Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų darybos ypatumai

Az összetett litván és lett növénynemzetség-nevek képzésének sajátosságai SOLVITA LABANAUSKIENĖ Litván Nyelvi Intézet BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Trijų tomų leidinyje Baltijos šalių flora (Flora of the Baltic Countries (1993–2003)) (toliau – Flora), išleistame Tartu, aprašomi Lietuvoje, Latvijoje ir Estijoje augantys augalai – sporiniai ir sėkliniai induočiai (išskyrus samanas). Lotynų kalba pateikiami visi taksonai – skyrius, klasė, eilė, šeima, gentis, rūšis, porūšis, o lietuvių, latvių, estų ir rusų kalbomis – tik augalų genčių ir rūšių vardai. Po nomenklatūrinės dalies Floroje kiekvienam taksonui duodama trumpa biologinė ir morfologinė charakteristika (augalo augimo vieta, matmenys, žydėjimo laikas, paaiškinimai). Flora – pirmas toks augalų vardų sąvadas, kuriame augalų vardai pateikiami lietuvių, latvių ir estų kalbomis. 1979-től Litvánia, Lettország és Észtország egyetemeinek és tudományos akadémiáinak szerzői kollektívái kezdték összeállítani a Flórát. A litván növényneveket a Flóra számára Živilė Lazdauskaitė (Vilniusi Pedagógiai Egyetem), Domas Smaliukas (Vilniusi Pedagógiai Egyetem), Algirdas Stankevičius (Környezetvédelmi Ügynökség), Ramunėlė Jankevičienė (Botanikai Intézet), Jūratė Balevičienė (Botanikai Intézet) és mások adták meg. A lett növényneveket Edgaras Vimba (Edgars Vimba) (Lettországi Egyetem), Alfredas Rasinis (Alfrēds Rasiņš) (Lett Növényvédelmi Kutatóközpont), Laima Tabaka (Biológiai Intézet), Irena Fatare (Irēna Fatare) (Biológiai Intézet) és más botanikusok javasolták (lásd: Flora 1993: 9). A Flórában több mint 500 latin növénynemzetség-név szerepel, de nem minden növénynemzetség neve mellett található litván vagy lett megfelelő. Összesen mintegy 430 litván és csaknem 460 lett növénynemzetség-nevet közöltek. A cikk célja az összetett litván és lett növénynemzetség-nevek képzéstípusok szerinti vizsgálata, a litván és lett összetételek összehasonlítása, valamint közös és eltérő vonásaik megállapítása. A vizsgálat tárgyát 118 litván és 209 lett összetett növénynemzetség-név alkotja. A litván 54 S. Labanauskienė | Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų... Kazimieras Gaivenis terminológus a Litvánia növénynemzetségeinek és fajainak nevei című cikkében elemezte a Litván SZSZK flórájában (1959–1980) közölt valamennyi növénynevet, köztük az összetetteket is. Jelen cikkünkben rá támaszkodunk. A cikk példáiban először a latin, majd a litván és lett növénynemzetség-név szerepel. Római szám jelöli a Flóra kötetét, arab szám pedig azt az oldalt, ahonnan a terminust vettük. Azokban az esetekben, amikor a litván vagy lett növénynév nem felel meg a tárgyalt állításnak, a vö. hivatkozást adjuk meg. A LITVÁN ÉS LETT BOTANIKA FEJLŐDÉSÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE A 18. század végén – a 19. század elején Litvániában és annak határain túl megjelentek az első latin és lengyel nyelven írt botanikai munkák, amelyek Litvánia növényvilágát is leírták. E korszakból említést érdemel Jean Emanuel Gilibert francia orvos és botanikus (Jean Emanuel Gilibert) (munkája Flora Lituanica inchoata, Grodnae, 1781; Vilnae, 1782), Stanisław Bonifacy Jundzilł, Litvánia flórájának neves kutatója és a lengyel nyelvű botanikai nómenklatúra megalkotója (Stanisław Bonifacy Jundzilł), aki Litvánia növényzetét az Opisanie roslin litewskich című könyvében írta le (Wilno, 1811), unokaöccse, Juozapas Jundzilas (Józef Jundzilł), aki szintén írt egy botanikai munkát – az Opisanie roslin w Litwie, na Wołyniu, Podolu i Ukrainie... című művet (Wilno, 1830). Más tudósok – a német természettudós Johan Georg Adam Forster (Johan Georg Adam Forster), valamint Stanisław Batys Górski lengyel botanikus és zoológus (Stanisław Batys Górski) – munkái szintén jelentős hatást gyakoroltak a botanikai rendszertanra. Csak a 19. század elejétől kezdtek litván nyelvű munkák születni, amelyek Litvánia növényvilágát írták le, és litván növényneveket közöltek (Jurgis Ambraziejus Pabrėža, Juozapas Fedoravičius, Laurynas Rokas Ivinskis). Említést érdemel az 1938-ban megjelent Lietuviškas botanikos žodynas, amelyet a Liudas Vailionis vezette Botanikai Szótári Bizottság állított össze, és Jonas Dagys botanikus, növényfiziológus szerkesztett. Litvánia növényvilágának kutatási eredményeit később a hatkötetes Lietuvos TSR flora (1959–1980) című mű foglalta össze. 