E. Wüsteris ir E. Drezenas – terminologijos pradininkai ir esperantologai

RECENZIÓK, ÁTTEKINTÉSEK, INFORMÁCIÓK, BIBLIOGRÁFIA E. WÜSTER ÉS E. DREZEN – A TERMINOLÓGIA ÚTTÖRŐI ÉS ESZPERANTOLÓGUSOK Absztrakt A terminológia úttörői és legkiemelkedőbb képviselői, E. Wüster, E. Drezen, W. Ostwald és A. Warnci, híres eszperantisták, valamint eszperantológusok és interlingvisták is voltak. Nem véletlen, hogy az eszperantó és más mesterséges nyelvek nyelvészeti alapjainak kiváló ismerete, valamint az a képesség, hogy ezeket össze tudták vetni a nemzeti nyelvekkel – amelyek bizonyos sajátosságai és elemei összefüggnek a mesterséges nyelvekkel –, jelentős ösztönzést adott a nyelv igen sajátos, leginkább formalizált területének: a terminológia, a fogalmak létrehozása, osztályozása és megnevezése, továbbá a normálás és/vagy szabványosítás munkájának. Hiszen ezen a területen különleges pontosságra, világosságra és egyértelműségre van szükség; kívánatos (de nem kötelező) az egyenértékűség más nyelvek megfelelő terminusaival. K. Gaivenio knygos Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys (2002) pabaigoje pristatomos kelios terminologijos teorijos ir jų autoriai. Šiek tiek vietos skirta ir E. Wüsteriui (Gaivenis 2002: 116, 121, 131). 1992 m. Jūrmaloje vyko konferencija, skirta E. Drez eno 100-osioms gimimo metinėms, 2002 m. Rygoje – 110-osioms gimimo metinėms. Pastarojoje V. Skujiną skaitė pranešimą „Ernstas Drezenas ir dabartinė terminologijos teorija ir praktika“ (Auksoriūtė, Labanauskienė 2002: 123–124). Tačiau tai beveik ir viskas, ką apie juos pavyko rasti lietuviškai. A Litván Eszperantisták Szövetsége könyvtárának katalógusát áttekintve igen sok anyagot találtunk E. Wüsterrel és E. Drezennel kapcsolatban. Ezért úgy döntöttünk, hogy ismeretterjesztő cikket készítünk, amely talán érdekes lehet a terminológia iránt érdeklődők számára. Cél és feladatok: E. Wüster és E. Drezen terminológiai munkásságának bemutatása, valamint az eszperantó nyelv nyomainak feltárása ezekben. Tárgy: E. Wüster és E. Drez en együttműködése a terminológia területén, eszperantó kapcsolataik. * A Terminologija című folyóirat egyik jelentős publikációja megemlékezett E. Wüster születésének századik évfordulójáról – lásd: J. Gaivenytė. Terminologijos teorijos pradininkui Eugenui Wüsteriui – 100 metų. – Terminologija 5, 1998, 126–129. 177 Módszerek: analitikus, leíró. Kutatási adatok: eszperantó nyelven írt monográfiák és cikkek, amelyek E. Wüster és E. Drezen tevékenységét vizsgálják. Eredmények: Az eszperantó és más mesterséges nyelvek nyelvtani és logikai elveinek alkalmazása a nyelvi szabályozásban hatással volt a műszaki nyelv szabványosítására és terminusainak megalkotására. Ezt bizonyítja a terminológia két úttörőjének, az eszperantológus E. Wüsternek és E. Drezennek a tevékenysége és együttműködése. Az eszperantológia és a terminológia – amely a szaknyelvi szókincs rendezésének, szabályozásának és tervezésének elveit vizsgálja – között meglehetősen sok kapcsolat van, ám ezeket egyik terület képviselői sem ismerik jól. Az eszperantista mozgalmon kívül a tudósok gyakran elképzelni sem tudják, hogy egy viszonylag új, ám fontos, a világgazdaság ésszerű fejlődése és a kereskedelem szempontjából jelentős tudományágnak bármi köze lehet egy „komolytalan időtöltéshez”, a mesterséges nyelvekhez. Még az eszperantó közösségben sem ismertek jól ezek az összefüggések. Talán azért, mert néhány úttörő, mintha – vagy talán valóban – a mesterséges nyelv alapjairól indulva később nagyobb figyelmet szentelt a tudományos munkának, mint magának