M. Stryikowskio veikalo „Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi“ teonimai: „Chaurirari“

50 acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII roLandas kregŽdys Lietuvių kalbos institutas A kutatási irányok: a balti és más indoeurópai nyelvek összehasonlító nyelvtana, a balti vallás és mitológia, forráskutatás. M. stryikoWskio VeikaLo KRONIKA POLSKA, LITEWSKA, ŻMóDZKA I WSZySTKIEJ RUSI teoniMai: CHAURIRARI theonyms in M. stryikowski’s work Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi: Chaurirari annotáció A tanulmány Motiejus stryikowskis Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi (1582) című művében említett Chaurirari teonim etimológiáját és e istenség funkcióinak fejlődését elemzi. Eddig e isten nevének egyetlen, tudományos érvekkel alátámasztott eredetleírását csak Vlagyimir Toporov adta. Sajnos Toporov által rekonstruált *Kaur-aris ‚vörösesbarna színű (a tűzszimbolika eleme) lóistenség‘, amely a tatpuruṣa összetétel képzési modelljén alapul, a rekonstruált második tag alakja, a bl. miatt kazuisztikus. *aris ‚ló‘, egyetlen balti írott forrásban sem adatolt. Az ilyen értelmezés a mitológiai motiváció tekintetében is komoly kétségeket vet fel, mivel sem a balti, sem a szláv vallási rendszerben nem ismert a ló – mint istenség (!!!) – kultusza (a totemizmus kezdetleges maradványait kivéve). az új teonim etimológiája és az istenség funkcióinak elemzése alapján állítják, hogy a Chaurirari istenségnév nem ἅπαξ λεγόμενον, ahogyan azt mind ez idáig vélték. feltételezhető, hogy ez a teonima a XVIII. századi Kis-Litvánia lexikográfusainak és kulturális szereplőinek több munkájában rögzített Kaukarius ‚hegyek istene‘ nomen propriumot (teonimát) tükrözi (Jakób Brodovszkij és Krisztyijon Gotlib Milkusz szótárai). Az említett teonima elemzésén kívül néhány, mind ez idáig vélhetően tévesen a Chaurirarival összekapcsolt lexéma eredetének leírását is közlik (r. nyj. subst. кар ‚faütő hal elkábítására‘, r. nyj. verb. кариться ‚haragudni; ráncolni a homlokát, mogorvának, kedvetlennek lenni; büszkének lenni; makacsnak lenni‘). KULCSSZAVAK: tatpuruṣa összetétel, ἅπαξ λεγόμενον; progresszív asszimiláció, regresszív asszimiláció; morfofonetikai transzpozíció, teonima. KEYWORDS: tatpuruṣa compound, ἅπαξ λεγόμενον; progresszív, regresszív hasonulás; morfofonetikai áthelyezés, teonima. ALL_62_63_maketas.indd 50 2011.06.17 08:23:50 M. stryikowskio veikalo Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi teonimai: Chaurirari 51tanulmányok / cikkek A tanulmány a Maciej Stryikowski Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi (1582) című művében említett Chaurirari teonim etimológiai elemzésének és rövid keletkezésének (következésképpen a balti panteonban elfoglalt hierarchikus helyzetének) témájával foglalkozik. A kérdés egyetlen tudományos vizsgálatát Vladimir Toporov végezte el. Újjá kell építeni a nem hitelesített (a balti mitológia és vallás egyetlen írott forrásában sem szereplő) baltit. *aris ‘ló’. stated with many regrets that tatpuruṣa composite Lith. *Kaur-aris ‘tawny tint (element of fire symbolism) horse deity’, reconstructed by the author of the hypothesis, is not acceptable due Tekintettel arra, hogy a balti és szláv vallási rendszerekben – a totemisztikus maradványokat leszámítva – nem létezett lóistenség-kultusz, az ilyen értelmezés kétséges a mitológiai motiváció tekintetében. Az új teonimaetimológián és az istenség funkcióinak elemzésén alapulóan felvetődött, hogy a Chaurirari nem értelmezhető ἅπαξ λεγόμενονként. A lexéma összefüggésbe hozható a Kaukarius ‘szurdokok istene’ nomen propriummal (teonimával), amelyet a 18. század több kis-litván lexikográfiai szótára is említ (Brodowski és Milke thesaurusai). A mitologéma mellett a tanulmány az orosz анализát is bemutatja. nyelvj. кар ‘hal kiütésére használt bunkó’ és az orosz nyelvj. кариться ‘duzzogni; megrezzenni, komorrá válni; egyenesen állni; „újra megmakacsolódni”, amelyeket tévesen baltizmusokként soroltak be. „[…] még a név értelmezésében is rejlik szellemesség, amikor nevetségessé teszed, hogy miért neveznek valakit így […]“ (Cicero De oratore 257) A litván és a žemaitiai istenséget, Chaurirari-t elsőként Motiejus Stryikowskis említi írott forrásokban a Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi című művében (Stryikowski 1582: 144): „Chaurirari, a lovak istene, ennek kövér, erős, különböző színű kakasokat áldoztak, hogy a lovak is ilyen módon szaporodjanak, és amikor békéért könyörögtek hozzá ellenségeikkel szemben [mert a háború istenének is tartották], ahogyan a görögök és a rómaiak Marsot, akkor a kemence mögött, nyergeken ülve áldozatokat mutattak be neki és imádkoztak hozzá.“ Ezt a mondatot Dominykas Urbas (BrMŠ II 546) így fordítja: „Chaurirari, a lovak istene; ennek kövér, erős, különböző színű kakasokat áldoztak, hogy a lovak is ilyenek szaporodjanak, ALL_62_63_maketas.indd 51 2011.06.17 08:23:50 52 Acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII és amikor békéért könyörögtek hozzá, hogy az ellenségek ne roLandas kregŽdys támadjanak (mert a háború istenének is tartották), ahogyan a görögök és a rómaiak Marsot, akkor a kemence mögött, nyergeken ülve imádkoztak hozzá és áldozatokat mutattak be neki. Urbas azonban a mondat elejét meglehetősen szabadon fordítja (vö. a temu ‚ezért‘ (Linde V 616) szót tam-ra aukojo.“ identiškai šį sakinį į vokiečių kalbą anksčiau yra išvertęs Vilhelmas Mannhardtas (1936: 330), į rusų kalbą – Vladimiras toporovas (Топоров 2000: 173). változtatja, amelyet a lie. tas mutató névmás dativusi eseteként lehet értelmezni), a végét pedig kétségesen értelmezi, mivel olyan információt közöl, amelyről Stryikowski egyáltalán nem tesz említést – így eltorzítja e mitologéma szokásos jelentését: i. nem ír semmiféle „kemence mögöttiről“, azaz kemence mögötti helyről, hiszen sem a litvánok, sem a žemaitiaiak Stryikowski korában – a XVI. században – nem építettek olyan kemencéket, amelyek mögé be lehetett volna bújni, és ott áldozni (erre a nagyon fontos tényre korábban Rimantas Balsys (2006: 176)1 is felhívta a figyelmet), hanem bizonyos módon habarcs nélküli kövekből halmot (krūsnį; ilyenek nemcsak a lakóhelyiségek, hanem a fürdőházak és a szérűskertek kemencéi is voltak) raktak gödörben vagy a padlón, illetve egyszerűen tüzet raktak a ház vagy a pirkia tűzhelyén (nyílt tűzhelyeken; bővebben lásd: Le V 234); a kőből rakott krūsnis plūkti- (Longinus). A litvánok életmódját jellemezve azt állítja, hogy a litvánok állataikkal együtt füstös házakban éltek: „Nulius illi stubarum aut aedificiorum nobilium, sed tantummodo tugurii unius ūsus […]. nėmis ir plytinėmis krosnimis imta keisti tik XiX a. viduryje (Le Xiii 223–225). tokius pat faktus, t. y. dūminę pirkią be jokių krosnių, mini ir janas dlugoszas „abban a házban helyezik el önmagukat, feleségeiket, gyermekeiket, szolgáikat, szolgálólányaikat, jószágaikat, szarvasmarháikat, gabonájukat és minden házi felszerelésüket […]” (brMŠ i 560–561) (lásd még Łowmiański 1989: 82). A füstös kunyhóról Philippus Callimachus is beszámol: „[…] tűz a kunyhó közepén, amely körül fekve és ülve, bármiféle helyválasztás vagy rend nélkül tartózkodnak, és semmiféle háztartási rend vagy fegyelem nincs” (brMŠ i 601). Johannes Boemus Aubietus szerint a litvánoknak nincsenek rendes lakóházaik: „Párás helyiségeik, vagyis kunyhóik egyáltalán nincsenek” (brMŠ ii 358). Hasonló információt közöl Sigismundus Herberstein is: „alacsony, megnyújtottabb házikókban élik életüket, amelyekben középen tüzet tartanak […]. „ugyanazon tető alatt, amely alatt ők maguk laknak, minden elválasztás nélkül szokták tartani jószágaikat is” (brMŠ ii 393). Janas Łasickis szintén beszámol egy füstös lakóhelyről (‚landynė‘): „A mapaliákat, amelyeket tornyoknak neveznek, felül keskenyre, valamint nyitottra készítik, hogy a füst és a bűz eltávozhasson; gerendákból, deszkákból, szalmából és fakéregből építik őket, és ezekben az emberek minden jószágukkal együtt, deszkapadlón állva laknak” (brMŠ ii 579). 