1998-ban a Botanikai Intézet kiadott egy másik fontos, a Botanikai Szótári Bizottság által jóváhagyott kiadványt, a Botanikos vardų žodynas című művet, amelyet Ramunėlė Jankevičienė állított össze. A lett botanikai terminológia rendezésének kezdete a 19. század végére tehető. Elsőként Jānis Ilsters említendő, a lett botanikai terminológia rendezője Terminologija | 2010 | 17 5 5 (Jānis Ilsters), aki 1883-ban összeállította az első lett nyelvű botanikai tankönyvet, az Botanika, skirta tautinėms mokykloms ir savarankiškam mokymuisi (Botāni-ka tautas skolām un pašmācībai) című művet. Lettország flórája szempontjából két német nyelvű könyv is fontos: Johan Klinge (Johans Klinge) Flora von Est-, Liv und Kurland című műve (Reval, 1882), valamint Eduards Lēmanis (Eduards Lēmanis) Flora von Polnisch-Livland című könyve (Dorpat, 1895). Az első világháború után Pauls Galenieks is bekapcsolódott a terminológiai munkába – az általa összeállított Botanikos žodynas (Botāniskā vārdnīca) 1950-ben jelent meg. 1953–1959-ben a P. Galenieks vezette szerzői kollektíva elkészítette és kiadta a négykötetes Latvijos TSR florą (Latvijas PSR flora) című művet. A 21. században folytatódtak a botanikai kutatások – 2003-ban jelent meg Inese Ēdelmane (Inese Ēdelmane) és Ārija Ozola (Ārija Ozola) könyve, a Latvių kalbos augalų vardai (Latviešu valodas augu nosaukumi) (bővebben lásd Pietė 2008: 46–51). A LITVÁN ÉS LETT NÖVÉNYNEMZETSÉG-NEVEK ÖSSZETÉTELÉNEK KÖZÖS ÉS ELTÉRŐ VONÁSAI A litván terminológiában a legtermékenyebb szóalkotási mód a képzés (lásd Keinys 2005: 21), míg az összetétel a létrejött származékok száma alapján a második helyet foglalja el (lásd Keinys 2005: 129). A litván nyelvben az összetett szavak kötőhangzóval vagy anélkül kapcsolódnak össze. A Floroje szereplő litván összetett növénynemzetség-nevek közül 65 kötőhangzóval, 54 pedig anélkül alakult. Az összetett szavak tagjait a következő magánhangzók kapcsolják össze: -a, -ia, -ė, -o, -io, -i. Latvių terminijoje dūryba yra vyraujantis darybos būdas (žr. Skujinā 2002: 88). Latvių kalboje du žodžiai gali būti jungiami dviem būdais: sintaksiniu ir sintaksiniu morfologiniu būdu. Suduriant žodžius sintaksiniu būdu, pirmuoju sandu gali eiti vardininko linksnis arba visa vienaskaitos ar daugiskaitos kilmininko forma, antrojo sando galūnė išlieka nepakitusi. Prie sintaksinės morfologinės (arba derivacinės) sudurtinių žodžių darybos būdo priskiriami tokie atvejai, kai pirmuoju sandu paprastai eina žodžio kamienas1, o antrasis sandas gauna naują darybos galūnę arba visą žodžio pabaigą (priesagą ir galūnę) (žr. MLLVG 1959: 198–199; Skujinā 2002: 92–94). A litván nyelvben jellemzően két alapszót használnak. A lett nyelvben összetett szavak két vagy több gyök, illetve tő összekapcsolásával jönnek létre (amelyeket 1 V. Skujinā elemezte a műszaki tudományok terminológiáját, és megállapította, hogy az összetett szavak több mint 94%-ának első tagja egy végződés nélküli szóalak, és mindössze mintegy 6%-uk első tagja őrizte meg a végződést (lásd Skujinā 2002: 92). 56 S. Labanauskienė | Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų... sudaro šaknis ir afiksas) (MLLVG 1959: 84). Dūriniai nagrinėjami pagal tai, iš kurios kalbos dalies yra jų pirmasis ir antrasis sandai. Floroje pateikti sudurtiniai lietuviški ir latviški augalų genčių vardai yra šešių tipų (žr. lentelę): 1) dūriniai su daiktavardiniais sandais, 2) dūriniai su būdvardiniu ir daiktavardiniu sandais, 3) dūriniai su daiktavardiniu ir būdvardiniu sandais, 4) dūriniai su skaitvardiniu ir daiktavardiniu sandais, 5) dūriniai su prieveiksm iniu ir daiktavardiniu sandais, 6) dūriniai su daiktavardiniu ir veiksmažodiniu sandais. Táblázat. Az összetett litván és lett növénynemzetség-nevek képzési típusai Az összetételek tagjai Litván növénynemzetség-nevek Lett növénynemzetség-nevek Főnév + főnév 83 149 Melléknév + főnév 15 52 Számnév + főnév 2 5 Határozószó + főnév – 1 Főnév + ige 10 – Főnév + melléknév 1 – Bizonytalan képzésűek 7 2 A Floroje című műben talált összes litván és lett növénynemzetség-név alárendelő összetétel. Alárendelő összetételeknek azokat nevezzük, amelyekben az egyik tag meghatározza a másikat, szűkítve annak jelentését (lásd Kvašytė 2005: 31). Az ilyen