Kovács Teréz: Vidékfejlesztési politika

Tér és Társadalom / Space and Society 26. évf., 4. szám, 2012 Kovács Teréz: Vidékfejlesztési politika (Második, bővített és javított kiadás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2012, 204 o.) LUDESCHER GABRIELLA AVidékfejlesztési politika című könyv első megjelenése óta nyolc év telt el, azóta Magyarország az Európai Unió tagja lett. Ez idő alatt tapasztalatokat szereztünk az EU támogatáspolitikájának rendszeréről, a források lehívásáról, valamint felhasználásukról. A második, jelentősen átdolgozott, bővített kiadás a tapasztalatok bemutatása mellett felvázolja a megoldásra váró feladatokat is, így teszi igazán teljessé a könyvet. A kötet amellett, hogy mind az elméleti, fogalmi, mind a gyakorlati fejlesztési kérdésekkel részletesen foglalkozik, nem hagyja figyelmen kívül a problémák társadalmi megközelítését. A szerző a vidékfejlesztési politika európai és hazai viszonyait a statisztikai adatok alapján és társadalmi szempontok szerint vizsgálja, ezáltal azok számára is érthetővé teszi a könyvet, akik nem jártasak a vidékfejlesztési és európai uniós politikákban. A könyv olvasása során érezhető a szerző kettős célja; egyrészt, hogy átfogó munka szülessék a vidékfejlesztésről, másrészt, hogy az e területen dolgozó szakemberek számára áttekintést adjon az elmúlt évek, évtizedek történéséről és irányt mutasson a vidék fejlődését elősegítő feladatok elvégzéséhez. E céljainak Kovács Teréz oly mértékben eleget tett, hogy hiánypótló művet sikerült megalkotnia a szakma számára, s ezt vélhetőleg azért érhette el, mert évtizedek óta kutatja a falusi társadalom átalakulását, az egyéni gazdálkodás területi folyamatait és szociokulturális beágyazódását. A vidékfejlesztési politika két részre tagolódik, az olvasó az elsőben megismerheti a vidékfejlesztés alapjait, a másodikban a vidékfejlesztést érintő politikákba nyer betekintést. A szerző mind az Európai Unió régi tagországait, mind a 2004 óta csatlakozott államok viszonyait ismerteti, ám ezen belül kiemelkedő figyelemmel fordul a hazai állapotok elemzése felé. A könyv első fejezetét a szerző három alfejezetre tagolja: fogalmi meghatározások; a második világháború után lezajlott térbeli-települési fejlődés; a vidékfejlesztési politika alapvető kérdései. Az első fejezet alfejezetei szorosan egymásra épülnek, lehetővé teszik az olvasó számára a szakkifejezések mélyebb, pontosabb megismerését. Kovács Teréz munkájának jelentőségét mutatja az a tény, hogy e könyv első kiadása óta a szakma a vidék, a magyarországi rurális térségek meghatározása és lehatárolása esetében az ő fogalmait használja. 2Ludescher Gabriella A saját szakmai érdeklődésemből eredően – talán kissé elfogultan – „A vidékkutatás” című alfejezetet tartom a legérdekfeszítőbbnek. Akárcsak Európában, a vidékkutatást Magyarországon is megelőzte a falukutatás. A falukutatás az első világháború után kibontakozó népi irányzathoz kötődő falumozgalomból nőtt ki, jellemzően a néprajz és szociológia képviselői művelték. „Az 1980-as években a falukutatási táborokban részt vett szociológusok jelentős része az 1990-es évek végén már a vidékfejlesztés témakörben jelentetett meg tanulmányokat” – írja a szerző a 35. oldalon, s tudjuk, hogy ő is ezekhez a szociológusokhoz tartozik. A második világháború után lezajlott térbeli-települési fejlődést a szerző több szempontból közelíti meg. Tisztázza az urbanizáció és a ruralizáció fogalmait, és bemutatja a fontosabb elméleteket. Az urbanizáció egyes szerzők szerint szakadatlan folyamat, mások, mint például Enyedi György (1988), szakaszosnak tartják. A ruralitás három, foglalkozási, szociokulturális, ökológiai dimenzióját vázolja fel a szerző Starosta (1994) munkája alapján. Kovács Teréz arra a következtetésre jut, hogy „az ezredfordulón Nyugat-Európa az ökológiai, a posztszocialista országok egyes államai pedig a foglalkoztatási ruralizáció felé tartottak. Ez egymástól két merőben eltérő forgatókönyv magvalósítását jelenti” (41. o.). Modernizációk eltérő időben és jellemzőkkel jelennek meg különböző régiókban, országokban. A szerző nemzetközi tipológiák segítségével a hazai fejlődést követi és értelmezi az 1950-es évektől napjainkig. A könyv második kiadása több új alfejezetet tartalmaz, a leginkább figyelemreméltó „A második gazdaság térnyerése a vidéki Magyarországon” címet viseli, amelyből megismerhetjük a falvaink jelentős részében az 1970-es évektől végbement gazdasági változásokat. A háztáji kisüzemre alapozott második gazdaság kialakulásával együtt járt a falusi társadalom életmódbeli változása, amely a társadalmi-gazdasági rendszer megszűnésével együtt omlott össze, jóllehet a falusi társadalom megújulásának egyik alternatívája lehetett volna. A jelentős térbeli átalakuláshoz a posztszocializmus első évtizedében hozzájárult a