Terminas prie termino. II

MEGJEGYZÉSEK, ESZMEFUTTATÁSOK, JAVASLATOK, APRÓSÁGOK FOGALOMTÓL FOGALOMIG. II Bőrönd, utazóbőrönd, poggyász Ha valakinek eszébe jutna a kérdés, hogy Jonas Jablonskis javításaiban miért nem szerepel az orosz čemodano, akkor érdemes átgondolnia, milyenek voltak a nyelvi érintkezések és a jövevényszavak áramlatai Litvániában és azon túl több mint egy évszázaddal ezelőtt. Sajnos a lexikográfiánk ebben meglehetősen szűkszavú. Az LKŽ II₁, 1947 a čemodanas alakot Suvalkijából – Geistarai és Keturvalakiai tájszólásából – közli, a čemadanas alakot pedig Panevėžysből, az LKŽ II₂, 1969 pedig semmivel sem egészíti ki ezt. Az első litván nyelvű írásbeliséghez szóló lexikai tanácsadó füzetben – Jurgis Šlapelis 1907-es Svetimų ir nesuprantamų žodžių žodynėlyje című szótárában – érthetetlen szóként a lagaminas szerepel, magyarázata pedig… idegen, de érthető szavakkal: valizas (lengyel), čemodanas (orosz), SNŽŽ 1907. Feltételezhetnénk, hogy Jablonskis már korábban, a lengyelül beszélő Marijampolėben megtanulta a lengyel waliza, walizka, walizeczka szavakat, annál is inkább, mert ez a francia eredetű (valise < olasz valigia) nemzetközi szó akkoriban az orosz nyelvben sem volt idegen, amelyet Jablonskis a gimnáziumban tanult. Vinco Pietario 1897-ben nyomtatásban megjelent elbeszélésében, a Keidošių Onutė című műben a valiza szerepel: V. Piet RR 1973 175, 177 (4x), 178 (3x). Jonas Basanavičius önéletrajzában, a Mano gyvenimo kronika ir nervų ligos istorija. 1851–1922 m. apie címűben 1906-ról ezt írja: Spalių 26 d. teko man pakelti sunkią valizą – tuojau pasirodė tachycardia <…> J. Basan MGK 1997 188. A Valyza alakot Antanas Lelis (Lalys) LeLieŽ 1919-ben rögzíti. Még 1923-ban Maironis a Kai kam című szatírájában ezt írta: O sturbėlės, niekšai, bastūnų gauja! / Diplomotų valizų vežikai! Mair R I 1987 169) – itt a valiza nem 1. „utasbőrönd”, hanem 2. „a diplomáciai futár különleges módon lepecsételt, vámhatóságilag sérthetetlen bőröndje” TŽŽ 1936. A TŽŽ 1936-ban szerepel a lagaminas is – „zárható, tárgyak tárolására szolgáló úti ládika”; valamint a čemodanas (tatár) – „kis bőr- vagy vászonláda, úti bőrönd”, így itt szinte semmiféle normázás nincs, noha a čemodanas – idegen szóként megjelölve – tot. (azaz tatár). A normázás azonban már korábban megkezdődött: čemodanas (orosz čemodan) – lagaminas; valizka (lengyel walizka) – lagaminas KL 1933. Úgy tűnik, a későbbiekben a normázóknak nagyobb gondot okozott a čemodanas: „Mivel helyettesítsük a čemodanast? – Ezt a szláv szót legjobban saját lagaminas szavunkkal helyettesíthetjük. Ez a szó széles körben használatos a žemaitiai nyelvjárásban, és nemcsak az utazási poggyászt jelenti, 137 a német Reisegepäck, az orosz tiuk szót, hanem a čemodant is” P. S. – GK 1936 7 113. Az L. Dambrauskas által összeállított, A. Šalys és P. Skardžius szerkesztésében 1939-ben megjelent KP mindkettőt javítja: valizka (lengyel) – lagaminas; čemodanas (orosz čemodan) – lagaminas. Ezeket a normázási eredményeket az LKRŽ 1948 is megőrizte – a čemodano itt nem szerepel, bár a lagaminas mellett a valiza is megtalálható. A valiza a DŽ 1954-ben is szerepel – 1. „a diplomáciai futár lepecsételt, fel nem nyitható postazsákja”; de mi a 2. jelentése: „bőrönd, čemodanas”? A Lagaminas a DŽ 1954-ben először köznyelvi szóként van megadva, de mintha a čemodanas nélkül nem lenne érthető – 1. „utazóláda tárgyak tárolására; čemodanas”; a lagaminas másik jelentése is szerepel, šnek. (valójában egyenértékű a tarm. jelöléssel) megjegyzéssel – „mindenféle holmi (ruha, rongy, tárgy); ezeknek a holmiknak a batyuja”: Elutazott a lagaminasával. Az egész lagaminast egy szekérre pakolta. A čemodanas a DŽ 1954-ben mindenféle normatív korlátozás nélkül szerepel (sem lásd, sem nem ajánlott megjelölés nincs): „fogantyús