Iš etnonimų istorijos

Az etnonimák történetéből VINCENTAS DROTVINAS Vilniusi Pedagógiai Egyetem Etnonima (gör. ethnos —nép, törzs és onyma —név), másképpen népnév —egy nép, nemzetiség, törzs, nemzetség stb. elnevezése. Az etnonimákat (etnonímiát), szerkezetüket, eredetüket, típusaikat, elterjedésüket és működésüket az onomasztika egyik ága, az etnonimika kutatja. Az etnonimákat aszerint különböztetik meg, hogy egy nép tagjai miként nevezik önmagukat (autoetnonimák vagy önelnevezések), illetve hogy a szomszédok miként neveznek valamely népet (aloetnonimák). Az etnonima és az ország neve közötti kapcsolat kettős. Egyes esetekben az etnonima elsődleges, és mintegy meghatározza az ország nevét, pl.: görögök —Görögország, más esetekben az ország neve az etnonima alapja, pl. : Róma —rómaiak, Egyiptom egyiptomiak. Az ókorban a litvánok csak a — legközelebbi szomszédok törzseinek és népeinek neveit ismerték, akikkel gazdasági és kulturális kapcsolatban álltak, és gyakran háborúztak is. Az etnonimák száma mindvégig gyarapodott, ahogy bővültek a litván nép és állam kapcsolatai az európai országokkal, különösen Litvánia megkeresztelkedése, a litván írásbeliség megjelenése és más hasonló események után. A régi szótárakban is számos közelebbi és távolabbi etnikai közösség elnevezése megtalálható. Ezért az etnonimák a litván nyelvi szótárak leltárának (regiszterének) részét képezik, egy bizonyos korszak lexikáját tükrözve. Az etnonimák a szótárakban többnyire a tájnevek mellett szerepelnek, és gyakran az etnonimából képzett melléknév is hozzájuk kapcsolódik. A tanulmány a régi írásos emlékek* – Martynas Mažvydastól Kristijonas Donelaitisig –, különösen a XVII–XVIII. századi kéziratos és nyomtatott litván nyelvi szótárak jellegzetesebb etnonimáit, azok eredetét, litvánosodását és a köznyelvben való fennmaradását tekinti át. örmény Csak K. Sirvydas szótárában található meg: Ormianin /Armenius, armenus, Armenas SD“. Itt nem tárgyaljuk a régi írásos emlékekben előforduló bibliai etnonimákat, például: agarénok, ebioniták, efezusiak, galaták, galileaiak (és galileonok), jeruzsálemiek, korinthusiak, szamaritánusok stb. 160 Vincentas Drotvinas | Az etnonimák történetéből cseh Az etnonima csak K. Sirvydas szótárában található meg: Czech /Bohemus. csiekas SD!, SD’. cigonas, cigonas Az Indiából származó cigányok a XIII–XIV. században jelentek meg Európában, Kelet-Európában pedig először Szlovákiában és Magyarországon (vö. XIV. századi magyar cigany), később Lengyelországban és Litvániában is megjelentek. A. Salys szerint a cigányok Délkelet-Litvániában körülbelül a XV. század közepén jelenhettek meg, egy évszázaddal később pedig Litvánia nyugati részét is elérhették (Salys 1985: 499). A cigonas forma K. Sirvydas szótárában található: Cygan. Cyngarus, Cygonas SD*. Kis-Litvánia szótáraiban a cigonas mellett a mai čigonas alakot is megtaláljuk: Cigeuner. Cigonas, 0. M. C IV; Cigányasszony. Cigány nő, os. F. C IV; Cigány. Cigány. Cigányasszony, cigány nő Kr. A népnév a következőből származik: gör. Atsinganoi (Salys 1985: 497). A cigányok második neve — egyiptomiak — angolul. Gypsies, spanyolul. és portugálul. gitanos stb. (Salys 1985: 497). Franciaországban a cigányokat Bohémiensnek nevezik. Az első cigány világkongresszuson 2001-ben hivatalossá tették elnevezésüket: romák (rom „ember, férfi”). Ez, a világ talán legkevésbé letelepedett népe valószínűleg az aloetnonimok legtöbbjével is