit oder auch der Einschränkung der Verantwortung des Textverfassers dienen (vgl. House/Kasper 1981: 167, 185; Skelton 1997: 45). Andererseits wird für eine weite Auffassung des Phänomens plädiert, wobei auf Zusammenhänge zwischen Modalität und diskursanalytischer Perspektive eingegangen wird und verschiedene Aspekte der Sprechereinstellungen (von der Ungewissheit bis zur Intensivierung und Evidentialität) und der möglichen Auswirkungen auf den Rezipienten berücksichtigt werden (vgl. Markkanen/Schröder 1997: 5f.). In den meisten Untersuchungen steht aber das kommunikativ-pragmatische Potenzial der Heckenausdrücke im Vordergrund, so dass darauf verzichtet werden kann, das Heckenphänomen auf bestimmte Wortart-Listen einzugrenzen.

2. A DISKURZUSMARKEREK SZEMANTIKAI ÉS PRAGMATIKAI JELLEMZŐI

A diskurzus strukturálására szolgáló nyelvi egységeket különféle terminusokkal foglalják össze: „beszélgetési szavak” (Hen-

2

Die Rolle der Heckenausdrücke bei der Diskursstrukturierung im Deutschen und Litauischen

ne 1978), „Modalisierungsmarker“ bzw. „Modalisatoren“ (Fairclough 2003: 170f.; Dalmas 2003), „pragmatische Marker“ (Fraser 1990; Brinton 1996) und schließlich „Diskursmarker“ (Schiffrin 2001). Im Hinblick auf ihre semantischen und pragmatischen Besonderheiten bilden sie eine Teilmenge innerhalb des Heckenkomplexes. Ihr semantisches Charakteristikum lässt sich durch deren kohärenzstiftende Funktion, d.h. die Relation zwischen einzelnen Sprachelementen bzw. -einheiten bei der Redegestaltung beschreiben. Aus diskursiv-pragmatischer Sicht sind sie sprecherorientiert und diskursbezogen, dienen der Gesichtswahrung beim Ausdruck von Einschätzungen und Glaubensinhalten, markieren die Sprechereinstellung, sind Mittel der Argumentationsstrategien und Ökonomie (vgl. Lewis 2006).¹

Fraser (2005) unterscheidet vier Typen von pragmatischen Markern, wobei er nur kommentierende (d. leider, offen gesagt, sicher, glücklicherweise; lit. deja, atvirai pasakius, iš tikrųjų, laimei) als eigentliche Diskursmarker versteht, die u.a. als Heckenausdrücke eingestuft werden können. Sie signalisieren den sequentiellen Diskurszusammenhang bzw. die Intention des Sprechers im Hinblick auf die Rolle der Aussage in Verbindung mit dem früheren Diskurs.

Im Hinblick auf das Heckenphänomen betont Brinton (1996: 37) die Eigenschaft der Diskursmarker, den Diskurs subjektiv zu thematisieren und Unsicherheiten des Sprechers zu bekunden. Auch Walrod (2006: 6) misst den eigentlichen Stellenwert der Diskursmarker den unmittelbar mit dem Heckenphänomen verbundenen Erscheinungen wie Abschwächungen (d. ziemlich, teilweise, sozusagen; lit. gana, pakankamai, iš dalies, vadinamas), Distanzierungen (d. vermeintlich, anscheinend; lit. tariamas, menamas), Unsicherheiten (d. vielleicht, möglich, es scheint; lit. galbūt, įmanoma, regis) oder Intensivierungen (d. sicher, bestimmt, gerade, genau; lit. esu tikras, žinoma, būtent) bei.

¹ Schiffrin (1986: 42) bezeichnet im engeren Sinne nur solche Elemente als pragmatische Marker, die multifunktional und schwer lexikalisch zu bestimmen sind und die keine propositionale Bedeutung haben. Ihr Hauptaugenmerk richtet sich auf solche Elemente wie und, aber, weil, deswegen etc. Diese Diskursmarker sind nicht sprecherbezogen, sondern beziehen sich auf objektive Gegebenheiten, indem sie Wirklichkeit beschreiben, und sind daher nicht Gegenstand dieser Untersuchung.

3

EGLĖ ALOSEVIČIENĖ

3. A DISKURZUSFOGALOM KIFEJTÉSE ÉS HASZNOSÍTÁSA

A „diskurzus” fogalma igen összetett, és számos területen alkalmazzák. A diskurzusfogalom megalkotójának, Foucault-nak (1970) a vizsgálatai középpontjában azok a társadalmi intézmények és gyakorlatok állnak, amelyek szabályai, konstitúciós módjai és korlátai a „diskurzív gyakorlatokat” alkotják.²

A jelen vizsgálat szempontjából a diskurzusfogalomnak csupán két megközelítése releváns. Egyrészt bizonyos szövegpéldányokon belüli viszonyokat értünk alatta, mindenekelőtt a szövegegységek egymás közötti szemantikai kapcsolatait. Ezzel elhatárolódunk a diskurzuselemzés azon perspektívájától, amely elsősorban a társalgásszervezés jelenségeit vizsgálja, ám közvetlenül kapcsolódik a hedging kifejezések elemzéséhez is³.

Mivel a vizsgált korpusz politikai beszédekből áll, másrészt a politikai diskurzus azon értelmezéséből indulunk ki, amelyet sajátos (mindenekelőtt nyelvi) jellemzők sora határoz meg. Ehhez a diskurzus bevett koncepciójához csatlakozunk – különböző szövegtípusok szövegpéldányai⁴, amelyek egymásra hivatkoznak

² Bár Foucault diskurzuson kijelentések összességét érti, a nyelvi oldala nem érdekli. Diskurzusfogalma inkább a társadalmi cselekvések szabályszerűségére vonatkozik. Foucault számára a diskurzusok vizsgálata mindig a hatalom mint a diskurzust strukturáló tényező vizsgálatát is jelenti. Ezenfelül különbséget tesz eredeti diskurzus és kommentárdiskurzus között: az utóbbi az előbbi variációit jelenti, az eredeti diskurzusok pedig újabb beszédaktusok kiindulópontjául szolgálnak (vö. Foucault 1998: 15ff.). Ebbe az irányba mutat a kritikai diskurzuselemzés is, amely interdiszciplináris társadalomelemzésként határozza meg magát, és a diskurzív hatalmi viszonyok feltárására törekszik (vö. Jäger 1993; Fairclough/Wodak 1997).

³ A szóbeli diskurzusban előforduló hedging kifejezésekkel Prince et al. (1982), Low (1996) és Tschizmarova (2005) munkái foglalkoztak.

⁴ Szövegtípusokon bizonyos cselekvésmintákat, illetve kommunikációs formákat értünk, „amelyek különösen az ismétlődő folyamatok során rögzült kommunikációs viselkedésként nyilvánulnak meg” (Pappert 2003: 23). Günthner (2000: 21) „a nyelvi és kommunikációs eljárások konkrét diskurzusösszefüggésben való szerveződésére vonatkozó konvencionalizált, ugyanakkor rugalmas és dinamikus elvárásstruktúrákként” határozza meg őket. Hangsúlyozni kell, hogy egy szövegtípus meghatározó jegyei többnyire egyszerre több szinten helyezkednek el: a

4

DIE ROLLE DER HECKENAUSDRÜCKE BEI DER DISKURSSTRUKTURIERUNG IM DEUTSCHEN UND LITAUISCHEN

alkotnak, egy meghatározott diskurzust konstituálnak, illetve kommunikatív együttest hoznak létre⁵.

