A any János
TAnulmányok és k iTikák i.
A bo í ón:
A TuDás FáJA
(Címlapnyom a ány és köny dísz XVii–XViii. századi
deb eceni nyom a ányokban)
CsokonAi könyVTá . Fo ások
( égi ko á saink)
4.
so oza sze kesz ők:
Deb eczeni A ila, im e mihály,
s. Va ga Pál
A any János
Tanulmányok
és k i ikák i.
Váloga a, sze kesz e e, az u ószó
és a jegyze eke í a:
s. VA gA Pál
második, ja í o kiadás
Deb eceni Egye emi kiadó
Deb ecen uni e si y P ess
2012
© Deb eceni Egye emi Kiadó Deb ecen Uni e si y P ess,
beleé e az egye emi hálóza on belüli elek onikus e jesz és jogá is
ISSN 1418-3242
ISBN 978-963-318-255-0
ISBN 978-963-318-236-9 Ö
Kiad a: a Deb eceni Egye emi Kiadó Deb ecen Uni e si y P ess
az 1795-ben alapí o Magya Köny kiadók és Köny e jesz ők Egyesülésének a agja
www.dup ess.hu
Felelős kiadó: D . Vi ágos Má a őigazga ó
Készül a Deb eceni Egye em sokszo osí óüzemében, 2012-ben
12-214
Lek o ál a
DáVIDházI Pé E
5
Ta alom
i. köTET
TAnulmányok ............................................................................................................. 7
I odalom ö éne .....................................................................................................................9
A magya i odalom ö éne e ö id ki ona ban .............................................................11
nai eposzunk ...............................................................................................................71
népiességünk a köl észe ben ......................................................................................... 78
A magya népdal az i odalomban .................................................................................. 81
i ányok ..........................................................................................................................95
z ínyi és Tasso .............................................................................................................106
gyöngyösi is án .........................................................................................................182
o czy lő inc ...............................................................................................................196
g adányi Józse ...........................................................................................................204
szabó Dá id ................................................................................................................212
áday gedeon .............................................................................................................217
Bánk bán anulmányok ................................................................................................223
Esz é ika, e s an ...............................................................................................................261
szép ani jegyze ek .......................................................................................................263
A magya nemze i e s-idom ól .................................................................................. 288
Valami az asszonánc ól ................................................................................................ 321
Tö edékes gondola ok ..................................................................................................325
ii. köTET
BÍ álATok ..................................................................................................................331
E ede i népmesék ........................................................................................................ 333
Dózsa Dániel: zandi hám ...........................................................................................344
Bí ála a nádasdy-ju alom a küldö há om pályamunká ól ........................................349
Anya és gye meke ........................................................................................................353
hadshi-Ju .................................................................................................................359
A szegény gazdagok.....................................................................................................366
Bulcsú ká oly köl eményei ..........................................................................................371
szász ge ő köl eményei ..............................................................................................382
köl emények szász ká oly ól ......................................................................................392
Fejes is án köl eményei ..............................................................................................413

Tompa mihály köl eményei .........................................................................................421
millien: la moisson ....................................................................................................425
P. Vi gilius ma o Aeneise ............................................................................................430
ismE TETésEk, Fo DÍTások .............................................................................. 435
égi dán balladák ........................................................................................................437
A hindu d áma (A any János o dí ása) .........................................................................441
[A mand de Pon ma in:] A ancia köl észe 1861-ben
(A any János o dí ása) .............................................................................................456
Egy üd özlő szó ...........................................................................................................471
A nemze i köl észe p og amja .........................................................................................473
Jegyze ek ..........................................................................................................................483
TAnulmányok
i oDAlomTö TénET
16
Ezen el é és nem új a magya beszédben, má a leg égibb nyel emlékekben aláljuk an-
nak nyomai . Úgy lá szik, hogy a kemény hangzású diph ongus nem isme ő magya nyel
melle , má a leg égibb idők ől di a ozo egy lágyabb, kényelmesebb kiej ésű magya
nyel , melye a székelyek elei a hunok agy kunok, a csángók ősei a besenyők, a jászok, a
palócok, (polowci) és kazá ok is beszél ek.
é dekes, ami egy gö ög í ó (Cons an inus Po phy ogenne us) a kazá ok ól eljegyze :
„hogy . i. ezek köz belső illongás ü én ki, egy észök a magya okhoz menekül és épen
ezé kaba nak (kóbo ) ne ez e e s hogy ez a magya oka kazá nyel e aní o a, de beszé-
lik ugymond a másik magya nyel e is.” lá szik e sze in , hogy a kazá nyel csak nyel já-
ásilag különbözhe e a magya ól.
7. §. A hun-mAgyA Í ásmEsTE ség Ől
hogy azon nemze ek, melyek a égi í ók ál al „scy ha” né ala oglal a ak egybe, az í ás
mes e ségében já a lanok nem ol ak, az egy ősko i í ó Be osus nyil án anusí ja. „A
scy hák, úgymond, – nagyon ked el én a ö éne í ás , egész köny eke í ak ejedelmeik ől
s i éz á saik ól.” Ez áll különösen a mongol aj ól, mely ö éne ei megí ásában hanyag
nem ol . De menande P o ec o , Vi. századbeli ö mény szüle ésű í ó, az ilágosan állí ja,
hogy a magya ok ii. Jusz in császá hoz „scy ha be űkkel í o le eleke ” küldö ek.
Ezen elül öbb hi eles szem anú öljegyzése sze én bizonyos, hogy a székelyek ezelő
még egy pá századdal, sajá ősi í ásokkal él ek egymásköz , melye székely is án a XVi.
században ilágosan hun-í ásnak ne ez. De nem is alószinű, hogy ez í ás a székelyek e dé-
lyi lakásuk ala alál ák olna el, me a a őke semmi szükség nem ösz önöz e, min hogy
a szomszéd népek í ásá sokkal könnyebben elsajá í ha ák olna, hanem hihe ően még
ázsiából hoz ák s az ol a hunok és magya ok közös í ása. E e mu a a székely í ás különös-
sége is: misze in ők be űike hosszúkás, síma pálcákba, hegyes í ó- ő segélyé el ó ák be
s az í ás so ai, ( ö éne í óink egyező bizonysága sze én ) jobb ól bal a men ek.
sajnálni lehe , hogy e székely í ásnak semmi bebizonyí ha ó ma ad ánya ko unkig el
nem ju o . Vol ak és annak ugyan öbb í ások, melyek ől udósaink az i a ják, hogy
székely be űkkel lennének í a, de mindez bizony alan.
8. §. A hun-mAgyA kölTészET
Te ékeny, ha cos, ia al nép, minő a hun és magya ol , ha máskén i odalommal nem bi na
is, alig képzelhe ő köl észe nélkül, a nélkül . i., hogy jeles e einek emlékeze é dalokban
megö ökí eni s az u ódoknak á adni ne ki ánja. De bizonyos ada okkal is bi unk P iscus
he o ö edékeiben, hogy a hunoknál e éle köl észe di a ozo . ugyanis ezen gö ög í ó
A ila ud a ában személyesen meg o dul án, min szem anú lei ja az o an lá o aka s öb-
bek köz így oly a ja: „Es é e kel e áklyáka gyuj o ak s ké ba bá (hun) lépe be
A élásszal (A ila) szembe, s annak győzedelmei és hadi e ényei énekel e, önkészí e
daloka mondo . s a endégek szemeike ájok üggesz ék s némelyek a köl eményekben
gyönyö ködének, mások a csa ák a isszaemlékez e gondola okba mélyedének, mások, kik-
nek es é a ko elgyengí é s he öke nyugalom a ká hoz a á, könnyek e akad ak. A dalok
u án egy éleszű scy ha lépe be, ki csudála os és kép elen süle lenségeke haba a,

17
mindnyájoka ne e és e akasz o a.”. ime, ehá a hun ki ály ud a ában a hősi és nemze i
ének, azu án a bohóza , milyen népünk lakodalmi e seiben ma is el alálha ó.
hogy a ke esz yénség elő i magya oknál a ezé ek ala ol ak hasonló énekek s éneke-
sek, annak égi k ónikáinkban számos nyomá a akadunk. Így aláljuk öljegyez e, hogy a
hé ezé , agy helyesebben az ágos ai eszedelemből meg u o és megcsonkí o hé kapi-
ány dal köl e magá ól, hogy emlékeze e enma adjon. Béla ki ály né elen jegyzője (Ano-
nymus Belae egis no a ius), ki a ezé ek ö éne é (hihe őleg a Xi. században) megi a,
elősza ában ö end, hogy má an a magya oknak í o ö éne e s nem lesz ezu án kény e-
len őseinek dicső e ei a „pa asz ok hazug meséiből, agy a jocula o ok ( é álók= u álók,
oubadou ok) ecsegő énekeiből min egy álmodoz a (azaz köl ői szinben) hallga ni.”. Tehá
még az ő ko ában á pád s a ezé ek e ei mind a nép ajkán, mind az énekesek lan ján él ek.
Vajha e ecsegő énekekből néhánya lei olna!
mi lehe e e mondák, hagyományok, énekek a alma és lényege: az mos má megha-
á ozni nem lehe , de égi, szá az k ónikáinkból i -o kié zik azoknak nyoma. ilyen alán
énekekbe is sző mondák lesznek:
1. A hun mondakö .
2. Az álmos-mondakö .
3. A ezé ek mondakö e; melyek ől alább.
9. §. A hun monDAkö
hazai k ónikáink (a Xiii., XiV., XV. századból) a hunok és magya ok e ede é , ándo lásá
s egyéb dolgai beszél én sok helyen a kül öldi i ók ól egészen el é őleg adják azoka elő.
Ezé sokan a ö éne i ók közül az ilyen helyeke , min hi el nem é demlő köl emény ,
me őben el e ik. De ha ö éne ileg nem lennének is igazolha ók, mindazonál al igyelme
é demelnek, me égi k ónikásaink e mondáka bizonyosan nem maguk köl ö ék, hanem
a nép szájá ól e ék ál al s így bennük az ősi hagyomány ( adíció) ö edéké e isme he ünk.
lá juk ezekből, hogy E ele és hunjai élénk emlékeze ben ol ak a helyüke issza oglaló
magya oknál, hogy közö ük egy egész hun mondakö o go száj ól-száj a, melyhez később
a Volga melle i lakás, később a hon oglalás s a ezé ek ala i e ek emlékeze e csa lakozo . ily
egyes észei má a hun mondáknak:
1. A csoda-sza as. huno és moge , nim ód iai, adásza alkalmá al egy sza as üzőbe
e én, az őke a káspi- enge mellől a meo is- ó mocsá jai közé csaloga ja s o el ünik.
A ké hős megsze e én a helye , kisé ői el együ meg elepszik.
2. A hölgy- ablás. A meg elepül huno és moge a meo is kö ül p édá a kimen én, a
pusz ában é iak nélkül anyázó, s zené el, ánccal mula ozó hölgyeke alálnak s azoka
eleségül el abolják. Tőlük szá mazik a hun és magya nemze .
3. A á nok ölgyi ü köze . miu án megszapo od ak s az új hazá a Duna és Tisza közö
el oglal ák, ke e, Béla és kadosa hun ezé ek mac inus ómai hely a ó százhalom (ma
Bá a) helységnél a Duna melle , megü ik, de a segí ségé e jö e onai De e hős ál al a
Tá nok ölgyén meg e e nek, hol ke e ezé elesik s el eme e ik a hely e, mely őle
ke eháza (keazó, ma kajászó) ne e nye .
Ezen, egy kül öldi í ó ál al sem emlí e , annál og a a mesék o szágába u al ü köze
alóságá a bá ai és é di halmok köz nem ég e ása ások mege ősí ik.
18
4. A zeiselmau i ü köze . Felüdül én a hunok az előbbi csapásból, mac inus és De e u án
e ed ek, őke a mai Bécs ől nem messze, zeiselmau (Cesmau , Ce ii mu us) ne ű helynél
u ólé ik s meg e ik, hol egy hegy óluk hunbé cz (hunnisbe g mons Comagenus) ne e
kap. mac inus elesik, De e homloká egy nyíl á u ja, melye ki nem onha án homloká-
ban isz bemu a ni a ómai anácsnak. „Ezé ne ezik, (mondja Tu óczi, XV. századbeli
k ónikásunk), halha a lan De ének mind e mai napig.”
5. Az A ila-mondák is, hazai k ónikáinkban legalább egy-ké onással elá ulják, hogy
észin a néphagyományból é e ek, azé különböznek a kül öldi k ónikások öljegyzései-
ől. különösen A ila sá a, is állója, e őkészle ei, ágya sa . oly paza ényben annak el ün-
e e, min az csak a nép szabad képzelődése szok a es eni egéiben. menyegzője, halála,
há mas kopo sója máig is él a nép udalmában. A menyasszony ne e, mikol a is csak a
magya mondákban o dul elő így.
6. A ila iai. i a magya monda ismé ügge len a kül öldi hagyományok ól. A ilának
ké iá ne ezi meg: Csabá és Aladá . Az első a hunok ked ence, az u óbbihoz a gó aj
agaszkodik. De e á mányai mia hábo ú ü ki a ké iú közö ; a é izenö napig oly
kelen öldön s meg es i a Duná . Ez a „k imhildi ü köze ” így ne ez e k imhild ől, Aladá
anyjá ól, ki néme é ol . Csaba előbb győz, azu án a gó ok á ulása mia meggyőze ik, de
Aladá elesik. Csaba ke esedmagá al bujdosásban ke es menedéke .
kö e keznek a Csaba-mondák, melyek közül a Hadak ú a (lugosy közleménye), igye-
lem emél ó.
10. §. A mAgyA monDAkö
A magya ok Volga- áji lakásának emléke csupán egy mondában a o a enn magá , misze-
in álmos anyjának, Emesnek megjósol a ik, hogy szüle endő ia ha almas ejedelmeknek
lészen ö zsa yja, kik nyugo elé nagy hódí ásoka esznek. A monda sokban hasonlí Cy us
megjö endöl e éséhez, mindenese e kele i szá mazás a mu a .
A ezé ek ko abeli magya mondák közül a legne eze esebbek:
1. Pannónia meg é ele. á pád sz a opolk ó ejedelemnek ehé lo a , a anyos éke és
nye ge küld én, a ól iszonzásul egy palack duna ize , egy ma ok ü e és ölde ké , mi
megnye én, kele i szokás sze in az o szág á adása jeléül ekin i s e jogon Pannóniá el og-
lalja.
2. Lehel és Bulcsú halála. midőn az ágos ai eszély alkalmá al el ogo ké ezé , lehel
és Bulcsú a néme ek el aka nák akasz ani, lehel a kü jé ki ánja, hogy hadd kü öljön
egye u oljá a; mely ki ánsága eljesí e én, a nagy kü el kon ád (?) császá agyonü i
„E edj, légy szolgám a más ilágon”, mond án neki.
3. Bo ond és bá dja. Bo ond ezé oly lyuka ág Byzan ium kapuján, hogy azon egy ö
é es gye mek ki s bejá ha o olna.
mindezek öbbé nem köl ői alakjukban, hanem ö edékesen és szá azon annak elszó a
k ónikáinkban: de mél ó azé óluk megemlékeznünk, me ezek egyko a nemze i eposz
kiegészí ő észei lehe ek.
19
második szakasz. – középko
11. §. FEloszTás
A magya i odalom ö éne ének középko a azon öbb min ö századnyi idő oglalja ma-
gában, mely szen is án ki ály megko onáz a ásá ól a mohácsi észig e jed. E ko köny-
nyebb á ekin és ége há om időszak a osz juk, ú. m.:
I. Időszak. szen is án ól kezd e az á pádház iága kihal áig, 1000–1301.
II. Időszak. Az á pád-ház kihal á ól a XV. század közepéig: az Anjou- és luxembu g
házbeli ki ályaink ko a, (ká oly, nagy lajos, zsigmond).
III. Időszak. A XV. század közepé ől a mohácsi észig: a hunyadiak és Jagellók ko a, (l.
ulászló, hunyadi János ko mányzó, V. lászló, má yás, ii. ulászló, ii. lajos).
Ezen ko szak az úgyne eze códexek (i o köny ek) i odalmá oglalja magában, miné-
müek a második, de őkép a ha madik időszakból má nagy számmal alál a nak.
ElsŐ iDŐszAk
szen is án ól az á pád-ház kihal áig
A) Külső iszonyok
12. §. Tö TénETi áTTEkinTés
ha azon há om százado , mely ala a nemze en á pád é ű ki ályok u alkod ak, u ólag
á ekin jük; úgy aláljuk, hogy a Xi-ik legalkalmasabb ol közülök a mű el ség és ezzel
kapcsola ban az i odalom e jesz ésé e. A kö e kező ké században észin bel illongások,
észin ki ül ől jö eszély inkább gá ol ák, min előmozdí ák a nemze békés ki ejlődésé .
A Xi. században sz . is án dicsően be ejez e ke ős nagy mű é , a nemze meg é í ésé ,
s az o szágalko mány megszilá dí ásá . u ána nyomo ul kö e ője, Pé e ámasz o ugyan
ke és ideig a ó za a oka , de győzö a nemze i isszaha ás az idegen be olyás ellenében s
a kö e kező ki ályok: i. And ás, i. Béla e ős kézzel agad ák meg a ko mány . Azon hanya -
lás , melye a nyug alan salamon ossz ko mánya okozo olna, ellensúlyoz a Béla, géza és
lászló he cegek e élye, majd ez u óbbiak és a bölcs ö ényhozó, kálmán o száglása, dicső-
é eszi a század há ale ő észében a nemze ö éne é .
De má a Xii. század nagyobb észe oly eseményekkel el el, melyek inkább apasz ák,
min ne elék a nemze e ejé . ii. is án kicsapongásai, Vak Béla gyenge ko mánya, ii. gé-
zának Bo ics és a gö ög á mány elleni küzdelmei, azu án a iii. is án, ii. lászló és iV.
is án ala sű űn kö e kező ón illongások elzsibbasz ák a nemze e , s csak iii. Béla de-
ék ko mánya ala üdül el sebeiből.
Azonban nem ol , ki a iii. Béla nyomain haladjon. A Xiii-ik században im e és iii.
lászló jelen ék elen o száglása u án ii. And ás ossz ko mánya za a ba hoz a s elszegényí é
az o szágo . Fia, iV. Béla e ős kézzel agad a ugyan meg a ko mány gyeplőjé , de jö a
égze eljes mongol pusz í ás s Bélának há ale ő idejé a omok hely eállí ásá a kelle o -
dí ania. E mongol pusz í ás i odalmunk a is kiszámí ha a lan esz eség; ki udja, mi és
20
mennyi esze el akko ! Béla u ódai közül V. is án ö id u alkodása ke és jó eszközölhe-
e . iV. lászló és kunjai elaljasí ák és elszegényí ék a magya . iii. End é ég e a ko onája
mia i gondok és aggodalmak emész ék öl.
13. §. mŰVElTség, TuDomány
A ke esz yén allás el é elé el a nyugo i mű el ebb szokások és e kölcsök is kezde ek e -
jedni a magya ok köz . A nemze ha cos, kalandos e mésze é le é én a béke mű eihez
édesede . A öldmí elés má szen is án ala annyi a meghonosúl , hogy ez, allásos
alapí ányai nagy észben az egyházi ized e (dézsma) ek e he e. A kézműipa és ke es-
kedés leginkább a meg elepül idegenek űz ék. A Xiii. században a zsidó és izmaeli a uzso-
ások elszapo od a egyike lőn azon okoknak, melyek a nemze süllyedésé elősegí e ék.
A szépmű észe ek közül, mindjá a ke esz yén allás behoza alako előszö is az épí észe
nye e alkalmazás . má geiza ejedelem, is án a yja megkezde e az egyház- és kolos o -
épí és : a pannonhegyi zá da és emplom az ő kezdeménye. sz . is án Esz e gomban, Fehé -
á o , Ó-Budán épí e e emplomoka s egyéb helyeken is, de melyek közül csak egy ma-
ad enn: a bö zsönyi kápolna. is án gö ög épí észeke használ , ezé az épí észe ben elő-
szö a bizánci s íl lőn u alkodó: a Xiii. században azonban ez a gó s íl ál o a el. iV.
lászló ko ából a pozsonyi, V. is ánéból a kassai emplomok (ó-néme s ílben épí e) még ma
is ennállanak.
A szob ásza az épí észe el egyko úlag kezde di a ozni, mi el a emplom ékesí ésé e a
szen ek szob ai is megkí án a ak. De néhány ö edéken ki ül az á pád-ki ályok ko ából
semmi sem ma ad enn.
A es észe kezde e a hím a ás ol ; ide a ozik a ko onázási palás , melye gizella ki-
álynő maga hímeze s melyen öbb szen ek képein ki ül sz is án, gizella ki ályné és
iuk im e he ceg képei is lá ha ók.
Iskolák má sz . is án ala áll ak enn öbb helyen. Vol ak az úgyne eze á ai iskolák,
melyekben a pap az egyháza kö ébe a ozó nö endékeke a hi elemei e ok a a; középisko-
lák, melyek a g amma iká a és muzsiká a szo í koz ak; elsőbb iskolák, hol má a logika és
eológia is aní a o , ég e egye em. Első egye em honunkban a eszp émi, melye hihe őleg
maga szen is án alapí o .
Köny á ak, a kézzel í o köny ek i kasága és d ága ol a mia nem ol ak nagy szám-
mal ez időszakban. Tö éne i ada bizonyí ja, hogy egy el esze biblia más él alu al ká pó-
ol a o . negy en kö e nyi köny á má ejedelmi ajándék ol .
A hazánkban ez idő ala la in nyel en i köny ek közül ánk néz e legne eze esebbek:
1. Béla ki ály né elen jegyzőjének „A magya ok isel dolgai ól” i o munkája és 2. Kézai
Simon „k ónikája”; az első hihe őleg a Xi., a második bizonyosan a Xiii. századból.
14. §. A mAgyA nyElV A Polgá i élETBEn és Az EgyházBAn
ámbá a ke esz yén allással a la in nyel is beha apódzo , s az egyházi sze a ásoknál, a
ö ények alko ásánál, az okle elekben (diplomák) is használa ba jö : mindazál al a magya
nyel sem szün meg az ud a , a nagyok s az o szágos éle nyel e lenni. A ki ályi ud a az
á pádok ala nem lehe e más, min csak magya , noha a ki álynék idegenek ol ak.
21
A ő endekhez s az o szágnagyokhoz sem é kőzö még be akko semmi idegen nyel ; ső
a kül öld ől első ki ályaink ala az o szágba jö és le elepede idegen i ézek (min
Vencellin, hun és Pázmán s b.) is megmagya osod ak és a magya nemze ségek ö zsa yjai
le ek. Így az o szág anácsban sem lehe e még akko u alkodó a la in nyel ; magya úl a-
nácskoz ak, magya úl hoz ák a égzés agy ö ény , csupán a ha á oza o e ék el la in
nyel en az ehhez é ő papi embe ek, min a kálmán ki ály ö ényeinek elősza ából ki e -
szik, hol az í ó, Alb icus ne ű pap megjegyzi, hogy ő e ö ény magya nyel ből e e á la-
in a.
hogy pedig a magya nyel a allási dolgokban, jelesül az egyházi szónokla oknál is
használ a o , az ké sége nem szen ed, máskép a é í és nagy munkájá nem is lehe e ol-
na be égezni. De ö éne ileg is udjuk a sz . gellé legendájából, hogy az első é í ők
idegenek lé én, deákul hi de ék ugyan az igé a csudálkozó népnek, de olmácsok kisé-
e ében, kik az ög ön megmagya áz ák. Azonban allási a almú i o emlék nem ma ad
enn ez időszakból, ki é én egy halo i beszéde és könyö gés , ami ől alább lesz szó.
Jegyze . i. And ás ko ából ma ad olna még állí ólag ké imádság, melyek az úgyne e-
ze Je ney-há yán alál a nak; azonban sok kö ülmény oda mu a , hogy ez újabb idők ko-
holmánya.
B) Benső iszonyok
15. §. kölTészET
A köl észe ez időszakban sem i o mű ekből, hanem száj ól-száj a zengő énekekből állo .
Egy észe ezeknek ö éne i a almú lehe e , mely a nemze isel dolgai , jeles ki ályai , a
bajnokok hős e ei magasz al a. ilyenek e céloz az úgyne eze Bécsi agy Képes k ónika,
midőn í ja: hogy „szen is án halálá al egész magya o szág ci e ája gyászba öl özö , és
há om é ig a hegedősök mindennemű édes zenéi elhalga ak”. Egy kül öldi í ó pedig ölje-
gyez e, hogy „midőn a magya dalnokok a cse halmi ü köze e énekel ék, lászló és geiza
he cegek i ézségé annyi a magasz al ák, hogy ezál al elköl ö ék salamon ki ály i igysé-
gé ”. iii. End e ki ályunk egy okle eléből ki e szik, hogy ol ak ki ályi dalnokok, épen úgy
min lo ászok, adászok sa . ejedelmeink ud a ában; ső iV. lászló idejéből mimusoknak,
his ióknak (színjá szók, alakosok) is an nyoma, mely ne ek ala azonban nem kell endes
szín á saságo é eni.
milyenek lehe ek az e ko ban di a ozo énekek, az e mésze esen nem udha juk, mi-
el azok ól semmi enn nem ma ad . De úgy lá szik, hogy égi k ónikáink némely észei ily
népi énekekből annak me í e. Valamin ehá eljebb a hun és ezé ek ko abeli mondakö ,
úgy i a ki ály-mondakö olna megkülönböz e he ő.
Ezen ki ály-mondakö egyes ö edékei a o a olna enn Tu óczi János (XV. századbe-
li k ónikásunk) a kö e kező helyein:
1. Béla he ceg pá iadala a pome ániai hőssel, mely má magában egy kis egényes epi-
zóddá ke ekedik.
2. End e és Béla Vá konyban, agy a ko ona és ka d ö éne e.
3. A cse halmi ü köze lei ása, midőn lászló he ceg a kun ál al el agado leány meg-
men i.

22
4. salamon ki ály hábo úinak, Vid á mánykodásainak s b. oly észle es es ése, min ez
ily bő en csak népi ének u án i ha a le a jó k ónikás.
5. Vak Béla és Bo ics ö éne e, különösen hogy az u óbbinak egy i éze, sámson á usz a
a sajón, bemegy a Béla sá ába, ez szem ől-szembe szidalmazza, de midőn issza elé
usz a na, a ki ály hi ei ál al le ága ik.
E éle hely öbb is an Tu óczinál, hol a lei ás egysze e megele enül, csaknem köl ői
lesz, ahonnan gyaní ani lehe , hogy ezek a nép énekeiből men ek á a k ónikába.
16. §. A nyElV Í oTT EmlékEi
Egyes magya sza ak agy ki ejezések ez időszakból nagy számmal ma ad ak enn az okle-
elek és k ónikák la in szö egében. Ezen sza aka is összeszed e és szó á -alakban kiad a
Je ney János ily cím ala : „magya nyel kincsek á pádék ko szakából 1854.” Ezek legin-
kább személy- és helyne ek, melyek az akko i magya nyel e némi ilágo e nek. De ösz-
sze üggő beszédben az egész á pád-időszakból nem ma ad enn egyéb, min egy halo i be-
széd és könyö gés (me a en ebb emlí e Je ney-há ya hi elessége nagyon ké es, melynek
i a ása i. And ás ko á a é e ik állí ólag). A nemze i múzeum köny á ában lé ezik egy
deák kódex, mely la in miseköny e , kó ás énekeke , nap á és némely ko jegyze eke oglal
magában. Ennek egy lapján ol asha ó az emlí e halo i beszéd és könyö gés magya nyel-
en. Ezen kódexe előszö P ay Gyö gy mul századbeli jeles ö éne i ónk edez e el a po-
zsonyi káp alan köny á ában, azé óla P ay-kódexnek ne ez e ik. A halo i beszéde öb-
ben isme e ék; é ai miklós egész köny e i óla, ujabban Döb en ei és Toldy Fe enc
magya áz ák. i a ásának é é bizonyosan megha á ozni nem lehe ; ko á udósaink a Xii.
század második elébe (1171–1183) eszik. De a nyel égisége, s a helyesi ásban előjö ő
ingadozások odamu a nak, hogy az csak másola ja alamely égibb szö egnek s e ede ije
hihe őleg még sz . is án ko ában készül . ol asása a nyel ö éne é e sok ekin e ben igen
é dekes, egészben a mos is élő palóc nyel já ás lá szik kö e ni.
másoDik iDŐszAk
Az á pád-ház kihal á ól a XV. század közepéig
A) Külső iszonyok
17. §. Tö TénETi áTTEkinTés
Az á pád-ház iágának kihal á al bekö e keze ón illongások, – Vencel és o ó ki álya-
ink ö id o száglása – u án óbe ká oly a ónon mege ősöd én, min hogy maga is olasz
ol , nyugo i mű el sége és ényüzés hozo ud a ába, mi onnan a őnemesek közé is el e -
jed . Ala a a béke megszilá dul , a ki ályi ha alom ekin élye nö ekede ; majd dicső emlé-
kű ia, nagy lajos u alkodása ala a magya bi odalom Eu ópa első angú államai so ába
emelkedék: a ki ályi ud a ekin élye és énye, a nyugo ali sű űbb é in kezés, idegen o szá-
gok gyak abbi lá ása s b. nö elék a nemze apasz alásá és így mű el ségé is. De lajos
halála u án leánya, má ia ki álynő és kis ká oly ón illongása, még inkább a ízeszű zsig-
23
mond hosszú u alkodása csüggesz ő ha ással ol ak a nemze i éle e mihez já ul , hogy a
nemze má ekko megkezdé századokig a andó éle -halálha cá eszélyes ellené el, a ö-
ökkel.
18. §. mŰVElTség, TuDomány
Az Anjou-házbeli ki ályaink, ká oly és lajos ala a ki ályi ud a ból e jedő ényüzés se -
ken őleg ha o a kézműipa a; a megszilá dul benső béke, az ú ak bá o ságos ol a, a ma-
gya bi odalom széles ki e jedése előmozdí á a ke eskedés . A gazdásza is emelkede észin
azál al, hogy e ki ályaink kisebb agokban adományoz ak öldbi okoka a nemességnek,
észin hogy a nép a béke ál al megszapo odo . De nagy lajos halálá al mindezek az
előbbeni ende lenségbe sűllyed ek issza.
A szépmü észe ek közül az épí észe nagyban di a ozo . ká oly a iseg ádi á ala pom-
pás palo á épí e e ; ia, lajos Ó-Budán másika ; zsigmond pedig a budai á ban az úgy-
ne eze „ is palo á ”. A ejedelmek példái kö e ék mind az egyházi, mind a ilági őu ak.
számos emplom épül ez időszak ala , min szeben, B assó, kolozs á emplomai, a leleszi
o ony s b.
A szob ásza ma ad ányai közűl ne eze es a Csák má é é c-mellszob a, mely mos a
nemze i múzeumban lá ha ó. min jeles szob ászai ezen ko nak Kolozs á i Má on és
Gyö gy emlí e nek, kik nagy á adon szen ejedelmeink négy é cszob á ön ö ék, ú. m.
szen is án, im e he ceg és szen lászló szob ai gyalog, ezenki ül sz . lászló szob á
lóhá on is. E szob ok még azu án sokáig meg ol ak nagy á adon, míg a XVii. században a
ö ök ágyúnak ön e e őke .
A es észe e jedésének bő ebb alkalma szolgál a ak a nemesi címe ek, melyeke ká oly
az előbbi ki ályoknál sű űbben kezde osz oga ni; o ábbá a kódexekben di a ozó minia ű -
es ények és az ol á képek. Az ö össég és hím a ás a nö ekedő ényűzés ál al mindinkább
gya apodo .
Iskolák a nagyszámú sze ze ek, zá dák melle mindenü lé ez ek; a eszp émi egye em,
úgy lá szik, má ekko megszün , de ahelye lajos ki ály Pécse állí o el egye , másika
zsigmond Ó-Budán. Ezenki ül a magya i jak, ki ál lajos idejében, a kül öldi egye eme-
ke is lá oga ák: a eológusok leginkább Pá izs , a ö ény anúlók Bologná .
A la in nyel en í ö éne i munkák közül ez időszakból legne eze esebbek a Pozsonyi
k ónika és a bécsi ud a i köny á ban lé ező úgyne eze Képes k ónika, mindke ő óbe
ká oly ko ából.
19. §. A mAgyA nyElV A nyilVános élETBEn
ámbá i-ső ká oly a magya nyel e nem szí a be az anyai ejjel, ső abban később sem le
egészen já a os, mindazál al nem szo í á az ki ud a ából, ső iai ne elésé egészen magya
szellemben, magya ne elő ál al oly a a. A ö éne í ás enn a á e ne elő ne é : Kencsics
Miklós ol az, gyulának ia, azé néhol csak Gyula inak monda ik. szokásban ol akko a
ki ályok leendő ejei agy menyei mindjá az eljegyzés u án a magya ki ályi ud a ba
hoza ni, hogy magya nyel e , e kölcsö és szokásoka anuljanak. Így ne el e e ká oly a
iseg ádi á ban ma gi o (ká oly mo a ő g ó leányá ), min lajos iának leendő nejé .
24
Így hoza a később lajos ki ály is leendő ejei , zsigmondo és Vilmos osz ák he cege ,
min má ia és hed ig leányai má kái , a magya ki ályné ud a ába. hasonlóan bán azu án
zsigmond is Albe osz ák he ceggel, min E zsébe leánya jegyesé el; miből meg e szik,
hogy ez időszak oly án a ki ályi ud a nyel e magya ol .
Ami a magya nyel nek nyil ános éle beni használa á ille i, a ö ények sze keze e oly-
ás la in ma ad ugyan, a hi a alos okle elek, endele ek is e nyel en kele kez ek, de min-
dennemű égzések, bi ói pa ancsok magya nyel en hi de e ek ki. A ö ényes éle némely
magya emlékei alább emlí e ni ognak.
B) Benső iszonyok
20. §. A néPi kölTészET
hogy a nép ez időszak ala is énekbe sző e az ő különösebben é deklő eseményeke , an-
nak az egyko ú í óknál számos nyomai a akadunk. ily közé dekű esemény ol má i. ká-
oly ko ában Zách Felicián ese e, mely is án i bizonyí ása sze in , még az ő ko ában is (a
XVi. században) lan melle énekel e e (ā cy ha oedis ad ly am cani u , úgymond). Kis
Ká oly meggyilkol a ása szin én élénken oglalkoz a á a kedélyeke s az E zsébe ki álynő
(lajos öz egye) szájába ado eme sza ak:
Vágd csak iam, ágd Fo gács!
Tied leszen gimes és gács.
bizonyosan a népének ö edéke. zsigmond ko ából ily esemény ol a ha mincké nemes ki é-
gez e ése, mely Tu óczi ko ában még sze e zenge a nép ajkán; különösen kon ól e sza ak-
kal emlékezik: „quem nos um ae um nedum loqui u , e um e esonan i ly a cani ”, azaz:
ki ől a mi ko unk nemcsak beszél, hanem zengő lan melle énekel is. Toldi Miklós ól is má
e ko ban lé ez ek énekek, minek bizonysága az, hogy ilos ai ké ségkí ül ily égi énekek
nyomán a Toldi mondá i. lajos ko ába helyezi, melye későbbi í ók má yás idejébe esznek.
21. §. A nyElV Í oTT EmlékEi
Ezen időszak összes i odalma . i. a mi enma ad , ke és ki é ellel allási a almú. ide a -
oznak a szen í ás égi o dí ásai, némely allásos elmélkedések és aní ások, könyö gések, szen
énekek, szen ek éle ei, melyek közűl a ne eze esebbeke megemlí jük.
i. A Ma gi -legenda. A bebizonyí ha ólag leg égibb emlék ez időszakból Szűz Szen
Ma gi nak, iV. Béla ki ály leányának éle e. A kódex, melyben ez alál a ik, csak a XVi.
század elején i a o ugyan, de udósaink má kimu a ák, hogy ez csak másola ja egy sokkal
égibb e ede i szö egnek, mely minden hihe őség sze in i. ká oly ko ában, ehá a XiV.
század elején készül .
ii. A égi biblia- o dí ás. A bibliának ud unk a első magya o dí ásá há om különböző
kódex a o a enn számunk a ú. m.:
a) A Ré ai-kódex, agy mi el Bécsben a császá i köny á ban lé ezik az e ede i kézi a ,
Bécsi kódex. Ezen csonka kézi a az Ó- es amen om némely köny ei , minő a Ru h köny e,
25
Esz e köny e, Judi köny e és Dániel ől og a a p ó é áka oglalja magában. Az í ó, agy
o dí ó ne e nincs öljegyez e. é ai-kódexnek azé monda ik, me e udósunk másol a
az le és készí e hozzá udományos magya áza o .
b) A Müncheni kódex, mely az Új- es amen umból a négy e angélis á , (má é, má k, lu-
kács, János) a almazza. lei a o mold ában, Ta os ne ű helyen Néme i Gyö gy ál al
1466. Jászay készí e e saj ó alá s ezé Jászay-kódex ne e is isel. E ede ije münchenben.
c) A Gyula ehé á i kódex a zsol á oka , énekek éneké és Jób köny é a almazza az
Ó- es amen umból. leí ója halábo i Be alan 1508. lé ezik e ede ije a gyula-, agy ká-
oly- ehé á i püspöki köny á ban. kiadójá ól Döb en ei-kódexnek is hí ják.
mind a há om biblia- ö edék hihe őleg egy és ugyanazon biblia o dí ás észei. Azon le-
í ók, kiknek ne ei ön ebb megjegyez e ek, nem o dí ók, hanem csak másolók lehe ek.
Annyi ö éne ileg udunk, hogy zsigmond ko ában, ehá a XV. század első elében Tamás
és Bálin ne ű papok a huszi a allásé üldöz e én, mold ába onul ak ki és o az egész
szen í ás magya a o dí o ák. E o dí ás észle ei-e a en ebb emlí e kódexek agy ennél
még égibbek, eljes bizonyossággal eldön eni nem lehe . Toldy Fe enc a nyel jelleméből
i él e az állí ja, hogy a Bécsi és müncheni kódexek nyel e a XV. századnál sokkal égibb, s
nem haboz őke a XiV. század első elébe, ehá ká oly és lajos ko ába helyezni.
Egyéb, e ko beli allásos í a oka mellőz e, az egyházi köl észe nek egy jeles ma ad á-
nyá ne ezzük meg: Szen Be ná himnusza a el eszí e K iszsushoz, mely köl ői é zéssel
eljes.
22. §. FolyTATás. – i oTT EmlékEink
A ilági i odalomnak ez idő ől csaknem egyedűli ma ad ánya ama his ó iás ének, mely
Pannónia meg é elé á gyazza. áll ez ha minckilenc négy so os e sszakból, s ama égi
mondá á gyalja, hogyan e e meg á pád az o szág egy észé a mo a ejedelem ől ehé
lo on, a anyos éken és nye gen. kele kezési é e nem bizonyos, nyel é ekin e a jelen má-
sodik időszakba ehe ni. A kódexe , melyben ez í a alál a ik, hasonlóul P ay gyö gy, mul
századbeli udósunk edez e el, s isme e e meg előszö .
i lesz helyén megemlí eni azon ma ad ányoka , melyek a magya nyel nek ö ényes
dolgokbani használ a ásá anusí ani lá szanak. Jelesül:
1. Tisz i eskü Lajos ki ály idejéből, mely a magya ö ény á ban (co pus ju is), de későbbi
helyesí ással, ennma ad .
2. Sajószen pé e á osának égzése bo ai á ulása elől 1403-ból.
3. Vé And ás menedék-le ele (nyug a ánya) 1423-ból és még egy-ké ap óság.
32
ne eze es dolgoka leí án, emlékeze ben hagy a. Ílyenek má a XVi-ik századból is ma ad-
ak ánk kézi a ban és közelebb nyom a ásban is megjelen ek. Jelesül:
1. Lando eji á eszedelme. Í ója bizony alan, de hihe őleg nem sokkal a mohácsi ész
u án í ák.
2. Bo nemisza Tamás budai anácsnok k ónikája, ki min szem anú í ja le, hogyan ke ül
Buda szolimán kezé e 1541-ben.
3. Ve áncsics An al esz e gomi é sek magya k ónikája, mely leginkább az ő ko ában ö -
én eseményeke á gyalja.
7. §. kölTészET. Az EPosz
A XVi-ik század köl észe e, ha külsőleg a mennyisége ekin jük, i ágzónak mondha ó.
száznál öbb e sí ónak ma ad ánk ez időből agy a munkája agy legalább a ne e. Ezen
e sí ók nagyobb ész a nép embe ei: papok, iskolames e ek s b. ol ak. ol asó közönsé-
günk az al endű nemesség, á osi polgá ok, ka onák és maga a alusi nép. Jelleme ehá az
akko i köl észe nek népies, a mű észe legkisebb sej elme nélkül. Ta almuk a néz e a köl-
emények négy osz ályba so ozha ók:
1-szö az epikai agy elbeszélő, 2-szo a didak ikai agy an-, 3-szo a lí ai agy lan os,
4-sze a d ámai agy színi köl észe hez. lássuk ehá osz ályonkén .
Az elbeszélő köl észe e ez időszakban azon e ses munkák kép iselik, melyeke akko
his ó iáknak, his ó iai énekeknek, k ónikáknak ne eze a nép. Ezekben alamely ö én
agy köl ö esemény beszél e ik el, de szá azon, szo os agaszkodással az idő endhez, ehá
minden köl ői alakí ás nélkül. Tá gyaiknál og a há om csopo a oszlanak ú. m. 1. egés
énekek, melyeknek á gya köl ö , a mondákból an me í e; 2. ö éne i énekek, melyek aló-
ban meg ö én dolgo adnak elő és 3. bibliai énekek, melyek szen í ási ö éne e beszélnek
el.
8. §. Egés énEkEk
A egés énekek á gya észin a hazai, észin leginkább a kül öldi mondákból an me í e.
A e sí ók, noha öbbnyi e a nép embe ei alának, mellőz e a magya nép hagyományos
mondái , szebbnél-szebb ündé meséi : idegen o áshoz olyamod ak. ily hazai mondából
e egés ének mindössze is négy ma ad ánk, melyek közül isme e esbek:
1. „Az hí es ne eze es Toldi Miklós ól aló his ó ia.” i ója ilos ai Pé e (1574), ki a szilágy-
ságon, kusalykőben, úgy lá szik mes e agy jegyző ol . Í még öbb e ses elbeszélés is,
de azok öbbnyi e el esz ek.
2. „Szilágyi és Hajmási his ó iája.” sze zője nem uda ik (1571). A e selés, kidolgozás
ebben is gya ló, de a mese szépen kike ekedik.
A kül öldi mondák, melyeke e selőink használ ak, észin a középko , észin a klasszi-
kai óko á gyazzák. A középko i á gyú mondák közül í óink leg öbbszö az úgyne eze
ómai Ges áka (ges a omano um) használ ák, mely la in nyel en, a Xii-ik században ösz-
szeí egegyűj emény Eu ópa-sze e ked es ol asmány ol a középko ban. To ábbá egy-
ké e ses elbeszélésünk a Nagy Ká oly-mondakö éből is é e e , mely mondakö nyugo i

