Terminas prie termino. IV

160 Jonas Klimavičius | Terminus terminus után. IV JoNAs KLimAvičiUs Litván Nyelvi Intézet -VIETė ELEMET TARTALMAZÓ HELYSÉGNEVEK Annak eldöntése, hogy javítandó-e a radimvietė? és a radvietė helyett a radavietė ajánlása aligha intézhető el azzal, hogy „az ilyen típusú, vieta elemet tartalmazó összetételek nem túl gyakoriak a nyelvben”, és hogy ezek „lényegében a XIX–XX. század új szavai” (Umbrasas 2007: 14). A legelemibb pontosság megköveteli annak elmondását, hogy már Konstantinas Sirvydas szótáraiban is voltak olyan új szavak, mint a paleidavietė „a kicsapongás háza”, valamint a reikiavietė „árnyékszék” (Pakalka 1979: Mutató). A „kalėjimas” (börtön) alak a „Kalvietė” szóban szerepel Jokūbas Brodovskis (~1692–1744) szótárában (LKŽ V 1959). És most is alkotnak olyan terminusokat, mint a lydvietė és a litavietė. Azonban e szóban forgó egyetlen radimvietė szabálytalanságának és helyettesítőinek megvitatásakor nem ez a legfontosabb, mindazonáltal nem szabad megfeledkezni arról, hogy bőségesen előfordul egy másik szóképzési mód is – főnevek / melléknevek + vieta – összetett szavak, köztük számos régi. K. Sirvydas szótáraiban már szerepel a turgavietė és az ugniavietė. Maga K. Sirvydas új alkotásai, a mergavietė, az auksavietė és a geležiavietė „rūdynas” (érctelep) (Pakalka 1979: Rodyklė) nem honosodtak meg, noha az élő rūdynas mellett (1. „barna vizű mocsár, tőzegláp”, 2. „rozsdát tartalmazó, rozsdás víz”, 3. „ércet tartalmazó föld”) 4. „érclelőhely, bánya” K. Milkaus szótára (ma terminus), újabb időkben pedig megalkották a sirvydiškas rūdvietė szót LEnc VI 1937 568 (LKŽ XI 1978), csak a DŽ 1993-ban a rūdvietė címszónál lásd: rūdynas 1. geol. „érclelőhely” (a DŽ 1954-ben és 1972-ben: rūdvietė geol. „az érc lelőhelye; rūdynas”, a rūdynas pedig 1. „érclelőhely, ércbánya”). Az élő nyelvből megemlítendők a sẽnosios (változatlan végződésű) dvarvieta és kévieta formák, az újabbak pedig: keliãvietė / kévietė, daržavietė, gubavietė és statvietė, kaimavietė, kiemavietė, kluon(a)vietė, kaupavietė, kérvietė „göcsörtös, csomós hely”, kūgiavietė, miškavietė, namavietė és trobavietė, butvietė „az a hely, ahol lakás volt; „tanya helye” (: 3. lakás „tanya, lakás, élet”, jóllehet 1. „lakóház, ház, kunyhó”), továbbá sodybvietė és sodvietė, žagvietė. Az írásokból (és a szótárakból) – továbbiak: aklavietė, alkvietė, bebravietė BM és RT 281, darbovietė S. Daukantas / darbavietė P. Ruigys és F. Kuršaitis szótárai / Terminus terminus után. IV Terminologija | 2007 | 14 161 darbvietė, dyk(a)vietė, dvarvietė, gaisravietė, gimtavietė, kapavietė, kavietė „csatatér” F. Nesselmanno szótára, S. Daukantas, kurortavietė GKr 1988 36 6, laužavietė, lizdavietė, mokslavietė „iskola”, nakvynvietė, naudovietė L. Ivinskis, pelkiavietė, poilsiavietė, ponvietė, slaptavietė, startavietė, statybvietė, stirtavietė, stovyklavietė, šventvietė F. Kuršaitis szótára / šventavietė J. Šlapelis, vandenvietė, vasarvietė, verslavietė, žaibavietė, žygvietė. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy egészen sikertelenek is akadtak, például senraštvietė A 1883 80, kalnavietė és slesnavietė (Nors ėmęs slesnavietes sausink, o kalnavietes drėkink) Vaižgantas. Emlékezni kell arra, hogy sok (és ismétlődő) hasonló településnév is van: Bdvietė, Bdvietės (továbbá Bdvietis, Bdviečiai és Būdviečia, Būdãviečiai); Arlõvietė, Čeriõškavietė, Diliãvietė, Gražiãvietė, Gùčiavietė, Kluonãvietė, Linksmãvietė, Liẽgavietė, Pirktãvietė, Ramóvietė, Salniavietė, Šlvietė, Šmylãvietė, Šùkiavietė, Zumbrickãvietė; Žárdvieta; továbbá