láda, amelyben az utazás során tárgyakat visznek; lagaminas”. Éppen erre volt szükség – ha nem normázzák, nekünk könnyebb, nem kell igyekeznünk! Végzetesen szerencsétlenül járt Justinas Marcinkevičius költő (litván szakos!) – az 1956-os, Dvidešimtas pavasaris című poémáját sok egyetemista nagy élvezettel olvasta: A kollégium ajtaja előtt / Čemodanas és Kairys. / Ó, mennyi čemodanas van: / 33. Különösen kellemes napok azok, / Amikor legalább egy ismerős / Néhány nap múlva visszatér / Egy nehéz čemodanasszal 128. A Kelet felé – ideológiai, kulturális és nyelvi téren – orientálódás évei voltak ezek, ezért keleti szavak rímeltek egymásra: karavanas (a kihalóban lévő élőnyelvi vilkstinė helyett, amelyet Jablonskis bevezetett a köznyelvbe!) és čemodanas (< orosz чемодан, XVIII. századi < török < perzsa jamādān): Vonul a karavanas. / Elöl megy a čemodanas Just. Marc DP.PKJ 1976 129. Általában a purizmust – amelyet burzsoázinak neveztek! – elítélő évek voltak ezek; az elítélők között nemcsak R. Mironas oktató, hanem Antanas Venclova, az LTSR MA levelező tagja is ott volt. Így a poémában nemcsak čemodanas szerepel, hanem savanyított zsemlék 8, savanyított liszt 129, kerz csizmák 64, mulatságok 46, vasalatlan nadrágok 76… A híres Aleksandras Tvardovskis-poéma fordításában Vacys Reimeris is a čemodanas szót használja: Olvasó, te magad nem egyszer / ellenőrizted utamat, / verseimnek zugot találva / a sokat látott čemodanasban. A. Tvard TT 1963 173. Bernardo Brazdžionis archívumában pedig ezt találták: Földi utazása az embernek – / elindulások, visszatérések, / tele kézzel bőröndök, / kalandokkal teli szekerek…Le ir M 2004 5 8. A dolgok ezután mégis javultak, legalábbis a normázás. DŽ 1972 bőrönd lásd utazótáska, DŽ 1993 bőrönd stb. = utazótáska, míg bőrönd 2. közny. ért. „utazótáska”, KPP 1976 és 1985 bőrönd fn. közny. – utazótáska, RLKŽ IV 1985 bőrönd – 1. utazótáska, bőrönd (2. bizalmas, tréf. ért. (tüzérségi) lövedék), bőröndhangulat 138 – tréf. utazás előtti hangulat. A súlyos nyelvhelyességi hibák jegyzékébe a čemodanas még nem került be. Az LKŽ VII 1966 adatai szerint a lagaminas a žemaitok körében legelterjedtebben kissé más jelentésben használatos – 2. jelentés: „az összes ruha, fehérnemű, holmi (rendszerint valahová összecsomagolva)”: To[j]e] skrynelė[j]e] visas josios lagaminas (a tárgyak összessége) (A. Juška szótára), vagyis nem maga a ládika, hanem annak tartalma. Nem volna meglepő, ha éppen a žemaitok számára a lagaminas „ládika” jelentése kissé szokatlan volna, bár a žemaitoknál helyenként ez is ismert: Didelis ano (t. y. jo) lagamins, o gera aname (t. y. jame) nieko nė[ra] Šilalė. Ebben a jelentésben a lagaminas az LKŽ VII 1966-ban a kelet-aukštaitiai nyelvjárásból is szerepel, de csak Daugailiai egyetlen településéről. Etimológiai szempontból a lagaminas eredeti jelentése éppen „ládika” lehetett – E. Fraenkel (1955–1965) a litván pal‘gti „lefektetni, letenni” szóval hozza kapcsolatba: Te bus jautis iškeptas, ant balto stalelio pal‘gtas ir peilis medkotis įsmeigtas A. Juška, Svotbinė rėda, 1880, p. 18 – LKŽ VII 1966, óbolgár ležati „feküdni” és ložiti „tenni, lefektetni” (megfelelőik az orosz лежать, ложить), német liegen „feküdni”, legen „tenni”, sich legen „lefeküdni”, latin lectus „ágy; fekhely; heverő”, görög lektron „fekhely”. Tudni kell, hogy létezik egy kölcsönszó-homonima, a 2xlagaminas (l. legumina; a latin legumen „hüvelyes termés, hüvelyes növény” szóból) „étel (desszert)” jelentésben: Sukraun kartoms tokį lagaminą iš naliesninkų (t. y. sklindžių): vieną kartą prided uogų, kitą – obuolių ir cukru apibarsto ir kiaušiniu aptepa, kad anie suliptų; šūdyne (t. y. inde) sukloja ant kits kito, – sutaiso tokį lagaminą. Skanus tas lagamins Šakyna (LKŽ VII 1966). A bennünket érdeklő litván lagaminas szót már 1907-ben (J. Šlapelis) ajánlották a köznyelvbe, de használóinak segítségére mindmáig szüksége van. Igaz, most a táskák és hátizsákok ideje jár, talán csak a lagaminėlis gyakoribb. Datolya – ehető ujjak Lenyelni a nyelvünket, megnyalni az ujjainkat – ezt mondjuk, amikor valami nagyon finom. Manapság mindenféle ehető „ujj” is van – borjúhúsból és egyebekből. Régebben is voltak – talán már elfeledték őket, aztán nemrég ismét szóba kerültek: Razinu rūšys. <...