Janio Endzelyno terminologinės įžvalgos

Jānis Endzelīns terminológiai meglátásai SOLVITA LABANAUSKIENĖ Litván Nyelvi Intézet KULCSSZAVAK: balti nyelvek, lett terminológia, litván nyelv, terminológiai alapelvek Jānis Endzelīns születésének 140. évfordulójára <...> Kā bitīte medu sūca, Tā es ļaužu valodiņu. Es saliku vārdu ziedus, Kā puķītes vainagā <...> (egy lett népdalból)1 Az indoeurópai nyelvész, a XX. század leghíresebb lettistája, Janis Endzelynas (Jānis Endzelīns) 1873. február 22-én (a régi naptár szerint 10-én) született Észak-Lettországban, Valmiera városának közelében. 1961. július 1-jén halt meg Koknese településen; Rigában, a Rainis temetőben temették el. Több mint fél évszázaddal ezelőtt arra rendeltetett, hogy a lett nyelvészek egyik legnagyobbikává váljon. Ez a cikk röviden bemutatja J. Endzelīns tudományos tevékenységét és nyelvészeti nézeteit; különös figyelmet szentel terminológiai felfogásának. A lett óriás2, ahogyan a legtöbb tudós jellemzi, J. Endzelīns Észtországban (akkoriban a dorpati, ma tartui egyetemen) és Ukrajnában (az akkori Orosz Birodalomban működő harkivi egyetemen) tanult nyelvészetet. Első tudományos publikációi még egyetemi évei alatt jelentek meg, Kaugurietis álnéven (szülőhelye, Kauguri község után) (Zīriņa 2012). 1920-ban Harkivból Rigába költözött, és a Lett Állami Egyetemen kezdett dolgozni. 1920-ban az ő kezdeményezésére itt létrehozták a balti filológiai tanszéket, amelynek mindvégig ő maga volt a vezetője. Lett nyelvi kurzust tartott, litván és porosz nyelvet oktatott 1A nyelvről szóló sorok J. Endzelīns egyik kedvenc dalából valók. 2J. Endzelīnst elsőként K. Būga nevezte így. Terminologija | 2012 | 19 173 … nyelveket, az ókori germán nyelveket, a szanszkritot és az összehasonlító nyelvészet egyéb területeit. Előadásait rendkívüli rendszerezettség, a tények bősége és precizitás jellemezte (Sabaliauskas 1962: 305). J. Endzelīns szabadon merített a különféle nyelvek tényeiből, és azokat logikailag világos, pontos rendszerré kapcsolta össze. Egyetlen lett tudóst sem választottak meg annyi intézmény és szervezet tagjává, mint J. Endzelīnst: nemcsak európai (cseh, észt, holland, finn, svéd, német és más) nyelvészeti társaságok tiszteletbeli tagja volt, hanem az Amerikai Nyelvészeti Társaságé is (EL 1972: 155). A több mint hatvan éven át tartó intenzív tudományos tevékenysége során a nyelvész több mint 300 munkát publikált lett, orosz, német, litván, olasz, francia és lengyel nyelven. J. Endzelīns alapvető baltisztikai munkái közül említést érdemelnek: Славяно-балтийские этюды (Slavų ir baltų etiudai), 1911; Senprūšu valoda (Senovės prūsų kalba), 1943; Baltu valodu skaņas un formas (Baltų kalbų garsai ir formos – 1957 m. išleista lietuvių kalba), 1948; Ievads baltu filoloģijā (Baltų filologijos įvadas), 1945. Fontos megemlíteni a Latviešu valodas gramatika (Latvių kalbos gramatiką)3 című művet is, amelyet 1951-ben második alkalommal adtak ki Rigában; a lett nyelvi tények történetének magyarázatakor J. Endzelīns gyakran a litván nyelvre is támaszkodott. „Bizonyos értelemben ez a mű tekinthető az első olyan balti nyelvtannak, amelyben elsőként a lett nyelvi tényeket mutatják be” (Sabaliauskas 1982: 109). 