Statybos liaudies ir mokslo terminijos bendrybės ir skirtybės

Az építőipari népi és tudományos terminológia közös és eltérő vonásai ROBERTAS STUNŽINAS Mykolo Romerio universitetas A tanulmány az építőipari népi és tudományos terminológia főbb hasonlóságait és különbségeit tárgyalja. Ezzel a munkával a szerző folytatja az építőipari népi terminológia kutatásának sorozatát. Mielőtt összehasonlítanánk ezt a két terminológiát, érdemes megjegyezni, hogy az élő nyelv és annak terminológiája a tudományos terminológia fontos forrása. A litván terminológiaelmélet megalapítója, St. Šalkauskis filozófus, a Logos folyóiratban megjelent, „A terminológia elmélete és a litván filozófiai terminológia” című munkájában azt írta, hogy a köznyelvi szavak a tudományos terminológia legfőbb forrásai: „nem szükséges új terminust alkotni, sem idegent kölcsönözni, ha a tudományos igény kielégítésére teljesen megfelelően alkalmazható a köznyelv egy szava” (Šalkauskis 1991: 55). A filozófus hangsúlyozta, hogy a köznyelv nemcsak a leggazdagabb, hanem a legérthetőbb forrása is a tudományos terminológiának. Erről a neves litván nyelvészek, K. Būga (1961: 784), J. Balčikonis (1978: 164) és Pr. Skardžius (1997: 300) is írtak. Az élő nyelv sajátos szavainak jelentőségét az egyes szakterületek terminusainak megalkotásában a terminológusok is hangsúlyozzák. St. Keinys szerint a terminológia megalkotásának alapját a saját nyelv eszközei képezik, az egyes szakterületeken pedig széles körben lehet támaszkodni a nyelvjárási szókincsre, különösen a népi terminusokra (2005: 232). Az élő nyelv szavainak fontosságát a tudományos terminusok megalkotásában az építéstudomány szakemberei is kiemelik. A Az építőipari terminusok szótárának szerzői – A. Kudzys, A. Rosinas és B. Kudzienė – a szótár előszavában azt írják, hogy az építőipari terminológiában fontosak a nyelvben régóta használatos, helyes terminusok (STŽ 2002: 6). Mindezek ellenére azonban a népi és a tudományos terminológia különböző területek – „ezt a tudomány, általában véve a civilizáció és az etnikum, valamint a népi élet különbségei és ellentétei határozzák meg” (Klimavičius 2005: 133). A népi és a tudományos terminusok közös vonásairól szólva megjegyzendő, hogy mind a népi, mind a tudományos terminusok a szaknyelvi lexika rétegébe tartoznak. A tudományos terminusok olyan szavak vagy állandósult jelzős szókapcsolatok, amelyek jelentése egy adott szakterület nyelvében pontosan meghatározott, és a fogalmakat egy bizonyos rendszer tagjaiként nevezik meg. 42 R. Stunžinas | Statybos liaudies ir mokslo terminijos bendrybės ir skirt ybės (Keinys 2005: 229). A népi terminusok koncentrált információt hordozó, nomenklatúraszerű megnevezések. A tudományos terminusokhoz hasonlóan a népi terminusok is speciális fogalmakat jelölnek (Никитина 2009: 80). A tudományos és a népi terminusok azonban nem csupán egyfajta szót jelentenek – nem korlátozódnak a szó határaira, és lehetnek egytagúak vagy összetettek is (lásd Gaivenis 2000: 14, Jakaitienė 2010: 182). A NÉPI TERMINOLÓGIA A TUDOMÁNYOS TERMINOLÓGIA ALAPJA Mint már említettük, a népi és a tudományos terminológia különböző, egymástól elkülönülten működő területek. J. Klimavičius szerint a népi terminológia a tudományos terminológia forrása: a tudományos terminológia ebből meríti azokat a terminusokat, amelyekre a tudományos fogalmi rendszer megnevezéséhez van szükség. A nyelvész azonban rámutat, hogy a kölcsönzés mértéke nem egyforma: „Egyébként a tudományos terminológia egyes ágainak ez a forrás nem egyformán gazdag, néha egyáltalán nem is létezik” (Klimavičius 2005: 133). Ez a korai építőipari tudományos terminológiát vizsgálva is látható. A 19. század közepén és végén, amikor az építéstudományi terminológia megjelent a sajtóban, annak fő forrását a népi terminusok alkották. Például L. Ivinskis kalendáriumainak (1846–1863) gazdasági tanácsokat tartalmazó cikkeiben, az Aušra folyóiratban megjelent Medega statant trobas (1883–1886) című írásokban, valamint a Lietuvos draugijos által kiadott, földműveseknek szánt (1890–1905) havilapban, a Ūkinikas (Ūkininkas) címűben, az élő nyelvből átvett építészeti fogalmakat találhatunk, például: durelės Uk 1891 IV 175, durės Uk 1890 II 