Keletas pastabų apie sistematikos terminiją

MEGFONTOLÁSOK, JAVASLATOK NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A RENDSZERTANI TERMINOLÓGIÁRÓL A „Lietuvių kalbos žodynas” (a továbbiakban: LKŽ) nagy szótárában sem a karalystė, sem a karalija szónál nem találjuk meg az élővilág legmagasabb fő taxonjának megnevezését. A „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” (a továbbiakban: DŽ) a karalystė szó harmadik, átvitt értelmű jelentésénél – „terület, ahol valami uralkodik, dominál” – szemléltető példaként a grybų karalystė („a gombák birodalma”) kifejezést közli, de nem rendszertani terminusként. Egyes botanikusok ezt a taxont a karalystė terminussal nevezik meg (AAS 17), mások pedig a karalija terminussal (G 170). A gyakoribb és hosszabb ideje használt terminus a karalystė. Ezt kellene normatívnak tekinteni. Emellett olykor a köztes taxonokat is helytelenül nevezik meg, például: antkaralystė (Superregnum) és pokaralystė (Subregnum). Helyesen: antkaralystis és pokaralystis. Egyes taxonok nevének speciális latin és litván képzője is van. Például a növénytörzsek elnevezésére a litván -ūnai képzőt használják (latinul -phyta), az osztályokéra a -ainiai képzőt (latinul -opsida), a rendekére a -iečiai képzőt (latinul -ales), a családokéra pedig a -iniai képzőt (latinul -aceae). Használatukban azonban még nincs meg a szükséges következetesség. Így például a növényi rendek megnevezésére a -iečiai képző mellett a -žiedžiai összetételi tagot is használják. A varietások és fajták elnevezései változatosak. Az ilyen eltéréseket csak az adott területek szakemberei tudnák megszüntetni a terminológusokkal együtt. A továbbiakban néhány, e területen megfigyelt terminusképzési és -használati következetlenséget tárgyalunk. 1. Az entomológiai terminológia még nem szilárdult meg Tettigonia viridissima! Tettigonia viridissima! Maga sem tudja, hogy évszázadok óta ez a neve – kiálts, amennyit csak akarsz a mezőn vagy a pusztában – senki sem válaszol sem latinul, sem litvánul, még halála után sem. S. Jonauskas: „A zöld szöcske” 138 Az idézett versben a költő mintha a szöcske latin nevével játszana. Hasonló írásmód azonban a „Lietuvos fauna” (I, V., 1995) című akadémiai műben is előfordul, például: „Csak Litvánia tengerpartján találhatók halofil bogarak. Ezek olyan fajok, amelyek alkalmazkodtak a sós talajon való élethez (pl. Cicindela maritima, Dyschirius obscurus, D. impunatipennis, Bembidion pallidipenne, Pogonus chalceus, Dicheirotrichus rufithorax, Ceryon litoralis, Aegiala arenacia, Coccinella undecimpunctata, Phyllon gibbus)” (24. o.). Itt azonban már nem költői tréfáról, hanem tudományos elnevezésről van szó. De miért nem használnak litván szakkifejezéseket? Hiszen ugyanebben a műben később az említett bogarak közül sokat már litvánul neveznek meg, például: Cicindela – futrinka, Dischirius – törpefutrinka, Bembidion – borostásfutrinka, Dicheirotrichus rufithorax – vörösmellű futrinka, Ceryon – korhadékbogár, Aegiala arenaria – parti ganéjtúró, Coccinella – katicabogár, Phylan gibbus – parti gyászbogár stb. Ezekből a példákból láthatjuk, hogy az entomológusok számára kényelmesebbek a latin szaknyelvi alakok, és a tudományos szakirodalomban gyakran kizárólag ezeket használják. A litván entomológiai terminológiát jelentősen rendezték S. Pileckis professzor könyveinek és a „Lietuvos fauna” című akadémiai műnek a kiadásakor. A rendezett kiadványokban azonban még mindig akad javítandó eset. Vegyünk például két terminust: bajuszos gyászbogár (Upis ceramboides L.) és bajuszos porbogár (Pseudocistela ceramboides) LF II 63, 66. Van egy bogárcsalád is, a cincéreké (Cerambycidae) LF II 87. A litván nyelvben nem létezik a bajuszos melléknév ilyen alakja. Az entomológusok a hasonlóságot kifejező -iškas képző felhasználásával alkotják meg. Ebből következik, hogy az Upis ceramboides egy cincérre hasonlító gyászbogár. Hasonlóképpen motivált a kúszóbogár-szerű gyászbogár (Crypticus quisquilius L.) terminus is: olyan kúszóbogárra hasonlító gyászbogár. Ugyanennek a taxonnak a szűcsbogár-szerű gyászbogár (Cylindrinotus