1921 és 1940 között J. Endzelīns szerkesztette a Filologu biedrības raksti (Filologų draugijos straipsniai című folyóiratot, amelyből 20 szám jelent meg. A nyelvész munkáinak többségét a négykötetes Darbu izlase című gyűjtemény foglalja magában; a kötetek a baltisztika, az összehasonlító történeti nyelvészet, a lettek etnogenezise, a dialektológia, a toponímia, a nyelvi kontaktusok, valamint a lett nyelvművelés, a lexikográfia és más területek aktuális kérdéseit tárgyalják. A KÖZNYELVI NORMA KIALAKÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS ELVEK Daina Nītina szavaival élve, J. Endzelīns elméleti nézetei tudományos hagyatékának sokrétű kutatása alapján rendszerezhetők (Nītiņa 1972: 12). J. Endzelīns egy másik neves lett nyelvésszel, Kārlis Mīlenbahsszal együtt kidolgozta és megszilárdította a lett nyelvi norma kialakításának alapelveit. A tudós a lipcsei iskola nyelvészeit követve aprólékosan vizsgálta a nyelv minden részletét annak különböző fejlődési szaka- 3 1958-ban ezért a munkájáért J. Endzelīns – első lettországi tudósként – Lenin-díjat kapott. 174 Solvita Labaunskienė | Janio Endzelyno terminologinės įžvalgos szain. Számára nemcsak a lett nyelv történeti adatai voltak fontosak: az objektív értékelés érdekében összehasonlítást javasolt, vagyis a saját nyelv jelenségeit rokon nyelvekéivel kell összevetni (Porīte 1973: 70). „A nyelvi norma kialakításának legfontosabb alapelvei között J. Endzelīns a szelekciót említi. Már maga ez az elv is bizonyos veszteségekkel jár: ha több lehetőség közül választunk, valamelyikről le kell mondanunk. Ezért még az egyszerű kiválasztás is felelősségteljes munka: a legmegfelelőbbet és legértékesebbet kell választani, a gyengébb és fölösleges változatokat pedig el kell vetni. A normateremtő munka nem korlátozódik a szelekcióra; teljesen új, a nyelvben nem létező vagy közvetlenül belőle nem merített jelenségeket is létre kell hozni” (Knıūkšta 2001: 142). J. Endzelīns – akárcsak Jonas Jablonskis – az anyanyelv tisztaságát tartotta szem előtt. Nyíltan és szigorúan, kritikusan mutatott rá a nyelvi hibákra és helytelenségekre. A professzort külső pontosság (Ādamsons 1999: 5) és nyelvi korrektség jellemezte: ügyelt a szavak jelentésére, a nyelvtani helyességre és a hangzásra (Celmiņa 1999: 36). Ezt minden beszélőtől és írótól is megkövetelte. Tamāra Porīte lett nyelvész J. Endzelīns nyelvi normákat kialakító kritériumait a következőképpen sorolja fel: 1) a szóalakok vagy szerkezetek régisége, 2) a szóalakok vagy szerkezetek használati hagyománya és elterjedtsége, 3) analógia, 4) a szóelemek szemantikai szerepe, 5) nyelvi gazdaságosság, 6) világosság, 7) helyesség (Porīte 1973: 71–74). A köznyelvi normák kialakításakor J. Endzelīns nagy jelentőséget tulajdonított a lett népdaloknak (Endzelīns I: 31). Véleménye szerint a régi népdalok jelentik a lett nyelv egyetlen tiszta forrását: annak a nyelvnek a forrását, amelyet a múltban olyan lettek beszéltek, akik sem idegen nyelveket nem tudtak, sem olyan nyelven nem beszéltek, amelyben germanizmusok és szláv elemek lettek volna (Endzelīns III₂: 236–237). A tudós hangsúlyozta a szomszédos nyelvek jelentőségét. A lett nyelv példájaként J. Endzelīns a litván nyelvet hozta fel, kutatásaiban pedig gyakran használt litván nyelvi adatokat (Nītina 1972: 11). Ez az Egyesült Államokban kiadott Profesora J. Endzelīna atbildes. Rīgas latviešu biedrības valodniecības nodaļas sēžu protokoli 1933–1942 (Profesoriaus J. Endzelyno atsakymai. Rygos latvių draugijos kalbotyros skyriaus posėdžių protokolai 1933–1942) című könyvben is megfigyelhető, például: Hogyan nevezzük helyesen a „kopasz fejtetőt” (Die Glatze, плешь)? Válasz: Glika szövegében megtalálható a „pleķis” szó, de ķ hangja miatt ez nem lett szó. Érdemes lenne bevezetni egy új „pleice” szót, amely megfelelne a litván „pleikē” szónak (Endzelīns 2001: 23). Terminoloģija | 2012 | 19 175 Helyes-e – „esamība” (das Sein)? Válasz: ebben a jelentésben jobb az „esme” (mint a lit. esmė) és az „ira” szót használni. E két szó jelentése elkülöníthető (Endzelīns 2001: 24). Az „atelje” szó helyett, amelynek nincs lett