33
Eu ópában igen el ol e jed e a nép ajkán és az olasz Boccaccio no elláiból, (él a XiV-ik
században) ki a mai no ellai odalom alódi a yjának ne ezhe ő.
Óko i á gyú mondák közűl T ója eszedelmé , Nagy Sándo (köl ö ) kalandjai sze e ék
leginkább énekelni.
A kül öldi mondakö ből e énekek közűl emlí sük meg ezeke : 1. A ómai ges ákból:
Fo una us, Jo enianus császá . 2. A nagy ká oly mondakö éből: a Szép Magyelóna. 3. Boc-
caccio no elláiból: Vol e és G iseldis his ó iái .
9. §. Tö TénETi énEkEk
A ö éne i énekek is észin magya honi, észin kül öldi eseményeke á gyaz ak és agy a
mul ból é e ek, agy a jelenből.
Azon énekek közűl, melyeknek á gya a mul ból, a égibb magya his ó iából an me í -
e, ne eze esebbek:
1. „Bánk-bán”, í a Valkai And ás (1574); Bon inius his ó iájából an me í e, s az isme-
e es ö éne i esemény adja elő.
2. „Zsigmond k ónika”, Tinódi ól (1552).
3. „Hunyadi k ónika”, Bánkai nagy má yás ól (1570).
4. „Kenyé mezei ü köze ”, Temes á i is án ól (1569).
5. „Má yás k ónika”, Bogá hi Fazekas miklós ól (1577.)
De mindezeknél on osabbak, me his ó iai beccsel bí ók az oly ö éne i énekek, me-
lyekben a sze ző egyko ú eseményeke í le. E élék sze zésében leginkább ki ün Tinódi
Sebes yén deák, az u olsó magya ándo -hegedős, ki önkészí e énekei önkészí e dalla-
mok sze in , lan kisé e el az u ak ud a ában énekelge e. Ez ol neki mes e sége, ke ese -
módja, annál og a o szágsze e Lan os Sebes yén né en ol isme e es. A ehé megyei Tinód
aluból szá mazo . i júságá ól, ne el e ésé ől mi sem udunk, de hogy deákiskoláka já nia
kelle , mű eiből meg e szik. Elein e szige á o Tö ök Bálin ud a ában a ózkodo ;
ennek ogságbake ülése u án ándo bo al és lan já al kóbo ol o szágsze e el s alá. majd
kassán majd kolozs á alálkozunk ele, mígnem ég e nádasdi Tamás ud a ánál lel me-
nedéke , hol nemsoká a meg is hal . számos éneke í , leginkább a maga ko ában ö én
események ől, mineműek:
1. „Buda el eszése s Tö ök Bálin el oga ása” (1541).
2. „Szegedi eszedelem” (1552).
3. „Ege á iadaljá ól aló ének” (1553). Ebben Ege nek a hí es Dobó ál ali édelmé í ja
le hí en és észle esen.
4. „E délyi his ó ia” (1553) s b.
A kül öldi his ó iából e énekek alamin nem számosak, úgy nem nagy jelen őséggel
bí nak.
10. §. BiBliAi énEkEk. TAnkölTészET
A e o máció u áni ko allásos és p o es áns jelleménél og a, még ha mula ságból ol aso
is, őleg a bibliai á gyú elbeszéléseke sze e e. leg öbbszö az Ó- es amen um egyes ö -
éne ei szolgál ak alapul az eposzi köl őknek; a a épí ék ja í ó i ányú elbeszéléseike . Ezen
34
köl emények ehá élig má a anköl észe hez a oznak, me a bennök le ő ö éne nem
annyi a magáé , min a belőle olyó e kölcsi anulságé beszél e ik el. számos íly ének
ma ad enn, magok a en ebb emlí e e o má o ok is: Ba izi, Sz á ai és mások í ak e é-
léke . megemlí he ők a „Vi éz gedeon”, „Az is en élő zsuzsánna” Ba ízi ól; „Dá id és
góliá h” Tinódi ól; „sz. Pál Apos ol éle e” ilos ai ól.
De egészen didak ikai agy aní ó köl emények sem hiányzanak. ilyen a öbbek közö
Fa kas And ás (And eas lupus) köl eménye (1538), mely a magya nemze iszon agságai a
zsidóké al összehasonlí án, amaz jó a in i. A anköl észe hez so ozha ni a gúnyos agy
eddő énekeke is, melyek az embe ek omlo ságá os o ozzák, minő az „Á ok” ho á h
And ás ól (1547), s az „Adho a io mulie um” gúnyos e s, né elen í ó ól.
ide a oznak még az aesopi agy álla mesék is. Aesopus abulái Pes i gábo o dí o a
előszö magya a. később hel ai gáspá ado ki „Száz abulá , melyeke Aesopusból és
egyebünnen összeszö zö ”.
11. §. lAnTos kölTészET
A lí ai agy lan os köl észe ez időszakban észin alamely szomo ú ese alkalmá al í o
elégiákból, észin buzgó allásos énekekből és némi kis észben ilági dalokból állo . sze elmi
köl emények e ko ban még alig alálha ók.
Az egye len lí ai köl ő, ki e ne e megé demli: bá ó Balassa Bálin . szüle e ő 1551-ben.
Viszon agságos éle é öbbnyi e sű ű homály edi. Annyi udunk, hogy a ki ünő ne el e és-
ben észesül i jú i éz a Békési gáspá és Bá ho y is án köz i pá iszály alkalmá al az
előbbihez csa lakoz án, Bá ho y embe ei ál al el oga o . De ogságából később kiszabadul
és a hí es eg i Dobó is án leányá , k isz iná e e nőül. Azu án nem sok é mul a, – bi-
zony alan: miokból – kül öld e bujdoso , mely számki e ésé e seiben is emlege i. még
1591-ben kin ol , csak há om é mul a (1594) aláljuk ismé magya o szágon, Esz e gom
os ománál, hol sebe kapo , melyben el is hal . köl eményei észin a allásos kebelnek
buzgó kiömlései, észin haza iúi énekek. Egy pá ilági dalában a hadi éle ö ömei , s a szép
e mésze e ele en é zéssel es i. köl eményei imai e sei el összekö e szok ak kiada ni.
12. §. D ámAi kölTészET
A d ámai agy színi köl észe egész mí el Eu ópában a középko i, úgyne eze misz é iu-
mok agy mo ali ásokból ejle ki. Így ne ez e ek azon pá beszédben í o köl emények,
melyeknek á gya agy a biblia csodás elbeszéléseiből é e e (misz é ium), agy el on o-
galmak pl. e ény és bűn ol ak bennök allegó iai módon megszemélyesí e (mo ali ás);
mindke ő pedig e kölcsi példáza okkal ol eljes.
E éle köl emények a XVi-ik században nálunk is lé ez ek. ilyen Szegedi Lő inc
„Theophaniája” agy is eni megjelenése (1575), melyben az első embe ek: ádám, é a, kain,
ábel, se h iszik a sze epe , ső maga az is en is személyesen leszáll hozzájok.
Valószínűleg ez időszakból ma ad enn egy másik bizony alan sze zőjű mo ali ás is,
noha ennek csak későbbi kiadásá bí juk. Címe: „Comico T agoedia, azaz négy szakaszból
álló ész sze én íg, ész sze én szomo ú his ó ia”. A négy szakasz ugyanannyi jelenés
képez. Az elsőben a Jóságos cselekede és a Vé ek iszik a ősze epe . A másikban Gazdag és
35
Lázá , a ha madikban a Rabló, negyedikben a Kegye len isz a ó lépnek el, kike égül a
Halál mind pokol a ke ge .
Egy klasszikai á gyú színmű ől is an emlékeze . Ez Bo nemisza Pé e „kly aemnes a
agoediája”, de amelynek csak pusz a ne e ma ad enn.
Vég e, min a ko hibái e ős színekkel ecse elő da ab, ne eze es még a kö e kező czímű
ígjá ékocska: „Comoedia Balassi Menyhá á ul a ásá ól” s b., melyben a i éz, de majd egyik,
majd másik ejedelemhez pá oló, hű len és abló őú közu ála á gyá á é e ik.
13. §. A VE sElés kÜlFo máJA
mi a e sek külalakjá ille i, az még a XVi-ik században igen da abos ol . Vannak köl emé-
nyek melyekben se ím, se mé ék nem használ a ik, csupán a so ok és me sze ek i musa ád
némi élénksége a köl ői nyel nek (min Fa kas And ásnál). A his ó iás énekek sze zői öbb-
nyi e ímeke használnak; legszoko abb nálok a négyso os alexand in, de az u olsó so en-
desen meg oldják egy szó aggal, minő például ilos ainál ez:
oh én én szakállom, hi a lan endégem!
Budá a hi a o mos an ki ály éngem,
Az i jú i ézek megcsú olnak éngem
ki ály pa ancsol a, el kell mennem énnékem. s b.
De annak más éle alakok is, minő például Tinódinál a sapphoi e s hasonla á a, csakhogy
ímekkel és mé ék nélkül:
Eze ö százban és negy enkilencben,
Tinódi sebes yén í á köny ében,
Az bibliából szö zé énökében
Böj ben nagy hé ben.
A lan os köl észe ben soká di a ozo ama kilenc ö id so ú e salak, mílye Balassánál ol as-
ha unk.
Vi ézek! mi lehe holo kikele ko
E széles öld ele Az sok szép madá szól,
3. szebb dolog a égeknél? 6. ki el embe ugyan él!
mező jó illa o ,
Az ég szép ha ma o
9. ád, ki ked es mindennél.
ne eze es ünemény ég e ez időszak elején, hogy a öbbszö emlí e E dősi János klasszi-
kai mé éke is kezde alkalmazni, de kö e ők e nem alál . Új- es amen uma elő ily kez-
de ű so oka in éz disz ihonban a magya néphez: (1541.)
36
P ó é ák ál al szól ígen néked az is en,
Az ki igí , ímé íg e megad a iá .
Buzgó lílek el szól mos es néked ez ál al,
ki hagya, hogy hallgass, ki hagya, hogy e kö ess. s b.
másoDik iDŐszAk. 1606–1711
14. §. kÜlsŐ Viszonyok
ugyanazon okok, melyek a XVi-ik század olyamán nemze i i odalmunk e jedésé oly ha-
ályosan eszközlék, a XVii-ikben sem szün ek meg az a i ágzásnak még nagyobb oká a
emelni. Jelesül: a allási i a kozások még mindegy e oly ak, ső nagyobb űzzel, öbb elke-
se edéssel, min az előbbi időszakban. ugyanis a XVi-ik században a p o es an izmus má
úlsúly a e gődö ala, eljes győzelmé má bizonyosnak él e; a ka olikus elem mind
szűkebb é e ol szo í a, elnémul , agy ha néha elszólal is, hangja elenyésze , min
kiál ó szóza a pusz ában. De a XVii-ik században, miu án a jezsui ák – élükön Pázmán
Pé e – megkezd ék ha almas é í éseike , a ka olicizmus mind e ősebb isszaha ás gyako-
ol a p o es ánsok ellen: s e isszaha ás meglá szik az egész i odalmon, ső éppen ez eszi an-
nak jellemé .
A köny nyom a ás, min szabad mes e ség űze én, mindinkább el e jed , s e jesz é az
i odalma . Alig ol má ez időszakban a ké hazának ne eze esebb á osa, hol ipog á ia ne
le olna. különösen a el öldi á osok: Pozsony, nagy-szomba , kassa, Bá a, lőcse; az
al öldön: Deb ecen, nagy-Vá ad; E délyben: kolozs á , szeben, B assó, gyula ehé á
bí ak i ágzó nyomdá al.
Kűl öldi egye emek e nemcsak a papi, hanem a ilági pályá a készülő i jaink is sokan já -
ak. nem egy ala, ki kül öldön is udós ne e i o ki magának. Többek közűl csak Mol-
ná Albe e emlí sük meg, ki akadémiákon já ában úgy elhí esede , hogy néme o szágban
ma asz a o p o esszo nak; és Tó alusi Kis Miklós , ki Ams e damban min akadémikus a
be űön és meg anul án, nyomdá állí o odakin s Eu ópasze e elhí esede .
A hazai iskolák: akadémiák, kollégiumok, gimnáziumok is szépen i ágzo ak. A nagy-
szomba i jezsui a iskolá Pázmán Pé e jeles akadémiá á emel e (1635); az e délyi ejedelmek
pá ogása ala Nagy-Vá adon és Gyula ehé á o i ágzó kollégiumok ol ak, de későbben
amaz Deb ecenbe, ez pedig Enyed e köl özö á .
Vég e a XVii-ik század oly án E délynek udomány, allás és magya nyel pá oló
de ék ejedelmei, min Bocskai is án, Be hlen gábo , i. ákóczi gyö gy, kik egysze -
smind magya o szág nagy észének u ai is ol ak, soka e ek a a, hogy a nemze i i oda-
lom e jedhessen.
15. §. VAllási i oDAlom. Pázmán. ViTázÓ i ATok
Valamin az előbbi, úgy a jelen időszakban is allási köny ek eszik a p ózai odalom nagyobb
és becsesebb észé . A hi ani e senygés mind p o es áns, mind ka olikus észen számos
i a kozó i a o hozo lé e, melyben az ellen él nagy űzzel, sokszo mocskosan is ámad-
a o meg. E éle i a kozásban legki űnőbb Pázmán Pé e , nagy á adi szüle ésű, gye mek-
37
ko ában e o má us, majd jezsui a, idő el esz e gomi é sek, p imás és bibo nok. (szüle e
1570, meghal 1637.) E endkí üli ész ehe séggel, ha ha ós ékesszólással el uházo é iú,
bá ha egy ész ől a p o es áns ügynek soka á o , munkái, szónokla a ál al igen sok jeles
családo issza é í én a ka olika egyház kebelébe, de más ész meg kell allanunk, hogy oly
jeles p ózaí ó sem elő e, sem ko ában nem lé eze . Az ő elős magya sággal í o mű ei
ko szako alko nak a magya p ózában. munkái közül leghí esebbek:
1. A Hodegus agy is eni igazság a ezé lő „kalauz” (1613), mely bő ékesszólással í mű,
a p o es ánsok ellen an in éz e, kike öbb munkáiban is meg ámado .
2. E angélium a aló P édikációk (1638); ü elmesebb szellemű min a kalauz.
Pázmán ellenében a e o má a allás legha almasabban édelmez e Al inczi Pé e , előbb
á adi, az án kassai p ediká o , különböző munkáiban, de amelyek, bá a allás ügyében
szükségesek ol ak, nyel és i ály ekin e ében Pázmán mű ei el nem mé kőzhe nek.
A eológiai i ázó í a ok közűl é demes i en megemlí eni Geleji Ka ona Is án „Ti kok
i ka” című munkájá , melynek elősza ában az e délyi uni á iusoka os omolja (1645).
16. §. VAllási i oDAlom. molná AlBE T
A XVii. század első elében a e o má us ész ől is an egy ki ünő é iú, kinek i odalmi
é demei mél án szembe ehe jük a Pázmáné al. Ez Molná Albe . szüle e ő 1574-ben,
szenc á osban, ahonnan szenczi molná nak ne ez e magá . i jú ko á a kül öldi leghí e-
sebb egye emek lá oga ásában öl ö e s má o künn oly údós hí sze ze magának, hogy
oppenheimban, a ajna mellé ek o nak, azaz aná nak hí a o meg. Ő el ogad án a
meghi ás , künn ma ad s megházasul , de a á olban sem szün meg egyedül hazája ja án,
a nemze i i odalom előmene elén munkálódni. működése allási, nyel észe i s bölcsésze i
dolgoza ok a e jed, melyek közűl a jelesbeke i ö iden össze oglaljuk. má a mul idő-
szak égén emlí e ük „Lain–gö ög–magya szó á á ” 1604, mely minden addigiaknál jele-
sebb ol . 1607-ben a Sz . Dá id zsol á ai o dí o a le ancia schemák sze in e sben;
1610-ben Magya g amma iká bocsá o ki. magya a o dí o a Scul é i p édikációi (Pos illa
scul e ica) 1617, és Kál in János „ke esz yén hi ől aló aní ásá ” (ins i u io eligionis
ch is ianae) 1624.
Ezenkí ül kiad a még ja í a a Pala ina Ca echesis (a szá ászi Fe enc o dí ása sze in ) és
a Ká oli-bibliá megja í a, nagy köl séggel, díszes o mában, ké sze is. (1608–12). Vég e
egy bölcsészi munká is o dí o a Leg őbb jó ól (De summo bono). hajlo ko ában Be hlen
gábo ál al a gyula ehé á i kollégiumhoz meghi a án aná úl, 1629-ben családjá al
együ issza é a hazába, de a ejedelem időközben meghal án, elma ad hi a alá ól s nem
sokkal ezu án (1633) ő is meghal .
17. §. VAllási i oDAlom. – VégE
Jeles egyházi szónokokkal s egyéb hi ani í ókkal e század annyi a bő ölködik, hogy azoka
hosszas lenne mind elszámlálni. hí esebb lelkészei ezen ko nak: Kese űi Dajka János, Be h-
len gábo ud a i papja s e délyi e o má us szupe in endens, o ábbá Geleji Ka ona Is án,
ki számos eológiai munkái ól, minő a en ebb emlí e „Ti kok i ka” s a „Vál ság i ka” és
P édikációi ól nagy hí ben áll. Ő szed e össze a e . egyház kánonai ; magya nyel ana is

38
an. Ennek e ély á sa ol Medgyesi Pál, i-ső ákóczi gyö gy nejének, lo án i zsuzsán-
nának ud a i papja, hí es szónok, öbb hi ani munka sze zője. ső nemcsak papok oglal-
koz ak eológiai munkák készí ésé el, hanem a ko szelleme sze én ilági őu ak, ejedel-
mek, még nők is. ilyenek ol ak Esz e házi Miklós nádo , Apa i Mihály e délyi ejedelem,
Lo án i Zsuzsánna-Rákócziné és mások.
A bibliának ez időszakban ké o dí ása é demel emlí és , ú. m. Káldi Gyö gy jezsui áé, ki
az úgyne eze Vulga a la in bibliá le o dí o a és kiad a (1626), és Komá omi Csipkés Gyö gy
deb eceni e o mál lelkipász o é, ki az egész szen í ás le o dí o a (1685), mely később
(1719) megjelen én, „komá omi-biblia” né ala isme e es.
A allási köl észe ben ne eze es ünemény a zsol á oknak ön ebb emlí e o dí ása mol-
ná Albe ál al (1607), mely nemsoká a a magya e o má usok észé ől ál alánosan el lőn
ogad a. s alóban ez énekek meg is é demlék, hogy köz ulajdonná áljanak. Egy ka olikus
í ó (Toldy) el ogula lan í éle é idézzük: „E zsol á ok, úgymond, köl ői i odalmunkban a -
almasság és mély allásos é zés ki ejezésé el jeleskednek. Alaki ekin e ben pedig, úgymin
a schémák külömb éleségé e (130- éle e salak), a ím e és nyel beli előadás a néz e:
epochális munka” s b.
A öbbi énekes köny ek közűl emlí endő még az „Ö eg G aduál”, melye Kese űi Dajka
kezde sze kesz eni s ennek halála u án Geleji Ka ona ejeze be s i-ső ákóczi gyö gy
díszesen kinyoma án (1636), a őbb e o má us egyházaknak ajándékba megküldö .
A kisebb egyházak s magánosok, őleg Gönczi Gyö gynek még az előbbi század égén (1592)
megjelen énekes köny é használ ák melynek újabb, idő ől-idő e ál oz a o kiadása, az
úgyne eze „ égi énekesköny ” (ö eg zsol á ), mely a jelen század elején még használa ban
ol .
még az e délyi szomba os agy zsidózó hi elekeze énekesköny é sem hagyha juk emlí-
és nélkül, mely egyik köl ői beccsel is bi ó emléke a XVii. század allásos köl észe ének.
18. §. Világi i oDAlom. – A nyElVTuDomány
nyel ünk a XVii. század első elében e emes ál ozáson men ke esz űl. Az előbbi köny-
ekben is di a ozo külömb éle szóej ések, mos mindinkább egy ál alános köny nyel é
símul ak össze; azon égi sza ak és o mák pedig, melyeke eddig egy agy más ájbeszéd
megő zö ala, jó o mán kimen ek a használa ból. soka e ek e e Pázmán munkái, me-
lyekben a s íl e ejé má az egyko úak is é ez ék s u ánozni hajlandók ol ak. De mások is
á adoz ak a nyel és az ék elen o og á ia szabályozásában. nyel ani í ói közűl ez időszak-
nak ne eze esek:
Molná Albe , ki 1610-ben a hesseni g ó , mó icz számá a, hogy ez a magya nyel e
meg anulhassa, magya nyel an (g amma ika) bocsáj o köz e; Geleji Ka ona Is án, ki
mind nyel anában (1645), mind egyéb munkáiban, őleg a magya helyesí ás egysze űbbé
é elén á adozo .
Komá omi Csipkés Gyö gy (1655) és Pe eszlényi Pál jezsui a (1682) szin én í ak magya
g amma iká .
szó á -í ója ez időszaknak egy an: Pápai Pá iz Fe enc, enyedi aná és o os, kinek is-
me lexikona előszö 1708-ban jelen meg; a XViii. század közepén pedig Bod Pé e ál al
megbő í e új a kiada o .
39
A magya helyesí ás ja í ásán dolgoz ak még Tó alusi Kis Miklós és Csécsi János. Ez u ób-
binak kicsiny munkája (1708) helyesí ási szabályoka a almaz s endesen a Pápai Pá iz
szó á ához szoko üggesz e ni.
19. §. TuDományos i oDAlom. – Tö TénET
A allási i a kozások eme századában a eológia oglal el minden jó a aló ehe sége és így
nem igen ju o embe egyéb udományok mí elésé e. ki ál magya nyel en nem sok elő-
mene el e a udomány, mindazál al a jelesebb ú ö őke nem hagyha juk emlí e len. ilye-
nek ol ak:
A bölcsésze ben: Molná Albe , ki egy eologiko- ilozó iai munká ado ki, ily cím ala :
„De summo bono”, melyben a leg őbb jó ól é ekezik magya nyel en. A munka nem e ede i
ugyan, de azon ko ban a o dí ás is nagy é dem ol . Csombo Má on e o má us lelkész, a
maga ko ának jeles ilozó usa, „Ud a i Schola” cím ala ado ki (1623) egy e kölcs aní ó
munká . Fűsűs János pa aki lelkipász o „Ki ályok ükö e” című munkájában (1625), melye
Be hlen gábo nak ajánlo , a jó ko mányzás ól aní . Apáczai Cse e János kolozs á i aná
„Encyclopoediá ” (1653) és „Logicá ” (1654) í magya nyel en, még pedig az előjö ő udomá-
nyokban magya műsza aka használ , mely a nyel akko i állapo jában nagy me észségnek
és nagy é demnek ekin he ő.
Had udományi mű e g ó Z ínyi Miklós, a köl ő hagyo há a. Csombo , a bölcsész,
kül öldi u azásai í a le „i ine a ium” cím ala .
A e mésze anban alig emlí he ni egyebe miskolczi gáspá „Jeles adke ” című álla -
anánál (1702), mely o dí o munka a ko gya lóságaiban osz ozik. o osi köny ek szin e
csekély számmal o dúlnak elő, azok is leginkább népsze ű ok a ás oglalnak magukban a
döghalál ellen, (min Czanaki, Vébe , laskai). Pápai Pá iz Fe encz „Pax co po is”, című
o osi köny e (1695) má egyéb nya alyák ól is aní és a maga ko ában igen nagy a becsül-
e e s öbb kiadás é .
min klasszikus í ók o dí ói megne ezhe ők: Fo ó Pál „magya Cu iusá al” és Dálnoki
Benkő Má on „magya Flo usá al” (amaz 1619, ez 1702).
Tö éne i mű ek a XVii. századból: Pe hő Ge gely „magya k ónikája”, melye később
mások oly a ak, és Lisznyai Ko ács Pál ö id magya „k ónikája” (1692). sokkal gazda-
gabb e század emléki a okban (memoi es), melyek újabb időben nagy ész má meg is jelen-
ek. ily emléki a ok közül ne eze esbek: 1. Kemény János e délyi ejedelem, önéle leí ása, ki-
ad a legújabban szalay lászló. 2. Szalá di János „si almas k ónikája” (1662), mely előadja a
Be hlen és ákóczi ejedelmek ko ában ö én dolgoka . 3. Cse ei Mihály e délyi „his ó iá-
ja” (1711), mely elős magya ságáé is becsben a a ik. megjelen e ké u óbbi munka az
„Újabb nemze i köny á ban.”
20. §. kölTészET
ha a jelen időszak köl észe é egészben é e ekin jük: úgy aláljuk, hogy az a XVii-ik
század első elében hanya ló állapo ban ol , de annak második elében ismé i ágzásnak
indul . Ama népsze ű köl ői i odalom, mely az előbbi időszak oly án, legalább mennyiségé
ekin e olyan i ágzó ala, mos e második időszak elején úgyszól a eljesen elnémul ; az
40
e éle köl eményeke ol asni sze e ő közönség leginkább csak a mul század e mékei el
áplálkozo , me ami új i -o a népi elbeszélő és anköl észe mezején el ün , az oly ke és,
oly silány, hogy emlí és sem é demel. Csupán a lan os köl észe ben mu a kozik e élszázad-
ban némi kis élénkség, a Balassa nyomain haladó imai és Beniczki ál al.
De a század második elében az elbeszélő köl észe z ínyi el ismé ha almas lendüle e
nye , csakhogy ez má nem a XVi. század népsze ű eposza, nem a nép embe ei a köl ők,
hanem magas állású mí el é iak, kik já asságuka a égi klasszikus köl őkben minden
alkalommal ki ün e ik; nem is a nép, a közso súak, hanem a hozzájuk hasonló mű el ségű
embe ek mula ságá a í ják e seike . Ez ehá má deákos, anul köl észe , külömböző az
előbbi időszak népies jellemű e ses his ó iái ól. különben az egy z ínyi ki é e, – az eposz
o májá ép oly ke éssé alál ák el e anul köl ők, min Tinódi agy ko á sai; össze üggő,
ke ek cselek ény helye , csak egymásu án ö én , de nem egymásból olyó eseményeke
adnak elő.
mi el ehá , amin é in ők, ez időszak elején csak a lan os köl észe i ágzo némileg,
lássuk előszö is ez .
21. §. lAnTos kölTészET. – TAnkölTEmény
Balassa példája és népsze űsége buzdí ólag ha o a ia alabb egyko úak a és u ódok a: így
lá unk ő u ána el ünedezni másoka , kik az ál ala ö ú on halad ak, e selési módjá s
egész modo á sajá jokká é én. Ezek köz imai és Beniczki legki ünőbbek.
Rimai János i jabb ko á sa Balassának (szül. 1564 kö ül), bi okos, nemes családból szá -
mazo . Jeles, udományos ok a ás nye én, má ia al ko ában Bá ho y zsigmond e délyi
ejedelem ud a ába ke ül ; később Bocskainak le anácsosa, ennek halálá al ii. má yás
magya ki ály szolgála ába állo , ki, – min u óbb Be hlen gábo is, – annyi a mél ánylá
ehe ségei , hogy a ö ök ud a ba küldö e kö e ségbe, amiből ki e szik já assága az o szá-
gos ügyekben. (meghal 1631.) számosabb munkái közül csak „Is enes énekei” lá ak ilágo ,
melyekben ke esebb é zés, öbb szá az elmélkedés an, min Balassának hasonló á gyú
köl eményeiben.
Beniczki Pé e ől alig udunk egyebe , min hogy szen el i éz (eques au a us) ol s így
hihe ően ha cokban is o ogha o . A XVii. század első elében él , de se szüle ése, se halá-
la é e nem uda ik. (1632 kö űl halha o meg). köl eményei „Magya i musok” cím ala
má halála u án jelen ek meg. Ezek ké észből állanak, az első ész a alma: „is enes és
ilági énekek”, a másiké „közönséges magya példabeszédek”.
De midőn a XVii. század lan os köl ői ől szólunk, Z ínyi Miklós sem lehe mellőznünk,
ső bíz ás mondha juk, hogy a lí ában is ölülmul a ko á sai . ide a ozó köl eményei:
négy idillium (pász o e s), melyekben a adász és pász o ála ca ala sajá é zése ejlik; ké
hosszabb elégiai köl emény, u. m. O pheus kese e és A ianna (A iadne) sí ása; egy ének a
eszüle e és nehány epig amma. mindezekben igaz és mély köl ői é zés an, mely a da abos
nyel és e selés dacá a, ma is megha ja a igyelmes ol asó .
nem annyi a lan os, min leí ó agy anköl őnek ne ezhe jük g ó Kohá i Is án , ki a
XVii. század égén s a kö e kezőnek elején magá mind hadi, mind polgá i pályán ki ün-
e e , jeles é iú ol . Ő min i. leopold hí e, Tököli ál al (1682-ben) el oga án, há om
é ig a legsanya úbb ogságban a a o és ekko í a „Munkács kő á ában sze ze e sei ”,
melyeke azu án öbb köl eményei (amin maga ne ezi „ űz a e sei”) is kö e ek.
41
Vég e, hogy az a éle anköl eményeke , minő például O oszhegyi Mihályé „a enyő a
hasznos ol á ól és a zsindely csinálásá ól” (1655) mellőzzük, még egy p ózában í s anul-
ságos elbeszélésekkel eljes köny e kell megemlí enünk, mely a népnek máig ked es ol as-
mánya, az úgyne eze „Há mas his ó iá ”. készí ője ennek Halle János, egy e délyi ú , ki e
munka í ásá al enyhí e e oga as á i ogságá . (megjelen e munka előszö 1695.) há om
ész e an osz a: az elsőben nagy sándo dolgai, a másodikban Példabeszédek (a ómai
ges ákból e e kölcsi elbeszélések), a ha madikban T ója eszedelme oglal a nak.
22. §. ElBEszélŐ kölTészET. – z Ínyi
nemcsak a el e időszak, hanem az összes magya i odalom egyik legki ünőbb epikus
köl ője g ó Z ínyi Miklós. szüle e ő 1616-ban és másodunokája ol a szige á i hős z í-
nyinek. A udományok, nyel ek és hadi dolgokban ki ünő ok a ás nye én, má i jú ko á-
ban annyi a megkülönböz e e magá hős e ei ál al, hogy még alig ol húsz é es, midőn
má mind a hadse egnél, mind a polgá i pályán ényes állás a emel e e . később (1647),
min a yja és nagyne ű őse, ő is ho á o szági bánsággal uház a o el é demeié . A his-
ó ia elada a elbeszélni azon isel dolgai , melyeke min ko ának egyik legjelesebb had e-
zé e – őleg a ö ök elleni ábo ozásaiban – ég ehaj o ; mi a udomány és mű észe embe-
é mél ányoljuk benne, min aki egy nála meg o dul idegen udós bizonysága sze én , a
égi klasszikus és újabb mű el nyel ekben annyi a já as ol , hogy azokon nemcsak ol a-
so , hanem bá melyike oly ás beszél e; csák o nyai á kas élya jeles köny - és kép á al,
égiség- és egy e gyüj eménnyel ol díszesí e úgy, hogy ő ko a legmí el ebb é iának
kell a anunk. halála, mely adásza közben egy adkan ál al idéz e e elő, 1664-ben ö -
én .
köl eményei 1651-ben jelen ek meg Bécsben, ilyen (a kiadó ál al álasz o ) cím ala :
„Ád iai enge nek Si énája g ó Z ínyi Miklós”. E köny ben a ön ebb előso ol lí ai da abokon
kí ül oglal a ik egy XV ének e e jedő eposz, az „Obsidio Szige iana” agy „szige os oma”,
melye közönségesen „Z ínyiász”-nak szok unk ne ezni. Benne a köl ő nagy ősé , szige á
halha a lan édelmezőjé énekli meg. E köl emény, ha az egésznek alko ásá , a jellem es és ,
az e ő eljes dikció , szó al mindaz , ami az eposzban lényeges dolog, ekin jük: mes e i mű,
csupán a e selés da abos s a nyel nem elég bő és hajlékony a köl ő eszméinek ki ejezésé e.
Ta alma ö iden ez: is en, az el ajul s pá ok a szakad magya nemze e megbün e endő,
szolimán küldi os o úl az o szág a. szolimán oppan hadi néppel indul magya hon ellen
s nem udja még, Ege agy szige e os omolja-e előszö , midőn z ínyi miklós, szige á
pa ancsnoka az ál al, hogy siklósnál egy ö ök ábo széjjel e , a szul án ha agjá magá a
onja. Ez ehá egész hadá al szige alá száll. z ínyinek az is en má előbb csodás módon
ud úl adja, hogy a á édelmében hősileg el og esni; mindazál al ő nem csügged, hanem
az os omo öbb ízben győzedelmesen e i issza, noha nincs eménye, hogy ki ályá ól se-
gí sége nye jen. E ha cok olyama számos közbesző szép epizóddal eszi a köl emény
de eká . miu án azonban z ínyinek sehonnan segéd nem é kezik, hada a oly onos csa á-
zásban ke és e ol ad , legjobb i ézei elhull ak, a ö ök, segí e e az al ilág szellemei ől, a
á a elgyuj ja. lá án z ínyi, hogy a égó a eljö , ki on embe ei el, maga elej i Szolimán ,
de a ulnyomó e ő el nem bi s mind népes ől hősi halál szen ed. Azonban így is győz,
me is en angyalai küldi a bajnokok lelkeié s őke a é anúk ko onájá al dicsőí i meg; a
48
időszakban: de ezek a p ózai i ályban nem sok izlés anúsí o ak. Mészá os Ignác: „Ká igám”
cimű hi es egénye (1772), egyéb ogya kozási nem ekin e, a p ózá sem igen i e elébb.
– Dugonics And ás, leg e mékenyebb egényi ónk a múl században, a népi közmondások
beszö ése ál al sajá ságos p ózá e em e magának, mely elég kö mön on magya os ugyan,
de izlés nélküli, sok helye pedig épen aljas.
7. §. nyElVTAni i oDAlom
A magya nyel mi elésének szükséges ol a éle ké désül isme e én el: alálkoz ak i ók,
kik nem eléged ek meg öbbé azzal, hogy a nyel szabályai , iskolai használa a, összeszed-
jék és csupán az i juság számá a i ják nyel anaika ; hanem mélyebben kezd ek bocsá kozni
a ilológiába, hogy a magya nyel e mésze é , szellemé , más nyel ekkeli okonságá ki-
nyomozzák. ily é elemben e nyel észeink közül a jelesebbek: Gya ma hi Sámuel, ki, pá-
e Sajno ics u án, a inn okonságo első í a a köz ünk; – Be egszászi Pál, ki a magya a
kele i nyel ekkel hasonlí á össze. – ugyancsak a mul század ége elé (1795) Deb ecenben,
öbb udós ál al készí e, jelen meg egy nagy magya nyel an, mely deb eceni g amma ika
né ala isme e es. E nyel annak őhibája az, hogy a nyel ö éne i ejlődésé mellőz e,
csupán az élő nyel e ámaszkodik s hol a gyako la nem képes ú ba igazí ni, o bizony a-
lan, ingadozó. Így például, az -ik-es és ik- elen íge hajlí ás köz nem ud különbsége enni,
a szen edő a közép o má al összeza a ja; mind egy neki: lá a om agy lá ódom; lá ódjék,
agy lá ódjon. – Ve seghi Fe enc még o ább men . Tisz a Magya ság cimű munkájában az
egész ik-es hajlí ás meg agad a magya nak lenni, az ilyeneke : eszem, iszom ó os beszéd-
nek állí á s helye ök ez ki án a el ogad a ni: eszek, iszok. – Ve seghi ellenében az ik-es
hajlí ás ö ényességé és sok más alapel ei a magya nyel nek diadalmasan megmu a a
Ré ai Miklós: „Elabo a io g amma ica hunga ica” cimű hí es nagy nyel anában (1806), s
ama nyel ani ha cokban, melyek ez idő áj köz e és Ve seghi köz oly ak; s melyekben a
é ai pá ján há om álne ű aní ánya (miklós i János, ka dos Ado ján, Boldog é i Víg
lászló, ez u olsónak alódi ne e ho á h is án) egy-egy egész köny e i Ve seghi ellen,
nem minden mocskolódás nélkül. –
8. §. A TuDományos i oDAlom FŐBB VonásAi
nem célunk i en minden, ez időszakban magya úl megjelen munká elso olni, oly ö en-
de es szapo odásnak indul azok száma, hogy csak né sze in i megemlí ésök is hosszú a
e jedne. Csupán azok a leszünk ekin e el, melyek a maguk ko ában nagy ha ás gyako ol-
ak, s húzamosb ideig önn a ha ák becsöke a magya közönség elő . ilyenek:
A hi anban és e kölcs anban: Tó h Fe enc pápai aná eológiai munkái és Sá á i Pál
deb eceni p o esszo „mo ális Filozo iája” (1802). A e mésze ajzban: D . Földi János álla -
ana, linné sze in (1801); és a „magya Fű észköny ”, melye Diószegi Sámuel deb eceni
p ediká o és Fazekas Mihály őhadnagy, hasonlóul a linné endsze ében dolgoz ak s a ma-
gya ű észi e minologiának, úgy szól a, e em ői le ek. E jeles ü észköny élszázadon
ke esz űl csaknem egyedűli segédeszköze ol a bo aniká magya ul meg anulni aka óknak.
– A ma ézisben p o . Dugonics And ás ö e meg az ú a „Tudákosság” cimű munkájá al
(1784), melyben a kellő műsza aka magya ul igyekeze ki enni, sokszo sze encsésen, de

49
öbbnyi e issza e sző ují ással. A his ó iában: Világ ö éne i munká g . G adányi Józse í ,
különböző o ásokból (1796–1802); de csak 6 kö e ig ihe e; halála u án Kis János, (a köl ő)
oly a a az . – Mindszen i Sámuel komá omi p ediká o l’Ad oca ilág ö éne i lexikoná
dolgoz a ki magya ul, 6 kö e ben (1795). – Budai Ézsaiás, deb eceni aná (később lelkész és
szupe in .) „közönséges his o iá ” ado ki (1800–5), s ugyan ő i odalom ö éne i jó mun-
ká is nyuj o a „ égi Tudós Világ his o iájában” (1805). – különösen magya o szág ö -
éne é á gyazó jelesb munkák: Budai Ézsaiás: „magya o szág his o iája” (1805–12) és
bá yja, Fe enc, szo á i e . lelkész igen becses „Polgá i lexikona” (1804), mindenik 3 kö e -
ben. [Vi ág Benedek: „magya századok” (i. kö e : 1808. ii. kö e : 1816) cimű munkájában
jelesen á gyalja a magya ö éne égibb századai .] – magya o szág öldleí ásá (1799)
p o . Vályi And ás dolgoz a ki szó á alakú 3 kö e es mű ében; magya o szág megyéi ől de-
ék öldképeke ad ak Gö ög és Ke ekes, a „hadi ö éne ek” cimű hi lap sze kesz ői. Vég e az
egész öld ől hasznos Oskolai A lás jelen meg (1800) Deb ecenben, p o . Budai elügyelése
ala .
9. §. kölTészET
A nemze i és i odalmi éb edés ez időszak elején is, min endesen, előszö a köl észe ben
nyila kozo . lelkes es ő eink a ancia, úgy ne eze klasszikai köl észe csínja ál al elbá-
jol a, á gyban és o mában kö e ni kezd ék a jeles példányoka . A égi magya köl őknél
di a os négy imű e sszako , ancia példá a, könnyű ké so os alexand innal ál ák el; a
d áma, anköl emény, epis ola lőn a ked enc o ma, melyben legö ömes ebb dolgoz ak. Bes-
senyei lépe öl előszö d ámái al (1772), úgy később a öbbiek; – i hon a hazában is hozzájok
csa lakoz ak a okon elemek; s ily módon áll elé köl észe ünkben az ugy ne eze ancia
iskola.
De má ekko a hon ha á ai köz is készűl egy mozgalom, mely egész más i ány adandó
ala a magya köl észe nek. néhány sze ze es é iú, a égi klasszikai i odalom ál al öllel-
kesí e, mé ékes e sek: ódák, elégiák s b. i ásá a ösz önöz e e , mi e az elő csak gyé
példa ala köl észe ünkben. Rájnis ol az első, ki megkezdé a munká , de Ba ó i Szabó, a ki
öllépe (1777). még Ré ai csa lakozo ez i ányhoz, s e há om ól eszi kezde é a la in,
agy klasszikai iskola.
Azonban a e si ók nagy észe, min ha udomás sem enne ez újí ások ól, békén halad
a megszoko ös ényen, melye gyöngyösi nyi a hagyo . Te jedelmes, bőbeszédű eposzo-
ka zenge, négy imű s ó ákban; alkalmaz a magá a közönség ejle len ízléséhez, s gyön-
gyösi , ha e ényeiben ú ól nem é e, hibáiban meghalad a. Dugonics lépe el közűlök elő-
szö (1774). Ez ol az úgyne eze népiesek, agy helyesben: népsze űek iskolája.
Vég e egy negyedik i ány is kezde mu a kozni. Finom izlésű embe ek, egy ész ől a égi
klasszikai köl észe bájának is hódol a, de más ész az új, – különösen néme – poézis szép-
ségei ől is megha a: míg amannak áldozni meg nem szűn ek, ennek kö e ésé e is elbuz-
dulának. külsőleg ez i ány a ímes e sek mé ék e (jambus, ochaeus s b.) szedésében nyil á-
nul . Ráday e e az első kisé le e . – Ezek min egy ú ö ői ol ak azon új iskolának, melyben
kis aludy k., Vö ösma y s b. agyog: ne ök ehá : az új iskola előzői.
50
10. §. A F AnCiA iskolA
A ancia iskola kezdője, ki annak egysze smind ejéül ekin he ő, Bessenyei Gyö gy. Fia egy
szabolcsi nemes családnak, oly hanyag ne elésben észesül , hogy midőn 19 é es ko ában a
es ő se egbe lépe , a cpi ul a kelle é zenie oppan elma adásá . E szégyen é ze e ő a-
nulás a ösz önzé; s 11 é i e ő eszí és, oly onos munka ál al annyi a i e, hogy nem csak az
újabb mü el nyel eke sajá í á el, hanem a udományokban is, őleg a his ó ia- s bölcsésze -
ben alapos já asságo sze ze ; úgyhogy i ói öllépéseko egyike ol má honunk legszel-
lemdúsabb és kiképze ebb udósainak. – Föllépése 1772-ben ö én , Agis cimű szomo újá-
éká al, melye nemsoká a Hunyadi László, Buda agédiái, Philosóphus ígjá éka és egyéb
köl eményei – ezek köz az angol Pope u án dolgozo Embe p óbája című anköl emény, – s
nehány p ózai munkája kö e ek. – Bessenyei maga kö ébe on a a ele okon szellemű köl-
őke , s munkáika ily cimű köny ben kezdé kiadni: Bessenyei Gyö gy á sasága (1777). – köl-
eményei a bölcsészi hajlam, a e lexió, jellemzi; d ámái sze keze én meglá szik, hogy olyan
időben i a ak, miko még nem ol magya szinpad. – i odalmi sze eplése 1772–80 közé
esik; azon úl, biha megyei jószágá a onul a, oly ás dolgozo ugyan köl ői, bölcsészi és
ö éne i mű eke , de semmi ki nem ado .
Ba csay Áb ahám, es ő á sa Bessenyeinek, később ez edes a lo asságnál, a „Bessenyei-
á saságában” ad a ki első köl eményei ; azu án pedig (1789) é ai bocsá a köz e azokból
egy nagyobb csomó . Ve sei leginkább könnyű, kedélyes epis olákbol állanak, melyeke
ba á jaihoz i oga o .
B. O czy Lő inc, ábo nok s abauji őispán, nem a ozo ugyan a es ő ök közé, de azé
a ancia iskolához számí juk, észin köl eményei jelleménél og a, észin mi el ba á sága
és buzdí ásai ál al se ken őleg ha o ezen iskola embe ei e. o czy má hajlo ko ban ol ,
midőn ezek öllép ek; ő azelő égen i oga o e seke , de ki nem ad a, csak jó al később
(1787–89) jelen ek azok meg é ai ál al: Köl eményes Holmi cím ala . Józan, ídám éle böl-
cseség eszi alapjá köl eményeinek: dicsé i a mezei éle e , a megelégedés ; ko holja a hibá ,
a ényüzés , hiúságo ; ész esz a köznép szen edéseiben és mindenek ölö szi el-lélekkel
magya .
11. §. A F AnCiA iskolA. FolyTATás
Ba csay személyes ba á sága ál al ösz önöz e lépe öl Ányos Pál, az i ju paulinus sze ze es.
Az el é esz e éle pálya mia i gyö elem, mely ég e is (28 é es ko ában) si ba i e, elégia-
köl ő é e e ányos ; csak a ba á ság enyhí é némileg ájdalmai . innen köl eményei e ké
aj a oszlanak: elégiák és epis olák. Egy pá dalában a népi schemá is süke el alkalmaz a.
munkái nem jelen ek meg összesen; – csak halála u án (1798) ado ki azokból Bacsányi egy
nagyobb – de hiányos – gyűj emény .
G . Teleki Józse , ugocsai őispán, azon szép elégiájá al on a magá a a köz igyelme
(1779), melyben huga, Teleki Esz e halálá kese gi; – g . Teleki Ádám pedig még előbb
(1773) Co neille „Cid” cimű d ámájának jeles o dí ásá al, alexand inokban.
A ancia iskola újabb nemzedékének min egy közpon ja, i ányadója Péczeli Józse , komá-
omi p ediká o lőn: ki néhány e ede i, de öbbnyi e o dí o munkái ál al nagyon elhí ese-
de . Ve sekben í o Meséi (1788) észin e ede iek, észin aesopusi a almuak, s könnyű
kellemes elbeszélő modo uk mia nagy e szésben észesűl ek. Fo dí ásai közül jelesebbek:
51
a Hen iás (1786 és 92), hősköl emény Vol ai e u án; Zai , Me op, Tánk éd, Álzi , szomo újá-
ékok ugyanazon ancia sze ző ől; ég e Young Éj szakái, angol köl ő mű e, de anciából
o di a.
Többi hí ei is ezen iskolának leginkább ancia mű ek o dí ásá a ad ák magoka , de
nem nagy sze encsé el.
12. §. A lATin iskolA
E dősi Jánosnak XVi-dik századbeli kisé le e, a magya e seke klasszikai mé ék e szab-
ni, a XViii-dik század de ekáig gyé kö e ők e alál . A múl század közepe áján azonban
má ol ak egyesek, min g . áday gedeon és szilágyi sámuel szupe in endens, kik
i ószobájok ej ekében la in mé ékkel oglalkoz ak, de köz e nem bocsá án, működésök
ha ás nélkül ma ad . – Molná János, udós kanonok, ad a az első (bá gya ló) példá s a
buzdí ás : „ égi Jeles épűle ek ől” i munkájában. Buzdí ásá a előbb Rájnis kezde e -
sze űen dolgozga ni, de ő a öllépésben nemcsak Ba ó i Szabó, hanem Ré ai is megelőz e.
E há om a la in iskola kezdője, eje.
Ba ó i Szabó Dá id, jezsui a és kassai aná , 1777-ben ad a ki „uj mé ék e e külömb
e sei ”, melyek „ha lábú alagyás és lan os e seke ” a almaznak. mai szempon ból ekin -
e, alig egyebek azok p ozódiai gyako la nál: de megjelenésök az akko i deákos közönség e
nagy ha ással ol , s a mél ányló ogad a ás buzdi óan ha o Ba ó i a. nem soká a (1779–
80), Pa asz i majo ság cimű anköl eménye (Vaniè e la in munkája u án) még hí esebbé e -
e ne é . – Ve sei ál oz a a, kihagy a, újakkal pó ol a még há om kiadásban bocsá á
közönség elé (1786–89–1802). – De legbecsesb dolgoza a Vi gil Aeneise le , melynek o dí-
ásá agg ko ában égez e be, s melyhez az Eklogák is já ul ak. é demei a nyel e néz e
ké ség elenek, melye új és i kább sza akkal, o dula okkal gazdagí o : noha más ész ől az
is aló, hogy magya sága sokszo e öl e e .
kőszegi Rájnis ( ulajdonkép: einich) Józse , hasonlóul a jezsui a sze ze agja – csak
négy é el u óbb Ba ó inál léphe e öl „magya helicon a ezé lő Kalauzá al”, melyben
a magya e ssze zésnek „példái és egulái ” ad a. A példák sajá e sei, nehány óda s
epig ammból állnak: és e ede i köl eményei jó o mán csak is ezekben ha á ozódnak. De
o dí o a ő is Vi gil ; az Eklogáka , Geo gicon egészen, az Aeneisbe belehal . Dics ágya,
hogy Ba ó i ál al megelőz e e , kese ű ollha cba ke e é ő az u óbbi al. ájnis magya sága
nem oly e ől e e , min a Ba ó ié, de pongyolább is ennél.
Ré ai Miklós, kegyes endű sze ze es, majd a magya nyel nek egye emi aná a – elébb
egy űze elégiá (1778), később (1789) Elegyes e sei ad a ki, melyek szin én elégiákból és
énekekből (=dalokból) állnak. izlése isz ább, min á saié, nyel e, e selése is jobb: mind-
azál al az ő ne é nem középsze ű köl eményei, hanem nyel észe i munkái e ék s eszik
halha a lanná. Ő a ímes e se sem e e e meg egészen: köl eményei köz újabb szabásu s
elég csinos dalok is alálha ók.
13. §. lATin iskolA. Vi ág
E há om ú ö ő: Ba ó i, ájnis, é ai nyomdokin indul , de őke messze úlszá nyal a Vi ág
Benedek, a „magya ho ác”. szüle e ő a mul század közepén (1752) nagy-Bajomban.
52
A paulinus sze ze be lép én, egy da abig sz.- ehé á i aná ságo isel , de később, észin
be egeskedés mia , észin hogy magá kizá ólag az i odalomnak szen elhesse, le e e a a-
ná i hi a al és Budá a köl özö , hol él e há ale ő idejé csöndes el onul ságban és sze-
génységben öl é. (meghal 1830). – köl eményei, melyek őkén ódák- s epis olákból állnak,
csak 1799-ben jelen ek meg előszö összegyűj e; de má az elő egyes da abok nemze i ódái
közűl, külön lapok a nyom a a, bejá ák és el illanyoz ák a hazá . Poé ai munkáinak má-
sodik gyűj eményé nehány é el halála elő (1823) új a kiad a, de má akko Be zsenyi el
nem e senyezhe e . „magya lan ján” is, melyben a zsol á ok e ses o di ásá közlé
(1826), meglá szo hanya ló ko ának e ő lensége. – De becses szolgála o őn hazájának,
má él e őszén, Ho ác minden munkáinak hű és szép o dí ása ál al, melyek előbb észenkin ,
az án (a le elek 1815, a sa i ák 1820, az odák 1824) eljesen is megjelen ek. – Vi ág egyike
első angú köl őinknek, ki nemcsak a nyel e , a e selés i e nagyobb ökély e: hanem
önség i án i é zékkel is bí s az öbbny i e ha ályosan ud a ki ejezni ódáiban.
A öbbi köl ők, kik még klasszikai o mákban is dolgoz ak, min kazinczy, Dayka s b.
csak élig a oznak a la in iskolához: óluk ehá az új iskola előzői köz leend szó.
14. §. A néPiEs i ány
A ancia iskola köl ői őleg azon osz ályá a ha o ak a közönségnek, mely maga is bi némi
anciás mű el séggel; a la in iskolá azok mél ányol ák leginkább, kik a égi klasszikai i o-
dalom a a o jai alának. A nagy öbbség sem egyik sem másik i ány szépségei nem ud a
el ogni; csak íze len újí ás lá o bennök, mely a nyel e , a e selés ki o ga ja e ede i bájai-
ból; – s még mindig gyöngyösi a á a nemze legnagyobb köl őjének. – E nagy öbbség
izlésének hódol a lépe el Dugonics And ás, kegyes endű sze ze es 1774-ben T ója eszedel-
me cimű e sel munkájá al s nemsoká a azu án Ulysses Tö éne ei el, négy imű s ó ákban.
– nagyobb e szés idéze elő nemze i á gyú e ede i egényei el, melyek elsője, E elka (1788)
ne é egysze e o szágos hí ű é e e. kö e ék ez öbbi egényei (Az a any pe ecek, Jolán-
ka, Cse ei, A gyapjas i ézek, A sze ecsenek), s elbeszéléssel egyí e sajá ságos színda ab-
jai (Toldi miklós, E elka ka jelben, Bá o i má ia, kún lászló), melyek közűl Bá o i Má ia
igen soká enn a o a magá a színpadon. – Dugonicsnak ké ség elen é demei annak az
ol asó közönség gya apí ásában, a nemze i é zés e jesz ésében, ső a nyel újí ásban is; noha
álasz ékos izlésűnek nem mondha juk.
Dugonicsnál még nagyobb köl ői hí ben áll a mul század ége elé Ho á h Ádám.
E hí é leginkább Hunniás cimű eposzának köszönhe e, melyben hunyadi János , szin én
gyöngyösi modo ában, a négy ímű e sekben énekli meg (1787). munkája gya ló; legna-
gyobb hibája az, hogy hiányzik benne a cselek ények egysége: hunyadinak külömböző, egy-
másból nem olyó e ei so ol a nak el, egész haláláig. hogy mégis oly nagy e szés a a o
az eposz: az a á gy é deme leginkább. – ho á h sokkal később, má él e ége elé (1815) is
í egy hősköl emény , a Rudol iás , habsbu gi udol ól: de ez még ökéle lenebb. – köl ői
beccsel csak nehány népdala bi , min a Vidulás („De mi ö öm ejeme ”) s egy pá szép
éneke mai énekes köny ünkben („A nagy ki ály jő”… „szen egek, minden boldogok hajlé-
ki”).
legked esebb köl ő a népiesek köz mindenese e g ó G adányi Józse „magya lo as
gene ális”. Ő ol első nálunk, ki komikó-sza í ikus mű eke í . Peleskei Nó á iusában (1790)
a kül öldieskedő magya oka gúnyolja ki. E nagy e széssel ogado mű é később oly a a
53
is, így jö lé e: a Peleskei Nó . pokolba mene ele (1792) és a Peleskei Nó . elmélkedései, be egsége,
halála (1796). – Ron ó Pálja (1793) maig ked es népol asmány, noha ez má izenyősebb.
„Az 1790-iki o szággyűlés leí ása” szin e sza í ikus mű ei közé a ozik.
még egy akás eposz lehe ne megemlí nünk, melyeke a népies iskola embe ei i ak.
ilyen a Z ínyiász, melye kónyi János ő mes e z inyiből el on o ; A Magya gyász, E édi
má on ól, A Má ama osi éhség, gá hi ól, a Pá os Jé uzsálem, Vályi nagy ól s b.: de ezek
csupán e sbe szede his ó iák; mél ó eledség bo í ja őke .
Jobb izléssel, bá szin e népsze ű modo ban dolgozo az úgyne eze deb eceni kö , mely-
hez D . Földi János, őhadnagy Fazekas Mihály, s elein e maga Csokonai is, a ozo . Földi
a imes e sek mé ék e szedésé sü ge e; Fazekas néhány csinos dal i s az oly közked es-
ségű Ludas Ma yi népsze ű elbeszélés .
Vég e azon é i ány sem hagyha juk é in e len, mely a köl észe e külső mes e kélésben
a o a és ke es e. A leoninis a Gyöngyösi János, o dai pap, szede e é en leg öbb álbabé ;
s Ko ács Józse el, a ímhajhásszal, égződik e kinö ése köl észe ünknek.
15. §. Az ÚJ iskolA ElŐzŐi
Ennyi szé ágazó ö ek és melle má az új szellem is kezde lengedezni: ama szellem, mely
a ön ebbi iskolák egyikének sem hódol öl é lenül; hanem a megi jodo néme köl észe
példájá a, mind az óklasszikai, mind az új-eu ópai, mind ég e a nemze i o mákban csupán
a szépe ke es e. A kassai „magya museumban” nyila kozo előszö e szellem: áday
nyúj o a az első kisé le eke s kazinczy lőn az új i ány első bajnoka.
g ó Ráday Gedeon, – ia Pálnak, ki allásos köl eményeié a mul időszakban emlí e-
e , – má a század de ekán megkísé le e ol a klasszikai o má , megkezd én a Z inyiász
á dolgozásá hexame e ben. De egysze smind a ímes e seknek (jambus, ocheus) mé ék-
e szedésében is ő ol az ú ö ő, ahonnan az ily e sek ma is Ráday- e snek monda nak. –
Á pád cimű eposzá 8-so os mé ékes s anzákban kezdé i ni, de élbenhagy a, min öbb-
nyi e minden nagyobb mű é . nehány mese, dal, epig amma jelen meg őle csupán: hanem
példája s buzdí ásai meg e mék gyümölcsüke .
Szen jóbi Szabó László nehány csinos dalá ól isme e es, melyek előszö a kassai „muse-
umban” s „o pheusban” lá ak ilágo , majd összegyűj e is megjelen ek (1791); o ábbá egy
Má yás ki ály cimű d ámájá ól, melye az újon alakul szín á sula számá a i (1792). i jú
éle é , 28 é es ko ában igen agikus módon ejez e be: ő is, min akko öbb í ónk, belé
ke e e e a ma ino ics- éle összeeskü ésbe s bö önben hal meg (1795).
Dayka Gábo , legki űnőbb az új i ányban haladó köl ők közűl, s kazinczynak ba á ja,
ked ence, – miskolcon szüle e . Papi pályá a készűl én, Ege ben, kassán, Pes en anul , de
mielő ölszen el e e olna, bizonyos kelleme lenség mia kilépe , s elébb lőcsei, az án
ung á i aná lőn, hol még i jan (ő is 28 é es ko ában) elhal (1796). – Ve seiből, míg él ,
ke és lá o ilágo : halála u án öbb é el (1813) kazinczy ad a ki azoka . észin klasszi-
kai o májú ódáka , észin daloka s elégiáka í , melyek ő jelesb lí ikusaink közé emelik.
Bacsányi János a kassai museum egyik sze kesz ője min köl ő leginkább csinos, isz a
nyel e és o mái, min p ózai ó pedig szép ani é ekezései ál al űn e e ki magá . – hosszú
éle e – noha nem önhibáin ki űl – a so snak oly onos üldözése köz el el. meghal linz-
ben, 1845.

