Dar kartą dėl „eksperto“, „koncerto“ ir panašių žodžių kirčiavimo

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 ALDONAS PUPKIS DAR KARTĄ DĖL EKSPERTO, KONCERTO A HASONLÓ SZAVAK HANGSÚLYOZÁSA Drága Barátom, Aleksas Girdenis emlékének ajánlom KULCSSZAVAK: köznyelv, hangsúlyozás, a normák kodifikációja, a hangsúly jelölése, a hanglejtési típusok kifejeződése. BEVEZETÉS Már több mint fél évszázada folyamatosan megújul az akcentológusok és fonetikusok vitája az ekspertas, koncertas, nervas, rezervas és hasonló nemzetközi szavak hangsúlyozásáról: helyeseljük-e az ilyen szavak hangsúlyos szótagjának jelenlegi hivatalos, balra dőlő hangsúlyjellel való jelölését (azaz ekspèrtas, koncèrtas, nèrvas, rezèrvas, és soroljuk-e ezeket a szavakat az 1. hangsúlytípusba), vagy térjünk vissza a háború előtti gyakorlathoz, és jelöljük a végső ereszkedő hanglejtést (azaz ekspe tas, konce tas, ne vas, reze vas, és tekintsük őket a 2. hangsúlytípus szavainak). Különösen hangsúlyozandó, hogy a hangsúly jelölésétől (a hanglejtési típustól) függ e szavak hangsúlytípusa és az utolsó előtti szótag szabálya alkalmazásának feltételei. Egy kívülálló számára ez a vita meglehetősen jelentéktelennek, talán akár semmisnek is tűnhet, vagy csodálkozást kelthet, hogy egyesek miért akarják megváltoztatni az elmúlt évtizedek hagyományát. Ha azonban alaposabban elmélyedünk ebben a kérdésben, kiderül, hogy a vita nem valakinek a magánszeszélye, hanem a nyelv rendszerével és struktúrájával összefüggő alapvető kérdés, amelynek megoldatlansága miatt a nyelvhasználatban sok bizonytalanság marad, megnehezítve a gyakorlati hangsúlyozási munkát, és megingatva a nyilvános beszélők – a rádióés televízióműsor-vezetők és újságírók, színészek, tanárok stb. – hangsúlyozási készségeit. Annál is inkább válik ez a kérdés rendkívül aktuálissá az új, a mai használatot tükröző A standard litván nyelv szótárának kiadásával. Hangsúlyozni kell, hogy itt bizonyos típusú nemzetközi szavakra és általában kölcsönszavakra gondolunk, és legalább két dolgot szeretnénk tisztázni: 1) áttekinteni az ilyen típusú szavak hangsúlyjelölésének (kodifikációjának) történetét, 2) meghatározni az ilyen szavak hangsúlyos szótagjának rendszerszerű viszonyait a standard litván nyelv prozódiai rendszerének egészében. E munkák elvégzése után felmerül a harmadik feladat: indokolt ajánlások megfogalmazása a standard nyelv kodifikációja és gyakorlati használata számára. ALDONAS PUPKIS. Még egyszer az eksperto, koncerto és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 2 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A HANGSÚLYJELÖLÉS TÖRTÉNETE A XIX. századból vannak adataink az idegen (és/vagy nemzetközi) szavak hangsúlyozásáról és a hangsúlyos szótagok bizonyos hangsúlyjelekkel való jelöléséről – Frydrikas Kuršaitis (németül Friedrich Kurschat) szótáraiból. Ezekben semmilyen nyoma sincs annak, hogy a szóban forgó típusú szavakat balra dőlő hangsúlyjellel hangsúlyozták volna, ugyanakkor nincsenek pontosabb adatok žodžių priegaidės kilmę. Antai vokiečių–lietuvių kalbų žodyne (Kurschat 1870) galima aptikti sem, amelyek lehetővé tennék néhány, számunkra fontos hangsúlyozási eset meghatározását: II 130. Lietuvių–vokiečių kalbų žodyne (Kurschat 1883) pateikti skoliniai iš vokiečių kalbos Kellner – ke neris I 681, Nerv – nérva II 90, Reserve – rezérvai ke meris „szabad paraszt” 177, ércikis 107 paliktas nekirčiuotas. Taigi kokio aiškumo tuose žodynuose nematyti ir, kaip yra sakęs (származékszavakkal együtt) „herceg” 177, az erbas pedig „címer” Pranas Skardžius szerint: „a litván nyelv hangsúlyozásáról már nem tudunk véglegesen dönteni pusztán Kuršaitis grammatikája és szótárai alapján” (Skardžius 1999: 289). E kérdésről részletesebben Jona Jablonskistól kezdve beszélhetünk, aki megalapozta a litván nyelv számos területének kodifikációját, és egyben megszilárdította a litván nyelvi akcentológia alapjait. Arvydas Vidžiūnas (1997: 147) adatai szerint az ilyen szavak hangsúlyozására vonatkozó első utalást az 1892-ben írt Petro Avižonis-féle Lietuviškoje gramatikėlėje találjuk, amely ösztönzést adott Jablonskisnak a később, 1901-ben közzétett híres Lietuviškos kalbos gramatika elkészítéséhez (erről lásd: Piročkinas 1977: 144–145). Ebben a kis nyelvtanban a 10. oldalon a terminas szó tővégi hangsúllyal van hangsúlyozva (feltehetően Jablonskis erőfeszítéseinek köszönhetően). Jablonskis hangsúlyozásának e hitelességét megerősíti a Jurgis Gerulis dialektológiai tanulmányokat tartalmazó könyvében közölt, Jablonskis által felolvasott szöveg: benne a te minu alak hangsúlyozva szerepel (Gerullis 1930: 7). A vizsgált szavak hangsúlyozásáról további információ található Vidžiūnas (1997) Jono Jablonskio akcentologija című monográfiájában. A szerző, miután tanulmányozta Jablonskis hangsúlyozási kérdéseit, azt állítja, hogy egyes nemzetközi főnevek (jövevényszavak) hangsúlyozását szem előtt tartva „feltételezhető, hogy nem egy olyan nemzetközi szó is, amelyben hangsúlyos i, u, o, e + l, m, n, r kettőshangzók vannak, és amelyek ma általában kezdőhangsúlyosak, Jablonskis nyelvében tővégi hangsúlyú lehetett” (Vidžiūnas 1997: 147– 148). Erre enged következtetni Jablonskis követőjének, Benjamin Sereiskisnak a he cogas, konce tas, te minas alakokban megfigyelhető hangsúlyozása is. Sereiskis valóban 1926–1928-ban Jablonskis titkára volt, Jablonskis pedig pozitívan nyilatkozott litván nyelvtudásáról („Sereiskis, aki nem litván, a litván nyelv ismeretével sok litvánnak szégyent hoz.” – Juozas Senkus tanúsága. Lásd: Atsiminimai 2010: 357). Ezeket a Sereiskis által hangsúlyjelekkel ellátott példákat az 1929-ben Kaunában orosz nyelven kiadott Rendszeres litván nyelvtan című művéből idézik (lásd Sereiskis 1929). ALDONAS PUPKIS. Még egyszer a szakértő, koncert és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 3 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Sereiskis abban a tankönyvében egy bizonyos bevezetést is közöl, amelyben a litván nyelv helyesírásának, hangsúlyozásának és egyéb kérdéseinek néhány aspektusát tárgyalja. Külön megmagyarázza, hogy „[m]inden litván szót a felső-litván panemuniai nyelvjárás nyugati alnyelvjárása szerint hangsúlyoznak, amely ma az írott nyelv alapját képezi” (Sereiskis 1929: V). E célból a szerző több megbízható adatközlőtől ellenőrizte a szavakat, de leginkább Jablonskis professzort kérdezte ki. Az idegen szavakat e beszéd változatának képviselői a ke neris, fe čeris... te minas, he cogas, ene gija, gube nija, ine cija, kome cija... (ten pat). P. VII dar primenama, kad reikią kirčiuoti konce tas, remoñtas, ne kòncertas, rèmontas. Savaime következőképpen hangsúlyozzák: spórtas, kurórtas, pórcija, <...>, he bas, be gas, <...