>. 4. Nagy, húsos, hosszúkás mazsolák (hosszuk akár 2,50 cm). Ezek a mazsolák nagyon édesek és illatosak, de 2–3 nagyobb magjuk van. Olyan szőlőből aszalják, amelyet a nép „hölgyujjnak” nevez Sav su TV 2004 29 14. Ez a nép alighanem orosz (és városi!), de az ötletet talán ők sem maguk találták ki. 139 Talán még meglepőbbek az ehető datolyák: Örmények Jerevánban jó örmény borral, kiváló, Grúziából hozott naranccsal és Törökországból származó datolyával vendégeltek meg bennünket A. Žmuidz P ir G 1961 351. Talán az iskolai verstanból egyeseknek ismerős a trocheus, jambus, daktilus, amfibrachisz, anapesztus, de biztosan nem mindenki tudja, hogy a daktilus – „három szótagú versláb, amelyben az első szótag hangsúlyos vagy hosszú” – szó szerinti (görög) jelentése „ujj” (vö. daktiloszkópia „a tenyér- és ujjlenyomatok vizsgálata”, DŽ 2000). A Törökországból származó daktiliai tehát datolyák. Ezek a Dél- és Kelet-Afrikában, valamint Délnyugat-Ázsiában növő, örökzöld datolyapálma (Phoenix dactylifera) tápláló, édes termései; nevét a föníciaiak (latinul Phoenices) országáról kapta, és az arabok számára olyan, mint a kenyér. A termés – egymagvú bogyó – elnevezését a rómaiak kifinomult ízlésének köszönheti. Egyébként idősebb Plinius a görög eredetű (dáktylos) daktylus nevet nem csupán egy növényre használta, hanem – mindig az ujjhoz való hasonlóság alapján – a datolyapálmára, a köles (Panicum) egyik fajára (P. dactylon), továbbá a dactylis, -idis nevű növényre – az úgynevezett daktilidára –, vagyis az ujjhoz hasonló bogyójú szőlőre. Carl von Linnaeus a Dactylis névvel illette a ebírfüvet (az „ebfű” nyelvjárásokban egyszerűen „gyomot” is jelent), J. (A.) Pabrėža pedig a Digitaria (: latin digitus – „ujj”) nevet az általa alkotott pirštuotė szóval adta vissza. A rómaiak közvetítésével először a neolatin nyelvekbe került át – olaszul dattero, franciául dattier, a gyümölcs pedig datte. Chrétien de Troyes (XII. század) elbeszélésében, a Bűnbánó király várában tartott vacsorán, ahol a Szent Grál körmenete zajlik, a sok finomság között datolyát is említenek. Vacsorára még gyümölcsöt is tálaltak nekik. Micsoda választék volt ott! Datolya, füge és szerecsendió, diófélék, gránátalma, szegfűszeg, alexandriai gyömbér és sok más finomság Troyes Pers 2003 59. Továbbá angolul date, németül Dattel (a verstanban használt terminus: Daktylus). Mindegyik alakja megváltozott, a lengyelé pedig daktyl. Innen ered a TŽŽ 1936 daktilis szavának 2. jelentése: „a datolyapálma termése”. Két évtizeddel később A. Žmuidzinavičius még használta, bár az LKRŽ 1948-ban és a DŽ 1954-ben már a datulė szerepelt (talán csak szaküzletekben). Egyébként ez a datulė második megjelenése a litván nyelvben – az SD 1620-ban nem sikerült meghonosítania (Dá ktylowe drzewo / palma ir Dá ktylowy owoc / Dactylus – litván megfelelő nélkül), 1747-ben viszont már szerepel a Kis-Litvánia szótárírója, P. Ruigys német–litván szótárában: Datteln – Dattulė R 1747. Vagyis a német -el helyett álló -ulė már igen régi. Később egyes helyeken a németes hangsúlyú dátulė alakot ajánlották, de ez már a múlté. Bár a TŽŽ 1936-ban a daktilis 2. jelentése „datolya”, ott a finikas is szerepel „a datolyapálma termése” jelentésben. Phoenix – феникс, финик, пальма финиковая, P. dactylifera – финик финиконосный BVŽ 1998. Az oroszból fordított TŽŽ 1951-es és 1969-es kiadása természetesen nem ajánlja a datulės szót, noha a finikas magyarázatában szerepel: „datolya, a datolyapálma termése” (TŽŽ 1951), „a datolyafa (datolyapálma) ehető termése”. 