rendelkezik. egipténas „egyiptomi” Az Egyiptas tájnevéből származik. Ezt a formát a XVII. századi Kis-Litvánia szótáraiban találjuk: Apkasse Egyptena į Smiltį C 1, továbbá C II-ben és másutt is. Más változatokat is találunk: egipcionas DP; Aegypter Egipcion's Egypcionas B. dunčikas „dán” M. Daukšas Postilėjében található (< lengy. Dunczik, „dán”). graikas Az ókori görögök önelnevezése hellének (Hellénes), országuk pedig Hellász (Hellas). A későbbi graikas (graikos) név a lat. graecus közvetítésével terjedt el. A legrégebbi forma a litván nyelvben a grakas: Greczyn /Graecus, Grakas SD* (vö. Görög. Graecus, Graecanicus. GrakiBkas; Grecya /Graecia (litván megfelelő nélkül)). A grykas forma, amelyet a német nyelv fonetikája határoz meg, Kis-Litvánia szótáraiban található, például : Görög, Grykas, o. M. C II (vö. Griechen= Land. GrykiBka Zeme). Terminológia | 2006 | 13 161 gudas A gudas kifejezés M. Daukša Postilájából ismert. Kis-Litvánia szótáraiban ezt találjuk: Reuf gudas, o. M. C III; Reuflen. Guddas. Guddu Zeme C III: Guddas, do —eine Gudde, Gothe R, MZ. J. Brodovskis szótárában a maskolius megfelelőt is megtaláljuk: Reuf Mofcovita Guddas, Mafkolus. A gudas etnonima jelentése történetileg meglehetősen változatos volt. G. H. F. Nesselmann szótárában a Guddas, o. M. jelentése lengyel: ein Pole. K. G. Milkus szótárában képzett alakokat is találunk: Gudduk's, ko, m., amelyeket bővebben így magyaráz: ein junger Gudde, schlechter polnischer Kerl M, továbbá Paguddoju, ojau, osu, oti ich rede nach einem polnischen Akzent, spreche schlecht littauisch. izraelita, izraelionis Az Israel tulajdonnévből származik: Israel, Israélas, 0. M. C 11, Israel (Gottes Fūrst, nom viri. Izrael) B. M. Daukšas Postillájában megtaláljuk az etnonima izraelionis alakját, valamint az Israeliter, Israelitas, Israelitėnas B, Izraelitas, ta, Izraelitenas, ene alakokat is R, MZ. A kursis a XVII. századi szótárakban található, ami azt mutatja, hogy a kurusok a többi balti nép számára továbbra is jól ismertek voltak. A forma meglehetősen változatos: Chure Kurflys Lex, Cure Kurfiis, io. M. C, Cure Kurszys Kr, vö. Churland Kurlendrija, Churlander Kurlendikas (?) Richt. K. G. Milka szótárában a Kurfiis, Pio, m. ein Kur jelentése Klaipėda körzetének lakója, ein Einwohner im Memelschen Hauptamt (ezenkívül szerepel a pakuršiuoti ige is, vö. pakurf3oju, ojau, awau, osu, oti — litvánul beszélni klaipėdai akcentussal, ich rede nach dem Memelschen Akzent Littauisch). lett A XVII–XVIII. századi Kis-Litvánia szótáraiban található: Liefland Latvija, Lieflander latwys Lex, Lieffldnder Latwys Kr, Liefland Latwya, os. F., Lieflander, Latwys, jo. M. C 11. A Terra Letthorum a XI–XIII. századi történelmi dokumentumokban szerepel, az ország Latvija elnevezése csak a XIX. századi írásokban jelenik meg, a latvis szó első említése pedig 1648-ból származik (Sabaliauskas 1990: 352). A régi szótárak adatai alapján a Latvija országnevet mintegy 200 évvel korábbra lehet datálni. 