1 Balsys (2006: 314) összeveti az Urbas által közölt fordítás információját a Lasickis De Diis Samagitarvm című művében […] állítólag szereplő hasonló mitológiai ténnyel – Pesseias istennek az éppen világra hozott utódok között, a tűzhely mögött való rejtőzködésével. Sajnos Stryikowskis semmiféle tűzhelyet nem említ (lásd alább), Pesseias pedig (e teonim eredetének külön tanulmányt kell szentelni) nem az éppen világra hozott utódok között rejtőzik, mivel lo. A pullos egy egészen másik szemémát jelent (vö. Lasickis 1969: 42) – csak az említett teonim eredetének megfelelő leírása után értelmezhető helyesen (lásd még: kregždys 2010: 51–52). ALL_62_63_maketas.indd 52 2011.06.17 08:23:50 M. stryikowskio veikalo Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi teonimai: Chaurirari 53tanulmányok / articles igaz, henrikas Łowmiańskis (1935: 43) azt állítja, hogy a főnemesség lakóépületei (curiae, villae) nagyon különböztek a füstös kunyhókban élők lakóhelyeitől. sajnos a baltiak régi háztartási épületeiről rendkívül megbízható adatok nem maradtak fenn, kivéve a vallási jellegű építményekről és településekről szóló elbeszéléseket (bővebben lásd: kregždys ii. brMŠ a le. frazeologizmus hibás fordítását 2009: 131–133, 150–152). közli. za piecem ſiedząc fordítása, ugyanis a le. za piecem siedzieć nem azt jelenti, hogy ‚a kemence mögött ülni‘, ahogyan a brMŠ jelzi („a kemence mögött […] ülve“), hanem azt, hogy ‚csendben ülni = nyugodtan viselkedni‘ (Linde iV 676). továbbá a na ſiodlach prepozíciós szerkezet nem azt jelenti, hogy ‚a nyergeken ülve‘, hanem azt, hogy ‚lovon ülve‘, vö. le. nyereg (metonimikusan) ‚lovaglásra‘ (Linde V 243). Vagyis stryikowskis hangsúlyozza, hogy az istennek csendben, illetve nyugodtan viselkedve áldoztak. Így a Balti vallási és mitológiai forrásokban az Urbó által közölt, Chaurirari istenséget leíró Stryikowski-szöveg fordítását javítandónak kell tekinteni: „ahogy a rirari, žirgų dievas; todėl aukodavo didelius, stiprius, įvairių spalvų gaidžius, kad ir žirgai tokie veistųsi, o kai jį prašė gelbėti nuo priešų (nes jį laikė ir karo dievu) görögök és a rómaiak Marsnak, úgy a békés lovasok is hozzá imádkoztak és áldozatokat mutattak be.” Az antik motívumok említése azt a megállapítást feltételezi, hogy Stryikowski nem hiteles információt, hanem kitalációkat közöl, mivel a görögök és a rómaiak Arésznek, illetve Mars számára zajosan végezték őket (vö. a papi saliusok táncaival (bővebben lásd: zieliński 1999: 229; cM 505)), vagyis ezen istenek funkcionális (és egyben eredendő) konnotációja a mozgással, zajjal, szenvedélyességgel állt vaisingumą) ir pan. (plg. Нильссон 1998: 154; Тахо-Годи 1999: 92, 112, 136, kapcsolatban (ez meghatározta az emberek 151, 205, 229, 261, 289, 299, 526, 530, 596–597, 656; zieliński 1999, 113, 115, 118–119, 354). Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a régóta ismert tényt, hogy Arész nem görög, hanem trák2 istenség (Тахо-Годи 1999: 289), akinek életereje már az Iliászban gúny tárgyává válik. óvatosan feltételezhető, hogy a bizonytalan jelentésű teonimát Stryikowski úgy próbálta értelmezni, hogy a hasonló hangzású litván szavakkal kapcsolta össze – talán lit. kãras ‚Krieg‘, akárcsak a később őt követő szerzők (lásd alább). Az általa említett, nyugodt áldozatbemutatásra vonatkozó információ feltehetően magának a szerzőnek a kitalációja, amely az új hit követőire jellemző, akik a pogány szertartásokat a keresztény hagyománnyal kapcsolták össze (erről lásd Kregždys 2009, 141–142, 165–166). Ezért Stryikowski állítása az istenség katonai funkciójáról, amelyet a görög Arésszel vagy a római Marsszal hasonlít össze, nyilvánvalóan esszéisztikus-szépirodalmi jellegűként értelmezendő. így óvatosan kijelenthető, hogy hitelesnek tekinthető két tény: 1) az istenség neve Chaurirari; 2) Chaurirari – ‚žirgų dievas‘. 2 Minėtina, kad šios dievybės vardas užfiksuotas kretos ir Mikėnų kultūros laikotarpio rašto paminkluose (Казанскене, Казанский 1986: 140–141), ezért a szó morfológiai szerkezete lehet hellén, de a kultusz sajátosságait mindmáig inkább szupersztratikusnak tekintik, amelyeket a kis-ázsiai népek hatása határozott meg. ALL_62_63_maketas.indd 53 2011.06.17 08:23:50 54 acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII balsys (2006: 134, 152, 154), amikor a Chaurirari roLandas kregŽdys számára bemutatott lehetséges szertartásokat tárgyalja, különösen nagy figyelmet fordít a kakasáldozat leírására. ő is felsorolja a teonim eredetének magyarázatára tett szinte valamennyi kísérletet: dionizas Poška (LM i 41) Szaurirarként értelmezi; simonas stanevičius (LM i 95) a litván nyelvre nem jellemző ilyen fonetikai és morfológiai szerkezetű alak hitelességét általában véve kétségbe vonja; Mannhardt (1936: 339) óvatosan feltételezi, hogy a teonim karoriusnak olvasható, és összefüggésbe hozható a litván kãras ‚krieg‘ szóval. algirdas julius greimas (1990: 418) nem magyarázza a név eredetét, csupán elismeri, hogy ezt mindmáig senkinek sem sikerült megtennie, jóllehet nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a mitologémát Velinas egyik epitetonjaként értelmezzük, azaz szerinte ez a „harci ló […] epifániája kétségtelenül Velinas egyik legfontosabb funkcióját írja le.” További kísérletek is vannak a Chaurirari eredetének feltárására, ezek azonban nyelvészetileg megalapozatlanok, ezért nem is értékelhetők. nos, Jonas Balys pedig megállapítja, hogy e teonima jelentését „józan ésszel már senki sem lesz képes megoldani” (jbr ii 56). egy ilyen állítás súlyosságát természetesen nagyon is kétségbe kellene vonni, hiszen „[…] имя в своей тайне превышает способности «среднего» человека, находящегося вне пространства, в котором можно уразуметь тайну имени и именословия“ (Топоров 2004: 373). Paskutinį ir vienintelį moksliniais argumentais grįstą šios dievybės vardo morfologinės raidos aprašą mėginęs pateikti toporovas (Топоров 2000: 172–174; 2006: 190–194) a szó eredetére vonatkozó új, ám teljesen valószínűtlen hipotézist vetett fel3. Természetesen egyet kell érteni nagyon megalapozott (porosz és litván nyelvi példákat közöl: por. chelmo ‚sapka‘ gra 61 ↔ por. kelmo ‚t. p.‘ grg 40 (vö. PeŽ ii 160) stb.) állításával a kezdeti Chtarimą K-ként való értelmezéséről (Топоров 2000: 174; 2006: 190), azonban a teonima etimológiai elemzése kazuisztikus. azt állítva, hogy a Chaurirari lapsus calami képviselője (vö. „[…] вторая половина имени (-rari) есть результат весьма распространённой графической ошибки удвоения слога […]“ (Топоров 2000: 174–175; 2006: 190)), rekonstruálja a *Kaur-aris ‚vöröses színű (a tűz szimbolikájának eleme) lóistenség‘ alakot, amely állítólag kettős képzési modellt feltételez: 1) a lie igéből képzett szuffixumos származékot. *kaur- + suff. -ar-is ← subst. lit. káuras ‚penész, kosz, szennyeződés‘ bŽ 371, j, kl; ‚el nem mosogatott edények (LkŽe) arba subst. lie. kaũras ‚plaukas, gauras‘ j, jnš, VoL 327 (LkŽe) – todėl mitologema reflektuoja koloristinį denotatą ,širmumas, žilumas, rusvumas‘; 2) komzsírjának megkeményedett rétege‘ j pozita lit. *kaur- ‚a penész színe‘ + lit. *ars ‚ló‘ (∼ bžn. szl. орь ‚csődör‘, or. орь ‚paripa‘, cs. oř ‚u. p.‘, hidr. például Orz „folyó mellékfolyója”, Orzyc „t. p.