22, gelžis M 1884 I–II 56, gomurys Uk 1891 IV 174, grįčia Uk 1891 IV 173, grindys Uk 1891 IV 171, juška Uk 1891 IV 175, kakalis Uk 1891 IV 173, kalkiai M 1884 I–II 56, kaminas Uk 1891 IV 173, kliausmas Uk 1891 IV 174, langas Uk 1890 II 22, lenta Uk 1891 IV 171, lubos Uk 1891 IV 172, molis K 1849 31, namas K 1849 30, palubė Uk 1891 IV 175, pamatas Uk 1890 II 22, pecius Uk 1891 IV 173, plyta Uk 1891 IV 171, samanos Uk 1891 III 134, siena K 1849 31, sienojas Uk 1891 III 132, sklepas Uk 1891 IV 172, smiltis Uk 1891 III 134, stiklas M 1884 I–II 56, stogo čerpės M 1884 I–II 56, teptuvas K 1849 31, tinkas Uk 1891 III 134, trioba Uk 1891 III 134, vaini-kas Uk 1891 III 132, ziame K 1862 45. A népi terminusok azonban nem mind kerültek át közvetlen jelentésben a tudományos terminológiába. St. Šalkauskis arra hívta fel a figyelmet, hogy a terminológiai célra átvett köznyelvi szavakat átalakítják, jelentésüket pedig analógia alapján pontosítják, bővítik, szűkítik vagy áthelyezik Terminologija | 2010 | 17 43 (Šalkauskis 1991: 24–31). Erről terminológusok is írtak (Keinys 2005: 231; Klimavičius 2005: 135; Gaivenis 2000: 52–53). J. Klimavičius szemléletes megfogalmazása szerint „a népi terminológia felhasználása nem egyik edényből a másikba való átöntés, hanem a megfelelő vércsoport szerinti vérátömlesztés; nem egyik helyről a másikra való áthelyezés, hanem átültetés vagy oltás” (2005: 135). Általánosan elfogadott, hogy a tudományos terminusok jelentésspecializációjuk és világos szemantikai határuk révén különböznek a köznyelvi szavaktól (és így a népi terminusoktól is) (LE XXXI 1964: 81; Гринев 1993: 29). A 20. század eleji (1910–1937) építészettudományi kiadványok terminológiájának áttekintése azt mutatja, hogy az építőipari fogalmak gyakran népi terminusokra épülnek. Az építészettudomány korai terminológiájában a népi terminusok nevezik meg az alapvető építőipari fogalmakat, és a tudományos terminusok jelentős része jelentésében szinte teljesen megfelel a népi terminusoknak, például: akmuo Jod 2, alie jus Kind 32, anglis Iv 48, ąžuolas Kind 7, balana Jan 16, eglė Jan 18, sija Kind 14, kambarys Jan 14, kūtė Van 10, lenta Braž 2, lubos Jan 15, molis Reis 1, namas Zub 9, pečius Braž 1, pušis Jan 18, rąstas Reis 24, siena Reis 1, smėlys Jan 9, šulas Braž 10, žabai Van 28, žvyras Reis 13. Sok esetben azonban a népi terminusok jelentése specializálódik, szűkül vagy bővül, ezért a tudományos terminusok új jelentéseket vehetnek fel, például: druskos Jod 1, grindys Kind 13, krosnys Šim 4, lubos (lubos ir perdangos) Šim 4. Itt a terminologizált többes számú alakok tárgyosztályokat jelölnek (bővebben lásd Stunžinas 2007: 125–134). A NÉPI ÉS A TUDOMÁNYOS TERMINOLÓGIA KÖVETELMÉNYEI A nyelvészek felhívták a figyelmet arra, hogy nem minden népi terminus alkalmas a tudományos terminológiában való használatra. A. Salys azt írta, hogy „a népi terminusok csak akkor honosodnak meg a köznyelvben, ha nem mondanak ellent a logikának, és egyébként is könnyen használhatók” (Salys 1985: 102–103). K. Gaivenis szerint számos akadálya van annak, hogy a népnyelvi szavak terminussá váljanak: a szakmai szókincs jelentős része szűk körben használatos, kevesek által ismert szó, sok népi terminus motivációja homályos, illetve stilisztikailag konnotált szó (Gaivenis 2002: 52). Ezért elmondható, hogy a népi terminusok olyan tulajdonságokkal is rendelkezhetnek, amelyek nem jellemzőek a tudományos terminusokra. A tudományos terminusokkal szemben azonban szigorú követelményeket támasztanak. A tudományos terminusok fő jellemzői a pontosság (Keinys 1980: 31, Гринев 1993: 29, Skujiņa 1993: 51, Gaivenis 2002: 38), az egyértelműség (Гринев 1993: 32, Skujiņa 1993: 51), a jelentés meghatározottsága (Keinys 1980: 28, Гринев 1993: 30), a helyesség (Keinys 44 R. Stunžinas | Statybos liaudies ir mokslo terminijos bendrybės ir skirtybės 1980: 52, Gaivenis 2002: 36), az érzelmi semlegesség (Keinys 1980: 35, Гринев 1993: 32, Gaivenis 2002: 44), a könnyű használhatóság (Keinys 1980: 42), a rendszerszerűség (Keinys 1980: 37, Skujiņa 1993: 51, Gaivenis 2002: 40), a könnyű szóalkotás (Keinys 1980: 45, Gaivenis 2002: 47), a nominativitás (Гринев 1993: 33), a kontextuális önállóság (Гринев 1993: 32, Skujiņa 