Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų darybos ypatumai

5 4 S. Labanauskienė | Az összetett litván és lett növénynemzetségnevek... a Sudurtinių lietuviškų ir latviškų növénynemzetségnevek képzésének sajátosságai SOlvIta laBaNaUSkIENė Litván Nyelvi Intézet BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A háromkötetes Balti országok flórája (Flora of the Baltic Countries (1993–2003)) című kiadványban (a továbbiakban – Flóra), amelyet Tartuban adtak ki, a Litvániában, Lettországban és Észtországban növő növényeket írják le – a spórás és magvas edényes növényeket (a mohák kivételével). Latinul valamennyi taxont – törzset, osztályt, rendet, családot, nemzetséget, fajt, alfajt –, litván, lett, észt és orosz nyelven pedig csak a növénynemzetségek és -fajok nevét adják meg. A Flórában a nevezéktani részt követően minden taxonhoz rövid biológiai és morfológiai jellemzést adnak (a növény termőhelye, méretei, virágzási ideje, magyarázatok). A Flóra az első olyan növénynevek gyűjteménye, amelyben a növényneveket litván, lett és észt nyelven közlik. 1979-től litván, lett és észt egyetemek és tudományos akadémiák szerzői kollektívái kezdték összeállítani a Flórát. A Flórához a litván növényneveket Živilė Lazdauskaitė (Vilniusi Pedagógiai Egyetem), Domas Smaliukas (Vilniusi Pedagógiai Egyetem), Algirdas Stankevičius (Környezetvédelmi Ügynökség), Ramunėlė Jankevičienė (Botanikai Intézet), Jūratė Balevičienė (Botanikai Intézet) és mások szolgáltatták. A lett növényneveket Edgaras Vimba (Edgars Vimba) (Lettországi Egyetem), Alfredas Rasinis (Alfrēds Rasiņš) (Lett Növényvédelmi Kutatóközpont), Laima Tabaka (Biológiai Intézet), Irena Fatarė (Irēna Fatare) (Biológiai Intézet) botanikus és mások javasolták (lásd Flora 1993: 9). A Florában több mint 500 latin növénynemzetségnév szerepel, azonban nem minden növénynemzetségnév mellett található litván vagy lett megfelelő. Összesen mintegy 430 litván és csaknem 460 lett növénynemzetségnév szerepel. A tanulmány célja a litván és lett összetett növénynemzetségnevek képzéstípusok szerinti vizsgálata, a litván és lett összetételek összehasonlítása, valamint közös és eltérő vonásaik meghatározása. A vizsgálat tárgyát 118 litván és 209 lett összetett növénynemzetségnév képezi. Litván Terminologija | 2010 | 17 5 5 Kazimieras Gaivenis terminológus A litván növénynemzetségek és -fajok nevei című tanulmányában a Litván SZSZK flórájában (1959–1980) közölt valamennyi növénynevet, köztük az összetett neveket is, megvizsgálta. Erre támaszkodik ez a tanulmány is. A cikkben a példák bemutatásakor először a növénynemzetség latin, majd litván és lett neve szerepel. Római számokkal a Flora kötete, arab számokkal pedig az az oldal van jelölve, ahonnan a terminus származik. Azokban az esetekben, amikor a növény litván vagy lett neve nem felel meg a vizsgált állításnak, a plg. hivatkozás szerepel. RÖVID LITVÁN ÉS LETT A BOTANIKA FEJLŐDÉSÉNEK ÁTTEKINTÉSE A XVIII. század végén – a XIX. század elején Litvániában és azon kívül megjelentek az első latin és lengyel nyelven írt botanikai munkák, amelyek Litvánia növényvilágát is leírták. Ebben az időszakban említést érdemel a francia orvos és botanikus Jean Emanuel Gilibert (Jean Emanuel Gilibert) (Flora Litvanica