VILIA RAGAIŠIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Kutatási területek: akcentológia, dialektológia, etnolingvisztika, lexikográfia.

DOI: https://doi.org/10.35321/al81-14

Asta Leskauskaitė (szerkesztő)

LEIPALINGIS KÖRNYÉKÉNEK SZÖVEGEI

Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2018, 230 p. + 1 garso diskas (CD) ISBN 978-609-411-223-2

2018-ban a Litván Nyelvi Intézet megjelentette Asta Leskauskaitė, a Geolingvisztikai Központ vezető tudományos munkatársa újabb könyvét – Leipalingio apylinkių tekstus – hangfelvételeket tartalmazó CD-melléklettel. Ez a kiadvány a tapasztalt dialektológus által összeállított negyedik dialektusszöveg-forrás. A. Leskauskaitė először szülőföldje nyelvjárásának forrását adta ki – Kučiūnų krašto šnektos tekstus (2006; 428 o.). Három évvel később jelent meg a tudományos érettségével kitűnő, a déli déli aukštaitiai nyelvjárásoknak szentelt kiadvány – Marcinkonių šnektos tekstai (2009; 384 o.). Néhány év elteltével ismét a délnyugati déli aukštaitiai nyelvjárási terület keltette fel érdeklődését: megjelent a Seirijų šnektos tekstai (2016; 296 o.), valamint az itt ismertetett Leipalingio apylinkių tekstai (2018; 230 o.).

A könyv és a CD-melléklet előkészítését és kiadását az Állami Litván Nyelvi Bizottság támogatta a koordinált, a litván köznyelv, a nyelvjárások és más nyelvváltozatok működésének és változásának kutatására, valamint az államnyelv használatára, normálására és terjesztésére irányuló programok forrásaiból. A kiadványt két hozzáértő dialektológus, nyelvjárási szövegek szerkesztője, Vytautas Kardelis professzor és Rūta Kazlauskaitė docens lektorálta.

Leipalingio apylinkių tekstai a déli aukštaitiai nyelvjárásnak szentelt első kötete a Tarmių tekstynas sorozatnak; az Európai Nyelvatlasz (Atlas linguarum Europae) 435. és a Litván Nyelvatlasz 686. pontját reprezentálja. E könyv szerkezete

Recenzijos / Reviews

269

VILIJA RAGAIŠIENĖ

lényegében nem különbözik az említett sorozat eddig megjelent köteteinek egyikétől sem szerkezetét tekintve¹. A szokásos módon a könyv előszóból (7–8. o.), bevezetésből (9–60. o.) és a nyelvjárás szövegeiből (61–194. o.) áll. A könyv végére még bekerült a helynevek rövidítéseinek jegyzéke (195. o.). Ezt követi a források jegyzéke (196. o.), a meglehetősen terjedelmes irodalomjegyzék (196–204. o.) és az angol nyelvű, jelentős terjedelmű összefoglaló (205–230. o.). A könyvhöz Evaldas Ožeraitis által programozott CD-melléklet tartozik, amelyen a kötetben közölt elbeszélések jó minőségű hangfelvételei találhatók.

Az előszó röviden áttekinti a Leipalingis környéki nyelvjárásban végzett kutatásokat és a rendelkezésre álló írott forrásokat. Ez utóbbiakból mindössze néhány akad: néhány kis terjedelmű, kéziratos leírás a nyelvjárási sajátosságokról, átírt szövegekkel, szolgálati kiadványokban megjelent, nem átírt elbeszélések stb. Az áttekintésből kitűnik, hogy a Leipalingis környéki nyelvjárás mindeddig viszonylag kevés kutató figyelmét keltette fel (mondhatni, elsősorban fiatal tudósok és litván szakos hallgatók foglalkoztak vele). A szerző tehát joggal állítja, hogy az elkészült „szöveggyűjtemény széles körben mutatja be a Leipalingis környéki nyelvjárást” (8. o.), és arra is rámutat, hogy nemcsak írott, hanem hangzó források is rendelkezésre állnak, amelyeket a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őriznek. E forrásokról valamivel részletesebb tájékoztatást szeretnék: összesen hány hangfelvétel van, mikor készültek, egyes nyelvjáráskutatók készítették-e őket, vagy szervezett dialektológiai expedíció során gyűjtötték stb.