>; érthető, hogy az itt számunkra fontos szavakat az első (ha a támaszszó ragozott alakjában a végétől számított harmadik szótag hangsúlyos, kivéve a terminuszt – 3b), illetve a második (amikor a végétől számított második szótag hangsúlyos) hangsúlyozási típus szerint hangsúlyozzák. Tehát minden példát minden kivétel nélkül egyetlen rendszer szerint közölnek, és bár ezt nyelvjárási (Jablonskis nyelvjárása szerinti) hangsúlyozásnak nevezik, mégis alapul szolgál az idegen és/vagy nemzetközi szavak kialakuló köznyelvi hangsúlyozási modelljéhez. Itt valójában a kalbos polinkį svetimus žodžius, paimtus į mūsų kalbą iš slavų (gudų, lenkų) kalbų, kirčiuoti litván szavak tőhangsúlyosságát veszik figyelembe (kevés kivétellel; tővégi hangsúllyal ejtenek néhány, a legrégebbi időkben átvett szláv jövevényszót, például: bažnýčia, lénkas, výskupas, sv etas stb.), míg a német nyelvből átvett szavak többnyire akut hangsúlyúak (lásd Skardžius 1999: 31–36). A közvetítő nyelveken keresztül a litván nyelvbe került a nemzetközi szavak többsége is, amelyek eredete az ógörög vagy a latin nyelvben rejlik, de a korábbi használatban ez az eredeti származás kevéssé bírt jelentőséggel. A kultúra terjedésével fontossá váltak a francia nyelvből átvett jövevényszavak, továbbá a spanyol, az olasz és más nyelvekből származók is, napjainkban pedig egyre több anglicizmust veszünk át. Ezért egyre aktuálisabbá válik figyelembe venni a szavak keletkezésének legújabb módjait is, és ezeket összhangba hozni a korábbi idők szóátvételi hagyományával. A két világháború között Litvániában több hangsúlyozási kézikönyv is megjelent. Némelyikükben (Būtėnas 1931, Skardžius 1936) a bennünket érdeklő szavak hangsúlyozására vonatkozó adatok is találhatók. 1931-ben jelent meg Petras Būtėnas terjedelmes, a fonetika alapjaival foglalkozó hangsúlyozási kézikönyve, amelyben ezt a kérdést talán első alkalommal fejtették ki részletesebben. Művének 124. paragrafusában az idegen szavak hangsúlyozásáról ezt írja: „Az idegen szavakat a litvánok rendszerint ugyanúgy hangsúlyozzák, mint a litván vagy a kölcsönzött szavakat, például: 1) áltas, álgebra, buhálteris <...>; kre seris, ke neris, fe čeris; ene gija, he cogas, gube nija, ine cija, kome cija; <...>“ (Būtėnas 1931: 113). Ugyanezen bekezdés közepén még hozzáteszik, hogy „[a] többi szót a litvánok ma még másképpen is hangsúlyozzák, mégpedig úgy, ahogyan azokban a nyelvekben, amelyekből e szavakat átvették, pl.: hìmnas, kèlneris, hèrcogas, enèrgija, inèrcija, komèrcija, pr ncipas, cil nderis, recènzija, sntaksė, audièncija, konferèncija, tèrminas” (Būtėnas 1931: 113–114). Ezenkívül az idegen szavak képzőit áttekintve azt állítják, ALDONAS PUPKIS. Ismét az eksperto, koncerto és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 4 hogy a ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 diktàntas, praktikàntas, muzikàntas, -òntas, audièncija, konferèncija, koncèrtas hangsúlyozása nyelvjárási (trm.; lásd Būtėnas 1931: 114). A fent említett állításokból világossá válik, hogy Būtėnas a cirkumflexes hangsúlyozást a köznyelv kétségtelen normájának tekinti. A nem normatív hangsúlyozási változatokat nagyon ellentmondásosan írják le. Először is nem világos, miért hangsúlyoznak „más litvánok” úgy, žodžiai. Kas čia su tais žodžiais paimta – kirčio vieta ar priegaidė? Ar galima iš priegaidžių neturinčių (neskiriančių) kitų kalbų transponuoti savo priegaides? Taip pat nieko nesakoma, ar ahogyan azokban a nyelvekben hangsúlyozzák, amelyekből ezeket a szláv vagy germán nyelvekből átvett intonációkat kölcsönözték. Másfelől nem világos, mely nyelvjárásokra gondol a szerző, ahol például diktàntas és hasonlóképpen ejtik. Talán itt csak a diftongus eltérő ejtésére gondoltak – diktántas (a diktañtasszal összehasonlítva)? Tehát az eltérő (kezdőhangsúlyos, bal oldali hangsúlyjellel jelölt) ejtésről itt semmi sem derül ki, mert a szerző feltehetőleg összekeverte a hangsúly helyét a hangsúlyos szótag intonációival, és az egyik esetben a prozódiai jegyeket, a másikban pedig az úgynevezett moraszabályt alkalmazta, amelyben a gravis az első elem, a cirkumflexus pedig a második jele (vö. kàltas : ka tas, sk rtas : ski tas; lásd Girdenis 1981: 196). Vajon nem Būtėnas volt-e az első, aki elkezdte a szóban forgó nemzetközi 1 szavak hangsúlyozásának zűrzavarát nyelvünkben? A két világháború közötti időszak legtekintélyesebb akcentológiai tankönyve Pranas Skardžius Bendrinės lietuvių kalbos kirčiavimas (1936) című műve volt. A jövevényszavakról azt írja, hogy a megfelelő hangsúlyozási típusú litván szavakhoz hasonlóan hangsúlyozzák őket, de példái között nem találjuk a számunkra fontos szavakat (lásd Skardžius 1936: 22–23). Egy-két hasonló példa azonban a könyv III. fejezetében, a „Hangsúlyozott szavak” című rövid hangsúlyszótárban 49, he bas 53, konce tas 58, mode nų 64, reze vas 73. Kitaip, kairiniu kirčio ženklu, kirčiuojamų található. Ez tehát a 47. oldalon található, azonban ilyen típusú szavakat nem találtak. Következésképpen arra lehet következtetni, hogy Skardžius e munkájában, talán Jablonskis és Sereiskis véleményét követve, egyértelműen megállapította az er kettőshangzót tartalmazó nemzetközi szavak szótagjainak tvirtagalis hangsúlyozását. Ennek a szabálynak a priori érvényesnek kellett lennie az el kettőshangzót tartalmazó szavakra is. A hozzájuk közeli em és en kettőshangzók csak tvirtagalisan hangsúlyozhatók. Ezt a hangsúlyozást az 1938-ban kiadott Lietuvių kalbos rašybos vadovėlis című tankönyv is megerősíti. Az előszóban elmondják, hogy a jövevényszavak hangsúlyozása sok fáradságot okozott. „Hangsúlyozásukkor igyekeztünk a következő elvet követni: azokat, amelyeket népünk, különösen a nép, már a háború előtti időkből ismer, úgy hangsúlyoztuk, ahogyan ejtik őket, az újakat pedig nyelvünk szabályai szerint” (Lietuvių 1 kalbos rašybos vadovėlis 1938: 4). Az ehhez a szabályhoz mellékelt példákban nincsenek meg a számunkra érdekes szavak, viszont megtaláljuk őket a tankönyvhöz csatolt szótárban. Ebben a hangsúlyozás a következő: ene gija 89, Abban a Būtėnas-féle könyvben más, különösen fonetikai kérdések is összekeveredtek (lásd Pupkis 1968). ALDONAS PUPKIS. Újra az eksperto, koncerto és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 5 konce tas 118, ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 konse vas 118, pe sikas 147, reze vas 160, te minas 189, de desértas 81, kélneris 112, nérvas 136, továbbá sèlteris 166. A jobb oldali hangsúlyjelet talán csak egy valódi vagy akár tetszés szerint tariama tų žodžių germaniška ar romaniška kilme, bet sèlterio kirčiavimas yra aiški išimtis iš kad értelmezhető rendszerrel lehetne alátámasztani. A szótárt bírálva Skardžius (1938) számos különféle hiányosságot rótt fel a szerzőknek, e kifogások között pedig érdekes az a gondolat, hogy ne desértas, hanem dese tas hangsúlyozandó, és ezért ezt a konce tas és más szavak hangsúlyozásával összehasonlítva közlik (Skardžius 1938: 94–95). Ez a bírálat nagyon hasznos lesz, amikor a továbbiakban Skardžius más, ilyen jellegű hangsúlyozási eseteiről beszélünk. A tárgyalt szavak hangsúlyozásáról a két világháború közötti időszak kétnyelvű szótáraiban és szójegyzékeiben is találhatók információk. A korabeli egyik legnagyobb, kiadás alatt álló litván 2 írott nyelvi szótárban, amelyet Alfredas Senas hangsúlyozott (a hangsúlyozásért „csak egyedül A. Senn felel”, p. XI), az ilyen típusú szavak között megközelítőleg egyenlő arányban szerepelnek kezdő hangsúllyal (jobb oldali hangsúlyjellel) és véghangsúllyal hangsúlyozott szavak, például: enérgija 152, enérgiškas 152, hérbas 219, hipérbolė 220, hipérbolinis 220, hipérboliškas 220, inércija 255 és fe čeris 155, fe dfebelis 155, fe dšeris 155, ke neris 459, kle kas 491, kome cija 506, kome cinis 506, kome ciškas 606, konce tas 507, konce tinis 507, konse vai 508. Mindössze néhány példában szerepel bal oldali hangsúlyjel: cèlsiškas 93, hèrcogas 219, fèrma 155. Látható, hogy a hangsúlyozó itt még nem gondolt át mindent következetesen, a bal oldali hangsúlyjelölés pedig valamiféle kivételnek tűnik. Skardžius (1999: 289) is azt állította, hogy e szótár hangsúlyozásában nem lehet fenntartás nélkül megbízni. Témánk szempontjából nagyon fontos Jono Barono (1932) szótára és az abban hangsúlyozott, szóban forgó szavak. Bár Skardžius (1999: 632–639) recenziójában