54
Ve seghi Fe enc, min nyel ész, s é ai ellen ele, má isme e es elő ünk. – min köl ő, ő
is az új i ánynak hódol , s a ímes e sek mé ék e szedésé nem csak példá al mu oga a,
hanem a szépmes e ségek ől, a Muzsiká ól i , s egyéb é ekezéseiben elméle ileg is ej ege e
s ajánlo a. – soka és sok élé i , dacá a a sanya ú éle pályának, mely neki ke és nyugalma
engede . Előbb paulinus sze ze es, majd ábo i pap, – 1794-ben ő is el oga o s kilenc é i
ogság u án kiszabadul a, csekély nyugdijon éldegél , míg Józse nádo hoz beju án
nyel ani ónak, azon úl so sa is jobb a o dul .
Még Kazinczy ól kellene szólnunk, ki min a museum és o pheus sze kesz ője, min
köl ő és p ózai ó má ez időszak mozgalmaiban is ő ő sze epe i : de mi el ő min magá-
nak az új iskolának zászló i őjé isz eljük; óla a második időszakban lesz helyén beszélni.
16. §. önállÓ kölTŐk. CsokonAi
A sze encsé len 1794-dik é el némi szüne áll be i odalmunkba. Többen a köl ők közűl
má elhal ak, agy ö egség mia issza onúl ak; nehányan, s épen az új i ány kép iselői,
ogságba es ek. E szüne ala , min egy ká pó lásul a öbbieké , jelen meg ké ha almas
géniusz: Csokonai, s nehány é el később kis aludy sándo ; önálló szellem mindenik, ki a
ön ebbi négy i ány közűl egyiknek sem hódol el é lenül; hanem kö e e sajá e em ő
lelke sugalla á .
Csokonai Vi éz Mihály, szüle e Deb ecenben 1773-ban. iskolái az o ani kollégiumban
bámula os süke el égez én, ugyano a köl észe aní ásá al bíza o meg, de amely hi a-
al ól, bizonyos kelleme lenségek mia , le kelle mondania. Elkese ede kedéllyel a jogi
pályá a szán a magá s Pa ak a men ö ény anulni: de céljá nem soká a meg ál oz a a
s az 1796-ik é i o szággyűlés alkalmá al Pozsonyba ándul án, o egy Dié ai Magya Mú-
zsa cimű köl ői he ilapo indí a meg. – Az o szággyűlés égé el, lejö komá omba, s o
isme kede meg Vajda Juliánná al, ki Lilla né ala dicsőí e seiben; s hogy ez nőűl
nye hesse, hi a al u án lá o , alál is alkalmazás a csu gai e . gimnáziumnál: de má idő-
közben a leány a yja é jhez ad a. – min egy 2 é i aná kodás u án meg ál e hi a al ól s
1800-ban haza men Deb ecenbe, édesanyja házához, hol azu án – ba á aihoz, pá ogói-
hoz, agy munkái kiadása ége e u azásai ki é e, – állandóan lako halálaig, mely ő
nem soká a 1805-ben, 32 é es ko ában, el agad a.
Csokonai jelesb munkái i., a lí ai nemben: „Lilla, agy é zékeny dalok”, melyek nagy
észe (de nem mind) a komá omi iszony idejéből aló. – „Ódák” észin klasszikai, észin
ímes o mákban, s köz ük dalok is alálha ók. Anák eoni dalok, nem o dí ás Anak eonból,
hanem az ő mé ékén s modo ában í e ede i da abok. – Elegyes köl emények, melyek köz
i júko i dolgoza ai és a Dié ai magya múzsában s egyébü megjelen alkalmi e sei ol as-
ha ók. – ii., Az eposzi nemben: Béka-egé ha c, íg hősköl emény homé u án, de az akko i
iszonyok a alkalmaz a; melye még a kollégium alai köz i . – Do o ya, szin e íg eposz,
agy min ő ne ezi, „ u csa i ézi e seze ”. – Á pád ól í ni szándékol nagy eposzához csak
a készüle eke ehe e meg. – iii., A didak ikai nemben: Halo i e sek hédeyné halálá a, s
némely kisebb da abok elegyes e sei köz . – iV., A d ámai nemben is annak némely ígjá-
ékai – min a méla Tempe ői, az Öz egy Ka nyóné s b. – melyek elég elmések ugyan, de a
szinpad kellő isme e e nélkűl i o ak. Ezenki űl o dí o nehány pász o i szinda abo , olasz
köl őkből, és egy hosszabb es ő e seze e „A Ta asz” cimű , kleis néme köl ő u án.
55
Csokonai mű ei , sze zőjük halála u án (1817), szigo úan, s nem minden el ogul ság
nélkűl bi ál a meg kölcsey, ami azoka az új iskola hi ei elő egy idő e ossz hí be hoz a: de
az újabb ko ismé kellően mél ányolja az ő e ede i géniuszá .
17. §. kisFAluDy sánDo
Kis aludy Sándo szüle e sümegen, zala megyében 1772. – iskolái égez é el a yja jogi
pályá a szán a, de neki a a semmi ked e nem ol , hanem i kon a köl észe el oglalkozo ;
ég e kijelen é a yjának, hogy ka ona ki án lenni. A yja ez nem ellenez én, min kadé , a
sándo -leopold ez edbe lépe s E délyben öl ö 8 hónap u án, megyéje észé ől a ki .
es ő se eghez ne ez e e ki, hol – min égebben a ancia iskola agjai – bő alkalma nye
önkiképzésé e. De má egy é mul a ga nizonez edhez é e e á : mi mia i ked e lenségé
ne el e még az is, hogy a leány, ki nőül enni ohaj a, nem lá szék iszonozni é zései . Elke-
se ed ében a ha cmezőn aka a ölke esni halálá ; a ancia hábo ú alkalmá al öbb ü köze -
ben ész e , egysze el is oga o s a szép P o ence-ba i e e , hol Pe a ca szellemé ől
ihle e, i a nagy észé gyönyö ű dalainak. kiszabadul án, még egy ideig a se egnél ma ad
s öbb é es ü köze ben ka djá jelesűl o ga a; szabad idejé pedig a köl észe nek szen el e.
1800-ban min őhadnagy, kilépe a hadse egből, hazajö s nőűl e e a leány (szegedi
ozáliá ), kihez szi e oly ég onzo a.
kö e kező é ben (1801), kiad a első köl eményei , ily cim ala : Him y sze elmei, i. ész:
a Kese gő sze elem; és ha é mul a (1807) a második ész : Boldog sze elem. – nem lehe leí -
ni az el agad a ás , mellyel a közönség e köl eményeke ogad a. – ugyanazon é ben meg-
jelen őle: Regék a magya előidőből: Csobánc, Tá ika, Somló; mely közked ességű da abjai
éle e későbbi szakában még nagy számú egéi kö e ék. (Dobozi, sz. mihályhegyi eme e;
A megboszúl hi szegő; An iochus; gyula sze elme; kemend, Döb ön e, sziglige , somlai
é szü e ; Esegh á , miczbán, F angepán E zsébe ; Balassa Bálin .) – A színmű í ásban e
kisé le ei (hunyadi János, Az embe i szi ö ényei, A Dá day-ház, kun lászló, A lelkes
magya leány), – öccsének, Ká olynak jelesb sze keze ű d ámái ál al homályosí a ak el. –
megé e az Akadémia s a kis aludy- á saság elállí ásá , melyeknek agja lőn; s isz es én-
ség u án 1844-ben húny el.
kis aludy sándo mindenek ölö lí ai, alanyi köl ő; lege ősebb, midőn sajá é zelmei
zengi; legnagyobb him yjében. egéi, ső d ámái is, a helye , hogy á gyiasak olnának,
mindig ugyanazon é zéseke ük özik issza, melyek ulajdon keblé dobog a ák. sze e-
lem, honsze e e , de nemesi szabadság é ze é el pá osul a: e ké góc kö ül o og összes köl-
észe e; úgyhogy mig Csokonai a nép elé hajlik, kis aludy inkább a nemesség köl őjének
jellemezhe jük.
másoDik iDŐszAk. 1811–1848
18. §. A nyElV áTAlAkulásA
közelede ég e az idő, melyben a magya nyel a hol la in nyel nek zsa noksága alól egé-
szen kiszabadul án, illő helyé az o szágos éle minden nyila koza aiban el oglalja. hogy
azonban e díszes állapo a el e gődhessék: igen nagy bel o ongáson kelle ke esz ülmen-
56
nie. Azon nyel ani ha cokhoz, melyek a század eleje ó a é ai miklós endsze e melle és
ellen oly nagy elkese edéssel oly ak, mos egy másik i a já ul : a nyel újí ók (neológok) és
a égihez apadók (o ológok) elszán , makacs, hosszú küzdelme.
minden időben alálkoz ak ugyan í ók, ki ál köl ők, akik egy-egy szoka lanabb agy
épen új szó nem i óz ak mű eikbe öl enni, – gyöngyösi, z ínyi, Csokonai, de ki ál
Dugonicsnál egya án alálunk ilyeneke . kis aludy sándo alami el me észebben, de
mégis a ózkod a lépe el e ekin e ben. Kazinczy Fe enc ol az első, ki a nyel ují ás
(neologismus) zászlajá nyil an ki me e űzni. Ő a köznapi, aljasabb szóka , szólás o máka
me őben el e e e, s helye ük újaka csinál ; égi, a ul szóka élesz e öl, agy hosszadal-
mas sza ainknak gyöke é ke es e ki s mindezeke használ a oly bőségben, hogy az e élék-
hez nem szoko i ók és közönség nagy észe megbo ánkozo benne. De éppen ez aka á
kazinczy, aka á, hogy a nemze igyelme nyel é e eze essék, hogy ha c legyen innen is, úl
is, ují ók és ují ás ellenzők köz , melyből a nyel meg isz ul a, megi jod a egészen új alak-
ban ke üljön ki. Úgy is ö én : az i jabb ehe ségek, min Helmeczy, Szeme e Pál, Kölcsey,
Kis aludy Ká oly, Vö ösma y s b. kazinczy zászlajához szegőd ek, s az í ók ké ábo a oszol-
án, i a kozásuk öbb, min egy é izedig (1810–1830) szen edélyesen, sokszo mocskosan
is oly ak, minek e edménye az ují ók győzelme s nyel ünk á alakulása lőn.
Az ekkép diadal a ju o új magya nyel meggyőz e a ké kedőke , hogy az a közügyek
oly a ásá a nem ke ésbé alkalmas, min a la in. Az 1832/36-iki o szággyűlésen a ö ények
má magya és la in ke ős szö eggel lőnek sze kesz e, melyek közűl ké es ese ekben a
magya ekin e e hi elesnek. A kö e kező o szággyűlés (1840) a közigazga ásnak és ö -
énykezésnek csaknem minden ágai a ki e jesz é nyel ünk használa á ; az 1844-iki ö é-
nyek pedig má egyedül magya nyel en jelen ek meg. Vég e az 1847-iki hongyülés ő elsé-
ge, a magya ki ály, V. Fe dinánd, az o szág endeihez in éze magya beszéddel nyi o a
meg s így nyel ünk, min diploma icai nyel is eljes diadalá ünneplé.
19. §. i oDAlmi Tá sulATok. nEmzETi szÍnház
Az 1790-iki o szággyűlésen indí ányozo magya údós á saság sokáig nem léphe e
éle be. Főakadály ebben a oly onos hábo úk alának, melyek az o szággyűléseken minden
egyéb á gya há é be szo í o ak; a béke hely eállí ása u án pedig öbb é en á nem a a-
o o szággyűlés. De eljö ég e az 1825/7-iki dié a. midőn egy ke üle i űlésben a endek
i a koznának a elállí andó údós á saság ól s némelyek a kellő pénzalap nemlé ezésé
emlege nék, eláll egy i jú huszá kapi ány, ki a gyűlésben csak min hallga ó e ész s
mondá: „nekem ugyan i sza am nincs, me o szágnagy nem agyok, de bi okos agyok,
s ha eláll egy oly in éze , mely a magya nyel e ki ej i s ezál al honosink magya á ne el-
e ésé elősegí i: jószágaim egy é i jö edelmé eláldozom”. Ezen é iú Széchenyi Is án ol ,
egy még ke éssé isme i jú, ia Fe encnek, a múzeum alapí ójának. A dicső példa ha o ,
széchenyi 60.000 p o in ajánla a, őu aink áldoza készségéből nemsoká a ha mad élszáz-
eze o in a szapo odék s a Magya udós á saság meg lőn alapí a.
Tíz é el későbben (1836) azon pénzösszeg ma ad ányából, mely elhúny nagy köl őnk,
kis aludy ká oly emlékszob á a összegyül ala, egy kisebb szépi odalmi á saság is alapí a-
o , mely a dicsőül ne é ől Kis aludy- á saságnak ne ez e ik. hasznos, őleg az i jú i óka
buzdí ó működésé oly a a 1848-ig, azó a, ájdalom, egészen elhallga o .
57
A nemze i szinésze nek még mindig nem ol állandó hona az o szág ő á osában, Buda-
pes en. Egy nagysze ű Nemze i szinház eszméjé g ó széchenyi is án pendí é meg előszö ,
mely az ő e e sze in ész ények e ala ek e endő. A Túdós á saság pedig (1833) pálya-
díja űzö ki e ké dés e: „mikén lehe ne Budapes en a magya já ékszín megalapí ani?”
– Fáy And ás é ekezése lőn a nye es, ki abban, ellenkezőleg a széchenyi e é el, o szágos
adakozás ál al ja aslá elállí ani a nemze i szinháza . De mielő az o szággyűlés alami
égze olna, Pes megye a lelkes Fáy és Föld á i gábo buzdí ásá a elha á oz a az állandó
magya szinház elépí ésé , s az önkén es adakozások gyűj ésé . igy ö én , hogy az új
szinház, még akko csak min Pes megye ulajdona, má 1837 augusz us 22-én megnyi a-
o . Az 1840-iki o szággyűlés á e e Pes megyé ől a szinháza , s a nemesség e ki e e
400.000 o in ál al biz osí án, nemze i szinházzá emel e.
20. §. FolyÓi ATok
Amely mé ékben a nyel égi bilincseiből, szűk és ko lá ol állapo jából ki elé bon akozo ,
azon mé ékben kezde ek a muzsák is mind gyak abban szólalni meg magya ul. A udo-
mányos és szépi odalmi p óza mindinkább isz úl és csinosodo , mi e soka e ek a olyó-
i a ok. Ezek közűl a ne eze esebbeke nem szabad emlí és nélkül hagynunk. mellőz e a
mindinkább szapo odó poli ikai hi lapoka (magya ku i , nemze i ujság, Jelenko , Világ)
legelőszö is azon üze ek e essünk igyelme , melye Döb en ei Gábo (1814–18) E délyi
Múzeum cím ala négy é ig sze kesz e. legjelesebb í óink: kazinczy, kölcsey s b. dolgoz-
ak bele. nagyobb e jedelmű és ha ású ol ennél a „Tudományos Gyüj emény”, ha i üze ek-
ben megjelen olyói a , melye (1817-ben) Fehé gyö gy kezde sze kesz eni, később Vö ös-
ma y és Thaisz, ég e a nagy udós ho á h is án gondjai ala jelen meg s 25 é i olya-
mában sok becses cikke hozo a külön éle udományok kö éből. Felállí a án pedig a
Túdós á saság, a melle , hogy é köny ei esz endő ől esz endő e kiad a, még egy másik
olyói a o is indí a meg „Tudomány á ” cím ala é negyedes kö e ekben, mely néhány é ig
oly án, szin e előmozdí ója le a magya udományosságnak. A Felsőmagya o szági Mine -
a (1825) kassán, o ábbá az Éle és Li e a u a (később muzá ion) kölcsey és szeme e Pál
sze kesz ése ala (1826), leginkább a szépi odalma segí ék elő. legne eze esebb szépi o-
dalmi lapja azonban ez időszaknak az A henaeum, mely há om legjelesebb í ónk: Bajza,
schedel (Toldy) és Vö ösma y ál al sze kesz e, hé é ig (1837–1843) az ízlés e jesz ésé e
s a nyel csinosí ásá a igen soka e . szépi odalmi zsebköny eink köz legjelesebb s legna-
gyobb ha ású ol az Au o a, melye kis aludy ká oly 1822-ben indí o meg, ennek halála
u án (1830) Bajza oly a o 1837-ig. A Kis aludy- á saság é köny ei (összesen 7 da ab) szin-
e megemlí endők.
21. §. A mŰP ÓzA FEJlŐDésE
A p ózaí ók nagy öbbsége ez időszak elején is még ama széles, lapos i ály használ a, mely
a mul században közönséges ol . Te jengő, pongyola p óza ol ez, nem soka különböző
a közbeszéd ől, a hogy épen az í ónak olla alá jö , s minden ál oza osság nélkül udomá-
nyos agy szépi odalmi, ö éne i agy szónoki mű ekben ugyanazon i ály ol használa os.
Azon nehány í ó , kik a mul időszakban ki é el képeznek (min Bá óczy, ká mán, kazin-
64
me , ancia s angol nyel eke , hogy az ezeken í emekmű eke ol ashassa. A ómai klasz-
szikusok közül Taci us ked el e leginkább s ez szándéka ol mű o dí ásban magya a is
enni, de ő ebben, min sok más ö ek éseiben a halál meggá ol a.
Pe ő i első e sei az A henaeumban és egélőben jelen ek meg. köl eményei első üze é
az ő mindig ked elő Vö ösma y indí ányá a a Pes i kö (kaszinó) ad a ki (1844); s ez
nemsoká a a második is kö e e. különálló üze ekben kiad a még a Helység kalapácsá , János
i éz egés köl emény ; majd ujabb e s üze eke , minéműek: a Cip uslombok, Felhők, Sze e-
lem gyöngyei; ég e (1847) mindezek, (ki é e a helység kalapácsá ) egy nagy kö e ben,
(ugyanazok ké kö e ben is) lá ak ilágo . szin e ily mennyiségű köl eményeke hagyo
há a (1847–48–49-ből), de ezek csak 1858-ban, akko is hiányosan jelen ek meg. A egény
és d áma e én is őn kisé le eke , de ke és sike el (hóhé kö ele, egény; Tig is és hyéna,
d áma). Fo dí ásai közül kiemeljük „Co iolan ” shakespea e- ől.
32. §. FolyTATás. TomPA
Pe ő i nemcsak a magya nemze , de az egész ilág legjelen ékenyebb köl ői közé a ozik.
Az új iskola embe ei meg ó ák pongyolaságá s néhol még aljasságo is e ének szemé e.
Ami az első ille i: igaz, hogy Pe ő i nem ö ődö kicsinységekkel és sehol a a alma a
o mának el nem áldoz a, de épen ezál al megó a lí ájá az egyhanguság ól, me szigo ú
mé ék helye magya i mus hozo köl eményeibe, mely ál al azok alkalmasabbak lőnek
magya dallam sze in énekel e ni. Az aljasságo ille őleg: Pe ő inél az eszme sohasem aljas,
ha egy-ké ki ejezése a szoko nál e ősebb is, azoka o használja, hol ál aluk a jellemzés
eljesebb lesz. mindenese e el kell isme nünk, hogy bá mily szép köl eményekkel gazdagí á
az új iskola i odalmunka , ol azokban némi idegensze ű, mely mia a nemze nek úgyszól-
án é é é nem álha ak, de a Pe ő i ál al megé in e hú , egysze smind magya szí nek
legbensőbb hú ja, s ké ségkí ül nincs köl őnk, ki a nemze i ne e annyi a megé demelné,
min ő. Az ujabb lí a nagy észe ő e e előképül, de öbbnyi e külsőségei majmolja, a nél-
kül, hogy szellemé bi ná.
Pe ő inél alami el még előbb ellépe Tompa Mihály, jeles lí ai köl ő. szüle e ima-
szomba on, 1817 szep embe 29. Pa akon jelesül égze iskolai pályája u án ügy édnek ké-
szül , de időközben meghí ás kapo egy lelkészi állomás a gömö megyébe s az el is o-
gad a. Jelenleg ham ai e . lelkipász o . Az A henaeumban s más lapokban megjelen egyes
köl eményei ál al még min anuló (1841) magá a on a a közönség igyelmé . nö el e nép-
sze űségé (1846) Nép egéinek és Mondáinak, s a kö e kező é ben (1847) Ve seinek kiadása.
kö e ék ez újabb időben a Regék, Beszélyek (1852) a Vi ág egék (1854). Újabb e sei (1854),
és mindezek (a Vi ág egéke ki é e) 1858-ban összegyűj e ö kö e ben jelen ek meg. Tom-
pa az új iskola i ánya s Pe ő ié köz min egy középú on halad; köl eményei a külcsín melle
belső a almassággal jeleskednek.

65
B) Elbeszélő köl észe
33. §. EPoszi kÍsé lETEk
miu án a el e időszak köl észe e a lí ában oly magas szá nyalásnak indul , közönségessé
ál az óhaj ás, bá ámadna egy köl ő, ki a nemze ha cias mul já eposzban dicsőí ené. Az
Au o a első é i olyamában el is lépe Döb en ei Gábo „kenyé mezei diadal” című köl e-
ményé el, de a mely ossiáni modo ban és da abos p ózában í , nehézkes eposz nem nagy
e szés a a o . Egy é el később (1823) a hébe című zsebköny ben A anyos ákosi Székely
Sándo ól jelen meg egy eposz: a „székelyek E délyben”, mely kisé le , bá szin e hajó ö és
szen ede , ne eze es a ól, hogy ké i jú köl őnke , Czuczo és Vö ösma y eposz í ás a
ösz önze. Döb en ei még egysze p óbál sze encsé „nándo os omá al”, de szoko da a-
bos és dagályos e selésé el újólag bebizonyí á, hogy csupán a jóaka a nem elég. nem sok-
kal ezu án (1826) í a Deb eceni Má on is a nem égiben megjelen „kió i csa a” című hős-
köl eményé , mely be égze len munka, habá anúskodik köl őjének nem mindennapi köl ői
ehe ségé ől, a nála ko ábbi „zalán u ásá al” sem nyel e, sem köl ő ehe ség e nem e se-
nyezhe . Azonban az í ói kö ök á akozása Ho á h End e nagy hősköl eményé e, az „á -
pád”- a ol üggesz e, melyen a mondo köl ő nagy szo galommal dolgozo . A munka
csak később (1831-ben) jelen meg s a Túdós á saság ál al 200 a annyal ju almaz a o ,
mindazál al nem ho á h End e ol hi a a a a, hogy a magya nép nagy eposzá megí -
ja. ne e is alig emlí e ik öbbé. időközben ellépe Czuczo és Vö ösma y, az új iskolának
ké legnagyobb epikus köl ője.
34. §. EPosz. FolyTATás
Czuczo Ge gely, szen Benedek- endű sze ze es, 1824-ben adá ki az Au o a lapjain az
„Augsbu gi ü köze ” című hősköl eményé négy énekben. Tá gya ennek, min a cím is mu a -
ja, a hazai ö éne ből, jelesen a ezé ek hősko ából aló. Ez négy é mul a (1828) az „A a-
di gyűlés” kö e e azon ö éne i esemény á gyaz a, midőn Vak Béla neje, ilona az ellen-
pá hoz szí ó magya u aka lekoncol a ja. Jó al később (1831) „Bo ond” c. hősköl eményé
négy énekben í á; ezekben ha á ozódik eposzi működése, min hogy „Hunyady”-jából csak
mu a ányoka közle. Czuczo hi a o ehe ség ol az eposz a, de álasz o á gyai nem
bi ak eposzi nagysággal, s bá ő maga objek i abb köl ő Vö ösma ynál, ez ő a an ázia
gazdagságá al csakhama úlszá nyal a.
Vö ösma y, az új iskola legnagyobb epikusa, 1825-ben bocsá á köz e hősköl eményé a
„Zalán u ásá ” íz énekben, mely á pádo , a honalapí ó , a an ázia leg agyogóbb színei el
es i. A e selés, a köl ői nyel semmi ki ánni aló nem hagy el, oly gazdag, oly i ágos az;
de az eposzi mese alakí ásában Vö ösma y nem annyi a e ős. kisebb köl eményei ú. m.
„Cse halom”, mely salamon ki álynak s geiza és lászló he cegeknek a kúnok elleni diadalá
zengi. 2. „Tündé ölgy”, á gya egészen a képzele ből an é e, az előadás z ínyi négyso os
e sei s égies modo á sze encsésen u ánozza. 3. „Délszige ”, allegó iai ö edék (11/2 ének-
ben). 4. „Ege ”, mely a hí es os omo Dobó ala á gyazza. 5. „Széplak”, 6. „Rom”, 7. „Ké
szomszéd á ”, képzel á gyú hősköl emények, agyis inkább beszélyek. 8. „Magya á ”, egy
szin e képzele ből me í e eposz ö edék, melynek színhelye a kuma ize melle , a magya-
ok őshonában, aka lenni.
66
35. §. kölTŐi ElBEszélés
kisebb-nagyobb köl ői beszély csaknem mindenik í az eddig előszámlál köl ők közül.
De legne eze esebb e é en a még oly ás dolgozó Kis aludy Sándo , ki a mul időszakban
kiado szép egéi (Csobánc, Tá ika, somló) mos újakkal szapo í á. ilyenek ol ak: 1. „Do-
bozi Mihály és hi ese.” 2. „A szen mihályhegyi eme e.” 3. „A megboszul hi szegő.” 4. „Balassa
Bálin .” 5. „Gyula sze elme” ( íz ének). 6. „Esegh á .” 7. „Döb en e” s b., melyek nagyobb é-
szin az Au o ában jelen ek meg előszö .
Ga ay János köl ői beszélyei, mondái, legendái („F angepán k is ó ”, „Bosnyák zsó ia”,
„Az obsi os”, „A nagyidai ajda”, „salamon i éle e” s b.) eléggé isme e esek; őkép a o ada-
lom u án megjelen his ó iai nagy köl eményé , „Szen László”- kell kiemelnünk, mely e
szen ki álynak különböző éle iszonyai , csoda é elei s b. á gyazza egész haláláig. nagy-
sze ű munka ké ségkí ül, de hiányzik benne az epikai egység, me az események nem
olynak egymásból, csak his ó iai enddel kö e keznek egymás u án.
1846-ban Tompa Mihály „nép egéi”-nek egy kö e je ál alános e szésben észesül , ez
nem égiben az újabb Regék, majd a „Vi ág egék” kiadása kö e e. ide so olha juk Pe ő i „János
i éz”-é , mely nem egyéb, min kidolgozo népmese, s ap óbb elbeszélései , o ábbá azon
népmese-gyűj emény is, melye a kis aludy- á saság megbizásából E délyi János szede ösz-
sze, s a népdalokkal együ há om kö e ben (1846–48) kiado , mely gyűj emény hazai nép-
köl észe ünk számos gyöngyei mu a ja el.
i lesz helyén megé in eni az ú. n. aesopi meséke , milyeneke nálunk kazinczy, Vi ko ics,
Czuczo , Vö ösma y í ak, leg öbbe és legki űnőbbe Fáy And ás ké kö e ben (1820–24).
36. §. Egény- és noVEllAi oDAlmunk
A beszélyi odalma ez időszak elején Fáy And ás kezdé mű elni, „F iss bok é a” című üze e
bocsá án ki, mely öbbnyi e íg beszélyeke a almaz. Ez kö e é a „Ked csapongások”
című no ella- és ígjá ék-gyűj eménye, mely hasonló ked ességben észesül . később (1832)
egy ké kö e es egénnyel, a „Bél eki-ház”-zal magá a on a a köz igyelme . Ez u óbbi mű é-
ben Fáy az akko i á sadalmi éle e kedélyesen és anulságosan ajzolja. Azu án még öbb
no ellá is í , melyek összes mű eiben ol asha ók. legújabban ismé egy egény jelen meg
őle, „Já o o os”. Fáy u án, min egényí ó, bá ó Jósika Miklós lépe el, s má első mű ei
ál al (Aba i, zólyomi) nagy ne e í o ki magának. számos egényei köz megemlí jük
még ezeke : 1. „Csehek Magya o szágon” ö éne i egény má yás ko ából, 2. „Az u olsó Bá-
ho y”, hőse Bá ho y gábo , E dély ejedelme, 3. „Z ínyi a köl ő”. Újabb egényei eléggé is-
me e esek.
De má előbb a no ella e én sze encsésen működ ek: Kis aludy Ká oly, őleg a íg be-
szélyben jeles; Ko ács Pál a íg no ellák hasonlóan ked el í ója; Csa ó Pál, gaál Józse ,
szen ey, kölcsey és mások. majd Ku hy Lajos jelen meg, előbb csinos beszélyekkel, majd a
„Hazai ej elmek” című nagy egény bocsá án köz e. Nagy Ignác beszélyei és „magya Ti -
kok” czímű egénye is ked es ol asmánya lőn a közönségnek. De mellőz e a másod endű
no elláka , bá ó Eö ös Józse egényei e o dí suk igyelmünke . Első egénye, a „Ka hauzi”
megalapí á í ója ne é : ez kö e e a „Falu jegyzője”, mely az akko i megyei éle isszaélései
os o ozza. Ez oppan ol asóközönségnek ö ende és mél án, me egy a legjelesebb egé-
nyek közül, melyeke i odalmunk elmu a ni képes. nem oly nagy ha ás eszközle bá ó Ke-
67
mény Zsigmond his ó iai egénye ál al, melynek címe „Gyulai Pál”. Újabb egényei s beszélyei
sem ud ak minden mű észiességök dacá a a nagy közönségnél é demle népsze űség e
e gődni. Jókai Mó is má 1848 elő magá a on a nehány no ellá al s egy egénnyel
(„hé köznapok”) a közönség igyelmé , melyek az ol asó a legszebb emények e jogosí ják
egy gazdag képzelmű s nagy ehe ségű ia al í ó elől.
C) D ámai köl észe
37. §. TáJékozTATás
Azon kísé le ek u án, melyek a mul század ége elé (1790) megalapul magya szinésze e
észin e ede i, de leginkább o dí o da abokkal ellá ák, jelen időszaknak ju o a sze en-
cse, hogy benne a d ámai i odalom is magasabb szá nyalás egyen. me noha má előbb is
számosan ol ak, kik e ejöke a d ámaí ás mezején megkisé lék, ezek nem annyi a a mű é-
sze , min a színház napi igényeinek és a közönség ejle len ízlésének ki án ak és bí ak
elege enni. A műízlés e kezdő ko ban őleg kazinczy kép isel e o dí o d ámái al; a
színpad számá a leginkább magok a színészek í ak s o dí o ak oly da aboka , melyekkel a
sokaság e szésé megnye ni eményle ék. kis aludy ká oly ol az első, ki a d ámai i oda-
lomnak magasabb lendüle e ado . Az ő példáján kezde az nemesebb i ányban ejlődni,
buzdí a a később a Túdós á saság, majd a nemze i színháznak 1837-ben ö én megnyi-
ása u án, ennek ki űzö ju almai ál al is. Azonban ha d ámai odalmunka kis aludy ká-
oly ellépésé ől a legújabb időkig á ekin jük: ké éle i ány lá unk abban kép isel e ni.
Egyik a égibb klasszikai i ány, mely nem annyi a színpadi ha ás, min köl ői belbecs u án
ö ekede , másik az újabb oman ikai i ány, mely a színpadi ha ás mindennek elébe eszi, s
nálunk sziglige i el kezdődik. sem egyik, sem másik i ány nem lehe egészen helyeselni,
me a legköl őibb színmű sem elel meg egészen céljának, ha míg az ol asó elbű öli, a né-
ző hidegen hagyja; iszon az oly d áma, mely é dekes helyze ei el, bonyolul sze keze é el,
csa anós jelene ei el a néző csiklandoz a ja ugyan, de le űn én egysze a színpad ól s ki-
men én a di a ból nem é demli, hogy o ább is az i odalom kincse ma adjon: az oly d áma
sem ü i meg a kellő becsmé éke . E ké i ány egyesí ése eszi az í ó igazi d ámai köl ő é.
38. §. kisFAluDy ká oly
kis aludy ká oly első da abja, „A a á ok Magya o szágban”, 1819-ben ada o elő Pes en, s
e ől og a számí ják ellép é a d ámaí ói é en. és bá e da ab mai szempon ból ekin e
gyenge, oppan ha ás idéze elő, mi a köl ő pá a lan e ékenység e buzdí á. négy nap
ala elkészül a négy el onásos „Ilka”, jambusokban, még azon é oly án „S ibo ajda”, „A
ké ők”, „A pá ü ők” színpad a ke ül ek s hí é megalapí ák. kö e kező é ben ismé öbb
da abo í , melyek közül legki űnőbb „I éne”, szomo újá ék ö el onásban, mely a köl ő
haladásá újólag anusí á, bá ebben sem hiányzanak az elsie és nyomai, melyek kis aludy
ko ábbi mű ei a későbbiek ől megkülönböz e ik. Elein e egy o ma űzzel lá o mind a
komoly, mind a íg színmű ek í ásához, de azu án hajlama egy idő e a ígjá ék elé on a, s
e nemhez a oznak legsike ül ebb da abjai, melyek közül a „Csalódások”, „Leányő ző”, „Hű-
ség p óbája” ne eze esebbek. halála elő nem sokkal (1829) issza é a szomo újá ékhoz, s
68
hogy e nemben mily jeleseke á ha unk olna őle, mu a ja be nem égze legu olsó da-
abja: „Csák Má é”.
kis aludy ha á ozo an nagy d ámai ehe ség ol . mű ei nincsenek ugyan hiány nélkül,
nem egy helyen lehe azokban sze keze i hibá mu a ni el, s a jellemzés néha úlzo , de ép,
egészséges jellemek is bő en alál a nak s a melle , hogy bennök minden íz köl ői, a szín-
padi ha ás i kai al is bí nak, habá nem is oly mé ékben, min az a mai elkényez e e
közönség óhaj aná. komikai e e ki ogyha a lan s mű ei ál alában eszmegazdagság és ö-
mö ség jellemzi.
39. §. Vö ösmA Ty és mások
Azon első angú köl ők közül, kik a el e időszako oly ényessé eszik, öbben oglalkoz ak
d ámaí ással. „him y” e e án lan osa, Kis aludy Sándo még előbb min öccse (1816), ellé-
pe e mezőn „hunyady János” majd „kún lászló” da abjai al, de melyek inkább d ama i-
zál eposzok, min színmű ek. későbbi da abjai közül a „Dá day ház” má inkább meg elel
a színpad igényeinek. Vö ösma y első da abjainak, min „Salamon ki ály” (1827–28), a „Buj-
dosók” (1830), hasonlóan ezeknek is az a hiánya, hogy dacá a a köl ői szépségeknek, melyek
paza kézzel annak aj ok elhin e, s dacá a a legszebb nyel nek s legzengőbb jambusok-
nak, nélkülözik a d ámai ö idsége , a cselek ény gyo s olyama á : azé színpadi ha ás a
számo nem a ha nak. Újabb színmű ei, min a koszo úzo „Vé nász” (szomo újá ék ö
el onásban), „A á yol i kai”, „Ma ó bán” (szomo újá ék ö el onásban), az „Áldoza ” (szo-
mo újá ék ö el onásban) má a színpadon is inkább ha nak s a közönség é elmesebb osz-
álya elő mél ó e szésben észesül ek.
Az elszámol akon kí ül bí unk még Vö ösma y ól egy d ama izál eposz : „Hábado ”,
egy egés színmű e : „Csongo és Tünde”, egy a nemze i színház megnyi ásá a í allego iá :
„Á pád éb edése” egy ö éne i d ámá : „Cilley és a Hunyadiak”, mind szép köl eményeke ; a
„Kincske esők” című szomo újá éko ; ég e „Julius Caesa ” és „Lea ki ály ” shakespea e- ől,
emek o dí ásban.
i kell megemlí enünk Fáy And ás kedélyes ígjá ékai al, melyek közül őleg a „ égi
pénzek” című, e széssel o dul meg a színpadokon; a beszélyí ó Ko ács Pál , ki számos
ígjá ékkal gazdagí á i odalmunka ; Teleki László , a „kegyenc” című d áma jeles sze zőjé ,
s az egy időben közked ességű ígjá ék, a „Falusi lakodalom” í ójá , Jakab Is án . Csa ó
Pálnak észin e ede i, észin o dí o ígjá ékai hasonlóan e széssel ada ak s Tó h Lő inc
i jú ö ek ései a d áma kö ül maguk a on ák a köz igyelme . Ho á h Cy ill d ámái (Ty us,
ku hen s b.) szin e a klasszikai iskolához so ozandók.
40. §. kATonA JÓzsEF
Azon é ben, midőn kis aludy ká oly „Ta á jai”- al legelső babé jai a a a (1819), egy
igény elen ügy éd, ka ona Józse égez e be másodszo á dolgozo „Bánk bán” című szo-
mo újá éká , mely ké é el később (1821) nyom a ásban is megjelen . mindazál al a cenzú-
a nem engedé annak szín ehozásá s hihe őleg ez a kö ülmény ked e lení é el a sze ző
d ámaí ói pályájá ól annyi a, hogy azon úl egyedül hi a alának él szülő á osában, kecske-
mé en, isz i ügyészsége isel én. má „Bánk bán” elő (1812–19) is í ugyan csekélyebb
69
becsű színda aboka , amelyek közül néhány kézí ásban önnma ad , de ezek amahoz nem is
hasonlí ha ók. sok időbe ke ül , míg a má nyom a a le ő „Bánk bán” ki í a magának é -
demkoszo újá ; sokáig he e az ol asa lanúl a köny á usok polcain, a k i ika ál al sem is-
me e, sem mél ányol a s midőn ég e színpad a ke ül (1845) s a ő á osi közönsége á
meg á illanyoz a, a sze ző nem él immá (1830).
ka ona e szomo újá ékában oly ehe ségnek ün el, ki ől sze encsésebb kö ülmények
köz mél án á ha unk olna d ámai i odalmunk el i ágzásá . A szinpadi ha ás eljes bi -
oka melle köl észe e mély, igaz alakjai enségesek, csaknem shakespea eiek, csupán nyel-
e da abos, mi 1819 elő nem csoda. ha an d ámaí ónk, ki a en ebb emlí e ké i ány
sze encsés összhangzásba ud a hozni: ka ona az, „Bánk bán”-já al.
41. §. szigligETi és Az ÚJABBAk
Az úgyne eze oman ika-iskola, melye a ancia köl észe ben hugo Vik o alapí o meg,
mely nemsoká a egész Eu ópá elá asz á e mékei el s az u ánzók egész se egé hoz a moz-
gásba, nálunk sem ma adha o kö e ők nélkül. Sziglige i, maga is színész, ko án ész e e e:
míly különbség an a ha ás közö , melye a hazai, bá klasszikai becsűnek elisme d ámák
s melye a ancia színmű ek, pl. egy „Bo gia luc e ia”, „Angelo”, „ko ona és é pad” s b.
esznek a közönség e. midőn ehá min d ámaí ó ellépe , ő igyelmé a da ab sze keze é-
e s a a o dí á, hogy mű ei a színpad igényei kielégí sék s ha ás eszközöljenek. Első sike-
ül da abja: „Dienes” 1837-ben ada o Pes en, melye csakhama nagyszámú, észin ko-
moly, észin íg színmű ei kö e ek, min : „Vazul”, „Gyász i ézek”, „Pókaiak”, „Aba”, mind-
nyájan ö éne i d ámák, s „Rózsa” pályanye es ígjá ék. Azó a is mind mos anig oly a ja e
e mékeny í ónk d ámai működésé s gazdagí ja színműi odalmunka , habá nem annyi a
in enzí , min ex enzí i ányban. („g i i”, „má yás ia”, „zách unokái”, „ ákóczy” jelesbek,
komoly ö éne i d ámái közül.)
De nem ke és é deme sziglige inek az is, hogy a magya népi eleme a színpad a i e,
leszo í án ezál al az előbb di a ozo silány néme bohóza oka s egyéb o dí o é cmű e-
ke . E e ugyan má ő elő e is ö én ek lépések az e ede i bohóza okban: Munkácsy „ga a-
bonciás diák”-ja, Balogh „ludas ma yi”-ja, de őleg Gaal Józse o szágos hí ű „Peleskei nó-
á iusa” meg ö ék az u a . Nagy Ignác hí es ígjá éka a „Tisz újí ás”, szin e sok népelemmel
bí . De mindezekben a nép inkább csak min ne e ség á gya űnik el. sziglige i az első,
ki a népi éle ből jellemeke ajzol. Első ilyen nemű da abja: a „Szökö ka ona”, oppan e -
szés a a o , a „Ké pisz oly” hasonlóan, melyeke ál ozó sike el nagyszámú népszínmű ei
kö e ek. összes színda abjai száma ez ideig elül an a ha anon.
42. §. CzAkÓ, hugÓ ká oly, sTB.
ugyanazon i ányban min sziglige i, de magasabb köl ői szá nyalással kezdé meg s oly a á
a d ámaí ói pályá Czakó Zsigmond. Első mű e „Kalmá és enge ész” nagy eményeke csa ol
a ia al í ó ne éhez. kö e é ez a szin e sok szépséggel bí ó „Vég endele ”, de a köl ő minél
o ább halad a d ámaí ói pályán annál szembe ünőbb le d ámáin ama sö é ilágnéze ,
mely u óbb magának is gyászos égé okoz a. „Leona” má e sö é be olyás szüleménye; öb-
bi d ámái is (János lo ag, könnyelműek, szen lászló) kisebb-nagyobb mé ékig e nya a-

