ALMA RAGAUSKAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

Kutatási területek: történeti antroponímia, történeti toponímia.

A skót családnevek írásmódjának tendenciái a XVII–XVIII. századi Kėdainiai város történeti forrásaiban

A skót családnevek lejegyzésének tendenciái a 17^th–18^th. századi Kėdainiai történeti forrásaiban

Ö S S Z E F O G L A L Á S

A litván városlakók történeti antroponímiájának legfontosabb forrásai közé tartoznak az önkormányzati intézmények jegyzőkönyvei. Közülük kiemelkedik a kėdainiai magisztrátus XVII. század végétől a XIX. század elejéig vezetett 24 könyve. Ezekből a XVII–XVIII. századi kötetekből és a város más régi kézirataiból mintegy 250, skót származású személyre vonatkozó névmegjelölést gyűjtöttek ki (itt nemcsak a különböző személyeket, hanem családnevük különféle alakváltozatait is számításba vették). Elemzésük alapján a tanulmány a kėdainiai skótok megnevezésének XVII–XVIII. századi tendenciáit, családneveik kialakulásának sajátos körülményeit (az 1628–1629 körül Kėdainiaiba érkező skót származású személyeknek már volt családnevük), valamint e öröklődő személynevek várostörténeti dokumentumokban való rögzítésének szabályszerűségeit tárgyalja.

K U L C S S Z A V A K: Kėdainiai, XVII–XVIII. század, magisztrátusi könyvek, skótok, családnevek.

A N O T Á C I Ó

A városi regiszterkönyvek a litvániai városlakók történeti antroponímiájának egyik legfontosabb forrását jelentik. Közülük kiemelkedik a kėdainiai magisztrátus huszonnégy, a 17^th–19^th. századból származó regiszterkönyve. A 17^th–18^th. századi könyvekből, valamint a város más régi kézirataiból mintegy 250 esetet gyűjtöttek össze, amelyekben skót személyeket neveztek meg (ezek nemcsak különböző személyeket, hanem vezetéknevük különböző változatait is magukban foglalják

45

ALMA RAGAUSKAITĖ

is). Elemzésük révén a cikk tárgyalja a kėdainiai skót telepesek megnevezésének tendenciáit a 17^th–18^th. században, vezetéknevük kialakulásának sajátos körülményeit (amikor a skótok 1628–1629 körül Kėdainiaiba érkeztek, már volt vezetéknevük), valamint e öröklődő személynevek város történeti dokumentumaiban való rögzítésének tendenciáit.

KULCSSZAVAK: Kėdainiai, 17^th–18^th. század, magisztrátusi regiszterkönyvek, skótok, vezetéknevek.

0. BEVEZETÉS

Kėdainiai város történeti névanyagának vizsgálata már megkezdődött. A XVII–XVIII. századi kėdainiai, a XVI–XVII. századi vilniusi, valamint a XVII. századi joniškisi lakosok vezetékneveinek általános kialakulási tendenciáit több mint 4 000, e városok történeti forrásaiból gyűjtött személymegnevezés alapján tekintették át (Ragauskaitė 2008: 29–37). Az elvégzett nyelvészeti elemzés kimutatta, hogy a tárgyalt városok helyi közösségeinek csoportjaiban a vezetéknevek eltérő időpontokban jelentek meg. Legkorábban a polgári elit vezetéknevei kezdtek kialakulni; később a város középső és alsó társadalmi rétegeihez tartozók is felvették őket. A XVII. század második felében gyakorlatilag minden kėdainiai és vilniusi lakost vezetéknévvel jegyeztek fel. A jelek szerint a marginális rétegek képviselőinek vezetéknevei lassabban alakultak ki. Az észak-litvániai régióban fekvő kisebb város, Joniškis jegyzőkönyvei csak 1722-től maradtak fenn. Ezek a késői adatok is egyértelműen tanúsítják azonban, hogy nemcsak a városi előkelőségekhez tartozó joniškisi lakosoknak (polgármester, vogt és hasonlók), hanem az alsóbb rétegek tagjainak is voltak már öröklött személyneveik a XVIII. század első felében (Ragauskaitė 2008: 33–36).

Külön tárgyalták a kėdainiai skót vezetéknevek szlávosításának szabályszerűségeit a XVII–XVII. században, és megállapították, hogy ezek a vezetéknevek eredetüket tekintve a város helyi közössége névanyagának egyedülálló részét alkotják (Ragauskaitė 2007: 63–64). A lengyel nyelv hatását is vizsgálták a kėdainiai lakosok (litvánok és mások) személyneveinek lejegyzésére a város XVII–XVIII. századi történeti dokumentumaiban (Ragauskaitė 2011: 21–22; Parayckaitė 2012: 213–221). Kiderült, hogy e tulajdonnevek szlávosításának mértéke leginkább az őket lejegyző írnokoktól, nézeteiktől, műveltségüktől és egyéb tényezőktől függött (Parayckaitė 2012: 219). A kėdainiaiak történeti vezetékneveinek kialakulásában, eredetében, szlávosításában és más jellemzőiben megfigyelt sajátosságok nyomán ez a tanulmány folytatja Kėdainiai régi névanyagának kutatását.

A tanulmány célja a kėdainiai skót közösség tagjai megnevezésének tendenciáit, valamint öröklődő személyneveik (vezetékneveik) várostörténeti forrásokban való rögzítésének legfontosabb sajátosságait részletesen tárgyalni a XVII–XVIII. században.

46

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

A skót családnevek lejegyzésének tendenciái a XVII–XVIII. századi Kėdainių város történeti forrásaiban

A cikkhez szükséges anyagot főként a XVII–XVIII. századi Kėdainių-i magisztrátusi könyvekből gyűjtöttük. Ezek a városi polgárok történeti antroponímiájának legfontosabb forrásai közé tartoznak (Ragauskaitė 2008: 29; 2014a: 323; Рагацкайте 2012: 214). A XVII. századi Kėdainių-i magisztrátusi könyvek nagy része elégett, ezért korai bejegyzéseikből nagyon kevés maradt fenn. Ezek a bejegyzések a történeti antroponímiai anyag talán legértékesebb részét alkották volna, és különösen hasznosak lennének a skót közösség városi tevékenységének kezdetét vizsgáló kutatásokhoz (Žirgulis 2002: 24; 2005a: 229). A magisztrátus üléseinek vagy tanácskozásainak, valamint az ülnöki bíróság jegyzőkönyveinek könyvei csak 1759-től maradtak fenn, ráadásul nem minden évből. Összesen 24, XVII. századi–XIX. század eleji magisztrátusi könyv maradt fenn, amelyeket latin és lengyel nyelven írtak¹ (Tyla 2000: 65). Ezek nagy antroponímiai értékű történeti források, amelyek a város különféle eseményeit és a helyi közösség ügyeit tükrözik (a városi polgárok adósságait, adásvételi szerződéseket stb.). Itt jegyezték fel a magisztrátus üléseinek jegyzőkönyveit, a városi polgárok gyűléseinek határozatait, a céhszabályzatokat, a bírósági jegyzőkönyveket, valamint a városi és családi élet valóságát tükröző különféle dokumentumokat (végrendeleteket és hasonlókat) is.

Legalább 17 olyan jegyzőt számláltak össze, akik ezeket a könyveket írták (Tyla 2000: 73–75). Figyelemre méltó, hogy egyes jegyzői családnevek akár litván nemzetiségű személyeké is lehettek, például: *Grybas: 1762 Marcinem Grybafsem Pisarzem, y całym Szlachetnym Magistratem abl. KMK₁₃²³. Vö. a köznyelvi családnévvel: Grýbas LPŽ I 707; *Gulbinas: 1770 Szlachetny <...> P(an)³ Jan Gulbin Pifsarz KMK₁₅ 90. Vö. a köznyelvi családnévvel: Gułbinas LPŽ I 741. 1702-ben viszont a kėdainiai magisztrátus jegyzője egy skót volt, akit Wiliam Forsyth néven azonosítottak (Juknevičius 2015: 49). Kétségtelen, hogy ezek a körülmények hatással voltak a kėdainiai személynevek lejegyzett alakjaira (lásd Рагацкайте 2012: 219–221).

