Terminas prie termino. IV

Terminusról terminusra. IV JONAS KLIMAVIČIUS Litván Nyelvi Intézet HELYNEVEK A -HELY TŐVEL Annak eldöntésekor, hogy ki kell-e javítani a radimvietė alakot, és a radvietė helyett a radavietė alakot kell-e ajánlani, aligha elegendő azt mondani, hogy „az említett típusú, vieta elemet tartalmazó összetételekből nincs sok a nyelvben”, és hogy ezek „lényegében egyedül a 19–20. század új alkotásai” (Umbrasas 2007: 14). A legelemibb pontosság megköveteli annak megemlítését, hogy Konstantinas Sirvydas szótáraiban már voltak olyan új szavak, mint a paleidavietė ’bordély’, reikiavietė ’árnyékszék’ (Pakalka 1979: Mutató). A Kalvietė ’börtön’ alak megtalálható Jokūbas Brodovskis (~1692–1744) szótárában (LKŽ V 1959). Ma is alkotnak terminusokat, például lydvietė, litavietė. Nem az az egyetlen radimvietė helytelenségének és helyettesítőinek vizsgálata a legfontosabb, de azért nem szabad megfeledkezni arról, hogy a főnév-/melléknév + vieta típusú, más képzési módú összetételek is számosak, köztük sok régi. K. Sirvydas szótáraiban már szerepel a turgavietė, ugniavietė. K. Sirvydas saját új alkotásai, a mergavietė, auksavietė, geležiavietė ’rozsda’ (Pakalka 1979: Mutató) nem honosodtak meg, noha K. Milkaus szótárában szerepel a rūd ynas szó (1. ’rozsdás vizű mocsár, tőzegláp’, 2. ’vasércet tartalmazó, rozsdás víz’, 3. ’ércet tartalmazó föld’), 4. ’érclelőhely, bányagödör’ jelentésben (ma szakszó); az újabb időkben a sirvydasi mintára megalkották a rū dvietė alakot (LEnc VI 1937 568; LKŽ XI 1978), a DŽ 1993-ban pedig a rū dvietė alakra az rūd ynas 1. ’érclelőhely’ jelentést adja meg (a DŽ 1954-ben és 1972-ben a rū dvietė jelentése geol. ’ércet tartalmazó hely; érctelep’, az rūd ynas pedig ’érclelőhely, ércbánya’). Az élő nyelvből megemlítendők a régi (a végződés változatlan) dvarvietė és kėl vieta alakok, az újabbak pedig: kel iavietė / kėl vietė, daržavietė, gubavietė, továbbá statvietė, kaimavietė, kiemavietė, kluon(a)vietė, kaupavietė, kérvietė ’keruota, kęsuota hely’, kūgiavietė, miškavietė, namavietė, valamint trobavietė, butvietė ’olyan hely, ahol ház állt; tanyahely’ (: butas 3. ’tanya, háztartás, élet’, bár 1. ’lakóház, ház, kunyhó’), sodybvietė ir sodvietė, žagvietė. Az írott forrásokból (és szótárakból) még több adat van: aklavietė, alkvietė, bebravietė BM és RT 281, darbovietė S. Daukantas / darbavietė P. Ruigio és F. Kuršaitis szótárai / 160 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. IV darbovietė, dyk(a)vietė, dvarovietė, gaisravietė, gimtavietė, kapavietė, karūvietė ’csatamező’ F. Nesselmanno szótára, S. Daukantas, kurortavietė GKr 1988 36 6, laužavietė, lizdavietė, mokslavietė ’iskola’, nakuyvietė, naudovietė L. Ivinskis, pelkiavietė, poilsiavietė, ponvietė, slaptavietė, startavietė, statybvietė, stirtavietė, stovyklavietė, šventvietė F. Kuršaitis szótára / šventavietė J. Šlapelis, vandenvietė, vasarvietė, verslavietė, žaibavietė, žygvietė. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy egészen sikertelen alkotások is előfordultak, például a senrašvietė A 1883 80, a kalnavietė és a slesnavietė (Ha mocsaras helyeket veszel szárazra, a hegyes helyeket pedig öntözd) Vaižgantas. Emlékezni kell arra is, hogy sok (és ismétlődő) hasonló falunév van: Būdvietė, Būdvietės (valamint Būdvietis, Būdviečiai és Būdviečiai, Būdąviečiai); Arlõvietė, Čerioškavietė, Diliãvietė, Gražiãvietė, Gùčiavietė, Kluonãvietė, Linksmãvietė, Liẽgavaitė, Pirktãvietė, Ramõvietė, Saliniavietė, Šilvietė, Šmylavietė, Šūkiavietė, Zumbrickãvietė; Žãrdavieta; továbbá Bilvietis, Masikuvietiškis, Põcvietis, Rãdvietis, Šãkuvietis, Ūosvietis; Bãzviečiai, Daukšviečiai, Didviečiai, Dvãrviečiai / Dvarviečiai, Gėrviečiai, Júostaviečiai, Kiškėlviečiai, Kúokeaviečiai, Lénkviečiai, Mėtirkeviečiai, Mìlviečiai, Mìsviečiai, Nõrkviečiai, Pũzraviečiai, Sãrviečiai, Skeŕsviečiai, Svirnaviečiai, Šiauďviečiai, Tatõrviečiai, Žárdoviečiai; Dangviečiai. A Radimvietė és az augimvietė szabálytalan képzések; a tárgyalt jelentésben a kirtimvietė alak is ilyen. Más jelentésben viszont a kirtimvietė ’korábbi irtás helye’ legalábbis lehetséges szóalkotásként a miškavietė ’olyan hely, ahol erdő nőtt, egykori erdő helye’ (LKŽ VIII 1970) antonimája lehetne. A terminológiában nem lehet meglenni bonyolult szerkezetű szavak nélkül, például: šlapimtakis, šilumvežis, geležinkelis, kritulmatis, sodybvietė, statybvietė, vainiklapis, žiedynkotis, žiedynlapis, žiedynpumpuris, žiedynsostis, žiedynstiebis... Ebből a szempontból a terminológia hasonlít a tulajdonnevek rendszerére – ott sem lehet elkerülni a még bonyolultabb alakulatokat, különösen