Būdingesnės giminės, skaičiaus ir linksnio formos Mituvos upyno tarmėje

Lil-E. T UV LU NYELVTUDOMÁNY KL AUS I MALI L'1 ET UV.08 T. SR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA JELLEGZETESEBB NEMEK, SZÁMA IR A RAGOK A FORMÁK A MITUVA FOLYÓ VÍZGYŰJTŐJÉNEK NYELVJÁRÁSÁBAN! EL. GRINAVECKIENE I. Nyelvtani nem 1. A főnevek neme. a) A hímnemű és nőnemű főnevek mellett a nyelvjárásban meglehetősen széles körben használatosak az általános nemű főnevek is (természetesen számuk jóval kisebb, mint a hímnemű és nőnemű főneveké). Az általános nemű főnevek mind pejoratív jelentésűek. Ezek a főnevek lehetnek egyés kétgyökűek, pl.: kvėša (tátott szájú), gobdešra (fösvény- ). Leggyakrabban igei eredetű gyökük van. A köznyelvi nemű főnevek többsége a nyelvjárásban o-tövű, de előfordulnak a-, ia-, ė-tövű képződmények is, pl.: (o-tövű) akiplésa, būdvasa (aki lesoványodott, aki éhezik), čupa (aki sokáig készülődik, tapogat), drimba (lompos, csúf külsejű), geibė (csonttá soványodott), glauma (mocskos), gfdva (aki könnyen összeesik), gu'ra (aki elázott, és nem kerüli, hogy még jobban elázzon), gu'šta-ogūžta (aki sokáig készülődik), gočra (tátott szájú, együgyű), kebėža (aki ügyetlen- ), kerépla (aki szétterül oldalirányban), Alipi'td (aki ferdén áll), kvakna (együgyű- ), liežūvneša (aki pletykákat hordoz), nakribalda, pikčūrna, plirpa (aki lázasan viselkedik), plūmpa (ilyen lefektetve, ilyen felállítva; nagyon vastagon felöltözött), popa (aki elkényeztetett, nem bírja a fájdalmat), ruknd (ráncos), smargla (éretlen), susna (aki elfáradt, elszáradt), skretnd (aki elpiszkolódott), terla (aki összekeni magát), užuomirSa, Zugara (tátott szájú); (a-tövű) ba.r. Skals~baiskalas (aki csörömpölve beszél), makals~mikalas (aki figyelmetlenül csinál valamit, mindent összekever), ra.r. Skals~taiskalas (aki csörömpölve beszél); (ia-tövű) globis (fösvény- ), gd¥elis (együgyű, tátott szájú), vėpelis (együgyű- ); (é-kam.) kuislė' (aki sokáig készülődik), loji'ne~ lojyné (fecsegő- ), mémé (buta, lassú felfogású). A közös nemű főnevek a mondatban leggyakrabban az állítmány névszói részeként szerepelnek, pl.: i_bik tu ma téka glauma, kotu idks gidva; mūsu tieus toks phirpa; ji téka gušta | 1 A nyomtatás alatt álló tanulmány a „Mituvos upyno tarmės” II. részének — a morfológiai fejezetnek — a szövege. E munka első része, a „Mituvos upyno tarmės fonetika” a „Lietuvių kalbotyros klausimų” I. kötetében jelent meg (Vilnius, 1957, 119—180. o.). E tanulmány nyelvjárási példái a „Lietuvių kalbos atlaso medžiagos rinkimo programos” (Vilnius, 1956) fonetikus átírásán alapulnak, és csak azokban az esetekben vannak Ik-re átírva, amikor nem világosak vagy kétféleképpen érthetők. 12. Kalbotyros klausimai II, 177 b) Az arklys, avis, karvė, kiatlė, meška, pamatinė, rupūžė, šuo, varna, vėlnias, višta stb. főnevek a nyelvjárásban gyakran átvitt értelemben káromkodásként vagy személyek jellemzésére használatosak. Ebben az esetben bizonyos, közös nemű főnevekre jellemző tulajdonságokra tesznek szert, és a velük használt névmások (jis, tas, toks, koks, šitas) és melléknevek (tikras, didelis, baisus) nyelvtani neme nem feltétlenül egyezik meg velük, pl.: jis didelis kale; ji téka arkli's; jis tikras rupu'šė; toks meška séd aciséde's; šitoks pamatine dd i“ akis le n.da; tikra vėlneęs ta jo boba) c) Az lk.