70
lyában szen ednek. Czakó al egyko úlag Hugó Ká oly ól (igazi ne e d . Be ns ein hugó
ká oly) nye ünk állandó becsű s ha ályos színmű eke („B u us és luc e ia”, „Egy magya
ki ály”, „Bá ó és banká ”, „Világ színjá éka”), de a ke éssé ju almazo , a ész ehajló k i ika
ál al is üldözö köl ő ég e is idegen öldön ol kény elen jobb so so ke esni magának.
Obe nyik Ká oly köl ői becsű d ámája, az „ö ökség”, majd ju almazo ígjá éka, a „nő len
é j” s egyéb jeles d ámái („Főú és pó ”, „Chelonio”, „B anko ics”) a de ekabb d ámai ók
so ába ig a ák.
Vaho Im e ígjá ékai, őleg a „Fa sangi iskola” ked ezően ogad a ak, alamin Gaal
Józse ígjá ékai s ezek köz a „sze elem és champagnei”.
Deg é is immá kezde ellépni.
Vég e ünnepel egényí ónk, Jósika d ámái közül megemlí jük, min legsike ül ebbe a
„ké Ba csai”- és bá ó Eö ös Józse alp aese ígjá éká :
„éljen az egyenlőség.”
71
nai eposzunk
Valahányszo idegen népköl észe egy-egy égi ma ad ánya ke ül kezembe, mindig elbo ul-
an ké dem magam ól: ol -e nekünk alaha ős e ede i eposzunk? Vajon a nép, mely dal e-
em ő képességé mos anig meg a o a, ső egypá becses ománcá is mu a ha el, a nép,
melynek ündé meséi, műalka (composi io) ekin e ében, bá mely nép aj hasonló beszélyi-
el kiállják a e seny , mindig oly ke és hajlamo é ze -e a mondai s ö éne i köl emény
i án , min napjainkban? me nagy önál a ás nélkül nem mondha ni, hogy a jelen öl ő e -
élékben gazdag, ilyenek lé ehozásában e mékeny olna. Egy-egy ideg monda, ö edék-
ben, zilál p ózában, hullong i -amo ; aj a műalka nak semmi nyoma. má yás elő i ki á-
lyai , ezé ei el eled e a magya ; s a mi ke ese az „is en os o á ól” ud, nagy észben, s alán
egészen, losonczi is án népsze ű köny ének köszöni. De a mi ud, az is inkább adoma-
sze ű, min köl ői onásokkal bí ; és ha a hagyomány némely ö edéké megő zeni, a jelen
ko a ju a ni képes ol , nem lá szik, hogy ebben a műalak ál al elősegél e e olna.
A közelebbi ko ok állameseményei: a ö ökkel oly u óküzdelmek, a mul század elején és
de ekán (Pé ó-lázadás) ö én népi mozgalmak, ső a legújabban elzúgo poli ikai iha is,
nyom nélkűl ma ad ak a naï eposz a néz e. Já d be a hazá , ke esd öl a népe , pász o - ü-
zénél és kunyhóiban, a sa lónál és lakomáin, a műhelyek és lak anyák pihenő ó áiban, szó al
mindenü , hol az éle á adalmai köl észe el enyhí i, hol, min egy jelesünk mondja, lelke
ünnepel: ogsz hallani népdal , édes-bájos dal , szomo ú , íga , kedélyes , szesszenő ; ogsz
hallani gyöngyös-a anyos ündé egé ; de oly éneke , mely a nemze mul já a ona koznék,
alig. min ha pusz áink ö id emlékeze ű kalliopéja nem eszmélne o ább, csupán a köze-
lebbi di a -ha amiáig: min ha népünke nem é dekelné so sa a nemze nek, mely ő százado-
kon ke esz űl dolog ( es) gyanán ekin e e.
köl észe ünk í o ma ad ányai al sincs különben. P iscus ól galeo iig, E elé ől má-
yásig, hány k ónikás emlege i az énekmondóka , kik az ősök, a hősök e ei élő dalban
ö ökí ék. s ha hiszünk e ö éne i nyomoknak, a min hogy hinnünk kell, ily énekes egyik-
másik ejedelmünk ud a ában nem elszige el jelenség ol , nem csellengő ünemény, melye
a éle len dobo elszín e: köl ők egész aja, osz álya lé eze , mely az éneksze zés szakmá-
nyul űz e. End e ki ályaink közül az u olsónak egy okle ele anúskodik a ól, hogy a ki ályi
dalnokok a ásá a ek ő jószágok ol ak endel e; galeo i bizonysága azon énekesek ől,
kike má yás az a yja és önud a ában hallga o , ké ségbe nem onha ó. hol annak e da-
lok, hol e dalsze zők? Az ének elhangzo , az énekmondó ne é eledség bo í ja. Egyedűl
ama Gábo (gab iel ille hunga us) bukkan el min pusz a né , a enge homályából, ki,
újabb öl edezés sze in , má yás ko ában él s „gyönyö ű daloka , e seke sze ze anyai
nyel én, hon i á sai ö ömé e, oly sze encsé el, hogy azokban má yás, a pannonok udós
ki álya is ked é alálná.” – és milyenek lehe ek ama ö éne i da abok, melyek a nemze
mul já , jelené ö ökbe ad ák, ö ökbe e ék? Vol -e azokban köl ői é ék, ol -e különösen
műalka , mely eposzban oly lényeges? ha köl észe ünk í o ma ad ányai nézem, le a XVii.
72
századig, áb ándos he űle em amaz ének ilág elől jó o mán lelohad. A hon oglalás á -
gyazó ö éne i köl emény, mely e nemben leg égibb emlék, csak helyenkén gyaní a ja a
népileg naï eposz be olyásá ; egészben é e idom alan ímk ónika. mi mondjak a XVi.
század nagyszámú e selői ől, a Tinódiak, ilos aiak alen umá ól? nem a e selés ügye -
lensége, a köl ői szólam hiánya, idézi elő eljajdulásoma . lehe a e s da abos, a dic io ej-
le len, mindamelle a köl emény becses. Azzá a köl ői mese, a cselek ény és jellemek alko-
ása, szó al a benső idom eljessége eszi. Tinódi echnikájá al, ilos ai nyel én, meg lehe e
olna í ni a magya nibelungo . A műalko ás az, mi e ko epikusainál eljesen hiányzik, mi
i án legkisebb é zékök sem ol . midőn ily köl őkkel szemben műalka ól beszélek, nehogy
él eé essem. Tá ol legyen, hogy ama klasszikai epopoeának mes e séges kompoziciójá
a sam szem elő , mely homé osz ö ökbecsű köl eményei u án az a isz o eleszi szabályok
ál al szen esí e s Vi gil eposzában mindenko i példányul állí a öl, egy Tasso, egy
Camoëns, egy z ínyi min aképe lőn. A köl észe ágas o szágában Caledoniá ól a gangesig,
ossian ól a mahabhâ â áig szám alan o mája űnik el az eposznak, s elszomo í ó kisko ú-
ság a mu a na (min nálunk olyko ö én ) alamely hősköl emény alp aese ségé egyedül
a Vi gil o mái (sokszo csupán e s- o mái) kö e éséből ha á ozni meg. A klasszikai epo-
poeák eme agyogó nap endsze én ki űl még nagyon sok bolygó és üs ökös ke eng az elbe-
szélő poézis egén, melyek bá különböző i ányban u nak, s különböző kö dedségű ú a í -
nak le, annyiban mindnyájan egyeznek, hogy pályájok nem egyenes onalkén halad a si á
ég elenbe, hanem azon pon a, honnan kiindúl , issza é ; agy – mellőz e a kissé mindig
biccen ő hasonlí ás – mindnyájan ke ek egésszé, éle mű es köl ői alko mánnyá hajlandók
idomúlni. E hajlam a népileg naï elbeszéléseke is ki űnően jellemzi; ső épen e köl ői idom
az, mely a hagyományos mondáka í ás segélye nélkül, nemzedék ől nemzedék e á ö ökí e-
ni képes; e nélkül a pusz a ények laza csopo ja ajmi könnyen szé húllna az emlékeze ből.
De XVi. századbeli epikusainknál ez alaki ási hajlam oly igen hiányzik, hogy ki é e egy-
ké idegen á gyú, más i odalomból kölcsönzö elbeszélés , melynek műsze -keze jé a ma-
gya á dolgozó nem annyi a megő iz e, min nem on ha a el egészen, alig-alig mu a ha-
unk el oly da abo , melynek sze zője, csak némi ön uda ossággal is, köl ői kompozició a
ö ekede olna. Töbe mondok: a XVii. és XViii. század epikusai sem jobbak e ekin e -
ben, az egy, az egye len z ínyi ki é e; lisz i „mohácsi Veszedelmé ől” E édi „magya
gyászáig” a „Phoenix ől” a „hunniásig” ugyan azon idom alan idomí ás. há om századon
ke esz űl zenge a magya eposz, naï és udákos modo ban, a nélkül, hogy aká a népies
énekmondók lá szó ö ökösei, a XVi-ik, – aká a klasszikai eje elhigi ó énekesek a XVii.
és XViii-ik század oly án, az egység, a műegész elől, nem mondom ilágos uda al, de
csak ösz önsze ű sej éssel is bi ak, – anélkül, hogy e há om század hosszú olyama, min
cse mely a kö e , a köl ői elbeszélés ke ekebb e gö ge e olna. s az egyko úak ízlése nem
ki án jobba : eposz helye el ogad a a his ó iá , műalak helye a ények egymásu ánjá , s
midőn ehhez még o id es ései is já ul ak, nem ö ődö egyébbel. Tinódi, gyöngyösi,
ho á h ádám a ko izléseinek ki ejezői le ek. mél án ké dhe ni: lehe séges-e az, hogy
má yás ko ában még a hagyományos eposz népileg naï , de köl ői idomban zenge , – s alig
él századdal u óbb ez idom i án minden é zék ki esze , századok a ki esze az éneksze -
zők ön uda ából, a nép és nemze ízléséből?
A nemze i nagy sze encsé lenség, a ka asz ó a, mely moháccsal kezdődik, szoko el-
hoza ni, min oly csapás, mely ko ábbi emlékeinke semmi é e e. Való, hogy a haza legna-
gyobb s legmagya abb észén oly soká dühöngö pusz í ásnak szám alan eshe e áldoza úl
í o emlékeink közűl: de e pusz í ás elein e még nem ol oly e jedelmű, hogy Tinódi
73
ko - és ka á sai az apák í o énekei is á ne ö ökölhe ék olna. A ész csak lassan e jed ,
az epikusok egész ajá halljuk o szágsze e zengeni, mielő a dúlás nagyobb é oglalna
el. s mi énekelnek ezen ö ökösei a má yás ala oly i ágzó eposznak? hazai á gya , a je-
lenből, szá azhí en, a min alami esemény meg ö én ; hazai á gya a mul ból, de nem
magya ének, hanem la in his o ia nyomán; bibliai á gya , e kölcsi ösz ö é anulság ked i-
é ; egényes á gya , idegen i odalom ól kölcsönöz e. hol an i az előbbi század ényes
eposzának nyoma? hol a nemze i mondák hi hede gazdagsága? minden, minden el e-
sze -e egyik század égé ől a másik század elejéig? s ha el nem esze , ha nagy ész még
enn ol , hogyan esik, hogy semmi á nem e ek a XVi. század epikusai, hanem inkább
so ány his o iához, kül öldi mesékhez olyamod ak? az egy Toldi-mondán ki űl alig hang-
zo alami á al ez állí ólag oly dús monda ilágból; s ez is minő eldolgozó a alál ilos ai-
ban! – De együk el, hogy amaz énekek közűl, melyek a XV. század ége elé még oly ha-
almasan zenge ek, igen ke és agy alán semmi sem ol i ásba oglal a. Ez annál
alóbbszinű, minél inkább meggyőződünk egy külön dalnok aj lé ez é ől, mely az ének-
sze zés , énekmondás szakmányul, s min egy céhsze űen űz e. Apa iú a, mes e ani ány a
szállí ha a dalai ; élő szájjal ö én á adás jobban biz osi á az a a o ak ulajdonjogá , min
az á uló be ű. hanem még ez ese ben is nagy ké dés ma ad: el kelle -e eszni mindennek;
habá a nagy ki ályok lehanya ló dicsőségé el ama dalnokka elnémul is? Az i jú, ki má yás
asz alánál pönge e hegedőjé , őszbe együl ejjel Tinódiék mes e e lehe e ; a hunyadiak
dicsőségé Bon in segélye nélkül is zenghe ék a XVi. század köl ői. De öl é e, hogy mind
az, mi ama ko hegedősei dallo ak, az énekmondókkal együ , nyom alanúl sí ba száll ;
hogy semmi kész köl emény nem ju o el az újabb nemzedék e: azé maga a mes e ség, a
eljes idom i án i ogékonyság kienyésze -e oly ö id idő oly án az énekmondó és hallga ó
izléséből? nem mél án kö e elhe ni-e, hogy e bá dok énekein gyako lo ül, négy-ö é i-
zeddel később, ne ű e legyen a laza his ó iáka ; hogy századok le oly án ke ekké gö ge e
magya eposz ne sűlyed legyen oly egysze e eljes o má lanságba?
nyomós ké dések. De ki hinné, hogy épen az a kö űlmény, misze in a XVi. század nem
isme e, agy nem mél ányol a, el eled e, – gyaní a ja elünk ez énekek köl őiségé . minél
közelebb isszük őke a szo osan úgyne eze néphez, annál öbb okunk an öl enni, hogy
köl ői idomban nyila koz ak. A nép hagyományos elbeszélései, melyek nem ámaszkodnak
i ás segedelmé e, mindig és mindenü bi nak a benső alko ás némi e ejé el, idomosságá al.
Fo gassuk á a magya népmesék gyűj eményei : a ö éne e naï elbeszélésekben (hacsak
alamikép meg nincs csonkí a) mindig ke ek, egész: a ki ály i, a mesehős eljesen epikai
bonyolódások közö ha col az ellenszegülő ha almakkal, míg ki í ja a győzelme . oly
mese, a melyben az események össze ügge lenűl, egymás u án ada nának elő, a nép köz se
hallga ó nem nye ne, se öl nem a ha ná magá az élő ajkon. A há mas agy kilences szám
is (jelképi jelen ésé mellőz e) a eljesebb alakí ás mozdí ja elé; a há om eszély, mi a me-
sehősnek endesen leküzdenie kell, gömbölyűbbé eszi az idomo . E p ózai előadású köl e-
mény, melye népmesének hí unk, nem egénye a népnek, hanem alóságos eposza: benne a
hős segi ő agy gá ló csodás ha almak az epopoea gépeze ének (machina) elelnek meg.
A népmondákban – melyek má időhöz, helyhez agy ö éne i személyhez kö ék – nem
aláljuk ugyan mindig az alaki ás oly eljé , min a népmesékben: de i is ha á ozo hajlam
űnik el a gömbölyí és e. A hagyományos népmonda is, minden nemze nél, csak ke ek
idomban a ha ja enn magá ; bá ez nem annyi a köl eménye má a népnek, min a mese.
Az u óbbi ugyanis a nép, ud a, min köl emény hallga ja és beszéli el; míg a mondá , mely
mindig alami ha á ozo hoz agy lé ezőhöz an kapcsol a, hí ő kegyele el hallga ja s adja
80
3. didaxis;
4. d áma. népszínmű nem az, a minek monda ik. Óhaj andóbb, hogy nemze i da abok
legyenek; abban a nép is, sajá jellemében űn e e öl.
Egészben a népiesség nem á o . ön uda jele, ön uda a hozo bennünke . A szűk és
egyoldalú idealismusból ki e . A köl észe ezen úl nem lehe el ál a a nemze iség ől. De
óhaj andó, hogy nemesedjék. A népiesség ma adjon illő ha á ai köz . ne aka jon minden
köl ő népies lenni; de ki magá oly á gyiassá képes enni – me ké sze es objec i i ás kell
hozzá – ám egye. mindenek ölö nem kell alami igen könnyűnek gondolni a dolgo s b.

81
A magya népdal az i odalomban
A népköl észe hagyományainak s oly on élő jelenségeinek összegyűj ése, saj ó ú ján közös-
sé, ma andó á é ele, egy azon sok endbeli elada ok közűl, melyeke maga elé űzö é-
nyek, észle ek, aji s egyedi ünemények elbú á lásában á adha lan századunk. Valóban
különös is lenne, ha a udomány, míg öld és enge minden nö ényé előku a ja, mellőzné
az embe i lélek i ágai ; míg hangyaszo galommal esik a ö én dolgok u án, csekélylené a
mi az elmékben men éghez; agy, közelebb jő e á gyunkhoz, míg nyel észe ben éj-napi
gondjai áldozza a szó es ének, sajnálná igyelmé a szó úl, midőn há moniás kapcsola ban
nyila kozik, min é zés agy kedély, min képzele agy épen é elem. Van há jogcíme a
udománynak oglalkozni a népköl észe el magá a is: csupán azé , mi el i egy ilág áll
elő e, melye isme nie kell, annál inkább, me nem külső, hanem benső, nem a hol agy
é zéke len e mésze nyil ánulása, hanem az élő szellem okozo munkásságának e edmé-
nye, – oly é egze , a mi nem hulláikból s héjaikból a pa ány-álla ok, hanem é zéseikből,
gondola aikból halmoz ak egymás a a különböző embe i nemzedékek. ha pedig a népköl-
észe anulmányá min segéd udomány esszük: ez a bölcselemnek embe - és ajisme e ;
a his ó iának á cső, ho a pusz a szeme nem ha ; a hi ege annak dús e ű o ás; ada á a
nyel - s égiség udománynak; de ki ál a köl észe nek és szép annak annyi a szükséges
indulópon , hogy má kölcsey í éle e sze in is, ki pó izléssel ugyan nem ádolha unk: „a
alódi nemze i poézis e ede i szik ájá a köznépi dalokban kell nyomozni.” Ennyi udomá-
nyos é dek kielégí ésé e e célba a kis aludy- á saság, midőn néhány é el ezelő a nép-
dalok és mondák gyűj ésé megindí o a; s ezen é dekeknek szolgál, ha egy ész ől a gyűj és
ezen úl is buzgóan oly a ja, ki e jesz e az élő szájhagyomány minden ágai a: más ész ől
alkalma nyúj és eszközli, hogy a gyűj és e edménye ko onkin anulságosan összeállí assék,
agy ál alában a népköl észe , s ennek iszonya a műköl éshez, szép ani izsgála nak e es-
sék alá. ily szempon ból indul a ki, nem él em a . Tá saság igyelmé csekély agy kö én
alúl eső dologgal á asz ani, ha ej ege ésem á gyául ezú al a népdal eszem, nem a min
magánál a népnél, hanem í óinknál idő ől-idő e jelen kezik; egysze smind nyomozni
kisé em, mennyi e használ a el a „köznépi daloka ” az i odalom, hogy ezek alapján, köl-
cseykén , „ alódi nemze i poésis ” – különösen nemze i műdal , hozzon lé e.
Alkalom e e az í óknak soha sem hiányzo . A nép, mely dalol ma, dalol századok elő
is. Az i odalom ö éne gondosan eljegyzi a nyomoka : misze in a magya dal ég elenyé-
sze századokban is egy e hangzik ala. s ö űl, ha meg alálja, hogy a nagy hún ki ály á-
yolos szűzek dallal üd özlö ék, hogy asz alánál ha ci ének zendűl , hogy á pád s a ezé ek
ko ában, alamin később is a ki ályok ala , el- elhallik a népi ének a his ó ia csa nokában.
meg agadja különösen, az alsó néposz ály ille őleg, ama öljegyzés , mely sz. gellé éle -
ajzában elő o dúl, misze in egy asszony, kézi malomhaj ás közben, magya dallal űz e
unalmá . nem kicsinylem e eljegyzések é demé , ajha öbb olna s eme daloknak ne csu-
pán hí e, hanem szö egéből is ju o olna ánk alami: de iszon az alálnám különösnek,
82
ha ellenkező jegyez ek olna el k ónikáink; ha le olna ko , melyben a magya népköl é-
sze megszűn zengeni. A kis aludy-Tá saság gyüj eményében bizonyá a öbb oly dal og-
lal a ik, mely századok ó a él a magya nép ajkán. soknak égisége szembeö lő, észin ó
di a ú szabása, észin ö énelmi ona kozások ál al. De leg öbbnek ko á biz osan nem
lehe megha á ozni; s különösen a sze elmi dalok a nem ud az embe ada ilag bizonyí ani
csak pá százados égisége sem, miu án nem ol , ki öljegyezze. Annál og a ked es
el ödözés, a mi ezennel megemlí eni mél ónak a ok. A kolozs á i e . őiskola köny á-
ában egy 1671-ben kézzel összeí e sgyűj emény an s ennek egyik lapján e dalocska:
nem szok am, nem szok am
kali kában lakni,
De szok am, de szok am
mezőben legelni.
nem szok am, nem szok am
Vén asszonyhoz já ni
De szok am, de szok am
szép asszony csókolni.
Íme a magya népdal ké száz esz endő elő ! olyan iss, min ha ma e me olna; az ol a-
sónak szin e ked e jő eldalolni, me lej ése, dallama, egészen mai, s o mája ép oly eljes,
min mos ani népdalainké. – meg ol há a népdal mindig a népnél; me ha ké század ó a
lényege így nem ál ozo : bizonyosan még néhány századdal öljebb is mehe nénk, s a nép-
dal lényegben hasonlónak alálnók. ső minél eljebb megyünk a ö éne ben, legalább a
honsze ző ha cokig, annál öbb okunk an öl enni, hogy e neme a köl észe nek mind á -
gyai a gazdagabb, mind o mái a ál oza osb ol . hogy a ö éne i ének ama dicső hajdan-
ko ban nem lehe e szá az ények li ániája, e ől más alkalommal elmond am éleménye-
me .* hogy a népdal is azon időben á gyai a néz e dúsabb, öbb éle ol , a dolog e mésze-
e hozza magá al. A nép, az á pád ezé ek, első ki ályok népe szabad nemze ala, csak
ke esen és ap ánkin sülyed ek szolgaságba: de még így is, a mozgalmas nemze i, hadi éle
egyes házbeli ki ályaink ala , később a hajdú ilág, a ku uc-labanc illongás, mely nemcsak
szeme elő oly a népnek, hanem benne mozgo , benne lélekze , hozzákö ö e eményei ,
ágyai , sze encséjé : bizonnyal nem csupán oly dalok nemzője ol , melyek á gya a pász o-
i agy öldmű es éle kö én elűl csak holmi zsi ány kalandokhoz bí olna emelkedni.
Az sem kell elednünk, hogy midőn ama égiebb ko ban népdal o og szóban, semmi ok
egyedül a köznép e szo í kozni. A ha cias, agyonos nemesség, az í ás uda lan pa asz u ak
nem alának még ki ejlőd e annyi a az e ede i nai állapo ból, hogy közö ök egyéb dal,
min a népies, kelendő lehe e olna. Egy elől néhány í ás udó, elszige el , i odalmi
kisé le ekkel; más elől a nemze egésze, e ő eljes nai állapo ban, szabad ég ala , a cselek-
és mezején: ím ez a magya ság képe jó o mán a mohácsi észig, ső némi módosí ással még
azu án is. A mi az iskolán kí ül, agy ha e szik, alúl zeng, az mind népies: de ez u óbbi
ki e jed az án az egész e: bizony az ily népdal, á gyaiban sem ol oly szűkkö ű, min a mai.
Fo mái ál oza osságá pedig má maga a á gy sok élesége öl é elezi. Az elbeszélő köl e-
mény máskép mozog, min a dal. s a ha ci dal, az induló, a győzelmi ének szin én máskép,
min a sze elmes. Csak egy pillan ás a ánylag égi dalaink a meggyőz e ől. míg alig an
* szépi odalmi Figyelő. 1860. 1–3. sz.
83
hy hmus a mai népdalban, melye pá századdal előbb má öl ne alálnánk: iszon öbb
o ma jön elő a égiségben, melyek hy hmusa nem zeng má nekünk. Tinódi nagy álasz-
ékú dallamai, bá mennyi e ede isége együnk is el sze zőjük ől, népá iákban kelle ,
hogy gyöke ezzenek. s azon néhány melódia is, mely úgy lehe ii. Józse nél nem égibb
ko ból ma ad ánk, anúsí ja, hogy hangmene és hy hmus mennyi e különböző és
ál oza osb ol csak a múl század égén is, min napjainkban. E dallamoknak ké ségkí ül
meg elel a dal szö ege, s a o mák oly sok éleségé öl ö e magá a, mely a mai, ö -ha alap-
é el e szállí ha ó népdal- o mák ól igen előnyösen különbözö .
Tá gy és o ma ehá , mennyiben ez u óbbi a külső e ona kozik, minden alószínüség
sze in nagyon ál oza os ol a égi népdalban. Az a ké dés, ajon a bel o ma alkalmas
ol -e a a, hogy az í o köl észe nek a magya műdal meg e em ésében csi ául, alapul, in-
duló pon ul szolgáljon. E e néz e elegendő ál alában a népköl észe e e nünk egy pillan-
ás a min az nálunk s mindenü e ke ek öldön nyila kozik. Tud a an, hogy a nép sehol
sem anulja o mái ; a min a köl emény eszméje meg ogan : ele e em egysze smind a
benső o ma egész eljességében. Bizonyí ja ez mind az elbeszélő mind a lan os nemben
köl eményeik alp aese sége mindenü , hol ilyesek alál a nak. E ekin e ben a népek,
nyel - és égaljkülönbség nélkül, nagy solida i ás mu a nak el: bizonyság, hogy e o maé -
zék nem egy agy más nép aj, hanem az összes embe iség ulajdona. A néme ős eposz, a
cseh k álud a i kézi a , a sze b kisebb elbeszélések, az éjszaki ballada és spanyol ománc,
nálunk „szilágyi és hajmási” kalandja, meg a soka emlege e egy pá balladás köl emény,
oly benső eljessége mu a nak az elbeszélés ille ő ajaiban, melylyel a műköl és csak e se-
nyezhe , de sehol még úl nem halad a. nincs különbség a ly ában sem. nagyon meg ogha-
om, ha egy oly köl ő is, ki a magya dal , épen a benső idom ekin e ében, oly magas a
emel e, min Pe ő i, mikép öbbszö hallám nyila kozni, nagy ész od’ado olna köl emé-
nyeiből, csak hogy e ede i népdalaink szebbjeinek ő lehe ne a sze zője. Valóban igasz aló,
hogy az igazi, gyöke es, o ganicus köl észe i án i ösz ön nincs szo í a, sehol, semmi idő-
ben, egy-ké ki áló egyéniség e, hanem az összes nép ömegében an le é e ö ök alapúl,
mellyel – min öld-anyjá al a hi ege ó iása, – csak é in keznie kell a nemze i műköl ésnek,
hogy mindannyiszo megi jod a, megújul a, gazdag e őben s egysze ű szépségben emel-
kedjék, lehány a magá ól a icamlo izlés, omlo ko , mes e kél ilág íze lenségei .
De a anul ak köl észe e elein én (s nálunk bizony jó da abig) ke éssé ala még anul
a a, hogy ön uda al a néppoésis egye alapul; agy sokkal anul abbnak é ze e magá ,
hogy sem előkelő meg e éssel ne ekin sen azon köl emények e, melyek a nép nagy ömegé-
ben di a oz ak. nem óha a ugyan, hogy i -o egy népies hang á ne zendűljön magasb
igényű sze zeményeibe; de az csak olyan ol , min midőn alaki mű el beszéde negélyez
s pó ias szólamoka egyí belé, me megszok a és nem udja magá másképen ki ejezni.
Te mésze es dolog, hogy az ily együle inkább éle len, min ön uda os, inkább kénysze ű,
min szán szándékos, inkább a nyel e, külső e, észle ek e, min a szellem e, benső e,
egész e ona kozó. Ez ön uda lan népiesség lengi ál al égibb í o köl észe ünke , a nélkül,
hogy aká elbeszélésben, mely á ad min a iz, aká ly ában, mely gyé ebben űnik elő, a
néppoésis lényegének s benső o májának alami ha ásá ennők ész e az í ás udók sze zemé-
nyein. Ez ön uda lan népiesség, egysze smind nai udósság ko a kezdődik leg égibb í o
emlékeinken; majd a népi hang mindinkább ogy án, a udós szineze e ősböd én, Tinódin,
Balassán, z ínyin, gyöngyösin ke esz ül nyomozha ó egész Amadeig. innen kezd e a
XViii. század olyamában némi ön uda os ö ek és nyomai aláljuk a magya magasb dal
meg e em ésé e, mely ö ek és agy önkényű álasz ással, agy alán inkább kénysze űség-
84
ből a népdal eszi alapúl: és ez a nemze i műdal lé ejö ésének megindul , de élbe szakad
olyama. Félbeszakí ja ez a múl század ége elé az idegen dal mű o máinak megked elése,
melyek melle , agy inkább ala , a népdal is alál mí elők e, min gen e, de elein e csupán
já szi lee eszkedéssel az í ók észé ől a néphez, később oly szándékkal, hogy a népdal az
idegen műdalhoz közelebb emeljék, pallé ozzák, nemesí sék. Vég e Pe ő i el egy új ö ek és
indúl meg: a magya nemze i dal a népdal alapján ej eni o ább, elhasználni a csí á ,
melyből a nemze i műpoésis leg e mésze esebben haj ha ja i ágai . E sze in izsgála om a
magya dal i odalmi ö éne ében négy mozzana o különböz e meg: 1. az ön uda lan né-
piesség ko á ; 2. a nemze i dal megindul ejlődésé ; 3. a népdal, min gen e, i odalmi mű-
elésé ; 4. a nemze i műdalnak a népdal alapján ki ej ésé e i ányzo ö ek éseke .
1. Az önTuDATlAn néPiEsség ko A
köl ői i odalmunk első századaiból ál alában ke és ly ai, még ke esebb oly e seze ma ad
ánk, mely ha á ozo an a dalhoz, a ilági dalhoz lenne számí ha ó. A leg égibb e ses em-
lékek ől, melyek a XV. agy épen XiV. században ihe ők issza, le a XVii. század
enyész éig, a mi lan os nembeli köl emény elmu a i odalmunk, annak e emes észe egy-
házi, agy legalább allásos. maga Balassa, imai, Beniczki sem mondha ók a dal mű elő-
inek mai é elemben. ö idebb ilági e seik a leí ó agy ankö ben o ognak, s ha olyko a
lelkesebb Balassa ly áig he űl is, az a mi lan ja zeng, csak széles é elemben ehe ő dalnak,
de nem lá szik, hogy különösebben a dal bel o mája u án ö ekednék. énekelni ugyan lehe-
e , alószínű is, hogy bizonyos „ad no am” lebege sze zőjük elő ; de akko énekel ek sok
minden ; az egyházban hosszú dogmai ej ege és agy bibliai ö éne e , a lakomáknál Ti-
nódi- éle his ó iáka , a nélkül, hogy amazok bensőkép az ének, ez u óbbiak a ballada agy
kisebb eposz o mái a igény a o ak olna. ily módon Balassa e sei is öl ehe ék a zenei
külső , bá hiányzo bennök a dalsze űség, mely e nem csupán az ki án a ik, hogy a szö eg
so a meg eleljen a zeneinek. Több azokban a leí ó elem, észle ezés, hosszabb a lélekze ,
csekélyebb az összpon osí ás, hogy sem a dal meg ű he né; s az egyéni so sá a, specialis
kö ülmények e ona kozó helyek nem engedik é zelmei amaz ál alánosság a emelkedni,
mely a dal a sokaság ajkán meghonosí ja. E sze in bá an elmondha juk, hogy a dal, min
köl ői o ma nem lé eze i odalmunkban – agy legalább e lé ezés nyomai elég számú pél-
dányban ki nem mu a ha ók – egészen a XVii. század hanya lásáig; akko is nem a saj óban,
hanem egyes é ző szí ek kicsiny kö e szán és kézi a i homály a ká hoz a o é in kezései-
ben aláljuk a dal , mely sajá o mája u án ö ekszik. Az i jabb Balassa Bálin , zichy Pé e ,
kazinczy And ás lesznek i az ú ö ők, agy az isme e es kezdeményezők elő u á i Ama-
dénak. A mi, elő ük, ilynemű kisé le hozzánk elju o , az oly szó ányos, agy bizony a-
lan, hogy ezek e ke ese épí he ünk. mindazonál al megkisé em néhány onással ázolni
az , mi ön uda lan népiesség-nek mondo am ez időszak köl észe ében, s u ólag ecse elni –
me a á gy egésze oppan e jedelmű – az e ede i népdal ha ásá az i odalom a.
E ha ás legelébb is kül o mákban nyila kozik. A magya anúl e selő, aka ja agy nem,
csak úgy ud némi zöngés adni so ainak, ha a népköl észe hy hmusá a ámaszkodik.
éles agol ság jellemzi a hy hmus , meg elelő a magya zene és ánc lej elmének: ha á-
ozo an külön áló me sze ekkel, so okkal, e sszakaszokkal. Ezek mindenike nem halad-
ányos, o ább onódó, kapcsola os, bezá a lan, min például a néme zenében, áncban és
e selésben, hol a ég egysze smind kezde e a kö e kezőnek, – hanem minden ag némi
85
egésze képező, kisebb-nagyobb mé ékben be égze , bezá uló és a kö e kező aghoz csak
lazán kö ö . nagy ly ai mozgalom, lehe ne mondani: omboló hy hmus an benne; de nem
alkalmas hosszabb űzés e; elbeszélő köl eményhez nem annyi a illő. A lengedező lábú
ü em ( ac us) má maga egy kis ke ek egész benne; a so me sze gyak an, a so öbbnyi e,
nehéz mé ékkel ü i á, min egy sa okkal dobog a agy bokáz a, a hy hmus egyes agjai ;
s a e sszak majd egy hosszabb, nehezebb so al, min egy ko lá al, zá ódik be, majd hegybe
u össze, min a py amis. E sajá ságai a magya hy hmusnak nem csak népdalokban, ha-
nem má azon p imi i e seze ekben is élesen mu a koznak, melyeke a já szó gye mekek,
ánc melle , mondanak, s melyekben a dallam alig öbb éneklő sza alásnál, de annál e ő-
sebb a ánc hy hmus. Ez i án i é zéke, úgy szól a, ele szüle ik a magya gye mekkel; szá-
zadok ó a száll egyik zsenge i adék ól a másik a, min ez a „lengyel lászló” kezde ű dal,
melynek lej elme ugyanaz, a mi jelenleg a öbbi hasonló áncdaloké, minden ké ségen kí ül
bizonyí ja. E gye mekdalokban mindazon elem meg an má , melyből a népdal igen ál o-
za os o mái ki ejlődnek s a gye mek oly ogékony e o mák i án , hogy lelkében zöngnek
azok, minden anulás nélkül. Egy so á , agy szakaszá a népdalnak oly hanglej éssel og
elsza alni, melyből ki e szik, hogy a o ma, ön uda lanul is, má él lelkében; míg, ha egy
idegen e sso adunk szájába, sza alása ogja mu a ni, hogy nem é zi annak hy hmusá .
Valóban, ha semmi egyéb nem, ez is eléggé bizonyí ná, hogy a magya dal o mák a népnél
nem kölcsön e , el anul , idegen alakok, hanem lelkének oly p imi i , sajá os, bá meg ej -
he len nyila kozásai, min maga a nyel . A min keble és ajka megnyílik a dalnak, ő csupán
e o mák, e hy hmus sze in képes dalolni, alamin lába csak e ak us a lendűl, ha lej eni
aka . nincs há semmi szükség bizonyí ga ni, hogy a magya népdal o mái e ede iek, a
nemze geniusának sajá jai: elada om csupán az, hogy e o mák ha ásá amaz időszakbeli
í o köl észe ünk e kimu assam.
A XiV–XVii. század összes í o köl észe e – némely igen gyé kisé le eke leszámí a
– a magya népdal hy hmusá ogad a el e sei alko ásában. A leg égibb köl ői emlékek ől
og a, leopold ko áig a magya e selés ömege a o máknak egy oly önálló, eljes, sze e-
ze es endsze é mu a ja, mely azonos a népdal o máinak endsze é el, agy inkább a ke ő
együ eszi a endsze . Tisz án áll ez elő em a legkisebb észle ekig, s bá an kimondha-
om, hogy ezen időszak köl elme, nem ugyan ön uda os mű észe el, de minden ese e azon
kény elenségből, hogy magya ül csak így é ez e e snek a e se , egyenesen a nép e á-
maszkodik.
lehe , hogy egyes í ók, e népi alapon, új össze é elek, so - és szakaszbeli módosí ások
ál al o ább ej e ék a e salko ás mes e ségé ; de minden e éle újí ás a endsze be illőleg
ö én .
hogy ez alamennyi e el ogha ó á egyem, szükség e endsze ázla á é in enem u ó-
lag.
A magya dalso ö zse oly me sze ekből (caesu a) áll, melyeke alap-me sze ekül ehe-
ünk, s melyekhez gyak an pó ló me sze ek já ulnak.
Ez alapme sze ek négy, ö , ha szó ag a e jednek, és agy hasonlókkal, agy különbö-
zőkkel é e össze, képezik a so .
ké négyesnek össze é eléből lesz ama nyolc agú so , mely népdalainkban legközönsé-
gesb:
„káka ö in | köl a uca.”

86
ké ö ös amaz adonisi lej ésű so adja, mely népdalainkban ma má i kább, de nem példá lan:
„A any ezüs é | ci a uháé ”
ső a gye mekdalban is elő o dul:
„kis kacsa ü dik | eke e óba”
s így népies ol a ké ség elen. ké ha osból lesz, a mi közönségesen alexand in so nak ne e-
zünk, de a mely azé ko án sem idegen, ső épen úgy issza ihe ő a gye mekdanáig agy a
népköl és legelemibb o mái a, min az előbbiek.
E há om alap-össze é el mindeniké el aláljuk égi köl észe ünkben, noha egyes í ók
bágyad hy hmusé zéke, agy csekély kézügye ( echnikája) mia olyko ökéle lenül. né-
gyes alapon leng a Pannónia meg é elé á gyazó, min egy XiV. századbeli his ó iás ének:
Emlékezzünk | égiek ől,
Az szi yából | kijö ek ől,
alamin öbb emléke is a mohácsi ész elő i ko nak; ö ös alap- hy hmus onúl á a sz.
lászló a és má yás halálá a í köl eményeken (XV. század):
Te elepedél | Biha Vá adon
Az á osnak lől | édes ó alma…
néhai aló | jó má yás ki ály…
nagy dicsé e ű | akko on alál,
Ellenségednek | ellene állal:
a ha os alapme sze – közönségesen alexand in – pedig má Apá hi Fe enc Feddő ének-ében
(XV. sz.) eljesen ki ejlőd e áll elő ünk:
Félelmes szi űnek | engem álli á ok,
égi jó ba á im | kik nekem alá ok –
s a XVi-ik században egysze e oly ömegesen jelen kezik, hogy annak égiebb di a á is
nem lehe öl nem ennünk, habá előbbi példány gyé en mu a ha unk. E sze in a há om
alap- o ma meg ol elei ől og a i odalmunkban, s azokból újabb össze é el, s pó ló me sze-
ek segélye ál al a e sso ok nagy ál oza osságá lá juk ejleni, de mindig endsze esen és a
nép o máinak meg elelőleg.
é dekes olna, e há om alap-me sze ből kiindul a, észle esen el űn e ni, mi éle módo-
sulások jönnek lé e a népdalban és ezzel összhangzólag má a égi köl észe ben is. Így a
négyesből, ö idebb pó me sze ekkel, szá mazik egy dalso (4+3+4+2)
Ve mem ugyan | elég an | de kenye em | nincsen.
87
ki hinné, hogy e p o án dal lej elme má el alálha ó egy, állí ólag a XV-ik századnál nem
újabb allásos énekben? Pedig úgy an. A kegyes a yák, ama égi ko ban, midőn hí eik
épüle é e egyházi éneke alko nak, egy ész ugyan a la in szö eg so ai e őlködnek issza-
adni ese len o ma-kisé le eikkel, de olyko a népdal hy hmusa esz e ő aj ok; s a kö e -
kezőben nem lehe a ön ebb idéze dalso mozamá a nem isme nünk:
Téged onnan | ki e e | ez gya ló i | lágba
Ez si almunk ölgyébe, ő nagy ha agjába
Te nagy bűnös ol odé , ba omhoz hasonla,
hogy bűnöd megesme néd az nyomo úságba.
ha a ön ebbi dalso közelebbi módosi ásá esszük (4+4+4+2):
én is enem | mi csináljak | miko semmim | sincsen,
egész köl emény idézhe ünk, szin én allásos , a XVi. századból, mely hasonló ízeken pe-
eg:
ö ene es | ez ilágnak | mos an minden | dolga,
Csudála os nagy aksága, hálá alansága,
nem og aj a az is ennek semmi igazsága,
sem ha agja, sem csapása, sem i galmassága.
ha a legisme ebb népdali so ekin jük (4+4+3):
De es a ű | édes lo am | ne egyél.
Föl elé megy | bo ban a gyöngy | jól eszi.
Tinódi és ko á sai egész nagy his ó iás énekeke í nak e o mában, noha nem igen lá ják
szükségesnek bajlódni a caesu ákkal. hanem minden önkin szemébe ö lik a igyelmes izs-
gálónak; én inkább a a szo i kozom, hogy el űn essem, mikén illenek a endsze be né-
mely égi o mák, a melyek népdalainkban ma má nem di a osak, de melyeke azon ko í ói
szél i e használnak.
Te mésze e a magya hy hmusnak, min önnebb is é in ém, minden so ha á ozo an
bezá ni, megállí ani min egy. Eszközli ez majd egy nehezebb lábbal, majd egy oly me sze -
el, mely az előbbieknél hosszabb, öbb szó agból áll. Így, ha ké négyes össze esz, hajlandó
egy ö össel zá ni be, például e so ban (4+4+5):
Az gondolod | édes ózsám | hogy e megcsal ál (Népdal.)
im kopo sód | aj ajánál | áll hí sze e őd (Ányos.)
olyan ü ge | min az ü ge | a nyí i dáma (Népdal.)
E so alka igen égi, má a Házasok éneké-ben (XVi. sz.) ez lej :
88
sokszo ké em | én az is en | nagy szi em sze in ,
hogy mu a na | nekem á sa | e ilág sze in –
szin én egy XVi. századbeli allásos énekben:
Emlékezzél | mi ö énék | u am mi aj unk…
ö ökségünk, édes hazánk más a o dula,
Az mi házunk és jószágunk idegen e szálla,
Ügyünk ju a jaj! minekünk nagy á aság a,
me is ennek nem aka ánk é ni u á a.
A mi i a négyesekkel ö énik, ugyanaz lá juk égi köl észe ünkben az ö ös és ha os so okkal
ö énni. Az ö öshöz eggyel öbb, ehá ha agú pó lék já úl, és lesz belőle azon o ma,
melyen öbbi köz a Szilágyi és Hajmási éneke i a o :
Egy szép dolog ól | én emlékezném | ha meghallga ná ok.
Az kinek másá | nyil án jól udom | i nem hallo á ok.
Így egy emplomi énekben is, mely szin én a XVi. század a ú al:
ö ül mi szí ünk | miko ez halljuk | a emplomba mégyünk.
hasonló eljá ással szá mazik a ha osból ama hosszú so , mely Balassánál és kö e őinél, há-
om ö id e an elszagga a – midőn a ké ha os me sze e, ha madikul egy hé agú, ehá
pá a lan kö e kezik:
Vi ézek, mi lehe | E széles öld ele | szebb dolog a égeknél;
holo kikele ko | A sok szép madá szól | mellyel embe ugyan él;
mező jó illa o | az ég szép ha ma o | ád mely ked es mindennél;
c
sakhogy ez má a so me sze ein meg an ímel e, s az egy hosszú so há om ö idbe sza-
kad.
ha e oldo so oka összeállí juk, lehe e len, hogy szemünkbe ne űnjék, hogy a so kép-
zés ugyanazon endsze ö ényei ala oly.
Négyesből (4+4+5):
sokszo ké em | én az is en | nagy szi em sze in .
Ö ösből (5+5+6):
Egy szép dolog ól | én emlékezném | ha meghallga ná ok.
Ha osból (6+6+7):
Vi ézek mi lehe | e széles öld ele | szebb dolog a égeknél.
89
mihez még az eszem, hogy alamin há om négyesből képződik ilyen so (4+4+4):
Ama ehé | nyá ák ala | a pa elé,
nekem is ol | szép sze e őm | néha napján –
úgy Balassa és iskolája a ha osból is képez, ily módon (6+6+6):
ke eke o gásá | o gandó já ásá | lá om sze encsének;
de ö ös alapon ily há maz a ás nem alál am.
és ily módon lehe ne egyenkin kimu a ni, hogyan illenek a endsze be mindazon o -
mái a égiségnek, melyeke a mai népdalban nem alál án, idegennek élne az embe .
De bá így, mondha ni, összes köl ői i odalmunk el e e, min egy ön uda lanul, agy
hy hmikai kénysze űségből a népdal e salakjai , semmi ől sem ol á olabb, min hogy
aká elbeszélésben a népi composi ió eljessége u án ö ekedjék, aká ly ában ellesse a dal
benső o májá s agy népiesen u ánozza, agy, a mi sokkal on osabb le olna köl észe ünk
ejlődésé e, sajá nemze i dal e em sen, mely amabból emelkedjék ki. Elégnek a á, ha
sze zeményei külsőképen bele é nek az akko iban kelendő dal o mákba, s ha mi ezen kí ül
bennök népiesnek mondha ni, az a nyel , mely i odalmilag nem ejlődö ol még annyi a,
hogy ellehessen némely ős-gyöke es népi szólamok nélkül. Fo ma és nyel csakúgy jö ,
inkább ön uda lan, min készaka a, inkább kény elenségből, min álasz ással. E ke őn
úl mindenki azon ol , hogy é ényesí se a mi benne lakik, úgy a min is en udnia ad a,
isme e ei , udománybeli já asságá , szó al í jon, a hogy legjobban elik őle, kiki az isme-
e ek azon ha á ai köz , a meddig udáskö e e jed ala. Egy ily köl őcsopo nem mondha-
ó népiesnek, sem a XVi-ik században, sem elébb agy u óbb; me se a a nem elég nai ,
hogy köz e len a nép es éből aló es nek, é éből aló é nek mondassék, se annyi a nem
mű ész (s ko ában ez e mésze es), hogy ön uda al a népköl és szín onalá a egye magá .
mindké ese ben á hoz a olna i odalmunkba a népi o mák benső eljességé , míg így csak
külhéjá adja a e sidomokban, s a composi ió majd semmi nyomá nem mu a ja a néppel
aló é in kezésnek. me eljes meggyőződésem, hogy ha a népnek ol ak mondái, ö éne-
i á gyú köl eményei, azok nem Tinódi módjá kö e ék az elbeszélésben, alamin az is,
hogy a népdal sohasem ke ésbbé ol dalsze ű, min jelenleg. mind ebből semmi sem ha o
el az i odalomban, különösen a dal, úgy szól a, isme e len e ko szak köl ői elő , legalább a
ánk ju o sze zeményekben; a mi egy-ké közelí ő nyomo isme ek, az ezennel ö iden
megé in em.
leg on osabb i amaz „asszony eddő” gúnydal (XVi. század), mely Toldy kéziköny é-
ből isme e es. A dalon e ain onúl égig, ez adja hy hmusi egységé az egésznek. nem
udom, e e-e má alaki elő em azon ész e é el , hogy a e ain a magya népnél legin-
kább dé aj, csípős, gúnyos, agy ál alában széles jóked ű dalokban o dúl elő, s ennyiben
összejá szik például a anciák íg chansonjá al. népdal-gyűj eményünk bizonyí ja, hogy
gúnyos, szeszélyes dalaink oly e ede i módon alkalmazzák a e ain , hogy a hy hmus ezen
já éká nem lehe kölcsön e nek a anunk. nem pusz án a égso me e ismé lése az –
noha ilyen is an – hanem egy az egésze á ha ó, és minden e sszakban ál ozó já ék, mely-
nek o májá minden egyes ese ben a á gy és hangula adja. mél ó, hogy ki ál íg és gú-
nyos ly ánk anulmányozza e népdaloka . E e aines, dé aj modo ban já szik, s a gúnydal
o májá eljesen é ez e i má a önemlí e „Adho a io mulie um” – bizonyí án, hogy ez
96
ko unk a ly áé, mondják sokan: mi haszna esz ege ni a szó ; mi haszna olyam ellen
úszni; ellenkezésbe enni magunka a ko ízlésé el, az u alkodó hangula al, a köl ő hajla-
mok egye emes á já al? E sze ep a agikai egyéné, ki, ha a bukás nem nagysze ű küzdelem
előz e meg, könnyen komikussá lehe . – Elisme em, hogy sok igaz an ez állí ásban.
A nyomás, a zakla o ság, a meghasonlás, mely poli ikai ázkódásink u án eu ópasze e e ő
e a kedélyeken, midőn nem ala hi , nem emény, nem bizalom, – midőn besüpped lá-
bunk ala a öld, s biz os i ány helye az asz al ánc szédelgéseiben ke es ünk enyhüle e : ily
ko , mondom, nem lehe e a jó a aló, a higgad , a ki a ó alko ás ko a. midőn a külső éle
megszűn , el oj a o : a lélek ön belsejébe o dí á szemei ; nem lé én a családi, az egyéni
lé en kí ül semmi, ide pon osul össze minden éle meleg, a köl észe nek sem ala egyéb
menedéke, min a bel ilág, az egyén, leg ölebb a család: ehá a ly a. mind ez , á alánosságban
elisme em; a nélkül még is, hogy csupán innen szá maz a nám köl észe i egyoldalúságun-
ka . me a mi ly ánkon e szomo ú íz é ala , ke és ki é ellel, épen nem lá szik a ko bé-
lyege, hanemha agadólag, azaz, hogy ellapul a nyomás ala ; a kedélyek meghasonlása nem
hoz a be köl észe ünkbe az engesz elő humo ; s midőn ég e a hosszú ájdalom egy közös
eményben kezde ölengedni, ly ánk az idő jelenségei csak min külső cicomá , sallango ,
min a ha ás szembeszökő ( appan ) eszközei e e magá a; de nem ala képes azokkal
bensőleg egybeol adni. másban is kell ehá , min á sadalmi zilál iszonyainkban, e csak-
nem kizá ó ly ai hajlam oká ke esnünk.
Bá mi mondjon a bölcselő k i ika, mely minden i odalmi ünemény egy ál alános
ok ő e hajlandó issza eze ni; alamely u alkodó i ány mindig és egyedűl a poli ikai agy
á sadalmi helyze ből magya áz; így a mos ani csaknem ki ekesz ő ly aiságo a alis meg-
nyug ással ogadja, min ama helyze egyedül lehe séges e edményé : az i odalom- ö éne
lapozója kény elen meg allani, hogy a ko kö e elései melle , néha azok dacá a is, a ényes
süke a lángész süke e az, mely da ab idő e megszabja a köl észe i ányá . igaz, hogy ég-
elemzésben a lángész megin ko ának szülö je, de, épen me genie, i kán olya a ója is
egysze smind: ső nem egysze annyi a meghasonlik azzal, hogy csak a jő ő hozza meg neki
az elisme és . ha má mos az lá juk, hogy a lángész ál al mu a o i ány még akko is o-
ább a , midőn a á sadalmi iszonyok, az eszmék, a kedélyek lényeges ál ozáson men ek
á : lehe -e ez egyedűl a ko jellemének, s nem inkább a genie ha ásának ulajdoní ni? Vagy
ha még az is apasz aljuk, hogy a genie századok múl a ámad öl min egy halo jaiból, s
a ázs kö ébe onja az i odalom nagy észé : az is az idő ha almának udjuk-e be?
macphe son kiad a múl században némi sajá ságos köl eményeke , má aká igazi aká ál
ossián : s ím egy egész ossián-i odalom áll elő. Vajjon e köl emények azé ál ak-e ko sze-
űekké, me a XViii. és iii. század szelleme köz alami nagy okonság lé eze ? nemde
inkább a genie gyako ol a a ázsá ? Az a ko , mely az élő shakespea e sze e e, becsül e,
él ezni ud a, s az a későbbi, mely hosszú eledség u án új a ölisme e, csudál a, mes e ül
allá, mondha ó-e azonosnak? Több példá is lehe ne elhozni, de az i odalmak ö éne é-
ben já as ol asó a bizom megí élni, ha nincs-e igazam, midőn a a néz e, hogy az i odalom
és különösen a köl észe egy agy más i ányba eked, legalább is annyi ulajdoní ok a ényes
példának, a nagy sike nek, a lángelme a ázsának, min azon be olyásnak, melye a poli ikai
és á sadalmi helyze gyako ol a kedélyek e.
innen má jelen úlnyomó ly ai hangula unka nagy észben Pe ő i agyogó sike éből
kell szá maz a nunk, ki , ud a nem ud a, aka a nem aka a, mindenki u ánoz. nem
amaz olcsó, p imi i u ánzás é em, midőn a zsenge múzsa csupa eminiscen iákból áplál-
kozik, mégis büszke á, hogy ő e ede i: az u ánzásnak e neme bizonyos éle ko ban meg ol

