Šnekamosios kalbos ir emocinės-ekspresinės leksikos apibūdinimo problemos

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XLII (2000) Violeta ČERNIUTĖ Litván Nyelvi Intézet, Vilnius A BESZÉLT NYELV ÉS AZ ÉRZELMI-EXPRESSZÍV LEXIKA JELLEMZÉSÉNEK PROBLÉMÁI 1. A stilisztikailag semleges, semmiféle további információt nem nyújtó, minden nyelvi stílusban használt szavakkal a konnotált lexika áll szemben. Ji funkcionális, valamint az į érzelmek ir szempontjából pozitív vagy negatív információt hordozó érzelmi-expresszív lexikára oszlik. A funkcionális lexikához, amelynek konkrét használati területe van, a beszélt nyelvi és könyvnyelvi árnyalatú szavak vagy szókapcsolatok tartoznak'. Fontos megjegyezni, hogy a szótárakban megtalálható, stilisztikailag konnotált lexika jelölésének változatosságát az okozza, hogy a nyelv nem alkot nagyon szigorú stilisztikai rendszert, továbbá a litván nyelv stilisztikai rendszere kevéssé kutatott (Župerka 1977: 68). Ezt a problémát J. Pikčilingis (1975: 10—11) és más nyelvészek is felvetették. A jelen tanulmány a beszélt nyelvi és az érzelmi-expresszív lexika bemutatását vizsgálja a „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne“ (a továbbiakban —DZ), továbbá azt is tárgyalja, hogyan lehetne ezt a lexikát bemutatni a készülő „Bendrinės lietuvių kalbos žodyne“ (a továbbiakban —BZ) című szótárban. Az utóbbi szótár szerkesztésének alapelvei és elvei szerint ez a kiadvány a jelenleg funkcionáló, normatív köznyelvi lexikát tükrözi (Alapok 1998). 2. A beszélt nyelvi jelölésű lexika az emocionális-expresszívhez képest, DZ. a legnagyobb szócsoportot alkotja. A „Dabartinės lietuvių kalbos žodyno“ számítógépes változata (a továbbiakban —DZ (k)) alapján e szavakból 2527-et találtak Mivel a DZ bevezetőjében a šnek. rövidítés meghatározása nem informatív – „a beszélt nyelv szava” (DŽ;; XIV) –, ezért a bemutatott példákból látható, mely szavakat tekintik a beszélt nyelv szókincséhez tartozónak. A „šnek.” jelölést olyan szavak viselik, mint például a gleiza® šnek. „aki maszatol, pacsmagoló”; glėizoti” besz. „terlenti, teplioti”, valamint azonos jelentésű, prefixummal képzett származékai: apgléizoti, isgléizoti, sugléizoti és glėza, glėzoti, amelyek analóg jelentésekkel bírnak, de terlénti | E cikk szerzője J. Pikčilingis stilisztikai szótári differenciálására támaszkodik. A könyvnyelvi lexikát és a tájszavakat a cikk nem tárgyalja. * A straipszve bizonyos jelölésekkel ellátott összes szó száma a következők szerint van megadva DZ(k). 3 A szavak kiválasztásának problémáját a tanulmány nem tárgyalja, azonban az releváns és megoldandó. * A hangsúlyozási változatok a tanulmányban nincsenek megadva. 160 A „terlioti, teršti, tepti”, valamint ta azonos jelentésben a feflinti, terlioti, terlyti, ir termėnti szavaknak ezek az igekötős származékai használatosak DŽ, stilisztikailag semlegesnek tekintendők. A grabaila szavak bizalmas nyelvi használatúak. „ügyetlen ember”; grabūlius, -ė közny. A „grabaliuoja, nugrubnagis“ su szócikkeknél a közny. minősítés szerepel, azonban a grabalinėti „tapogatnir i, fogdosni“ jelentése analóg a grabaliėti jelentésével; ju grabinėti, graboti, valamint a képzett, igekötős származékok A DZ stilárisan semlegesnek tekinti őket. A köznyelv szempontjából konnotált szavak: klūika közny. 1. „sovány, gyenge kanca“; 2. „félig bolond ember, bamba“; kluikinti közny. „cél nélkül járkálni, bámészkodni“; -ė klūikis, köznyelvi „ügyetlen, ostoba“ ta és ugyanilyen jelentésben kluikšas, -ė; kluikšis, -ė, továbbá kluikti, köznyelvi „megőrülni, megháborodni“; kvanka, köznyelvi „buta, ostoba nő“; kvankinti, köznyelvi „kvanklinti“ és adekváčia reikšme kvanklinėti; kvanklinti, tačiau kvaiša menk. „vėpla, žiopla“; kvaišys, menk. -ė „kvaiša, žioplys“ emociniu-ekspresiniu požiūriu apibūdinami. Šnekamosios kalbos žodžiais laikomi lepšėti šnek. „virsti lepšiu, tižti“ bei ta pačia reikšme vartojamas priešdėlio vedinys sulepšėti, taip pat lėpšis, -ė šnek. „sudribėlis, ištižėlis“ ir pan. Pažyma šnek. DZ yra pažymėti žodžiai marmūkas šnek. 1. „gyorsan és érthetetlenül beszélő ember“; 2. „beszédes ember“; marmalas köznyelvi 1. „sáros, iszapos hely“; 2. „rossz étel, ital; 3. „aki gyorsan, érthetetlenül beszél“ és 4. „fecsegő, locsogó“; marmaliéné köznyelvi „rosszul elkészített híg