L. Ivinskio mikologijos terminai

Albina AUKSORIŪTĖ Lietuvių kalbos institutas L. IVINSKIS MIKOLOGIAI TERMINUSAI Laurynas Ivinskis (1810–1881), žymus lituanistinio XIX a. vidurio Žemaičių sąjūdžio veikėjas, lietuviškų kalendorių leidėjas, yra ir vienas iš žymiųjų XIX a. lietuviškų gamtos mokslų terminų kūrėjų. L. Ivinskį nagyon érdekelte a botanika és a mikológia. 1873-ban gombaatlaszt állított össze, amelyben tudományos gombaleírásokat és számos rajzot közölt. Ezt az atlaszt a Varsóban megrendezett botanikuskongresszuson kiválasztották, és elküldték az 1873-ban Bécsben rendezett világkiállításra. Miután a gombaatlasz Bécsben elveszett, a szerző később újra összeállította. Elképzelhető, hogy a régi vagy az új atlasz vázlatainak egy része a Litván Irodalmi és Folklór Intézet kézirattárában (LLTIR) található. Az LLTIR két részt őriz – Agaricus aeruginosus IV Pratella (F1–660) és Scaurus Agaricus rufo divaceus (F1–661), összesen 226 oldal terjedelemben, L. Ivinskis saját kezűleg rajzolt gombaillusztrációival, amelyek száma 769. L. Ivinskis minden gombának külön mappát szentelt; ennek első oldalán megadta a latin, mellette a litván, a lengyel, néhol pedig a német, cseh vagy orosz nevet. A mappákban rajzok és lengyel nyelvű gombaleírások találhatók. A leírások a gomba tönkjét, kalapját, pikkelyeit, színét, illatát és ízét jellemzik, valamint megadják élőhelyét. A gombákat 1868–1874-ben, illetve 1876-ban írta le. A litván terminológia szempontjából L. Ivinskis által megadott 73 litván gombafajnév érdekes. A kézirat első részében, a Agaricus aeruginosus IV Pratella című részben 76 gombaleírás szerepel, a litván terminusokat azonban nem minden gombaleírás mellett tünteti fel. Ebben a részben mindössze 20, latinul Agaricus nemzetségbe tartozó gombafaj litván neve található, míg a második rész mappáiban jóval több, 53 litván gombanevet közöl. A gombanemzetségek nevei A fennmaradt kéziratban L. Ivinskis 21 gombanemzetség nevét közölte. A nemzetségnevek többségét maga L. Ivinskis alkotta meg 48 új képzések, többnyire képzőtoldalékos származékok, mindössze két nemzetség neve származik valószínűleg az akkori köznyelvből: tapietajzis, lat. Merulius (~lapelaižis, mai nevén trob agr ybis) és pumpotaukšzlis, lat. Lycoperdon (~pumpotaukšlis, mai nevén pumpotaukšlis). A Gombatlasz terminusai összevethetők L. Ivinskis egy másik kéziratának, a „Prigimtūmenė”-nek a terminusaival, valamint azokkal, amelyeket Jurgis Ambraziejus Pabrėža (1771–1849) használt. A „Prigimtūmenė” L. Ivinskis legnagyobb természettudományi munkája; második részében, a „Žolėmina”-ban, a gombák és növények rendszerezett jegyzékét közölte. A „Prigimtūmenė”-ben (rövidítése: Pr) a litván terminus mellett annak latin, sok esetben lengyel és német megfelelői is szerepelnek. A fent említett lat. Merulius és Lycoperdon nemzetségek a „Prigimtūmenė”-ben is szerepelnek, csakhogy a Gombatlaszban megadott nemzetségnevek mellett L. Ivinskis azok szinonimáit is feltüntette, például: gajdkojis arba tapielażzis, lat. Merulius, lengy. Stroczek, ném. Aderschwamm Pr 66, vö. gaidgrybis PB 124; pumpòta ukšlis (skužbezd