külföldi tőke gyors beáramlása a központi és a nyugati határ menti területekre, miközben a mezőgazdaság nemzetgazdasági súlya az egész országban drasztikusan csökkent. A szerző elismeri, hogy Magyarország a rendszerváltás után a modernizáció tekintetében jelentős lépéseket tett a piacgazdaság, a demokratikus politikai rendszer kialakítása területén, de hiányolja a modernizáció közösségi és kulturális alrendszereinek kiépítését, amelyeknek nagy szerepet tulajdonít. A modernizáció folyamatai és a térbeli változások a településszerkezetben új jelenségeket idéztek elő a tömeges várossá nyilvánítással, a migrációval, ugyanakkor Nyugat-Európához képest még mindig magas falusi lakosságaránnyal. A Magyarországon lezajlott térbeli-települési fejlődés áttekintését követően a szerző a vidékfejlesztés alapvető kérdéseire ad választ. A könyv a vidékfejlesztést a fejlesztés és a fejlődés oldaláról közelíti meg. A szerző álláspontja szerint „ideális állapotban a vidék fejlődik, pozitív irányba változik, a vidékfejlesztésre csak akkor van szükség, ha a fejlődés folyamatát gyorsítani, vagy irá- Vidékfejlesztési politika 3 nyát változtatni szeretnénk” (64. o.). Az EU-ban és hazánkban a vidékfejlesztés céljaként fogalmazzák meg a rurális térségek népességmegtartó erejének fokozását, a mezőgazdaság diverzifikált fejlesztését és a vidéki értékek megőrzését. Magyarországon főként a jövedelmek növelését és az infrastruktúra fejlesztését helyezik előtérbe. Egy sokak által vitatott témát is tárgyal a szerző, éspedig a vidékfejlesztés kapcsolódását az agrárgazdaság fejlesztéséhez, valamint a területfejlesztéshez. A vidékfejlesztés nem szűkíthető le agrárfejlesztésre, ahogy a vidékfejlesztés nem azonos a területfejlesztéssel, hanem az utóbbinak sajátos területe. A szerző megkülönbözteti egymástól a városiak, illetve falusiak érdekét szolgáló vidékpolitikát is. A könyv második része áttekinti az Európai Unió vidékfejlesztést érintő politikáját mind a régi, mind a 2004 óta csatlakozott államokban. A második rész első fejezete ismerteti az európai integráció történetét, az Európai Tanács szervezetét, az Európai Unió működését, a közösségi döntéshozatal eljárási rendjét, valamint a Rurális Térségek Európai Chartájának alapelvét és a Corki nyilatkozatot. Ennek során a szerző bemutatja a közös agrárpolitika alapelveit, fejlődési szakaszait, működését. Ez a politika folyamatosan változik annak érdekében, hogy mind a posztszocialista, mind a régi tagállamok megkapják a számukra leginkább szükséges támogatást. A második részben is találkozhatunk két új alfejezettel az első kiadáshoz képest. Az egyikben naprakész ismereteket szerezhetünk az Európai Unió költségvetési bevételeiről és kiadásairól. A másikban a szerző azt a kérdést teszi fel, hogy „Miért támogatja az Európai Unió a mezőgazdaságot?” A válaszokat nem csupán a gazdasági, jóval inkább szociokulturális okokban keresi. Az olvasó megismerheti a közös agrárpolitika reformjának kibontakozását is négy alfejezeten keresztül. Elsőként a GATT/WTO-forduló hatását, az 1992-es és 2003-as javaslatokat, amelyek nyomán a 2003. évi reformintézkedések megnövelték a vidékfejlesztési támogatások összegét. Az 1992-es reform eredményeként az agrár-környezetvédelem beépült a közös agrárpolitikába. Megismerhetjük továbbá a többfunkciós mezőgazdaság modelljét, amelyben a vidékfejlesztés „második pilléreként” jelennek meg az agrár-környezetvédelmi intézkedések. A szerző külön fejezetet szánt az európai regionális politikának, részletesen bemutatja kialakulását, 1988-as reformját, a 2007–2013 közötti évek kohéziós politikájának elveit és stratégiai megközelítését, ezen belül a támogatások alapelveit, a programok irányítási és ellenőrzési rendszerét. A könyv tárgyalja az EU regionális politikája előtti kihívásokat is, amelyek közül a szerző a fenntartható és kiegyensúlyozottabb fejlődés megteremtését tartja a legfontosabbnak. Az olvasó megismerheti a Magyarországon a rendszerváltás után végbement regionalizációt és területfejlesztést, ez utóbbi intézményrendszerét. A szerző részletesen tárgyalja a posztszocialista országok vidékfejlesztési politikáját és eszközeit az EU-csatlakozás előtt, valamint a tagságunk első éveit. Így elmaradhatatlan a Nemzeti Fejlesztési Terv I. és II. (Új Széchenyi Terv), valamint a vidékfejlesztési támogatások (2007–2013) bemutatása. 4Ludescher Gabriella A szerző végezetül a vidékfejlesztés átmeneti szakaszáról ír, és annak két forgatókönyvét mutatja be. Az egyik a mezőgazdasághoz kapcsolódik, a másikat a mezőgazdaságon kívül vázolja fel. A vidékfejlesztést komplex feladatnak tekinti, amelyhez „szükséges a kormány jó vidékpolitikája, a vidékkutatók problémafeltáró, elemző és jövőképet felvázoló munkája, valamint az érintettek, a rurális térségekben élők tenni akarása és összefogása” (204. o.).