-ből származó az emberek foglalkozását, hivatását jelentő, illetve az e hivatás gyakorlóira jellemző vonásokkal rendelkező főneveket a nyelvjárásban szintén közös nemű főnevekként használják, pl.: ji gerd advikdc būttu* (ji būtų gera advokatas); de a te, a kihallgató és a te babád (a feleséged mint kihallgató). d) A szereplőket vagy személyeket jelölő nyelvjárási főnevek, akárcsak a köznyelvben, hímés nőneműek. A nőnemű képződmények többnyire hímnemű képződményekből jönnek létre az -ė végződés hozzáadásával, pl.: augi'tinismo augintinis és augi‘tine~auginting, koviesli's, kvieslė, raibūks ~raibitikas (tarka kakas), raibiuke~raibitké (tarka tyúk). A nyelvjárásban különösen sok az olyan főnév (ideértve az összes -škis, -škė, -(š)kus, -(š)kė, -(s)lys, ~(s)lé, -(s)nys, -(s)nė stb. képzős képzést is), amelyek pejoratív jelentésűek, pl.: čerkšli's, čerkšIš, dičkis (<did + škis), dicke~dicke, drū'ėkis, drii:cke~dricke, Purgli's (síró), fuglé, réksnis (síró), rėksnė, snauda'lus, snauda-le~snaudalé, šaukliss, šauklė, zvzli's, zi'zlé, zurzli's, zurzlė, Zopli's, Zoplé| A kétszótagú, -(Šš)kus, -lius képzős hímnemű képzésekből alkotott nőnemű képzések (az (i)u-tövűekből)! ) a nyelvjárásban párhuzamosan két képzővel használatosak: -ė és -uvienė, pl.: aklus és akle, akluviene, džit skus, džū' ske, džū ‘skuviene, dripkus, dripke, dripkuviene, ge.l.ckus, ge.l.cke, ge.l.čkuviene, lipkus, lpke, lipkuviene, plūr.pkus, plūr.pke, pličr.pkuviene, smi.r.skus, smi.r.ske, smi.r.skuviene, se.i.lus, se.t.le, se.i.luviene, škaplus (taráglati fogazatú ember), škaple, škapluviene | Ebben az esetben a -uvienė képzős származékok minden olyan (hajadon és férjezett) nőt jelölnek, aki rendelkezik a pejoratív jelentésű tulajdonságokkal, vagy akinek ezeket tulajdonítják. e) A nyelvjárásban vannak olyan főnevek, amelyek neme eltér ugyanazon lk. főnevekétől. főneveknek. E főnevek többsége a nyelvjárásban új, máshonnan került bele, pl.: an.cpauda (antspaudas), filma (filmas), kdima (kaimas), kombdina (kombainas), m3.rks (morka), pačtd (paštas), pi'pkis (pypkė), popiera (popierius), sli'us (slyva), smakra (smakras), kantdrs (kontora) ir stb. E szavak némelyikének képzése kontaminációs lehet: az idegen szó helyett elkezdhették a litván tövet használni, miközben az idegen szó neme megmaradt (vö. a.n.cpauda és pečėtis, kaima és #lyéia). f) Szabálytalanul néhány i-tövű főnév a nyelvjárásban párhuzamosan férfiés nőneműként is használatos. A ir tövégződéstől függően ir változik, pl.: juoC debesis~jtiodas debesis, juoda débese~ įūodo to dėbesio juoda ir jų debesis, juodos debesies, stors kietis, stora kiede~storo kiččio stora kiete, storos kietes, juodi suodžei ir 173 / ir (sūodžiai), jiodas suodi's~jio dos sūodys, ba.1.sus žvėris, baisdžūs žočre (Žžvėrio) ir balsi žvėris, baišos žvėries | g) Lk. A dėdė, rėtė főnevek, mivel hímneműek, a nyelvjárásban gyakrabban használatosak su :ia-tövű, végződésekkel, pl.: dédis, tétis, dėdžemodėdžio, iščerotėčio, dėdžui, tėčui, dėdirvdėdį, téri~&ti, dėdžū, rėčū, dėdi dėdžau, ti, dėdžeimvdždžiai, iėčeimvtščiai, dėdžeems, || tėčems, dėdžūs, tėčūs, dėdžeism= dėdžiais, tėčeis-vtėčiais. h) Minden o-, io-, ė-tövű A hímnemű személyeket jelölő vezetéknevek többes számban teljes egészében átkerültek a hímnemre jellemző a-, ia-tőbe, pl.: bilė--Byla és bi"la.i.--Bylai, pémpe~Pémpé és pempe.i.~Pempiai, sadeika~Sadeika és sadeika.i.