a hangsúlyozás tekintetében, például: Ąžuolpamušė ir Lašmėnpamušis, Aržūolupis, Dambāvaragio piliakalnis, Didžprūdėliai, Kerkùtviečiai, Ketūrnaujiena, Kunigókālnis, Mėldikviršiai, Paantvardỹs, Pabūdupiai, Pabūdviečiai, Pajúodupė, Pāłazdijis ir Pāpalazdijai, Pāpiliakalnis, Pasandravõys, Pašilūpiai, Pavilkūjys, Pykuõliakalnis, Plinkāgalis, Salapėraugis, Tiltėliamiškio kalnas,... A legfontosabb az, hogy a két eltérő képzési mód – főnév-/melléknév + vieta (volt vagy van) és ige + vieta (rendszerint van) – szavai közös szemantikai mikrorendszerekbe illeszkednek: rūdvietė és kasvietė, gręžvietė, kirtavietė; lizdavietė és tuokvietė; poilsiavietė, kurort(a)vietė és gydvietė. Egyes szavakat meglehetősen nehéz egyik vagy másik képzési módhoz sorolni. Ezért beszélnünk kell róla, amíg még van rá idő. Terminologija | 2007 | 14 161 A legjobb példa Vincas Urbutis cikke volt Még a kirtavietė és kirtimvietė kérdéséhez (KK III 1962: 45–50) – válasz Antanas Lyberis rövid írására Jól alkotott szó-e a kirtavietė? (KK I 1961: 35–36). A képzés és a származéki forma – kirtavietė – kérdését Urbutis példásan megoldotta. Egy dolog azonban tisztázatlan maradt, és ez sokáig így is maradt. A kirtavietė szó jelentését az ellenfél világosan megadta: orosz забой (Lyberis 1961: 35). Érdekes, hogy ott már a kasvietė, gręžvietė szavak is szerepelnek, noha a kasvietė nemcsak az LKŽ V 1959-ből, de a DŽ 1954-es és 1972-es kiadásából is hiányzik (csak a DŽ 1993-ban jelenik meg); a gręžvietė sem az LKŽ III 1956-ban, sem a DŽ 1993-ban nem található meg, noha a gręžvietė szót már korábban maga A. Lyberis is említi (Lyberis és Ulvydas 1958: 71, 102), és szakszótárakban is szerepel: забой – kirtavietė (bányászatban), gręžvietė (fúrólyukban), забой скважины – 1. gręžvietė, gręžinio dugnas (geol.), 2. gręžinio dugnas (geol.), забой штрека – štreko kirtavietė (bányászat) G és FGTŽ 1956, забой – kirtavietė, vö. забойщик – rūdos kirtėjas PolŽ 1959, забой – 1. bány. kirtavietė, 2. geol. gręžvietė, забой скважины – gręžvietė PolŽ 1984. A javasolt megoldás azonban az, hogy a kirtavietė szót ne csak a kirtvietė szóval, hanem „legjobb esetben a kirtimvietė szóval” helyettesítsük (Lyberis 1961: 35). Urbutis így válaszol: „<...> a kirtavietė szó <...> különleges jelentésű szakkifejezésként (például az orosz забой helyett) bátran továbbra is használható. A köznyelvben persze alig van rá szükség. A kirtaviečių valymas (erdőben) helyett a legszebben azt mondhatjuk: kirtimų valymas” (Urbutis 1962: 49). Meglepve tapasztaljuk, hogy a DŽ 1954-ben is a kirtavietė utalással a kirtimas szóra szerepel (2. jelentés: „vágásra kijelölt vagy kivágott erdőterület”), az LKŽ V 1959-ben viszont már utalás nélkül: kirtavietė „vágásra kijelölt erdőterület; vágás”: A kirtavietėk tisztítása az erdőgazdaság egyik legfontosabb munkája (szovjet kori írások), noha a kirtimas 6. jelentése „kivágott erdőterület, irtás” mind a beszélt nyelvben, mind az írásokban előfordul. Úgy tűnik tehát, hogy mielőtt a bányászati szakszó, a kirtavietė (talán a kasvietė és gręžvietė szavakkal együtt) megjelent, az erdészek a beszélt nyelv kirtimas szavát – ki tudja, miért, talán saját ötletből, talán valakinek a tanácsára – egy másra szánt neologizmussal, a kirtavietė szóval helyettesítették. Az 1962-es urbutisi intést vagy figyelmen kívül hagyták, vagy – valószínűbb – még a nyelvészek sem hallottak róla: a DŽ 1972-ben is a kirtavietė csupán „vágásra kijelölt erdősáv; vágásra kerülő erdőterület”, a kirtimas pedig 2. „kivágott erdőterület, irtás”. A fölöslegesen erőltetett kirtimvietė (забой!) indokolt elutasítása (kirtimvietė utalással a kirtavietė szóra, DŽ 1972) talán szintén közrejátszott ebben. Csak a DŽ 1993 adja meg a kirtavietė szót már két jelentésben: 1. „vágásra kijelölt erdősáv; vágásra kerülő erdőterület”, 2. „kőzetfejtés helye”: anglių kirtavietė. Ez valószínűleg átmeneti, kompromisszumos megadási mód. A szóhasználat igazolja a szótári jelentésmegadást: 1. Mindenfelé sok a kirtavietė, tuskók meredeznek Vd 2007 32 54. 2. <...> a bányászok, <...>, kénytelenek leereszkedni a kirtavietėkbe Vd 2007 47 44. 