Acta Linguistica Lithuanica LIX (2008), 57 – 80

Az evidencialitás kifejezése a balti nyelvekben: a litván nevà partikula

Marianne Giedra tiszteletére

Daniel Petit

École Normale Supérieure, Paris

Az evidencialitást itt a beszélő és a megnyilatkozása tartalma közötti távolság nyelvi jelöléseként értjük. A litvánban az evidencialitás kifejezhető szintetikusan az úgynevezett relatív mód révén, amely a participiumok véges igealakok helyetti használatából áll, vagy analitikusan határozószók és partikula segítségével. Ez a tanulmány e partikula egyikének, a litván nevà „állítólag” eredetével foglalkozik. A 19. század előtt nem adatolt, és úgy tűnik, a tagadó nè és a prezentatív và partikula összetételéből áll. Tipológiai nehézségek azonban felmerülnek: az evidencialitást soha nem fejezi ki önmagában álló tagadás; a prezentatív partikula (mint a latin ecce, az orosz вот, a francia voici, voilà) pedig köztudottan nem tagadható. Ez arra utal, hogy a nevà szóban a nè nem hordozhatta alapvető tagadó jelentését. Feltételezhetjük tehát, hogy összehasonlító funkciójában („mint, akár”) használták; ennek számos maradványa fennmaradt a balti nyelvekben, és akár az indoeurópai korig is visszavezethető (vö. óind ná „nem”, illetve „mint, akár”).

I. BEVEZETÉS¹

A nyelvtipológiai szakirodalomban az utóbbi időben nagy jelentőséget tulajdonítanak az evidencialitás fogalmának². Az evidencialitás

¹ Előadás az Indoeurópai Társaság XIV. szakmai konferenciáján (Salzburg, 2008. szeptember 22.). A vitáért és a megjegyzésekért köszönettel tartozom Björn Wiemernek, Georges-Jean Pinault-nak és Axel Holvoetnak.

² Während die englischsprachigen Sprachwissenschaftler (z.B. Aikhenvald und Dixon 2003, Aikhenvald 2004) jetzt weitgehend die Bezeichnung evidential, bzw. evidentiality verwenden, hat sich in der französischen Linguistik zumindest seit Lazard (1956: 149, Fußnote 2) und neuerdings Guentcheva (1996, 2007) die Bezeichnung médiatif, bzw. médiativité durchgesetzt – explizit mit dem Streben, der Spezifizität des Worts

57

Daniel Petit

a beszélőnek egy kijelentés tartalmához való viszonyulásáról tájékoztató összes nyelvi eszközt értjük. Az evidenciális jegyek azt mutatják meg, hogyan szerzett tudomást a beszélő az eseményről, közvetlenül tapasztalta-e meg vagy sem, végül pedig azt is, hogy szavatolja-e annak igazságát vagy sem. Guentcheva szerint az evidencialitás a szó szűkebb értelmében alapvetően az információs tartalom el nem sajátításaként határozható meg³. Az evidenciális kifejezési stratégiák nyelvenként különbözőképpen valósulhatnak meg. Vannak nyelvek, amelyekben az evidencialitás igen összetett kategória lehet. Például a tuyuca nyelvben (Brazília, Kolumbia) az információ forrásától és a beszélőnek a kijelentés igazságtartalmához való viszonyától függően akár 5 mondattípus is rendszeresen képződhet⁴:

(1a) Díiga apé-wi „Futballozott [láttam, ahogy játszik]”

(1b) Díiga apé-ti „Futballozott [hallottam, ahogy játszik, de nem láttam]”

(1c) Díiga apé-yi „Futballozott [olyan bizonyítékokat láttam, amelyek arra utalnak, hogy futballozott, például a pályán hagyott lábnyomát]”

(1d) Díiga apé-yigi „Futballozott [valakitől kaptam az információt]”

(1f) Díiga apé-hỹi „Futballozott [ez a feltételezés kézenfekvő]”

Az evidencialitás gyakrabban bináris szembeállítás keretében fejeződik ki, amelyben a beszélő különbséget tesz egy külső információ között, amelytől elhatáro-

évidence francia nyelvbeli használatának az angol nyelvvel szembeni sajátosságát igyekeznek visszaadni (vö. Guentcheva, 1996: 13, Lazard, 2000: 209-210). Más elnevezéseket is javasoltak, például Hagège (1995: 15) a médiaphorique kifejezést. Olyan elnevezések is előfordulnak, mint a testimonial, indirektiv, distanziv, imperceptiv, quotativ stb. Johanson (2000: 61) az indirective elnevezést használja.

³ Guentcheva (1996: 13): „non-prise en charge du contenu informationnel“. Vgl. auch Joseph (2003: 97): „ Evidentiality can be defined as the indication of the source of a speaker’s information, of the modality by which that information was gained, and/or of the speaker’s stance (i.e., attitude) towards the truth of the information.“

⁴ Klassisches Beispiel nach Barnes (1984: 255–271), s. auch Guentcheva (1996: 13). Ein anderes Beispiel ist Fasu, eine Papuasprache, mit 6 verschiedenen Möglichkeiten (vgl. Joseph, 2003: 98).

58

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

… és a belső információ között, amelyet a beszélő igaznak fogad el. Ismert például a balti-finn nyelvek (finn, észt, livóniai) obliquus módusza, amely szerint az állítmányi használatú igenévi alakok evidenciális jelentést, azaz a beszélőtől való távolságot fejeznek ki; például észtül: Ma lugevat „Állítólag olvasok; azt mondják, hogy olvasok; úgy hírlik, olvasnék” (az -vat⁵ igenévképzővel).

Az evidencialitásról és annak jelöléséről szóló nyelvelméleti, illetve nyelvtipológiai vizsgálatok száma az utóbbi időben jelentősen megnövekedett⁶. Feltűnő azonban, hogy az indogermanisztikai irányultságú tanulmányok néhány kivételtől eltekintve⁷ eddig szinte egyáltalán nem fordítottak figyelmet az evidencialitás kérdésére — talán már csak azért sem, mert a rekonstruálható indoeurópait olyan nyelvnek tartották, amelyben az evidencialitásnak nem volt szerepe, az evidenciális képződmények pedig csak az indoeurópai nyelvek későbbi fejlődési szakaszaiban alakultak ki. Mint ismeretes, az evidencialitás mint morfoszemantikai kategória csupán néhány modern nyelvben van jelen, különösen az albánban, a bolgárban, az újperzsában, az újörményben, valamint a litvánban. Valószínűsíthető, hogy az evidencialitás kategóriája idegen volt az indoeurópai alapnyelvtől. Az az állítás, hogy az ősindoeurópai injunktívusznak evidenciális alapjelentést kell tulajdonítani, ahogyan Joseph nemrégiben (2003) javasolta, véleményem szerint még nem kellően alátámasztott.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az evidencialitás kérdése teljesen érdektelen volna az indogermanisták számára. A modern indogermanisztika egyik fő feladata ugyanis annak vizsgálata, hogy az örökölt nyelvi struktúrák miként vezettek a történeti nyelvek állapotához. Az a kérdés, hogyan jöhet létre az evidencialitás, az indogermanisztika eddig szinte teljesen feltáratlan témája.

