Vienetų sistemos: skirtybės ir panašybės, tikros ir tariamos negerovės

PASTABOS, SVARSTYMAI, SIŪLYMAI, SMULKMENOS MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZEREK: KÜLÖNBSÉGEK ÉS HASONLÓSÁGOK, VALÓDI ÉS LÁTSZÓLAGOS HIBÁK Itt elsősorban a terminológia szabványosításának, a szabványok betartásának, valamint a terminusok litván jellegének és helyességének aktuális és egészen konkrét kérdései érdekelnének, különösen az egyezményes elszámolási mértékegységrendszer terminusai. Hogy e rendszer jelentése világosabb legyen, legalábbis ab ovo kezdjük. Így kiderül nemcsak az, hogy ez már a negyedik mértékegységrendszer, hanem sok minden az elsőből is: világos, valódi, sőt váratlan aktualitások, valamint érdekes etnolingvisztikai vonatkozások. I. Természetes és mesterséges mértékegységek Ha azt állítjuk, hogy annyi tudomány van, amennyi mérés, akkor az ember ősidők óta hajlik a tudományra, pontosabban: az élet készteti erre. Az ősi civilizációk embere azonban itt a legelemibb módon önmagából és életének tapasztalataiból indult ki, míg a pontos tudomány a természeti jelenségek elméletileg és kísérletileg vizsgált lényegével foglalkozott. Van elvi közös alap – a természetesség –, de a különbség is elvi. A leginkább pedig egy teljesen mesterséges mértékegységrendszer honosodott meg (a tudományban kötelező): a metrikus. 1. A népi természetes mértékek – az emberi testből és életéből erednek. Protagorasz filozófusnak (aki a nyelvtannak is sokat köszönhet) tulajdonítják a mondást (művei nem maradtak fenn – feltehetően nyilvánosan elégették őket): homo mensura – az ember minden dolog mértéke (Antikos žodynas 1998: 155, Halder 2002), a folytatást nem ismerve – a létezőkről, hogy léteznek, és a nem létezőkről, hogy nem léteznek (Halder 2002), illetve a magyarázatot sem: „többé nem az állam határozza meg, mit kell tennie az embernek, és mi tilos, hanem ő maga” (Antikos žodynas 1998: 155); önkényesen, bár meglehetősen megalapozottan metrológiai szempontból is értelmezik. Valójában sokféle népi mérték származik különböző országokban az emberi testből: láb, lépés, öl, mérték, könyök, karöltőnyi, arasz, tenyér, csukló, marék, ujj (keresztben), klupsnis: „a nagylábujj hegyétől az első ízületig” DŽ. Pilviškiai környékén 8 gniaužtais mérték ki magukhoz igazítva a cséphadaró fejét: – Hová mész? – Az erdőbe. – Miért? – Fáért. – Milyenért? – 143 Skroblaitis. – Kami? – Bruožči LKŽ XII 1981: 1092. Pirštas matuojamas ne tik lašinių storumas kaime – net mokslinė anatomija turi terminą dýlikapirštė žarna. Panašių yra ir kitakalbių: colio (iš vok. Zoll „muitas“ – iš gr. telos „mokestis“) rusiškas pavadinimas duom yra iš ol. duym „nykštys“; senovės graikų sidabrinė moneta ir svorio vienetas drachmė – „sauja“. Žinoma, pradžioje tai buvo apytiksliai matai. Más természetes népi mértékek is hozzávetőlegesek voltak: rúd, illetve vessző, kő, merítőedény, kis merítőedény, karis, hordó, eke, kölcsönzött birkavas (a normannok Birkos városából – 10 pūdas), stuopa, gorčius, margas, ūbas. Kiemelkedik közülük a svaras, amely a mérés „mérlegeléssel” műveletéhez kapcsolódik, továbbá a kölcsönzött pūdas, valakas. Egyes, különböző országokból származó mértékegységek alapja hasonló: a római jūgeris „annyi föld, amennyit egy ökörpár (latinul iugum [azaz iga]) egy nap alatt felszánthat” (Antikos žodynas 1998: 398; itt hibás alakban: jugeras) – a margas „az a terület, amelyet az ember délig fel tud szántani vagy le tud aratni” (Morgen – „reggel”) – a XIII–XVI. századi balti žagrė „az a szántóföldterület, amelyet egy ökörpár vagy ló egy év alatt művel meg”; a svaras (sverti) – görögül tálanton „súly” – szláv eredetű a pūdas, amely a skandináv pund „font” szóból ered (vö. angolul pound „font”, latinul pondus „súly; súlymérték, font” (a pendō „mérek” igéből, vö. pendeo „függök”, perpendeo „kimérek”, perpendicularum „függőón”); a rómaiak egy kis súlymértéket is hátrahagytak: granas (0,065 g) – a latin granum „szem; szemecske” szóból, vagyis szemekkel számoltak (nem mértek), a suvalkiaiak pedig még ma is így gúnyolják a fukart: a szemeket is megszámolja, mennyit tegyen a fazékba Pilviškiai. Később e mértékek értékét etalonokkal határozták meg. Az etalonok azonban népenként, vidékenként vagy koronként is különböztek. Például a stadijas (amelyből a stadionas szó is származik) az ókori Görögországban nagyon változó volt: a püthóié 165 m, a delphoié 177 m, az attikaié 184,98 m, az olümpiaié 192 m, a iónoké 210 m. A legenda szerint a stadion pályájának (egyenes, nem kör alakú, mint