erősen bírálta Barono szótárának hangsúlyozását, a számunkra fontos szavak hangsúlyozásakor a szerző meglehetősen következetesen járt el: a szavak többségét görbe hangsúlyjellel jelölte, és csak néhányat jobb oldali hangsúlyjellel. Így véghangsúllyal hangsúlyozottak: he bas 94, he cogas 94, 208, konce tas 209, ne vas 290 (2x), pe las 364, pe lamotė 364, pe linis 364, reze vas 488, dese tas 114, dese tinis 114, ine tingas 186, ine cija 186, kome cija 207, konse vai te minas 588. Mindössze három szóban van kezdő hangsúly: déltė „delta“ 112, férma 594, férmeris 594. E három szó közös csoportból való elkülönítésének okai nem világosak. A balra dőlő ékezetjellel jelölt szavakra nem sikerült rábukkanni. Később, úgy látszik, a rendszer jobb megértésével és a hanglejtések érzékenyebb megkülönböztetésével a különféle szótárakban egyre ritkábban jelennek meg balra dőlő ékezetjellel hangsúlyozott szavak. Például az ilyen típusú szavak közül J. K. Zablockis és Č. Kuleša litván–lengyel szótárában balra dőlő ékezetjellel szerepel 2 vagy nem egy szó, a hipèrbolė 45. ALDONAS PUPKIS. Dar kartą dėl eksperto, koncerto ir pan. žodžių kirčiavimo | 6 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Mintegy 10 szóban az első szótag hangsúlyos: cisternà, -os (2) 23, ekste nas 34, ene gija 35, fe čeris 36, he bas 45, konce tas 69, konse vai 70, mode niškas 88, reze vas 137, te minas (3b) 176, és csupán néhány szóban – jobbra dőlő ékezetjellel: déltė „delta“ 27, desértas 28, nérvas 96 (Zablockis, Kuleša 1940). Vagy K. Tamutis (1940) ilyen kis szótárfüzetében az első szótagon hangsúlyozva szerepel: fe čeris 32, he bas 44, ne vas 83; a farmacèutas szó balra dőlő ékezetjellel van megjelölve, noha a hangsúlyozás a második típusúnak (2) van feltüntetve. túltengés 45. згn 10 szó van benne hangsúlyozva: cisternà, -os (2) 23, ekste nas 34, ene gija 35, fe čeris 36, he bas 45, konce tas 69, konse vai 70, mode niškas 88, reze vas 137, te minas (3b) 176 és mindössze néhány szó – jobbra dőlő ékezetjellel: déltė „delta“ 27, desértas 28, nérvas 96 (Zablockis, Kuleša 1940). Vagy K. Tamutis (1940) ilyen kis szótárfüzetében az első szótagon hangsúlyozva szerepel: fe čeris 32, he bas 44, ne vas 83; a farmacèutas szó balra dőlő ékezetjellel van megjelölve, noha a hangsúlyozás a második típusúnak (2) van feltüntetve. Žodis čerkesas 20 apskritai liko hangsúlyjelölés nélkül, tačiau prie jo nurodyta 1-oji kirčiuotė, vadinasi, kirčiuotas pirmasis skiemuo. Bendrojoje pedagogikos terminijoje (Šalkauskis 1991), svarstytoje 1940 m. balandžio mėn. A Lietuvių kalbos draugijos, kurios pirmininkas buvo Pranas Skardžius, terminologijos 3 sekcijoje, rašoma enérgija, mode nų, ne vas. Galima mesti akį ir į didžiojo Lietuvių kalbos žodyno Balčikonio redaguotų I ir II tomų kirčiavimą. Įdomu, kad II tome (1947) nemaža to tipo žodžių, kurių dalį galėtume vadinti tarptautiniais, palikta apskritai be hangsúlyjelölés, pvz., felčeris, ferma, elmė, energija, o keli skoliniai pažymėti tvirtagale priegaide: fe nicas (ir férnicas), e keris „alkierius“, e kierius „t. p.“, e mentas, e strikas, vienas kitas ir tvirtaprade: féršas, élskis. Kairiniu kirčio ženklu sukirčiuotų žodžių aptikti nepasisekė, tad darytina išvada, kad Balčikonis labai atsargiai elgėsi su tarptautiniais žodžiais, o dėl kitų svetimybių nebuvo visur nuoseklus. Taigi darytina išvada, kad prieškariu ryškėjo aiškus polinkis daugumą tarptautinių žodžių su kirčiuoto skiemens dvigarsiais el, er kirčiuoti tvirtagališkai, rečiau (atsižvelgiant į žodžio skolinimo šaltinį?) dešininiu kirčio ženklu. A bal oldali hangsúlyjelet viselő szavakat bizonyos ritka kivételeknek kell tekinteni. Az addig kirajzolódó tendenciákat az 1948-ban megjelent Lietuvių kalbos rašybos žodynas rögzítette. A szótár nagy részét a neves nyelvész, Alfonsas Kalnius írta (Pupkis 2010: 250–251), többek között a hangsúlyozással foglalkozó fejezetet is. Mivel ezt a szótárt a háború éveiben a Lietuvių kalbos institute állították össze, Antanas Salys szerkesztette, és a már megkezdett nyomtatása a hadműveletek miatt leállt, Salys lexikográfiai és akcentológiai történetének tekintendő. pakraipos darbu. Į tai reikia atsižvelgti toliau nagrinėjant kalbamų žodžių kirčiavimo norminimo E szótár hangsúlyozási fejezete a jövevény- (nemzetközi) szavak hangsúlyozásáról semmit sem mond, ezért magát a szótárt kell átnézni, és meg kell keresni benne a hangsúlyjelekkel ellátott példákat. A szótárban mindössze néhány bal oldali hangsúlyjellel ellátott szót sikerült találni: fèrma 201, fèrmeris 201, hèrcogas 3 Apie vėliau Skardžiaus pasinaudotais terminologijos sekcijoje apsvarstytais Šalkauskio terminais žr. Lietuvių kalbos vadovas 1950: 13. ALDONAS PUPKIS. Dar kartą dėl eksperto, koncerto ir pan. žodžių kirčiavimo | 7 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 215. A hangsúly váltakozását figyelembe véve csak a fèrma (1) 201, plèura (1) 301 marad aktuális. A szótárban szereplő legtöbb egyéb szó bal oldali hangsúllyal van jelölve: ale gija 153, be gas 170, dese tas 188, dive sija 191, ekspe tas 198, ekste nas 198, ene gija 199, fe čeris 201, he bas 215, ine cija 218, ine cinis (ine tinis) 218, kome cija 245, konce nas 246, konce tas 246, konse vai 246, reze vas 316, se teris 324, terapeũtija 354, te cija 354, termà, -õs 354, te minas 354, te mosas 354. Néhány szó jobb oldali hangsúlyjellel van hangsúlyozva: hipérbolė 215, kélneris 235, pérsas 297, stérlingas 338, a nérvas 281 pedig a ne vas mellékváltozatot is tartalmazza. Talán a hanglejtési különbséget itt a szláv vagy germán nyelvekből való eredet alapján lehetne értékelni? De egyébként világosabb indokok aligha láthatók. A háború előtti gyakorlat összefoglalásának tekinthető Pranas Skardžius, Stasys Barzdukas és Jonas Martynas Laurinaitis 1950-ben Németországban kiadott 4 Lietuvių kalbos vadovas (LKV) című műve. Bár ez kollektív mű, Skardžius szerkesztette és jelölte benne a hangsúlyokat, továbbá a munkában megjegyezték, hogy az 1948-as Lietuvių kalbos rašybos žodynas című szótárt is felhasználták (ez a forrásjegyzékben is szerepel a 20. oldalon). A szóban forgó szótár szavainak hangsúlyozásához képest vannak különbségek, de nem lényegesek, és néha nehezen magyarázhatók. Bal oldali hangsúlyjellel talán az egyetlen enèrgija 248 van jelölve, míg az 1948-as szótár fèrma, hèrcogas, plèura alakjait férma 254, he cogu 281, pleurà, pleũros 439 5 alakokra változtatták. Azoktól a példáktól eltekintve, másképpen hangsúlyozott szóból csak néhány van: 1948-ban – Be gija 388 (és be gas 170), Pe sija 414 (de pérsas 297), stérlingas 338, 1950-ben – Bélgija 201, Pérsija (és pérsas) 430, ste lingas 517. Más esetekben – ezek száma csaknem 20 – a két szótár hangsúlyozása megegyezik, többségük cirkumflexszel, néhány pedig jobb oldali hangsúlyjellel van ellátva. Nem sikerült megállapítani, miért különbözik egyes helyeken a dallam, erre a különbségre nem utal sem a nemzetközi szó egyik vagy másik forrásból való valós vagy feltételezett eredete. Mindazonáltal arra lehet következtetni, hogy az időszakot legalább 1929-től (ha Kuršaitis hangsúlyozását nem vesszük figyelembe) 1950-ig egy fokozatosan Tikra šios srities žodžių kirčiavimo revoliucija buvo padaryta 1951 m. išleistame megszilárduló, a tvirtagalis hangsúlyozás felé hajló egységes rendszer jellemzi. A Nemzetközi szavak szótárában. Ez egy orosz nyelvből lefordított mű, amelynek „az anyagnak a litván nyelv követelményeihez való alkalmazását elvégezte” (TŽŽ 1951: 4) Chackelis Lemchenas, tehát ő hangsúlyozott mindent. A litván kiadás előszavában az áll, hogy „a címszavakat a litván nyelvben jelenleg legelterjedtebb hangsúlyozási szokások szerint hangsúlyozták” (TTŽ 1951: 4). Lehet, hogy ezekkel a legelterjedtebb hangsúlyozási szokásokkal sok helyen valóban számoltak, de az általunk 4 Sunku tikėti, kad geležinės uždangos sąlygomis tame Vokietijoje išleistame darbe pateiktos normos būtų vizsgált szócsoportban az ilyen szokásokat egyáltalán nem vették figyelembe – szinte mindent bal oldali hangsúlyjellel hangsúlyoztak, amely valamilyen hatással lehetett a Litvániában megállapított nyelvi normákra. 