‘, s. le. orz (lásd még: Фасмер iii 155). Toporov első hipotézise szemantikailag nehezen indokolható, mivel a suff. -a *Kaur-aris származéka, ennek a szuffixumnak a litván nyelvbeli képzési megfelelői alapján se3 addig ez a kutató e mitologéma semleges meghatározására szorítkozott: „[…] таинственного лошадиного бога Chaurirari у Стрыйковского […]“ (ПЯ i 136). ALL_62_63_maketas.indd 54 2011.06.17 08:23:50 M. stryikowskio veikalo Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi teonimai: Chaurirari 55straipsniai / articles említő kifejezésként a referens denotátumát és annak konnotációs értékét kell tükröznie, vagyis rekonstruálni kellene a *‚elpenészedett dolog ↔ olyan, mint a penész‘ vagy *‚szőrös (benőtt) szubjektum‘ ∼ subst. protoszemémát. lit. stãbaras ‚száraz, erős szár‘ ds, ‚valamilyen semmirekellő dolog‘ sb ← subst. lit. stãbas ‚szobor vagy valamiféle tárgy, amelyet istennek tartanak és imádnak‘ dŽ, kb ii 53 és másutt. ; ‚szobor‘ s. dauk. ; ‚oszlop‘ M, L, rtr és másutt. ; ‚alak, forma‘ tlž; ‚bénulás, gutaütés‘ sd 241, b és mások (LkŽe); subst. lit. ùmaras ‚forgószél, vihar‘ Q 496, k 474 ← adj. lit. mas ‚hirtelen‘4; subst. lit. žãbaras ‚ágas-bogas, vessző‘ rsn és mások, ‚apró ágak, fiatal fácskák, bokrok‘ jrb, ‚zúzalék, durva kavics‘ nms, Vkv ← lit. žãbas ‚vessző, gally, ágacska‘ LV iV 677 és másutt ; ‚szár, kóró‘ kpr, Mžš és másutt ; ‚vessző (veréshez)‘ j, Š és másutt ; ‚bokor, bozótos‘ rtŽ, a. baran. és másutt ; ‚ágacska, amelyből bokrot, növényt nevelnek‘ Šmn, sur; ‚zabla‘ k. būg. és másutt (LkŽe) (további példákért lásd skardžius 1996: 302–304). ezenfelül, egy ilyen Toporov-féle feltevés elfogadása esetén rekonstruálni kellene a *‚penészszínű lovak istenét‘ protoszemémát. egy ilyen hipotézis alapján feltételezni kellene, hogy a balti panteonban más színű lovak istenségei is léteznek. sajnos a balti vallás és mitológia forrásaiban ilyen adatok nincsenek, ezért ezt a feltevést logikátlannak kell tekinteni. A második hipotézis morfológiailag lehetetlen (ezért etimológiailag is – e két szint elválaszthatatlan kapcsolatát az utóbbi időben folyamatosan hangsúlyozzák (vö. PeŽ iii 13; Откупщиков 2006: 216)), mivel a feltevés szerzője érveléséhez a subst. lit. arklỹs ‚házi egypatás állat, amellyel dolgoznak, közlekednek, illetve amelyen lovagolnak (Equus caballus)‘ r, k, kp, jnš, jnšk, gs, rm, sd 30, b, sk stb. (LkŽe) képzéselemzését használja – hangsúlyozottan a lexéma szerkezetének téves fejlődését. Toporov azt állítja, hogy a lit. arklỹs, lett. akls „ló“5 (Me i 141) a -klképzővel alakult, amelyet eszköznevek (nomina instrumenti) képzésére használnak (vö. la. akls és la. nyelvjárási àrkls „eke” (lásd Me ibd.; Breidaks 2006: 118)), valamint a litván *aris „paripa” szóval. Sajnos ez a feltételezés alapvetően téves, mivel a litván arklỹs nomen qualitatis (akárcsak a subst. litván pirklỹs (lásd alább)) és nem a baltikumi nyelvekben soha nem létezett lie.-ből származtatandó. *aris ‚ló‘ (lásd alább) vagy verb.-ből. lie. árti ‚ekével, szántóekével dolgozni, a földet fellazítani‘ sd 229, r és mások. ; ‚széttépni, túrni‘ Ltr (an); ‚saját hatalmában tartani, nyomni, elnyomni‘ arm, Vvr, Lp; ‚nem egyetérteni, veszekedni‘ tvr, drs (LkŽe) (ilyen téves magyarázatot ad Pranas skardžius (1996: 196) – nyilvánvalóan Toporov is őt követte), de lie. árklas ‚4 készülék; lehet, hogy e változat alapformája nem adj. lit. mas ‚hirtelen‘, de fn. lie. ūmas fn, ūmas tsz ‚hirtelenség, sietség, gyorsaság, sebesség‘ jnš, Lk és mások (LkŽe). 5 Ez a lit. akls ‚ló‘ a szemantikai szint belső változását tükrözi, amikor a referens egyik konnotátuma egy másodlagos denotátum megjelenését feltételezi, azaz ‚arklas‘ → ‚arklys‘ (az ilyen változásról bővebben lásd kregždys 2010a: žemei arti, žagrė, žambis‘ k, j ir kt. (LkŽe) (plg. ambrazas 1993: 153), t. y. suponuojama protosemema *‚tas, kuris tempia arklą‘, plg. lie. piklas ‚pirkinys‘ sd 24–25). ALL_62_63_maketas.indd 55 2011.06.17 08:23:50 meg kell vitatni a toporovi hipotézis 56 roLandas kregŽdys acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII 123 és mások ; ‚a vételár‘ sP ii 203–204 (LkŽe) (← ige. lit. pikti ‚pénzért megszerezni‘ h, Pb és mások ; ‚pénzért különleges miséket rendelni‘ Žem, rm, rdn; ‚valamilyen módon megszerezni, megnyerni‘ sP i 227, ii 203 és mások. ; ‚valamivel fizetve megszabadulni, menekülni‘ Žd és mások (LkŽe) (vö. skardžius 1996: 193 – e szó képzését ambrazas (1993: 98) másként magyarázza))) → subst. lit. pirklỹs, - ‚aki tárgyak vásárlásával és eladásával foglalkozik‘ Š, ndŽ, sim, tsk (LkŽe), vagyis ezeket a lexémákat flektív származékokként – denominatívumokként – kell értelmezni (!!!). tévességét feltételező extralingvisztikai tényezőt is – a ló és a szántóállat azonosítását. minden földműves jól tudja, hogy lóval, illetve ménnel nemcsak lehetetlen szántani, hanem lovagolni is rendkívül veszélyes – ezért találták ki a lovak megszelídítését, azaz a ló szántóés munkaállattá alakítását. Jóval korábban Maks Vasmer hívta fel a figyelmet az olyan szemantémák, mint a ‚ló‘ és a ‚szántani‘ összeegyeztethetetlenségére (Фасмер iii 155). sajnos állítását nem támasztja alá érvekkel, csupán megállapítja azt a tényt, hogy a subst. r. орь ‚ló‘ és a verb. r. орáть ‚szántani‘ összekapcsolására tett kísérlet sikertelen. Vasmer ezen állításával csak részben lehet egyetérteni – nyilvánvalóan teljesen igaza van, amikor felismeri e szavak szemantikai összeegyeztethetetlenségét, de téved a képzés alapjának meghatározásában. Kétség sem fér hozzá, hogy a r. орь ‚ló‘ a verb. r. орáть tematikus formánsának s. sl. *ĭ képzett alakja (erről bővebben lásd Хабургаев 1974: 194) – az ilyen igei képzések rendkívül gyakoriak az orosz nyelvben: subst. r. вонь ‚bűzös szag‘ ← verb. r. вонять ‚bűzleni‘ (Даль i 240), subst. r. хворь ‚fájdalom, betegség, gyengeség, szomorúság stb.‘ ← verb. r. хворать ‚fájni, gyengülni, betegnek lenni stb.‘ (Даль iV 545–546), subst. r. копь ‚akna; hely, ahol ércet, szenet, sót bányásznak‘ ← verb. r. копáть ‚túrni, ásni és hasonlók‘ (Даль ii 157) (e példák deverbatív eredete nemcsak a már veiksmo referencija, bet ir semema subst. r. ломъ ‚tai, kas sulaužyta‘ ← verb. említett r. копь szemantikai konnotációjával, azaz a végrehajtott r. ломáть ‚erővel felosztani, (össze)törni‘ (Даль ii 264–265)) és egyéb szemantikai subst. az r. орь ‚ló‘ meluoti, niekus taukšti ir kt.‘ dialektuose vartojamą sememą ‚žvengti (skleisti žirgui būdingus garsus)‘ (plg. СРНГ XXiii 330). taigi galima teigti, kad subst. genezise teljesen világos. a reflektálja ige. r. орáть ‚rekedten beszélni, r. орь ‚ló‘ nem a balti és szláv, hanem kizárólag a szláv nyelvekre jellemző deverbális képződmény, ezért a litván *aris ‚ló‘ rekonstrukciója lehetetlen. Toporov által rekonstruált, tatpuruṣa típusú *Kaur-aris ‚rozsdás színű (a tűzszimbolika eleme) lóistenség‘ összetétel nagy kétségeket ébreszt a mitológiai motiváció miatt is, mivel sem a balti, sem a szláv vallási rendszerekben nem ismert a ló – az istenség (!!!) – kultusza (kivéve a totemizmus kezdetleges maradványait, amelyeket Andrej Prohorov (Прохоров 2002: 423–424, 433, 437) hajlamos a ló istenítésének epizódjaiként értelmezni, noha ilyen merész feltevéshez semmiféle megbízható érvet nem szolgáltat; ennek a kutatónak egyes állításai egyszerűen megdöbbentőek: mindenáron bizonyítani akarván a zoomorf tárgy imádatának létezését a nyugati szláv területeken, aLL_62_63_maketas.indd 56 2011.06.17 08:23:51 M. stryikowskio veikalo Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi teonimai: Chaurirari 57straipsniai / articles azonban saját maga által kidolgozott cseh mítoszértelmezését (Прохоров 2002: 427) adja elő, amelynek egyáltalán semmi köze nincs az állatkultuszhoz, mivel a hős egyik attribútumát – a lovat – valamiért az istenség szimbólumaként értelmezi (bővebben lásd Крегждис 2009: 265–266)6. ezenkívül a balti vallás és mitológia írott forrásai a balti, nem pedig a szürkés vagy vöröses (vagy még más színű) lovak jelentőségéről tesznek említést a porosz kultikus szertartásokban (és talán ezen állatok tiszteletéről is), vö. Petro dusburgiečio (brMŠ i 335–336, 346) és Simono Grūnau (brMŠ ii 80, 116–117) adatait (lásd még Beresnevičius 2006) (a fehér ló a Rigvédában Indra lovát szimbolizálja, vö. jelzőjével: s. i. haryaçva ‚fehér lovon lovagló‘ (rV Vii 32, 14–15)). Ezért Toporov hipotézise e istenség elsődleges lóvédelmezői funkciójáról szintén korrekcióra szorul, mivel a mitologéma etiológiai és etimológiai fejlődése e funkció másodlagos voltát feltételezi (lásd alább). Az elvégzett elemzés alapján kijelenthető, hogy Toporov által javasolt, a Chaurirari nevű litván istenség eredetére vonatkozó magyarázati módok lényegükben korrekcióra szorulnak. A teonimák morfológiai fejlődésének elemzésekor figyelembe kell venni a vallási kultusz lexémáira jellemző sajátos szóalkotási sajátosságokat, amelyek nemcsak Stryikows6 Toporov (ПЯ i 136) azon állítása, miszerint a kanca tejének vallási szertartások alatti fogyasztása (a balti nekrokultusz eleme) és a ló eltemetése az elhunyttal együtt a porosz lókultusszal hozandó kapcsolatba, kazuisztikus, mivel szerzője az istenség attribútumait magával az istennel kapcsolja össze. E módszertan alapján az istennő, a méh tiszteletéről is beszélnünk kellene, mivel ugyanezen (temetési – lásd Kregždys 2010b: 13–14) szertartások során a szegények nem kancatejet, hanem mézelő méhek mézéből készített mézsört ittak: Wulfstan Hythe-ből (Schleswig) Trusóba (Kelet-Poroszország) tartó