162 Vincentas Drotvinas | Az etnonimák történetéből lenkas A lenkas etnonima az óorosz nyelvből származó egyik legrégebbi jövevényszó, amelyben a X. század közepéig nazális magánhangzók voltak, később pedig en kettőshangzóvá alakultak. A Nagyés a Kis-Litvánia szótáraiban egyaránt szerepel: Pohle lenkas Lex; Pole Lenkas Richt; Polak /Polonus Sarmata. tynkas SD’. Ha ezt a jövevényszót a X. század után kaptuk volna, akkor más alakja lenne, vö. a lengyel savivardit polak, orosz nossx (Būga 1961: 756; Sabaliauskas 1990: 228). E népnév gyöke a Polska ország nevében maradt fenn. lietuvininkas, lietuvis A Balti-tenger keleti partján élő legősibb őseink törzseit az aisčių néven nevezték. Erre utal a római történetíró, Tacitus Germania című művében (mintegy Kr. u. 98) szereplő Aestiorum gentes elnevezés. A baltiak mai elnevezése viszonylag új — elsőként 1845-ben használta G. H. F. Nesselmann német baltista „Az ókori poroszok nyelve” (Die Sprache der alten Preussen, Berlin) című művében. Litvánia neve latinul, Lithuania, először 1009-ben szerepel a quedlinburgi évkönyvekben, a népnévnek azonban jóval korábban ismertnek kellett lennie. A litván nyelv írásbeliségének viszonylag késői kialakulása miatt a litván megnevezései (amelyek latinul és óoroszul is ismertek) sokáig nem lettek litvánul lejegyezve. Lietuvininkas —a lietuvio régi elnevezése nemcsak a 17–18. századi kis-litvániai szótárakban található meg: Littauer lietuwinink's Lex; Littauer Lietuwininkas, o. M. ka, os. F. et [Lietuwinin]ke, es C Il; Littauer Lietuwninkas Kr és mások, hanem K. Sirvydas szótáraiban is: Litwin /Lithuanus, Lietuwnikas SD', Litwin. Lituanus. Lietuwnikas SD? (és Litwa /Lithuania, lietuwa; litewfki /Lithuanicus: lietuviszkas SD", Litwa /Lithuania. Lietuwa; Litewfki /Lituanicus. Lietuwifskas SD*). Kölcsönzött etnonim, litvinas, vö. lengy. Litwin, ma pedig a vezetéknevekben maradt fenn. A mai lietuvis etnonimot alighanem elsőként Simonas Daukantas használta (Daukantas 1993: 340). A régebbi lietuvininkas etnonim jelentése mára specializálódott — a Kis-Litvánia litvánjairól beszélve használják. A Kis-Litvánia szótáraiban a maskolius alakjai találhatók: Mufkowiter, Maskolus (vö. it Muficou, Makswa) Kr, Mascowiter, Mazkolus (vö. még Mascau, Makswa) Richt. K. Sirvydas szótárában litvánosabbá tett elnevezéseket találunk: maskvytis: Mofkwa /Mofcouia. Mafkwiciey /Mafkwičiu 3ieme, Mofkwicin / Mofchus. Mafkwitis SD*. Az etnonim legújabb változata a maskvėnas, vö. Terminológia | 2006 | 13 163 Mykolas Lietuvis „A litvánok, tatárok és maskvėnasok szokásair1988). ól” (Vilnius, a „suomis” szó XVII. századi Kis-Litvánia szótáraiban is megtalálható, pl. Finnen, Pinna, u. M. pl. Finnland Pinnu Zeme C II. Vö. továbbá németül Finne, angolul Finn, franciául Finn, lenk. Fin, rusz. ágyú. A finnek önelnevezése Suomi. A suomis népnév (K. Būga somai, nyelvjárási sominis (szél); somis, soma) és a Suomija országnév csak a 19. század végén kezdett használatossá válni (vö. még lett soms, somiete). francia A francia Francois önelnevezésből származik, amely a német közvetítésével középfelnémet A Franzois, Franzeis a jelenlegi alakját a Frantzose alakban nyerte el, a lengyelen keresztül pedig A francia, orosz ¢panyys bekerült a litván nyelvbe. A Kis-Litvánia XVII–XVIII. századi szótáraiból ismert: Frantzos Prancusas C II, Frantzose Prancuzas Kr. porosz; a poroszok etnonimája (Bruzi) első alkalommal a IX. században lett megemlítve az ún. A Bajor Geográfus írásaiban (LKE 1999: 514). Ez a nyugati balti elnevezés közös K. Sirvydas, valamint Kis-Litvánia szótáraiban is: prufak /Boruffus. Prutenus, prufas SD’; Preufl prusas Lex: Preup Prusas, o. M. C III; valamint később prusokas, prusoke, pruselka N. rymionis, rymionas „romai“ Ez a régi írásokban talán a legtöbb változattal rendelkező etnonima: M. Mažvydas rymionys; M. Daukša Postillájában Rimionis (lengyelül Rzymianin, Rimionka, Rzymianka); K. Sirvydas szótárában Rzymianin /Romanus, Rimionis SD’. Továbbá Rémer Rymionis, nio. M. C III-ban a rymionas szerepel Lex és Milkaus szótáraiban. Uo. Krauzé szótárában Romer, Rimienas, vö. még rymianas (lásd Palionis 2004: 395). Ez az alapszó változataival magyarázható: Rymas M. Daukša Katekizmusában, Rimas (lengyelül Rzym) M. Daukša Postillájában, Rzym /Roma, Rimas SD’, Rom, Rimija, Rimas Lexben, továbbá Rom, Rimija Kr.