Iš rytų aukštaičių tarmių daugiskaitos inesyvo formų istorijos

LITVÁN NYELV MORFOLÓGIAI FELÉPÍTÉS IR ANNAK FEJLŐDÉSE Li. E-T - U“V-0O Ss TS R MOK S LU AKADÉMIA IS KELETI FELFÖLDI NYELVJÁRÁSOK TÖBBSZÖRÖS BELSŐ FORMÁK TÖRTÉNETE K. MORKUNAS Megalapozott az a vélemény, hogy a mai litván nyelvi helyhatározó, amelyet jelen idejű belső helyhatározónak, illetve inessivusnak is neveznek, posztpozícióval képződött su *- Ezt mindenekelőtt a tafmės mutatja. Valamennyi keleti aukštaitis ir dzukas a szóvégi régi *- (vagy *-¢) lefordítva -i, az egyes számú inessivust így ejti: lauki! < *lauk-ėn az (> irodalmi nyelvbenlaukėje ), vagyis mint a žemi egyes számú ir eszközhatározói alakját, amely a következőből keletkezett iš *žem-ėn (> Uo. žemė); vö. ugyancsak a régi litván nyelvemlékek, amelyeket a keleti aukštaitis nyelvjárás alapján írtak, az egyes számú inessivus alakjai: sudeimi AK? 22,,, tami septyneti AK 485,, raszty PS* I 15,, a többes PS 1 43, számú eszközhatározó mellett él AK 52, képesség PS I 155. A mai (irodalmi) litván nyelv többes számú inessivusi formáinak laukuosė, šakosė eredetét bizonyítva iš *laukuos-ėn, *šakos-ėn, a nyelvészek meglehetősen gyakran a keleti ir aukštaitis nyelvjárások /aukuosi, šakosi formáira támaszkodnak, azt gondolva, hogy ir jų -i keletkezett iš *-ėn. A fenti formák eredetének kérdése azonban iš valójában nem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra iš tűnik. A többes szám inessivuszi alakjait: su -i — laukubsi, šakėsi, žievėsi, ( ževėsi, hs pirtysi ma — már csak a kelet-aukštaitiszek délnyugati része használja: Panevėžys, Krekenava, Ramygala, Truskava, Pagiriai, Siesikai, Pabaiskas, Gelvonys környéke (lásd a térképet — 1 ábra ). A kelet-aukštaitiszek másik déli része — Lyduokiai, Molėtai, Širvintos, Musninkai — környéke to a következő esetformákat használja su -e: laukuose, šakėse, žievėse, pirtyse; ilyeneket ! Más tövű főnevek egyes számú inessivusi alakjainak utópozíciós magánhangzója a keleti aukštaitisi ir dzūk nyelvjárásokban kiesett, vö.: galvo, pievo, žemė (Panevėžys), medy, vagoj, sdujij „saujoje“, dabė(j) „duobėje“, upij „upėje“, pirty (Gelvonai, Pabaiskas), rufikaj „rankoje“, valdžioj, akmeny (Debeikiai), kely, šakoj, duobėj, aky, tufguj (Linkmenys), l6voj, gerklėį, širdzij, nėsij (Kaniava, Varėnos raj.). * A lengyel katekizmus Ledesma és a litván Daugsza és az Anonymus katekézisei a krakkói eredetik 1605 nyomán és évben Ernst Wolters újranyomása interlineárisan kiadta katekézisei Sittig, Gottingen, 1929. AK=Anoniminio 1605 m. katekizmo tekstas, DK=M. Daukšos 1595 m. katekizmo tekstas. 3 PS=Syrwids Punktay sakimu (Punkty kazan), Teil I: 1629, Teil II: litvánul és 1644, lengyelül, rövid nyelvtani bevezetővel kiadta Dr. Franz Specht. Göttingen, 1929. 