összetételeknek általában az egyik tagja a fejtag. Nem találtunk olyan mellérendelő összetételeket, amelyeknek mindkét tagja önálló. Főnévi előtagú összetételek A legnépesebb csoportot azok a főnévi összetételek alkotják, amelyek alapszavát köznevek képezik. A flórában 83 litván és 149 lett összetett növénynemzetségnév található, amelyek mindkét tagja főnév, például: lat. Bolboschoenus – lit. liūnmeldis (: liūnas, meldas) – lett gumumeldrs (: gums „gumó, gyökérgumó”, meldrs „nád”) III 326; lat. Cichorium – lit. trūkažolė (: trūkis „egy bizonyos betegség”, žolė „fű”), vö. lett cigoriņš III 42; Terminologija | 2010 | 17 57 lat. Corispermum – lit. drugialaišis (: drugys, laišis) – lett kamielžāle (: kamielis „teve”, zāle „fű”) I 220; lat. Euphorbia – lit. karpažolė (: karpa, žolė) – lett dievkrēsliņš (: Dievs „Isten”, krēsliņš „székecske”) II 171; lat. Fumaria – lit. žvirbliarūtė (: žvirblis, rūta) – lett matuzāle (: mats „haj”, zāle „fű”) I 299; lat. Glaux – lit. pienžolė (: pienas, žolė) – lett pienzāle (: piens „tej”, zāle „fű”) II 247; lat. Onopordum – lit. kardažolė (: kardas, žolė), vö. lett baltdadzis (: balts „fehér”, dad zis „bogáncs”) III 31; lat. Leymus – lit. rug aveaide (: rugys, veidas „alak”), lett kāpukviesis (: kāpa „halom”, kviesis „búza”) III 257; lat. Leonurus – lit. sukatžolė (: sukatos „sorvadás, tuberkulózis”, žolė), vö. lett mātere II 295; lat. Salsola – lett sālszāle (: sāls „só”, zāle „fű”), vö. lit. druskė I 225; lat. Sambucus – lit. šeivamedis (: šeiva, medis) – lett plūškoks (: pluškis² „rongyos ember”, koks „fa”) II 350; lat. Scirpus – lit. viksvameldis (: viksva, meldas), vö. lett meldrs III 325; lat. Solanum – lit. karklavijas³ (: karklas, vija), vö. lett naktene II 311; lat. Taxus – lit. kukmedis (: kukas, medis), vö. lett īve I 156; lat. Triglochin – lit. narytžolė (: naryčia „a tőgy bizonyos betegsége“, žolė), vö. lett āžloks (: āzis „kecske“, loks „ív“) III 196; lat. Zostera – lett jūraszāle (: jūra „tenger“, zāle „fű“), vö. lit. andras III 209. Figyelemre méltó, hogy a litván és lett növénynemzetség-nevek összetett alakjainak egy részére közös második elem jellemző žolė (lett zāle): ezzel 24 litván név (kb. 30%) és 14 lett név (kb. 10%) szerepel. Nem egy esetben a két főnévből alkotott növénynemzetség-nevek nem eredetiek, hanem klasszikus nyelvekből vett tükörfordítások (lásd Gaivenis 1985: 169), például: lat. Cynoglossum (gör. kyon, kynos „kutya“, glossa „nyelv“) – lit. šunliele (: šuo, lielis „nyelv“) – lett sunmēle (: suns „kutya“, mēle „nyelv“) II 283; lat. Ophioglossum (gör. ophis, ophios „kígyó“, glossa „nyelv“) – lit. driežlie­lė (: driežas, lielis „nyelv“) – lett čūskmēlite (: čūska „kígyó“, mēlite „nyelvecske“) I 138. A Flórában számos olyan növénynemzetségnév található, amelynek első tagja tulajdonnév. Két litván növénynemzetségnév a Jonas névvel jött létre; hét lett összetett név első tagja a Jānis tulajdonnév vagy a Māra mitológiai lett név: 2 Az indoeurópai *pleus szóval hozható összefüggésbe: „(ki)fésül; kifésült gyapjú, kitépett tollak, hajtincs“ (Karulis 2001: 705). 3 Kazimieras Būga a -as és -a egyes számú alanyeseti végződésű, két tövű összetett főnevekről szólva megemlíti a karklavijos növénynevet: karklas + *vija „szár“ – szanszkrit vaya „Zweig“ (németül „ágacska“) (lásd Būga 1958: 212). 58 S. Labanauskienė | Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų... lat. Hypericum – lit. jonažolė (: Jonas, žolė), vö. lett. asinszāle (: asins „vér“, zāle „fű“) II 187; lat. Matteuccia – lit. jonpapartis (: Jonas, papartis), vö. lett. strauspaparde (: strauss „strucc“, paparde „páfrány“) I 145; lat. Ribes – lett. jānoga (: Jānis „János“, oga „bogyó“), vö. lit. serbentas II 32; lat. Pedicularis – lett. jāņeglīte (: Jānis „János“, eglīte „fenyőcske“), vö. lit. glindė II 335; lat. Armoracia – lett. mārutks (: Māra, rutks „retek“), vö. lit. krienas I 310; lat. Thymus – lett. mārsils (: Māra, sils „fenyves“), vö. lit. čiobrelis II 303; lat. Bellis – lett. mārpuķīte (: Māra, puķīte „virágocska“), vö. lit. saulutė III 157; lat. Silybum – lett. mārdadzis (: Māra, dadzis „bogáncs“), vö. lit. marginis III 32; lat. Hierochloe – lett. mārsmilga (: Māra, smilga „fü“), vö. lit. stumbražolė (: stumbras, žolė) III 273. Az összes említett összetett litván és lett növénynemzetségnév második tagja valamilyen növényt