étel“; marmalyné besz. 1. „sárfészek”; 2. „mocsaras, süppedékes hely”; marmalyti besz. 1. „bugyogva főzni”; 2. „ügyetlenül keverni”, valamint az igekötős primarmalyti besz. 1. „sokat főzni, készíteni”; 2. „sokat tölteni, önteni”; sumarmalyti besz. „összeönteni, összekeverni“ stb. A Marmaliūoti „elsüllyedni, zuhanni“ jelentésben (valamint más jelentésekben is) jelölés nélkül szerepel, a primarmaliūoti pedig az elsüllyedés jelentésében, továbbá a 2. jelentésben. A „sokat beleönteni“ jelentéshez a besz. jelölés tartozik. Nugrūbnagis, -ė besz. „görbe kezű, ügyetlen ember, sugrubnagis“; A sugrūbnagis, -ė besz. „görbült, merev ujjú, ügyetlen ember“ a beszélt nyelvhez való konnotáltság szempontjából ilyennek minősül, az atgrub(a)nagis, -ė azonban rosszalló. A „görbe körmű, rosszul és lassan dolgozik, gyakran kiejt valamit a kezéből, sugrubnagis“ jelentésű szó, mint látjuk, a rosszalló jelölést kapta, tehát ez utóbbi szó érzelmi-expresszív szempontból van jellemezve. Ezenkívül fel kell hívni a figyelmet az utóbbi szavak definícióinak különbségeire (kezek, ujjak, körmök). A haszontalan, gonosz ember megnevezésére használt nelabasis, -0ji, nevidonas, -ė, vėlnias stb. szavakat a beszélt nyelv szavai között tartják számon, a gyvatė a pejoratív jelöléssel szerepel, a bjaurybė pedig konnotáció nélkülinek minősül. További ilyen példák is bemutathatók lennének. Az 1. táblázatban összehasonlítható, hogyan jellemzi a DZ, az LKZ és az SZ a DZ-ben „beszélt nyelvi” megjelöléssel ellátott szavakat. 161 1. táblázat A DZ által beszélt nyelvi szavaknak tekintett DZ Stiláris jellemzés nyelvi szavai DZ, LKZ gleiza SZ megjelölbe ése be megjelölése nyj. gléizoti beszélt nyelvi be nyj. megjelölése kvanka beszélt nyelvi be nyelvjárási jelölés lepsis, -ė pejoratív pejoratív be marmalas jelölése 2. „rossz pejoratív be étel, ital 23 jelölése- ”; 5 i ai nk. be jelölése — 3. „aki gyorsan, me nem világosan beszél“; be megjegybe zés, megjegyzés nyelvj. 4. „fecsegő, csacsogó“ durvaszájú, -é be megjegyzés be megjegyzés rosszalló. Megjegyzés besz. DŽ, nagyon különböző stilisztikai árnyalatú szavakat jellemeznek. Hasonlítsuk össze e cikk 1—2. oldalán közölt beszélt nyelvi példákat az alább felsorolt, szintén Snek. megjegyzéssel rendelkező DŽ-szavakkal, pl.: tű besz. 3. „injekció, befecskendezés, injekciós 2. tű“; tea besz. „Összejövesu tel lakomával, lakoma“; balsas 7. közny. „szavazólap, szavazócédula“; bėgis 4. közny. „a közlekedési eszköz sebességfokozata“; centiméter 2. közny. „centiméterekre beosztott vonalzó vagy szalag“; centras közny. 5. „középcsatár“; daktaras, -ė 2. közny. „orvos“; doktorkodás közny. 1. „orvosi hivatás, gyógyítás- ”; 2. „az a tény, hogy valaki a tudományok doktora vagy orvos”; gőzök közny. „szén-monoxid-gázok- ”; gyorsjárat közny. „gyorsvonat, autóbusz”; négyes közny. „a járatszámként négyessel jelölt autóbusz, trolibusz stb.” ; kiküldetési megbízás 2. közny. „kiküldetési okirat”; lašai šnek. „Jašinamieji vaistai“; liaudis 3. šnek. „Žmonės“; mada 2. šnek. „įpratimas, palinkimas- “; > Šioje ir kitose lentelėse brūkšnys reiškia, jog žodis ar nurodyta reikšmė nėra pateikiami. 162 1 mėtras 3. šnek. „kubinis metras“; nėrvai 2. šnek. „psichinė būsena“; ötös közny. „öt pénzegység címlete”; első alkalom közny. „első alkalom, előtej”; papír 2. közny. „hivatalos irat, dokumentum- ”; százalék közny. „kamat”; közny. 2. „Emberek, társadalom- ”; ápolónő 2. közn. „orvosi nővér”; pont közn. 8. „vezetékes rádióvevőkészülék”; közép közn. „középiskola”; szleng. „gyógynövénir yek” bizalmas. A bemutatott példák azt mutatják: a) a bizalmas rövidítéssel ellátott szócikkek A DZ-ben érzelmi-expresszív árnyalattal rendelkező szavak is meg vannak jelölve, pl. sugrūbnagis, -ė, valamint sem nem expresszív, sem nem szemléletes szavak, pl. bėgis; b) előfordulnak stilisztikai értékelésbeli eltérések az analóg jelentésű szavak esetében, pl.: a „süllyedni, zuhanni” jelentésű marmaliūoti konnotációmentesnek minősül, a ta primarmaliūoti viszont ugyanezzel a jelentéssel bizalmas rövidítéssel van ellátva; ; c) a szótár a szavak stilisztikai jellemzését hiányosan adja meg: sok esetben nincs feltüntetve az érzelmi-expresszív árnyalat, pl.: a lepšėti, sulepšėti, lėpšis, -ė szavaknak egyértelmű pejoratív árnyalatuk van, a DZ azonban csak funkcionális szempontból jellemzi őket stb. A szavak stilisztikai jellemzésének következetlensége és a szótár jelölésekkel való túlterhelésének elkerülése érdekében a bizalmas rövidítéssel A BŽ érzelmi-- expresszív árnyalattal nem rendelkező szavakat vagy azok jelentéseit jelölheti. Pl.: numirėlis*, -ė köznyelvi „elhunyt ember”; žėlės köznyelvi 1. „gyógynövények- ”; 2.