162 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. IV A szóalkotással foglalkozók közül senki – Pranas Skardžius, Vincas Urbutis, Saulius Ambrazas – nem beszélt arról, hogy az olyan cselekvés eredményét megnevező szavaknak, mint a kirtimas, -ai, bármiféle jelentős, megkülönböztető időbeli jelentésárnyalatuk volna – az eredmény a jövőben is létrejöhet, éppen létrejöhet, vagy már létre is jöhetett. Ezt a lexikai jelentések is megerősítik, például: audimas 2. „az egyszerre felvetett szövet mennyisége”: Ebből a fonalból egy szövésnyi lesz Geistarai, 3. „szövet, kelme”: Hány méternyi szövést vetettél fel? Upýna. Pörgesd meg a fonalat, sződd meg a szövetet – lesz mit felvenned, nem maradsz ruha nélkül J. Jablonskis; maišymas 4. „kovászos kenyértészta, bekevert és megkelesztett kenyér”: A bekeveréshez lesz liszt, de ne feledjük el Geistarai; 2. pūdymas, pūdymas 1. „parlagon hagyott, pihenő szántóföld”: Most nem hagynak parlagot, csak vetnek, vetnek Juodáičiai (Jurbarkas járás). Bár ezeket az eredményeket gyakran természetesebb múlt időben említeni, például megfontam a fonást, összefontam a fonatot Kartėna, ez azonban mindig lehet jövőbeli, elvégzendő dolog is, amelynek már van neve (és most már terve, projektje is). Talán a képzés is sugall valamit – az egyszeri múlt időből ered, noha „a -imas képzővel alkotott származékokat hajdan a jelen idejű igetövekből képezték” (Ambrazas 1993: 24). Egyébként némelyik ilyen származéknak a legcsekélyebb szemantikai kapcsolata sincs az idővel – kinkymas, -ai, grendymas, -ai, pasakymas, -ai. Meg kell jegyezni, hogy a jelentésmagyarázatokban a múlt időt gyakran szükségtelenül használják a jelen idő helyett. A megnevezéskor rendszerint nem különböztetik meg az időt – nem az számít, hogy jelen vagy múlt, hanem a rendeltetés – vö. malimas 2. „őrlendő vagy megőrölt gabona”. Ha a pylimas csak azt jelentené, hogy „már felöntött”, akkor mi lenne az, hogy „még felöntendő”?! Az erdészek felkaptak egy elcsípett szót, és szükségtelen különbséget tettek – vágásterület (egyébként az első szótag a múlt időből származik – vágott) és vágás: a vágásterületen az erdő vagy az egyes fák kivágása történik, de mi az a vágáshely? Ez nem az élő beszédre alapozott különbségtétel, inkább a nyelv logizálása. Ha már különbséget teszünk, akkor a „kivágott erdőterület” pontosabban és világosabban nem vágás, hanem az élő nyelvi irtás: „az erdőben kivágott terület; tisztás, vágás” Šimkái čiai, Telšiai, Užventis, Žemaitė, A. Juškos szótára (LKŽ IV 1957); kevésbé megfelelő a erdőhely Gegrėnai, Dūsetos (LKŽ VIII 1970) – ez talán az erdőt mint tömböt idézi fel: erdő. Az LTE V 1979 rendszere teljesen összekuszált: a vágásterület – 1. „a fejtési homlokot határoló felület, amelyet a kőzetet bontó eszköz hoz létre <…>”, valamint 2. „kitermelésre kijelölt vagy kivágott erdőterület”; továbbá ↗ vágásterület 1. „kitermelésre kijelölt erdőterület, <…>” LTE II 1977, a kitermelés pedig nem szerepel, mert a vágásterület jelentése „<…>, vagy kivágott erdőterület”. A VLE X 2006-ban a „fejtési homlokot határoló felület, <…>” a vágásterület 3., míg az 1. „kivágott, újra nem ültetett vagy természetes úton még be nem nőtt erdőterület <…>” (szerzője Antanas Juodvalkis erdész), a 2. pedig „kitermelés alatt álló erdő Terminologija | 2007 | 14 163 terület”, továbbá ↗ biržė 3. „Erdőterület, amelyet fő- és köztes vágásokra jelölnek ki, <...>” (szerző) VLE III 2003, a kirtimo pedig nincs. Röviden: a fél évszázaddal ezelőtt átvett kirtavietė kifejezést használó erdészek máig ingadoznak, hogy mi is az: „kivágásra kijelölt vagy kivágott”, illetve egyszerűen „kivágott” vagy „vágás alatt álló” terület. Komoly erdészeti szakszótár nélkül itt nem jutunk semmire. Az „augavietė” (termőhely) alakot az LKŽ I2 1968 rögzítette, a DŽ 1993 pedig normatívvá tette az augimvietė alakot: lásd augavietė – „olyan hely, ahol a növény természetes módon nő”. A radvietė alakot jóval később, az AplApsŽ 2000 rögzítette. További 7 év elteltével az augavietė – radavietė analógiájára tették meg a javaslatot (Umbrasas 2007: 14). Szükség van-e erre az analógiára? Hiszen jó precedensünk van arra, hogyan vetette el Urbutis a kasvietė és a grėžvietė mintájára alkotott kirtvietė alakot: „ugyanolyan jónak” ítélte (Urbutis 1962: 48), de a kirtavietė alakot ajánlotta – ezt „már több mint tizenöt éve használják” (Urbutis, ugyanott). Fontosabb, hogy legyen kedvünk, akaratunk és időnk kijavítani azt, amit valóban szükséges. Az analógiák pedig sokfélék, és akár ellentétes irányba is húzhatnak; ez esetben: radvila: radvilà, radviliukas elavult, tájnyelvi: „talált gyermek” – lásd pamestinukas DŽ 1954 (DŽ 1972 – sem elavult, sem tájnyelvi; DŽ 1993 – lásd rastinukas). A. Umbrasas úgy hagyta ki a perimvietė alakot, hogy egyáltalán nem értékelte (a formális indok: nem szerepel a szótárakban). Hasonlít, de más, mint a radimvietė, augimvietė: a „költ, költött, költött” vegyes típusú ige, így a perėjimas szóból nehézkes perėjim(a)vietė adódna, az ilyen (vegyes típusú) igei elemet tartalmazó összetételek pedig nem jellemzőek, bár lehetségesek (van guldavietė ‘fekvőhely’ és még gyvenvietė is – másodlagos igéből). A Perimvietė legfeljebb az I. összetételi tagként álló perimas, -a melléknévi igenévből származhatna, ám ilyen alak nem ismert. A lehetséges pera vietė képzés viszont alighanem kétértelmű lenne – talán elsőként úgy értenénk, hogy perai (méhek) + vieta (hely a kaptárban). Tehát a pérvietė alakot kellene választani (ez a radvietė alakot is megerősítené). A „lizdavietė” (‘fészkelőhely’) alakot Vaižgantas és Tadas Ivanauskas ornitológus használta; lexikográfiai rögzítése az LKŽ VII 1966-ban történt, a DŽ-ben azonban csak a DŽ 1993-ban szerepel. Nem könnyű eldönteni, milyen képzési módú a žiemavietė alak: LEnc IV 1936: 1383, T. Ivanauskas (LKŽ XX 2002), illetve a ži emovietė alak a DŽ 1972-ben. A normázás sem teljes: a DŽ 1993 mintha inkább a ži emovietė alakot ajánlaná, mert ezt a jelentést adja meg: „telelőhely”, a žiemavietė alakot viszont csak szinonimával határozza meg: „ži emovietė”. Képzési ellentétpárja, a vasarvietė (‘nyaralóhely’) a DŽ 1993-ban szintén nem egészen világos képzésű: az első tag a vasar-oti igéből is származhat. A Žiemovietė formailag a žiema + vieta, žiema-vietė – iš žiem-oti + vieta összetételből származna, de ez nem szükségszerű: a kötőhangzó –a– analógia alapján a žiemos alakból is jöhet. Ismét az lenne a legjobb, ha a használatbeli elsőbbséget vennénk figyelembe – a žiemavietė alakot ajánlanánk (T. Ivanauskas). 164 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. IV Nerštavietė „žuvų neršimo vieta“ DŽ 1954, 1972 ir 1993, LKŽ VIII 1970 formaliai irgi galėtų būti abiejų darybos būdų, nors veikiausiai yra iš nerštas + vieta. Žūklavietė „žūklės vieta“ DŽ 1993, LKŽ XX 2002 sudaryta aiškiai – iš žūklė + vieta. Plintant aiškios motyvacijos darinių madai gal kam dingojasi viena žvejyba galėsiant verstis. Bet medž-ioklei į porą kaip tik geriau tinka žū-klė (:žūti ryt. „žvejoti, žuvauti“ DŽ 1993), o žūklavietę keisti žvejybos vieta neracionalu. Folyamatosan keletkeznek hasonló képzések, de nem mindig sikerültek. Például Pulgis Andriušis író használta ezt a szót: [legyek] miegovietė Mt 1992 2 36. Talán szabályosabb volna a miegavietė alak, de a kötőhangzó –o– révén a darbovietė is meghonosodott. A maudimvietė alakot mindenképpen javítani kell az LP 1985 86 2-ben, de semmiképpen sem maudymvietė alakra, hanem erre: maudavietė. Emlékeztetni kell arra, hogy az összetétel és a megfelelő szókapcsolat jelentése eltérhet, például: darbovietė ‘munkahely, szolgálati hely (mint intézmény)’ és darbo vieta ‘kifejezetten munkavégzésre kialakított hely’; a gyvenvietė jelentését a DŽ₃ pontatlanul „lakóhelyként” adja meg: ez valójában a gyvenamoji vieta, vagyis „az a hely, ahol egy személy lakik”, míg a gyvenvietės, gyvenamosios vietovės jelentése „az emberek életének és tevékenységének helyei”: városok, kisvárosok, falvak (VLE VI 2004). N E NEM SÍKBA HOZOTT, HANEM LAPOS TETŐ Szinte fölösleges volna feltenni a kérdést, hogy helyes-e a sutapdintas stogas (‘síkba hozott tető’) kifejezés – miért volna helyes, ha nem világos? Nemcsak nem világos, de furcsa is. Közelebbről megvizsgálva azonban látható, hogy a többi lehetséges jelöltet is elvetették, szükségtelenül ugyan, de nem teljesen indokolatlanul. Természetesen mindenképp ki kell bogozni a dolgot, hiszen a lehetséges megoldások közül (és korántsem mindenki részéről) a legrosszabbat választották. A meghatározás szerint az ilyen stogas sutapdintas su lubomis, vagyis a tető síkban van a mennyezettel. Ám rögtön kitűnik a terminus pontatlansága: a šlaitinis stogas (vagy annak egy része) is lehet sutapdintas su lubomis. Egy másik hiba, hogy magából a terminusból nem világos, mivel van sutapdintas, azaz síkba hozva. Az építészetben nincs más, ami sutapdintas volna, noha például az egyik emelet lubos (mennyezete) sutapti su kito grindimis. A sutapdintas stogas kifejezést építészeti szakirodalomban, különösen pedig folyóiratokban is használják (egy egészen friss példa: a sík és magastetők fedésére szakosodott Vd 2007 31 20). Bámulatos azonban, hogy nemcsak a DŽ 1993, az LKŽ XIII 1984 és XV 1991, az RLKŽ II 1983 és IV 1985, valamint az LRKŽ 1988 nem tartalmazza, hanem a PolŽ 1959 és 1984, illetve a StatŽ 2002 sem. A terminológiai szótárakban viszont többféle változattal is találkozhatunk. Például a PolŽ 1959-ben плоская крыша – lėkštas stogas, a PolŽ 1984-ben pedig mind a плоская, mind a плоскоскатная крыша – Terminologija | 2007 | 14 1 6 5 lapostető (ellentéte: скамая крыша – lejtős tető), noha плоское перекрытие – sík födém, a StatŽ 2002 szerint ez lapostető – flat [deck] roof, terrace – Flachdach – toiture-terrase – toit plat [en terrasse] – плоская крыша, míg a meredek tető – steep roof – steiles Dach – toit abrupt – крутая крыша. A szakirodalomban keveredés is előfordul, például: Ha az épületnek nincs padlástere, akkor a födém és a tető funkcióját egyetlen szerkezet látja el, amelyet egybeépített fedésnek neveznek CivilP 1969 7. A lejtés mértéke alapján a tetők meredek lejtésűekre (10⁰-nál nagyobb lejtéssel), enyhe lejtésűekre (4–10⁰) és laposakra (0–4⁰) oszthatók (uo., 98). A lapostetők szerkezete vasbeton födémből, párazáró rétegből, hőszigetelésből, vízszigetelő rétegből és padlóból áll, amely egyúttal tetőfedésként is szolgál (uo., 119). A DŽ 1972-ben a stogas 1. jelentése már: lapos, meredek, sík (így a DŽ 1993-ban is). Mindegyik különböző, de vajon mindegyik világos? A kérdés sokak számára üresnek tűnhet, a válasz azonban meglepő lesz. Valóban meglepő a lėkštas szó magyarázata – 1. „lapos, sekély” (bár a példák nem utalnak a síkságra: lėkštas dubuo (vö. lėkštė – 1. „lapos tál”), lėkštas stogas, lėkšti salos krantai (nemeredek, lankás) DŽ 1954; 1. „lapos, egyenletes”: lėkštos dirvos – vanduo nenubėga, 2. „nemerედek, lejtős”: lėkštas stogas, lėkšti salos krantai, 3. „sekély”: lėkštas dubuo DŽ 1972 és 1993 (vö. lėkštė – 1. „kerek, lejtős szélű edény” DŽ 1972, 1. „kerek, étkezésre használt, lejtős szélű edény” DŽ 1993, noha mind a DŽ 1972-ben, mind a DŽ 1993-ban szerepel: gili lėkštė sriubai, negili – mėsai¹. A mély lėkštės széle valószínűleg meredekebb. A DŽ 1954-ben a plokščias 1. „sima, nem domború, lapított” jelentését ezzel illusztrálják 1 A DŽ 1954-ben nem szerepel a puslėkštė szó, a DŽ 1972 és 1993 viszont téves jelentést ad meg a puslėkštės szóra – 1. „kis tányér” (2. „fél tányérnyi mennyiség”), holott ez valójában – a használat ezt mutatja a legegyértelműbben! – lėkštelė, „kis tányér pohár, csésze stb. alá”: servizo lėkštelė DŽ 1972, 1. „kis tányér” DŽ 1993 (a 2. „fél adag” pedig: pusė lėkštės). Hasonlóképpen sok helyen így magyarázzák a pusdubenis szót is – 1. „kis tál” DŽ 1954, 1972 és 1993, 1. „kis, kisebb tál” LKŽ X 1976. A kisebb edényeket általában nem a pus- elemet tartalmazó összetételekkel, hanem kicsinyítő képzős származékokkal nevezik meg – statinaitė, kibirėlis, puodukas, skardelė, buteliukas / butelaitis, stiklinėlė / stiklinaitė, lėkštelė / lėkštaitė, dubenėlis (valamint maišelis, krepšelis, pintinė / pintinaitė, dėžutė); csak az újabb pusbutelis kivétel, itt azonban a mennyiségjelentésből ered (vö. puslitr(l)is („fél literes űrtartalmú palack”) – akárcsak a puskartė, pusmaišis esetében. A Földművelésügyi Kamara pusduben(is) terminusa a régi palmisks helyett (lengyelül półmisek) GK 1934 5–8 86 (változata: palunksas 1. „tál”, 2. „tálca” LKŽ IX 1973; az LKŽ IX nem rögzíti a palumickas alakot Pilviškiai településről) valójában puslėkštė kellene hogy legyen – hiszen a magyarázata is ez: 2. „kissé mélyebb, hosszúkás tányér”; olyan edényről van szó, amely a tányérokra jellemző anyagból (kerámiából) és formával készült, nem pedig „fél tányér”, hanem „félig tányér” (vö. puspriekabė). Figyelemre méltó, hogy a g(l)oodo első jelentése 1. nagy, 2. tányér, és csak a 3. a tál PrekŽ 1996-ban. Két hasonló edény a tál: 1. „kerek, mély edény; <...>” DŽ 1993, 1. „széles, mély, kerek edény leveshez, mosakodáshoz, mosáshoz stb., <...>” LKŽ II 1969; a tányér 1. „kerek, étkezésre használt, lejtős szélű edény” DŽ 1993, 1. „kerek edény lapos peremmel, amelyből esznek” LKŽ VII 1966 (a meghatározások 166 Jonas Klimavičius │ Terminas prie termino. IV a lapostető szókapcsolattal; a DŽ 1972 pontosabban magyarázza: „egyenes és sima felszínű, vízszintesen sík”, a DŽ 1993 kevésbé pontosan: „amelynek egyenes és sima felszíne van”. A DŽ 1972-ben és 1993-ban szerepel a plokščiastogis, -ė (ház) is. A plokščias jelentését a köznyelvben egyértelműen mutatják származékai is – a plokštė, plokštelė, plokštainis, plokštuma geometriai és földrajzi terminusok, a plokščiakalnis (noha felszíne kissé hullámos), a plokščiaspaudė, plokščiareplės, plokštinis (sír) régészeti terminusok (lapos felszínű), valamint a terminusalkotó melléknevek: plokščia-dugnis, -ė (hajó, csónak), plokščiaviršūnės (dombok), plokščiagrūdžiai (bükkönyök), plokščiavarpiai (árpák). Az LKŽ X 1976-ban azonban a plokščias 4. jelentése „sekély”: flache Schüssel – plokščias bliūdas P. Ruigio szótára (közvetlen vizsgálat alapján pontosítva) (ebben a jelentésben a de visuplokščias és plokštus alakot nem rögzítették). Ez természetesen nem a mai köznyelvből való – ma a plokščias dubuo contradictio in adiecto. lenne. Egy másik lehetséges megoldás az LKŽ VII 1966-ban