Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje

Az anatómiai terminusok morfológiai változatai a XVII–XVIII. századi litván lexikográfiában PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ Litván Nyelvi Intézet KULCSSZAVAK: orvostudomány, anatómiai terminus, változat, morfológiai változat, szótár BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Az orvostudományhoz kapcsolódó szavak és szókapcsolatok már a legkorábbi litván írott forrásokban is megtalálhatók: az általános, fordításos kétnyelvű szótárakban (többnyire német–litván és litván–német szótárakban), amelyek nemcsak a litván irodalmi nyelv és a lexikográfia fejlődése szempontjából voltak nagy jelentőségűek, hanem a litván orvosi terminológia kialakulásában is. A néhai Gintautas Jurgis Česnys professzor, litván orvos, anatómus és antropológus, aki a litván anatómiai elnevezések történetét kutatta, azok kiindulópontjának Konstantinas Sirvydas háromnyelvű (lengyel–latin–litván) szótárát tekinti. A benne szereplő szavak jelentős része anatómiai terminussá vált, és ma is használatban van, például: könyök, száj, fej, szájpad, nyak, máj, lágyék, halánték, tarkó, ujj, kéz, áll, agy, szív stb. (Česnys 2002: 56). Ezeket és más, az alapvető testrészeket és szerveket, valamint az általuk termelt folyadékokat megnevező szavakat a később, Kis-Litvániában írt szótárakban is megtaláljuk. A tanulmány forrásai tehát a XVII–XVIII. századi Nagy- és Kis-Litvánia (a továbbiakban: DL és ML) következő szótárai: Dictionarium trium linguarum, In usum Studiose Iuventus, Auctore [...] Constantino Szyrwid (a továbbiakban: SD), Clavis Germanico–Lithvana (a továbbiakban: C), Lexicon Lithuanicum (a továbbiakban: Lex), Lexicon Germanico=Lithvanicum et Lithuanico=Germanicum, darinnen [...] von Iacobo Brodowskij, Praecentore Trempensi (a továbbiakban: B), Vocabularium litthvanico–germanicum, et germanico–litthvanicum [...] von Friederich Wilhelm Haack (a továbbiakban: H), Littauisch=Deutſches und Deutſch=Littauiſches Lexicon, [...] von Philipp Ruhig (a továbbiakban: R), Littauiſch=deutſches und Deutſch=littauiſches Wörter=Buch, [...] von Chriſtian Gotlieb Mielcke, Cantor in Pillckallen (a továbbiakban: MŽ). Terminologija | 2012 | 19 105 A tanulmány tárgyául az orvosi terminusok egyik szemantikai mikrorendszerét, az anatómiai terminusokat választottuk. Az említett lexikográfiai forrásokból olyan, az emberi anatómia fogalmait (testrészeket, szerveket és az általuk termelt folyadékokat) megnevező szavakat és szókapcsolatokat gyűjtöttünk össze, amelyek a mai használatban is fennmaradtak (vagyis orvosi terminussá váltak), illetve amelyek már kikoptak a használatból. A terminusváltozatok egyik típusát, a morfológiai változatokat vizsgáljuk. Az azonos fogalmat megnevező terminusváltozatok sorába rendeztük őket (összesen 58 sor és 216 különböző változat). Célunk a XVII–XVIII. századi DL- és ML-szótárak anatómiai terminusainak morfológiai változatait leírni, típusukat és altípusaikat meghatározni, a terminusok változatosságának okait valamelyest tisztázni, valamint fejlődésüket bemutatni. Néhány terminológiai fogalomról is szólni kell. A tanulmányban a variáns1 terminust használjuk. Ennek hagyományos értelmezéséből indulunk ki: variánsnak az azonos jelentésű, de eltérő kifejezésmódú egy- vagy többszavas terminust tekintjük. A vizsgált terminusváltozat-típus és altípusai megnevezésére szintén hagyományosan a morfológiai (nem-, szám- és végződésbeli) változatok terminusokat használjuk. A nyelvészeti és terminológiai szakirodalomban általában olyan nyelvi egységeket tekintenek változatoknak, amelyek egyetlen jellemzőben különböznek, s amely alapján külön típusokba sorolják őket. A vizsgált anyag azonban azt mutatta, hogy nagyon kevés ilyen tiszta változat van. A szótárak anatómiai terminusainak többsége legalább két, olykor több jellemzőben is különbözik2. Ezért a tanulmány a tiszta változatok, kevert változatok terminusokat is használja. Tiszta változatoknak azokat a terminusokat nevezzük, amelyek – mint már említettük – csupán egyetlen (az adott esetben morfológiai) jellemzőben különböznek; kevert változatoknak pedig azokat a terminusokat, amelyek két vagy több jellemzőben térnek el. Ilyenkor a megkülönböztető morfológiai jellemzőt tekintjük elsődlegesnek, a megkülönböztető fonetikai és helyesírási jellemzőket pedig másodlagosnak. Ugyanazt a fogalmat megnevező két vagy több változat csoportját változatsornak nevezzük (vö. szinonimasor). 1 A variáns fogalmát a terminológiában Asta Mitkevičienė tanulmánya részletesen tárgyalja (lásd Mitkevičienė 2004), ezért e dolgozatban nem bocsátkozunk további elméleti fejtegetésekbe, hanem a szerző álláspontjának és az e kérdésre vonatkozó szakirodalomnak az ismertetésére szorítkozunk. 2 Emiatt az anatómiai terminusok változatainak külön típusokba sorolása meglehetősen nehézkes, mivel nagyon ritkák azok a változatok, amelyek kizárólag egyetlen típusba tartoznának: ugyanazok a változatok többféle típusba is besorolhatók. Ezért e dolgozatban az anatómiai terminusváltozatok megkülönböztető morfológiai jegyeit választottuk a csoportosítás alapjául. 106 Palmira Zemlevičiūtė Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje A változatosság3 nemcsak a nyelv, hanem a tudomány, a technika és a művészet (történeti vagy jelenkori) szakterminológiájának is jellemző vonása. Leginkább azonban talán a korai írott szövegekben figyelhető meg, amikor az írott nyelv még csak kialakulóban volt. Így teljesen érthető, hogy ugyanannak a szónak különböző alakjai nagy számban fordulnak elő nemcsak különböző szerzők, hanem gyakran ugyanazon szerző műveiben is. Feltételezhető, hogy valamely szakterület terminológiájának eredetét vizsgálva a változatok segítenek feltárni a terminusok fejlődését, kiválasztásuk és használatuk tendenciáit. MORFOLÓGIAI VÁLTOZATOK Ebben a tanulmányban morfológiai változatoknak a szóalakok képzési és ragozási változatait tekintjük (lásd Župerka 1983: 28, Miliūnaitė 2009: 143, 172, vö. Ахманова 2005: 71). A vizsgált szótárakban háromféle morfológiai változatot találtunk: nemi, számbeli és végződésbeli változatokat. A morfológiai változatok leggyakrabban egyszavas anatómiai terminusok; összetett terminusból csak néhány akadt, ezek változatai pedig nemi vagy fajjelölő tagok. 