útjának leírásában (bővebben lásd Kregždys 2011) a nyugati balti temetési italok előállításának és fogyasztásának különösen fontos tényeiről esik szó: 1) and se 2) and ne bið ðaer naenig ealo gebrowen mid Êstum, ac þaer bið mêdo genôh „és egyáltalán nem főznek ott semmiféle sört, hanem ott elegendő mézsör van“ (srP ibd.). Hangsúlyozandó, hogy cyning and þa ricostan men drincað myran meolc, and þa unspedigan and Þa þeôwan drincað medo (srP i 733) „ir valdovas, ir patys turtingiausi vyrai geria kumelių pieną, o vargšai ir vergai geria midų“; Vjacseszlav Ivanov (Иванов 1974: 75–138), aki különösen részletesen leírta az ide. a ló mitologémáját (valamint a lovak jelentőségét a temetési szertartásokban; Természetesen e munkában felsorolt állítások közül sok jelenleg vitatható (például az áldozati ember → ló → ökör sorrendjének értelmezése; az asszony feláldozásának jelentése; az istennő, nem pedig – ahogyan Ivanov állítja – egy egyszerű lány arcának zsírréteggel való befedésének jelentése (amellyel Ivanov egyáltalán nem foglalkozik, holott ennek a motívumnak döntő jelentősége van); az ikrek mitologémájának értelmezése; a fogat jobb oldali lovának jelentősége az áldozatbemutatásban és annak jelentése, valamint számos más motívum)), semmiféle adatot nem közöl a ló istenítéséről. Ezért Toporovnak ezt a fejtegetését vélhetően módosításra szorulóként kellene értelmezni, jóllehet az említett etnográfiai motívumok hitelességét semmi okunk kétségbe vonni (a bibliográfiát lásd: ПЯ i 136), vö. a lehetséges kulturális megfelelést a nyugati szláv lechita térségben: a kasub nekrokultusz szertartásaiban szintén említik a kancatej ivását, csakhogy az ezeket leíró Alekszandr Gura (Гура 1997: 550), aki nem mélyedt el a balt mitológia kérdéseiben, a kasub lexikai kapcsolatot pjic koblim donotę úgy fordítja, hogy ‚a kanca trágyáját inni‘, jóllehet a kasub szó donotę Gura számára nem világos (a kapcsolat fordítása kérdőjellel zárul), substantyvas: kašub. donota ‚pienas‘ ← kašub. *do-j(e)-n-ota ‚melžimas; pienas‘ (su suff. -ota, plg. le. wilg-ota ‚saikinga drėgmė, drėgnumas‘ (Linde Vi 235), le. mokr-ota ‚drėgmė‘ (Linde iii 135); dėl feltehetően melléknévi eredetű jelentésként értelmezendő, vö. óind dóha ‚fejés; tej‘) < melléknév. nyug. szl. *doj(ь)nъ ‚fejt‘ (< subst. nyug. szl. *doja ‚fejés‘ (< subst. óegyházi szl. *doja ‚t. p.‘ < verb. prasl. *dojiti ‚melken, szoptatni‘ (ЭССЯ V 5354, 57)) → č. důje ‚t. p.‘ (ЭССЯ V 52)) → s. le. dojny ‚(1452) fejhető‘, le. dojny ‚(rég.) a fejéssel kapcsolatos; fejhető‘ (ЭССЯ V 56). ALL_62_63_maketas.indd 57 2011.06.17 08:23:51 58 acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII nemcsak a tárgyalt Chaurirari, hanem e különleges lexikai réteg számos roLandas kregŽdys más főnevének szerkezetében is7. A vizsgált lexikai-szemantikai csoport tagjainak morfológiai szerkezetét meghatározó egyik fő tényező a tabu jelensége volt, amelynek figyelmen kívül hagyása 7 különböző ide. népek szakrális szférája lexikájának eredetét tárgyalva, szükséges figyelembe venni a szó szerkezetének rekonstrukciós szintű morfofonetikai változásait (amelyeket a tabu jelensége is meghatározott), amelyek szokatlan morfotaktikai láncolatok kialakulását feltételezték (bővebben lásd Маковский 1998: 155, 158–160). e változásokat figyelmen kívül hagyva, vagyis atomisztikus vizsgálati módszert alkalmazva, számos hibát követünk el; vö. a keleti szláv kijevi panteon Стрибог istenségének eddigi eredetleírásait, amelyeknek egyáltalán semmi közük sincs nemcsak az istenség funkcióinak leírásához, hanem a teonima morfológiai szerkezetéhez sem (bővebben lásd Крегждис 2010: 212–215) – soha nem létezett, állítólag ide. az alapnyelv lexikai rétegébe sorolható alakokat hoznak létre, amelyek morfológiai szerkezete nemcsak a szegmentumok fonotaktikai csoportosításának sajátosságai miatt, hanem szemantikai megalapozottságuk miatt is lehetetlen; például, mivel semmiképpen sem tudják megmagyarázni az e istenséggel összefüggő r. стрiй (arch. строй) alakot, hihetetlen konstrukciókat rekonstruálnak, állítólag ide. az alapnyelvben használt rokonsági стрый) ‚tėvo brolis, dėdė (tėvo brolis)‘ (Даль iV 340) kilmės, Viačeslavas ivanovas ir tamazas gamkrelidzė, pritardami Marc Vey (1931: 65–66; Вей 1958: 96) hipotezei apie sl. stri- < ide. *pǝtri- ‚tėvas‘, terminus alakját *-p[h]t[h]r- // *p[h]Ḥt[h]er- (Гамкрелидзе, Иванов 1984: 538, 765, 777, 791), amelyet, úgy tűnik, még a fonológia legképzettebb szakembere sem tudna nemcsak kiejteni, hanem az ilyen alakstruktúra kialakulását sem tudná indokolni. e lexémák elemzését elvégezve kiderült, hogy eredetük egyáltalán nem kapcsolható össze a rokonsági senais žodžiais laikyti r. стрiй (arch. строй, стрый), Стрибог reflektuoja vėlyvus senosios rusų kalbos terminológiával, miközben mindeddig rendkívül morfofonetikai változásaikat (bővebben lásd Крегждис 2010: 214, 216). Az említett, lényegében korrekcióra szoruló feltevések kialakulására a legnagyobb hatással Oleg Trubacsov (Трубачев 2006: 20, 28, 49, 53, 201 (első kiadás 1959-ben)) volt, aki támogatta a francia nyelvész, Vey feltevését a radikális eredetéről, felhasználva a bolgár nyelvi adatot. пасторок, пастрок ‚mostohaapa‘ < *po-p(ə)tor (← *pətor, *pster ‚apa‘). Oswald Szemerényi (Семереньи 1967: 15) kategorikusan tagadta annak lehetőségét, hogy a lit. tvas ‚pater‘ szót *ptē-vas-ból származtassuk, amelynek radikális *ptē elemét Jozef Mikkola (1908–1909: 124) az ide. *pətēr egyik változatának tartja, az or. стрiй ‚az apa testvére, nagybácsi (apai nagybácsi)‘ szót pedig az ide. *ptr- (> *ttr- > str-) alakból származtatja; Ezt a kazuisztikus állítást műveiben a már említett Vey, André Vaillant (1950: 82) és Georgij Seleov (1964: 191) fejtette ki, Christian Stang és mások azonban szigorúan bírálták (bővebben lásd: Семереньи 1967: 15)). Teljességgel helytálló és indokolt Szemerényi (1977: 7) kételye azzal kapcsolatban, hogy a szl. *stryjь az ide. szóból származna. *pəter Trubačiovas paneigia ir pateikia tokią motyvaciją: i. „[…] visiškai nepaiso dar egy valószínű szláv folytatása – bolg. пастрок ‘отчим’ < i.-eu. *pō-pətor-.“ (Трубачev 2006: 201); ii. „Etimológiailag átlátszó bolg. пастрок ‘отчим’ < *po-pətor. Keletas sunkuнителен вопрос о развитии значения ‘пасынок’. Образование с суффиксом -ъкъ вряд ли восходит čia dėl gilios senovės, plg. sen.-ček. pastore és bolg. пастроче -е-, -entképzővel. Itt не исключено первоначальное значение принадлежности (‘отчимов, неродной сын’ = ‘пасынок’). Обращает на себя внимание отсутствие раstorъkъ в восточнославянских языках. Единичное др.- русск. посторъкъ, вероятно, заимствовано. Из южнославянских языков происходит алб. pasterk „mostohafiú” (Trubacsov 2006: 49); iii. „Паelőtaggal: orosz паотец (V. I. Dal: ‘nem vér szerinti apa, a nevelt gyermek nevelője’), vö. litván patevis ‘mostohaapa’ – tevas ‘apa’. Ide tartozik esetleg a bolgár is. пастрок, пасторок ‘mostohaapa’ < *роpətor“ (Trubacsov 2006: 27–28). sajnos, Trubačov e kijelentései nyilvánvalóan nemcsak azért szorulnak korrekcióra, mert szerzőjük nem közöl megbízható, azaz nem Vey találgatásain, hanem nyelvészeti érveken alapuló bolgár пасторок, пастрок ‚mostohaapa‘ eredetleírását, hanem teljesen eltérő etimológiájú lexémákat állít egymás mellé (lásd alább). Mindenekelőtt el kell vetni az atomisztikus vizsgálat által meghatározott állítást, miszerint a litván patėvis, pãtėvis ‚hamis apa, az anya második férje az első férj gyermekei számára‘ k, slnt és mások (LkŽe) rokona az orosz пáотецъ ‚mostohaapa, örökbefogadott nevelője; második apa‘ (Даль iii: 16) és a bolgár пастрок, пасторок ‚mostohaapa‘ (< ide. *роpətor). Mindezen szavak eredete különböző: 1) litván patėvis, pãtėvis ‚hamis apa, az anya második férje az első ALL_62_63_maketas.indd 58 2011.06.17 08:23:51 férjének gyermekei számára‘; az M. stryikowskio veikalo Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi teonimai: Chaurirari 65tanulmányok / cikkek „ördög” (Vėlius 1987: 40) ← mn. litván jáujnis, -ė „a pajtához tartozó; a pajtában szárított (cséplés előtt); a pajtából származó; a pajtában csépelt” ggr és mások (LkŽe); főnév litván javnė ‚a gabona istennője‘ [k] ↔ főnév litván javnis ‚a gabonaraktár felügyelője, a gabonakészletek összeírója‘ [k]; Lex 55 és másutt ← melléknév litván javnis, -ė ‚gabonáé‘ k i 537 és másutt (LkŽe) és másutt (lásd még Крегждис 2009: 305)) ← tulajdonnév (teonima) litván Kaukarus 59812 (kaukarius) ‚hegyi isten; berg gott‘, Jakóbusz Brodovszkijó (JBŽ II 175; III 364) említi (később ezt a forrást Kristijonas Gotlibas Milkusz is felhasználta (vö. LKE 417; JBR II 158)), amely e istenség rendkívül régi, illetve elsődleges protoszemémáját tükrözi (!!!) (lásd alább). ilyen mitopoétikus megfelelések jelenléte, illetve ismétlődése különböző korok szerzőinek műveiben Toporov szerint „nem véletlen, nem kivétel, hanem a titokzatos és mély értelem által meghatározott szükségszerűség és törvényszerűség“ (Топоров 2007: 112), vagyis a jelentésegység hitelességét nemcsak formai szempontból, hanem jelentésbeli-kulturális szempontból is megalapozó egyik fő érv (vö. porosz Curche *„a szarvasmarhák istensége”, akit a 13. századi krisztburgi szerződés említ, valamint a 17. században élt Matas Pretorijus által megadott Karwaitis „a borjak istene” istenséget (brMŠ iii 261) (lásd: Крегждис 2009: 286, 305, 319)). annak megállapításához, hogy a lit. Kaukarius szóalkotási alapja, elemzését feltehetőleg érdemes a -ius flektív formáns tárgyalásával kezdeni, mivel rendszerint a suff. *-ŭsuponuoja veiksmažodinius abstraktus, plg. subst. lit. gỹrius ‚dicséret, becsület‘ dP 150, 320 és másutt (Skardžius 1996: 76). Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a litván nyelvjárásokban igen gyakran használják ugyanazt a fogalmat jelentő *-ŏ és *-ŭ tövű alakokat (vö. lit. ddžius ‚dėdė‘ Vlkv, sasnava ↔ lie. dial. ddis jrb, skr – ez meglehetősen régi jelenség (vö. kazlauskas 1959: 41; zinkevičius 1966: 255)), továbbá a *-ŏ-tövű alakokat az ē-tövű megfelelőik mellett használják (vö. lie. dial. pasáulė krtn ‚pasaulis‘ ↔ avd. lie. Sáulis brš, ob, rk, Saulis kn, Mdž és mások. ; Saulỹs Pn, Švnčl, trgn; Saũlius alv és mások (zinkevičius 1966: 219)). E változás okát nagyon világosan Kazimieras Būga fogalmazta meg (RR II 665; lásd még Zinkevičius 1966: 224), kijelentve, hogy a tövek változatosságának okait a különböző tövek deklinációs keveredési rendszerében kell keresni – különösen a žemaitis, valamint a velük határos nyugat-aukštaitis nyelvjárások területén, vagyis itt a hangsúlytalan flexiós formánsok megrövidülése miatt (elsősorban természetesen a parti žemaitis nyelvjárásokban) (ā-tő gen. sg.) -ās > -es // -es < -ēs (ē-tő) → ā-tő. ↔ ē-tő, a ā-tő pedig ↔ *-ŭtő, vö. Karliáučia ‚karaliaučius‘ (Gerullis, Stang 1933: 18) ugyanazon okból, amely miatt a *-ŭtő átmenete is végbement *-ŏtő-vé, vagyis a nom. pl. alakok e tövek neműs deklinációs kiegyenlítődése (morfológiai neutralizáció) miatt, vö. (nom. pl.) lit. vasius ‚fructus‘, (nom. pl.) vasiai ↔ lit. sėnys ‚rūmai, puošnūs namai‘ SD5 48 ∼ (acc.pl.) ſienius Žch 13914 (< *sieniai) (bővebben lásd Būga II 554–555; lásd még Girdenis, Girdenienė 1997: 291). ALL_62_63_maketas.indd 65 2011.06.17 08:23:52 66 roLandas kregŽdys acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII Vadinasi, galima spėti, kad nom. prop. lie. Kaukarius ‚kalnų dievas‘ galėjo atsianalógia alapján megtalálni15 a litván avd.-vel Sáulius krš (LPŽ ii 683) (← *saulius „nap“ < *saulia „t. p.‘ < (ē-kam.) lit. sáulė ‚t. p.‘), -ŏkam-ot feltételezve. nemet *Kaukaris ‚t. p.‘ (∼ röv. lie. Sáulis, Saulis, Saulỹs ← *saulis, -ys) ↔ fn. lit. kaũkoris „domb, kupac” klvr (LkŽe; taip pat žr. ambrazas 1993: 138; 2000, 116), o ši iš ŏ kam. lit. *Kaukaras16 „t. p.‘ < (leksinė metonimija) subst. lit. kaũkaras „kalnelis, kalva, kauburys“ b, r, MŽ2 118 ir kt. ; „kalno viršūnė“ M, s. dauk., rb 4 Moz 23,9; „žemės pakilimas, kupstas, kapčius“ b, j; ‚homlok, tarkó‘ kair (LkŽe) (vö. még lit. kaúkoras, ô 73 ‚mandragóra‘ (cgL i 75); azaz a „termékenység“ szemémája tükröződik (Le XVii 225), amely a khtonikus istenség egyik fő funkciójával – az utódok sikeres nemzésével, illetve a bőséggel – hozható kapcsolatba). Már említettük, hogy a ‚hegyek istene‘ szeméma feltehetőleg elsődleges, ezért meg kell állapítani, hogyan alakult ki Stryikowski által említett ‚lóistenség‘ jelentése. E probléma csak a subst. elvégzésével oldható meg. lit. kaũkaras ‚dombocska, domb, halom‘ stb. morfológiai (ez egyben etimológiai) elemzését. Eddig ezt a litván szót subst.-ként magyarázzák. lit. kaukas suff. -aravedinys (skardžius 1996: 303). fraenkelis (LeW i 230) jį veda iš subst. lit. kaũkas ‚kelés, tályog, kelés‘ k, j, Lsb 194, n (LkŽe). toks lyginimas visiškai suprantamas ir aiškus, mat abi leksemos suponuoja referentą „iškilumas; ami kiemelkedett, kiálló“. Mindazonáltal e szavak és a subst. közötti jelentésbeli kapcsolat lit. kaũkas ‚kincseket hozó háziszellem, aitvaras‘ b, r és mások. ; ‚meg nem keresztelt gyermek lelke‘ k, c i 1059, j; ‚ördög‘ Lš; ‚elaggott, összeaszott, kócos hajú ember; régimódi, babonás ember‘ Mrj; ‚kaukaspenis‘ kp; ‚törpe, kis ember‘ k (LkŽe) teljesen tisztázatlan. Vagyis az utóbbi szó eredete is tisztázatlan, noha éppen az e mitologémával való kapcsolatok állnak fenn. *Kaukaras, illetve a *Kaukarinis istenség létezése eredményezte Stryikowski által említett ‚lóistenség‘ jelentés kialakulását, mivel a folklór adatai alapján megállapították, hogy a kaukák, akárcsak az aitvarok, gondozzák a lovakat (Le Xi 186; (az ördögök – ez a szlávokra is jellemző (a lovakat még „fekete ördögöknek” is nevezik)) vö. Vėlius 1977: 124, 126; (kaukák) 184, 186–189, 193) (itt megjegyzendő, hogy a kaukák aitvarokkal való összehasonlítása szintén nem véletlen (ez természetesen külön vizsgálatot igénylő probléma) – funkcionális konnotációjuk gyakran azonos (jbr ii 158; Le ibd.), vö. lit. áitvaras ‚az embereknek gazdagságot hozó mesebeli lény‘ sd 129, 15 Hasonló analógiás működést feltételez más litván lexémák deklinációs típusainak változási tendenciája is, vö. rančios nuosėdos, smėlis‘ Škt (LkŽe) ∼ ŭkam. lit. nyj. žvỹrius (2) ndŽ ir kt., žvyriùs (4) alv ir kt. ŏ kam. lie. žvỹras Varn, krž, žvras (3) Škt ‚smėlio, žvirgždo ir gargždo mišinys‘ j ir kt.; ‚žemė, dirva, kurioje daug gargždo‘ jrb ir kt.; ‚žvirgždo akmenukas‘ Pv, akm, krž, jrb, skdv; ‚organizme susida- ‚t. p.‘ (plg. Žvyriaus didelį kaupą suvežėm Ltr žr. s. v. kaũpas – LkŽe). 16 Pastaroji mitologema, matyt, nulėmė pejoratyvinės kilmės subst. lie. kaukaras ‚girtuoklis‘ Q 22, Mit i 227 (LkŽe) atsiradimą, mat karčema – įprasta velnio lokalizacija (Vėlius 1987: 53–54, 94) (remiantis rusų folkloro duomenimis, visi girtuokliai yra velnio valdžioje (!!!) – Власова 2008: 542–543, 547). ALL_62_63_maketas.indd 66 2011.06.17 08:23:52 žodyno autorių teiginys (žr. ЭССЯ Xiii 86–87, 94), neva subst. r. кука ‚kumštis, sugniaužta plaštaka‘ (apie jo kilmę plačiau žr. Фасмер ii 404) lygintinas su M. stryikowskio veikalo Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi teonimai: Chaurirari 67straipsniai / articles n, j ir kt. ; ‚vaikų į orą už siūlo leidžiamas žaislas, lakdynė‘ j. jabl. ; ‚nenuorama, padauža‘ slnt, krn, tj (LkŽe); ‚branktas (arklio pakinktų dalis)‘ (Vėlius 1977: 174)). igaz, a litván néphagyomány adatai alapján (Ltr 1583/51) a kaukák etiológiája a lovak testrészeihez kapcsolódik – egy fekete mén heréiből kelnek ki (bővebben lásd Vėlius 1977: 183). Mažiulis (PeŽ ii 148–150) az említett keleti balti lexémák és a subst. pr. cawx ‚ördög‘ e 11 genetikai kapcsolatát elemezve a porosz szóhoz egyetlen írott forrásban vagy a néphagyományban sem említett, állítólag e istenségre jellemző konnotatív szemémát rendelt: *‚az, aki meghajlott, púpos és hasonló‘ (PeŽ ii 149). Mažiulis ezen állításával nagyon egyszerű okból nem lehet egyetérteni – sem a subst. pr. cawx ‚ördög‘, sem a subst. lie. kaũkaras ‚kis domb, domb, halom‘ nem vezethető le az adj.