ma) hossza egy stadijas, vagyis 600 Héraklész-láb volt (az attikai stadijo 625 görög láb), de nem világos, miért volt minden görög hősnek különböző lába. Aligha görög eredetű, és aligha a lábból származik, hiszen már Babilóniában is ismerték (195 m). A stadijo nagyon érdekes ¹ Az 1951-es és 1969-es fordításos TŽŽ-k sikertelenül különböztetik meg a margas alakot (lengyelül morg) „lengyelországi földmérték, körülbelül 0,56 ha” jelentésben (TŽŽ 1969), valamint a morgenas alakot (németül Morgen) „németországi (0,26–0,36 ha) és néhány dél-afrikai országban használatos (0,6 ha) földmérték” jelentésben (TŽŽ 1960). A későbbi TŽŽ-kben egyik sem szerepel, mivel nem nemzetközi szó. 144 természetes értékének magyarázata az a távolság, amelyet az ember megtesz, amíg a felkelő nap korongja a peremének megjelenésétől kezdve teljesen kiemelkedik a látóhatár mögül (hasonlóképpen megalapozott a perzsa farsang és a görögösített pursang is – „az a távolság, amelyet az ember egy óra alatt tesz meg”). A rómaiak a stádiumot a maguk módján határozták meg: 125 kettős lépés. A római eredetű mérföld – lat. mille passūs (passuum) – ezer kettős lépés. Később a természetes népi mértékeket metrikus rendszerbeli egységekkel is kifejezték, például a mérföld – 1478,7 m. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és más angolszász országok mérföldje – szárazföldi, vagy postai mérföld (mi) – 1609,344 m. Itt a lépéshosszt vették alapul. A metrikus rendszerben számítva azonban a mérföld a rendszer más mértékegységeire is épül – így nagyon eltávolodott egymástól a földrajzi mérföld – az Egyenlítő 1/15°-os ívének hossza – 7421,6 m (Oroszországban és Litvániában a mérföld 7467,4 m), míg a tengeri mérföld csak kevéssel hosszabbodott meg – a földrajzi meridián 1' hosszú ívének hossza a 45°-os földrajzi szélességen – 1852,3 m (Anglia szélességén 1853,18 m); 1929-től a nemzetközi tengeri mérföld (INM) 1852 m. A hajósebesség emberi eredetű mértékegysége, a csomó (kn), a hajó tatjáról 30 másodperc alatt leengedett, úszó horgonnyal ellátott kötél 1/120 tengeri mérföldnyi része – 1,852 km/h. A népi mértékek metrikus értékei országonként nagyon eltérők: a Litván Nagyfejedelemségben a margas 0,71 ha, Kis-Litvániában 0,25–0,56 ha, a Nemunas és Visztula közötti régióban 1819-től a lengyel 0,56 ha; a gabona talentuma 25,5–26,2 kg réz volt (egy 8,5 g-os aranygyűrűnek felelt meg), más keleti országokban nehezebb, a bibliai pedig 41,4 kg. A púd 16,3805 kg, a font viszont nagyon eltérő: a római (libra) 327 g, a litván (1920-ig) 365,47 g, Litvániában a cári korszakban használt orosz 409,512 g, a valódi orosz 374,158 g, a berlini 374,72 g, a klaipėdai 413,05 g, az 1839 előtti porosz 467,711 g, a Nemunas és Visztula közötti régióban 1815-től használatos új lengyel 405,504 g, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kereskedelmi fontja (lb av) 453,592 g, a gyógyszerészfont pedig 358,323 g. 2. Font sterling és trójai uncia. A font pénznem is: Nagy-Britannia font sterlingje – pound sterling (de a lat. libra – Stg £ alapján is ismert) – „teljes értékű, vagyis tiszta, meghatározott finomságú font”; Írország, Egyiptom, Ciprus, Libanon és Szíria fontja (korábban Ausztráliában, Új-Zélandon, Peruban, Dél-Afrikában, Rodéziában, Szudánban, Ugandában, Zambiában stb. is használták), Olaszország és a Vatikán lirája (L), valamint Málta (Lm) és Törökország (TL) lirája is „font”; Franciaország IX–XVIII. századi livrája (fr. livre) szintén „font” (1795-ben a tízes rendszer egysége, a frank váltotta fel). A font sterling hagyományos elnevezés; 145 jelentése: „Nagy-Britannia pénzegysége, 100 pennyvel egyenlő” TŽŽ 2001 (az úgynevezett új pennykkel; 1971-ig 20 shillingre vagy 240 pennyre osztották LTE X 1983) – eltávolodott eredeti jelentésétől: az angol sterling jelentése „meghatározott finomságú, tiszta, teljes értékű”; a sterling 1. rég. „Anglia finomsági és súlymértéke: aranynál 11/12, ezüstnél 0,925 (1920 után 1/2); 1526-ig 160 súly-pennyre osztották”, 2. rég. „Anglia 1180-tól vert ezüstpénze; a XIII. században egy ezüst fonttal, azaz 20 ezüst pennyvel volt egyenlő, vagyis 1 arany pennyvel” (Buračas 1999), másként nagy penny (LTE X 1983). Egyébként ez a jelentéseltolódás sok régi elnevezésre jellemző – florin, gulden, złoty… A sterling ma egyszerűen „az angol ezüst- és aranypénzek finomsága” DŽ₄. A kisebb és nagyobb egységek gyakran számszerűen is összefüggnek: a római kettős lépés – 5 láb; a közönséges öl (hídmérő) – 6 láb – 1,95 m, a nagy öl – 9 láb – 2,84 m; a rúd – 