is, kukūrbezd is), lat. Lycoperdon, ném. Flockenstreuling Pr 62, vö. pampotaukšlis PB 141. A Gombatlasz kézirataiban túlnyomórészt a lat. Agaricus nemzetség fajnevei szerepelnek, ennek a nemzetségnek a litván nevét azonban rövidítve pl. formában adja meg. L. Ivinskis valószínűleg a plauskis szót rövidítette így (mai nevén pievagrybis), mivel a „Prigimtūmenė”-ben ezt a nemzetséget plàuskis névvel illette, lat. Agaricus, lengy. Bdta, bedłka, ném. Blätterpilz Pr 67. A plauskis szó nem szerepel a „Lietuvių kalbos žodynas”-ban (LKŽ), ezért L. Ivinskis új alkotásának tekinthető. J. A. Pabrėža más szót használt e nemzetség megnevezésére: budė PB 116. A Boletus nemzetséget L. Ivinskis skilėminis névvel illette (~skylėminis: skylė + -ėminis, mai nevén baravykas). Ezt a szót a lat. Boletus perennis faj megnevezésére használta – skilėminis twėrantėsis –, másutt viszont a Boletus nemzetségnevet rövidítve írta, ezért csak a fajnév eleméből következtethetünk arra, hogy a nemzetség megnevezésére nőnemű szót használt, például: Boletus circinans, Boletus granulatus – Sk. rupsnòtinė, (vö. Bolétus granulátus – šilinis baravykas LBŽ 51). Így valószínűleg itt és más fajnevekben is ugyanazt a nemzetségnevet rövidítette L. Ivinskis, amelyet a „Prigimtūmenė”-ben megadott: skilėmina, lat. Boletus, lengy. Huba, ném. Röhrenpilz Pr 67. Az LKŽ e szó egy másik változatát is közli 49 skyliamynas I, Mt, KŽ „bot. baravykas (Boletus)” LKŽ XII 887, amelynek legkorábbi forrásaként L. Ivinskis írásait jelölik meg. Ez feltehetően olvasati eltérés lehet. Valószínűleg L. Ivinskis által javasolt fő Boletus-nemzetségnévnek az általa alkotott skylėmina szót kell tekintenünk, amely a skylė főnévből és a -menė képző -ėmina változatából keletkezett. L. Ivinskis a „Prigimtūmenė”-ben is számos új szót alkotott ezzel a képzővel és annak változataival. J. A. Pabrėža a nemzetség neveként a skylelių grybas elnevezést javasolta (lásd PB 151). Az -ėmina képzőváltozattal, valamint a -menė képző más változataival L. Ivinskis még több gombanemzetség-nevet alkotott, például: veliėmina, lat. Isaria (~velėmina: velti + -ėmina), vö. veliėmina, lat. Isaria, lengy. Włóknica, ném. Keulenschopf Pr 53, driekys PB 121; rūdmina, lat. Rubigo, Uredo (~rūdmina: rūdė „rozsda” + -mina), vö. rūdmina, lat. Uredo, ném. Staubbrand, Zellenbrand Pr 44, rudis PB 148; digminis, lat. Hydnum (~dygminys: dygus + -minys, mai nevén dyglutis), vö. digminis, lat. Hydnum, lengy. Kolczak, ném. Stachelpilz Pr 66, Hydnum – dyglutis, szin.: dygminas (Iv, Mln), diguonėitis (Iv, St) LBŽ 172, gylinykas PB 125. L. Ivinskis négy gombanemzetség megnevezésére az -enis képzővel képzett származékokat adott meg, például: gniaužtėnis, lat. Helvella (~gniaužtenis: gniaužta + -enis, mai nevén bobausis), vö. gniaužtėnis, lat. Helvella (Helvelie), ném. Lorchel Pr 65, Helvėlla – bobausis (Mr), szin.: gniaužtenis (Iv) LBŽ 166, alvytė PB 111; mejsenis, lat. Gymnosporangium (~meisenis: meisa „hús” + -enis), vö. mejsenis, lat. Gymnosporangium, ném. Nacktspore Pr 45; szukenis, lat. Clavaria (~šukenis: šukos + -enis, mai nevén žagarūnas), vö. winėnis, lat. Clavaria, ném. Keulentrager