97
és meglesz mindig; épenúgy, min a nádpa ipa és aka d. hanem é em a jobb elmék azon
el ogul ságá , midőn nem udnak menekülni egy bűbájos kö ből, midőn a lángelme u alko-
dó ha ása ala egyediségöke nem képesek ki ej eni, é ény e hozni, agy csak hiányosan;
midőn azok, kik alán más iszonyok köz önálló csillagok leende ek, mos a komé a
hala ány úszályábán olynak szé . ne ne ezzük ez iskolának. köl észe ben iskolá nem a
lángész, hanem azon kö ülbelül egy o ma nagyságú ehe ségek alko nak, melyek közől egy
sem oly ündöklő, hogy a öbbinek ényé magába nyelje, egy sem oly e ő len, hogy sajá
jellemé el esz e, pusz án u ánzónak monda hassék. A lángész egyedűl áll, neki iskolája
nincs; ki ele egy i ányban indúl, agy eljül kell haladnia ő , agy mögö e nyom nélküli
homályban eszni el. homé mű ei ö ök idő e szólnak: a cyclikusoka né ből ha isme jük.
Vagy kisebb és közelebb eső példáka hoz a el: z ínyi-iskola nem ol nálunk, de igen
gyöngyösi; ol Bessenyei- ( ancia), nem ol Csokonai-iskola. u ánzója ennek annyi, min
a űszál: hánynak isme jük ma csak ne é is? épen úgy, midőn him y lan ja megzendűl ,
minden boko , minden ölgy ká pá ok ól Ad iáig isszhangoz a éneké ; nincs pá é e, hogy
e isszhang u olsó gyenge hulláma elenyésze : s az ol asó má az sem udja, ki e célzo am.
hol egy né , egy köl ői indi iduum azon száz meg száz him yből, azon egedúdolókból, kik
o ább egy öl őnél os omol ák a magya helikon lábjá ? és i hiába mondanók, hogy Pe-
ő i nagyobb, e ede ibb szellem, min a elhozo jeleseink. Annál ké esebb nyomán a süke .
agyogása annál inkább homályba dön i, kik sugá kö ébe esnek. – nem a a kell há ö e-
kednünk, hogyan legyünk hasonlók őhozzá, ső inkább a a, hogyan meneküljünk azon
szellemi alá endel ségből, mely ön uda lan is az ő magikai kö ébe on. Új ú aka kell ö -
nünk, hol szabadabban ki ej hessük egyedi ehe ségünke . Ez ö énik, ha mind a ly ában
az ö é ől különböző i ányoka álasz unk, mind a köl észe egyéb ajai anulmány á gyá á
esszük és lelkesen gyako oljuk. mimódon? e ől közelebb.
ii.
köz e len Csokonai elő , ala és u án e selők hosszú so á halljuk zsibongani, mely az
akko elő é ben álló iskolák egyikéhez sem szegőd e, ső úgy lá szik, udomás sem é e
óluk, halad a népsze ű köznapiság széles, po os o szágú ján. Azon iskola ol ez – ha
ugyan iskolának lehe mondani – mely egyenes a „poe ica classisok” napi és he i gyako la-
aiból csepe ede el. ön eni a e se alamely elado á gy ól, min : „az é négy szaka”
– „a eggel” – „az égő ház” – „a zi a a ” – „a középsze ” – „a ös énység” – „a hi alkodás” –
s b. agy alamely „pa ónus” ne enapjá a ö endő, halálako gyászéneke eny ezni össze,
öbbnyi e la inul, de olyko ki é elesen magya ul is: ez ol a köl észe műhelye, a köl ői
hi a ás c i e iuma, hol az, ki a öbbi ele ügyesség, könnyüség ál al ki űn – ki ál ha még
azon elül anuló á sai s a disznó o oka is ud a mula a ni u angos agy p iapi e sekkel
– má az iskola alai köz megnye e a ela a ó olaj ; kilép én pedig má elő e némi nimbus
á á az ille ő á sas kö ökben, melyek ízlése nem kí án jobba . mi e mésze esebb, min
hogy az ekkép némi hí e kapo egyén oly a á, ami annyiak i éle e sze in nem „in i a
mine a” kezde ala: lei ásai, elmélkedései, é ái, köszön ői még egy e biz osí o ák szá-
má a a apso : így le a má yásiak, Pócsok, láczaiak hada, így a minden ka és endbeli
„lagzisok”, kiknek népsze űsége egy kazinczy homloká nem engedé a mél ó babé hoz ju -
ni. Ekkép ajzo el nálunk egy e selő csopo , mely a mű észe legkisebb ön uda a nélkül
mes e kedik ala, melye i odalom ö éne ünk népiesnek mond, de amely e inkább népsze-
98
ű ne eze illik. me se ud a s készaka a, se ösz önsze űleg nem já az ú on, mely a szó
el ogado jelen ése sze in a „népies” ala é ődik: nem hozá be i odalmunkba a népi esz-
mejá ás , nem köl észe ének naï isseségé , melyen, min a eineke Fuchs ól mondja ala-
ki, még é zik a mező s e dő illa a – nem a benső, lényeges köl ői o má , a külsők közül is
leginkább csak az , ami úgyszól án nega i (min a mé ékhiány), nem e élyes, uganyos
ö id nyel é ; szó al sem a niebelungen sem goe he népiességé . A mi őke e ne eze e
jogosí aná, az leg ölebb a nyel nek minden e őszak ól, idegen beha ás ól men szókö ése,
mely a hé köznapi népéle ben is meg an – egy-ké e salak, min az e ősen agol magya
alexand in használa a s ebben a közép- s égspondeus a eső nehéz hy hmus; bizonyos alp-
aese ség az egyes monda okban (ol asd pl. má yási „Vén szűz”-é ) s az a ké -há om népdal,
melyhez lee eszked ek: de más ész ől semmi ö ek és nálok, hogy a népnyel i ágai szed-
jék öl; i kább, ünnepélyesb, ha ályosb szó o dula ai egyék sajá jokká; eszményí ési mód-
já (me an ám!) kö essék; benső, eljes idomai a sze egyenek. Ellenben ö ömes
a ec álják a udós színeze e ; nem a „népből”, nem a „népnek” í nak, hanem azon diákos
középosz ály számá a, mely é i, meg apsolja o idiusi célzásaika , ogékony bősza ú e lexi-
óik a, elök él e meg a ko onázási, őispán-beik a ási ünnepélyeke , melyek egyik sallangja
az ő legújabb köl eményök is, kacag mosda lan é áikon s pipaszó mellől szede élceiken,
bámulja u angos ímeike : a csa ogó leoninus , az egy magánhangzó al kisü ö egész
poemá , a csupa azonos, de különböző é elmű sza akból álló so égeke (, íg asz al’ = , íg-
asz al’), a dísz-asz alosi echniká al ké -há om szóból összegyalul kádenciá s öbb e éle
u csaságoka . Így népsze űek ol ak, mi se a ancia csín behozásában á adó, se a classicai
köl észe o mái s nyel o dula ai u ánzó iskolá ól nem mondha unk, de még a kazin-
czy al el ö ek ő új i ány ól sem, melynek közönsége jó o mán egy kisded í ói csopo a
szo í kozik ala. E népsze ű iskola s mai e selőink ömege köz lehe e len némi hasonla o
ész e nem ennünk.
„hogy-hogy?” kiál el az ol asó, még inkább az í ó, ki ez össze e és közelebb ől é de-
kel, – „mikép lehe a ön ebbi jellemzés u án amaz iskola s a mai e sí ók köz analogiá
ke esni? Azok udós szín negélyez ek, ma semmi ől nem i ózunk jobban; azok ke ül ék a
naï hango , ma o kig úszunk benne, azok o majá ékban esz ek el, ma az egy ím nyűgé
is majdnem egészen le áz uk; azoknak képze ük sem ol a bel o má ól, mi őlünk legalább
az egy dal o mája i án i ösz ön a legmé gesebb k i ikus sem i a ja el”… és így o ább. –
megmondom, hol a hasonla : a külön éle köl ői idomok i án i é zék ompul ságában.
A ömeges, de ösz ön e bízo gyako la ban.
A népsze ű iskola embe e, ha é zé, hogy ,es deus in nobis’ (má aká Apollo, aká Bac-
chus), agy unszolá alamely alkalom, e e a olla , s ami éppen annak hegyé e jö , „í a,
ameddig bí a”. nem lehe mondani, hogy olyko egy jó a aló ö le , egy ha ályosan ki eje-
ze gondola , sze encsésen alál kép, jellemző á nyala a leí ásban, o dula a nyel ben ne
a káz a olna bő en ömlő olyamá e sének: de az egész za a osan hömpölyg ala o ább
szeme es ül, iszapos úl. Egy-egy e ő eljesebb mozzana a bágyad , lapos, mi sem mondó
helyek kö e kez ek; egy-egy köl őibb szökellés e mindennapi lelke len p óza; a elök szüle-
e de nem mű el nyel é zék egy-egy sike ül ebb nyila kozása u án széles szájú beszéd, s
az eszme, ha ol is, mi e nap ény e ke ül olna, össze oppan a askos kezekben, min a
Pe ő i gyöngye. A pegazus üge ése hasonlí o azon i kán jó lo akéhoz, melyek néha e-
sze ül nekii amodnak, de öbbszö ülkonyí ó lassúsággal emelge ik lábaika . – To ábbá, a
népsze ű iskola embe ének a e s minden egyéb osz ályza nélkül, csak e s ala: se á gyi,
se alanyi állapo ok különbsége nem ál oz a a, nem ha á oz a o mái ; objec i i ása, min a
99
osz színészé, kinek mosda lan egyéniségé se máz, se mez nem képes el aka ni, ki Bu a
Bandi ma ad ö ökké, ha Bánko adja, ha lea , ha mokány agy Baczú gazsi , s ő ez
cseppe sem bánja, me így a közönség ő magá apsolja meg, nem alakjai , a da abban
előjö ő élceke neki ulajdoní ja min imp o isa ió , a pi ykés ázisok az ő személyes haza-
isága előnyé e számí a nak, hunyo gása, célzásai a nézők padjai elé mind az ő személyes
é demé nö elik. Így ama népsze ű e seiben oly ás ké dolgo aka bebizonyí ani: hogy
ő anul embe , meg hogy élces embe . Amaz , ha komoly, ez , ha enyelgő hangon í ala; de
má a komoly és íg eleme sem különöz e el egymás ól, hanem összeke e e, amin éppen
keze ügyébe ese , a nélkül, hogy humo os összhangban engesz elné ki. – objec i alakok-
ól, jellemek ől s ezek sze in módosuló köl ői o mák ól, nyel ől szó sem ol ; de az alanyi
é zés agy hangula ki ejezésében sem ol semmi okoza , semmi különböző szín; ha a
e seze óda magasán kezd e, misem biz osí o , hogy alább néhány so al pi ye gő elegiába,
szá az didaxisba agy u angos ,mendikánciába’ (bocsána e szóé , de nincs más, mely az
élceskedés ille ő ajá ennyi e jellemzően ki egye) nem cseppenünk; agy meg o dí a.
naï i ás ol elég, de nem a műben, nem az alakokban, hanem ön uda lanul s olyko pe-
dánsság színe ala a köl ők személyében.
lássuk, mi el agyunk o ább.
ha a mai poé áskodás egész ömegében nézzük: egy ne eze es mozzana a űnik sze-
münkbe a haladásnak. i ka ma má a kezdő, kinek sej elme ne olna, hogy midőn e se í ,
nem csupán hosszabb- ö idebb so oka szed ímbe, hanem dal képez, melynek bizonyos
mene e, hangja, o mája an. ha leg öbb ese ben nem sike ül is el alálnia: de az ide ö ek és
jelei mindenü mu a koznak. Annyi a há má olnánk, hogy e ,ca exochen’ lí ai o ma
i án an némi é zékünk. és ez őleg Pe ő i é deme. me bá elő e is zenge a magya dal
s ő is előzői álláspon já ól indul kezde ben (lásd a éle köl eményei , min pl. „A Dunán”):
senki oly ha á ozo , oly szembeszökő ypusban nem képez e ki a magya dal o má , min
ő. lehe e len ol nem lá ni ol asóinak (s a mai nemzedék az ő ol asásában nő el), hogy a
e s nála nem csupán a ímelő so ok agg ega uma, min kalá isok egy hosszú cé naszálon,
hanem összeálló, ke ekbe u ó alami. E ha ás nyoma, mondom, bá mily ökéle lenűl, a
legzsengébb köl eményen is meglá szik, nem is élek, hogy e észben oda jussunk issza,
miko a e s hosszá a papi hossza ha á oz a meg, min a „házasodol lá om, mi dolog,
gombási ba á om” endébe a ozó poémáknál. Csak néha, a köl észe egyes agglegényei,
kike a múzsa má ia al ko ukban kikosa azo , mégsem szűnnek bosszan ani ud a lásuk-
kal, csak az ilyenek í ják még ama semmi osz ályhoz nem a ozó e seményeke , melyek
elődei a ,hí mondóban’ agy a ,hasznos mula ságok’ szü ke lapjain nyugosznak el eme e.
Az i jú sokaság, ki jobban, ki osszabbul, mes e e ly ai alakjá igyekszik u ánképezni s ez
mindenese e haladás, de olyan, min miko az ó apecek a ke ék egyik o á kából a másikba
zökken, hol megállnia szin én csökönyösség.
Valamin a jellemze em égiek nem moccan ak odább, csak e s: e s; úgy mi, isz el
szak eleim, kö ülbelül i enekle ünk meg: e s = ly a, még pedig leginkább dal. „Vágni”
egy e se , Pe ő inek ol ked es sza ajá ása ( udo is hozzá): mi sem eszünk… (hohó! az
első személy nem o mál ily ambi ió )… i sem esz ek különben: „ ág ok” egy e se , ha
épen ked e ek csosszan. Ezen úl nincs köl észe nek ek. Az így , ágo ’ e s az án, minél
öbb csengő-bongó dal-elem, minél öbb ,csillag’, ,ha ma ’, , ózsa’, ,napsugá ’, ,hullám’ és
, illám’ s b. s b. ing edien ia an benne, annál köl őibb lesz, aká illik a á gyhoz, aká sem.
Az óda komoly, szilá d, uka nyel ű, de ,mázsás’ sza aka gö ge ő, cicomá lan enséges a -
ása má nem köl észe ; egy új Pinda nem é ene meg e ko , Aeschylusnál öbb e enné a
100
nagyhí ű Pi i Pál ú képdús an aziájá , homé is csak a ,pie ás’ a ja néhány eze é es
ónusán. Elnézem pl. leg öbbjé a nagy embe eink nem oly égen ö én halálá a í köl e-
ményeknek. A á gy ál al ge jesz e leg e mésze esb hangula ódai agy ha e szik, elegiából
elemelkedő ódai olna: s mi kap unk? Dal , ö ökké minden iszonyban dal ; öm e a szo-
ko csillaghullással, bá ány elhő el s mi én udom, mi el. ha má yás aka juk dicsőí ni,
édeskés dal; ha hunyadi zengjük, ismé dal; melyben lehe , hogy an némi aps-a a ó á-
zis, de az óda szigo ú önsége, az me őben hiányzik. Tehá – és ide aka am é ni – a ly ában
nincs meg, de ko án sincs meg, az é zelmek és előadás azon külön élesége, melye a ly ai
nem megenged, hanem az összes ly á a jól, osszúl az egy dal o mái annak megkö esed e.
nem az aka om ezzel mondani, min ha a dal lényege az emlí e pipe e olna, agy min ha
igen jó daloka udnánk í ni; hanem hogy ama kicsinyes ékesge és a ly ai o mák közül is
leginkább meg é a dallal, bá ez szin én el lehe nélküle; s hogy mi a dalnak e lényeg elen
a ibu umá s ele a dal hangjá á isszük a ly a egyéb ajai a is, hol más elem, más hang,
más díszí mény, más nyel kí án a nék, ső á isszük az eposzba, d ámába, hol azál al gon-
dolunk köl ői szín onal a emelkedni, ha ol onkin a dal hangjá és mellékes cicomái alkal-
mazzuk.
és alamin a népsze ű iskola embe e, e se í án, a leghajlí ha lanabb subjec i i ással
egy e az ipa kodo ki űn e ni, hogy „ő anul embe ” meg „élces embe ”, azaz: éppen nem
símul a á gyhoz, hanem ö ökké sajá egyedisége előnyei mu oga a: úgy mi – a nagyobb
ész – azál al aka unk igazán köl őiek lenni, hogy minden ekin e nélkül á gy a és alka-
lom a, b a ou képekkel s egyéb külsőséggel e őlködünk „ki enni magunké ”. A ,sed non
his e a locus’ bölcs józanságá nem a juk össze é őnek a köl észe el; ki-ki annyi é , a
mennyi úgyne eze „szép helye ”, újjal kimu a ha ó, collec ába jegyezhe ő „ agyogó” mon-
da o képes p oducálni. Ez ö énik, ha alaki igen szellemdús, képze gazdag színben aka -
ja lá a ni magá . ha pedig az egysze űség pálmája u án ö ekszik, elő og egy hal ány ö le-
e , képe , egy mi sem jelen ő an i hesis agy e éle léhaságo : alapul e i az egész köl e-
ménynek, kö ülön i szűz p ózá al s meg an a e s. nem mondha ni, hogy hiányzanék
benne a dal o mája, egysége: me hisz az a kis gondola agy kép, mely e négy-ö e sszak
p ózája készí elő, oly á a egyedűliségben áll, hogy csoda is olna benne öbbe lá ni egynél;
hanem bezzeg a köl emény sem olyan lesz ám, min midőn oly ás emelkedő halmok ól
ju unk a e ő e, mely mindeniken u alkodik, hanem olyan, min miko lapályon halad a egy
da abig, u oljá a elállunk egy – ha á domb a. A kilá ás innen sem sokkal ágabb, az emel-
kedés nem ol é demes á adság a: aká o lenn ma ad unk olna. gyak an oly cím, oly
á gy, melyből ódai szökellés á unk, ily é elemben e dallá hegyesedik. ha pedig az
előbb mondo „ an ázia-dús” já éko esszük elé, p oduc iónk hasonlí a önebbi népsze ű-
ekéhez abban, hogy miu án ö ökké ,szépe ’ mondani csak a legki álóbb elmének ada o , az
egyes b a ou pon ok köz eső hézagoka silány p ózá al öl jük be; i -o jól éneklünk, de
ahol nem bí juk, alse e , alsó oc á á eszünk, is ulázunk agy min ha ci a épüle epe-
dései szalmá al ömnők ki. ne é essem balul. szi esen elisme em én, hogy an öbb jó a-
aló ehe ség köl őink s jó a aló köl emény ezek e sei köz . nem is szólok egyesek ől, an-
nál ke ésbbé egyesek sike ül ebb da abjai ól: hanem eszem köl észe ünk i ányá , g a i á-
ciójá , egész ömegben, min elő e is kimondo am. és ez ly ai, o is, hol nem kellene, a
ly ában pedig dalsze ű o is, hol nem kellene.
midőn a ly ai ajok öbb éleségé , ál oza osságá sü ge em, á ol legyen, hogy amaz is-
kolai osz ályozás lebegne szemem elő , mely a sapphoi agy alcaeusi mé ékhez szabo
köl emény homloká a elí ja: óda; mely a ha és ö lábú mé so ok ól üggesz i el az elegia
101
elne ezésé , s épen nem ki ánom, hogy, ha idyll ől an szó, Co ydon és menalcas duda e -
senyé zengjük s öbb a éle. Ama égi o mák, bá mily alkalmas is zengő nyel ünk a gö ög-
ómai mé ék isszaadásá a, nem képesek a magya lélekben az a zenei iszhango köl eni,
melye egyko az ille ő nép keblében köl ö ek. A hellén ka ég elen ál oza ú, csodazön-
gelmű dal o mái , ha elein e némi á adsággal is, u ánképezhe nők hajlékony nyel ünkön,
de az ily kisé le nálunk ö ök e néhány udós embe magán idő öl ése ma adna: me hol a
nép, mely azon hangmene ek csi ái má kezde ől og a lelkében ho dja, mely azon
hy hmusok alapjá maga e em e e egysze ű, p imi i dalaiban, hol a ka , mely e o mák
későbbi ejle ebb, i ágzó alakjában is en a sa, oly assa a közössége a néppel, az éle el?
nincs különben a öbbi an ik o má al se. A míg iskoláink min egy közönsége ne el ek
számuk a s a magya dallamosság éb edni nem kezde : addig, legalább az ol asó embe ,
úgy a hogy, beléjök alál a magá . De mió a az a ke és classicismus, mi az iskola 4–5 ó ája
az i júba dik ál, ko án sem elegendő, hogy é é áljék: e o mák még azon „második e -
mésze ”, a megszokás ámaszá ól is eles ek, anul a sem zengenek öbbé a lélekben; ellenke-
zőleg a nyuga i hy hmus é zéke e jed s a magya dallam is (habá legújabb időben inkább
hanya lás min előmene el nyomai mu a koznak) ellenszegűl ama á oleső, isszahozha lan,
elé he len ilág zene-acco djainak. De an a égiek ly ájában, mi még ma is haszonnal
anúlmányozunk: az óda ensége, ömö , imposan sze keze e, ohanó űzá ja, komoly böl-
cselme; az elegia ol adó he e, mé sékle hangja, az a magá beleélés min egy, ö ömeibe
agy ájdalmába; az epig amma csodaszép példányai, az összeszo í ás ál al oly uganyossá
áló – az összeü közésben szik á á pa anó gondola , ama ké agy négy so , mely udja,
hogy kőbe nagynehezen azé és ék, me századok a kell hi de nie az eszmé s b.… mind-
ezek ma sem hálada lan anulmány a köl őnek, habá épen nem szükség, hogy gondola á
an ik mezbe öl öz esse, hogy my hológiai alakokkal, képekkel a kázza dic iójá , hogy so-
ai a égiek hy hmusa sze in alakí sa szó al, hogy külső, lényeg elen dolgoka majmoljon.
s ily é elemben hi a kozom én, midőn a o mák különbségé ől beszélek, a égiek e is: de
nem állapodom meg nálok, me a ly a azó a különböző népeknél, ég elen ál oza osság a
ejlődö s csak minél öbb éle példány á él ezése men i meg a köl ő (ha ugyan új ös ény
ö ő, önálló, e ede i csillagnak: lángésznek nem szüle e ), hogy egy alamely ki ünő szel-
lem szolgála ába ne ekedjen.
iii.
közelebbi cikkünk égso aiban azon hagyók el, hogy a ly a, különböző népeknél, ég elen
ál oza osság a ejlődö s csak minél öbb éle példány á él ezése men i meg a köl ő – ha
ugyan új ös ény ö ő, önálló e ede i csillagnak: lángésznek nem szüle e – hogy egy ala-
mely ki űnő szellem szolgála ába ne ekedjen. Az ké dhe i e e őlünk az ol asó, hogy ha a
lángész a nélkül is megleli a maga ú já , mi szükség a másod endű elmék számá a kö e ési
példáka jelölnünk s ezál al az u ánzók számá szapo í anunk; agy mi haszon há amlik
abból az i odalom a, hogy a lángésznél kisebb szellemek nem egy, hanem minél öbb nagy
elme be olyásá szí ják magokba? Ami az u ánzás nézi, nem á e ől, e mai, e ede isége
a ec áló, de ényleg nagy mé ékben u ánzó ko ban, némely dolgo , ha ismé el e is, elmon-
dani. köl észe ben – alamin minden ágában a mű észe nek – öbbé-ke ésbbé mindnyájan
u ánzók agyunk. maga a lángész a megle ő példányok u án indul. A különbség csak az,
hogy illámgyo san szedi magába mindaz , ami jó an előzőinél; alko a pedig, habá ala-

102
mi olya aka na is, aminő min ha elő e lebeg, a benne lé ő e ede i e ő ál al egészen más
hoz lé e. hanem oszd meg az u ánzás lehe ségé ől, zá d el csecsemőko ában minden é in -
kezés ől a köl észe el, nőjön elszige el e egy magános szobában, adj neki bá alkalma szel-
leme egyéb ehe ségei ki ej ésé e, halmozd bá el minden udománnyal, csupán a köl észe -
nek minden sej elmé zá d el őle he meszileg, ne halljon soha egy népdal , ne ol asson egy
köl emény , aní sd bá meg áadásul a mé ék és ím mes e ségé e is, de ne köl ői da abo-
kon, hanem egyes össze ügge len sza akon: a e szüle e köl őd, ha lángelme is, soha sem
og megszólalni, alameddig ez elkülönzés a , leg ölebb oly ímjá éko a ag, aminő eléje
ad ál.* nagy elhi ség kellene hozzá, az gondolni, hogy alamely egész nemze ben, egy
összes népben idő ől-idő e nincs öbb „szüle e ” köl ő, azaz ki magában ho dja a poé ai
képesség csi ájá , csupán az a íz- izenké legény, ki elő ize ési í ekkel zakla ja a közönsége .
Az a ia al pász o , ki oly kese esen ika ja ilinkójá , az a pa asz legény, ki egysze éle é-
ben jajdúl el négy so panaszos dal a, az a hí es mesemondó agy babonás képzelgő, agy
a minden alkalom a élce pa an ó ,ex p o esso’ ő ély s b. lehe , ép oly „szüle e ” köl őnek
bizonyul, ha alkalom és mód nem hiányzik a benne ejlő alap ehe ségnek minél öbb példa
lá ása s u ánzási ösz ön ál al leendő ki ej ésé e. mié an pl., hogy olaszo szágban sokkal
öbb egyén „szüle ik” zenésznek, es őnek, szob ásznak, min egyebü ? Faji előny, mond-
ják. igaz, némely aja az embe iségnek má alka ánál, idegsze einél og a alkalmasb a kép-
zelődés mű einek e em ésé e, min a másik. De nem ke esebb ényező e észben az u án-
zási oly onosság: a csecsemő ülé má zenehangok ü ik meg, szemébe a képzőmű észe
alko ásai ük öződnek, bölcső ől a sí ig egy mű észi ilágban él, úgy hogy, ha benne meg-
an a csi a, lehe len annak ki ejle len ma adni s ez u ánzási inge száz meg száz jó középsze-
ű képez ki, hogy az án ég e ökélyes álljon elő. Ellenben a ajbeli hajlam, u ánzandó
példák nélkül, lekö e ma ad. Tudjuk, hogy pl. az oláh nép szin oly képzele i i ányú, min
az olasz: de ami ennél a mű észe emekei hozza lé e, amannál kép elen babona ma ad.
nagy on osságo helyezünk ehá abban, hogy a köl észe s á alában a mű észe e én minél
öbb jó középsze ű s ha e szik, „u ánzó” ussa szabad e senyé ; nem min ha a középsze ű-
sége becsülnők nagy a, de mi el ezek eszik lehe ő é, hogy ko onkin lángész álljon elé s
mi el egy ily pezsgő, szélesen ki e jed , hagyományos mű észi éle nélkül a genie megszü-
le ik ugyan, de meg is hal, a nélkül, hogy lé ez é ől alami udna a ilág.
A ké dés második észe: mi haszna benne az i odalomnak, ha nem egészen önálló ehe -
ség nem egy, hanem minél öbb emekí ó ha ásá szíja el – szin én az embe i szellem e mé-
sze én alapuló ö ényekben alálja megoldásá . A köl ői szüle e hajlam nem csupán meny-
nyiségi, hanem minőségi ekin e ben is ég elenül külön éle. nem csak a kisebb agy na-
gyobb okoza ban, a bel eljes (in ensi ) e ő öbb-ke esebb mé ékben különbözik, hanem
* Azon ellen e és e, mely i ehe ő, hogy az, ki legelébb sze ze köl emény , mi éle u ánzás ál al ej e e
ki ehe ségei – megjegyezzük, hogy ama p im i köl emények nem is egy ilias agy odyssea, hanem
hasonlók a mózes köny e ál al en a o lámech énekéhez, mely, bá előzői lehe ek, mu a ja, hogy
nincs ug ás a ejlődésben, s a köl észe épúgy csecsemő ko ban kezd e, min minden egyéb. ide i om,
ö id.
„oh háda és Czillah! halljá ok meg az én szóma ;
A i ülei eke adjá ok az én beszédemnek lámech eleségei.
ha alamely e ős é iú ól sebe ennék is,
Vagy alamely izmos i jú ól kéke : megölném az mégis.
ha kainé hé sze áll is en boszú :
lámeché he enhé sze e inkább.”
103
i ány, minőség, színeze ekin e ében is oly á nyala osságo űn e elő, mely, min a e mé-
sze egyéb á gyainál is, egész az egyéni sok éleségig e jed. ha má mos ennyi eze éle
hajlam, elmei ány, egyéni ehe ség-á nyala egy-ké min aí ó nyomdokába engedi sodo a -
ni magá ; ha úgy aka é ezni, gondolkozni, é zésé , gondola já épen úgy aka ja o mában
meg es esí ni, min azok; ha épen oly á gyak és idomok i án isel e ik elősze e e el; ha e
sze in önnön ehe sége i ányá , hajlamá agy ész e sem eszi, agy ön uda al oly i ány-
nak, hajlamnak e i alá, mely nem az ö é: abból e mésze esen a köl ői u ánzásnak ama
ko cs neme ámad, melynek a ne e má nem kö e és, nem a nagyobb elmék ha ásának
anúlmányképen magunkba szedése – hanem majmolás. lá ni egy ömege , melynek mű e-
in egy ugyanazon szellem be olyása majdnem kézzel mu a ha ó, szomo ú jelenség, hanya lás
jele. A köl ők agy ön uda lan akadályoz ák sajá i ányú ehe ségök ki ej ésében, agy u-
da al hamis já éko űznek, az aka án lenni, ami é lenniök ellenkezik sajá egyedi képessé-
gökkel s míg ennek i ányá el oj ják, amaz el nem é he ik; midőn a hús á nyéka u án kap-
dosnak, elej ik a hús . – De máskép an a dolog, ha min áik álasz ásában nem szo í koznak
egy bizonyos köl ői jelesség e, de még ko a s nemze e sem. Annyi éle példa, annyi i ány
köz lehe e len, hogy u oljá a meg ne leljék az , mely az ő specialis agy egyéni hajlamuknak
leginkább meg elel, melyen az án ehé ségök, ha an, szabadon bon ha ja ki szá nyá s meg-
eshe ik, hogy a ki pl. Pe ő i á nyékában min jelen ék elen pa asi nö ény eng, hajlama és
ehe sége i ányának elisme ésé el, s képességeinek ez i ányban ki ej ésé el, ha nem is ala-
mi ege e ő po en um, de jó a aló köl ő lehe ne, az egészben pedig üde ál oza osságo
segí ene hozni elő, a mos ani egyhangú zümmögés helye . Ebben alán komikai é csi ája
lappang: de, me Pe ő i e ős oldala nem a comicum, magasz os haza iságo aka zöngeni;
amaz a szende, lehelle sze ű dal a olna hi a ással: de neki jobban e szik a „dühös” Pe ő i
u ánozni; a ha madik hosszú lélekze ű epicus előadás a hajolna: de mes e e nyomán „Felhő-
ke ” s b. kény elen í ni. D ámai köl észe ünk meddőségé is nem a „szüle e ” ehe ségek
hiányából magya ázom, me középsze ű, jó a aló ehe ség szüle he ik és szüle ik oly ás
aká mennyi, hanem me senki sem adja magá a színi odalmi ö ök példák beha ó, kö e és e
agadó anulmányá a, hanem csekélyel e az ily koszo ú agy elő e kishi űen lemond a óla,
könnyebbnek agy dicsőbb elada nak a ja lí ai e se í ni, min Pe ő i, agy no ellá , min
Jókai. má pedig bizonyos, hogy hiába minden szüle e képesség, ha az idegen i ányba
e eljük, agy ki ej ésében mindazon u ánza i phasisokon á nem e gődünk, melyek az
eszközlik, hogy aki sokáig aní ány ol , ég e mes e legyen, aki sok példá szemlél , ég-
e önmaga is e ede i udjon e melni, sajá képessége ha á ai közö e mésze esen, me
akinek például a zenéhez ,hallása’ nincs, abból jó ma hema ikus még lehe , de jó composi o
soha.
hanem a sunk so . Előbb a ly á ól beszél e mondám, hogy semmi sincs á olabb ez
elmélkedés céljá ól, min a lan os o mák ál oza osságának színe ala azon an ik külsőnek
isszaállí ásá sü ge ni, mely a melle , hogy ánk néz e lényeg elen, idősze in i, ese leges
já ulék, se ápja, se ámasza nem lé én népi s nemze i éle ünkben, köl észe ünk i ágzásá
inkább gá olná, hogysem elősegí ené. épen nem állí om, hogy ,anák eoni danák’ s öbb
e éle ál al szükség lendí eni ly ánk egyhangú ol án. De óhaj om, hogy a köl ő isme je el
á gya e mésze é , é zelme hő oká , eszméi magasságá agy mélységé s ahhoz idomí sa a
ki ejezés o mái . ha magasz os eszméke , é zelmeke s b. aka zengeni, ő izkedjék ap ólé-
kos já ék ól, pipe é ől; ha szende, ha gyöngéd é zései annak, a ózkodjék közben nagyoka
kiál ani. szó al mindenekelő udjon különbsége enni ama ké ő nem közö , mely e a
ly ai előadás oszlik: ennség és kellem. Ez nem iskolai pedan kö e elés; ez maga a dolog
104
e mésze e kí ánja. lehe -e alaki egysze e magasz os hangula ban és például sen imen ális
ol adásban? Fújha -e száján hidege és melege egysze e, min az Apocalypsis csodája?
Foly a ha ja-e i ág üzé ből a szilá d kö ekből kezde dó csa noko ? Vagy a u ola hangjai
közé jól esik-e o an-o an ha soná al ikkan ani? Vannak azonban á mene ek, s ugyanegy
köl eményben is megállha a ke ő egymás melle ; ilyenko az á mene ek ki i elében mu-
a kozik a mes e s a köl emény az u alkodó hang ól ne ez e ik (mi el „a po io i i
denomina io”). minde e a klassikai, őleg a hellén ly a anulmánya szolgál elé ülhe len
példányokkal.
A gö ög- ómai ilág ly ája, ami . i. belőle ánk ma ad , egészben é e ódai. Az, ami mi
dalnak ne ezünk, agy hasonló ahhoz, i -o a agoediák ka énekeiben, s némely kisebb,
ked el ugyan, de nem nagy a becsül köl emény ajokban, s egyes ö edékekben ma ad
enn, leginkább az úgyne eze szkoliákban.* óma dalá inkább ölleljük Ca ullus dé ajsá-
giban, melyekbe o an-o an az u cai éja is belehangzik, min ho a iusnál, kinek még dal-
sze ű sze zeményein is meg an bizonyos ódai lendüle . leg ölebb egy-ke ő, min a „Donec
g a us e am ibi” ma ad a dal szín onalán. á alában ehá a égiség anulmánya leginkább
ódához emel, min Vi ágo , min Be zsenyi . é züle ben úgy, min előadásban ölge jesz i,
e ősí i a önség i án i ogékonyságo . De ama eljes há mónia, mi őleg a hellén alko ás
csuda bája lehell, a dalnak is jó szolgála o esz. Ezen kí ül a mai dal áplálkozás me í he
a ly ai előadás azon mé sékel neméből is, mely a égieknél elegia ne en ol isme e es. e-
mény és élelem, ágy és csüggedés ál akoznak benne min a mai dalban. Csupán előadása
ol hosszabb, nyugalmasabb, szemlélkezőbb. míg ehá concen ál a min egy, s ez ál al
min a sű í e lég, ke esbbé ál a, a mai dalnak nyúj előképe ; más ész ől egész e jedel-
mében, min elegia szolgál a ö ök példány – e mésze esen azon módosí ással, melye a
ke esz yén ilágnéze , a ko s nép aji iszony kö e el – a ly ai előadás azon nemének, mely
ma is óla ne ez e ik. nyugod he üle e, mé sékel pa hosza, – melye a nekie edő s ismé
szabályosan csillapuló e salak oly összhangza osan ejeze ki – mai o mákban is kö e he-
* hogy az ol asó é ezze, mi dalsze űség az, mely e szkolion- aj az ódá ól megkülönböz e i, ide eszem
egyik e aj a köl émény hal ány o dí ásban:
mi usz lombja közé onom be szablyám,
Úgy, min há modiosz s A isz ogei on,
miko a bi o ló megölék
s egyjogu á A hénae lakosi e ék.
nem agy, há modiosz, e hal a, nem agy,
élsz, mondják, szige in a boldogoknak,
s eled o gyo slábú Achile sz
és Diomédesz, a Tüdeidesz, eled.
mi usz lombja közé onom be szablyám,
Úgy, min há modiosz s A isz ogei on.
hogy A hénae szen áldoza in
zsa noki é i hippá cho agyonölék.
Fön lesz hi e ek, él dicsőn ö ök e,
ked es há modiosz s A isz ogei on,
mi el a bi o ló megölé
ka do ok, és A hénae szabad ál ala (kallisz a ész)
105
ő. – szin én a égiek ől esszük leg isz ább min ái amaz összesű í e ódának (néha dal-
nak), mely epig amma ne e isel. Pá e si mé alakja épen úgy nem lényeges, min a öbbi
ódon ajoknál a kül o ma. De a lényeg ö ök e az ma ad, míg embe él. Vagy nem lesz-e al-
kalom és szükség ö ökké, nagy gondola o keskeny ha á ok köz ejezni ki? Csupán o ma-
já ék-e az, ha a köl ő minden melegé , s e ejé concen álja egy illámban, hogy nö elje ha-
ásá ? Azon 4–6 so os couple -k, minők újabb ko ban inkább ázolnak s elmosnak alami
á a gondola o , hogysem a ö idség ál al ha ályosabbá ennék, sohasem mé kőzhe nek a
gö ög epig amma önségé el. De ki ol asná ma má , ki é zené szépségei egy oly epig am-
mának, minő például Vö ösma y amaz ö ök példányok u án í , á pád sí e séül:
A Duna habjainál ki an i a kisded ü egben
Pusz án, s omladozó ham ai jel elenűl?
menj ha sog a olyam! mely gyak an i ed emel e
A győző se egé , zengj hada álmaihoz;
s melye sze ze, e légy, o szág, az e ősnek ö ök jel:
nép eze ő á pád ham ai nyugszanak i .
ki é ené, mennyi magasz os an pl. ebben: „menj ha sog a olyam – zengj hada álmai-
hoz?”… Csillago , i ágo ke esnénk benne s mi el az nincs, bizonyá a elébe ennénk egy oly
couplé - , mely a ,Felhőke ’ majmol a, biza kép e o zí ja ü es phan asiájá . – – –
112
mennyi össze é a ke esz yény néze ekkel. – A halandónak megjelenő embe ölö i lény
i ka ese ben mu a ja igazi alakjá , öbbnyi e alamely jól isme halandó képé eszi magá-
a, csak el ün é el adja jelei is en ol ának, s az ki el á salgo , megé zi, és endsze in el-
kiál ásban nyil áni ja, a eá gyako ol csoda-ha ás . A hős nagy eszélyben könyö ög és
lego meghallga a ik, is eni segély nye ; másszo ködbu ok ál al ed e biz on já az ellen
so ai köz ; majd ha ekin ély e an szüksége, alakja csoda enséggel kö nyez e ik. Eposzi
használa ban a csodás majd nyil , midőn semmi ké ség, hogy e mésze - ölö i e ő munkál,
majd el á yolozo , agy élcsodás, midőn a köl ő oly hal ányan szinezi a endki üli , hogy
csupán beszédképle nek ( opus) is gondolha ni: néha maga sem dön i el, e mésze es ú on,
agy is eni e ő ál al ö én -e a szóban o gó esemény. Az álom, a lá ány, e mésze i üne-
mények endkí üliekké szinezése, öbbnyi e a classicai epopoeia modo ában kezel e ik;
épen ugy a égze es bajnok, a a alis ló, egy e s egyéb hősi sze szám, mely u óbbiak szin én
bi nak sajá ö éne el ugyhogy gyak an némi kis episodo képeznek. Az án a jósla ok kü-
lönböző nemei: i o képek s ableau-k ál al; menny- agy pokoljá a segélyé el; be allo
jósok elő e mondási; különben ily ehe séggel nem bi ó egyének jósla a, a lelkesedés pe cé-
ben, agy a halál é én; o ábbá jelekből, mada ak öp éből, e mésze i üneményekből s b.
hasonlóan közös onás, hogy a be allo jós csala kozik sajá jö endőjében, hogy csak bizo-
nyos dolgoka ud, a min az eposz célja ki ánja, másoka nem; hogy jö endölései nem alál-
nak hi ő e s öbb e éle. ide so olha ó a i kos, szoka lan émüle , agy a alis elbizakodás,
mely a hős köz e len a halálos eszély elő el ogja.
De a cselek ény o dula ai s a jellemek színezése is gyak an mu a ják az egymás a-ha ás ,
e cycklus köl ői köz . A ki ejlés elébe női kecs ál al e e akadály (Calypso, Dido, A mida);
a pá iadal, mely hi szegés mia á alános ha ccá ejlődik (Panda os, o adino, Ami assen);
agy éj mia élben szakad, és másszo megin oly a a ik; magán ellenség a közös melle :
egy jó ba á , egy nö endék i ju, hí szolga, agy ú , apa agy iú, megboszúlása; elese baj-
nok hullája ölö ki ejlő iadal; egyes bá o hősnek az ellen közé ekedése; magán ba á ság
ellenek köz ; ezé agy hős, midőn elese á sá megsi a ja, el eme i; hadi anács, ebben
endsze in ildomosan gyá a békepá , s akme ő ha cpá ; kihí ó kö e ség az ellenhez;
sza akkal obju ga io a í ás elő ; bajnok, a min magá a ha c a mé gesí i; me ész hős, ki
meg e éssel nézi le a lassu ac ica előnyei ; egysze i gyá aság jó á é ele i ézség ál al; nagy
bajnok u ása, e mia i szégyene; a őhős elő i e egése annak, ki az ellen köz legnagyobb;
ké jó ba á közös állala jai; é ias, ha cos nőjellemek s b. s b. mind oly gyak an ismé lődő
onások, hogy csupán ezé , ha a ki i el önálló, a köl ő nem é he i u ánzás, agy plagium
ádja. szin e így a s ílban némely o dula ok, például: egész so ok ismé lése, ki ál midőn
alamely kö e elmondja a ábizo aka ; a hasonla úl e á gy észle es, szemlélhe ő
kiszinezése, s ál alában a homé i egysze ű e mésze i hasonla ok di a ja, csa ák lei ásában
hosszabb ö idebb apos ophe elese – gyak an nem is jelen ékeny – hősökhöz; egyes ha á-
lyos monda (k a sp uch) á é ele égibb köl eményből; a sebek, a halál eze éle módjának
es ésében i -o megujuló eminiscen ia, és a mennyi még előszámlálnom könnyű olna,
mindezek a homé – i gil éle anulmányok e edményei, s az újabb epikusoknál nyom ól
nyom a el alálha ók. – hanem ideje á é ni el e á gyam a.
ké ész e osz om izsgála oma . Az elsőben, mely hosszabb és elemző, kö e em a
z ínyiász szö egé s helyi ész e é elek e szo í kozom, őleg Tasso és Vi gil be olyásá nyo-
moz án köl őnk e; a másikban, mely ö idebb s összeállí ó, megkísé em el alálni a ango ,
mely z ínyi Tassó al szemben is, megille i.