140 A TŽŽ 1936-ban semmit sem szabályozott, csak magyarázott; a TŽŽ 1951-ben és 1969-ben az orosz nyelv alapján szabályozott. A későbbi TŽŽ-kiadásokban sem teremtettek rendet – 1985-ben a gyümölcs már nemcsak finikas, hanem datulė is (terminológiailag: a szinonímia hibája), 2001-ben pedig finikas és datulė is – fa és gyümölcs egyaránt. A köznyelvi normatív szótárakban is rendezendő kérdés. A DŽ 1954-ben nincs finiko, a datulė pedig botanikai értelemben „ehető gyümölcsű pálma; ennek a fának a gyümölcse”. Így van ez a későbbi kiadásokban is. Valójában a növény és a gyümölcs neve különbözik: a növény – datulinis finikas, a gyümölcs – datulė. Egyébként a datulė a zoológiában is előfordul: a Lithophaga lithophaga – jūrinė datulė nevű puhatestű (oroszul морской фундук). Púder és porcukor P. Ruigys szótárában (1747) már szerepel a germanizmus: púder. K. Donelaitis Metų pačios Žiemos rūpesčių című művének kezdetéből felidézzük: a szakállas fenyvesek / göndör üstökeikkel mindenütt feltűnnek / s mint a bepúderezett uracskák, kihúzzák magukat. F. Kurschat szótárával ezek a germanizmusok szinte eltűnnek, A. Juška szótárában pedig e jelentés mellett már szabadabb továbbképzések is megjelennek – púderozkodni „ékeskedni, cicomázkodni” és „keményíteni”, Jurbarkasban pedig a púder jelentése: „akinek fel van tupírozva a haja”, LKŽ X 1976. A lettek továbbra is használják a germanizmust: púder. A litvánok megváltoztatták a kölcsönzés forrását és a kölcsönszó alakját. Közel 100 évvel ezelőtt, 1907-ben J. Šlapelis Idegen és érthetetlen szavak szótáracskájában már szerepel egy francia eredetű nemzetközi szó, amely az orosz nyelven keresztül került át: pudra, „finom keményítőpor, amelyet a bőrre szórnak, hogy puhább legyen”. Más nyelvek szavait (köztük a nemzetközi szavakat is) többnyire nem minden jelentésükben kölcsönzik, hanem csak abban az egyben (vagy néhányban), amelyre szükség van. A francia poudre egyszerűen mindenféle por: fogpor és mosópor (sőt, por is – vö. a litván dulkės jelentései: 1. „ömlesztett ásványi trágya, szuperfoszfát”, Tauragnai; 2. „mosópor”, Suginciai – LKŽ II₂ 1969), valamint robbanópor, vagyis lőpor (oroszul порох – szintén „por”; vö. порошок – por). Hasonlóképpen az angol powder – por, porfélék (és dust), lőpor és púder. Hozzátehetjük, hogy a púder nemzetközi jellege valódi, de nem egyetemes: olaszul például cipria (latinul Cypria – ciprusi nő, vagyis Vénusz, a ciprusi). Az ebben az egy jelentésben kölcsönzött nemzetközi szó, a pudra, egész kis szócsaládot alkot: pudruoti, pudravimas, pudrinti, pudrinė, pudrinukas (nyelvjárási pudrininkė: „a púderezést kedvelő nő”, Grūžiai). 141 Vannak peremvidéki, nem egyértelmű dolgok is. A DŽ 1972-ben megjelent a cukorpor „nagyon finom cukor” jelentésben is – … frazeologizmusként feltüntetve. A megadás módja ésszerű volna, mivel a cukor-port nem porítják, de maga a szabványosítási javaslat ésszerűtlen, hiszen amivel nem porítanak, az nem is por. Az LKŽ X 1976-ban is így szerepel, itt ráadásul még porcukor, porhó, porfinom tollak. Az alumíniumpor nem került be rögtön a terminológiába: a PolŽ 1984 nydpa met. – porok: alumíniumpor, perl por, a StatŽ 2002 pedig már alumíniumpor (valamint dolomitpor, mészpor, kovaföldpor, ásványi porok, műanyagporok, csiszolópor), és alumíniumpor (valamint cementpor). A terminológia lingvisztikailag ésszerű rendezése mellett érveltem – a nem rendszerszerű, nemzetközi szó pudra ilyen jelentéséről le kell mondani: ha nem porítják, akkor az nem pudra, hanem por. Tehát porcukor, alumíniumpor, cementpor. A MeteorŽ 1975-ben снежная пудра – снегдулькес, porhó. A részletek