5 Lehet, hogy itt az adott szó különböző jelentései játszottak szerepet: az 1948-as szótárban ennek a formának a jelentése nincs megadva (ahogy más szavaké sincs), az LKV-ben pedig ez „rendszer (az építőiparban)”? ALDONAS PUPKIS. Még egyszer a szakértő, koncert és hasonló szavak hangsúlyozásáról | A 8-as ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 jellel, nem hagyva ki sem a terminasz szó hangsúlyozását, amely korábban már rögzült – legalábbis 6 ebből a szempontból igyekeztek rendszeresen eljárni, talán egy-két szó kivételével, például a pe las esetében. Másképpen ezt a hangsúlyozást nem lehet forradalomnak nevezni – erről semmit sem mondtak a szótár előszavában, sem nyilvánosan nem vitatták meg, sőt a sajtóban még csak 7 nem is utaltak rá. Így ez a hangsúlyozás mindenféle megfontolás nélkül bekerült az 1954-es Dabartinės lietuvių kalbos žodynasba (a továbbiakban – DŽ), majd szótárról szótárra öröklődött, bekerült a kétnyelvű szótárakba, enciklopédiákba, és napjainkban, legalább a Valstybinė lietuvių kalbos komisija (a továbbiakban – VLKK) által 2003-ban közzétett hangsúlyozási ajánlásokig, mondhatni uralkodóvá vált, ha nem számítjuk a számos kivételt és a megmagyarázhatatlan hangsúlyozási furcsaságokat, valamint a gyakorlati hangsúlyozás nehézségeit. Igaz, nem egy és nem két nyelvész állt és áll ellen évek óta ennek a hangsúlyozásnak, és közzétették érveiket is, a szótárak szerkesztői azonban nem vették figyelembe azokat. A TTŽ 1951-ben végrehajtott reformjáról szóló vita azonban egyetlen évtizedben sem szakadt meg, egészen napjainkig. Ez nemcsak az el, er kettőshangzók gyakorlati hangsúlyozását foglalja magában, hanem e kettőshangzók e hangjának ([ẹ) fonológiai azonosságának kérdését is. A BESZÉDBELI KETTŐSHANGZÓK HANGSÚLYOZÁSÁNAK RENDSZERSZERŰ ALAPJAI A forradalom gyakorlati végrehajtása után hamarosan elkezdték keresni az ilyen cselekedet elméleti (ideológiai) igazolásának alapjait. Vajon nem Janina Dambrauskaitė (Urbelienė), a Vilniusi Pedagógiai Intézet (ma Edukológiai Egyetem) francia nyelvi oktatója volt-e az első, aki 1957-ben beszélt az idegen, illetve nemzetközi szavak [ẹ] magánhangzójának önállóságáról. A litván nyelv magánhangzóinak fonológiai rendszeréről szóló cikkében az akkori Leningrád (ma Szent Peterburgas) fonetikos mokyklos kūrėjo Levo Ščerbos mokymu (1948 m. išėjusioje jo Prancūzų a nyelv fonetikájában leírt „szembeállítások” módszertana). Bár elismerte, hogy a nemzetközi [ẹ] és a litván [e] „egyáltalán nem különbözik egymástól” (Dambrauskaitė 1957: 222), mégis kitalálva az èstų : stų, kabinètas : kabin tas, kadètas : kad tas, valamint a sti : èsti=škas párokat, és nem találva váltakozást a hosszú [e.] magánhangzóval, 8 kijelenti „a jogot arra, hogy a nem litván e-t az önálló magánhangzók közé soroljuk más forrásokba betekintve a hangsúlyozás más esetei is megtalálhatók. Például a TŽŽ 1951: 665-ben tèrminas szerepel hangsúlyozva, a TŽŽ 1969: 6 Gal šio žodžio kirčiavimas ir nebūtų visai informatyvus (žodynuose dabar tvirtagališkai ir tekirčiuojama), bet 753-ban azonban már , a TŽŽ 1985: 487, a TTŽ 2000: 581 és a TŽŽ 2013: 811 szintén . Érdekes, hogy a TTŽ 2000: 581-ben megjelenik egy másik, azonos eredetű (lat. terminus) tulajdonnév, „egy ilyen ókori római isten”, de a TŽŽ 2001: 737-ben már bal oldali hangsúlyjellel van hangsúlyozva – Tèrminas „egy ilyen ókori római isten”; így hangsúlyozzák az Interleksziszben és a TŽŽ 2013: 811-ben is. Mindazonáltal egyes helyeken ez a tulajdonnév cirkumflex hangsúllyal szerepel (LTE XI: 273; VLE XXIII: 688, Kuzavinis 2007: 1050, míg az AMŽ 1996: 274 és a TŽŽ 2007: 1090 esetében ). 7 Egyáltalán nem zárhatnánk ki, hogy ez tudatos vagy legalábbis tudatalatti, az egész litván nyelv elleni oroszosítási támadás volt. Mint ismeretes, Lemchenas a háború után Lenin írásait fordította litván nyelvre, és szerkesztette az Orosz–litván nyelvi szótárt (1949-ben jelent meg; hangsúlytalan), így az orosz nyelvvel való állandó kapcsolat közvetlen vagy közvetett hatást gyakorolhatott a litván akcentológiai döntéseire is. 8 Valójában ezek a párok a rövid és hosszú magánhangzók oppozícióját mutatják, nem pedig az [ẹ] magánhangzó fonematikus önállóságát. ALDONAS PUPKIS. Ismét az ekspert, koncert és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 9 fonémát, noha ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 ezzel egyidejűleg hangsúlyoznunk kell e hang minimális szerepét” (Dambrauskaitė 1957: 224). Ezzel a véleménnyel nem értett egyet ugyanazon intézet angolnyelv-tanára, Bronius Svecevičius (1960: 30), mivel szerinte a gyakorlatban nem érzékelünk semmiféle különbséget az e magánhangzó két árnyalata között. Elméletileg pontosabban kellett meghatározni a litván nyelv magánhangzó-fonémáinak rendszerét, amikor az első akadémiai litván nyelvtan megírására készültek. E célból a XX. század 6. évtizedének második felében – a 7. évtizedének első felében a Litván Nyelv és Irodalom Intézet kutatója, Valerija Vaitkevičiūtė bizonyos fonetikai vizsgálatokat végzett, és eredményeit a Lietuvių kalbotyros klausimai című tudományos tanulmánykötetben tette közzé. Később e munka némileg pontosított eredményei bekerültek az akadémiai Lietuvių kalbos gramatika című nyelvtanba, annak 1965-ben megjelent I. kötetébe illesztett fonetikai fejezetébe. Vaitkevičiūtė helyesen írta le a beszédhangok fonetikai és fonológiai értékelésének elveit. Az akkori leningrádi fonetikai iskola tételeire támaszkodva azt írta, hogy a fonéma „a szavak vagy morfémák jelentését megkülönböztető legkisebb hangzó egység” (Vaitkevičiūtė 1957: 5). A „fonémáknak nevezzük azokat a történetileg kialakult hangzó típusokat, amelyek megkülönböztetik a szavakat, (Vaitkevičiūtė 1961: 19). Prireikus nustatyti foneminę kalbos sudėtį naudojamasi vadinamųjų azok alakjait vagy a morfémákat, és amelyek kiejtése nem függ a szóban elfoglalt fonetikai pozíciójuktól” tételt, a minimális párok módszerét és e módszer eljárásait a már említett fonemas: l s : l s, m s : mès, mãno : màno ir t. t. Bet prireikus aptarti trumpąjį balsį [ẹ], vartojamą Vaitkevičiūtė-féle tanulmányok mutatják be. Például így a magánhangzók hosszúsága és rövidsége csak a nemzetközi szavakban teszi lehetővé a hosszú és rövid magánhangzók megkülönböztetését, minimális pár azonban nincs megadva; csak azt mondják, hogy a litván rövid [e] magánhangzótól kevéssé különbözik, az árnyalatok általában homályosak, csupán a nemzetközi szavak fonémája zártabb, és „természeténél fogva különbözik tőle” (Vaitkevičiūtė 1961: 21): mind hangsúlyos, mind 9 hangsúlytalan helyzetben rövid, míg a litvánban a hangsúlyos hosszú, a hangsúlytalan rövid (vö. m ta : metù, lsa : lesù). E fejtegetésekben a fonetikai és fonológiai szint összekeverése, e szintek szigorú el nem különítése, abszolút, nem pedig viszonylagos mércék alkalmazása húzódik meg 10 (Girdenis, Žulys 1973: 207, 208). Ezen okok miatt merült fel az elméleti jellegű tévedés is: a csak nemzetközi szavakban használt [ẹ] magánhangzót az irodalmi nyelv önálló fonémájának tekintik. E nézet hívei főként fonetikai jegyekre támaszkodnak, arra, hogy a nemzetközi szavak [ẹ] magánhangzója zártabb, szűkebb a litván szavak [e] magánhangzójánál. Elzbieta Mikalauskaitė (1975: 17) azt állítja, hogy ez a különbség nehezebben érzékelhető jelenség; a nyelvjárásokban ez a különbség kisebb. Ezzel az állításával Vaitkevičiūtė ellentmond saját maga 9 által adott fonémameghatározásának, amely szerint a fonéma hangzásbeli típusai nem függnek a szóban elfoglalt fonetikai helyzetüktől. 