A bevezetés, amely kisebb tanulmánynak is tekinthető, néhány nagyobb és kisebb fejezetből áll. Az első fejezetben, Leipalingis és környékének történeti áttekintése (9–14. o.), történeti források alapján meglehetősen részletesen tárgyalják Leipalingis és a szomszédos települések történetét a legrégibb időktől napjainkig. A rövid A lakosság a 19. század végén és a 21. század elején című alfejezet a kutatás szempontjából fontos statisztikai adatokat közöl Leipalingis és a környező falvak lakosságáról, valamint etnikai összetételükről.

Tudományos szempontból különösen értékesek a Leipalingis környéki nyelvjárás nyelvi sajátosságairól szóló fejezetek: A nyelvjárás területe és megkülönböztető sajátosságai (16–20. o.), Hangrendszer (20–25. o.), Hangsúly és hanglejtés (25–28. o.), Morfológia és szóalkotás (28–39. o.), Szintaxis (39–40. o.), Szókincs (40–44. o.) és A nyelvjárás változásának jellemzői (44–46. o.). A A nyelvjárás területe és megkülönböztető sajátosságai című fejezetben a Leipalingis környéki nyelvjárás megkülönböztető sajátosságainak tárgyalásakor a legfontosabb szakirodalomra támaszkodnak, az állításokat hangzó és írott források anyagával támasztják alá. A nyelvjárási szöveggyűjteményekben az is fontos, hogy megadják a vizsgált terület határait. A bemutatott Leipalingis és környéke térképről nem derül ki, mely lakott települések tartoznak a Leipalingis környéki nyelvjárás területéhez. A Hangrendszer című fejezet meglehetősen részletesen tárgyalja a nyelvjárás magánhangzó-fonémáinak rendszerét, a zöngés, valamint a kemény és lágy mássalhangzók használatát. Nem értenék egyet

¹ E sorozat köteteiben nem közölnek külön értelmező szójegyzéket. A jövevényszavakról, a ritkán használt szavakról és jelentésükről lábjegyzetekben adnak tájékoztatást.

270

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Leipalingis környékének szövegei

csak azzal a szerzői állítással, hogy a leipalingisi beszélők az [a], [e] magánhangzókat hangsúlyozzák a visszahúzott hangsúlyú főnevek megszólító esetű alakjaiban, például: mergėlė ~ mergelė (21. o.). Ebben a nyelvjárásban, akárcsak a teljes déli aukštaitai területen, a -ėlis, -ėlė képzőjű kicsinyítő alakok hangsúlyozása kétféle: cirkumflexszel vagy a megjelölt hangsúlyjellel, például: dukrėlė / dukrelė, su.nėlis / su.nėlis (vö. Leskaitė 2006: 30; 2009: 47; 2016: 47)². A könyvben közölt szövegekből látható, hogy a vizsgált nyelvjárás beszélői, különösen az idősebb adatközlők, a hangsúlyos [a], [e] magánhangzókat többnyire röviden ejtik, például: su.nėlis, su.nėlė, su.nėlį, dukrėlė, dukrelai, dukrelės, vaikėlei, br.lali stb. (79., 84–86., 99. o.). Nyilvánvaló, hogy itt nem egyes alakok használatáról és a hangsúly visszahúzásáról, hanem egy örökölt, visszatérő hangsúly-paradigma meglétéről kell beszélnünk.

A Hangsúly és hanglejtés című fejezet a nyelvjárás hangsúlyozási rendszerét tárgyalja, amely A. Leskaitė szerint „alig különbözik a többi nyugati déli aukštaitai nyelvjárásétól” (25. o.). A fejezet főként két akcentológiai jelenséget vizsgál: 1) a névszók és alakjaik változatosságát, valamint az oksitonezisre való hajlamot; 2) a többszótagú szavak fő- és mellékhangsúlyának eseteit. Kiemelkedik és részletesebb tárgyalást kap az a megállapítás, hogy a nőnemű, -oka képzős melléknevek a vizsgált nyelvjárásban az első és a harmadik hangsúlyparadigma szerint kapnak hangsúlyt, például: tuštoka / tuštokà, aukštoka / aukštokà (27. o.)³. Csak a Punsko és Seinai nyelvjárásokban hangsúlyozzák ezeket a származékokat az átlagosnál gyakrabban kétféleképpen, például: gerókas, -à (3) / gerokas, -a (1), smarkókas, -à (3) / smarkokas, -a (1) stb. (Ragaišienė 2015: 290; 2016: 167). A többi déli aukštaitai nyelvjárásban a tárgyalt mellékneveket inkább egyetlen hangsúlyparadigma szerint hangsúlyozzák: a déli területen az első hangsúlyozási típusú alakok gyakoribbak, a terület délnyugati részén pedig a mozgó hangsúly esetei (Leskaitė 2006: 54; 2009: 57; Ragaišienė 2015: 291). A. Leskaitė Leipalingis környéki nyelvjárásból származó példái két dolgot igazolnak. Először: a déli aukštaitai nyelvjárásokban az -okas, -a képzős melléknevekre eltérő hangsúlyozási tendenciák jellemzők (vö. Ragaišienė 2015: 290–291). Másodszor: a Leipalingis környéki nyelvjárás joggal tartozik ahhoz a területhez, amelyet a hangsúlyozási változatosság legnagyobb központjának tekintenek (Ragaišienė 2010: 139; lásd a 7. ábrát, a 140–141. oldal közötti mellékletet).