található – a lėkštas 1. jelentése „lapos, sík, sima” Kvėdarna, Kartenai, Skirsnemunė, porosz írásos emlékek; továbbá 1. „lapos” Sintautai (ZanŽ II 2004), illetve a lėkšnas, lásd lėkštas 1: lėkšnas stogas változat J. Jablonskistól (noha a lėkšnus, lásd lėkštas 3: lėkšni torielka alak is J. Jablonskitól való). A lėkštas 2. jelentése „lejtős, lankás, nem meredek” (a jelentés elterjedési területe nincs kellően megadva), 3. jelentése „lejtős szélű, sekély, nem mély”: flache Schüssel – lėkštas bliūdas (míg tiefe Schüssel – dubus bliūdas) F. Kuršaitis szótára (közvetlen vizsgálat alapján pontosítva) // „sekély”: de visulėkšta vieta Vilkaviškis, valamint 3. „sekély, nem mély” Lukšiai (ZanŽ II 2004). K. Milkaus szótárában mindkét jelentés megtalálható: bliūdas lėkštas, plokštus – eine flache Schüssel (közvetlen vizsgálat alapján pontosítva).de visu A plokščias fő jelentése a köznyelvben csak „vízszintesen sík” lehet. A plokščio és lėkšto jelentésének említett tájnyelvi változatai azonban (még nem teljesen pontos) nem lényegében, hanem inkább anyagában különbözik (nem mindig egészen), ezenkívül a tál rendeltetése tágabb. Az, hogy kettő van, történetileg alakult így. Mindkettő gyöke, ma az edény alakjának sajátosságai alapján motivált (tál: mély, tányér: lapos), az étellel és az étkezéssel függ össze. A Tál (Kvėdarna, Gargždai; változata: tál Skriaudžiai) LKŽ II₂ 1969-ben Kazimieras Būga javaslatára (Sabaliauskas 1990: 293) és minden bizonnyal Jonas Jablonskis közreműködésével váltotta fel a már P. Ruigys szótárában rögzített szláv jövevényszót, a bliūdas szót (a bliūdelė már J. Bretkūnas Bibliájában is szerepel) LKŽ I₂ 1968-ban; az orosz блюдо pedig közös szláv jövevényszó a gót biuþs (birtokos esete: biudis) „tál” < biudan „kínálni” szóból (Фасмер I 1986). Az orosz миска pedig a мица szó kicsinyítő alakja; a lengyel misa, miska, miseczka közös szláv jövevényszó, feltehetőleg a gót mēs útján a vulgáris latin mēsa < latin mensa „asztal; étel, fogás” szóból (Фасмер II 1986; Brückner 1974). A mucka mintájára alakították, és a latin discus (< görög discos) „korong” szóból kölcsönözték (étel elhelyezésére is; alakja alapján a tányér/tál elődje) – germán közvetítéssel (közép-alnémet disc, ófelnémet tisc → mai német Tisch) létrejött szláv forma – lengyel deska, orosz доска, ukrán дошка (Фасмер I 1986; Brückner 1974). A Tányér (Šatės, Pandėlys, Ski̇ršnemunė) LKŽ VII 1966 szerint (Fraenkel 1955–1965 talán tévesen tekinti új képzésnek) szintén valószínűleg Jablonskis honosította meg a J. Bretkūnas Bibliájában már használt torielkos helyett (változatai is vannak) LKŽ XVI 1995; ez szláv nyelvekből kölcsönzött: orosz миска < lengyel talerz < cseh talíř, ezek a szláv nyelvekbe germánból kerültek (középfelnémet talier), ezek pedig az olasz tagliere < tagliare „vágni” < latin taliare „vágni” szóból (Фасмер IV 1987; Brückner 1974). Terminologija | 2007 | 14 167 úgy tűnik, nem teszi lehetővé, hogy a köznyelv szinonimáinak tekintsük őket. Itt elengedhetetlen megjegyezni, hogy a köznyelvi szinonimák szótára még nem áll rendelkezésünkre – a SinŽ 1980 a teljes litván nyelv szinonimaszótára (bár általában, ha nem vesszük figyelembe a szinkróniát, különösen pedig a szintópiát, a szinonimasorok összeállítása önkényes, nem pedig valódi szinonimiai adatokon alapul). Ez torz képet ad: lapos 1. (tető) – sekély hajlású (tető), a 2. jelentés → sekély, de a sekély elsősorban nem mély, nem homorú (tányér), és csak legutoljára sekély hajlású. Az AntŽ 2003⁴ szerint a meredek – sekély hajlású, enyhe lejtésű, lejtős, slėsnas jelentése: „szinte egyáltalán nem emelkedik ki, alacsony”: Ennek a pataknak nagyon meredek a partja, annak viszont enyhe lejtésű Višakio Rūdà; a lapos – hegyes jelentése pedig „kiálló” (?!). A jelentés rögzületlenségére számos példa akad, például: sekély hajlású – 1. плоский: lėkštas dubuo – плоское блюдо (bár a lapos jelentése is 1. плоский), csak a 2. jelentése (nem meredek) пологий, отлогий az LRKŽ 1988-ban; a пологий jelentései először is: lejtős, lejtőre hajló, enyhe lejtésű, lejtős, ferdén lejtő, lejtős, csúszós, és csak ezután sekély hajlású, de nyelvjárási jelöléssel (később még šlainus nyelvjárási alak). RLKŽ III 1984. Úgy tűnik, itt minden szerző saját nyelvjárása alapján határozza meg és rendezi a jelentéseket, és tünteti fel a nyelvjárási jelöléseket... A SinŽ 1980-ban pedig a domináns lejtős (fokozatosan, nem meredeken ereszkedő) szinonimái között szerepel: enyhe lejtésű (hegy), lejtős (tető), ferdén lejtő, žulnas (part), lejtőre hajló, lejtős, lefelé hajló, lejtős nyelvjárási, csúszós nyelvjárási (tető, hegy), valamint