P. Skardžiaus kirčiavimo variantai

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVIII (1997) Arvydas VIDŽIŪNAS P SKARDŽIAUS HANGSÚLYOZÁSI VÁLTOZATOK Ról P. Skardžiusról, a hangsúlyozás normáinak ir kodifikátorjo áról rendszerint úgy szokás ítéletet mondani az érdemeiről, hogy fellapozzuk e terület ir talán legfontosabb művét, a két világháború közötti korszak általános litván nyelvének hangsúlyozási normáiról szóló legvilágosabb és legrendszerezettebb leírást. — A „Bendrinės lietuvių kalbos kirčiavimo” tankönyvben 1936). (Skardžius Ebben a tankönyvben közölt normákban be semmilyen ingadozás nem volt. A szerző célja az volt, hogy megmutassa a széles közönségnek, hogyan bizonyos formák, egyes szavak ir jų A csoportokat a kívánatos köznyelvben hangsúlyozandóként kezeltük, nem vállalkoztunk problematikir us magyarázatokra, ezért a köznyelvi hangsúlyozási rendszert itt annak ideális formájában, kivételek és változatok nélkül mutatjuk be. Nem minden nyelvész értett egyet ezzel a szigorú állásponttal. P. Jonikas véleménye szerint a hangsúlyozás egyenetlenségeit úgy kell megszüntetni, hogy az új szavak hangsúlyozását a nagyobb számú szócsoport hangsúlyozásához igazítjuk. „Vagy az ilyen és hasonló ingadozási esetekben meg kellene adni a javasolt és az engedélyezett (tolerálható) nemet. A használat aztán választhatna, mert ily módon egyrészt közelebb lennénk az elérni kívánt normához, másrészt a nyelvi tények szigorú csoportosítása ismét nem lehetséges” (Jonikas 1936: 440). Hasonló véleménye lehetett a hangsúlyozás kodifikációjáról magának Skardžiusnak is. Ezen a területen végzett széles körű tevékenysége azt mutatja, hogy általában nem volt a szigorú, variánsok nélküli hangsúlyozási normák nagy híve, továbbá az általa javasolt normák jelentősen változtak. Az említett hangsúlyozási kézikönyv ajánlásai csak az akkori — a harmincas évek közepi — Skardžius, pontosabban valószínűleg nem annyira az ő személyes, mint inkább a hangsúlyozási normatívák kidolgozóinak kollektív álláspontját tükrözik. Hogy a kollektív megállapodások valóban meghatározták az Skardžius által javasolt normák jellegét és azok változásait, világosan látható a nyelvész munkáiban fellelhető hangsúlyozási változatokból. Az egyedül Skardžius által megállapított vagy támogatott hangsúlyozási normák sohasem voltak nagyon szigorúak, bizonyos liberalizmussal jellemezhetők. Ezt viszonylag nagy számú hangsúlyozási változatából állapítjuk meg, különösen a húszas évek vége — első hangsúlyozási normatív évei — és a háború után külföldön kiadott munkáiban található változatokból. Még akkor is, amikor nehéz volt kétféle hangsúlyozást megadni (például az iskolai chrestomathiák hangsúlyozásakor), Skardžius igyekezett ezt valahogyan megtenni. Első, a hangsúlyozást normatív módon szabályozó munkáiban Skardžius meglehetősen sok hangsúlyozási változatot enged meg. Különösen érdekesek első hangsúlyozott chrestomathiájának (Kamantauskas, Skardžius 1929) adatai, amelyek megmutatják, hogyan értelmezte Skardžius a hangsúlyozási normákat tevékenységének első éveiben. Ezek a hangsúlyozás további normatív szabályozásának kiindulópontját jelentik, ezért a továbbiakban felsoroljuk a chrestomathiában variánsan hangsúlyozott valamennyi szót vagy azok alakját. „Néhány, másképpen hangsúlyozott, de szintén használható szót” Skardžius a lábjegyzetekben jelöl meg), ezáltal világosan elkülöníti a főés mellékes hangsúlyozási változatokat. E lábjegyzetekben általában egy mellékes változat szerepel, de előfordul kettő is: papartis papartis, -čio, papartys, paparčio 11 ir ir po /| (p. 8); čionai|| čionai, čionai (o. 187). Néha megjelölik, mely nyelvjárásokra jellemző az adott megengedett változat: gyvulius // „A nyugati aukštaitiir sok gyvuliusa” (o. 260); Ember // „A nyugati aukštaitisok helyenként ir žmogaus, -aus alakot mondanak” (o. 23); Virágzik // „Vakarų augštaičių ir Žydžiū, zZydf* (p. 182); mėnesienoje (S. Daukanto tekste) //„Paprastai žemaičiai sako mėnesiena“ (p. 100); kalnai (A. Baranausko tekste) //„Ryt. kalnai“; tartum (A. Baranausko tekste) //„ryt. ir farturū“ (p. 162). Šis tarminés priklausomybės Zyméjimas, taip apibūdinamus kirčiavimo variantus lyg ir iš karto iškeliantis už bendrinės kalbos ribų, veikiausiai susijęs su noru parodyti autentišką tos tarmės, iš kurios kilęs ar kuria rašę kirčiuojamų tekstų autoriai, kirčiavimą. Mindazonáltal a változatok értékelésének és bemutatásának ez a módja meglehetősen ritka, itt felsoroltuk valamennyi esetét. Egy-egy forma kodifikált és variánsos hangsúlyozása, amely nem helyezi át az adott formát egy másik hangsúlyozási modellbe: haszn. jar//jai (21. o.); hely. kalné //kalne (12. o.); negardū || negardu (35. o.). A szóelemek szerint a tárgyalt chrestomathiában a hangsúlyozási változatok között még a következők vannak: főnevek: ered. as/os //aslos (31. o.); gen. aušros //aūšros (p. 196); irklo || irklas (p. 279); laiškas || laiškas (p. 194); laumė || laūmė (p. 33); gen. laumės, laumių || laūmės, laūmių (p. 32); plėntas || plentas (p. 344); port // „Yra pora, -0s, porą ir pora“ (p. 55); iš pradžios || iš pradžios (p. 39); ūrvas // urvas (p. 282); vilties || viltiés; virvių, su virvėms || virvių, su virvems (p. 38); aušrinę || aūšrinę (p. 20); dargana || dargana, -0s, darganą (p. 337); degėsių // degėsių (p. 213); krautūvę || krautuvę (35. o.); mokdlas || mokolas (341. o.); palūkanų || palūkanos (97. o.); tris savaites || savaitės (40. o.); tėkėlui |/tekėlui (311. o.); vifšininku //viršininku (131. o.); su gintarais || gintarais (109. o.); birt. nedélios (tautosakos tekste) //nedėlios (p. 18); melléknevek: /ygrais//lygiais (p. 12); pėsti || pėsti (p. 38); pernykščių || pernykščių (p. 251); in. közeli //aftimas (p. 146); számnév širūtai //šimtai (p. 6); névmások: alanyeset milyen //milyen, -féle, milyet (26. o.); ige olyan //olyan, -féle, olyat (23. o.); igék: dekavoti /I dėkavoti (337. o.); pihen //pihen (225. o.); kiirtom || „Kiirtani és kiirtani” (57. o.); kifaragott || kifaragott (33. o.); közeledett || közeledett (117. o.); gennyesedett // gennyesedett (144. o.); határozószók: ízletesen/- /ízletesen (35. o.); édesen || édesen (230. o.); sokáig //sokáig (28. o.); drágán || drágán (69. o.); ott //tėn (tė) (10. o.); a bent partikula //bėnt (232. o.). Amint látható, Skardžius nem kerülte a változatokat, és sok esetben úgy döntött, hogy nem sietteti a természetes köznyelvi beszéd fejlődését. Érthető, az egyik oldalról ! A lábjegyzetekben általában ezt is leírják, és megadják a második formát. Ebben a cikkben két függőleges vonal után írják. 12 a köznyelv alapjául szolgáló nyelvjárás működött, amely egyébként szintén jellemzően ingadozó hangsúlyozású volt az alnyelvjárir ások beszédében (vö. Kamantauskas, Skardžius 1929: VIII), e szint normázásának korábbi hagyománya, amely így nem kristályosította ki a variáns nélküli ir normákat, Jablonskis tekintélye, másfelől pedig a J. fennmaradó nyelvjárások iš gyakran szélesebb körű — használata. Érdekes, hogy mellékes, megengedett változatoknir ak tekintik az olyan hangsúlyozású szavakat és formákat, amelyektől mintegy programatikusan ir elhatárolódtak A Skardžius hangsúlyozási normák szabályozására vonatkozó álláspontját meghatározó, annak a chrestomathiának az „Előszavában” (p. IX): kalne, jai, irklas, urvas, žmogus, -aus, gintaras, šimtas, -ai, koks, -ia. Így a gyakorlatban Skardžius a hangsúlyozás tekintetében sokkal liberálisabb volt. Ir később a nyelvész cikkekben, ir recenziókban és más alkalmakkor sem tud meglenni a hangsúlyozási változatosság nélkül. A „Kalboje” (1 1930: 48) a vyZa, birt. vyžos // vyžos; ugyanott (1 1930: 55) A kiejtéshez a vargdiėnė, vargdiėnis vagy vargdiené, vargdeinis változatokat ajánlják. A hangsúlyozási normák kettőssége Hermannasnál és Skardžiusnál (1931) is megtalálható. Itt még kétséges az -aité