“ „kábítószerek” stb. 2.1. A köznyelv perifériájához sorolandók a gyermeknyelvi szavak, amelyeket időnként a felnőttek is használnak. Pl.: ciūckis* „kutya (gyermeknyelvben)”; dėdė 2. köznyelvi „minden idősebb férfi (rendszerint gyermeknyelvben- )”; kūzė*, kūzis* „ló (gyermeknyelvben)“; teta 2. bizalmas „minden idősebb nő minden gyermek számára“ stb. A nyilvánvaló rendszertelenség elkerülése érdekében talán az ilyen szókincset a BZ-ben csak a bizalmas jelöléssel kellene megadni, anélkül hogy tovább ellenőriznénk, hogy gyermeknyelvben használt szóról van-e szó. A BŽ-nek nem kellene figyelmen kívül hagynia az „Aatia“ széles körben használt búcsúszavát, amelyet még az LKZ sem közöl. 2.2. A beszélt nyelv perifériájához tartoznak a folklórban használt szavak, a DZ-ben d. és flk. rövidítéssel jelölve. Az utóbbi jelölések használata a litván nyelv szótáraiban hagyományos, vö. DZ, DZ, LKŽ. A d. rövidítéssel jellemzett címszavak száma 16, pl.: čiulbuonėlis, -ė d. „aki csicsereg“; čiulbūtis, -ė d. „kas čiulba, čiulbuonėlis“; pūronėlis, -ė d. „apy- * Čia ir toliau žvaigždutė reiškia, jog žodis sutrumpinimu šnek. DZ, nepazymetas. y Trikampis reiškia, jog ši reikšmė DZ, nepateikiama. 163 nio aguonos ar prievardis“; raitėlis 2 d. „raitininkas“; raitojélis d. „lovas legény, lovasocska“; lovasocska d. „lovasocska- “; lovasocska d. „lovasocskir a“ stb. Be annak, jelezma d. annak jelölésére használatos, hogy a mondat népdalhoz tartozik, pl. laivas fk. 2. „csónak, sajka”: Fogok készíteni ~q, sárgát ~q (d.); nékti 1 flk. 3. „hervad- ~o ni“: ruta, ~0 menta, ~o liliomocska (d.) ir és hasonlók A flk. rövidítéssel A megjelölt szavak 26, például: fehér, -a 4. fi. „jó, kedves, drága”; bégiinas, 2 -¢ 2. flk. „küldött”; eidininkas, -¢ 2. flk. „gyors ló, ügető“; pilóta, -ė 2. flk. „ami vágtat, repül, száll“; leterít 2. flk. ,,fekhely, fekvőhely“; szarvas ördög flk. „ördög“; 1 raguétis 3. lap. „ördög“; 2 ithas, lap. -a „távoli, egyenletes“; vagavarys lap. „szántó-vir ető“ és hasonlók. Felmerül a kérdés, hogy miért nem tekinthetők eufemizmusoknak a ragūotasis és az 1 ragūotis. A nép így mondja: „Az ördögöt ne ördögnek nevezd, hanem raguočiu-- nak, kipšu-nak vagy másképpen“ (LKŽ XI: 42). Egyébként az ördög megnevezésére használt piktasis, valamint az 1 skeltanagis DZ szavakat már az eufemisztikus lexikához sorolják. A folklór része az a népköltészet, amely dalokra, elbeszélő művekre és apróbb műfajokra oszlik. A rejtvények, közmondások és a szóbeli népköltészet egyéb alkotásai azonban DZ nem rendelkeznek külön rövidítésekkel. A BZ d. jelölését el lehetne hagyni, a népdalok szövegeit pedig a flk. rövidítéssel lehetne jelölni. ar 3. Az érzelmi-- expresszív lexika DŽ jelölésére az euf., fam., iron., juok., malon., menk., mzb., niek., vulg. rövidítéseket használják. Először az utóbbi jelöléssel jellemzett szavakat tárgyaljuk. 3.1. A vulg. jelölés 5 szó van megjelölve. Ez egy idióta, -nő 2. vulg. „bolond”; papa vulg. 1. „mell”; 2. „mellbimbó”; 3.,,cumisüveg®; rüpszű 2. vulg. „haszontalan, undorító alak”; varangyos 2. vulg. „csúnya dolog“ és rupūžiūoti vulg. 1. „varangyosnak nevezni, átkozni“; 2. „vacakolni (rendszerint ott, ahol nem kellene)“. Hasonlítsuk össze, hogyan értékelik ezeket a szavakat stilisztikailag más forrásokban. 2. táblázat DZ; vulgarizmusnak tekintik Stilisztikai jellemzés DZ, LKZ SZ idióta, -¢ 2. „bolond“ megjelölés nélkül megjelölés nélkül megjelölés nélkül béka köznyelvi megjelölés nélkül > varangy 2. „semmirekellő, vulgáris.