Tipológiai szempontból az evidencialitás kifejezésének alapvetően két fontos eszközével kell számolnunk. Az evidencialitás vagy szintetikus jellegű—

⁵ Vö. Hasselblatt (²2001: 135).

⁶ Z.B. Chafe und Nichols, Hrsg. (1986), Guentcheva, Hrsg. (1996, 2007), Johanson und Utas, Hrsg. (2000), Aikhenvald und Dixon, Hrsg. (2003), Aikhenvald (2004).

⁷ Vgl. Gren-Eklund (2000), Joseph (2003). Vgl. auch eine allgemeine Darstellung bei Ramat (1996).

59

Daniel Petit

—, és magában az igealakban jelölik, többnyire eredeti perfektumformákkal, például a bolgárban (pl. Иван спял „Ivan állítólag alszik”⁸), vagy az újörményben (pl. Gac‘er em „Állítólag elmentem”⁹; az albánban, mint ismeretes, sajátos módusz, az úgynevezett admiratív is van, amelynek többek között evidenciális jelentése is lehet (pl. Punúakam „Állítólag dolgoztam”¹⁰). Vagy az evidencialitást analitikusan, határozói kifejezések hozzáadásával fejezik ki. Ez számos modern nyelvre jellemző, például a németre (angeblich, vorgeblich), a franciára (apparemment, prétendument), az angolra (like), az oroszra (будто), a lengyelre (rzekomo), a bretonra (hervez), az újörményre (eyer) stb. Összetettebb kifejezőeszközök ritkák; ilyen példát az írben találunk: is cosúil „állítólag” (< „úgy tűnik”).

Mint ismeretes, az evidencialitás kategóriája fontos szerepet játszik a balti nyelvekben, különösen a litvánban. A litván kétféleképpen fejezheti ki a beszélőnek a kijelentés tartalmától való távolságát: szintetikusan, az úgynevezett relativusz módusszal, vagy analitikusan, határozói alakokkal. A relativusz módusz, mint ismeretes, igenévi alakok evidenciális jelentésű állítmányként való használatát jelenti. Egyszerű példa:

(2a) Indikatívusz, amikor a beszélő bizonyosnak tartja a kijelentés igazságát: Danutė dirba mokykloje „Danutė az iskolában dolgozik.”

(2b) Igenév, amikor a beszélő nem tartja bizonyosnak a kijelentés igazságát, akár azért, mert kétségesnek tűnik számára, akár azért, mert az információhoz nem személyesen, hanem külső forrásból jutott hozzá. Danutė dirbanti mokykloje „Danutė állítólag az iskolában dolgozik.”

⁸ Beispiel bei Guentcheva (1996: 54).

⁹ Beispiel bei Donabédian (1996: 90).

¹⁰ Beispiel bei Duchet und Pernaska (1996: 31–46).

60

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

A litván relatív módusszal foglalkozó szakirodalom áttekinthetetlen. Itt csak Axel Holvoet fontos monográfiájára hivatkozom, Mood and Modality in Baltic (2007), amelynek egyik fejezete a relatív módusszal foglalkozik (81–127. o.)¹¹. Gyakran feltételezik, hogy a relatív módus a finnugor balti-finn nyelvekkel való érintkezés következtében alakult ki. Nyelvtipológiai szempontból azonban megjegyzendő, hogy az evidencialitás gyakran eredetileg perfektumképzésekből származik, ami a balti nyelvek participiumaira is illene, hiszen fontos szerepet játszanak a körülíró perfektumok kialakulásában. Tehát egy belső magyarázat is teljességgel lehetséges.

A relatív módus mellett a litvánban számos határozószó, illetve partikula is van, amelynek evidenciális jelentése lehet. Eddig csupán vázlatosan gyűjtötték össze és vizsgálták őket Roman Roszko (1993) monográfiájában, valamint Björn Wiemer (2007) fontos tanulmányában. Eredetük kérdését azonban többnyire nem tették fel. Jelen vizsgálat tárgya egy ilyen evidenciális partikula eredete, mégpedig a litván nevà ’állítólag’ partikula.

2. A nevà PARTIKULA: FILOLÓGIAI ADATOK

A litván nevà ’állítólag’ partikula eredetéről eddig nagyon keveset írtak. Fraenkel csak röviden tárgyalja (LEW₁ 498); teljesen hiányzik Wojciech Smoczyński (2007) litván nyelvi etimológiai szótárából, amely nemrég jelent meg. Maga a filológiai adatok feltárása is kevéssé előrehaladott. Tudomásom szerint e partikula az ólitván írásbeliségben nem adatolt. Az első adatolások a 18. századra nyúlnak vissza. Jakob Brodowski kéziratos szótárában (1713–1744) a nevà ’állítólag’ szó ekkor fordul elő először. A 19. század elején Christian Gottlieb Mielcke szótára a következő példával szemlélteti (1800: 564):

(3) Christian Gottlieb Mielcke, Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800):

Neva būk nekaltas esas

’mintha ártatlan volna [állítólag ártatlan]’

¹¹ Aus der älteren Literatur s. noch Ambrazas (1977). S. auch Wiemer (2006).

61

DANIEL PETIT

A 19. században a szó lassan megjelenik az irodalomban; érdekes módon kezdetben csak informális nyelvhasználatban vagy kevéssé formális irodalmi műfajokban. Jellemző például a nevà használata a mesegyűjteményekben, amelyek gyakran beszélt nyelvi, nyelvjárási változatokon alapulnak. Például Jonas Basanavičius Lietuviškos Pasakos című művében (1898: I, 178)¹² ezt találjuk:

(4) Jonas Basanavičius, Lietuviškos Pasakos (1898):

O tas vaikinas ir neva nusidavė girtu, atsigulęs ant lovos, kelinę tą užsimaukė ir neva miegti.

’A fiú részegnek tettette magát, az ágyra feküdt, felhúzta a nadrágját, és alvást színlelt.’

A 20. században a szó gyakrabban adatolt irodalmi művekben, különösen olyan regényekben és kisregényekben, amelyek a beszélt nyelv visszaadására törekszenek, például olyan íróknál, mint Mykolaitis-Putinas, Sruoga vagy Tumas-Vaižgantas. Például Juozas Tumas-Vaižgantasnál (1869–1933)¹³:

(5) Juozas Tumas-Vaižgantas (1869–1933):

Saviški, tušti Aleksio įrodymai labiau įtikindavo Jokūbą, negu labai išmintingi ir neva mokslingi privedžiojimai.

’Aleksis sajátos és üres magyarázatai jobban meggyőzték Jokūbast, mint a nagyon bölcs és állítólag tudományos okoskodások.’

Egy másik irodalmi műfaj, amelyben a nevà használata preferáltnak tűnik, a személyes jellegű irodalom, például a magánlevelek vagy az emlékiratok, amelyeket egyszerű, a beszélt nyelvhez közel álló stílus jellemez. A nevà partikula például a kelet-poroszországi litván Vilius Gaigalaitis (1870–1945) önéletrajzában¹⁴ fordul elő:

(6) Vilius Gaigalaitis (1870–1945):

¹²Hasonló használat Christoph Jurkschat (1898: 124) Litauische Märchen und Erzählungen című művében. Vö. LKŽ_VIII 749.

¹³Az LKŽ_VIII 749 alapján idézve.

¹⁴S. Kaukiene (1997: 323).