Pr 63, buožys PB 117; a lat. Tremella nemzetség megnevezésére L. Ivinskis a drebūnis új szót használta, a lat. Tremella mesenterica fajt azonban gaidkojėnis mejsietasis névvel illette, lengy. Kisielec pomarańczowy, ném. Gallertpilz (~gaidkojenis: gaidkojis + -enis, mai nevén raukšlinis žiūrytis). A fent említett -ūnis képzős származékon, a drėbūnis szón kívül, lat. Tremella (~drebūnis: dreba + -ūnis, mai nevén žiūrytis), vö. drėbūnis, lat. Tremella, Tremelle, ném. Gallertpilz Pr 63, žiūrytis PB 164, L. Ivinskis a Gombatlaszban ennek a képzőnek még egy származékát használta egy gombanemzetség megnevezésére, de emellett a szinonimát is feltüntette: ausūnis, bobausis, lat. Peziza (~ausūnis: 50 fül + -ūnis, mai ausūnis), vö. ausūnis (bōbausis), latin Peziza, lengyel Kustrzebka, német Becherpilz Pr 64, ausele PB 112. Két nemzetségnév az -ėtras: dailiėtras képzővel alakult, latinul Telephora (~dailėtras: dailus + -ėtras, mai nevén karpininkas), vö. dailiėtras, latinul Telephora, németül Warzenpilz Pr 65, karpinys PB 128; rudiėtras, latinul Erineum (~rūdėtras: rūdė + -ėtras), vö. rudiėtras, latinul Erineum, németül Trichterflocke Pr 48 és rudetras „bot. Erineum: Mt” LKŽ XI 867, raudinininkas PB 148. Az -ėtras képző, akárcsak a korábban említett -mina, ritka. L. Ivinskis szeretett új szavakat alkotni a litván nyelv ritka és terméketlen képzőivel is. Az -ėtras, -mina képzőkkel és változataikkal ásvány- és számos növénynemzetség nevét is létrehozta. L. Ivinskis a gombanemzetségek megnevezésére egy-egy, a -elė, -einis, -muo és -urys képzővel képzett alakot adott meg, például: miegėlė, latin Cyathus (~miegelė: miega „magazin, tárház“ + -elė, mai miegė), vö. miegėlė, latin Cyathus, lengyel Kubek, német Becherpilz Pr 62, Cyathus – miegos (Iv) LBŽ 112, kylyszkuns~klyškūnas PTA 830; spatèjnis, latin Spathularia (~spateinis: spatas „lapát“ + -einis, mai skiauterýtė), vö. kāstuwis, latin Spathulea, német Spatelpilz Pr 64; spjāudmuo, latin Spumaria (~spjaudmuo: spjaudė „köpött“ + -muo), vö. spjāudmuo, latin Spumaria, német Schaumpilz Pr 59, Spumaria álbā – putininkas (P), szin.: spiauda (Iv, St) LBŽ 332, putininkas PB 143; wingurīs, latin Daedalea (~vingurys: vingis „kanyar“ + -urys, mai vinguris), vö. wingurīs, latin Daedalea, német Wirrschwamm Pr 66, Daedálea cinérea – pilkasis vinguris (Iv) LBŽ 115, tink lunas PB 157. A gombászati atlaszban megadott két gombanemzetségnév összetett szó: 1) kautāgribis, žemtaukis, žemės taukāj, latin Phallus (~kaulagrybis: kaulas „csont“ + grybas „gomba“, žemtaukis: žemė „föld“ + taukai „zsír“, mai poniabudė). Az első szó L. Ivinskis új alkotása, a másik két szinonimát pedig valószínűleg a beszélt nyelvből vette át. A „Prigimtūmenė” csak egy terminust közöl: kautāgribis, latin Phallus, lengyel Sromotnik, német Gichtschwamm Pr 62, vö. még Ithyphallus impudicus – poniabudė, szin.: kiaulgrybis (Iv, Mn), žemės taukai (Ak, P, Kos) LBŽ 181, smirdek lis PB 152; 2) kietvilkis, latin Scleroderma (~kietvilkis: kietas „kemény“ + vilki, vilkėti „visel, húz“, mai ankštenė), vö. kiètwil kis, latin Scleroderma, lengyel Tęgoskór, német Fellstreuling, Hartbovist Pr 61, Sclerodérma vulgáre – ankštenė (Iv) LBŽ 316, twyrtskuris~tvirts kūris PTA 867. 