Terminas prie termino. VI

144 J. Klimavičius | Terminus terminus után. VI Terminus terminus után. VI JONaS klIMavIČIUS Núokana, NEM cikutà A botanikusok számára már több mint száz éve világos, hogy a nuokana Laurynas Ivinskis neologizmusa. Ivinskis szótárainak neologizmusokban való gazdagságát fél évszázaddal ezelőtt Jonas Kruopas is észrevette és bemutatta (Kruopas 1998: 193, 195–196). Én magam is már régóta – A litván nyelv szótárán dolgozva – következetes idegenszóés nemzetközi szóalkotóként, sőt az egzotizmusok könyörtelen helyettesítőjeként tartottam számon Ivinskist. Albina Auksoriūtė disszertációs tanulmányain keresztül (Auksoriūtė A. 1995: 58–65; 1997, 33–39; 2000, 48–57; 2001, 95–111; 2002, 95–102; 2003, 135–142, 2004, 127– Miután (149, 2007, 72–91; 2008, 132–141) alaposabban megismerkedtél Ivinskis újítási törekvéseivel és eredményeivel (még a teljesen egyéni és nehezen vagy egyáltalán nem felfogható motivációk rendkívüli bőségével is), ezen újítások bizonyos sikerével, valamint azzal az erőfeszítésével is, hogy kéziratainak megfelelőbb újításait m o s t megszilárdítsa, elgondolkodsz: milyen bátor, reményteli munka, milyen eleven, üdítő forrás volt ez a litván nyelv elnyomásának idején, és milyen szárazság, kiszáradás van most – a szabadság éveiben… Ez a kis lépésem, amelynek nincs valóban elméleti célja – annak bizonyítása, hogy a nuokana Ivinskis újítása, valamint képzési módjának, szemantikai motivációjának és részben etimológiájának bemutatása –, gyakorlati célt is szolgál: a nuokana használatának végleges megszilárdítását a litván nyelvhasználat minden területén (nem csupán a botanika nomenklatúrájában), mivel ezt még nem sikerült elérni, talán nem is törődtek vele. A nuokanához nem alkotóján, Ivinskisen keresztül jutottam el, hanem egészen véletlenül. Ez 1981-ben történt – Juozas Glinskis Cikuta – Szókratésznek című drámája kapcsán. Régóta tudott volt, hogy az athéni bíróság halálra ítélte Szókratészt, méghozzá egy különleges, bár enyhébb módon – nem szikláról taszították le, hanem mérget kellett innia. Itt – valamilyen cikùtát kellett innia. Mi a cikuta? Aligha járt utána az író. És nem hiányoznak az utalások arra, hogy milyen mérget ivott Szókratész, pl. : Szókratész korában- Terminológia | 2010 | 17 145 говоренныйксмертивназначенноевремявыпивалчашурастертой mérgező bürök (Conium) Nerszeszjanc 1977: 139. <…> ivott egy csésze bürökmérget Xenophón 1993: 12. <…>, korunkban Szókratésznek nem kellett volna meginni a mákony levét, <…> Rousseau 1979: 30. <…> halál egy pohár nadragulyaméregtől <…> Averincev 1989: 188. És ez nemcsak Szókratész esetében van így, pl. : Érthető módon sokkal biztonságosabb görnyedten cipőt varrni, mint aranypohárból, egészségünkre, méreggel – mérges nadragulyával és sisakvirággal – kevert bort inni Lukianosz 1975: 89. Melyik utasítás valódi? A vízi bürök (Cicuta) és a bürök (Conium < gr. koneion) ugyanazon ernyősvirágzatúak (ma – zellerfélék) családjába tartozó, meglehetősen hasonló növények, mindkettő mérgező, csakhogy a vízi büröknek (a faj: mérges vízi bürök – Cicuta virosa) nem minden része, hanem csak a gyökere mérgező, a büröknek pedig az egész növény (különösen a termése); élőhelyeik is különböznek: a vízi büröké – vízpartok, lápos területek, nedves rétek, a büröké – parlagok, ház körüli helyek, ereszaljak, kerítések töve. Hasonlóságukat egyes nyelvek elnevezései is tanúsítják: németül Schierling – bürök, Wa s s e r schierling (de Wüterich is) – vízi bürök, angolul p o i s o