kidolgozása? A DŽ 1954-ben csak ez szerepel: befejezi a leves evését. A DŽ 1972, amely az igekötős igéket külön szócikkekben közli, bővebb és pontosabb – szerepel benne ez is: befejezte az erdő kivágását, már elfogyott a liszt, a magyarázat pedig: „teljesen abbahagyni valaminek a csinálását (belülről)”. Ám ez a „belülről” jelentésjegy nem tűnik szükségesnek, a erdő kivágásának befejezése esetében pedig egyenesen lehetetlen. A DŽ 1993-ból kimaradt a befejezte az erdő kivágását példa – a példákat jobban az értelmezéshez igazították, de vajon megfelelnek-e a nyelvhasználatnak? Az LKŽ1 1941-ben az išbaigti igét nem csupán „belső” példákkal illusztrálja: Elvégzett munka A. Juškos szótára. Akkor a madár befejezte a partra vitelt, és sértetlenül elengedte J. Murka meséje. Mostanra ezek a szokások már kezdenek kimenni a divatból Grūžiai. Befejeztem a vászonszövést J. Šlapelis; befejezés: Szép állat lenne, csak a befejezése nem valami jó Geistarai. Az išbaigti igének tulajdonított „belső” jelentés túlzás – az įbaigti igének egyáltalán nincs „befelé irányuló” jelentése: Még nem fejeztük be a rozs vetését Dusetos (LKŽ1, 1941). A krumpli töltögetése még nincs befejezve Kupiškis (LKŽ2, 1968). Általában a baigti szinte valamennyi igekötővel egyszerűen csak befejezett eseményt jelent: Befejeztem a föld boronálását, most reggelizni megyek cs riškiai. Már ők is befejezték a vetést Skirsnemunė. Befejeztem a len kitépését Panevėžys. Tegnap elfuvaroztam az utolsó rozst is Panevėžys. Toldd félre a parazsat, hadd fejeződjön be a tüzelés Surviliškis. Ha már ilyen mélyen kifúrtad, akkor fúrd át teljesen Kupiškis. Elköltötte a pénzét (vagyonát) F. Kuršaičio szótára. Már beesteledett Krinčinas. Írd meg, hogyan végződtek az ügyeid Keturvalakiai. 142 Ved inys išbaiga – „išbaigimas, galas“ DŽ 1954, „pabaiga, galas“ DŽ 1972 ir 1993 yra labai retas, LKŽ IV 1957 paliudytas tik iš A. Baranausko Biblijos vertimo: Sergėjimas gi zokonų yra išbaiga nesugedimo Išm 6, 19 (1998 ŠR Išm 6, 18 – laikymasis įstatų – nemarumo pagrindas). DŽ išbaigos „liekanos“ yra iš RLŽ 1932 (docmalb – liekanos, išbaigos). A kétnyelvűség idején a gyártásban a részletek kidolgozóját egyszerűen oroszul nevezték – dovočik (orosz доводчик). Tudományos megnevezése a доводка a PolŽ 1984-ben – befejező megmunkálás. Ez a kétszavas terminus a TechEnc I 2000-ben is szerepel. A köznyelvben azonban az išbaigimas terjedt el. Sem a KPP 1976 és 1985, sem a TT 1992 nem javítja ki az išbaigimas formát. A nyelvjárásokban az išbaigti természetesen egyszerűen azt jelenti, hogy „befejezni”, itt viszont „véglegesen befejezni”. Az egyszavas išbaigimas terminus valóban kényelmesebb és rendszerszerűbb – van mellette išbaigėjas is, míg a befejező megmunkálás alapján aligha volna megfelelő a befejező megmunkáló. A KPP 1985-ben csak az išbaigtas szerepel – bizonyos esetekben jobb a kész, tökéletes, végleges: A filmstúdió portfóliójában még kevés a kész (– befejezett, véglegesen megírt, elkészült) forgatókönyv. Az ilyen használat valóban idegesítő és sablonos volt – meg kellett fékezni. Az išbaigtas, išbaigtumas azonban litván szó (az LKŽ IV már 1957-ben, a háború előtti időkből adatolja), és a tökéletes szó is elkoptatható (tökéletes vakáció és hasonlók). Méret, méretarány, lépték A német Maßstab (szó szerint „a méret mutatója”) és az ebből származó orosz масштаб egyaránt jelentheti „a térkép vagy rajz vonalhosszának arányát a hely vagy a lerajzolt tárgy valódi hosszához” (mastelis a DŽ 1954-ben), valamint „bármely méret viszonylagos mértékét”, „terjedelmet, nagyságrendet” (mast as 2., 3. a DŽ 1954-ben). Jonas Jablonskis nyelvész és Zigmas Žemaitis matematikus is így tett – a „méretarányt” a mastas szóval jelölte: A térképet méretarányosan készíti J. Jablonskis (LKŽ VII 1966); mastas – масштаб és масштаб – mastas G és TTR 1920. A DŽ 1954 azonban a mastas 1. szócikknél a mastelis szócikkre utal (akárcsak a DŽ 1972), noha a mastelis már az LKRŽ 1948-ban, sőt még korábban is szerepelt (mindjárt látni fogjuk). A változtatás indoka több mint kétséges: a mastelis csupán kis méretarány… És egyetlen más nyelvben sincs ilyen agyafúrt „mastelis”. Ez még nem minden – a TŽŽ 1936-ban megjelenik a maštabas kölcsönszó is (német eredetű) – 1. „méretarány, kis mérték, amelyet megállapodás szerint egy másik, nagy mérték helyett fogadnak el, <…>”, 2. „bármely méret viszonylagos mértéke”. Pedig nem sokkal korábban – a KL 1933-ban – még ezt javították: mašt abas (orosz масშტაბ < német Masstab) – mastas: nagy méretarányban – nagy 143 léptékben. A KP 1939-ben javítja: masṫabas (...) – méretarány: <...>; (térkép) méretaránya. A mȧstabas szó két későbbi fordításban is szerepel, a TŽŽ 1951-es és 1969-es kiadásában, továbbá... a DŽ 1954-ben – 1. „méretarány”, 2. „valaminek a viszonylagos nagysága, léptéke” (és a DŽ 1972-ben is). Talán ezért próbálta csak óvatosan visszaszorítani a KPP 1976-ban és 1985-ben: mȧstab as idegen szó – helyette: lépték, vállalkozás, nagyság: A tevékenység léptékei (– léptékei, vállalkozásai). Nagy léptékű (– nagy méretű, nagy) kompozíciók. Az RLKŽ II 1983 a масштаб szót csak így adja meg: 1. méretarány, 2. átv. lépték, a масштабный viszont: 1. méretarányos, 2. átv. nagy [jelentős] vállalkozású, nagyszabású, масштабно – nagy léptékben [vállalkozásban], nagyszabásúan, масштабность – nagy lépték, (nagy) vállalkozás, nagyszabásúság: a tervek nagysága [nagyszabásúsága]. Kétség nélkül elmondható, hogy a nagyszabású, nagyszabásúan, nagyszabásúság szavak akkoriban egyes irodalmi és művészeti kritikusok, valamint ideológiai munkatársak ajkáról és tollából áradtak, de hozzá kell tenni: bár zsargonszerű használat volt, féltek erőteljesebben hozzányúlni. Mára nyoma sem maradt. A DŽ 1993 a mȧstab as szót helytelennek minősíti: = 1. méretarány, 2. lépték 1 (azaz „vállalkozás, terjedelem, nagyság”). Most már tíz éve újra meg újra, immár tizedszer olvasom: Isten országa nem politikai fogalom, ezért nem is politikai mérce, amely alapján közvetlenül politikai gyakorlatot lehetne kialakítani vagy politikai alakzatokat bírálni J. Ratz Esch 1996 60. A tisztítótűz ideje kétségtelenül hosszú idő lehet emberi léptékkel mérve J. Le Goff VV 2003 120. Emlékeznünk kell erre a történelemre, hogy megértsük az államiság és a függetlenség valódi árát, valódi léptékét <...> MoksliL 2004 18 13. A kijevi események a litván éneklő forradalomtól léptékükben, felhalmozódott energiájukban és a fenyegetés légkörében különböznek Vd 2004 49 33. <...> – ez detektívelemeket tartalmazó fantasztikus utópia, és az eredetiséggel, illetve a feszültségkeltéssel szemben támasztott követelmények más léptékűek, mint a realista művek esetében Vd 2005 5 55. Nem kétséges, hogy a 2004-es év – akár nagy, sőt talán a lehető legnagyobb, történelmi léptékkel mérve is – bekerül a jövő Litvániájának történeti szintézisébe és kronológiai táblázataiba Vd 2005 10 4. <...> és történelmi léptékkel mérve a hagyományosnak nevezett pártok politikájából hiányzott a belső történelmi újdonság, és nem rendelkeztek a politikai nemzet egészének szempontjait átgondoló nemzeti stratégia dimenziójával Vd 2005 25 62. Az ő felfogásuk szerint azonban az egyetlen mérce, amely alapján az egyházat meg kell ítélni, a célszerűség, <...> NŽA 2005 6 265. Itt az élet mintha más léptékben zajlana Vd 2005 27 80. <...> a nyelvvel szemben vakon hunynak szemet a köznyelv mércéje fölött L ir M 2005 26 4. Ugyanaz a jóléti állam, <...>, csak természetesen összehasonlíthatatlanul szerényebb léptékben Vd 2005 37 4. E cselekedet következményeit a klasszikus politikai elmélet mércéjével értékelve <...