62

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

Buvome į blogą garsą įklampyti, neva neištikimi esanti? „Rossz hírbe keveredtünk, mintha hűtlenek lettünk volna?”

Jellemző, hogy a nevà partikulát a 20. század harmincas éveiig a puristák nem ajánlották, sőt barbarizmusként elvetették. 1911-ben a híres litván nyelvtudós, Jonas Jablonskis egy levelében azt írta, hogy a nevà szó „mint” jelentésben (= lýg) helytelen¹⁵. B. Sereiskis litván–orosz szótárában (1933: 511) a nevà partikulát az orosz будто, как-будто, будто-бы „állítólag” szóval adják vissza, és egy példával szemléltetik:

(7) B. Sereiskis, Lietuviškai-rusiškas žodynas (1933): Jie sako, neva aš sutrukdžiau visą dalyką. „Azt mondják, hogy állítólag én zavartam meg az egész ügyet.”

Sereiskis azonban kifejezetten hangsúlyozza, hogy a nevà a relativus móddal „hogy… állítólag…” jelentésben kevésbé helyes, mint a standard szerkezet: kàd (+ rel. mód). Néhány évvel később (1935) Juozas Balčikonis nyelvtudós egy recenzióban megfeddte Vincas Mykolaitis-Putinas írót, amiért regénye, az Altorių šešėly¹⁶ egyik mondatában a nevà partikulát használta. Balčikonis szerint a nevà szlávizmus; véleményét többször is megismételte (vö. RR₁ 148 és 331). Csak az újabb szótárak tüntetik fel a szót semleges stílusértékűként. Niedermann, Senn, Salys és Brender nagy szótárában (1951: II 180) számos adat található, például:

(8) Niedermann, Senn, Salys és Brender (WISⅡ 180): žinios neva apie einančias derybas „hírek állítólag folyamatban lévő tárgyalásokról” (9) Niedermann, Senn, Salys és Brender (WISⅡ 180): vaistai, kurie neva palengvina kentėjimą „gyógyszerek, amelyek állítólag enyhítik a fájdalmat”.

A litván nyelv standard szótárában (Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, DŽ ²2000: 423) a nevà jelentését a tarsi, lýg szavakkal magyarázzák: „mondhatni, mintha”.

¹⁵ Vgl. Piročkinas (1986: 164). S. auch Jablonskio laiškai, hrsg. von A. Piročkinas, Vilnius (1985: 28, 29).

¹⁶ Mykolaitis-Putinas mondata így hangzik: jausdamasis neva kaltas „bűnösnek érezve magát” (Altorių šešėly, I 233, 6).

63

DANIEL PETIT

és két példával szemlélteti, amelyek közül itt csak az egyiket szeretném idézni:

(10) Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, DŽ ⁴2000 (vö. LKŽ_VIII 749):

Atrodo, neva serga.

„Úgy tűnik, mintha beteg volna.”

In der heutigen litauischen Sprache ist der Gebrauch von nevà üblich. Roszko (1993: 53) und Wiemer (2007) führen mehrere Beispiele insbesondere aus der Presse an. Als charakteristisches Beispiel kann man folgendes vorbringen:

(11) Roszko (1993: 54):

Kiti astronautai, nusileidusieji Mėnulyje, juokiasi iš pasakų, kuriose neva susitikę su ateiviais iš kitų pasaulių.

„Más, a Holdra leszállt űrhajósok kinevetik azokat a történeteket, amelyekben állítólag más világok lakóival kellett volna találkozniuk.”¹⁷

Végül is nem meglepő, hogy a nevà partikula meglehetősen jól adatolt a litván nyelvjárásokban, hiszen a nyelvjárási felvételek — amelyeket többnyire a 20. század ötvenes évei óta készítettek — élethűen adják vissza a beszélt nyelvet. Az úgynevezett „kapsas” vagy „zanavykas” nyelvjárásokban, amelyek a nyugati aukštaitis nyelvjárási övezethez tartoznak (a Novà folyó közelében), gyakran használják a nèva (nèva) partikulát. Mivel a relativus mód ebben a nyelvjárásban szinte teljesen eltűnt, a nèva (nèva) rendszerint kijelentő módú alakokkal kapcsolódik össze. Jelentése gyakran evidenciális, amint az a következő példából is kitűnik:

(12) Griškabudis zanavykas nyelvjárása (ZŠŽ_II, 270):

Nèva ǵė.rt karėvei prašo ale iš_tikroˑiˑ mergà[s] ž̃ūri.

„Állítólag a katonák inni kérnek, de valójában a lányokat nézik.”

Figyelemre méltó az ellentét a nèva ’állítólag’ és az iš tikro ’valójában’ között

¹⁷ Vö. Roszko lengyel fordítását: Inni astronauci, którzy wylądowali na Księżycu, śmieją się z opowieści, w których niby się spotkali z przybyszami z innych światów.

64

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

De feltűnő, hogy næva (nėva) ugyanebben a nyelvjárásban olykor általánosabb jelentésben („úgyszólván, mintegy”) is előfordul, evidenciális árnyalat nélkül, például:

(13) Griškabudis zanavyk nyelvjárása (ZŠŽ_II 270):

Jiz dė:ši[m] mǟ:tu: nėva gā:vo:.

„Körülbelül [< úgyszólván, mintegy] tíz évet ért el.”

Ugyanebben a nyelvjárásban olykor a nėvago·s (nėvagos) változat is előfordul¹⁸, például:

(14) Griškabudis zanavyk nyelvjárása (ZŠŽ_II 270):

Nėvago·z bān̄do· stūba· pasistatīt.

„Állítólag megpróbál házat építeni.”

További példák (lásd LKŽ_VIII 749) a nyelvjárási források egyértelmű túlsúlyát mutatják.

Minden okunk megvan tehát annak feltételezésére, hogy a nevà ’állítólag’ partikula népszerű szó, amely csak későn épült be az írott nyelvbe, különösen a nyelvi normához igazodó, illetve purista írásművekbe. Ez azt is megmagyarázhatja, hogy tudomásom szerint a szó az ólitván irodalomban soha nem fordul elő: ez az irodalom, amely szinte kizárólag vallási jellegű, ugyanis az emelkedett stílushoz tartozik. Figyelemre méltó, hogy a purista hagyomány egy része a nevà alakot helytelennek, sőt szláv jövevényszónak minősítve elutasította. A nevà partikula ezen sajátosságát mindenkinek figyelembe kell vennie, aki az eredetével foglalkozik.