A bevezetés talán legrészletesebb fejezete, a Morfológia és szóalkotás, további, kisebb alfejezetekre oszlik a szófajok szerint. A legtöbb figyelmet a főnév és az ige tárgyalása kapja; a többi szófajról – a névmásokról,

² Ilyen hangsúlyozási esetek nagy számban találhatók a kétkötetes A déli déli aukštaitai nyelvjárások szótára című munkában (Leskaitė, Ragaišienė 2016, 2019).

³ Nem világos, hogy a nyelvjárásban e képző származékainak hímnemű alakjai közül melyek kapnak hangsúlyt az első és/vagy a harmadik hangsúlyparadigma szerint. A szövegek összeállítóinak valószínűleg az anyaghiány miatt nem sikerült megállapítaniuk a hangsúlyozási tendenciákat.

Recenzijos / Reviews

271

VILIJA RAGAIŠIENĖ

A névutókról és kötőszókról kevesebb adatot közöl. A szerző döntését valószínűleg az indokolta, hogy „a Leipalingis környéki nyelvjárás nyelvtani rendszere számos sajátosságában hasonlít a szomszédos déli aukštaitis nyelvjárásokéhoz” (28. o.). Nem világos, miért nem közölt egyáltalán adatokat a melléknevekről⁴. Egyetlen mondatban azt állítva, hogy „a Leipalingis környéki nyelvjárás melléknévragozása semmiben sem tér el a déli aukštaitis rendszertől, ezért itt nem tárgyaljuk” (35. o.), legalább a legfontosabb szakirodalmat meg kellett volna adni. A déli aukštaitis melléknévragozási rendszeréről, működéséről és a használat különféle aspektusairól nemcsak A. Leskauskaitė, hanem más nyelvészek is írtak (lásd: Zinkevičius 1966: 268, 272–273; Grumadienė 1994: 97–106; Mikulėnienė 1996: 150–151; Markevičienė 1999: 33; Lazauskaitė-Ragaišienė 2008: 94–104; Leskauskaitė 2006: 53; 2008: 31–43; 2009: 55–57; 2016: 69; Ragaišienė 2015: 274–308; 2016: 120–199 stb.). Figyelmet érdemel a fejezet címe: Morfológia és szóalkotás. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a sajátosságokról és a markánsabb morfológiai jelenségekről, hanem a szóalkotás jellemzőiről is szólnia kellene. Itt azonban nem közöl adatokat sem a szóalkotási tendenciákról, sem a kivételes esetekről (például részletesen leírja a főnevek szám- és nemkategóriáit, megfelelően tárgyalja a ragozási rendszert, de a szóalkotásról semmit sem említ). Értékes a szerző megállapítása, hogy a Leipalingis környéki nyelvjárásban ritkán használják mindig. A szövegekben csak néhány, hímnemű főnevekre jellemző, kétvégű accusativusi alakot talált, például: dù lū.dini.ku, litù, mẽ.nes, šìmt, rɔ.žù stb. (90., 91–92., 105., 123., 170. o.). Leggyakrabban a főnév lexikai jelentésének kifejezésére használják őket, illetve akkor, amikor a főnévhez az első említés + Pp jegy társul (29. o.).

A Szintaxis című fejezet a Leipalingisben és környékén használatos régi névutós szerkezeteket tárgyalja, és számos, az állításokat szemléltető használati példát közöl. A kiadványban leírt szintaktikai szerkezetek szerepelnek a Kuciūnai vidékének nyelvjárási szövegei és a Seirijai nyelvjárási szövegei című kiadványokban is (Leskauskaitė 2006: 63–65; 2016: 77–79). Ez arra utal, hogy a délnyugati déli aukštaitis nyelvjárási területen a régi szintaktikai szerkezetek viszonylag jól fennmaradtak.