A XVII. századi magisztrátusi könyvek korai bejegyzéseiben keletkezett hiányt legalább részben pótlandó, a cikk más történeti forrásokra is támaszkodik. Ezek közé tartozik a kėdainiai evangélikus református egyház 1628–1663. évi üléseinek jegyzőkönyvgyűjteménye (Collecta zboru Kieydanskiego), a kėdainiai evangélikus református egyház 1640–1649. évi keresztelési és 1641–1649. évi házassági anyakönyvei, a kėdainiai evangélikus református közösség 1664–1717. évi üléseinek jegyzőkönyvgyűjteménye (Akta Sessjonalne Zboru Kieydanskiego), valamint Kėdainių 1666. évi összeírása. Az említett XVII–XVIII. századi forrásokból mintegy 250 skót személymegnevezést választottunk ki. Nem a különböző személyeket, hanem a megnevezések ismétlődő előfordulásait vettük számba. Mivel a skót öröklődő antroponimák (családnevek) kialakulásának sajátos helyzetét kívánjuk tárgyalni

¹ E történeti források jegyzékét lásd a cikk végén.

² A cikkben szereplő valamennyi antroponima adatolva van. Mindegyiknél feltüntetjük azt az évet, amelyben a személynevet rögzítették, a történeti forrás rövidítését, valamint a fólió (oldal) számát.

³ A történeti dokumentumokban rögzített rövidítéseket feloldjuk. A kiegészítést zárójelben adjuk meg. A személynevek közlésekor igyekszünk megőrizni a kéziratokban rögzített eredeti nyelvtani nemeket.

Straipsniai / Articles

47

ALMA RAGAUSKAITĖ

(a skótok már családnévvel érkeztek Kėdainiaiba 1628–1629 táján), családneveik rögzítésének sajátosságai, írásváltozataik stb. vizsgálatához éppen ugyanazon személyek eltérő lejegyzéseire van szükség. A következőkben röviden bemutatjuk a skót közösség kialakulását Kėdainiaiban, meghatározzuk e nemzetiség képviselőinek megnevezési tendenciáit stb. a XVII–XVIII. századi kėdainiai városi kéziratokban.

1. A KÉDAINIAK SKÓT MEGNEVEZÉSI TENDENCIÁI A XVII–XVIII. SZÁZADBAN

A XVII–XVIII. században Kėdainiai azon kevés magántulajdonú litvániai városok egyike volt, amely 1590. április 15-én magdeburgi jogokat kapott, őrizte és ápolta multikulturális hagyományait, és a Radvila hercegi család Biržai–Dubingiai ágának képviselőihez tartozott (Aleksandrowicz 1970: 80; 2011: 282; Tylą 2000: 6). A XVII. században Kėdainiai a Litván Nagyfejedelemség református evangélikusainak és a litván írásbeliségnek fontos központja volt. Itt működött e felekezet egyháza LNK közigazgatási egységének, a žemaitijai kerületnek a központja, itt éltek a žemaitijai szuperintendensek, egyházi zsinatokat tartottak, és különféle egyházi, valamint kulturális intézmények összpontosultak (Lukšaitė 1970: 15; 1999: 10; 2001: 11). 1731-től Kėdainiai a Radvila hercegi család katolikus, neszvízsi ágának birtokába került. A város megszakításokkal 1819-ig maradt a Radvilák tulajdonában (KN 9, 12).

Kristupas Radvila gazdasági előnyöket kívánt biztosítani Kėdainiai városának, és a reformáció aktív híveként arra törekedett, hogy Kėdainiaiban nagy számban telepedjenek le e vallás követői (Žirgulis 2005a: 226). Ezért a XVII–XVIII. században Kėdainiai multikulturális és többnemzetiségű város volt (Žirgulis 2005: 179; 2005b: 35). Íme: „Ilyen volt Kėdainiai városának municipális története: lakói főként skótok, németek, zsidók és helyi lakosok – litvánok – voltak” (Šinkūnas 1928: 21). Állítólag Kristupas Radvila kapcsolatot tartott az elbingi reformá-

48

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Škotų pavardžių užrašymo tendencijos XVII–XVIII a. Kėdainių miesto istorijos šaltiniuose

bendruomenių Baltijos ir Skandinavijos regione (Bajer 2011: 78). Teigiama, kad kalbamajame regione didesnė buvo tik Norvegijos mieste Bergene gyvavusi škotų bendruomenė. Ją sudarė apie 270 asmenų (Murdoch 2001: 7). Nedaug škotų gyventa ir kituose miestuose, kaip antai, Biržuose, Kaune, Kelmėje, Skuode, Tauragėje, Vilniuje (Ragauskas 2002: 299; Žirgulis 2002: 23).

Az ilyen típusú városi forrásokban (tanácsi könyvekben stb.) megszokott módon a kėdainiaiak megnevezései többnyire nem különálló jegyzékekben, hanem változatos bejegyzési kontextusban (különféle városi dokumentumokban, peres ügyek jegyzőkönyveiben stb.) szerepelnek. A városlakók személyneveinek kiválasztási elveiről már részletesen írtak (lásd még Ragauskaitė 1999: 146; 2000: 94; 2002: 31–32; 2002a: 6–7; 2003: 82; 2005: 18–23; 2006: 81–82; 2009: 227; 2014: 9; 2015: 59–61).

A kėdainiai skót közösség tagjait – akárcsak az összes kėdainiai lakost (litvánokat és másokat) – szintén az alábbi megjelölésekkel illették: lengyelül mieszczanin, obywatel („polgár, városlakó”), például: 1753 Panu Michałowi Forsajowi Obywatelowi Miasta Kieidanskiego dat. KMK₂ 172, 1714 Pana Livingstona Raycy <…> Mieszczanow <…> Miasta Kieydan(skiego) gen. KMK₃ 30v stb. A skót nemzetiség megjelölésére szolgáló külön kifejezések is használatosak voltak, lengyelül szkot, szot, z naciej szkotskiej („skót”), például: 1643 Jan Chapman Szkot KERJ 61v, 1649 Jakub Kujck Szkot KERK 8v, 1650 Jana Lausonna Szkota gen. CZK 68, 1649 Jan Nikiel Szkot KERK 8, 1646 Wilhelm Olephant Szot KERK 5v, 1655 pan Jakub Ranison z naciej szkotskiej CZK 103, 1635 P(an) Andrys Szot CZK 33, 1633 Tomasz Szot CZK 24 stb.

A forrásokban előforduló ilyen megjelölések alapján arra lehet következtetni, hogy ezek a kėdainiaiak valóban skótok voltak, és a környezetük nem helybeliként különböztette meg őket. A nemzetiség értelmezése azonban mindmáig nem mentes bizonyos eltérésektől (a történeti forrásokban stb. a skótokat olykor a tágabb „angol” megnevezéssel is illették). Például úgy vélik, hogy a XVIII. század nevezetes kėdainiai lakosa, akit Jakub Gray néven említenek, angol volt (Tworek 1966: 182), Paulas Bajeris viszont a skótok közé sorolta (Bajer 2012: 453). Ez a személy a XVIII. századi kėdainiai tanácsi könyvekben is szerepel, például: 1723 Panem Jakubem Grejem Decemwirem Kieydanſkim abl. KMK₄ 63 – 1737 Pana Jakuba Graia Raycy Kieydan(skiego) gen. KMK₅ 38 – 1739 Panem Jakubem Grajem Raycą Kieydanskim abl. KMK₅ 79 stb. Egy másik, Skóciából érkezett jövevény, az orvosdoktor, a régi XVII. századi vilniusi kéziratokban Iacobus Arnuth, Iacobus Arnott (1632†) néven szerepel, Vilniusban élt, és skót származású volt. Erre az utalt, hogy a történeti forrásokban a neve mellett gyakran feljegyezték a „skót” jelzőt (latinul scotus, lengyelül szkot) (Ragauskas 2002: 299). Sírversében azonban angol nemzetiségű személyként örökítették meg – „natione Angli” (Starowolski 1655: 235). Érdekes, hogy a XVIII. századi történeti források a skót emigránsokat gyakran „ex gente Magnae Britanniae”, vagyis „Nagy-Britannia népéből valónak” is nevezték (Juknevičius 2015: 32). A skótokat 1707-től kezdték britnek nevezni, amikor Skócia királyságát egyesítették

Straipsniai / Articles

49

ALMA RAGAUSKAITĖ

Nagy-Britannia királyságával (BCI 45; Houston 2002: 35; Gibbs 2006: 1; Murdoch 2008: 14; Juknevičius 2015: 32).