1. NEMI VÁLTOZATOK Ebbe a morfológiai változattípusba főként egyszavas anatómiai terminusok sorai tartoznak (összesen 17 sor és 78 különböző változat); az ezeket alkotó terminusok nyelvtani nemben térnek el egymástól: a sor egyik (egyes) tagja (tagjai) nőnemű, a másik (többi) pedig hímnemű: Alkūnė4 (lat. cubitus) – Alkune5, lengyelül Łokieć / członek rękt od przegubu aż do dłoni, lat. Cubitus, ulna, lacertus SD 2536 / Alkune, vok. Ellenbogen B I 406747 / Elkune, vok. Arm B I 11922, Elkune, vok. Ellen- 3 Számos elméleti tanulmány (cikk és könyv) foglalkozik vele (bővebben lásd Miliūnaitė 2009, Авербух 2003, Ахманова 2005, Бабанова 1994, Граудина 2003, Лейчик 1994, Марузо 2004, Сложеникина 2005, Татаринов 1996 stb.). A litván terminológusok litván és orosz szerzők elméleti megállapításaira támaszkodtak a terminusváltozatok kérdésének vizsgálatakor, konkrét tudományterületek (irodalom, építőipar) terminusainak mikrorendszereit elemezve (lásd Mitkevičienė 2004, Stunžinas 2008). 4 A mai anatómiai nómenklatúra terminusa (lásd Medž). 5 A cikkben az anatómiai terminusok eredeti írásmódjuk szerint, ábécérendben szerepelnek. A változatsorok tagjait időrendben közöljük, vagyis figyelembe vesszük annak a szótárnak a keletkezési dátumát, amelyből a terminust vettük. A terminus után más nyelvek – a lengyel és a latin (K. Sirvydas szótára), valamint a német – megfelelői, a forrás rövidítése (úgy, ahogyan az a Lietuvių kalbos žodyne szerepel) és az oldalszám következik. A terminusok különböző változatait félkövér betűkkel írjuk. 6 Az eredeti oldala. 7 Az eredeti oldal és sora. Terminologija | 2012 | 19 107 begen C I 5118, Elkune, németül Ellenbog[en] Lex 309 / Élkūnė, németül Arm B I 11921 / Elkuns, németül Ellenbogen B I 40647 / Alkunė, németül a kar alsó része Rvl 31, Alkunė, németül a könyök MŽiv 4, Alkunė, németül a kar alsó része MŽvl 41, Alkunė, németül a könyök MŽiv 66 / Elkunė, németül a könyök MŽiv 66 / Elkūnas, németül Elbogen C I 553 / Alkūnas, németül Elbogen C I 553. Az LKŽe adatai szerint a nőnemű változatot, Elkune / Élkūne / Elkunė ~ elkūnė10, a beszélt nyelvben (Grž) és Kelet-Poroszország írásaiban használják, míg a hímnemű változat, Elkūnas ~ elkūnas elsődleges forrásaként a Clavio szótárát jelölik meg. Egyébként az utóbbi szótár a tő magánhangzójával képzett változatot is közli: a – Alkūnas ~ alkūnas; az LKŽe ezt csak e forrásból származó szóként tünteti fel. Antakis (latinul supercilium) – Ant-Akkis, németül Augenbrauen C I 180 / Antakė, németül Augenbrahue Rvl 40, MŽvl 54; Antakkei, németül Augen Brauen B I 1566 / Antakės, németül a szemöldökök= MŽlv 2. Az LKŽe szerint a nőnemű változatok, Antakė ~ antakė, Antakės ~ antakės elsődleges forrásaként P. Ruigys szótárát jelölik meg; ebben az alapszintű, „szemöldök” jelentés mellett a szó „szemhéj” jelentésben is szerepel. K. G. Milkus ugyancsak használta ezeket az alakokat szótárában, amire elődjének, P. Ruigysnak a szótára hathatott. Blakstiena (lot. cilium) – Blakſtenai, vok. Augenbrauen C I 180, Blakſtenai, vok. Augen Brauen B I 1566, Blakſtenai, vok. Augen Haar B I 15629, Blakſtenai, vok. Augen Wimpern B I 1572, Blakſtenai, vok. die Wimpern Rlv 16, Blakſtenai, vok. Augen=Wimpern MŽlv 28 / Blakſtēnai, vok. Wimpern der Augen MŽvl 542 / Blakſtenos, vok. Wimpern der Augen MŽvl 542. Vieni iš akies priedinių organų daugelyje ML žodynų (išskyrus K. G. Milkaus žodyną, kuriame ši sąvoka įvardyta moteriškosios giminės terminu) vadinami vyriškosios giminės terminu Blakſtenai / Blakſtēnai ~ blakstienai. LKŽe nurodoma, kad šis žodis yra vartojamas gyvojoje kalboje (Kp, Gs) ir raštuose (R, J). Blauzda (lat. crus) – Blauȥda, lengy. Goleń, lat. Crus, Tibia SD 170, Blauȥda, lengy. Lyft mięśinty / pega, lat. Sura SD 258 / Blauȥda, ném. Bein C I 268, Blauȥda, ném. Waden C IV 891, Lex 435, Blauȥda, ném. Bein pro pede B I 21048, Blauȥda, ném. Lenden B II 86647, Blauȥda, ném. Wade B I 51424, Blauȥda, ném. Schienbein B I 51424, Blauȥda, ném. die 8 Az eredeti oldal. 9 Az eredeti oldal. 10 A tildejel (~) után a terminus mai helyesírással átírt alakja következik. 108 Palmira Zemlevičiūtė Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje Wade am Fuß Rlv 16, MŽlv 28 / Blauzdà, vok. Schenkel Rvl 305, MŽvl 409, Blauzdà, vok. Wade MŽvl 525 / Blauzdas, vok. Beinschiene B I 21116. LKŽe duomenimis, vyriškosios giminės variantas Blauzdas ~ blauzdas fiksuotas tik rašytiniuose šaltiniuose (I.Simon, Ch). Delnas (lot. metacarpus) – Delnas, lenk. Dłoń spódnia, lot. Vola manus SD 144 / Delwas, vok. hole Hand Lex 50a / Délna, vok. x hole Hand B II 62735 / Delna, vok. die flache Hand inwendig MŽlv 47. Moteriškosios giminės variantas Délna / Delna ~ delna, kaip matyti iš LKŽe pateiktų iliustracinių pavyzdžių, vartojamas gyvojoje kalboje (Skr, Vvr, Plt, Tl) ir raštuose (J, K, R, Žem, I, I.Simon, MŽ). Lexicon Lithuanicum žodis Delwas ~ delvas gali būti korektūros klaida (žr. Lex 1987: 495). Juosmuo, strėnos (lot. lumbus); pašonės sritis (lot. regio hypochondriaca) – šlepšna, lenk. Słabizna, lot. Hypochondrion SD 506 / Slepšnas, vok. Lenden C II 1191. Moteriškosios giminės šlepšna / Slepšna ~ slėpsna ir vyriškosios giminės Slepšnas ~ slėpsnas žodynuose vartotas keliomis – lumbus ir regio hypochondriaca – reikšmėmis. Dabartinėje anatomijos nomenklatūroje įsigalėjęs moteriškosios giminės terminas slėpsna, o LKŽe vyriškosios giminės varianto Slepšnas ~ slėpsnas pateikia tik rašytinius vartosenos šaltinius (N, NdŽ). Kaukolė (lot. cranium) – Kaukolas, vok. Schedel C III 404, Rvl 304, MŽvl 407, Kaukolas, vok. Scheitel des Hauptes Rvl 305, MŽvl 