1993: 51), az egynevezetűség, a többértelműség kizárása (Skujiņa 1993: 51) és mások. A pontosságot sok esetben a tudományos terminusok alapvető megkülönböztető jegyeként hangsúlyozzák (Keinys 1980: 31; Гринев 1993: 29; Skujiņa 1993: 50). A cikk további részében e jellemzők némelyikét tárgyaljuk. HELYESSÉG A tudományos terminusoknak meg kell felelniük a köznyelv követelményeinek, közvetlenül kapcsolódnak a köznyelv általános lexikai rendszeréhez, és semmiképpen sem szigetelhetők el attól (Keinys 1980: 53). A népi terminológiában számos idegen eredetű szó található, amelyet a köznyelv szempontjából idegen elemnek tekintenek, például: xkatukas (brus. комух, 1. ko-tuch) „tyúkól” LKŽe, xpavietis (brus. павец) „fészer” LKŽe, xsienis (1. sien) „előszoba” LKŽe, xšopas (1. szopa < vok. Schuppen) „pajta” LKŽe és mások. Hozzátehetjük, hogy a beszélt és az írott forma a népi és a tudományos terminusok egyik legfontosabb megkülönböztető jegye (Никитина 2009: 82). S. Nikitina szerint a tudományos terminológia a vizsgált tárgyról szóló fogalmi tudás közvetítésének eszköze, és mindenekelőtt írott formában működik. A tudományos terminológiában mindennek explicitté kell válnia, az írott szöveg pedig az ilyen tudás megvalósulásának elsődleges formája. A népi terminológiára a kommunikáció beszélt formája jellemző, és a tudás egy része nem verbális kommunikációs eszközökkel adódik át (Никитина 2009: 82). A népi terminusok beszélt nyelvi használatával feltehetően a terminusalakok változatossága is összefügg. Az építőipari népi terminológiára a kifejezésbeli ingadozás jellemző: sok a hangalaki és nyelvtani változat, például: daržinė (3b) LKA I 53, LKŽe – daržinė (1) LKA I 53, klėtis (1) LKA I 47, LKŽe – klėtis (3) LKA I 47, LKŽe, málkinė (1) LKŽe – malkinė (3a) LKŽe; peludnica LKA I 54 – peludnyca LKA I 54, pūnė LKA I 49, LKŽe – punė LKA I 49, sušnia LKA I 65 – sūšnia LKA I 65; abarės LKA I 50, LKŽe – abarai LKA I 50, ankletis LKA I 49, LKŽe – ankletė LKA I 49, arklinykas LKA I 50 – arklinykė LKA I 50, aruodas LKA I 47, LKŽe – aruoda LKA I 47. Terminologija | 2010 | 17 45 ÉRZELMI SEMLEGESSÉG A tudományos terminusokra az érzelmi semlegesség jellemző; az ideális terminusnak a logikus elme érzelemmentes alkotásának kellene lennie (Keinys 1980: 35). A népi terminusok azonban a tudományos terminusoktól eltérően érzelmi árnyalatot hordozhatnak. Erre K. Gaivenis is felhívta a figyelmet, megjegyezve, hogy a népi terminusok jelentős része stilisztikailag színezett szó (Gaivenis 2002: 52). Egyes népi terminusok például értékelő jegyeket hordoznak. A kis méretű, rossz állapotú lakóházat a népi terminológiában stilisztikailag konnotált terminusokkal nevezik meg, vagy értékelő szemát tartalmazó szóval jelölik, például: lūšna KazRŽ I 468, numpalaikiai DūnŽ 224, laužas LKŽe, laužynas LazŽ 141, trobukas LKŽe, ZanavŽ3 481, trobapalaikė DūnŽ 406, trobesikė ZanavŽ3 481. EGYÉRTELMŰSÉG ÉS TÖBBÉRTELMŰSÉG A tökéletesen rendezett tudományos terminológiában minden fogalomhoz külön terminusnak kellene tartoznia, és minden terminusnak csupán egyetlen fogalmat kellene jelölnie (Keinys 1980: 30). A. Kaulakienė azt írta, hogy az ideális nomináció csak akkor lehetséges, ha a terminológia megszilárdult, és világos a fogalmi kategóriáknak megfelelő terminuskategóriák közötti kapcsolat és motiváció. Ideális nominációról akkor beszélhetünk, ha a terminus egy fogalmat nevez meg, a fogalom pedig egy terminusnak felel meg (Kaulakienė 2009: 82). A terminológia nem teljesen rendezett területein azonban gyakran több fogalmat neveznek meg ugyanazzal a terminussal, vagy egy fogalmat több terminus jelöl. A terminusok többértelműségét és szinonímiáját a terminológia hibáinak tekintik (Даниленко 1977: 65). A terminológia e jelenségei nehezítik az információ átadását, és zavarossá teszik a teljes terminusrendszert – ez az egyik oka a fogalmi rendszer és a terminusok közötti izomorfia hiányának. Ennek ellenére a népi terminológiában a többértelműség meglehetősen gyakori jelenség. Például gyakran ugyanaz a terminus különböző épületeket, épületet és helyiséget jelöl, pl.: butas „bármilyen épület, építmény” LKŽe – „lakóház, ház, kunyhó” LKA I 34, LKŽe, daržinė „szénatároló épület” KaltŽ 40, LKA I 