Prof. L. Mulevičius ir istorijos terminija

elkészítjük prof. Vailionis nagyon ügyes új szavak megalkotója volt ott, ahol hiányoztak a növénynevek, amelyeket az élő nyelvből gyűjtöttek. iš Eközben, amikor a Szótár Bizottság többi tagja gyakran hajlott arra, hogy a népnyelvben névvel nem rendelkező növények számára meghagyja a latin nevet, csupán litván végződést illesztve hozzá, prof. Vailionis csak su végső szükség esetén egyezett bele ebbe az utolsó megoldásba, amikor semmi megfelelőt nem sikerült kitalálni. Így prof. Vailionis számos jól sikerült növénynevet ajándékozott szótárunknak, mint például a maražolė (Tunica prolifera), a puikūnas (Mimulus guttatus), a šiaudenis (Anthericum ramosum) stb. ir Ir a növényanatómiai terminológiában prof. Vailionis makacsul védett bizonyos litván szakkifejezéseket, például az akelė szót, és nem értett egyet más biológusok szokásos celė használatával. Nagyon sajnálatos, hogy már nem tud közreműködni e szótárrész II (a növényanatómiai, ir morfológiai és fiziológiai szakkifejez- — ések) jo elkészítésében; itt a kreatív munkára még tágabb tér nyílt volna. Liudas Vailionis (1886—1939) // Természet. 1939. 3. szám. P. 194-195. A mikroorganizmusokról szólva, amelyek a tanuló számára egy teljesen új világ képviselői, feltétlenül részletesebb leírásokra és rajzokra van szükség. ir <...> Egyébként a Volvox ir Az Ulothrix rajzai ir fejjel lefelé és felcserélve. Ezeknek a mikroorganizmusoknak ki kellett volna ir találni a litván nevét, vagy meg kellett volna kérdezni az idősebb kollégákat, legalább litván ar átírást kellett volna adni: hogyan gi I o. ejti ki egy tanuló a szót Vaucheria? A. Jakučionis. Természetismeret-tanI könyv a reformált osztály számára. K., 1936. 110 p. — Rec. : J. Dagys: [Cím nélkül] // Természet. 1937. Sz. 2. P. 121. Készítette Jolanta GAIVENYTĖ Prof. L. Mulevičius ir történész 1993 m. tavasszal, közvetlenül sz. Húsvét előtt elhunyt a neves litván — történész, prof. habil. dr. L. Mulevičius. Egy nagyra ir becsült, nagyon tisztességes ember távozott į Had országát, ahol, ŽukauskA. as költő szavaival élve, „Már semmi sem kezdődik, és semmi sem ér véget"... 74 L. Mulevičius született 1927 m. Kiduliaiban (Šaki járás). 1954 m. elvégezte a Vilniusi Egyetemet, sokáig dolgozott a Történettudományi Intézet vezető tudományos munkatársaként ir A feudalizmus (ma a Litván Nagyfejedelemség) történeti tanszékének vezetője. 1979 m. L. Mulevičius habilitációs dolgozatát megvédte (az akkori terminológia — szerint a történettudományok doktori disszertációját) „A paraszti mozgalom 1864—1904 Litvániában évben”. 1984 m. professzori címet kapott. 1979 m. prof. L. Mulevičius elhatározta, hogy megkezdi a történelmi szakkifejezések szótárának összeállítását. A „Lietuvos istorijos metraštyje” című folyóiratban (a továbbiakban — LIM) 1980 m. megjelent a „Szükség van jo a történelmi szakkifejezések szótárára” című cikk. Ebben a cikkben nagyon éleslátóan jellemezte a történelmi terminológia tárgyát, rámutatott arra, hogy e terület terminológiája miben különbözik más területek terminológiájától, mégpedig: számos történelmi szakkifejezés a nyelv passzív szókincsébe került, és ma már nem használatos; a történelmi szakkifejezések többsége nem általános érvényű, mivel csak egy į bizonyos régióban (államban, nemzeti területen, ir közigazgatási egységben) használták őket; A litván történelmi szakkifejezések szabványosítását és eredetük magyarázatát nehezíti, hogy a feudalizmus és a kapitalizmus időszakának terminusai nem litván eredetűek. jų ir iš Több mint tíz éven át, segítségére támaszkodva E. Gudavičius ir professzor más történészei L. Mulevičius A LIM számos jó cikket közölt a történelmi terminusokról. A rendfokozatok