A kėdainiai skótok megnevezéseinek minél megbízhatóbb azonosítása érdekében a tanulmány P. Bajer által összeállított táblázatra (regiszterre) támaszkodik, amely az e nemzetiségű személyeket a következő történeti források alapján sorolja fel: a kėdainiai református evangélikus egyház 1628–1663 közötti pénzügyi dokumentumainak gyűjteménye (Collecta zboru Kieydanskiego), a kėdainiai református evangélikus egyház 1640–1649 közötti keresztelési és 1641–1649 közötti házassági anyakönyvi bejegyzései, valamint az 1697-es Rejestr porządny Auditorow Zboru tego Kiejdanskiego jegyzék a kėdainiai református evangélikus közösség 1664–1717 közötti üléseinek jegyzőkönyveit tartalmazó gyűjteményből (Akta Sessionalne Zboru Kiejdanskiego). Ezt az 1697-es Rejestr porządny Auditorow Zboru tego Kiejdanskiego jegyzéket korábban már közzétették és idézték is (lásd még Tworek 1969: 213–215). P. Bajer táblázata a következő adatokat tartalmazza: az adott forrás, amely megemlíti a skót származású személyt, a dátum, a tisztség stb. (bővebben lásd Bajer 2012: 443–453).

A tanulmányban szereplő kėdainiai történeti vezetékneveket a pontosság érdekében összevetették a The Surname Atlas című, XIX. századi brit vezetéknév-atlaszban található skót vezetéknevekkel is The Surname Atlas⁴ (lásd még Archer 2003; Lewis 2011: 189–210). Ez a vezetéknév-atlasz az angliai, skóciai és walesi vezetéknevek 1881-es elterjedését mutatja⁵. Emellett más ismert skót vezetéknévgyűjteményeket is áttekintettek (Black 1996; Whyte 2000; Dorward 2002).

1629 körül a kėdainiai református evangélikus iskolában legalább négy skót származású pedagógus tanított: Iacob Paterson, Alexander Nicholas, Thomas Ramsay és Ian Halson (Eriksonas 2000: 175). Az említett, 1628–1663 közötti, a kėdainiai református evangélikus egyház pénzügyi dokumentumait tartalmazó gyűjteményben 1630-tól bukkannak fel az első „skót vezetéknevek: Gilbert, Ogilby, Gordon” (Žirgulis 2002: 24). Ebben a gyűjteményben az említett nemzetiséghez tartozó személyek további vezetéknevei is feltűnnek, például: 1658 pan Jerzy Bennet CZK 108, 1650 Wilhelmus Meleyson CZK 67, 1637 Alexander Ogilbe CZK 37, 1655 Jacob Ramsay CZK 102, 1648 Andres Symson senior CZK 78 stb.

Íme, a kėdainiai református evangélikus közösség 1664–1717 közötti üléseinek jegyzőkönyveiben (Acta Sessionalne Zboru Kiejdanskiego 1664–1717) található Catalogus discentium in Schola Cajodunienſi jegyzékben a következő skót származású személyeket rögzítették: 1666–1668 Georgius Anderſon ASZK 8, 1666 Iacobus Bennet ASZK 8, 1666–1668 Carolus Ramſay ASZK 8, 1666–1668 Thomas Ramsay ASZK 8, 1666 Iacobus Zomerwill ASZK 8; egy későbbi jegyzékben pedig még említik 1668-ban Johannes

⁴ www.archersoftware.co.uk/satlas07.htm

⁵ A cikk szerzője köszönetet mond dr. Christopher Lewisnek (King’s College, London), aki neki ajándékozta a The Surname Atlas CD-ROM-ot.

50

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Škotų pavardžių užrašymo tendencijos XVII–XVIII a. Kėdainių miesto istorijos šaltiniuose

Barklay ASZK 8. A gyülekezetnél egy pár személyt jegyeztek fel, akiket így neveztek meg: 1679 Jan Cannot, Rektor Collegy ASZK 70 és 1679 Johanes Paterson, Diaconus ASZK 70. Skót családneveket jegyeztek fel a Kėdainiųi evangélikus református egyház 1640–1649-es házassági és 1641–1649-es keresztelési anyakönyveiben, például: 1647 Jan Forbes KERJ 7, 1642 Jan Menien KERK 2v, 1648 Mateus Ramza KERK 5v, 1649 Jan Ramaj KERK 5v stb.

Amint látható, e kettős megnevezések első tagjai keresztény utónevek; hagyományos lengyel vagy latin névalakokat használtak, mivel a történeti források lengyel és latin nyelven íródtak, például: Jan, Mateus, Michal; Carolus, Georgius, Thomas stb.

A kėdainiųi skótok fokozatosan fontos szerepet töltöttek be a város életében és igazgatásában. Az 1590–1795 közötti időszakban (a városi önkormányzat teljes fennállása alatt) különféle városi dokumentumokból 225 magistrátusi tisztviselő családnevét gyűjtötték össze (Tyla 2000: 73–75). Antanas Tyla e gyűjtött adatai alapján Rimantas Žirgulis kiszámította, hogy a Kėdainiųi városi tanács 27 tagja közül 2 skót volt (7,4%), a 46 polgármester közül 12 skót (26%), a 48 tanácsos közül 6 skót (12,5%), a 49 ülnök közül 15 skót (30,6%), a 38 decemvir közül 7 skót (18,4%), a 17 jegyző közül pedig 1 skót (5,8%). Kiderült, hogy a vizsgált időszakban a város 225 tisztviselője közül 43 volt skót (19,1%) (Žirgulis 2002: 25).

Az 1655–1660-as háború után Kėdainių város történeti kézirataiban a befolyásos kėdainiųi skót családok következő nevei szerepelnek: Andersons, Arnes, Benets, Forbes, Gordons, Hallyburtons, Kuiks, Moleysens, Nikells, Ogilbys, Ramsays, Simpsons, Skromers (Eriksonas 2000: 180). Az 1666-os kėdainiųi leltár adatai pedig igazolják, hogy a skótok a város legjobb, központi részén telepedtek le – a református templom, a Nagy piac és a három főutca, a Piles, a Senosios és az Arklų környékén, például: 1666 Ulica Konska Pukamenici P(ana) Arna pusta gen. Kl 6, 1666 Dom P(ana) Wilma Benneta gen. Kl 1, 1666 Dom Pana Dawidsona gen. Kl 1, 1666 Druga strona tejże ulicy zamkowej Domek Wojciecha Lewstona gen. Kl 3v. Mivel a református templom a városi piactér mellett állt, ahol zajos vasárnapi vásárokat tartottak, az 1655. március 24-i ülés úgy határozott, hogy a vasárnapi vásárok Kėdainiųban Isten iránti tiszteletlenséget jelentenek, hiszen Isten megtiltotta a vasárnapi munkát; ezért felszólították a hatóságot, hogy a vásárokat helyezze át hétköznapokra (Juknevičius 2015: 37).

Társadalmi befolyásukról és helyzetükről tanúskodik, hogy a korabeli magistrátus tisztviselői, jómódú kereskedők, hitelezők, majorságok bérlői, üzlettulajdonosok, gimnáziumi rektorok, a református egyház presbiterei, támogatói és mások között számos skót családnevű személy volt, például: 1690 Dawid Kreyfy Ławnik KMK₂ 21; 1708 Pan Jan Cramont Ławnik Madeburey Kiedanskie KMK₃ 15, 1721 Pan Wilhelma Halibthona Kupca y Obywatela Kiedankiego gen. KMK₄ 4, 1704 Honorato Domino Alberto Lewinston Consulari eiusdem Civitatis KMK₃ 6v, 1721–1725 Dawida

Straipsniai / Articles

51

ALMA RAGAUSKAITĖ

Mitchella Decemwira⁶ gen. KMK₄ 107, 1794 Jan Moleyson Profesor Szkoł Kievdańskich KMK₂₄ 142, 1724 Szlachetnych Panow Woyciecha Paterfona Raycy <...> gen. KMK₄ 107, 1735 Wiliwem Rofsem Lantwoytem abl. KMK₅ 27v stb. Úgy tűnik, a rövidség kedvéért időnként ugyanazt a személyt csak a családnevével jegyezték fel, például: 1711 P(ana) Cramondta gen. KMK₃ 24v, 1654 pana Cupera gen. CZK 79, 1658 panu Ramsonowi dat. CZK 108, 1655 pana Ranisona gen. CZK 104, 1653 p(ana) Dawida Symsona gen. CZK 92 – 1653 Symsona gen. CZK 92 stb.