56 – „olyan épület, amelyben csak összehordják a gabonát” LKA I 53, LKŽe, klojimas „szénatároló épület” LKA I 57 – „olyan épület, amelyben összehordják és szárítják a gabonát” LKA I 53; namas „lakóház” LKA I 34, LKŽe – „különálló, kis épület nyári tűzhellyel” LKŽe – „a lakóházzal egy tető alatt lévő istálló” LKA I 49, LKŽe; buta „épület, ház” LKŽe – „szoba” LKŽe, gryčia „lakóház” KupŽ 733, LKA I 34, LKŽe – „a lakóház egyik vége” LKA I 34, LKŽe, jauja „különálló épület, ahol a lent szárítják” 46 R. Stunžinas | Statybos liaudies ir mokslo terminijos bendrybės ir skirtybės és tilolják” LKŽe, ZanavŽ1 563 – „gabonaszárító helyiség” LKA I 64, LKŽe. A népi terminológiában a többértelműség sokrétű; a terminusok gyakran különféle asszociatív kapcsolatok révén kötődnek egymáshoz, és metonimikus kapcsolatban állhatnak a rész és egész, az eszköz és a cselekvés eredménye, az anyag és a termék, illetve más viszonyok alapján (bővebben lásd Stunžinas 2009: 68–92). MONONÍMIA ÉS SZINONÍMIA Mint már említettük, a mononímia (egy fogalom egy terminussal való megnevezése) a tudományos terminológia egyik követelménye. Ugyanazon fogalmak több terminussal való megnevezése a terminológia egyik legrégebbi és legfontosabb problémája. A szinonímia legáltalánosabb okai a terminológia következetlensége, a meghonosodott nyelvhasználat figyelmen kívül hagyása, a nyelvi lehetőségek eltérő kihasználása (Keinys 1980: 98–99), a fogalom racionálisabb elnevezésére irányuló törekvés, a nyelvi interferencia következményei (Kaulakienė 2009: 178), a terminusformák változékonysága, a különböző szempontok kiemelése, két különböző terminus kölcsönzése, illetve egy terminus átvétele és egy saját nyelvi változat megjelenése, a hivatalos és a köznyelvi terminus, vagy a mai és az elavult terminus használata, valamint a hosszú és a rövid terminusváltozat alkalmazása (Гринев 1993: 29). A terminológiában tudatosan kerülik a szinonimákat, és egyetértés van abban, hogy minden fogalmat csak egy terminussal kell jelölni (Keinys 1980: 98). A terminológiában bizonyos esetekben megengedhető a szinonímia. Mindenekelőtt akkor indokoltak a szinonimák, ha a különböző terminusrendszerekben ugyanazon fogalom eltérő jegyeit kívánják kiemelni. Szinonimák rövidebb változatok használatával is keletkezhetnek. A nemzetközi és a saját eredetű terminusok szinonímiája szintén indokolt (Keinys 1980: 103). A népi terminológiában – akárcsak a köznyelvben – a szinonímia megszokott jelenség, amely a nyelv szemantikai rugalmasságát és kifejezőeszközeinek sokféleségét mutatja. Például az élő nyelvben a lakóházat csaknem három tucat, különböző eredetű terminussal nevezik meg, pl.: apseigos LKŽe, butas LKŽe, duba LKŽe, gyvenimas LKŽ, gūžta LKŽe, namas LKŽe, pastatas LKŽe, pašalys LKŽe, pirkia LKŽe, pirktaitė LKŽe, pirkutė LKŽe, priešinė LKŽe, triobesys LKŽe, troba LKŽe, trobinė, xbudavonė (1. budowanie) LKŽe, xbudinkas (1. budynek, brus. будынак) LKŽe, xgaspada (1. gospoda) LKŽe, grinyčia (brus. грыдніца) LKŽe, gryčia (brus. грыдніца) LKŽe, xbakūžė (vok. dial. backhus) LKŽe, xistuba (vok. Stube, la. istaba, istuba) LKŽe, xkūta (vok. Kote) LKŽe, rūmas (germ.) LKŽe, xstuba (vok. dial. stuba) LKŽe, xškūnė (vok. dial. schūne) LKŽe, xūta (vok. Hütte) LKŽe, xšeimynstubė (hibr.) LKA I 34. Terminologija | 2010 | 17 47 Emellett sok népi terminus egymással is összefügg a közös többértelműségi kapcsolat révén. Például a szénatároló épületet jelölő szinonim terminusok: šieninė LKŽe, daržinė LKŽe, klaimas LKŽe, klojimas LKŽe, kluonas LKŽe, skūnia LKŽe, a gabonatároló épület jelentésével is bírnak; a lakóház előterét jelölő terminusok, butukas LKŽe, kalidorius LKŽe, nameliokas LKŽe, namelis LKŽe, a fürdőház első helyiségének jelentésével is rendelkeznek (bővebben lásd Stunžinas 2009: 70–72). Ez azzal magyarázható, hogy a népi terminusoknak – a köznyelvi szavakhoz hasonlóan – jelentésük ingadozó (Трубачев 1966: 62; Клепикова 1974: 30; Klimavičius 2005: 134). A köznyelvben a szavak jelentése meghatározatlan és kontextusfüggő; szinonimák jönnek létre a szavak átvitt értelmű használatából, valamint a jelentések bővüléséből vagy szűküléséből fakadó kétértelműség elkerülése érdekében (Riggs 1993: 195). A népi terminusok szinonímiáját