Az általunk vizsgált politikusi beszédek az informatív-felhívó, illetve informatív-meggyőző nyelvhasználat részei, amelyek a közvélemény irányítására és manipulálására irányulnak (vö. Pappert 2003: 59). Természetesen ez nem zár ki más funkciókat (kapcsolatteremtő, kötelezettségvállaló és deklaratív funkciókat), annál is inkább, mivel a politikai diskurzusban a lehetséges beszédaktusok széles skálájáról van szó, például indoklásról, igazolásról, tényállások bemutatásáról, önreprezentációról, összefüggések megteremtéséről, korlátozásról, módosításról, irányításról stb.

A közelítő kifejezések használatával és a diskurzus strukturálásában betöltött szerepükkel összefüggésben külön is említést érdemelnek a politikai diskurzuson belüli stratégiai szempontok⁶. Ezek közvetlenül kapcsolódnak a fent említett beszédaktusok nyelvi megvalósulásához. Klein (1998) szerint itt a következőkről van szó:

• Relevanciastratégiák (modalizálási stratégiák, a címzett nézőpontjának felvétele),

• Szuggestivitási stratégiák (a bizonyosság közvetítése, megerősítés és értékelés),

• Plauzibilitási stratégiák (a hallgatók lehetséges fenntartásaira vonatkozó preferenciák jelzése) és

• Leplezési stratégiák (releváns információk elhallgatása, implicit célzások és közvetett utalások, a bizonytalanság látszatának keltése).

a nyelvi (prozódiai és fonológiai, lexikai-szemantikai és morfoszintaktikai eszközök), a szituációs (diskurzuselemzési, mediális feltételek stb.), valamint a társadalmi (intézményi keretek, nemi összetétel stb.) szinteknek.

⁵ Zur Explizierung des Diskursbegriffs s. vor allem Busse und Teubert (1994) sowie Bluhm et al. (2000).

⁶ Zu strategischen Aspekten der politischen Kommunikation s. auch Hoffmann (1998).

5

Egle Alosevičienė

4. A HEDGE-KIFEJEZÉSEK MINT A DISKURZUST STRUKTURÁLÓ EGYSÉGEK

A hedge-kifejezések diskurzusjelölőként betöltött szerepe az adott diskurzus sajátosságaiból következik. A diskurzusoknak vannak struktúráik (egységeik és szegmenseik) és relációik (retorikai relációk és koherenciarelációk, azaz argumentumok), továbbá kohézió (nyelvi és lexikai eszközök) és koherencia (tartalmi összefüggés) kapcsolja őket össze.

A diskurzusjelölők szövegszerű (a koherencia és a kohézió megteremtéséhez való hozzájárulás) és interperszonális (modalizálás, intenzifikálás) funkciói az általunk vizsgált monologikus és írásban rögzített diskurzusban a szövegrészek egyes részeit szervezik, ezért nem korlátozódnak a nyelvészeti nézőpontra, hanem egyúttal lehetővé teszik, hogy állításokat tegyünk a nyelvhasználók kognitív, expresszív, szociális és szövegalkotási kompetenciájáról is (vö. Schiffrin 2001: 67).

A diskurzusszervezésben a hedging sokféle nyelvi kifejezési formát ölthet. A hedge-szerű használat a modalitáskifejezésektől (modális partikulák, modális szavak, performatív használatú modális igék) a szintaktikai (feltételes mondatok), stilisztikai (litotész, retorikai kérdés) és grafikai (idézőjelek) nyelvi formákig terjed. Korpuszunkban a melléknévi igenevek, a metaforikus átvitelek és az indulatszók a nyelvi hedge marginális megjelenési formái.

Gyakoriságát tekintve a hedge-jelenség központi területe az episztemikus és korlátozó használat. Ennek megfelelően a modalitáskifejezések és a különféle restriktorok mutatják a legmagasabb gyakoriságot mindkét nyelvben. Ezeket és az egyéb kommunikatív funkciókat, például az értékelést, az intenzifikálást és a beszéd kommentálását, valamint ezek diskurzusbeli szerepét a továbbiakban a tematikus struktúra és az argumentációelmélet összefüggésében kell elemezni.

4.1 Témaszervezés és argumentáció

A tematikus szövegstruktúra szempontjából a hedge-kifejezések a tematikus mag és az egyes témák modalizálásának és értékelésének eszközeiként jelennek meg. A témaszervezés struktúrája szempontjából

6

Die Rolle der Heckenausdrücke bei der Diskursstrukturierung im Deutschen und Litauischen

a diskurzusjelölők a szekvenciálási stratégiák elemei, vagyis hozzájárulnak a tematikus egységek szervezéséhez.

Az argumentálás olyan „nyelvi eljárás, amely a »diskurzustípus« egysége »alatt« helyezkedik el, de fontos szerepet játszik azokban a diskurzusokban is, amelyeket »nyilvános beszédeknek« neveznek” (Trautmann 2004: 21). Klein (1980) szerint az argumentációk összetett nyelvi cselekvéseknek tekintendők, amelyek állításokat, ellenvetéseket stb. tartalmaznak, és alapvetően homályosak, többértelműek, kontextusfüggők, valamint illokúciós szempontból többfunkciósak.

Das wohl bekannteste Argumentationsschema von Toulmin (1975: 90ff. nach Ohlinger 2003: 28f.) schließt folgende Komponenten ein: Daten bzw. die These (stützungsbedürftige Äußerungen), von denen mittels der Schlussregel von der stützenden zu der zu stützenden Äußerung auf eine Konklusion gefolgert wird. Auf Daten wird explizit, auf Schlussregeln dagegen implizit Bezug genommen. Wenn mittels Schlussregeln keine eindeutigen Behauptungen annehmbar sind, sind Stützungen (weitere Argumente), modale Einschränkungsoperatoren (Modifikatoren bzw. Qualifikatoren) bzw. Ausnahmebedingungen einzuführen, die die Gültigkeit der Konklusion außer Kraft setzen bzw. in Frage stellen können. Die kohärenzstiftende Struktur der Argumentationen ergibt sich daraus, dass sie bei der Erschließung von Präsuppositionen helfen können⁷.

Általában induktív és deduktív argumentumokat különböztetünk meg. Az előbbiek közé azok az argumentumok tartoznak, amelyek a valóság struktúráján alapulnak (együttlétezési kapcsolatok, ok-okozati viszonyok), így itt nem koherenciáról, hanem evidenciáról beszélünk (vö. Petter 1988: 117). A második argumentumcsoport esetében az adatok egyértelmű kapcsolatot teremtenek egyrészt a beállítódások, attitűdök és szándékok, másrészt a cselekvések között (különösen az elrejtési stratégiák esetében).

Az argumentumok és a metakommunikációs egységek egyaránt olyan nyelvi cselekvések, amelyek hozzájárulnak a konfliktusok, illetve problémák megoldásához. A vitás kérdésekben konszenzus kialakítására használják őket. A hedge-kifejezéseknek a következő argumentációs funkcióik vannak: értékelés, magyarázat (kommentálás), relativizálás, korlátozás, hozzájárulás egy álláspont alátámasztásához vagy problematizálásához stb. Nem szabad alábecsülni

⁷ Vgl. hierzu auch Linke et al. (1994: 242ff.).