n-hemlock – bürök, w a t e r-hemlock (de cowbane is) – vízi bürök. Az oroszok igyekeznek különbséget tenni: a vízi bürök – вех (lengy. wiechon), цикýта, a bürök – болиголóв, омéг. Botanikai szempontból tehát a különbség egyértelmű, azt pedig, hogy Szókratész valójában mit ivott, a klasszika-filológia szakembereinek kellene tisztázniuk. Itt csak azt fontos elmondani, hogy a cicūta nemcsak vízi bürök, hanem általában méreg is (LoLieŽ 2007). Todėl Nersesianco цикута (bolygóféreg) kifejezése nem szinonimákat jelenthet: цикута – méreg, míg болиголов – pontosítás: bürök. Másfelől lehet, de nem szükségszerűen: „a cicuta névvel a rómaiak a mérgező Conium maculatum növényt nevezték“ LBŽ 1938 (ezért a k l a s s z i k u s latin szótárban cicūta – 1) болиголов, цикута Дворецкий 1986), csak a t nė j e botanikos nomenklatūroje – priešingai. Ta žodžio cicuta priešybė – u d o m á n y o s „bürök“ és „vízi bürök“, valamint az általános jelentés – „méreg“ – megváltoztathatatlan tények, csak ügyelni kell arra, hogy ne keverjük össze őket. Hogy Szókratész valójában mit ivott (és hogy a g ö r ö g Szókratész által megivott mérget miért nevezik késői – Horatiusnál, az idősebb Pliniusnál előforduló – l a t i n szóval), azt a klasszika-filológia szakembereinek kellene tisztázniuk. Ivinskis Laurynas számára kora és környezete – a közvetlen és az általános (a Vilniusi Egyetem nélkül, majd a sajtótilalommal együtt) – nagyon kedvezőtlen volt: neki, a litván nemzetiségnek és a litván nyelvnek, magának az életerejének; hajnalhasadás volt ugyan, de ez egy hosszú éjszaka hajnala volt… Ám nem szenvedett hiányt hálás és gondos munkájának utódaiban. Ivinskis nem egy új szava 146 J. Klimavičius | Terminusról terminusra. VI A nem rövid feledésből átvett szó bekerült Povilas Matulionis 1906–1907-es Žolynas című művébe, amikor a hajnalhasadás után már felcsendült Vincas Kudirka Tautiška giesmėje és Maironis Jaunoji Lietuvája. Köztük a tárgyalt szó is: Cicuta L. – nuokana Iv[inskis] – вехъ – szalej, cykuta Matulionis 1906– 1907. Hogy ez Ivinskis új szava, az Matulionis számára már világos volt. Csak azt lehet megerősíteni, hogy Ivinskis előtt a nuokana szó egyetlen litván nyelvi forrásban sem – sem a nyelvjárásokban, sem az írásos forrásokban – volt ismeretes (LKŽ VIII 1970). Hogy mikor és Ivinskis számos műve közül melyikben használták először a nuokana szót – e felfedezés öröme az ivinskistákra marad; jelenleg csak az ismert, hogy Ivinskis már 1858-ban, a Genaveitė-fordításban a cikutas szót használja, és a lábjegyzetben botanikai terminusként adja meg: Cikutas marinamasis. Cicuta virosa. Szalej jadowity Ivinskis R 1995: 285. A nuokana bekerült J. Baronas szótárába: веха – nuokana RLŽ 1924. Matulionis Žolynas című művében a Cicuta virosa Lin. fajt előtagos terminussal nuokana garlė Jac[oby]. Az 1938-ban a Botanikos žodyno komisija által összeállított és kiadott Lietuviškas botanikos žodynas. I dalis a Cicuta virosa L. – giftiger Wesserschierling – вех ядовитый – szalej jadowity – velnrutks szabványos litván megnevezéseként a nuodingoji nuokana nevet adja meg, továbbá regionális szinonimákat és meg nem honosodott új szavakat is közöl – morkelės Seinai, morkiukai Tauragė, mirštamukai K. Grinius, smertkvynis J.–A. Pabrėža, vandens maudas J.