a mesterséges nyelvnek. Úgy tűnik, eljött az ideje, hogy figyelmet fordítsunk azokra a tényekre, amelyek nemcsak érdekes történeti részletek, hanem a nyelv ésszerű használata szempontjából is hasznosak lehetnek. Talán nem véletlen, hogy a terminológia fejlődésében különösen jelentős szerepet játszó emberek közül sokan korábban komolyan érdeklődtek a mesterséges nyelvek iránt. Közülük a két legkiemelkedőbbet és legjelentősebbet említhetjük: Eugen Wüstert és Ernest Drezen. E. Wüsteris (1898–1977) Eugen Wüster 1898. október 3-án született Wieselben (Ausztria, Bécs közelében), német származású gyáros családjában, amelynek fűrész- és fémhengerlő üzeme volt saját erőművel. A 15 éves gimnazista véletlenül bukkant egy eszperantó nyelvkönyvre. Gyorsan megtanulta a nyelvet, elkezdte tanítani barátait, szépirodalmat fordított, verseket és cikkeket írt. 19 éves korában egy „jelentéktelen kiadótól” ajánlatot kapott egy eszperantó szótár elkészítésére; „a projekt hamarosan enciklopédikus szótárrá bővült, amely messze meghaladta egy kis nyomda lehetőségeit” (Wüster 1974: 435). Szerencsére a Hirt & Sohn kiadó (Lipcse) 100 000 márkát fektetett a készülő műbe, és „szerződéses 178 ti honoráriumot”. 1923-ban jelent meg az első füzet (mintegy 200 oldal). A négy füzetre tagolt bevezető rész az eszperantológia (=terminológia) elveiről szólt. 1927-ben, mérnöki diplomája megszerzése után E. Wüster elhatározta, hogy „az enciklopédikus munkám során összegyűjtött ismereteket és dokumentumokat doktori disszertációmhoz használom fel” (Wüster 1974: 27). A német szabványügyi bizottság lehetőségeihez mérten támogatta a projektet. Két évvel később elkészült a 20 iratgyűjtőből álló kézirat, de a témavezetők nem fogadták el nyomtatásra alkalmatlanként. Azonban Enciklopédikus szótárával kapcsolatos ügyek révén a szerző már ismerte a stuttgarti műszaki főiskola rektorát és két professzorát, így a disszertáció védése ott akadálytalanul zajlott. A kiadás újabb sikereként E. Wüster támogatást kapott a Porosz Építészeti Akadémiától, és talált egy kiadót a VDI-nél (Verein Deutscher Ingenieure – Német Mérnökök Egyesülete), amely rekordidő, mindössze 4 hét alatt képes volt kinyomtatni és bekötni a rendkívül összetett, 446 oldalas művet. Így 1931-ben megjelent a A műszaki, különösen az elektrotechnikai nyelv nemzetközi szabványosítása című munka, amelyet a műszaki és nyelvészeti szakemberek azonnal elismertek. Mindmáig ez a terminológia alapvető dokumentuma. E mű egyedülálló volta miatt E. Wüster mérnököt már a megjelenés évében meghívták a genfi nemzetközi nyelvészkongresszusra. 1932-től részt vett a Nemzetközi elektrotechnikai szótár szerkesztésében, és együttműködött a Nemzeti Szabványügyi Szervezetek Nemzetközi Szövetségével (ISA – International Federation of the National Standardizing Associations). 1934-ben terminológiai bizottság létrehozását javasolta, amelynek munkáját később maga vezette. Érdemes megemlíteni még néhányat sokrétű munkásságának csúcspontjai közül: 1950-ben az ECE (Economic Commission for Europe) őt bízta meg a The Machine Tool című nemzetközi fogalomtár összeállításának vezetésével. Ez a mintaértékű terminológiai mű 1968-ban jelent meg. 1971-ben megalapította az INFOTERMA (International Information Centre for Terminology – Nemzetközi Terminológiai Információs Központ)-ot. 1972-ben a Bécsi Egyetem tiszteletbeli professzorává nevezték ki, ami feljogosította lexikológia, lexikográfia, különösen pedig terminológia és nyelvi szabályozás oktatására. E. Wüster nemzetközileg elismert úttörője az általános terminológiának. 