pašliautinas nyelvjárási, pašlėd­nus nyelvjárási (talaj), pašliuodnus nyelvjárási (mennyezet), šlainus nyelvjárási. A lėkštas egyáltalán nem szerepel: a szerző nyelvjárásában ugyanis a lėkštas jelentése „lapos”... Ez azonban téves. A StatŽ 2002-ben szerepel a lejtős padló – inclined floor – einsteigender Fußboden – plancher oblique – наклонный пол. Talán azért, mert nem sikerült feloldani a plokščias és a lėkštas melléknevek nyelvjárásközi jelentésütközését – amelyet még a normatív lexikográfia sem szüntetett meg –, kompromisszumként jött létre a mesterséges sutapdintas stogas ‘illesztett tető’. Talán ezért hiányzik a MokŽ 2000-ből a lėkštas szó a lėkštė mellett. A kompromisszumos megoldást mindenképpen el kell vetni. A plokščias és lėkštas szavak jelentésének kodifikálását pedig sürgősen be kell fejezni és rögzíteni kell. A köznyelvben nem maradhat fenn a lėkštas szó jelentéseinek ilyen ütközése: plokščias – 1. lēzens; plakans: plokščias stogas – lēzens jumts, plokščia krūtinė – plakans krūtis, míg a lėkštas jelentése 1. plakans, 2. lēzens a LieLaŽ 1964-ben; a lėkštas jelentése 1. flat; plane, 2. (nem meredek) gently-sloping a LAKŽ 1991-ben. Azt az elképzelést, hogy a lėkštas etimológiailag indokoltan jelentheti azt, hogy „lapos”, az etimológia valamelyest alátámasztaná, de nem teljesen – az eredeti motiváció bizonyára csak „fekvő, heverő” lehetett –, jóllehet a lett rokon alak, lēzns, lēzens jelentése „flach” (Būga II 1959: 421); a kelet-litvániai felvidéki ložėti, -ėja (ložti), -ėjo pedig azt jelenti, hogy „megtört, lefeküdt” (egy másik nyelvjárási területről 168 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. IV ložinti ‘kissé meghajlítani’ P. Ruigio szótára (70), K. Milkaus szótára (92)), 2ložė ‘hely, ahol a gabona megdőlt; megdőlt gabona’, 2. ‘megtört, meghajlott gabonaszár’, lažoti ‘lefeküdni, eldőlni (a gabonáról)’ (išležti, -lenža, -ležo ‘lekonyulva lefeküdni’ Kuršėnai), lažekai ir lažonai ‘megdőlt gabona’; 1palažas ‘ami eldőlt, lefeküdt, leterített’ (Fraenkel 1955–1965; ellenőrizve az LKŽ VII 1966 és IX 1973 köteteiben – itt a lažoti, lažekai, lažonai és a 1palažas idegen, szláv jövevényszavaknak számítanak – ez azonban nem igaz; egyébként a 1palažas nem különböztethető meg a 2palažas ‘áldozat’ jelentésű szótól, M. Mažvydas, Wolfenbütteli posztilla < * ‘ami el van helyezve – le van fektetve (az oltárra)’ (valószínűleg más eredetű paronima: lėkšnas ‘puha, gyenge’ Pagiriai:? lekšti, lėška (lenška), lėško ‘lekonyul, elernyed’ Užventis, jóllehet lėkšti, lėkšta, lėško is (lásd: lekšti) Kupiškis (LKŽ VII 1966)). Így a lėkštas *‘fekvő, lefeküdt, fekvő helyzetű’ könnyen válhatott „lapos”, illetve „lejtős” jelentésűvé is (vö. lėkis ‘szarufa’ Fraenkel 1955–1965). A lėkštas szó mai szemantikája szempontjából a mikrorendszer tagjaival fennálló kapcsolatai a legfontosabbak. A döntő az, hogy az orosz плоский, a német flach, az angol flat, a francia plat megfelelője litvánul a plokščias. Tehát a teljes mikrorendszer így festene: A Sutapdintas egyszerűen nem illik bele. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A helyet jelentő második főnévi taggal, valamint első főnévi/melléknévi vagy igei taggal alkotott összetételek meglehetősen gyakori élőnyelvi szavak és új alakulatok (gyakran terminusok), amelyek már az első litván szótártól kezdve (1620 előtt) jelen vannak. Míg az előbbiek egykori vagy jelenlegi helyek nevei, az utóbbiak – az igei taggal alkotottak – csak jelenlegi helyeket neveznek meg; mindkét szóalkotási mód bizonyos képviselői közös szemantikai mikrorendszerekbe tartoznak, amelyekben analógiák és kölcsönhatások is előfordulnak. A második mód szerinti képzés nehezebb, kevésbé egyértelmű, és itt előfordul Terminologija | 2007 | 14 169 az összekötő magánhangzó ingadozásai, amelyek egy részét a szakterület művelői által alkotott, az igei absztraktumok –imas képzőjének I. tövével képzett hibás alakok szorítják háttérbe. Néha a normákat megállapítók is megbotlanak itt, a szakterület művelői – e terminusok fő használói – pedig meglehetősen gyengének tűnnek. Különösen hosszú és bonyolult, ezért tanulságos a kirtavietės története. 