a köznyelvi szinonimák forrásai határozzák meg. A köznyelvi szinonimák három fő forrását különböztetjük meg: a szóalkotási lehetőségeket, az új jelentések kialakulásának lehetőségét, valamint a nyelvjárásokat és más nyelveket (lásd Jakaitienė 2010: 124). ASSZOCIATIVITÁS ÉS LOGIKUSSÁG A terminusok pontosságára vonatkozó követelménnyel szorosan összefügg az asszociativitás és a logikusság. A gondolkodás tartalmi elemeit a népi és a tudományos terminusok eltérő módon fejezik ki. A. Salys felhívta a figyelmet arra, hogy az élő nyelvben a sajátos jelentésű szavak, különösen az új szavak, más elv alapján keletkeznek, mint a tudományos terminológiában: „az élő népi nyelvben a terminusok és az új szavak inkább a tárgy első meglátásakor és a keltett benyomás alapján, olykor nem egészen logikus analógiával jönnek létre” (Salys 1985: 102). S. Nikitina szerint a tudományos terminusokkal kifejezett fogalmak alapjait a szakemberek fogalmazzák meg elméletek és koncepciók formájában, míg a népi terminusokkal kifejezett világkép más, nem kevésbé összetett, többéves tapasztalattal és tudással megszilárdított elveken alapul (Никитина 2009: 81). A tudományos terminusok a szakfogalmakat, a népi terminusok pedig a képzeteket jelölik1 (lásd Гринев 1993: 48). S. Griniovas azt írta, hogy a mindennapi képzetek rendszere jelentősen eltér a tudományos fogalmak rendszerétől. A mindennapi képzetek rendszere a köznyelv eszközeivel, asszociatív kapcsolatok révén jön létre; a terminusokkal kifejezett tudományos fogalmak rendszere 1 A képzet egy tárgy érzékileg élénk képe, amely akkor is megmarad és felidézhető a tudatban, amikor maga a tárgy már nem hat az érzékszervekre. A fogalom a világ dolgainak általánosított tükröződése az emberek tudatában, a gondolkodás sajátos formája, amely a megismerő tevékenység eredményeit tükrözi (Jakaitienė 2010: 46). A terminológiában a fogalom „egy adott szakterület általánosított mentális megfelelője (konceptusa)”. A terminológiában a fogalom nemcsak a gondolkodás egysége, hanem a tudásé is (Jakaitienė 2010: 183). 48 R. Stunžinas | Statybos liaudies ir mokslo terminijos bendrybės ir skirt ybės tema kuriama loginių, visų pirma hierarchinių, ryšių pagrindu (Гринев 1993: 172). Sąvokų ryšiai atsiskleidžia terminų apibrėžtyse – tai taip pat yra vienas pagrindinių liaudies ir mokslo terminų skiriamųjų bruožų. A népi terminológia a nép világképének tükröződése, ezért itt előfordulnak lexikai hézagok. A lexikai hézagok olyan lexikai egységek, amelyek egy adott kultúra sajátos elemeit tükrözik, és egy másik nyelvben nincs közvetlen lexikai-szemantikai megfelelőjük (Kvašytė 2009: 63). A lexikai hézagok kialakulásának oka a világ nyelvi kategorizálásának sajátossága (Gudavičius 2007: 93). A népi terminológia e sajátosságát S. Nikitina is hangsúlyozta (Никитина 2009: 82). A tudományos fogalmi rendszerek csak a tudomány szerkezetét tükrözik, és nem tárják fel a nyelvi nézőpontot. A tudományos fogalmak nem függnek egy konkrét nyelvtől – még akkor sem, ha sajátos társadalmi vagy kulturális árnyalattal rendelkeznek (Antia 2000: 105). RENDSZERSZERŰSÉG A népi és a tudományos terminusok fontos különbsége, hogy a népi terminusok a speciális képzeteket a fogalmi rendszerhez való kapcsolódás nélkül nevezik meg (Гринев 1993: 48). A tudományos terminusok a tudományterület fogalmainak tükröződéseiként jönnek létre – ezt már a háború előtti időkben hangsúlyozta St. Šalkauskis filozófus: „a terminus olyan szó, amely valamely tudományterület sajátos jelentéssel bíró fogalmát fejezi ki” (Šalkauskis 1991: 15). A terminológiában a tudományos terminusokat kizárólag rendszerelemeknek tekintik: „olyan szavak vagy állandó jelzős szókapcsolatok, amelyeknek egy adott emberi tevékenységi terület nyelvében pontosan meghatározott jelentésük van, és amelyek rendeltetése az, hogy bármely terület fogalmait egy adott rendszer elemeiként nevezzék meg” (Keinys 1983: 229; Gaivenis 2002: 14). A terminológusok hangsúlyozzák, hogy a fogalmak rendszerezése a terminológiai tudomány és munka fontos része (Picht 2009: 14). A terminológia egyik fő feladata a terminusrendszer összeállítása és elemzése. A kutatók szerint a terminusrendszer összeállításának és elemzésének elő kell