10, A litván nyelv morfológiai szerkezete, ir annak fejlődése 145 ~5¢Smn -$e Všn -SeSv s*Uip . / Ds = 2 eVžns eDpl ith eTr 7 SeDbk «g 5-56 5 || “Se el -seTTgn -5-5 “s*KureSkm -SeKtks’ o.kn olor u eDglš" + Vd: of” - “5S seAln ge Po . d i =$,-S$ui, Ls rr ki į ež „s"je “Mit Be $,-Sus Ad bt a šuodynčis,,. ~SeGdr sbS,-se T 0, „AZ SRePbra "SE0Msp 29 “+ Pb = p KzR o Pose AAS J Mi 1 ábra A többes számú inessivus végződéseinek — [Mondja] -su, -sui, -se, -sa, -si, -sol, -s’, -§ — elterjedése a felső-litván nyelvjárásokban. A vonalkázással jelölt területen a szóvégi rövid magánhange zó redukció következtében átalakul i. Vk — nyugati felső-litvánok. Vd — közép-aukštaitisiek. R — keleti aukštaitisiek. Dz — dzūkai. A lakóhelynevek rövidítései a következők, mint ir „A litván nyelv szótára“ (I—VI, Vilnius, (A térkép a 1941—1962). litván nyelvatlasz számára összegyűjtött, a Litván SZSZK MA Litván Nyelvés ir Irodalmi Intézetében található nyelvjárási anyag alapján készült.) 146 y alakok (az -e) alaknak ir különálló dzsuk nyelvjárásokban — Dūkštas, Valkininkai, Daugai. A keleti aukštaitis nyelvjárási terület teljes északi (legnagyobb) részén ma a többes számú inessivus megrövidült alakjai használatosak, pl.: didelivos’ (-s*' lágy = -s), geriios’, miskuos’, svečiuos', gerds,’ pačiės', šakės', didetės', akys', pirtys' (Linkuva, Joniškėlis, Pakruojis, Šeduva); didelivos, gerubs, miškilos, svečiuos, gerds, pačios, šakės, didelės, akys, pirtys (Biržai, Vabalninkas, Kupiškis, Pandėlys, Rokiškis, Zarasai, Dusetos, Anykščiai, Utena). Felmerülhet a kérdés, hogy a fent ar említett keleti aukštaitis su -e dzsük nyelvjárásokban a többes ir számú inessivus formái nem újak, ezek a ar nyelvjárások nem vették į át őket az irodalmi iš nyelvből. Hogy ez nincs így, azt a régi litván nyelvemlékek mutatják. K. Širvydas írásaiban többnyire a többes számú inessivust használja su -e, pl.: knigose szvyntose linksmibese PS I 335, ižsakitose ne PS I 7,,, piktuose iu darbuose PS 1 31,4_s,,, namuose PS I 32,,, ažudraustose PS II 4,,, gardibese PS 11 4,,, sirdise PS II 47,. F. Specht véleménye szerint a Širvydas-nyK. elvjárás valódi többes számú inesszívusza a következő volt su -i (-y), Formen, o die durch su -e den Einfluss der Schriftsprache entstanden sind?. Špecht nem tudta, hogy ez utóbbi formákat ma a keleti aukštaitis ir nyelvjárásokban használják*. E vélemény helyességét azonban már jo önmagában az a tény is kétségessé teszi, hogy magánhangzóval rendelkezik -e A „Punkty I sakymų“ rész teljes egésze (valamennyi szófaj valamennyi ir tövének) többes 229 számú inessivusi alakjai, a III. o részben található iš eseti alakok 143 to su -e van 129, su -a — 10 (runkosa 1,,, 2545, kuriosa 94,4, dienuosa 95,,, žadžiosa 149, piktibesa 1683, kitosa 201.4, wietosa 202,, tamsibessa 243,, knigosa 254) ir csupán 4 van su -i (böjtökben 6, zsírokban 9419, amelyekben 9433, szükséges 96,,). Ha általában véve Širvydas ar nem kerülte el más nyelvjárások ir korábbi litván ta írásainak hatását, ez a hatás jo soha nem homályosította el magának a nyelvjárásnak a sajátosságait“. A to bemutatott statisztikai adatok ugyanis azt mutatják, hogy a „Punktai” szerzője nyelvjárásának valódi többes számú inessivusi alakjai ezek voltak ne su magánhangzóval -i (vagy -a), hanem su -e. Figyelemre méltó ir az