Blvietis, Masikvietškis, Põcvietis, Rãdvietis, Šãkvietis, Úosvietis; Bãzviečiai, Daukšviečia, Ddviečiai, Dvárviečiai / Dvarviečia, Gérviečiai, Júostaviečiai, Kiškélviečiai, Kúokaviečiai, Lénkviečiai, Mẽtirkviečiai, Mlviečiai, Msviečiai, Nõrkviečiai, Pzraviečiai, Sárviečiai, Skesviečiai, Svirnaviẽčiai, Šiaũdviečiai, Tatõrviečiai, Žárdviečiai; Dangviẽtai. A radimvietė és augimvietė szabálytalan képzések; a tárgyalt jelentésben ennek megfelelője a kirtimvietė. Más jelentésben azonban – kirtimvietė „a tarvágás helye”, legalább potencializmusként, a miškavietės „az erdő növekedésének helye, az egykori erdő helye” (LKŽ VIII 1970) antonimája lehetne. A terminológiában lehetetlen nélkülözni a nehéz szerkezetű szavakat, pl.: húgyvezeték, dízelmozdony, vasút, csapadékmérő, tanyatelek, építési hely, pártalevél, virágzatkocsány, virágzatlevél, virágzatbimbó, virágzattartó, virágzati szár... Ebből a szempontból a terminológia hasonló a névanyaghoz – abban sem kerülhetők el a még nehezebb képzések, különösen a hangsúlyozás, pl.: žuolpamūšė és Lašménpamūšis, Aržúolupis, Dambãvaragio pliakalnis, Didžprūdliai, Kerkùtviečiai, Ketùrnaujiena, Kunigókalnis, Medikviršiai, Paantvardỹs, Pabdupiai, Pãbūdviečiai, Pajúodupė, Pãlazdijis és Pãpalazdijai, Pãpiliakalnis, Pasandravỹs, Pašilùpiai, Pavilkijỹs, Pykuõliakalnis, Plinkáigalis, Salapéraugis, Tiltẽliamiškio kalnas,... A legfontosabb az, hogy a két különböző szóalkotási mód – fn. / mn. + hely (volt vagy létező) és ige. + hely (általában létező) – szavai közös szemantikai mikrorendszerekbe tartoznak – rūdvietė és kasvietė, gręžvietė, kirtavietė; lizdavietė és tuokvietė; poilsiavietė, kurort(a)vietė és gydvietė. Némelyiknek az egyik vagy másik szóalkotási módhoz való hozzárendelése meglehetősen nehéz. Ezért beszélni kell róla, amíg van idő. 162 Jonas Klimavičius | Terminus terminus után. IV A legjobb példa Vinco Urbutis Antanas Lyberis Ar gerai sudarytas žodis kirtavietė (KK I 1961: 35–36) című rövid írására. A képzés és a származék formája – kirtavietė – kérdését Urbutis példásan megoldotta. Egy dolog azonban kibogozatlanul maradt, és ez sokáig folytatódott. A kirtavietė szó jelentését az ellenfél világosan megadta – orosz забой (Lyberis 1961: 35). Érdekes, hogy ott már említik a kasvietė, gręžvietė szavakat, noha a kasvietė nem szerepel sem az LKŽ V 1959-ben, sem a DŽ 1954-ben és 1972-ben (csak a DŽ 1993-ban jelenik meg); a gręžvietė sem található meg az LKŽ III 1956-ban, sem a DŽ 1993-ban, jóllehet a gręžvietė szót már korábban maga A. Lyberis is említi (Lyberis ir Ulvydas 1958: 71, 102), és terminológiai szótárakban is szerepel: забой – kirtavietė (a fejtésekben), gręžvietė (fúrólyukban), забой скважины – 1. gręžvietė, a fúrólyuk feneke (geol.), 2. a fúrólyuk feneke (geol.), забой штрека – a táró kirtavietė-je (bány.) G és FGTŽ 1956, забой – kirtavietė, vö. забойщик – ércfejtő PolŽ 1959, забой – 1. kas. kirtavietė, 2. geol. gręžvietė, забой скважины – gręžvietė PolŽ 1984. A kirtavietė helyett azonban nemcsak a kirtvietė, hanem „legjobb esetben a kirtimvietė” használatát is javasolják (Lyberis 1961: 35). Urbutis így válaszol: „<...> a kirtavietė szó <...