408, Kaukolas, vok. die Hirnschädel MŽlv 111 / Kaukolė, vok. die Hirnschädel MŽlv 111, Kaukolė, vok. Scheitel des Hauptes MŽvl 408 / Kaukolė, vok. Scheitel des Hauptes Rvl 305. LKŽe duomenimis, vieną iš pagrindinių osteologijos sąvokų įvardijantis vyriškosios giminės variantas Kaukolas ~ kaukolas fiksuotas tik rašytiniuose šaltiniuose (K.Būg, J, BzBk, R, MŽ, BtMr). Sarok (lat. calx) – Kułnas, lengy. Koftká / nogicześc, lat. Talus SD 222 / Kulnis, ném. Ferfen vid Verfen B I 46535, Kulnis, ném. Heße B II 69331, Kulnis, ném. Ferfe C II 652, MŽvl 182, Kulnis, ném. Hacke am Fuß C II 829, MŽvl 249, Kulnis, ném. Verfen C IV 711, Kulnis, ném. Ferfen Lex 35a, Kulnis, ném. Hacke Lex 45, Kulnis, ném. die Hacke oder Ferfe am Fuß Rlv 70, Kulnis, ném. die Hacke, Ferfe am Fuß MŽlv 135 / Kulnis, ném. Ferfe Rvl 138. Amint a bemutatott változatok példáiból látható, a mai anatómiai nómenklatúrában meghonosodott sarok terminust csak K. Sirvydas használta. Az ML-szótárak szerzői a nőnemű változatot használták: Kulnis / Kulniš ~ kulnis. Az LKŽe élőbeszédből (Grš, VIkv, Šll, Šv) és írott forrásokból (V.Kudir, J.Balt, N, BsP, BB) is közöl példákat az alsó végtag ezen részét jelölő elnevezés használatára. Terminologija | 2012 | 19 109 N a g a s (lat. unguis) – naga, lengy. Pázur, lat. Vuguis SD 386 / Nag-ga, ném. Hufe C II 978, Nagga, ném. Klau C II 1071 / Nagà, ném. Klaue Rvl 225, MŽvl 300 / Nagas, lengy. Paźnogieć, lat. Vuguis, vuguculus SD 385–386, Nagas, lengy. Pázur, lat. Vuguis SD 386, Nagas, ném. Horn an den Füßen Lex 51, Nagas, ném. Klaue Lex 54, Nagas, ném. der Nagel an den Fingern, oder am Fuß MŽlv 177 / Nágas dicit[ur] de hominib[us], ném. Nagel Unguis B II 935₂₃, Nágas, ném. Nagel C III 112, Nágas, ném. ein Nagel am Finger oder Fuß, eine Klaue Rlv 92, Nágas, ném. Klaue Rvl 225, MŽvl 300, Nágas, ném. Nagel an der Hand oder Fuß MŽvl 353 / Naggas, ném. ein Nagel, eine Klaue Hlv 64. A kéz- és lábujjak végeinek háti felszínét borító, domború, elszarusodott epidermiszlemez (Anusevičienė, Cibas, Lilienė 2002: 261) K. Sirvydas és az ML szótáraiban mindkét nemben szereplő változatként jelent meg – nagu ir naga. Bár, amint az LKŽe adatai mutatják, a nőnemű naga / Nagga / Nagà ~ naga változatot széles körben használják az élő nyelvben (különösen Aukštaitijában) (Jrb, Ds, Ktk, Km, Kp, Švnč, KLt, Gs), az írott források közül pedig csak az SD adatolja. P a k a u š i s (lat. occiput) – Pakauβis, lengy. Tył głowy, lat. Occiput, occipitium SD 548, Pakauβis, ném. Hinter Haupt Lex 50, Pakauβis, ném. Nacken Rvl 264 / Pakáuβis, ném. Nacke C III 112, Lex 63a, Pakáuβis, ném. Hauptshintertheil Rvl 193, MŽvl 256, Pakáuβis, ném. das Genick MŽlv 112, Pakáuβis, ném. Hintertheil des Kopfes, das Genick MŽvl 272 / Pakauʃzis, ném. Genick B II 551₂₂, Pakauʃzis, ném. Hintertheil des [Haupts] B II 643₁₆, Pakauʃzis, ném. Nacke B II 934₃₈ / Pakáûβis, ném. das Genick Rlv 57 / Pakauβe, ném. Genick C II 717. A nőnemű Pakauβe ~ pakaušė változat, amely nem vált anatómiai terminussá, az LKŽe szerint Dieveniškėiből (Šalčininkai járás) és írott forrásokból (C, N, LB) adatolt. P a s m a k r ė (lat. regio mentalis) – Paʃmakris, ném. Kropf MŽlv 188 / Paʃmakre, ném. Kinn Bart B II 783₅₁. Az LKŽe a hímnemű Paʃmakris ~ pasmakrys változat használatának példáit élő nyelvi adatokból (Vb, Kp, Vdk) és írott forrásokból (R, J) közli. P ė d a (lat. pes) – Pėda, ném. Fuβ=Stapffe C II 757, Pėda, ném. der Fußtapffen Hlv 94, Pėda, ném. Fuβtapf Hvl 177 / Pėda, ném. der Fußtapfe Rlv 104, MŽlv 193 / Pėdas, ném. 2. ein Fußtapfe Rlv 104, Pėdas, ném. eine Garbe, ein Fußtapfen MŽlv 193. Amint az LKŽe jelzi, a hímnemű Pėdas ~ pėdas változatot „talp” jelentésben használják az élő nyelvben (Pn, Grž) és írott forrásokban is (V.Krėv, NdŽ). 1 1 0 Palmira Zemlevičiūtė Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje P r i e š i r d i s (lat. atrium) – Prißbirdis, ném. Hertz₃=Grube C II 912, Prißbirdis, ném. Herzgrube Rvl 202, MŽvl 268 / Prießirdis, ném. Hertzens Grüblein B II 692₃₄, Prießirdis, ném. Brußtbeeren des Menſch[en] B I 296₃₄ / Pryßbirdis, ném. Brußt Rvl 86, MŽvl 113, Pryßbirdis, ném. die Brußt MŽlv 276 / Prißbirde, ném. Hertz Grube Lex 48a / Prif̨irde, ném. Brußtbeeren des Menſch[en] B I 296₃₄ / Pryßbirdĕ, ném. Brußt Rvl 86, MŽvl 113. Érdemes megjegyezni, hogy az emberi szív üregét atrium jelölő prieširdis terminust a jelenlegi anatómiai nómenklatúrában már igen régen, a XVII–XVIII. századi ML-szótárakban is használták ebben az értelemben. Létezett azonban a nőnemű változat is: Prißbirde / Prif̨irde / Pryßbirdĕ ~ prieširdė, amelyet a hímnemű változat mellett J. Brodovskis, P. Ruigys és K. G. Milkus szótárai is tartalmaznak. Az LKŽe adatai szerint a prieširdė szó az élő nyelvben (Sdk) és írott forrásban (Š) is előfordul. Š l a p i m o p ū s l ė (lat. vesica urinaria (masculina)) – Myžeklis, ném. Mannlich Glied C III 14 / Myžėklis, ném. Harm=Röhr C II 849 / Myzeklis, ném. Harn Röhre Lex 46, Myzeklis, ném. Pefenck Lex 67 / Mÿžėklis, ném. [Harn] Röhre B I 636₂₆ / Mÿžėklis, ném. Männlich Glied B II 897₄₃ / Mižėkle veſica, ném. Blaſe, Harnblaße in Menſch[en] B I 266₁₆ / Myžėklė, ném. das Harnglied Rlv 88, Myžėklė, ném. Harnblaße MŽvl 253, Myžėklė, ném. Waßerblaße eines Menfchen MŽvl 529. Az LKŽe szerint a Myžeklis / Myžėklis / Myzeklis / Mÿžėklis / Mÿžeklis ~ myžeklis szó nem rendelkezik „férfiak húgyhólyagja” jelentéssel; a nőnemű változat, a Mižėkle / Myžėklė ~ myžeklė viszont „húgyhólyag” jelentésben szerepel. E szó forrásai P. Ruigys és F. Kurschat szótárai. V o k a s (lat. palpebra) – Wūkas, ném. ein Augenlied Rlv 182 / Wokas, ném. ein Augenlied MŽlv 333 / Wókas, ném. Augenbrahue MŽvl 54 / Wokà, ném. ein Augenlied MŽlv 333. Az LKŽe adatai szerint a nőnemű Wokà ~ voka változattal jelölt egyik járulékos szemszerv használatának forrásai között leginkább az ML írásos forrásai szerepelnek (R, MŽ, N, [K]); mindössze egy szemléltető példát közöl az élő nyelvből (Pt). Ž a r n a (lat. intestinum) – 