a tény, hogy a formák csak su -i ir -a a „Punkty*” II részben fordulnak elő, amelyben más nyelvjárások elemei nagyobb számban I fordulnak elő, mint a részben”. Vagyis a többes su -e számú inessivusi formák a keleti ne aukštaitis nyelvjárásokban újonnan (az irodalmi nyelv hatására az utóbbi évtizedekben) keletkeztek; már sokkal régebbi időkben is használták őket. Mi a tų formák eredete? Ha abból a véleményből indulnánk ki, hogy a keleti aukštaitis (és a dzsūk egy részének) ma használatos többes számú inessivusának közvetlen prototípusa posztpozícióval rendelkezett *-én esetében nem lenne világos, miért jelentek meg egyes helyeken iš -i, máshol o pedig — -e. Talán ott, ahol a to ragozott alakokban -e, a iš posztpozíciók korábban elvesztették a tautoszillabikus mn-t? Ennek azonban nincs alapja, mivel a diftonguen ssá válás idején in más alakok *-én az összes keleti nyelvjárásban még épségben megvolt (vö. a már említett tų nyelvjárási egyes számú eszközhatározói esetet: žemi * Vö. Sirwyds Punktay sakimu (Punkty kazan)..., herausgeg. von. Dr. Franz Specht, p.:16*, 31*. 5 Vö. ugyanott. $ Vö. a „pontokban” meglehetősen ritkán előforduló am, an, em, en kettőshangzókat (amžinu dpitamsemis II 364, 11 1425,, brangiu 11 2074, žemčiuguose 11 179s, azudenktu 11 1895, nendres 11 99s, niopkenčia 11 14233) a keleti aukštaitiszi um, un, im helyett (umžynon in I 630, tumsibi II 1423, brungiu 1 29s, žimčiugus 11 3693, džudingie II 1835, nindres 11 99193, niopkinčia II 143;). 7 A „Punktų II sakymų” része, 15 amelyet Širvydas halála évében adtak ki, úgy tűnik, a kiadók jobban átdolgozták. po K. < *žemėn és az egyes számú helyhatározói eset miški < *miškėn). 10* 147 Feltehető az is, hogy az -i és -e végű többes számú inessivusi alakoknak különböző posztpozícióik voltak; e feltevés alátámasztására azonban egyelőre szintén nincsenek adatok. Ezért vizsgáljuk meg, hogy az említett alakok fonetikailag nem származhattak-e egyetlen alakból. Kiderül, hogy a keleti aukštaitis nyelvjárások szóvégi vokalizmusának törvényei valójában nem mondanak ellent ennek a nézetnek. Azokban a nyelvjárásokban, amelyekben ma a többes számú inessivus alakjai: laukuosi, šakosi, a nyílt és zárt szóvégi rövid e a végződésbeli magánhangzók redukciója következtében i magánhangzóvá vált, vö. e nyelvjárások egyes számú megszólító esetét: vaiki, többes számú tárgyesetét: kdrvis, katis, pusis, Sakis; ]}hi 乐亚 马会 tungaanut? 趣赢♀♀♀♀- We need fix malformed? Need output only structured. Also first translation inaccurate original azokban a nyelvjárásokban, amelyekben az inessivusi alakok laukuose, šakose, az említett e teljesen megőrződött, vö.: vaike; karves, katės, pusės, šakės (vö. továbbá K. Širvydas többes számú tárgyeseti alakjait: žmones PS I 260,, karalistes PS I 273,, sunkibes PS II 37,5, duobes PS II 39,). Ez azt mutatja, hogy az inessivusi laukuosi, šakosi alakokban az -i szintén a rövid -e®-ből keletkezhetett. Ha azonban elismerjük az említett alakok ilyen eredetét, egyúttal azt is el kellene ismernünk, hogy a régebbi