10 Mind Jonas Kazlauskas, mind pedig különösen Aleksas Girdenis beszélgetéseink során nemegyszer bírálta a leningrádi fonetikai iskolát a fonetikai és fonológiai szintek gyakori összekeverésének esetei miatt. ALDONAS PUPKIS. Újra a eksperto, koncerto és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 16 A ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 kettőshangzók hangsúlyjelölése. Antanas Pakerys az èl, èr jeleket e kettőshangzók szótárakban 15 és enciklopédiákban balra dőlő hangsúlyjellel szentesített jelöléseként mutatja be; a tény melletti érvek többnyire extralingvisztikaiak, köztük empirikusak, oktatásiak és pragmatikaiak. A szóban forgó kettőshangzók hangsúlyozásának rendszerszintű kérdéseire áttérve emlékeztetni lehetne arra, hogy a korszerű nyelvtervezési elméletben a nyelvi normák kodifikációjának fontos kérdései is előtérbe kerülnek (lásd Cooper 1989), a normatív elméletben pedig komolyan értékelik az említett kritériumokat – az empirikus, oktatási, pragmatikai, nyelvészeti és egyéb szempontokat –, és a nyelvi jelenségek kodifikálásakor igyekeznek minden tényezőt figyelembe venni (vö. Daneš 1979). A nyelvészeti, illetve rendszerszintű érvek azonban soha nem kerülnek szem elől. Ezeket ezekben az esetekben sem szabad szem elől téveszteni, csupán arra kell rámutatni, hogy itt nem rendszerszintű grafikai, hanem rendszerszintű nyelvészeti viszonyokat kell szem előtt tartani (Protokolai 2015). Más dolog nyelvészeti érvekről beszélni – a tvirtapradė priegaidė 16 kettőshangzókban, az el, er és eu esetében megjelenő kettős megvalósulásáról –, és más dolog ezek hangsúlyjeleinek jelölése a szótárakban, enciklopédiákban és egyebütt. A források áttekintése azt mutatja, hogy a jelenlegi gyakorlatban mindkét esetben jelentős hiányosságok vannak a rendszerszintű értékelés terén. E cikk szerzője számára a nyelvészeti (rendszerszintű) kérdések, legalábbis a fonetika és a prozódia területén, tűnnek a legfontosabbaknak. Valójában a három hosszúságú el, er és eu kettőshangzók semmiképpen sem illeszkednek a köznyelv kettőshangzóinak és kettőshangzó-kapcsolatainak rendszerébe, annak idegen elemei, különösen ha figyelembe vesszük 17 a köznyelvi kiejtés nyugati eredetét. A jelenlegi szótárak és enciklopédiák gyakorlata valóban a tvirtapradė priegaidė egyetlen kettős megvalósulását teszi legitimvé a köznyelv rendszerében. Józan ésszel sehogy sem lehet felfogni, miért éppen ezt a három diftongust és kettőshangzót emelték ki az egész diftongusés kettőshangzó-rendszerből, a többit – elsősorban az em-et, az en-t, majd az ei-t is – pedig másképpen, vagyis többnyire ereszkedő hangsúllyal hagyták meg. Emlékeztethetünk arra is, hogy Būtėnas az utóbbi kettőshangzókat és a diftongust a tárgyalt típus más példáival egy sorban adta meg, vö. nála: kre seris, ke neris (kèlneris), konferèncija (Būtėnas 1931: 113–114). Miért jelölik a több száz nemzetközi szót és egyéb kölcsönszót az ei kettőshangzóval hajlított (ritkán jobbra dőlő) hangsúlyjellel, a terapèutas szót pedig már balra dőlővel? Miért ejtik a hangsúlytalan el, er kettőshangzókat a nemzetközi szavakban ugyanúgy, mint a litván szavakban (vö. Girdenis 1981: 126; 2000: 136)? Akár azt is állíthatnánk, hogy a balra dőlő hangsúlyjel itt ismét visszavezet bennünket azokhoz a régi időkhöz, amikor egyes nyelvészek arra törekedtek, hogy a rövid hangsúlyos szótagok hangsúlyát rövid intonációként tartsák számon. Valójában a kettőshangzók prozódiáját csak a kezdő és a végződő intonáció megkülönböztetése jellemzi, amely különböző hangsúlyjelekkel valósul meg. A más véleményen lévők, Kuršaitistól kiindulva 15 Nem helyes azt a kérdést felvetni, hogy a dárbas, , egas szavakban a kezdő intonációjú hangsúlyos szótagok három típusba tartoznak-e (lásd Pakerys 1993: 6), mivel ezek a szótagok a kettőshangzók (diftongusok) különböző osztályaihoz tartoznak. 16 A jegyzőkönyvek a Litván Nyelvi Állami Bizottságban tekinthetők meg. 17 A hangsúlyok hármas megvalósulása még a litván nyelvjárásokra sem jellemző. ALDONAS PUPKIS. Dar kartą dėl eksperto, koncerto ir pan. žodžių kirčiavimo | 17 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a hagyományt követve a balra dőlő hangsúlyjelet a tőhangsúlyos hanglejtés jelölésére használják az il, im, in, ir, ul, um, un, ur és ui kettőshangzókban, és az el, er kettőshangzók balra dőlő hangsúlyjelét a tőhangsúlyos hanglejtés reprezentánsának nevezik. Ekkor azonban még nem világos, miért különbözik ugyanaz az el és er kettőshangzó egyidejűleg (vö. kèltas : kéltas : ke tis, Bèrnas : bérnas : be tas), miközben tőhangsúlyosak, különböző hosszúságú magánhangzókkal, holott Kuršaitis kettőshangzó-jelölési eseteiről ez nem mondható el (ott egyetlen olyan példa sincs, hogy l : l : i). Nem helyes a rövid o magánhangzót tartalmazó kettőshangzók felé sem fordítani a figyelmet: 18 az ilyen kettőshangzók „akárcsak a másodlagos eredetű kettőshangzók, itt semmiben sem érintettek, mivel bennük következetesen olyan magánhangzót ejtenek, amely soha nem esik egybe semmilyen „saját“ magánhangzóval” (lásd: Girdenis 2000 (II): 362, 2. jegyz. Így a feltételezett èl, èr kettőshangzókra vonatkozó hipotetikus véleményt elfogadva a kevert kettőshangzók következő jegyzékét állíthatnánk össze (lásd az 1. táblázatot). 1. TÁBLÁZAT. A köznyelvi kettőshangzók hangsúlyozási 19 típusai: l típus r típus m típus n típus a típus ál : àl*: a ár : àr*: a ám : àm*: a án : àn*: añ e típus él : èl*: e ér : èr* : e ém : èm*: e én : èn*: eñ i típus l : l*: i: r*: i m : m* : i n : n*: iñ u típus ùl : úl*: u ùr : úr*: u ùm : úm* : u ùn : ún*: uñ o** o** o** oñ** o típus òl : ól**: òr : ór**: òm : óm**: òn : ón**: Az 1. táblázatból látható, hogy a szókezdő hangsúlyú ul, il típusú kettőshangzókat Kuršaitis kora óta bal oldali hangsúlyjellel jelölik, grafikai jelölésük akut ékezettel – úl, l – pedig szokatlan lenne. Aki nem a köznyelvi spòrtas alakot ejti, hosszú o-val (vagy megnyújtott o magánhangzóval) spórtas alakban, az a raj nas, rajõnas, biol gija, biolõgija és hasonló alakokat is így ejti. A régi kölcsönszavak egy része, például a mõrkos, tõlkos, a beszélt nyelvben néha szóvégi hangsúlyú o-val, o-val ejtett alakjai nem tartoznak a köznyelvi normához. Az utóbbi szavaknak a minimális párral, az órlaivis : spòrtas alakokkal való összevetése a repülőgép kettőshangzójának másodlagos eredete miatt nem pontos. Az enciklopédiák Koñtrimas, Moñtvydas, Moñtvila hangsúlyozása meglehetősen furcsának tűnik, mivel a használatban gyakrabban hallható a Kòntrimo, Mòntvydo, Mòntvilos; mert az első változatok a 18 köznyelvben meghonosodott nyelvjárási alakok, és az enciklopédiák talán köznyelvi megfelelőket (Kañtrimas, igazolás, miszerint ha megköveteljük a fermà hangsúlyozását, akkor a formà hangsúlyozását is engednünk kell, csupán e szó prozódiai nuomonės šalininkų neraštingumą. 