Az olvasó sok értékes és érdekes anyagot talál a Lexika című fejezetben. Különféle forrásokból – hangfelvételekből, kéziratokból és szótárakból – gyűjtött, a vizsgált nyelvjárás beszélői által használt szavakat és azok lexikai jelentéseit közli. A szavak meglehetősen hosszú listájából a Lazdijai járásbeli Rudamina nyelvjárásában a legidősebb nemzedék képviselőitől csak a matašóti ‘összekeverni’ igét hallottam, például: nematašk-k šūlu. | sumažėsi; vai.kas ka(p) pasūtis mataškėjes pɔ.kɔm, valamint a nedalnga ‘szerencsétlen’ főnevet, például: ir būk tu ma.n tɔ.kis nedal.ga. Néhány szó vagy lexikai jelentése új adatokkal egészíti ki a Litván nyelv szótárát, például:

⁴ A melléknevek tömör leírása a Seirijai nyelvjárási szövegei című kiadványban is megtalálható (Leskauskaitė 2016: 69; vö. még Ragaišienė 2017: 290).

272

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Leipalingio apylinkių tekstai

gūdūmėnia ‘sűrűség’, krakamūlis ‘galuska’, nedaląga ‘szerencsétlen’ stb. Ezeken kívül számos olyan lexikai példát is közöl, amelyeket nemcsak a vizsgált nyelvjárásban, hanem a déli aukštaitis és a kaunasi nyugati aukštaitis nyelvjárások más lakóhelyein is használnak. Némelyikük nagyobb területen adatolt, mások mindössze két-három nyelvjárásban fordulnak elő. A szerző által megadott szavak egy része kétségtelenül kiszorulóban van az aktív használatból, például: núogos ‘ami a kemencében marad’, maišė ‘nyári gabonák (árpa, zab és bükköny) keveréke’ stb.⁶ A déli aukštaitis terület délnyugati és déli részén élő dzukok többsége nem hallott néhány, a szerző által feljegyzett szót, vagy nem ismeri azok jelentését, például: gaĩgalas ‘a ló beleinek kotyogó, korogó hangja futás közben’, maištrūs ‘zavarodottság’, pauplys ‘pattanás’, telemės ‘gyenge jószág’ stb. A. Leskauskaitė szavai és jelentésmagyarázatai tehát felhívják az olvasók figyelmét a ritkán használt vagy elfeledett szavakra és jelentéseikre.

A A nyelvjárás változásának jellemzői című fejezet a Leipalingis környéki nyelvjárás változásait és azok okait, a különböző nemzedékek nyelvjárási beszélőinek nyelvhasználati sajátosságait és változásait, valamint a nyelvjárással kapcsolatos attitűdöket tárgyalja. A kutatásból kiderül, hogy Leipalingis környékén félig nyelvjárási nyelvet beszélnek. A déli aukštaitis nyelvjárásra jellemző hagyományos fonetikai sajátosságok használata már nem rendszeres. A nyelv más szintjei – a morfológia, a szóalkotás és a szintaxis – is változnak. E változások azonban viszonylag csekélyek, és nehezebben észlelhetők, mint az olyan markáns fonetikai jelenségek kerülése, mint a dzukálás vagy az [aˑ], [eˑ] magánhangzók zártabb ejtése.

Részletesebben a könyv legterjedelmesebb részét tárgyalja, amely a szerző munkáját és tudományos kompetenciáját leginkább próbára tette: a Szövegek című részt (61–194. o.). Tematikai és nyelvi sajátosságaik alapján ebben a kiadványban – akárcsak az A. Leskauskaitė által szerkesztett más nyelvjárási forrásokban – a közzétett szövegek jól megválogatottak és kifogástalanul átírtak. A könyv három nemzedék képviselőinek különböző településekről – Neliūbonys, Mikalina, Taunėnai, Veršiai és Ricieliai falvakból, valamint Leipalingis városából – származó elbeszéléseit közli; ezek igen jól mutatják be a 20. század végi–21. század eleji Leipalingis környéki nyelvjárást. „Tükröződik bennük Dzūkija e különleges szegletének történelme, mindennapi élete, világszemlélete, szokásai és hagyományai, hétköznapi munkái, ünnepei, a család, a rokonság, a szomszédok és a méhek kapcsolatai, az élet különböző szakaszainak emlékei, valamint a nyelvjárás valós, szinkrón helyzete” (8. o.). A szövegek adatközlője tudatos és bölcs, filozofikusan és optimistán tekint a világra, bátran szembenéz minden nehézséggel, például: laim̃ga(s) žmɔ.gùs | katrį gã.li dìrpt; viška(s) sutvarkėt ir | gi.vė.n(t) tai.ne.rà taip lèj.gva; gi.vã.m duobės nėra | turi gi.vã.nč; bẽn.dras