jelöl (papartis, usnis, smilga stb.). A főnévi lett összetételek második tagját meglehetősen gyakran kicsinyítő képzős főnév alkotja (bővebben lásd Ēdelmane 1978: 101); 44 ilyen összetétel van – ezek az összes főnévi típusú összetett lett növénynemzetségnév mintegy 30%-át teszik ki, például: lat. Echinocystis – lett. dzelongurķītis (: dzelonis „tövis, fullánk“, gurķis „uborka“ + –ītis), vö. lit. virkštenis II 199; lat. Kochia – lett. vasareglīte (: vasara „nyár“, egle „fenyő“ + –īte), vö. lit. kochija I 219; lat. Sparganium – lett. ezgalvīte (: ezis „sün“, galva „fej“ + –īte), vö. lit. šiurpis III 320; lat. Gnaphalium – lett. zaķpēdiņa (: zaķis „nyúl“, pēda „láb“ + –iņa), vö. lit. pūkelis III 153; lat. Moneses – lett. sūnactiņa (: sūnas „moha“, aca „szem“ + –iņa), vö. lit. žemoklė II 236; lat. Lythrum – lett. vējmiētiņš (: vējš „szél“, miets „karó“ + –iņš), vö. lit. raudoklė II 200; latin Tanacetum – lett biškresliņš (: bite „méh“, krēsls „szék“ + –iņš), vö. litv. bitkreslė (: bitė, krėslas), skais­tenis III 163; latin Thalictrum – lett saulkresliņš (: saule „nap“, krēsls „szék“ + –iņš), vö. litv. vingiris I 290. A második tagban kicsinyítő képzőt tartalmazó litván összetett szavakra a Flórában nem találtak példát – a litván nyelvben általában képző nélküli alapszavakat használnak. Ha ugyanabból az alapszóból ismét új szavakat alkotnak, úgynevezett szóalkotási legyezők jönnek létre (Gaivenis 2002: 48; lásd még Kvašytė 2005: 23). A lett terminológiában nincs megfelelője ennek a terminusnak, azonban Terminologija | 2010 | 17 59 ezt a szóalkotási sajátosságot már felvetette a lett nyelvész, Ojārs Bušs (lásd Bušs 2008: 255). A két főnévből képzett szavak szóalkotási legyezői mindkét nyelvben megtalálhatók, a lett botanikai nómenklatúrában azonban nagyobb csoportjukra bukkantunk, például: latin Aethusa – litv. šunpetre (: šuo, Petras „kutya, Péter“) – lett sunpētersīlis (: suns „kutya“, pētersīlis „petrezselyem“) II 222; latin Dactylis – litv. šunažolė (: šuo, žolė „kutya, fű“), vö. lett kamolzāle (: kamols „gombóc“, zāle „fű“) III 314; latin Rhamnus – litv. šunobelė (: šuo, obelis „kutya, almafa“), vö. lett pabērzs II 179; latin Tripleurospermum – litv. šunramunis (: šuo, ramunė „kutya, kamilla“) – lett sunkumelīte (: suns „kutya“, kumelīte „kamilla“) III 174; latin Conium – lett sunstobrs (: suns „kutya“, stobrs „cső“), vö. litv. mauda II 222; latin Antennaria – litv. katpėdė (: katė, pėda „macska, láb“), lett kaķpēdiņa (: kaķis „macska“, pēdiņa „lábacska“) III 152; latin Nepeta – litv. katžolė (: katė, žolė „macska, fű“) – lett kaķumētra (: kaķis „macska“, mētra „menta; bogyós cserjék“) II 299; latin Amaranthus – lett kaķaste (: kaķis „macska“, aste „farok“), vö. litv. burnotis I 228; latin Lathyrus – litv. pelėžirnis (: pelė, žirnis „egér, borsó“), vö. lett dedestiņa II 151; latin Fallopia – litv. pelėvirkštis (: pelė, virkščia), vö. lett vējagriķi (: vējš „szél“, grikis „hajdina“) I 204; latin Epilobium – litv. ožkarožė (: ožka, rožė „kecske, rózsa“) – lett kazroze (: kaza „kecske“, roze „rózsa“) II 205; lat. Pimpinella – lit. ožiažolė (: ožys, žolė), vö. lett. noraga II 218; lat. Libanotis – lett. briežsakne (: briedis „szarvas”, sakne „gyökér”), vö. lit. skarenis II 220; lat. Hirschfeldia – lit. nincs megadva – lett. briežzvēre (: briedis „szarvas”, zvēre „vad mustár”) I 327; lat. Thesium – lit. linlapis (: linai, lapas) – lett. linlape (: lins „len”, lapa „levél”) I 187; lat. Linaria – lit. linažolė (: linai, žolė), vö. lett. vīrcele II 318; lat. Ammophila – lit. smiltlendrė (: smiltis, lendrė „közönséges nád”) – lett. kāpuniedre (: kāpa „dűne”, niedre „nád”) III 281; lat. Ammocalamagrostis – lit. smiltlendrūnė (: smiltis, lendrūnas „a pázsitfűfélék családjába tartozó növény”) – lett. kapuciesa (: kāpa „dűne”, ciesa „nádkalász”) III 281; lat. Pulsatilla – lit. šილagėlė (: šilas, gėlė) – lett. silpurene (: sils „fenyves”, purene „kökörcsin”) I 273; lat. Vaccinium – lit. šಿಲauogė (: šilas, uoga), vö. lett. brūklene II 241; 60 S. Labanauskienė | Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų... lat. Coronopus – lett vārnaspēda (: vārna „varjú“, pēda „láb“) – lit. varnakoje (: varna, koja) I 335; lat. Comarum – lett vārnkāja (: vārna „varjú“, kāja „láb“), vö. lit. sūdрас II 67; lat. Myosoton – lett ūdensvirza (: ūdens „víz“, virza „tyúkhúr“), vö. lit. pastenis I 243; lat. Nymphaea – lett ūdensroze (: ūdens „víz“, roze „rózsa“), vö. lit. vandens lelija I 264; lat. Lemna – lett ūdenzieds (: ūdens „víz“, zieds „virág“), vö. lit. plūdena III 318. A litván és a lett összetétel első tagja, amely mindkét szóalkotási megfelelőben közös, többnyire egy állat megnevezése: lit. katė – lett kaķis, lit. šuo – lett suns, lit. pelė – lett pele, lit. ožka – lett kaza, lit. varna – lett vārna stb. A példákból látható, hogy tizenkét növénynemzetség nevében az első vagy a második, hétében pedig mindkét tag azonos a litvánban és a lettben. Melléknévi és főnévi tagú összetételek A Flórában 15 litván és 52 lett növénynemzetség-nevet találtak, amelyek első tagja melléknév, második tagja pedig főnév. Ezen összetételek első tagja a növényi gyökér, szár, levél vagy virág külső jellemzőit (színét, méretét, alakját stb.) jelöli, például: lat. Cenolophium – lit. pūstabbriaunė (: pūstas, briauna) – lett dobspārne (: dobs „üreges, bemélyedt, odvas“, spārns „szárny“) II 225; lat. Consolida – lett zilau sis (: zils „kék“, auss „fül“), vö. lit. raguolis I 270; lat. Gymnocarpium – lit. tikrapapartis (: tikras, papartis) – lett kailpaparde (: kails „meztelen“, paparde „páfrány“) I 150; lat. Hippophae – lit. šaltalankis (: šaltas, lankas „kéreg“), vö. lett smiltsērkšķis (: smilts „homok“, ērkšķis „tövis“) II 186; lat. Asplenium – lett sīkpaparde (: sīks „apró, kicsi“, paparde „páfrány“), vö. lit. kalnarūtė (: kalnas, rūta) I 143; lat. Leucanthemum – lit. baltagalvė (: balta, galva), vö. lett pīpene III 173; lat. Odontites – lett sārtžibulītis (: sārts „élénkpiros“, žibulīte „szemvidító“) vö. lit. skėstukas II 334; lat. Orobanche – lett brūnkāte (: brūns „barna“, kāts „szár“) vö. lit. džioveklė II 341; lat. Polygonatum – lit. baltašaknė (: balta „fehér“, šaknis „gyökér“), vö. lett mugurene III 221; lat. Poterium – lett zaļvālīte (: zaļš „zöld“, vālīte „buborék“), vö. lit. galvainis II 65; Terminologija | 2010 | 17 6 1 lat. Scorzonera – lett raudupė (: rauds „vörös“, upe „folyó“), vö. lit. gelteklė III 147; lat. Schoenus – lett mel(n)cere (: melns „fekete“, cers „bokor, bozót“), vö. lit. vikšrenis III 335. Az említett típusba tartozó litván és lett összetételekben kevés a közös vonás. Ezeknek az összetételeknek az első tagja többnyire a növény színét jelöli: a litvánban baltas, juodas, žilas, míg a lett színskála szélesebb – balts „fehér“, melns „fekete“, brūns „barna“, rauds „vörös“, sārts „élénkvörös“, zaļš „zöld“, zils „kék“. Csak egy olyan összetétel fordult elő, amelynek első és második tagja mindkét nyelvben azonos: lat. Crassula – lit. storlapis (: storas „vastag“, lapas „levél“) – lett bezlapīte (: biezs „vastag“, lapa „levél“ + -īte) II 26. A szóalkotási minták az éppen tárgyalt szóalkotási típusra is jellemzőek, különösen a lett növénynemzetség-nevekre, például: lat. Actaea – lit. juodžolė (: juoda „fekete“, žolė „fű“), vö. lett krauklene I 268; lat. Prunella – lit. juodgalvė (: juoda „fekete“, galva „fej“) – lett brūngalvīte (: brūns „barna“, galviņa „fejecske“) II 301; lat. Cynosurus – lit. kietavarpė (: kieta „kemény“, varpa „kalász“), vö. lett sekstaine III 315; lat. Lithospermum – lit. kietagrūdis (: kietas „kemény“, grūdas „mag“) – lett cietsēkle (: ciets „kemény“, sēkla „mag“) II 274; lat. Crepis – lett cietpiene (: ciets „kemény“, piens „tej“), vö. lit. kreisvē III 43; lat. Lepidium – lett cietķērsa (: ciets „kemény“, ķērsa „zsombor“), vö. lit. pipirnė I 332; lat. Polystichum – lett cietpaparde (: ciets „kemény“, paparde „páfrány“), vö. lit. spyglainis I 146; lat. Arabidopsis – lett sīkplikstiņš (: sīks „kicsi, apró“, plikstiņš „zsázsafű, tarsóka“), vö. lit. vėirenis I 315; lat. Centunculus – lett sīkauzdīte (: sīks „kicsi, apró“, audze „liget, erdőcske“ + –īte), vö. lit. šimtūnė II 248; lat. Conyza – lett. sīkjanītis (: sīks „kicsi, apró“, Jānītis „Jancsika“), vö. lit. konyza III 163; lat. Elatine – lett. sīkeglīte (: sīks „kicsi, apró“, eglīte „kis fenyő“), vö. lit. vandenė II 198; lat. Galinsoga – lett. sīkgalvīte (: sīks „kicsi, apró“, galva „fej“), vö. lit. galinsoga III 183. Megjegyzendő, hogy a két főnévi tagból álló összetételekkel ellentétben a melléknévből és főnévből képzett származékok litván és lett tagjai különböznek. Csak egy olyan összetett növénynemzetségnév fordult elő (lat. Lithospermum), amelynek