-ből bl. *kauka- ‚meghajlott, görnyedt‘ < adj. ide. *kouko-(: *keuko-) ‚befedő módon hajló (hajló, meghajlott)‘ / ‚hajlító módon befedő (befedett) (hajló, hajlított)‘ < verb. ide. *(s)keuk- / *(s)kouk- / *(s)kk- ‚hajló (hajlott) módon befedni (befedődni) / befedő módon hajlítani (hajolni)‘ (PeŽ ii 150), mivel e szavak nem a „meghajlás”, hanem a „kiemelkedés, kiugrás, magasan való elhelyezkedés” konnotátumait feltételezik (vö. urbutis 1981: 77) – szemantikai konnotációjuk eltérő (e lexémák referenciális értékéről bővebben lásd Paulauskas 1987: 64–65, 86) (hasonló következtetéseket sugallnak a LiV (i 319) által közölt illusztratív ide. ? *keuk- ‚sich biegen‘, azaz ‚hajolni, kukulni, (meg)görnyedni‘ példái: verb. s. i. (Ved.) ut-kucant- ‚kunkorodni; meghajolni; meggörbülni‘, v.p. n-gwč- ‚meghajolni‘, ír. cúar ‚görbe‘, délszl. kȕka ‚horog‘, litván. kaũkas ‚toboz‘ (egyébként ez a jelentés nincs említve az LkŽ-ben (!!!)), azaz figyelmen kívül marad az a rendkívül fontos tény, hogy a bemélyedés, illetve ‚völgy‘ nem a kidomborodás, illetve ‚domb‘). kilmė yra visai kita, nei aiškinama fraenkelio (LeW ibd.) ir Mažiulio (PeŽ ibd.) Következésképpen ezeknek a szavaknak (és ezeket követi Liubovė Kurkina is, aki a litván kaũkaras szót a szlávval kapcsolta össze. *čukorъ – vö. Куркина 1992: 164) munkáiban17. Vienas argumentų, kuriais Mažiulis grindžia savo spėjimą apie galimą adj. bl. *kauka- ‚sulinkęs, susikūprinęs‘ rekonstrukciją – klaidingas Etimologinio slavų kalbų r. dial. кука ‚girinis, gyvenantis pirtyje‘ (plg. СРНГ XVi 30) – jie pateikiami kaip vieno leksinio semantinio lizdo nariai. deja, šie žodžiai yra visiškai skirtingos kilmės – r. dial. кука ‚girinis, gyvenantis pirtyje‘ (ЭССЯ Xiii 87) yra lalvortas (matyt, suponuotas onomatopėjinio bu-bu, apuoko ar pelėdos garsų pamėgdžiojimo, ir pejoratyvinės reikšmės (taip pat lalvorto) r. кáка ‚fu; bjaurastis, blogis, purvas, išmatos‘ (Даль ii 75) kontaminavimo), reflektuojantis regresyvinę asimiliaciją (dėl kalbos 17 Šis aiškinimas kartojamas ir naujausiuose prūsų leksikologijai skirtuose veikaluose (plačiau žr. brazaitis 2010: 150). ALL_62_63_maketas.indd 67 2011.06.17 08:23:52 a felhasználó (a gyermek (!!!)) rossz 68 roLandas kregŽdys acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII artikulációja: к…к ← б…к) r. бка ‚ördög; mitikus lény‘ stb. (СРНГ iii 262), ‚szörny (mumusszerű lény), amellyel az értelmes nevelők megijesztik a gyermekeket; emberfeletti lény; medve; gonosz, kegyetlen, legyőzhetetlen ember‘ (Даль i 138). kitas, Mažiulio pasitelktas, pr. caws ‚velnias‘ giminaitis – la. kaũcȩns ‚paprastoji rupūžė; varlė‘ (Me ii 172), taip pat visai kitos kilmės, nei nurodo spėjimo autorius. jis traktuotinas kaip subst. la. kauca ‚staugimas, rėkimas, bliovimas‘ (Me ibd.) ir suff. -ȩn-s vedinys (∼ la. meita ‚duktė; kislány, lány; szolgálólány‘ → meîtns ‚lányka; leányka‘, la. māsa ‚nővér‘ → la. māsns ‚unokatestvér, unokaöcs‘ (endzelīns 1951: 303); vö. még subst. lit. tylà ‚a zaj, hangok hiánya; „csend, nyugalom, béke, nyugodtság” frnW, kŽ és mások ; „hallgatás” sd 151 és mások ; „csendes idő, szélcsend”: ndŽ, gtŽ, dŽ; „csendes hely, nyugodt zug” Vd; „nem beszédes ember, hallgatag” ndŽ, k (LkŽe) → tylẽnis, -ė „csendes ember, hallgatag” dŽ, ndŽ és mások. ; „nézeteit nyilvánosan nem kifejező ember” dŽ (LkŽe); litván gárbanà „összegöndörödött haj, gyapjú vagy növények” k és mások (LkŽe) → litván dial. gerbẽnis, -ė „akinek a haja gubancos“ Pc, sml és mások (LkŽe) (lásd még Skardžius 1996: 235) és mások), o la. kauca deverbativum, a verbből levezetendő. la. kàukt „üvölteni, bömbölni, siránkozni; sírni, zokogni; zajongani; fütyülni (a szélről); ropogni, recsegni; (a fülben) hasító hangon csengeni‘18 (Me ii173), vö. la. kaũkuris ‚fütyülő forgószél‘ (Me ibd.). így Mažiulis által megadott porosz caws, illetve lit. a kaũkas eredetleírása korrigálandó. a tárgyalt lit. kaũkaras, lit. a kaũkas, porosz cawx ‚ördög‘ eredetének meghatározására vonatkozó probléma könnyen megoldható, ha a Mažiulis által helyesen felismert szemantikai és genetikai kapcsolatot vesszük alapul e lexémák és a varangy abejotinas spėjimo autoriaus mitologemos vertinimas (žr. toliau)). tik priešingai Mažiuliui (PeŽ ii 148), su minėtais žodžiais sietinas ne onomatopėjinės kilmės la. megnevezése – az ókori balti penat (nagyon kaũcȩns, de subst. la. kaupis ‚varangy‘ (eh i 594), la. kaũpiņš ‚varangy, béka; a föld felszínén kidudorodó gomba‘, la. kàupenis2 ‚varangy‘, la. kaũpītis ‚varangy, béka‘ (Me ii 177), amelyek nem valamiféle titokzatos mitológiai „penát” referensre utalnak – ezért nem kell rekonstruálni egy soha nem létezett la. nemet *kaũkena- ‚kaukinis, a kaukákhoz (penátokhoz) tartozó‘ (PeŽ ibd.), hanem egy etimológiailag könnyen alátámasztható szemémát: ‚kiemelkedés, a földből való kiugrás‘19 ↔ la. kaupis ‚kagylóhéj‘ (Me ibd.). a különböző akcentuális formák eredetének okai könnyen megmagyarázhatók a litván nyelv megfelelőivel, amelyek különleges jelentőségét Mažiulis hangsúlyozza (PeŽ uo.), és amelyek reflek18 onomatopoetikus la. A Kaũcȩns eredetét a következőkkel is lehet érvelni: la. ķauķis ‚varangy‘ (Me ii 357) < verb. la. ķaukstêt ‚kiau kiau kiabálni, nyávogni és hasonlók‘ < (onomat.) la. ķauku „kiau kiau” (Me uo.). 19 La. A kaũpiņš „egy jelentéktelen ember vagy állat pejoratív megnevezése” (eh i 594) a szó jelentésének köznévi eredetét feltételezi, feltehetően a referens „varangyos béka”, illetve „béka” pejoratív konnotációja alapján. ALL_62_63_maketas.indd 68 2011.06.17 08:23:52 ezért nagyon óvatosan M. stryikowskio veikalo Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi teonimai: Chaurirari 69tanulmányok / articles a következő nemek alapalakjait jelölő: subst. lit. kaũpas, káupas ‚kiemelkedés, halom, rakás‘ k és mások. ; ‚halomba rakott, szalmával letakart és földdel betemetett burgonya vagy zöldség; pince‘ brt és mások. ‚a mérték túllépése, többlet‘ r, sd 398 és mások.}官网娱乐] } ] }软件合法吗? กรุงเทพมหานครฯ ; }]} Хитай? ; ‚ami a norma felett van, több a szükségesnél, felső rész‘ stb., slk. és más. ; ‚fejtető‘ ds (LkŽe). Hangsúlyozandó, hogy történetileg e hangalakok töve gyenge bázis, az akut hangsúlyú hangalakoké pedig másodlagosan alakult ki. lit. káupa ‚halom‘ ↔ lit. dial. káupas ‚t. old.‘ (így a dimas nulemtas kolektyvo formanto *- (plačiau žr. kregždys 2010a: 29–31), plg. sz.-kr. is kȕpa ‚halom‘ ↔ kȕp ‚t. o.‘ (lásd: būga ii 442); būga (i 441) a hímnemű nemként innovációnak tekinti), la. kuõpa ‚halom, köteg (gabonakereszt), kazal‘, adv. la. dial. kuõpã ‚együtt‘ ↔ lit. dial. kuopa „halom, kúp, rakás” (vö. būga ii 355) < subst. bl. *kaupa- „halmozottság” < adj. bl. *kaupa- „felhalmozott” (vö. PeŽ ii 151) < verb. bl.-szl. *kaup-/*kp- „halomba rakni; kyšoti‘ (< ide. *keup- ‚t. p.‘ (Pokorny (ieW 591) rekonstruojama semema ‚linkti, lenkti(s) ir pan.‘ aukščiau minėtų leksemų semantinei raidai aiškinti visiškai netinka, todėl keistina)) > veiksmažodis. lie. kaũpti ‚į krūvą kasti, krūvą daryti‘ k, j; ‚žemes aplink augalo kamieną ar ką nors kita sukasti, apkaupuoti‘ k, n, krsn, ktk, j; ‚rinkti, telkti, koncentruoti‘ Mrs; ‚grobti, sau griebti‘ j (LkŽe). tehát feltételezhető, hogy lit. kaũkaras, lit. kaũkas, porosz cawx a progresszív asszimiláció által meghatározott fonetikai szószerkezeti változást tükrözi (k…p > k…k): kalva; kalnagūbris‘ (Me ii 177), lett. kàupris2 ‚hegygerinc; pakaušis‘ (eh i 595)) ⇨ *kauka- ‚t. p.‘, vö. nom.prop. lit. Kaũkas ‚különféle tárgyakat gyűjt és hazavisz‘ tv (butkus 1995: 255) (Kaunas környékén litván. kaũkas csak fösvény, mindent hazacipelő emberként értelmezhető (!!!) – R. K.) subst. bl. *kaupa- ‚kauptumas‘ (→ (suff. -(a)ravediniai) lie. kauprà ‚kalva‘, kaũparas ‚kauburys‘ Vl (būga i 447); la. kaupra ‚kalva‘ (eh i 595), la. kàupre2 ‚nedidelė ↔ ige. litván. kaũpti ‚rabolni, magának megragadni‘ kȕpa ‚halom, rakás; fák, emberek csoportja; kazal; nyaláb, csomó‘ // kȕp ‚u. o.‘, hidron. Kȕpa ‚folyó Horvátországban; Κόλαπις (Strabónnál kicsinyítő képzős)‘ (rhs 789, 791; lásd még būga ii 442) ↔ szlovén. kúk ‚domb‘ (vö. PeŽ ii 150), horvát kȕk ‚(anat.) az ember és az állat combcsontjának felső (kiálló) része; kő teteje‘ (rhj: 517; rhs: 20 e folyamat korai (žr. aukščiau). tokio kitimo būta, matyt, jau baltų ir slavų prokalbėje20, plg. s.