7

EGLE ALOSEVIČIENĖ

a meggyőzés aspektusa, amely főként implicit módon utal a beszélő szándékaira. Az argumentáció sikere, és így esetenként a meggyőző hatás is attól függ, hogy logikai kapcsolatot teremtenek-e a tézis és a bemutatott adatok között. Ez kifejezetten az erősítő és pozitív értékelést kifejező elemek használatában nyilvánul meg. A stratégiailag alkalmazott enyhítések ezzel szemben az esetleges kifogások elhárítását szolgálják.

A nagyfokú modalitással jellemezhető szövegekben nagyobb az implicit információ aránya, és jelentősen hozzájárulnak bizonyos kommunikatív funkciók betöltéséhez. A partikulákban gazdag nyelv, mint amilyen például a német, a Modalpartikeln segítségével (ja, wohl) implicit, illetve közvetett módon, az udvariassági normáknak megfelelően enyhítheti és relativizálhatja a kijelentéseket; ezt a litván nyelvben más eszközökkel kell megvalósítani, például episztemikus igékkel (manyti, tikėtis, laikyti), főnevekkel (prielaida, galimybė, viltis) és melléknevekkel (tikėtina, abejotina, priimtina).

Az argumentációval összefüggésben alighanem a Modalpartikeln kutatása a legkiterjedtebb.⁸ Ez polifunkcionalitásukkal és nagyfokú implicit jellegükkel magyarázható; a Modalpartikeln használatával a logikai kapcsolatok és az argumentációs viszonyok implicit módon maradhatnak.

A Modalpartikeln száma mindkét nyelvben azonos, noha a németet partikulákban gazdag nyelvnek tartják. Ennek oka, hogy számos litván partikula (gal, galbūt, tarsi) a német modális szavaknak felel meg. Az egyes funkcionális területeken belül azonban különbségek mutatkoznak. Míg a németben az érvelés bevezetésére az indoklást és a bizonyítékot jelölő elemek (ja), illetve a nagy valószínűségi fokot jelölő elemek (wohl) dominálnak, addig a litvánban a feltételezés elemei a meghatározók (bene, tarsi, gal, galbūt, turbūt), amelyek az argumentumok hipotetikus jellegét hangsúlyozzák. A litvánban továbbá nemcsak az előző kijelentésekre vonatkoznak:

(1) A nemzetközi közösségnek sűrűbben kell kiépítenie az újjáépítési csoportok hálózatát a tartományokban. Németország már jelen van

⁸ S. hierzu Beiträge von Brauße (1986) und Rost-Roth (1998).

8

DIE ROLLE DER HECKENAUSDRÜCKE BEI DER DISKURSSTRUKTURIERUNG IM DEUTSCHEN UND LITAUISCHEN

egy PRT-vel Kunduzban és egy diplomáciai kirendeltséggel Heratban.

(2) Ezzel kapcsolatban különösen az Emirátusokból érkezett vendégeknek szeretnék néhány, a német gazdaság számára wohl ismert adatot említeni [...]

(3) Az Európai Unió válságot él át, gal talán egyfajta zsákutcába is jutott. Egyetlen állam vagy államcsoport szűk érdekei a teljes Európa közös érdekei fölé kerülnek. Az Európai Unió alkotmányáról szóló népszavazások éppen a régi európai tagállamokban vallottak kudarcot.

A beszélő nézőpontkijelölési stratégiájának kényelmes eszköze, amely egyúttal segít elkerülni a megszakításokat és továbbvinni a téma kibontását, a német eigentlich partikula. Lehetővé teszi továbbá a kapcsolódást olyan helyzethez vagy témához is, amellyel a megnyilatkozás semmilyen kapcsolatban nem áll (vö. Dalmas 2003: 203f.). Emellett, az episztemikus ich finde igealakkal együtt, korlátozhatja az általános érvényűség igényét. A litvánban ugyanezt a funkciót a közbevetett megjegyzések töltik be: tiesa, tiesą sakant, iš tikrųjų, amelyek a német diskurzusjelölőknek, a tatsächlich, in der Tat kifejezéseknek is megfelelnek, amikor egy korábbi megnyilatkozás alátámasztására szolgálnak:

(4) Karamanlis miniszterelnök felvetett egy gondolatot, amelyet szívesen kiemelnék, sőt kétszeresen is aláhúznék. Ez eigentlich új téma [...]

(5) Bár a franciaországi és hollandiai népszavazások eredményeként élénk vita folyik arról, hogy milyen irányban kellene továbbfejlődnie az EU integrációs folyamatainak, szinte senki sem vitatja, hogy szükség van egy erősebb és egységesebb közös uniós kül- és biztonságpolitikára. Iš tikrųjų az EU tekintélye a nemzetközi színtéren folyamatosan növekszik, az EU befolyása és részvétele pedig a világ konfliktusainak rendezésében egyre bővül.

Ha az argumentáció keretében hangsúlyozni kell a modalitást kifejező elemek szerepét, akkor a Modalpartikeln mellett nem utolsósorban a modális szavak szerepét is ki kell emelni. Különösen a hipotetikus argumentumok hangsúlyozhatók olyan episztemikus operátorokkal, mint a bestimmt, sicher, offensichtlich, tikrai, tikriausiai stb. Pragmatikai

9

EGLĖ ALOSEVIČIENĖ

Funktion sieht Eggs (2000: 409) darin, dass sie rationales Argumentieren ermöglichen, ohne für die Wahrheit aller Prämissen einstehen zu müssen:

(6) Jó úton járunk. A nemzetközi kritika is elismeri, hogy ez a vegyes rendszer valószínűleg jobb, mint egyrészt a tiszta felosztó-kirovó rendszer, másrészt a tiszta tőkefedezeti rendszerek.

(7) Ma ezek a kérdések nagyon fontosak mindazon államok számára, ahol mintegy vulkánkitörésekként figyelhetjük meg a demokrácia kezdeti megnyilvánulásait, például Ukrajnában, Grúziában vagy Moldovában. Valószínűleg mindez még fontosabb azoknak az államoknak, amelyek autokratikus és elszigetelt rezsimtől szenvednek, például Fehéroroszországnak.

A modalitás jelenségéhez ezenfelül a performatív használatú modális igék és az episztemikus igék is hozzátartoznak. Így a können modális ige (lit. galėti) egy performatív igével való összekapcsolásával⁹ a beszélők jelezhetik, hogy egy utolsó, mintegy evidens érvvel válaszolhatnak mások esetleges kritikájára, illetve véleményére (vö. Schwitalla 1979: 125):

(8) Ezen a ponton csak azt mondhatom önöknek: Ha a transzatlanti partnerek között nem születnek stratégiai döntések a konszenzus megteremtése érdekében, akkor az egész térség egyre inkább negatív fejlődési pályára sodródik.

(9) Csak megerősíthetem, hogy mindent megteszünk azért, hogy kedvezőbb feltételeket harcoljunk ki a mezőgazdaság számára [...]