7,5 könyök – 4,87 m, a könyök – 1,5 láb, a láb – 16 ujj; a kő – 40 litván font – körülbelül 14–15 kg, a púd pedig 40 font. Létezik ilyen arányegység is: az uncia: lat. uncia, „tizenkettedik rész” (akár például egy örökségből), például: a jugerum unciája 209,91 m², a láb unciája 24,6 mm (egyébként közel áll a hüvelykhez – 25,4 mm), a as (egy font réz – körülbelül 327 g) unciája 27,25 g, a római font unciája (súlyban 27,116 g, pénzérmék esetében 27,288 g). A font unciája más országokban is elterjedt: Franciaországban (a francia once 1138 óta ismert) 30,594 g, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a kereskedelmi uncia 28,3495 g (a folyadékuncia: Nagy-Britanniában 28,4123 ml, az Egyesült Államokban 29,5729 ml), a gyógyszerészeti és ékszerészeti, vagyis trójai uncia pedig 31,1035 g. A trójai uncia nemcsak ékszerészeti és gyógyszerészeti mértékegység, hanem tőzsdei mérték is – ide tartozik a trójai font – 12 trójai uncia – 373,242 g (16 trójai uncia pedig a brit fontot adja ki – 453,592 g), valamint a trójai drachma – 3,888 g (8 ad ki egy unciát), és a trójai gran – 0,065 g (60 ad ki egy drachmát). Szigorúan véve a trójai uncia értelmetlenség (mi köze van ehhez a háromezer éve negyvenedszer is elpusztított történelmi Trójának?!) – ahogyan a font sterling is (nincs már olyan dolog, hogy sterling). A különbség az, hogy a font sterling nem okoz zavart, és nem vitatják: hagyományos kifejezés. Trója angolul Troy, melléknévi alakja Trojan (ritka változat: Troyan): Trojan horse – trójai faló. A trójai uncia viszont troy ounce / ounce troy, a trójai font pedig troy pound / pound troy. Létezik egyszerűen troy is – „olyan súlymértékrendszer, amelyben 12 trójai uncia tesz ki egy fontot, <…>” (Webster’s Comprehensive Dictionary 1996); továbbá troy weight – „súlyegységek sora, amely 12 unciás fontra és az unciára épül, …” 146 20 pennyweight vagy 480 grain – 0,3732417266 kg* (Webster’s Dictionary Unabridged 1981), a troy melléknév pedig a francia Troyes (magyarul Trua) szóból ered – „város Franciaországban, ahol valószínűleg bevezették” (használata azonban korlátozott – „troy súlyban kifejezve”, Webster’s Dictionary Unabridged 1981), konkrétan az ottani vásárokon használt súlymértékhez kötik (Webster’s Comprehensive Dictionary 1996). A pénzügyi szakértő, A. Buračas három esetben eltérően fogalmazott (részben még angolul is): troy ounce – trojai (pénzérme-)uncia, troy – trojai (nemesfémek és drágakövek súlymértékének) súlyrendszere (Buračas 1980); 1994-ben még az unciát sem pontosítja, a 373,242 g-os fontot pedig drágakövek fontjának nevezi (Buračas, Svecevičius 1994: 479); Troy Ounce – „az arany és más nemesfémek súlymértéke, trojai (Franciaországban) uncia, amely 31,1035 g-nak vagy 1/12 Tr. fontnak, illetve 480 grainnek felel meg” (Buračas 1999). Trója Franciaországban – földrajzi felfedezés… Trója – franciául Troie, Franciaország történelmi Champagne régiójának központja pedig Troyes. Troyes a kelta tricastinus törzzsel (latinul Tricastini, franciául Tricasses, angolul Tricasse) és városukkal függ össze; a Római Birodalomban Augustabonának nevezték, a III. században pedig Tricassium, az V. században – Trecæ néven (Dictionnaire des noms propres 1995). Egyébként ennek a névnek az eredeti adományozói az egészet átengedik a szomszédoknak: a troy jelentése „Angliában az arany- és ezüstáruk mérésére használt súlyok sorozatának neve” (Dictionnaire encyclopédique 1900), ma már nem is említik (nem található meg a Dictionnaire de la langue française 1993-ban). A francia szócikkekből hiányzik a lengyeleknél is (nem található meg a Słownik języka polskiego 1967 és az Encyklopedia powszechna 1968 című művekben). A németek különbséget tesznek – trojanisches Pferd, de Troygewicht –, az oroszok szintén – троянский конь, de тройская унция. Talán ezt is hármas vagy gyógyszerészi unciaként értelmezték: DokŽin 1988: 122; hasonlóképpen hármas vagy gyógyszerészi fontként: DokŽin 1988: 123 – állítólag háromféle (arany, ezüst, drágakövek), de így a négyes rendszer is „megindokolható” (font, uncia, drachma, grain). A hármasságra alapoz a korábbi meghatározás is, bár a hármas szó nélkül: troy – „ilyen súlyrendszer (aranyhoz, ezüsthöz, drágakövekhez)” ALKŽ 1975. Már 1953-ban adatolt a troy font: LE I 1953: 424. Van litvánosított troy: troy weight is – „trojai mértékrendszer (Britanniában)” ALKŽ 1998. Elterjedt volt, és ma is az a Trojos uncija LTE X 1983, VLE I 2001: 216 (nx), 217. TŽŽ 2001 – Trojos uncija, továbbá Trojos drachma, de trojai grain. Már