–A. Pabrėža, F. Kuršaitis, šelmis tručyzninkas J. Fiedorowicz (1851). A növénytani terminológia ügye véglegesen elrendeződött – az alapvető Litvánia flórája (6 köt.), az 1998-as Növénynevek szótára, az enciklopédiák számára itt már nem okozott gondot. Másként volt ez a nemzetközi szavak szótáraival. A TŽŽ 1936 elkészítésekor főként „az ilyen jellegű legjobb francia, német, orosz, lengyel és angol nyelvű szótárakat használták” (5–6), ezért a szerkesztők látókörébe könnyen bekerülhetett a lengy. vízi bürök, or. цикута, ó, nem nuokana (az LBŽ 1938-ig még 2 év volt)… Tehát így is megadva: cikuta (lat.) – „a zellerfélék családjába tartozó, nagyon mérgező növény“. Az 1951-es és 1969-es TŽŽ fordításai fél lépést előre, fél lépést oldalra tettek: cikutà – m é r g e z ő b o r z a s z t ó (a továbbiakban magyarázat), tehát tégy úgy, mint egy szótár: használd a cikuta alakot, és tudd, hogy ez a mérgező borzasztó; De minek, ha bürököt adnak? Csak a DŽ 1972-ben található: nuokana – bot. „a zellerfélék családjába tartozó gyógynövény“ (cicuta): vízi békaliliom (Cicuta virosa). Semmi sem normatívabb, mint a DŽ 1993, DŽ 2000, illetve a TŽŽ 1985, TŽŽ I 1999. Csak TŽŽ 2001 cikutà (lot. cicuta – egy mérgező növény neve) ntk., nuokana – „<…>“. Terminologija | 2010 | 17 147 Így két feladat marad – a normatív lexikográfia révén és más módokon a cikutą teljesen kiirtani, s hogy ez könnyebben sikerüljön – megmagyarázni a nuokana képzését és motivációját. Zem. A nukanoti szót már tanulmányaim kezdetétől ismernem kellett volna – valószínűleg az akkor népszerű, Laurynas Ivinskiusnak tulajdonított verses humoros elbeszélésből, a Smetonasból: Nebibusiu asz tajp smajłus, kad tajp n u k a n o j a, / Pasikłausidama dwases kada tajp nuotwoja LLIchrest 1957: 406 (Nebebūsiu aš taip smailus, kad taip n u k a n o j o Ivinskis R 1995: 36). A Nukanojo magyarázata: megkorbácsolta, megverte (406), az egész könyv Szójegyzékében: nukanoti – megkínozni, megkorbácsolni, megverni. Ez nem Ivinskius e szóhasználatának egyetlen esete, például: : Nebatsižvildėdamas bėgo vilkas, <…>, bijodamas, kad oželis su savo šeimyna paskui negintųs, o sugavęs, kad nenukanotų Ivinskis R 1995: 23. A nukanoti és kanoti szavaknak az LKŽ V 1959-ben rögzített kapcsolatára talán pár évvel ezelőtt derült fény számomra, de most, amikor írásra készültem, megtudtam, hogy Bernd Gliwa egy hasonló témájú cikke sokkal korábbi (Gliwa 2002). A mérgező (egyébként gyógynövényként – homeopátiás szerként – is használt) nuokana növény neve sem „meglehetősen régi eredetű” szó, sem ismeretlen „botanikusok újképzése” (Gliwa 2002), hanem Laurynas Ivinskis végződésképzése a nukanóti, žem. igéből. nukãnoti 1. tr. „kimeríteni; megölni, agyonütni” (vö. kanóti, žem. kãnoti 1. „pusztítani, ölni; „gyötörni, kínozni”: Bekanódamas nukanósi arklius kaip ponas žmones A. Juškos szótára, iškãnoti 1. „kiirtani, lemészárolni” Šatės, užkãnoti, „megölni” Kuliai); nyug. dz. és kelet. felföldi kanóti 2. intr. „haldokolni, elenyészni, meghalni” Punskas, Lazdijai, nukanóti 2. „mirni“ Būdvietis (Lazdijų r.), Antalieptė. Taigi a kãnóti és nukãnóti nemcsak egy nyelvjárás, hanem a klasszikus régi irodalom szava is – nem véletlenül jellemzi Danutė Petkevičiūtė – a nutvoti, švaistyti szavakkal együtt – Ivinskis eredeti költészetének szemléletes igéjeként (Petkevičiūtė 1988: 205). Az új szó keletkezéséhez nincs szükség etimológiára, de a nuokana származék motivációjának egyértelműségét növelhetné a kanoti 3-mal való kapcsolat. (Rumšiškės) egyértelműen rokona a felsőnek. 