-ban, Rymas R-ben és MŽ-ben. Az utóbbi évtizedekig a romėnas etnonimforma volt elterjedt, manapság pedig főként a Katolikus Egyház szövegeiben a romietis használatos a legszélesebb körben. 164 Vincentas Drotvinas | Az etnonimák történetéből satas „skót” Megtalálható K. Sirvydas szótárában: S30t /Scotus, S3atas SD* és Kis-Litvánia szótáraiban: Schott Szatas Lex, Schott, Szatas, o. M. C 111, Schotte Szatas Richt. švedas Megtalálható M. Daukša Postillájában (Szwedai) és Kis-Litvánia szótáraiban: Schwede Szwedas, o Lex, Schwed Szwedas, o Richt, M, C III és másutt. S. Daukantas ennek az etnonimának sajátosan motivált žuvėdas formáját használta (žuvis + ėsti), ez azonban nem honosodott meg. šveicorius, šveisteris „Svájci” Schweitzer Sweiczorus Kr., Schweitzar C HI — litván megfelelő nélkül. K. Donelaitisnál még šveisteris: Gyakran ettem franciákkal és svájciakkal. Te, francia fajankó, a kövér svájcival És még ki tudja, kikkel csavarogtatok össze, hogy Litvániát gyötörjétek. švobas „švabas“ Szwab /Sueuus, Pwobas SD’, plg. dar fwobu žieme ten pat. Vok. Schwabe C III — lietuviško atitikmens nėra. totorius Pirmieji totoriai (Krymo) apsigyveno Lietuvoje Vytauto Didžiojo laikais. Etnonimas totorius užfiksuotas M. Daukšos „Postilėje“ (Totorei) ir XVII a. šaltiniuose: Tatarzyn /Tartarus, Scytba. Tatoris SD'; Horda Tatarfka. Tartarorū caetas, ciuitas, Refpublica. Sueyga /wisotine Totoriu SD*. A Kis-Litvánia szótáraiban a Tartar Totorus Lex alakot találjuk; Tartar, Totorus. aus, M. | Toto]rene, es, F. C IV; Tartar Totorus R és másoknál turkas. Megtalálható M. Mažvydas írásaiban, M. Daukša Postillájában, később a 17. századi szótárakban: Turczyn /turca. Turkas SD’; Turcke turkas Lex, vö. Turckey Turku zeme; Turcke. Turkas, o. M. C IV ir kt. ulendras „olandas“ Randamas F. Pretorijaus žodyne: Holldnder. Ullendras, o. M. C II, plg. lenk. Holender „olandas- “. Dabartinės kalbos forma olandas. Terminologija | 2006 | 13 165 unguras žr. vengras vengras, vingris Etnonimas lietuvių kalboje žinomas dviem formom: senąja unguras ir dabartine vengras. Unguras yra to paties senumo skolinys iš senosios rusų kalbos kaip ir lenkas: po X a. nosiniam balsiui ų išvirtus dvigarsiu un, plg. vok. Az ungár „magyar- ”, továbbá lat. Hungaria, hungaristica „a magyar nyelv és kultúra”. Az Északi-Urálban eredő Jugra folyótól származik. Önelnevezése Magyar. A köznyelvi vengras forma másodlagos, későbbi kölcsönzés példája, vö. lengy. Wegier „magyar- ”, Wigerzy „Magyarország” (Būga 1961: 757). M. Daukša Postilájában az újabb Wegrai forma található. A mai vengras forma már a 17. századi szótárakban is megtalálható: Ungar Wengras, o. M. C IV és K. Sirvydas szótárában Wegrzyn /Pannonius, Hungarus, Wingris SD* és Wegierfka 3iemia /Panonia inferior, vngaria vel hungaria, Wingriu 3ieme SD". valakas, vlakas „olasz” A valakas forma K. Sirvydas szótáraiban található: Wfoch /Italus, Watakas SD!, wloch /Italus, watakas SD*, vö. wlachas (Palionis 2004: 548). A Vlakas forma M. Daukša Postillájában