A XVII–XVIII. századi történeti források vizsgálata azt mutatja, hogy skót eredetű családneveket a városi uralkodó elit és az alacsonyabb társadalmi helyzetű személyek bejegyzéseiben egyaránt használtak. Az öröklődő személynév ugyanazon család tagjainak⁷ (szülőknek és gyermekeknek, férjnek és feleségnek, testvéreknek stb.) megnevezéseiben működik, például: 1714 Ja Jan Farsay Czynią wiadomo y jawno zeznawam tym moim Dobrowolnym listem Kwitacinnym Danym Rodzonemu <...> Panu Jerzemu Farsaiowi, jako starszemu Bratu Na to Iz ia wyzsmianowany Jan Farsay, przybywszy z Cudzych Kraiow słuzby woienney <...> w Roku Tysiącsiedmsetnym dwunastym do Miasta Kieydan y niezostawszy <...> Panow Rodzicow Moich zywocie <...> Pana Wilhelma Farsaja Pisarza Grodzkiego Kieydanskiego y Rodzicielki Moiey <...> Paniey Anny Lawrynowny Farsajowey KMK₃ 59; 1714 Pana Livingstona Raycy od Szlachetney <...> Anny Hallibortonowny Livingstonową Małzonkow Mieszczanow <...> Miasta Kieydan(skiego) gen. KMK₃ 30v; 1731 Pan Wilim Rof₃ Rayca Kieydanski <...> Katarzyna z Arnetow primi voti Elizeufzowa Reiowa ad præsens Rofzowa KMK₂ 76; 1717 Jerzy Sumerwill y Ja Anna Mozeniufzowa Jerzyna Sumerwilowa Małzonkowie <...> KMK₃ 81v.

A XVII–XVIII. században két közös személynévhasználatot is megfigyeltek, amikor a férjet és a feleséget egymás mellett jegyezték fel, például: 1691 szlachetnemu P(anu) Hendrichowi Hunterowi Ławnikowi Kieydanskiemu y szlachetney Paniey Katharzynie Lewistonownie Hendrichowey Hunterowey Ławnikowey Małzonkom dat. KMK₂ 35; 1715 Panu Alexandrowi Cuthbertowi Burmistrzowi Miasta Kieydanskiego y szlachetney <...> Pani Katharzynie Kalinowskiey Alexandrowey Cuthbertowey Burmiftrzowey Małzonkom y obywatelom Miasta Kieydanskiego dat. KMK₃ 69v.

P. Bajeris az 1664–1717 közötti időszak Kėdainiųi evangélikus református közösségi üléseinek jegyzőkönyveiben (Acta Sessionalne Zboru Kieydanskiego 1664–1717) megfigyelt, 1679-es kėdainiųi evangélikus református egyházi parókusjegyzékben (Rejestr

⁶ Egyes személyeknél lo. deczewir jelölés szerepel. A kėdainiųi magistrátus és a városi közösség között meglehetősen szoros kapcsolat állt fenn, ezért a magistrátusi üléseken deczewirai és céhképviselők is részt vettek. Őket a magistrátusban is megerősítették tisztségükben. Ezek a személyek ellenőrizték a magistrátus által hozott határozatokat és döntéseket, a bevételeket és kiadásokat, valamint a kėdainiųi város katonai felkészültségéért is feleltek (Tyla 2000: 64–76; Juknevičius 2015: 49).

⁷Éppen a személynév örökletessége és az egy család tagjaihoz való kötődése tanúsítja, hogy családnévvé vált (Bubak 1986: 217; Maciejauskienė 1991: 51; Ragauskaitė 2001: 125).

52

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Škotų pavardžių užrašymo tendencijos XVII–XVIII a. Kėdainių miesto istorijos šaltiniuose

porządny Auditorow Zboru tego Kiejdanskiego) a 238 ember közül 76 személy megnevezését a skót nemzetiségű személyekhez sorolta (családtagjaikkal – feleségeikkel és leszármazottaikkal – együtt). Szerinte ez a gyülekezeti tagok mintegy 32,3%-át teszi ki (Bajer 2012: 280).

A kedveniek skótjainak és családtagjaiknak a következő megnevezéseit érdemes megemlíteni, például: 1679 Panowie Ławnicy P(an) Woyciech Leviston, P(ani) Katarz(ina Krechtonowna, Zona jego. Katary(na), Margreta Corki. Wojciech, Jerzy Synowie. Carol, y Tomas Ramze Pasierbowie ASZK 70; 1679 P(an) Jan Dawidson, P(ani) Dorota Burnetówna Zona jego ASZK 70; 1679 W Rynku P(an) Jerzy Makien, Złotnik P(ani) Anna, Zona jego jakub Somerwill Andrzej Makien Syn ASZK 71; 1679 W Rynku P(an) Dawid Gilbert Anna Corka jego ASZK 71; 1679 Na Posmilskiey Ulicy P(ani) Gertruda Kiuckowa Wdowa. Anna y Zofia Corki ASZK 71; 1679 P(an) Jakub Somerwill Anna Zona jego Anna, Katarzyna, Helena Corki ASZK 71; 1679 Na Konskiey Ulicy P(an) Jan Scharp P(ani) Katarzyna Helleb. Zona jego Jan, Jerzy, Wojciech, Alexander Synowie ASZK 72 és így tovább.

E példákból az látható a legvilágosabban, hogy örökletes személynév, vagyis vezetéknév nélkül néhány, a társadalomban magas társadalmi-gazdasági helyzetet elfoglaló skótot is bejegyeztek. Ez a körülmény azt mutatja, hogy a bemutatott esetekben a közneveket egyszerűen nem rögzítették. Úgy tűnik, ezt valóban a megnevezés következetlenségei, a bejegyzések kontextusa és az írnokok által követett írásbeliségi hagyomány okozta. Ezt az elképzelést támasztja alá, hogy Kėdainiai különböző történeti forrásaiban ugyanazon családok tagjait eltérő módon jegyezték fel – örökletes személynévvel vagy anélkül –, például: 1679 Panowie Burmistrzowie P(an) Jerzy Anderson. P(ani) Elzbieta Zona jego ASZK 70 és 1690 Spectabilis D(omi)ni Georgy Anderſon Proconsulis KMK₂ 6v, felesége pedig – 1690 Szlachetney paniey Jerzyney Andersonowey Burmistrzowey Kieydanskiey gen. KMK₂ 4v; 1679 Panowie Raicy P(an) Jerzy Helleborton P(ani) Elzbieta Zona jego ASZK 70 és 1736 Panią Elzbietą z Barklaiow Halibortonową tudzież Panem Jerzym Halibortonem Ławnikiem Kieyd(anskim) KMK₆ 28; 1679 Panowie Raicy P(an) Jakub Kiuck, P(ani) Małgorzata Zona jego ASZK 70 és 1704 Panu Jakubie Kiuku Raycy Miasta Kieydanskiego y Szlachetney Pani Małgorzacie <...> Jakubowey Kiukowey KMK₃ 7v; 1679 Na Długiey Ulicy P(an) Alexander Mongriff: P(ani) Zofia Zona jego Bennetowna ASZK 71 és 1691 Pana Alexandra Makryfa Ławnika Kieydanskiego y na Panią Zofię Bennetownę Alexandrową Makryfową Małzonkow KMK₂ 39.