többes számú inessivusi alakokat *laukuos- -en, *šakos-- en (vagy *Jaukuos-ę, *šakos-ę) a keleti aukštaitis nyelvjárásokban egyáltalán nem használták. Lehetséges volt ez? Az egyes számú, *-én utópozícióval képzett inessivus mellett egyes litván nyelvjárásokban hosszú ideig még a régi (indoeurópai közös) végződésű többes számú inessivust is használták, például: laukuosu, šakosu (vö. óind dšvėsu, dsvasu, ószláv dusėxo, rekax8). Az ilyen típusú többes számú inessivust a 16. század valamennyi königsbergi litván kiadványában megtaláljuk —M. Mažvydas, B. Vilentas, J. Bretkūnas írásaiban? D. Kleinas is ezt írja 1653-ban megjelent grammatikájában („Grammatica Litvanica“): „A többes számú helyhatározói ablatívusz ragját illetően a litván írók körében nincs egységes vélemény. Egyesek úgy vélik, hogy ragjuk fu, mások szerint —fe, megint mások szerint —/a“*. A -u végződésű többes számú inesszívusz a keleti aukštaitis nyelvjárás alapján írt régi iratokban is előfordul. Például az 1605. évi Anonim katekizmusban (AK) e ragozási eset 24 alakja mind -u végződésű (Metūsu 7,,, paskundosu 41,5, dungūsu 4333, 4494, dunguosu 46,5, Dunguosū 48, Kitésu 504, dalosti 505,, kuriosu 60;s, tosu 63,, dienosu 63, kuriosū 63,, szwintiisu 63,,,darbiisu 70,5, gerybesi 7015, szwintosu 70,4, szwintésu 764, Giertisu 784, deruncitisu 7849, dayktiisu 784, ios 87,5, métisu 87,4, metisu 87, nusideimūsu 106,,). 8 K. Būga „A litván nyelv szótárában” megadta az akysi többes számú inesszívuszi alakot, amelynél megjegyezte, hogy Anykščiai és Kupiškis nyelvjárásában az idősebb nemzedék beszédében fordul elő (vö. K. Būga, Rinktiniai raštai, III, Vilnius, 1961, p. 359). Ennek az alaknak a *akysėn-ből való származtatása (vö. ugyanott) nagyon kétséges. K. Būga az akysi mellett az An. (= Anykščiai) és Kp. rövidítéseket adta meg. (=Kupiškis), nem jelölte meg azokat a kisebb lakott helyeket, ahol a forma hallható volt. Valójában Anykščiai, Kupiškis (például Kavarskas, Karsakiškis környéke) irányában délnyugatra még ma is előfordulnak a megrövidült többes számú inessivusi formák (például akys) mellett a végső -i magánhangzóval álló formák is (akysi), amelyek redukció révén az -ė-ből keletkezhettek (magában Anykščiaiban, valamint Kupiškisben sem változik a szóvégi rövid e i-vé). 9 A többes számú inessivus főként -4 végződéssel akkoriban (például az 1578. és 1589. évben) a porosz hatóság által litván nyelven közzétett rendeletekben is előfordul, vö. A porosz hatóság levelei, intései és elbeszélései litván parasztokhoz, Vilnius, 1960, 1. sz.; Régi litván olvasmányok, Kaunas, 1927, 59., 61. és köv. o. i 10 Lásd. Az első litván nyelvtan, Vilnius, 1957, 434. o. D. Klein számára fontos volt az írott nyelv szabványosítása. Ezért azt javasolja, hogy a hímnemű többes számú inessivusi formákat se, a nőneműeket pedig —sa végződéssel használják (vö. ugyanott); ezt a szabályt ő maga is követi nyelvtanában. 