3. A NEVÀ PARTIKULA EREDETE nevà

Mielőtt megpróbálnék választ adni arra a kérdésre, honnan ered a nevà partikula, szeretnék rámutatni használatának egy sajátosságára. A Nevà a mondatban két funkciót tölthet be: határozószóként (15a = ném. állítólag, lengy. rzekomo) vagy kötőszóként (15b = ném. hogy...állítólag, lengy. jakoby) működhet. Erre két példa Roszko (1993: 53) monográfiájából:

¹⁸ További adatokat l. Senkus (KD 130) és LKŽ_VIII 749,

65

DANIEL PETTIT

(15a) Roszko (1993: 53): Pateikiama ano meto statistika, kuri neva turi parodyti, kaip en tuziastingai balsavo Lietuva. „Az akkori időszak statisztikáját mutatják be, amely állítólag azt hivatott megmutatni, milyen lelkesen szavazott Litvánia.” ¹⁹

(15b) Roszko (1993: 53): Ėmė sklisti gandai, neva nedirbs M. M. Mažvydo nacionalinė biblioteka. „Hírek kezdtek terjedni arról, hogy állítólag nem fog működni a M. Mažvydas Nemzeti Könyvtár.” ²⁰

Ez az ambivalencia véleményem szerint az eredetileg mellérendelő szerkezetek újraelemzésével magyarázható. A 10. példa (atrodo, neva serga „úgy tűnik, mintha beteg volna”) valóban mindkét értelmezési lehetőséget nyitva hagyja: a nevà vagy határozószó egy kötőszó nélküli szerkezetben („úgy tűnik, állítólag beteg”), vagy alárendelő kötőszó („úgy tűnik, hogy beteg”). Éppen ilyen kontextusokban alakulhatott ki a nevà kötőszóként való használata. Eredetileg a nevà feltehetően csak határozószó volt.

Ami pedig a nevà eredetét illeti, először néhány tényt kell figyelembe venni.

Először is a hangsúlyozást. A mai litván nyelvben szabályos a szóvégi hangsúly (nevà), de a szókezdő hangsúlyú nyelvjárási változat (nèva) is ismert. Ez az ingadozás igen feltűnő. Az ilyen hangsúlyváltakozás nyelvtani természetű, ragozhatatlan szó esetében nehezen érthető. Emellett a nèva változat ellentmond a litvánra jellemző hangtörvénynek, amely szerint az e (valamint az a) magánhangzó belső szótagban, nyílt szótag esetén megnyúlik, és cirkumflexust kap: *nèva alakot várnánk (vö. például lit. kèvalas ’tojáshéj’, klèvas ’juhar’, drẽvę tárgyeset ’odú egy fatörzsben’ stb.), nem pedig a gravisszal írt nèva alakot. Mint ismeretes, a litvánban a gravis hangsúlyos rövid magánhangzót jelöl. Nyilvánvalóan ebben az esetben nem következett be a várt megnyúlás.

További probléma, hogy a *-ev- hangsor hátsó magánhangzók előtt-

¹⁹ Roszko: Az akkori időszak statisztikáját idézik, amely állítólag azt hivatott megmutatni, milyen lelkesen szavazott Litvánia.

²⁰ Roszko: Pletykák kezdtek terjedni, miszerint állítólag nem fog működni a M. Mažvydasról elnevezett Nemzeti Könyvtár.

66

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

a magánhangzó a litvánban szabályosan *-av--vá válik; a *-ev- csak elöl képzett magánhangzó előtt marad meg. Ennek megfelelően például a sāvas ’saját, övé’ (< indoeurópai *seu̯-o-, gör. ἐός) áll szemben a devyni ’kilenc’ szóval (< *dev-in-, másodlagos nyúlással *dev-yn- alakban, az aštuoni ’nyolc’ (< indoeurópai *h₁neṷ-n̥, latin nouem) mintájára. A *-ev- szekvencia megőrzése a hátsó magánhangzó *-a előtt a nevà szóban magyarázatra szorul²¹.

Mindezek a problémák megoldhatók, ha feltételezzük, hogy a nevà két eredetileg független szóból, a *nè + *và elemből tevődik össze. Csak ez a feltevés teszi érthetővé, miért nem nyúlt meg az è magánhangzó szó belseji helyzetben: eredetileg nem szó belsejében állt, hanem egy önálló szó (*nè) szóvégi helyzetében, és ebben a pozícióban nem ment végbe a szóban forgó nyúlás. Ez a feltevés azt is megmagyarázza, miért nem vált a *ev szekvencia *av-vá: a *nè és a *và egy szóvá olvadása későbbi kell legyen, mint a *ev > *av hangváltozás a hátsó magánhangzó előtt. Végül a hangsúly ingadozása (nevà / nèva) is teljesen érthető, ha feltesszük, hogy itt eredetileg két önálló szó állt: az első vagy a második elem hangsúlyát tükrözi. Eszerint a Nevà valószínűleg két független szó, a *nè + *và késői egy szóvá olvadásaként értelmezendő.

E tények alapján kézenfekvő azt feltételezni, hogy a nevà első tagja az indoeurópai tagadószót, a *nè-t folytatja. Figyelemre méltó, hogy a nevà szó fent leírt sajátosságai közül többnek van párhuzama a tagadásban: a tagadó szerkezetekben sem nyúlik meg az e magánhangzó (pl. nèkalba ’nem beszél’); a *-ev- > *-av- hangváltozás szintén ismeretlen benne (pl. neválgo ’nem eszik’); végül a hangsúly is hasonlóképpen változó (pl. nèkalba / neválgo). Egyáltalán nem meglepő, hogy a tagadás ebben a szerkezetben eredetileg önálló volt; a szabályos egybeírás (pl. litván nesāko ’nem mondja’) másodlagos²². A kérdés most az, hogy milyen szerepet játszhatott a tagadás egy evidenciális partikula kialakulásában. Itt tipológiai nehézségek merülnek fel.

A litvánban vannak más, evidenciális jelentésű partikulák is

²¹ A navà változat igen ritka.

²² A balti nyelvek előtörténetében a tagadás még önálló szó volt. Erről tanúskodnak az ősóporoszban a tmézis nyomai (ópor. neggi „még, és nem” < *ne-gi + ige, III 31₄, 33₃, 45₉, 109₄), valamint a litvánban is (pl. nesidúoda „nem adja magát” < *ne-si-dúoda).

67

DANIEL PETIT

tartalmaznak²³. Szemantikai szempontból ezek a partikulák több alcsoportra oszthatók. Lehetnek igealakok, különösen a beszéd jelentéskörébe tartozók, például a sāko (< ’azt mondják’ a sakyti ’mondani’ igéből), a tarši (< ’mondani fogsz’ a tārti ’mondani’ igéből), a tārtum vagy a tarýtum (< ’mondanál’ szintén a tārti ’mondani’ igéből). Alapulhatnak a létezést jelentő būti ’lenni’ igén is, mégpedig a relatívusz módban (esą, aktív participium, semlegesnemű) vagy felszólító módban (būk, būktai változattal, talán az orosz будто utánzásaként). Az evidencialitás végül hasonlító partikulákkal is kifejezhető, például a lýg ’mint’ szóval (a lýg-tai változattal). A nevà mellett most a legelterjedtebb partikula az esą. Úgy tűnik, a két partikula közötti különbség abban áll, hogy a nevà nagyobb távolságot fejez ki a beszélő és a közölt tartalom között, mint az esą. Ezt a kérdést még alaposabban kellene vizsgálni. Ugyanezek a kategóriák más indoeurópai nyelvekben is kimutathatók, amelyekben az evidencialitás jelölt kategóriaként működik. Az evidenciális partikulák alapjául gyakran eredetileg ’beszélni, mondani’ jelentésű igealakok szolgálnak, például a német angeblich (< angeben), a francia prétendument (< prétendre), a lengyel rzeko-mo (< rzec ’beszélni’), a hettita -ua(r)- (< *-uorh₁-, vö. gör. εἴρω ’beszélni’)²⁴. Ugyanilyen gyakran erednek evidenciális partikulák eredeti hasonlító partikulákból, például az angol like (< ’mint’), az orosz якобы (< jako ’mintha’ + feltételes módú by). Az evidenciális partikulák olykor létigékből származnak (vö. az orosz будто < a *bǫdi imperativus egyes szám második személyű alakja + -to), vagy olyan igékből, amelyek a látszást, illetve megjelenést jelölik (vö. a francia apparemment, az ír is cosúil ’úgy tűnik’). A breton hervez ’állítólag’ eredetileg ’szerint, alapján’ jelentésű elöljárószó, amely az információ közvetett forrását jelöli²⁵. Az indoeurópai nyelveken kívüli nyelvekkel való összehasonlítás ugyanezeket a tendenciákat igazolja az evidenciális partikulák kialakulásában.