-Sadeikai, perravi-ée~Petrivytia és petravi-ted.~ Petravyčiai. 2. A melléknevek neme. a) A hímés nőnemen kívül a nyelvjárásban a melléknevek semleges neme is használatos. Személytelen és ragozhatatlan, akárcsak a lk.-ban, például: balta, gražū, grasu, nuobodu, šalt | A melléknevek semleges neme ritkább, mint a hímnem és a nőnem. A több szótagú ia-, ė-tövű mellékneveknek egyáltalán nincs semleges nemük. A semleges nem egy dolog általános tulajdonságát jelöli, és leggyakrabban személytelen mondatokban fordul elő, például: md neegražū, visiems trosku, vai kui šalt, ši.lt kdjums (šilta kojoms – meleg a lábaknak), ba.i.sei gražū: (labai gražu – nagyon szép), driū'čei šviesu (labai šviesu – nagyon világos). b) Néha személytelen mondatokban a semleges nem helyett a nyelvjárásban a nőnemet használják, például: mėnesiena, laukė šviesi; še.n.de sklid), gal nevažuos; Siri laba.i. sklidl; tati Senakt šviesi; tati smagi laukė; tati gražt' važuoi. Ez a žemaitákkal közös nyelvjárási sajátosság. 3. A melléknévi igenevek neme. A melléknevekhez hasonlóan a melléknévi igeneveknek (többnyire a szenvedő alakúaknak) a nyelvjárásban semlegesnemű alakjuk is van. A szenvedő alakúaknál: a múlt idejű melléknévi igenevek semleges neme ugyanolyan gyakori, mint a hímés nőnemű alakoké, 0 a jelen idejű alakja ritkábban használatos. Mindkét igeidő semlegesnemű alakja formailag semmiben sem különbözik a nőnemű egyes szám alanyesetétől, hangsúlyozása pedig megegyezik hímnemű egyes szám alanyesetével (a hangsúlyos kezdetű tővel rendelkező semlegesnemű melléknévi igenevek hangsúlya mindig egybeesik mind a hím-, mind a nőnemű melléknévi igenevek egyes szám alanyesetének hangsúlyhelyével, pl.: tdva aukšti" būva šukūojama (plaukai); talán feketére kellett volna festeni, jó lett volna (ha fekete festékkel lett volna festve, jó pulóver lett volna); nem etették, az enyémet nem hallgatták meg; lett volna, hogy a tejet nem kellett volna megszüntetni, hanem az öregnek kellett volna vinnie. el kellett volna vinni, és _visszahozni; sorokba ültetett fákkal (sorokba ültetett fákkal); magas hóval telehordva. ablak; régihez erősítve Smonil | Névtelen nemmel rendelkeznek egyes, személytelen igékből, illetve olykor személytelen jelentésű igékből képzett cselekvő igenévi alakok is. Az ilyen igenevek névtelen neme alakját, valamint a hangsúly helyét és intonációját tekintve megegyezik a hímnemű igenevek többes számú alanyeseti alakjával. A cselekvő igenevek névtelen neme leggyakrabban feltételezett, nem ellenőrzött, kétségbe vont vagy elbeszélt cselekvést jelöl. A nyelvjárásban 179. leggyakrabban a cselekvő igenevek jelen idejű, névtelen nemű alakja fordul elő, de más 1 igeidők alakjai is előfordulnak, pl.: jam šalt ėsa'; jéi paga.l..sta'- jo (jai pagailsta jo); jam skarūuda piloa; diionas dd [email protected]- '; jéi (jai) buve' kietas; nebiva nicka like; ja:u. viskas praduSe; jam reikėjos' palauki; jéi (jai) bisa: siūn.kus.jėi (jai) neuštėka: kantri'bes; dd re.i.ki" geert (dar reikią gerti). 