2. Elég széles körben használt, bár nem jóváhagyott terminus a sutapdintas stogas (először a lėkštas vagy lėkštasis, ma pedig a plokščiasis stogas terminus jóváhagyott); valószínűleg kompromisszumként született, miután nem sikerült feloldani a plokščias és a lėkštas melléknevek jelentéseinek terminológiai ütközését, amikor azt a normatív lexikográfia még nem (teljesen) szüntette meg (az ütköző jelentések a terminus normájának változásában tükröződnek). Ha a plokščias az orosz плоский, a német flach, az angol flat és a francia plat megfelelője, akkor a lėkštas nem jelentheti azt, hogy „lapos”, csak azt, hogy „lejtős” – oroszul наклонный, пологий, németül geneigt, abschüssig, angolul sloping, franciául oblique. IRODALOM ÉS FORRÁSOK A: Auszra (újság). Ambrazas S. 1993: Daiktavardžių darybos raida. Lietuvių kalbos veiksmažodiniai vediniai, Vilnius. AntŽ 2003: Ermantytė I. Antonimų žodynas, Vilnius. AplApsŽ 2000: Aplinkos apsaugos terminų žodynas, Vilnius. BM ir RT 2000: Toporov V. Baltų mitologijos ir ritualo tyrimai. Vert. E. Jakulis, Vilnius. Brückner A. 1974: Słownik etymologiczny języka polskiego, Warszawa. Būga K. II 1959: Rinktiniai raštai 2, Vilnius. CivilP 1969: Krasenskis V., Fedorovskis L. Civiliniai, pramoniniai ir žemės ūkio pastatai. I d. Civiliniai pastatai. Vert. R. Pranaitienė, Vilnius. DŽ 1954: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. DŽ 1972: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. DŽ 1993: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. Fraenkel E. 1955–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg–Göttingen. G ir FGTŽ 1956: Gudelis V. Geologijos ir fizinės geografijos terminų žodynas, Vilnius. GK 1934: Anyanyelv. GKr: Szülőföld (hetilap). KK I 1961: Kalbos kultūra 1. KK III 1962: Kalbos kultūra 3. LAKŽ 1991: Piesarskas B., Svecevičius B. Lietuvių–anglų kalbų žodynas, Vilnius. LEnc IV 1936: Lietuviškoji enciklopedija 4, Kaunas. LEnc VI 1937: Lietuviškoji enciklopedija 6, Kaunas. Lyberis A. 1961: Ar gerai sudarytas žodis kirtavietė. – Kalbos kultūra 1, 35–36. Lyberis A. ir Ulvydas K. 1958: Lietuvių literatūrinės kalbos leksikos praturtėjimas tarybinės santvarkos metais. – Literatūra ir kalba 3, 31–110. LieLaŽ 1964: Bojāte A., Subatnieks V. Lietuviešu–latviešu vārdnīca, Rīga. LKŽ I₂ 1968: Lietuvių kalbos žodynas 1, Vilnius. LKŽ II₂ 1969: Lietuvių kalbos žodynas 2, Vilnius. LKŽ III 1956: Lietuvių kalbos žodynas 3, Vilnius. LKŽ IV 1957: Lietuvių kalbos žodynas 4, Vilnius. LKŽ V 1959: Lietuvių kalbos žodynas 5, Vilnius. LKŽ VII 1966: Lietuvių kalbos žodynas 7, Vilnius. LKŽ VIII 1970: Lietuvių kalbos žodynas 8, Vilnius. 170 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. IV LKŽ IX 1973: Lietuvių kalbos žodynas 9, Vilnius. LKŽ X 1976: Lietuvių kalbos žodynas 10, Vilnius. LKŽ XI 1978: Lietuvių kalbos žodynas 11, Vilnius. LKŽ XIII 1984: Lietuvių kalbos žodynas 13, Vilnius. LKŽ XV 1991: Lietuvių kalbos žodynas 15, Vilnius. LKŽ XVI 1995: Lietuvių kalbos žodynas 16, Vilnius. LKŽ XX 2002: Lietuvių kalbos žodynas 20, Vilnius. LP: Litván úttörő (újság). LRKŽ 1988: Lyberis A. Lietuvių–rusų kalbų žodynas, Vilnius. LTE II 1977: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 2, Vilnius. LTE V 1979: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 5, Vilnius. MokŽ 2000: Norkaitienė M., Šepetytė R., Šimėnaitė Z. Mokomasis lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. Mt: Évek (folyóirat). Pakalka K. 1979: Pirmasis lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. PolŽ 1959: Rusų–lietuvių kalbų politechninis žodynas. Red. kol. p-kas A. Novodvorskis, Vilnius. PolŽ 1984: Rusų–lietuvių kalbų politechnikos žodynas. Sudarė G. Daugėla, spec. red. J. Stanaitis, Vilnius. PrekŽ 1996: Pričinauskas J. Rusų–lietuvių kalbų prekių žodynas, Vilnius. RLKŽ II 1983: Rusų–lietuvių kalbų žodynas 2. Sudarė Ch. Lemchenas, Vilnius. RLKŽ III 1984: Rusų–lietuvių kalbų žodynas 3. Sudarė J. Kardelytė, J. Macaitis, A. Mankevčiėnė, Vilnius. RLKŽ IV 1985: Rusų–lietuvių kalbų žodynas 4. Sudarė J. Kardelytė, Ch. Lemchenas, J. Macaitis, A. Mankevičienė, Vilnius. Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius. SinŽ 1980: Lyberis A. Sinonimų žodynas, Vilnius. StatŽ 2002: Statybos terminų žodynas. Moksl. red. A. Kudzys, Vilnius. Umbrasas A. 2007: Ar taisytina radimvietė? – Gimtoji kalba 6, 14. Urbutis V. 1962: Dar dėl kirtavietės ir kirtimvietės. – Kalbos kultūra 3, 45–50. Vd: Arc (folyóirat). VLE III 2003: Visuotinė lietuvių enciklopedija 3, Vilnius. VLE VI 2004: Visuotinė lietuvių enciklopedija 6, Vilnius. VLE X 2006: Visuotinė lietuvių enciklopedija 10, Vilnius. ŽanŽ II 2004: Zanavykų šnektos žodynas. Red. V. Sakalauskienė (vyriaus. red.), K. Vosyly tė, Vilnius. Фасмер М. I 1986: Этимологический словарь русского языка 1, Москва. Фасмер М. II 1986: Этимологический словарь русского языка 2, Москва. Фасмер М. IV 1987: Этимологический словарь русского языка 4, Москва. Beérkezett: 2007-09-10 Jonas Klimavičius Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 E-mail: [email protected] Terminologija | 2007 | 14 171