148 Úgy tűnik, hogy a többes számú inessivus a *-én utópozícióval a középés részben a nyugati litván nyelvjárásokban kezdett a legkorábban használatossá válni. Már a Litvániában megjelent legelső, a közép-aukštaitis nyelvjárás alapjára épülő (katolikus és református) kiadványokban az -e végű formák uralkodnak. Például M. Daukša „Katekizmusában” (1595) mind a (61) többes számú inessivusi forma -e végű, a „Postilė” (DP!) első 100 oldalán található 244, e ragú alak közül 237 -e végű, 5 -a végű (pacžiosa 2759, walosa 304, szirdissa 303, szwétessa 3335, ritūsa 58,), továbbá 1-1 -u és -i végű (wistiktūsu 35,0, dienosi 583,); M. Petkevičius „Katekizmusában” ! ? a 103 forma közül 98 -e végű, 5 pedig végső magánhangzó nélküli (ndmuos 76,;, Wisuos 90,, sunkibes 116,, baisibes 135s, pamokstuos 148,,). | A közép-aukštaitis nyelvjárásból az -e végű többes számú inessivus valószínűleg a keleti aukštaitis nyelvjárásokba is elterjedhetett'®. Azt a feltevést, hogy ezek a formák nyugatról kelet felé terjedtek, úgy tűnik, maguk a keleti litván nyelvjárások (Linkmenys, Švenčionėliai, Švenčionys, Adutiškis, Tverečius, Gervėčiai, Lazūnai) is megerősítik, amelyekben még ma is használatos a régi végződésű többes számú inessivus ! *, pl.: kritmuosu, miškuosū (a krimuos, miskubos mellett), šakosū, duobėsū, akisū, (az akysū, akysu mellett), turguosu (a turguos mellett) (Linkmenys); sakdsi, dulkésu, žievėsū, nycysu (Tverečius), jūosu, Smurgdinysu (Gervėčiai), vaftuosu, ūpėsu (Lazūnai). Igaz, az egyes keleti nyelvjárásokban a többes számú inessivusnak másféle alakjai is előfordulnak. Például az adutiškisi nyelvjárásban a megrövidült alakok (pl. miškuds) vagy az -u végű alakok (pl.: pievasu, akysū) mellett még a következő alakok is vannak: miškuose (vagy miskuoset), ilgūose:, akysel, šakūsw (i = hátrább képzett i). A többes számú inessivus miškiosoi alakja a *miškuosėn alakból keletkezhetett, akárcsak e nyelvjárás egyes számú instrumentalisalakja, a pusdr, a *pusén alakból. De aligha így történt. Régebben ugyanabban a nyelvjárásban ugyanazon eset kettős alakjai nem lehettek használatban — közülük valószínűleg csak az egyik új. Az -# végű alakok régiségét nem bizonyítja a többes számú illativus (mozgó belső helyhatározó eset), amely az adutiškisi nyelvjárásban, akárcsak a szomszédos nyelvjárásokban, a többes számú inessivusból úgy képződik, hogy ahhoz az egyes számú illativus alapján -n15 járul, vö.: miskiosun, žirniuosun, šakdsun, dilkésun, durysun. A többes számú illativus miškūosoim az adutiškisi nyelvjárásban nem fordul elő. Ez arra enged következtetni, hogy e nyelvjárás többes számú inessivusa miskiios bi '! DP=Postilla Catholicka. Azaz: Az egész év minden vasárnapi ünnepének ir evangéliumai magyarázata. Mikalojus Daukša pap, a medininkai kanonok által, litvánból lefordítva. Vilnában A Tudományos Akadémia nyomdájában (A példák 1599. számai a po lapokat és a sorokat jelölik.) ir 12 A litván nyelvemlék nyelvjárásának kérdéséről lásd: J. Kruopas, Dėl M. Petkevičiaus Katekizmo (1598 m.) nyelvjárás, „Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai“, serija A, t. 2 (3), 1957, p. 191 kötetek. 