4) A számnevek neme. Minden melléknévi? A számnevek a nyelvjárásban, akárcsak a köznyelvben, hímés nőneműek, pl.: vienc~vienas, viend, pan.ke~peiiktas, penkid, treji, tréjas~tréjos. A nemekük van az összetett tőszámneveknek is, amelyeknek második alkotóelemét a du, dvi számnév alkotja, pl.: abūdu, abidvi || abldi, vienudu, vienudvi || vienudi. A nyelvjárásban valamennyi főnevesült számnévnek, ir akárcsak a köznyelvben, nincs neme. 5. A névmások neme. Az aš, tu, jis, ji, šitas, šita, anas, ana, katras, katra, tas, ta névmások kettős száma a nyelvjárásban nemek szerint ragozódik, pl.: mūdu, mūdvi madi, || jūdu, jūdvi jadi, || juodu, jūodvi jūodi, || aniodu, anuūodvi antiodi, || katriodu, katriiodvi || katrūodi, šituodu, širuodvi || šituodi, tūodu, tiodvi || tūuodi | 6. A félig részesülő igenevek neme. Akárcsak a ir köznyelvben, a nyelvjárás félig részesülő igenevei nemek szerint ragozódnak, pl.: e.i.dams, eidamd, pasišokinėdami, pasišokinėdamas. Az előtag nélküli visszaható félig részesülő igenevek mindkét nemben (valamint mindkét számban is) az általánosítir ott semlegesnemű alakot veszik fel, változatlanok, pl.: jis, ji, jie, jos, juodu, juodvi šnek vaipi'damos, ein bardamos | A nyelvjárásban ritkán a hímnemű többes számú alanyesetű visszaható félig részesülő igenevek is előfordulnak: ndje (elment) Snekédamiese, išėje rauki*damiese | II. Az 1. szám. Általános megjegyzések. Az egyes és többes szám mellett a nyelvjárásban kettes számú ir alakok is előfordulnak, de a kettes szám itt ritkább, alakjai o többnyire már nem hordozzák a kettes szám jelentését. Iš A kettes szám alakjaiban a du, dvi számnevek valamennyi ragozott alakja, minden névszói névmás nőnemű ir részesete és eszközhatárir jų ozói esete használatos, pl.: šitiem penkiem dra'siem vaikam; visiem keturiem geriem arklem patiem pirmiem piemenim; 3 aniem trim iškirmijusiem dantim; ennek a két nagy kutyának; ennek az öt nagy tyúknak; két öreg libának su | A példák azt mutatják, hogy e ragozási esetek kettős számú alakjait többes szám kifejezésére használják, hogy azok már önmagukban nem jelölik a kettős számú du, dvi be számnevet, miként a többes számú alakokat is csak a du, dvi számnevekkel használják (és gyakoribbak) a kettős számú alakok mellett a kettős szám kifejezésére, például: ennek a két nagy nyírfaágának, két ijedt juhnak, két vastag kendőnek, su vastag kendőknek || | 2 Lásd: J. Žiugžda, Lietuvių kalbos gramatika, 1, 116, Kaunas, 1957. 3 Lásd. ugyanott, 117, 180 2. A főnevek és ir melléknevek száma. a) A tővégi -a, -ia, -u, -iu főnevek és melléknevek, valamint valamennyi ir hímnemű, o i-tövű főnév a nyelvjárásban ir megőrizte a kettős szám tárgyeseti alakjait, pl.: surdsk senū šliotražu; i'džk didelu morkū; sutalpina:ū. du du i du geri vežimū; padari-k du naujū avilu; išgčrau du ali (két korsó); baiga:u. ldudies (elemi iskola) du ski'?ū; irsidėjau du naujū dančt | b) Iš a nyelvjárásban előforduló egyes számú főnevek közül a következők említhetők: atkvaps (lélegzetvétel), atlajiis (víz leeresztéiš se egy nagyobb folyóból), drrajus (visszaöklendezés, falat), džova (száradás), grinčald (enyhülő be fagy), gi'vuonis (élősködő), mutini's (kenyérbiš ől és cukros ir vízből készült étel), pipsas (repedés), raks~rakas (az az időszak, amikor a kikelt madaraknak ki kell repülniük), rintis (az az időpont, tą amikor naponta ugyanabban az órában történik), sdtis, šutiene (szárazon főtt burgonya). Iš a többes számú főnevek közül a következők említendők; apmata.i. (szövőfonalak, amelyekkel felvetnek), atauda.i. (fonalak, amelyekkel beszőnek), dėri's (a madár szerve, ahol a tojások megérnek), išėdas-višėdos, mintuva.i. ; mestūvai, 1¥dévas~i§dévos, išnarasrmvišnaros, naščei -nūščiai, pagires~ pigirios, pasukas~ pašukos, paZdindes ~ pažandės, skiemenc (szótagok), smauga.i. (diftéria), spdstai, Sir laes~ Siuflés (rossz szemek), šurti's (sokaság, halmok), vi'tūvai, faptai~zaibtai, Zibikicei (angina), žėmenc (žiomenys). 