-kr. eredetére vonatkozó feltevést a porosz helyés víznévtan példái is alátámasztják, amelyek a -pir -k gyökű helynevek lehetséges változatainak meglétét tükrözik: helynév. óporosz (Dél-Poroszország) Kaukenynen 1400 (gerullis 1922: 58; blažienė 2005: 271), helynév. óporosz Kaucaliskis 1331, Kaukelawke 1394 (gerullis ibd.), helynév. óporosz Koken 1755, Nüwe Kuckendorff 1380 stb. (Przybytek 1993: 102–103, 315) ∼ hidron. (felj.) ősf. Caupeaps 1395, top. ősf. Kaupsitten 1343 (gerullis uo.). ilyen óvatos feltevés tehető a gyökérbeli -p-vel rendelkező, rendkívül gazdag lett helynévi anyag, valamint a keleti balti nyelvben a nyilvánvaló fonetikai alternánsok létezése alapján: top. let. Kaupa, Kaũpas, Kaũpes ∼ top. hazudik. Káupos; top. la. Kàupari2, Kauper-kalns; Kaũpes-kalns ↔ top. la. Kaukuri, Kaũkure, Kauķu kalns és egyebek (további példákért lásd Endzelīns 1961: 63, 67–68). feltételezhető, hogy egyes porosz és litván kaukšaknies helynevek és víznevek nem a „kaukas”, illetve „ördög”, hanem a „domb”, illetve „hegy” referenciális konnotációjához kapcsolódnak (!!!). ALL_62_63_maketas.indd 69 2011.06.17 08:23:52 70 roLandas kregŽdys acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII 753), s.-kr. kȕk (kûk), kùka ‚hatalmas kő, görgeteg‘, helynév. (Boszniában) Kȕk // Kûk ‚nagy domb‘ (rhs ibd.)21 . ezt a feltevést mitológiailag is alá lehet támasztani, mivel ismert, hogy „a kaukasz, akárcsak az orosz дворовой, a svéd ritomte, a norvég Nisse, a finn tanhuan haltija, tallitonttu, riihenhaltija és más lények, inkább a szérűhöz, az istállóhoz kapcsolódik, nem pedig az emberek lakóhelyéhez – gabonát és szénát hord, gondoskodik a lovakról stb.” (Vėlius 1977: 188), vagyis a kaukasz halmokat rak, illetve gyűjt, vö. a már említett igét. lit. kaũpti ‚halomba ásni, halmot készíteni‘ és ‚gyűjteni, összegyűjteni, koncentrálni‘ jelentéseit (LkŽe). tehát nyilvánvalóvá válik, hogy mind Fraenkel, mind Mažiulis ugyanahhoz a lexikai szemantikai mezőhöz teljesen eltérő eredetű és jelentésű szavakat sorolt – fonetikai homonimákat (homofónokat): subst. lit. kaũkas ‚nekrikštyto vaiko vėlė‘, ‚velnias‘, ‚persenęs, sudžiūvęs, susivėlusiais plaukais žmogus; senoviškas prietaringas žmogus‘, ‚kaukaspenis‘, ‚neūžauga, mažas žmogus‘ ‚kincseket hozó házi szellem, aitvaras‘, (LkŽe) < ide. *keup- ‚halomba rakni; kiállni‘ (ezt a szemémát az ieW 591 nem különíti el; másként magyarázza PeŽ II 61) ≠ subst. lit. kaũkas ‚halászati eszköz – fából készült horog vagy ív, amellyel a jég alatt nem egyenesen haladó rudat elfordítják‘ Vdšk, srj, klt, ign, rš, Švnč, Lkm, Plš, nmn; ‚a szekér megfeszítésére szolgáló rúd, feszítőeszköz‘ dglš (LkŽe) < verb. ide. *keuk- ‚(el-, le-)hajlítani‘ (ieW 588–589) (lásd még PeŽ ii 150). az elvégzett elemzés alapján bátran kijelenthető, hogy a Brodovskio és Milkaus szótáraiban említett nomen. prop. A (teonima) Kaukarius ‚hegyi isten‘ szeméma elsődleges, Stryikowskio pedig 21 Petar Skok s.-kr. a kȕk, gen. kùka ‚a combcsont felső része stb.‘ szót az s.-kr. a kȁlk (< prasl. *klъkъ)‚comb; coxa, femur‘ ir veda iš ide. *kk- ‚(su)linkti‘ (skok ii 225), tačiau jo paties nurodomas top. Kȕk (Milna, brač) ‚aukštuminė vietovė su snieguota kalva‘ suponuoja ne „sulinkimo“, bet „išsikišimo“ referentą (!!!), t. y. jis sietinas ne su s.-kr. kȁlk ‚kulšis‘, bet s.-kr. kȕk (kûk), kùka ‚didžiulis akmuo, riedulys‘ (rhs 753), o pastarasis – su s.-kr. kȕp (Vuk, kosmet, Žk) ‚krūva, kaupas; medžių, žmonių grupė; kupeta; šūsnis‘, kúpa (Vuk) ‚krūva, acervus; nendrių glėbys‘, lygintinas su lie. kaũpas (plg. skok ii 225, 236–237). skokas taip pat įžvelgė šių leksemų genetines sąsajas – prolyčių ide. *qeu-p- ↔ ide. *qeu-kskirtumus įvardija tik skirtingų formantų *-kir *-pkaita (skok ii 237). toks atsainus šių žodžių vertinimas nulėmė tos pačios kilmės leksemų (reflektuojančių progresyvinės asimiliacijos kaitą: k…p → k…k) skaidymą į atskirus leksinius semantinius lizdus, t. y. šių žodžių prolytė yra prasl. *kupъ ‚krūva, kaupas‘ > s. sl. êuïú ‚σωρός, acervus‘, bulg. куп ‚krūva; gausybė, daugybė‘ ir kt. (plačiau žr. ЭССЯ Xiii 114). Čia minėtinas ir visiškai neįtikėtinas Olego Trubačiovo (ЭССЯ Xiii 115) spėjimas, neva akcentinis s.-kr. kȕp resp. lie. kaũpas neatitikimas aiškintinas skirtingų prolyčių rekonstrukcija: ide. *kou-p-o- ↔ ide. *kou-ǝ-p-o-. a sejtés szerzője valamilyen okból figyelmen kívül hagyja Būga (i 441) azon állítását, hogy az s.-kr. kȕp (g. masc.) innovációnak tekintendő, vagyis ez a forma az s.-kr. kȕpa alakból jött létre, utóbbinak akcentusa pedig feltehetően az ide. kollektívumképzőből *- származik (bővebben lásd Kregždys 2010a: 31–41). Būga hipotézise az ide. nyelvekben előforduló nomina collectiva → g. masculinum grammatikai kategória fejlődésével is alátámasztható (lásd Kregždys 2010a: 54–55). Következésképpen felvethető az a hipotézis, hogy a szerb és horvát nyelvben használt lexikai-szemantikai párhuzam, a kȕpa ‚halom, rakás; fák, emberek csoportja; kupac; šūsnis‘ // kȕp ‚t. p.‘, Būgos feltételezése alapján késői, ezért a s.-kr. kȕp akcentusa a g. fem. kȕpa (erről a változatról bővebben lásd: ЭССЯ Xiii 107–108), és nem az ide. *kou-ǝ-p-oreflexe, amely nyilvánvalóan soha nem létezett. ALL_62_63_maketas.indd 70 2011.06.17 08:23:52 M. stryikowskio veikalo Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi teonimai: Chaurirari 71straipsniai / articles *Kaukarinis ‚lóistenség‘ – másodlagos, a funkcionális istenség konnotációja által feltételezett, azaz a litván kaũkas egy *‚a dombon élő istenség, ahol kincseket rak = halmoz‘ protoszemémát feltételez. Következésképpen, Balival (jbr ii 158) ellentétben, bátran kijelenthető, hogy ezt a teonimát Velinas egyik epitetonjaként kell értelmezni. Az említett teonima elemzésén túl szükséges tárgyalni több olyan orosz nyelvi lexéma eredetét, amelyeket feltehetően tévesen kapcsolt Toporov (Топоров 2000: 184; 2006: 200) Chaurirarihoz: 1. nyj. or. кар ‚hosszú nyelű fa kalapács a hal elkábítására‘ (az Urálban, Szibériában, az Ob folyó medencéjében (Nyugat-Szibéria) használatos) (СРНГ Xiii 138), amelyet Toporov baltizmusnak nevez (Топоров ibd.), állítólag a következő subst. reflektálójaként: lit. kaũras ‚hosszú rúd a kátrány főzés közbeni keverésére‘ (LkŽe). E feltevésnek nemcsak az orosz lexéma elterjedési területe miatt nem hihetünk, vagyis a lexéma olyan területen adatolt, ahol a baltiak soha nem éltek (kivéve, ha ez száműzetési hely – igaz, a szó használatára vonatkozó adatokat 1908-ban gyűjtötték), hanem az említett litván szó eredete miatt sem: lit. kaũras – adaptációs szlavizmus, amely az or. *ковыр ‚a lassú keverési folyamat megnevezésére szolgáló eszköz‘ ↔ or. коврка ‚az, amivel ásnak, faragnak, kivágnak, (össze)fonnak; kendervagy nyírfakéregből készült pãrišalas, amellyel a bocskort megfeszítik; ütés; „csúnya, lassú ember” (СРНГ XiV 38) (← verb. r. ковырть ‚forgatni, megfordítani, evezni (evezőkkel), valamit lassan, hanyagul csinálni‘ (СРНГ XiV 39–40; Даль ii 129)) ∼ r. копшка ‚lassú ember; ügyetlen‘ ↔ кóпа ‚t. p.‘; r. копáло ‚agyar‘ ↔ копáлка ‚bármilyen ásóeszköz‘ (Даль ii 157). a r. dial. kapcsán кар ‚hal elkábítására szolgáló, fából készült, hosszú nyelű kalapács‘ eredetére vonatkozóan felállítható az a hipotézis, hogy genetikailag összefügg az r. кoварный ‚az, aki vereteket, láncokat, bilincseket kovácsol‘ (Даль ii 127) < subst. r. коварь ‚kovács‘ (Даль ibd.) < verb. r. ковáть ‚fémet kalapáccsal megmunkálni, a fémnek bármilyen formát adni; mintha üllőn ritmikusan kalapáccsal ütni‘ (Даль ibd.), vagyis grafikailag a fonetikai kodifikáció példájaként értelmezendő, amely az abszorpciós alakot tükrözi (a gyöki -vnélkül, vö. r. кавунъ ‚görögdinnye, tök‘ ↔ dial. r. кан ‚t. p.‘ (Даль ii 71)), amely a *kaur ← *koar alakot feltételezte (a fonetikai gyökstruktúra változása az orosz nyelv számára szokatlan -oafonotaktikai lánc miatt). a jelentésváltozás referens ⇳ konnotátum ⇨ referens (ab → ba) a belső szemantikai változás elve alapján magyarázható (bővebben lásd Kregždys 2010a: 24–25): ALL_62_63_maketas.indd 71 2011.06.17 08:24:01 72 roLandas kregŽdys acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII 2. Ige. r. nyelvj. кариться ‚haragudni; ráncolni magát, mogorvának, zárkózottnak lenni; büszkének lenni; makacsnak lenni‘ (Даль ii 98; lásd még СРНГ Xiii 138) szintén nem baltizmus, ahogy Toporov állítja, mivel denominatívum, amelyet a türk kovur ‚barna‘, kazah. szóból kölcsönöztek koŋur ‚világospej, fakó, sárga; feketepej (fekete farokkal és sörénnyel)‘ (Фасмер ii 211) – valószínűleg e jelentésfejlődés-sorozat feltételezhető ennél az igénél: ‚barna, feketepej‘ ↔ ‚megbarnult, megfeketedett‘ ↔ ‚megfeketedett, megbarnult (tamsios spalvos), todėl ir paniuręs‘ ↔ ‚piktas‘ ↔ ‚susiraukęs, nes piktas‘ ↔ ‚paniuręs, todėl ir susiraukęs‘. következtetések 1) A Chaurirari teonima az első két szótag metatézisének, vagyis a közeli (egymás mellett álló szótagok) metatézisének típusát tükrözi, amely során ugyanazon tő első morfémája a másodikkal cserélődik fel – a következő morfotaktikai változás feltételezhető: lit. *Kauriraris ‚a lovak istene‘ < subst. lit. *kaurikaris ‚ua. o.