19 Egy csillag a szokatlan vagy lehetetlen hangsúlyjelölési eseteket mutatja, a két csillaggal jelölt kettőshangzók a köznyelvben lehetségesek, de kivételesek vagy nem normatívak. ALDONAS PUPKIS. Ismét a szakértő, koncert és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 18 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Mañtvydo) hangsúlyozását. Semmi világosabbat nem nyújt a Litván családnevek szótára sem, Koñtrimas, Moñgirdas, Moñtrimas, Moñtvilas, Móntvyda. Čia niekur nebūna atvejų, kad vö. Kóntautas, a családnevekben megkülönböztető, kettőshangzókat tartalmazó ón : òn párok jelennének meg. A Moñtvila : Mòntvila csupán különböző vartojimo vietų tartis. Hozzá kell tenni, hogy a hosszú [o.] és a rövid [ɔ] oppozícióját illetően senki sem kételkedik, és az õtas : Òtas, jótas : jòtas stb. minimális párok csupán megerősítik e magánhangzók fonematikus önállóságát a köznyelvben. 20 Nem tagadhatnánk, hogy a mai használatban a nemzetközi szavakban hallható egy meglehetősen zárt, rövid [ẹ] magánhangzó kiejtése, amely hasonlít a litván szavak [e] magánhangzójához. Nyilvánvaló példa lehet a LNK televíziós hírolvasójának, Gintaras Deksnysnek a kiejtése. Azt, hogy egyesek így ejtik, még Antanas Salys sem tagadta, de ezt a kiejtést nem litvánnak, hanem idegen nyelvek szülöttének tartotta. Ilyen magánhangzót néhány más közszereplő beszédében is hallhatnánk, különösen azokéban, akiknek a beszédében meglehetősen világosan érződik a hangsúlyok nivellálódása. Az általános használatban azonban e kettőshangzók erős zárótagi hangsúlyú kiejtése uralkodik, és ez megköveteli jelenlegi kodifikációjuk felülvizsgálatát. A régi litván rádióbemondók és színészek mesélték, hogy a XX. század 6. évtizedében meglehetősen kitartóan arra tanították őket, hogy a nemzetközi szavakban a litván szavakétól „eltérő” [e] magánhangzót ejtsenek. A litván fül sehogy sem tudta érzékelni ennek a másik magánhangzónak a különbözőségét, ezért idővel keményen kezdték ejteni az azt megelőző mássalhangzókat. Így alakult ki és terjedt el széles körben a nεgras, progrεsas, chεmija és hasonlók, amelyeket egyébként néhány régi értelmiségi (tanárok és mások) is használt. Kazys Ulvydas ezt a magánhangzót fúvott [ε]-nek nevezte, és másokhoz hasonlóan sok erőfeszítést tett azért, hogy megszabaduljanak tőle. Ez sikerült, a litván nyelv természetében nem létező [ẹ] magánhangzó általános használatba való bevezetése azonban mindmáig újra és újra kudarcot vall. Feltehető, hogy a 6. vagy 7. évtizedtől kezdve valószínűleg ezt is bevezették a Vilniusi Pedagógiai Intézetben (ma Edukológiai Egyetem), és másutt is. De akkor hogyan lehetséges, hogy egy ilyen kiejtés évtizedeken át tartó bevezetése ellenére sem sikerül azt mindmáig rendszerbe foglalni. A széles körben használt èl, èr kettőshangzókat nem támasztják alá a televíziós munkatársak nyelvhasználatának felderítő vizsgálatából származó eredmények sem (lásd a 2. táblázatot). 2. TÁBLÁZAT. Az er, el, eu emelkedő és ereszkedő įvairių televizijos kanalų kalboje kettőshangzók használatának aránya: èr, èl, èu, eũ 36 – 16,8 % 213 – 83,2 % 20 Ez egyáltalán nem mond ellent a nyugati felső-aukštaitis kaunasiak nyelvhasználatának sem, vö. òpa, òpstais, òtgi, Audrònė stb. ALDONAS PUPKIS. Ismételten a szakértő, koncert és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 19 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Šiam reikalui kurį laiką (2016 m. balandžio 14 – gegužės 3 d.) buvo specialiai klausoma Az LRT és más litván televíziós csatornák híradóinak és egyéb műsorainak műsorvezetői, valamint tudósítói kiejtéséből itt rögzítjük és tárgyaljuk azokat az eseteket, amelyekben hangsúlyos el, er, eu kettőshangzók fordulnak elő (különösen az olyan népszerű szavakban, mint az ekspertas, energija, koncertas, nervai stb., továbbá régebbi és újabb tulajdonnevekben: Gerda, Velsas, Bermanas, Eltonas, Melburnas, (Angela) Merkel és hasonlók), valamint em, en, ei (ezekből csak kisebb részt rögzítettünk; a korespondentas, reidas szavak, továbbá a Džeisonas, Reinas és Deksnio, Ugnės Galadauskaitės, Gintarės Grikštaitės, Edmundo Jakilaičio, Viktoro Jakovlevo, hasonlók kiejtését jegyeztük fel). Az adatokat főként a következő személyek kiejtéséből és hangsúlyozásából jegyeztük fel: Eglė Bučelytė, Gintaras Marius Jანტis, Andrius Kavaliauskas, Rita Miliūtė, Jolanta Paškevičiūtė, Goda Pečiulytė, Rokas Petkevičius, Rasa Tapinienė, Arūnas Valinskas, Marius Žiedas (kiejtésük az LRT Mediatekában, valamint más televíziók hangés videóarchívumaiban ellenőrizhető). E beszélők kiejtésében egyértelműen a tvirtagalis kiejtés dominál: 83,2 százalék (213 esetből 12 esetben a hangsúlyozás a penultima szabálya szerint történt (a végződésben), 10 esetben visszahúzott hangsúllyal; a nem egyértelműen kiejtett eseteket az èl, èr, èu csoporthoz soroltuk). A tvirtagalis hangsúlyozású esetek száma tovább növekszik, amikor a tvirtagalis módon kodifikált em, en, ei kettőshangzókat is figyelembe vesszük – 93,7 százalékra. Érthető módon, ha más források nyelvhasználatát is vizsgálnánk, az eredmények némileg eltérőek lennének, de aligha változtatnák meg lényegesen az itt megadott adatok arányait. Egyes országok nyelvi normatívái a kodifikáció egyéb kritériumai mellett olykor a tekintély kritériumát is felvetik. Gyakorlatunkban szintén gyakran támaszkodunk tekintélyes nyelvészek véleményére. Így ebben a cikkben is szerepeltek Jonas Jablonskis, Antanas Salys, Pranas Skardžius, Aleksas Girdenis, Antanas Pakeris és mások véleményei. Külön kell szólni a Skardžius véleményére való támaszkodásról. Amint már említettük, Skardžius az elsők között kodifikálta a litván köznyelv természetére jellemző ilyen típusú szavak kiejtését – hajlott a végső hangsúlyos intonációra. Lehet, hogy nem volt számára teljesen világos, hogyan kell a végső és a kezdő hangsúlyos intonációnak viszonyulnia az idegen szavakban, de a bal oldali hangsúlyjelet nem javasolta az ilyen szavak hangsúlyjelölésének egyetlen jeleként kezelni. Ezt a véleményét világosan megerősítette mind a háború előtt kiadott hangsúlyozási tankönyv, mind pedig a háború utáni években elkészített Lietuvių kalbos vadovas. Az 1968-ban megjelent Lietuvių kalbos kirčiavimas című művében a nemzetközi szavakról egyáltalán nem esik szó (talán úgy vélték, betkokio normalizacijos tikslo“ (Skardžius 1999: 474). To pasirodė reikiant dėl to, kad dabar hogy kodifikációjuk még nem volt teljesen meghatározva), és, amint írják, „tartózkodtak a „külföldön az egész litván nyelv sorsának kérdése vetődik fel” és a „bármiféle szigorúbb hangsúlyozási normalizációs irányelv aligha érné el célját” (ugyanott). Talán éppen ezért változtatta meg Skardžius a 8. évtized első felében lényegében korábbi véleményét, és döntött úgy, hogy a Litvániában kiadott szótárak hangsúlyozási gyakorlatára támaszkodik: a Lietuviški című könyvben ALDONAS PUPKIS. Még egyszer az eksperto, koncerto és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 20 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 nemzetközi szó megfelelői (1973) a szóban forgó típusú szavak közül csaknem valamennyit bal oldali hangsúlyjellel jelölte, és mindegyikhez hozzáírta az 1. hangsúlyozási típusra való utalást. Igaz, vannak másképpen hangsúlyozott szavak is, de ezek csak egyes esetek: férma 33, te minas 61, talán még egy-kettő. Az itt elfogadott gyakorlatot Skardžius a kéziratban maradt, körülbelül 1974-ben írt Rašybinis bendrinės lietuvių kalbos žodynas című helyesírási köznyelvi szótárban is alkalmazta (a kézirat a Vilniusi Egyetem könyvtárának Kézirattárában található, f. 118–134). Skardžius véleményének ez a megváltoztatása érthető volna, ha ő vagy