képző intonációja is, a hangsúlyozás következetlen: savžitės, tarnaitė (26. o.), de giraitę (121. o.), kepuraitę (64. o.), holott nemrég (Kalba 1 1930: 55) ő maga figyelmeztetett arra, hogy nem érdemes így összekeverni, nem našlaitė, lietuvaite és mergaitė, saulaitė ejtendő hangsúllyal, hanem egyformán — našlaitė vagy našlaitė. Ebben a beszélgetési füzetben az -1ena képzős származékok hangsúlyozása sincs teljesen kiegyenlítve: általában kiauliena, kurkiena a hangsúlyos, a kiškiejus pedig amaty (102. o.) i és amaty (140. o.) alakban van írva. A hangsúlyozási változatok? Ezek a szavak is szerepelnek: čerpėmis //čerpėmis (117. o.); krautūvėje || krautuvėje (60. o.); krautūvių |/krautuvių (138. o.); praūstuvę (p. 120), kilm. praustuvės|//praustūvės (p. 119), spaustūvėje || spaustuvėje (p. 107); traūkinį //traukinį (p. 15); vard. kalnūota || kalnuota, nors tik kalnų (p. 128); raūdonuoja || raudonūoja (p. 122); prv. ilgai //ilgai (p. 8); édesen || édesen (10. o.). Néhány további, változatokban megengedetten hangsúlyozható szó (Skardžius 1933): az apvaizda mellett az apvaizda hangsúlyozása is javasolt, amely Vilkaviškisben, Sintautai- ­ban, Seredžiusban, Jurbarkasban, Šiauliaiban, Kamajuoseban és másutt használatos. ; az apusé, epušė mellett az élő nyelvben még leírandó és széles körben használt dpuse, épuse, a galvana mellett —galvana, a garbana mellett pedig —garbana; a Dieviep mellett végül azt tanácsolja, hogy „írjuk Dievopnak is, ne Dievopnak, vagy mindkét alakot egymás mellett —Dievopot és Dievopot” (162. o.). Levonható az a következtetés, hogy a nyelvész a normatív szótárban meglehetősen sok hangsúlyozási változatot tolerált, feltéve, hogy azok széles körben használatosak voltak a nyelvjárásokban. Érdekes a dargana hangsúlyozásának további tárgyalása. Mint már láttuk, Skardžius az 1929-es chrestomathiában így adta meg: dargana //dargana, -0s, darganą. Kissé később (Kalba 1 1930: 48) szintén mindkét változat megengedett, de mellette (Kalba 1 1930: 52) már pontosítja: „magával R. Jonasszal beszélgettem a /avonas, darganos, noriai stb. kérdéséről, és mindketten, miután mindent alaposan tisztáztunk, egyetértettünk abban, hogy csak a /avonas, 2 A másodlagos változatok ebben a könyvben a főváltozatok után, zárójelben szerepelnek. 13 szitálás, szívesen többé nem űzött...“. Később a nyelvész véleménye megváltozik: „A dargana hangsúlyozása Kuršaitis ir žemaitjai; Nagyméretű. Litvánia nyugati aukštaitiai azt mondják: dargana, -0s, dirganą Naum., Sint., Ser. ir stb. ; igen, úgy tűnik, előbb kellett ir volna hangsúlyozni” (Skardžius 1933: 62). Tehát eltávolodnak Kuršaitistól, lemondanak a megállapodásokról su Jablonskiir į snál első helyen a délnyugati aukštaitis változatát kezdik előtérbe helyezni. E nyelvjárás hangsúlyozásának és a ir köznyelv hangsúlyozási normáinak viszonyára vonatkozó probléma valószínűleg a második évtized végének és a harmadik évtized elejének hangsúlyozási normái — kidolgozói számára volt a legnehezebben leküzdhető. A nyelvjárás használatának az alapoktól való távolodása a köznyelv hangsúlyozási normái fejlődésének, illetve a hangsúlyozás ir normatív szabályozásának legfontosabb tendenciájaként tekinthető. Mindazonáltal iš kezdetben megpróbálták korlátozni ezeket a tendenciákat. Ir Skardžius számára a jo hangsúlyozás normatív szabályozására irányuló tevékenysége első éveiben valószínűleg a délnyugati aukštaitis adatai jelentették a legmegbízhatóbb érvet (vö. Vidžiūnas 1990: 91-93). A bonyolult iš hangsúlyozási su normázási feladatok kezelésének egyik módját a ir hangsúlyozási változatok jelentették. Segítettek összehangolni a köznyelv alapjának mę su más nyelvjárásokban, lehetővé tette, hogy bizonyos į mértékben figyelembe vegyék a már alkalmazni kezdett elterjedtségi kritériumot; nem engedték, hogy túl nagyra nőjön a szakadék a kodifikációs szabályok és magának a ir köznyelvi beszélt nyelvnek a használata között, amely