Dėl senųjų baltų teritorijos pietryčių ribos

RECENZIÓK DEL ŐSI BALTI TERÜLET DÉLKELETI HATÁRA B. B. Cenos, bBaaro-upanckuii KoxTakT B. [IuenpoBckoM JieBoGepexbe, «CoBeTckast apxeosiorusi», 1965, Ne 4, p. 52—62. 1962 m. pasirodžiusi V. Toporovo ir O. Trubačiovo monografija ,,Aukstutinés Padneprés hidronimų lingvistinė analizé“! susilaukė plataus atgarsio mūsų šalyje užsienyje. ir Tas atgarsis neapsiriboja vien daugeliu recenzijų bei anotacijų, bet yra kur kas svarbesnis. Minėtoji monografija tapo dalykiškų svarstymų bei diskusijų objektu tuo stimuliuojančiu pamatu, kuris ir skatina tolesnius ieškojimus tyrinėjimus?. ir Ma még túl korai megjósolni, hogy a monográfiában ar felvetett valamennyi gondolatot és hipotézist a ir jövő kutatásai igazolják-e, azonban a legfontosabbak jų (balti hidronimák jelenléte egészen A Seimas medencéjének, FelsőA Dnyeper menti balti és ir szláv hidronimák relatív kronológiája megcáfolhatatlanul fennmarad. Az egyik legfontosair bb újabb V. Toporovo ir O. Trubacsov monográfiájának következtetései a balti víznevek elterjedésének délkeleti határának meghatározása, valamint a ir balti–iráni közvetlen nyelvi kapcsolatok megállapítása voltak. Ši a bátor következtetés jelentősen módosította M. Fasmer állítását, miszeriir nt a baltiakat az irániaktól már az i. e. 1. évezred utolsó évszázadaiban szláv törzsek választották el. Az anyagi kultúrát, amely elválasztotta az északi irániakat a déli baltiaktól, a régészek általában Juchnovo- (egy lakóhely neve) kultúrának nevezik. Az utóbbi évekig a Juchnovo-- kultúrát egyöntetűen a B. H. Tonopos, O. H. Трибачесе, ЛИНГВИСТИЧЕСКИЙ АНАЛИЗ ГИДРОНИМОВ ВЕРХНЕГО ПОДНЕПРОВЬЯ, МОСКВА, 1962. ? Például a po „Felső A „Felső-Dnyeper-vidék hidronimáinak nyelvészeti elemzése” című monográfia megjelenését követően megtartott két nagyszabású toponimikai konferencián legalább több előadás szerzői, akik a balti helynevek szubsztrátumának problémáját vizsgálták, az említett monográfiára támaszkodtak, vö. ir O. H. Tényezők, a K származás o kérdésére THApOHHMA Mocksa, köt. : Bceecoiosnas kondepenunss no TonoKHMHKe CCCP (Tesucs 10K71afoB H COo6mennū- ), Jlennurpas, 1965, p. 100; A. C. Ctpeix ak, OCHOBHblE IHAPOHHMHYECKHE apeaJibi Cpeaune-noanenposckoro JieBo6epexbssa, ten pat, p. 131; B. A. Kyukennu, I'aapounMHYECKHe HCCJIeJĮOBaHHS5S MH HCTOPHKO-reorpauyeckas PeKOHCTPYKUMS TONOHHMHUeCKOTO Aanamwagra, kn. : III köztársasági omomactuusa (rigponimiuna) koudepenuis (Tesn), Kuis, 1965, p. 31; B. I. Ilerpos, Baaruka i caaBika B rizpowimii Ykpainm, ugyanott, p. 115. 239 szlávoknak. Talán elsőként ennek a kultúrának a szláv jellegét kérdőjelezte meg H. Mora, azt gyanítva, hogy balti ji lehet. Hazánk egyik leghíresebb régésze P. Tretjakov, aki a Juhnovói kultúrát szlávnak tartotta, később (1963 megváltoztatta véleményét. véleményét megváltoztatta. Azonban A Juhnovói kultúra etnikai hovatartozásának problémája ezzel még nem oldódott meg. Ezt a problémát a nyelvészet, különösen a helynévkutatás adatai alapján ir Sedov régész oldja meg „A balti–iráni kapcsolatokról” című tanulmányában V. Sedov régész a tanulmányában „A balti–iráni kapcsolatokról A Dnyeper bal partján“. Az