'š A morfológiai formák migrációjának esetei a litván nyelvjárásoiš kban valóban előfordulnak, vö. a szomszédos keleti, középnyugati aukštaitis nyelvjárásokban elterjedt dzsúk ir formákat: dudiau „szőttem- ”, matiaū „láttam” — Musninkai, Čiobiškis, Padaigai (Upninkai környéke- ), Gegužinė, Palomenė, Žasliai, Navininkai (Kalvarija járás); būtau „lennék“, sakgtau „mondanék- “, turėtau „kellene birtokolnom“ — Užuguostis, Jieznas, Punia; aifai „mennél- “, kastai „ásnál“, sakytai ,sakytum, sėdėtai „ülnél“ — Jieznas, Prienai, Kapsukas, Kalvarija. '4 Más nyelvjárásokban csak egy-egy, határozószósult, a régi helyhatározói végződésű forma fordul elő, vö. su netoliesu (Subačius). '5 Az ilyven többes számú, ilyen módon képzett alakját a ir délnyugati keleti aukštaitis nyelvjárás egy része használja (Gelvonai, Pabaiskas), vö.: miškuosin, Sakosin, pirtysin (< „erdőkben, ágakban, fürdőkben”; a többes számú inessivus: miškuosi, šakosi, pirtysi + n az egyes számú ilyativus alapján: miškan, Sakon, pirtin). 149 új. Valójában az ilyen típusú alakokat (a -4:-val/-vel) gyakrabban használja a fiatalabb nemzedék. A Tverečius-i nyelvjárásban és a szomszédos nyelvjárásokban az egyes számú inessivus alakjai egyértelműen befolyásolják a többes számú inessivus alakjainak fejlődését. Az egyes számú inessivus: šakėj, žėmėj alapján ott a -j a többes számú inessivus ugyanazon töveihez tartozó alakokhoz is hozzáadódik? *, vö.: jiendsui, Sakdsui, dūlkėsui, žievėsui (Tverečius). Később a -ui végződés helyenként más tövű inessivusokra is általánosodott, vö.: miskuosui, geruosui, kitūosui, trijūosui (Sekonai, Ignalina járás). Lehetséges, hogy az egyes számú inessivus hatására az Adutiškis környéki nyelvjárás többes számú inessivusa is változáson ment keresztül. Csakhogy itt minden névszótőre az -» végződést általánosították az adott nyelvjárás egyes számú inessivusának olyan alakjai alapján, mint: gall (< *galén), kaklėi, mėšloi, stalėi, Siler, duksoi, balsėi, kimsėi „kemse”. Hasonlóképpen alakulhattak ki Lazūnai többes számú inessivusának -i vagy -br végződésű alakjai is, pl.: métuosi, juosė". Annak a feltevésnek, hogy a -e végű többes számú inessivus nyugatról kelet felé terjedt, mintegy ellentmondanak M. Daukša, a közép-aukštaitis nyelvjárás képviselőjének alakjai: kuriose DP 10,,, anosę DP 10;,, réikalise DP 184, Egyes nyelvészek véleménye szerint 8 ezeknek az alakoknak a -¢ eleme azt mutatja, hogy abban az időben (a XVI. század végén — a XVII. század elején) az inessivus utópozíciójának magánhangzóját nazálisítva ejtették. Vizsgáljuk meg, hogy M. Daukša írásaiban a többes=es számú inessivus utópozícióját mindenütt ę betűvel jelölték-e, vagy ez a betű valóban nazális magánhangzót jelölt. A fent említett „Postilė“ (1—100. o.) 237 többes számú inessivusi alakjában az utópozíció magánhangzóját így jelölik: g —72 alak (közülük egy -¢ végű alak —kuriose 5234), ia (anosid 83,, mūriosia 11,5, daiktūsia 22,5) —54, é (kuriūsė 2,5, namūsė 3, néteisibesé 339) —37 és e (kuriosé 2,5, gūlūse 5;) —74; a „Katekizme“: ę — 20, ė —24 és e —17. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a nazális jelöléssel sehol sem írják az ia-t és az é-t. Ha figyelmesebben megvizsgáljuk Daukša helyesírását, látni fogjuk, hogy az említett (nazális) jel az ia és az é esetében szükségtelen is, mert a ¢ betűvel nem a nazálisan ejtett postpozíciós e-t, hanem az egyszerű széles ¢'®-t jelölték. Hogy valóban így van, azt mutatja a széles (a szóvégi és a tőbeli) e ugyanilyen jelölése más esetekben is, vö.: bildiomé DK 6054, turimé DP 1, és gčidžemę DK 61,4, wadinamę DP 2,; passakikitė DP 1,,, Passakikite DP 1,, és Eikite DP 10,,; (egyes szám eszközhatározói eset) métu DP 2,, és metii DP 2,,; téisus DP 243, méite DP 3,; és nuteisinimo DP 1,,, weidą DP 104; izgélbetoio DP 144 és ižgetbetoio DP 13,, Daukša a széles e-től nem különböztette meg az elöl képzett a-t sem; ezért ő így '6 Vö. K. Būga, Válogatott írások, III, p. 359. " Iš Lazūna különböző, e környékbeli litván nyelvjárásokat kutató kutatói a többes számú inessivus igen változatos alakjait adták meg, vö.: kuruosui, ažaruosui, ūpėsui, juosui; paldcuosa (lásd: P. Arumaa, Litauische Mundartliche Texte aus der Wilnaer Vidék nyelvtani megjegyzésekkel, Dorpat, 1930, p. 33, 34); mokyklosu, nastruosū; vartuosui, keturosui „keturiese“; Valdzikuose, dviejose; Bebrėnuosa; trijuosai „trise“; Lazūnuosi, Titkūnuosi; juosm (lásd: J. Senkus, Kai kurie Lazūnų tarmės ypatumai, „Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai“, serija A, t. 1 (4), 1958, p. 187; Laziiny tarmės tekstai, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, t. 2, Vilnius, 1959, p. 216 és köv.); vaftuosai, dzvijosm, jdujoseij. (lásd E. Grinaveckienė, Tarmių medžiagos rinkimas lietuvių kalbos atlasui, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, t. 3, Vilnius, 1960, p. 193). 18 Vö. J. Otrebski, Gramatyka języka litewskiego, III, Warszawa, 1956, p. 27. '2 A széles e-t külön jelekkel jelölve (a jelek változatossága nyomdai hiba miatt is kialakulhatott), Daukša ezt a magánhangzót el akarta különíteni a keskeny e-től (=ė). A keskeny e Daukša írásaiban sehol sincs nazalitásjelöléssel ellátva, vö.: paddre DP 1,3, uždėio DP ls, wirszutinemis DP lg, geribiū DP lg. Az ilyen esetben egyik-másik szóban előforduló g (vagy g) az e helyett korrektúrahiba („A Postilában” a hibajavítás során olykor kijavították). 150 pat változatosan van írva, vö.: fabidusę- (i) DK 61g,, saldzéuses DK 1274, saldžeusėmę DK 86;,, Wireuses DK 133,4; géréus DP 243, géreus DP 2,, dzeugsmii DP 2,. Így nincs alapja annak a feltevésnek, hogy Daukša a ¢ betűvel nazálisan ejtett többes számú inessivusi posztpozíció magánhangzóját, az -e-t jelölte volna. E magánhangzó nazalitását saját „Katekizmusában” M. Petkevičius sehol sem jelölte (igaz, a nazális magánhangzókat nagyon ritkán és következetlenül jelölte); A -e posztpozíció nazalitásáról D. Kleinas semmit sem mondott (nyelvtanában a nazális magánhangzókat külön tárgyalta, és 2°-kal jelölte). Ez azt mutatja, hogy ez az -e már jóval régebbi időkben elveszítette