akkor még szilárdan nem állapodott meg, és a nyelvjárásokra jellemző akcentusbeli ir sajátosságokkal rendelkezett. A harmincas évek közepén a litván nyelv kultúrájának tudományában még nem fogalmazták meg elméletileg a változatok szükségességének legfontosabb axiómáját: az úgynevezett rugalmas köznyelvi normastabilitás fenntartását, valamint azt, hogy a - változatok alkalmazásával új jellegű, új minőségű ajánlások felé haladjunk. Skardžiui a hangsúlyozási változatokra azért volt szüksége, hogy a köznyelvben legalizálja az egyes szavak és ir szókapcsolatok autentikus, a nyelvjárásokban széles körben elterjedt, a már megszilárdult nyugati köznyelvi hangsúlyozási rendszerrel nem ütköző hangsúlyozását, más szóval, hogy a megszilárduló köznyelvi beszédet su szabályozó szigorú normákban mérsékelten összehangolja a nyelvjárási hangsúlyozás sokféleségét. Mindazonáltal 1934 m. a megjelent Skardžius által hangsúlyozott Z. Kuzmickis-féle chrestomathiában (Kuzmickis, Skardžius 1934) már mindenféle hangsúlyozási változat nélkül boldogulnak. A nyelvész nézeteinek ilyen metamorfózisát azonban nem lehet motiválatlan következetlenségnek tekinteni. A húszas évek közepe táján a hangsúlyozás normatív szabályozását e terület szakemberei egységes erőfeszítéssel kezdik meg; világosan felismerik az egymásnak nem ellentmondó ajánlások és a stabil normák szükségességét. Skardžius becsülettel tartotta magát a kollégáival megvitatott és elfogadott határozatokhoz. Skardžius saját szavaiból kitűnik, hogy A. Salys és J. Balčikonis társaságában 1934-ben közösen megvitatták a köznyelvi hangsúlyozás kérdéseit, megtárgyalták annak normatív szabályozási alapjait, és a stabilitás érdekében kötelezettséget vállaltak e megállapodások betartására, „hogy a társadalom, különösen a diákok (...), többé ne mondhassák azt, hogy J. Balčikonis így hangsúlyoz, A. Salys pedig Skardžiusszal együtt másképp” (GK 1936: 133). A nyelvészek minden bizonnyal a hangsúlyozás különféle kettősségeit és a váltakozó alakokat is megvitatták, és úgy döntöttek, hogy lemondanak az addig engedélyezett hangsúlyozási változatok nagy részéről. Az első könyv, amelyet ezen megállapodások eredményei alapján hangsúlyoztak, a Kuzmickis-féle szemelvénygyűjtemény volt. 14 ir Su ezzel, mondhatni, egy új Skardžius hangsúlyozási normakialakító tevékenységének korszaka kezdődik, amelynek legfontosabb jellemzője, hogy a közölt hangsúlyozási normák nem csupán személyes véleményén, hanem a legtekintélyesebb nyelvészek által megvitatott és ne elfogadott ajánlásokon is alapulnak. ir Ezt az álláspontot világosan követi ir „A litván nyelv hangsúlyozása” című művében. A nem változó jo normákat a köznyelv egy másik kollegiális normakialakító közössége — a Színházi Nyelvi — Bizottság ajánlásai határozták meg, vö. : „a hangsúlyozás egységességéről, különösen pedig a kettős nemekről véglegesen csak az imént említett bizottságban (Színházi Nyelvi — A. V/)“ (GK 1936: 132). Su Kuzmickis chrestomathiója iš Skardžiaus hangsúlyozott szövegeiben, valamint recenziós ir cikkeiben a hangsúlyozás kettősségei csaknem teljesen eltűnnek; a háború előtti egész hátralévő időszakban nem variáns iš hangsúlyozási normákat közölnek. Már be teljesen variánsmentes a már említett „A standard litván nyelv hangsúlyozása” című tankönyv (Skardžiu1936), s, valamint néhány más kiadvány (Šalkauskis, Skardžius 1938). Az esetenként előforduló változatosság nem rombolja le az általános elvet. Jų csak néhányat figyeltek meg: „pidymas (vagy pūdymas)“ (Skardžius 1936: 266), „pūdymas (vagy pūdymas)“ (GK 1939: 77); vylyčia, -ycios // vylyčia, -ios (Skardžius 1939: 266; GK 1939: 77); „aviena ar aviena, -0s, avieną“ (Skardžius 1939: 266) — így javasolják, elutasítva J. Šlapelis hangsúlyozási egyenetlenségeit: arkliena, aviena, de kiauliena, -iénos, mediena, -iėnos és vištiena, -0s, -iena, žąsiena, -0s, -ieną stb. ; būklė, -ės, būklę //būklė (KP 1939: 