a többi akcentológus, illetve fonetikai szakember közül valaki közzétett volna e kérdésről valamilyen súlyos munkát, megfellebbezhetetlen bizonyítékokat arra nézve, hogy át kell térni a bal oldali hangsúlyjel használatára és így tovább. De hiszen akkoriban sem Kazlauskas és Girdenis véleményét nem vonták vissza, sem Antanas Salisnak a 7. évtized közepén a Lietuvių enciklopedijoje közzétett két cikkét, amelyekben világosan kifejtette a szóban forgó szavak hangsúlyozásának kérdésével kapcsolatos véleményét. Nyilvánvalóan ebben az esetben is voltak valamiféle erkölcsi vagy politikai indítékok arra, hogy a szovjet nyelvészet gyakorlatára támaszkodjanak, ne pedig a már kialakult háború előtti hagyományra. Miután tehát megvizsgáltuk e hangsúlyjelölés néhány kérdését, és kizárólag rendszerszerű lingvistiniais kriterijais turime konstatuoti, kad tarptautinių žodžių balsis [ẹ], vartojamas kai szempontokra támaszkodva, amelyek az emberi beszédben, csupán a litván szavak [e] magánhangzójának fonetikai változata, és a következő okok miatt nem tekinthető külön fonémának: 1) nem tölt be megkülönböztető funkciót, 2) a balra dőlő hangsúlyjellel jelölve kiesik a litván nyelv kettőshangzóinak rendszeréből, abban maradva pedig a litván nyelvben lehetetlen hármas hangsúlyjelölési esetet, a kezdő hangsúly kettős megvalósulását mutatja. E következtetések alapján összeállítható a köznyelv magánhangzó-fonémáinak következő leltára (lásd a 3. táblázatot). 3. TÁBLÁZAT. A köznyelv magánhangzó-fonémáinak rendszere Hátsó Elülső ói sorozat Felső /i/ /i·/ magánhangzsorozat ói emelkedési magánhangzói /u/ /u·/ magánhangzKözépső /ɔ/ magánhangzók /o·//·/ nyelvállású magánhangzók nyelvállású Alsó /a/ /a·//e/ /e·/Változó nyelvállású magánhangzók /uo/ /ie/ ALDONAS PUPKIS. Még egyszer a szakértő, koncert és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 21 Itt ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 hozzá kell tenni, hogy egyes fonetikusoknak a fonémarendszer szimmetriájára való támaszkodási kísérleteit más nyelveknek e jelenségre vonatkozó adatai nem erősítik meg – a rendszerben állandóan vannak üres cellák. Ezért ezzel az érvvel nem lehet megerősíteni annak szükségességét, hogy a magánhangzó-fonémák táblázatában szerepeljen a hosszú magánhangzó [·] rövid megfelelője [ẹ]. Amint korábban láttuk, a szimmetria elvét a beszélt kettőshangzók hangsúlyainak jelenlegi formális (grafikai) elrendezési gyakorlata is megcáfolja. A más vélemény híveinek egyik legnyomósabb érve pragmatikai: hogyan dolgoznád át most a számos kétnyelvű, különösen terminológiai szótárt és enciklopédiát, amelyekben ezt a bal oldali hangsúlyt szinte általánosan használják. Ha azonban megvizsgáljuk az általános legalizálás e gyakorlatát, gyakran nem az általánosság, hanem helyenként a valódi eklekticizmus kerül felszínre, ami sokszor arra 21 kényszerít, hogy ne a nyelvi rendszer intuícióját kövessük, hanem az egyes szavak hangsúlyozását tanuljuk meg. A jelenlegi hangsúlyjelölési gyakorlat fenntartásával csak még inkább arra kényszerítenénk a felhasználókat, hogy megtanulják az egyes szavak hangsúlyozását, és tovább nivellálnánk azon pszicholingvisztikai képességeiket, hogy automatikusan generálják a hangsúlyozási típusokat. Egy másik érv a meggyőződés kérdése: annak elismerése vagy el nem ismerése, hogy a [ẹ] jelen van a nemzetközi szavakban, meggyőződés kérdése (lásd Protokolai 2015). Ha már a tudományos kérdésekhez is hitbeli dolgokat veszünk igénybe, akkor itt semmiféleképpen nem lehet szó komolyabb tudományos vitákról. KÖVETKEZTETÉSEK Az idegen és (vagy) nemzetközi szavak [ẹ] magánhangzójának fonematikusságára, valamint az ebből következő el, er és eu kettőshangzók hangsúlyjelölésére vonatkozó kérdés nemcsak fonetikai, hanem akcentológiai ügy is – összefügg a másodiktól utolsó szótag szabályának alkalmazásával vagy annak megsértésével. Az idegen és nemzetközi szavak litván nyelvbeli rodo, kad nuo pat 1929 m. nuosekliai eita prie tvirtagalio kalbamų dvigarsių žymėjimo ir tos hangsúlyjelölésének sokéves története során kialakult elveket véglegesen az 1948-ban megjelent Litván helyesírási szótár rögzítette. Ebben meglehetősen pontosan megvalósultak Jonas Jablonskis, Pranas Skardžius és Antanas Salys hangsúlyozási elképzelései. Később Adelė Laigonaitė, Jonas Kazlauskas, Juozas Senkus, Aleksas Girdenis és más nyelvészek is egyetértettek velük. A szóban forgó kettőshangzók (de csak az el, er és eu) balra dőlő ékezettel való hangsúlyjelölése Chackel Lemchen 1951-ben kiadott, hangsúlyjelekkel ellátott Nemzetközi szavak szótárában közvetlen támadásnak tekinthető a litván nyelv rendszere ellen, e rendszer szétzilálásának, a rendszerszerű hangsúlyozási elveknek a köznyelv használóinak tudatában való felszámolásának. Tágabb értelemben ez a XX. század második felében 21 Vö. a Bendrinė kalba jelen kötetében közölt Rita Miliūnaitė-tanulmány adataival (http://www.bendrinekalba.lt/Straipsniai/89/Miliunaite_BK_89_straipsnis.pdf). ALDONAS PUPKIS. Dar kartą dėl eksperto, koncerto ir pan. žodžių kirčiavimo | 22 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Valerija Vaitkevičiūtė által kidolgozott elitista kiejtési elmélet, amelyben az idegen eredetű szavak kiejtése nem az idegenszerűségeknek az őket befogadó nyelv rendszeréhez és tendenciáihoz való természetes alkalmazkodására, hanem e szavaknak a kölcsönző nyelvekben való kiejtésére irányul. Ez a lényegében szegregációs jellegű álelmélet, amelyben az èl, èr, èu kettőshangzók balra dőlő ékezetjellel való hangsúlyozása örökségének része, és amelynek elvileg idegennek kellene lennie a demokratikus alapokon élő társadalom és nyelvi normáinak kodifikációja számára. Elfogadva, hogy az idegen, illetve nemzetközi szavakban a köznyelv egyes képviselőinek használatában a litván szavakénál szűkebb [ẹ] magánhangzó ejthető, nem ismerhetjük el a /ẹ/ fonéma valódi reprezentánsának, mivel nincsenek egyértelmű, megkülönböztető jellegét megerősítő adataink. E magánhangzó fonológiai státusának végleges tisztázásához figyelembe kell venni működésének különféle eseteit, amelyek mind a szintagmatikus, mind a paradigmatikus viszonyokat magukban foglalják. Az el, er és eu kettőshangzók hangsúlyjelölésének jelenlegi esetei a kezdő erős hangsúly kettős megvalósulását feltételezik, amely teljes mértékben idegen a köznyelv és a nyelvjárások rendszereitől. Másfelől a jelenlegi hangsúlyjelölési gyakorlat a kettőshangzók mikrorendszeréből számos olyan idegen, illetve nemzetközi szót kirekeszt hangsúlyos em, en és ei kettőshangzókkal, amelyek a köznyelv rendszerében pontosan ugyanolyan szerepeket töltenek be, mint az el, er és eu kettőshangzók. Nem szabad megfeledkezni magának a használatnak az adatairól sem – abban egyértelműen túlsúlyban van az említett kettőshangzók hangsúlyának rendszerszerű megvalósulása. Még ha el is ismernénk az [ẹ] magánhangzó részleges fonémaságát, akkor sem vehetnénk fel az általános fonémakészletbe, mivel pszicholingvisztikai szempontból a /ẹ/ fonéma nem generálja a már normatívvá vált szavak [ẹ] magánhangzóját (nemcsak az em, en, hanem az eu, ei esetében sem, vö. eũras, re das, valamint számos újonnan bekerült vagy bekerülő szót, pl. Be nis, Re ganas stb.) – itt a litván [e]-t még azok is következetesen ejtik, akik más pozíciókban [ẹ]-t használnak. Az említett köznyelvi rendszerbeli torzulások elhagyásának egyetlen módja az lenne, ha következetesen mindenütt áttérnénk a beszélt kettőshangzók erős utótagú hangsúlyjelének jelölésére, természetesen a változatokon keresztül, de