⁵ A Rudamina nyelvjárásában a krakamūliai ‘csemege, finomság’ főnevet jegyezték fel (LKŽe). Ezt a szót szó szerinti jelentésében nem hallottam használni. A užimanti krakamūlių szókapcsolat leggyakrabban azt jelenti: ‘valamit nagyon kíván, különleges dolgokra vágyik’.

⁶ Ezek a szavak leggyakrabban eltűnt vagy eltűnőben lévő valóságokat neveznek meg.

Recenzijos / Reviews

273

VILĖ RAGAIŠIENĖ

arklīs visada lēsas és mások (66., 109., 107., 118. o.)⁷. A különböző nemzedékek képviselőinek sokféle témáról szóló elbeszélései tehát valóságos kincset jelentenek nemcsak a lexika, a morfológia és a szintaxis, hanem a nyelvjárások, a köznyelv és a nyelvi érintkezés kutatói számára is. A szakszerűen kiválasztott és megfelelően közreadott anyag lehetővé teszi a kutatók számára a különböző nyelvi szintek fejlődésének és változásainak értékelését.

A nyelvjárási szövegek mindenekelőtt választ adnak arra a kérdésre, amely a 20. század második felében számos vitát váltott ki: hogyan különülnek el a hosszú magánhangzók [i, [u], [e], [o] és a diftongusok [ie], [uo] hangsúlyai a déli aukštaitis nyelvjárás délnyugati változatában⁸. Ezekből kitűnik, hogy a legtöbb esetben az adatközlők világosan ejtik az éles és a tompa hangsúlyt. Amint a szövegek szerkesztője megjegyzi, a hangsúly meghatározása akkor a legnehezebb, amikor „a csökkenő intonáció miatt, különösen a szó végén, az említett hangok rövidebben ejtődnek” (28. o.). Ilyen esetekben középső hangsúlyt jelölnek, például: pil̃ṅs, vɔ.ket.i és mások (67., 104. o.). Indokoltan jelölik a középső hangsúlyt azokban az alakokban is, amelyekben a mozgó hangsúlyú szavak hangsúlya a tőben általánosult; ennek kialakulása két hangsúlytípus – az állandó és a mozgó – létrejöttéhez köthető, például: añkus, mãšīṅės, mɔ.kīklas(s), plī.taz, kɔ.pūs, vãrkla, kni.ga és mások (67., 75., 111., 143., 174., 181., 193. o.). A. Leskauskaitė Kūčiai, Seirijai és Leipalingis délnyugati nyelvjárásterületeiről közzétett szövegei tehát alighanem pontot tesznek a hangsúlykülönbségek meglétéről vagy hiányáról folyó vitára.

A szövegek megerősítik, hogy a déli aukštaitis nyelvjárás délnyugati változataira az akcentuális változatosságra való hajlam jellemző. Leipalingis környékén sokféleképpen hangsúlyozott ragozható szó és szóalak található, például: drɔ.bu. / drɔ.bes, lā.īkas / lā.šku., laiškas, mɔ.kitɔjo / mɔ.kitɔ.jei, nauda / nãuda, raudūni / raudū.nū, du sū.nus / tri(s)_sūnūs, šīm.tai / šimtai és mások (64., 72., 84., 97., 99., 105., 115., 119., 129., 141., 147., 166., 174., 176., 180. o.). Itt – akárcsak a déli aukštaitis nyelvjárás más délnyugati változataiban – az adatközlő először kétféle hangsúlyozású alakokat is használhat, például: lā.nkai / lenkai, lā.nku. / lenkū., mɔ.kīkla / mɔ.kīkla, pribu-vė.jė / pribuvė.je, val.dini.ka(s), val.dini.ku., val.dini.kais / valdinīkais, vɔ.kecē. / vɔ.kecēi és mások (67., 106., 115., 127., 177., 184. o.; vö. Leskauskaitė 2006). Az ilyen esetek azonban nem gyakoriak, vagyis a szavakat inkább egyetlen akcentuális paradigma szerint hangsúlyozzák. Például az -ėjas, -a képzővel alkotott származékokban a mozgó hangsúly általánosítására mutatkozik hajlam, például: ãdejė, sɔ.ke.jė, pardavėjas, pribuvė.jė, verpe.jė, verpe.jės és mások (73., 127., 163., 175. o.). A -ykla képzős főnevek körében gyakoribbak az állandó hangsúlyú alakok, például: gamĩkla, mɔ.kīkla, vãrikla és mások (67., 110–111. o.)⁹.

