Rūta Vainienė. Ekonomikos terminų žodynas

JONAS KLIMAVIČIUS Lietuvių kalbos institutas Rūta Vainienė. KÖZGAZDASÁGI SZAKKIFEJEZÉSEK SZÓTÁRA Vilnius: Tyto Alba, 2005, 328 p. A szótár nem rendelkezik a Litván Állami Nyelvi Bizottság (VLKK) jóváhagyásával, ezért – ahogy maga a szerző állítja – „azért, ami ebben a szótárban szerepel és ami nem szerepel benne, minden felelősség” (12) őt terheli. A recenzens számára nem ismert, hogy mennyiben felel azért, hogy a szótár nem rendelkezik ezzel a szükséges és megkövetelt jóváhagyással. A szerző köszönetet mond az ismeretlen „szerkesztőknek és nyelvészeknek” (12), valamint a név szerint megjelölt „szigorú és igazságos recenzenseknek” (12) — dr. Raimondas Kuodžisnak és Elena Leontjevának, de a VLKK által meghatározott jóváhagyási eljárás betartása sokkal világosabban megmutatta volna, hogy a szerző által megtapasztalt szigor már elegendő volt-e, és mennyi hiányzott még belőle. Amit elkezdtek, azt be kell fejezni — egyszer meg kell szerezni azt a jóváhagyást. Amíg ez megtörténik, a recenzens megpróbál segíteni a szótár olvasóinak, természetesen a legfontosabb dolgokra korlátozódva — a terminusok kiválasztására, normázására és a gazdasági terminológia megtisztítására (litvánosítására). A terminusok kiválasztásának kritériumát a szerző sajátos módon határozza meg — „az, ami véleményem szerint az olvasók többsége számára érdekes és hasznos lehet” (11). Ezzel csupán a választott cél szerinti fő irányt határozza meg — a szótár nemcsak szakembereknek szól (10—11). Ám ezen az irányon belül mindennek kimerítőnek és következetesnek kell lennie. Ebből legalább valamennyi hiányzik. Itt nagyobb súllyal szólalhatott volna meg a „szigorú és helyes” álláspont. De a recenzens is besorolhatja magát az „olvasók többségéhez”, akik számára ez valóban „érdekes és hasznos” (11). A recenzens tehát nem találja meg az egyik — mindenütt látható, de a szótárban meg nem nevezett jelenséget (az ember) kizsákmányolását, a mindenki számára szükséges szolidaritást, a ma mindenütt jelen lévő, ám éppen normatív státusát tekintve tisztázatlan terméket (csak végtermék van, bár miért a többes számú fogalom — „áruk és szolgáltatások, <--->*”); természetes személy, takarékbetét, stabil ár, kommunizmus (hiszen más terminusok magyarázataiban is előfordulnak), pályázat; hitel 202 Jonas Klimavičius | (nem hitel-) és fizetési (vagy fizető-) kártya (van betéti kártya), bankkártya, bankszámla, bankautomata; válság; adópolitika; bérbeadó, bérlő, bérleti díj (?), albérlet (csak bérlet van), áru (!), kereskedelem (!); reklamáció, foglalkoztatás és alkalmazott (bár van a tulajdonos és az alkalmazott problémája), ösztönzés, adósság, hitelező, adós, továbbhitelezés, tartozás (csak kölcsön van); az ügylet (!), az árugrás (jóllehet van árfolyambuborék és árplafon), a tantiém, az uncia vagy a trójai (nem Troja!) uncia... Az amerikai divat terjedésével a zsargont (és a saját, litván zsargont is) szlengnek, a zsargonnal pedig —a szakmai zsargont vagy akár a professzionalizmusokat (ezeket Litvániában már kétféleképpen értik...)— így nevezi a szótár szerzője is. A szakmai zsargon önmagában nem volna nagy baj, ha a maga helyén lenne —a szakmai körön belül, nem pedig a terminológiában. De éppen ellenkezőleg van. Jó néhány e szakmai zsargonizmus —bika, medve, kutyák (miért többes szám?) —még terminológiai megfelelővel sem rendelkezik. Talán az amerikaiak megengedhetik ezt maguknak —hiszen a nyelvük világnyelv!.. A litván nép azonban érti a majomüzlet zsargonizmusát (a szótárban pedig nincs benne), nem vettük át a sárga kutya szerződését (Klimavičius 1994 1: 5). Egyébként a szótár kutyája más, mint az a sárga kutya, két különböző kutya pedig —már hiba... A szótár nyula (lásd: naplopó) egyáltalán nem hare, hanem free rider! Miért jelent a nyulazás —naplopást? Hiszen a „nyúlfogás” — talán csak semmittevés? Legalább valamivel elfogadhatóbbak (és mindenütt elterjedtek) a (gazdasági) tigrisek. Mindazonáltal a nyelvtannak litvánnak kell lennie: Litvánia — balti tigrisnő. Igazán elviselhetetlenek a palacknyakak — „a gyártási folyamat gyenge láncszemei, azaz a készletek, félkész termékek és kapacitások hiánya vagy a gyártókapacitások más okok miatti nem teljes kihasználása”. Egyesek, hogy megvédjék a nem ajánlott útszűkületeket, azokat szintén palacknyakakkal próbálják megalapozni. A komoly szótárak nem így járnak el: bottle-neck — 2) szűk átjáró, útszűkület, 3) gyenge pont (a termelésben) ALKŽ 1975; bottleneck — 2) átv. szűk átjáró ALKŽ 1998, — útszűkület; átv. akadály, gyenge pont ALKŽ 2004. Már megszabadultunk az orosz kaptafától, de az angol kecskéket is meg kell különböztetni a litván juhoktól. És itt még nincs minden — alighogy átlapozzuk a sajtótermékeket, zoológiai és egyéb idézőjeles gazdasági „terminológia“ özönlik elénk, pl. : Charles Handy, a „bolhákról és elefántokról“ szóló elmélet megalkotója azt állítja, hogy az emberek „elbolhásodnak"“ —t. azaz egyre önállóbbá kívánnak válni „Veidas“, 2006 50 21. Litvániában megpróbálják létrehozni a kockázatos területekre befektető „üzleti angyalok“ hálózatát „Veidas“, 2007 1 54. A kinevelt tehetséget bármikor megvásárolhatják az úgynevezett „fejvadászok“ „Veidas“, 2006 50 20. Terminologija | 2006 | 13 203 A szótár legalább valamelyest terminográfiailag rögzíti az angol idegen szavak korábban megkezdett és részben már elvégzett eltávolítását: barteris — ntk. = természetbeni csere; biznis —ntk.= üzlet; dileris —ntk.= ügynök, bróker, alkusz; marketingas —ntk.= marketing, piackutatás; opcionas —ntk.= opciós ügylet; overdraftas —ntk.= folyószámlahitel. A terminológiai litvánosításra —nagyobb mértékben (helyettesítőkkel), illetve kisebb mértékben (párhuzamosan létező megfelelőkkel) —azonban még vár az aggregálás, az annuitás, a charter, a faktoring, a fiskális, a forfaiting, a franchise, a klíring (elszámolás!), a konoszamentum, a konszignáció, a konszolidált felelősség és felügyelet, a tőzsdén jegyzett társaság és a tőzsdén nem jegyzett értékpapírok (Klimavičius 2005 12: 12-13), az oferta, a szindikált kölcsön, a stagnáció (nagyon hozzászoktunk! de van a pangás is!), az uzufruktus (haszonélvezet!)... Túl enyhe szabványosítás: a lízing —lásd pénzügyi bérlet (talán azért, mert egyesek a „szigorúak és igazságosak” közül nem tudnak megszabadulni a lízingtől), a visszavásárlási bérlet pedig —lásd. A pénzügyi lízing aligha pontos. Érdemes volna felhívni a szótár szerzőjének (és más közgazdasági terminográfusoknak) a figyelmét egy két világháború közötti terminográfiai kis mű litván terminusaira: vazta — Fracht, Frachtgut; load, freight, shipment, cargo (hiszen mi más lenne a važtaraštis- ?!); laivaraštis; krovaraštis; hajóbérleti szerződés — Charterpartie, Befrachtungsbrief; charter party; pavada, konsignacija; konszignációs, névleges áruk; elfogadás (akceptálás); kereskedhetőség; vételár (bónusz); megvásárolható; biztosítási kötvény —Police; biztosítási kötvény; biztosítási díj... (Salys 1979: 455—484; Klimavičius 2002: 141-144; Gaivenis 2002: 69-72). Nagy gondot igényelnek a litván fordításos szakkifejezések is — pontosságuk, alakjaik helyessége. Az ateities sandoris (future) kifejezést litvánul csak úgy lehet értelmezni, mint „a jövőben megkötendő ügyletet”, valójában azonban filológiailag magyarázva „a jövőre megkötött ügyletet” jelent, a recenzált szótárban pedig pontosan: „egy bizonyos konkrét áru (beleértve a valutát is) meghatározott mennyiségét a jövőben le kell szállítani vagy át kell venni, és el kell számolni érte”. Pontatlan, sőt egyenesen félrevezető volna a būsimasis sandoris is. A pontos, de hosszú būsimųjų pristatymų (ir atsiskaitymų) sandoris kifejezésből valóban alkotható egy rövid és meglehetősen világos változat — busimybés sandoris. Kétséges az išankstinis sandoris is, mivel a būsimybės sandoris szintén „előzetes ügylet”. A korábbi terminuotas išankstinis sandoris változatból