Feltűnő azonban, hogy egyetlen evidenciális partikula sem negatív képzésű. Ez valószínűleg nem véletlen. Az evidencialitás a távolság különböző fokozatait fejezi ki, amelyek elválaszthatják a beszélőt a közölttől. Nem feltétlenül követeli meg, vagy nem elsősorban azt

²³ Zu den evidentialen Partikeln des Litauischen s. grundsätzlich Wiemer (2007).

²⁴ Zum Hethitischen s. Kloekhorst (2008: 958).

²⁵ Vö. Hemon (1975: 94): ’according to’.

68

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

Egyenesen a valóság tagadását feltételezi. Tipológiai szempontból megállapítható, hogy az evidencialitást sehol sem értelmezik a közvetlen tapasztalat tagadásaként.

Egy második tipológiai nehézség a második elem, -và értelmezésével függ össze. Feltételezve, hogy eredetileg önálló szó volt, kézenfekvő arra gyanakodni, hogy azonos a deiktikus và partikulával, amelynek jelentése: „íme! itt! lám! nézd!” Ez a beszélt nyelvben meglehetősen gyakori partikulát köznyelvi jellege jellemzi. A régi litván irodalomból teljesen hiányzik; első előfordulásai a 19. század végére datálhatók (l. Büga, RR_I 328, RR_II 47). Funkciója alapján azokra a formákra emlékeztet, amelyeket más nyelvekben a prezentatív partikula gyűjtőnév alá sorolnak, például az orosz вот, a latin ecce, a francia voici, voilà stb. Az ilyen formák funkciója ugyanis az, hogy erősen deiktikusan jelenítsék meg a közvetlenül a szemünk előtt lévő valóságot. A legtöbb esetben a và a francia prezentatív voici vagy voilà segítségével fordítható. Példák:

(16a) Jan Otrębski, GJL_III 371: Và, ką aš radau. „Lám, mit találtam!” (fr. „Voici ce que j’ai trouvé!”)

(16b) Pivašiūnai felől származó felvidéki litván nyelvjárás (l. LKŽ_XVII 763): Dabar và laiko y[ra]. „Most valóban van idő” (fr. „Voilà, il y a du temps.”)

(16c) Pivašiūnai felől származó felvidéki litván nyelvjárás (l. LKŽ_XVII 763): Aš và pinigų turiu. „Íme, van pénzem!” (fr. „Voilà, j’ai de l’argent.”)

Ritkábban adatolt a vã változat (nyújtással), például:

(17) Miežiškiai felől származó felvidéki litván nyelvjárás (l. LKŽ_XVII 763): Vã keturi arkliai – pasigauk kątrą nori. „Íme, négy ló – fogd meg azt, amelyiket akarod” (fr. „Voici quatre chevaux – prends celui que tu veux!”)

Feltételezve, hogy etimológiai kapcsolat áll fenn a và és a nevà között, megjegyzendő, hogy mindkét formát ugyanaz a köznyelvi jelleg jellemzi. Mindkettő későn adatolt, kezdetben csak társalgási szövegekben vagy nyelvjárási gyűjtésekben fordul elő, mindkettő

69

Daniel Pettit

nyilvánvalóan a beszélt nyelvhez tartozik. Felteszem, hogy ezért a và partikula felelős, és hogy nevà éppen neki köszönheti ezt a jellegét.

Az, hogy egyes litván grammatikusok a nevà partikula eredetét szlávnak tekintették, valószínűleg azzal a téves felfogással függ össze, hogy a và az orosz „íme! nézd!” kifejezésből származik. Ez a feltevés azonban megalapozatlan. Büga (RR_II 46, RR_III 826) joggal tartja a và szót tisztán litván szónak (savas žodis). Az oroszból való kölcsönzés eredménye nem và, hanem vàt lett volna. Ez a vàt alak valóban előfordul néhány litván nyelvjárásban²⁶, de nem azonosítható a và partikulával. Legfeljebb azt lehetne feltételezni, hogy a và és a vàt teljes szinonímiájuk és hangzásbeli hasonlóságuk miatt másodlagosan ugyanazon partikula szabad változataiként éltek a beszélők tudatában. Eredeti azonosságukról szó sem lehet. Érdekes módon a và / vàt mellett nincs megfelelő nevà / *nevàt pár²⁷.

A và mellett további deiktikus, illetve nyomatékosító partikulával képzett változatok is léteznek, például: vàge (LKŽ_XVII 814), vàgi (LKŽ_XVII 815) stb. A niekadà / niekadõs „soha, sohasem” mintájára a và mellé egy megnyúlt fokú võs alakot alkottak (l. LKŽ_XIX 957)²⁸. Hasonlóképpen a *neva-gà (a -gà partikulával) mellett létrejött a nèvagos változat, amelyet többek között Šakiai, Geistarai és Žalioji (Vilkaviškis közelében) nyelvjárásaiban adatolnak. Talán más változatok is ide sorolhatók, például vaĩ (LKŽ_XVII 831), vaigi (LKŽ_XVII 847), vajè (LKŽ_XVII 980), vajãĩ (LKŽ_XVII 979), bár bizonytalan, hogy itt valóban ugyanarról a partikuláról van-e szó, mivel a jelentésük némileg eltér. A Vaĩ és a vajè inkább a meglepetés felkiáltását fejezi ki. Végül meg kell említeni a vè változatot is (LKŽ_XVIII 460), amelynek jelentése pontosan megegyezik a và jelentésével („íme! nézd!”), és amelyet többnyire alsó-litván nyelvjárásokban adatolnak; a vègi változat (LKŽ_XVIII 502) rendkívül ritka. A partikulák morfológiájában tapasztalható apofónia-ingadozás instabilitása miatt aligha dönthető el, hogyan kell rekonstruálni az eredeti szóvégi magánhangzót (*và vagy *vè).

²⁶ Lásd az adatokat: LKŽ_XVIII 391.

²⁷ A nèvat alak ugyan előfordul alkalmanként a litván nyelvjárásokban, de csak a lengyel nawet „még, sőt” kölcsönszavaként. Vö. ZŠŽ_II 270.

²⁸ Ez az alak nagyon ritka (valószínűleg a széles körben elterjedt võs „alig, nehezen” partikula homonímiája miatt).