végződése, a „dirbīkla” szó (vö. lit. dirbyklà) és a Priekulében ismert „piedirbt” ige =(hozzáilleszteni) használható (Endzelīns 2001: 32)4. Az említett Rygai Lett Társaság ülésein a szintaxis, a stilisztika, a helyesírás, a terminológia és más területek kérdéseit tárgyalták. A litván képviselők, Petras Jonikas és Jonas Kabelka is részt vettek ezeken. J. Endzelīns önállóan tanult meg litvánul, amely nemcsak más nyelvek kutatásának segédeszközévé, hanem közvetlen kutatási tárgyává is vált számára (Sabalauskas 1959: 23). Litván folyóiratokba (Lietuvių tauta, Archivum Philologicum) írt cikkeket, és érdeklődött Litvánia kulturális élete iránt. J. Endzelīns mindig nagy őszinteséggel emlegette a nyelvészeket: a litván Kazimieras Būgát és az észt Paul Ariste-t (Paul Ariste) (Bitītė-Murele 1999: 25). A lett tudós arra ösztönözte K. Būgát, hogy a szótárírói pályát válassza (Vosylýtė 1956: 88). J. Jablonskisról sem feledkezett meg. J. Endzelīns tanítójaként említette őt, aki elméleti ismereteket adott át neki, és segített a terminológia rendezésében. J. Endzelīns recenzióiban, amelyek egyaránt a második világháború előtt és a háború utáni években születtek, különösen világosan megmutatkozik nyelvi szemlélete. A szövegfordításokról írva azt javasolta, hogy amennyire csak lehet, tartsák szem előtt az eredetit, de ne tegyenek kárt a saját nyelvben sem (Endzelīns I: 656). Szerinte bele kell helyezkedni a nyelv szellemébe, elevenségébe. Új szóalak megalkotásához J. Endzelīns az íróktól merített ihletet. Valentina Skujinia (Valentīna Skujiņa) kiemelte, hogy J. Endzelīns azon a véleményen volt: a nyelv élő szervezet, amely a társadalommal együtt változik és fejlődik. Ezért gyakran előfordulhat, hogy amit egy adott korszakban helyesnek tartanak, egy idő után már nem megfelelő (Skujiņa 1972: 27–28). 4 Fordítás: Hogyan nevezzük helyesen a „kopasz fejbőrfelületet” (Die Glatze, плешь)? Válasz: Glika szövegében a „pleikīs” szót találjuk, de ez a ķ hang miatt nem lett szó. Új szót kellene bevezetni: „pleicē”, amely megfelel a litván „pleikė” szónak (Az 1933. december 7-én tartott nyelvészeti osztályülésről, amelyet J. Endzelīns vezetett). Helyes-e az „esamība” szó (das Sein)? Válasz: ezt a jelentést jobb az „esme” (mint a litván esmė) és az „ira” szavakkal jelölni. A két szó jelentését meg kellene különböztetni (Az 1933. december 21-én tartott nyelvészeti osztályülésről, amelyet J. Endzelīns vezetett). Az „atelje” szó helyett, amelynek nincs a lett nyelvre jellemző végződése, jobb volna a „dirbikla” szót (vö. lit. dirbyklà) és a Priekulēben ismert „piedirbt” igét =(hozzáilleszteni) használni (Az 1934. szeptember 27-én tartott nyelvészeti osztályülésről, amelyet J. Endzelīns vezetett). 176 Solvita Labanauskienė | Janio Endzelyno terminologinės įžvalgos A TERMINOLÓGIAI MUNKA ALAPELVEI J. Endzelīns a 19. és 20. század fordulóján kezdte meg gyakorlati nyelvi tevékenységét, vagyis abban az időben, amikor az egyes lett szerzők által alkotott, nem szabványosított szavak voltak túlsúlyban. V. Skujinia lett terminológus szerint abban az időszakban még nem dolgoztak ki terminusalkotási alapelveket Lettországban (Skujiņa 1972: 17). V. Skujinia írt a híres lett nyelvész terminológia terén szerzett érdemeiről. Szerinte J. Endzelīns nem tett közzé külön, terminológiai problémáknak szentelt tanulmányt, nézetei azonban e tudományág kérdéseiről megismerhetők a Dažādas valodas kļūdas (Különféle nyelvi hibák) című könyv (első kiadás: 1928, negyedik kiadás: 1932), valamint az általa szerkesztett könyvek egyes cikkeinek elolvasásával (P. Ozoliņa Valodas prakses jautājumi (A nyelvhasználat kérdései) (1935) és V. Rūķe Valodas un rakstības jautājumi (A nyelv és a helyesírás kérdései) (1940)) (Skujiņa 1972: 23). J. Endzelīns terminológiai kérdésekről írt rövid cikkeket, amelyek periodikákban jelentek meg, például a Dzīntenes Vēstnesis (Hazai Hírek), Latvijas Sargs (Lett Őrszem), Latvijas, Latviju Mēnešraksts (Lett Havi Lap), Skolotāju Avīze (Tanítók Lapja) című kiadványokban és másutt. Terminológiai munkásságával hozzájárult a lett terminológia rendezéséhez. 