nazalitását- ?!. Következésképpen a többes számú -e ragos inessivus is még az első, nyelvjárási alapon írt nyelvemlékek megjelenése előtt bekerülhetett a keleti aukštaitis nyelvjárásokba. tų A többes számú inessivus formái su -e (elöl képzett magánhangzóval) a keleti aukštaitis nyelvjárások nagy területén való elterjedését főként az a tény okozhatta, hogy ezek jobban, mint a régi alakok to (az -u-val) igazodtak az egyes számú inessivushoz. A litván nyelv régi írásos emlékeiből és a mai nyelvjárásokból itt bemutatott adatok, valamint azok elemzése lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a keleti aukštaitis nyelvjárásokban használt laukuose, šakose többes számú inessivusi formák régebbiek, mint a nyelvjárási terület délnyugati peremén használt laukuosi, šakosi alakok. Az utóbbi formák az -i végződés miatt a szóvégi magánhangzók redukciója révén már lerövidült iš -e ( <*-én), o ne közvetlenül iš *-én. H3 HCTOPHH ®OPM HHECCHBA MHOXECTBEHHOTO UHCJIA A KELET-AUKŠTAITIS NYELVJÁRÁSBAN K. MOTIVÁCIÓ Összegzés A hagyományos vélemény szerint a lett nyelv kelet-aukštaitis nyelvjárásában jelenleg használatos közvetlen többszörös számú birtokos esetének végződése *-en volt. Ezt a véleményt a birtokos eset egyes és többes számú alakjai mint egyetlen számjegyű alakok nyelvjárási formái is megerősítik. Ha azonban a birtokos eset egyes számú alakjai magánhangzós -i végződéssel (pl. miski<*miskén> a köznyelvi 53. miškė «az erdőben» mellett) a kelet-aukštaitis nyelvjárás teljes területén jellemzőek, akkor a birtokos eset többes számú alakjai ugyanazzal a magánhangzóval (pl. miškuosi — a köznyelvi 3. miškuosé «az erdőkben» mellett) csak e terület délnyugati peremén használatosak, azaz Paniavėžys, Krėkenava, Ramygala, Joniškis, Siesikai, Tabariškės, Gaižiūnai településeinek környékén. [Ina ocTaJbHBIX BOCTOYHOAYKIUTANTCKHX TOBOpOB CBOHCTBEHBI COKpalleHHbie (OpMbl MHECCHBA MHOMKECTBEHHOrO 4YHCJA, Hamp., X Pig. Az első litván nyelvtan, 418. és köv. o. 21 Az, hogy a litván középés nyugati nyelvjárásokban a . többes szám inessivusának korábban posztpozíciója volt, *-ėn, azt a belőle képzett többes számú adessivus (a jelenlegi helyhatározói helyinvisus) formái mutatják, pl.: bediewiūsemp DP 4453, iszmintįgesniūsemp DP 66,3, Zmonesgmp DP 675, tūsemp DP 67,6. Hozzá lehet tenni, hogy az 1605-ös anonim katekizmusban a többes számú adessivus alakjai egyáltalán nem fordulnak elő, K. Širvydas „Punktusaiban” pedig csupán néhány névmási alakot találunk: to PS II 2040, iuspi PS II 2414), amelyekből a többes számú helyhatározó posztpozíciójának régebbi kiejtéséről a keleti aukštaitis nyelvjárásokban semmit sem tudunk meg. Ilyen adatokat a mai litván nyelvjárásokban sem találunk. A Lazūnyból közölt többes számú adessivusi alak, jūsemp (lásd A. Laigonaitė, Pašalio vietininkai dabartinėje lietuvių kalboje, „Kai kurie lietuvių kalbos gramatikos klausimai“, Vilnius, 1957, 30. o.), az -emkettőshangzóval, úgy tűnik, nem tekinthető e nyelvjárás valamivel mélyebb ókorának maradványaként. 151