> speciális jelentésű terminusként (például akár az orosz забой helyett) bátran továbbra is használható.” A köznyelv számára természetesen kevéssé szükséges. A kirtaviečių valymas (az erdőben) helyett a legszebben így mondhatjuk: kirtimų valymas“ (Urbutis 1962: 49). Meglepődve tapasztaljuk, hogy a DŽ 1954-ben is a kirtavietė lásd kirtimas (2. jelentés) „kitermelésre kijelölt vagy kitermelt erdőterület”, míg az LKŽ V 1959-ben már utalás nélkül – kirtavietė „kitermelésre kijelölt erdőterület; kirtimas“: Kirtaviečių valymas yra vienas svarbiausių miško ūkio darbų (tarybiniai raštai), noha a kirtimas 6. „kitermelt erdőterület, irtás” – mind az élő nyelvből, mind az írásokból. Ebből az következne, hogy még mielőtt megjelent volna a bányászati kirtavietė szakkifejezés (talán a kasvietė és a gręžvietė szavakkal együtt), az erdészek az élő nyelv kirtimas, -ai szavát – ki tudja, miért, maguk találták ki vagy mások tanácsára – egy más célra szánt új képzésű szóval, a kirtavietėvel cserélték fel. Az 1962-es urbutisi ajánlást vagy figyelmen kívül hagyták, vagy valószínűleg még maguk a nyelvészek sem hallottak róla: a DŽ 1972-ben is a kirtavietė csupán „erdőrészlet kitermelésre; kitermelésre kijelölt erdőterület”, míg a kirtimas 2. „kivágott erdőterület, irtás“. A szükségtelenül beiktatott kirtimvietės (забой!) megalapozott elutasítása (kirtimvietė, lásd kirtavietė DŽ 1972) valószínűleg szintén hozzájárult ehhez. Csak a DŽ 1993-ban jelenik meg a kirtavietė már kétértelműként – 1. „erdőrészlet kivágásra; kivágandó erdőterület“, 2. „kivágandó kőzet helye“: szénfejtés. Minden bizonnyal ez a bemutatás átmeneti – kompromisszumos módja. A használat igazolja a szótári jelentések ilyen bemutatását: 1. Mindenütt sok irtás van, tuskók hevernek Vd 2007 32 54. 2. <...> a bányászok, <...>, kénytelenek leereszkedni a tarvágásokhoz Vd 2007 47 44. Dar dėl kirtavietės ir kirtimvietės (KK III 1962: 45–50) című tanulmánya volt – válasz Terminológia | 2007 | 14 163 A képzett szavakkal foglalkozók közül senki – Pranas Skardžius, Vincas Urbutis, Saulius Ambrazas – nem beszélt az olyan cselekvési eredményeket megnevező szavaknak, mint a kirtimas, -ai, bármiféle jelentősebb, disztinktív múlt idejű jelentésárnyalatáról – az eredmény a jövőben is létrejöhet, jelenleg is fennállhat, és már be is következhetett. Ezt a lexikai jelentések is megerősítik, például: audimas 2. „az egy alkalommal felvetett szövet mennyisége“: Ezekből a fonalakból egy szövet készül Geistara, 3. „szövet, kelme“: Hány méter szövetet raktál be? Upýna. Megfonod a fonalkát, megszövöd a szövetkét – megvarrod, felöltöd J. Jablonskis; keverés 4. „kenyértészta, bekevert és megerjesztett kenyér”: A keveréshez lesz liszt, de ne feledjük Geistara; 2. parlagolás, parlagon hagyás 1. „be nem vetett, pihenő, művelt föld”: Most nem tartanak parlagot, csak vet[nek], vet[nek] Juodáičiai (Jurbarko járás). Bár gyakran természetesebb ezeket az eredményeket múlt időben említeni, például suskyniau skynimą, supyniau pynimą Katena, ez azonban mindig lehet jövőbeli, elvégzendő dolog is, amelynek már van elnevezése (ma már terve, projektje is). A sugallatok talán a képzésre is hatnak – az egyszeri múlt időből, noha „régebben a -imas képzővel ellátott származékokat az igék jelen idejű tövéből képezték” (Ambrazas 1993: 24). Egyébként néhány ilyen származéknak még a legcsekélyebb szemantikai kapcsolata sincs az idővel – kinkymas, -ai, grendymas, -ai, pasakymas, -ai. Meg kell jegyezni, hogy a jelentésmagyarázatokban a múlt időt gyakran szükségtelenül használják a jelen idő helyett. Egyszerű megnevezéskor általában nem tesznek különbséget az idő között – nem az idő, a jelen vagy a múlt a fontos, hanem a rendeltetés – vö. malimas 2. „őrölt vagy megőrölt gabona“. Ha a pylimas csak „már felöntött“ lenne, akkor mi lenne a „még felöntés“?! Az erdészek felkaptak egy félrehallott szót, és szükségtelen különbséget tettek – kirtavietė (egyébként az I. tövű alak a múlt időből – kirt-o) és kirtimas: a kirtavietėn erdő vagy egyes fák kivágása folyik, de mi van a kirtime-ben? Ez nem az élő