⁷ A Leipalingis nyelvjárását beszélők jellemének és természetének sajátosságai nem különböznek a déli aukštaitis nyelvjárásterület lakóinak belső világára jellemző vonásoktól (Ragaišienė 2019: 51–67).

⁸ Plačiau žr.: Leskauskaitė 2004: 180–194; Ragaišienė 2010: 20–23 ir ten min. lit.

⁹ Az -ėjas, -a és -ykla képzők alternatív változatait az adatközlők ritkábban használják, például: kepė.je, lē.udiez gi.nē.jēi, būv. sūvė.ji, ganikla és mások (114., 130., 142., 171. o.).

274

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Leipalingis környékének szövegei

A Leipalingis nyelvjárás hangsúlyrendszere meglehetősen összetett. Nem mindig világos, hogy csupán egyes alakok hangsúlyozása változik-e, vagy egy teljes alternatív akcentuális paradigma alakult ki; a ritkán előforduló eset régről öröklődött-e, vagy analógia útján újonnan keletkezett. A. Leskaitė sok esetben nemcsak meghatározta az alakok hangsúlyát, hanem a lábjegyzetekben megfelelően kommentálta a ritka akcentuációs eseteket is. A szövegekben mindössze egy-két kétséges eset fordul elő, amikor a szó tövében az akut vagy a circumflex hangsúlyjelölést alkalmazzák, például: ṁksl (vö.: ṁkslas, ṁkslais), rīk̇ote.n, ṡki. (a ṡki. mellett), vienuole.s (a vienuole.s mellett), pūrv̇nu. (a pūrv̇nu. mellett), ž̇dai (a ž̇das, ž̇dai, ž̇du. mellett) és mások (62., 68., 108., 109., 113., 116., 122., 123., 193. o.).

A szövegeket olvasva egy másik dolog is szembetűnik: a nyelvjárás beszélőinek rendkívül képszerű és kifejező nyelvhasználata. A szövegek bővelkednek kicsinyítő alakokban, hasonlatokban, frazémákban, szemléletes igékben és egyebekben. A képszerű szókincs nemcsak elevenséget és hangzást kölcsönöz az elbeszéléseknek, hanem az azt használó közösség világképét és annak kifejezésmódját is feltárja (bővebben lásd Ragaišienė 2017a: 129). Ezt a lexikai réteget kifejező, érzelmes, dinamikus és értékelő jelleg jellemzi (csodálat, büszkeség, megvetés, lekicsinylés stb.).

A Leipalingis nyelvjárásban különösen gyakoriak a kicsinyítő alakok: képzőkkel létrehozott, kicsinyítő-becéző jelentésű szavak. A szövegekben a főnevek kicsinyítő alakjai dominálnak, amelyeket leggyakrabban az -elis, -elė, -(i)ukas, -(i)ukė, -ulis, -ulė képzőkkel alkotnak (vö. Leskaitė 2006: 51), például: dukrėlė., tę.velės, upėl̇s, upėl̇e., vargėlis, senėlė.; arkliukai, kamarukė, kamarukān, kelniukės, paršukai, pečiukas, telūkas, tṙḃke, viedrukan; ṁtl̇e., sasūlė., tetulė., te.vūlis, te.vūl̇ és mások (63., 66., 70–72., 76., 79., 82., 85., 149., 151., 157. o.)¹⁰. A ritkább, becéző-kicsinyítő jelentésű főnévképzők közül a -aitis, -aitė, -ėlis, -ėlė, -ytis, -ytė és -utis, -utė említendő, például: mergaitė, kamaraitė.; bež.nėl̇, vakarėl̇, varfėl̇; gėlė.m, mamitė.; ḃ.būtė, pubžukui, saulutė, snukutį és mások (63., 73., 76., 79., 85., 89., 91., 95., 103., 151. o.). A Leipalingis nyelvjárásban – akárcsak a déli aukštaitis nyelvjárásterület egész délnyugati részén – a -ukas, -ukė képzős főnevek kiemelkedően nagy számban fordulnak elő (vö. Ragaišienė 2017a: 130). E képzők származékai alkotják a szövegekben talált kicsinyítő szavak több mint felét. A főnévképzés rendszerében két (ritkábban több) olyan kicsinyítő alak is működhet, amelynek lexikai és szemantikai jelentése azonos, de a képzője eltérő, például: sesutė. / sasūlė., te.vūlis / te.vūkas / te.vėl̇s, vartukės / vārtėl̇s és mások (71–73., 95., 122–124. o.).