“ (szitkozódva) — ocsmányság“ varangytelep 2. „ocsmány dolog“ vulgáris. — varangyoskodni köznyelvi vulgáris. — 164 Vulgáris lexikának a durva, nyers szavakat és kifejezéseket tekintik, amelyeket a ir nemi szervek, valamint a fiziológiai folyamatok stb. ir megnevezésére használnak. Tágabb értelemben a vulgarizmusok közé sorolhatók a durvább, lekicsinylő jelentésű szavak, például a burna szó helyett a — žabtai, a tuščiai kalbėti helyett pedig a pliauksti, — pliurpti, taūkšti, taūzyti, zaūnyti és hasonló ir szavak. (LKE: 713). A megadott jelentésekben a pliaūkšti, pliurpti, taūkšti, taūzyti szavakat DZ, a beszélt nyelv szavaiként tartják számon, a zainyti szót a menk. minősítéssel jellemzik, a Žūbtai pedig a O niek. rövidítést kapta. DZ, a vulg. rövidítéssel megjelölt szavak, valamint a megfelelő jelentések – a papas szó kivételével – a tágabban értelmezett vulgáris lexika rétegéhez tartoznak. Az azonban nem világos, miért kapják a gazember megnevezésére használt például a gyvatė, šūnsnukis szavak ugyanabban a szótárban a niek. minősítést, míg a vėlnias a beszélt nyelv szavának számít, t. y. ezek a szavak mégsem sorolhatók a vulgáris lexikához. A VDU szövegkorpuszban, amely a hiteles írott litván nyelvet tükrözi, meglehetősen sok olyan szót találhatunk, amelyek gyökei a miž-, pap-, šik-, šūdir stb. tövek. A BŽ-nek el kellene döntenie: továbbra is figyelmen kívül hagyja-e ezt a lexikai réteget, vagy (vö. az Oxford, a Petit Robert, a Thėsaurus Larousse stb. szótárakkal) közli azt. 3.2. A káromkodások, káromkodásszavak jelölésére a DŽ-ben a következő megjelöléseket használják: | 1. „káromkodásszó”, pl. perkūnas 3.; 2. „káromkodás”, pl. Kad tu ~stum! (káromkodás) (címszó; a továbbiakban — až) —išpūsti 1. ), O kad tu ~égtum! (káromkodás) (az —prasmegti), Kad tave kur ~ai! (káromkodás) (až — farkas); 3. „ilyen káromkodás““, pl. Hogy ~nál! (ilyen káromkodás) (až —felrobbanni 2.), Hogy ~nál! (ilyen káromkodás) (az —megőrülni 2.), Hogy téged p~! (ilyen káromkodás) (az — síkság 2.); 4. „káromkodva“, pl. cemerys 2. „ördög, ördög (átkozódáskor)®; 5. „és átkozódáskor®, pl. žaltys 2. „ravasz, csavaros ember (és átkozódáskor)"; 6. „átkozódó““, pl. dieglys 2. „vég, ördög (átkozódó)®; 7. „enyhe káromkodás®, pl. Galas Zino (enyhe káromkodás, amelyet kételkedve, nem tudva, mit mondjon, mondanak) (az —galas), Kad tave zuikiai subadyty! (enyhe káromkodás) (az zuikis, — -ė 1.) ir stb. A bemutatott példák e lexika jelölésének sokféleségét mutatják. Nem világos, mi indokolja egyes kifejezések káromkodásként való besorolását, vö. Galas žino (az —galas) és hasonlók, másokét pedig, vö. Eik po galais! (az —galas), nem pedig besorolását és hasonlók. A káromkodások, káromkodásszavak jelölésére a BŽ-ben rendszeresen a szó vagy jelentése konkrét példája után a (káromkodás) megjegyzést kellene feltüntetni. 3.3. Amint említettük, az érzelmi-- expresszív lexika egy része a DŽ-ben a šnek. rövidítéssel van jelölve, egy része pedig stilárisan semleges szóként szerepel. A nem konnotatív szavak — ® A felsorolt jellemzések nem jelentik azt, hogy a DŽ-ben ne szerepelnének a káromkodások vagy káromkodásszavak bemutatásának más módjai is. 165 komi fecsegés 1. „illetlen beszéd, fecsegés“; 2. „aki fecseg“; fecsegni „illetlenül beszélni, locsogni, fecsegni“; csacsogás 1. „üres beszéd, fecsegés, semmiségek“; 2. „aki sokat beszél, fecseg, csacsog“; csacsogó, „aki sokat -ė beszél, csacsogó“: csiripelő „aki csivitel, veszekszik- “; dabišius, -ė „aki szeret kiöltözni, felékesíteni, megszépíteni magát, piperkőc“; -ė galvažudys, „Emberölő, gyilkos“; kėkšė „erkölcstelen nő, ringyó“; lapė 2. „ravasz, álnok, hízelkedni tudó ember“; malkis, „bolond, tökfilkó, tudatlan“; paleist(a)burnis, -ė „aki csúnyán beszél, fecseg“; paleist(a)liežūvis, „aki -ė ostobaságokat beszél, locsog“; paleistūvis, „züllött, erkölcstelen“ stb. -¢ -ė ir E szókincs jelentős része DZ, LKZ ir SZ stilisztikailag semlegesnek is tekinthető. Meg kell jegyezni, hogy bizonyos képzők, végződések és előképzők gyakran negatív jelentést kölcsönözhetnek a szavaknak. A főnevekről, 200 a képző A +-ėlis -ė képzős származékai a Dž-ben stilisztikailag semlegesnek számítanak. Például: apdribėlis, -ė „aki elhanyagolt, ügyetlen“; apsigimėlis, -ė „aki iš természeténél fogva su testi és ar pszichikai fogyatékosságokkal rendelkezik“; išdvėsėlis, -ė „išdvasa, dvasna, nuodvasa“; išglėbėlis, -ė „aki elernyedt, petyhüdt“ és mások. „Az -ėlis, -ė képzővel képzett, igei tulajdonság hordozóit megnevező szavak általában személyeket jelölnek, és pejoratív jelentésük van [...]