113
ElsŐ ész
i.
Az első ének ha kezdő e sszaká a öl é el (p oposi io) és segélyhi ás (in oca io) oglalja el.
Föl é elé z ínyi alamin Tasso is, egészen classikai modo ban, s mindke ő Vi gil u án
ogalmaz a (z . i. 1, 2.); de mig Tasso, az „A ma i umque” hasonla á a me észen ág belé,
z ínyi az előkészí ő négy so is (ille ego….) öl eszi, éleményem sze in helyesen. me én
azon meggyőződésben élek, hogy ama négy so ulajdona Vi gilnek, ki bizonyá a o akodo
min egy eleszájjal kezdeni eposzába, és nem bi ke esebb műé zékkel e észben, min
ho ácz, ki nyil an gáncsolja a „Fo unam P iami can abo”- éle önhéjázó kezde e . z ínyi
e el az eszközöl e, hogy p oposi iója, első so ól az u olsóig, oly on emelkedik. Ő, ki
elébb já szo sze elemnek édes e sé el, az án küszködö Viola kegye lenségé el, mos Ma s-
nak hangosabb e sé el egy e és i éz énekel, ki a ö ök ha almá meg me e á ni; meg,
Szulimán ha agjá , ama nagy szulimánnak ha almas ka já , kinek Eu ópa e eg e szablyájá .
Vessük össze aká az Aeneissel, aká Tassó al: egyiknél sem aláljuk e lépcsőze es emelke-
dés á gyához. Vi gil negyedik so a közepén egysze e szökell a magosba: „a nunc ho en ia
ma is”; hogy a ha odikkal ismé alább szálljon; Tasso az első so ban „hadi dalnak e esz i
me ész ajaká ”: de mily bágyad a ége edmény össze oglalása: „az ég kegyel e ő s a szen
zászlók alá issza ezé lé bolyongó á sai .” Annál, ki az eposz nem isme i, mos eszi elő-
szö kezébe, ajon köl -e ez, a bolyongó á sak isszajö ése, nem mondom nagysze ű, de csak
ha á ozo eszmé is a magasz os e edmény elől?
De mi sem ün e i öl annyi a, oly ke és so ban, z ínyi önálló e ejé , min az in oca io
(i. 3–6.), összemé e a Tassóé al. (i. 2, 3.) z ínyi minden a ózkodás nélkül á eszi a gon-
dola o , múzsa helye a Boldogságos szüze hí ni segédül; nemcsak, hanem le o dí négy
so a Je usalemből, mondha ni szó ól szó a: az án egysze e önszá nyalás esz. mié nem
kö e i o ább is kalaúzá ? Ez bocsána o ké a szűzanyá ól, ha ci aságo sző az igazba, ha
ilági bájjal díszí i köl eményé , az án kö ülbelül igy oly a ja:
Tudod, hogy a ilág mind a a ódul,
ho á Pa nassus ön i csábjai ,
s a köl eménnyel űsze es aló ul
ögzö se él, oly édesen ja í .
igy a be eg gye mek, ha kós olóul
mézzel kenők a csésze ajkai ,
A kese ű ned e csalód a issza,
hogy a csalásban él é nye je issza.
melyik u ánzó ál olna meg e szép hasonla ól, ha má a öbbi magáé á e e? z ínyi o
hagyja, nem kap aj a, me az ő u ja el é az olaszé ól, s ő ennek ilágos uda á al bí . Tasso
ugyanis e bocsána -ké éssel be allja min egy, hogy elbeszélése nem leend őszin e, hogy, bá
szen cél a, de csalni aka , oly színbe öl öz e én a aló , min ha nem olna aló; be allja,
hogy ilági kecsekkel pipe ézi az öl, hihe ően a a is céloz, hogy é zékinge lő képeke
ön e széssel, og ecse elni (A mida), – mindezé jóele e bocsána o ké . ki ne isme né el a
szen eskedő, a melle kéjso á olasz , ki imádkozik, mielő a bűn elkö e né. z ínyi ellen-
ben a meggyőződés meggyőző hangján esdekel:
114
Adj pennámnak e ő , ugy i hassak, min ol ,
A ól, ki iad szen ne éjé bá an hol …
A ki é ez e az igaznak, és annak, ha a köl ő egész lelke mélyéből szól, minden poe ai ca -
angnál ha ha ósb e ejé , az é eni ogja a különbsége , mely e mu a ék. – Jellemző o ábbá,
s köl őink egyéni alap onásai má e helyen el ün e i az ész e é el, mely ugyani elő é be
nyomúl. Tasso in oca ioja elején, a szépnek azon magasla á a emelkede , mely „ önség” né
ala isme e es. De csakhama leszáll onné , bizonyos aní ó, – majdnem á salgási hangba
(„Tudod, hogy a ilág…”) s az án oly képpel zá ja be segélyhi ásá , mely szép ugyan, de csak
a „kellem” szín onalán ma ad. Ellenkezőleg a „z ínyiász” dalnoka, egysze ellengős i ány
é e, nem száll ismé i ágok közé, ső me észebben csa og a ja szá nyai :
Te, ki szűzanya agy, és szül ed u ada ,
Az ki ö ökkén ol , s imádod iada ,
ugy min is enede és nagy mona cháda :
szen séges ki ályné, hí om i galmada …
hogy szó akozás, agy lankad ság nélkül epűljön a magasz os színhely e, hol elbeszélése
kezdődik, oda, honnan „az nagy mindenha ó” a öld e ekin . igy é em én, a mi Toldynk,
nagy becsű elol asásaiban (köl . Tö . ii.) ö iden e szókkal ejez ki: „Tasso in oca iója
szebben an előad a, z ínyié jobban gondol a.” Azaz o a ki ejezés kelleme, i a gondola
ensége.
Tasso, a ko be e szokása sze in , mű é ajánlja is, es ei Al onzónak (i. 4. 5.). E példa
z ínyinek elő e áll , ide szú ni be ,,dedica iójá a magya nemességhez” – de ő ez egysze-
űen elősza a homloká a űzi. oká az eddig mondo akban élem el alálni. Az is en anyá-
ól magához is enhez öp ében, bá mily ellengző ajánlás csak bágyasz aná a hangúla o .
Tassonál ez ese má nincs: ő má elhagy a a magas légkö , kies ölgyben mula , honnan
kegyu a dicsői éseig is jó nagy az emelkedő.
kö e kezik maga az elbeszélés. „A nagy mindenha ó a öld e ekin . Egy szem o dulás-
ból megnézi a ilágo . De leginkább a hi ől szakadozó magya ok e kölcsi sülyedésé eszi
igyelembe. megindúl ezen mél ó ha agja: előhí ja mihály , a őangyal . miu án egy hosz-
szabb beszédben kikel a magya nemze hálá lansága ellen, pa ancsolja hí szolgájának,
hogy pokolból egy u iá küldjön szulimánba, ez magya o szág ellen bőszí eni. Az angyal
me esedezni az igazaké , de is en eddő sza a ál al elnémí a, égnek e esz i sugá szá nya-
i , a pa ancso eljesi endő.” (i. 7–28.)
A kiindulási pon nyil án Tassóé: de csak a mennyiben is en alánéz, egy szem o dulásból
meg ekin i a ilágo , az án igyelme az elbeszélés á gyá a o dúl, ég e angyal küld, a
cselek és megindí ani. E néhány onás á é elé e z ínyi annál inkább eljogosí a é ezhe -
e magá , mi el ud a, hogy mind ez Tassónál sem e ede i. A „pad e e e no” midőn égi
ónjából lenéz a ilág a, majd a ke esz es had ezé ei e üggesz i igyelmé (Tass. i. 7–9) az
Aeneis egy jól isme helyé e u al: „midőn Jupi e a leg enső é he ből alá ekin én a
i o laszáll a enge e, a mélyen ek ő öld e, pa ok a, szélesen ki e jed népek e, megáll az
égbol o mán, s libya a ományi a szögzi szemé .” (Aen. i. 223). hogy is en lakhelye any-
nyi a an elül a csillagkö ön, mennyi e a csillagok a mélységes pokol ele (Tass. i. 7.), ez
hasonlóan Vi gil so ai ju a ja eszünkbe:
115
…Ta a us ipse
Bis pa e in p aeceps an um, endi que sub umb as,
Quan us ad ae he ium coeli suspec us olympum. (Aen. VI. 577.).
maga a Ta a us onnan
ké oly mély e sülyed, s á ong a homálynak ala a.
min Tassonál is en gábo angyal , ugy szólí ja az Aeneisben Jupi e me cu ius ; s a ö id,
he es üzene , mellyel is en az angyal godo édhoz küldi, szembe ünőleg a „pa e omnipo-
ens” indula os, szagga o beszéde nyomán készül , midőn ez, kö e e ál al, a Didó ka jain
nagy céljá ól meg eledkező Aeneas , ú já a sie e i.
Ascanio-ne pa e omanas in ide a ces?
Quid s ui ? au qua spe inimica in gen e mo a u ?
nec p olem Ausoniam e la inia espici a a?
Na ige ! haec summa es : „hic nos i nuncius es o!”
(Aen. IV. 222. 199.)*
menj god édhoz! – szól is en a kö e nek –
s mondjad ne emben: mé e késelem?
uj had a szállni mé hogy nem sie nek,
szabaddá enni ég e szen helyem?
gyűj se anácsba ői a se egnek!
Legyen ezé ök! azzá emelem… (Tass. I. 12.)
E e az angyal öl eszi lá ha ó lélekalakjá , sugá al ö edzi szőke ü ei , gye meki jú á lesz,
és a anyszegélyű ehé szá nya öl e, hasí ja a szeleke és elhőke , szá az és enge ölö .
Az án megállapodik a libanus hegycsúcs i ányában, egyensúlyozza szá nyain magá , majd
ohan a csap le To osa idéké e. (Tass. i. 13–15). me cu pedig elkö i bokái a a anyos
szá nyá , melyen szá az és enge ölö egyenlő gyo san képes szállani, az án esszejé , a
caducus , agadja kezébe; igy elkészül e űzi a szeleke , megússza a za a os elhőke : majd
A las ö ök hóbo í o csúcsa i án megállapodik „pa ibus ni ens alis” – s onnan, min halász
madá , ohan a csap le libya ö ényes pa jai a. (Aen. iV. 238. sqq.) min Vi gil az olympusi
hi nök ajzában homé , (il. XXiV. 340. odyss. V. 43.) ugy kö e i a Je uzsalem dallója
gábo készüle e s ú ja lei ásában az Aeneis , a nélkül, hogy bá melyik plagiummal ádol a -
nék.
z ínyi sokkal önállóbb e helyen. Csak néhány onás kölcsönöz, nem kész ajzo . A min-
denha ó öld e ekin , s a ilágo „egy szem o dula ból” (in un sol pun o, e in una is a)
megnézi, az án a magya ok a szegzi igyelmé . Ennyi mindössze is. A bűnso oza , mely
kö e kezik, megdöbben ő képe ad a magya ság e kölcsi sülyed é ől, s ha almas indoka is en
* Ascaniusnak i ígyli-e óma e ődei a yja?
mi kohol? és mi eménnyel időz a ma cona nép köz ,
hogy nem nézi az ausoni aj , lá ini mezőke ?
Fusson el! Eddig an: s ennek légy hí nöke őlünk. –
116
ha agjának. A „bál ány” (p o es an ismus) első helyen emlí ése, mely ama bűnök elá adásá-
é min egy elelőssé é e ik, – jellemzi a ka holicus i ó , de mind a köl eménye sze in é -
anú ős, mind a sze ző sajá szempon jából helyén an. mélyen aláló onása ez e kölcsi
omlo ságnak ki ál az, hogy „ö eg embe nek nincsen isz ele i.” mennél isszább me-
gyünk a pa iá chai e kölcsök eddhe len ko ába, annál isz el ebb az ősz haj.
is en beszéde egy szabályos o a io, melyben ké ő ész , a de ekán o dula o , különböz-
e ünk meg. Elő észe ényállapi ás: u ó észe indula os. Alig csala kozom, ha eposzban e
szónokias beszédek di a já a ómai ö éne i ás köl ö o a ióiból sej em szá mazo nak.
homé nál legalább nincs még ily szónokla : az ő egyénei beszélnek, nai e mésze ességgel,
he o i ha ás eszközei nélkül. Beszédök majd ö éne i, majd jellemáb ázoló, de nem szóno-
ki. A beszélő ön uda lan á ja elénk bensőjé , nem o a o i ügyességé mu oga ja. Beszéde,
ha indula os, pa hoszba emelkedik, nem szónoki „a ec us ” hajhász. Ő an megha a, nem
ön uda al más a ki án ha ni. és ez igy helyes. De má Vi gil a Cice ók honában, csekélyle e
homé együgyü beszédei , s példáján a középko i epopoeiákba hangos o a iók kap ak öl,
nem minden ká a nélkül a jellem- és kedélyállapo es ésének; miu án egyik o a o , min a
másik, nem sajá bensőjé , hanem a sze ző szónoki ügyességé á ja elénk. z ínyi nem e é
meg e példá : azonban a „ha ag ó is en” beszéde alódi szen es, d ámai mozzana okkal is
bi , elannyi a, hogy az indula magasán meg ö ik a szó end, szoka lan in e sio o ga ja ösz-
sze a nyel e :
„De ők ennyi jóké , ah, nehéz mondani!
Ah, háláda lanok, és el me ék hadni;
nem szégyenlik is eneke elá ulni…”
s égül:
„Jaj, ö ök, néked ha agom esszejének!
Te agy, de el ö lek, ha ezek meg é nek.”
Az egész mennyei jelene még d ámaibbá lesz az angyal könyö gése ál al, ki a beszéd oly án
mindig „ű szen sége elő áll ala” – és mos bá o ságo eszen esedezni az igazaké ; de is en
do gáló sza á a „nem elel öbbe , hanem sugá szá nyá e esz i az égnek”. Ez nincs Tassó-
nál; sem elődinél: e d ámai ki i el z ínyi sajá ja. – s hogy e magasz os jelene u án mellőzi
az angyal ú i pipe éje lei ásá , inkább a pokolbeli szö nye eg ajzá adja, – és igy a enség, –
„az Ú nak e ene es búsulása” – u án mindjá a „szö nyű” kö e kezik: ez is igazolja ön eb-
bi megjegyzéseme z ínyi köl észe ének jellemé ől, – alamin ön uda os eljá ásá a közö-
nyösnek lá szó né cse e, hogy gábo , a „nunzio giocondo” helye mihály sze epel e i, a
bosszú lángpallosos angyalá .
Azonban oly assuk. – „mihály angyal ölke esi pokolban Alek ó u iá . Ennek lei ása.
Az angyal közli ele is en pa ancsá . A u ia megjelenik álmában szulimánnak, a yja sze-
lim képében. Beszéde a szul ánhoz. kigyó e esz ágyába, s el ünik. szulimán éb edése” (i.
28–84).
Alek o müködése, kö onalaiban, az Aeneis jól isme helyéből an kölcsönöz e. Juno az
al ilág a száll, s ölidézi Alek ó , hogy az Aeneas és la inus ki ály köz i igye bon sa meg.
Az, öbbek közö , az al ó Tu nushoz megy, Chalybe aggnő képében, s a kiszállo jö e é-
nyek ellen bőszí i. (Aen. Vii. 323–460). i az összehasonlí ásban négy mozzana o kell
117
szemügy e ennünk, ezek: a u ia lei ása, á öl özése, a mód, mellyel ha ás eszközöl, s a
elbőszí e halandó maga isele e, a ha ás oly án.
z ínyi a leí ásban, melye Alek ó ól nyúj , csak á alános hi egei képze hez a ja magá ,
és nem lá szik, hogy az Aeneis kö e ni aka ná. száz lánccal an az kö e, kezén száz bi-
lincs, haja kigyókból áll, s kö előznek ején; a ké szemén é es mé ges aj ék oly, s ú gé-
géjén dohos kénkőpá a jön ki. E lei ás egészen a külső e ona kozik. Vi gilnél a külső ajz
nem ily szemléle es, csupán ennyi mond: „ o sese e i in o a, am sae ae acies, o pullu-
la a a colub is” (328); és alább: „go goneis in ec a enenis”. (341). De annál e ősebb a
benső jellemzés, midőn mondja óla: „odi e ipse pa e Plu on, ode e so o es a a eae
mons um.” mily szö nynek kell lennie, ki maga Plu on a ya, magok az al ilági nénék is
gyülölnek! – lehe e len, hogy z ínyi ne é ez e olna ez eszme nagyságá , de a ózkodo
az á enni, inkább önálló onásokkal jellemzi a u iá hogy ö űl az, midőn galibá sze ezhe
(i. 32.), s nagy- igan űnik el, miu án szulimán elbőszí e e. (i. 46). Tassónál a ké sze is
sze eplő u iának semmi szemlélhe ő képe nincs ad a.
Alek ó, hogy szulimánnak „meg e enés szü ébe ne enne”, elhúny a yja, szelim, alak-
jában jelenik meg. igy Tu nusnak Juno papnője, Chalybe ála cában; igy az olasz A gillannak
(Tass. Viii. 59.) inald oncsol képében; igy solimano a ab ezé nek (Tass. iX. 8.) hű a-
nácsosa, A aspe, hasonla ában. Az á öl öz e és gondola ja ehá nem új: de nem új az Vi gil-
nél sem. Az ily ála cos megjelenés, misze in az embe el közlekedő is enség alamely
jólisme halandó áb áza já eszi öl, alamin az e e kö e kező megisme és, midőn az is e-
ni lény á oz á al a halandó meg udja, ki el á salgo , s megé zi egy ensőbb ha alom be-
olyásá , homé ó a annyi a közönséges, hogy min egy a echnikához lá szo a ozni. Az
embe ölö i lény, hogy a öld gya ló iá mindjá ele e meg ne émí se öbbnyi e színle
alakban lép öl; oly élő, agy elhúny egyén ála cában, ki i án amannak bizalma an, kinek
anácsá a hallga , ki okonszen é bi ja: s agy má beszéd közben kinyila koz a ja is enlé é
(con i e u deum . deam esse), agy csak el űn eko ad némi csodás jel , például el epűl,
is eni, – a halandóénál nagyobb, szebb – alakjá engedi lá ni s b. agy ég e jel nélkül is ugy
ha a halandó a, hogy ez megé zi a e mésze ölö i be olyás . Az ilias, odyssea, hemzseg
az ily á öl özések példái ól. i is, midőn P iamusnak Poli es képében mu a kozik (ii. 709.),
ugyanaz helénának min laodice (il. iii. 121.), Aph odi e ugyanennek, min onó asszo-
nya, de helena meglá ja az is ennő szép nyaká , kecses keblé , illogó szemei s áisme (il.
iii. 386); A hene Panda osnak min laodocos (iV. 86), hé a min s en o (V. 785);
Poseidon min Chalcas (Xiii. 43, 68), min Thoas (Xiii. 215), s hogy égé essem, midőn
he mes ugy jelenik meg P iamusnak, min egy az Achilles ny midonjai közűl (XXiV). De
magában az Aeneisben is számos ily ála cozo is eni megjelenés alál a ik. Venus min a-
dásznő…. el űn eko issza agyog ózsa-nyaka, amb óziás ü jei a menny illa á lehellik,
palás ja alpig le oly, má menése is ennő á ul el (i. 315–402); i is, midőn a ójai nőke a
hajók elgyuj ásá a lází ja Be oë alakjában (V. 618); somnus is en á öl özése Pho basnak,
midőn Palinu us elal a ja (V. 843); Alek óé a önebbi helyen, Chalybenak (Vii. 415),
Apollóé (iX. 646) Bu esnek; Ju u náé me iscusnak (Xii. 472). oly közönséges modo ez,
hogy z ínyi akko él olna hibáznia, ha nem e példányok sze in képezi Alek o megjele-
nésé .
A beszéd, melye köl őnk az ál-szelim ajká a ad, ismé egy kis szabályos o a io, minő
en ebb megjelöl em. Exo dium a helyze ből: hogy szulimán e ős, nagy, ha almas, mégis
é lenül szunyad. Az án á megy a szónok a késedelem eszélyeinek ajzolásá a. Példákkal
bizonyí ja a gyo s öllépés előnyei . Buzdí , biz a embe ölö i segélyé el. Példák a hi a -

118
koz a meggyőzi hallga ójá a kazulok elleni hadjá a süke elenségé ől: ellenben a magya-
okon nye endő könnyű diadallal kecseg e i. Vég e mahomed egyenes segélyé eszi kilá ás-
ba. – Fölösleges mondanom, hogy e beszéd me őben a z ínyié, s a helyze ből akad, köl e-
ménye céljához képes . A szulimán a számí o ha áson ki űl ebben is, min má önebb
is en szóza ában ko i ányú célzások annak a magya nemze hez, ső az egész ke esz yén
ilághoz; de a melyek ől alább külön ejeze og szólani.
Alek o beszéde Tu nushoz nem igy an képez e. gúnnyal kezdi, nóga ásban égzi. Tu -
nus meg előbb kine e i a élénk aggnő , képzel , nagyí o eszélyei el: de akko a u ia sajá
szö nyü alakjában e em elő e: a hősnek minden agja meg ázkódik, szemei szé me ednek.
Az E innys másodszo is megszólal: dühös sa casmusban ö ki (Vii. 421–455). szin én
különböző Tassónál is a u ia megjelenése. midőn a ábo ban inald ala omos megöle é-
sének hí e u , Ale o nehéz álma küld, min a halál, A gillan a, inaldo öldijé e. maga a
legyilkol inald oncsol e emibe öl özik: eje, jobb keze le ág a, baljába a ja é es ko-
ponyájá . E kép elen alakban ijesz i A gillan és lází ja a gyanúsí o ő ezé ellen (Viii. 59).
A u ia megjelenése i nem bi classicai onásokkal. ily szö ny, min e ma kából beszélő
inald, a oman icismus agy émei közűl aló; noha bizonyos, hogy e jelene ben az Aeneas
álmai lá oga ó hek o é es alakja lebege a Je usalem i ójának szeme elő (Aen. ii. 270).
A „ uggi A gillan” is, melyen beszédé kezdi, hec o é: „heu uge, na e Dea!” De hec o egy
oncsol embe i alak; inald egy kép elen szö ny. másodszo i megjelenése nem ily úlzo .
min A aspe, hű ö eg szolga, lép szolimán elé, nem is álmában (iX. 8), és nyomós beszéd-
del ösz önzi az éji ámadás a a ke esz yén ábo ellen.
kö e kezik a módo ennünk igyelembe, mely sze in Alek o a e mésze ölö i ha ás
eszközli. Vi gil, a hi ege még nem hal ányúl szinei bá an használha ja. Az E innys
kigyókkal os o ozza, áklyái al ége i Tu nus . De nő i án gyöngédebb is ud lenni. é in és
nélkül suhan a kigyó la inus nejének, Ama ának leplei közé, elsimúl puha keblén, majd
nyaklánca, majd ejszalagja lesz, ugy ön i bele „ ipe a lelké ” (Vii. 349). Tasso u iája nem
használ semmi eszköz , csak, miala beszél, addig lehelli dühé áldoza jába. z ínyinél egy
kigyó – min az Ama áé – suhan szuliman es éhez; de a jelen ék elen á é elé gazdagon
ká pó ol sze zőnk, midőn az á e helye igy égzi be:
gyúj ja kemény szí é s hagyja lángos űzben
Ha agban hen e egni és ke élységben.
mily e ős, mily e ede i e lángos űzben, ha agban, ke élységben hen e gő szulimán!
ha ég e a elbőszí e halandó maga isele é ekin jük, mind Tassonál, mind z ínyinél
ölleljük a i gili nyomoka . Tu nusnak oppan ijedés ö i meg álmá , e emei e i ék bo-
í ja el s akko :
A ma amens emi ; a ma o o, ec isque equi i .
Tasso A gillanja nem ugyan a el iadásko , hanem később, midőn á sai lázasz ja, hasonló-
úl:
A me, a me, eme il o senna o, e insieme
la gio en ù supe ba a me eme. (Viii. 71.)
„Fegy e egy e , az esz elen iadja,
Fegy e egy e az i jak bősz csapa ja.”
119
a miénk elug ik, és nem különben:
…Fegy e , egy e , kiál .
me szin én esze esze Alek o mia .
szolimán a ab ezé szin én ölkiál , ég e emel én kezei : „oh, e ki ily düh e ge jesz ed
szi eme , nem is agy embe , noha embe i alakban mu a kozál, – ime kö e lek! elmegyek a
ho á unszolsz! hegyeke csinálok, hol mos sík an, hegyeke leöl , megsebze embe ekből;
é olyamoka csinálok…” (iX. 12). – E classicai modo ú megisme ése az el űn ensőbb
lénynek Tasso-nál sem alami nagy e ede iség; hanem a mienk mégis kelle énél szo osabban
kö e i:
47. kiál az szulimán: oh e bá o ság a
ki engeme indi sz, ilyen nagy dolgok a,
nagyobb agy embe nél, noha embe mód a
lá alak égede szól a, anácsol a.
48. készen agyon szulimán elmegyen oda
Az ho á megha ad, kau ak halomban,
Meg es em lo ama ke esz yén é óban.
Vá osoka á aka öj ök hamuban.
Azonban még ide is, még e szósze in i o dí ásba is egyí oly onás , mely ölé az e ede i-
el, midőn az egysze ű s elcsépel : „ a ó iumi di sang e” helye mondja: „meg es em lo a-
ma ke esz yén é óban.”
Tasso egyébi án a u ia-jelene e is jobban kizsákmányol a, min z ínyi. nem elég, hogy
ké sze lép e i öl, min lá uk, mo i um gyanán : Ale o ujja meg a iadó ha soná , ő e esz-
i szélnek a zászló , midőn szolimán éji ámadás a indul; s ő megy ez hí ül adni Je usalembe
(Tass. iX. 13. 14). Vi gil Alec ójá a isme ünk, ki magas ól e ején pász o i kü ö ú, hogy a
pó népe öllází sa. (Vii. 511.).
*
„szulimán ábo hi de D inápolyba. Vezé ei el di án a . Beszédében s A szlán budai
pasa le ele ál al a hadjá a célsze űségé mu oga ja. A pasák helyeslik szándéká .” (49–67).
„A hadak elszámlálása, és az ének ége.” (67–102).
A z ínyiász első éneke, sze keze ben, némi hasonla o űn e öl a Je usalemé el. o is,
min i , elől az égi jelene ; az án a cselek és olyama ba é ele, nem öldi eszköz ál al; ennek
kö e kez én a ezé i anács; ég e hadszámla (enume a io). midőn lá juk, hogy szulimán, a
min álmából öléb ed, azonnal el an ökél e a hábo ú a, és önkényleg ki is adja a pa an-
cso , hogy se egei gyűljenek össze, és csak azu án közli a di ánnal szándoká : első ekin e -
e ugy lá szik, min ha e di án egészen ölösleges olna, s lé elé csak a Je usalem hasonló
mene ének köszönné. De nem ugy an. igaz, hogy a szul án elha á ozása épen ugy nem
ügg a di án anácsá ól, min nem a ki i el annak beleegyezésé ől: mindazál al nem henye a
jelene . Alkalma nyúj a köl őnek a zsa noki ha alom jellemzésé e, mely pa ancsol, mielő
120
ábeszélne; alkalma egy ily anács szolgai helyze é szem elébe állí ani, hol a meggyőződés
hiányá élelem pó olja; s hallga ással egyeznek a kényú aka a ába:
meghall án ezé ek az A szlán anácsá ,
Főképpen császá nak elszán aka a já ,
senki a óz a ni nem me é az u já ,
hanem minden ezé ja allja szándéká .
legha ályosb győző ok a császá elszán aka a ja melye ja allnak, me nem me ik ellenzeni.
To ábbá i an elhin e a mag, melyből a kö e kező énekben A szlán episodja ki og sa ja-
dozni: a hebehu gya embe az hiszi, hogy szulimán az ő anácsa oly án indí hábo ú a
magya ok ellen s é szeme kap, hogy u a kegyé még jobban kié demelje, mi ál al bukásá
sie e i. Ezenkí ül A szlán le ele, mely a di ánban elol as a ik, az , a mi a köl ő má köl-
őileg indokol , . i. a cselek ény megindulásá , ö éne ileg is mo i álja, miu án áll, hogy
A szlán budai pasa ol az, ki a szul án magya o szág éd elen állapo á a igyelmessé e e,
s ő hábo ú a kész é (szalay iV. 342). Vég e, a haza legnagyobb ellenének szájából nehány
eszmél e ő szó is in éz e ik a hon iaihoz, mi ől alább. – Az anach onice emlege e V. ká oly
császá (me hisz ki olna egyéb?) oly é edés, minő ől nagy í ók sem mindenko men ek.
A „hadszámla” elő z ínyi sem i , sem alább az V. énekben, nem a ja magá az
epopoeiák be e modo ához, misze in új is eni segédhez olyamodnék. Tasso ellenben
min Vi gil, kö e i a homé i példá (il. ii. 484). Tasso in oca ioja az „elméhez” (men e) an
in éz e; alap onásiban ez is, de még inkább az, mely len ebb (Tass. iV. 19.) elő o dul, a
„Pandi e nunc helicona, deae” (Aen. Vii. 641), és „Vos, o Calliope” (Aen. iX. 525)- éle
segédhi ásoka ük özi issza. különösen az u óbbi, Vi gil e so ai :
E meminis is enim, di ae, e memo a e po es is:
Ad nos ix enuis amae pe labi u au a (Vii. 645).
csaknem szóhí en adja, mond án a múzsának:
Tu’l sai; ma di an ’ op a a noi sí lunge
Debil au a di ama appena giunge. (iV. 19)
z ínyinek e példa elő e ol , de miu án a szűzanyá ön ebb egész köl eményé e segédűl
hí a, sem azon in oca ió , ismé lés ál al min egy köznapi á enni, sem oly kö e keze len-
ségbe esni nem aka , hogy, min Tasso, elébb is enanyjá majd egy személyí e ogalma
(„men e”), az án a hi egei múzsá szóli sa segély e.
Egyébi án , hogy e hadszámla ogan ásako *) (concep io) Tasso, némileg Vi gil, lebege
a „szige i os om” sze zője elő , az nem annyi a kimu a ha ó min kié ezhe ő. De hiszen ez
e mésze es: eposz i andó, azon példányokhoz kelle magá a ania, melyeknek ökélyé
u olé ni, agy megközelí ni ö ekede ; azokból lesni el az alko ás mű észe é . – élesen
beha ó elméje ké dolog a lőn i igyelmes. Előszö , hogy a se egszámla, min minden köl-
ői lei ás, (desc ip io), az ál al nye mozgalmas élénksége , ha az , a mi é ben egymás melle
* Fogan(ik) bennma adó közép, ogan kiha ó cselek ő, ogan a ik szen edő ige.
121
áll, ugy adjuk, a min időben, egymás u án el űnik, azaz a pusz a lei ás cselek éssel kö jük
össze; o ábbá, hogy a szám-, agy né sze in i enume a ionak á asz ó ha ásá – minő pél-
dául a homé i
boiw a
szűl, – azzal lehe némileg enyhí eni, ha jellemzés, ö id ö éne kék,
egyes episodok i án i igyelemge jesz és s b. ál al esszük ál oza ossá. Ez ész e é el oly án
a d inápolyi ábo nem ugy eze i elénk, min má összegyűl e , hanem a gyülekezés moz-
zana iban; elbeszél, a helye hogy pusz án lei na. Igy Tasso is, midőn a ke esz es hadaka
az újon álasz o ezé Bouillon elő ellép e i (I. én.), szükséges cselek énnyel kapcsolja
össze leí ásai . Még szebb, midőn Z ínyi, alább (V. én.), a szige i hadaka elszámlálja: ugy
eze én öl a csapa oka , a min ünnepélyesen eskü esznek, élni, halni a á alai köz . –
Mi a ál oza osságo ille i, előszö is Delimán episodjá a onja igyelmünke , alán kissé idő
elő szú án az be, mielő a se egszámla egyhangusága ki ána ossá enné az ily ál oz a-
ás . Tasso enume a iójában (I. én.) a sze elembús Tanc éd episodja an leginkább kiemel e:
s hihe ően ez az, mely Z ínyinél Delimán eszméjé köl é; azon Delimáné . i., ki el az első
énekben megisme ked ünk. Legalább a sze elemsebze i jú a á nak, hasonló helyen, ha-
sonló módon kiemelése Tanc édo ju a ja eszünkbe. Mindamelle Z ínyi Delimánja önál-
ló; s a a á i e ősebben jelze egyéniség, min a csupán szen edő Tanc ed. Miu án a köl ő
elmondja, hogy Delimán, o száglá ni já ában, megsze e e a szul án gyönyö ű leányá , de
akko haza men K imbe, és mos haddal jö meg, hogy bajnok e ei ál al a leány a yjá ól
kinye hesse, azonban későn, me Szulimán a leány időközben Rus án bégnek ad a, – ez
e i u ána:
Ő izd, Rus án ezé , jól e ül magada ,
Me min dühös a kas lesi haláloda
Az i éz Delimán; nem ű he i bújá ,
Ki öl i, ha lehe , aj ad bosszúságá . (75.)
e so okkal a a á hős bána á a a bosszú ágy cselek ő jellemé adja, egysze smind az episod
ki ejlése i án elköl i a á akozás . Tanc éd i án a köl ő leg eljebb szánalma ge jesz , az
episod o ábbi ejlésé épen nem sej e én. „Igy jő sóhaj oz a, s igy ho dja alan szomo úság-
gal eljes szemöldei .” (I. 49).
Delimán ö éne ének ezen ö id exposi ioja még egy, bá csekély onással emlékez e a
Megszabadul Je uzsálem e; s ez egy ismé lő alakza ( igu a), mely Tassoé ál al lá szik elő-
idéz e. Midőn Z ínyi mondja Delimán ól: „Gala ában meglá á a szép Kumillá , Kumillá
az szépe , Szulimán leányá ” nincs semmi okunk ké elkedni, hogy e szó o dula elő e isme-
e es ol , de mégis közelebb ől Tasso ezen monda a hozá az elméjébe: „Lui (Rinaldo) nella
i a d’Adige p odusse a Be oldo So ia, So ia la bella, a Be oldo il possen e.” „Ő az E sch
pa ján szűl e Be oldónak Só ia, Só ia a szép, Be oldónak a ha almasnak.” (I. 59). – Sajá -
ságos kele i onásnak a om, hogy a khán i hajáé sze e a szul án leányába: „Kumilla szép
haja megkö özi szí é i jú Delimánnak” – (72). Rudabe hajá a emlékszünk Fi dusinál, me-
lye a szép pe zsa hölgy a ház e őn kibon a, kö élhágcsó gyanán e esz i jának a öld e; de
ez gyöngéden megcsókolja ü jei s nem ogadja el az igy ög önzö lépcső . (Sal és Rudabe.)
É dekes o ábbá megjegyezni, hogy ez episod sincs minden ö éne i alap nélkül, a mennyi-
ben áll, hogy Szulimánnak egy leánya csakugyan Rus an (Rusz em) neje, s ez idő sze in
má öz egye ol .
A a á had u án öllépő ö sze ecsen dandá ejei köz első Ami assen, ki maga is eke e,
lo a is sze ecsen. – E ló nem ok nélkül an emlí e: é dekesebb episodja lesz, min u ának;
128
z ínyi egy hajnalban az min ol szokása,
Valamiko hajnalnak ol hasadása,
Az szen eszűle elő é den áll ala…
Egyébi án Tassonál nem halljuk az ima sza ai , s az egész jelene különböző.
A „szige i os om” köl ője hosszú, ö edelmes imá ad hőse ajká a. nincs ez ölpipe éz-
e ilági dísszel, s ha z ínyi ez imában kö e i alamely elődjé , a ki ályi szen dalnok, az
ó-szö e ség hymnuszainak ihle e énekese az. midőn szige daliája eljes bizodalommal
o dul is enhez: „Te agy énnekem győzhe e len egy e em, paizsom, kű alam, minden e-
ménységem” – (ii. 65), a zsol á i ó éljük hallani: „Az ú én kősziklám, és én á am, és én
szabadí óm; én e ős is enem, én e ősségem; én ő benne bízom; én paizsom és az én szabadu-
lásomnak sza a, én elmagasz al a ásom.” (zsol . XViii. 3). midőn esedezik: „haj sd le
üleide az magas kék égből, halld meg könyö géseme kegyességedből” (ii. 66.), eszünkbe
ju a ohász: „haj sd le u am, a e üleide , hallgass meg engeme ; me én nyomo úl és
szegény agyok” (zs. lXXXVi 1.). ha ö edelmes szí el emlékszik az e ede i bűn e:
,,nem-e én e őled csinál a am öldből? nem nagy bűnnel jö em-e anyám méhéből? (ii.
67.) a köl őki ály ön ádja zendül meg: „ime én álnokságban ogan a am és az én anyám
bűnben melegí e engeme ” (zs. li. 7.). ha bűneiből kegyelem ál al meg isz úlni ohaj án
igy esedezik: „moss meg szen lelkeddel, me ú mocskos agyok” (ii. 70.), Dá id emény-
kedésé halljuk: „Valóban, moss meg engeme az én álnokságimból, és az én bűnömből
isz í s engeme . moss meg engeme izsóppal és meg isz úlok; moss meg engeme és ehé-
ebb leszek a hónál” (zs. li. 4. 9.). miko ez mondja: „Feledközzél meg é keink ől. me
égede nem hol , hanem ki mos is él, Dicsé , és ne ed ől isz essége beszél” (ii. 71), agy
miko igy ohászkodik: „ne engedd… (a pogány ö öknek) hogy az e szen ne ede ők
megne e nék, mi őlünk, e hol agy, ke élyen ké deznék” (ii. 73): agy midőn is en
dicsői e elkiál : „nem nékünk, u am, nem nékünk isz essége , De szen ne ednek adj
ö ök becsűle e ” (ii. 75): minden hi ő lélekben a zsol á isszhangzik: „A agy beszélik-e a
kopo sóban a e kegyelmességede és a e igazságoda az halálban?” (lXXXViii. 12.). –
„nem a meghol ak dicsé ik az u a , sem a kik a öld alá mennek. hanem mi áldjuk az u a ,
mos an ól og a mind ö ökké” (CXV. 17. 18). „mié mondanák a pogány népek: hol agyon
mos az ő is enök?” (zs. CXV. 2, lXXiX. 10, Xlii, 4). „nem nékünk, nem nékünk, hanem
a e ne ednek a dicsősége a e i galmasságodé , és a e igazságodé ” (CXV. 1.). könnyű
le olna z ínyinek az ima szö egé eljesen újból ogalmazni: de ajjon akko nem hiány-
zo olna-e belőle azon mély allásos ihle , mely igy ál ala ki an ejez e.
A hős imájá meghallga ja is en, és nyomban álasz is ád a eszüle ől. Egészen epikai
onás. igy hallják meg az olympus is enei szám alanszo , és lego csudás módon eljesí ik
a he osok könyö gésé . igy Ascaniusé Jupi e (Aen. iX. 630), Pallasé a Tibe is is ene (X.
424.), u óbb he cules (460); ia basé Jupi e (Aen. iV. 220) s b. igy Tassonál is a aimondoé
(Vii. 79.), Bouilloné , midőn esőé könyö ög (Xiii. 72), meghallga ja is en, s azonnal csu-
dás segélye nyila kozik. – Ennyiben ehá z ínyi az ál alános eposzi modo hoz a ja magá ;
de a csoda, melye alkalmaz, hogy a ke esz há omszo eléje hajolni lá szik, s akko a öl e-
szí e Jézus szóza á hallja, ud om a nem o dúl elő, hacsak ez nem alami, elő em isme-
e len legendai ész. A köl ői cél, mely e csodás jelene ál al elé e ik, a ő hős égze sze ű
bajnokká a a ása. Az embe i nem meg ál ója kijelen i neki, hogy ,,ma i omságo og po-
gány ól szen edni”; egysze smind el á ja elő e a jö endő . és ez lelki igasz alással eljes.
A győzelem, melye igé , ke ős: öldi és mennyei. szulimánnak „ha almá , e ejé esz i

129
szige á a”, s igy bajnoki ön eláldozása legalább ez ú al – megmen i a hazá a enyege ő
ég omlás ól; ső ezé nek azon ju almazó elég é ele is meglesz, hogy „ i éz kezei mia og
meghalni” a magya nemze legdühösb ellene, szulimán. De meglesz az ö ök ju alom is,
me a hős lelke is enhez og szállni, a é anúk koszo újának el é elé e. A mi még ezenkí-
ül a halál gondola já , ilágsze in , nyugasz aló á eszi, az is meg an igé e: hogy . i. di-
cső hí e élni og u ódaiban.
De az e iad gyö gy ámasz ja ne ede ,
Felse ken i énnyel ündöklő ne ede ;
min phoenix hamuból köl i nemze ségé :
ugy okossággal ez meg a ja hi ede . (ii. 86.)
iii.
A z ínyiász ha madik énekéhez ju ánk. Ez ál alános elmélkedésből indúl ki, hogy „embe
anácsa nem állandó, ha mi el égez is, o an meg o dúl is en aka a jából.” Az éneke e le-
xión kezdeni, A ios o isme e es modo a. Az ö éi ugyan nem mindig komolyak, öbbnyi e
já szi gúnnyal szinez ék s igy nem esnek a közönséges e lexiók so ába. Vi gil- és Tassonál
a ánylag gyé s mindig ö id az ily elmélkedés. ki az Aeneisből, agy Je usálemből ugyne-
eze „bölcs monda oka ” aka na szedni, hama égé é né munkájának: alig ju na minden
ének e egy. óma nagy mű észe á é é, hogy a anelemnek, min olyannak, semmi joga el-
beszélő köl észe ben; s Tasso sem hagyja mes e e nyomá . Egyik sem aka az elbeszélő o -
mában egyebe adni min elbeszélés , de a leg ökéle esbe , mi e nemben adha ó. E megjegy-
zés azoké esszük, kik mindun alan classicai példányok a hi a koz a, ájlalják, hogy köl-
észe ünkben egy idő ó a megapad a philosophiai elem; é én ezala – ugy lá szik – a
köl ői mű ek e amugy ki ül ől s min egy pa ázsan hin endő sa á a e lexiónak: az eszmedús
ész e é eleke , éle bölcs maximáka , emlékköny be aló monda oka s öbb e élé . min ha
bizony a köl ő nem akko olna bölcsész is leginkább, midőn összhangza os alak- s a a-
lomban előállí ja a szépe , azon szépe , mi a philosoph é elmezni sem ud! min ha szük-
séges olna ezen ölül, s az összhang ká á a, bölcselmi közhelyekkel aknia meg köl emé-
nyé ! Valóban egy goe he- éle „cigánydal” bölcsésziebb is, min sok ugyne eze „é elmi”
köl emény. – z ínyi, hihe ően az akko i magya köl észe ani ányának hódol a, sü űbben
nyuj ja elmélkedései , de még sem oly sü űn, hogy eposzá elnyomná a szá az didaxis. oly
hely e szö i azoka , ho á épen beillenek; majd cselek ényből hozza ki min anúlságo , pél-
dául ön ebb ke ecseni és A szlán basa episodja oly án; majd hősei szájába adja: i kán el-
mélkedik sajá személyében, akko is meg álasz ja helyé ; a mi ekin e ko á sai s magya
elődei nagy hajlamá a aní ó- e selés e, ko á haladó mű el izlés ől esz bizonyságo . ilyen
alkalmas hely e lexió a az ének kezde e, midőn az é dek alamely cselek ény i án még
nincs eszülőben, midőn az események ohama nem gá olja még a nyugod kö ül ekin és .
A ios o csaknem minden ének elején a e éle pihenő , z ínyi nem oly gyak an.
Az elmélkedés i a a szolgál, hogy indokolja szulimán meg ál ozo anácsá , ki előbb
Ege aka á os omolni és mos szige ellen o dúl. köl őnk ugyanis „ élcsodásan” is en
aka a jának ulajdoní ja az , mi alább embe ileg is indokol a lesz. szulimánnak ugy mond,
„hama az is en é í é anácsá . hama meg o dí á szige e ha agjá ” (iii. 2.). Egysze ű
képle nek, jámbo ke esz yéni szólamnak lehe ne enni; de nem az. A classicai égiség isme-
130
ője számos hasonló hely e og emlékezni, midőn az is eni ha alom be olyása embe i dol-
gok a ily ö iden, csak egy oda e e onással jelez e ik. Hal ány-, él-, ö idcsodásnak ne e-
zem, a sze in , a min különböző ese ben egyik-másik elne ezés jobban og illeni. A en o gó
hely, min közelebbi példá a, az Aeneis X-ik köny é e u al, melyből Z ínyi e ha madik
énekhez leg öbbe őn á . Ily ö iden emlékszik Vi gil a Mezen ius csa á a buzdí ó Jupi e -
ől: „A Jo is in e ea moni is Mezen ius a dens Succedi pugnae”… (X. 689.), mi senki sem
og pusz a képle nek enni. – Z ínyi azonban a enső benyomáshoz oly ö éne i mo i umo
is ad, mely elegendő, Szulimán ha agjá embe ileg is Szige á ellen o dí ani. Ez a siklósi
ha c, mely a ha madik ének á gyá képezi.
De mielő a szige i bajnok e diadalmas előha cá a mennénk, egy ész e é ellel a ozom.
A köl ő, ö iden emlí én, hogy „Szulimán meg o dí á Szige e ha agjá ” – mindjá hozzá-
e i: „Im megmondom oká az ő ha agjának” (III. 3.), – s ugy kezd a siklósi csa a elbeszélé-
séhez. – Toldy megjegyzi e e: „Hiba, hogy a siklósi dolog ál al előidéze o dula o Szuli-
mán e ében a köl ő a ha madik ének be eze ésében elő e jelen i, a helye , hogy az az
események olyásából u ólag e edez e né s igy azon jól e ő ha ás , melye e észe a ö éne -
nek szülne, elkese í i. Egy pá e sszak kihagyása segí ende a dolgon” (Köl . Tö . II. 16.
1.). – Tehá hiba, még pedig sze keze i, a milye Z ínyiben nem soka alálunk, me a
composi io neki e ős oldala. De izsgáljuk egy kissé.
Az eposz nem egény. Hiú á akozás , agy ál élelme ge jesz ő eszközök nem illenek
komoly mél óságához. Sokkal mélyebb, embe ien megha óbb a ész é , mely bennünk á-
mad hősei i án , ha ezek so sá elő e udjuk, agy sej jük legalább. Ezé minden ko és
nemze eposi ói öl- öllebben ik a jö ő események á yolá , meg hagyják olyko pillan ani a
damoclesi ka do , mely e agy ama hős ele ügg. Ez ké módon ö énik. Vagy jósla , is e-
ni kijelen és s b. ál al, ekko a um s a hős maga égze sze ű; agy egyenesen a köl ő ál al,
mi önebb epicai előlegezésnek (an icipa io) mondanék, s mely szó al ezen úl annál bá ab-
ban ogok élni, min hogy má Heyne jegyze eiben is el alálom. – Mindenik e számos pél-
dá hozha nék el. Hanem a égze es bajnok oly gyako i, hogy példá sem kell idéznem; ha
mégis emlí ek, csupán alkalmazásé eszem az . Az Iliász „elkese edik”, jól an; miu án az
első ének ől kezd e (I. 416.) udjuk, és gyak an emlékez e e leszünk á, hogy Achilles ö-
id éle ű, nem soká a meg kell halnia, T ójánál elesnie, me ez á um. De épen ez köl i
legmélyebb okonszen ünke a hős i án , ki, hogy ba á já megboszúlja, nem gondol a ég-
ze el, mely sze in Hec o eles e u án az ö é is nyomban kö e kezik; bá an megy szembe a
bizonyos halállal; mikén a sé őjén boszú álló méh ulánko e esz , noha ez magának is
halál. Ezé an, hogy bá Achilles elkényez e e gye meke az ion ö egnek: dacos, ön ejű,
dics ágyó mé ék ele , magánbosszúnak a közjó alá endelő, ha cban kegye len, sokszo
embe elen: mégis ő bí ja legnagyobb ész é ünke ; me mindezen hibái , ugy szól a, é én
ál ja meg; a bizonyos halál, melye ő is, mi is elő e udunk, elnéző é esz i án a, min si a-
lomházban ülő ab ól nem onjuk el ked ezésünke , min áldoza ba ommal nem bánnánk
osszúl. A nibelung-ének du a hőse, Szig id o gyilkosa, Hagen, azon pe c ől og a meg-
nye i hajlamunka , midőn a hableányok jósla a dacá a elszán an indúl so sa ellenébe. Ezek,
min ud a an, megéneklik Hagennek, hogy a Rajnán á kelendő nibelungok közűl egy sem
ju haza öbbé a Rajna bal pa já a, ki é e a ki ály ud a i papjá . Hagen, á kelés alkalmá al,
meg agadja s ízbe e i a káplán : elme ülése megcá olná a hableányok jósla á . De az sze-
encsésen kiúsz az elhagyo pa a:
131
O áll szegény papocska, áz án lucskos mezé ,
Meg ud a Hagen ebből, hogy nem hazug beszéd
A bizonyos halál, mi jósol a hableány;
Gondol a: „mind e hősök o esznek, igazán.”
Hogy az án a hajóból ki ak ák a e éh ,
Há om ki ály i összes hada és hadsze é :
Da ab a ö e Hagen, s elszó á a izen.
A jó nemes i ézek csodálkoz ak ezen.
„Mé e ed ez , ba á om?” ké dezi Denkewa ,
„Hogy keljük ál al ismé , issza elé, az á ,
Majd a hunok öldé ől a Rajnához jö e ?” –
Később megmondá Hagen: „az öbbé nem lehe .”
De mos csak így elel á: „ igyáza ból e ém:
Ha lenne gyá a köz ünk, ha olna szöke ény,
Fél ében a ki issza i amna ízen ál ,
Hadd leljen e habok köz gyaláza os halál .” (Nib. No . XXV.)
Mily endi ő nagyság ez a nyugod elszánás, szemben a égze el! A d ámai hős elidézi a
so so maga ellen, dacol, küzd ele, s e küzdés ala bámula os e ő ej ki; de mihely a á-
um legyőzhe len ol á megisme i, azonnal zsibbad e élye, e gődik ugyan még, de csak
magá hálózza be e gődése ál al, s küzdelme nem küzdelem o ább, hanem a haldokló
onaglása. Ellenben az eposz halál a jegyze hőse má az első pe c ől megadja magá a
so snak; de épen e megadás ál al ün e i ki nagyságá . A eszély, a halál bizonyos uda a nem
csüggesz i el, egy pe cig sem gá olja müködésé , de ső nö ekszik e élye, a min közelebb-
közelebb ju az ö ényhez; csak néha a halál pe cében ogja el egy csodás émüle , s ha á
nyomasz ólag közellé e a e ene esnek, mellyel oly elszán an néz ala szembe á ol ól; ugy
hogy e émüle má inkább physikai min e kölcsi be udás alá esik. Szó al, a agikai hős
bá o a so s ellen, míg leküzdhe őnek hiszi; az eposz hőse bá o , noha nem hiszi annak. Szép
példa e e maga Z ínyi, ki a második ének ől kezd e isme i égze é (II. 83–86) mindazon-
ál al csüggedés, habozás nélkül oly a ja eendői , elszán nyugalommal á a be az elke ül-
he e len . Hanem elég e nagyon isme e es á gy ól.
Szin én gyako i epopoeiákban a másik ese , hogy . i. maga a köl ő ele e igyelmessé eszi
ol asójá sze encsében a bal o dula a, és iszon . Ide so ozha ó helyek má az Aeneisből a
ójai hős elbeszélése Sinon ól (II. 65), midőn elő e uda ja annak csal aságá : „Accipe nunc
Danaum insidias, e c imine ab uno Disce omnes.” Mai köl ő o akodo olna Sinon jóelő e
leála cozni, hogy annál csa anóbb legyen a ég o dula . Ide a ozik a elkiál ás, mely Dido
sze elmének gyászos kimene é e előkészí : „Heu a um igna ae men es! quid o a u en em
Quid delub a ju an !” (IV. 65); s még inkább az első i kos összejö e el leí ása u án ölleb-
ben e á yol: „Ille dies p imus le i, p imusque malo um Causa ui … ui …” (IV. 169).
Szegény Didó! boldogságod e ő okán é eznünk kell, hogy ilos sze elmed ége gyász és
halál. Nemkülönben má a se egszámla alkalmá al (VII. 756), elsi a juk Umb o papo , „ki
a ipe a aj s mé eglehelő hyd áka dalá al, kezé el, álomba szok a inga ni, s ma ásuka
enyhí i ala udománya. De nem bi á mego osolni a da dani kopja ü ésé ; nem használ ak
sebei ellen álomhozó dalok, sem a ma sus hegyekben szede gyógy ű.”
132
„Te nemus Angui iae, i eâ e Fucinus undâ,
Te liquidi le e e lacus. –”
igy sej jük az éji kaland a állalkozó nisus és Eu yalus esz é , midőn Ascanius: „soka
üzenne őlük a yjának, de majdan szellők épik el üzene é s hiú elhőkbe oszla ják” – „sed
au ae omnia disce pun e nubibus i i a donan ” (iX. 312). igy szánja halálnak Vi gil má
első bemu a ásko ké i jú hősé , Pallás és lausus : „mox illos sua a a manen maio e sub
hos e” (X. 438); s hogy unalmassá ne áljak, magá a u ulok legnagyobb i ézé is, midőn
mondja: „lesz idő, hogy Tu nus nagy á on enné meg, ne bán o a legyen Pallas ; miko
gyűlöli e hadi zsákmány és e napo ” (X. 503). hogy Vi gil e ekin e ben is a hősköl emény
ö ök példányá kö e i, ölösleges é in enem. Csak egy pá , kezem ügyében eső példá a mu-
a ok, midőn homé Ennomos madá jós ól ele e uda ja, hogy nem ke űlhe e el jósló e-
he sége ál al a eke e halál , hanem elese a gyo s Achilles ál al Xan hus olyamában (il. ii.
859), s midőn Amphimachus ól mondja, hogy ez „a annyal éki e men ha cba, min egy
leány, a dő e! de azzal nem há í á el kese ű esz é , me ő is elese a olyamban, a se ény
Aeacida kezei ől” – (ii. 871). Vég e, hogy Tassóból is idézzek, hasonló célzás an, má az
első énekben, gildippe és odoa do hű pá eles é e (…oh nella gue a anco conso i, non
sa e e disgiun i, ancho chè mo i!), a mi csak az u olsóban kö e kezik be; igy ödi el a köl ő,
nem számí a csa anó o dula a, hogy Aladin eményei a hábo ú sze encsés kimene e i án
meghiúsodnak (…„di quella gue a lie i augu j p endendo, i quai u ani” – iii. 15); hogy
id ao e minden bűbájos e e üs be og menni (iV. 21.); hogy A gan eskűje a ke esz yén
had omlásá a, nem eljesedik be (Xii. 105). ső a homé i kö ön kí ül eső epopoeiák ól sem
idegen az ily an icipa io: Fi dusinál ké sze is jelen e aláljuk szija us halálá mindjá
elején a köl eménynek. „is en anácsában ugy ala el égez e, hogy szija us elessék Tu anban
ádáz so s és ellenei á mánya mia .” Alább ismé midőn a yjá ól búcsú esz: „sej ék mind a
ke en, hogy e búcsú sohasem kö e i iszon lá ás.” (Epische Dich ungen des Fi dusi, übe s.
. schack i. B., s. 103. 107).
Ennyi példa, az hiszem, öbb min elegendő kimen eni szige dalnoká , hogy meg osz-
o a gyönyö ől egy kis idő e diadal eményében inga ni képzele ünke ; hogy a siklósi
győzelem jól e ő ha ásá „elkese í i”. De ajon, az an icipa ió mellőz e is, men olna-e
ezen ha ás a kese ű ől? hiszen nincs ol asó, ki ne udja a ö éne ből, mi so s á z ínyi e;
ha olna is, maga köl őnk be ág a elő e a emény ú já a második énekben, o hol nagy ősé
égze es bajnokká a a ja. mi használna ily előzmény u án egy kis kacé kodás az ol asó
képzele é el? sze in em sokkal mélyebb okonszen e éb esz e oly onos „memen o mo i”;
sokkal nemesb eszköze a ha ásnak, min amaz első. szolgáljon ez a é iúnak, ki annyi u-
dománnyal és sze e e el első á gyal a nálunk üze esebben a z ínyiász , szolgáljon elég-
é elűl, hogy e hely is azon ke esek közűl aló, melyeke min gyaní ja „ úlszigo al” ó
meg ez eposz sze keze ében. (köl . Tö . ii. 38. 1.). hanem kísé jük a szö ege .
„musz a a, boszniai őbasa, szulimán ábo ába é kez én, a szul án ő A szlán helyébe
budai ezé é eszi s meghagyja neki, hogy A szlán égezze ki. Ez nem me én be á ni
u ódjá , a ábo ba jő, de ugy is meg alálja maga halálá ” (iii.4–7). „A császá musz a a
u ódjául mehme gujli gi basá küldi Boszniába, ki ú ja siklós ala isz el s o an pihen e
ábo ü ” (8–9).
köl őnk előadása ényeken alapúl. „solimán – í ja Szalay – aug. 3-án ha sánynál, Pécs
és siklós köz ábo ozo . A szlán, a budai basa, ide jö isz elkedni; de szokoli (a nagy e-
zé ) ő e sza akkal ogad a: „mi ke essz? ki e biz ad hadaida ? a padisa begle béggé ne e-
133
ze ; e a hi e lenek kezé e ju a ad a á aka . Jaj neked á kozo !” s a nyomo ú meg oj o -
a a bakó. helyébe a nagy ezé öccse, a boszniai Musz a a, ne ez e e budai basá á” (iV.
344). és alami el eljebb: „szolimán Pé e á adnál készül a Dunán á kelni s innen Ege
alá indulni, midőn hi e , hogy ked es isz jé s egyko i é ek ogójá Mohamede (z ínyi-
nél: mehme ) a szige i ő ség nehány hadnagyai Siklósnál meg ámad ák és megöl ék; ké
zászló , ha szeké ezüs nemű , izenhé eze a anya , szó al ábo ának összes é ékesb
holmiá elzsákmányol ák. E hí a szul án e é megmásí o a és z ínyi miklós meg enyí é-
sé , szige á buk a ásá első so ba helyez e” (u. o.).
Jeles anúság ehe ő innen, hogy udja z ínyi a ö éne ada ai köl ői célok a elhasznál-
ni. oly igény elenűl, min ha csak szá az ények elso olása olna célja, e i oda e nehány
e sszakban musz a a kine ez e ésé , A szlán halálá s mehme boszniai ú já . Pedig e cso-
móban múl és jö ő ölelkezik. A szlán episodja, mely a szige i é es d ámának min egy
előjá éka ol , a bég halálá al i en zá a ik be; s A szlán helye ad musz a ának, hogy ez
ismé mehme nek nyisson ú a , ki e a második előjá ékban néz sze ep, má közelebb szi-
ge hez s a őhős személyes öllép é el. E második előd áma – a siklósi győzelem – og lenni
az án a Jánus-kapu, mely a ha c elemei nagyobb mé ben elzúdí ja, összehoz án a eleke ,
kiknek küzdelme az eposz sajá képeni á gya. ugyde – mondha ná alaki – ha mindez a
ö éne ben is ily enddel kö e kezik: ha A szlán üzene e a szul ánhoz, palo ai kuda ca,
ennek oly án le é ele, halála, – o ábbá musz a a kine ez e ése, mehme boszniai ú ja s
eszedelme siklósnál, – ég e a szul án e ében ezál al okozo ál ozás, mind-mind kész
ö éne i ada : mi há ebben a köl ő é deme? s mi el e ézi meg a his o iás énekek sze zői ,
kik hasonlóan a csupasz ények onalá kö e ik? nagy a különbség: épen oly nagy min ak
ese és kiszámí o e köz . nem kezdhe e-e z ínyi más pon on cselek ényé ? nem e-
ze he e-e szulimán egyenesen szige alá, a palo ai és siklósi dolog mellőz é el? nem ág-
ha o -e, classicus elődei példáján az események kellő közepébe; agy nem szedhe e -e öl a
ö éne ből egyéb ada oka is, min épen a elhozo ak? ki e e ő igyelmessé a dolgok ezen
láncola á a? ki ó a oly ügye lenség ől, a milye például a „magya gyász” í ója még a múl
század égén is elkö e e , hogy eposzában minden egyéb elő ünk oly le, csak az nem, a mi
köl eménye sajá képi á gya: a mohácsi ha c? Valóban, ha z ínyi magya elődei s u ódai
nézzük, – más él századdal issza és elé, – bámulnunk kell a mű észi apin a o , mellyel ő a
his o iá , e dí és nélkül, alig némi csekély módosí ással, ud a illesz eni eposza ke e ébe.
éles szemmel agad án meg ama ö éne i énynek, hogy szulimán nem szige , hanem
egész magya o szág ellen indul, eposzi on osságá : közelebbi pillana a A szlán episodjá a
esik, mely az események láncola ánál og a egyenes siklóshoz, onnan szige alá a őha cok
színhelyé e eze .
minekelő e odább haladnánk, essünk még egy u ó pillana o A szlán episodjá a, mely
i be égez e ik. lá uk má , hogy annak minden őbb mozzana a egészen ö éne i: de
egysze smind köl ői cselek énnyé gömbölyül z ínyi kezében. A hiú, szeles, nagy a ágyó
embe elkapja a gondola , hogy u a egyenes az ő anácsa oly án hoz hada magya o szág a.
Félig a szul án kegye má ö é: eljesen meg aka ja nye ni. agyogó kilá ásai még inkább
eszé esz ik a különben is hebehu gyának: Palo ához száll ok alanúl; meg e e ik. Egy el-
esz e csa a halálos bűn ol a kele i zsa nokság szemében: a bége is elé i so sa; ánehezűl
a cselek ény első mozzana ából e mésze esen olyó ka as oph. gyá ább, hogysem nyu-
god an be me né á ni halálá , még egy égkisé le el u a ábo ába menekül, de mind hasz-
alan. – ime egy, bá ö id, de azé nem ke ésbé köl ői cselek ény; egy, bá csupán ázol ,
de ha á ozo an kidombo uló jellem ajz. – ha alaki megü köznék oly csekélységen, hogy