dermestoides) terminusát viszont ugyanilyen motivációval, de már a -inis képzővel alkották. A probléma csekély: a -inis képzős melléknevek is kifejezhetnek hasonlóságot. P. Kniūkšta nyelvész, aki alaposan tanulmányozta a -inis képzős mellékneveket, így ír: „A -iškas és a -inis képzős, szinonim mellékneveknek – amint azt a hasonlóságot kifejező melléknevekről szólva már említettük – jelentésbeli különbségük van. A -iškas képzős melléknevek a jellemző sajátosságot jelölő minőségi jelentéssel bírnak, míg a -inis képző a dolgok fajtáját jelöli” PB 183. Ebből következik, hogy a faj megnevezésére ebben az esetben a -inis képző lenne alkalmasabb, de ezzel a képzővel 139 az entomológiai terminológiában más motivációjú fajneveket alkotnak, például: kéregbogár-szerű kúszóbogár (Paromalus parallelipipedus), fűrészes gyümölcsormányos (Curculio crux) és így tovább. Itt nem a hasonlóságot, hanem az általános életmódot és táplálkozást jelölik. Mivel ezen a szakterületen a hasonlóság kifejezésére a -iškas képzőt más esetekben is használják (pl. tojásdad búvárbogár (Hyphydrus ovatus L.), gömbölyű tócsabogár (Coelostoma orbiculare) stb.), ezért ezt a jelentést nem kellene a -inis képzővel kifejezni. A -iškas képzős fajjelző mellékneveket azonban határozott alakban kell megadni, például: körte alakú (=körte alakú) futóbogár (Cychrus caraboides L.), kupola alakú (=kupola alakú) zuzmóbogár (Amphicyllis globiformis) stb. Ez a köznyelvi norma terminológiai változata volna. Kifogásolható elnevezések a sávos tavi búvárbogár (Porhyd­rus lineatus) és a közönséges tócsabogár (Scarodytes halensis). Egy dolog, hogy a prūdas szó nem használható, másrészt az összetett szó végződése nem -ia, hanem -ė kellene legyen (vö. közönséges tavibúvár – Graptodytes granularis L.). Egyáltalán nem világos, hogy a naradusia összetett szó előtagját mihez kellene kapcsolni. A bogárnevek néha túlságosan körülményes képzésűek, például: fúróbogár-szerű barlangi bogár (Nemadus colonoides) és hasonlók. Ezt a bogarat sokkal egyszerűbben lehetne például így nevezni: fúróbogár-szerű barlangi bogárka. A Brianavabalius (Micropeplidae) családot a bordásbogárkák terminussal lehetne nevezni. Különösen a nemzetségnevek egyszerűségére kellene ügyelni. Akkor a fajnevek is egyszerűbbek lennének. 2. A növénynevek torz alakjai Légy elnéző és jó a Virágzó turbolyához, aki még mindig nem tanulta meg a latin nevét: Musca domestica! A. Nyka-Niliūnas „Musei” Minden növény és növényke már tudja a latin nevét. K. Lineusz és tanítványai tanították meg nekik. Csak litván nevekből van még mindig hiány 140 vagy eltorzítják őket. Például a „FLOREXLIT PAVASARIS 1998” reklámban a lenktažiedis trimėtis nevű virág (Salpiglossis sinuata) a lenktažiedis trinyčius nevet kapta. Ilyen név sem az LKŽ-ben, sem az LBŽ-ben nem szerepel, noha ezekben nemcsak a tudományos, hanem a tájnyelvi növényneveket is felsorolják. Úgy véljük, ez a nem létező terminus sajtóhibából keletkezhetett. Vagy egy másik példa. A „Sodo gėlės” (V., 1996) című, nagyon igényesen és gondosan kiadott könyvben a virgininė kalabarpuprė terminust találjuk (Physostegia virginiana). A könyv mutatójában javítják: virgininė kalabarpupe. De ez sem helyes. A Physostegia litván neve pūstatauris, míg a Physostigma – kalabarpupe. Vagyis két teljesen különböző növényt kevertek össze. Litván neveik is, mondhatni, teljesen alkalmatlanok. A Pūstataurį csak azért lehet megtartani, mert az LBŽ-ben is használták; a kalabarpu-pės helyett pedig jobban illene a litván pupuolė szó. A litván növényneveket kellene előnyben részesíteni. Például jelenleg a čeras ir eleboras terminusok versengenek egymással. Egy nagyon korán virágzó, de mérgező növény neve ez. Az első terminust J. Pabrėža használta, és az LKŽ kereszt nélkül közli (vagyis használhatónak tekinti), míg a második a görög eredetű latin terminus litván alakja: Helleborus. J. Pabrėža terminusát nem szabadna elfelejteni. Némely latin jövevényszó nehezen ejthető ki, és még csak nem is hasonlít növénynevekre. Például a szépen kiadott „Kambarinės gėlės” (V., 1997) című könyvben nem