> Vd 2005 46 62. Saját 144 a munkát tágabb összefüggésben kell értékelni, az ország, Európa, esetleg a világ tendenciáinak léptékével összevetve MokslL 2005 18 5. Ez a lelőhely, amelynek területi kiterjedése rendkívüli léptékével lep meg – 75 X 45 km <...>, három év múlva kezdi meg működését Vd 2005 51 23. Emberi időlépték, a történelem vagy az események léptéke, a követelmények vagy a célszerűség mércéje, a lépték felfogása – mindez mindig is lépték volt! És miért kell lépték szerint alkotni, akár politikai lépték szerint is, léptékkel mérni a méreteket, léptékkel mérni, értékelni és összehasonlítani (nem mértékkel?!), még nagy léptékben is, léptékben történik – vajon már egyáltalán nem érzik, mit írnak? Következtetések 1. Több mint 100 évvel ezelőtt a lengyel közvetítésével már bekerült a litván nyelvbe egy francia eredetű nemzetközi szó: valiza. Nem sokkal később egy tatár eredetű orosz szó, a čemodanas kezdte kiszorítani. Ekkor azonban (1907-ben) már használatban volt a litván lagaminas. A Valiza fokozatosan, de könnyen eltűnt, a čemodanas viszont a szovjet korszakban sok támogatást kapott az orosz–litván kétnyelvűségtől; ennek ellenére a már kodifikált és jól meghonosodott lagaminas (különösen a lagaminėlis). 2. Már K. Sirvydas régi szótárában (~ 1620) szerepelt a latin Dactylus (fa és gyümölcs), de még litván megfelelő nélkül. P. Ruigys szótárában (1747) a német eredetű forma: Dattulé, az 1936-os Nemzetközi szavak szótárában – daktilis 2. „a datolyapálma gyümölcse” (azaz „datolya”) – ugyanabból az eredetből származik, mint a verselésben használt daktilis (gör. daktylos – „ujj”). A dáma ujjainak olykor egy bizonyos szőlőfajtát neveznek. 3. P. Ruigys szótárában (1747) már szerepel a németes pūderis, J. Šlapelis Idegen és érthetetlen szavak szójegyzékében (1907) pedig a pudra. A francia poudre mindenféle port jelent (mosóport is), sőt port is (angolul powder, ami puskaport is jelent < oroszul порох). A pudra teljes szócsaláddal rendelkezik: pudruoti, pudravimas, pudrinti, pudrinė, pudrinukas. Nem illik bele a cukor- vagy alumíniumpor, cementpor (ezekkel nem púdereznek!), porcukor, ezért itt a por, por alakú alakokat javasolják. 4. Az alkatrészek végső kidolgozása másként is nevezhető – befejező megmunkálás, de a befejező megmunkáló alak lehetetlen. Ha azonban alaposan megvizsgáljuk az „befejez” ige jelentését, látható, hogy semmi akadálya az „befejezés”, illetve a „befejező” terminus használatának. A terminus rövidsége is fontos. 5. Jonas Jablonskis nyelvész és Zigmas Žemaitis matematikus a „méretarány” kifejezésére a mast as szót használta. Az 1936-os Nemzetközi szavak szótárában azonban a mašt abas (német) szó is szerepel – 1. „méretarány, <...>”, 2. „bármilyen nagyság viszonylagos mértéke”. A Mašt abas szót már 1939-ben javította a Nyelvi tanácsadó, de még 1954-ben, sőt 1972-ben is szerepelt. 145 A mai litván nyelv szótárában, a szovjet korszak egészében pedig burjánzott a maštabiškas, maštabiškai, maštabiškumas is (félelmetes volt erőteljesebben hozzányúlni, mert az ideológiai munkatársak nagyon használták). Mára a maštabo szónak hírmondója sem maradt. A mastelis viszont megvadult: a masto helyett is használják, sőt még a mato helyett is. A nyelvi normákat meghatározó tényezők – a rendszer, a hagyomány, a kétnyelvűség, a divat – közül ezekben az esetekben a rendszer hatott a legkevésbé, a kétnyelvűség és a divat pedig a legerősebben. Az utóbbi esetben (a mastelis a masto helyett) sérül a hagyomány, de ennek a sérelemnek egészen különös az alapja: nehéz ésszerűen megkülönböztetni a mastą és a mastelį, csak most fordítva alakult: a mastelis (amelyre egyáltalán nincs szükség) áll a masto helyett. Ha az ellenkezője kezdene történni – mindkét esetben mast as –, akkor indokolt lenne lemondani a rendszertelen és logikátlan mastelio használatáról. Csak meg kellene egyezni. IRODALOM ÉS FORRÁSOK J. Basan MGK 1997: Basanavičius J. Mano gyvenimo kronika ir nervų ligos istorija. 