nyelven alapuló különbségtétel, inkább a nyelv logizálása. Ha már különbséget akarunk tenni, akkor az „erdő kivágott területe“ pontosabban és világosabban nem kirtimas, hanem az élő nyelvben használatos iškarta lenne „erdőben kivágott terület; skynimas, kirtimas“ Šimkáičiai, Telšia, Ùžventis, Žemaitė, A. Juškos szótára (LKŽ IV 1957); kevésbé lenne megfelelő a miškavietė Gegrnai, Dùsetos (LKŽ VIII 1970) – ez talán az erdőre mint tömbre irányítja a figyelmet. LTE V 1979 rendszere teljesen összekuszálódott: kirtavietė – 1. „a fejtés végét határoló, kőzetet roncsoló eszközzel létrehozott felület <...>”, továbbá 2. „kitermelésre kijelölt vagy kitermelt erdőterület”, lásd még ↗ biržė 1. „kitermelésre kijelölt erdőterület, <...>” LTE II 1977, kitermelésre vonatkozó szócikk azonban nincs, mivel a kirtavietė – „<...>, vagy kitermelt erdőterület”. A VLE X 2006-ban „a fejtés végét határoló felület, <...>” a kirtavietė 3., az 1. „kitermelt és újra be nem telepített, illetve természetes úton még be nem erdősödött erdőterület <...>” (a szerző Antanas Juodvalkis erdész), és 2. „kitermelendő erdő 164 Jonas Klimavičius | Terminus terminushoz. IV terület”, lásd még ↗ biržė 3. „az 2003, vágás azonban nincs. Rövid következtetés – a mintegy fél évszázaddal ezelőtt a „kirtavietė” fogalmát felkapó erdészek mindmáig ingadoznak azon, hogy mi is ez: hol „kitermelésre kijelölt vagy kitermelt”, hol pedig „kitermelt” és „kitermelés alatt álló” terület. Komoly erdészeti terminológiai szótár nélkül itt semmire sem jutunk. Az augavietė az LKŽ I2 1968-ban rögzített, a DŽ 1993-ban normatívvá tette: augimvietė lásd augavietė – „hely, ahol a növény természetes módon nő“ . A radvietė sokkal később lett rögzítve – AplApsŽ 2000. Újabb 7 év elteltével az augavietė – radavietė analógiájára tettek javaslatot (Umbrasas 2007: 14). Szükség van erre az analógiára – hiszen jó precedensünk van arra, ahogyan Urbutis elvetette a kasvietė és gręžvietė analógiájára létrejött kirtvietė alakot: „ugyanolyan jóságúként” értékelte (Urbutis 1962: 48), de a kirtavietė alakot ajánlotta – „amelyet már több mint tizenöt éve használnak” (Urbutis, ugyanott). Fontosabb, hogy ne fogyjon el a kedv, az akarat és az idő annak kijavítására, ami valóban szükséges. Az analógiák pedig különfélék, és ellentétes irányokba is vonzhatnak; ebben az esetben: radvila: radvilà, radviliukas psn., tarm. „talált gyermek” – lásd: pamestinukas DŽ 1954 (DŽ 1972-ben sem psn., sem tarm.; DŽ 1993 – lásd: rastinukas). A. Umbrasas mindenféle értékelés nélkül kihagyta a perimvietė szót (a formális indok: nincs benne a szótárakban). Hasonló, de más, mint a radimvietė és az augimvietė – a perėti, peri, perėjo vegyes típusú ige, tehát a perėjimas alapján a perėjim(a)vietė szörnyedvény lenne, az ilyen (vegyes típusú) igei elemet tartalmazó összetételek pedig nem jellemzőek, bár lehetségesek (van a „fekvőhely” jelentésű guldavietė, sőt a gyvenvietė is – másodlagos igéből). A perimvietė legfeljebb a perimas, -a igenévi első tagból származhatna, de ilyenekről nincs tudomásunk. A lehetséges peravietė képzett alak pedig alighanem kétértelmű lenne – talán elsősorban mint perai (méhek) + vieta (a kaptárban). Ezért a pérvietė alak mellett kellene dönteni (ez a radvietė alakot is megerősítené). A Lizdavietė „a fészek helye”, amelyet Vaižgantas és az ornitológus Tadas Ivanauskas használt, lexikográfiailag az LKŽ VII 1966 rögzítette, a DŽ azonban csak a DŽ 1993-ban. Nem könnyű eldönteni, hogy a žiemavietė az LEnc IV 1936: 1383-ban, T. Ivanauskasnál (LKŽ XX 2002), illetve a žiemovietė a DŽ 1972-ben melyik képzési módhoz