Az episztemikus igék egyaránt jelezhetnek alacsony valószínűségi fokot, illetve a kijelentés érvényességi igényének korlátozását vagy a beszélő értékelését. Funkcióik sokfélesége miatt rendkívül kényelmes eszköznek bizonyulnak a diskurzus strukturálásában. Ezenfelül az episztemikus igék igen ritkán fordulnak elő más hedgelő kifejezések támogatása nélkül:

⁹ Solche Verbindungen werden laut Fraser (1975) als „hedged performatives“ bezeichnet. Diese Bezeichnung deutet nicht auf die traditionelle Auffassung des Terminus der Performativität hin, sondern eher auf die modalisierende bzw. interaktive Funktion der Modalverben (vgl. Wunderlich 1983; Verstraete 2001: 1517).

10

DIE ROLLE DER HECKENAUSDRÜCKE BEI DER DISKURSSTRUKTURIERUNG IM DEUTSCHEN UND LITAUISCHEN

(10) Úgy gondolom, hogy a nemzeti parlamentből kiindulva is végbemehet egy rendkívüli jelentőségű politizálódási folyamat.

(11) Úgy véljük, hogy tapasztalataink a Szövetség dél-kaukázusi partnereinek, valamint a Nyugat-Balkánon és Közép-Ázsiában is nagy hasznára válhatnának.

A következtetési szabályok (indukció és dedukció) a különféle argumentációs típusokkal együtt az argumentatív szövegek központi szövegszervezési mintáit alkotják. Ezért a generikus következtetés formái (mindenekelőtt a plauzibilitási stratégiákban) különös szerepet játszanak. A litvánban az ellentétes-argumentatív, gyakran egyúttal értékelő állítás-összekapcsolás dominál, míg a németben az argumentatív-magyarázó állásfoglalások restriktív eszközeivel verseng (a koncesszív argumentációk ezzel szemben, mint az egyet nem értés, illetve a korrekció jelölői, egyenlő arányban oszlanak meg):

(12) Litvánia mindig is a Törökországgal folytatandó tárgyalások mielőbbi megkezdése mellett foglalt állást. Azonban tisztában vagyunk azzal, hogy a tárgyalási folyamat nem lesz könnyű.

(13) A külföldi befektetők – hangsúlyozom: a pénzügyi befektetők is – ezért gazdaságunkban továbbra is nagy örömmel látott szereplők. Mindazonáltal elengedhetetlen, hogy betartsák a közösen kidolgozott játékszabályokat.

Hagyományosan a kondicionalitást egy hipotetikus ok és annak következménye közötti kapcsolatként értelmezik (vö. Girdenienė 2001: 28). Korpuszunkban a feltételes mondatkapcsolatok gyakoribbak a németben. Úgy tűnik, elsősorban kulturális kérdés, hogy az érvelés során logikai érvekre hivatkozunk-e, vagy ilyen formában fogalmazunk meg hipotetikus állításokat:

(14) Ha a nemzetközi közösség kivonul Afganisztánból, akkor pontosan tudjuk, mi lesz a következmény.

(15) [...] ratifikálta az Állami Duma az elmúlt pénteken a Kiotói Jegyzőkönyvet, és ezzel szabaddá tette az utat az éghajlati katasztrófa elleni küzdelem előtt, amely bekövetkezne, ha nem hoznánk intézkedéseket.

11

EGLE ALOSEVICIENĖ

Mindazonáltal németül egy feltételes mondat, litvánul pedig egy speciális igenévi forma (gerundium) segítségével is lehetséges implicit módon általános összefüggést teremteni az ok és a következmény között (vö. Eggs 2000: 402). Így az állítás az esetlegesség aspektusával gazdagodik, amely a feltételt kifejezetten vagy hallgatólagosan potenciálisan teljesíthetőként jellemzi:

(16) Az európai egység nélkül aligha sikerült volna legyőzni a nacionalista önzést és a mélyen gyökerező örök ellenségeskedést.

(17) Oroszország részvételével a Balti-tenger térségét Európa egyik legvirágzóbb régiójává tehetjük.

A retorikai kérdéseket azért sorolják a diskurzusjelölők közé, mert egyaránt szolgálhatnak új téma bevezetésére és az elhangzottakról való elterelésre. Ugyanakkor a hallgatót is megszólítják, és figyelmét bizonyos tényállásokra irányítják. Végül pedig a kategorikus kijelentések elkerülésére is felhasználhatók, ami különösen a német nyelvű beszédekben figyelhető meg. A retorikai kérdések beszédstrukturáló célú alkalmazásának tendenciája jellemző a litván politikusi beszédekre:

(18) Litvánia erőfeszítései, hogy aktív vezetői szerepet vállaljon a fekete-tengeri térség országaiban, jól láthatók és elismertek. De korlátozódhatunk-e csupán mások megsegítésére? Elértük-e már mindazokat a célokat, amelyeket Litvánia kitűzött maga elé? Tudjuk-e már, mire törekszik Litvánia az Európai Unió tagjaként?

(19) Az ellenőrök tehát néhány sikert értek el [...] Miért térnénk le éppen most erről az útról? Miért szakítanánk meg most az ellenőrzéseket?

Siepmann (2001: 101f.) betont die Rolle der verbalen, nominalen und adverbialen Restriktoren als Mehrwort-Diskursmarker, die einen wesentlichen Teil des Heckenkomplexes bilden und vergleichbare Funktionen haben können (v.a. Bekräftigung bzw. Einschränkung des vorgängigen Diskurses bzw. Redebeitrags):

(20) Oroszország – ezt hangsúlyozni kell – ebben az együttműködésben rendkívül megbízható és felelősségteljes partnernek bizonyult.

12

Die Rolle der Heckenausdrücke bei der Diskursstrukturierung im Deutschen und Litauischen

(21) Az egyik kérdés az, hogy ez a figyelmeztetés, amely már egy ideje elhangzott, ilyen mértékben még mindig időszerű-e, vagy az odavezető úton mégis elértünk-e már valamit.

(22) Csalódottság hangjait is hallani lehetett, különösen akkor, amikor a tagállamokból hiányzott az akarat a strukturális reformok végrehajtására.

(23) A fő kérdés az, hogyan biztosítható, hogy a Tanács hatékony és képviseleti legyen.

4.2 Metakommunikáció

A metakommunikációt különösen alkalmas eszköznek tekintik a felmerülő konfliktusok harmonizálására, illetve akár a pusztán előrevetített konfliktusok megelőzésére is (vö. Schwitalla 1979: 139; Adamzik 1984: 70). Ennek szövegszintű (szekvenciálási és beszédstrukturálási), valamint interperszonális (modalizálási, értékelési, kommentálási) funkciói is vannak.