179 E. Drezenas (1892–1937) Ernest Vilhelm Drecenas 1892. november 14-én született Liepājában (Lettország). A fiú első anyanyelve a lett, a második a német volt. Az orosz nyelvet hétéves korában tanulta meg. Tizenhét évesen az idót (az eszperantó nyelv tökéletesítésére irányuló egyik projektet), az eszperantót, a franciát és az angolt. Mérnök, katonatiszt és köztisztviselő volt. 1921-ben E. Drecenas a Szovjet Köztársaságok Eszperantistáinak Szövetsége (SEU – Sovetsupublika Esperantista Unuiĝo) megalapításának egyik kezdeményezője volt, annak felelős titkára lett, és ezt a tisztséget élete végéig betöltötte. E. Drecenast a szovjet interlingvisztika úttörőjének tekintik. 1921 és 1932 között számos cikket és 15 monográfiát publikált a nemzetközi nyelven történő kommunikáció elméletéről és a mesterséges nyelvek történetéről (különösen eszperantóul). 1924–1933 között 13 könyvet és brosúrát írt a tudományos munkaszervezésről. 1934–1936-ban négy kiadvány jelent meg a nemzeti nyelvek tudományos és műszaki szakkifejezéseinek nemzetközivé tételéről és szabványosításáról, köztük E. Wüster disszertációjának orosz változata, amelyet 1935-ben Moszkvában adtak ki. Ekkor E. Drecenas már a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Műszaki és Terminológiai Bizottságának tagja volt (Kuznecov 1991: 27). 1934-ben megbízták azzal a feladattal, hogy a Állami Szabványügyi Bizottság mellett létrehozza és vezesse a tudományos és műszaki szakkifejezések, valamint a mesék szabványosításával foglalkozó bizottságot. 1937. április 14-én E. Drecenast a SEU központi bizottságának munkatársaival együtt letartóztatták. Ugyanezen év október 27-én halálra ítélték és agyonlőtték. Húsz évvel később (1957. május 11-én) „a bűncselekmény tényállásának teljes hiánya miatt” rehabilitálták (Stepanov 1992: 9). Együttműködésük A két mérnök, interlingvista és terminológus először 1928-ban találkozott Berlinben, amikor a fiatal E. Wüster éppen megkapta az Alfred Schlomann-nal való együttműködésre vonatkozó nyomtatott útmutatást; Schlomann „a műszaki szavak területének úttörője” volt (Wüster 1974: 434). E. Wüster visszaemlékezéseiben így ír erről a találkozásról: „Akkoriban időnként meglátogatott egy meglehetősen fiatal, fürge orosz, ellenzős sapkában, egykori cári tiszt, aki – mint később megtudtam – a Baltikumból származott. Ő volt Ernest Drecenas, aki később bekapcsolódott a terminológia nemzetközi szabványosításába” (uo., 436). 180 1931-ben, rögtön E. Wüster A műszaki nyelv nemzetközi szabványosítása című művének megjelenése után E. Drecenas elérte, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szakértői vizsgálatot végezzen a műről. A vizsgálat igen kedvező véleménye alapján egy E. Drecenas vezette, ötfős csoport azt a feladatot kapta, hogy átnézze és lefordítsa a művet. A némileg rövidített A műszaki nyelv nemzetközi szabványosítása orosz nyelvű kiadása 1935 végén jelent meg. 1936 elejére mind a 3000 példány elkelt. E. Wüster és E. Drecenas E. Drecenas letartóztatásáig kapcsolatban álltak egymással. Erről tanúskodnak leveleik, amelyeket D. Blanke, az egyik legjelentősebb kortárs interlingvista, E. Wüster kollégája és barátja vizsgált. ISA – 17 nemzeti szabványügyi szervezet által 1928-ban alapított szövetség. A világ különféle mértékegységeinek és műszaki paramétereinek egységesítésével foglalkozott, mígnem a második világháború megszakította tevékenységét. A különböző ágazatok szakemberei az 1-től 36-ig számozott műszaki bizottságokban foglalkoztak saját problémáikkal. Ezek a bizottságok egyre inkább az egyes szakterületek terminológiai kérdéseivel foglalkoztak, abból kiindulva, hogy a műszaki tárgyak szabványosítása pontos megnevezésükhöz vezet. Mivel az egyes tudományágak soha nem különülnek el élesen egymástól, a lehető legszélesebb körben érthető alapelveket kellett kidolgozni, és minden terület számára nyelvi eszközöket kellett keresni, hogy megkönnyítsék a kölcsönös megértést és a nemzetközi együttműködést. 