tartozik. A normázás sem befejezett – a DŽ 1993 mintha inkább a žiemovietė alakot ajánlaná, mivel jelentése „a telelés helye”, míg a žiemavietė meghatározása csak szinonimával történik – „žiemovietė”. A vasarvietė „a nyaralás helye” DŽ 1993-ban szereplő képzési antonimája szintén nem teljesen egyértelmű képzésű – az I. tag a vasar-oti igéből is származhat. A žiemovietė formailag a žiema + vieta, a žiemavietė pedig a žiem-oti + vieta elemekből állna, de nem szükségszerűen – a -akötőhangzó analógia alapján a žiemos-ból is származhat. Ismét az lenne a legjobb, ha a használati elsőbbséget vennénk figyelembe – a žiemavietė alakot kellene ajánlani (T. Ivanauskas). alapvető célra kijelölt erdőterület. és a köztes vágásokhoz is, <...>” (szerző) VLE III Terminologija | 2007 | 14 165 A Nerštavietė „a halak ívásának helye” a DŽ 1954, 1972 és 1993, valamint az LKŽ VIII 1970 alapján formailag szintén mindkét képzési módhoz tartozhatna, jóllehet valószínűleg a nerštas + vieta elemekből áll. A Žūklavietė „a halászat helye” a DŽ 1993, LKŽ XX 2002 szerint egyértelműen a žūklė + vieta elemekből képzett alak. Az egyértelmű motivációjú képzett szavak divatjának terjedésekor talán valakinek eszébe jut, hogy egyetlen halászattal is megélhet. A vadászathoz párosítva azonban éppen a žūklė illik jobban (:2žūti „halászni, halat fogni“ DŽ 1993), a žūklavietė szót pedig žvejybos vieta ’halászhely’ kifejezéssel felváltani ésszerűtlen. Folyamatosan keletkeznek hasonló képzések, de nem mindig sikeresen. Így például Pulgis Andriušis író használta a [musių] miegovietė ’[legyek] alvóhelye’ szót Mt 1992 2 36. Talán szabályosabb volna a miegavietė, de hiszen az -o kötőhangzóval a darbovietė is meghonosodott. A maudimvietė LP 1985 86 2 mindenképpen javítandó, de bizonyára nem maudymvietė, hanem maudavietė lenne a helyes. Emlékeztetni kell arra, hogy az összetett szó és a megfelelő szókapcsolat jelentése eltérhet, például: darbovietė „munka-, szolgálati hely (mint intézmény)” és darbo vieta „munkavégzésre speciálisan kialakított, arra szolgáló hely”; A „gyvenvietė” kifejezést – DŽ3 – pontatlanul „lakóhelyként” magyarázza: ez valóban lakóhely, „az a hely, ahol a személy él”, a gyvenvietės, gyvenamosios vietovės pedig „az emberek életének és tevékenységének helyei” – városok, kisvárosok, falvak VLE VI 2004. nem ÖSSZEILLESZTETT, HANEM LAPOSTETŐ A kérdés, hogy jól van-e összeillesztve a tető, szinte fölösleges lenne – mi értelme van annak, hogy nem világos? Nemcsak nem világos, hanem furcsa is. Ha azonban megvizsgáljuk, látható, hogy a többi lehetséges jelölt fennakadt, jóllehet szükségtelenül, de nem teljesen ok nélkül. Természetesen valóban helyre kell hozni, mert a lehető legrosszabb változatot választották (és korántsem mindenki). A magyarázat szerint az ilyen tető egybe van illesztve a mennyezettel. De itt azonnal előtűnik a terminus pontatlansága – a ferde tető (vagy annak része) is egybe lehet illesztve a mennyezettel. A másik hiba – magából a terminusból – nem világos, hogy mivel van egybeillesztve. És az építészetben nincs semmi más, ami egybe lenne illesztve, noha például egy emelet mennyezete egybeeshet a másik padlójával. A lapostető kifejezést mind az építéstudományi szakirodalomban, mind különösen a folyóiratokban használják (egy egészen új példa: a laposés magastetők fedésének területére szakosodott Vd 2007 31 20). De csodálatos dolog – nemcsak a DŽ 1993, az LKŽ XIII 1984 és XV 1991, az RLKŽ II 1983 és IV 1985, az LRKŽ 1988, hanem a PolŽ 1959 és 1984, valamint a StatŽ 2002 szótárakból is hiányzik. A terminológiai szótárakban pedig még sokféleképpen