¹⁰ Ezzel a képzővel kicsinyítő melléknevek is alkothatók, például: ku.duke., menkute., mažukai, mažulis és mások (69., 100., 155. o.).

Recenzijos / Reviews

275

VILIJA RAGAIŠIENĖ

A Leipalingis környéki szövegekben feltűnően sok frazeologizmus található¹¹. Jelentésük többnyire megegyezik egy-egy szó jelentésével, és szemléletesen fejezik ki az adott szó jelentését, az érzelmek és cselekvések intenzitását, például: ã·k_ų žã·me·z gũr·be (földgömb ’vakond’); vis·kɔ·(m) radã·m ’teljesen’; subĩ·mba pɔ·nɔ̄su (az orra alatt) ’halkan, érthetetlenül’; jãu·čik akis išverči ’pimasz, szemtelen (viselkedést tanúsítasz); zlã·cin invarã ’felbosszantod’; bã·ktas krũtis ’és kész’; baisũs dã·iktas, baisũ dã·kte ’rengeteg, nagyon nagy’; ũž galvɔs ti_susẽmi ’elkeseredett, aggódó’ stb. (66., 80., 81., 86., 173., 174. o.). A szerző a frazeologizmusok jelentését a lábjegyzetekben következetlenül magyarázza. Úgy tűnik, inkább a ritkábban használt frazeologizmusokat és a kölcsönjelentésűeket tünteti fel.

Az elbeszélésekben az elmondottakhoz való viszonyulást, annak értékelését hasonlatokkal lehet kifejezni. Ezt a stilisztikai eszközt egy dolog vagy jelenség egy másikkal való összevetésére vagy összehasonlítására használják, valamely tulajdonság, vonás, cselekvés vagy állapot kiemelése, hangsúlyozása, érzékletesebbé tétele vagy pontosítása érdekében, például: kat pēkis mẽ·nas į ka(p) galĩs gulėj; placũ ka(p) pẽ·dã·n·ke·s sũni; žandã· dã·ga kap ugnis stb. (101., 165., 167. o.). Vannak helyzethez kötött hasonlatok, amelyeket az elbeszélők beszéd közben alkotnak, mások állandósult, hagyományos, a megszokott nyelvhasználat bevett eszközeiként használt kifejezések (Ragaišienė 2017a: 140).

Az elbeszélések elevenségéhez és meggyőző erejéhez a frazeologizmusoknál és a hasonlatoknál nem kevésbé járulnak hozzá a szemléletes igék. Közvetlenül kapcsolódnak a külvilág értékeléséhez és/vagy az elbeszélő azon törekvéséhez, hogy az éppen zajló cselekvést szemléletesebben, kifejezőbben írja le, vagy gondolatait kifejezze, például: nugrabžta ’lekaparva, a felszínről leásva’, plã·ka ’hangosan szól, visszhangzik’, ĩ·n·šeica ’elver, megver’, priplã·škinu ’hozzábeszélnek’, sũlupa ’összeverekednek’ stb. (65., 75., 80., 93., 146. o.). A cselekvés hirtelenségét és intenzitását indulatszavakkal fejezik ki, például: brūkšt, plã·ukšt, pã·ukšt, pūkšt, ū·š stb. (67., 83., 93., 100. o.)¹².

A szövegekben egy-egy káromkodás is előfordul. Ezekkel negatív érzelmeket, az eseményekkel vagy cselekedetekkel szembeni elégedetlenséget fejeznek ki, illetve rosszat kívánnak, például: kat jūs abudu ir perkunas šventas uždã·štu; ẽ·ju·(s) sakã·k·ler·s; ãi·na,jei kibinã·t stb. (83., 173., 177. o.).

A szövegek nyelvjárási kommentárjai is figyelmet érdemelnek. A lábjegyzetek a ritkább fonetikai, morfológiai és egyéb sajátosságokat, a szabálytalan nyelvi jelenségeket kommentálják, megjelölik a kölcsönszavakat, megmagyarázzák a ritkább szójelentéseket stb. A legtöbb megjegyzés tudományos szempontból kifogástalan, vagyis nagyon világos, pontos és tömör.