70

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

A và partikula eredete homályos. Valószínűleg eredetileg deiktikus tőről van szó. Más indoeurópai nyelvekben is találhatók olyan deiktikus, illetve anaforikus partikulák, amelyek egy *uo- tőhöz tartoznak, például az orosz его „ott, íme!” és az óegyházi szláv ево „ott, nézd csak!” (a *e-uo alakból). Feltehető például, hogy a và ennek a tőnek egy semleges alakját folytatja adverbiális használatban, például az indoeurópai *uo(d) „ily módon, így” (vagy helyhatározói jelentésben: „itt”). Említést érdemelnek az *e/o-uo- alapon létrejött különféle névmási alakok is: a szláv *ovo- (óegyházi szláv овъ... овъ ὁ μέν, ὁ δέ, orosz овый, szerbhorvát òvāj, szlovén όv, cseh ov, lengyel ów „ez”, vö. még az ólengyel owo „íme”), az indo-iráni *ava- (avesztai auua-, óperzsa ava- „ez”, óind avóṣ Gen. Du. „az a kettő”²⁹). Kapcsolatba hozható az óind kiemelő vává partikulával is, jelentése „éppen, bizony, valóban” (reduplicációval és kettős hangsúllyal). Bizonytalannak kell tekintenünk, hogy az óind váí „valóban, bizony” (vö. avesztai uōi „valóban”, Y 36, 3) szintén ide tartozik-e, vagy akár közvetlenül összevethető-e a litván véi „íme!” alakkal, amíg a partikula szerkezete tisztázatlan³⁰. Megjegyzendő, hogy az óindben a váí partikula tagadható, vö. ná váí „bizony nem, egyáltalán nem, nehogy” RV + (lásd még az óavesztai na-ua „egyáltalán nem”).

Kézenfekvő tehát az a feltevés, hogy a nevà két részből áll: {tagadás nè + prezentatívum và}. Itt azonban egy második tipológiai nehézséggel szembesülünk. Nyelvtipológiai szempontból ismert, hogy a prezentatív partikulák a legtöbb nyelvben nem tagadhatók. A franciában például a voici, voilà nem tagadható: a voici/voilà des fleurs mellett a *voici/voilà pas des fleurs lehetetlen³¹. A latinban a... mellett

²⁹ Trautmann (BSW 20), Vasmer (III 116-117), Hoffmann és Forssman (1996: 167), Kent (1953: 85). Az orosz сом nem tartozik ide, mert *v-oto alakban kell értelmezni (*v- előtéttel), és a lengyel oto „ugyanaz” szóval kell összevetni.

³⁰ A litvánban a véi analógiásan a néi „nem, mint” (< *nei bizonytalan ékezettel) mintájára is keletkezhetett.

³¹ Megjegyzendő, hogy a francia beszélt nyelvben a voilà tagadása lehetséges, de csak költői kérdés formájában: voilà-t-il pas, vö. Voilà-t-il pas Monsieur qui ricane déjà? (Molière, Tartuffe, I 1), lásd még: Voilà-t-il pas de quoi pousser des cris sinistres! (Victor Hugo, Ruy Blas III 5). További adatok Grevisse-nél (¹²1986: 642, § 387). A voilà prezentatív partikula azonban önmagában nem tagadható.

71

Daniel Petit

Prezentatív ecce ’íme, nézd!’ — nincs negatív megfelelője: *non ecce. Ugyanez igaz az orosz prezentatívra, a вот-ra is, amelynek szintén nincs *невот megfelelője; ugyanígy a litván štai is elszigetelt (nincs *neštai). Robert Forest (2000: 21–31) kimutatta, hogy a prezentatív partikulumok tagadásának ez a lehetetlensége a világ nyelveiben szinte univerzális jelenség. A fulani nyelvben (Afrika) például a padao i ’íme egy/a mező!’ (fr. ’voilà un/le champ’) típusú mondatot nem lehet tagadni. A và prezentatívból kiinduló *ne-và negatív szerkezet feltételezése tipológiai össze nem illést jelentene a litván nyelvben.

Ez a helyzet jól példázza azokat a problémákat, amelyekkel a mai indoeurópai nyelvészet szembesül. Mit tegyünk, ha egy etimológiai rekonstrukció ellentmond a nyelvi tipológiának? Ma már elképzelhetetlen, hogy egyszerűen elfogadjuk a tipológiai lehetetlenségeket, és úgy tegyünk, mintha nem léteznének. A tipológiai ellentmondásokat ugyanolyan kényszerítő erejűnek kell tekintenünk, mint a történeti hangtani és alaktani bizonyítékokat. Ez a konkrét esetünkben azt jelenti: ha a nevà {tagadás nè + prezentatív và} összetételként való rekonstrukciója tipológiailag lehetetlennek bizonyul, akkor valamiképpen hibásan van megfogalmazva, és feltétlenül egy másik rekonstrukcióval kell felváltani.

Véleményem szerint a probléma a nè tagadásban rejlik. A tagadás itt a fent említett két okból váratlan. Először is, az evidencialitást sehol sem a valóság tagadásával fejezik ki. Másodszor pedig egy olyan prezentatív partikulum, mint a và, rendszerint nem tagadható. Ezért feltételezhető, hogy a nè-nek a tagadásétól eltérő funkciója van.

4. TAGADÁS ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁS A LITVÁN NYELVBEN

Ismeretes, hogy a negatív *nè partikulum a balti nyelvekben összehasonlító funkciót is betölthet. A kérdés már több vizsgálat tárgya volt. Itt különösen Georges-Jean Pinault fontos, a védikus tagadásról és összehasonlításról szóló tanulmányára (1985) hivatkozom, amely sok balti anyagot is közöl (l. különösen 131–132. o.)³². A mai litván nyelvben ez az összehasonlító funkció

³² S. auch Pinault (1989: 53–74). Viel Material auch bei Būga (RR, 470–471).

72

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

szinte kizárólag komparatív szerkezetekre korlátozódik, ahol a tagadás bővített alakjai, a nẽ vagy a negù (ritkábban a nekâip) vezetik be a bővítményt. Példák az ólitván (18a), illetve a modern litván nyelvből (18b):

(18a) J. Bretkūnas, Postilė (1591: 37, 17–18)³³ Tassai daug geresnis ira nei wissu praraku Seno Sokano. ’Ez sokkal jobb, mint az Ószövetség összes prófétája’

(18b) Naujamiestis felvidéki litván nyelvjárása (LKŽ_VIII 621) Geriau duoti, negu prašyti. ’Jobb adni, mint kérni.’

A litván standardnyelvben ebben a funkcióban már csak a nẽ vagy a negù (és a nekâip) használatos, de a régi szövegekben és a nyelvjárásokban a komparatív alakok után olykor az egyszerű nè is előfordul, például:

(19) Jakob Brodowski, Lexikon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum (1713–1744)³⁴ Keturios akys daugiaus mato ne viena. ’Négy szem többet lát, mint egy.’

A komparatív szerkezeteken kívül, ahol a nè tagadás összehasonlító partikulumként működik (vö. a párhuzamos szerkezettel: komparatív + kaîp ’mint’), a nè ’mint’ összehasonlító partikulumként való szabadabb használata már csak régi szövegekben mutatható ki³⁵. Például az első litván szótárban (Sirvydas DTL III 84) ezt találjuk:

(20) Konstantynas Sirvydas, Dictionarium trium linguarum (³1643), a jakoby címszó alatt: Ne zerketas žiba. ’Úgy fénylik, mint egy tükör.’

A 18. században ugyanez a használat még J. Brodowskinál (1713–1744) is megtalálható:

³³ Beispiel und Analyse bei Leskien (1903: 111).