1934-ben, a Stockholmban tartandó, 1936-ra tervezett konferenciájára készülve, az ISA megkapta a szovjet küldöttség jelentését, amelyet E. Drezcenas írt alá (Дрезен 1936). Már 1935-ben megjelent Moszkvában és Amszterdamban A. Samojlenko, E. Wüster munkatársa esperantó nyelvű jelentésének fordítása (Drezen 1935). Később, 1983-ban újranyomtatták A. Warner utószavával, amelyben a könyvet „a terminológia klasszikusának” nevezik (Warner 1983: 84). A jelentés két javaslattal zárul: Terminológiai Bizottság létrehozásával és egy nemzetközi terminológiai kódex kidolgozásával. Mindkét javaslatot egyhangúlag elfogadták (ekkor már 19 nemzeti szabványügyi szervezet működött). A Szovjetunió (E. Drezcenas nevében) azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki ezt a kódexet. A konkrét javaslat 1935. június 7-én érkezett meg az ISA bázeli központjába. A listát javarészt eszperantó morfémák alkották. 1936 nyarának végén Budapesten tartották az ISA új Terminológiai Bizottságának első, 37. konferenciáját, amelynek döntenie kellett a javasolt kódexről. Június végén Bécsben nemzetközi előkészítő ülést tartottak. Nagy számban vettek részt, és számos levelet küldtek az okcidentálisták (az egyik 181 a mesterséges nyelvek képviselői (Edgar de Wahl 1922-es műve). Az eszperantó ellen érveltek, és inkább a naturalista, vagyis a ma használatos nyelvek nemzetközi kommunikációra alkalmassá tett kódformáit támogatták. Ez zavart keltett. E. Drezen nagy erőfeszítései ellenére (E. Wüsterével együtt) sem Bécsben, sem Budapesten nem tudott részt venni a vitákban. Azokon az okcidentál képviselői szintén határozottan a saját naturalista mesterséges nyelvük mellett érveltek. A kódra vonatkozó döntést nem lehetett meghozni. 1937-ben Párizsban az ügyet ismét elhalasztották. Csak 1938-ban, Berlinben fogadtak el különböző területek szakemberei egy határozatot: „Úgy vélik, hogy harmonikus szabályokat kell kidolgozni a kódszavak képzésére. <--> ezek a szabályok a már létező nemzetközi terminusok terminológiai kulcsának részét képeznék. Nem szabad sem erőszakkal keverniük a nyelveket, sem eltorzítaniuk azokat a szavakat, amelyek formái már majdnem nemzetköziek” (Wüster 1974: 425). Így az első konkrétan javasolt kódot nem fogadták el. Bár az E. Drezen által javasolt terminológiai kód ötletét az ISA bizottsága 1938-ban nem fogadta el, E. Wüster soha nem mondott le róla. Épp ellenkezőleg: újra meg újra elbűvölte az a lehetőség, hogy nemzetközi szógyökerek (különösen latin eredetűek) alapján különböző nyelvekben azonos terminusokat alkossanak, és így megkönnyítsék a tudományos és műszaki kölcsönös megértést. E. Wüster egy hatalmas terjedelmű, előkészített kéziratot hagyott hátra, a Radicarium+Affixarium címűt, amely ma is beszerezhető az INFOTERMo intézetnél mikrofilmen. Trejus metus (1936–1939) ISA 37 rengė pagrindinius kuo didesniam kalbų skaičiui tinkamų terminologijos principus, taikytinus įvairiose mokslo ir technikos srityse. Komitetas parengė (Felber 1994: 44) ISA žodynų rengimo nurodymus, jų rengimo perspektyvas, tarptautines tarptautinių terminų taisykles, bibliografines šakinių žodynų rodykles. Atskirai minėtini tarptautiniai įvardijimo, sąvokų ir terminų vienodinimo principai. A háború után az újonnan létrehozott ISO (International Organization for Standardization – Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) terminológiai bizottságában, amelyet ISO/TC 37-nek neveztek (terminológiai alapelvek és koordináció), nem tértek vissza ezekre a kérdésekre. 