¹¹ Ha a szemléletes lexikát virágcsokorhoz vagy virágos réthez hasonlítanánk, a legdíszesebb és legszebb virágok a frazeologizmusok lennének (Lipskienė 2008: 5).

¹² A recenzált szövegekben viszonylag kevés ilyet találtak. A Kūčiūnai, Rudamina, Punsk és más települések délnyugati déli aukštaitiai nyelvjárásaiban jóval gyakrabban használnak indulatszavakat és indulatszókat.

276

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Leipalingis környéki szövegek

A recenzió zárásaként szeretném méltatni a kiadvány művészi megformálását, Rokas Gelžius grafikus, Rasa Labutienė tördelő és Asta Leskauskaitė munkáját. Különösen értékesek a kiadványban szereplő, Leipalingis környékét bemutató archív fényképek és a szövegek szerkesztőjének fotói.

A recenzióban jelzett néhány pontatlanság és következetlenség semmit sem von le A. Leskauskaitė szakszerű munkájának és a Leipalingio apylinkių tekstai című kiadvány tudományos értékéből. A könyv figyelmes elolvasása és megvitatása csak azt mutatja, hogy a tapasztalt dialektológusok által összeállított nyelvjárási forrásokra nemcsak ma, hanem a jövőben is szükség van, és azok fontosak.

Bár a nyelvjárási forrásokat nem tartják értékes tudományos teljesítménynek, kedves Kollégámnak azt kívánom, hogy még számos nyelvjárás szövegeit készítse el, hiszen birtokában van atlit val̄din.ka(s) sąv. pā.reigas | ʒmɔgų(s) sąv. pā.reigas (106. o.).

S Z A K I R O D A L O M

Grumadienė Laima 1994: Keletas naujesnių Punsko šnektos linksniavimo ir kirčiavimo ypatybių. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 97–106.

Lazauskaitė-Ragaišienė Vilija 2008: Priesagos -inis, -ė būdvardžiai pietinių pietų aukštaičių šnektose. – Žmogus ir žodis 10(1), 94–104.

Leskauskaitė Asta 2004: Pietų aukštaičių vokalizmo ir prozodijos bruožai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Leskauskaitė Asta 2006: Kučūnų krašto šnektos tekstai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Leskauskaitė Asta 2008: Daugiskemenių būdvardžių darbas pietinėje pietų aukštaičių šnektose. – Lituanistica 54 4(76), 31–43.

Leskauskaitė Asta 2009: Šnektos plotas ir svarbiausios ypatybės. – Marcinkonių šnektos tekstai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 29–76.

Leskauskaitė Asta 2016: Šnektos plotas ir svarbiausios ypatybės. – Seirijų šnektos tekstai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 45–88.

Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija 2016: Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodynas (A–M) I. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija 2019: Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodynas (N–Ž) II. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Lipskienė Jonina 2008: Vaizdingieji lietuvių kalbos posakiai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Recenzijos / Reviews

277

VILija RAGAŠIENĖ

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas I–XX, 1941–2002, elektroninis variantas: red. kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Rūta Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005; atnaujinta versija, 2008. Prieiga internete: www.lkz.lt.

Markevičienė Žaneta 1999: Aukštaičių tarmių tekstai 1. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Mikulėnienė Danguolė 1996: Dėl linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo variantų pietinėse aukštaičių tarmėse. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 148–155.

Ragaišienė Vilija 2010: Linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo variantai pietų aukštaičių ir rytų aukštaičių vilniškių tarmėse. Daktaro disertacija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Ragaišienė Vilija 2015: Budvardžių kirčiavimo polinkiai Punsko šnektoje. – Leksikografija ir leksikologija 5. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 274–308.

Ragaišienė Vilija 2016: Akcentuacijos sistema ir jos pokyčiai. – Lietuvių tarmių kaita XXI a. pradžioje: Lenkijos lietuvių šnektos. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 120–204.

Ragaišienė Vilija 2017: Seirijų šnektos tekstai. Sud. Asta Leskauskaitė. Recenz. – Acta Linguistica Lithuanica 66, 288–295.

Ragaišienė Vilija 2017a: Vaizdingi Punsko ir Seinų šnektų leksika. – Terra Jatwezenorum 9, 128–143.

Ragaišienė Vilija 2019: Žmogaus paveikslas „Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodyne“. – Terra Jatwezenorum 10, 51–67.

Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių kalbos dialektologija. Vilnius: Mintis.

Beérkezett: 2019. november 26.

VILija RAGAŠIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

278

A c t a L i n g u i s t i c a L i t h u a n i c a XXI