létezik a valósághoz legközelebb álló változat is: gyógyszerészi uncia, trua uncia (oz tr, oz ap), gyógyszerészi font, trua font (lb tr, lb ap), gyógyszerészi drachma, trua drachma (dr tr, dr ap) – 3,88793 g (TechEnc I 2000: 660). De miért előbb gyógyszerészi, nem pedig trua – a rövidítés előbb tr, majd ap. 147 És miért mégis ne Titusról? Természetesen ez hibás (de elterjedt) írásmód – a VLE III-ban még caesari metszet is szerepel, pedig eddig még a sajtóban is csak „Caesar metszete” alakban fordult elő. Tehát tovább él a Ttrójai uncia hagyománya, egy halom változat létezik, és feléled az igazi, a tr gyök is. Ehhez az Állami Litván Nyelvi Bizottság döntésére is szükség lehet. 3. Font, láb, hüvelyk és más germán eredetű orosz jövevényszavak. A litvánok nem kölcsönzik azoknak a mértékegységeknek az elnevezését, amelyek saját nyelvükben is megvannak. Egyes nyelvek azonban másként jártak el. Az ilyen kölcsönszavakkal teli orosz nyelvből a szovjet korban nekünk is jutott belőlük bőven. A legembertelenebb, ügyetlen fordítók által leginkább elterjesztett orosz jövevényszó a funtas volt (az orosz фунт a lengyel funt szóból ered, az pedig a középfelnémet phunt szóból, amely a német Pfund megfelelője, és a latin pondus szóból származik). Jobban tartotta magát a litván pėda, továbbá egy régi jövevényszó, a colis. Az 1988-as Dokumentų įforminimo ir rašybos žinynas azonban orosz jövevényszavak egész halmazát zúdította ránk: funtas – 453,6 g, trejybinis arba vaitinis funtas – 373,2 g, a stone 14 font DokŽin 1988: 123, futas = 12 diuiimą – 0,3048 m, a diuiimas pedig 2,54 cm DokŽin 1988: 122. Ez a brit és amerikai mértékegységek táblázata, valójában azonban nem anglicizmusokat, hanem orosz jövevényszavakat tartalmaz, amelyek közül csak a фунт és стоп angol eredetű (angolul foot – „láb”, stone – „kő”), míg a funtas német, a diuiimas pedig holland eredetű (angolul inch; K. Gaivenis fordításaiban egyébként az inčas idegen alakot is felfedezte...). A táblázatban zárójelben a litván elnevezések is szerepelnek: funtas (litvánul svaras (rég.) – 409 g) DokŽin 1988: 123, futas (litvánul pėda – 22,2 cm (= 32,5 cm)), diuiimas (litvánul colis) DokŽin 1988: 122. Egyszerűen nem sikerült litvánul kifejezni, hogy a litván és az angol mértékegységek értéke eltér: angol font, angol stone, angol láb. De miért került ide a diuiimas is – az értéke nem különbözik a colis értékétől. 4. Természetes tudományos egységek. A természetes népi mértékek között akad néhány nemzetközi (többnyire antik), de általánosan elterjedt nincs. Némelyik tehát alkalmas a nemzetközi kereskedelemre és más szélesebb körű gyakorlatra, de tudományos célra egyik sem megfelelő. A tudomány létrehozta és továbbfejleszti a nemzetközi mértékegységrendszert, amelyben a fizikai mennyiségek „dimenzióit úgy választják meg, hogy kényelmes legyen velük dolgozni”, az egységek pedig „szabadon választottak és függetlenek” LTE XII 1984. Ilyen a metrikus, vagyis decimális mértékegységrendszer. A metrikus elnevezés meglehetősen kétértelmű – a metrikus nem a méter szóból ered, hanem a görög metron – „mérték”, metreō – „mérek” szavakból. A decimális azt jelenti, hogy az egységek lehetnek többszörös vagy 148 törtrészek is – tízesével szorozhatók vagy oszthatók. Ennek a rendszernek az alapjait a legkiválóbb francia tudósok bizottsága dolgozta ki. A Nemzetgyűlés 1791. március 30-i rendelete jóváhagyta a hosszegységet, a métert, amely szabadon választott, de egyáltalán nem természetes egység: a párizsi földrajzi délkör 1/40 000 000 (negyvenmilliomod) része; a tömeg (köznapian: súly) egysége, a kilogramm pedig 1 dm³, 4 °C-os desztillált víz tömege vákuumban (természetesebb, de egészen más mérési alap – nem a Föld tömegének valamely része). 1795-ben bevezették a századrészekre osztott pénzegységet, a frankot is; a font sterlinget viszont csak 1971-ben osztották századrészekre. Jól látszik itt a népek eltérő szemlélete: az angol konzervativizmus és természetesség, a francia újító szellem, sőt forradalmiság és mesterségesség (a különbség jól megfigyelhető a parkok művészetében is: a mértani, vagyis szabályos – francia, illetve a tájképi, másként szabad – angol park LTE VIII 1981). 1851-ben K. F. Gauss és W. E. Webcris az előbbi elképzelése és kezdeti változata alapján létrehozta a szimmetrikus CGS (centiméter, gramm, másodperc) mértékegységrendszert, de az nem vált általánosan elterjedtté, jóllehet „a fizika és a csillagászat elméleti munkáiban még használatos” VLE III 2003. 