3arnai, ném. Eingeweÿde B I 392₄₂ / Źárnos, ném. Gedērm Rvl 161 / Źarnos, ném. Gedērm MŽvl 213. A hímnemű 3arnai ~ žarnai változatot az LKŽe egyáltalán nem adatolja. A bemutatott példákból látható, hogy az anatómiai terminusok változataiban az alapvető morfológiai különbség mellett számos egyéb – fonetikai és helyesírási – eltérés is előfordul- Terminologija | 2012 | 19 1 1 1 helyesírási11 – eltérések. A változatok sorainak tagjai leggyakrabban az egyszerű magánhangzók és kettőshangzók, illetve a különféle diakritikus jelekkel ellátott magánhangzók és kettőshangzók tekintetében különböznek (à, á, é, ẽ, ì, ó, ú, û; iė), amelyekkel a hangsúlyos szótagot vagy bizonyos esetalakokat jelölték12. Az y magánhangzó, valamint a ł, š, ž mássalhangzók írásmódja is változott: ezeket a ÿ, ł, β, ∫з, з́, з karakterekkel jelölték. Ezenkívül jellemzőek voltak két azonos mássalhangzó (ebben az esetben a k és a g) kapcsolatai. Az összetett anatómiai terminusok között egyetlen olyan változatsor fordult elő, amelynek tagjait egymással rokon terminusok alkotják. A szem egyik járulékos szervét megnevező terminusnak az imént említett fonetikai és helyesírási eltérései is vannak: Vokas (lat. palpebra) – Akkies Wokas, németül Augenlied C I 180 / Akkiės=Wokas, németül Augenlied Hᵥₗ 157 / Akkiės-Wokas, németül ein Augenlied Hₗᵥ 1 / Akiės Wokas, németül ein Augenlied MŽₗᵥ 333 / Akiės Woka, németül ein Augenlied MŽₗᵥ 333; Akkiu Wókas, németül Augen Brun B I 156₈ / Akkiu Wokà, németül Augenlied Rᵥₗ 41, MŽᵥₗ 54; Akkiu Wोकai, németül Augen Lieder Lex 10 / Akkiu Wókai, németül Augen Lieder B I 156₂₇; Akiės Wókos, németül das Augenlied Rₗᵥ 4. Külön említést érdemelnek azok a hím- és nőnemű szavak, amelyek nem váltak terminussá. Az LKŽₑ adatai alapján többségüket – például az elkūnė ’könyök’, blakstienai ’szempillák’, delna ’tenyér’, kulnis ’sarok’, naga ’köröm’, pakaušė ’tarkó’, pasmakrys ’áll’, pėdas ’lábfej’, prieširdė ’szív’, voka ’szemhéj’ – a beszélt nyelvben használják, kivéve az antakė (K, R), blauzdas (I.Simon, Ch), kaukolas (K. Būg, J, BzBk, R, MŽ, BtMr) és myžeklė (R, K) szavakat, amelyek kizárólag írott forrásokban (leggyakrabban az ML-ben) szerepelnek. Így tehát elmondható, hogy a vizsgált korszak szótáraiban a különböző nyelvtani nemű változatok kialakulására egyaránt hatással lehettek az élő nyelvben, illetve a korábbi írásos emlékekben előforduló hím- és nőnemű szavak, amelyek ugyanazt a testrészt vagy szervet nevezték meg. A magánhangzók és mássalhangzók fonetikai és helyesírási eltéréseinek kialakulását nyelvi és nyelven kívüli tényezők egyaránt meghatározhatták. Először is, az említett korszak a litván írott nyelv kialakulásának kezdeti időszaka, amikor a helyesírás rendkívül változatos volt (ugyanazokat a magánhangzókat és mássalhangzókat a különböző szerzők eltérő módon, fonetikusan rögzítették), és nem léteztek még szilárdabb helyesírási elvek. A DL-ben és az ML-ben a nyelvet eltérő nyelvek – a német és a lengyel – befolyásolták. Másfelől a litván írott nyelv kutatói (lásd Palionis 1967, 1995; Zinkevičius 1984) megjegyzik, hogy a szerzők úgy írtak, ahogyan tudtak, vagy elődeik, illetve kortársaik írásait vették mintául; egyes változatok sajtóhibának is tekinthetők.11 12 Plačiau apie ML senųjų lietuviškų raštų kirčio žymėjimą žr. Šinkūnas 2010. 112 Palmira Zemlevičiūtė | Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje 2. SZÁMBELI VÁLTOZATOK A terminusváltozatok e típusába azok az egy- és többszavas anatómiai terminusok tartoznak (összesen 11 sor és 27 különböző változat), amelyeket különböző (vagy akár ugyanazon) szótárak egyes és többes számban közölnek (az összetett terminusokban rendszerint valamelyik alkotóelem száma változik); azt is meg kell jegyezni, hogy ebből a típusból csak tiszta változatokat találtunk: Szemöldök (lat. supercilium) – Ant-Akkis, ném. Augenbrauen C I 180 / Antakkiei, ném. Wienbrauen C IV 980 / Antakkiey, ném. Wien Brauen Lex 106 / Antakkei, ném. Augen Brauen B I 156₆; Antakē, ném. Augenbrahue Rvl 40, MŽvl 54 / Antakēs, ném. die Augen=Brauen MŽlv 2; Könny (lat. lacrima) – Aβara, lengy. Lzą, lat. Lacryma SD 258, Aβara, ném. Thränen C IV 583, Aβara, ném. eine Thräne Rlv 8, MŽvl 469, Aβara, ném. Zähre, Thräne MŽvl 550 / Aβaros, ném. Thränen Lex 87a, Aβaros, ném. die Thränen Hlv 10; Lábszár (lat. crus) – Blauzda, ném. Bein C I 268, Blauzda, ném. Waden C IV 891, Lex 102a, Blauzda, ném. Bein pro pede B I 210₄₈, Blauzda, ném. Lenden B II 866₄₇, Blauzda, ném. Wade B I 514₂₄, Blauzda, ném. Schienbein B I 514₂₄, Blauzda, ném. die Wade am Fuß Rlv 16, MŽlv 28 / Blauždos, ném. die Beine Hlv 18; fejhaj (lat. capillus) – Galwôs Plaukas, németül Haubt=Haar C II 860 / Galwôs Plaukai, németül Haupt Haar B II 616₁₆; Térd (lat. genu) – Kélis, ném. Knie C II 1086, B II 805₁₈, Kélis, ném. Fuβ, Knie B I 514₂₂ / Kélei, ném. Knie C II 1086; Ízület (lat. articulatio) – Sanarys, ném. Gelencke C II 708 / Sanaris, ném. Gelencke Lex 40a, Sanaris, ném. Gelenk am Leibe MŽvl 220 / Sanarei, ném. Gliedmaβ B II 590₃₇, Sanarei, ném. [Finger]ˣGelenck B I 472₃₀; Halánték (lat. tempora) – Smilkinnys, ném. der Schlaf am Kopf MŽlv 250 / Smilkinnei, ném. Schlaff C III 432, Lex 75; Comb (lat. femur) – Sзlaunis, ném. Hufft Lex 51, Sзlaunis, ném. Huft Rvl 211, MŽvl 280 / Sзlaunys, ném. beyde Hefte Rvl 211; Szemhéj (lat. palpebra) – Wókas, ném. Augenbrahne MŽvl 54 / Wókai, ném. Augen Brauen B I 156; Bél (lat. intestinum) – Žárna, ném. Darm Rvl 96, MŽvl 126 / nom. pl. Žárnas, ném. Gekröβ, Gedärm B II 544₈. A Clavio és K. G. Milkaus szótáraiban egy változáspárt találtunk, amelyet alkotó összetett terminusok mindkét tagja – a nem- és a fajnévi elem – Terminologija | 2012 | 19 113 számában különbözik: Pirßtas Kojų, németül Zee C IV 1031 / Pirßtai Kojós, németül die Zähen am Fuß MŽvl 550. Amint a példákból látható, egyes többes számú alakváltozatok kialakulására hatással lehetett a kétnyelvű szótárak első (német) nyelve, vagyis ha a német–litván részben a német terminus többes számú alakban szerepel, akkor a litván terminus is ebben az alakban jelenik meg, vö. Thränen – Aßaros Hvl 211, Beine - Blauzdos Hvl 160, beyde Hüfte, Sźlaunys MŽvl 280. 