segítenie a fogalmi rendszer és annak formális kifejezése közötti izomorfizmus, vagyis kölcsönös megfelelés elérését (Татаринов 2006: 81). SZEMANTIKAI MEZŐK A tudományos terminusok rendszerszerűségéhez kapcsolódik a terminusmező fogalma. A terminusmező egy szakmai terület terminusait egyesítő, rendszerszerű alapokon egységesített, összetett osztályozási struktúraként határozható meg. A terminológiában fontos a terminusmezők vizsgálata is: az anyag strukturálása, a terminusmezők elemei közötti kapcsolatok, az elemek kölcsönös meghatározottsága, a mezőstruktúra általánossága, a történeti kölcsönhatás és a fejlődés (Татаринов Terminologija | 2010 | 17 49 2006: 275–276). A népi terminusok által alkotott szemantikai mező nem jellemezhető szigorúsággal és egységességgel. A köznyelv szemantikai mezői a valós vagy elképzelt világ tükröződései, amelyben a tárgyak, jelenségek és tulajdonságok szintén sokféle kapcsolatban állnak egymással, és bizonyos, egymástól viszonylagosan elkülönülő tereket vagy területeket alkotnak (Gudavičius 2007: 117). A népi terminusok szemantikai mezői – a köznyelvi szavakéhoz hasonlóan – abban különböznek a tudományos fogalmak szemantikai mezőitől, hogy tartalmuk kevésbé egynemű, összetettebb és tágabb (lásd Antia 2000: 105). A NÉPI ÉS A TUDOMÁNYOS TERMINUSOK MEGNEVEZÉSE A népi terminológia a tudományostól kialakulásának és működésének spontán jellegében különbözik (Никитина 2009: 80–81). G. Klepikova szerint a tudományos terminológiában tudatosan törekednek a valóság tárgya és a széma megfeleltetésére, a megnevezés itt lezárt folyamat. A népi terminológiában – a tudományostól eltérően – a valóság tárgya és a széma közötti viszony spontán módon alakul ki, a megnevezés pedig választás kérdése; részletezése a valóság tárgyainak fontosságától függ (Клепикова 1974: 33). Ezért úgy vélhető, hogy a népi terminológiára a szaknyelvi lexika kialakulásának kezdeti szakaszára jellemző vonások jellemzők. Ebben az esetben a megnevezést szubjektív tényezők határozzák meg: a nyelvi jel szemantikájában a tárgyak, tulajdonságok, cselekvések és folyamatok nem tudományos felfogása tükröződik (Володина 1997: 43). A tárgyak és jelenségek nem tudományos felfogása meghatározott asszociációk alapján vezet a fogalmak és képzetek megnevezéséhez. S. Nikitina szerint a metaforák a népi terminológiában a megnevezés egyik legfontosabb eszközét jelentik (Никитина 2009: 82). Az építkezés népi terminológiájában a fogalmak metaforikus megnevezése gyakori jelenség, például: kamurka „rossz viskó” LKŽe, kaniūkšlė „rossz ház” LKŽe, pašiūrė „hitvány viskó” LKŽe, pirtis „rossz lakóház” LKŽe; nameliokas „előszoba” LKA I 39, namelis „előcsarnok” LKA I 39, LKŽe, pirtikė „előszoba” LKŽe. Hozzátehetjük azt is, hogy a metonímia a népi terminusok megnevezésének igen fontos eszköze. Az építkezés népi terminológiájában a konkrét tárgyakat (szerkezeteket, épületrészeket) cselekvések alapján nevezik meg, például: užsukimas „forgó retesz” LKA I 41, nusirengimas „a fürdő előcsarnoka” LKA I 58, vagy az építőanyag alapján nevezik meg a szerkezeteket – a padlózatokat –, például: žemė „a csűr döngölt földpadlója” LKA I 54, molis „lakóház padlózata” LKA I 37. A terminológusok szerint a metonímia az új szavak és tudományos terminusok jelentéseinek kialakulásában fontos szerepet játszik. Megfigyelték, hogy a metonimikus jelentésátvitel a tudományos terminológiában – bár mutat bizonyos eltéréseket – 50 R. Stunžinas | Statybos liaudies ir mokslo terminijos bendrybės ir skirt ybės grindžiamas tokiais pačiais principais, kaip ir paprastojoje kalboje (Прохорова 1996: 69). Tiesa, terminologai atkreipia dėmesį, kad mokslo terminus veikia paprastosios kalbos leksiniai ir semantiniai procesai. Taip pat sakoma, kad mokslo terminai priklauso nuo vartosenos situacijos ir konteksto. Tokiu atveju mokslo terminai gali sinoniminiais ryšiais sietis su kitais terminais, pasižymėti daugiareikšmiškumu, vaizdingumu ir ekspresyvumu (Татаринов 2006: 134). Terminų vaizdingumas, metaforiškumas ir emocingumas gali atsirasti dėl funkcionavimo sferos išsiplėtimo, vartojimo už specialiosiosos mokslo srities ribų (Татаринов 2006: 134). Pavyzdžiui, statybos mokslo terminijoje pasitaiko iš profesionalizmų