51 L. Ivinskis gombanemzetségneveit áttekintve látható, hogy mind a gombászati atlaszban, mind a „Prigimtūmenė”-ben lényegében ugyanazokat a neveket használta; mindössze két terminus különbözik: latin Clavaria – szuk enis és winėnis Pr 63, valamint latin Spathularia – spatėjnis és kaštūwis Pr 64. Az utóbbi nevek abban különböznek, hogy a gombászati atlaszban szereplő terminus alapszava jövevényszó, míg a „Prigimtūmenė”-ben használt név alapszava litván, emellett eltérő szóképző elemeket használnak. A gombafajok elnevezései L. Ivinskis gombászati atlaszában a gombafajok nevei, akárcsak a ma használatosak, kéttagú összetett terminusok, csak a szavak sorrendje tér el. A mai fajnevek faji jegyet kifejező, alárendelt tagja áll elöl, a nemzetséget jelölő főtag pedig utána következik, például: vargánya. L. Ivinskis feltehetően a latin és lengyel terminusokat követve fordított sorrendet használt: először a nemzetséget jelölő főtagot tette, majd utána a faji jelzőt, például pumpōtaukšlis kraušžinis, latin Lycoperdon pyriforme, lengyel Purchawka gruszkowata, német Birnförmige Bovist (~pumpotaukšlis kraušžinis), vö. pampotaukšlis grūšlytis PB 141. A gombászati atlaszban szereplő fajnevek csaknem felében a faji jelzők -inis képzős melléknevek, például: rū dmina skujinė, latin Rubigo Pini, Uredo Pinus, lengyel Śnieć jodłowa, német Brand, Staubbrand, Zellenbrand (~rūdmina skujinė); wingūris anžuolinis, latin Daedalea quercina, Agaricus quercinus, Agaricus labyrinthiformis, lengyel Siatkowiec dębowy (~vingurys anžuolinis, mai ąžuolinis vinguris). A gombászati atlasz fajnevei többnyire a gomba jellegzetes, megkülönböztető tulajdonságára utalnak. Sok ilyen terminus -inis képzős melléknévvel kifejezett faji jelzője a gombafajok fákkal való kapcsolatát mutatja, például: plàuskis apušinis, latin Agaricus rimicoleus, lengyel Bedłka osinowa (~plauskis apušinis); plàuskis glusninis, latin Agaricus salignus, Pleurotus salignus, lengyel Bedłka wierzhowa, cseh Massowky, német Grosser Weidenschwamm (~plauskis gluosninis, mai gluosninė kreivabudė); mejšėnis kadagìnis, latin Gymnosporangium junperi, Tremella juniperina, német Nacktpore (~meisenis kadaginis), vö. Gymnos- 52 porángium aucupáriæ – juniperinum – berkenyés borókanyálka-rozsda LBŽ 161; plãuskis obulìnis, latin Agaricus mali, Agaricus serotinus, lengyelül Bedłka jabłoniowa (~almafa-plauskis); rudi̇etras papelìnis, latinul Erineum populinum, lengyelül Rdzawnik osinowy (~nyárfa-rūdėtras), vö. raudiniṅkas tapalinis PB 148. Az utóbbi faj megnevezésére L. Ivinskis a német jövevényszóból papelis képzett melléknevet használt (vö. pėplė, pãpelis, latinul Populus, lengyelül Topola, németül Pappel Pr 146), és így tovább. A többi fajnévi tag arra utal, hogy: 1) a gomba hasonlít valamire, például: pumpōtaukslis buožìnis, latinul Lycoperdon globosum, lengyelül Purchawka kulista, oroszul Дождевик шарообразный, németül Kugelstaubpilz (~gömbölyű pumpotauklis); spatẽinis šaukštìnis, latinul Clavaria spathulata, Spathularia