érvelés részleteibe való į belemerülés nélkül megemlíthetők a legfontosabb következtetések, amelyek nagy segítséget nyújtanak a balti–iráni, illetve balti–szláv nyelvi kapcsolatok iránt érdeklődő nyelvészeknek. Mindenekelőtt a szerző azt állítja, hogy A Juchnovo-kultúra kétségtelenül balti. A szerző ezt írja: „A korai vaskor régészeti és toponimikai térképének ir részletes összevetése igazolja azt a következtetést, hogy az iráni jövevényszavak többsége A Szejm vidékén szkíta törzsek maradványai..., ir arra enged következtetni, hogy a balti eredetű víznevek jelentős része A Szejm medencéjében fennmaradt iš tų azoknak az időknek, amikor itt éltek a Juchnovói kultúra törzsei” (p. 57). Ši a tárgyi kultúra emlékeinek alapos összehasonlító Seim-medmo encei elemzésén alapuló következtetés teljes mértékben megerősíti V. Toporov ir O. Trubačov hipotézisét a balti–iráni nyelvek közvetlen kapcsolatainak meglétéről a Szejm-medencében. A nyelvészeket azonban minden bizonnyal leginkább a balti–iráni kapcsolatok meghatározott időpontja fogja érdekelni V. Sedov cikkében. Mint ismeretes, pusztán nyelvi adatok alapján ezt a dátumot nem lehetett meghatározni (a víznevek nyelvészeti elemzése legfeljebb e kapcsolatok relatív kronológiáját mutathatja meg). V. Sedov véleménye szerint a Juhnovi kultúrát į A fehéroroszok körülbelül Kr. e. a. V–IV. m. e. Balti mozgalom į Valószínűleg a leggyorsabiš ban lezajlott északi, iš talán a Deszna-medencei (eseményt) követően. Vadināj baltu–irāņu valodu kontaktiem vajadzēja sākties ap V— IV a. p.m.ē. m. e. V. Sedovs be mēģina noteikt, cik ilgi varēja ilgt baltu–irāņu kontakti. Jo viņaprāt, baltu–irāņu kontakti, kas sākās ap V— IV a. p.m.ē. m. ē., varēja turpināties aptuveni četrus piecus gadsimtus līdz mūsu t. y. ēras sākumam. Paseimes irāņu (skitu) ciltis, baltiešiem ierodoties į Az északiakat iš átvéve, akik valószínűleg nem vonultak el, hanem o a közös korszak kezdete előtt az idegen bevándorlók által asszimilált baltiak voltak. Iš az itt elmondottakból (még ha e kijelentések egy részét a jövőben módosítani is kellene), látható, hogy a Szejm-medence valóban a balti–iráni nyelvek közvetlen érintkezésének helye volt. Be abból, most már semmi kétség, hogy Paseimė baltiak — A Juchnovói kultúra — örökösei a déli balti csoport perifériktų us része, amely később iš érkezett oda és, úgy tűnik, korábban tűnt el, mint a už többi Dnyeperi baltiak. Így V. Sedov cikke „A balti–iráni kapcsolatokról a Dnyeper bal partján”, amelynek megjelenését részben az említett Toporov iš V. Trubacsov monográfiájának következtetése a balti–iráni közvetlen nyelvi kapcsolatokról ir O. a Szejm medencéjében, maga is csak megerősítette a régészeti adatok elemzésével levont következtetést, ám megállapította a balti– Sedov több, a baltiak múltjához kapcsolódó ne munkát is írt:-lkalmaztą ásával, amelyek közül a legfontosabbak: ir jelentősége lehetett a korábban említett + 3 V. Toporov–- Trubacsov ir monográfia su B. B. Ce108, Cjnenbt BocTounoGaatuiickoro norpe6ajsuoro o6psa/ta B Kypramax ApeBHeli Pycn, «CoBerckas apxeojorns>, 1961, Ne 2, p. 103—121; B. B. Ce os, Kyprans arBaros, ten pat, 1964, Ne 4, p. 