3. A számnevek száma. A du, dvi, abūdu, abidvi, vienudu, vienudvi számnevek a nyelvjárásban a kettős szám minden esetének teljes alakjaival rendelkeznek, pl.: dvieju, dviem, dū, dol, abiedviejw abiedieju, abiedviem abiedem, abūdu, abidvi, vienudvieju*, || vienudviem || vienudem, || vienudu, vienudvi || vienudi | A névmások száma. A dš, rū, jis, ji, ands, and, tds, rd, šitas, šita, katras, katrd névmásoknak a 4. nyelvjárásban kétféle kettős számú alakjuk van. Ezek egyik típusú alakjai a többes számú alakok végső s nélküli változatai, pl.: mum, mn, jim, jum, jiem, jiem, jom, jd.m, aniem, aniem, andm, anš.m, tiem, tiem, tJjm, td.m, šitiem, šitom, katriem, katriem, katršm, katrd.m | Ezek a kettős számú alakok a nyelvjárásban ritkábbak, és a kettős szám kifejezésére jóval ritkábban használatosak. Leggyakrabban többes számot jelentenek. E névmások másik kettős számú alakjai összetett alakok. A második tag a jų du, dvi, például: mūdu, mūdvi mudi, jūdu, judvi judi, jūodu, jūodvi juodi, anuūodu, anuodvi anuodi, || tuodu, tūodvi tiodi, šituodu, šituodvi šituodi, || katriiodu, katrūodvi| E kettős számú || alakoknak megvan a kettős szám || valamennyi esete, és éppen úgy ragozódnak, || mint az összetett vienudu, || vienudvi számnév, például: katriiodu, katruūodvi katriodi, katrūodvieju"* katruodieju", katruodaem katriiodviem| Ezen (összetett) névmások első tagja mind hím-, mind nőnemben minden esetben az általánosított hímnemű kettős számú alanyvagy tárgyeset. || Érdemes itt azt is megjegyezni, || hogy az összetett || számnevek második tagja a nyelvjárásban a nőnemben (azokban az esetekben pedig, amelyeknek alakjai megegyeznek, a hímnemben is) kétféle lehet: a V hang megtartásával vagy fonetikailag eltűnt hanggal, noha a dvi számnév a nyelvjárásban soha nem ejti el a v-t. 5. Az igék száma. A nyelvjárásban nagyon eleven az igék kettős száma. Alakjai egyáltalán nem ritkábbak a másik két szám alakjainál. 181 A kettős szám a nyelvjárásban megtalálható Minden mód minden idejében, például: mūdu ed. feltételei. i ir nava, nešavos, ėjova, e.i.davova, e.i. Siva, ed. „L.tumėva, od i. .kiva, pra.u.skivos; judu ednata, nėšatos, éjota, e.i. s.i.davota, od. sita, ed. Luméta, ed. egyéb, pr.u.skitos | III, Eset 1. Általános megjegyzések. A nyelvjárásban, akárcsak ir Ik.-ben, hét eset használatos: alanyeset, birtokos eset, részes eset, tárgyeset, eszközhatározói eset, helyhatározói eset és megszólító ir eset. Be A ir helyhatározói és a megszólító eseten kívül az összes többi eset az lk.-tól nem különbözik. 2. A helyhatározói eset. A helyhatározói esetben nincsenek azok a ir névszói névmások, amelyek élő személyeket ir vagy élőlényeket su jų jelölnek megjelölésekként, pl.: apa, lány, macska, kutya stb. ir például, azonban ezek a szavak átvitt értelemben használhatók a helyhatárir ozói esetben, pl.: buvaiu. tévuos (a szülőknél voltam; a szülők házában voltam); vienc jos va.i.ks mergosė (az egyik gyermeke törvénytelen). Iš A vietininki nyelvjárásban csak a belső jelen idejű helyhatározói eset maradt eleven, az összes többi régi o helyhatározói eset eltűnt. A nyelvjárásban csak néhány