flavida, lengyelül Łopatnica żółtawa, németül Keulenträger (~spatẽinis šaukštìnis, mai sárga skiauterytė), és így tovább; 2) a gomba termőhelyére, például: plãuskis dirvinis, latinul Agaricus agrarius, lengyelül Bedłka rolowa, oroszul Поляный пластиночник, németül Feldblätterpilz (~mezei plauskis); szukenis tankminis, latinul Clavaria fastigiata, lengyelül Goździeńec skupiony (~sűrűn csoportosuló šukenis); winguris tvorinis, latinul Daedalea sepiaria, lengyelül Siatkowiec płotowy, németül Zaunpilz (~kerítésen növő winguris, mai nevén kerítéslakó hálósgomba), vö. tinklunas tvorinis PB 157, és így tovább; 3) a gomba jellegzetes tulajdonságára, például: plãuskis grasinis, latinul Agaricus narcoticus, lengyelül Bedłka ckliwa (~bódító plauskis); plãuskis seilìetinis, latinul Agaricus salivaceus, lengyelül Bedłka ślinnik, oroszul Вонючий пластиночник, németül Speiblätterpilz (~nyálkás plauskis); plãuskis rupsnìnis, latinul Agaricus asper, lengyelül Bedłka chropowata, németül Rauherblätterpilz (~érdes plauskis), és így tovább. A -inis képzővel alkotott fajnévi tagok többségének alapjául főnevek szolgálnak, de akad egy-egy melléknévből képzett ilyen melléknév is, például: plãuskis įvarìnis, latinul Agaricus varius, lengyelül Bedłka różnoksztaltna (~változatos alakú plauskis); plãuskis palšìnis, latinul Agaricus praecox, Pholiota praecox, lengyelül Bedłka miejska, németül Frühschwamm (~korai plauskis); pumpōtaukslis galvotinis, latinul Lycoperdon excipuliforme, lengyelül Purchawka fiolowata (~bunkó alakú pumpotauklis), vö. pampotauklis venterytis PB 141; vagy igenév, például: plãuskis veltìnis, latinul Agaricus pruinatus, Merulius tubaeformis, villosus, lengyelül Bedłka szronowata (~nemezes plauskis). 53 A másik csoportba tartozó fajnevek faji jelzőiként minőséget kifejező melléknevek szerepelnek. Az ilyen típusú, L. Ivinskis által megadott terminusokban csak névelős melléknevek használatosak, például: tapialtažis geltonasis, latinul Merulius aureus, Merulius Vastator, lengyelül Stroczek niszczący, németül Faltenschwamm (~lapelāižis geltonasis), vö. gaidrybys pudytojas PB 124; miegėlė drūžėtoje, latinul Cyathus striatus, lengyelül Kubek porysowany, németül Becherpilz (~miegelė drūžėtoji, mai nevén rievėtoji miege), vö. kylyszkuns nywletasias-kyliskūnas rievėtasis PTA 830 stb. Az ilyen terminusok a gombaatlasz összes fajnevének mintegy egynegyedét teszik ki. E csoport számos fajneve a gomba jellegzetes tulajdonságára utal, például: gaidkojėnis mejsietāsis, latinul Tremella mesenterica, lengyelül Kisielec pomarańczowy, németül Gallertpilz (~gaidkojenis meisėtasis, mai nevén raukšlinis žiūrytis), vö. žiūrytis šepsinis PB 164; ptauškis grovietāsis, latinul Agaricus plicatilis, lengyelül Bedłka fałdowana (~plauskis griovėtas), vö. budė dvokanė PB 116; szukėnis szakotāsis, lengyelül Clavaria cristata, Clavaria rugosa, Goździeniec pasożytny (~šukėnis šakotasis) stb. Néhány terminus faji jelzője a gomba színét írja le, például: gniaužtėnis bierāsis, latinul Helvella nigricans, Helvella lacunosa, lengyelül Piestrzenica szara, oroszul Сморчевикъ отменивший, németül