A metanyelvi beszéd a nyelvről szóló beszéd, amely pragmatikai funkcióval bír, de nem valósít meg beszédaktust. Ezért a metakommunikáció fogalmát el kell különíteni az illokúcióétól (vö. Welte/Rosemann 1990: 137ff.) Ez az alapvető különbségtétel azonban nem zárja ki, hogy performatívumok, illetve egyes nyelvi eszközök performatív használata – például a modális igéké – metanyelvi kontextusokban is előforduljon. Ide tartoznak a „metakommunikatív funkciójú határozószók” is (Bartsch 1972: 60). Itt megerősítő (németül: natürlich, selbstverständlich; litvánul: žinoma, suprantama), enyhítő (németül: anscheinend; litvánul: matyt, galbūt) és közbevetett (németül: sozusagen, genau betrachtet, offen gesagt; litvánul: taip vadinamas, kitaip tariant, tiesą sakant, žvelgiant istoriškai) határozószók jöhetnek szóba. Az utóbbi csoportot „beszédaktus-határozószóknak” is nevezik (Pittner 1999: 320). Bartsch (1972: 67) e határozószók csoportjának diskurzusszervező funkciót tulajdonít, mégpedig abban az értelemben, hogy a kötőszókkal ellentétben nem a leírt tényállásokat, illetve eseményeket, hanem a leírás különböző módjait (kiegészítő információként) hozzák egymással kapcsolatba. Ezek a határozószók

13

EGLE ALOSEVIČIENĖ

sowie die „pragmatischen Konditionale“ (Pittner 2000) lassen sich auch mit den Aspekten der Höflichkeit¹⁰ und Abschwächung verbinden. Mit ihrer Hilfe lassen sich die Aussagen für den Hörer akzeptabel machen, zugleich kann man jedoch auch Annahmen über Präferenzen der Rezipienten signalisieren, um beide Seiten das Gesicht wahren zu lassen.

A metakommentárok a beszélői beállítódásra vonatkozó jelzéseket is tartalmazhatnak, amelyekkel a beszélők kognitív, érzelmi és kommunikatív beállítódásokat (értékeléseket, relativizálásokat, evidenciát, nyomatékosságot stb.) jeleznek. A beszélői beállítódások tematizálása igen sokféle lehet; ide tartoznak például az érzelmi indikátorok (németül: leider, glücklicherweise; litvánul: deja, laimei), az értékelést implikáló (németül: unheimlich, großartig; litvánul: nepaprastas, puikus), illetve korlátozó (németül: ziemlich, recht, ganz; litvánul: gana, pakankamai) nyelvi eszközök, valamint az idézőjelbe tett, metanyelvileg konnotált elemek stb.

A politikai diskurzusban a metakommunikáció a további megnyilatkozásokra, a közös verbális és nem verbális tevékenységekre vonatkozó kommentárok, valamint korlátozó, illetve megerősítő kiegészítések formájában jelenik meg. Az általunk vizsgált korpuszban a metakommentárok különféle nyelvi eszközökkel fejeződnek ki: „hedged performatives” révén, performatív, értékelő és közbevetett határozószók használatával, továbbá tagadással, idézőjelekkel stb. A további megnyilatkozásokra vonatkozó metakommentárként használt „hedged performatives” egyenletesen oszlanak el a hedge-komplexumon belül, mind a német nyelvű, mind a litván politikusi beszédekben; saját álláspontjuk modális igékkel, performatív használatban történő megerősítésére viszont csak a litván beszélők hajlanak:

(24) Ebben az összefüggésben szeretnék [...] kitérni arra, ami mindig is megkülönböztette Németország gazdaságát. Az az érdekünk, hogy tisztességes partnerek legyünk. Senkit sem akarunk és nem is kell dominálnunk.

¹⁰ Brown und Levinson (1987: 70) unterscheiden grundsätzlich zwischen positiver und negativer Höflichkeit: erstere ist auf das Selbstbild des Sprechers gerichtet, um positive Seiten hervorzuheben, die letztere bezieht sich auf die Beschönigung des Rezipienten.

14

Die Rolle der Heckenausdrücke bei der Diskursstrukturierung im Deutschen und Litauischen

(25) Néhány ilyen sikeres példa közül szeretném megemlíteni a Klaipėdai régiót, ahol működik a Klaipėdai Szabad Gazdasági Övezet, a nagy múltú Klaipėdai Egyetem, a kikötő és a kiváló infrastruktúra.

(26) Befejezésül szeretném ismét hangsúlyozni, hogy Litvánia partnereivel együtt kész megvalósítani mind az „Új Szomszédok”, mind az „Északi Dimenzió” kezdeményezés prioritásait, és törekszik arra, hogy több kapcsolódási pontot találjon közöttük.

A zárójeles közbevetéseket mellékes cselekvéseknek, vagyis a környező mondatban végrehajtott beszédaktusoknál kevésbé fontos beszédaktusoknak tekintik (vö. Pittner 1996). Elsősorban a szöveg információs struktúrájához tartoznak, egyetemes kommunikatív funkciójuk azonban az, hogy metakommunikatív szinten jelezzék ezt a mellékinformációt:

(27) Ma egy új és igazán szerencsés partnerség kezdetén, vagyis pontosabban a kellős közepén állunk.

(28) Egyenesen megmondom, hogy mi, litvánok, lengyelek vagy lettek, nem rendelkezünk varázsrecepttel arra, hogyan kezdjünk hozzá a demokratikus átalakításokhoz és hogyan valósítsuk meg azokat.

A kommentáló eljárások újbóli megjelölése értékelő és fokozó kifejezésekkel is történhet. Az értékelő elemek a fokozásokkal és az érzelmi indikátorokkal együtt a politikai kommunikáció lényeges alkotóelemei. A litvánban az értékelő, adott esetben érzelmi kommentárok előnyben részesülnek a fokozókkal szemben, a németben pedig ennek az ellenkezője figyelhető meg:

(29) Litvánia tagsága az Európai Unióban minőségileg megváltoztatja a regionális és világpolitikában való részvételünket.

(30) A közel-keleti konfliktus miatt továbbra is reménytelenül nő az áldozatok száma.

(31) A lengyel nemzet [...] számos egészen rendkívüli hozzájárulást tett Európa fejlődéséhez.

A metakommunikáción belül a tagadás különleges helyet foglal el. Különösen az úgynevezett kettős tagadások, amelyek a retorikában és a stilisztikában „litotész” néven ismertek, a pozitív értékelések enyhítésére és felerősítésére egyaránt szolgálhatnak

15

Eglė Alosevičienė

alkalmazzák. Egy értékelés mértéke mindig összefügg a beszélő, illetve az író érzelmi elkötelezettségével (vö. Adamzik 1984: 256). Mindkét nyelvben azonban a tagadásnak elsősorban enyhítő, illetve korlátozó funkciója van:

(32) Ez az alkotmány ajánlatot tesz a polgároknak, ajánlatot az európai civil társadalmak valamennyi erejének. nem utolsósorban rajtuk múlik, hogy az alkotmány betűit élettel töltsék meg.

(33) Céljaink, amelyekért dolgozunk, vagy az elvek, amelyeket követünk, nem különböznek.

A politikai kommunikációban az idézőjelek nem arra utalnak, hogy egy szó vagy kifejezés nem honosodott meg kellőképpen a nyelvi rendszerben; inkább egy metanyelvi konnotációjú kifejezés kapcsolódik ahhoz, hogy a hallgatók előtt problematikussá teszik a szóban forgó tényállást. Ugyanezt a funkciót más hedgelő kifejezések is betölthetik, például a egyfajta, úgynevezett; tam tikras, taip vadinamas, vadinamasis, savotiškas. A problematikus megnyilatkozások, illetve tényállások idézőjelekkel vagy intonációval történő enyhítésére különösen a litván politikusok hajlanak, míg a német politikai beszédekben gyakoribbak a korlátozó határozószók:

(34) Végül segítenünk kell a „befagyott” konfliktusok feloldását, amelyek hátráltatják az említett államok gazdasági fejlődését és megosztják a társadalmat.