határozósult főnév maradt fenn, amelyek a régi helyhatározói esetek végződésének maradványait őrzik, pl.: la:u.ka ik (<laukan); bék laluk; alkdc laluk; e.i. Th Salim. ; ; viskas ein velno’p | A belső essivusi helyhatározó egyes tövekhez tartozó ragjait, akárcsak más esetekét, a szóvégi nyelvjárási ir fonetikai törvények befolyásolják, pl.: didelaim tvdrtemodideliamė tvarte, gild.m Sulini*~giliame šulinyjė, aukštdė.m Rkūpeti'mo aukštamė kūpetyje, marskinuos ~ marškiniuosė, šlapė pievo--šlapiojė pievoje, didelės vi.r.kščos (didelėse virkščiose), gero šėmėrvgerojė žĖmėje, šizose li.svése, sveiko aki'-esveikojė akyjė, ausisé (ausyse), gerd.m medij~gerame¢ medujė, visa.m spiecuj ~visame spi€tiuje, Sltam raumeni'~§itame raumenyje, smegenisé (smegenyse). A belső mozgási helyhatározói eset helyett a nyelvjárásban elöljárószósu val álló į, tárgyesetet dt használnak, i pl.: emu i* miesta, gire, lažu.kaceį į misty, girią, į laūką. A nyelvjárásban előfordulnak olyan esetek, amikor a belső jelenlegi helyhatározói esetet a belső mozgási dš helyhatározói eset helyett használják, pl.: žolčes lovi" supi-lau~as žolės lovyjė supyliau. 3. A megszólító eset. a) A megszólító eset a nyelvjárásban ritkábban fordul elő, mint a többi už eset. Jį használhatják: az élőlényeket 1) jelentő összes főnevek, pl.: vaikė, šunie, šunūk; egyes elvont fogalmakat jelentő főnevek, pl.: vairge, dieve; a 2) népköltészetben néha más főnevek is megszólító esetben állnak, pl.: apinéli ka' durmėoji 3) ir (l. d.); tu_aglite, tu_zaldie~tu eglūte, žaliėja; tu rečiau 4) šauksmininko linksnį turi būdvardžiai, pvz. : 6_tu mdna mai'ti; sveikd brangdje mami'te; įvardžiai, pvz.: jū's padaukai 5) jūs išdykėliai); labai retai skaitvardžiai, pvz.: antroje (o kva.i.le; retais atvejais 6) dalyviai, pvz. : tu 7) 0 tu išlėpi'c pik&irna~o tu išlėpintas pikčiūrna, A b) főnevek egyes számú megszólító esete, az a-tövűek kivételével, alakjában mindig különbözik az alanyesettől; főnevek egyes 182 a-tövűek száma megszólító eset kettős: végződéssu sel -e ir su -ai partikula. Az egyes számú -e végződésű megszólító eset gyakoribb és szélesebb körben használatos, pl.: vi're, parse, žėnte, vairge, kūtine, avine, vežike, pirmininke. Egyes szám. megszólító eset. A hangsúlyozás semmiben sem különbözik a köznyelvitől, csupán a IV. hangsúlyozási típus kétszótagú szavai jelentésbeli különbség nélkül kétféleképpen hangsúlyozhatók: a szótőben és a végződésben, pl.: dieve, dievė, va'rge, vargė, vaiike, vaikė, šė'ške, šeškė, vi.l.ke, vilkė. A tulajdonnevek és az azokat helyettesítő szavak egyes számú megszólító esetében az -ai partikula áll, pl.: jonai, antūnai, rokai, tévai pe*trai, tėtūkai. A partikula rendszerint hangsúlytalan. A több szótagú szavak egyes számú megszólító esete. a partikulának az is előfordulhat, hogy nincs, pl.: juozap, kazimier, tėtūk, brolūk | Minden ia-tövű. A nem végződéses hangsúlyozású szavak egyes számban, megszólító esetben. Záróhangsúlyos szavak egyes számban, megszólító esetben. A hangsúlytalan tővégi -i-t tartalmazza, pl.: juodi, sar.ti, kdlvi, tėti, gi'vuoli, vaikéli, katinéli| A végződéses hangsúlyozású szavak egyes számban, megszólító esetben. Mindig hangsúlyos -i* végződése van, pl.: arkli', ešeri', gaidi', garni“, oži', vi'turi" | A brdlis főnévnek kétféle megszólító esete van. : -: végződéssel és w-tövű. -au tővégű főnevek, pl.: brdli és brolau. | 0-, io-, ė-tövűek a főnevek egyes számú megszólító esete, a ragban tiszta tővégződés van, amely általában hangsúlytalan, pl.: te'ta, ma.r.