‘ (r…r < r…k (közeli progresszív hasonulás)) ↔ subst. lit. *kaurikanis (r…r < r…n (távoli progresszív asszimiláció)) < subst. lit. *kaukarinis ‚t.‘ (morfo­taktikai metatézis tabu miatt) < adj. lit. *kaukarinis ‚a kaukarihoz tartozó‘; 2) Chaurirari istenség neve nem ἅπαξ λεγόμενον.pleased. translations összefüggésbe hozható a Kis-Litvánia több, XVIII. századi lexikográfusának és kulturális tevékenységet folytató személyének munkáiban rögzített nomen proprium (teonim) Kaukarius ‚hegyek istene‘ névvel; 3) lit. kaũkaras, lit. kaũkas, por. cawx a progresszív asszimiláció által meghatározott hangalaki változást tükrözi (k…p > k…k): subst. balti. *kaupa- ‚halmozottság‘ > subst. lit. kaũpas, káupas ‚kiemelkedés, domb, halom‘ (→ (suff. -(a)ravediniai) lit. kauprà ‚domb‘, kaũparas ‚halom‘; itt kaupra „domb“, la. kàupre2 ‚kis domb; hegygerinc, la. kàupris2 ‚hegygerinc; pakaušis‘) ⇨ *kauka- ‚t. p.‘; 4) Brodovskio ir Milkaus žodynuose minima nom. propr. (teonimas) Kaukarius semema ‚hegydémon‘ yra pirminė, o Stryikowskio *Kaukarinis ‚lóistenség‘ – másodlagos, funkcionális istenség konnotációját feltételezve; 5) subst. r. dial. кар ‚fából készült kalapács a hal elkábítására‘ és verb. r. dial. кариться ‚haragudni; ráncolódni, komornak, mogorvának lenni; büszkének lenni; a „makacsnak lenni” nem baltizmus. Irodalom brMŠ i–iV – Balták vallásának és mitológiájának forrásai, szerk. norbertas Vėlius. 1–2. Vilnius: titutas, 2003–2005. Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996–2001; 3–4. Mokslo ir enciklopedijų leidybos insALL_62_63_maketas.indd 72 2011.06.17 08:24:01 eh i–ii – endzelīns jānis, hauzenberga M. stryikowskio veikalo Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi teonimai: Chaurirari 73straipsniai / articles būga i–iii – būga kazimieras. Válogatott írások 1–3, szerk. zigmas zinkevičius. Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1958–1961. cgL i – Clavis Germanico-Lithvana. XVII. századi német–litván nyelvű kéziratos szótár A–E. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1995. dūnŽ – Vitkauskas Vytautas. Az északkeleti dūnininkai nyelvjárások szótára. Vilnius: Mokslas, 1976. edite. Kiegészítések és javítások K. Mǖlen bacha Lett nyelvi szótárához 1–2. rīgā: a kulturális alapítvány kiadása, 1934–1946. ieW i–ii – Pokor ny julius. Indogermán etimológiai szótár 1–2. Bern és München: Francke Verlag, 1959–1969. jbr i–V – balys jonas. Raštai 1–5, par. rita repšienė. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 1998–2004. jbŽ i–iii – Brodovskis Jokūbas. Lexicon Germanico=Lithvanicvm et Lithva ni co=Germanicvm. XVIII. századi kéziratos szótár, 1–3, összeállította Vincentas Drotvinas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009. Katičić i–ii – Katičić Radoslav. A Balkán ókori nyelvei 1–2. Hága és Párizs: Cambridge University Press, 1976. Le I–XXXVII – Lietuvių enciklopedija 1–37. Bostonas: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 1953–1985. LeW i–ii – Fraenkel Er nst. Litván etimológiai szótár 1–2. Heidelberg: Vandenhoeck & Ruprecht, 1962–1965. Linde I–VI – Linde M.: Sa muil bogumil. Lengyel nyelv szótára 1–6. Varsó: a Kegyestanítórend nyomdájában, 1807–1814. LIV – Az indogermán igék lexikona. Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag, 1998. LKe – A litván nyelv enciklopédiája, szerk. Vytautas Ambrazas. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, 1999. LkŽe – A litván nyelv szótára, elektronikus változat, szerkesztőbizottság: Gertrūda Naktinienė (főszerk.), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2008. www.lkz.lt. LM i–iii – Litván mitológia 1–3. Vilnius: Mintis, 1995–2003. LPŽ i–ii – Litván családnévszótár 1–2, szerk. aleksandras Vanagas. Vilnius: Mokslas, Me i–iV – Mǖlenbachs kārlis. Lett nyelvi szótár 1–4, szerk. jānis endzelīns. 1985–1989. rīga: oktatási minisztérium, kulturális alap, 1923–1932. ALL_62_63_maketas.indd 73 2011.06.17 08:24:01 rhs – Horvát vagy szerb nyelv szótára 1–5, szerk. tomislav Maretić. Zágráb: a Jugoszláv Akadémia könyvkereskedésében, 1898–1903. 74 roLandas kregŽdys acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII PeŽ i–iV – Mažiulis Vytautas. A porosz nyelv etimológiai szótára 1. Vilnius: Mokslas, 1988; 2–3. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993–1996; 4. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997. rhj – A horvát nyelv szótára. Zágráb: Leksikografski zavod Miroslav Krleža és Školska knjiga, 2000. rV – gvedasaṃhitā. Skok II – Skok Petar. A horvát vagy szerb nyelv etimológiai szótára 2. Zágráb: Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia, 1972. SrP I – Scriptores rerum Prussicarum: Die Geschichtsquellen der Preussischen Vorzeit bis zum Untergange der Ordensherrschaft, szerk. Theodor Hirsch, Max Töppen és Ernst Strehlke, Bd 1. Lipcse: S. Hirzel kiadása, 1861. БТСРЯ – Большой толковый словарь русского языка, ред. С. А. Кузнецов. Санкт Петербург: Норинт, 2000. Даль i–iV – Даль Вл адим ир. Толковый словарь живого великорусского языка 1–4. Москва: Русский язык, 1989–1991. ПЯ i – Toporov Vladimir Nyikolajevics. Porosz nyelv: Szótár A–D. Mosква: Наука, 1975. САР Vi – Az Orosz Akadémia szótára 6. Szentpétervár: Császári Akadé mia Наукъ, 1794. СМ – Славянская мифология. Энциклопедический словарь. Москва: Международные отношения, 2002. СРНГ i–XLiii – Az orosz népi nyelvjárások szótára 1–43. Leningrád: Nauka, 1965– 2009. ССЯ i–iV – Az óegyházi szláv nyelv szótára 1–4. Szentpétervár: Kiadó Санкт-Петербургского университета, 2006. СУМ – Az ukrán nyelv szótára X. Kijev: Naukova dumka, 1979. СЦСРЯ i–iV – Az egyházi szláv és az orosz nyelv szótára 1–4. Szentpétervár: A Császári Tudományos Akadémia nyomdája, 1847. Vasmer I–IV – Vasmer Maks. Az orosz nyelv etimológiai szótára 1–4. Москва: Прогресс, 1986–1987. ЦС i–V – Пётръ Алексѣев. Церковный словарь 1–5. Санкт Петербургъ: типографiя Ивана Глазунова, 1817–1819. ALL_62_63_maketas.indd 74 2011.06.17 08:24:01 M. stryikowskio veikalo Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi teonimai: Chaurirari 81tanulmányok / cikkek, amelyeket a lexéma egyes összetevőinek részletes elemzésére való tekintet nélkül állapítottak meg. A többi következtetés a következő: 1) A Chaurirari teonima az első szótagok juxtapo­zíciós metatézisét tükrözi, azaz a < litván metathesis type has been set to explain the morphotactical shift: Lith. *Kauriraris ‘horse godʼ *kaurikaris „ugyanaz” (r…r < r…k (kontaktusos progresszív hasonulás)) ↔ litván. *kaurikanis (r…r < r…n (incontiguous progressive assimilation)) ‘dittoʼ < Lith. *kaukarinis ‘dittoʼ (morphotactical methatesis due to taboo) < adj. Lit. *kaukarinis ‘a kaukariushoz való hozzáadásʼ; 2) A Chaurirari teonima nem értelmezhető ἅπαξ λεγόμενονként. a lexéma összefüggésbe hozható a Kaukarius „hágók istene” nomen propriummal (teonimával), amelyet a 18. század több litván kislexikona is említ; 3) Lit. kaũkaras, Lit. kaũkas, porosz a cawx a progresszív hasonulás által okozott fonetikai szerkezeti változást tükrözi (k…p → k…k): balt. *kaupa- ‘felhalmozódásʼ > Lit. kaũpas, káupas „dudor, púp, halom” (→ (a suff.-szel képzett származékok -(a)ra-) Lit. kauprà ‘dombʼ, kaũparas ‘púpʼ; Latv. kaupra ‘dombʼ, Latv. kàupre2 ‘kis domb; hegyláncʼ, Latv. kàupris2 ‘hegylánc; fali gyertyatartóʼ) ⇨ *kauka- ‘ugyanezʼ; 4) nom. a Brodowskiés Milke-féle lexikonokban említett propr. (teonima) Kaukarius „hágók istene” szeméma a parent driftnek tulajdonítható, míg Stryikowski *Kaukarinis „lóisten” alakja az accessoryhoz, amelyet az isten funkcionális konnotációja feltételez, 5) russ. nyelvj. кар „hal kiütésére használt fakalapács” és orosz nyelvj. кариться ‘duzzogni; összerezzenni, komorrá válni; magasra állni; makacskodniʼ nem baltizmusok. Beérkezett 2010. november 17-én. roLandas kregŽdys Lietuvių kalbos institutas Vileišio utca 5., Vilnius LT-10308 E-mail e-mail – [email protected] ALL_62_63_maketas.indd 81 2011.06.17 08:24:02