1851–1922 m., Vilnius. BVŽ 1998: Botanikos vardų žodynas. Sudarė R. Jankevičienė, Vilnius. DŽ 1954: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. DŽ 1972: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. DŽ 1993: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. DŽ 2000: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. E. Fraenkel 1955–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch, Göttingen. G ir TTR 1920: Žemaitis Z. Geometrijos ir trigonometrijos terminų rinkinelis, Kaunas. GK: Anyanyelv (folyóirat). J. Le Goff VV 2003: Le Goff J. Viduramžių vaizduotė. Vertė. D. Bučiūtė, redagavo D. Linčiuvienė, Vilnius. KL 1933: Kamantauskas Vikt. Kalbėkime lietuviškai, Kaunas. KP 1939: Kalbos patarėjas. Paruošė L. Dambrauskas, redagavo A. Salys ir Pr. Skardžius, Kaunas. KPP 1976: Kalbos praktikos patarimai. Sudarė A. Pupkis, Vilnius. KPP 1985: Kalbos praktikos patarimai. Sudarė A. Pupkis, Vilnius. LeL ieŽ 1919: Lenkų ir lietuvių kalbų žodynas. Surengė A. Lalis, Vilnius. L és M: Irodalom és művészet (hetilap). LKRŽ 1948: Lietuvių kalbos rašybos žodynas. Redagavo K. Gasparavičius, N. Grigas, J. Lazauskas, K. Ulvydas, A. Žirgulys, Kaunas. LKŽ I₁ 1941: Lietuvių kalbos žodynas 1, Kaunas. LKŽ I₂ 1968: Lietuvių kalbos žodynas 1, Vilnius. LKŽ II₁ 1947: Lietuvių kalbos žodynas 2, Kaunas. LKŽ II₂ 1969: Lietuvių kalbos žodynas 2, Vilnius. LKŽ IV 1957: Lietuvių kalbos žodynas 4, Vilnius. 146 LKŽ VII 1966: Lietuvių kalbos žodynas 7, Vilnius. LKŽ X 1976: Lietuvių kalbos žodynas 10, Vilnius. Mair R I 1987: Maironis. Raštai 1, Vilnius. Just. Marc DP.PKJ 1976: Marcinkevičius Just. Dvidešimtas pavasaris. Pušis, kuri juokėsi, Vilnius. MeteorŽ 1975: Mikalajūnas M. Rusų–lietuvių kalbų meteorologijos terminų žodynas, Vilnius. MokslL: Tudományos Litvánia (újság). NŽA: Új fókusz – Visszhangok (folyóirat). V. Piet RR 1973: Pietaris V. Rinktiniai raštai, Vilnius. PolŽ 1984: Rusų–lietuvių kalbų politechnikos žodynas. Sudarė G. Daugėla, spec. red. J. Stanaitis, Vilnius. R 1747: Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexikon....von Phillip Ruhig, Königsberg. J. Ratz Esch 1996: Ratzinger J. Eschatologija, Vilnius. RLKŽ II 1983: Rusų–lietuvių kalbų žodynas 2. Sudarė Ch. Lemchenas, Vilnius. RLKŽ IV 1985: Rusų–lietuvių kalbų žodynas 4. Sudarė J. Kardelytė, Ch. Lemchenas, A. Mankevičienė, Vilnius. RLŽ 1932: Baronas J. Rusų lietuvių žodynas, Kaunas. Sav su TV: Hét a TV-vel (hetilap). SD 1620: Senasis Konstantino Sirvydo žodynas [Fotografuotinis ~ 1620 m. defektuoto žodyno leidimas], 1997. SNŽŽ 1907: Svetimų ir nesuprantamų žodžių žodynėlis. Sudarė J. Šlapelis, Tilžė. StatŽ 2002: Statybos terminų žodynas. Mokslinis redaktorius A. Kudžys, Vilnius. ŠR 1998: Šventasis raštas, Vilnius. TechEnc I 2000: Technikos enciklopedija 1, Vilnius. Troyes Pers 2003: Chrétien de Troyes. Persevalis, arba pasakojimas apie Gralį. Vertė E. Pilkaitė, spec. red. J. Mikalkevičienė, Vilnius. TT 1992: Terminologijos taisymai. Parengė K. Gaivenis, A. Kaulakienė, St. Keinys, J. Klimavičius, Vilnius. A. Tvard TT 1963: Tvardovskis A. Tolių toliai. Vertė. V. Reimeris, Vilnius. TŽŽ 1936: Tarptautinių žodžių žodynas, Kaunas. TŽŽ 1951: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius. TŽŽ 1969: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius. TŽŽ 1985: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius. TŽŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius. Vd: Arc (hetilap). A. Žmuidz P ir G 1961: Žmuidzinavičius A. Paletė ir gyvenimas, Vilnius. Jonas KLIMAVIČIUS Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio u. 5, LT-10308 Vilnius E-mail: [email protected] Beérkezett: 2005-11-02 147