čemvmaičia, dška, višta, lirdeka, rū'gana, kate, kumėle | valamint a mássalhangzó-tövű főnevek egyes számú megszólító esete -ie ragja van. A végződéses hangsúlyozású szavak ezt a ragot hangsúlyozzák, míg a gyöki hangsúlyozásúak a hangsúlyt a gyökben tartják meg, pl.: avie, dntie, vagie, grobuonie, šunie, obelic| A nőnemű 7-tövű főnevek a saját tővégződésük mellett itt az ė-tövű főnevek -ė ragját is felvehetik, amely a nyelvjárásban ritkább, pl.: dnte, Zdse, ave | Lehetséges, hogy ez a žemaitėk hatása, mivel néhány:-tövű nőnemű főnév a szomszédos žemaitėk nyelvjárásaiban* teljesen ė-tövűvé vált. Néhány mássalhangzó-tövű hímnemű főnévnek itt olykor van még:akam. -i végződése is, pl.: piemeni*| Megkövesedett kifejezésekben tisztán mássalhangzó-tövű egyes számú megszólító esetű példák fordulnak elő, pl.: vdver, vdver netingék | Minden u-, iu-tövű főnév egyes számú megszólító esetében a puszta tővégi -au található, amely a tőhangsúlyos szavakban hangsúlytalan, a végződéshangsúlyosakban pedig hangsúlyos, pl.: ker.dfau~ketdziau, aldii., sunai. | c) A többes számú megszólító eset a vaikai kivételével alakját és hangsúlyhelyét tekintve megegyezik a többes számú alanyesettel, pl.: bdbas ~ bėbos, [email protected] ~ metigos. d) A többi szófaj vocativusa, mivel a nyelvjárásban ritka, egyes és többes számban általában egyaránt megegyezik a nominativussal, pl.: gerasis vaikéli; pasilkidje sesūte ~ pasiilgtėja sesūte; o jus kva.i.las bobas ~ o jūs kvailos bėbos; mana mi*lemi vaikė"lei (mano mylimi vaikeliai). 4 Lásd: P. Jonikas, A Pagramantiso nyelvjárás, § 90, Kaunas, 1939, kettős végződései lehetnek: a vocativus és a nominativus végződései, pl. : 183 Több szótagú 7atövű émelléknevek egyes száma vocativus ir 0 tu mėtini || métinis me.i. ei.tėli; o tu sta.i.nini || staut.ninis drigam.te; o tu masitéli || maži'tėlis vaikéli| e) Amikor meglepetéssį ka su el szólítanak meg valakit, ka fontos dolgot ko közölve vagy kérve, a főnevek vocativusát használják. A hangsúly iš néhány ritka esetben a szokásos helyéről a tőre tolódhat, pl.: ditkrel; siūnel; į o tu mana vav.kieli maželi | Az ilyen hangsúlyozású megszólító ir esetekből sok van KeletLitvániában, különösen a dzsukok nyelvjárásaiban, pl. : (Druskininkai) jubzuli, vai.keli, jūzele; (Perloja, Nedingė) bobute, onute | A leírt nyelvjárásban az ilyen hangsúlyozású megszólító esetek ritkák, kihalóban vannak. Úgy vélik, hogy régiek’ Előfordul, hogy patetikusį ką an megszólítva, egyes számú megszólítás. a hangsúly a iš szokásos helyéről a szó végére ugorhat, pl.: elenurėm-Elenutė, į genurėmo Genutė, onuté~Onute, jeninutė=oJaninutė, dédi, jonali, mama, rétukali | Ilyen megszólítás. a nyelvjárásban ritkább a už hangsúlyozás, mint a szokásos hangsúlyozás Pl. például. Mivel a hangsúly į csak ritkán kerül a szó végére, ezért a hangsúly régi helye, ebben az esetben hangsúlyos lévén, megőrzi be (esetlegesen a szokásosan hangsúlyozott megszólító esetű alakok analógiájára) a birtokolt hosszúságukat, pl.: ma'md (vö. mama), teta (vö. t@ta), ele'nd (vö. elena). BOJIEE JELLEMZŐK ŰRLAPOK NEMZETSÉG, SZÁM H MALAC B TÓ MEDENCE FOLYÓ VÁROS 3. U. TPUHABELLIKEHE Pegtome 1. a) B cratbe ykasbiBaeTcsl, 4TO, Hapsly C