Dunkellorchel (~gniaužtėnis bērasis, mai nevén urvuotasis bobausis); skilėmina kėmpine geltonojė, latinul Boletus citrinus, Boletus sulfureus, lengyelül Huba cytrynowa, oroszul Дубовой скважникъ, németül Eichschwamm (~skylėmina kempinė geltonoji, mai nevén valgomoji geltonpinė); kietvilkis gėkšvāsis, latinul Scleroderma citrinum, lengyelül Tęgoskór żółtawy, németül Fellstreuling, hartbovist (~kietvilkis gelsvasis, mai nevén paprastoji ankštenė), vö. twyrtskuris Cytrunaawasis~tvirtskuris citrinavaisis PTA 867. L. Ivinskis több olyan fajnevet is megadott, amely a faj más fajokkal való kapcsolatára utal, például: digminis smūlkėsis, latinul Hydnum Auriscalpium, lengyelül Kolczak połowkowy, oroszul Шиповикъ половинный, németül Ohrstachelschwamm (~dygminys smulkiasis, mai nevén paprastasis ausiadaglis), vö. ausies raktuvas PB 125; pumpōtaukszlis pāprastāsis, pumpōtaukszlis pievinis, latinul Lycoperdon pratense, lengyelül Purchawka łąkowa, oroszul Дождевикъ луговой (~pumpotau kšlis paprastasis, pievinis), vö. pampotau kšlis lankinis PB 141; spjaudmuo 54 közönséges, lat. Spumaria Mucilago, lengy. Szunek zwyczajny, ném. Schaumpilz (~közönséges habgomba), vö. putininkas glima PB 143. A második csoport fajneveinek járulékos elemeként további három olyan terminus szerepel, amelyekben a fajjelölő tag nem melléknév, hanem határozott alakú melléknévi igenév, például: gniaužtenis dėngtasis, lat. Helvella Monachella, Helvella spadicea, lengy. Piestrzenica kryta, or. Сморщевикъ монахообразный, ném. Nonnenlorchel (~fedett gniaužtenis); skilėminis twērantėsis, lat. Boletus perennis, Ochroporus perenis, lengy. Huba trwała, or. Скважникъ постоянный, ném. Dauernder Röhrenpilz (~tartós lyukasgomba, ma žiemkentė sausapinėtė); veliemina kerėtoję, lat. Isaria mucida, lengy. Włóknica pleśniowata, ném. Keulenschopf (~bűvös velemína), vö. driekys pelėjuotasis PB 121. Hét terminusban faji elemként valószínűleg maga L. Ivinskis által alkotott összetett melléknevek szerepelnek, például: pliauskis baltgauris vagy baltgauris, latinul Coprinus porcellanus, lengyelül Bedłka kopak arbo czubajka, oroszul Коровякъ колпаковидный пластинчоникъ, csehül Knognik, németül Schopfförmiger Mistchwamm, franciául Agaric fimetaire typhoide (~plauskis baltgauris: fehér + szőr); pliauskis baltitrynis, latinul Agaricus dealbatus, lengyelül Bedłka biała wa, németül Ueberweisssterblätterpilz (~plauskis baltitrynis: fehér + tojássárgája); pliauskis juòdgutis, latinul Agaricus atro-tomentosus (~plauskis juodgūtis: fekete + gutė „csomó”, mai szóval juodkotė meškutė), vö. budė juodinė PB 116; pliauskis juodkotinis, latinul Agaricus velutipes, Collybia velutipes, lengyelül Opieńka aksamitno-trzona, csehül Bedla aksamitonoha, németül Sammetstieliger Blätterschwamm (~plauskis juodkotinis: fekete + szár + -inis), vö. budė aksomkoja PB 116; pliauskis lajbkòtis, latinul Agaricus dermocybe, lengyelül Bedłka krucha (~plauskis laibkotis: karcsú + szár); pliauskis plaukogauris, latinul Agaricus floccosus, Agaricus squarrosus, lengyelül Bedłka nastroszona (~plauskis plaukogauris: haj + szőr), vö. budė kuškiuotoji PB 