Néha elhagyják a nő keresztnevét és leánykori vezetéknevét, helyette a le. sama, vagyis ő maga, a feleség megjelölést használják, és csak a házastársak közös vezetéknevét jegyzik fel: 1750–1766 Panu Jakubowi y Samey Grajom Małz(onkom) Obyw(atelom) Kieyd(anskim) dat. KMK₁₀13 és 1777 Jakub y Elzbieta z Kramontow Grajowie Obywatele Kieydanscy KMK₁₇ 17v.

Bár a kedveniai skótok megőrizték nemzeti identitásukat, másfelől elkerülhették a nyelvi és kulturális elszigetelődést azzal, hogy házassági kötelékek révén kapcsolatot teremtettek a város helyi elitjével (Žirgulis 2002: 24; 2002a: 132; 2005a: 237). Ezért amikor

Straipsniai / Articles

53

ALMA RAGAUSKAITĖ

egyes litván és lengyel eredetű nők és férfiak vezetéknevei vegyes házasságokra utalnak, például: 1679 P(an) Reinold Gordan P(ani) Judita Budrewiczowna Zona jego ASZK 70; 1699 Ja Jakub Karol Gradowski y Ja Anna Andersonowna Jakubowa Karolina Gradowska Małżonkowie KMK₁ 89; 1679 P(an) Jerzy Meleison P(ani) Katarzyna Miksiewiczowna, Żona jego ASZK és 1691 Ja Jerzy Mollefon Burmistrz y Ja Katharzyna Miksiewiczowna Jerzyna Molefonowa Burmistrzowa Małżonkowie Mieszczanie Miasta KMK₂ 37v; 1704 P(anu) Andrzeiowi Leytticzowi Kupcowi y Mieszczaninowi Kieydanskiemu <...> y Małżonce <...> Pani Christynie Paszkiewiczownie Andrzeiowey Letticzowey dat. KMK₃ 7v; 1704–1720 Nobilis Dominus Joannes Stanielewicz alias Staniewicz et Margarita Hallibortonowna Conjuges legitimi KMK₃ 11 és 1704–1720 Ja Jan Stanielewicz alias Staniewicz, y Ja Małgorzata Hallibortonowna Janowa Staniewiczowa Małżonkowie, Obywatele y Mieszczanie Miasta Kieydan(skiego) KMK₃ 11 és így tovább.

Mivel a skót vezetékneveket többnyire lengyel és latin nyelvű kéziratokban, ráadásul több írnok rögzítette, az írásmódok változatossága elkerülhetetlen volt. Ugyanannak a személynek a vezetékneve a különböző bejegyzésekben olykor megváltozhat, ezért nehezebb skót eredetűként azonosítani. Így számos skót vezetéknévnek grafikai változata alakult ki, például: 1637 Jan Arnet || 1638 P(an) Jan Arnat CZK 45 || 1655 Jan Arnot CZK 102; 1637 Alexander Gorden CZK 37 || 1638 P(an) Alexander Gordon CZK 45 || 1651 Alexander Gordonn CZK 74; 1646 Jakub Kujck Szkot KERK 8v || 1660 Pana Jakuba Kiuka gen. KAK₁ 16; 1690 Robert Liwiston Rayca KMK₂ 8v || 1691 Roberth Liwifton Rayca KMK₂ 38; 1638 P(an) Thomas Melisson CZK 45 || 1647 Tomasz Meleyson CZK 64; 1650 Jan Nikiel CZK 67 || 1650 Pan Jan Nikoll szafarz zborowy CZK 73; 1638 William Oliphant CZK 45 || 1646 Wilhelm Olephant Szot KERK 5v; 1649 Tomass Skromse KERK 8 || 1658 Thomass Skremzer CZK 108; 1666 Jacobus Zomervill ASZB 8 || 1668 Iacobus Somerwill ASZK 8; 1714 Dominus Georgius Farsay KMK₃ 59 || 1721 Pana Jerzego Forfaia Ławnika Miafta Kieydanſkiego gen. KMK₄ 1v; 1704 Dominum Andream Leytticz Decemvirum Caiodunensem KMK₃ 7v || 1713 Andrzeia Licza gen. KMK₃ 42v || 1719 Andrzey Leyticz Rayca Maydeburyi Kieydanskiev KMK₃ 95; 1711 Woyciech Peterson Ławnik KMK₃ 29v || 1714 Woyciech Paterson KMK₃ 59v || 1722 Pan Woyciech Peterfon Rayca Magdeburyi Kieydanſkiey KMK₄ 47v.

A skót nők személyneveit még inkább elszlávosították. A nők keresztneveinek lengyel és latin alakjait használták, például: Anna, Catharina; Katarzyna, de igen ritkán becéző alakokat is: Halszka és így tovább. Az anyakönyvi bejegyzések azt mutatják, hogy a skót városi vezetők tagjainak és a leggazdagabb kereskedőknek a feleségeit a keresztnevek hosszú alakjaival nevezték meg. A kedveniaiak (litvánok és mások) alsóbb rétegeihez tartozó nőknek (szolgálóknak és hasonlóknak) gyakran becéző alakú keresztnevük volt. Velük szemben tiszteletlenül, közömbösen viselkedtek, ezért senki sem törődött azzal, hogy keresztnevük alakja egységes legyen. Emellett,

54

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Škotų pavardžių užrašymo tendencijos XVII–XVIII a. Kėdainių miesto istorijos šaltiniuose

kiegészítésül szláv toldalékokat -ova (a forrásokban -owa alakban írva) illesztettek a rendszerint férjezett skót nők vezetéknevéhez, és -ovna (-owna alakban írva) toldalékot a hajadon nők és lányok vezetéknevéhez, például: 1652 p(ani) Czapmanową mieszczanką kiejdańską CZK 79, 1659 pani Forbezowa CZK 109, 1679 Halszka Hallibortonowna ASZK 72, 1688 Ja <...> bywłza Janowa Heiowa a teraznieyſza Jerzyna Molleſonowa Burmistrzowa KMK₁ 78, 1659 panna Margareta Simsonówna CZK 109; 1717 Katarzynie Forsaio wey KMK₁ dat. 107 – 1731 Katarzyna Monkryfowna Forsa iowa KMK₂ 66, 1750 Domina Anna Forsejowa vidua KMK₂ 132, 1753 Katarzyna Dettlthen Kuczbertowa KMK₂ 175, 1710 Pani Katerzynie Lewingstonownie Leytitzowey dat. KMK₂ 55, 1722 Pani Zofia z Rejow Lewingstonowa KMK₁ 159, 1709 Pani Katharzyny Simsonowny bywszey Alexandrowey Monkrifowey Burmistrzowey Kieydanskiey gen. KMK₁ 100, 1730 Paniey Woyciechowey Patersonowey gen. KMK₂ 60. Időnként ugyanazokat a nőket rövidebben nevezték meg, a teljes megnevezés megismétlése nélkül, például: 1659 pani Andryssowa Simsonowa CZK 109 – 1659 panią Andrys sową CZK 109.

Hasonlóképpen (a szláv -ova és -ovna toldalékokkal) jegyezték fel a XVI–XVIII. századi Kaunasban működő német evangélikus közösség nőtagjainak vezetéknevét is (Ragauskaitė 2001: 135–138). Tehát legalább két város névanyagában egyértelműen megfigyelt jelenségről van szó.