elnevezéseiről írt (LIM 1983 116—123), a földterület-mértékek fogalmairól „valakas”, „tarka” (LIM 1982 73—87), néhány történelmi szakkifejezés (ocasa, uposoi nocpeanuk Ir stb.) litván į nyelvre történő fordításáról (LIM a 198685—91), germanizmusokról a történelmi terminológiában (LIM 1988 150—151) ir stb. A nyelvészek számára különösen érdekesek L. Mulevičius fejtegetései az apydėmė terminusról (LIM 1989 91-96). Ennek a kifejezésnek van ir tulajdonnévként — használt változata, az istennő neve Apydėmė. A XVI–XVII. a. századi forrásokban az apydėmė kifejezés következő alakjai fordultak elő: apidemali, apideme, apidemie, apidemis, apidomela, opedom, opidam, opideme, opidemia, opidoma stb. ir Prof. L. Mulevičius a következőképpen ír ezekről a változatokról: „Érthető, hogy a lakóhely, a ház körüli földek jobban ir trágyázott talaja, a lebontott, leégett ir épületek helye az agyag és más su maradványok ir révén még hosszú ideig különbözhetett a környező talaj színétől, iš bujább, sötétebb vetéseivel. Az így értelmezett szót apidėmė, apidemė, apydėmė ne alakban kellene írni““. o Litvániában állítólag 7 legalább olyan falvak vannak, su amelyek neve az apydėmė szóval kapcsolatos: Apidėmė (Kelmėi ir járás), Apidėmės (Šilalėi járás), Apidemis (Kaišiadorysi járás), Apydėmis (Utenai járás), Apydemiškis 75 (Zarasai járás) és Apvdimai (Telšiai járás). Prof. L. Mulevičius véleménye szerint az apydėmė szó ma már nem egyetlen lexikai jelentéssel bír: nemcsak „a falusi porták közötti vagy azok szélén elhelyezkedő földdarab- ”, hanem „egykori porta helye; portahely- ”. Ez utóbbi jelentést még a nagy „Litván nyelv szótára” sem különíti el. | 1979-ben a Történeti Intézetben nyilvános vitát rendeztek a rendek elnevezéseiről, mivel Litvánia feudális korszakának kiváltságos rendjét kétféleképpen nevezték: nemesi és szlachta-rendnek. A vitát összefoglalva Prof. L. Mulevičius cikket írt, amelyben azt állította, hogy Litvániában a feudalizmus és a kapitalizmus időszakában négy fő rend volt: a papság, a nemesség, a polgárság és a parasztság. Másképpen ezek a dvasininkija, bajorija, miestietija és valstietija terminusokkal nevezhetők meg. Prof. L. Mulevičiust a filológia kérdései is érdekelték, de véleményét senkire sem erőltette rá, nagyon toleráns volt, Vydūnas szavaival élve: napfényes ember. Sajnos, tevékenységéről már múlt időben kell beszélnünk. Ő már Litvánia tudománytörténetének részévé vált. Kazimieras GAIVENIS P. Slavėnas és a kommunizmus szó Prof. P. Slavėnas (1901—1991), a kiváló litván csillagász, széles érdeklődésű tudós volt. Nemcsak a csillagászat, a fizika és a természettudományok érdekelték, hanem a nyelvészet is. P. Slavėnas több éven át a Tudományos Akadémia elnöksége mellett működő Terminológiai Tanács tagja volt, és folyamatosan kapcsolatban állt a nyelvészekkel. P. Slavėnas nagy műveltségű ember volt. Órákon át tudott a nyelvészeknek a csillagászatról mesélni, de saját ne nyelvészeti elméleteiről is. Mivel az ókori nyelveket jól, ne de számos mai idegen nyelvet ismerte, ir szerette ezeket összehasonlítani, és messzemenő általánosításokat tenni. ir Különösen P. Slavėnas a balti nyelveket nemcsak ne a germán su és szláv ir nyelvekkel, hanem még ir su a sémi, türk és más távolabbi ir indoeurópai nyelvekkel is ne szerette összehasonlítani. Még a ir szakember számára is nehéz volt eligazodni abban, hogy ezekben az jo elméletekben mi racionális, és mi tartozik a fantázia körébe. o A professzor azonban, ahogy egy nagy tudóshoz illik, nagyon toleráns volt, nem ir haragudott meg, ha a nyelvészek nem mindig hittek az okfejtéseinek. ir ne jo Szeretett a nyelv jövőjét ir megjósolni. Erről a témáról cikket írt a „Kalbos kultūrai” számára, amely, 76