találkozhatunk vele. Így a PolŽ 1959-ben плоская крыша – lėkštas stogas, a PolŽ 1984-ben pedig плоская és плоскоскатная крыша – 166 Jonas Klimavičius | Terminusról terminusra. IV lėkštasis stogas (ellentéte: скатая 2002-ben pedig ez plokščiasis stogas – flat [deck] roof, terrace – Flachdach – toiture-terrase – toit plat [en terrasse] – плоская крыша, a statusis stogas – steep roof – steiles Dach – toit abrupt – крутаякрыша. A szakirodalomban kevert változattal is találkozhatunk, például: : Ha az épületnek nincs padlástere, akkor a födém és a tető funkcióját egyetlen szerkezet látja el, amelyet sutapdintu denginiu-nak neveznek civilP 1969 7. A lejtés nagyságától függően a tetők meredek hajlásúakra (100-nál nagyobb lejtéssel), kis hajlásúakra (4–100) és laposakra (0–40) oszthatók (ugyanott, 98). A lapostető szerkezete vasbeton födémből, párazáró rétegből, hőszigetelésből, vízszigetelő rétegből és padlóból áll, amely egyben tetőfedésként is szolgál (ugyanott, 119). Már a DŽ 1972-ben: stogas 1. lapos, meredek, sík (így a DŽ 1993-ban is). Mind különbözőek, de vajon mindegyik egyértelmű? A kérdés sokak számára üresnek tűnik majd, a válasz azonban meglepő lesz. Valóban meglepő a lėkštas szó magyarázata – 1. „lapos, sekély” (bár a példák nem a sík felületet mutatják: lėkštas dubuo [lapos tál] (vö. lėkštė – 1. „lapos tál”), lėkštas stogas [lapos tető], lėkšti salos krantai [a sziget lapos partjai] (nem meredekek, hanem lankásak) DŽ 1954; 1. „lapos, egyenletes”: lėkštos dirvos [lapos földek] – a víz nem folyik el, 2. „lapos, enyhén lejtős, ferde“: lapos tető, a sziget lapos partjai, 3. „sekély“: sekély tál DŽ 1972 és 1993 (vö. lėkštė – 1. „lapos szélű kerek edény“ DŽ 1972, 1. „lapos szélű kerek étkezési edény“ DŽ 1993, noha mind a DŽ 1972-ben, mind a DŽ 1993-ban ez áll: mély tányér leveshez, sekély – húshoz)1. A mély tányéroknak és a szélüknek valószínűleg meredekebbnek kell lenniük. Már a DŽ 1954-ben a plokščias 1. „sima, nem domború, lapított“ jelentést szemléltető 1 DŽ 1954-ben nincs benne a puslėkštė szó, a DŽ 1972 és 1993 pedig a puslėkštė egy hamis jelentését közli – 1. „kis tányér“ (2. „fél tányérnyi mennyiség“), ami valójában – a használat ezt mutatja a legegyértelműbben! – a lėkštelė „kis tányér pohár, csésze vagy más tárgy alá helyezésére“: készlethez tartozó lėkštelė DŽ 1972, 1. „kis tányér“ DŽ 1993 (a 2. „fél mennyiség“ pedig – fél tányér). Hasonlóképpen sok helyütt magyarázzák a pusdubenis-t is – 1. „kis tál” DŽ 1954, 1972 és 1993, 1. „kicsi, kisebb tál” LKŽ X 1976. A kisebb edényeket általában nem a puselemet tartalmazó összetételekkel, hanem kicsinyítő képzős származékokkal nevezik meg – statinaitė, kibirėlis, puodukas, skardelė, buteliukas / butelaitis, stiklinėlė / stiklinaitė, lėkštelė / lėkštaitė, dubenėlis (továbbá maišelis, krepšelis, pintinėlė / pintinaitė, dėžutė); csak az újabb pusbutelis tér el ettől, de ez a mennyiség jelentéséből következik (vö. puslitris „félliteres üveg”) – akárcsak a puskartė és a pusmaišis. A Mezőgazdasági Kamara pusdubenis terminusa a palmiskas idegen szó (lengy. półmisek) helyett GK 1934 5–8 86 (változat: palunskas 1. „tál”, 2. „tálca” LKŽ IX 1973, az LKŽ IX-ben nem adatolt palumickas Plviškiai) valójában puslėkštė kellene hogy legyen – hiszen a magyarázat is ez: 2.„kissé mélyebb, hosszúkás tányér”; ez ugyanis a tányérokra jellemző anyagból (kerámiából) és formában készült edény, csak nem „a tányér fele”, hanem „félig tányér” (vö. puspriekabė). Figyelemre méltó, hogy a блюдо elsősorban 1. nagytányér, 2. tányér, és csak 3. tál PrekŽ 1996. Két hasonló edény – dubuo 1. „kerek tál alakú edény; <...