1919 elején Pétervárott megalakult az első lett terminológiai bizottság, a Latviju terminu komisija (Lett Terminológiai Bizottság). Ugyanezen év nyarán az Oktatási Minisztérium javaslatára Rigában is létrejött a terminológiai bizottság, amely szekciókra tagolódott, és különböző szakterületek terminusait rendezte. A második világháborúig működött. A terminológiai bizottságnak alárendelt külön nyelvészeti bizottság hét tagból állt: J. Endzelīns (1920-ban kapcsolódott be a munkába), Ernests Blese (Ernests Blese), Pauls Dāle (Pauls Dāle), Vilis Plūd(u)onis (Vilis Plūd(o)nis), Linards Laicens (Linards Laicens) és mások. E bizottság feladata az volt, hogy ellenőrizze a szekciókban végzett munka nyelvi szempontú részét (Skujiņa 2002: 16). J. Endzelīnst tanácsadónak nevezték ki. 1922-ben a bizottság kiadta a Zinātniskās terminoloģijas vārdnīca (Tudományos terminológiai szótár) című művet, amelyben a terminusok orosz, német és lett nyelven szerepeltek. Több mint tíz szakterület terminusait közölte, köztük a nyelvészet, a filozófia, a jog, a pénzügy, a művészet, a kémia és a matematika területéről. A Terminológiai szótár lett eredetű terminusokat (népi terminusokat, új szóalkotásokat) és idegen szavakat tartalmazott. A purizmusnak azonban szintén jutott benne hely: az 1922-es szótárban a nemzetközi szavak mellett mesterségesen alkotott, érthetetlen terminusok is szerepeltek (Grabis 2006: 224), például: inerce – kutrība, klients – Terminologija | 2012 | 19 177 pienāksnieks, koeficients – reizulis, koridors – starpeja, signalizācija – ziņdošana, temperatūra – siļtķāpe, tēze – dēts stb. Amint látható, a Lett Terminológiai Bizottság a nemzetközi szavak nagy részét (J. Endzelynas ezeket modern idegen szavaknak is nevezte) igyekezett kiiktatni, és új szavakkal helyettesíteni. A sajtóban felméréseket tettek közzé – így a terminológia kialakításába a társadalmat is bevonták. A Terminológiai szótár megjelenése után a sajtó élesen bírálni kezdte. J. Endzelynas nyilvánosan három levelet tett közzé, amelyeket az egyik kritikusnak, Herman Budulis orvostudományi doktornak címzett; ő a szótárt „a terminológiai kérdésekben rendkívül felületesnek” nevezte (bővebben lásd Endzelīns III₂: 127–133). A lett nyelvész határozott válaszában alaptalan és abszurd kritikával szállt szembe. Leveleiben nemcsak a H. Budulis által bírált terminusok kiválasztásának indokait ismertette, hanem a terminusalkotás alapelveit is meghatározta. J. Endzelynas szerint a háromszavas terminusok már nem terminusok, hanem meghatározások, például elpas rīkles vāks (gégefedő). Véleménye szerint fontos, hogy előbb összegyűjtsék a népnyelvben használatos összes szót, és csak ezután folyamodjanak a szóalkotáshoz (Skujiņa 1972: 22). A tudós szerint rendkívül jelentős a szakemberek és a nyelvészek együttműködése. A 20. század harmadik és negyedik évtizedében Lettországban meglehetősen intenzív terminusalkotó munka folyt, de rendszertelenül, a különböző szakterületek terminológiájának összehangolása és koordinálása nélkül (Skujiņa 2002: 18). J. Endzelynas sajnálta, hogy a terminusalkotás során a litvánok és a lettek nem egyeztettek egymással – így számos, mindkét nép számára közös terminust alkothattak volna (Endzelīns III₂: 373). Véleménye szerint a terminológiát időről időre javítani, korszerűsíteni és bővíteni kell. A lett nyelvész több szótárt is szerkesztett, köztük több terminológiai szótárt. 