1875-ben 17 ország írta alá a méteregyezményt. Litvániában a metrikus rendszert 1920. május 25-én vezették be. Tehát a méter a legmesterségesebb egység, a kilogramm pedig alapegység, de többszörös egység. A természetesség gondolata azonban életben maradt. Természetesnek nemcsak az emberi testhez és a mindennapi élethez kapcsolódó dolgok tekinthetők, hanem a fizikai jelenségek mértékei is. A tudományban a természetes mértékegységrendszerek olyan „mértékegységrendszerek, amelyekben az alapegységek fizikai állandók, <...>” (gravitációs állandó, a fény vákuumbeli sebessége stb.), tehát itt „a dimenzió a természeti jelenségektől függ” LTE VIII 1981. Ilyen egységeket és különféle rendszereiket a 20. század elején alkotott a német M. Planck és az angol D. R. Hartree. Például a Hartree-féle tömegegység az elektron nyugalmi tömege: 9,109534·10⁻³¹ kg (LTE IV 1978). Ezeknek az egységeknek az értékei jelentősen eltérnek a metrikus egységekétől: némelyik rendkívül kicsi, másik rendkívül nagy. Nem gyakorlati használatra alkották őket. Ezek azonban hatással voltak az 1960-ban, a Mértékegységek és Súlyok XI. Általános Konferenciája (GMSK) által jóváhagyott nemzetközi mértékegységrendszerre, vagyis az SI-re (franciául Système International) LTE XII 1984. Például itt a mesterséges méter már fizikai alapon nyugszik: „az a távolság, amelyet a fény vákuumban a másodperc 1/299792458 része alatt megtesz” (1983, a GMSK XVII. konferenciája) TechEnc I 2000: 648. Meglehetősen természetes alapja van a régi hőmérsékleti egységnek, a Celsius-skála fokának (a víz fagyás- és forráspontjához igazodik) – ma ez a nemzetközi rendszer 149 származtatott egysége, az alapegység pedig a kelvin (273,15°-kal nagyobb); ez is természetes, a termodinamika II. főtételén alapul. A csillagászatban is vannak természetes egységek: parsec, év, fényév. A természetes egységek tehát magából a tudomány lényegéből fakadnak. II. Valódi – fizikai, természetes, tényleges és átszámított (redukált, ekvivalens, etalon-) – megállapodásos mértékegységek Lehet szántani egy közel 15 LE-s és egy 100 LE-s traktorral – ezek fizikai traktorok. Az egyiknek lehet 10 darab 15 LE-s traktora, a másiknak 10 darab 100 LE-s traktora – vajon ugyanannyival rendelkeznek? Ugyanazzal a traktorral felszántható 10 ha tarló (tarlóhántás), 10 ha burgonyaföld (mélyszántás), és feltörhető 10 ha parlag – az természetes hektárok itt egyenlők, de vajon egyenlők-e a szántási hektárok? Egy tonna rozs vagy egy tonna búza – a tényleges tonnák egyenlők, de vajon egyenlő-e a terméshozam és az érték? A valóság megállapításához tehát összehasonlító mérték szükséges. Ez nem valamiféle statisztikai szeszély – hanem szükségszerűség. Már 30 évvel ezelőtt is szerepelt a Žemės ūkio informacija (ŽŪI) című kiadványban a természetes hektár, természetes tonna, a ŽŪI természetes indexe 1972 10 36. Itt már szerepel a fizikai traktorok megállapodásos traktorokra való átszámításának együtthatója ŽŪI 1972 10 36 is. Világosan megfogalmazzák az alkalmazott különbségtételt: A gazdálkodási feltételek objektívebb értékelése érdekében a tényleges munkabér helyett megállapodásos értéket vesznek ŽŪ 1975 1 9. Már használták az átszámított és a redukált kifejezést is: приведённые затраты – átszámított (redukált) költségek ETŽ 1966. Óvárosunkra jellemző, hogy a legnagyobb forgalom (irányonként óránként több mint 800 redukált jármű) a legkeskenyebb <…> utcákon halad T 1973 228 2. Kezdetben még nem egyszerűen szerződéses volt, hanem szerződéses természetes: условный натуральный измеритель продукции – a termelés szerződéses természetes mértéke ETŽ 1966. Nemcsak konkrét szerződéses egységek voltak (szerződéses hektárok, szerződéses tonnák stb.), hanem szerződéses egységek is: minden hektár mezőgazdasági területről mintegy 19 mázsa szerződéses termésegységet nyernek T 1974 147 2. 10 millió szerződéses egységnyi dréncső T 1973 285 1. <…> 221 millió tonna ásványi műtrágyát állítottak elő (szerződéses egységben) LŪ 1975 4 122². 2 Erre a célra korábban a többértelmű virtuális szót használták – „lehetséges; megnyilvánulásra képes; amelynek meg kell nyilvánulnia”: virtuális hossz – vasúti szaknyelvi kifejezés: „a vízszintes egyenes vonalú szakasz megállapodásos hossza” 150 A megállapodásos tejzsírtartalmat régóta alapzsírtartalomnak nevezik (3,5, 3,8% vagy más meghatározott érték). A meghatározott zsírtartalmú (2,5, 3,5 vagy 4,5%), fehérje- és egyéb összetevő-tartalmú tejterméket (nem természetes tej, hanem természetes tejként előállított termék) normalizált tejnek nevezik. Más alapértékek