(35) Ha például a hollandiai és franciaországi népszavazásokat vesszük, amelyek úgymond sokkot váltottak ki, [...], akkor itt is látjuk ezt a motívumegyüttest.

A feltételes mondatoknak nemcsak argumentatív funkciójuk van. Az előrehozott ha-mondatok többek között metakommunikatív funkciót töltenek be, és diskurzuspragmatikai szinten működnek: vagy megfogalmazzák azokat a feltételeket, amelyek mellett az ezt követő beszédaktusok relevánsak (36. és 37. példa), vagy az interakciós és udvariassági konvenciókra utalnak (38. és 39. példa):

16

DIE ROLLE DER HECKENAUSDRÜCKE BEI DER DISKURSSTRUKTURIERUNG IM DEUTSCHEN UND LITAUISCHEN

(36) Törökország ugyan már hatalmas előrelépéseket tett és felzárkózott. Ha azonban sikeres akar lenni, a jövőben még hatalmasabb előrelépéseket kell tennie.

(37) Nyilvánvaló, hogy régiónk, ha ki akarjuk használni a gazdasági integráció előnyeit, nem maradhat hiányzó láncszem Európa infrastruktúrájában.

(38) Ha megengedi, egy rövid ideig beszélni szeretnék egy ilyen reformstratégia megvalósításának nehézségeiről is.

(39) De ha az én véleményem is érdekes, nem félek kimondani: az EU alkotmányos szerződésének ratifikációs maratonját csak akkor nyerjük meg, ha azt valamennyi uniós tagállamban sikeresen teljesítjük!

5. KÖVETKEZTETÉSEK

A nyelvi hedging összetett jelensége nem elszigetelten fordul elő a különféle diskurzusokban, hanem többek között átfedésben áll az úgynevezett diskurzusmarkerek szemantikai és pragmatikai jellemzőivel. A hedging kifejezések különleges szerepet játszanak a diskurzus strukturálásában: tematikus egységeket tagolnak, alátámasztják a beszélők érveit, valamint lehetővé teszik a metakommunikatív közbevetéseket a szövegben és a diskurzusban.

A politikai diskurzus összehasonlító elemzése és kvantitatív kiértékelése azt mutatta, hogy a németben a diskurzusmarkerek használatát a valószínűség különböző fokainak és a saját állítások intenzívebbé tételének kifejezése uralja. Ebben különösen a modális szavak és a modális partikulák játszanak lényeges szerepet, mégpedig kiegészítő, illetve implicit információk hordozóiként. A metakommentárok szintén a német nyelvű politikusi beszédek jellemzői. A litván politikusi beszédeket ezzel szemben a korlátozó és értékelő nyelvi elemek nagyobb aránya jellemzi.

17

Eglė Alosevičienė

A BELEHELYEK JEGYZÉKE

Gerhard Schröder szövetségi kancellár beszéde a davosi World Economic Forumon, 28.01.2005. URL http://www.bundesregierung.de/-,413.780791/rede/ Rede-von-Bundeskanzler-Gerhard.htm: Beleg (6)

Schröder szövetségi kancellár beszéde a Német–Orosz Befektetési Konferencián, 28.10.2004. URL http://www.moskau.diplo.de/de/03/Reden/ Datei_041028,property=Daten.doc: Beleg (15), (20)

Kerstin Müller, a Külügyminisztérium államminisztere beszéde az afganisztáni civil társadalom konferenciájának megnyitóján, 29.03.2004. URL http://www.auswaertiges-amt.de/www/de/ausgabe_archiv?archiv_id=5556: Beleg (1)

Schröder szövetségi kancellár beszéde a Lengyel Lisszaboni Stratégiai Fórum alkalmából, 26.05.2004. URL http://archiv.bundesregierung.de/bpaexport/rede/90/658090/multi.htm: Beleg (31), (38)

Schröder szövetségi kancellár beszéde a moszkvai Pénzügyi Akadémia hallgatói és végzettjei előtt, 08.07.2004. URL http://archiv.bundesregierung.de/bpaexport/bulletin/44/693644/multi.htm: Beleg (27)

Gerhard Schröder szövetségi kancellár beszéde az „Adjunk lelket Európának” konferencián, 26.11.2004. URL http://archiv.bundesregierung.de/bpaexport/rede/12/751512/multi.htm: Beleg (16), (21), (32)

Fischer szövetségi külügyminiszter beszéde az európai alkotmányról a Német Szövetségi Parlament előtt, Berlin, 02.07.2004, (részlet). URL http://www.auswaertiges-amt.de/www/de/ausgabe_archiv?archiv_id=5908: Beleg (10)

Fischer szövetségi külügyminiszter beszéde az ENSZ Biztonsági Tanácsában, New Yorkban, az iraki/kuvaiti helyzetről, 14.02.2003. URL http://www.auswaertiges-amt.de/www/de/aussenpolitik/ausgabe_archiv?archiv_id=4074&type_id=3&bereich_id=11: Beleg (19)

Fischer szövetségi külügyminiszter beszéde a német külpolitikáról a Német Szövetségi Parlament előtt, 08.09.2004 (részlet). URL http://www.auswaertiges-amt.de/www/de/ausgabe_archiv?archiv_id=6110: Beleg (8), (14), (36)

18

Die Rolle der Heckenausdrücke bei der Diskursstrukturierung im Deutschen und Litauischen

Gerhard Schröder szövetségi kancellár beszéde a német–szaúdi gazdasági fórumon Rijádban, 2005.02.28. URL http://archiv.bundesregierung.de/bpaexport/bulletin/51/799451/multi.htm: Hivatkozás (24)

Schröder szövetségi kancellár beszéde a német–emírségekbeli gazdasági fórumon, 2005.03.05. URL http://archiv.bundesregierung.de/rede,-797357/Rede-von-Bundeskanzler-Schroed.htm: Hivatkozás (2)

Wolfgang Schüssel szövetségi kancellár beszéde az Europa-Forum Wachau rendezvényen, 2004.06.06. URL http://www.austria.gv.at/2004/6/9/göttweig2004_final_k.pdf: Hivatkozás (4)

Schüssel szövetségi kancellár beszéde a parlamentben tartott „Európa-nap” alkalmából, 2006.9.29. URL http://www.austria.gv.at/Docs/2005/9/29/rede_hbk_europatag_20050929.pdf: Hivatkozás (35)

Gerhard Schröder szövetségi kancellár beszéde az American Chamber of Commerce előtt Washingtonban, 2005.06.27. URL http://archiv.bundesregierung.de/bpaexport/rede/18/850918/multi.htm: Hivatkozás (13)

Őexcellenciája, Valdas Adamkus, a Litván Köztársaság elnökének beszéde az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 59. ülésszakán, 2004.09.22. URL http://www.president.lt/lt/news.full/5266: Hivatkozás (23), (30)

Őexcellenciája, Valdas Adamkus, a Litván Köztársaság elnökének beszéde az Amerikai Kereskedelmi Kamara üzleti ebédjén „Hogyan őrizhető meg a balti régió dinamikus növekedése: jövőkép”, Vilnius, 2004.10.07. URL http://www.president.lt/lt/news.full/5322: Hivatkozás (17), (37)