atsiradusių terminų, kuriems būdingas metaforinis perkėlimas pagal įvairias asociacijas, pvz.: (girdėjimo) slenkstis STŽ 547, greičių dėžė ALSTŽ 160, oro tinklas ALSTŽ 8, šilumos tiltelis ALSTŽ 44, (apvijos) žingsnis STŽ 728, (laikančiųjų sienų) žingsnis STŽ 728 (plačiau žr. Stunžinas 2006: 66). Taip pat mokslo terminijoje pasitaiko ir daugiareikšmių terminų. Tuo mokslo terminai panašūs į liaudies terminus. Tačiau kalbininkai atkreipia dėmesį, kad daugiareikšmiškumo reiškiniai mokslo terminijoje skiriasi nuo analogiškų paprastosios kalbos reiškinių. Skirtumas yra tas, kad visi šie procesai neveikia leksinių ir semantinių mokslo terminijos požymių ir nesuardo terminų semantinio apibrėžtumo (Даниленко 1977: 65). KÖVETKEZTETÉSEK 1. A népi és a tudományos terminusok megnevező funkciót betöltő, nómenklatúrai jellegű szavak és szókapcsolatok, amelyek speciális fogalmakat jelölnek. A népi terminológia a tudományos terminológia fontos forrása: a korai építészeti tudományos terminológia példái azt mutatják, hogy a népi terminusokat közvetlen és közvetett jelentésben is használták. 2. Nem minden népi terminus alkalmas tudományos fogalmak megnevezésére; a velük szemben támasztott követelményekben is különböznek. A tudományos terminusoktól pontosságot, egyértelműséget, nyelvhelyességet, rendszerszerűséget, stiláris semlegességet és logikusságot várnak el. A népi terminusok a nyelvi kifejezőeszközök sokféleségét mutatják; szinonímiára, többértelműségre és szemléletességre jellemzők. 3. A tudományos terminusok a tudományos fogalmi rendszer elemeiként jönnek létre. Szakemberek alkotják és határozzák meg őket. A tudományos terminusok által alkotott szemantikai mező egy adott terület terminusait rendszerszerű alapelvek szerint összekapcsoló, egységesített osztályozási struktúra. A népi terminusok a nemzeti világképet tárják fel, és a speciális képzeteket a fogalmi rendszertől függetlenül nevezik meg. Az általuk Terminologija | 2010 | 17 5 1 alkotott szemantikai mező összetettebb és tágabb, mint a tudományos fogalmak szemantikai mezője. 4. A tudományos terminológiában a fogalmak és a terminusok megfeleltetésére törekednek, a népi terminológiában a megnevezés választás kérdése. A köznyelv különféle tényezői és a használat következtében a tudományos terminusok hasonlóvá válhatnak a népi terminusokhoz, és szinonímiát, többértelműséget, valamint szemléletességet mutathatnak. ŠALTINIAI ALSTŽ – Anglų–lietuvių kalbų statybos terminų žodynas. Vilnius, 1993. Braž – Bražinskas J. Kaip ir iš ko galima statyti pigius ir tvermingus ūkio trobesius, Vilnius, 1910. DūnŽ – Šiaurės rytų dünininkų šnektų žodynas. V. Vitkauskas, Vilnius, 1976. Iv – Ivanauskas J. Plytų gamyba kaimo plytinėse, Kaunas, 1932. Jan – Januševičius P. Namai, jų svarba, vieta, padėjimas, stilius, medga, statymas, Kaunas, 1917. Jod – Jodelė P. Statybos medžiagoms priimti normos ir joms bandyti sąlygos, Kaunas, 1929. K – Kalendorius arba Metu skajtlus uzkiskas ant metu nuog užgimima Wieszpaties Metu paprastunju turenčziun 365 dienas. Parašitas par L. Iwiński, Wilniuje, 1849–1862. KaltŽ – Kaltanėnų šnektos žodynas. A. Vilutytė, Vilnius, 2008. KazRŽ – Kazlų Rūdos šnektos žodynas. A. Pupkis, Vilnius, 2008–2009. Kind – Kindurys V. Ūkiškų trobų statybos vadovas, Kaunas, 1935. KupŽ – Kupiškėnų žodynas. K. Vosyl y tė, Vilnius, 2007. LazŽ – Lazūnų tarmės žodynas. J. Petrauskas, A. Vidugiris, Vilnius, 1985. LKA I – Lietuvių kalbos atlasas. T. 1: Leksika. Red. K. Morkūnas, Vilnius, 1977. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (elektroninis leidimas, www.lkz.lt), Vilnius. M – Medega statant trobas. – Auszra, 1884, Nr. 1–3, 56–59. Reis – Reisonas J. Molio statyba, Kaunas, 1928. STŽ – Statybos terminų žodynas. Ats. red. A. Kudzys, Vilnius, 2002. Šim – Šimoliūnas J. Statyba. I tomas. Statybos medžiagos, Kaunas, 1937. Uk – Ukininkas: lietuviszkas laikrastis, paskirtas reikalams ukininkų. Ats. red. M. Jankus, Ragainė, 1890–1891. Van – Vanagaitis R. Ūkio statyba: ūkininkams ir statybos darbininkams vadovėlis, Šiauliai, 1922. ZanavŽ1–3 – Zanavykų šnektos žodynas. T. 1. Vyr. red. A. Pupkis, Kaunas, 2003. T. 2. Vyr. red. V. Sakalauskienė, Vilnius, 2006. Zub – Zubauskas K. Statybos ir butų tvarkymo įstatymai, taisyklės, Tilžė, 1922. LITERATŪRA Antia B. E. 2000: Terminology and Language Planning, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. Balčikonis J. 1978: Rinktiniai raštai 1, Vilnius. Būga K. 1961: Rinktiniai raštai 3. Sudarė Z. Zinkevičius, Vilnius. Gaivenis K. 