1932-ben Párizsban rendezték meg a Villamosmérnöki Világkongresszust. E. Wüster, akinek a nyelv szabványosításáról szóló, „különösen a elektrotechnikában” című könyvét éppen akkor fogadták rendkívül kedvezően, előadást tartott. Heves vita bontakozott ki. Javasolták az eszperantó elfogadását a Nemzetközi elektrotechnikai szótár összeállításakor. Ez az egyik legfontosabb, több mint 20 éve hiányzó IEC (Interna 182 tional Electrotechnical Commission – Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) munkájának. E. Wüster Ausztria állandó képviselője volt, és német nyelvi tanácsadást nyújtott. Mielőtt azonban őt bízták volna meg a mesterséges nyelvek terminusaival való foglalkozással, sok viszály támadt. Az eszperantó támogatására 30 elektrotechnikai szakember (nem csupán Nyugat-Európából) közös levelet írt, a Szovjetunióból pedig két szervezet hivatalos nómenklatúra-szakembereinek hasonló irányú levele érkezett. Egyikük E. Drezen volt. Amikor 1938-ban megjelent az első IEV (Internacia Elektroteknika Vortaro – Nemzetközi elektrotechnikai szótár), fő nyelvei a francia és az angol voltak, de a német, az olasz és a spanyol mellett az eszperantó is egyenrangú nyelvként szerepelt. Tükröződések ma Visszatekintve minden korábbi kutatás és szervezeti erőfeszítés csupán előkészítő kísérletnek tűnhet egy érett terminológiai fa gyümölcséhez: a szerszámgépek alapvető terminológiai szótárához. 1950-ben az ECE (Economic Commission for Europe – az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága) úgy döntött, hogy szótárt készít tesztként, a többnyelvű terminológiai szótárak alkalmazásának előkészítő projektjeként. A szerszámgépeket és azok általános alapfogalmait választották témakörül. Fő célokként a következőket jelölték meg: 1) gyakorlati haszon az ipar és a kereskedelem számára, 2) az előkészített elvek példaszerű alkalmazása terminológiai és lexikográfiai munkában. Hosszas, gondos vizsgálódás után 11 kormány munkacsoportot hozott létre. Az alapvető irányelvek meghatározására E. Wüster terminológusszakértőt és szerszámgép-szakembert nevezték ki. 1968-ban jelent meg az alapkötet (a tervezett német, spanyol, orosz és más nyelvű kötetek közül a német fő kötet egy évvel később jelent meg). 1401 fogalmat tartalmaz angol és francia definíciókkal. Az ISO/TC 37 végleges jelentése szerint a szerkezet a következő: 1) a klasszikus szótári felépítést követi (szakterületek szerint rendezve, minden fogalomnál a részletes UDK-számozást alkalmazva), 2) a fogalmakat „kártyákra osztják” [a többnyelvű szótárak szakterületek szerinti felosztását úgy végezték, hogy a könyvből kivágott részeket kártyákra ragasztották, majd különféle szempontok szerint rendezték; ezt először A. Achlomann alkalmazta az illusztrált 183 szakszótárakban (ITW), és 1906 óta igen kedvelik a terminológusok – a szabványosítók (ISO/DIN stb.) – egészen a végleges elektronikus változatig, 3) a nyelvek függőlegesen vannak elrendezve, 4) a terminológia lehető legnagyobb pontosságára törekednek: – lehetőség szerint szabványosított meghatározásokkal, – a szótár szerkezetének rendezésével, – a rokon fogalmakra való utalásokkal, összevetve a különböző nemzeti nyelvek fogalmi rendszereit, valamint a nemzeti szabványosító intézetekre való