Prezidento Valdo Adamkaus kalba verslo pusryčiuose, Čikaga, JAV, 2004.09.24 URL http://www.president.lt/lt/news.full/5277: Beleg (25)

A. Valionis külügyminiszter beszéde az Európai Alkotmányról szóló szerződésnek szentelt konferencián, 2004.11.12. URL http://www.voruta.lt/article.php?article=656: Hivatkozás (39)

A. Valionis külügyminiszter köszöntőbeszéde a „Az új NATO: a nyilvános diplomácia stratégiájának fejlesztése” című konferencián, 2004.06.07. URL http://amb.urm.lt/nato/showitem.php?TopMenuID=1245&ItemID=2693&SiteID=66&LangID=1: Hivatkozás (11)

19

Eglė Alosevičienė

Valdas Adamkus, a Litván Köztársaság elnökének köszöntőbeszéde a „Félidőben a lisszaboni folyamat: az új EU-tagállamok kormányainak, valamint az ipari és üzleti szervezeteknek a törekvései és kilátásai” című konferencián, 2005.02.24. URL http://www.president.lt/lt/news.full/5535: Beleg (22)

Valdas Adamkus elnök beszéde a Seimas rendkívüli plenáris ülésén: „Litvánia érdekei az Európai Unióban”, 2005.10.20. URL http://www.president.lt/lt/news.full/6091: Beleg (3), (18)

A Seimas elnökének beszéde az Európai Unió napirendjének legfontosabb kérdéseiről a Seimasban tartott vitán, 2005.10.20. URL http://www.palauskas.lt/index.asp?DL=L&TopicID=159: Beleg (12)

A. Valionis külügyminiszter beszéde a Seimasban az Európai Unió politikájának aktuális kérdéseiről folytatott vitán, 2005.10.20. URL www.urm.lt/index.php?1149113537: Beleg (5)

A. Brazausko pasisakymas BJVT viršūnių susitikime, 2004.06.21 URL http://www.ministraspirmininkas.lt/page.asp?DL=L&TopicID=14&ArticleID=116: Beleg (9)

A. Brazausko pasisakymas Konvento klausimu, 2003.04.16 URL http://www.ministraspirmininkas.lt/page.asp?DL=L&TopicID=14&ArticleID=534: Beleg (33)

Valdas Adamkus, a Litván Köztársaság elnökének beszéde „Európa jövője litván szemszögből” címmel a Francia Politikatudományi Intézetben, 2005.10.07. URL http://www.president.lt/lt/news.full/6035: Beleg (34)

Valdas Adamkus, a Litván Köztársaság elnökének beszéde „Terra Democratica Kelet-Európában és azon túl: eredmények, kihívások és további lépések” címmel, amely a Chicagói Külügyi Tanács által rendezett fogadáson hangzott el, 2005.09.19. URL http://www.president.lt/lt/news.full/5998: Beleg (7), (28)

Valdas Adamkus, a Litván Köztársaság elnökének beszéde a külföldi diplomáciai képviseletek vezetőihez, 2004.07.14. URL http://www.urm.lt/popup2.php?item_id=8811: Beleg (29)

Rolandas Paksas elnök beszéde a Litván Köztársaság Seimasa és a Dán Nagykövetség által szervezett „Az Európai Unió keleti dimenziója” című nemzetközi konferencián, 2003.04.25

20

Die Rolle der Heckenausdrücke bei der Diskursstrukturierung im Deutschen und Litauischen

URL http://www.euro.lt/ivykiai/readnews.php3?ItemID = 3381&TopMenuID = 1&MenuItemID = 2&LangID = 1: Hivatkozás (26)

IRODALOM

Adamzik, K. 1984: Sprachliches Handeln und sozialer Kontakt. Tübingen: Gunter Narr.

Bartsch, R. 1972: Adverbialsemantik. Frankfurt am Main: Athenäum.

Bluhm, C., Deissler, D., Scharloth, J., Stukenbrock, A. 2000: Linguistische Diskursanalyse: Überblick, Probleme, Perspektiven. Sprache und Literatur: in Wissenschaft und Unterricht 86, 3–19.

Brausse, U. 1986: Zum Problem der sogenannten Polyfunktionalität von Modalpartikeln. Ja und eben als Argumentationssignale. Zeitschrift für Phonetik, Sprachwissenschaft und Kommunikationsforschung 39 (2), 206–223.

Brinton, L. J. 1996: Pragmatic markers in English: Grammaticalization and discourse functions. Berlin–New York: de Gruyter.

Brown, P., Levinson, S. C. 1987: Politeness: Some Universals in Language Use. Cambridge: University Press.

Busse, D., Teubert, W. 1994: Ist Diskurs ein sprachwissenschaftliches Objekt? Zur Methodenfrage der historischen Semantik. In: D. Busse, F. Hermanns, W. Teubert, Hrsg., Begriffsgeschichte und Diskursgeschichte. Methodenfragen und Forschungsergebnisse der historischen Semantik. Opladen: Westdeutscher Verlag, 10–28.

Dalmas, M. 2003: Soweit das Auge reicht? Stand und Blickpunkte durch so genannte Modal isatoren. Ein Rückblick. In: I. Behr, D. Baudot, Hrsg., Funktion und Bedeutung. Tübingen: Stauffenburg, 197–208.

Eggs, E. 2000: Vertextungsmuster Argumentation: Logische Grundlagen. In: K. Brinker et al., Hrsg., Text- und Gesprächslinguistik. Ein internationales Handbuch zeitgenössischer Forschung. 1. Halbdb. Berlin–New York: de Gruyter, 397–414.

21

Eglė Alosevičienė

Fairclough, N. 2003: Analysing Discourse. Textual analysis for social research. London–New York: Routledge.

Fairclough, N., Wodak, R. 1997: Critical discourse analysis. In: T. A. van Dijk, ed., Discourse as social interaction. Discourse studies, Vol. 2. London: Sage, 258–284.

Foucault, M. 1998: Diskurso tvarka: inauguracinė paskaita Collège de France, perskaityta 1970 metų gruodžio 2 dieną. Vilnius: Baltos lankos.

Fraser, B. 1975: Hedged Performatives. In: P. Cole, J. L. Morgan, ed., Syntax and Semantics. Vol. 3, 187–210.

Fraser, B. 1990: An approach to discourse markers. Journal of Pragmatics 14, 383–395.

Fraser, B. 2006: Towards A Theory of Discourse Markers. In: K. Fischer, ed., Approaches to Discourse Particles. Vol. 1. URL: http://people.bu.edu/bfraser/Basic%20Introductory%20Readings/Fraser%20-%202005%20-%20Towards%20a%20Theory%20of%20DM.doc [03.03.2006].

Girdeniene, S. 2001: Kausalität als übergreifende Relation. Kalbotyra 50 (3), 27–31.

Günthner, S. 2000: Vorwurfsaktivitäten in der Alltagsinteraktion. Grammatische, prosodische, rhetorisch-stilistische und interaktive Verfahren bei der Konstitution kommunikativer Muster und Gattungen. Tübingen: Max Niemeyer.