MYKCKHM H JKEHCKHM pO JaMH, B roBope HMeeTCS H oOmuil poi HMEH CyumecTBHTeJbHbIX. Bee HMeHa CyleCTBHTe/IbHbIE O0UIEr0 pojia B roBope HMeIOT mnpeHeOpexHTeJbHOE 3Hayee. OHH MOryT ObiTb OJAHOKOpHEBble (kvéia ,,pasuHsi’‘) H ABYXKOpHEBhIE (gdbdesra ,,anHblii yenopek**). JÓLÉT MÉN LÉNYEGES ÁLTALÁNOS TERÜLET VANNAK ALAP Ha o (klipytd ,KoBbMIfIra‘“, susnd ,,NaplumBel, - BKa“), 0JHAaKO BCTPeyaioTci H C OCHOBaMH Ha a (tafskalas ,,GONTNHBbI ueJOBEK ), Ha ia (globis ,,KanHblil ueJioBekK““), Ha é (kuislé ,,KOTOpBIi 10Jr0 Bo3HTCA““). 6) Középső nem A melléknevek neve alveronizált B beszéde, mint H B AZ IRODALMI NYELVBEN. A melléknevek helyett A középső nem B Névmási, határozatlan mondatok például a szomszédos kemant nyelvjárások beszédében gyakran BLICTYNaeT KeHCKHH poJ, Hamp. : tai graži važiuot ,,KaK XOpoLIO exaTb“, tai graži laukė,,KaK Xopouio Ha yJauue‘. B) IlpnuacTHa, ocoGenHuo CTpajaTeNLHOTO 3aJiora, TOXKe HMEIOT CpejHHil POA, Hanp. : aukštyn Sukiojama „Yy TeGs (TBOH BOJOC) BBEPX MpHYECHBaeTcsa‘, 5 Plg, K. Būga, Kalbos dalykai, § 27. Perspausta iš,,Draugijos*, Kaunas, 1909 ir Lietuvių kalbos žodynas, 1, $ 36, Kaunas, 1924, 184 2. a) Be vienaskaitos skaičiaus, retais atvejais tarmėje turi ir dviskaitos skaičių. Naudininko, galininko ir įnagininko dviskaitos skaičiaus linksniai daiktavardžių, būdvardžių ir įvardžių, pvz., i : išgėriau du ali,,BbIMuJI du butelius midaus‘- ‘; širiem dviem mažiem vaikdm daviaii daugiafl,, 51M JBYM MAJIEHbKHM JeTsIM Jas GOJIbIne“; éjafi namo su aném dviém senom tetom,,9 es ZIOMOH C TeMH ĮBYMS CTapbIMH TeTSMH“. 6) mena uncJinTeJibHbIe di,,Ba‘‘, dvi „Be“ BO BCeX Majexax HMEIOT (bopMBEI TOJIbKO JIBOMICTBEHHOrO UKCJIA. B) B rosope mmpoko YroTpeOJISIOTCA BCe (OpMBbI JBOHCTBEHHOrO UKCJIA TaKHX MeCTOHMEHHH, Kak af „S“, wm,, TH, jis „OoH““, ji „oHa““, katrds,,KOTopbih““, katra,Kotopas‘‘, tds,3TOT‘, td „aTa“, ands,,TOT*, and „Ta“, šitas,,310T- *, šita „aTa“ H UMEH YHCAUTENbHBIX abidu, abidvi,,00a, o6e“ x vienudu, vienudvi „onnunu“, Hanp. : mudu „Mbi Ba“, mudvi,,Mbl nBe“, judu ,,Bbl JIBa““, juodu „oHH Ba“, rūodu,,3TH JBa“, tuodvi,,3TH nBe“, anuodu „Te nBa“ anuūodvi „Te Be“. 3. a) B roBope umeercsi CeMb majexeil, KAK H B JIKTEpaTypHOM Si3bIKe: HMEHHTEeJIbHbIK, pOJĮHTEJIbHbIĖ, ĮATEJIbHbIė, BHHHTEJIbHbIė, TBOpHTEJIbHbIK, MECTHbIH H 3BATEJILHbIH. 6) A főneveknek nincs olyan nyelvtani neme, amely élőlényeket jelölne, azonban ritka esetekben átvitt értelemben és sajátos helyi nyelvhasználatban ilyen nemük lehet, például : rugius pidvėm savėjė,,poxb KOCHJIH caMu‘‘; buvaii tévuds,,5 Obl Y ponnuTeJien“- “. B) Įlpyrne apeBHHE MecTHbIe nalle>xxH B roBope HCcUe3JiH, BMecTO HJIJIATHBa BbiCTyriaeT BHHHTeJIbHbIH Najex C NpejiJiorTOM į „B“ (emu į girią,, HAY B JieC'*, OJNHaKO BCTpEYalOTCs CJIyJaH, Korja BMECTO HJIJISATHBAa BbICTYNaeT HHEeCCHB, Hanp. : aš supyliau lovy,„S; 1 BAMA B KOpkiITO“. B pejikux ciyuasix B roBope BCTpEYaloTCs YXKe ajBepOHaNH30BaHHblE JįpyrHe MeCTHHIE NAaJIEXKK, Hanp. : eik laiuk nomen otciona‘‘, eik šalin,,NOHAM npoub, OTOHAH, eik velnidp, AIH K uepTy“. r) A nőnemű főnevek egyes számban végződéseik alapján különböznek a melléknevektől, többes számban azonban egybeesnek a melléknevekkel. BBaTeJibHbilė Mage JAPYrHX HMEH B roBOpe BCTPEUaeTCsl peke CYUIeCTBHTEJbHOro, H Kak B €JHHCTBEHHOM, TaK H BO MHOXECTBEHHOM YHCJE ero (opmbl COBNajaioT ¢ (DopMaMH HMEHHTEJIBHOIO Majexa.