is vannak, például: alapfűtőértékű földgáz LA 1993 74 4. Az energiafogyasztást néha olajegyenérték tonnában fejezik ki. A megállapodásos tüzelőanyag „olyan tüzelőanyag, amelynek alsó fűtőértékét a Szovjetunióban 29,3 MJ/kg-nak (7000 kcal/kg-nak) tekintik” LTE X 1983; lásd még LTE IV 1978: 263. Ez az átszámítási módszer meghonosodott, elterjedt – még megállapodásos állategység ŽŪ 1974 2 33, megállapodásos szarvasmarha-egység T 1973 162 1, 167 1, 1974 254 1, ŽŪ 1974 9 34 is volt. Gyorsan elterjedt, a terminus azonban sokáig nem szilárdult meg – még a szótárakban is elterjedt volt a feltételes tükörfordítás: sąlyginis kuras – условное монливо ChTŽ 1960, az ETŽ 1966-ban viszont – megállapodásos tüzelőanyag, a ŽUTŽ 1971-ben ismét feltételes tüzelőanyag; feltételes fa „a nyilvántartás egyszerűsítésére használt faelszámolási egység” – условный материал – bedingtes Holz MATŽ 1971 (MTŽ 1998 – megállapodásos fa „a fa szárításának elszámolását megkönnyítő faanyagfogalom, amely megfelel a következő mutatóknak: II. szárítási minőségi osztályba tartozó, 40 mm vastag, 150 mm széles, 1 m-nél hosszabb, szélezett fenyődeszkák, kezdeti nedvességtartalmuk 60%, végső nedvességtartalmuk 12%” – условный пиломатериал – Einheitsholz – conventional wood, wood in boards), naхота мягкая – megállapodásos (kímélő) szántás ŽŪTŽ 1971; megállapodásos szövetszélesség TkstTŽ 1962. A periodikus sajtóban a megállapodásos és a feltételes kifejezés használata nagyon változatos volt: megállapodásos hektárok T 1973 246 1, 1974 157 2, Šv 1973 7 9, ŽŪ 1974 2 5, 6, 2200 hektár megállapodásos szántást végzett el T 1973 107 1 – 190 feltételes hektár gabonát aratott le T 1973 203 1; megállapodásos traktor ŽŪ 1974 2 14, 15, megállapodásos gépcsoport T 1973 144 1, 1974 160 1; megállapodásos tüzelőanyag T 1973 167 2, 190 4 – feltételes tüzelőanyag T 1973 83 4; megállapodásos tonna 1974 125 4 – feltételes tonnák MG 1974 5 11; ásványi műtrágyából – 4,9 millió tonna (feltételes egységben) T 1973 248 3; utat, amelyen ugyanannyi munkával (ugyanannyi idő és üzemanyag felhasználásával) lehet végighaladni, mint az emelkedőket is magában foglaló tényleges útszakaszon” TŽŽ 1951, a nedves levegő virtuális hőmérséklete – „az a hőmérséklet, amellyel az azonos sűrűségű száraz levegő az adott nyomáson rendelkezne” TŽŽ 1969. Ma: megállapodásos úthossz GeĮž 1977, redukált hőmérséklet PTŽ 1984, a virtuális szó pedig újabb többértelműségekkel terjedt el (lásd GK 2003 8 6–7). 151 sikerült megtakarítani <…> közel háromezer szerződéses köbméter technológiai faanyagot T 1982 44 1 – vízelvezető csövet gyártottak – 601 feltételes kilométer T 1973 96 2; feltételes átmérő T 1973 230 1, 239 1, Šv 1973 23 2, feltételes diaméter T 1973, 168 3; szerződéses csövek T 1973 223 2 – feltételes vízelvezető csövecskék T 1973 230 1; szerződéses edénykék Šv 1974 5 3, M ir T 1975 2 2 – feltételes edénykék T 1973 219 2; szerződéses dobozok T 1973 158 2 – feltételes dobozok T 1973 249 3; továbbá feltételes befőttesüveg T 1973 255 2, feltételes téglák T 1973 249 1, 1974 173 1, feltételes blokkok T 1974 173 1, feltételes lemezek T 1973 249 1. Gyakran csupán feltételes volt, például: A szélsebesség minden méter per másodperce feltételesen tovább növeli a hideg szigorúságát. Vannak napok, amikor erős fagyban és erős szélben a hideg mínusz száz feltételes fokot ér el MG 1974 5 18; feltételes megtakarítás M ir T 1973 11 16, feltételes gazdasági hatás M ir T 1974 6 36. Egy 1975-ös cikkben, a Számviteli szerződéses terminusok című írásban Antanas Balašaitis megjegyezte, hogy az orosz условный „különféle szavakkal fordítható: szerződéses, feltételes, egyenletbeli, viszonylagos, mesterséges stb.”, és „a szóban forgó mértékegységek nem függenek semmiféle objektív feltételtől, és nem is ezekből erednek, hanem a közgazdászok és tervezők közötti megállapodás tárgyát képezik” (Balašaitis 1975: 18). A. Balašaitis rövid cikke hatást gyakorolt – a feltételes és a szerződéses szavak jelentését pontosították a szótárakban és enciklopédiákban. A feltételes már a DŽ₁,₂-ben is a feltételes megállapodás példával volt megmagyarázva. Iskolából is ismert volt a feltételes reflex, szűkebb értelemben pedig: feltételes (ellentéte: általános) hangsúly-visszahúzás, feltételes valószínűség, egyenlőség, egyenlet, feltételes nulla, átlag; feltételes betétek: azért nevezik így őket, mert a számlanyitáskor bizonyos feltételt szabnak meg, amely korlátozza a betét kiadását, és a betétes csak az előírt feltétel teljesítése után rendelkezhet ilyen