Henne, H. 1978: Gesprächswörter. Für eine Erweiterung der Wortarten. In: H. Henne, W. Mentруп, H. Weinrich, Interdisziplinäres deutsches Wörterbuch in der Diskussion. Düsseldorf: Schwann, 42–47.

Hoffmann, M. 1998: Gestaltungsstrategien und strategisches Gestalten. Zur Persuasivität von Thematisierungsstilen im politischen Diskurs. In: M. Hoffmann, Chr. Keßler, Hrsg., Beiträge zur Persuasionsforschung: unter besonderer Berücksichtigung textlinguistischer und stilistischer Aspekte. Frankfurt am Main: Peter Lang, 57–97.

House, J., Kasper, G. 1981: Politeness Markers in English and German. In: F. Coulmas, ed., Conversational Routine. The Hague: Mouton, 157–185.

22

Die Rolle der Heckenausdrücke bei der Diskursstrukturierung im Deutschen und Litauischen

Jäger, S. 1993: Kritische Diskursanalyse. Eine Einführung. Duisburg: Duisburger Institut für Sprach- und Sozialforschung.

Klein, J. 1998: Politische Kommunikation als Sprachstrategie. In: O. Jarren, U. Sarcinelli, U. Saxer, Hrsg., Politische Kommunikation in der demokratischen Gesellschaft. Ein Handbuch mit Lexikonteil. Opladen, Wiesbaden: Westdeutscher Verlag, 376–395.

Klein, W. 1980: Argumentation und Argument. In: W. Klein, Hrsg., Argumentation. Zeitschrift für Literaturwissenschaft und Linguistik. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 9–57.

Lakoff, G. 1972: Hedges: A Study in Meaning Criteria and the Logic of Fuzzy Concepts, in: D. Hockney, W. Harper, B. Freed, ed., Contemporary Research in Philosophical Logic and Linguistic Semantics, Dordrecht, Holland: D. Reidel, 221–271.

Lewis, D. M. 2006: Discourse markers in English: a discourse-pragmatic view. In: K. Fischer, ed., Approaches to Discourse Particles. Vol. 1 URL: http://people.bu.edu/bfraser/Pragmatically%20Oriented/Lewis%20-%20DM%20in%20E%20-%20A%20Prag.%20View.doc [03.03.2006].

Linke A, Nussbaumer M., Portmann, P. R. 1994: Studienbuch Linguistik. Tübingen: Niemeyer.

Low, G. 1996: Intensifiers and Hedges in Questionnaire Hypothesis. Applied Linguistics 17 (1), 1–37.

Markkanen, R., Schröder, H. 1997: Hedging: A Challenge for Pragmatics and Discourse Analysis. In: R. Markkanen, H. Schröder, eds., Hedging and Discourse. Approaches to the Analysis of a Pragmatic Phenomenon in Academic Texts. Berlin: de Gruyter, 3–20.

Ohlinger, D. 2003: Argumentation in der Erst- und Fremdsprache. Pragmalinguistische und grammatikalische Aspekte anhand von Argumentationen deutscher und litauischer Studierender. Frankfurt am Main: Peter Lang.

Pappert, S. 2003: Politische Sprachspiele in der DDR: kommunikative Entdifferenzierungsprozesse und ihre Auswirkungen auf den öffentlichen Sprachgebrauch. Frankfurt am Main: Peter Lang.

23

Eglė Alosevičienė

Petter, Y. 1988: Argumentationsstrategien. In: B. Sandig, Hrsg., Stilistisch-rhetorische Diskursanalyse. Tübingen: Gunter Narr, 103–120.

Pittner, K. 1996: Redekommentierende Einschübe. In: P. Kunsmann, Hrsg., Linguistische Akzente 93. Beiträge zu den 3. Münchner Linguistik-Tagen. Hamburg: Kovač, 141–157.

Pittner, K. 1999: Adverbiale im Deutschen. Untersuchungen zu ihrer Stellung und Interpretation. Tübingen: Stauffenburg.

Pittner, K. 2000: Sprechaktbedingungen und bedingte Sprechakte: Pragmatische Konditionalsätze im Deutschen. In: A. Fetzer, K. Pittner, Hrsg., Gesprächsforschung: Neue Entwicklungen / Conversation analysis: recent developments. Linguistik online 5. URL: http://www.linguistik-online.org/1_00/PITTNER.HTM [26.11.2005].

Prince, E. F., Frader, J., Bosk, Ch. 1982: On Hedging in Physician-Physician Discourse. In: R.J. Di Pietro, ed., Linguistics and the Professions. Norwood–New York: Ablex, 83–97.

Rost-Roth, M. 1998: Modalpartikeln in Argumentationen und Handlungsvorschlägen. In: T. Harden, E. Hentschel, Hrsg., Particulae Particularum. Festschrift für Harald Weydt. Tübingen: Stauffenburg, 293–324.

Schiffrin, D. 1986: The functions of and in discourse. Journal of pragmatics 10 (1), 41–66.

Schiffrin, D. 2001: Discourse Markers: Language, Meaning and Context. In: D. Schiffrin, D. Tannen, H. Hamilton, eds., The Handbook of Discourse Analysis. Malden, Mass: Blackwell, 54–75.

Schwitalla, J. 1979: Metakommunikationen als Mittel der Dialogorganisation und der Beziehungsdefinition. In: J. Dittmar, Hrsg., Arbeiten zur Konversationsanalyse. Tübingen: Max Niemeyer.

Siepmann, D. 2001: Multi-word Discourse Markers in Translation: A Corpus-based Investigation into Restrictors. Lebende Sprachen 46 (3), 97–107.

Skelton, J. 1997: How to Tell the Truth in The British Medical Journal: Patterns of Judgement in the 19th and 20th Centuries. In: R. Markkanen, H. Schröder, eds.,

24

Die Rolle der Heckenausdrücke bei der Diskursstrukturierung im Deutschen und Litauischen

Hedging és diskurzus. Megközelítések egy pragmatikai jelenség elemzéséhez tudományos szövegekben. Berlin: de Gruyter, 42–63.

Trautmann, C. 2004: Argumentieren. Funktional-pragmatische Analysen praktischer und wissenschaftlicher Diskurse. Frankfurt am Main: Peter Lang.

Tschizmarova, I. K. 2005: Hedging functions of the Bulgarian discourse marker xajde. Journal of Pragmatics 37, 1143–1163.

Verstraete, J.-Ch. 2001: Subjective and objective modality: Interpersonal and ideational functions in the English modal auxiliary system. Journal of Pragmatics. 33, 1505–1528.

Walrod, M. 2006: The Marker is the Message. The Influence of Discourse Markers and Particles on Textual Meaning. URL: http://www.sil.org/asia/philippines/ical/papers.html [15.03.2006].

Welte, W., Rosemann, Ph. 1990: Alltagssprachliche Metakommunikation im Englischen und Deutschen. Frankfurt am Main: Peter Lang.

Wunderlich, D. 1983: Modalisierte Sprechakte. In: G. Brunner, A. Redder, Studien zur Verwendung der Modalverben. Tübingen: Gunter Narr, 226–245.

Egle Alosevičienė

Vilniaus universitetas

Kauno humanitarinis fakultetas

Germán filológiai tanszék

Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas

[email protected]

25