“ (DLKG: 105). E képző néhány származéka nem rendelkezik negatív árnyalattal, vö.: numirėlis, -ė „elhunyt ember“, nusikaltėlis, -ė „aki bűncselekményt követett el“, pabėgėlis, -ė „aki elmenekült, elhagyta helyét, országát“ stb. ir Az -alas, -alius, -eklis, -ena, -yné, -la, -lys, -na, -ūnas és más képzőkkel képzett, cselekvések vagy személyek megnevezését jelölő főnevek túlnyomó része pejoratív jelentésű (DLKG: 106–111). Nézzük meg, hogyan jellemzik e képzett szavakat a DZ-ben, pl.: giedalas „silány éneklés”; taiskalas köznyelvi 1. „badarság, fecsegés- ®; 2. aki badarságokat fecseg, fecsegő”; karkalius, -e „aki károg; aki lélegzés közben károg”; Zabalius, -ė „aki nem lát jól, vaksi, káprázó szemű”; murmėklis, -ė 1. „aki mormog, nehezen érthetően, gyorsan beszél“; 2. köznyelvi „aki elégedetlenségét fejezi ki, ellenkezik“; nyögdécselő, -nő 1. „aki nyög, sóhajtozik“; 2. köznyelvi „aki érthetetlenül ejti a szavakat- “; lihegő „aki légszomjban szenved, liheg“; csiripelő 2. „aki csiripel, kiabál, rikácsoló“ és egyebek. Amint látjuk, e származékok egy részét konnotációmentesnek tekintik, pl.: čirškynė 2.: dūsena, más részüket funkcionális szempontból jellemzik, pl.: murmėklis, -¢ 2.; taūškalas, azonban a pejoratív jelentés nincs feltüntetve. A DLKG (112–113) szerint az -a(-ia) és más végződésű származékok pejoratív módon személyeket jelölnek, és közös nemű főnevek. A dilba 1. azonban „aki oldalról, mogorván néz, mogorva ember”; 2. „nagy, ügyetlen, esetlen ember” és a DŽ-ben szereplő egyéb végződésű származékok stilisztikailag semlegesnek tekintendők. A szóhoz bizonyos stilisztikai árnyalatot gyakran az igekötők is adhatnak, pl. a nukalbėti 1. „bután mondani” (a DZ-ben semmilyen stilisztikai jelölése nincs) stb. 3.4. A „nick.” rövidítés 99 szó megjelölve. Pl.: betelepülő, -nő nick. „nem kívánatos felkelő, idevetődöttTM (idevetődött, -ö „aki idevetődött” — megjegyzés nélkül); tökfilkó, -nő, tréf., „feledékeny, ügyetlen, félkegyelmű” Hosszúságú semleges. „elfajzott, degenerált“; 2. nick. iSpera „semmirekellő 166 teremtmény”; kaitalyné 2. lealacsonyító, „váltogatás”; marmiizé lealacsonyító „arc, száj” (a snūkis hasonló jelentésben a menk. minősítéssel szerepel); 3. migis lealacsonyító „összedobált ágy; rendetlen, piszkos fekhely”; padlaižiauti lealacsonyító „hízelgőnek lenni“; hízelgő, -ė rosszalló. „talpnyaló“, azonban a palaižūnas, -ė „hízelgő, talpnyaló“ rosszalló minősítést kapott. (a padlaiZiinas -ė szót a DZ nem közli). Pejoratív jelentésben szerepelnek a pakalikas, rosszalló. -ė „talpnyaló“ (a pataikūnas, -ė „aki hízeleg, igyekszik elnyerni valaki kegyeit“ stilárisan semlegesnek minősül); plėrza rosszalló. „elterpeszkedett, ügyetlen ember“, azonban az analóg jelentésű dribšas, -ė, drimba szavakat a rosszalló rövidítéssel jellemzik, a sudribėlis szót 0 pedig -ė konnotációmentesnek tekintik. Nyilvánvaló zavar. Vajon a marmūzė erősebb negatív fokozatot hordoz a snūkis szóhoz képest? Mi indokolja, hogy a plėrza és a sudribėlis, -ė szavak eltérő jelölést kapnak? A 3. táblázatban összehasonlítható, hogyan értékeli a DZ-t, a megvetően jellemzett lexikát a többi forrás. 3. táblázat DF, a niek. minősítéssel jelölve. Stilisztikai jellemzés DZ, LKZ SZ avigalvis, -¢ niek. sen. besz. okmány nélküli söpredék okmány nélküli okmány nélküli képű sen. sen. sen. talpnyaló, -nő pejor. pejor. sen. pletykafészek sen. pejor. tájny., pejor. 3.5. A változatos stilisztikai értékelést a pejoratívan jellemzett szavak is mutatják, amelyekből 496 van. Pl.: apūkėlis, -ė 2. pejor. „aki figyelmetlen“ (azonban 1. „aki nem lát jól“ —jelölés nélkül); baltarankis, -ė 2. pejor. „aki nem dolgozik, kerüli a fizikai munkát“; bliauti 2. pejor. „hangosan sírni“, 3. pejor. „csúnyán énekelni“ (A Zliumbti „hangosan sírni“ minősítése köznyelvi); cypyné 2. pejor. „aki nyikorog, sikoltozik“, azonban a cyplys, -ė „aki állandóan nyikorog, sír, visító“ stilisztikailag semlegesnek számít. Pejoratív jelentésben a DZ a dribsas, -¢ szavakat pejor.-ként jellemzi. „aki elterpeszkedett, ügyetlen- “; drimba ugyanebben a jelentésben; gvéra pejor. „aki kifordult, mamlasz- “, azonban a gvérauti ige nem létezik. 1. „bámészkodni, tátott szájjal nézni” (és más jelentések); gvérinti becenév. „úgy menni, mint egy gvérai, bámészkodni” rövidítése: niek., az O išgverélis, -¢ 1. „aki kifordult, kicsavarodott”; 2. „nyámnyila, hanyag ember” — jelölés nélkül. Pejoratív értelemben jellemzett szavak: karštakošis, -ė menk. „forrófejű ember, heves vérmérsékletű” részeges tőkehal „tökfilkó, mafla“; kvaišys, -ė azonos jelentésben stb., azonban a kvaišas, -a „butácska, ostoba“ DŽ minősítés nélkül szerepel. 