található (< lengy. wloch „olasz”, vö. Wlochy „Olaszország”). vokietis Ez az egyik legbizonytalanabb eredetű etnonima, mivel nem kapcsolható a németek Deutscher önelnevezéséhez. A vokietis etnonima eredetét Kazimieras Būga a 93. tanulmányban tisztázta. Vokia, a mikszek és Kuršas (Būga 1959: 226-230). A Vokia országnévből (lett Vaca, kurš. * Vakja „a vikingek országa- ”, lásd még Mažiulis 1996: 144-145) származik a régi *vakis „viking” etnonim, amely a kurš nyelven keresztül került át, és megtalálható Jonas Bretkūnas Postillájában: Tassai szodis Jesus ne lietuwniku, ne Lenku, nei wokiu szodis ira. Magából a Vokia névből alkottuk a vokietis „német” nevét, amelyet először a Litván Metrika 1498. évi dokumentuma említ (lásd még Vokia „Deutschland” Būga 1961: 550-552). Būga ugyanitt arra figyelmeztet, hogy a vokietis hangsúlyozása archaikus, és megtalálható M. Daukša Postillájában, P. Ruigio, K. G. Milkaus és mások írásaiban. A vokietis etnonimát M. Daukša Postillájában, K. Sirvydas szótárában található: Niemiecka žiemia /albo r3ef3a niemiecka /Alemania, germania, teutonia. Wokia /wokiečiu ebben az SD!-ben, Niemiec /Germanus, teutono, Alemanus. wokietis SD', továbbá Niemka /Germana, alemana, teutona, wokiete SD; továbbá Kis-Litvánia szótáraiban: Deutscher Woketis Lex; 166 Vincentas Drotvinas | Az etnonimák történetéből Deutscher Woketis, czio C 1; Deutscher Woketis Kr. Deutschland tauta Woke Lex, Deutschland Wokie, es. Tauta, os F. C I; vö. Deutschland Woke Tauta Kr, továbbá Ruigys és Milkus szótáraiban. A Vokietija országnevet a vokietis „német” népnévből alkották, és valószínűleg először Frydrichas Kuršaitis 1870-es szótárában található meg. zaksas „szász” Megtalálható az ún. Richter szótárának kéziratában: Sachse. Zaksas. F. Pretorijus szótárában: Sachse és Sachsen, C III — litván megfelelőik nélkül. zsidó A žydas etnonim az ókori zsidók, vagyis Judo (Jehuda) leszármazottainak megnevezéséből származik, vö. továbbá a Judėja országnevet. A Spanyolországban élő zsidókat (félmillió embert) 1492-ben a főinkvizítor, Torquemada ediktuma üldözte, és arra kényszerítette őket, hogy felvegyék a kereszténységet, vagy elmeneküljenek az országból. A kiűzött zsidók elterjedtek Portugáliában, Angliában és Németországban, ahol a Rajna mindkét partján éltek, később pedig eljutottak Kelet-Európába. A héberek általános etnonimája (a sémi népek ága, izraeliták) mellett, amely a görög hebraios „zsidó” szóból ered, vö. olasz ebrei, orosz eepeū, a zsidók a lakóhelyük szerinti külön elnevezéseket is kaptak; például a portugáliai zsidókat marranóknak, a spanyolországi és portugáliaiakat — szefárdoknak (sefardini), a németországiakat — askhenáziaknak (Németország héber nevéből, Aškenazi- ), a litvániai, lengyelországi és belarusz zsidókat — litván zsidóknak, litvakoknak stb. nevezik. A latin Judaeus a németen keresztül középfelnémet jude szóból alakult ki az askhenázi zsidók nyelvének judisch —(j)iddisch elnevezése. A bibliai héber nyelvet a XX. századi szükségletekhez az odesszai zsidó, Eleazar Ben Jehuda (1858-1922) igazította, és kiadta a Thesaurus totius Hebraitatis (1908) című művet. Az etnonim M. Mažvydas írásaiban (Mažiulis 1996: 438), a XVII. századi szótárakban található: 3yd /Judaeus, hebraeus, židas SD? Jude Zydas, Judin Zydelka Lex; Jude Zydas, o. M. Judin, Zydelka, os. F. C és mások. A 2-es mássalhangzó megjelenését azzal magyarázzák (Ilpeo6paxencruū 1959: 211), hogy a szláv