134
A szlán, ö éne ileg csak akko jelen meg szul ánja ábo ában, midőn ez má ha sányig
előnyomúl , a mi z ínyinél csak a Vi-ik ének elején kö e kezik be: annak is kész a elele .
z ínyi nem mondja, hogy A szlán ki égez e ése má i , a iii. ének oly án meg ö én ; csak
annyi emlí , le eendő gondjá ez episod ól, hogy A szlán nem ud a be á ni musz a á
Budán, hanem „nyomozni kezdé császá nagy ábo á . De ugy is meg alálá maga halálá .”
Ez ö énhe e később, ha e szik ha sánynál is, miu án az új ezé nek Budá a, s a le e
bégnek ábo ba é kezése szin én időbe el .
musz a ának nincs egyéb sze epe a köl eményben: őle há bíz ás meg álha unk. Talán
az ha megé in jük óla még, hogy a mi köl őnk jellemzéseül hoz el: „hí es i éz ala ez
ho á o szágban, me e ő el bemene K upa á ában”, his o iai onás. „A boszniai basa –
mond szalay – K upá a Z ínyiek e ősségé huszonha napi í ás u án be e e” (iV. 339). Ez a
szige i omlás megelőző é ben ö én . De ideje lesz kö e nünk mehme basá a siklósi
mező e, „hol ábo á szállí á s maga szép sá o á el onya á” (iii. 9).
„siklósi szkende bég, mehme lá oga ásá a jő én, in i, a nagy mahome e ké i, ne á-
bo ozzon nyíl mezőn, me szige á ban „éh a kasok laknak”, hanem onúljon be siklós-
ba éjszaká a. De mehme , elbizakod a, nem ogadja szkende anácsá . meghíja mula ó
endégűl éjszaká a, de szkende nem igé kezik éj élnél o ább. Egy ö ök i jú dal zeng u a
mehme boldogságá ól” (iii. 10–39).
szkende beszéde (10–18.) sajá lagi célja melle , hogy . i. mehme e ildomosabb elha-
á ozás a bí ja, – a a is an számí a köl őnk ál al, hogy ele en képze e nyúj son z ínyi és
a „szige i a kasok” i ézsége elől; mi e a égbeli ö ök élelme, hunyászkodása legjobb bi-
zonyí ék. A köl ő emlí é má egysze , hogy a ö öknek „u olsó omlás a” elég ol mondani:
z ínyi agyon ha cban! (ii. 62). mi o sze zőnk nagy őse elől maga személyében s így
némi ked ezés lá sza á al monda, a a mos min egy ki ogás nélküli anúkép állí ja szkende ;
alább pedig (iV.) a ké szilaj ló okoz a za a ban, cselek énnyé öl öz e i az . E sze in az
egysze ű előadás ól okoza osan d ámai jelení ésig emelked én, mű észileg ha ányozza a
benyomás , ic iójá mind alóbbszínű é eszi. ha a köl ő mos -idéz em sajá sza ai egysze-
űen úlzásnak e ük, agy őse ilye én dicsőí ésé szi esen megbocsá ha ó ész ehajlásnak:
szkende sza ai a á eledkez e má ugy e szik, min ha nem z ínyi , az unoká , hallanók
öbbé, ki ősé magasz alja, hanem a kese ű apasz alásból o a osság a szoko , a z ínyi-né -
ől eszke ő bége ; alább pedig az e pusz a né okoz a páni e egésnek szem anúi is ogunk
lenni (iV). – ugyane beszéd oly élénk onásokkal ecse eli a égbeli ö ök–magya hadi éle-
e , mikép e ajz csak az ily mozgalmas éle ben személyesen o go egyén ől elhe ik.
A „szige i a kasok” kik „éjjel s nappal a mező já ják”, s az ellen „még a hós á ban is öl e-
ik, onnan is lábánál og a ki onják”, – a bán, ki „pó ok ól” esz hí – a öld népé ől, mely
e mésze esen a magya al okonszen ez – s ha alami nesz ü i ülé , lego lesbe áll; az
egyes ö ök hullongó, ki „ka ona agy hajdú azonnal elkap” – oglyúl ej agy lenyakaz s
„ ejé el iszi, es é o hagyja” – mind ez oly ele en, éle hű ajz, mely a köz e len szemléle
isseségé ho dja magán.
mehme elbizakodásá jól indokolja köl őnk azzal, hogy „hiszen ala bolond alko ánban,
Egy ö ök hogy megöl négy ke esz yén ha cban.” De ez ál alános indok mellé, mely csak az
ozmanli , nem az egyén jellemzi, oda eszi a különösebbe is, hogy „ő ne elkedék minden-
ko ud a ban”. É ek ogó ol , min lá uk, e sze in egy minden kényelemhez szoko ud a-
onc, ki a sze encse mos ohaságá csak hí ből isme e; elbizakodása ehá nagyon e mésze-
es. Táplálja ez önhi sége álszégyene: gyaláza os hí el indulna – ugymond – Bosznába, ha
egy éjjel künn ma adni nem me ne és „az semmi” elő oly igen e egne, hogy má elü ö
135
sá á elszed én, alak közé ej őznék. Táplálja még az idő is, mely épen eső e áll, ugy hogy
kicsin csa ának sem lesz módja ez éjjel, nem hogy lenne já ása de ekas hadnak. Igy megnyug-
a án magá a ámadás elől, mód ele sajnálja, hogy Z ínyi el nem lesz alkalma össze e-
ekedni, ki ől annyi hallo ; s meghíja Szkende , öl sék együ az éjszaká , mulassanak,
az án alha nak i ad ig, me ő udja bizonnyal, hogy „kau ” nem og mu a kozni. Szkende
ildomosan ó akodik ellenmondani ölleb alójának, de nem igé kezik éj élnél o ább.
A kö e kező jelene (28–39) ama i kábbak egyike a Z ínyiászban, hol a köl ő, elhagy án a
néki sajá abb önséges , a kellem szín onalá a bocsá kozik. Egy legény a anyos bő „zo á ” e í
a öld e, mellé ké szép bá sony ánkos esz, a sá o meg üs öli „sze ecsen ész á al”. Gazda és
endég leűl, beszélge nek, agy min önebb oly jellemzően monda o , „agg szó ko ácsolnak”,
– hö pölge ik a ká é „kicsin incsánból, osz án azu án acso á is esznek.” De az é el u án egy
szép ö ök gye mek u a hagyásából belép a sá o ba, kezében szép gyöngyházas „ assán” űndök-
lik, ejé gyenge pa yola ég ( ég pa yola ) bu kolja. Szép bá sony ka ánjá lebocsá ja egyik
állá ól, kobzá igazga ni kezdi, ablak elé o dul a – o űlhe ek u a s Szkende – összehaj ja
lábai s ö ök mód a leguggol, az án kobza sza á al megnyi ja hangos o ká .
Az ének, melye a ö ök i jú zeng, egy legszebb idyll. Nyugalmas, idylli helyeke szőni
eposzba, de csak gyé en, a legnagyobb köl ők ekin élyé el sem ellenkezik. Nem hozom el
az Odysseá , mely öbbe áldoz a kellemnek, min a önségnek, s ezé épen az ily jelene ek
eszik agyogóbb oldalai . A meóni szen ö eg, miu án meg e em é a önsége az Iliásban,
monda: legyen kellem! és lőn az Odyssea. (Ha még a Békaegé ha co is ö ének isme jük: a
szépnek há om o szága ki an.) De maga az Ilias is nyúj idylli képeke . Mellőz e a sű ű
lakomák ö ömei , ilyen a leg e en őbb ha cok közepe Achilles pajzsának u ólé he len
ked ességű ajza, hol menyegzők, lakomák, szán ás, szü e , legelő, cso dák és nyájak, ki
nem mondha ó kellemmel ál akoznak. Az Aeneisben, hol a szólam ál alán é e magasan
já , nem udom, mi a oznék ide: de má Tasso, nem is emlí e A mida bű ös ke jei , kel-
lemdús mezei scéná á elénk E minia episodjában. A Tanc ed u án epedő szűz el é ed s a
Jo dán csendes ölgyébe ju , hol egy agg pász o megosz ja ele gunyhaja egysze ű nyugal-
má s a ki ályi hölgy idylli oglalkozással gyógyí ja sze elmi sebé . Jellemző leend a pá hu-
zam e assói hely s a Z ínyiász en o gó jelene e köz . – E minia, ki bujdoklása közben álom
és ö ődség elnyomo ala, öléb ed. Víg madá zaj köszön i a eggel , olyam és be ek su-
sognak, habbal, i ággal, já szik a szellő. A szűz elnyi ja bágyad szemei , pász o anyá a
esik ekin e e, hangos ének ü i ülé , kisé e e dei zabsíp egysze ű dallamá ól. Fölkel, a a-
elé i ányozza lassú lép ei s egy ősz embe pillan meg kies á nyékban (ko a eggel!), ki
nyája melle kosa a űz s hallga ja há om gye meke dalá . E minia köszön i őke s ké di:
„oh apám, mos midőn kö ösleg ha c üzében lángol az egész a omány, hogyan élhe ek ily
nyugalmas éle e ?” Fiam, elel az, (E minia é imez isel) családom és nyájam men ala
még i mindenko a bán alom ól: sohasem za a a még Má s zaja e él eeső zugo , aká ég
kegyelme ez, ki ő zi s elemeli az á a lan pász o alacsony so sá ; aká , hogy mikép a illám
nem esik lapály a, hanem magas e ők e, ugy az idegen szablyák dühe nagy ki ályok büszke
ejé e zúdul: még a kincslo á ka oná sem kecseg e i zsákmány a a mi hi ány s mellőzö
szegénységünk…… Másnak hi ány és mellőzö ; nekem oly becses, hogy nem ohaj ok kin-
cse , nem ejedelmi essző ” – s b. „Vol idő – míg az éle első ko ában lég á aka épí az
embe – hogy más ohajoka áplál am s lenéz e a nyájlegel e és , el u ék szülő öldem ől;
Memphisben él em egy da abig, a ki ály szolgái köz nye e állomás , s noha csak a ke ek
ő e alék, lá am, megisme ém az ud a hamisságá . Sokáig csaloga a me ész emények ől,
szen ed em soka . De miu án i ágzó ko ommal lehanya lának eményeim s me ész ágya-
136
im: elsi a am ez alacsony so s nyugalmá , isszaohaj ám el esze békéme s mondék: is en
eled, oh ud a ! igy meg é e sze e e lige imhez, boldogan él em le napjaima .” E minia
szin én elpanaszolja kalandjai egy észé s ké i a pász o , ogadja be csöndes anyájá a, mi
az ö ömmel esz, s a ki ályi hölgy pász o gúnyába öl özik; legelő e haj ja nyájá s meg isz-
sza e eli hi ány essző el a zá akolhoz, ej és köpűl. De gyak an, midőn nyá i hé mia
á nyékban he e nek ba mocskái: bükk- és bo os yán ák héjába me szi a ked es ne e s bol-
dog alan sze elme iszon agsági s b. – (Je . Vii. 1–22.)
mindazon gyönyö dacá a, mellyel Tasso mes e i olla ez idylli jelenés elá asz á, s mely-
ől ö edékes hal ány ki ona om gyönge képze e is alig bí nyúj ani, egy ész e é el bukkan
i elénk, nem annyi a Tasso é deklő, min ko á , melynek e deségei ől ő sem ala men
egészen. Amaz eszményi, agy inkább e mésze len pász o ilág be olyása lá szik i en a köl-
ő e, mellyel oly ö ömes já szo a közelebb múl századok képzele e: csinál , mes e kél
pász o éle ez, ála cos Co ydonjai, Phyllisei se egé el. ime egy ud a ból menekül bölcs
pász o , ki za a a lan nyugalommal él ezi a e mésze egysze ű ö ömei , kihez nem ha el a
csa ák közeli mo aja; melle e az „an ica moglie” s há om dalos iú: egy ö ökké csendes oáz
a é on ás közepe . ime a ki ályleány, ki, min egy a pász o köl eményekbe sze elmesül
ud a hölgy, gala eá á öl özik s eze meg eze ába ési Daphnisa ne é . A kincsnek o
semmi é éke: „ha d ágakö e s a any ohaj anál, – mond E minia gazdájának – melyeke a
köznép bál ánykén imád: an annyi még nálam, hogy be öl he ném ágyada .” De e mé-
sze esen a pász o elő semmi olyasnak becse nincs; ő „pász o abb” min Ti y us (Vi g. i.
Ecl.), ki még jól ud a használni a bá ányaiból kapo pénz . Ezenki űl, noha mind E minia,
mind én gazdája, kele gye mekei, az egész idyllen semmi kele ies: Ve sailles nyí e bok ai
ép úgy lehe nének színhelye min a Jo dán pa ja. – Ellenben z ínyi – noha más köl emé-
nyeiben ő is hódol a közdi a nak s pász o i e s ála cában zengi sze elmé , – a ö ök i jú
énekében oly, minden a ec a ió ól men idylli ajzzal ked eskedik, s oly ha á ozo kele i
színnel onja az be, minő hasz alan ke esnénk nyuga minden „pász o osdi” já ékaiban.
A dal mehme ne ében zeng, me a ö ök i jú nem magá ól mondja: „ agyon császá omnál
nagy isz ességem”, „el nem ogyha soha az én é ékem” (38); a dalnok i u a éneké hangoz-
a ja s habá ő maga köl ö e is, nem alanyi az. A szóló ehá mehme ; ap ódja csak az „ő
nó ájá ” e i kobzán. Egy ked ence a so snak, mindenü kéj, nyugalom, sze elem eszi
kö ül: a e mésze neki adóz minden kellemei el. mi panasza lehe a sze encse ellen, mely-
nek állha a lanságá csak hí ből isme i? kikele ko a szép zöld e dő, sze elmes ülmile ének-
lése, égi mada ak sok különbsége, íz lassú zúgása, széllengedezés bő í ik ö ömé . De nem
magánosan él ez: e mésze és sze elem nyugod kéje eszi az idyll : neki is an egyese (kin
azonban nem egy hí nő , csak a a o i á kell é enünk) s ez a köl ő biz os mű észi apin-
a al illesz i a képbe, mielő o ább ajzolná a e mésze él ei . Előbb ko án le olna be-
szőni: a kikele ajza ál al öl kelle éb esz eni az idylli hangula o ; ez megle én, mindjá oda
képzel e i elünk a sze elmes hölgye , s az án oly a ja:
Adsz nyá on nyugo ás és szép csendessége ,
szép cip us-á nyékoka , hű ös szeleke ,
gyönge ű el a o szén sá o e nyőke ,
szomjuság-megol ó jó szagos izeke .
Ősszel sok gyümölccsel, ci ommal, u unccsal
Ajándékozsz bő en szép pomag áná al;
137
E dőn ada nem hadsz, me nékem azokkal
Bő en ked eskedel, és jó mada akkal.
De élen, az miko minden panaszkodik,
Akko az én szi em inkább gyönyö ködik;
E ős e ge egen szü em nem aggódik,
me szép lángos űznél es em melegedik.
mindez oly kele ies, hogy a hindu köl észe leglágyabb idylljeihez me ném állí ani.
A ö ök i jú éneke egysze smind éle - és jellem ajza mehme nek. – A hajdani é ek ogó,
ki „mindenko ud a ban ne elkedék”, u a kegye ál al magas hi a al a emelkede , me hi-
szen „ agyon császá jánál nagy isz essége” – és meggazdagodo , me „el nem ogyha soha
az ő bő é éke”. ugy lá szik nem annyi a cselszö és, ud a i á mány segí é e polc a, min
e szős maga isele , símaság, hihe ően deli külseje is. nyugalom- és kéj ágya lehell az ap-
ód éneke; nyugalom- és kéj ágy nem cselszö ő jellemhez alók. s noha sze encsés helyze-
ében el is gazdagodo , nem lá szik, hogy ös énység agy bí ágy szen edélye u alkodnék
aj a. Elégül en mondja: „el nem ogyha soha az én bő é ékem” – ehá nem szükség ahhoz
öbbe sze ezni, bíz ás neki adha ja magá a nyugalmas él eze nek. Fegy e o ga ásban
já as lehe , ez a ö ök ne eléshez a ozo , de hadi apasz alás nem ol alkalma sze ezni,
máskép nem hinné el é lenűl „egy ö ök hogy megöl négy ke esz yén ha cban.” A bán is
udja óla alább (iii. 46), hogy é es ka do még nem lá o szeme. Talán az ud a i gyako -
la oknál ki űn lo agló és í ó ügyessége ál al, me büszkén emlí i: an jó lo a, éles szab-
lyája; ső z ínyi el is összemé né ka djá , ha ez nagy alkalma lanság nélkül megeshe nék: de
a „lágy ölyhők” meg osz ják e emény ől: esőben, sá ban ő maga sem ámadha , z ínyi ől
sem eszi el, hogy kényelmé öláldozza. sze e né a dicsősége : de mégis onzóbb „meleg
ká é melle agg szó ko ácsolni, osz án i ad ig biz ás alunni”. mié ne enné ez , midőn
eddigi apasz alása sze in „lábához an kö e a sze encse”, – s nem alószínű, hogy épen ez
éj szaka elszabadúljon. – lá juk, hogy az elbizakodás mehme jelleméből oly. mielő ez
nyomósabban izsgál am, hajlandó alék mehme el ogul ságá ama égze sze ű úlbizako-
dásnak enni, mely az eposz hősé , köz e len a eszély megelőzőleg, el akí ja, s melye a
magya közmondás is ily alakban isme : „ki is en meg aka e ni, előbb eszé esz i annak.”
De a szemesebb izsgála meggyőz, hogy e gonda lan elhi ség nem pillana nyi hangula ,
hanem a basa jellemének állandó onásai közé a ozik.
igy szóla az gye mek. De nagy szige i bán,
mehme jö e elé pó ok ól meghall án,
nem ké kedik ilággal; más gondokban an… (III. 40.)
kö e kezik az ének második észe: z ínyi és a szige iek készüle e, meg a siklósi ha c. nem
hagyha om é in és nélkül a sze keze i ügyessége , mellyel köl őnk e második ész e az á me-
nés eszközli. idő end s az elbeszélés so ja sze in csak i , dal u án kö e keznék elmondani,
hogyan égződö a mula ság, jelesűl, hogy szkende még azu án éj élig o ma ad s akko
„nyugodalmas éj szaká ki án a” beballago siklós á ba. De a köl ő inom é zékkel ölis-
me e, mennyi e csökken ené a hangula o , ha a ö ök i jú éneke u án e p ózai észle ek e
szállna; ellenben min ogja nö elni a ha ás , mehme é len kéjelmeinek ajzá ól egyenes
z ínyi ha cias készüle ei e ugo án. hogy ehá semmi ne gá olja az ellen é ek egymás mel-
144
Tum e o e gemi us mo ien ium e sang ine in al o
A maque co po aque e pe mix i caede i o um
semanimes ol un u equi: pugna aspe a su gi .
„z ínyi meglá ja messzi ől, hogyan bánik népé el a dühös ézmán. Elő e sa kan yúzza
lo á , a u óka biz a ással megállí ja. maga ézmán a száguld, elej i” (iii. 71–76).
A bánnak u ó népéhez in éze sza ai hasonlóan Vi gil e emlékez e nek. „ho á u ok
á saim? – kiál ja Pallas, megszalad se egéhez… im a nagy enge elzá ja u unka nincs má
u ás a öld: a enge be agy T ójába ogunk-e szaladni?” (Quo ugi is socii?… Ecce ma is
magna claudi nos obiice pon us; Dees iam e a ugae: pelagus T oiamne pe emus? X.
369). Tasso nemkülönben e kiál ás adja őhőse szájába: „mely émüle ez? ho á u ok?
nézzé ek legalább, ki űz benne eke ! egy hi ány csapa űz” s b. (Qual imo , g ida, è ques o?
o e uggi e? gua da e almen, chi sia quel, che i caccia! Vi caccia un ile s uol…. iX. 47).
z ínyi e ke őből sze kesz é a magáé , ily módon:
……ho á u ok, i i éz embe ek?
Nézzé ek kicsodák kik ik eke űznek.
Tehá ennyi ke esz yén egy ö ök gye mek
meg u am a mezőben?…
Siklós á ában-é i aka ok u ni?
i aka já ok-é u a oka hadni?… (72., 73.)
mikén Pallas a „pelagus T oiamne pe emus?” ál al a u ás lehe len ol á é zékel e i: ugy a
mienk is e sza akkal: „siklós á ában-é i aka ok u ni?” szemlélhe ően, és igy minden
okoskodás- agy ábeszélésnél ha ályosban mu a ja meg a u ás kép elenségé . ugyanis min
a önebbi hely ajzból ki e szik, a á a szige iek há a mögö an, meg o dúl a ehá egyene-
sen oda kell u niok: elől űz, há úl íz. ha z ínyi azé e e hadá e helyze be, hogy a u-
ásnak elejé egye, ez alán men ené disposi iójá ; de mégis önma ad a nehézség, mikép
hagyha ja há a mögö az ellenséges á a . különben e biz a ás, noha kölcsönzö onások-
ból, igen jelesül an összealko a. semmi ölösleges; minden, a mi a u óka előbb megszé-
gyení i, az án elbuzdí ja. Pallas bősza úbb, a ánylag soka beszél s magya áz, noha csak
mu a ni kellene. Elég olna mondani: „a enge be agy T ójába aka ok-e u ni?” hisz a mi
elő ebocsá : „im a nagy enge elzá ja ú unka ” s b. az ugyis szemmel lá ják. z ínyi ele e-
nebb ha ással ké di: siklós á ába aka ok-e u ni? – s nem magya ázza, hogy oda nem a-
nácsos, me ellen o kába mennének. Egyébi án annak bizonyságául, hogy semmi sincs uj
a nap ala , essük össze még Pallas buzdí ásá Ajas biz a ó sza ai al (il. XV. 504):
Vagy hiszi ek hec o hahogy el oglalja hajónka ,
majd hazaú az ok gyalog és a szá azon inne ?
„mehme é kezik á ol ól. lá ja iá eszélyben s mi e odaju , megöl e z ínyi ál al. Dühö-
sen on a bán a, iá megboszúlandó, s elesik” (iii. 77–85).
min magas hegyekből leszállo kűszikla,
kinek sehun nem lehe nagy a alékja,

145
nagy sebességgel dűl, s álló áka on ja,
Bon , ö , me e gö dűl, és semmisem a ja:
ugy mehme , iának lá án eszedelmé ,
Valaki hon alál, el észi éle é ;
öl, ág, on és szagga , az ki mene elé
Ta óz a ni aka ja, ő sie ésé (78., 79.)
A hasonla égi, elnyomozha ó az iliásig, s azó a csaknem minden epicus kézen meg o dúl .
…hec o , alamin egy gömbölyű szikla,
mellye az o mó ól zuha ag hulláma legő dí ,
A e emes szi kapcsola á elmos a izé el,
és magasan szökdös e ug ál, hogy ha sog az e dő
há a belé; s szakada lanul így ka ikáz, alameddig
sik a nem é , hol eláll azu án, noha mé gesen indúl … s b.
(Il. XIII. 137.)
Ac elu i mon is saxum de e ice p aeceps
Cum ui , a olsum en o, seu u bidus imbe
P olui , au annis sol i sublapsa e us as,
Fe u in ab up um magno mons imp obus ac u,
Exsul a que solo: sil as, a men a, i osque
in ol ens secum: disiec a pe agmina Tu nus
sic u bis ui ad mu os… (Aen. XII. 684.)
Tasso á é ele nem annyi a sike űl . Ő a szen alak os ománál egy lezuhan o ge enda
esésé hasonlí ja gö gő szi hez, s igy omló ömege omló ömeghez, a mi csökken i é éké
a hasonla nak. különben Vi gil majdnem szóhi en o dí ja: „min nagy kőszi olyko ,
melye aká égiség mállasz le a hegy ől, aká szelek dühe ép ki, ombol a ö e alá, iszi
és zúzza magá al az e dőke , házaka és gulyáka : ugy sod a le magasból a szö nyű ge enda
pá kány , egy e eke , népeke ” (XViii. 82).
Qual g an sasso alo , che o la echiezza
sol e d’ un mon e, o s elle i a de’ en i,
úinoso di upa, e po a, e spezza
Le sel e, e con le case anco gli a men i:
Tal giù aea dala sublime al ezza
l’ o ibil a e, e me li, ed a me, e gen i…
ugyane hasonla a emlékszem még a jó Fénélon p ózaeposzában, ha nem csalódom, a iV.
ének kezde én, s emélem öbbe is idézhe nék, ha é demlené az u ánjá ás . Ennyi azonban
elég az epicusok gyako la á el űn e ni.
De ha könnyű ala z ínyinek u ánképezni e hasonla o : nem kisebb e ő kelle hozzá,
min az ö é, hogy mehme e e nagy képhez illő okán mu assa be az a yai elbúsulásnak és
majdnem álla i dühnek. sza ai, e e kell hogy igazolják ama hasonla o : hogy ne lankadás,
146
hanem emelkedés álljon be, okoz a mind a basa eles éig. mehme sza ai a bánhoz sem
men ek ugyan isszaemlékezés ől: a halál dilemmája, mi ő elállí , u ánnyomozha ó az Ae-
neisben: de a min ő elmondja, a mi hozzá old, a mi cselek énnyel kisé i: az nem másé, az
egyedül z ínyié. igen – mondja Pallas, midőn Tu nussal össze űz: „Au spoliis ego iam
ap is laudabo opimis, Au le o insigni” – (Aen. X. 449); mondja csa aménjének a ia esz én
elbúsul mezen ius: „ agy ma győz esen hozod issza Aeneas ejé , s elem együ meg o -
lod lausus : agy együ halsz elem” – (X. 682); de ugy min a basa, csak a basa dühe
on ha ja ki magá .
igy mond jó z ínyinek: „a agy e engeme
Fiam mellé észesz s el iszed ejeme :
A agy én ezen űl (legi ) kion om é ede ,
S ele enen meg ágom kemény szű ede (81).
és hisszük, hogy az enné, meg ágná a szige i bajnok szi é , ha módjá ej he i.*) szól és ág
egysze smind. kezé csupán a düh ezé li, de az oly e ős, hogy csapása ke é epesz i a bán
sisakjá . maga z ínyi szö nye halna, ha is eni segély nem jő közbe; de
Az is en angyala az csapás meg a á,
Az mehme kezében szablyá meg o dí á,
hogy . i. csak lappal súj son! nem ok nélkül, hogy z ínyi mos an éle eszélyben, a mi
alább i kán ö énik. A bőszül a ya dühének mél ó ki ejezése ki ánja ez . mezen ius ég-
ha cá , nehéz sebein ki ül a ké ségbeesés lemondása csüggesz i: a basának minden éle e eje
egy u olsó csapás a pon osúl össze.
A ön ebbiekből az is ilágos, hogy a csoda, mely ál al z ínyi éle e megma ad, noha ö-
iden emlí e ik, nem pusz án képes beszéd, hanem a helyze ál al igazol s mű észi ön u-
da al használ machina, is eni segély a kellő pe cben. Az ily ö id csodás min önebb is
é in ém, nem i ka a classicusoknál. Jelen ese különösen Vi gil egy helyé e húz midőn
Panda us nagy e ő el hají ja dá dájá Tu nus elé, de „szellők ogják öl a sebe , sa u ni Júnó
él ecsa a ja a dá dá s ez a kapuba ú ódik” (Aeneas iX. 745).
Excepe e au ae olnus; Sa u nia Juno
De o si eniens; po aeque in igi u has a.
A basa sze epe le an já sz a. sem szól, sem ág öbbszö . „gyo san az kölcsöné kölcsön
meg o dí ja” z ínyi, lecsapja jobb kezé ka djá al együ . Az ü és oly oppan , hogy mehme
„lo as ul” össze oskad. A bán é zi, mely nagy eszélyből menekül meg: diadal-he ében
* hogy az előko hőseinél a bosszúnak e ad nyila kozása nem ol szoka lan, az Edda énekekből is lá -
ha ni, melyek ünnepel hőse, sigu d, ki épi a sá kánynyá ál ozo Fa ni szi é s megeszi (miál al oly
ehe sége nye , hogy megé i a mada ak nyel é ).
„o űl sigu d,
Vé el öcskend e,
sü i a űzön
Fa ni szi é .” (Rég. Edda. VIII. 32. sz.)
147
insul a ió a akad a haldokló i án , a mi másko idegen az ő jellemé ől. gyo san leug ik
u ána, hogy ejé egye, s elkiál : „mehme ! osszúl o lod meg iad eszésé : Ezen ől
kisé ni ogod iad lelké ”. nem gondolom, hogy i a köl ő csupán u ánzaná Vi gil , ki a
győz es Aeneás igy szólal a ja meg: „ubi nunc mezen iu ace e illa E e a is animi?” (X.
897.). Vagy ha onnan e e is a gondola o , el kell isme nünk, hogy mű észien alkalmaz a.
nagy eszély ol az, melynek leküzdése a sze ény bajnoko e éle insul a ió a képes agadni!
mi oly a ólag mond: „De ne élj nem halsz meg nagy dícsé e nélkül, me , lá, megöle e -
él Z ínyi kezé űl” – Aeneas sza ai a megöl lausushoz (X. 829):
hoc amen in elix mise am solabe e mo em:
Aeneae magni dex â cadis.
De ha z ínyi pusz a u ánzója a ómainak, mié nem Rézmán hol es e ölö monda ja ez ,
ki lausus u án an képez e, – mié a basa ölö ? Ebben a mű észe . A győzelem-i as bán,
egy pe cz e meg eledkez én, insul ál a haldokló ellené . De ög ön megbánja az , s nem
ké kedésből, hanem őszin e becsüléssel igasz alja ellené , hogy dicső halál hal .
ézmán és mehme episodja i be ejez e ik. Ehez, mikép ud a an, a ő onások lausus
és mezen ius kalandjából kölcsönöz ék. De z ínyi nem e e az eljesen á , – nem a ke ős
mo i umo , mely apa és iú halálá eszközli. mezen ius, Aeneassal í án, éle eszélyben
o og. lá ja ez ia, lausus, „e ősen eljajdul ked es a yjának sze e e e mia s könny pe eg le
a cán.” mezen ius sebesül en há ál; ia elő obog a yjá megboszúlni, s elej e ik Aeneas ál-
al. Ezenben a sé ül apa, a Tibe is pa ján egy a ö zsnek dől e, iss habokkal enyhí i ala
sebé , midőn egysze e ia hol es é pillan ja meg, melye á sai paizson hoznak. Fájdalma
e ene es. nem gondol a sebei el, elő eze e i csa aménjé , haebus ne ű , ájdalommal és
lemondással eljes szóka in éz hű pa ipájához, s isszasie én a ha cba, ölke esi Aeneas ,
meg í, elesik. (Aen. X. 769–908.)
z ínyi egysze űbbé e e a cselek ény . ézmán halálá nem indokolja iúi sze e e é el.
De igen azzal, hogy apja dő esége mia („mások bolondságán”) ke ül eszélybe. A bán
csele ál al ak üldözés e csábí a, mehme édelem nélkül hagyá ia kisded csapa já , s a
ájdalomhoz, melye ia esz én é ez, még ön ád is csa lakozik, hogy ő idéz e az elő. innen
a düh, a ha á alan elkese edés, mely eszé esz i. gáncsúl lehe ne elhozni, hogy az eddig
lágy kedélyü mehme hogyan ál ozik egysze e á mezen iusnál is dühösebb szö nye eggé.
Emez ugyanis, habá „con emp o deo um” – habá csupán jobbjá és egy e é ne ezi is e-
nének (Dex a, mihi deus, e elum. X. 773): mégis ellágyúl a égpe cben: maga és ia el e-
me ésé könyö gi Aeneas ól. mié nem kö e e z ínyi ez engesz elő ka as ophá , mely oly
mél án csodál a ik az Aeneisben? – mezen ius, kinek bűnei eljes él én ke esz ül semmi
e ény nem ellensúlyozza, ki ala alói elüz enek, elá koz ak, ki magán ki űl is en nem is-
me – e ad álla , e szö nye eg, ké embe i onás ál al nye i meg ész é ünke : s ez ia i án i
sze e e e s magábaszállása az u olsó pe cben. ily jellemnél szükséges a kiengesz elés: Vi gil
ez lelkesen og a öl, nagy mű észe el i e ki. De épen azál al, hogy nem kö e i eddig
ómai példányá , épen ezál al mu a ja meg z ínyi önálló e ejé a jellemalko ásban. A basa
nem mezen ius inkább ellen é e annak, ol adásig lágy kedély, a sze encsének elkényez e e
ia. léhasága nem bi a ekko ig becsülésünke ; hogy ez kié demelje, e ő kell mu a nia.
ugyde oly jellem, min az ö é, csak u olsó elkese edésben képes e ő ej eni ki. A hi elen
ál ozás, mely ő legboldogabb halandóból egysze e nyomo ú á eszi, égelszánás a eszí i
e ejé . ki egnap „ ilággal ké kede ” – ma ábo á , kincsei , iá – alószínűleg a ha co , a
148
becsűle e is el esz é: íme indoka jellemében a o dula nak. i nincs egyéb engesz elő min a
halál – és pedig halál kemény szí el, csüggedés nélkül. ha olaj-bég (kissé alább) meglágyúl-
a z ínyi é déhez bo úl, joga an hozzá, me e ős jelleme mu a o a ha cban: de hasonló
cselek és megu ál a ná elünk ézmán apjá . neki halnia kell, egy esdő szó, egy gyengébb
ekin e nélkül, é be me ed szemmel, ugy a min ka djá z ínyi e emelé.
„A ö ök, mehme halálán meg émül e, u ásnak e ed. ib ahim, pécsi olaj-bég, szó al,
példá al ügyekszik hely eállí ni a csa á . A szige iekből soka le ág, ezek köz az éle éé
hasz alanúl könyö gő Cse ei Pál ” (iii. 86–100).
ib ahim szóza a, mellyel a u óka megállí ja (87–91), egész ön e ében hasonlí ugyan az
ilynemű kiál ányokhoz, a nélkül mégis, hogy lényegesb alko ó észei idegen nyom a lehe -
ne isszakisé ni. önkén akad az a helyze ből. „El esze ama jó i éz mehme basa; mi
pedig szaladunk, ez lesz meg o lása ő i éz é ének? se ege u ása?” – ily ö id he es kezde -
el mu a a lelkes olaj-bég honosai gyaláza á a; ellenök o dí án az oko , mellyel u ásuka
szépí ni gondolák: . i. a ezé halálá . épen mi el a had ő elese , ép azé olna becs elen-
ség há álni, meg nem boszúlni ő ellenein. E gyaláza o el iselhe lennek ün e i öl: „mely
ilágszögle en aka ok i élni? micsodás embe ek eleibe menni, ha elszalad ok hol ezé ek
mellől? ha es é , iáé al együ , ma alékúl hagyjá ok? Ah, ne lássa az ég ily gyaláza á a
ö ök né nek!” – Felhozza o ábbá, hogy u ás ál al úgy sincs emény a menek éshez: e-
mény csak elszán küzdelemben an. ily biz a ással a eze ő nélküli had élé e áll án, példá-
já al se ken i az , dicsé e esen győzni agy halni. – Az egészben, ud ommal csak ké so
an, mely nyil án classikai o ás a ihe ő issza, s ez a Vi gil- éle: „una salus ic is…” (ii.
354):
Egy eménysége an a meggyőzö eknek,
hogy semmi győzedelme ne eméljenek –
mely ha ke ésbbé sike ül en adja issza e ede ijé , nem csoda, miko nyel ünk ma sem képes
a la in salus- ö iden, szaba osan ki ejezni.
miu án ib ahim a szige iek közül néhánya megöl , Cse ei Pál is leej i lo á ól. A sebesül
bajnok megadja magá , csupán éle éé könyö ög, nagy ál ságdíja igé én, de ib ahim nem
kegyelmez. Cse ei a égpe cen elbúsul a, ib ahimnak közelle ő halálá jósolja, de a mi ez
gúnnyal kine e és Pálnak ejé eszi. (iii. 92–100.) Az episod ilágosan az Aeneis külön-
böző helyeiből an össze ak a. Ennek őhőse midőn hallja, hogy Pallas megöle e Tu nus
ál al, ohan az ü köze be, meg o lani a gondjai a bízo i jú daliá , s ú jában öl- ág minden ,
ki eléje akad. Egy Magnus ne ű, ki balso sa szin én egy e ei közelébe isz á öleli é dé s
igy könyö ög: „A yád á nyéká a, s a se dülő iulus eményi e ké lek, a sd meg éle eme ,
iamnak, a yámnak. Van magas elházam; elás a he e nálam ése ezüs nek számos alen-
uma; csinál és úda any, bőséggel” (X. 524). De Aeneas i galom nélkül álaszol: „Ezüs -
nek, a anynak, melye emlí esz, sok alen umá kiméld magza idnak. E hadi alku közö -
ünk lehe lenné e e Tu nus má akko , midőn Pallás ki égezé” (u. o.).
A gen i a que au i, memo as quae, mul a alen a,
Gna is pa ce uis. Belli comme cia Tu nus
Sus uli is a p io iam um Pallan e pe em o.
z ínyi e halálos pá beszéd u án á nyal a Cse ei episodjának első észé :
149
Vi éz embe , ne bán s, me jó abod agyok,
Elég ezüs a any-pénz magamé adok… s b.
kegye lenűl ib ahim megmosolyodék,
monda: „nem gyönyö ködöm az e pénzedben,
Hadd o hon iadnak és gye mekidnek…
Tűlem kegyelme ké sz. Z íni elbon o a,
me ké ésé ézmánnak meg nem hallo a.
Az i éz basá is az öldön le ág a:
Azé Z íni öl meg éged, a asz óka.
Az u óbbi so szin én Aeneas ajkai ól e ed, midőn ez Tu nusnak kegyelmezni aka , de meg-
lá ja állain Pallas ka dkö őjé s ezen elhábo od a megöli, engesz elő áldoza úl min egy
Pallas szellemének (Xii. 948):
…Pallas e hoc ulne e, Pallas
Immola , e poenam scele a o ex sang ine sumi .
z ínyi e Magus- éle jelene e , noha módosí ással, má Tassonál is el alál a. A „ge usalemme”
égén Al amo o, ki még egyedül áll ala ellen, megadja magá Bouillonnak és mond:
„Al amo ele i győzelmed sem dicsőségben nem leend szegény, sem a anyban. Engeme
o szágom a anya s engeme kegyes nőm d ágakö ei ki ognak ál ani.” De godo éd elú así ja
hi ány öldi kincsei . „ha colok ázsiában, – ugymond, – nem cse élek agy kalmá kodom”
(XX. 141, 142).
ugyane i gili episod csi ái nem olna nehéz u ánnyomozni az iliasban, de az messze
inne célunk ól. Egybe e és okáé álljon i en, a midőn Ad as os, – é dei á kulcsol a,
könyö ög menelausnak (il. Vi. 46):
A ides, kegyelem! egyed éle em é demes á á !
Fekszik a yámnak elég jószág ejedelmi lakában,
ugy ezek és a anyok, alamin a megkalapál as:
Ebbül eze nyieke og néked ajanlani nemzőm,
Ba na hajói okon ha ki ől é endi, hogy élek.
másik észe Cse ei episodjának, midőn ib ahim szí elenségén el anya od a, a kese ű halál
benyomása ala jóssá lesz s megjö endöli ellen ele majdani esz é . ál alában az ilynemű
jósla , midőn a égó a küzdelmei megnyi ják lelki szemei a haldoklónak, különösen hogy
gyilkosa halálá elő e megjelen i, nem szoka lan eposzi onás. Példáima az iliason kezd-
he ném. isme e es hec o szólama Achileshez: „Vigyázz, nehogy az is enek é em is boszú
álljanak az nap, midőn éged Pa is és Phoebus Apollon elej a scaeai kapunál”, s az u óbbi-
nak álasza: „Te mos halj meg! én pedig akko ogadom égze eme , midőn zeüs aka ja s a
öbb halha lan is enek” (XXii. 355). igy jósol a meg má előbb (XVi. 853.) Pa oclus is
hec o kimúlásá : „Bizonyá a e sem messze haladsz az éle ben, hanem á közel immá
halálod, az e őszakos ég, Achilles kezei ál al.” E homé i példák u án ogalmaz a Vi gil a
ö id jelenés , midőn O odes haldokol a eljajdúl s igy beszél az ő le ágó mezen iushoz:

150
„nem ogsz, bá ki légy, boszúla lan és soká ö endeni min győz es, az én halálomon: ád is
hasonló ég á , s nem soká a elem ugyanazon (al ilági) mezők lakója lész.” kinek
mezen ius „ha aggal egyes mosolygással” igy álaszol: „mos halj meg. Felőlem pedig ám
lássa az is enek a yja és embe ek ki álya” (X. 739). – A hely Tassonál is elő o dul, Vi gil
nyomá elég szo osan kö e e. A haldokló A iadin mondja ez A gillannak: „nem ogsz e,
bá ki légy, e halállal soká dicsekedni, min ö endő győzedelmes. hasonló so s á eád, és
egy e ősebb ka ál al oldalam mellé ogsz e í e ni”. mi e A gillán kese űn ne e és mond:
„Az én so som elől iseljen gondo az ég! e azonban halj meg i , ma alékúl a mada aknak
és ebeknek” (iX. 80). z ínyi ez u óbbi is szem elő a ja, midőn így énekel:
„nem sokáig ké kedni ogsz halálommal;
nem messze á éged is kegye len halál,
Egy e ős kéz miá lelked pokolban száll,
Engem pedig mennyo szág á ki ánsággal.”
Ne e kegye len bég; akko hozzá ága,
miko Pál még öbbe is szólni aka a,
Az éles szablyá al gégéjé elcsapá,
Éle e és sza á egysze smind szakasz á.
Együ az csapással ez e mondja ala:
Az én jö endőme csak jó is en udja.
halj meg e azonban, s mondjad mennyo szágban
Ib ahim Olaj-bég hogy mégyen pokolban.
A sa casmus, mellyel ib ahim sza ai égzi, megin az Aeneis e u al, amaz isme e es szó ál-
ás a, mely az agg P iamus és Py hus köz ö énik. Az ősz ki ály eddi Achilles iá , hogy
nem mél ó a yjához, mi el nem elen gyilkosság szennyezi egy e é , (a u ó Poli esnek, P i-
amus iának, a yja szemei elő ö én ki égzése); mi e amaz ad kegye lenséggel így ála-
szol: „Vidd hí ül há ez , min kö e , a yámnak Pelidesznek s ne eledd elbeszélni neki az én
si á e eime , s hogy ia, Neop olem, mennyi e el ajzo őle. mos halj meg”. (ii. 535. 599).
Végül a ozom ele az igazságnak, hogy a önebbi „éle é és sza á …..” s b. se ma adjon
é in e len, – miu án az szin én az Aeneisből é e e : „ ocem animamque api , aiec o
gu u e” (X. 348). E sze in ke és az, a mi e Cse ei- éle pá beszédben z ínyiének mond-
ha nánk, mindössze is a ke esz yén színeze , mely Tassónál sincs; de az á é elé men i
köl őnke Tasso, ső maga Vi gil példája is, kinek e ede i o ásá z ínyi bizonynyal ösme e.
Ellenben mél ó meg o ásnak an helye, hogy Cse ei jósla a az egész eposz oly án nem el-
jesül. mi e aló ehá ? mezen ius, A gillan, szemünk lá á a esznek el, csakhama a jósla
u án: ib ahim, a min a kö e kező énekben le űnik a színpad ól, öbbszö el sem lép, mi
sem udunk halálá ól. Egy Ib ahim, min pusz a né , emlí e ik ugyan alább (Vii. 79.) a
ömegesen elhullo ak köz , de semmi okunk abban a pécsi olaj-bég e isme ni. Egy ily ki-
emel bajnok, min ő, jelesebb halál é demlene, annálinkább, me Cse ei jósla a sze in
„egy e ős kéz mia ” (hihe ően z ínyi ál al) kellene elesnie. De az hiába á juk.
„Fa kasics Pé e iadala az ó iás ahma al, minek oly án az elesik, Fa kasics nehéz
sebe kap” (iii. 101–108).
151
miala ib ahim így i ézkedik, más elől Fa kasics, min si ó o oszlány, halom a öli a
ö ökö . má sokan eles ek egy e e ál al: „Basa kihája is ekszik, ölde ág án”. A halálnak
e es ői képe z ínyinél gyako a elő o dúl. nem idegen az a népi magya ki ejezés ől sem:
űbe ha ap; egyébi án má homé i szólam
(Úd©x šleÙn oådaς),
Vi gilnél sem szoka lan
(humum semel o e momo di (Xi. 668; c uen um mandi humum e c.) és Tassonál is elő o dul
(„Cade, e co’ den i l’ odiosa e a Pieno di abbia in sul mo i e a e a” iX. 78). – Valame e
megy, „Ada ik ő neki széles és ágas ú ”, épen min Aeneas: „P oxima quaeque me i gladio,
la umque pe agmen A dens limi em agi e o”…. (X. 513.). Egyébi án a magya nép ege
képdúsabb alakban isme i, hogy . i. a hős mene gyalogös ény , jö e o szágu a csinál az
ellenség köz . To ábbá mindenki szalad Fa kasics elől: „nem különben, (min ) miko kilö-
ik az álgyú , Csinál széles nyílás , az míg helyé e ju ” ( alószinüleg e ede i hasonla ). Csak
egyedűl a nagy ó iás ahma nem szalad el, bá an hozza bo já Fa kasics a. égen elhagy-
a ahma ha ci ménjé , gyalog, min egy o ony, (
„hu i pug oς”
hom.) ho dozza a szö -
nyű bo o . Fa kasics lá ja, hogy nem jó lesz ez ka ddal be á ni, me „ agy maga e hé el
le e i, agy a bo al”: puskához nyúl ehá és ahma o célba eszi. „Félénk eb, kiál ez,
messzi ől aka sz lá ni hal a? De bá pa an yús , (ne puská ) égy ol almadúl, mégis é ke
leszesz ebeknek és az hollóknak.” – lá juk, hogy ahma a hősök azon középko i aj ájából
aló még, kik elő szégyen, gyá aság ol schwa z Be old alálmányá igénybe enni a
ha con. O lando ju eszünkbe, midőn a Cimosco ál al (A ios o köl ése sze in ) má akko
el alál lő egy e megá kozza és a enge be sülyesz i, min oly ö dögi eszköz , mely égha-
nya lása lenne a lo agko nak és minden személyes i ézségnek (o l. Fu . iX. 90). – mind-
azál al Fa kasics mellbe lö i a enyege ő , ki, mielő eldőlne, bo já al élhol an e í i
Fa kasicso lo a mellé, maga is ázuhan és á kozód a bocsá ja ki lelké . Az egész iadal gi-
gászi mé ben an a a, s igazolja önebbi ész e é eleme köl őnk hajlamá ól az ó iási
dimensiók i án . Tud ommal nincs másunnan é e.
„A ö ök minden pon on u ásnak e ed. Csak olaj-bég nem aka el u ni, halni aka .
gyalog jő oncsol egy e ében, de így is ellenáll a ömegnek; hanem z ínyi elszólí ásá a
megadja magá . A bán összehí ja se egé : a győzelem ö é” (iii. 109–117).
A kép, melye z ínyi a csa a oncsol olaj-bég ől ad, assoi onásokkal an ecse el e.
solimano buko ki ály a is gondolha unk, kinek az éji ha c u án „sisak a éja, mely e en-
ően emelkedék, le agyon hull a, sisakjá disz elenül hagy a és su án; páncélja össze ö ö ,
s a büszke ki ályi pompának semmi nyoma öbbé külsején” (X. 1.); de méginkább Al amo ó
ju a ja eszünkbe a ajz, ki z ínyi e megadási jelene ben nyom ól nyom a kö e . „Űzi
godo éd a legyőzö eke , s az án megáll, me lá ja Al amo gyalog, é el es e kezében
ele-ka d, él-sisak a ején, száz kopjá ól e des e és kö nyü og a. kiál az ö éinek: megállja-
ok! és e ba one, add meg magad (én Godo éd agyok) oglyomúl!” (XX. 140).
sisaknak csak az ele agyon ejében…
szablyája el ö ö , csak ele kezében,
maga lus os po ban és ke esz yén é ben.
száz lik an paizsán, száz kopja da abok,
mos má kö nyűl e ék az egész gyalogok…
igy szóla z íni; „add meg, i éz magada …
Vagyok Z íni, ne szégyeld megadásoda ,”
152
Al amo e, a min e ne e (godo éd) hallja, elel: „Teszem, a mi pa ancsolsz, me mél ó
agy a a (és egy e ei kezébe adá)”… a mienknél is, de d ámaibb ha ással:
o an ka d da abjá a bég elhají á,
z ínyi ne é e me szü é meglágyí á.
Az jó g ó nak é déhez ily szó al u a:
u am e ne ed e bég magá megad a.
higyed, hogy senkinek én másnak magama
meg nem ad am olna, míg bí nám ka oma …
semmi ké ség, hogy az á e hely e ősebb, min az olaszé. Al amo a csonka asa kezébe
adja godo édnak: ib ahim elhají ja az . min egy e , úgy sem é semmi , nem édelem
annak a ki ho dja, nem isz esség, a kinek á nyúj a ik. E melle a égső lemondás ájdalmá
sokkal hősiebben ejezi ki, min ha egysze űen kezébe adná. Az elhají ásban ol kese űség,
de nem dac z ínyi ellen, agy a mi benne dacosnak űn el, szépen kiengesz eli olaj-bég,
midőn é déhez u a nagy g ó nak.” – szó al e megadás egyike a legpa he ikusabb helyeknek
a z ínyiászban, és z ínyi e e azzá. – még egy hasonla a kell issza é nem:
…min kűsziklának nem á anak habok,
ugy semmi nem ehe nek bégnek gyalogok,
mely eléggé isme e es a classicai ilágból. Íme az iliászban hec o elő a gö ögök (XV. 618):
min alamely oppan me edek enge oki szikla,
mely zuhogó szél ész ohamá el á ja keményen,
s a es es haboka , melyek ő os omlani szok ák:
igy áll s nem szalado meg az a gi T ója iának.
nemkülönben mezen ius (Aen. X. 693), ki ől ol assuk:
Ő, alamin kőszál, mely nagy enge be szökellik,
szél észek ohamá al szembe, ki é e haboknak,
ég s hullám egyesűl e ejé meg ö e kiállja,
és maga nem endűl…
hasonlókép solimán a ab őnök a Je usálemben (iX. 31): „De alamin a iha nak ki é e e
hegy, mely hullámok ól e des e áll a enge ölö , szilá dan el a ja a ha agos ég illáma-
i és bán almá , a szeleke és oppan haboka : úgy az ádáz szul án…”
ma come alle p ocelle espos o mon e,
Che pe cosso dai lu i al ma so as e,
sos ien e mo in sè s esso i uoni e l’ on e
Del cielo i a o, e i en i e l’ onde as e:
Cosi il e o soldan… s b.
153
z ínyi ö id hasonla a csak isszaemlékezés, a Tassoé szándékos kö e és, Vi gil u án.
ib ahim megadása engesz elő mozzana al ekesz i be a siklósi é es napo . A diadal
z ínyié ol má anélkül is: de szebb így a diadal. A nagy bán meg ú a ja ombi ái , össze-
hí ja se egé . s mi el a nap is má lo ai „oceanum enge be usz a á”; nincs idő szige be
isszamenniök: ezé hálni a basa ábo ába szállí ja népé . De nem múlasz ja el sze zőnk
hí en hadi ok a ásaihoz, megjegyezni, hogy diadalmas elődje „szo galmas is ázsái já a á”
éjjel a ábo kö ül; noha nem igen élhe e újabb ámadás ól. Vég e ily sza akkal zá ja éne-
ké :
mi ol másodnap a
Az bizom negyedik ész his ó iám a.
Ez megin A ios o modo a, ki minden éneké így kö i össze a kö e kező el, s negy enö szö
ismé li ez igé e e , anélkül, hogy ké ízben hasonló módon ejezné ki; annyi a ügyesen ál-
oz a ja a ímk ónikások ezen já éká . z ínyi csupán ez egysze használja az eposz mél ósá-
gához különben sem illő á mene e .
To ábbi ázla
ElsŐ ész
Elemező egybe e és
i.
A z Ínyiász nEgyEDik énEké Ől.
nescia mens hominum a i, so isque u u ae,
E se a e modum ebus subla a secundis.
Tu no empus e i , magno cum op a e i emp um
in ac um Pallan a, e cum spolia is a, diemque
ode i .
A diadal u án, mely az előbbi éneke ily szí emelően zá a be, köl őnk hosszabb űnődésnek
engedi magá a sze encse o gandó ol á ól. (iV. 1–11.) Fu , á ad az embe , úgymond, és kap
e ilágon. nem hiszi, hogy a sze encse ö éből szakad (min nö ény, például, melybe a hegy-
mászó kapaszkodni aka ). ki gyak an a balso s messzi ke űl, alaha a a is bő kama al
özönlik. men űl nagyobb hegyen ül a o gó sze encse, ha egysze megindúl , annál sebeseb-
ben gö ög alá, s annál öbb ombolás esz ú jában. ö end a sze encse az embe buk ának,
azé magas a helyezi, hogy onnan ledob a gyönyö ködjék esésében; úgy esz, min hegy e-
őn ülő juhász, ki já ékból kö eke gu í a ölgybe. Példa e e mehme ; példa maga z ínyi.
Ennek ma a ö ökön nagy győzelme an: holnap i éz ejé meglá juk ka ó án.
256
V.
A öbbi sze eplőke há om (ille őleg négy) csopo ba állí ha nók össze, a sze in , a min a
d áma őbb személyei kö éhez a oznak. igy lenne:
1. Ge údis kö e: o ó, Bibe ach, izidó a.
2. Bánk-bán kö e: a) melinda, mikhál, simon, Tibo cz. b) szélesebb é elemben még:
Pe u és a lázadók, ezek köz ismé mikhál és simon is.
3. End e kö e: myska-bán s ia solom mes e .
1. Ge úd kö e
Az első csopo oza élén Ge úd áll, a magya ki ályné. leánya ő Be ch oldnak, me ánia
he cegének, s e né e, e hazá a büszke. End é el kénye ked e sze in já szik; nagy a ágyása
ez hódi ási hábo úkba ke e i. mos is azé an á ol a é j, hogy galicziá el oglal án, neje
ha alom ágyának áldozzon. A gyönge End e csak á nyék ily nő melle . midőn leányuka ,
a 4 é es E zsébe e (sz. E zsébe ) Pozsony á ban lajos hü ingi he ceg (landg a ) számá-
a á e e a kö e ség: End e a ki ály, min jelen ék elen személy álla ge úd mögö , úgy
hogy Bánknak kelle kön ösé meg án ania, s igyelmez e ni, hogy lépjen előbb. A ki ályné
ol minden, mindenben: „egész o szág az ő nyel én lá szo lebegni.” Ez alkalommal paza -
ló hajlamainak is ényes jelé ad a. Annyi kincse ako ki, ajándékúl a hü ingi he ceg
számá a, hogy „el akul Thu ingia”; mégis e „csekélysége ” idő el öbb d ágasággal igé é
e ézni. minden magya szeme könnybe lábad e ékozláson, mely az o szág s magánosok
kincs á ából oly ide. me ge úd a őu ak ulajdoná el e é s odaad a a „hazájabeli cin-
kosinak”; kihúz a a szegény magya kezéből a kenye e , s me áni egy e es e e az meg. Az
ősök á ai le on a á, agy me áni egy e es ako azokba; elszed e a jö edelmes hi a alo-
ka s idegennek osz á; a magya nak ká pó lásul a pusz a „bán” címmel kelle megé nie.
Egyik öccsé Eckbe e , ki o ó al együ Fülöp (néme ) ki ály megölése gyanújában áll a,
hozzá menekül , a szepösi a ománnyal ajándékoz a meg; másik öccsé Be ch oldo , i jú és
uda lan lé é e, é sek, bán, ajda, őispán anggal e ézi. ud a ában ű i, előmozdí ja a léha
e kölcsöke ; csak a bo ány az, mi ől e eg, nem a bűn. Paza igalom an o napi enden,
míg a haza a me ániak okoz a inség jajá ól isszhangzik. E melle é ias nő, ki úl ágy
emelkedni neme gyöngeségén; a ilág ö éne nagy példái ol assa s eljajdúl: mé nem le-
he egy asszony Solon s Lycu gus! ha alomso á lelke nem elégli magya o szág u almá :
lengyelo szág, Podolia, a ke ély Velence – Eu ópa ha mada bi ásá ól álmadozik – s ha e
gondola a szédűlni kezd, pi úl a gyöngeségén, ismé e ő eszen: „hisz ha egysze annyi a
segí né End e egy e e, semmi el se lenne az szédí őbb, min mos an ez” – a jelenlegi polc.
– mind e ha alma azonban nem poli ikai magas célok elé ése ége , hanem csupán azé
óhaj ja, hogy női szeszélyé semmi ne ko lá ozza. „sajá eszünke s aka a unka a legos obább
kön ösben is annyi a szen é e em eni, hogy az egy egész o szág imádja…” E sza akban
ejezi ki égcéljá a ha alomnak, mely u án so á og. ha alom ágya hiúságból, e eje gyönge-
ségből, é iassága nőiségből e ed. Ez a különbség köz e és a „solonok, lyku gusok” köz .
ge úd öccse O ó, leghi ányabb jellem az egész da abban. gyá a, kéjelgő, os oba:
minden bűne a lelki és es i e ő hiányából e ed. má is egy ó gyilkosság bűne e heli: ész
e Fülöp néme ki ály ala omos megölésében. Ezé menekül nénje szá nyai alá, kinek
ámaszá , gyámságá minden nyomon igénybe eszi. De egysze smind e ha almas ámasz

257
elbizo á e é a kis lelkű : biz ossága é ze ében á adja magá kéjenc hajlaminak, legkisebb
önu alkodás nélkül. Azonban még a kéjenc előnyei el sem bí , hogy személyes ulajdoni
ál al bi jon hódí ani: gyá a a sze elemben is. még bűn sem olna képes elkö e ni nénje
segélye, s a meghi Bibe ach mephis ói anácsa nélkül.
Bibe ach „egy lézengő i e ” o ó mindenese, szellemi gyámja a é ek ú ján, ele jö az
ud a hoz, hol azó a a ózkodik. hideg é el pá osul szellemi nagy ensőbbsége eljesen
u alkodik a gyönge o ó ele , mihez já ul, hogy ennek leg eszélyesbb i ká , Fülöp meg-
ölésé udja; miben, úgy lá szik, segéde ol . Egyébi án a he ceghez nem hűség agy sze e-
e lánca kö i: hanem haszon ágy s azon gyönyö , melye omlo szí e é ez, ha az a bűn
hálóiban e gődni lá ja. Jellemének kulcsá ő maga adja kezünkbe. (79. l.) Világ a jö e má
megöl egy anyá , mié apja a bölcső ől og a kezd e gyűlölni. Ez jó családú, de ékozló
embe ol . Bibe ach a gyűlölsége hasonló al iszonzá, s a yján anul a gyűlölni az embe i
neme . midőn elég e ős ol , néha jól meg is öklözé apjá . Ez ég e elad a. Bibe achnak
bün e ésül a szen öld e kelle olna mennie, „ölni”: de él , hogy apja az ala minden
ö ökségé megissza. nem men . Dacáé egy klas omba dug ák, – honnan elszökö , nem
lé én ked e még éle ben „szen é” lenni. De köszönhe i, hogy o anul , me a yja ékoz-
lása mia agyon nélkül ma ad án, azon úl az „embe i akságból” kelle élnie. Esze és
á mányai ál al „ i e , pa asz , szegény, ú , he cegek” le ek ba á ai á, és csak egysze múl
ke ésbe, hogy o ká a nem o . hihe őleg a Fülöp meggyilkolásá é i, melynek kö e kez-
én u á al a magya öld e kénysze ül ug ani.
A „lézengő i e ”, o ó jellemének min egy kiegészí ője, mindjá a p ológban öllép.
közönye, mellyel o ó el agad a ásá le aka ja hű eni, a a számí a lá szik, hogy ez még
inkább el üzelje, legalább e ha ás idézi elő. mindazál al in ései e helyen őszin éknek e-
he jük. nem min ha e kölcsileg ki ogása olna a szándékos csábi ás ellen: de me nagyon
eszélyesnek a ja egy Bánkkal já szani ilye . gonosz szí e gyönyö ködnék o ó kelepcébe
ju ásán, ha önso sa ezé el össze űz e nem olna; ha nem e egne a kö e kezés ől. De ama
gyönyö ől sem sze e né magá meg osz ani, az ál al, hogy o ó a lebeszélés minden eszkö-
zei el issza a sa: ezé megelégszik szá az, gúnyos ellen e ésekkel, csak midőn o ó el-
men , akko mondja:
Ej, ej; kegyelmes ú , igyázz, igyázz; me
Egy ily keszeg so ány iú az izmos
Bánk-bán – bajusza egy égé e üz.
Az első szakaszban o ó melinda ölke esésé e küldi, hogy ez alálkozás a ké je. Bibe ach
ö éne esen azon szobába is benyi , hol az incogni o isszaé keze Bánk Pe u al beszél, s
hallja ez u óbbinak sza ai , midőn Bánko házához i kos összejö e el e híja, mond án,
hogy jelsza uk melinda. – A lézengő i e Bánko megpillan a, ijed en húzódo egy
szögle be, s igy a beszélge ők ál al ész e sem é e, megin kisuhan. E á a lan kis jelene ,
mely Bibe ach észé ől eléggé indokol a an az ál al, hogy melindá ke esi, ad i ány a lo ag
o ábbi e einek. Tudja – s egyedűl ő udja az ud a nál, – hogy isszajö Bánk, a e ene es;
s ha má előbb eszélyesnek a o a he cegé a me ényben gyámolí ni, mos épen a a gon-
dol, hogy o ó cse be hagyja, elá úlja, s ezál al a magya pá , különösen Bánk bizalmá
megnye én, anyagi ju alomban is észesüljön. o ó al, midőn ez (26. l.) kö e sége e edmé-
nyé udakolja, csak él áll ól beszél: célozga ugyan, bíz a he cege os obaságában, a haza-
jö Bánk a, de ilágé sem uda ja ele, mily eszélyes a já ék, melye já szani aka .
258
O ó.
F issen, – beszélj – alálha ad magá . (melindá .)
Bibe ach (jelen őleg).
Talál am – a galamb helye o oszlán (Bánko ).
A he ceg nem é i a célzás . Talán ha agszik? ké di s Bibe ach nem a ja lelkiisme e ben
já ó dolognak kegyu á el ilágosí ni, csak midőn ez a megigé alálkozás ö ömében el a-
gad a ik, jegyzi meg a i e ó a osan: „no csendesen! Dicsé d csupán mul á al a napo !”
még egy hal ányabb, de szelídebb alak já ul e kö höz: Bendeleiben Izidó a, hü ingeni
leány. Cse ébe ma ad a ki álynénál, akko , midőn ennek leányá a hü ingeni kö e ség el-
i e. ge úd min egy leányul ogad a ő , á ozó leánya helye , ez ál al aka án a kicsiny
E zsébe nek izidó a anyjában sze e ő dajká biz osí ani. „Jó Be ha – mondá annak, – légy
leányom anyja, min én anyja leszek a iednek.” Azó a ud a ánál a ja izidó á , s ez hála és
isz ele kö i a ki álynéhoz, habá nem sze e i is. „Ah igaz, – mondja izidó a ge úd a a-
alán – hogy a ki ályné ked es nem ala: de ez ugyan még is nem é demel e.” – A néme
leány i kon o ó sze e i, s e i ko egyedül Bibe ach udja, ki az oly igé e el csal a ki,
hogy a he cege iszon sze elem e bi ja, mi be ál ani gondola jában sincs, csak „szá az
eménnyel” a ja az epedő szi e .
2. Bánk kö e
Bánk-bán, a ejedelmi Bo nemze ségből, ia „Kun ád g ó nak” ki ől a da ab oly án udjuk,
hogy agja ol azon küldö ségnek, mely a spanyol Cons an iá im e ki ály számá a elesé-
gül hoz a, s má előbb, huszonha é el ko ábban min a da ab já szik, ehá még iii. Béla
ala (1187.), a elencések ellen ha col Jade ánál, hol ele Bánk is, – akko még „gyenge i -
jonc”, jelen ol . Ez u óbbi kö ülmény képessé esz bennünke , megha á ozni Bánk éle ko-
á , a hogy az sze zőnk képzel e. Bánko a jade ai ü köze ben, bá gyenge i jonc ala, izen-
ha é esnél gye mekebbnek alig ehe jük; igy a d áma kezde én é e é iú, negy enké é es
lehe ; melynél i jabb ko ban a nádo i magas hi a al a nehezen is ju ha o olna el. A yja,
spanyolo szági u jában, ké bujdosó spanyol g ó – mikhál és simon – ügyé og a el, kik
ele magya o szágba jö ek, magukkal hoz án kis nő é öke Melindá is. E iszonyból ej-
lődö ki Bánk házassága melindá al. Tö éne ileg áll, hogy im e 1199-ben ül e mennyeg-
zőjé a agoniai Cons an iá al: ha ehá a spanyol menek ők kibujdos á ez é e esszük, jó-
o mán hozzá e he ünk melinda ko ához. Ő a menek ésko (97. l.) nem lá szik öbbnek 6–7
é es gye meknél. mos Bánk ól egy kis ia an, ki má já ni ud, me apja „ eze he i” (75.
l.), 4–5 é es, min egy. A da ab 1213-ban ö én én: melindá 20–21 é esnek gondolha ni, s
e sze in igen i jan, 15–16 é es ko ában, le Bánk nejé é. nem ok nélkül bibelődöm e ész-
le ekkel. ily ko különbség melle , ily zsenge i júságban aligha sze elem i e melindá
Bánk ka jai közé. A hála ol az, jól e őjének ia i án , s a nagy abecsülés, mellyel Bánk
nemes, é ias ulajdoninak adózo , ki ől lelkesed e mondja: „midőn kezem megké e – –
szép se ol igen; de egy Alphonsus, egy Caesá áll elő em.” (35. l.). Adjuk ehhez a he es déli
é , a spanyol szá mazás , s indokol a lá juk, mié nem hajlandó Bánk i ju nejé az ud a -
hoz inni, mié a ja az alusi magányában. A él és csí ája oly e mésze esen akad el e
kö ülményekből, min szunnyadó magból a nö ény.
259
melinda bá yjai Mikhál és Simon, emez ko os é i (46 é es), az má gyenge ősz, Mo un-
do g ó ok spanyolo szágból, Bojó h- ól. (?) nem ol u olsó – min mikhál beszéli – a
bojó hi aj spanyolo szágban. Paizsán a a éjos egy ejű sas ég ől og a isme é sok ellenség.
má ő és öccse é iak alának, midőn anyjok melindá szül e. szép ol a leányka, min az
E kölcs. Akko szül neje mikhálnak is egy ia . – Azonban egysze jö ének a „Mohádik” s
a mó ok ha alma megin el enyésze a spanyol öldön. minden elé e kiál ás hangzo : „a
mohádik! nem messze annak a mohádik.” – simon ké kede , mikhál é lenűl á a be.
Egy éjjel a mohádik aj ok ü ö ek, mindenöke eldúl ák, el abol ák. sze encse, hogy szü-
lőik má az elő elhal ak ol . mikhál egye len ia is áldoza ul ese : hol es é simon men-
e e meg. Fu o ak a halál elől, simon a iú hol es é el, mikhál és melinda. simon nem
hi e, hogy a iú meghal , s midőn a ól meggyőződö , ájdalma még a mikhál ájdalmá is
meghalad a. Ez kö i mikhál simonhoz, a es é i láncnál is e ősebben. miko az üldözők
elől nyomo esz e ek, simon kezé el áso sí , melybe a iú el eme e. – ily helyze ben
alál a őke egy magya , ki im e ki álynak a spanyol Cons an iá (nejé , Al onzó a agóniai
ki ály leányá , 1199.) i ő kö e ségéhez a ozo . Ez Kon ád ol , Bánk-bán a yja. mikhál
nem mondja, de é eni lehe , hogy ezzel jö ek magya o szág a, ennek pá ogásá a észe-
sül ek a ki ály kegyében, ki őke ja akkal ellá a, s e iszony oly án le melinda Bánk neje.
A ké spanyol indigená azonban szüne nélkül gyö é haza iúi ájdalmuk a mó bilincs-
ben szen edő spanyolo szág mia ; s az, hogy miu án mikhál ia meghal , simon pedig
gye mek elen, bennök kihal a bojó hi mo undo g ó aj. – De az u óbbi kese csodála os
módon ö öm e ál ozik. simon neje egy koldús asszony becs elennek mondo , s elke ge-
e , mi el ke ős gye meke ol . Bün e ésűl min egy, az is en hé ia ado neki egysze e.
nehogy é je ál al becs elennek i él essék, nem me e a dolgo simonnak öl edezni, hanem
egy iú magánál meg a án, a öbbi egy banyának ad a á , hogy eszí se el. simon adá-
sza közben a banyá a bukkan, ki émül e meg all minden , s elmu a ja a ha iú ; simon a
banyá hallga ás a eske i, s a ha iú nála hagyja, öl a ás ége . Csak majd, ha nagy a
nőnek, szándékozik az anyának megmu a ni, hogy akko haljon meg – de ö ömében. –
E hi el ö endez e i meg simon mikhál : e kis episod an sző e az első jelene be.
simon, bá oly ás haboz a s ké ked e, a „béké lenekhez” csa lakozik, mi e ő nem
annyi a az ügy i án i buzgalom, min Pe ú és a magya pá iak ba á sága iszi. A énség
mia elgyengűl mikhál, ki a ki ályné igalmán, hol a pá ü és hajlama előszö nyila kozik,
öbbnyi e szunyókál , az sem udja mi ől an szó, leg ölebb oly „ i ézi á saságo ” él kele -
kezőben, min a kalandosoké ol *). simonnal mégis elmegy Pe ú házához, s o is öbbnyi-
e alszik: mily nagy lesz ijedelme midőn e szók a éb ed: „le a ki ályi székből asszonyom – ha
é esen is!” A nem soká a belépő Bánk elébe e sza akkal u : „édes öcsém, men s meg e
ha amiák közűl” – s midőn Bánk a pá ü és ügyesen le egy e ez e, nyugod abbnak é zi
magá . De ez nem soká a ; Bánk, kapo hí oly án, maga ké i együ ma adás a a béké -
leneke : a pá ü és ehá ismé olyama ban. De mielő Pe ú és á sai alami ennének,
mikhál magá a állalja a kö e sége , hogy a ki ályné esdeklései el más gondola a egye.
Egy ó á ké a pá ü ők ől: addig halasszák a e e . A palo ába megy; o sokáig kell kinn
á nia, pedig ideje d ága. majd meglá ja melindá si ni, ké dezi oká : de melinda nem
mondja meg. Ez a gye mekes ősz igen megza a ja, be on melinda u án a ki ályi e embe.
kö e ségé ől meg eledkez e, csak melinda kese e aggasz ja. A ki ályné igyelmez e ése
* anach onismus.
260
eszébe hozza kö e ségé , hozzá og az előadni. De zakla o é zelmei á adozó beszédbe
sodo ják, s midőn a spanyolo szágból ö én u ásoka előadja, aka a lanul kiej i száján,
hogy simonnak ő mos hálá lansággal ize . Ebből meg udja ge úd, hogy simon a pá -
ü ők egyike, el ogni pa ancsolja, (de ez a ki ö lázadás mia eljesedésbe nem megy),
mikhál pedig abságba i e i. mikhál az elő e emben Bánkkal jő össze; s ez á adja neki kis
iá . mikhál az magá al iszi a bö önbe; majd a pá ü ők ál al kiszabadí a ik, s jelen an
az V. el onás oly án ge úd hol es e melle .
Pe ú -bán szilaj, he es nyug alan ő. má a „ es é i hábo úban”, midőn End e ellázad
bá yja im e ki ály ellen, Pe ú a lázadók köz , End e pá ján ala. Ezé im e meg osz á
minden jószági ól, maga is csak szökésben alál menedéke . A bujdosó, szökése éjjelén,
Bánkhoz men , a ö ényes ki ály hí éhez, ölke esé ezzel együ a yja sí já a cin e emben,
ábo úl , s bűné megbán a emlékeze annak sza ai a: „igazad an, a yám, az is en nem
segí soha ölken ki ályok ellen!” – ugy lá szik, e ö edelem s Bánk közbenjá ása má im e
kegyé isszasze zé neki, s ez ese ben még inkább indokol a lá juk e makacs jellem ellágyu-
lásá Bánk sza ai a (57. l.). lehe azonban, hogy ja ai és állásá csak End e ón a lép é el
nye e issza, kinek azó a oly ás hí e. De e hűség nem gá olja ő , hogy a ki ályné megbuk-
a ásá a pá ü és sze ezzen, s e működésben lá juk ő a da ab kezde én.
nem hagyha juk é in e len a pa ia chalis iszony , mely Bánk s a szegény Tibo cz köz
an. E becsüle ben megőszül , hí és őszin e pa asz o hosszú é ek emléke űzi a Bánk csa-
ládjához. má a yjának szolgája ol , s midőn Jade ánál „egy ossz elencei” halálos csapás
mé kon ád g ó és ia Bánk ejé e, Tibo cz og a el az , s mos is iseli homlokán a sebhe-
lye . Ezé , s mi el egyébkin is becsűle es ala, a abszolga megnye é szabadságá , de csak
esz é e, me a ki ályné ál al kegyel idegenek, az összes magya néppel együ ő is nyo-
mo ba dön ö ék, elannyi a, hogy kény elen szolgasága idejé e sóhaj ani issza. Ez inséges
állapo ban, alamin maga, neje, ö éhes gye meke áplála á Bánk időnkin i segélye nélkűl
nem olna képes megsze ezni, úgy egész osz álya nyomo ának enyhí ésé , az idegen huza-
ona ko lá ozásá , egyedül Bánk e élyé ől s haza iságá ól á ja.
3. End e kö e
A még há ale ő személyze e egy ha madik, nem oly jelen ékeny, csopo ba állí ha juk
össze, End e kö űl. A ki ály ól, a má mondo ak u án, elég annyi udnunk, hogy az még
nem jö issza galicziából, de ú ban an, s az V-ik szakasz ( el onás) elejé e megé kezik.
hű ud a onca, s a ki ály iak ne elője, Myska-bán az ud a nál ma ad , ennek ia, Solom mes-
e egy lo agias i éz magya i jú oda an a ki állyal, s a haza é ő End e egy csapa al ő
küldi elő e, hogy „győzödelmes é kezésének hí mondója legyen”, s igy elébb min a ki ály,
má a iV-ik szakasz égén, megjelenik.
EszTéTikA, VE sTAn

263
szép ani jegyze ek
i.
1. §. igAz, JÓ és széP
mihely az embe ben az ész kezd u alkodni, azonnal há om ő eszme onja ő magához:
igaz, jó és szép. É elme az igaza ke esi; aka a ja a jó a hajlik, kedélye a szépben gyönyö kö-
dik.
Az embe i é elem óhaj ja meg udni az igaza , kinyomozni a lé ező dolgok oká , egybe-
üggésé , endel e ésé . A igaznak ü készése ál al isme e eke gyüj : igy áll ak elé a különbö-
ző udományok.
Az embe i aka a hajlik a jó elé és e ek e i ányul. A jó lehe anyagi, min kényelmes éle ,
jó egészség s b.; lehe szellemi, például isz a e kölcs, e ény, jó lelkiösme e .
A öldmí elés, a műipa s b. az anyagi jó előmozdi ásá célozzák; a allás, e kölcs an s b.
szellemi ja unka eszközlik.
De az embe az igaz és jó még nem elégí i ki eljesen. Képzele e még egyéb ápo , kedélye
más gyönyö is ki án: ez a szép. A legegyügyűbb embe e ön uda lanul is ha nak a e mé-
sze szépségei; a ad népeknek is an zenéje, köl észe e. A szép u áni eme ö ek és hozza
lé e a különböző mű észe eke .
2. §. A széPTAn
mind a há om eszmének: igaz, jó és szép, – ok ejé ke esni, ö ényei izsgálni, a bölcsésze
( ilozó ia) elada a. Ennek egyik külön ágá képezi a szép an agy szépésze .
A szép an, la inul Aes he ica (e gö ög szó ól
aÏsq©nomai
) (= é ezni, min egy é zés an)
ehá oly endsze es udomány, mely a szépnek ö ényei ej ege i. A égieknél nem lé eze
min önálló, endsze es udomány, hanem észin a philosophiába, észin a köl észe anba
ol beléol ad a. Csak a mul század közepén oglal a o előszö udományos endsze be
Baumga en sándo ál al, s azó a számos mű elői annak, leg öbben a néme ek köz .
3. §. széP Tá gyAk, Ízlés. ÍTészET
A apasz alás bizonyi ja, hogy annak szép á gyak, előszö is a e mésze ben. Egy kies ölgy,
ad egényes hegy idék, hábo gó enge , a iha , a Vezu ki ö ése, ké ségki ül a e mésze
szépségei közé számi ha ók.
De az embe is képes szép á gyaka előállí ani. Egy nagysze ű épí mény, emek szobo -
mű agy es mény; egy megha ó zenemű, egy lelkes köl emény s b. embe ál al lé e hozo
szép á gyak.
Azon ehe ségünk, mely ál al a á gyak szépségé , min egy ösz önsze üleg megé ezzük,
izlésnek monda ik. Az izlés kisebb nagyobb mé ékben minden embe nek eleszüle e u-
264
lajdona; de anulmány és szép á gyak összehasonlí ása ál al ejlik ki. ha izlésünke annyi a
ki ej e ük, hogy nem csak megé ezzük a szépe , de az oká is adha juk, mié szép s a szép
á gyak köz éles megkülönböz e és ehe ünk, akko izlésünk má i észe é (k i ika)
magasul .
4. §. mŰVészETEk
közönséges beszédben sok á gy a elmondjuk, hogy az szép, noha csak az aka juk ele ki-
ejezni, hogy igaz agy jó. De esz é ikai é elemben a e mésze szépségein kí ül csak azon
á gyaka ne ezzük szépnek, melyeke a mű észe ek állí nak elő. A mű észe ek há om nagy
osz ályba so ozha ók, asze in a min 1-ö alakok és szinek, 2-o hangok, 3-o mozgások ál al
ejezik ki magoka . és így lesznek:
1-ö Képző mű észe ek (A es plas icae, bildende küns e), melyek á gyuka lá ha ó alak-
ban, de mozgás nélkül ejezik ki. Ezek: az épí észe , szob ásza , es észe .
2-o . Hangzó mű észe ek (A es acus icae; önende küns e), melyek á gyuka hallha ólag
adják elé, min : zene, köl észe , szónokla . Ezek közül a ké u olsó , min hogy má nemcsak
pusz a hangokban, hanem é elmes sza akban nyila kozik, sajá elne ezésül szóló mű észe -
nek ( edende küns e) ne ezzük.
3-o . A c és aglej ési mű észe ek (A es mimicae, mimische küns e), melyek á gyuka
lá ha ólag, de egysze smind mozgás ál al ejezik ki: ezek a szinésze és ánc.
A kézi mes e ségeke nem számí juk a mű észe ek közé: me ha csinos dolgoka állí nak
is elő, azokban sajá kép nem a szépség, hanem a hasznosság a ő cél; ehá a jó , mégpedig az
anyagi jó célozzák.
A udományoka nem so oljuk a mű észe ek közé, me azok nem a szépe , hanem az
igaza ekin ik ő célul. A allás észin az ö ök igaza , észin a szellemi jó célozza: magában
é e ehá nem mű észe . –
A mü észe ek ő célja a szép.
5. §. A széPET mEghATá ozni nEhéz
mi legyen a szép? a á gylagos szép? – E ké dés soka á asz á az esz é ikusoka anélkül,
hogy kime í ő és ál alánosan el ogado é elmezés bí ak olna adni a szép ől. némelyek
az állí ják, hogy a szépe lehe é ezni, de megha á ozni nem lehe . mások különböző meg-
ha á ozásokkal áll ak elő, melyek a aló kisebb-nagyobb mé ékben megközelí ik, de elje-
sen ki nem me í ik. Ezek közül megemlí jük Kan é elmezésé : „szép az, ami öné dek nélkül
e szik”.
Ezen megha á ozásnak hibája az, hogy me őben alanyi. nem az ejezi ki, mi a szép
á gyilag é e, hanem mikép ha ánk, alanyilag mikép e szik.
A e szés alanyi dolog.
Fő baj a szép megha á ozásában azon nagy különbség, mely a e mésze i szép s mű észe-
i szép köz an. me a e mésze i szép, ha is en bölcseségé mu a ja is, semmi más eszmé
nem ün e elő. is en bölcseségé , ha almá pedig a legkisebb é eg, agy leg u abb álla
éppen úgy ki ejezi, min a legszebb áj, agy e mésze i jelene . Ellenben a mű észe i szép-
nek ő jellem onása az, hogy mindig alamely eszmé ( agy é zés ), az anyagban is alami
265
szellemi kell ki ejeznie. innen má nehéz oly megha á ozás alálni, mely mind a e mésze-
i, mind a mű észe i szépnek ogalmá kime í se. Ezé némelyek a e mésze i szépe meg-
agadják, az állí án, hogy csak a mű észe hoz lé e szép á gyaka . mi nem agadjuk,
hogy a e mésze ben is annak szép á gyak, ünemények s b., de min hogy ezekkel a szép-
annak ke és dolga an, egysze űen kihagyjuk az é elmezésből s megkísé jük csupán a
mű észe i szépe ha á ozni meg.
6. §. A mŰVészETi széP mEghATá ozásA
A mű észe i szép á gyakban ké lényeges dolgo különböz e ünk meg: egyik az eszme, a
szellemi, melye ki ejeznek; másik az idom ( o ma), melyben az ki ejezik. idom ala i en
nem csupán a külső o má (például köl eményben a e s o máka ), hanem ama benső, ama
lényeges o má is kell é enünk, mely sze in például eposz és d áma agy eposz és ballada
má bensőleg különbözőképen alakúl. Íly é elemben a mű észe ek minden ágában lé ezik
idom: egy zeneműnek például éppen úgy an o mája min egy dalnak agy ódának. Ezen
o mákban ehá alamely eszme, alamely szellemi ejez e ik ki.
De mi az eszme?
Az eszme nem lehe más, min az igaz és a jó. Szép eszme igaz és jó nélkül nincs; de az
igaza és jó lehe a ki ejezés ál al széppé enni.
Az igaza és jó , agy egyenesen (di ek e) ejezzük ki, min a udomány- és e kölcs an-
ban, agy a mű észe o mái ál al (indi ek e) és akko a o má al egyesül én, széppé lesz.
Például alamely ö éne i igazság, di ek e elő ad a még nem szép: de a köl észe idomain
á ük öz e széppé álik. A lege kölcsibb aní ás, di ek e ejez e ki, nem szépmű: még e sbe
oglal a sem álik azzá, me akko a o ma és a alom még nem egyesül bensőleg; de ha
oly köl ői mű e alko unk, amely min egy ész e é lenül ugyanazon e kölcsi anulságo
lehelli: má szépmű e hoz unk lé e.
mindké ese ben az igaza és jó nem meg ál oz a uk, hanem ahelye , hogy egyenesen
mondanók ki, a mű észi o ma ál al ün e ük elé, az idommal egyesí e ük.
(nem elég azonban az igaza és jó a mű észe nek csupán külső o máiba öl öz e ni.
A ö éne -, ilozó ia, e kölcs an s b. e sbe szed e még nem álik köl eménnyé; me akko
o mában olna ugyan ki ejez e, de nem a o ma ál al. innen az úgyne eze anköl emény
csekély becse.)
A mü észi szépe há így ha á ozha juk meg: „a szép az idomban és idom ál al ki ejeze
eszme”. Vagy ami egye jelen „a szép az idomban és idom ál al ki ejeze igaz és jó.”
7. §. A széPnEk kÜlönBségEi
má , ha a e mésze i szép á gyaka szemléljük is: azok köz szembeö lő különbsége e-
szünk ész e. Egy zo d, sziklás, ha as idék egy nyájas ónaság ól, a ülemüle éneke a menny-
dö gés ől mily igen különbözik; mégis mindke ő szép á gy.
mégpedig úgy apasz aljuk, hogy némely á gyak szépsége a bennök le ő összhang ól,
a ányosság ól ügg: például a szeliden emelkedő halmok; másoknál összhang, a ányosság alig
an, min a mély sziklaomlások s b. ső az ilyeneknek az összhang éppen á ana: képzeljünk
szépen kigyalul , kisimí o , endbe állí o szikláka .
272
Fába, szi be ü ődöl,
míg küszköd e, és zokog a
A enge be e gődöl: –
képe agy e éle emnek,
mely emé dek sé elemnek
Tő i lel én u jában,
zokog kínos oly ában.
(kese gő sze elem, 75. dal.)
alanyi köl emény, me a köl ő bel ilágá ük özi issza, ellenben a Z inyiász, Zalán u ása,
Ké szomszéd á – á gyias köl emények, me a kül ilág á gyai adják elő.
Azonban ez nem az eszi, hogy alanyi köl eményben a kül ilág á gyai sohasem ajzol-
a ha nának. A en ebbi köl eményben is lei a ik a pa ak, de csak azé , hogy a köl ő
belé zelmei issza ük özze. Az alanyi köl emény is sokszo esz el leí ó agy elbeszélő
alako : de mindég o an a há é ben a köl ő é zelme, s e ől meg lehe isme ni, hogy nem
á gyias köl emény. Például leí ónak lá szik ez: a „Dunán” (Pe ő i ől):
Folyam, kebled hányszo epesz i meg
hajó u ása s dúló e ge eg!
s a seb mi hosszú s a seb mi mély!
minő a szí en nem ág szen edély.
mégis, ha elmegy e ge eg s hajó:
A seb begyógyul, s minden új a jó.
S az embe szí , ha egysze meg eped:
Nincs balzsam, mely hegessze a sebe .
A köl ő a sajá é zelmei egy szó al sem é in é, mégis udjuk, hogy a há é ben ön ájdalma
ejlik, ehá alanyi köl emény.
A kö e kező e s (kis aludy sándo ól) elbeszélő modo ban an a a, mégis alanyi:
A be eknek gyo s kaszási
má u olsó ágának;
Az á nyékok ó iási
hosszúság a nyulának;
mi o já ánk, – meg-megállánk
A é magas ü ében;
s hogy a bü ünn á alszállánk
A olyamnak men ében,
A ízbe le ekin e ünk –
és ala unk, és ele ünk –
és bennünk is a menny ol ,
szí ünkben szen űz lángol .
(Boldog sze elem, 35. dal.)
ál alában az alanyi köl ő a kül ilág á gyai sajá é zelmei szempon jából eszi el, ső sok-
szo azok a á iszi ön ájdalmá agy ö ömé is, min e népdalban:

[Document text truncated for crawler view.]