36—5l1, kt. ir 240 az iráni kapcsolatok hozzávetőleges időpontját. Módszertani szempontból ez nagyon fontos, mivel a helynévkutatás és a régészet együtt haladva igen fontos ismeretekkel szolgálhat a népek történetének legősibb korszakáról. Ebben az esetben az az érdekes; hogy a helynévkutatás felderítő szerepet töltött be, amelynek nyomdokain haladva más területek kutatói nemcsak hogy nem tévedtek, hanem megerősítették a helynévkutatás előzetes" következtetéseit is. A. Vanagas A SZLÁV NYELVEK MORFOLÓGIATÖRTÉNETÉNEK VONÁSAI II. C. Kysnenos, Ouepkn rio Mopo/iorau npacaaBsHckoro si3bika, Mocksa, 1961, 144 p. P. Kuznecov, a szláv nyelvek neves szakértője könyvében a főnév és az ige protoszláv ragozási rendszereinek kialakulását vizsgálja, és érinti e rendszerek fejlődésének néhány mozzanatát a szláv alapnyelv korában. A szerző a nyelvi jelenségeket egymással összefüggésben elemzi. Ez lehetővé teszi számára, hogy meglehetősen sikeresen felderítse az elemzett jelenségeket kiváltó okokat. A praszláv morfológiai rendszer kialakulása és fejlődése nem érthető meg a balti nyelvek nélkül. P. Kuznyecov könyvében a balti nyelvek adatainak elemzése nagyon fontos helyet foglal el. A balti alapnyelvi morfológiai rendszer az összes indoeurópai nyelv közül a szláv morfológiai rendszerhez áll a legközelebb. Ennek következtében P. Kuznyecov, tą talán kissé túlbecsülve a rokonságot, a „közös balti–szláv nyelv” (o6mecJraBsnoGajiTHicKHĖ si3bIK) terminust használja. „Közös balti–szláv nyelv” (vagy alapnyelv) sem a fonetika, sem a morfológia területén nincs rekonstruálva. Rekonstrukciója a szóban forgó könyv nė szerzőjének nem sikerült. A balti szláv ir nyelvek moriológiai rendszerei hasonlóak. azonban ne nem azonosak. Például a névszóragozási rendszerekben számos olyan rag van, amelyeket P. Kuznyecov nem tart egyetlen iš forrásból származóknak: egyes szám birtokos eset litván rank-os (ahol -os iš*-as) ir s. szl. Zen-y (ahol -y P. Kuznyecov levezeti iš *-om+-s); egysz. mn. lit. sūnu-mi (kur -mi greičiausiai iš *-mf; ta; rodytų žemaičių -mi') ir s. sz. rabo-mo (ahol -me iš *-mi); tbsz. birt. litván farkas-ú (ahol -ų iš *-gn) ir s. szl. rab-o6 (ahol -» iš *-on, mert *-6n a szlávban lenne -ą), tsz. in. lit. vilk-ais (ahol az -ais a *-gis-ből származik) és óegyházi szláv rab-y (az -y fonetikailag nem alakulhatott ki a *-6is-ből). Az itt felsorolt ragozási különbségek nagyon régiek lehetnek, az indoeurópai nyelvi közösségből öröklődtek. Általában véve a balti és a szláv nyelvek névszóragozása nagyon hasonló, ez a hasonlóság azonban nem a balti és a szláv nyelvek közös innovatív változásaiból alakult ki, hanem abból, hogy a balti és a szláv nyelvek örökölték az ir indoeurópai jį iš nyelvi közösséget. Ezt szem előtt tartva a terminus A „közös balti–szláv nyelv” megalapozatlannak tűnik. A könyvet olvasva látható, hogy a szerző egy balti–szláv nyelvi ne morfológiai ténynek, ir illetve jelenségnek – jóllehet eltérőnek – ir közös alapot kíván találni. ir Íme P. Kuznyecov azt állítja (igaz, nagyon óvatosan), hogy „közös” „K.” Būga, Válogatott I, írások, Vilnius, 1958, p. 566 (lábjegyzet).. 16. A litván nyelv grammatikai szerkezete 241