1939-ben jelent meg a kétnyelvű terminológiai szótár Vāciski-latviska elektrotechniska vārdnīca5 (Latvijas Elektrotechniskās biedrības terminoloģijas komisijas sakopojums. [Red. J. Endzelīns]. Rīgā, 1939) (Német–lett elektrotechnikai szótár), amelynek terminusait J. Endzelynas ellenőrizte. Ez volt az első elektrotechnikai szótár, amelyben a német terminusok mellett a lett megfelelőket is feltüntették (mintegy 5000 terminus). Eszerint 5 lettül „elektrotechnikai szótár”. J. Endzelynas véleménye szerint a lett nyelvi hagyományok alapján a helyes cím elektrotehnika vārdnīca (elektrotechnikai szótár) lenne, mivel a birtokos eset a hozzátartozást fejezi ki, míg az –inis képzővel képzett melléknév fajtajelölő viszonyokat, illetve jelleget fejez ki. Éppen ilyen esetekben használnak melléknevet az orosz és a német nyelvben (Skujiņa 1999: 104–105). 178 Solvita Labanauskienė | Janio Endzelyno terminologinės įžvalgos V. Skujiņa szerint az 1939-es szótár igazolta, hogy a lett értelmiség akkori tevékenysége jó eredményeket hozott: a terminusok nagy része ma is használatos. Ezek elsősorban rövid és kényelmes terminusok: az –e végződésű képzett szavak, másodsorban pedig az összetett terminusok. Megjegyzendő, hogy a lett terminusok egy része német mintára keletkezett (Skujiņa 1999: 101). Érdemes megemlíteni néhány, J. Endzelynas által szerkesztett szótárt, amelyekben nemcsak a korrektúrát ellenőrizte, hanem a terminusokat, a nómenklatúrai elnevezéseket és a meghatározásokat is javította (Bibliografija 1958: 11): Latviešu pareizrakstības vārdnīca (Latvijų rašybos žodynas). Sakārt. Ed. Ozoliņš. Red. J. Endzelīns, Rīga, 1924. Svešvārdu vārdnīca (Svetimžodžių žodynas). Sakārt. Ed. Ozoliņš. Red. J. Endzelīns, Rīga, 1926. Tautsaimniecības vārdnīca (Tautos ūkio žodynas). 1.–4. [Nenobeigta]. Galv. redaktors: E. Dunsdorfs. Redaktori: A. Aizsilnieks, K. Bērziņš, L. Šulcs. Valodas redaktori: J. Endzelīns, E. Hauzenberga-Šturma. Krievu valodas redakt ser N. Sinais ka-Lapa. Rīga, 1943–1944. Auziņš A., Kleinbergs F. un Plostnieks F. Vāciski-latviski grāmatrūpniecības termini (Vokiečių–latvių kalbų knygų pramonės terminai). Red. A. Augstkalns. [Korektūrā grāmatu skatīja prof. J. Endzelīns un deva dažus priekšlikumus un aizrādījumus]. Rīga, 1940. Latviešu, vācu un krievu grāmatrūpniecības vārdnīca (Latvių, vokiečių ir rusų kalbų knygų pramonės žodynas). Sakārt. A. Auziņš, (Vārdnīcas nomenklatūru redigējis prof. J. Endzelīns), Rīga, 1942. E szótárak alapján következtetni lehet a lett tudós nyelvi nézeteire, valamint a terminusalkotás kritériumaira. Az általuk kínált terminusmodellek többsége ma is produktív. J. Endzelynas óriási munkát végzett K. Mühlenbachszal együtt, amikor összeállították az egyik legnagyobb lett szótárt, a Latviešu valodas vārdnīca (1923–1932) (Lett nyelvi szótár). A szótár bővelkedik tájnyelvi szavakban, amelyek lehetővé teszik a mai terminológia használatát és bővítését (lásd Skujiņa 1972: 30). A szótár azért is fontos, mert számos, a litván nyelv számára hasznos etimológiai anyag található benne. A gyakorlati terminológiai munkában J. Endzelynas figyelmet fordított a szóalkotásra. Hangsúlyozta a szóalkotási eszközök egyértelműségét (Skujiņa 1972: 24), vagyis azt, hogy figyelembe kell venni minden egyes szóelem szemantikai szerepét (funkcióját). Az elvont jelentésű származékok képzésére J. Endzelynas a –ība képzőt tartotta a legtermékenyebbnek (intenzívebb vagy állandóbb tulajdonságok megnevezésére), például: agrīnība „koraiság”, didžība „szúrós jelleg”, nodarbinātība „munkával való ellátás; foglalkoztatottság”, notu- Terminologija | 2012 | 19 179 határ, „állandóság” stb. Tulajdonság vagy állapot megnevezésére a –ums képzős származékokat használta. Az ilyen típusú származékok jelentése konkrétabb; egy-egy eset vagy átmeneti állapot megnevezésére használatosak, például: nopietnums ’komolyság’, patiesums ’igazságosság’ stb. J. Endzelīns azt javasolta, hogy az új terminusokat –e végződéssel alkossák: az ilyen származékok rövidebb formájúak és általánosabb jelentésűek, vagyis mind a tevékenység folyamatát, mind annak eredményét megnevezhetik (Saule-Sleine 1972: 11), például: aizdedze ’gyulladás’, bīde ’csúszás’, slīde ’siklás’ stb. A lett nyelvész arra is buzdított, hogy ne hanyagolják el az összetett szavakat, amelyek használata kényelmes, mivel egyetlen szóval lehetővé teszik az összetett fogalmak kifejezését (megfelelnek a terminusok rövidségére vonatkozó követelménynek) (Skujiņa 1972: 11), például: darbietilpība ’munkaigényesség’, sausumizturība ’szárazságtűrés’, ziemcietība ’télállóság’ stb. J. Endzelīns számos új szót vezetett be a lett terminológiába; ezek nélkül a mai terminológia sem boldogulna. Az általa javasolt terminusok közül sok, különösen a képzőkkel és végződésekkel alkotott szavak, valamint az összetételek, meghonosodott a mai lett nyelvben, például: aptumsums ’fogyatkozás’, attieksme ’viszony’, dārzeņi ’zöldségek’, dotumi ’adatok’, dzinējrats ’lendkerék’, izvirdums ’kitörés; előtörés’, laimest­s ’nyeremény’, prievārds ’elöljárószó’, pārstāvis ’képviselő’, vide ’környezet’, ziede ’kenőanyag’ stb. J. Endzelīns különös figyelmet fordított az analógiára. Új szavak alkotásakor a lett nyelvben már meglévő, hasonló szavak mintáit alkalmazta (Porīte 1973: 71–72). A lett nyelvész nem vetette el azt sem, hogy más nyelvek példái alapján képezzenek szavakat. J. Endzelīns szerint a nyelv gazdagításának eszközei a tájszavak átvétele, valamint a litván vagy porosz nyelvből való kölcsönzés, illetve saját szavak alkotása. A saját nyelv szókincsét mint a terminológia legfontosabb forrását a litván terminológiaelmélet megalkotója, Stasys Šalkauskis is hangsúlyozta (bővebben lásd Šalkauskis 1991: 24–60). A második világháború után, 1946-ban megalapították a Lettországi (akkor még Szovjetunióhoz tartozó) Tudományos Akadémiának alárendelt Terminológiai Bizottságot (kezdetben Latviešu valodas terminoloģijas un pareizrakstības komisija (Latvju kalbos terminologijos ir rašybos komisija) volt a neve, később a nevet lerövidítették, és Latviešu valodas terminoloģijas komisija (Latvju kalbos terminologijos komisija) névre változtatták (Skujiņa 2007: 5)). J. Endzelīns a Nyelvi és Irodalmi Intézet nyelvi osztályának tudományos vezetője lett. A lett nyelv átfogó kutatása mellett J. Endzelīns időt szakított a nyelvhasználat és a terminológia aktuális kérdéseire is. Az akkori Lett Szovjet Szocialista Köztársaság 180 Solvita Labanauskienė | Janio Endzelyno terminologinės įžvalgos Tudományos Akadémiája megkezdte a Zinātņu akadēmijas vēstis (Mokslų akademijos žinios) című folyóirat kiadását, valamint külön mellékletként a Terminológiai Bizottság közleményeit (30 év alatt 42 terminológiai közlemény jelent meg). Ezekben közölték a bizottság által megvizsgált és jóváhagyott lett terminusokat a különböző szakterületekről, valamint azok orosz nyelvű megfelelőit. Így 1946 és 1955 között J. Endzelīns a Tudományos Akadémia Lett Nyelvi Terminológiai Bizottságában dolgozott, véleményezte a tudomány, a művészet és a technika területének terminusait, pontosította őket, és új szavakat alkotott. A terminusalkotás kérdéseiben számos szakembernek nyújtott értékes tanácsokat (Skujiņa 1972: 30). 