inchoata című munkája, Grodnae, 1781; Vilnae, 1782), Litvánia flórájának neves kutatója, a lengyel nyelvű botanikai nomenklatúra megalkotója, Stanisław Bonifacy Jundziłł, aki a litván növényzetet az Opisanie roslin litewskich (Wilno, 1811) című könyvben írta le, unokaöccse, Józef Jundziłł, aki szintén botanikai munkát írt – Opisanie roslin w Litwie, na Wołyniu, Podolu i Ukrainie... (Wilno, 1830). Más tudósok – a német természettudós Johan Georg Adam Forster (Johan Georg Adam Forster), valamint a lengyel botanikus és zoológus Stanisław Batys Górski (Stanisław Batys Górski) – munkái szintén nagy hatással voltak a botanika rendszertanára. Csak a XIX. század elejétől kezdtek litván nyelven olyan munkákat írni, amelyek Litvánia növényvilágát írták le, és litván növényneveket közöltek (Jurgis Ambraziejus Pabrėža, Juozapas Fedoravičius, Laurynas Rokas Ivinskis). Említésre méltó az 1938-ban megjelent, a Liudas Vailionis vezette Botanikai Szótár Bizottság által összeállított és a botanikus, növényfiziológus Jonas Dagys által szerkesztett Lietuviškas botanikos žodynas. Később a litván flóra kutatásait a Lietuvos TSr flora (1959–1980) című, hatkötetes műben foglalták össze. 1998-ban a Botanikos institutas kiadott egy másik fontos, a Botanikos žodyno komisija által jóváhagyott kiadványt, a Botanikos vardų žodynas címűt, amelyet Ramunėlė Jankevičienė állított össze. A lett botanikai terminológia rendezésének kezdete a XIX. század végére tehető. Elsőként a lett botanikai terminológia rendezőjét, Janis Ilsterist érdemes megemlíteni 5 6 S. Labanauskienė | Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų... (Jānis Ilsters), aki 1883-ban összeállította az első lett nyelvű botanikai tankönyvet, a nemzeti iskolák és az önálló tanulás számára készült Botanika címűt (Botānika tautas skolām un pašmācībai). Lettország flórája szempontjából két német nyelven írt könyv is fontos: Johann Klinge (Johans Klinge) Flora von est-, Liv und Kurland (Reval, 1882) és Eduard Lėmanis (Eduards Lēmanis) Flora von Polnisch-Livland (Dorpat, 1895) című műve. Az első világháború után Paulas Galeniekas (Pauls Galenieks) is bekapcsolódott a terminológiai tevékenységbe – 1950-ben jelent meg az általa összeállított Botanikos žodynas (Botāniskā vārdnīca). 1953–1959-ben a P. Galeniekos által vezetett szerzői kollektíva elkészítette és kiadta a Lett SZSZK flóráját (Latvijas PSr flora) négy kötetben. A XXI. században folytatódtak a botanikai kutatások – 2003-ban megjelent Inese Ēdelmane (Inese Ēdelmane) és Ārija Ozola (Ārija Ozola) könyve, A növények lett nyelvű nevei (Latviešu valodas augu nosaukumi) (bővebben lásd Piete 2008: 46-51). SuDuRTINIų LIETuVIŠKų IR LATVIŠKų A NÖVÉNYNEMZETSÉGNEVEK HASONLÓSÁGAI ÉS KÜLÖNBSÉGEI A litván terminológiában a legtermékenyebb a képzős szóalkotás (lásd Keinys 2005: 21), az összetétel pedig a használt származékok számát tekintve a második helyet foglalja el (lásd Keinys 2005: 129). A litván nyelvben az összetett szavak kötőhangzóval vagy anélkül kapcsolódnak össze. A Floroje bemutatott, kötőhangzót tartalmazó összetett litván növénynemzetségnevek közül 65-öt, kötőhangzó nélkül pedig 54 összetételt találtunk. Az összetett szavak tagjai az -a, -ia, -ė, -o, -io, -i magánhangzókkal kapcsolódnak össze. A