1kanti „éhezni, keveset enni; rosszul öltözködni, sanyargatni magát (amikor van rá lehetőség)“: a mi kiskutyánk kãna, kãna egész nap Salamiestis. a szüleim nem kanėdavo: jól ettek Bagotoji. A disznók kiéheztek, egész nap nem kaptak enni Dusmenys (bár az 1nukanėti „elpusztulni“ Palanga zsémjaitű;), kanybà scom niek. „sudžiūvėlis, sausas žmogus arba gyvulys“ Jonas Jablonskis (Veliuona), 148 J. Klimavičius | Terminas prie termino. VI kanypà: Kanypa yra liesa maža žmona A. Juškos žodynas, taip pat nukankoti „nugalabyti, nužudyti“ Joniškėlis, kanýkoti „kankinti, naikinti“ Pašvitinys, Linkuva (LKŽ V 1959). Kãnóti ir kanti skirtingi priešdėliai – ne tik nukãnóti, nukanti ( taip pat nukankoti), bet ir iškãnóti, užkãnoti, iškanti (taip pat iškanýkoti) – labiausiai kalba prieš Gliwos antrosios versijos – nuokana: nukoti „kankinti, kamuoti“ Viekšniai, Lazdynų Pelėda (LKŽ VIII 1970) – galimybę (nekalbant jau apie didelius fonetikos sunkumus). O pirmąją – tikrąją – kilmės versiją remia ne tik Gliwos minimas lenk. konać „merdėti“ (o ne „būti mirštant“!..), rus. до-конать „pribaigti, nugaluoti“, bet ir к о н-ец „galas“ (etimologai aiškina, kad jam giminiškas ir н а-ч а-ло „pradžia“). Taigi labai taiklus nukanoti aiškinimas – nugaluoti (Ivinskis R 1995, Žodynėlis). Svarbiausia, kad nuokana – galūnės vedinys iš nukanoti, o ne iš kanoti ir priesagos nuo- (taip rašo Gliwa). Nuolat sakoma, kad darybos negalima painioti su žodžio sudėtimi, bet vis klumpama. A nuokanos analógiája azt mutatná, hogy a núõdas inkább nem a nuduoti 13-ból származik. A „nunuodyti” csak A. Juška szótárában (LKŽ II2 1969) szerepel, jóllehet az apduoti 2-ből származik. „mérget adni” – apdava 2. „méreg” Vajasiškis, az apduoti 2-ből. ‖ „elvarázsolni (bizonyos füvekkel)”: Sėdžiu kaip apduotas Karsakiškis (LKŽ II2 1969) – apdavai 1. „különféle füvek, eszközök, amelyekkel valakit elkábítanak, elvarázsolnak; apypenai” Dusetos, A. Juška szótára (LKŽ I2 1968). A nuodas inkább a nudėti 9-ből származik. „megölni, meggyilkolni” ‖ refl. „elpusztulni, megdögleni”: Két malac jól növekszik, az egyik pedig elpusztult Karsakiškis (LKŽ II2 1969). KÖVETKEZTETÉSEK Laurynas Ivinskis új képzése, a nuokana, a tudományos botanika nómenklatúrájába Povilas Matulionis 1906–1907-es Žolynas című művén keresztül került be, és az 1938-as Lietuviškas botanikos žodynas véglegesen rögzítette. A klasszikus latinban a cicuta a mauda nevű növény, illetve általában méreg, a tudományos botanikában azonban egy hasonló, de más növény: a nuokana. A nuokana rögzítése a teljes litván nyelvhasználatban megengedhetetlenül sokáig elhúzódott. A nuokana csak 1972-ben jelenik meg a normatív lexikográfiában – a Dabartinės lietuvių kalbos žodyne –, a cikuta pedig csak 2001-ben, a Tarptautinių žodžių žodyne kapta meg az ntk. (nem ajánlott) jelölést; helyettesítője: nuokana. A fordításokban még mindig előfordul a cikuta: Szókratész állítólag hol mérget, hol cikutát ivott, litvánul pedig hol maudát, hol nuokanát. Miért ivott a görög Szókratész latin cikutákat (többes szám!) Terminológia | 2010 | 17 149 vö. kamilla) és általában ami valójában – maudák vagy nuokanák, világos, hogy a nuokana (cicuta) növénynév könnyebben kintis klasikinės filologijos specialistai, o ne botanikos terminologai. O mindenütt meghonosodna, ezért célszerű megmagyarázni keletkezését és motivációját. A nuokana a žemaitis Ivinskis alkotása a nukanoti „megölni“ (kanoti – „pusztítani; gyötörni“, vö. még nukanėti „elpusztulni“). IRODALOM ÉS FORRÁSOK Auksoriūtė A. 1995: L. Ivinskis „Prigimtumenė“ című művének taxonnevei. – Terminológia 2, 58–65. Auksoriūtė A. 1997: Laurynas Ivinskis „Prigimtumenė“ című művének rendszertani kategórianevei. – Laurynas Ivinskis