A XVII. század végére kihalt a Radvila hercegek Biržai–Dubingiai ága, az északi háború és az azt követő rettenetes pestisjárvány után pedig a város gazdasági helyzete jelentősen romlott, és a kėdainiai skót (és angol) kereskedők a csőd szélére kerültek. Ezért úgy döntöttek, hogy pénzügyi támogatást kérnek II. György királytól, valamint – az ő ajánlására – a Keresztény Ismeretek Előmozdítására Alapított Társaság (The Society for the Promotion of Christian Knowledge) tagjaitól (Nishikawa 2000: 297). 1727-ben és 1730-ban kėdainiai polgárok érkeztek Londonba, név szerint Jakob Gray és Jakob Gordon. Két bankban számlákat nyitottak a pénz őrzésére. Az angol miniszterelnök, akit Sir Robert Walpole néven neveztek meg, 50 fontot adományozott, a misszióra pedig Harrington grófja, a kormány titkára is pénzt ajánlott fel (Žirgulis 2002a: 134). A Skót Egyház általános gyűjtést hirdetett „Žemaitija és Kėdainiai” megsegítésére. A kėdainiaiak 1731. április 30-i köszönőleveléből kiderül, hogyan használták fel a pénzt: Königsbergből sót, heringet, vasat, üveget, ólmot és más, kereskedelemre hasznos árukat vásároltak; a pénz egy részét a szegényeknek szánták, egy másik összeget pedig Gdańskban hagytak (Nishikawa 2000: 296–297). 1731-ben megalapították a Societas Commerciorum – Komercijos draugija nevű társaságot. Alapítói „Alexander Cuthbert, burmistrz kiejdański, Andrzej Leit y c, rajca, Ierzy Forsay, wójt, William Ross, Robert Livingston, Dawid Anderson, Iakub Gray – ławnicy, Daniel Mitchell, Ierzy Halybarton – dziesiętnicy, wszyscy obywatele kiejdańscy nationis M. Britannia” voltak (Tworek 1966: 195). A társaság célja a kereskedelem fellendítése, valamint az evangélikus református egyház, papjai és épületei fenntartásának biztosítása volt,

Straipsniai / Articles

55

ALMA RAGAUSKAITĖ

vargšų ir nuskurdusių tautiečių bei bendratikių šelpimas (Žirgulis 2002: 26). Tačiau 1731 m. gaisrai sugriovė Kėdainių pirklių planus. XVIII a. ūkio krizė, karai bei religinis persekiojimas toliau menkino anglų ir škotų išeivijos gyvenimą Radvilų mieste (Nishikawa 2000: 308). Dėl šių nepalankių istorinių aplinkybių škotų asmenvardžių kalbamojo šimtmečio knygose mažėjo, škotai palaipsniui asimiliavosi. Didžioji dalis šių kitataučių išvyko – XVIII a. savo veiklą perkėlė į Karaliaučių ir Klaipėdą, kur vertėsi medienos plukdymu ir prekyba (Žirgulis 2002: 26).

Ma Kėdainiai régi városi kéziratai és fennmaradt épületei – a skót házak – őrzik a skótok emlékét (Grinevičius, Miškinis 1975: 167; KSR 6, 20, 23; Jucevičius 2011: 50, 54–56). Felvetődött az a hipotézis, hogy Kėdainiai skót építészete (a skót házakra az első emeleti boltozatos födémek és az udvarokon lévő fa galériák voltak jellemzők) kifejezetten Skócia keleti partvidékének városaira jellemző (Juknevičius 2015: 7).

A városlakók vezetékneveinek státuszát rendszerint az adott város dokumentumai rögzítették. A városban gyengébbek voltak a családi kötelékek, a gazdasági és társadalmi viszonyok pedig sokkal összetettebbek voltak: élénk kereskedelem folyt, a kézművesség fejlődött, a lakosok kölcsönöket kaptak, ezért fontos volt az egyént a többiektől megkülönböztetni és azonosítani (Ragauskaitė 2005: 145–146). Amint említettük, a XVII. század második felének bejegyzéseiben lényegében minden kėdainiai polgárnak volt vezetékneve. Úgy tűnik, Kėdainiai legalacsonyabb (marginális) rétegeinek képviselőinél lassabban alakultak ki a vezetéknevek (Ragauskaitė 2008: 32–33). A kėdainiai vezetéknevek kialakulásának összefüggésében a kėdainiai skót közösség vezetékneveinek kialakulása sajátos eset volt. A skótok 1628–1629 körül már örökletes személynevekkel (vezetéknevekkel) érkeztek Kėdainiaiba, de amikor ugyanazon család tagjait írásba foglalták, közös személyneveiket nem mindig rögzítették a várostörténeti forrásokban. Ennek oka valószínűleg valóban a források sajátossága, a megnevezések változatossága volt (az előzőleg említett személyek a dokumentum egy másik oldalán más néven vagy egyszerűbben, rövidebben szerepelhettek), és így tovább. Más szóval e külföldiek vezetékneveit a városi dokumentumokban ugyanazon szabályok szerint jegyezték fel, mint a többi helyi kėdainiaiét.

A tanulmányban megfogalmazott állítások a XVII–XVIII. századi kėdainiai skót polgárok névrendszeréről, valamint vezetéknevük írásmódjáról és alakulásáról kiegészítik a kėdainiai történeti névanyag eddigi kutatásait. A litván történeti antroponímia e sajátos területének – a városi polgárság személyneveinek – további kutatására azért is szükség van, mert Litvánia különböző városainak névanyaga a vezetéknevek kialakulása, eredete, képzése és más szempontok tekintetében eltér egymástól.

56

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Škotų pavardžių užrašymo tendencijos XVII–XVIII a. Kėdainių miesto istorijos šaltiniuose

2. KÖVETKEZTETÉSEK

1. Az 1628–1629 körül Kėdainiaiba érkező skót származású személyeknek már volt vezetéknevük, örökletes antroponimáik megjelenítése (rögzítése vagy elhagyása) azonban változó volt a városi kéziratokban. Ezt a történelmi dokumentumok kontextusa, az egységes és mindenkire kötelező névadási rendszer hiánya, a korabeli írnokok írásbeli hagyományai és egyéb tényezők határozták meg. Egyértelmű azonban, hogy a XVI–XVIII. században azok a névformák domináltak, amelyek világosan tanúsítják a kėdainiai skótok örökletes személyneveinek (vezetékneveinek) működését Kėdainiai város történeti forrásaiban.

2. A XVII–XVIII. századi kėdainiai skótok megnevezéseit latin és lengyel nyelvű szövegekben, illetve iratokban rögzítették. Ezért keresztény neveik lengyel és latin alakjait használták. E nemzetiséghez tartozó személyek latinosított és szlávosított vezetéknevei a magistrátusi könyvek különböző bejegyzéseiben eltérő módosulásokat szenvedhettek. Így jöttek létre a kėdainiai skót férfiak vezetékneveinek grafikai változatai.

3. A skót eredetű nők antroponimáit még intenzívebben szlávosították. A második személynevekhez (a férj vagy az apa neve alapján) szláv toldalékokat illesztettek: -oa (a történeti dokumentumokban -owa alakban írva) a rendszerint férjezett nők vezetéknevéhez, és -ona (-owa alakban írva) a hajadon lányok és nők vezetéknevéhez. Ezt feltehetően a korabeli források sajátosságai, az írnokok által eltérően alkalmazott hivatali írásbeli szabályok, nemzetiségük, hozzáértésük és egyéb tényezők is befolyásolták.

Straipsniai / Articles

57

ALMA RAGAUSKAITĖ

MELLÉKLETEK

1. ÁBRA. Részlet egy régi kéziratból, 1666 Inventarz miasta Kieydanskiego 1666 (1. 6).

58

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Škotų pavardžių užrašymo tendencijos XVII–XVIII a. Kėdainių miesto istorijos šaltiniuose

2. ÁBRA. Részlet az 1664–1717-es kéziratból, 1679 Acta Sessionalne Zboru Kiejdanskiego (l. 70).

Straipsniai / Articles

59

ALMA RAGAUSKAITĖ

3. ÁBRA. [1686]-os részlet az 1690–1775-ös Kėdainiai magisztrátusi könyvből (l. 46).

60

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Škotų pavardžių užrašymo tendencijos XVII–XVIII a. Kėdainių miesto istorijos šaltiniuose

ŠALTINIAI

ASZK – Akta Sessionalne Zboru Kiejdanskiego 1664–1717. Lietuvos Nacionalinės Martyno Mažvydo bibliotekos Retų knygų ir rankraščių skyrius. F. 93–541.

CZK – Collecta zboru Kieydanskiego: To jest rachunek wszystkich recept i expens zborowych zaczę ty roku 1628 dnia 20 novembra, unpublished print. Opracował W. G. Studnicki, Wilno: 1939. Lietuvos Mokslų Akademijos Vrublevskių bibliotekos Rankraščių skyrius. F. 9–3040.