>“ DŽ 1993, 1. „széles és mély, kerek edény leveshez, mosakodáshoz, mosáshoz stb., <...>“ LKŽ II2 1969, lėkštė 1. „lapos szélű, kerek étkezési edény“ DŽ 1993, 1. „lapos szélű, kerek edény, amelyből esznek“ LKŽ VII 1966 (meghatározások крыша – šlaitinis stogas), miközben плоское перекрытие – plokščioji perdanga, a StatŽ Terminologija | 2007 | 14 167 a plokščias stogas összetételben, a DŽ 1972 pontosabban magyarázza – „egyenes és sima felületű, vízszintesen sík“, a DŽ 1993 kevésbé megfelelően – „amelynek egyenes és sima felülete van“. A DŽ 1972-ben és 1993-ban megtalálható a plokščiastogis, -ė (namas) is. A plokštus jelentését a köznyelvben egyértelműen mutatják származékai is – a plokštė, plokštelė, plokštainis, plokštuma geom. és geogr., plokščiakalnis (bár kissé hullámos felszínű), plokščiaspaudė, plokščiareplės, plokštnis (kapas) archeol. terminusok. (lapos felületű), továbbá a plokščiadugnis, -ė (laivas, valtis), plokščiaviršūnės (kalvos), plokščiagrūdžiai (vikiai), plokščiavarpiai (miežiai) terminológiai melléknevek. Ámde LKŽ X 1976 plokščias 4. „lėkštas”: flache Schüssel – lapos tál P. Ruigio žodynas (közvetlen ellenőrzéssel pontosítva) (a pliokščias és pliokštus ebben a jelentésben nincs adatolva). Természetesen ez nem a mai köznyelvből való – ma a plokščias dubuo contradictio in adiecto lenne. Egy másik felajánlható lehetőség az LKŽ VII 1966 – lėkštas 1. „lapos, sík, egyenletes” Kvdarna, Katena, Skisnemunė, porosz írások, továbbá – 1. „lapos” Sintauta (ZanŽ II 2004), a lėkšnas változathoz lásd lėkštas 1: lėkšnas stogas J. Jablonskis (bár a lėkšnushoz lásd lėkštas 3: lėkšni torielka – szintén J. Jablonskis). Csak lėkštas 2. „lejtős, ferde, nem meredek” (a jelentés elterjedési területe nincs kellőképpen megadva), 3. „ferde szélekkel, sekély, nem mély“: flache Schüssel – lėkštas bliūdas (o tiefe Schüssel – dubus bliūdas) F. Kuršaitis szótára (de visu pontosítva) // „sekély“: lėkšta vieta Vilkavškis, továbbá 3. „sekély, nem mély“ Lukšia (ZanŽ II 2004). K. Milkus szótárában mindkétféleképpen: bliūdas lėkštas, plokštus – eine flache Schüssel (de visu pontosítva). A plokščias fő jelentése a köznyelvben csak „vízszintesen sík“ lehet. A plokščias és a lėkštas jelentéseinek említett változatai a nyelvjárásokban sem különböznek lényegükben, inkább az anyagukban (nem mindig teljesen), továbbá a tál rendeltetése szélesebb. Az, hogy kettő van, történetileg alakult ki. Mindkettő gyökere révén, ma már az edény alakjának tulajdonságai által motiválva (dubuo: dubus, lėkštė: lėkštas), az étellel és az evéssel kapcsolatos. Dubuo (Kvdarna, Gargžda; var. tál Skriaũdžiai) Az LKŽ II2 1969-ben Kazimiero Būga javaslatára (Sabaliauskas 1990: 293), és minden bizonnyal Jono Jablonskis gondoskodására váltotta fel a P. Ruigio szótárában már rögzített szlavizmust, a bliūdas szót (a bliūdelė már J. Bretkūno Bibliájában) LKŽ i2 1968, miközben az orosz блюдо – közös szláv átvétel a gótból. biuꝥs (származéka: biudis) „tál” < biudan „kínálni” (Фасмер I 1986). Az orosz миска is a миса szó kicsinyítő alakja, lengyelül misa, miska, miseczka – közös szláv átvétel – minden valószínűség szerint a gót mēs szóból, a vulgáris latin mēsa < latin mensa „asztal; étel, fogás” (Фасмер II 1986; Brückner 1974). A миска az óorosz миска szóhoz igazodó, valamint a latin discus (< gör. discos) „korong” (és étel elhelyezésére is; alakja alapján – a tányér / tál elődje) kölcsönszó germanokon keresztül (középfelnémet disc, ófelnémet tisc → mai német Tisch) kialakult szláv formája – lengy. deska, or. доска, ukr. дошка (Фасмер I 1986; Brückner 1974). A Lėkštė (Šãtės, Pandėlỹs, Skisnemunė) LKŽ VII 1966 (talán Fraenkel 1955–1965 tévesen tekinti újításnak) ismét nagy valószínűséggel Jablonskis által beillesztett szó a már J. Bretkūnas Bibliájában használt torielka (ennek változatai is vannak) LKŽ XVI 1995 helyett, amely a szlávból kölcsönzött szó – or. тарелка < lengy. talerz < cseh. talř, a szláv pedig a germánból (középfelnémet talier), ez utóbbi az olasz tagliere < tagliare „vágni” < latin taliare „vágni” szóból származik (Фасмер IV 1987; Brückner 1974). 