első tagja mindkét nyelvben azonos: lit. kietas – lett. ciets. Emellett arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy ugyanazt a növényt (lat. 62 S. Labanauskienė | Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų... Prunella) a két nyelvben eltérő színeket jelentő melléknevekkel nevezik meg első tagként, vö. lit. juoda – lett. brūns „barna“. Külön említendő egyetlen fordított szerkezetű litván összetétel, amelynek első tagja főnév, a második pedig melléknév: lat. Orchis – lit. gegužraibė (: gegužė, raiba), vö. lett. d z e g u ž p u k e (: d z e g u z e „kakukk“, puķe „virág“) III 376. Ilyen lett összetett növénynemzetségneveket nem találtak. Számnévi és főnévi tagból álló összetételek A Floroje 2 litván és 5 lett összetett növénynemzetségnév található, amelyek első tagja számnév, második tagja pedig főnév: lat. Danthonia – lit. tridantė (: trys, dantis), vö. lett. dantonija III 246; lat. Listera – lit. dviguonė (: dvi, guonia „fej“) – lett. divlape (: divi „kettő“, lapa „levél“) III 370; lat. Diplotaxis – lett. divsēkle4 (: divi „kettő“, sēkla „mag“), vö. lit. šatreinis I 324; lat. Trientalis – lett. septiņstarīte (: septiņi „hét“, stara5 „sugár“ + –ite), vö. lit. septynikė II 247; lat. Phyteuma – lett. septiņvīre (: septiņi „hét“, vīrs „férfi“), vö. lit. glaudenė III 25. Külön említendők a kettőnél több szóból álló lett összetételek. Ezek az összetételek azonban lényegében két tagból épülnek fel, amelyek mindegyike külön-külön véve szintén összetett szó lehet (Kabelka 1969: 16; vö. még Urbutis 2009: 334). A Floroje csak egy olyan lett összetett növénynemzetségnév található, amely három tagból áll: az egyik számnév, a másik pedig két főnévből álló összetétel: lat. Verbascum – lett. deviņvīruspeks (: deviņi „kilenc“, vīrs „férfi“, spēks „erő“), vö. lit. tūbė II 315. Megemlítendő még egy lett összetételű név, amely határozószóból és főnévből áll: lat. Myriophyllum – lett daudzlape6 (: daudz „sok”, lapa „levél”), vö. lit. plunksnalapė (: plunksna, lapas) II 209. Amint a Flora anyagából látható, a határozószóból és főnévből képzett összetett növénynemzetség-nevek egyáltalán nem jellemzőek a litván botanikai nevezéktanra⁷. 4Ez az összetétel a klasszikus nyelvekből származó tükörfordításnak tekinthető, vö. lat. Diplotaxis (: gör. diplos „kettős”) – lett divsēkle (: divi „kettő”). 5A mai lett nyelv grammatikája a növénynév következő képzési módját adja meg (lásd MLLVG 1959: 213). 6Az összetétel tükörfordításnak tekinthető, vö. lat. Myriophyllum (gör. myrios „sokaság”, phyllon „levél”) – lett daudzlape (: daudz „sok”). 7K. Gaivenis, aki a Lietuvos TSR florą vizsgálta, nem említ határozószóból alkotott összetételeket. Terminologija | 2010 | 17 63 Főnévi és igei összetevőjű összetételek 10 olyan litván növénynemzetségnév került elő, amelyben az összetétel első tagja főnév, a második pedig ige: lat. Ajuga – lit. vaisgina (: vaisius, ginti), vö. lett cekuļiņš II 287; lat. Chamaenerion – lit. gaurometis (: gaurai, mesti), vö. lett ugunspuke (: uguns „tűz”, puķe „virág”) II 204; lat. Erucastrum – lit. šungarstė (: šuo, garsti „megkeseredni”), vö. lett pazvēre I 325; lat. Euphrasia – lit. akišveitė (: akis, šveisti), vö. lett žibulītis II 330; lat. Helianthus – lit. saulėgraža (: saulė, gręžti(s)) – lett saulgrieze (: saule „nap”, griezties „forogni”) III 182; lat. Moehringia – lit. smiltagraibė (: smiltis, graibyti), vö. lett mēringija I 236; lat. Nonea – lit. vilkžvelgė (: vilkas, žvelgti), vö. lett mūkuzāle (: mūks „szerzetes”, zāle „fű”) II 277; lat. Sanguisorba – lit. kraujalakė (: kraujas, lakti), vö. lett brunvalīte (: brūna „barna”, vālīte „buborék”) II 65; lat. Saxifraga – lit. uolaskėlė (: uola, skelti), vö. lett akmeņlauzīte (: akmens „kő”, lauzt „törni” + –ite) II 30; lat. Thladiantha – lit. siendariekiė (: siena, driektis), vö. lett tladia nta II 200. A főnévi és igei tagot tartalmazó lett összetételeket a Floroje nem találtak, ezért elmondható, hogy a lett növénynemzetség-nevekre nem jellemzőek. Azok a növénynemzetség-nevek, amelyekben az első tag főnév, a második pedig ige, K. Gaivenis megfigyelése szerint gyakran más nyelvekből átvett tükörfordítások, vö. lat. Sanguisorba (lat. sanguis ’vér’, sorbere ’szívni’) – lit. kraujalakė, lat. Saxifraga (lat. saxum ’kő, szikla’, frangare ’törni, zúzni’) – lit. uolaskėlė (lásd