3. VÉGZŐDÉSVÁLTOZATOK A morfológiai változatok harmadik típusába az egyszavas terminusok és összetett terminusok tagjainak változatai tartoznak (összesen 30 sor és 121 különböző változat), amelyekben azonos nemű szavak végződései morfológiailag eltérő formát öltenek. A hím- és nőnemű egyes, illetve többes számú végződésváltozatokat különböztetünk meg. Természetesen az egyes számú végződések változatai vannak többségben, hiszen a szótárakban a címszavakat rendszerint egyes számban adják meg. A hímnemű végződésváltozatok dominálnak. 3.1. A hímnem egyes számú végződésváltozatai Csak kis csoportot alkotnak a tisztán hímnemű -is és -ys végződésváltozatok: K r u m p l y s (lat. condylus) – Krumplis, lengy. Kłykieć, lat. Condylus, articulus digiti, articulorum nodi SD 108, Krumplis, lengy. Przęgub v palcow, lat. Nodus SD 350, Krumplis, németül Knöchel B II 805₅₂, Krumplis, der Knoren am Finger B I 472₂₈ / Krum(p)lys, németül Knorren C II 1090, Krum-plys, Knöchel, Knochel, Knebel, am Finger Lex 55, Rvl 227; S è d m u o (lat. clunis, natis)? – Bullis, németül Arß C I 141, Bullis, németül Hindern C II 936 / Bulłys, németül Hinder Lex 49a, vö. 1 bulis „az egyik farpofa” és bulys „fenék” LKŽ; S k r a n d i s (lat. gaster) – Skilwis, lengy. Żołądek, Ventriculus, venter, stomachus, aluus SD 649, Skilwis, Magen B II 892₃₀, Hvl 192, Skilwis, der Magen Hlv 116, MŽlv 243 / Skilwys, németül Magen C III 5, Lex 60, Skilwys, Magen, eines Menschen Rvl 249, MŽvl 332; T r a c h ė j a, g e r k l ė (lat. trachea); r y k l ė (lat. pharynx) – gurklis, lengy. Gárdło, Gulla, guttur, rumen SD 164 / Gurklys, németül Kähle B II 766₃₆, Gurklys, Schlund, Gurgel Rvl 312, Gurklys, Schlund, 1 1 4 Palmira Zemlevičiūtė Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje Gurgel MŽvl 418. Az LKŽe a gurklys szót sem „torok (légcső)”, sem „garat” jelentésben nem tünteti fel, ahogyan K. Sirvydas, J. Brodovskis, P. Ruigys és K. G. Milkus szótárai; a gurklio második jelentése „áll alatti rész, nyak alja”. A változatok többsége vegyes, mivel fonetikai és helyesírási eltérések is jellemzik őket. A szótárakban legnagyobb számban a hímnemű egyes számú végződések változatai fordulnak elő – 18 olyan sort találtunk, amelyeket két-kilenc változat alkot. Leggyakrabban két különböző végződésű változat áll versenyben: -is és -ys: Szemgolyó (lat. bulbus oculi) – Akkies Pawiddulis, németül Augapffel B I 15547 / Akiės Pawiddulys, németül Augapfel Rvl 40, MŽvl 54. Az LKŽe adatai szerint a pavidulys „a szem látványa” jelentésben kizárólag az ML írásaiban (R, MŽ, prš, RB) szereplő szóként van megadva; Térd (lat. genu) – Kielis, lengyelül Członek w trźciny, lat. rc. Internodium SD 140, Kielis, lengyelül Koláno, lat. Genu, genus SD 209, Kielis, németül das Knie MŽlv 114 / Kélis, németül Knie C II 1086, B II 80518, Kélis, németül Fuβ, Knie B I 51422 / Kelis, németül Knie Lex 54a / Kellys, németül das Knie Hlv 49, Kellys, németül Knie Hvl 189 / Kiélis, németül 1. das Knie Rlv 58, Kiélis, németül Knie, des Menschen Rvl 227, MŽvl 303; Lábujj (lat. hallux); hüvelykujj (kéz) (lat. pollex) – Nikβtis, lengyelül Palec wielki w reki, lat. Pollex SD 282 / Nykβtis, németül Daume C I 452 / Nykβtis, németül Daume Lex 116, Nykβtis, németül Daumen Rvl 98, MŽvl 128, Nykβtis, németül Zähne am Fuß Rvl 408, Nykβtis, németül der Daumen MŽlv 185, Nykβtis, németül Zähe, große Zähe am Fuß MŽvl 550 / Nyk[β]tis, németül [Finger] der Daume B I 47222 / Ník[β]tis, németül Daume B I 34052 / Nykβtys, németül der Daumen Rlv 98; Ülep (lat. clunis, natis)? – Paſturgalis, németül Capell C I 423) Paſturgalis, németül Hinderth eil C II 937, MŽvl 272, Paſturgalis, németül das Hintertheil Hlv 90, Rlv 103, MŽlv 188, Paſturgalis, németül Hintertheil Rvl 205 / Paſtúrgallys, németül Capell C I 424 / Paſturgallis, németül Hinder theil Lex 49a, Paſturgallis, németül Hintertheil Lex 50, Paſturgallis, németül Hinderſtes B II 70331, Paſturgallis, németül Capelle pars dorsi posterior B I 3081 / Paſturgallys, németül das Hintertheil MŽlv 70, vö. pasturgalis „az emberi test hátsó része, fenék” LKŽe; Halánték (lat. tempora) – Smilkinis, lengyelül Skroń, lat. Tempus SD 505 / Smilkinys, németül der Schlaf am Kopf Rlv 136, Smilkinys, németül Schlaf Terminologija | 2012 | 19 115 a fej oldalán MŽᵥ₁ 413 / Smilkinnys, vok. a fej halántéka MŽₗᵥ 250. Az LKŽₑ a smilkinis szót nem rögzíti; F a r k c s o n t (lat. os coccygis) – Striengallys, vok. Capell C I 423 / Striéngallys, vok. Capell C I 424 / Striengallis, vok. Capelle pars dorſi poſterior B I 308₁ / Stréngalis, vok. Hufft Bein B II 728₂₁, Strengalis, vok. Hinderteil C II 937 / Strengallis, vok. Hinderteil Lex 49a / Strengalis, vok. Hintertheil Lex 50 / Strèn=Galys, vok. a kereszt a háton Rₗᵥ 142 / Strèngallys, vok. a kereszt a háton, a tyúk püspöksüvege MŽₗᵥ 259. Az LKŽₑ adatai szerint a strêngalis szó „farkcsont” jelentésben csak írott, főként lexikográfiai forrásokban (Ser, NdŽ, I, rš) fordul elő; –as és –is: V e s e (lat. ren) – Inkſtas, lengyelül Nerká, lat. Ren SD 298, Inkſtas, vok. die Niere Rₗᵥ 48, MŽₗᵥ 97 / Ingſtas, vok. Nieren C III 148 / Inkſtis, vok. Nieren Lex 65, Inkſtis, vok. Nieren Renes hominis B II 949₄₅, Inkſtis, vok. die Niere Rₗᵥ 48, MŽₗᵥ 97; Arccsont (lat. zygoma) – Skroſtas, vok. Backen C I 225, Skroſtas, vok. Wange C IV 903, MŽₗᵥ 528, Skroſtas, vok. Backe mala l. maxilla B I 182₂₄, Skroſtas, vok. Backe MŽₗᵥ 68, Skroſtas, vok. eine ſchöne rothe Wange MŽₗᵥ 245 / Skróſtis, vok. Backe mala l. maxilla B I 182₂₄. Meg kell jegyezni, hogy e változatok közül egyiket sem rögzíti az LKŽₑ; –is és –us: M u t a t ó u j j (lat. index) – ſmaguris, lengyelül Palec wtory v reki, lat. Index, demonſtratorius, ſilenti digitus SD 380 / Smaggurus, vok. Leckerer C II 1174, Smaggurus, vok. Naſcher C III 118, vö. 1 smaguris „mutatóujj, smilius, ínyenc“. Az LKŽₑ szerint a smagurus melléknév: smagurus 1. „aki szeret ínyenckedni, falánk, smilus“, 2. „nagyon ízletes, ínyenckedésre alkalmas“; –us és –as: M u t a t ó u j j (lat. index) – Smillus, vok. Leckerer C II 1174, Smillus, vok. Naſcher C III 118, Smillus, vok. Zeiger am Fingen(r?) C IV 1036, Smillus, vok. Zeiger am Finger Lex 109, Smillus, vok. Lecker oder Leckerer B II 856₂₇, Smillus, vok. Zeiger B I 472₂₃, Smillus, vok. Naſcher Rᵥₗ 265, Smillus, vok. der Zeigerfinger MŽₗᵥ 185 / Smailus, vok. Zeiger am Fingen(r?) C IV 1036, Smailus, vok. Lecker oder Leckerer B II 856₂₇ / Smail[as], vok. Zeiger am Finger Lex 109. Az LKŽₑ-ben a smilus, smailus és smailas szavaknak nincs az itt tárgyalt jelentésük, kivéve a következőt: 1 smilius „a hüvelykujj melletti ujj, ínyenc“. 