1946-tól, a Lett Tudományos Akadémia Nyelvi és Irodalmi Intézetének megalapításától kezdve J. Endzelīns a nyelvi osztályt vezette, később pedig egészen haláláig a szótári szektort irányította. KÖVETKEZTETÉSEK J. Endzelīns nemcsak az egyik legjelentősebb lettonista, hanem a balti nyelvek kutatóinak is kiemelkedő alakja. A lett nyelv normáinak kialakítását meghatározó alapelvek egyik fő kidolgozója. J. Endzelīns alapelveinek lényege, hogy szigorúan figyelembe kell venni a nyelvtörténeti tényeket, össze kell vetni a nyelvet a rokon nyelvekkel, ki kell választani a legmegfelelőbb és legértékesebb elemeket, meg kell őrizni a nyelv tisztaságát, a nyelvtani helyességet és a hangzás szépségét, valamint tekintettel kell lenni a szavak jelentésére. Elméleti és gyakorlati munkásságával a tudós hozzájárult a lett terminológia megalkotásához. A terminológiai problémák megoldására irányuló elméleti nézetei a nyelvhasználat gyakorlati kérdéseivel foglalkozó Įvairios kalbos klaidos című könyvéből, a különféle lett újságokban és folyóiratokban megjelent cikkeiből, valamint az általa szerkesztett terminológiai, idegenszó- és helyesírási szótárakból és könyvekből rajzolódnak ki. A J. Endzelīns és K. Mīulenbach által összeállított Latvių kalbos žodyne értékes anyag található a litván terminológia számára. A tudós nagy jelentőséget tulajdonított a népnyelvnek, és a terminológia egyik legfontosabb forrásának tekintette. Azt javasolta, hogy csak akkor alkossanak új szavakat, ha a népnyelvben nem található megfelelő szó. A lett nyelv legtermékenyebb képzőinek a -ība és a -ums képzőt tartotta; új terminusok alkotásához az –e végződést javasolta, és szorgalmazta az összetett szavak használatát is (a rövidség kritériuma). A lett nyelvész nem fogadta el a hosszú, leíró jellegű terminusokat: a háromtagú terminusokat meghatározásoknak tekintette. Különösen hangsúlyozta a nyelvészek és a különféle szakterületek szakembereinek együttműködését. J. Endzelīnsnek köszönhetően a lett terminológia fejlődött, bővült és rendezettebbé vált, és az általa alkotott terminusok közül számos ma is használatban van. Terminologija | 2012 | 19 181 IRODALOM ÉS FORRÁSOK Ādamsons E. 1999: Latvju milzis. – Jānis Endzelīns atmiņās, pārdomās, vēstulēs, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 5–7. Bibliografija 1958: Akadēmiķis J. Endzelīns. Bibliografija. Sastādītāji: Kārlis Egle un Jānis Paeglis, Rīga: Latvijas PSR zinātņu akadēmijas izdevniecība. Bitīte-Mūre M. 1999: Vārds – tas ir svētums, gadsimtu pienests. – Jānis Endzelīns atmiņās, pārdomās, vēstulēs, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 24–27. Celmiņa I. 1999: Liela koka paēnā.– Jānis Endzelīns atmiņās, pārdomās, vēstulēs, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 33–39. EL 1972: Encyclopedia Lituanica 2, Boston, Massachusetts. Endzelīns J. I: Darbu izlase 1, 1971, Rīga: Zinātne. Endzelīns J. III-2: Darbu izlase 3. 2. daļa, 1980, Rīga: Zinātne. Endzelīns J. 2001: Profesora J. Endzelīna atbildes. Rīgas Latviešu biedrības valodniecības nodaļas sēžu protokoli 1933–1942, Losandželosā, ASV: Ramave. Grabis R. 2006: Par latviešu terminoloģijas attīstību un izstrādi. – Darbu izlase, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 221–229. Keinys St. 2005: Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Kniūkšta P. 2001: Kalbos vartosena ir tvarkyba, Vilnius: LKI leidykla. Nītiņa D. 1972: Vispārīgās valodniecības jautājumi akadēmiķa Jāņa Endzelīna darbos. – Veltījums akadēmiķim Jānim Endzelīnam 1873–1973, Rīga: Zinātne, 11–24. Porīte T. 1973: J. Endzelīna šaļvenie literāro normu avoti un normēšanas kritēriji