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius. Gudavičius A. 2007: Gretinamoji semantika, Šiauliai. Jakaitienė E. 2010: Leksikologija, Vilnius. Kaulakienė A. 2009: Lietuvių fizikos terminijos raida, Vilnius. Keinys St. 2005: Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius. Keinys St. 1980: Terminologijos abėcėlė, Vilnius. Klimavičius J. 2005: Leksikologijos ir terminologijos darbai: norma ir istorija, Vilnius. Kvašytė R. 2009: Tautinės realijos: pavadinimai, terminai ir jų pavartojimas. – Terminologija 16, 56–67. LE XXXI – Lietuvių enciklopedija. Vyr. red. V. Biržiška, Boston, 1964. Picht H. 2009: The seven pillars of terminology. – Terminologija 16, 8–22. Riggs F. 1993: Social Science Terminology: Basic Problems and Proposed Solutions. – Terminology: Applications in Interdisciplinary Communication, 195–202. 52 R. Stunžinas | Statybos liaudies ir mokslo terminijos bendrybės ir skirt ybės Salys A. 1985: Raštai 3, Roma. Skardžius Pr. 1997: Rinktiniai raštai 2, Vilnius. Skujina V. 1993: Some Aspects of the Specific Character of the Semantic Level in Terminology. – TKE’93 Terminology and Knowledge Engineering, Frankfurt/M.: Indeks Verlag, 50–55. Stunžinas 2006: Lietuviški metaforiniai statybos terminai. – Terminologija 13, 62–75. Stunžinas 2007: 1910–1937 m. lietuviškoji statybos terminija (iš turimų išteklių). – Terminologija 14, 125–134. Stunžinas 2009: Daugiareikšmiai ir homoniminiai statybos liaudies terminai. – Terminologija 16, 68–92. Šalkauskis St. 1991: Raštai 2, Vilnius. Володина М. Н. 1996: Термин как средство специальной информации, Москва. Гринев С. В. 1993: Введение в терминоведение, Москва. Даниленко В. П. 1997: Русская терминология, Москва. Клепикова Г. П. 1974: Славянская пастушеская терминология, Москва. Никитина С. 2009: Народная терминология и народное знание. – Терминология и знание: материалы Международного симпозиума (Москва, 23–24 мая 2008), 78–88. Прохорова В. 2006: Русская терминология (лексико-семантическое образование), Москва. Трубачев О. Н. 1966: Ремесленная терминология в славянских языках: (этимология и опыт групповой реконструкции), Москва. Татаринов В. 2006: Общее терминоведение: энциклопедический словарь, Москва. SIMILARITIES AND DIFFERENCES OF FOLK AND SCIENTIFIC TERMINOLOGY OF BUILDING This paper deals with similarities and differences between folk and scientific terminology of building. Folk and scientific terms are functional and semantic types of words, both are a nomenclative reflection of condensed information. Folk terminology is treated as an important source of scientific terminology and scientific terminology uses folk terminology for the needs of a naming system. Folk terms are incorporated into scientific terminology with revised, expanded, narrowed or figurative meanings. Some folk terms cannot be used for scientific concepts. Scientific terms have strict requirements of precision, monosemy, correctness, systematicality, stylistic neutrality, logicality. In folk terminology synonymy, polysemy and figurativeness are regular phenomena, which show the semantic flexibility of language. Scientific terms are created as units of a scientific concept system and they are defined by the specialists of the particular knowledge field. Terminological field is a systemic unified classification structure which comprises terms of a particular field. Folk terminology reflects the world view of a nation and names special concepts without relation to a concept system. In scientific terminology correspondence of concepts and terms is claimed. In folk terminology nomination of terms is a matter of choice. Due to various factors of common language and usage scientific terms can show the resemblance to folk terms and develop synonymy, polysemy and figurativeness. Gauta 2010-12-10 Robertas Stunžinas Mykolo Romerio universitetas Ateities g. 20, LT–08303 Vilnius E. paštas [email protected] Terminologija | 2010 | 17 53