betéttel T 1982 179 4. A feltételes jelentése a 3. pontban: „valójában nem létező, elképzelt, jelképes” LKŽ XII, például: próbáljuk meg kideríteni, mi lesz az „ötmilliárdodik gyermek” sorsa (nem arra a feltételes gyermekre gondolunk, akinek a születését az ENSZ határozatára Jugoszláviában megünnepelték, hanem az ő különböző régiókban élő, vele egykorú, ugyancsak feltételes kortársaira) T 1988 77 3. Itt a feltételszerű is megfelelő, bár a terminológiában a feltételes használatos: feltételes eszköz (contingent asset) – „olyan eszköz, amelynek értéke jelenleg nem állapítható meg pontosan, mivel jövőbeli eseményektől és feltételektől függ”, feltételes értékesítés, feltételes letét ŠETEŽ. Vannak itt nem egészen világos jelentésű szókapcsolatok is: fakultatív anaerob – feltételes, fakultatív anaerob ALŽŪTŽ 1977. 152 LKŽ XIV 1986 szerződéses, -es 3. „valamilyen munka terjedelmének, erőforrásainak stb. kiszámításához alapul elfogadott, etalonként szolgáló”, DŽ, szerződéses 3. „megállapodás alapján számviteli mértékegységnek, alapnak tekintett”: szerződéses egységek, betétek. Ma már látható, hogy ez utóbbi magyarázat nem elég pontos – hiányzik belőle a „értékkoefficiens alapján átszámított” jelentéselem. A szerződéses mértékegységek között nem átszámítottak is lehetnek; például megkülönböztetik a valódi (mennyiségi) értéket – „ez az az érték, amelyet tökéletes mérés esetén kapnánk”, de „a valódi értékek nem ismertek”, ezért létezik a szerződéses valódi (mennyiségi) érték is – angolul conventional true value (of a quantity), franciául valeur conventionnellement vraie (d’une grandeur) – „a szerződéses valódi érték meghatározásához rendszerint az adott mennyiségre vonatkozó több mérés eredményét használják” („néha normatív értéknek, a legjobb értékbecsléseknek, szerződéses értéknek vagy referenciaértéknek is nevezik”) TP ir BMTŽ 1997. A szerződéses szónak még számos jelentése van, például: szerződéses ár, szerződéses kamat, szerződéses kötelezettségek, szerződéses munkák stb. A. Balasačio cikkének hatása nagyobb volt az elfogulatlanabb, értőbb olvasók körében. Például: mind a условный гектар, mind az эталонный гектар, mind pedig a условный эталонный гектар – szerződéses hektár ŽŪMTŽ 1983; условная единица – szerződéses egység PTŽ 1984; условное топливо – szerződéses tüzelőanyag PTŽ 1984, továbbá LTE X 1983; 200 ezer rubel szerződéses éves megtakarítás T 1981 8 1. Ám a „feltételes” is gyakran megmaradt: feltételes állat T 1983 299 2, feltételes szarvasmarha T 1985 198 1, az állattenyésztés feltételes termelése Šv 1975 10 12; <…> hektáronként <…> 28,5 mázsa feltételes növénytermesztési terméket takarítottak be T 1984 101 1; adtunk 100 tehenet és 100 üszőt – összesen másfél száz feltételes szarvasmarhát M ir G 1976 4 36; feltételes tonna T 1977 231 2; ásványi műtrágyából millió tonnányi: feltételes egységekre átszámítva, 100 százalék tápanyagtartalomra T 1976 26 4; feltételes család KV 1980 47 6, feltételes lakosok Šm 1983 6 11, feltételes gazdasági hatás M ir G 1978 10 11; „másodpercenként egy méter szél „hozzáad” két feltételes hidegfokot” T 1979 200 2; 45 feltételes hidegfok, vagy ahogy gyakran nevezik, feltételes zordpont esetén az ember alig bírja elviselni T 1979 200 2. A számviteli mértékegységek nevének használatában a harmadik szerződéses (feltételes) időszak a litván újjászületés után következett. A szakemberek továbbra is a korábban használt kifejezéseket használják. Sajnos gyakoribbá vált a nem ajánlott feltételes: feltételes tüzelőanyag M ir G 1995 4 12, feltételes téglák LA 1995 217 12. Egyesek számára ez a szovjet korszak kísértetének tűnt: „A szovjet időkben híres statisztikai trükk volt a szerződéses egységek számolása. Akkor nem egyszerűen egy hektárt szántottak fel, hanem egy szerződésest, szerződéseseket gyártottak 153 lekvárnak való kis üvegeket gyártottak, egy szerződéses hektáron pedig bizonyos számú szerződéses szarvasmarhát neveltek fel” (Valentina Zinkevičienė, – LA 1997 36 5). Egyáltalán nem erről van szó – voltak fizikai és belőlük kiszámított szerződéses egységek is; egyik nem helyettesítette a másikat. Voltak trükkök, de másfélék (felírások, leírások stb.). És mi lett ennek a bírálatnak az eredménye? Ez lett belőle: Nálunk egy traktorra (teljesítményétől függetlenül) átlagosan 77 ha mezőgazdasági terület jut LA 1997 53 9. Nem tudják vagy félnek (trükk?) azt írni, hogy fizikai traktor? Némelyeknél hamar elmúlt ez a félelem: feltételes modellek LA 1997 38 9, feltételes téglák LA 1997 180 22, a „szerződéses” azonban