latviešu valodas praksē. – Latvijas Zinātņu akadēmijas vēstis 2 (307), Rīga, 68–75. Sabaliauskas A. 1962: Janis Endzelīnas. – Literatūra ir kalba 6, Vilnius, 302–328. Sabaliauskas A. 1959: Akadēmiķa Jāņa Endzelīna nopelni lituānistikā. – Rakstu krājums. Veltījums akadēmiķim profesoram Dr. Jānim Endzelīnam viņa 85 dzīves un 65 darba gadu atcerei, Rīga: Latvijas PSR Zinātņu Izdevniecība, 23–27. Sabaliauskas A. 1982: Janis Endzelīnas. – Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija 1940–1980, Vilnius: Mokslas, 107–114. Saule-Sleine M. 1972: Par akadēmiķa J. Endzelīna darbu latviešu valodas kultūras laukā. – Latviešu valodas kultūras jautājumi 8, 7–16. Skujiņa V. 1972: J. Endzelīna devums latviešu valodas zinātniskā terminoloģijas attīstībā. – Latviešu valodas kultūras jautājumi 8, Rīga, 17–33. Skujiņa V. 1999: Terminu modeļi J. Endzelīna caurlūkotajā elektrotehnikas vārdnīcā. – Linguistica Lettica 4, Rīga, 100–109. Skujiņa V. 2002: Latviešu terminoloģijas izstrādes principi, Rīga: LVI. Skujiņa 2007: Latvijas Zinātņu akadēmijas terminoloģijas komisija sešos gadu desmitos. – Latvijas Zinātņu akadēmijas vēstis, 61. sējums, 3. numurs, Rīga, 4–13. Šalkauskis S. 1991: Raštai 2, Vilnius: Mintis. Vosylvtė B. 1956: K. Būga žodynininkas. – Literatūra ir kalba 1, Vilnius, 84–113. Ziriņą I. 2012: Valodnieks no Kauguriem. Prieiga per internetą: http://valmiera.zurbu.net/id:1221/feed. Žiūrėta: 2012-10-03. JĀNIS ENDZELĪNS TERMINOLÓGIAI MEGLÁTÁSAI A cikk röviden bemutatja Jānis Endzelīnsnek, az indoeurópai nyelvek kutatójának és a 20th. század leghíresebb lett nyelvészének kutatói tevékenységét és nyelvészeti nézeteit. Különös figyelmet szentel terminológiai nézeteinek. Hatvanéves, intenzív kutatói tevékenysége során több mint 300 művet publikált lett, orosz, német, litván, olasz, francia és lengyel nyelven. Endzelīns egy másik híres lett nyelvésszel, Kārlis Mīlenbahsszal együtt kidolgozta és lefektette a lett nyelv standardizálásának alapelveit. Ezek az elvek azon alapulnak 182 Solvita Labanauskienė | Jāņa Endzelīno terminologinės įžvalgos hogy a nyelv történeti tényeit figyelembe veszik, összehasonlítják a közeli rokon nyelvekkel, kiválasztják a legfontosabb és legértékesebb elemeket, megőrzik a nyelv tisztaságát, grammatikai helyességét és hangzását, valamint tiszteletben tartják a szavak jelentését. Endzelīns elméleti és gyakorlati munkái hozzájárultak a lett terminológia fejlődéséhez. A terminológia problémáiról vallott elméleti nézetei cikkeiben, valamint az általa szerkesztett szakkifejezéstárakban és könyvekben is megjelennek. A rigai Terminológiai Bizottság 1919-es megalakulása után Endzelīns terminológiai munkát vállalt. Hosszú éveken át részt vett azokon az üléseken, ahol a különböző szakterületek terminusainak megalkotásáról és használatáról tárgyaltak, továbbá különféle területek szakembereinek is adott tanácsot. Endzelīns szakkifejezéstárakat, valamint idegen szavak szótárait és helyesírási szótárakat is szerkesztett. Endzelīns a nyelv saját erőforrásait tekintette a terminológiafejlesztés alapjának. Nagy figyelmet fordított a szóalkotásra, különösen a szóelemek szemantikai szerepére. A lett nyelvben az –ība és az –ums képzőket tartotta a legtermékenyebbeknek. Endzelīns ösztönözte az –e végződésű új terminusok létrehozását, és azt javasolta, hogy ne kerüljék a szóösszetételeket. Endzelīnsnek köszönhetően a lett terminológia fejlődött, bővült és rendszereződött, az általa alkotott terminusok közül pedig sok ma is használatban van. Beérkezett: 2012-11-09 Solvita Labanauskiene Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E-mail: [email protected] Terminologija | 2012 | 19 183