nyelvek ezt a szót a germán nyelvekből vették át, azok pedig az Alpoktól északra élő román nyelvekből, vö. latinul Judaeus, franciául juif, olaszul giudeo, csehül Zid, Zidovka, lengyelül Žid, Zidowka. KÖVETKEZTETÉSEK A tanulmány a „nemzetiség szerinti személymegnevezések” szemantikai mezőnek a régi (XVI–XVIII. századi) litván írásokból kiválasztott etnonimacsoportjával foglalkozik. Tárgyalja az etnonimák eredetét, litvánosodását és fennmaradását a köznyelvben. Terminológia | 2006 | 13 167 Tartalmukat tekintve a tárgyalt etnonimák a litvánokhoz közelebb álló európai népek megnevezései. Eredetük szerint az etnonimák (maguknak a litvánoknak az önelnevezését kivéve) a litván nyelv kölcsönzött lexikájának részét képezik. Az etnonimák eredete nem egységes: balti eredetűek (lietuvis, latvis, prūsas), óorosz nyelvből kölcsönzöttek (lenkas, vengras), német eredetűek (lit. vokietis, lat. vūcietis), az újabbak pedig közvetítő nyelveken keresztül kerültek a litvánba. A régi etnonimák nagy része megőrződött a mai litván nyelvben. Néhány régi kölcsönzött etnonima archaizmussá vált, és ma újabbakkal helyettesítik őket (unguras —vengras, pinas —suomis, šatas —škotas). A hagyományos régi etnonimák jegyzéke folyamatosan új etnonimákkal bővül. Ezt Litvánia gazdasági és kulturális kapcsolatai Európa és a világ népeivel határozzák meg. ŠALTINIAI B — Lexicon Germanico=Lithvanicom et Lithvanico--Germanicom... von lacobo Brodowskij (~ 1740, rankraštis Lietuvos mokslų akademijos bibliotekoje). C = Cluvis Germanico-Lithvana (fotografuotinis leidimas). Rankrastinis XVII a. vokiediy-lietuviy kalbų žodynas, I-IV. Parengė Vincentas Drotvinas, Vilnius, 1995-1997, Daukantas - Simonas Daukantas. Didysis lenky—lietuviy kalbų žodynas. | t. Parengė Giedrius Subačius, Vilnius, 1993; III t. Parengė Giedrius Subačius. Vilnius, 1906, DK — — Mikalojaus Daukšos 1595 metų Katekizmas. Parengė Vida Jakštienė ir Jonas Palionis. Vilnius, 1995. DP — — Indeks-stownik do „Daukšos Postilė“. T. Il. Opracowat Czestaw Kudzinowski, Poznan, 1977, Kr — [Andrejus Krauzė?| Vokiečių-lietuvių kalbų žodynas (XVIII a., rankraštis Lietuvių kalbos instituto bibliotekoje). Lex — Lexicon Lithuanicum (fotografuotinis leidimas). Rankraštinis XVII a. vokiečių-lietuvių kalbų žodynas. Parengė Vincentas Drotvinas, Vilnius, 1987. M — Littauifch=deutfches und Deutfch=lIittauifches Worter= Buch... von Chriltian Gottlieb Mielcke... Kėnigsberg, 1800. MR ~ Dominykas Urbas. Martyno Mažvydo raštų Zodvnas, Vilnius, 1997. N = Nesselmann G. H. F. Worterbuch der Littauischen Sprache, Xonigsberg, 1851. R ~ Littauifch = Deutfches und Deutfch=Littauifches Lexicon... von Philipp Ruhig... Kdnigsherg, 1747. Richt — — [Johannas Richteris?] Vokieciy-lietuviy kalbų žodynas, Halle, 1728 (rankraštis Hallės-Wittenbergo Martino Lutherio universiteto Frankės fundacijos bibliotekoje). SD! — Senasis Konstantino Sirvydo žodynas (fotografuotinis leidimas), Parengė Kazys Pakalka, Vilnius, 1997. Sp? = Pirmasis lietuvių kalbos žodynas: Konstantinas Širvydas. Dictionarium trium linguarum (fotografuotinis leidimas). Parengė Kazys Pakalka, Vilnius, 1979, LITERATŪRA Būga K. 1959: Rinktiniai raštai 1, Vilnius. Būga K. 1961: Rinktiniai raštai 3. Vilnius. UKE: Lietuvių kalbos enciklopedija. Parengė Kazys Morkūnas, redagavo Vytautas Ambrazas, Vilnius, 1999. Mažiulis V. 1996: Prūsų kalbos etimologinis žodynas 3, L-P. Vilnius. 168 Vincentas Drotvinas | Az etnonimák történetéből