KERĮ, KERK – Kėdainių evangelikų reformatų bažnyčios 1640–1649 m. jungtuvių ir 1641–1649 m. krikšto metrikų knygos. Lietuvos valstybės istorijos archyvas (toliau – LVIA). F. 606. Ap. 1. B. 144.

KI – Kėdainių 1666 m. inventorius [Inwentarz miasta Kieydanskiego 1666]. Vilniaus universiteto bibliotekos Rankraščių skyrius. F. 4. A215. B. 16891.

KMK₁ – Kėdainių magistrato 1623–1806 m. knyga⁸. LVIA. F. SA. B. 15360.

KMK₂ – Kėdainių magistrato 1690–1775 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15357.

KMK₃ – Kėdainių magistrato 1704–1720 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15358.

KMK₄ – Kėdainių magistrato 1721–1725 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15359.

KMK₅ – Kėdainių magistrato 1732–1740 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15361.

KMK₆ – Kėdainių magistrato 1732–1743 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15362.

KMK₇ – Kėdainių magistrato 1744–1750 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15363.

KMK₈ – Kėdainių magistrato 1750–1752 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15364.

KMK₉ – Kėdainių magistrato 1750–1761 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15367.

KMK₁₀ – Kėdainių magistrato 1750–1766 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15368.

KMK₁₁ – Kėdainių magistrato 1753–1755 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15365.

KMK₁₂ – Kėdainių magistrato 1756–1758 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15366.

KMK₁₃ – Kėdainių magistrato 1762–1763 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15369.

KMK₁₄ – Kėdainių magistrato 1763–1770 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15370.

KMK₁₅ – Kėdainių magistrato 1767–1770 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15371.

KMK₁₆ – Kėdainių magistrato 1771–1773 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15372.

⁸ Iš tiesų tai nėra 1623–1806 m. magistrato knyga, kaip nurodyta Lietuvos valstybės istorijos archyvo apraše, o tik į vieną rinkinį įrišti poros šimtų metų pavieniai dokumentai.

Straipsniai / Articles

61

ALMA RAGAUSKAITĖ

KMK₁₇ – Kėdainių magistrato 1774–1777 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15373.

KMK₁₈ – Kėdainių magistrato 1777–1779 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15374.

KMK₁₉ – Kėdainių magistrato 1777–1780 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15375.

KMK₂₀ – Kėdainių magistrato 1779–1782 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15376.

KMK₂₁ – Kėdainių magistrato 1782–1791 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15377.

KMK₂₂ – Kėdainių magistrato 1783–1792 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15378.

KMK₂₃ – Kėdainių magistrato 1791–1806 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15379.

KMK₂₄ – Kėdainių magistrato 1794–1798 m. knyga. LVIA. F. SA. B. 15380.

LITERATŪRA

Alexandrowicz Stanisław 1970: Geneza i rozwój sieci miasteczek Białorusi i Litwy do połowy XVII w. – Acta Baltico–Slavica 7, 47–108.

Alexandrowicz Stanisław 2011: Studia z dziejów miasteczek Wielkiego Księstwa Litewskiego. Toruń: Wydawnictwo Naukowe Uniwersytetu Mikołaja Kopernika.

Archer Stewen 2003: The British 19th Century Surname Atlas. CD-ROM. Dartford: Archer Software.

Bajer Peter 2011: “Noli Me Condemnare” – Migrant Memories Set in Stone: The Seventeenth and Eighteenth-Century Scottish Memorials in Poland. – Memory Connection 1(1), 77–98.

Bajer Peter Paul 2012: Scots in the Polish-Lithuanian Commonwealth, 16–18th Centuries. Leiden–Boston: Brill.

BCI – British Consciousness and Identity. The Making of Britain, 1533–1707, ed. by Brendan Bradshaw, Peter Roberts. Cambridge: Cambridge University Press, 1998.

Black George Fraser 1996: The Surnames of Scotland: Their Origin, Meaning, and History. Edinburgh: Birlinn.

Bubak Józef 1986: Proces kształtowania się polskiego nazwiska mieszczańskiego i chłopskiego. Kraków: Nakładem Uniwersytetu Jagiellońskiego.

Dorward David 2002: Scottish Surnames. Edinburgh: Mercat Press.

Eriksonas Linas 2000: The Lost Colony of Scots: Unravelling Overseas Connections in a Lithuanian Town. – Ships, Guns and Bibles in the North Sea and the Baltic States c.1350–c.1700, ed. by A. I. Macinnes, T. Riis and F. G. Pedersen. East Lothian: Tockwell Press, 173–187.

62

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Škotų pavardžių užrašymo tendencijos XVII–XVIII a. Kėdainių miesto istorijos šaltiniuose

Gibbs Chris 2006: The New Britons: Scottish Identity in the 18th and 19ᵗʰ Centuries. – The Napoleon Series. Prieiga internete: http://www.napoleon-series.org/research/society/c_scottishidentity.html

Grinevičius Henrikas, Miškinis Algimantas 1975: Kėdainių urbanistinė raida. – Architektūros paminklai 3. Vilnius: Paminklų konservavimo institutas, 157–186.

Houston Robert Allan 2002: Scottish Literacy and the Scottish Identity: Illiteracy and Society in Scotland and Northern England, 1600–1800. Cambridge: Cambridge University Press.

Jucevičius Jonas 2011: Kėdainių krašto architektūra. Kėdainiai: Spaudvita.

Juknevičius Algirdas 2015: Škotų palikimas Kėdainiuose. Vilnius: Savastis.

KDN – Lietuvos magdeburginių miestų privilegijos ir aktai 3: Kėdainiai. Sud. Antanas Tyla. Par. Antanas Tyla, Romualdas Firkovičius, Darius Antanavičius. Vilnius: Lietuvos istorijos instituto leidykla, 2002.

Kowalski Waldemar 2015: The Great Immigration: Scots in Cracow and Little Poland, circa 1500–1660. Leiden: Brill.

KSR – Kėdainių senamiesčio rūšiai. Kėdainiai: Lututė, 2008.

Lewis Christopher Piers 2011: A New Approach to Personal Names and Cultural Identity in Nineteenth-Century Britain. – Baltų onomastikos tyrimai 2, sud. Alma Ragauskaitė, Grasilda Blažienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 189–201.

LPŽ I–II – Lietuvių pavardžių žodynas 1–2. Vilnius: Mokslas, 1985–1989.

Lukšaitė Ingė 1970: Lietuvių kalba reformaciniame judėjime XVII a. Vilnius: Lietuvos TSR Mokslų akademijos Istorijos institutas.

Lukšaitė Ingė 1999: Reformacija Lietuvos Didžiojoje Kunigaikštystėje ir Mažojoje Lietuvoje: XVI a. trečias dešimtmetis – XVII a. pirmas dešimtmetis. Vilnius: Baltos lankos.

Lukšaitė Ingė 2001: Knygos nobažnystės (1653) parengimo kultūrinė aplinka. – „Knyga nobažnystės krikščioniškos“ (1653) – XVII a. Lietuvos kultūros paminklas. Kėdainiai: Kėdainių krašto muziejus, 4–28.

Maciejauskienė Vitalija 1991: Lietuvių pavardžių susidarymas XIII–XVIII a. Vilnius: Mokslas.

Murdoch Steve 2001: The Scottish Community in Kėdainiai in its Scandinavian and Baltic Context. – Tarptautinė mokslinė konferencija „Colloquium Balticum. Baltijos regionas Europos mastu“. Šeteniai, 2001 m. birželio 16 d., 7.

Murdoch Steve 2008: Anglo-Scottish Clash? Scottish Identities and Britishness, c. 1520–1750. – Cycnos 25(2), 1–16.

Straipsniai / Articles

63

ALMA RAGAUSKAITĖ

N i s h i k a w a S u g i k o 2000: Across the Continent: the Protestant Network Between the Society for the Promotion of Christian Knowledge (SPCK) and Kėdainiai. – Kul- tūrų sankirtos. Vilnius: Diemedžio leidykla, 296–308.