28); ainio helyett Skardžius a palikuonis szó használatát javasolta, és rámutatott, hogy a második változat M. Daukšától származik (Skardžius 1939: 268). Ezeknek az eseteknek a nagy részét nem is lehet valódi hangsúlyozási változatoknak tekinteni, mivel Skardžius többnyire nem kétféle hangsúlyozást javasol, hanem a köznyelv számára megengedett két alternatíva közül az egyik kiválasztását. Vö. még a J. Talmant érő kifogást a pakalnėje és pakalnėje kettős hangsúlyozása miatt, valamint azt a megjegyzést, hogy az iskolai tankönyvben így kell hangsúlyozni: ,,pakalné (és pakalnė) (GK 1936: 101). Itt kétségtelenül a jelentés különbsége értendő: pakal/nė ‘a hegy közvetlen közelében lévő hely’, pakalné ‘a hegytől távolabb fekvő hely, síkság’ (Skardzius 1936: 66; lásd még Skardžius 1935: 110-111). Röviden, e korszak különféle recenziói és tanulmányai szigorú és megalkuvást nem ismerő álláspontokról tanúskodnak. Igaz, az 1938 után kiadott, Šalkauskis filozófiai terminusait hangsúlyjelekkel ellátó munkák után Skardžius nem végzett nagyobb hangsúlyozási normatív munkát, de itt-ott, például a „Kalbos patarėjuje“ (KP 1939) valóban kedvező alkalom kínálkozott arra, hogy több hangsúlyozási változatot engedélyezzen. Skardžius jelentős normatív műve a hangsúlyozási fejezet és a saját maga, S. Barzdukas és J. M. Laurinaitis által készített, Németországban 1950-ben kiadott „Lietuvių kalbos vadovas“ című munkában található terjedelmes, hangsúlyjelekkel ellátott szótár (Skardžius ir kt. 1950). Ebben a hangsúly és a hanglejtés kérdéseire a 128–156. oldal jut, a szótár pedig további csaknem 450 oldalt ölel fel. Ebben a kézikönyvben a hangsúlyozási rendszert a szokásos módon, ingadozások nélkül írják le, a szótárban azonban ismét számos hangsúlyozási változat jelenik meg. Ezt a lépést a bevezető indokolja: a szerző az élő nyelvre támaszkodva kijelenti, hogy amennyire lehetett, igyekezett a hangsúlyozást kiegyenlíteni és egységesíteni, de „Ahol egyformán egyik és 15 másik módon hangsúlyozzák, ir ott egyetlen hangsúlyozási típus mellett nem lehet dönteni, ezért kettős, sőt néha hármas hangsúlyozás marad“ (Skardžius ir kt. 1950: 28). Pateikiamas audros pavyzdys: nors ketvirtajame dešimtmetyje ir buvę „vaidybinės kalbos komisijoje“ nuspręsta vartoti audra, čia „duodamos pagrečiui abidvi lytys —audra ir audra“, nes griežto žodžio tarti nenorėta. Iš viso kirčiavimo variantų turi mažiausiai 185 žodžiai. Gana gausiai pateikta dvejopo kirčiavimo priesaginių veiksmažodžių, pvz.: amséti //amsėti; baltuoti //baltūoti; bjaūrinti //bjaurinti; jodinti //jodinti ir kt. (24 žodžiai). Varianty gausina tai, kad beveik iš jų visų išvesti priesagos -imas abstraktai pagal pamatinius žodžius taip pat kirčiuojami dvejopai: amséjimas //amsėjimas; baltavimas //baltavimas; elcsúfítás //elcsúfítás; lovaglás //lovaglás stb. A problematikusabb hangsúlyozású képzett névszók közül még megemlítendők: daržininkas 1 //daržininkas 2; kasininkas 2 //kasininkas 1; mėsiniūkas 2 //mėsininkas 1; pulkininkas 2 //pulkininkas 1; veislininkas 1 //veislininkas 2 (: veislė 2 //veislé 4); giltinė 3* //giltiné 1; liepinė 32 //liepiné 2 ‘hársfából készült edény, kis hordócska'; degėsiai 2 //degėsiai 3°; gčrimas 1 //gėrimas 2 ‘ital’; skynimas 1 //skynimas 2 “kivágott hely'; Šautuvas 1 // šautūvas 2; maltuvė 3* //maltuvė 1; sėtuvė 3* //sėtūvė 2; truputys 2 //trūputis 2; asakotas 1 //ašakotas 1(: asaka 1); asarotas1 //ašarotas(: ašara 1) és társai. Néhány érdekesebb két szótagú névszó: bifžė 2 //biržė 1 //biržė 4; driežas 4 // driežas 3; aidas3 //aidas 4; asla 4 //2; audra 4 //audra 1; pluta 2//4; pradžia 2 /| 4; krepšys 4 //krėpšis 2; laūmė?2 //laumė 4; mentė 2 //mentė 4; meska 4 // 2: skroblas 3 //skroblas 4; sodžius 2 //sodžiūs 4; svirtis 1 //svirtis 4; vaps(v)a 2 /] 4; balkšvas, -a 4 //balkšvas, -a 3; širmas, -a 3 //širmas, -a 4 és társai. Ugyanígy az alidi /aliai határozószók; pavieniui //paviéniui; vienbalsiai //vienbalsiai és társai. Még azt a körülményt is figyelembe véve, hogy a szótár meglehetősen terjedelmes, meg kell állapítani, hogy a benne szereplő, változó hangsúlyozású szavak száma meglehetősen nagy; Skardžius a köznyelvi litván hangsúlyozás normáit kellően szélesen, demokratikusan értelmezte. Ezt Skardžius „A litván nyelv helyesírási szótára” (kb. 1974) című kéziratának (Skardžius 1974) adatai is megerősítik. A nyelvész kijelenti, hogy a címszavakat itt úgy hangsúlyozza, ahogyan azok a nyelvjárásokban gyakrabban hangsúlyosak, illetve ahogyan a köznyelvben hangsúlyozni szokták őket, és hozzáfűzi: „szótáramban számos olyan párhuzamos alakot is közlök, amelyek a nép nyelvéből igazolhatók, pl.: aistra, -05 2 és aistra, - Os 4, atkalnė és atkalnė 1, brolénas és brolėnas 1, kliūtis, -ies 1 és kliūtis, -iés 4, mélynuoti és mėlynūoti, pagieža 1 és pagieža, -Os 3°, rdinas és rainas stb. Ugyanígy a régebbiek mellett az újabb, a köznyelvben ma már szélesebb körben meghonosodott (a szerző kiemelése —A. V) alakokat is feltünteti, pl.: audra és audra, -0s 4, audroti és audroti, proga és proga, -0s 4, vérgas, -0 3 és vergas, -0 4, Zdisti és Žaisti stb.“ (Skardžius 1974: 13 d). Ezt az álláspontot a szótár teljes egészében megőrzi. Itt különösen sok az akcentológiai változat — több mint 430: az igéké — mintegy 70, a kétszótagú főneveké (és a kétszótagú mássalhangzós képzők származékaié) — több mint 90, a magánhangzós képzőké — több mint 90, a képzős mellékneveké — mintegy 25, az összetett szavaké 25, az előtagoké és az előtaggal képzett végződéses származékoké mintegy ir 16 — 40 ir stb. A szótár tulajdonnir eveket is közöl, amelyeknek egy része — mintegy 35 — szintén változatokban hangsúlyos, pl.: upv. Atmata, -Os 3? // Atmata, -0s asv. 1; Augustas 1 // Augūstas?2; ežv. Galadusys, -10 3b / Galždusis, -io vtv. 1; Girkalnis 1 // Girkalnis 1; asv. Lengvinas 1 // Lengvinas 2; Marijampolė 1 // Marijampolė 2; Nėringa 1 // Neringa 3“, Rūmšiškės 1 // Rumšiškės 1; Vilijampolė || Vilijampolė 2; Vižainis 1 // Vizainys 3°, Ukrajna 2 //Ukrajna 1 és mások. A jelen szótárban kodifikált összes hangsúlyozási változatot a szócikkben bemutatni nem lehetséges. Célszerűbb megpróbálni feltárni azokat az indítékokat, amelyek alapján a nyelvész változatosan hangsúlyoz. Állítható, hogy a szerző engedélyezi a hangsúlyozási változatokat: a köznyelv rendszerével nem ellentétes, különböző nyelvjárási a) hangsúlyozási tendenciák összehangolása érdekében, vö.: aūkš/ė 2 // aukšlė 4; biržė 2 // birzé 4; graižtai 1 / /graižtai 2; grįžtė 2 // grįžtė 4; iéSmas 2 //4; kregždė 4 // krėgždė 2; rūožas1 //3; sédzia 1 //sėdžia 2; skroblas 2 // skroblas 3; svirtis 1 // svirtis 4; tinkas 1 // tiūkas 4: zuikis 2 //zūikis 1; žliūgė 4 //žliūgė 2; gintaras 3? //gintaras 2; kibiras 2 // kibiras 3? ; siūvena 1 //siuvena 3? ; stoginė 1 //stoginė 3*; vifšininkas 1 //viršininkas 1; atbraila 3? //atbraila 1; atkaita 3? //atkaita 1; atlyda 3? //enyhítés 1; levágás levágás letört darab 3? / 1; 3? // tarka, 1; -a 3 // tarka, -a 4; kancsal, -a3 // kancsal, -a 4; deres, -a 3 //deres, -a 4; őszes, -a 3 //őszes, -a 4; villogó, -a 3 // villogó, -a 4; visszhangozni, visszhangzik /didi; zúgni, zúg //nafna; mormolni, mormol // muima; nyomni //nyomni; fájni //fájni; Zvangéti, Zzvanga //žvanga és így tovább. ; b) a régi, hagyományos és már meghonosodott, illetve a meghonosodó új változat bemutatása céljából; az utóbbit általában második helyen írják, vö.: črdvė 1 //erdvė4; gaida 1 //gaida 4; vaistas 1 //vaistas 4; vérgas 3 //vergas 4; žaislas 3 //žaislas 4; deguonis 3? //deguonis; grobuonis 3* //grobudnis? ; palikuonis 3* //palikuonis 2: kaltiniūkas 2 //kaltininkas 1; skolininkas 2 //skolininkas 1; vairininkas 2 // vairininkas 1; šeimynykštis //šeimynykštis 1; asakotas //asakotas 1; asarotas // ašardtas 1; dugalotas //augalotas 1; saulėtas //saulėtas 1; varpingas //varpingas 1; raūdonuoti //raudonūoti; samanoti //samanėoti, vasaroti //vasaroti, Žaisti // žaisti és így tovább. Látható, hogy Skardžius az utolsó hangsúlyozási normatív munkáiban igyekezett jobban figyelembe venni a köznyelvi hangsúlyozási rendszer fejlődési tendenciáit — nemcsak a különböző földrajzi elterjedtségű, hanem a különböző korú hangsúlyozási változatok összehangolására is törekedett; c) egyes akcentuális mikrorendszerek hangsúlyozásának összehasonlítására és egységesítésére törekedve, pl.: dūrtuvas 1 //durtūvas 2; šautuvas 1 //šautūvas 2; grūstuvė 3* // grūstūvė 2; keptuvė 3? //keptūvė 2; praustuvė 3° //praustūvė 2; semtuvė 3° // semtūvė 2; sėtuvė 3? //sėtūvė 2; sužiedūotuvės 1 //sužieduotūvės 2; glūdumas 1 //glūdūmas 2; trūkumas 1 //trūkūmas 2 stb. ; d) az alapés a származékos szó közötti akcentuális kapcsolatok megőrzése érdekében, pl.: krautuvininkas 1 //krautuvininkas 1 (: krautuvė 1 //krautave 2); skardininkas 1 //skardininikas 2 (: skarda 1 //skarda 4); teiginys 3° //3* (: teigti //téigtr); vėrgiškas vergiskas vérgas 17 // 1 (: 3 // rabszolga 4) ir stb. ; e) amikor megpróbdu álták összeegyeztetni a -znis képzős melléknevek hangsúlyozási modelljeit: a hagyományos, az alapszavak hangsúlyozásán alapuló modellt, valamint az újat, amely a képző hangsúlyozására való, a nyugati aukštaitis és a žemaitis nyelvjárásokra jellemző hajlamon alapul, és amelyet Skardžius különösen a harmincas években, valamint később javasolt a köznyelv számára (vö. Skardžius Skardžius stb. — ir 1936: 26; pl.: ir apliūkinis aplinkinis humanitarinis 1 //humanitarinis 2; kojinis 1 //kojinis 2; Siemétinis 1 //šiemetinis 2; visiomeninis 1950: 142), visuomeninis stb. 1 // 2; 1 // p. ; f) 2 ir ajánlásait az 1972-es DLKŽ-hoz igazítva. Hogy ez így történt, ahhoz semmi kétség nem fér. Az egyik érv — a kéziratban eszközölt javítások sokasága, amelyek után Skardžius által javasolt normák, mondhatni, azonossá válnak a DLKŽ-ben 1972 kodifikáltakkal, vö. az alábbi, a Litvániában kiadott kodifikációs műhöz való igazodást mutató javításokat: griežėlė 32 — kijavítva į (a továbbiakban =) 3% juodmargis, -ė 1 = Jjuodmaigis, -€ 2; ordinarinis 2 =ordinarinis 1; paskaitininkas 2 = paskaitininkas 1; pavėsinė 1 = pavėsinė 2 stb. Az egyik javítási mód a DLKŽ 1972-ben közölt változat hozzáírása, rendszerint másodlagos változatként: kalté 4 = kalté 4 //kaltė 2; 6dal = 0da1//oda4; progal = proga1//proga4; rūožas1 = rūožas1 //3; kuitena1 = kuitena//kūitena1; raugalas 3* //raugalas3* //raugalas 3°; spjaudalas3a = spjaudalas3* //spjaūdalas3? ; gėlininkas2 = gėlininkas1 //gelinifikas2; kopėčios, -iū 3* = kopėčios 1 //3% skrybėlininkas 2 =skrybėlininkas 1 //skrybėliniūkas 2; uošvienė = ūošvienė //uošvienė 1; vaistinė 1, vaistininkas 1 (: vaistas 1) =vdistiné //vaistiné 1, vaistininkas //vaistininkas] (: vaistas 1 //vaistas 4) és így tovább. A javítások egy másik érdekes csoportja a változatok sorrendjének a DLKŽ 1972-höz való igazítása, például: audra 1//audra 4 = audra 4 //audra 1; gléivés 1 // gleivés 4 = gleivés4 //gléives 1; gurguolé 1 //gurgudlé 2 =gurguole? //gurguolė 1; tintuvas 1 //tintuvas 2 = tintūvas 2 //tintuvas 1 és mások. Az ilyen és hasonló javítások meglehetősen gyakoriak, és szinte mindig az a céljuk, hogy igazodjanak a DLKŽ 1972-ben kodifikált hangsúlyozási normákhoz, vagy legalább közelebb kerüljenek hozzájuk. Hogy Skardžius a hangsúlyozási ajánlásait a DLKŽ 1972-höz igazította, azt az egyező változatok nagy száma is mutatja. Ezekből, azonos vagy fordított sorrendben elrendezve, összesen több mint 140-et számoltak össze. Valószínűleg az 1972-es DLKŽ, amely számos hangsúlyozási változatot tüntetett fel, Skardžiust is arra ösztönözte, hogy ugyanazon az úton járjon. Fontos nem nyelvi tényező, amely a „Litván nyelv helyesírási szótárának” meglehetősen liberális hangsúlyozási normáihoz vezetett, a nyelvésznek a Litvánián kívüli litván nyelvhasználatra vetett viszonylag elnéző tekintete