lett terminológiában az összetétel az uralkodó szóalkotási mód (lásd Skujiņa 2002: 88). A lett nyelvben két szó kétféleképpen kapcsolható össze: szintaktikai és szintaktikai-morfológiai módon. A szavak szintaktikai módon történő összekapcsolásakor az első tagként a névszói eset vagy az egyes, illetve többes számú birtokos eset teljes alakja állhat, a második tag végződése változatlan marad. Az összetett szavak szintaktikai-morfológiai (vagy derivációs) képzéséhez azok az esetek tartoznak, amikor első tagként rendszerint a szó töve1 áll, a második tag pedig új képzési végződést vagy a szó teljes végződését (képzőt és ragot) kapja (lásd: MLLVG 1959: 198–199; Skujiņa 2002: 92–94). A litván nyelvben szokás két alapszóra támaszkodni. A lett nyelvben az összetett szavak két vagy több gyökér vagy tő összekapcsolásával keletkeznek (amelyeket 1 V. Skujiņa elemzett a műszaki tudományok terminológiájában, és megállapította, hogy az összetett szavak több mint 94%-ában az első tag a szó végződés nélküli részét alkotja, és csak mintegy 6%-ukban őrizte meg az első tag a végződését (lásd: Skujiņa 2002: 92). Terminologija | 2010 | 17 5 7 gyökér és affixum alkotja) (MLLVG 1959: 84). Az összetételeket annak alapján vizsgálják, hogy első és második tagjuk melyik szófajhoz tartozik. A flórában szereplő összetett litván és lett növénynemzetségnevek hat típusba sorolhatók (lásd a táblázatot): 1) főnévi tagokból álló összetételek, 2) melléknévi és főnévi tagokból álló összetételek, 3) főnévi és melléknévi tagokból álló összetételek, 4) számnévi és főnévi tagokból álló összetételek, 5) határozószói és főnévi tagokból álló összetételek, 6) főnévi és igei tagokból álló összetételek. Táblázat. Az összetett litván és lett növénynemzetségnevek képzéstípusai Az összetételek tagjai Litván növénynemzetségnevek Lett növénynemzetségnevek Főnév + főnév 83 149 Melléknév + főnév 15 52 Számnév + főnév 25 Határozószó + főnév - 1 Főnév + ige 10 - Főnév + melléknév 1 - Bizonytalan képzésű 7 2 A Florában megtalált összes litván és lett növénynemzetségnév alárendelő összetétel. Így nevezik az olyan összetételeket, amelyekben az egyik tag a jelentését szűkítve meghatározza a másikat (lásd Kvašytė 2005: 31). Az ilyen összetételek egyik alkotóeleme általában alaptag. Olyan mellérendelő összetételeket, amelyeknek mindkét alkotóeleme önálló, nem találtak. Főnévi tagokat tartalmazó összetételek A legnagyobb csoportot azok a főnévi összetételek alkotják, amelyek alapját köznevek képezik. A flórában 83 litván és 149 lett összetett növénynemzetségnév található, amelyeknek mindkét tagja főnév, például: lat. Bolboschoenus – lit. liūnmeldis (: liūnas, meldas) – lett. gumumeldrs (: gums „gumó, gyökérgumó“, meldrs „káka“) III 326; lat. Cichorium – lit. trūkažolė (: trūkis „ilyen betegség“, žolė), vö. lett. cigoriņš III 42; 5 8 S. Labanauskienė | Összetett litván és lett növénynemzetségnevek... lat. Corispermum – lit. drugialaišis (: drugys, laišis) – lett. kamieļzāle (: kamielis „kupranugaris, zāle „fű“) I 220; lat. euphorbia – litván karpažolė (: karpa, žolė) – lett. dievkrēsliņš (: Dievs „Isten“, krēsliņš „székecske“) II 171; lat. Fumaria – litván žvirbliarūtė (: žvirblis, rūta) – lett. matuzāle (: mats „haj“, zāle „fű“) I 299; lat. Glaux – litván pienažolė (: pienas, žolė) – lett. pienzāle (: piens „tej“, zāle „fű“) II 247; lat. Onopordum – lit. kardažolė (: kardas „kard“, žolė „fű“), vö. lettül baltdadzis (: balts „fehér“, dadzis „bogáncs“) III 31; lat. Leymus – lit. rugiaveidė (: rugys „rozs“, veidas „alak“) – lettül kāpukviesis (: kāpa „dűne“, kviesis „búzafű“) III 257; lat. Leonurus – lit. sukatžolė (: sukatos „sorvadás, tuberkulózis“, žolė „fű“), vö. lettül mātere II 295; lat. Salsola – lettül. Jaunas. Valerijonas. (vaistinė žolė) – lett. „gyógyfű“, plg. latv. „fű“?) fertőzésekre használják. Latv. ismert „fű“, lit. „žolė“. (A jelentése itt: fű.?) Balt. „žolė“ – fű, žolynas. A nyelvjárásban: „žolė“ – gyógynövény. A jegyzet: „Salsola – latv.“ meglehetősen töredékes. Nem szabad kiegészíteni. Megjegyzés: „Jas“ – összekapcsolja. Latin növénynév. (A fordításban megőrzendő.) Latv. „Salsola“ – sóballa. Lit. „druskažolė“. A szerkezet megjegyzése: „latv.“. Salsola – lett. sālszāle (: sāls „druska“, zāle „žolė“), plg. liet. druskė I 225; lot. Sambucus – liet. šeivamedis (: šeiva, medis) – latv. plūškoks (: plušķis2 „driskius“, koks „medis“) II 350; lot. Scirpus – liet. viksvameldis (: viksva, meldas), plg. latv. meldrs III 325; lot. Solanum – liet. karklavijas3 (: karklas, vija), plg. latv. naktene II 311; lot. Taxus – liet. kukmedis (: kukas, medis), plg. latv. īve I 156; lat. Triglochin – lit. narytžolė (: naryčia „eine bestimmte Euterkrankheit“, žolė „Gras“), vgl. lett. āžloks (: āzis „Ziege“, loks „Bogen“) III 196; lat. Zostera – lett. jūraszāle (: jūra „Meer“, zāle „Gras“), vgl. lit. andras III 209. Beachtenswert ist, dass für einen Teil der zusammengesetzten litauischen und lettischen Pflanzengattungsnamen ein gemeinsames zweites Glied žolė (lett. zāle) charakteristisch ist: Mit ihm gibt es 24 litauische Namen (etwa 30 %) und 14 lettische (etwa 10 %). In nicht wenigen Fällen sind aus zwei Substantiven gebildete Pflanzengattungsnamen keine ursprünglichen Bildungen, sondern Übersetzungen aus klassischen Sprachen (siehe Gaivenis 1985: 169), z. B.: lat. Cynoglossum (gr. kyon, kynos „Hund“, glossa „Zunge“) – lit. šunlielė (: šuo „Hund“, lielis „Zunge“) – lett. suņmēle (: suns „kutya“, mēle „nyelv“) II 283; lot. Ophioglossum (gr. ophis, ophios „kígyó“, glossa „nyelv“) – lit. driežlielė (: driežas, lielis „nyelv“) – lett. čūskmēlīte (: čūska „kígyó“, mēlīte „nyelvecske“) I 138. A flórában több olyan növénynemzetségnév található, amelynek első tagját köznév alkotja. 2 litván növénynemzetségnév a Jonas névvel, 7 lett összetett szó első tagja pedig a Jānis tulajdonnévvel vagy a lettek mitológiai māra nevével alakult: 2 Az indoeurópaival hozható kapcsolatba. *pleus- „(ki)fésülni; kifésült gyapjú, kitépett tollak, hajtincs“ (Karulis 2001: 705). 3 Kazimieras Būga, a két tőből álló összetett főneveket tárgyalva, amelyek egyes számú alanyeseti végződései -as és -a, megadja a karklavijos növénynév példáját: karklas + *vija „stipes“ – skr. „vayā „Zweig“ (németül „ágacska“) (lásd Būga 1958: 212). Terminologija | 2010 | 17 5 9 jas“, zāle „fű“) II 187; lat. matteuccia – litvánul jonpapartis lot. Hypericum – liet. jonažolė (: Jonas,žolė), plg. latv. asinszāle (: asins„krau- (: Jonas, papartis), vö. lett strauspaparde (: strauss „strucc“, paparde „páfrány“) I 145; lat. ribes – lett jāņoga (: Jānis „Jónás“, oga „bogyó“), vö. lit. ribizli II 32; lat. Pedicularis – lett. jāņeglīte (: Jānis „János“, eglīte „fenyőcske“), vö. lit. glindė II 335; lat. armoracia – lett. mārrutks (: māra, rutks „retek“), vö. lit. torma I 310; lat. Thymus – lett. mārsils (: māra, sils „erdő“), vö. lit. kakukkfű II 303; lat. Bellis – lett. mārpuķīte (: māra, puķīte „virág“), vö. lit. százszorszép III 157; lat. Silybum – lett. mārdadzis (: māra, dadzis „bogáncs“), vö. litván marginis III 32; lat. Hierochloe – lett. mārsmilga (: māra, smilga „fűszál“), vö. litván stumbražolė (: stumbras, žolė) III 273. Az összes említett összetett litván és lett növénynemzetségnév második tagja valamilyen növényt jelöl (papartis „páfrány“, usnis „bogáncs“, smilga „fűszál“ stb.). Elég gyakran a főnévi lett összetételek második tagját kicsinyítő képzőt tartalmazó főnév alkotja (bővebben lásd Ēdelmane 1978: 101), ilyen összetételek 44-en vannak – a főnévi összetett lett növénynemzetségnevek összességének mintegy 30%-át teszik ki, pl.: lat. echinocystis – lett. dzeloņgurķītis (: dzelonis „gylys, geluonis“, gurķis „agurkas“+ -ītis), plg. liet. virkštenis II 199; lot. Kochia – latv. vasareglīte (: vasara „vasara“, egle „eglė“ + -īte), plg. liet. kochija I 219; lot. Sparganium – latv. ežgalvīte (: ezis „ežys“, galva „galva“ + -īte), plg. liet. šiurpis III 320; lot. Gnaphalium – latv. zaķpēdiņa (: zaķis „kiškis“, pēda „pėda“ + -iņa), plg. liet. pūkelis III 153; liet. moneses – latv. sūnactiņa (: sūnas „samanos“, aca „akis“ + -iņa), vö. lit. žemoklė II 236; lit. Lythrum – latv. vējmietiņš (: vējš „szél“, miets „karó“ + -iņš), vö. lit. raudoklė II 200; lit. Tanacetum – latv. biškrēsliņš (: bite „méh“, krēsls „szék“ + -iņš), vö. lit. bitkrėslė (: bitė „méh“, krėslas „szék“), skaistenis III 163; lat. Thalictrum – lett. saulkrēsliņš (: saule „nap“, krēsls „szék“ + -iņš), vö. lit. vingiris I 290. Olyan litván összetételeket, amelyeknek második tagja kicsinyítő képzőt tartalmazna, a Flórában nem találtak – a litván nyelvben általában képző nélküli alapszavakra támaszkodnak. Ha ugyanabból az alapszóból ismét új szavakat képeznek, létrejönnek az úgynevezett szóképzési legyezők (Gaivenis 2002: 48; lásd még Kvašytė 2005: 23). A lett terminológiában ennek a terminusnak nincs megfelelője, azonban 6 0 S. Labanauskienė | Összetett litván és lett növénynemzetségnevek... ezt a képzési sajátosságot a lett nyelvész, Ojārs Bušs is felvetette (lásd Bušs 2008: 255). Abiejų kalbų žodžių darybos vėduoklių, sudarytų iš dviejų daiktavardžių, yra, tačiau latvių botanikos nomenklatūroje rastas gausesnis jų būrys, pvz.: lot. aethusa – liet. šunpetrė (: šuo, Petras) – latv. suņpētersīlis (: suns „šuo“, pētersīlis „petražolė“) II 222; lot. Dactylis – liet. šunažolė (: šuo, žolė), plg. latv. kamolzāle (: kamols „kamuolys“, zāle „žolė“) III 314; lot. rhamnus – liet. šunobelė (: šuo, obelis), plg. latv. pabērzs II 179; lot. Tripleurospermum – liet. šunramunis (: šuo, ramunė) – latv. suņkumelīte (: suns „šuo“, kumelīte „ramunėlė“) III 174; lot. Conium – latv. suņstobrs (: suns „kutya“, stobrs „cső“), vö. lit. mauda II 222; lat. antennaria – lit. katpėdė (: katė, pėda) – lett. kaķpēdiņa (: kaķis „macska“, pēdiņa „mancska“) III 152; lat. Nepeta – lit. katžolė (: katė, žolė) – lett. kaķumētra (: kaķis, „macska“, mētra „menta; bogyóhajtások“) II 299; lat. amaranthus – lett. kaķaste (: kaķis, „macska“, aste „farok“), vö. lit. burnotis I 228; lat. Lathyrus – lit. pelėžirnis (: pelė, žirnis), vö. lett. dedestiņa II 151; lat. Fallopia – lit. pelėvirkštis (: pelė „pelė“, virkščia), plg. latv. vējagriķi (: vējš „szél“, griķis „hajdina“) I 204; lot. epilobium – lit. ožkarožė (: ožka „kecske“, rožė „rózsa“) – latv. kazroze (: kaza „kecske“, roze „rózsa“) II 205; lot. Pimpinella – lit. ožiažolė (: ožys „bak“, žolė „fű“), plg. latv. noraga II 218; lot. Libanotis – latv. briežsakne (: briedis „szarvas“, sakne „šaknis“), plg. liet. skarenis II 220; lot. Hirschfeldia – liet. nepateikta – latv. briežzvēre (: briedis „szarvas“, zvēre „vadmustár“) I 327; lot. Thesium – liet. linlapis (: linai, lapas) – latv. linlape (: lins „len“, lapa „levél“) I 187; lot. Linaria – liet. linažolė (: linai, žolė), plg. latv. vīrcele II 318; lot. ammophila – liet. smiltlendrė (: smiltis, lendrė „közönséges nád“) – latv. kāpuniedre (: kāpa „dűne“, niedre „nád“) III 281; lot. ammocalamagrostis – liet. smiltlendrūnė (: smiltis, lendrūnas „a pázsitfűfélék családjába tartozó növény“) – latv. kāpuciesa (: kāpa „dűne“, ciesa „lendrūnas“) III 281; lot. Pulsatilla – lit. šilagėlė (: šilas „pušynas“, gėlė „gėlė“) – latv. silpurene (: sils „pušynas“, purene „vėdrynas“) I 273; lot. Vaccinium – lit. šilauogė (: šilas „pušynas“, uoga „uoga“), plg. latv. brūklene II 241; pastenis I 243; lot. Nymphaea – latv. ūdensroze (: ūdens „vanduo“, Terminologija | 2010 | 17 6 1 lot. Coronopus – latv. vārnaspēda (: vārna „varna“, pēda „pėda“) – liet. varnakolot. Comarum – latv. vārnkāja (: vārna „varna“, kāja „koja“), jė (: varna,koja) I 335; plg. liet. sūdras II 67; lot. myosoton – latv. ūdensvirza (: ūdens „vanduo“, virza „žliūgė“), plg. lit. roze „rožė“), plg. lit. vandens lelija I 264; lot. Lemna – latv. ūdenzieds (: ūdens „vanduo“, zieds „žiedas“), plg. liet. plūdena III 318. A litván és lett összetett szó első tagját, amely közös a szóképzési legyező számára, leggyakrabban egy állat megnevezése alkotja: lit. katė – lett kaķis, lit. šuo – lett suns, lit. pelė – lett pele, lit. ožka – latv. kaza, liet. varna – latv. vārna ir kt. Kaip matyti iš pateiktų pavyzdžių, dvylikos augalų genčių vardų sutampa lietuviški ir latviški pirmieji arba antrieji, o septynių – ir abu sandai. Dūriniai su būdvardiniu ir daiktavardiniu sandais Floroje rasta 15 lietuviškų ir 52 latviški augalų genčių vardai, kurių pirmąjį sandą sudaro būdvardis, o antrąjį – daiktavardis. Šių dūrinių pirmasis sandas žymi išorinius augalo šaknies, stiebo, lapo ar žiedo požymius (spalvą, dydį, formą ir kt.), pvz.: lot. Cenolophium – litván pūstabriaunė (: pūstas „felfújt“, briauna „él“) – lett. dobspārne (: dobs „üreges, kivájt, odvas“, spārns „szárny“) II 225; latin. Consolida – lett. zilausis (: zils „kék“, auss „fül“), vö. litván raguolis I 270; latin. Gymnocarpium – litván tikrapapartis (: tikras „igazi“, papartis „páfrány“) – lett. kailpaparde (: kails „meztelen“, paparde „páfrány“) I 150; latin. Hippophae – litván šaltalankis (: šaltas „hideg“, lankas „kéreg“), vö. lett. smiltsērkšķis (: smilts „homok“, ērkšķis „tövis“) II 186; lat. asplenium – lett. sīkpaparde (: sīks „apró, kicsi“, paparde „páfrány“), vö. lit. kalnarūtė (: kalnas, rūta) I 143; lat. Leucanthemum – lit. baltagalvė (: balta, galva), vö. lett. pīpene III 173; lat. Odontites – lett. sārtžibulītis (: sārts „élénkpiros“, žibulīte „szemfénygyökér“), vö. lit. skėstukas II 334; lat. Orobanche – lett. brūnkāte (: brūns „barna“, kāts „szár“), vö. lit. džioveklė II 341; let. Polygonatum – lit. baltašaknė (: balta, šaknis), vö. lett. mugurene III 221; let. Poterium – lett. zaļvālīte (: zaļš „zöld“, vālīte „buzogány“), vö. lit. galvainis II 65; 6 2 S. Labanauskienė | Összetett litván és lett növénynemzetség-nevek... lat. Scorzonera – lett. raudupe (: rauds „piros“, upe „folyó“), vö. lit. gelteklė III 147; lat. Schoenus – lett. melncere (: melns „fekete“, cers „bokor, cserje“), vö. lit. vikšrenis III 335. Az említett típusú litván és lett összetételeknek nincs sok közös vonásuk. Ezen összetételek első tagja leggyakrabban a növény színét jelöli: a litvánban baltas, juodas, žilas, míg a lett színpalettája szélesebb – balts „fehér“, melns „fekete“, brūns „barna“, rauds „piros“, sārts „élénkpiros“, zaļš „zöld“, zils „kék“. Mindössze egy olyan összetett szó fordult elő, amelynek első és második tagja mindkét nyelvben azonos: lat. Crassula – lit. storlapis (: storas „vastag“, lapas „levél“) – lett. biezlapīte (: biezs „vastag“, lapa „levél“ + -īte) II 26. A szóalkotási legyezők a vizsgált szóalkotási típusra is jellemzők, különösen a növénynemzetségek lett neveire, pl.: lat. acteae – lit. juodžolė (: juoda „fekete“, žolė „fű“), vö. lett. krauklene I 268; lat. Prunella – lit. juodgalvė (: juoda „fekete“, galva „fej“) – lett. brūngalvīte (: brūns „barna“, galviņa „fejecske“) II 301; lat. Cynosurus – litvánul kietavarpė (: kieta „kemény“, varpa „kalász“), vö. lett sekstaine III 315; latin Lithospermum – litvánul kietagrūdis (: kietas „kemény“, grūdas „mag“) – lett cietsēkle (: ciets „kemény“, sēkla „mag“) II 274; latin Crepis – lett cietpiene (: ciets „kemény“, piens „tej“), vö. litvánul kreisvė III 43; latin Lepidium – latv. cietķērsa (: ciets „kemény“, ķērsa „tarsóka“), vö. litván pipirnė I 332; lat. Polystichum – latv. cietpaparde (: ciets „kemény“, paparde „páfrány“), vö. litván spyglainis I 146; lat. arabidopsis – latv. sīkplikstiņš (: sīks „kicsi, apró“, plikstiņš „pásztortáska, pásztortáska-féle“), vö. lit. vairenis I 315; lot. Centunculus – lett. sīkaudzīte (: sīks „kicsi, apró“, audze „liget, erdőcske“ + -īte), vö. lit. šimtūnė II 248; lot. Conyza – lett. sīkjānītis (: sīks „kicsi, apró“, Jānītis „Jánoska“), vö. lit. konyza III 163; lot. elatine – lett. sīkeglīte (: sīks „kicsi, apró“, eglīte „fenyőcske“), vö. lit. vandenė II 198; lat. Galinsoga – lett. sīkgalvīte (: sīks „kicsi, apró“, galva „fej“), vö. lit. galinsoga III 183. Megjegyzendő, hogy a két főnévi tagot tartalmazó összetételekkel ellentétben a melléknév és főnév képzési legyezőjéből létrejött származékok litván és lett tagjai különböznek. Mindössze egy olyan összetett növénynemzetség-név fordult elő (lat. Lithospermum), amelynek első tagja mindkét nyelvben azonos: lit. kietas – lett. szilárd. Ezenkívül felhívandó a figyelem arra, hogy ugyanaz a növény (latinul