168 Jonas Klimavičius | Terminus terminus mellett. IV manding, nem engedi, hogy a köznyelvi szinonimaszótár még nem áll rendelkezésünkre – a SinŽ 1980 a teljes litván nyelv szinonimaszótára (bár általában, ha figyelmen kívül hagyjuk a szinkróniát és különösen a szintópiát, a szinonimasor összeállítása önkényes, nem pedig valódi szinonimiai adatokon alapul). Ez eltorzított kép: lapos 1. (tető) – sekély (tető), a 2. → sekély, de a sekély – elsősorban nem mély, nem üreges (tányér), végső soron – lapos. AntŽ 2003 4status – lapos, lankás, ferde, alacsony fekvésű – „amely szinte egyáltalán nem emelkedik ki, alacsony“: Ennek a pataknak nagyon meredek partjai vannak, annak viszont laposak Všakio Rūdà; a lapos pedig hegyes „ami kiálló“(?!). A jelentések rögzületlenségének számos ténye van, pl.: lėkštas – 1. плоский: lėkštas dubuo – плоское блюдо (bár a plokščias – 1. плоский is), csak 2. (nem meredek) пологий, отлогий LRKŽ 1988, пологий – elsősorban ferde, lejtős, lankás, ereszkedő, ferdén álló, lejtős, csúszós, csak ezután lėkštas, de t. tájnyelvi jelöléssel. (aztán még šlainus nyj.) RLKŽ III 1984. Úgy tűnik, hogy itt minden szerző saját nyelvjárása szerint határozza meg, rendezi és jelöli a jelentéseket. saját nyelvjárása szerint írja... A SinŽ 1980 viszont a domináns nuotakus (fokozatosan, nem meredeken lejtő) szinonimái között felsorolja ezeket: nuolaidus (hegy), nuožulnus (tető), pažulnus, žulnas (part), nuokalnus, nuokalvus, pakalnus, nuožvilnus nyj., pašliaunus nyj. (tető, hegy) és pašliaũtinas nyj., pašlėdnus nyj. (talaj), pašliuodnus nyj. (mennyezet), šlainus nyj. – a lėkštas egyáltalán nincs benne: a szerző nyelvjárása szerint ugyanis a lėkštas jelentése „lapos”... De ez tévedés. A StatŽ 2002 szerint ez lejtős padló – inclined floor – einsteigender Fußboden – plancher oblique – наклонный пол. Talán mivel nem sikerült leküzdeni a plokščias és lėkštas melléknevek jelentéseinek nyelvközi ütközését – amikor azt még a normatív lexikográfiában sem szüntették meg –, kompromisszumként jött létre a mesterségesen összehangolt tető. Talán ezért a lėkštė szó mellett a MokŽ 2000-ben nincs lėkštas szó. A kompromisszumos megoldást mindenképpen el kell távolítani. A plokščias és lėkštas szavak jelentéseinek kodifikálását pedig sürgősen be kell fejezni és meg kell szilárdítani. A köznyelvben nem maradhat fenn a lėkštas szó jelentéseinek ilyen ütközése – plokščias – 1. lēzens; plakans: plokščias stogas – lēzens jumts, plokščia krūtinė – plakanas krūtis, míg lėkštas – 1. plakans, 2. lēzens LieLaŽ 1964, lėkštas – 1. flat; plane, 2. (nem meredek) gently-sloping LAKŽ 1991. Az a gondolat, hogy a lėkštas motiváltan jelentheti azt, hogy „plokščias”, némileg alátámasztaná az etimológia, de nem teljesen – az eredeti motiváció bizonyára csak „fekvő” lett volna – noha a lett rokon szó, a lêzns, lêzens jelentése „flach” (Būga II 1959: 421), a keleti litván azonban felső. ložėti, -ėja (lõži), -ėjo „kitört, kidőlt állapotban lenni“ (másik areából köznyelv szinonimáinak tekintsük őket. Itt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a