Gaivenis 1985: 169). Bizonytalan képzésű összetételek A Floroje néhány úgynevezett látszólagos (homályos, funkcióját tekintve bizonytalan tagot tartalmazó) összetételt találtak (7 litvánt és 2 lettet), bár kétséges, hogy összetételnek kell-e tekinteni azokat a szavakat, amelyek első vagy második tagja nem világos (lásd Urbutis 2009: 143): lat. Arctium – lit. varnalėša (: varna, leša(s) ’levél?’), vö. lett diždadzis (: dižs ’nagy’, dadzis ’bogáncs’) III 29; lat. Filipendula – lett vīgrieze8 (: vīt (?) ’fonni’, griezt ’forgatni; fúrni; irányítani’), vö. lit. vingiorykštė (: vingis, rykštė) II 37; lat. Hypochaeris – lett pelūde (?), vö. lit. džiugūnė III 146. 8A lett nyelvész, Konstantins Karulis (Konstantīns Karulis) a növény vīgrieze nevét látszólagos összetételnek tekinti: vīgr- > *vingr- (lásd Karulis 2001: 1162). 64 S. Labanauskienė | Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų... K. Gaivenis a –sargis vagy –sargė utótagú litván összetételeket tisztázatlan szóalkotású összetételeknek tekinti (lásd Gaivenis 1985: 169). A Floroje néhány ilyen összetétel található: krūmsargė (Cucubalus), kalnasargis (Selinum), liūnsargė (Scheuchzeria), vandensargė (Zannichellia). Tisztázatlannak tekinthetők továbbá a vandenplūkis (Hydrocharis) és a vynvytis (Parthenocissus) növénynevek is (lásd Gaivenis 1985: 170). KÖVETKEZTETÉSEK 1. A Floroje szereplő mintegy 430 litván és csaknem 460 lett növénynemzetségnévből 118 litván és 209 lett név összetett szó. Egyetlen lett összetétel, a deviņvīruspeks kivételével mindegyik két tagból áll. Attól függően, hogy az első és a második tag milyen szófajhoz tartozik, a litván és lett növénynemzetségnevek összetett szavai hat típusba sorolhatók: 1) főnévi tagokból álló összetételek, 2) melléknévi és főnévi tagból álló összetételek, 3) főnévi és melléknévi tagból álló összetételek, 4) számnévi és főnévi tagból álló összetételek, 5) határozószói és főnévi tagból álló összetételek, 6) főnévi és igei tagból álló összetételek. 2. A két főnévi tagot tartalmazó összetételek alkotják a litván és lett növénynemzetségnevek legnagyobb csoportját. 83 litván és 149 lett összetételt találtunk. Az ilyen típusú litván növénynemzetségnevek mintegy 30%-ára, a letteknek pedig csaknem 10%-ára jellemző a közös második tag, a žolė (lettül zāle). A főnévi tagú lett növénynemzetségnevek összetételeinek mintegy 30%-ában a második összetételi tag kicsinyítő képzővel ellátott főnév (ežgalvīte, kaķpēdiņa). Az ilyen szerkezetű összetételek nem jellemzők a litván növénynemzetségnevekre. Két litván és hét lett növénynemzetségnév első tagja tulajdonnév (litvánul Jonas, lettül Jānis, Māra), míg második tagjuk valamely növényt jelöl (papartis, usnis, smilga stb.). 3. Melléknévből és főnévből álló litván összetételből 15-öt, lettből pedig 52-t találtunk. Az ilyen típusú litván és lett összetételek között kevés a közös vonás; első tagjuk leggyakrabban a növény színét jelöli: a litván baltas, juodas, žilas, a lett pedig – balts „fehér”, melns „fekete”, brūns „barna”, zaļš „zöld”, zils „kék”, sārts „élénkpiros”. 4. Mindkét nyelvre jellemzők a két főnévből, illetve a melléknévből és főnévből képzett szóalkotási legyezők. A két főnévből képzett összetételek első tagja a litván és lett összetételben, amely Terminologija | 2010 | 17 65 az általános szóalkotási legyezőnek leggyakrabban egy állat neve alkotja a részét (lit. katė – lett kaķis, lit. šuo – lett suns, lit. pelė – lett pele, lit. ožka – lett kaza, lit. varna – lett vārna stb.). A melléknévből és főnévből alkotott szavak szóalkotási legyezőiből többet találtunk a lett növénynemzetség-nevek vizsgálatakor. 5. A Floroje 2 litván és 5 lett növénynemzetség-név szerepel, amelyek első tagja számnév, a második pedig főnév. 6. 10 litván növénynemzetség-név főnévből és igéből tevődik össze. Ez a szóösszetétel-típus nem jellemző a lett növénynemzetség-nevekre. 