hivatkozásokkal (a szabványosított fogalmak mellett), – illusztrációs rendszerekkel (az illusztrációk szintén gyakran kívánatosak, de absztrakt fogalmakat nem tudnak közvetíteni, ezért az ábrázolhatatlan fogalmak mellett az ábrázolható fogalmakra történik hivatkozás; például a „menetvágás” fogalmát lehetetlen illusztrálni, ezért különféle menetek rajzait közlik), – szemantikai nyílszerkezettel. A munkamódszerek pontos leírása a művet e terület klasszikus alkotásai között mintegy terminológiai tankönyvvé teszi. Nem tudni, vajon véletlen-e, hogy a fiatal E. Wüster már 1923-ban az Enciklopedinio žodyno mintegy különálló részeként egy szerény, de tömör terminusszótárat adott közre: Ma–infaka Esperanto-Vortaro prielementa <…> esperanto-germana kaj germana-esperanta kun nombroreferencoj, amely még ma is egy rangos nemzetközi projekt benyomását kelti. Következtetések Az E. Wüster 100. születésnapjának szentelt 1998-as rendezvények és publikációk felhívták a figyelmet a terminológia megalapozójának megőrzésre és további kutatásra érdemes örökségére, interlingvisztikai munkáiról sem feledkezve meg. Az E. Wüster hatalmas, jelenleg az INFOTERMe-ben található, a Bécsi Egyetem felügyelete alatt álló archívuma részletes kutatást igényel; kívánatos volna az újonnan fellelt kéziratok közzététele is. E. Drezen úttörő munkája, amelyet a Szovjetunió terminológusainak irányításával végzett, 1937-ben a megtorlás miatt félbeszakadt; bizonyos erőfeszítések ellenére nem kellőképpen ismert és értékelt. A terminológiai kód gondolata mindmáig él. E feladat sürgősségét az E. Drezen 100. születésnapjának szentelt rigai konferencián hangsúlyozták, mivel ez a kulcsa „a terminológia különösen fontos kutatásának és alkalmazásának” (Felber 1994: 46). Előtte 184 szükséges fenntartani ezt a törekvést, és hozzá lehet tenni: valószínűleg meg fogják érteni, milyen fontos szerepet játszott az eszperantó és más mesterséges nyelvek a terminológia kialakulásában. LITERATŪRA A u k s o r i ū t ė A., L a b a n a u s k i e n ė S. 2002: Terminologija ir vertimų technologija daugiakalbėje informacinėje visuomenėje. – Terminologija 9, 122–128. D r e z e n E. 1935: Pri problemo de internaciigo de science-teknika terminara. (El la rusa trad. A. Samojlenko), Moskvo–Amsterdam (= represo Drezen 1983). D r e z e n E. 1983: = represo de Drezen 1935. Kun postparolo de Alfred Warner, Saarbrücken. D r e z e n E. K. 1991: Historio de la mondolingvo 4. Pilar-igita eld., reviziita kaj komentita de S. Kuznecov, Moskva. D r e z e n E. K. 1992: Historiaj Studoj, Jekaterinburg. F e l b e r H. 1994: East-West Cooperation in International Terminology Work in the 1930s: Drezen and Wüster. – TermNet News. Eds. J. Draskau, H. Picht. G a i v e n i s K. 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius. K u z n e c o v S. N. 1991: Drezen, lia verko, lia epoko. – Drezen E. 1991, 3–40. S t e p a n o v N. 1992: Ernest Drezen – historiisto de Esperanto. – Drezen E. 1992, 5–9. W a r n e r A. 1983: La internacia asimilado de science-teknika terminologio. – Drezen E. 1983, 82–90. W ü s t e r E. 1974: The Road to Infoterm. Two reports prepared behalf of UNESCO. Inventory of Sources of Scientific and Technical Terminology. A Plan for Establishing and International Information Centre (Clearinghouse) for Terminology, München. Д р е з е н Е. К. 1936: Интернационализация научно-технической терминологии. История, современное положение и перспективы, Москва–Ленинград. Aida ČIŽIKAITĖ Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas E. paštas [email protected] Gauta 2004-10-04 185