116 Palmira Zemlevičiūtė │ Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje Külön említendők az –as végződésű -as és az –‘s végződésű -‘s versengő változatok (a rövidült végződésű -as, az a magánhangzó kiesésével); az utóbbi változatok csak J. Brodovskis szótárában fordulnak elő: G i m d a (lat. uterus) – Źywatas, jelentése: Leib C II 1179, Źywatas, jelentése: 1. die Barmuttergeburt Rₗᵥ 45, Źywatas, jelentése: der mütterliche Leib, die Bärmutter MŽₗᵥ 352 / Źywátas, jelentése: Bärmutter Rᵥₗ 51, MŽᵥₗ 70 / Źywat‘s, jelentése: 5 Mutter Vulva, Uterus B II 928₃₈, Źywat‘s, jelentése: Beermutter B 201₃₀ / Źywátas, jelentése: der Leib (uterus) Hₗᵥ 151 / Źywatas, jelentése: Leib Hᵥₗ 191. Az LKŽₑ adatai szerint a szláv eredetű žywatas szó „méh” jelentésben csak írott forrásokban adatolt (H, R, MŽ, MŽ70, DP18, Mž171, Mž190, BPII173, BB1Moz38,27, VlnE206, ŽCh30, MP117) LKŽₑ; K o j o s n y k š t y s (lat. hallux) – diddljis Pirʒt‘s Kojos, jelentése: Зehe B I 472₂₃ / diddyljis Pirʒtas Kójós, jelentése: Зähne am Fuß Rᵥₗ 408, diddyljis Pirʒtas Kójós, jelentése: Зähne, große Зähne am Fuß MŽᵥₗ 550; K ū n a s (lat. corpus) – Kunas, lengyelül Ciało, latinul Corpus SD 33, Kunas, jelentése: Leib C II 1179, Lex 58, Hᵥₗ 191, Kunas, jelentése: Cörper Lex 22, Kunas, jelentése: der Leib Hₗᵥ 54 / Kun‘s, jelentése: Cörper B I 315₄₅, Kun‘s, jelentése: Haut B II 648₂₃ / Kūnas, jelentése: der Leib Rₗᵥ 70 / Kúnas, jelentése: Cörper Rᵥₗ 93, MŽᵥₗ 122, Kúnas, jelentése: Leib Rᵥₗ 241, MŽᵥₗ 322, Kúnas, jelentése: Leichnam Rᵥₗ 241, MŽᵥₗ 322, Kúnas, jelentése: Zeug. Leib Rᵥₗ 412, Kúnas, jelentése: der Leib, das lebendige Fleisch MŽₗᵥ 135, Kúnas, jelentése: Körper MŽᵥₗ 306, Kúnas, jelentése: Zeug, Leib MŽᵥₗ 556; M a ž y l i s (kisujj) (lat. digitus minimus) – Maźąlis Pirʒtas, jelentése: der Ohrfinger MŽᵥₗ 185 / maźąʃʃis Pirʒt‘s, jelentése: Ohr Finger Kl. Finger B I 472₂₇. A hímnemű egyes számú végződésváltozatok második legnépesebb csoportját háromféle módon alakított végződéssel rendelkező versengő változatok alkotják – három olyan sor akadt, amelyek öt-kilenc alakból állnak: –is, –ys és –ỹs: P e t y s (lat. acromion) – Petis, lengyelül Bárk, latinul Brachium, humerus, lacertus SD 7, Petis, lengyelül Lopatka w ciele człowieczym, latinul Omoplata SD 156, Petis, lengyelül Ramie, latinul Humerus SD 374, Petis, jelentése: Achsel Lex 4, Petis, jelentése: Schulter Hᵥₗ 205 / Petys, jelentése: Achsel C I 53, Pet‘s, jelentése: Hebe=Schulder C II 869, Petys, jelentése: Schulter C III 500 / Pétis, jelentése: Achsel B I 44₄₂, Rᵥₗ 13, MŽᵥₗ 17, Pétis, jelentése: Schulter Rᵥₗ 318, MŽᵥₗ 426 / Pettis, jelentése: die Schulter Hₗᵥ 98 / Pettys, jelentése: Achsel B I 44₄₂ / Pettys, jelentése: die Schulter Hₗᵥ 98, Pettys, jelentése: Schulter Hᵥₗ 205; Terminologija | 2012 | 19 1 1 7 –as, –is és –ys: Ízület (lat. articulatio) – funaras, lengy. staw w ciele, lat. Articulus, commiffura digitoru SD 520 / Sanarys, ném. Gelencke C II 708 / Sanaris, ném. Gelencke Lex 40a, Sanaris, ném. Gelenk am Leibe MŽvl 220 / Ízület, ném. Gelenke Rlv 126, Ízület, ném. Glied, am Leibe MŽvl 237 / Ízület, ném. ein Gelenk MŽlv 231. Az LKŽe a sunaras „ízület” jelentésű szó A. Kuršaitis és G. H. F. Nesselmanno szótárainak szavaként szerepel. –is, –ys és –(i)us: Vyz d y s (lat. pupilla); a szemgolyó (lat. bulbus oculi) – Akkies wyzdzus, ném. Augapffel Lex 64 / Akkies Wýzdžius, ném. Augapffel B I 155₄₈ / Akiės Wyzdžus, ném. Augapfel Rvl 40 / Akiės Wiždžius, ném. der Augen (?) das Sehen MŽlv 2 / Akiės Wyzdžius, ném. Augapfel MŽvl 54 / Akkiės-Wyzdis, ném. der Augapffel Hlv 1 / Akkies wyždis, ném. Augapfel Hvl 157 / Akiės Wyždis, ném. Augapfel Rvl 40, MŽvl 54, Akiės Wyždis (?), ném. der Augen (?) das Sehen MŽlv 2 / Akiės Wyzdys, ném. der Augapfel Rlv 4. Amint a példák mutatják, az akies vyzdžius és az akies vyzdys terminusok két anatómiai fogalmat jelölnek – pupilla (vyzdys) és bulbus oculi (akies obuolys) –, ám e terminusváltozatok gyakrabban a szemgolyót jelölték. A „pupilla” jelentésű terminus csak K. G. Milkaus szótárában szerepel. A –ius végződésű vyzdžius változatot a két említett jelentésben az LKŽe is rögzíti. A szájüreg egyik részét, a szájpadlást megnevező változatok négyféleképpen kialakított végződéseikben térnek el: –is, –ys, –ỹs és –as: Szájpadlás (lat. palatum) – Gamuris, lengy. podniebienie w uśćiech, lat. Palatum SD 408 / Gomorys, ném. Gaumen C II 768, Gomorys, ném. Schlundt C III 452 / Gomurys, ném. Gaume Lex 39a, Gomurys, ném. der Gaumen, obere Halsschlund Rlv 41, Gomurys, ném. der Gaumen, obere Halsschlund MŽlv 83 / Gomurÿs, ném. Gaumen B II 527₁₉, Gomurÿs, ném. Hals l. Schlundt B II 624₁₄ / Gomurras, ném. der Gaumen Hlv 31, Gomurras, ném. der Gaumen, obere Halsschlund MŽlv 83 / Gomeris, ném. Gaumen MŽvl 210. A gomurys szó valamennyi említett változatát az LKŽe rögzíti: gamuris SD = gomurys, gomorys N = gomurys 1, gomuras R, N = gomurys, gomeris MŽ lásd gomerė „gomurys”. A példákból kitűnik, hogy a hímnemű főnevek egyes számú végződéseinek változatai között számos hangtani és helyesírási különbség van. A nemre utaló terminusváltozatokhoz hasonlóan ezek is leggyakrabban egyszerű magánhangzók, illetve akut, gravis és eltérő formájú cirkumflexus (ívelt vagy tört) diakritikus jelekkel ellátott magánhangzók tekintetében különböznek. 