eléggé litvánosított növényneveket találunk. Az egyik ilyen név a veltheimija (Veltheilmia). Új szóval pluoštažiedė néven is lehetne nevezni, mivel virágzata sok apró, harang alakú virágból áll. Furcsa virágnevek: nidularijus, pteris, šaflera. Az első virágot lapokė néven lehetne hívni, mivel levelei mutatósak. A második virág új neve lehetne papartūnas, mivel „nemzetségébe mintegy 280 lombhullató, félig örökzöld és örökzöld páfrányfaj tartozik” KG 221. A harmadik virág neveként a šakotė új szó is megfelelhetne, mert szárára nagyon jellemző az elágazás. A litván új szavakat a jövevényszavak mellett lehetne használni, hogy idővel meghonosodjanak e terület nómenklatúrájában. Egyes kerti vagy szobanövények jövevényneveit pontatlanul írják vagy helytelenül ragozzák. Például a Peruból és Ecuadorból származó, kellemes illatú virágot a kvapnusis elijotropas terminussal nevezik (Heliotropium arborescens) SG 86. Helyesen: kvapnusis 141 heliotropas, mert virágai a nap felé fordulnak, amelyet görögül helios szónak neveznek. A sziklakerti virágok egyikét a etijonema szóval nevezik (Aethionema) SG 100. Helyesen: etionema. Leggyakrabban csak egyetlen faját termesztik – didžiažiedė etionema (Aethionema grandiflora). A kecses virágzatú évelő prérinövényt összetett terminussal nevezik: varpotasis lijatris (Liatris spicata) SG 155. A helyes terminus a liatris lenne. Hasonlóképpen pontatlan a širdžialapė tijarėlė terminus írása is (Tiarella cordifolia). Helyesen: širdžialapė tiarelė. Az alacsony termetű szobanövényi páfrányt a jövevény adjantas terminussal nevezik (Adiantum) KG 130. Helyesen: adiantas. Azokat a szobapálmákat, amelyeknek különösen eredeti levelei a végükön mintha kócosak lennének, karijota terminussal nevezik (Caryota) KG 150. Ezt a terminust is j nélkül kell írni, így: kariotė. A fordításban megjelent könyvekben a távoli tájak egyes növénynevei fordítatlanul maradnak, mert nincs litván megfelelőjük, például: Adenium obesum, Beaucarnea recurvata, Exacum affine, Jatropha podagrica, Medinilla magnifica stb. (KAE 126). Szakértőkkel konzultálva a fordítók új neveket is javasolhatnának ezekre a növényekre, annál is inkább, mert az említett virágok némelyikének jellegzetes tulajdonságai igen feltűnőek. Például az Adenium obesum a tuklōji stiebūnė terminussal is nevezhető lenne, mivel szára igen vastag, fatörzshöz hasonló. Az agávéfélék családjába tartozó, Mexikóból származó Beaucarnea recurvata növény neve lehetne összetett terminussal lenktalapė agavūnė. A kellemes illatú szobanövény, az Exacum affine elnevezésére az energìnė žiedūnėlė új szó lehetne megfelelő, mivel bőségesen hoz apró virágokat, továbbá gyógyítja a depressziót és élénkíti a tüdőt. Más esetekben a latin növényneveket akkor sem fordítják le, ha ugyanabban a könyvben szerepelnek a megfelelő litván terminusok. Például a vaistinę medetką (Calendula officinalis) „jól lehet társítani az Ageratum, Salvia farinacea, Tagetes, Delphinium, Heliopsis, Rudbeckia, Calamagrostis növényekkel” SG 82. Ugyanott, a szöveg más részein az Ageratum neve žydrūnu, a Salvia farinacea neve miltuotuoju šalaviju, a Delphinium neve pentiniu, a Heliopsis neve saulakiu, a Rudbeckia neve rudbekija, a Calamagrostis neve pedig lendrūnu. A terminushasználat ilyen következetlensége elfogadhatatlan. Egyébként a virágfajták neveit nem fordítjuk le. 142 RÖVIDÍTÉSEK AAS – Galinis V. Aukštesniųjų augalų sistematika, Vilnius, 1984. DŽ – A mai litván nyelv szótára, Vilnius, 1993. G – Urbanas V. Grybai, Vilnius, 1986. KAE – Hoffman E. K. Kambarinių augalų energija, Vilnius, 2000. KG – Szobanövények, Vilnius, 1997. LF – Litvánia állatvilága. Bogarak 1, 2, Vilnius, 1995, 1997. LBŽ – Lietuviškas botanikos žodynas. Red. J. Dagys. Kaunas, 1938. LKŽ – A litván nyelv szótára 5, Vilnius, 1959. PB – Kniūkšta P. Priesagos -inis būdvardžiai, Vilnius, 1976. SG – Hertlė B., Kyrmejeris P., Nikig M. Sodo gėlės, Vilnius, 1995. Kazimieras GAIVENIS Kazimieras GAIVENIS Beérkezett: 2001. 06. 10. Litván Nyelvi Intézet Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius E-mail: [email protected] 143