³⁴ Vö. LKŽ_VIII 596.

³⁵ Vö. LKŽ_VIII 597.

73

Daniel Petit

(21) Jakob Brodowski, Lexikon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum (1713–1744):

Auga vaikai ne giroj medžiai.

„A gyermekek úgy nőnek, mint a fák az erdőben.”

A tagadás bővített alakjai is betölthetik ezt a funkciót, például:

(22) A suvalkų naumiestisi felvidéki litván nyelvjárás (Būga RR_III 826):

piktas nēi velnias

„gonosz, mint az ördög”

A nè tagadás (’nem / mint’) e kétértelműsége a litván nyelv archaikus vonása. Párhuzama a védikusban is megtalálható, ahol a ná partikula köztudottan tagadó partikula³⁶ vagy összehasonlító partikula³⁷ szerepét töltheti be. A Rigvédában a ná összehasonlító használata még gyakoribb, mint a tagadó; ebben a jelentésben a ná kontextustól függően a iva partikula alternatívájaként áll (magánhangzó után iva, mássalhangzó után ná használatos)³⁸. Feltételezhető, hogy az összehasonlító funkció másodlagosan, az eredetileg tagadó funkcióból alakult ki, az úgynevezett „tagadó összehasonlítások” (comparaisons négatives) újraértelmezése révén. Vegyük példaként Pinault (1989: 64) nyomán az RV VI 10.2-t:

(23) RV VI 10.2

Ghṛtám ná śúci matáyah pavante.

„Tisztán, mint a ghí, úgy tisztulnak meg (az én) gondolataim.”

Eredetileg a mondatot tagadó összehasonlításként kellett értelmezni, nagyjából így: „Nem a ghí tiszta, hanem a megtisztuló gondolatok tiszták.” Később úgy értelmezték újra, hogy „Tisztán, mint a ghí, úgy tisztulnak meg (az én) gondolataim.” Ez a stilisztikai alakzat, a tagadó összehasonlítás, a litván népköl-

³⁶ Például RV IV 30.19: ná tát te sunnám āṣṭave „ezt a jóságodat nem lehet [szavakkal] elérni”. Vö. Pinault (1985: 115).

³⁷ Például RV VI, 10.2: Ghṛtám ná śúci matáyah pavante „tisztán, mint a ghí, úgy tisztulnak meg (az én) gondolataim”. Vö. Pinault (1989: 64).

³⁸ Zum Vedischen vgl. Pinault (1995–1996, 1997, 2004).

74

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

széles körben elterjedt. Erre egy egyszerű példa egy régi népdalgyűjteményből:

(24) August Leskien és Karl Brugmann, Litauische Volkslieder und Märchen (1882: 16):

Neí vėjes púte, „Nem a szél fújt, neí šódai užė, nem a kertek zúgtak, tik aužulai lingáva csak a tölgyek ringatóztak ide-oda”.

Ez azt jelenti:

‚A tölgyek ide-oda ringatóztak, ahogy a szél fújt, ahogy a kertek zúgtak.‘

Kézenfekvő az a feltevés, hogy a negatív hasonlítások átértelmezésére irányuló tendencia már az indoeurópai korban is megvolt. Ez megmagyarázza, hogy sok nyelvben a tagadás még mindig összehasonlító partikulumként működik komparatív szerkezetekben, vö. például az angol than (<þat + tagadás ne), amerikai angol he is taller nor me stb.

Felmerül tehát a kérdés, hogy a nevà alapulhat-e éppen a negatív partikula ilyen összehasonlító használatán. Ez a megközelítés feloldaná azokat a tipológiai nehézségeket, amelyeket tanulmányunkban részletesen tárgyaltunk. Többször hangsúlyozták, hogy az evidenciális partikulumok gyakran összehasonlító partikulumokból erednek, mint például a litván lýg (< ’mint’). Tipológiai szempontból semmi sem zárja ki azt a feltevést, hogy a nè partikula nevà-ban valóban összehasonlító funkcióval rendelkezik. Már Fraenkel (LEW_I 498) is így vélte: a nè elemet a nevà-ban úgy fordította, hogy ’mintegy, mint’. A szóalkotás szempontjából a kaĩp và párhuzama jut eszünkbe, amelyet egyes litván dialektusokban ’például’ jelentésben használnak (= a köznyelvben kaĩp antai). A và-val szemben, amely a közvetlenül szemünk előtt álló valóságot írja le (’pontosan úgy, ahogyan a dolgot hic et nunc látom’), a nè összehasonlító partikula a nevà-ban a meghatározatlanság, a pontatlanság szemantikai árnyalatát hordozza (’nagyjából így, csak hasonlóképpen, többé-kevésbé így, de mégsem úgy’), ami könnyen alkalmassá tehette az evidencialitás kifejezésére. A nyelvtipológusok számára tehát a nevà eredete annyiban érdekes, hogy megmutatja, miként fejlődött ki egy evidenciális partikula egy prezentatív partikula alapján, összehasonlítási folyamat eredményeként; ez természetesen némi fényt vethet az evidencialitás egész jelenségére.

75

Daniel Petit

IRODALOM

Aikhenvald, A. u. R. M. W. Dixon, Hrsg., 2003: Studies in Evidentiality. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins.

Aikhenvald, A. 2004: Evidentiality. Oxford: Oxford University Press.

Ambrazas, V. 1977: Nietiesioginės nuosakos (modus relativus) paplitimas ir kilmės problema. Lietuvių kalbotyros klausimai 17, 7–54.

Balčikonis, J. 1935: Kelios pastabos dėl V. Mykolaičio-Putino romano „Altorių šešėly“ kalbos. Gimtoji kalba 3 = RR₁ 144–146.

Balčikonis, J. 1978–1982: Rinktiniai raštai I–II. Vilnius: Mokslas.

Barnes, J. 1984: Evidentials in the Tuyuca verb. International Journal of American Linguistics 50, 255–271.

Basanavičius, J. 1898: Lietuviszkos pasakos. I Band. Chicago.

Bretkūnas, J. 1591: Postilla, Tatai esti Trumpas ir Prastas Ischguldi̇mas Euangeliu, Königsberg. In: O. Aleknavičienė, Hrsg., Jono Bretkūno Postilė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005.

Brodowski, J. 1713–1744: Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum. Manuskript.

Būga, K. 1958–1961: Rinktiniai raštai, hrsg. von Z. Zinkevičius (RR). Band I, 1958; II, 1959; III, 1961. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Chafe, W. u. J. Nichols, Hrsg., 1986: Evidentiality: The Linguistic Coding of Epistemology. Norwood, New Jersey: Ablex Publishing Corporation. (Advances in Discourse Processes, 20.)

Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (DŽ). 4. kiadás. Vilnius: Mokslas, 2000.

Dendale, P. u. J. Nuyts, 1994: Bibliographie sélective de l’évidentialité. Langue française 102, 121–125.

Donabédian, A., 1996: Pour une interprétation des différentes valeurs du médiatif en arménien occidental. In: Guentcheva, Hrsg., 87–108.

76

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

Duchet, J.-L. u. R. Pernaska, 1996: L’admiratif albanais: recherche d’un invariant sémantique. In: Guentcheva, Hrsg., 1996, 31–46.

Forest, R., 2000: Ce qui ne se nie pas dans les langues. Mémoires de la Société de linguistique de Paris, N.S., La négation: une ou multiple?, 4, 21–31.