167 Kolérikusz, -a 2. rosszalló „forrófejű, őrjöngő“; flegmatikus, -a 2. pejor. A „nepaslinkšis, kelmas, mėmė, aušena” szavakat a menk. rövidítéssel jelölik, melancholikus, -ė 3. „mindenre érzékeny, lassú és szomorú, levert, bánatos, borús ember” — minősítés nélkül, míg a szangvinikus, -a 2. bizalmas „vidám ember, remek fickó, nyíltszívű ember” társalgási nyelvi szónak számít. Hasonlítsuk össze a pejoratív lexika stilisztikai jellemzését más forrásokban. 4. táblázat. A stílusbeli jellemzés a DŽ4-ben jelöléssel megadva Stilisztikai jellemzés DZ, LKZ SZ baltarankis, -ė 2. „aki nem dolgozik, pejor.” pejor. besz. kerüli a fizikai munkát” bliauti 2. „hangosan sírni” rosszall. semmis. semmis. balfék, pejor. igazolás nélküli, pejor. hirtelen haragú, -ú, pejor. semmis. semmis. szuszogó 3. „száj, arc” vulg. pejor. lek. A 3–10. és a 4. táblázatban bemutatott példák azt mutatják, hogy a pejoratív és a becsmérlő árnyalatok jelölése eklektikus. Felmerül a kérdés, vajon annak a személynek, akit pašlemėku-nak neveznek (a DZ-ben a pejor. minősítés szerepel), kevésbé kellene-e megsértődnie, mint annak, akit gyvate-nek neveznek (a becsmérlő minősítés szerepel)? A gvėrauti, marmiizé szavak, amelyeket a becsm. rövidítéssel jelölnek, nagyobb fokú becsmérlést fejeznek- -e ki, mint a gvėra, snūkis szavak, amelyeknél a pejor. minősítés szerepel. és hasonlók. A pejor. minősítésekről és pejoratív. használatuk egyértelműbb kritériumok nélküli alkalmazásáról, valamint ezen árnyalatok pontos értékelésének nehézségeiről J. Paulauskas (1974: 46–47), K. Vosylytė (1995: 184) és mások is írtak. Az inkonzisztenciák elkerülhetők lennének a niek. minősítés elhagyásával, és a lekicsinylő, valamint becsmérlő árnyalatú szavak és jelentések egyetemesebb menk. minősítéssel való jelölésével. A nagyon erős becsmérlő fokozatú szavakat a BZ vulg. minősítéssel lehetne jelölni, pl. šliūndra vulg. „züllött nő, erkölcstelen nő” (DŽ, ez a szó becsmérlő jelentéssel van jelölve). 3.6. A 13 előfordulásban megadott ironikus jelentésárnyalatokat az iron. rövidítéssel jelölik, pl. aristokratas, -ė 2. iron. „aki kerüli az egyszerű embereket”; devyndarbis, -ė iron. „akinek van, sok munkát végez“; galvėčius 2. iron. „tudatlan- “; grietinėlė 2. iron. „válogatott emberek“; mokslinčius 2. iron. „aki úgy tesz, mintha sokat tudna“; 2 haszon iron. „jó”, " A jelentéseket semleges szavakkal kellene magyarázni. 168 A becéző szavak általában bizonyos képzők képzett alakjai. A DŽ a mama, pūtė, tėtė, tėtis képző nélküli szavakat, valamint a pumpuras deminutív képzős alakját becéző ne jelentésűként jellemzi. DZ, LKZ ir SZ A tété és a ir tėtis familiárisnak számítanak, azonban az analóg jelentésű mama és sésé nem tartoznak a familiáris lexika rétegéhez. BZ Az említett szavak – a pumpuras kivételével – a šnek. minősítést kaphatnák. Egyébként, ar ne a kisgyermeket gyakrabban pipirunak nevezik, azonban a DZ ezt a szót ebben a jelentésben nem közli. A gyermeknyelvi kūzė, kuzis szavakat (lásd e cikk 2.1. részét) stb. a „kedveskedő” rövidítéssel jelölik. nincs megjelölve, azonban a pūtė szót már kedveskedő jelentésűként jellemzik. A 2 mažutėlis, -ė szó a „kedveskedő” minősítéssel szerepel, azonban a 2 mažylis, -e; 2 mažytis, -ė; 2 mažiūlis, -ė DZ stilisztikailag semlegesnek tekintendők, jóllehet valamennyi definíciójuk egyformán hangzik: „kisgyermek”. Ha a DZ-ben a felsorolt szavakat jelölések nélkül adják meg, mivel a stilisztikai jellemzést a jelentés meghatározása tartalmazza, akkor nem kellene a „kedveskedő” rövidítéssel jelölni a 2 mažutėlis, -¢ szót. A kisgyermek megnevezésére használt említett szavaknak egyaránt van kedveskedő és kicsinyítő jelentésük. Egyébként ugyanez elmondható a sesėlė 1. mžb. szóról is. kedvesk. sesė. További ilyen példák is hozhatók. A BŽ-ben a deminutív főnevek ir jellemzésénél a malon. és mžb. rövidítésekről el lehetne tekinteni, 0 helyettük a dem. jelölést lehetne használni.