7. Amint azt a Floros anyaga mutatja, a litván botanikai nómenklatúrában a szóösszetétel kevésbé produktív szóalkotási mód, mint a lett botanikai nómenklatúrában – ez mind a litván, mind a lett nyelv terminusalkotási tendenciáinak megfelel. ŠALTINIAI Flora – Flora of the Baltic Countries. Ompendium of Vascular Plants/Editors: L. Lasimer, V. Kuusk, L. Tabaka, A. Lekavičius, Tartu, 1993–2003. LITERATŪRA Būga K. 1958: Dvikamieniai sudėtiniai daiktavardžiai galūnėmis -as ir -a vienaskaitos vardininke. – Rinktiniai raštai I, Vilnius, 207–227. Bušs O. 2008: Dažas mūsdienu salikteņdarināšanas iezīmes. – No ģermānismiem līdz superlatīvam, Rīga, 255–258. Ēdelmane I. 1978: Augu nosaukumu darināšanas veidi latviešu valodā. – Latviešu valodas kultūras jautājumi 14, Rīga, 97–103. Gaivenis K. 1985: Lietuvos augalų genčių ir rūšių pavadinimai. – Lietuvių kalbotyros klausimai. Mokslo kalbos kultūros ir terminologijos problemos 24, Vilnius, 165–178. Gaivenis K. 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius. Kabelka J. 1969: Latvių kalba. I sąsiuvinis. Mokymo priemonė, Vilnius. Karulis K. 2001: Latviešu etimoloģijas vārdnīca, Rīga. Keinys St. 2005: Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius. Kvašytė R. 2005: Mokomasis terminologijos žodynėlis, Šiauliai. MLLVG 1959: Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika I, Rīga. Piete L. 2008: Pārmaiņas botānikas terminu darināšanā 19. gs. beigų un 20. gs. publikācijās. – Letonikas otrais kongress. Valodniecības raksti – 2, Rīga, 46–55. Skujiņa V. 2002: Latviešu terminoloģijas izstrādes principi, Rīga. Urbutis V. 2009: Žodžių darybos teorija, Vilnius. PECULIARITIES OF COMPOUND PLANT GENERA NAMES’ FORMATION IN LITHUANIAN AND LATVIAN LANGUAGES Three volume publication Flora of the Baltic Countries (1993–2003), published in Tartu, describes plants, growing in Lithuania, Latvia and Estonia – cryptogams and phanerogams (excluding the moss). This article aims to explore compound plant genera names in Lithuanian and Latvian languages according to their word formation 66 S. Labanauskienė | Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų... type, to compare Lithuanian and Latvian compounds and to determine their common traits and differences. The study includes 118 Lithuanian and 209 Latvian compound plant genera names as the object of research. All compound words, except one Latvian compound word deviņvīruspēks, are composed of two components. There are six types of compound plant genera names in Lithuanian and Latvian languages, in accordance with the part of speech of their first and second component: 1) compound words with substantive components, 2) compound words with adjective and noun, 3) compound words with noun and adjective, 4) compound words with numeral and noun, 5) compound words with adverb and noun, 6) compound words with noun and verb. Compound words with two substantive components constitute the largest group of plant genera names in Lithuanian and Latvian languages. Plant genera names of this type in Lithuanian and Latvian languages often have the second common component – Lith. žolė and Latv. zāle (grass). Compound words that consist of the first adjectival component and the second substantive component constitute the second largest group of compounds. Lithuanian and Latvian compounds of this type don’t have many similarities. First component quite often means colour: Lith. baltas (white), juodas (black), žilas (grey, white), Latv. balts (white), melns (black), brūns (brown), zaļš (green), zils (blue), sārts (scarlet). Most word formation processes are very similar in both languages, where compound is made up of two nouns. The first component of compound in Lithuanian and Latvian which is found in a few compounds usually contains the name of an animal (Lith. katė – Latv. kaķis (cat), Lith. šuo – Latv. suns (dog), Lith. pelė – Latv. pele (mouse), Lith. ožka – Latv. kaza (goat), Lith. varna – Latv. vārna (crow), etc.). Compound words that contain an adjective and a noun are particularly characteristic for Latvian plant genera names. Lithuanian and Latvian plant names formed from a numeral and noun are rare. Adverb-noun compounds are comparatively rare in Lithuanian botany nomenclature. Compound words composed of a noun and adjective and noun-verb compounds are untypical for plant genera names in Latvian language. Research into plant genera names in Flora of the Baltic Countries leads to the conclusion that compounding is less productive word-formation strategy in Lithuanian botany nomenclature than in Latvian and it corresponds to the tendencies of term formation in both Lithuanian and Latvian languages. Gauta 2010-11-12 Solvita Labanauskienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected] Terminologija | 2010 | 17 67