lehetett: „Amikor külföldön a litván nyelv egészének sorsáról van szó, bármilyen szigorúbb normalizáló hangsúlyozási irányelvek aligha érnék el céljukat” (Skardžius 1968: 8). A tárgyalt nyelvi és nem nyelvi tényezők összefonódásából alakult ki Skardžius álláspontja is, amelyet talán utolsó munkájában fejtett ki — a köznyelvi beszélt nyelv kodifikációjának mindmáig kiadatlan, ezért nagyon ritkán említett művében —, a „Litván nyelv helyesírási szótárában”. Skardžius valamennyi hangsúlyozási normatív tevékenysége azt mutatja, hogy világos volt számára: a köznyelv hangsúlyozási rendszerének önállóan, inkább saját törvényszerűségei szerint kell fejlődnie. 18 ir A köznyelvi hangsúlyozás tendenciáit azonban soha nem igyekezett mesterséges szabályokkal elválasztani az élő nyelvtől, a nyelvjárásoktól; a köznyelvi hangsúlyozás kérdéseinek normázásakor amennyire csak ir lehetett, arra törekedett, hogy tükrözze a nyelvjárások hangsúlyozási változatosságát, amely jelentős hatást gyakorol a köznyelvi ti használatra, később pedig magában a köznyelvben kialakuló új tendenciákat. o ir Bár egyes hangsúlyozási mikrorendszerek (például a -inis melléknevek képzőjének) fejlődését és ir normázását megpróbálta felgyorsítani, a kodifikált jo hangsúlyozási szabályok összességében nem jártak a nyelv fejlődése előtt. A nyelvjárásokban tapasztalható igen változatos ir hangsúlyozás, valamint a köznyelvi használat meglehetősen lassú be stabilizálódása su mellett, továbbá Litvánia ir megszállása és maga a köznyelv kettészakadása miatt į du a változatok esetében nehéz lett volna a köznyelvi beszélt nyelv általános normáinak nagyobb fokú egységességét remélni. Ilyen összefüggésben mégis jól láthatók a nyelvész erőfeszítései egyetlen, minden litván számára közös beszélt köznyelv kialakítására, valamint a külföldi litván nyelv igényeinek és lehetőségeinek a magában Litvániában kialakuló normákkal, illetve — a nyelvészek ajánlásaival való összehangolására. Ezen az úton ösztönözte őt a ir haladásra az is, hogy su hangsúlyozási normatív tevékenységének csaknem ir egészére jellemző volt a hangsúlyozási változatokra való támaszkodás. A nyelvész nem a normák stabilitását romboló elemekként, nem a köznyelv ballasztjaként tekintett rájuk, hanem a különböző nyelvjárásokból kiegészülő, valamint különféle belső tendenciák által befolyásolt köznyelvi hangsúlyozás szükséges feltételeként. IRODALOM DLKŽ 1972: A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Mintis, 1972. GK: Anyanyelvi nyelv, Kaunas 1933 — 1941. Hermanas Skardžius 1931: Litván—német társalgási zsebkönyv /Összeállította Eduardas Hermannas. Hangsúlyozta Pr. Skardžius. Kaunas: Sakalas. Jonikas P 1936: Köznyelvünk és hangsúlyozásunk rendezése. [Rec.] Pr. Skardžius. A litván köznyelv hangsúlyozása. —Tautos mokykla 18, 439-440. Nyelv – Nyelv. A köznyelv folyóirata 1–3, 1930. Kamantauskas Skardžius 1929: —Hangsúlyozott litván irodalmi chrestomathia a középiskola számára /Összeállította Vikt. Kamantauskas. A hangsúlyjeleket feltette Pr. Skardžius. Kaunas: Sakalas. KP 1939: Nyelvi tanácsadó | Összeállította L. Dambrauskas. Szerkesztette A. Salys és Pr. Skardžius. Kaunas: Šviesa. Kuzmickis Skardžius 1934: Kuzmickis Z. Litván olvasmányok középés felsőbb iskolák számára. Illusztrációkkal és hangsúlyozott szövegekkel /A hangsúlyokat jelölte dr. Pr. Skardžius. Kaunas: Sakalas. Skardžius P r. 1933: [Rec.] A litván irodalmi nyelv szótára. Litván–német / Szerkesztette Max Niedermann, Alfred Senn, Franz Brender. Kötet. 1: A–K. Heidelberg, 1932 —Archivum philologicum, Kaunas, 156–164. Skardžius Pr. 1935: Daukšas akcentológiája, Kaunas: Spindulys. Skardžius Pr. 1936: A köznyelvi litván nyelv hangsúlyozása, Kaunas: Šviesa. Skardžius P r. 1939: [Rec.] Dr. Jurgis Šlapelis. Hangsúlyjelölt lengyel–litván szótár. Archivum philologicum 8. Kaunas, 865-268. Skardžius Pr. 1968: A litván nyelv hangsúlyozása, Chicago: Litván Alapítvány. 19