- <|endoftext|>3.11. Megfontolandó a szemléletes lexika bemutatása. DŽ, jelölésére néha a šnek. rövidítést használják, pl. bindzinėti šnek. „munka nélkül járkálni”; bindzinti šnek. „lassan, lustán menni, vánszorogni”; 1 kirsti 8. šnek. „valamit hevesen csinálni (menni, enni, játszani, táncolni, esni stb.)”; mduti 4. šnek. „gyorsan futni, utazni”; šauti 3. šnek. „Hevesen menni, futni, repülni” és hasonlók. A képszerű szavakat néha stilisztikailag semlegesnek tekintik, pl.: čiuožti 2. „menni, utazni”; dūmti 6. „gyorsan menni, futni, utazni“; füstölni 5. „gyorsan futni“ és hasonlók. Hasonlítsuk össze a képszerű lexika jellemzését más forrásokban. 12 táblázat Stilisztikai jellemzés Képszerű szavak DZ; LKZ SZ bindzinéti šnek. be pažymos šnek. biūdzinti šnek. be pažymos menk. čiuožti 2. „eiti, važiuoti“ be pažymos be pažymos — dumti 6. „greitai eiti, bėgti, be pažymos be pažymos šnek. važiuoti“ rūkti 5. „greitai bėgti“ be pažymos šnek. šnek. šauti 3. „smarkiai eiti, bėgti, be pažymos be pažymos šnek. skristi“ Nyilvánvaló, hogy a felsorolt szavak konnotatívak. Minden szó ar jų a lexika semleges rétegéhez nem tartozó jelentéseket bizonyos stilisztikai minősítésekkel kellene jellemezni (Paulauskas 1974: 46). A szemléletes lexika bemutatásának az LKŽ problémáját felvetette K. Vosylytė (1995: 185). A vaizd. rövidítést A Daugėliškis nyelvjárásának beszédigéit tartalmazó szójegyzékben használta K. Pakalka (1995: 205-216). A šnek. minősítés funkcionális konnotáció jelölésére szolgál. A szemléletes lexika az emocionális-- expresszív lexika egyik változata (Pikčilingis 1975: 53). Következésképpen a szemléletes szavakat a „szneka.” rövidítéssel nem kellene jelölni a BŽ-ben. E lexika bemutatásának egyik lehetséges változata a „vaizd.” rövidítés használata lenne. De érdemes-e bevezetni ezt a jelölést? 4. A konkrét lexikai rétegekről elmondottak megismétlése nélkül megjegyzendő: —A BŽ-ben csökkenteni kellene az emocionális-- expresszív, különösen a pejoratív lexika mennyiségét (mind a bizonyos rövidítésekkel jelölt, mind a Dž:-ként kezelt, konnotáció nélküli lexikáét); —daugelio žodžių, kurie iš tikrųjų turi ekspresyvinį atspalvį ir įtrauktini į BZ, stilistinis apibūdinimas, palyginti su DZ, turėtų keistis; —BZ įvade stilistinės žymos turėtų būti aiškinamos informatyviai, t. y. apibrėžiamos ne vienu žodžiu, taip pat galėtų būti pateikiama pavyzdžių: menk. — menkinamosios reikšmės žodžiai ar posakiai, vartojami norint žmogų, daiktą ar reiškinį sumenkinti, paniekinti, pvz., gremeézdas ir pan. —BZ galėtų būti vartojamos šios stilistinės žymos: šnek. —bendrinės šnekamosios kalbos žodis ar posakis, vartojamas buitinėje, neoficialioje kalboje, su adresatu bendraujant laisvai, nesivaržant. Šia žyma apibūdintini žodžiai, kurie neturi emocinio-ekspresinio atspalvio. Pvz.: adata (1) 3. šnek. „injekcija, įtraiška, įšvirkštis“*; bėgis (2) 4. šnek. „važiuojamosios priemonės pavara“ ir pan. ; Šnekamajai kalbai taip pat priklauso vaikų kalbos žodžiai, kuriuos kartais vartoja ir suaugusieji. Pvz.: atia jst. köznyelvi „minden jót” (búcsúzáskor); folklór; —folklór; ezzel a jelöléssel azokat a szavakat és kifejezéseket látjuk el, amelyeket a szóbeli népi alkotásokban használnak. Pl.: 1 nékti (1) 3. folklór „hervadni”; 2 svėčias, -ia (4) folklór „idegen” stb. Az emocionális-- expresszív lexika jellemzésére: dem. —diminutívumok; ezzel a jelöléssel azokat a szavakat jellemezzük, amelyek ugyanazt vagy ugyanolyan fajtájú dolgot jelölik, mint az alapszavak, de emellett a kicsinyítő és kedveskedő jelentést is hordozzák. Pl.: mergėlė (2) 1. dem. „fiatal hajadon nő, lány”; motulé (2) dem. „anya” stb. * A definíciók a DZ-ből származnak, de ez nem jelenti azt, hogy a BZ-ben ne változnának. Egyébként változhat a jelentések sorrendje stb. 176 euf. tréfás iron. lekicsinylő BZ DZ(k) VDU dem. az dz. euf. családias fikciós ironikus gúnyos tréfás kedves lekicsinylő rosszalló főnév ige —eufemizmusok; enyhébb, semlegesebb szavak vagy kifejezések, amelyeket durva vagy kellemetlen szavak helyett használnak. Pl.: gonosz főnév euf. „ördög”; meghalni (euf. meghalni) ir tréf. —tréfásan, kedvesen évődve mondott, nem sértő szavak vagy kifejezések, amelyek célja a címzett felvidítása. Pl.: smegeninė (2) 2. tréf. „fej”; Nem abból az operából (tréf. a témához nem kapcsolódóan beszélőnek mondják) stb. —ironikus szavak vagy kifejezések, amelyeket gyakran a valódi jelentéssel ellentétes értelemben használnak, és amelyekben csípős, gúnyos, megvető árnyalat van. Pl.: grietinėlė (2) 