kalendáriumának 150. évfordulójára. Tanulmányok és dokumentumok, Vilnius, 33–39. Auksoriūtė A. 2000: L. Ivinskis mikológiai terminusai. – Terminologija 7, 48–57. Auksoriūtė A. 2001: L. Ivinskis ásványtani neologizmusai. – Terminologija 8, 95–111. Auksoriūtė A. 2002: Néhány L. Ivinskis-féle növényelnevezés. – Terminologija 9, 95–102. Auksoriūtė A. 2003: L. Ivinskis Lengyel–žemaitis nyelvi szótárának és a Prigimtumenė növényneveinek egyéni elnevezései. – Terminologija 10, 135–142. Auksoriūtė A. 2004: L. Ivinskio Prigimtumenė című művének bizonytalan képzésű neologizmusai. – A terminológia történetének és jelenének problémái, Vilnius, 127–149. Auksoriūtė A. 2007: Laurynas Ivinskis négynyelvű szótárának terminusai. – Terminologija 14, 72–91. Auksoriūtė A. 2008: Laurynas Ivinskis néhány újjáélesztett növényneve. – Terminologija 15, 132–141. Averincevas S. 1989: Az Újszövetség áttekintése – Katolikus kalendárium és kézikönyv 1989. Fordította: P. Kimbrys. DŽ 1972: A jelenlegi litván nyelv szótára, Vilnius. DŽ 1993: A jelenlegi litván nyelv szótára, Vilnius. DŽ 2000: A jelenlegi litván nyelv szótára, Vilnius. Gliwa 2002: A mérgező növény, a núokana ‘cicuta virosa L.’, valamint a núokanis ‘egy ilyen gomba, Lactarius turpis Weinm.’ elnevezései a litván nyelvben. – Onomasiology Online 3 (2002), Joachim Grzega, Alfred Bammesberger és Marion Schöner által szerkesztett nyelvészeti folyóirat, ISSN 1616–9484. Ivinskis L. R 1995: írások. Összeállította R. Mikšytė, szerkesztette V. Vanagas és V. Vitkauskas, Vilnius. Kruopas J. 1998: L. Ivinskis lexikográfiai munkái. – válogatott írások, Vilnius, 191–198. Xenophón 1993: Emlékek Szókratészről. Fordította V. Kazanskienė, Vilnius. LBŽ 1938: Litván botanikai szótár. I. rész. Összeállította a Botanikai Szótár Bizottsága, doc. L. Vailionis vezetésével, szerkesztette dr. J. Dagys, Kaunas. LKŽ I2 1968: Litván nyelv szótára 1, Vilnius. LKŽ II2 1969: Litván nyelv szótára 2, Vilnius. LKŽ V 1959: Litván nyelv szótára 5, Vilnius. LKŽ VIII 1970: Lietuvių kalbos žodynas 8, Vilnius. LLIchrest 1957: Lietuvių literatūros istorijos chrestomatija, Vilnius. LoLieŽ 2007: Kuzavinis K. Lotynų–lietuvių kalbų žodynas, Vilnius. Lukianas 1975: Dievai, heteros, pranašai. Vertė L. Valkūnas. Matulionis P. 1906–1907: Žolynas. Dalis II. Lietuvos augalų žodynas ir augalų taislas, Vilnius. RLŽ 1924: Baronas J. rusiškai lietuviškas žodynas, Kaunas. Ruso Ž. Ž. 1979: rinktiniai raštai. Fordította: L. A. Skūpas, Vilnius. TŽŽ 1936: Idegen szavak szótára. Összeállította K. Boruta, Pr. Čepėnas, S. Sirutytė-Čepėnienė, szerkesztette J. Žiugžda, átnézte Vacl. Biržiška, Pr. Dovydaitis, Kaunas. TŽŽ 1951: Idegen szavak szótára. Szerkesztette I. V. Liochin és F. N. Petrov, fordította O. Katinskaitė, ch. Lemcsenas, J. Talmantas, a litván kiadást szerkesztette: ch. Lemcsenas, Vilnius. TŽŽ 1969: Idegen szavak szótára. Szerkesztette I. Liochin, S. Lokšina, F. Petrov (főszerkesztő) és L. Saumian, fordította O. Doveikienė, J. Kabelka és ch. Lemcsenas, a litván kiadást szerkesztette: ch. Lemcsenas, Vilnius. 150 J. Klimavičius | Szó szóra. VI TŽŽ 1985: Idegen szavak szótára. Felelős szerkesztő V. Kvietkauskas, Vilnius. TŽŽ I 1999: Vaitkevičiūtė V. Nemzetközi szavak szótára A–K, Vilnius. TŽŽ 2001: Nemzetközi szavak szótára. Felelős szerkesztő A. Kinderys, Vilnius. Дворецкий И. Х. 1986: Латинско–русскийсловрь, Москва: „Русский язык“. Нерсесянц В. С. 1977: Сократ, Москва: „Наука“. Érkezett 2010-12-29 Jonas Klimavičius Erfurto g. 56-14, 04107 Vilnius, Litvánia