Fraenkel, E., 1962–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch (LEW), I. Band, A-privekiuoti; II. Band, prივykėti-žvolgai. Göttingen: Vandenhoeck und Ruprecht.

Gren-Eklund, G., 2000: Evidentiality and Typology: Grammatical Functions of Particles in Burmese and the Early Stages of Indo-European Languages. In: Johanson u. Utas, Hrsg., 367–381.

Grevisse, M., ¹²1986: Le bon usage. Bruxelles: Duculot.

Guentchéva, Z., Hrsg., 1996: L’énonciation médiatisée. Louvain, Paris: Peeters. (Bibliothèque de l’Information Grammaticale.)

Guentchéva, Z., Hrsg., 2007: L’énonciation médiatisée II. Louvain, Paris: Peeters. (Bibliothèque de l’Information Grammaticale.)

Hagège, C. 1995: Le rôle des médiaphoriques dans la langue et le discours. Bulletin de la Société de Linguistique de Paris 90, 1–19.

Hasselblatt, C. ²2001: Grammatisches Wörterbuch des Estnischen. 2., völlig überarbeitete Auflage. Wiesbaden: Harrassowitz.

Hémon, R. 1975: A Historical Morphology and Syntax of Breton. Dublin: The Dublin Institute for Advanced Studies.

Hoffmann, K. u. B. Forssman, 1996, ²2004: Avestische Laut- und Flexionslehre. 2. Auflage. Innsbruck. (Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, 115.)

Holvoet, A., 2007: Mood and Modality in Baltic. Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego.

Johanson, L. u. Utas, U., Hrsg., 2000: Evidentials. Turkic, Iranian and Neighboring Languages. Berlin: Mouton de Gruyter.

Jones-Bley, K., M. E. Huld, A. Della Volpe u. M. Robbins Dexter, Hrsg., 2003: Proceedings of the Fourteenth Annual UCLA Indo-European Conference, Los

77

Daniel Petit

Angeles, November 8-9, 2002. Washington DC, Institute for the Study of Man. (Journal of Indo-European Studies Monograph Series, 47.)

Joseph, B. D. 2003: Evidentiality in Proto-Indo-European? Building a Case. In: Jones-Bley, Huld, Della Volpe u. Robbins Dexter, Hrsg., 2003, 96–111.

Jurkschat, K. 1898: Litauische Märchen und Erzählungen. Heidelberg.

Kaukiene, A. 1997: Klaipėdos krašto vakarų aukštaičių tarmė. Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla.

Kent, R. 1953: Old Persian, Grammar, Texts, Lexicon. New Haven, Connecticut: American Oriental Society.

Kloekhorst, A. 2008: Etymological Dictionary of the Hittite Inherited Lexicon. Leiden: Brill.

Lazard, G. 1956: Caractères distinctifs de la langue tadjik. Bulletin de la Société de Linguistique de Paris 52, 117–186.

Lazard, G. 2000: Le médiatif: considérations théoriques et application à l’iranien. In: Johanson u. Utas, Hrsg., 2000, 209–228.

Leskien, A. u. K. Brugmann, 1882: Litauische Volkslieder und Märchen. Straßburg: Trübner.

Leskien, A. 1903: Litauische Partikeln und Konjunktionen. Indogermanische Forschungen 14, 89–113.

Lietuvių kalbos žodynas (LKŽ), 1941–2001, Vilnius, Mintis (I-II: 1968–1969, 2. Auflage), Valstybinė enciklopedijų, žodynų ir mokslo literatūros leidykla (III–VI: 1956–1962), Mintis (VII–IX: 1966–1973), Mokslas (X–XX: 1976–2001), hrsg. von J. Balčikonis, später von K. Ulvydas und J. Kruopas.

Mielcke, Ch. G. 1800: Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch. Königsberg: Hartungsche Hofbuchdruckerei.

Niedermann, M., A. Senn, A. Salys u. F. Brender, 1932–1968: Wörterbuch der litauischen Schriftsprache (WLS). Heidelberg: Winter.

Otrębski, J. 1956–1965: Gramatyka języka litewskiego (GJL). 3 Bände. Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe.

78

Zum Ausdruck der Evidentialität im Baltischen

Pinault, G.-J. 1985: Négation et comparaison en védique. Bulletin de la Société de linguistique de Paris 80, 103–144.

Pinault, G.-J. 1989: Les voies de la comparaison védique. In: P. Valentin, Hrsg., La Comparaison. Actes du colloque tenu les 23 et 24 septembre 1984 par le Département de linguistique à l’Université de Paris-Sorbonne. Paris: Presses Universitaires de Paris-Sorbonne (Linguistica Palatina, Colloquia, III), 53–74.

Pinault, G.-J. 1995–1996: Distribution des particules comparatives dans la Ṛk-Saṃhitā. Bulletin d’Études Indiennes 13–14, 307–367.

Pinault, G.-J. 1997: Distribution de la particule négative ná dans la Ṛk-Saṃhitā. Bulletin d’Études Indiennes 15, 213–246.

Pinault, G.-J. 2004: On the usages of the particle iva in the Ṛgvedic Hymns. In: A. Griffiths u. J. E. M. Houben, Hrsg., The Vedas: Texts, Language and Ritual. Proceedings of the Third International Vedic Workshop, Leiden, 2002. Groningen: Forsten, 285–306.

Piročkinas, A. 1986: Jono Jablonskio kalbos taisymai. Kaunas: Šviesa.

Ramat, P. 1996: „Allegedly John is ill again“: stratégies pour le médiatif. In: Guentcheva, Hrsg., 1996, 287–298.

Roszko, R. 1993: Wykładniki modalności imperceptywnej w języku polskim i litewskim. Warszawa: Polska Akademia Nauk, Instytut Slawistyki.

Senkus, J. 2006: Kalbotyros darbai (KD). Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Sereiskis, B. 1933: Lietuviškai-rusiškas žodynas. Kaunas: Lapinas ir Volfas.

Sirvydas, K. 1642: Dictionarium trium linguarum (DTL³), Vilnius, 3. Auflage. In: J. Kruopas, Hrsg., Pirmasis lietuvių kalbos žodynas. Vilnius: Mokslas, 1979.

Smoczyński, W. 2007: Słownik etymologiczny języka litewskiego. Vilnius: Vilniaus universitetas.

Trautmann, R. 1923: Baltisch-Slavisches Wörterbuch (BSW). Göttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht.

79

Daniel Petit

Vasmer [Fasmer], M. ³1996: Этимологический словарь русского языка. 4 Bände. Skt. Petersburg: Azbuka.

Wiemer, B. 2006: Evidencialumo kategorija lietuvių kalboje. Baltistica 41.1, 33–49.

Wiemer, B. 2007 (megjelenés alatt): A litván nyelv evidencialitásának lexikai jelölői. Rivista di Linguistica 19.1.

Willett, Th. 1988: A cross-linguistic survey of the grammaticalization of evidentiality. Studies in Language 12.1–2, 51–97.

Zanavykų šnektos žodynas (ZŠŽ), 2 Bände. Vilnius, Mokslas, 2003–2004.

Daniel Petit Ecole Normale Supérieure, Centre d’études anciennes 45, rue d’Ulm. F-75005 Paris, France [email protected]

80