116; rudėtras beržotapinis, latinul Erineum voseum, lengyelül Rdza wn ik fiole-towy (~rūdėtras beržolapinis: nyír + levél + -inis). A többi közül tíz fajnév emelkedik ki: ezek jelzős összetett terminusok, amelyekben a fajjelölő tagot főnév fejezi ki, például: pliauskis čyzdrenis, lat. Agaricus aurivellus (arachnoideus), lengy. Bedłka złotogłowa, ném. Goldflammigerblätterpilz (~pliauskis čyzdrenis: čydras 55 „fátyol” + -enis); ptàuskis gutminas, lat. Agaricus rufodivaceus, lat. Bedtka żółto diwkowa (~gūtminas pliauskis: gutė „csomó” + -minas); ptàuskis padùlknis, lat. Agaricus penarius, Agaricus nitens, lengy. Bedtka przyprószona (~padulknis pliauskis: padulti + -nis); ptàuskis rauduczas, lat. Agaricus sanguineus, lengy. Bedtka krwisto-czerwona (~raudūčias pliauskis: vörös + -ūčias); ptàuskis smìrdmenis, lat. Agaricus putescens, lengy. Bedtka złowonna (~bűzös pliauskis: bűzlik + -menys). L. Ivinskis jelzős összetett terminusokkal nevezte meg a lat. Agaricus nemzetség fajait. E nevek fajjelölő tagjaiként szereplő főnevek képzővel képzett származékok, amelyek többségét feltehetően maga L. Ivinskis alkotta, például: ptàuskis atskirūlis, lat. Agaricus Columbetta, lengy. Bedtka samotna (~magányos pliauskis: különálló + -ūlis); ptàuskis geltōklis, lat. Agaricus lutescens, lengy. Bedtka żółkniejąca (~sárguló pliauskis: sárga + -oklis); ptàuskis gòbtūnis, lat. Agaricus armeniacus, lengy. Bedtka brzoskwiniofarbna, ném. Aprikosenfarbigerblätterpilz (~barackos színű pliauskis: gobtas + -ūnis); ptàuskis ptaukūtris, lat. Agaricus vaccinus, lengy. Bedtka dziana (~szőrös pliauskis: szőr + -ūtris); ptàuskis musmiris raudūnis, lat. Agaricus rubens, Amanita rubescens, lengy. Muchomor czerwónawy, bedłka szaro-czerwonawabub siwa, or. Красноватый пластиночник, cseh. Sediwa muchomorka, ném. Röthlicher Blätterschwamm (~vöröses musmiris: vörös + -ūnis, ma rausvoji musmirė). A jelzős összetett terminusok a mai mikológiai és botanikai nevezéktanban meglehetősen ritkák. Jellemzőbbek azok a fajnevek, amelyek fajjelölő tagját melléknév fejezi ki. L. Ivinskis is főként ilyen típusú terminusokat használt. Következtetések L. Ivinskis a gombaatlaszban bemutatott gombanemzetségek elnevezésére leggyakrabban új szavakat alkotott. Mindkét szóalkotási típust alkalmazta: a képzést és az összetételt. L. Ivinskis a legtöbb új terminust képző hozzáadásával hozta létre. A gombanemzetségek neveit nemcsak a litván nyelv produktív képzőivel alkotta meg, például az -enis képzővel, hanem 56 nagyon kevéssé termékeny alakokkal: -mina, -ėtras. A tinórugombák nemzetségeinek megnevezésére csak néhány elnevezés szerepel. L. Ivinskis gombafajneveinek szerkezete abban tér el a ma használatos terminusokétól, hogy először a nemzetséget jelölő főtag szerepel, majd ezt követi a fajjelölő tag. A gombafajok nevében a fajjelölő tagot leggyakrabban a -inis képzős melléknevek vagy birtokos alakú minősítő melléknevek fejezik ki. A gombaatlaszban egy-egy utótagos összetett terminus is előfordul. L. Ivinskis következetesen ugyanazokat a gombaneveket használta mind a fennmaradt gombaatlasz-vázlatokban, mind a „Prigimtūmenė”-ben. Az általa javasolt terminusok különböznek az előtte élt J. A. Pabrėža által használt gombanevektől, ezért megállapítható, hogy L. Ivinskis önállóan dolgozott, és nem használta J. A. Pabrėža műveit. Bár a világkiállításra küldött L. Ivinskis-féle gombaatlasz elveszett, és csak a kiadatlan vázlatai maradtak fenn, L. Ivinskis néhány alkotta gombaneve bekerült a használatba és napjainkig fennmaradt, például: aũšuris, vinguris stb. Rövidítések cseh. – cseh dag. – ma használatos elnevezés LBŽ – Lietuviškas botanikos žodynas / Összeállította a Botanikai Szótár Bizottsága, L. Vailionis vezetésével, szerk. J. Dagys. Kaunas, 1938. lengy. – lengyel LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas. Vilnius, 1956–1999. 1–19. köt. LLTIR – a Litván Irodalmi és Folklór Intézet könyvtárának kézirattára lat. – latin PB – Pabrėža J. A. Botanika arba taislius auguminis. Shenandoah, 1900. vö. – vesd össze Pr – Ivinskis L. Prigimtūmenė (kézirat) fr. – francia PTA – Pabrėža J. A. Tayslós augimiu (kézirat) or. – orosz ném. – német lásd – lásd 57 Literatūra 1. Gaivenis K. Lietuvos augalų genčių ir rūšių pavadinimai // Lietuvių kalbotyros klausimai: Mokslo kalbos kultūros ir terminologijos problemos. Vilnius, 1985. T. 24. P. 165–178. 2. Gricius A., Matelis A. Lietuvos grybai: Afiloforiečiai 2(Aphyllophorales). Vilnius, 1996. T. 6. D. 2. 3. Matulionis P. Žolynas: Lietuvos augalų žodynas ir augalų taislas. Vilnius, 1907. 4. Mazelaitis J., Urbanas V. Lietuvos grybai. Vilnius, 1980. 5. Petkevičiūtė D. Laurynas Ivinskis. Vilnius, 1988. 6. Urbanas V. Lietuvos grybai: Kempiniečiai (Polyporales), žvynbaravykiečiai (Strobilomycetales), baravykiečiai (Boletales), guoteniečiai (Hygrophorales). Vilnius, 1997. T. 8. D. 1. L. IVINSKIS’ MYCOLOGICAL TERMS Summary In the institute of Lithuanian literature and folklore there is a rough copy of Ivinskis’ atlas of mushrooms. It covers 226 pages and includes the author’s drawings. Ivinskis described mushrooms in Polish, but he also gave 73 Lithuanian names of the species of mushroom, which are important for Lithuanian terminology. In order to name genera of mushrooms Ivinskis created neologisms. Most of them were made using suffixation. Ivinskis formed names of genera of mushrooms using not only common Lithuanian suffixes, e.g. -enis (gniaužtėnis), but also with rare ones -mina, -ėtras (rūdmina, dajliėtras). The structure of Ivinskis’ names of the species is different from the structure of present-day terms. First of all he gave the name of the main component describing the genus and then the name of the species, e.g. pumpōtaukšzlis kraušzinis. The specific component of the names of species is usually an adjective with the suffix -inis or a definite adjective, e. g. wingūris anžuolinis, tapieżlajzis getōnāzis. Ivinskis consistently used the same names of mushrooms both in his atlas of mushrooms and in “Prigimtūmenė”. He worked independently and did not make use of the works of J. A. Pabrėža. Albina AUKSORIŪTĖ Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6 LT-2055, Vilnius El. paštas [email protected] Gauta 2000 09 26 58