2. iron. „válogatott emberek”; Kapsz a gúnártól zabot (iron. semmit sem kapsz) stb. — lekicsinylő jelentésű szavak vagy kifejezések, amelyeket egy személy, tárgy vagy jelenség lekicsinylésére, megalázására használnak. Pl.: gremėzdas (2) lek. 1. „ügyetlen tárgy, lom, otromba tárgy”, 2. „ügyetlen ember, málé”; lakti 2. lek. „inni, vedelni” stb. — vulgáris, azaz durva, illetlen szavak vagy kifejezések, amelyek művelt környezetben nem használhatók; gyakran a nemi szervek, fiziológiai folyamatok stb. közvetlen megnevezései. Pl.: papas (2) vulg. 1. „mell“; szar (1) vulg. „ürülék“ és hasonlók —A káromkodások, káromkodó szavak jelölésére javasolt a konkrét példa után feltüntetni a megjegyzést: (káromkodás). Pl. : Hogy felfújódj! (káromkodás); Hogy dögölnél meg! (káromkodás) és hasonlók Érkezett: 1999. 05. 12. RÖVIDÍTÉSEK —A köznyelvi litván nyelv szótára —számítógépes DZ, változat —Vytautas Magnus Egyetem szövegkorpusza —címszó —népdal szava, kifejezése vagy mondata —kicsinyítő képzős alak —dzūk eufemizmus —bizalmas —folklór —ironikus —indulatszó —tréfásan, tréfálkozva —becéző —rosszalló —kicsinyítő —pejoratív —átvitt értelemben keleti aukštaitis nyelvjárásban beszélt — 177 keleti aukštaitis — — a beszélt nyelv szava nyj. — nyelvjárási gyerm. — gyermeknyelvi szó szeml. — szemléletes nyug. — nyugati aukštaitis vulg. — vulgáris alsó. — žemaičių IRODALOMI IR FORRÁSOK DLKG: A mai litván nyelv grammatikája, Vilnius: Tudományos ir enciklopédiák kiadóintézete, DZ; 1997. A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Állami Politikai és ir Tudományos Irodalmi Kiadó, DŽ,: 1954. A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Mintis, DZ, 1972. A kortárs litván nyelv szótára, Vilnius: Tudományos ir enciklopédiák kiadója, KTŽ: 1993. Gaivenis K, Keinys S. Nyelvészeti terminusok szótára, Kaunas: 1990. Šviesa, LKE: A litván nyelv enciklopédiája, Vilnius: Tudományos ir enciklopédiák kiadási intézete, LKŽ 1999. I–XIX: A litván nyelv szótára 1-2, Vilnius: Mintis, 1968-1969; 3-6: Állami Politikai ir Tudományos Irodalmi Kiadó, 1956-1962; 7-9: Mintis, 1966-1973; 10-15: Mokslas, 1976-1991; 16-17: Tudományos ir Enciklopédiák Kiadója, 1995-1996; 18-19, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997—1999. Oxford Advanced Learner's Encyclopedic Dictionary, Oxford University Press, 1995. Alapok 1998: A köznyelvi litván szótár alapelvei ir [kézirat]. Pakalka K. 1995: A daugėliškisi nyelvjárás beszédigéinek (Verba Dicendi) kisszótára. — A litván nyelvészet kérdései 35, 205—217. Paulauskas J. 1974: A lexika szabványosításának ir aktuális problémái – szótár. — Nyelvi kultúra 27, 40-49. Pikčilingis J. 1975: A litván nyelv stilisztikája 2, Vilnius: Mokslas. Robert P. Le petit Robert, Párizs: Le Robert, 1990. SZ: Lyberis A. Szinonimaszótár, Vilnius: Mokslas, 1980. Thésaurus Larousse, 2¢ kiadás, Larousse, Párizs, 1992. Vosylytė K. 1995: A szavak stilisztikai jellemzése a „Litván nyelv szótárában” című műben. —A litván nyelvészet kérdései 35, 180-186. Zuperka K. 1977: Gyakorlati stilisztika, Vilnius, Litván SZSZK A felsőfokú ir szakosított középfokú oktatási minisztérium Kiadói szerkesztőtanács. Župerka K. 1983: A litván nyelv stilisztikája, Vilnius: Tudomány. A KÖZNYELVI ÉS ÉRZELMI-- KIFEJEZŐ SZÓKINCS PROBLÉMÁI Összefoglaló A tanulmány a szókincs stilisztikai leírásának problémáival foglalkozik a Modern Litván Nyelv Szótárában (DML) (Dabartinės lietuvių kalbos žodynas). Javaslatokat tesznek továbbá a lexika bemutatására a Standard Litván Nyelv Szótárában (DSL) (Bendrinés lietuviy kalbos Szótár). 178 In összehasonlítás to DML, a in DSL a szám elemei az érzelmi és of kifejező of lexikát, különösen azokat, amelyeket a A menk. címke (angol, pejoratív), csökkentenie kellene, a a kifejező of árnyalatú számnevek an stilisztikai leírását meg kellene változtatni. Számos javaslat létezik a stilisztikai címkézés javítására, nevezetesen: a of in DSL a Címkék d. (dal; Eng song), biz. (bizalmas — Eng familiar, informal), becéző. (becéző — Eng ameliorative), pejor. (pejoratív — Eng pejorative) should be abandoned; a új Címke, dem. (kicsinyítő képzős — Eng kicsinyítő) be kellene be vezetni, a Címke, vulg. (vulgáris — Az „Eng vulgar” kifejezést be csak fiziológiai folyamatokra és nemi szervekre to utaló szavak esetében kell használni. 179