mindenütt az erős utótagú hangsúlyjelet terminų, dvikalbiuose žodynuose, enciklopedijose ir kitur tėra leksikografinės technikos, o ne tekintve elsődlegesnek, fő változatnak – ennek kezdete 2003-ban és a későbbi VLKK-ajánlásokban történt meg. A beszélt szavak hangsúlyozásának rendezése a nyelvtudomány feladata. ŠALTINIAI AMŽ 1996 – Antikos mitologijos žodynas, Kaunas: Šviesa. DLKG 2005 – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Ketvirtoji pataisyta laida, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. ALDONAS PUPKIS. Dar kartą dėl eksperto, koncerto ir pan. žodžių kirčiavimo | 23 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DŽ 1954 – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. LE – Lietuvių enciklopedija 1–38, Bostonas, 1953–1966, 1969, 1985. Lietuvių kalbos rašybos vadovėlis. Su kirčiuotu žodynu. Mokyklai ir visuomenei. Sud. A. Kalnius, Z. Kuzmickis, J. Talmantas, Kaunas: Sakalas, 1938. Lietuvių kalbos rašybos žodynas. Tartis, skyryba, kirčiavimas, lyčių vartojimas, lietuvių kalbos tarmės, žodynas. Red. K. Gasaravičius, N. Grigas, J. Lazauskas, K. Ulvydas ir A. Žirgulys, Kaunas: Valstybinė enciklopedijų, žodynų ir mokslo literatūros leidykla, 1948. Lietuvių kalbos vadovas (LKV). Tartis ir rašyba. Kirčiavimas. Kalbos dalykai. Žodynas. Sud. P. Skardžius, S. Barzdukas, J. M. Laurinaitis, Bielefeld: Lietuvių tremtinių bendruomenė, 1950. Lietuvių pavardžių žodynas 1–2. Ats. red. A. Vanagas, Vilnius: Mokslas, 1985–1989. Lietuvių rašomosios kalbos žodynas [1] / M. Niedermann’as, A. Senn’as, F. Brender’is. Heidelberg: Carl Winters Universitätsbuchhandlung, [1932]; [2] / M. Niedermann' as, A. Senn’as, A. Salys. Ten pat, [1951]; [3] / A. Senn’as, A. Salys. Ten pat, [1957]; [4] / A. Senn’as, A, Salys. Ten pat, [1963]; [5] / A. Senn’as, A, Salys. Ten pat, [1968]. LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–2. Red. J. Balčikonis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 1941; Vilnius: Valstybinė enciklopedijų, žodynų ir mokslo literatūros leidykla, 1947. LTE – Lietuvių tarybinė enciklopedija 1–12, Vilnius: Mokslas, 1976–1984. TŽŽ 1951: Tarptautinių žodžių žodynas. Vertė O. Katinskaitė, Ch. Lemchenas, J. Talmantas. Lietuviškąjį leidimą redagavo Ch. Lemchenas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. TŽŽ 1969: Tarptautinių žodžių žodynas. Lietuviškąjį leidimą redagavo Ch. Lemchenas, Vilnius: Mintis. TŽŽ 1985: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Vyriausioji enciklopedijų redakcija. TŽŽ 1999–2000: Vaitkevičiūtė V. Tarptautinių žodžių žodynas 1–2, Vilnius: Žodynas. TŽŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Alma littera. TŽŽ 2007: Vaitkevičiūtė V. Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Žodynas. TŽŽ 2013: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Alma littera. VLE – Visuotinė lietuvių enciklpopedija 1–25, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas (centras), 2001–2014. ALDONAS PUPKIS. Újra az eksperto, koncerto és hasonló szavak hangsúlyozásáról | 24 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 IRODALOM Emlékiratok 2010: Emlékiratok Jonas Jablonskisról. Források. Szerk. G. Čepaitienė, L. Lapinskienė, Vilnius: Gimtasis žodis. A v i ž o n i s P . 1992: Litván nyelvtanocska. Kézirat (VUB RS f. Lr 6842). B a r o n a s J . 1932: Orosz–litván szótár. Másodikként újonnan megírt hangsúlyos szótár, Kaunas: Sakalo bendrovė. B ū d a V . 1982: Nelietuviškų tikrinių vardų kirčiavimas. Metodikos nurodymai, Vilnius: Vilniusi Építőmérnöki Intézet. B ū t ė n a s P . 1931: A litván nyelv akcentológiai tankönyve. Az iskola és az élet számára, Kaunas: a „Sakalas“ társaság kiadványa. C o o p e r R . L . 1989: Nyelvtervezés és társadalmi változás. Cambridge, Cambridge University Press. D a m b r a u s k a i t ė J . 1957: A litván nyelv fonémikus magánhangzórendszerének meghatározása. – A Vilniusi Állami Pedagógiai Intézet tudományos munkái 3. Történelem és filológia, 221– 240. D a n e š F . 1979: A kodifikáció során alkalmazott álláspontok és értékelési kritériumok. – A nyelvi kultúra aktuális kérdései a szocialista társadalomban. Prága: Akadémia. G e r u l l i s G . 1930: Litván dialektustanulmányok, Lipcse. G i r de n i s A . , Ž u l y s V . 1973: [Rec. könyv:] Lietau nyelvtan. I, Vilnius, 1965; II, ugyanott, 1971. – Baltisica IX(2), 203–219. G i r de n i s A . 1981: Fonológia, Vilnius: Mokslas. G i r de n i s A . 2000–2001: Nyelvészeti tanulmányok 1–3, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet. G i r de n i s A . 2003: A litván fonológia elméleti alapjai. 2. javított és bővített kiadás, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet. J a r o s l a v i e n ė J . 2015: A litván nyelv rövid és hosszú magánhangzóinak mennyiségi és minőségi etalonjai. – Bendrinė kalba 88. Online hozzáférés: www.bendrinekalba.lt/Html/88/Jaroslaviene_BK_88_straipsnis.pdf enciklopedijų leidybos K a z la u s k as J . 2000: Rinktiniai raštai 2. Sud. A. Rosinas, Vilnius: Mokslo ir institutas. K u r s c h a t F . 1870: A litván nyelv szótára 1–2, Halle: Az Árvaház Könyvkiadójának kiadója. ALDONAS PUPKIS. Még egyszer a szakértő, koncert és hasonló szavak ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 K u r s c h a t F . 1883: Littauisch–deutsches Wörterbuch, Halle: Verlag der Buchenhandlung hangsúlyozásáról | 25 des Waisenhauses. K u z a v i n i s K . 1971: A nemzetközi szavak hangsúlyának helyére vonatkozó szabályszerűségek. – Mūsų kalba 5, 11– 22. K u z a v i n i s K . 2007: Latin–litván szótár. Második javított és kiegészített kiadás, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet. L a i g o n a i t ė A . 1959: A litván irodalmi nyelv hangsúlyozása, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó. L a i g o n a i t ė A . 1978: A litván nyelv akcentológiája, Vilnius: Mokslas. M i k a l a u s k a i t ė E . 1975: A litván nyelv fonetikájának tanulmányai, Vilnius: Mokslas. P a k e r y s A . 1986: A litván köznyelv fonetikája, Vilnius: Mokslas. P a k e r y s A . 1993: A kiejtés aktuális kérdései. – A köznyelvi kiejtés aktuális kérdései. A szeminárium tézisei. Vilnius: A Litván Köztársaság Seimje mellett működő Állami Litván Nyelvi Bizottság Seimas, 6–9. P i r o č k i n a s A . 1977: A köznyelv eredeténél, Vilnius: Mokslas. Jegyzőkönyvek 2015: A Litván Nyelv Állami Bizottsága Kiejtési és Hangsúlyozási Albizottságának protokolas Nr. EP-62. P u p k i s A . 1968: Könyv a művészi szóról. – Nyelvművelés 15, 83–85. P u p k i s A . 1980: A nyelvművelés alapjai, Vilnius: Mokslas. P u p k i s A . , St u n d ž i a B . 1987: Betekintés a kiejtési szótárba a kodifikáció és a nyelvhasználat szempontjából. – Kalbos kultūra 53, 44–58. P u p k i s A . 1999: A köznyelvi normák és kodifikációjuk. – Gimtoji kalba 5, 1–5. P u p k i s A . 2005: Nyelvművelési tanulmányok, Vilnius: Gimtasis žodis. P u p k i s A . 2010: Andrius Ašmantas: élet és alkotás, Vilnius: Trys žvaigždutės. S a l y s A . Írások 3: 1985. Különféle cikkek, Róma: Lietuvių katalikų mokslo akademija. S e n k u s J . 2 00 6 : Nyelvészeti tanulmányok. Szerk. D. Mikulėnienė, R. Senkutė-Kašėtienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. S e r e i s k is B . 1929: Rendszeres útmutató a litván nyelv tanulmányozásához. I. rész, Kaunas: Spaudos fondas. S k a r d ž i u s P. 1936: A standard litván nyelv hangsúlyozása. Elmélet gyakorlati példákkal, Kaunas. S k a r d ž i u s P . 1938: [Rec.:] A. Kalnius, Z. Kuzmickis, J. Talmantas. Lietuvių kalbos helyesírási kézikönyv <...>. – Gimtoji kalba 6 93–96.