ismét háttérbe szorult. Egyesek továbbra is így írnak: Litvániában egy traktorra (teljesítményétől függetlenül) átlagosan mintegy 80 ha mezőgazdasági terület jut, míg az EU országaiban csak körülbelül 20 ha ML 2002 11 19. Ismét fölösleges munkát adtak a terminológusoknak és a nyelvművelőknek… ŠALTINIAI ALKŽ 1975 – A. Laučka, B. Piesarskas, E. Stasiulevičiūtė. Anglų–lietuvių kalbų žodynas, Vilnius. ALKŽ 1998 – B. Svecevičius. Anglų–lietuvių kalbų žodynas, Vilnius. ALŽŪTŽ – Anglų–lietuvių kalbų žemės ūkio terminų žodynas. Sudarė D. ČepOnienė, R. Gelūnienė, J. Kazėnas, R. Kelbauskienė (ats. red.), Vilnius, 1977. ChTŽ – K. Daukšas. Chemijos žodynas, Vilnius, 1960. DokŽin – Dokumentų įforminimo ir rašybos žinynas. Sudarė J. Žemaitis, Vilnius, 1988. DŽ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas: DŽ₁ – I leid., Vilnius, 1954; DŽ₂ – II pap. leid., Vilnius, 1972; DŽ₃ – III pat. ir pap. leid., Vilnius, 1993; DŽ₄ – IV leid., Vilnius, 2000. ETŽ – Rusiškai lietuviškas ekonomikos terminų žodynas. Red. kol. K. Meškauskas (ats. red.), A. Poviliūnas, V. Puronas, A. Skupėika, Vilnius, 1966. GelŽ – Rusų–lietuvių kalbų geležinkelių transporto žodynas. Sudarė N. Juškaitė, St. Keinys, Vilnius, 1997. GK – Gimtoji kalba (žurnalas). KV – Kalba Vilnius (savaitraštis). LA – Lietuvos aidas (savaitraštis). LE – Lietuvių enciklopedija 1, South Boston, 1953. LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 12, 14, Vilnius, 1981, 1986. LTE – Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 4, 7, 8, 10, 12, Vilnius, 1978, 1981, 1981, 1983, 1984. LŪ – Liaudies ūkis (žurnalas). MATŽ – Aiškinamasis medienos apdirbimo terminų žodynas, Vilnius, 1971. MG – mūsų gamta (žurnalas). 154 M ir G – Mokslas ir gyvenimas (žurnalas). M ir T – Mokslas ir technika (žurnalas). ML – Mokslo Lietuva (dvisavaitinis laikraštis). MTŽ – Aiškinamasis medienos terminų žodynas. Ats. red. B. Papreckis, Kaunas, 1998. PTŽ – Rusų–lietuvių kalbų politechnikos žodynas. Sudarė G. Daugėla, Vilnius, 1984. ŠETEŽ – P. Austrevičius, D. Pupkevičius, D. Treigienė. Šiuolaikinių ekonomikos terminų enciklopedinis žodynas, Vilnius, 1991. Šm – Šeima (žurnalas). Šv – Švyturys (žurnalas). T – Tiesa (dienraštis). TechEnc – Technikos enciklopedija 1, Vilnius, 2000. TkstTŽ – Aiškinamasis tekstilės terminų žodynas 1. Sudarė A. Jurevičius ir A. Čižas, Vilnius, 1962. TP ir BMTŽ – Tarptautinis pagrindinių ir bendrųjų metrologijos terminų žodynas. Parengė V. Valiukėnas ir P. J. Žilinskas, Vilnius, 1977. TŽŽ 1951 – Tarptautinių žodžių žodynas. Lietuviškąjį leidimą redagavo Ch. Lemchenas, Vilnius. TŽŽ 1969 – Tarptautinių žodžių žodynas. Lietuviškąjį leidimą redagavo Ch. Lemchenas, Vilnius. TŽŽ 2001 – Tarptautinių žodžių žodynas. Ats. red. A. Kinderys, Vilnius. VLE – Visuotinė lietuvių enciklopedija 1, 3, Vilnius, 2001, 2003. ŽŪ – Žemės ūkis (žurnalas). ŽŪI – Žemės ūkio informacija (mėnraštis). ŽŪMTŽ – Rusų–lietuvių kalbų žemės ūkio mechanizacijos terminų žodynas. Parengė V. Gerulaitis ir S. Lukėnas, Vilnius, 1983. ŽŪTŽ – V. Anskaitis, M. Kilas. Rusų–lietuvių kalbų žemės ūkio terminų žodynas, Vilnius, 1971. LITERATŪRA Antikos žodynas 1998: Antikos žodynas. Vertė R. Kumžienė, A. Tekorius, A. Trakymas, Vilnius. Bal ašaitis A. 1975: Sutartiniai apskaitos terminai. – Mūsų kalba 2, 17–18. Buračas A. 1980: Anglų–lietuvių kalbų ekonomikos terminų žodynas, Vilnius. Buračas A. 1990: Pasaulio valstybių ir monetų žinynas, Vilnius. Buračas A., Svecevičius B. 1994: Lietuvių–anglų–lietuvių biznio, bankų, biržos terminų žodynas-žinynas, Vilnius. Dictionnaire de la langue française 1993: Le Nouveau Petit Robert: Dictionnaire alphabétique et analogique de la langue française, Paris. Dictionnaire des noms propres 1995: Petit Le Robert: Dictionnaire universel des noms propres, Paris. Dictionnaire encyclopédique [1900?]: Le Larousse pour tous: Nouveau dictionnaire encyclopédique 2, Paris. Encyklopedia powszechna 1968: Wielka encyklopedia powszechna 11, Warszawa. 155 Halder A. 2002: Filosofijos žodynas, Vilnius. Słownik języka polskiego 1967: Słownik języka polskiego 9, Warszawa. Webster’s Comprehensive Dictionary 1996: The New International Webster’s Comprehensive Dictionary of the English Language, Trident Press International. Webster’s Dictionary Unabridged 1981: Webster’s Third New International Dictionary of the English Language Unabridged, Springfield, Massachusetts. Jonas KLIMAVIČIUS Gauta 2003-06-24 Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-2055 Vilnius E. paštas [email protected] 156