pontosabb alakot lehetne alkotni — nem terminuotas (meddig), hanem termininis sandoris (mikor valósul meg) (vö. Klimavičius 2000: 23—24). Elfogadhatatlan az išorės paslaugų pirkimas kifejezés (Klimavičius 2004 7: 10-11). Annál bosszantóbb, hogy itt az angol nyelv egyáltalán nem hibás — ott nincs semmiféle 204 Jonas Klimavičius | vásárlás, valamint outsourcing. Miért cselekszik így felelőtlenül bárki, aki csak akarja: hiszen a katonák — litvánul samdomi, samdiniai, azaz zsoldosok —, akkor miért vásárolják, adják el, vásárolják vissza és váltják ki a sportolókat, miért készülnek Litvániában már arra, hogy a munkavállalókat ne újra felbéreljék, hanem megvásárolják?! [Más dolog az eladottak (fel)vásárlása, az árulók eladása — csak így! De különbséget is kell tenni, nem pedig egyformán nevezni őket!] Miért akarnak ebbe a csúnya sorba beállni a szolgáltatások vásárlói — eladói is? Mindenért fizetni kell, de a litván nyelv jól megkülönbözteti, mit lehet megvásárolni — eladni, mit kell felbérelni, mit kell bérelni, továbbá mit kell megrendelni és megszerezni — nyújtani, valamint venni — adni, például órákat, azaz bizonyos szolgáltatásokat. Miért javasolják a mokestis prie šaltinio kifejezést? Ez az angol withholding tax szolgai tükörfordítása (azaz kalkja). És már régóta létezik a pontos és egyértelmű įplaukų mokestis kifejezés (Buračas 1997). Jó, hogy a szótárban szerepel az amortizáció, de el kell hagyni a divatos, ostoba nusidėvėjimas szót, amely durván sérti a rendszert — hiszen itt semmit sem viselnek el. A Depreciation pontosan értékcsökkenés, de miért van itt a szótárban két terminus — egy jó — értékcsökkenés, és egy sikertelen — nusidėvėjimas? Miért jelent az amortizáció is — 1) a gazdaságban — „a hosszú lejáratú eszközök értékének fokozatos átvitele a gyártott termékek értékébe”, és „ugyancsak használatos a „nusidėvėjimas” terminus; Litvániában ezt az anyagi eszközök értékvesztésének és átvitelének leírására alkalmazzák”? Meglepő az ember mint közgazdász — hiszen ez homo economicus, economic man, mindig is gazdasági ember volt. és annak is kell maradnia. Ennyi a gyorssegélyés megelőzés- (prevenciós) olvasóknak. A szótár mégis egy lépés előre. De a nem jóváhagyott terminológiai szótárak — nem jók, hiszen nem is ritka jelenség. Az olvasók, mivel gyakran nem látják a „Valstybinė lietuvių kalbos komisija neprieštarauja” (A Litván Nyelvi Állami Bizottság nem emel kifogást) bejegyzést, elfelejtik vagy nem tudják meg, hogy a VLKK jóváhagyja a terminológiai szótárakat, és hogy a jóváhagyott szótár terminológiai szempontból értékesebb. IRODALOM ÉS FORRÁSOK ALKŽ 1975: Angol–litván szótár. Összeállította A. Tauėka, B. Piesarškas, E. Stasiulevičiūtė, Vilnius. ALKŽ 1998: B. Svvcevičius. Angol–litván szótár, Vilnius. ALKŽ 2004: Angol–litván szótár. A litván kiadást előkészítette R. Sepetyté, V. Niauronytė, 5. Janušonienė, R. Katiliūtė, G. Naktinienė, Kaunas. Buračas A. 1997: A banki és kereskedelmi terminusok értelmező szótára, Vilnius—Kaunas. Gaivenis K. 2002: Litván terminológia: az elmélet és a szabályozás vázlata, Vilnius. Klimavičius |. 1994 1: A sárga kutya szerződése. —Tulajdonos. Klimavičius J. 2000: Antanas Buračas. A banki és kereskedelmi terminusok szótára. Első rész: A banki és kereskedelmi terminusok litván–angol értelmező szótára, 1997 (rec.). —Gimtoji kalba 1, Terminologija | 2006 | 13 205 14-19; 2, 20-28. Klimavičius J. 2002: Kazimieras Gaivenis. Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, 2002 (rec.). —Terminologija 9, 129-147. Klimavičius J. 2004 7: Ar paslaugą galima gaminti, parduoti ir pirkti? —Gimtoji kalba. Klimavičius J. 2005 12: Ar galima bendrovę listinguoti? —Gimtoji kalba, 12—13. Salys A. 1979: A kereskedelmi levelezés szójegyzéke. —Írások 1, Róma, 455–484. Beérkezett 2006-12-01 P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E-mail: Jonas Klimavičius Lietuvių kalbos institutas terminologai(Ąlki.- lt 206 Jonas Klimavičius