R a g a u s k a i t ė A l m a 1999: XVI a. II pusės Kauno miestiečių lietuviškos kilmės asmenvardžiai. – Acta Linguistica Lithuanica / Lietuvių kalbotyros klausimai 41, 145–158.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2000: XVII a. pirmosios pusės Kauno miestiečių asmenvardžių kilmė. – Acta Linguistica Lithuanica / Lietuvių kalbotyros klausimai 43, 93–110.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2001: Kauno miestiečių pavardžių formavimasis XVI–XVIII a. – Acta Linguistica Lithuanica / Lietuvių kalbotyros klausimai 45, 123–143.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2002: XVII–XVIII amžių kauniečių (vyrų) pavardžių variantai. – Acta Linguistica Lithuanica / Lietuvių kalbotyros klausimai 47, 31–40.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2002a: XVI–XVIII a. kauniečių asmenvardžiai. Daktaro disertacijos santrauka. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2003: XVI–XVIII a. kauniečių moterų asmenvardžių daryba. – Vārds un tā pētīšanas aspekti. Rākstu krājums 7. Liepāja: Liepājas pedagoģijas akadēmija, 82–92.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2005: XVI–XVIII a. kauniečių asmenvardžiai. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2006: Vietovardinės kilmės asmenvardžiai ir prievardžiai XVI a. Kauno aktų knygose. – Baltu filoloģija 15(1/2), 81–94.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2007: Scottish Personal Names in the Act Books of the City of Kėdainiai in the Seventeenth and Eighteenth Centuries. – Tarptautinė Aleksandro Vanago konferencija „Vardas kalboje, istorijoje ir savimonėje“. 2007 m. spalio 24–26 d. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 63–64.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2008: Tendencies in the Evolution of Hereditary Surnames of Townspeople in Lithuania from the Sixteenth to Eighteenth Centuries. – Zunamen / Surnames 3, 29–37.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2009: Kada susidarė kauniečių pavardės? – Kalba ir žmonės. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 226–232.

R a g a u s k a i t ė A l m a 2011: Dėl lietuvių ir lenkų kalbų kontaktų XVII–XVIII a. Kėdainių miesto vardyne. – Tarptautinė mokslinė konferencija „Regioninė onomastika: ką sužinome iš vardyno“. 2011 m. lapkričio 10–11 d. Kaunas: Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas, 21–22.

64

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Škotų pavardžių užrašymo tendencijos XVII–XVIII a. Kėdainių miesto istorijos šaltiniuose

Ragauskaitė Alma 2014: Kauno moterų asmenvardžiai XVI–XVII a. lietuvių istorinės antroponimijos kontekste. – Kauno istorijos metraštis 14. Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas; „Versus aureus“, 7–17.

Ragauskaitė Alma 2014a: Lietuvoje sudarytas rankraštinis tikrinių vardų registras (apie 1840–1843). – Archivum Lithuanicum 16, 323–340.

Ragauskaitė Alma 2015: Seniausios Lietuvoje 1599–1621 metų Joniškio krikšto metrikų knygos joniškiečių moterų asmenvardžiai lietuvių istorinės antroponimijos kontekste. – Acta Linguistica Lithuanica 73, 55–81.

Ragauskas Aivas 2002: Vilniaus miesto valdantysis elitas XVII a. antrojoje pusėje (1662–1702 m.). Vilnius: Diemedis.

Starowolski Szymon 1655: Monumenta Sarmatarum. Cracoviæ: In Officina Vidua&Hæredum Francisci Cæsarij, S. R. M. Typog. Anno Domini, M. DC. LV.

Šinkūnas Peliksas 1928: Kėdainių miesto istorija. Kaunas: „Spindulio“ B-vės spaustuvė.

Tyla Antanas 2000: Decemviratas arba Tertio ordo communitatis Kėdainių savivaldoje. – Lietuvos istorijos metraštis 1999. Vilnius: Lietuvos istorijos institutas, 64–76.

Tworek Stanisław 1966: Z dziejów kalwinizmu w Wielkim Księstwie Litewskim w XVIII w. – Annales Universitatis Mariae Curie–Skłodowska 21(8), 193–202.

Tworek Stanisław 1969: Materiały do dziejów kalwinizmu w Wielkim Księstwie Litewskim w XVII wieku. – Odrodzenie i reformacja w Polsce 14, 199–215.

Whyte Donald 2000: Scottish Surnames. Edinburgh: Birlinn Ltd; 2nd Revised edition.

Žirgulis Rimantas 2002: Škotų bendruomenė Kėdainiuose 1630–1750 m. – Lietuvos muziejų rinkiniai 1. Kėdainiai: Kėdainių krašto muziejus, 23–27.

Žirgulis Rimantas 2002a: Three Hundred Years of Multiculturalism in Kėdainiai. – The Peoples of the Grand Duchy of Lithuania, ed. Grigorijus Potašenko. Vilnius: Aidai, 130–140.

Žirgulis Rimantas 2005: Kėdainių žydų bendruomenė ir jos paveldas. – Žydų kultūros paveldas Lietuvoje, sud. Alfredas Jomantas. Vilnius: Savastis, 179–188.

Žirgulis Rimantas 2005a: The Scottish Community in Kėdainiai c. 1630 – c. 1750. – Scottish Communities Abroad in the Early Modern Period, ed. by Alexia Grosjean and Steve Murdoch. Brill Leiden-Boston, 225–247.

Straipsniai / Articles

65

ALMA RAGAUSKAITĖ

Žirgulis Rimantas 2005b: Reformacijos palikimas Kėdainiuose. – Reformacija ir reforma. Tarptautinė mokslinė konferencija. Vilnius, 2002 m. lapkričio 8 d. Vilnius: Apyaūšris, 34–42.

Рагаускайте Алма 2012: О литовско-польских языковых контактах по данным фамилий жителей города Кедайняй в XVII–XVIII веках. – Студії з ономастики та етимології. 2011–2012. Київ: Інститут української мови НАН України, 213–221.

Tendencies of Recording of Scottish Surnames in the 17^th–18^th Century Historical Sources of Kėdainiai

S U M M A R Y

The article analyses the tendencies of naming the members of the Scottish community which existed in Kėdainiai in the 17^th–18^th century, the peculiar characteristics of expression of genders in their hereditary personal names and their recording in the town’s historical sources of that time. The article focuses on the analysis of proper names of Scottish settlers in Kėdainiai collected from Kėdainiai Magistrate’s register books of the 17^th–18^th century. In addition to these sources, the author also resorts to other old manuscripts. Around 250 cases of naming Scottish settlers in Kėdainiai were selected – not the cases of naming different persons but repetitive references to them were collected (different variants of their surnames). A larger Scottish community in the town formed in the mid-17^th century. They gradually gained an exceptional status. Scottish people settled in the best part of the town – around the Reformed Church and the ‘Great Market.’ The fact that quite a few magistrate’s officers, merchants, elders of the Evangelical Reformed Church, etc. had Scottish surnames testifies to their influence and position in the society of the town. The Scottish settlers who arrived in Kėdainiai in around 1628–1629 already had surnames; however, when recording the family members of the Scottish settlers in Kėdainiai, the spelling of their hereditary personal names (fixation or non-fixation) varied in the town’s old manuscripts. It was influenced by the context of the historical sources under analysis, the writing tradition of the clerks of that time, record-keeping rules, etc. Nevertheless, it is obvious that the 17^th–18^th century was dominated by the naming which provided obvious evidence to the functioning of hereditary personal names (surnames) of the Scottish settlers in Kėdainiai in Kėdainiai historical sources. A hereditary personal name is seen in the naming of members within the same family (parents and children,

66

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Škotų pavardžių užrašymo tendencijos XVII–XVIII a. Kėdainių miesto istorijos šaltiniuose

husband and wife, brothers, etc.). In the 17^th–18^th century the surnames of Scottish settlers were recorded in the texts written by the town’s clerks in Latin and Polish languages. Hence, the surnames of this nationality were Latinized, Slavicized and could be differently modified in different records of the magistrate’s books. Therefore, the article discusses the graphic variants of Scottish (male) surnames. Scottish female surnames were Slavicized to an even greater extent; the Slavic suffix -ovna (spelled -owna) was consistently added to the surnames of unmarried women, while -ova (spelled -owa) was added to the surnames of married women.

Įteikta 2016 m. rugsėjo 27 d.

A L M A R A G A U S K A I T Ė

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

Straipsniai / Articles

67