118 Palmira Zemlevičiūtė Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje A legjellemzőbb mássalhangzó-különbségek közé tartoznak az egyszeres és kettőzött mássalhangzókat tartalmazó, egymással versengő terminusváltozatok (leggyakrabban a következő mássalhangzókat kettőzik: d, g, k, l, n, t, r, s), valamint az eltérő betűkkel jelölt mássalhangzók: š (β/ś/ʃ), ž (ź/ʒ) és dž (dʒ/dź). 3.2. A nőnemű egyes számú végződések változatai A nőnemű egyes számú végződések változataiból a hímneműekhez képest viszonylag kevés található a szótárakban – mindössze öt változatsor, amelyek három-hat, különböző végződésű változati tagból állnak. Leginkább egymással versengő változatok fordulnak elő, amelyek háromféleképpen képzett végződésükben különböznek: –e, –ė és –ė: Seilės (lat. saliva) – Seite, lengyel fliná, lat. Saliua, ſpurum tenue SD 507 / Seile, litván Geiffer Lex 40, Seile, litván Speichel Lex 81a / Séilé, litván der Speichel, der Seifer R₁ᵥ 128 / Séile, litván Geifer Rᵥₗ 164 / Seilė, litván der Geifer MŽᵥₗ 236 / Seilė, litván Geifer MŽᵥₗ 217; –e, –ė és –ia: Kaukolė (lat. cranium) – Kiauβe, litván Hirnſchedel C II 949, Kiauβe, litván Schedel C III 404 / Kiauſʒe, litván Haupt Schedel B II 644₁₂, Kiauſʒe, litván Haupt Scheitel B II 644₁₃, Kiauſʒe, litván Hirn Schale B II 712₄₅, Kiauſʒe, litván Hirn ſchedel B II 712₄₆ / Kiáuβe, litván ein Todtenkopf, Hirnſchädel R₁ᵥ 57, Kiáuſʒe, litván Hauptſchedel Rᵥₗ 193, Kiáuβe, litván Hinderteil des Kopfes MŽᵥₗ 272 / Kiáuβė, litván Hinderteil des Kopfes Rᵥₗ 205, Kiáuβė, litván Hirnſchädel Rᵥₗ 206, MŽᵥₗ 112, MŽᵥₗ 274, Kiáuβė, litván Schedel Rᵥₗ 304, MŽᵥₗ 407, Kiáuβė, litván Hauptſchedel MŽᵥₗ 256 / Kiáuβia, litván [Hinderteil des Kopfes, Hirnſchädel]¹³ R₁ᵥ 57 / Kiauβia, litván die Hirnſchädel MŽ₁ᵥ 112. Az LKŽₑ adatai alapján a kiaušė és kiaušia ’az agyat borító csontok, koponya’ jelentésű változatok írott források, főként ML (C, R, MŽ, K.Donel, RB; [K], R, MŽ) szavak. Egy esetben fordulnak elő három különböző végződésű, egymással versengő változatok: –a, –e és –ė: Arterija (lat. arteria) – Gȳw=Gȳſla, litván Puls Ader B II 988₂₀ / Gȳw=gȳſle, litván Puls Ader B I 506₂₀ / Gyw=Gyſlē, litván Pulsader Rᵥₗ 283, Gyw=Gyſlē, litván Pulsader MŽᵥₗ 378. Az LKŽₑ –a végződésű változata: gygygla 13 Az eredetiben – Kiáuβia – ugyanaz. R₁ᵥ 57. Terminologija | 2012 | 19 119 kéziratos (az úgynevezett A. Krauzės-féle) XVII. századi német–litván szótár szavaként szerepel, a gygyslės „artériák, vénák” elsődleges forrásaként pedig Fr. Kuršaitis 1883-as szótára van megadva. Két olyan változatsor található, amelyek tagjainak végződése négyféleképpen jelenik meg: –e, –ẽ, –ė és –is: lép (lat. lien) – Blužnė, lengyelül Jledźioná / v flodzona, latinul Lien, ƒplen SD 506, Blužne, németül Lunge B II 886₃₇ / Blužnė, németül Lunge Rᵥₗ 248 / Blužnė, németül Lunge MŽᵥₗ 331 / Blußnis, németül Miltz Lex 61a, Blußnis, németül Miltz C III 52, Bluȥnis, németül Milȥ MŽᵥₗ 342 / Blužnis, németül Miltz B II 914₁₈, Bluȥnis, németül die Milȥ, auch die Lunge MŽₗᵥ 30 / Bluȥnis, németül Milȥ Rᵥₗ 256. Az LKŽₑ a bluȥnė „bluȥnis” változatot SD-szóként közli; comb (lat. coxa, femur) – Kulβis, lengyelül Kirsć / łopátká dolna, latinul Coxa, coxendix SD 201, Kulβis, németül Hufft C II 978, Kulβis, németül die Hüffte Hₗᵥ 54 / Kulƒzis, németül Knöchel B II 805₅₁, Kulƒzis, németül Hufft B II 728₂₀ / Kulƒzę, németül Hufft B II 728₂₀ / Kulβe, németül Schenckel C III 412, Kulβe, németül Hufft Lex 51, Kulβe, németül Schenkel Lex 74a / Kulβẽ, németül die Hufte Rₗᵥ 70, Kulβẽ, németül Knöchel Rᵥₗ 228, Kulβẽ, németül die Hüfte MŽₗᵥ 135, Kulβẽ, németül Huft MŽᵥₗ 280, Kulβẽ, németül Knöchel MŽᵥₗ 303, Kulβẽ, németül Schenkel MŽᵥₗ 409 / Kulβė, németül Huft Rᵥₗ 211, Kulβė, németül Schenkel Rᵥₗ 305. Az LKŽₑ adatai szerint a comb és combcsont változatnak több anatómiai jelentése van: „comb” és „csípő”. A példákból látható, hogy a nőnemű egyes számú végződések valamennyi változata vegyes: a változatsorok tagjai egyszerű magánhangzókban és kettőshangzókban, valamint diakritikus jelekkel ellátott magánhangzókban és kettőshangzókban (á, é, ẽ, ì; éi, áu), továbbá az y magánhangzót és az l, š, ž mássalhangzókat jelölő ÿ, ł, ß, ß, ž, ȥ betűkben térnek el. Külön megemlítendő a többes számú nőnemű végződések egy párja –os és –es változata –, amely a központi idegrendszer egy részét nevezi meg: agy (a nyúltvelővel bezárólag) (lat. encephalon) – Smagenos, németül Gehirn C II 796, Lex 40, Smagenos, németül Hirn Lex 50, B II 712₄₁, Smagenos, németül March Lex 60a / Smagenes, németül Marck B II 898₂₆ / Smagines, németül Hirn B II 712₄₁, Smagines, németül Marck B II 898₂₅. Az LKŽₑ-ben rögzített változatok: agyszövet és agyszövetek; az első jelentése anatómiai: „az idegrostokból és sejtekből álló központi idegrendszeri rész, amely az ember koponyájában és gerinccsatornájában található”. 120 Palmira Zemlevičiūtė Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje 3.3. A hímnemű többes számú végződések változatai Mint már említettük, a szótárak címszavai rendszerint egyes számú alakban szerepelnek. A korábban tárgyalt példák azt mutatják, hogy az anatómiai terminusok között ezek az alakok vannak túlsúlyban, de többes számú alakváltozatok is előfordulnak. Két ilyen sorozatot találtunk. Az -ai és az -(i)ei, -ei, valamint az -iei végződések változatai: -ai és -(i)ei: Pihék, szőrszálak14 (lat. lanugo) – Gyw-Plaukai, ném. Milchhaar C III 56 / Gÿw=Plaukai, ném. Milch Haar B II 913₂ / Gywplaukiai, ném. die Augenbraunen Rₗᵥ 46 / Gywplaukei, ném. die Augenbraunen, das Milchhaar MŽₗᵥ 92; -ei és -iei: Petys (lat. acromion) – Péciei, ném. die Schultern Rₗᵥ 106, Péciei, ném. Schulter, Rücken Rᵥₗ 318 / Peczei, ném. die Schultern MŽₗᵥ 197. Ezek a változatok, akárcsak a korábban leírtak, egyszerű magánhangzókban és kettőshangzókban, valamint diakritikus jelekkel ellátott magánhangzókban és kettőshangzókban különböznek (e/é; ai/ei), továbbá a y magánhangzót, valamint a č és š mássalhangzókat jelölő ÿ, č/cž, β/ʒ betűkben is. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A változatosság a történeti terminológia egyik legjellemzőbb vonása. Leginkább az írott nyelv kialakulásának kezdeti szakaszából származó írott forrásokban figyelhető meg, amelyeket ugyanazon szó alakváltozatainak gazdagsága és sokfélesége jellemez, nemcsak az egyes szerzők műveiben, hanem gyakran ugyanannak a szerzőnek az írásaiban is. Ezt igazolja a vizsgált XVII–XVIII. századi lexikográfiai anyag: az ugyanazt az anatómiai fogalmat megnevező, de morfológiailag, fonetikailag és ortográfiailag eltérően alakított terminusváltozatok két-tíz tagú sorozatokat alkotnak. 2. Az orvostudományhoz kapcsolódó szavak és szókapcsolatok megtalálhatók az első általános, kétnyelvű fordítói szótárakban, amelyek nagy jelentőséggel bírtak a litván orvosi, különösen az anatómiai terminológia kialakításában – jelentős részük a mai anatómiai nomenklatúra alapját képezi. 3. A vizsgált szótárakban háromféle morfológiai változatot találtunk: nem, szám és végződés szerinti változatokat. A morfológiai változatok leggyakrabban egyszavas anatómiai terminusok; összetett terminusok ritkán fordulnak elő, ezekben a nemjelölő vagy a fajjelölő tag változik. 4. A nemi változatok sorozatai többnyire egyszavas anatómiai terminusokból állnak. Tagjaik hím- és nőneműek. 14Vö. gyvaplaukiai (lat. lanugo) ME I 294. Terminologija | 2012 | 19 121 5. A számváltozatok sorait egy- és többszavas anatómiai terminusok alkotják, amelyek a különböző (vagy akár ugyanazon) szótárakban egyes és többes számban szerepelnek (a többszavas terminusokban rendszerint valamelyik tag száma változik). 6. A végződésváltozatok sorai egy- és többszavas anatómiai terminusokból állnak: az egyszavas terminusok, illetve a többszavas terminusok tagjai ugyanazon nyelvtani nem különböző végződéseivel változnak. Megkülönböztethetők a hímnemű és nőnemű végződésváltozatok. 6.1. A hímnemű egyes számú végződésváltozatok vannak túlsúlyban. A -is és -ys, -as és -s (rövidült végződés, az a magánhangzó kiesése után), -as és -is, -is és -us, -us és -as, -is, -ys és -ys, -as, -is és -ys, -is, -ys és -(i)us, -is, -ys, -ys és -as végződéseket váltogató változatokból összesen huszonkét sor található. E nyelvtani nem többes számú -ai és -(i)ei, -ei és -iei végződésváltozataiból mindössze két sor található. 6.2. A nőnemű egyes számú végződésváltozatokból a hímneműekhez képest viszonylag kevés található a szótárakban – mindössze öt sor. E sorok tagjai a következő végződésekben különböznek: -a és -ė, -e, -ę és -ė, -e, -ę és -ia, -e, -ė, -ė és -is. 7. A szótárakban legnagyobb számban vegyes változatokat találtunk, kivéve a számváltozatok típusát – az ide sorolt változatok tiszták. A nem- és végződésváltozatoknak az alapvető morfológiai eltéréseken kívül számos másodlagos – fonetikai és helyesírási – különbségük is van. A változatsorok tagjai leggyakrabban egyszerű magánhangzók, illetve akut, gravis és különböző alakú (hullámos vagy tört) cirkumflex diakritikus jellel ellátott magánhangzók révén térnek el; ezek a hangsúlyos szótagot vagy bizonyos ragozott alakokat jelölik. A legjellemzőbb mássalhangzó-különbségek közé tartoznak az egyszerű és kettőzött mássalhangzókat tartalmazó váltakozó változatok (leggyakrabban a d, g, k, l, n, t, r, s mássalhangzók kettőződnek), továbbá a különböző betűkkel jelölt y (y/ÿ) magánhangzóval, az uo (ū) kettőshangzóval, valamint az l (ł/ł), š (β/š/ʃ), č (ć/cз), ž (з́/з) és dž (dз/dз́) mássalhangzókkal álló változatok. 8. A szótárak anatómiai terminusainak morfológiai változatai nyelvi és nyelven kívüli tényezők hatására alakultak ki. Ez utóbbiak közül kétségtelenül megemlítendő a különböző – német és lengyel – nyelvek helyesírásának hatása (ez jól látható, ha összevetjük a DL és az ML szótárak anatómiai terminusait). Fontos szerepet játszik az élő nyelv, valamint a vizsgált szótárak szerzőinek elődei és kortársai által írt művek. A népnyelvben és az írott forrásokban használt ugyanazon szó különböző alakjait a XVII–XVIII. századi DL- és ML-szótárírók átvehették. Másrészt az egyéni anatómiai terminusváltozatok és a nyomdahibák lehetősége sem zárható ki. 122 Palmira Zemlevičiūtė Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje FŐBB FORRÁSOK B – Jokūbas Brodovskis. Lexicon Germanico=Lithvanicum et Lithvanico=Germanicvm: XVIII. századi kéziratos szótár: dokumentumkiadás fakszimilével, átírással és szómutatóval / készítette Vincentas Drotvinas. – Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009. I–II. kötet. C – Clavis Germanico–Lithuana. Kéziratos XVII. századi német–litván szótár. – Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995–1997. I–IV. kötet. H – Litván–német és német–litván szótár [...] von Friederich Wilhelm Haack. Halle, 1730. Lex – Lexicon Lithuanicum: XVIII. századi kéziratos német–litván szótár. Vilnius: Mokslas, 1987. MŽ – Littauisch=deutches und Deutfch=littauisches Wörter=Buch, [...] von Christian Gotlieb Mielcke, Cantor in Pillkallen. Königsberg, 1800. R – Littauifch=Deutfches und Deutfch=Littauifches Lexicon, [...] von Philipp Ruhig. Königsberg, 1747. SD – Širvydas K. Dictionarium trium linguarum: az első litván nyelvi szótár. Vilnius: Mokslas, 1979. SEGÉDFORRÁSOK LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002), elektroninis variantas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. – www.lkz.lt. MedŽ 1980: Astrauskas V., Bizulevičius S., Pavilonis S., Vaitilavičius A., Vileišis A. Medicinos terminų žodynas, Vilnius: Mokslas. ME 1991: Medicinos enciklopedija I, Vilnius: Valstybinė enciklopedijų leidykla. LITERATŪRA Anusevičienė O. V., Cibas P., Lilienė L. 2002: Žmogaus anatomija ir fiziologija, Kaunas: Linos pasaulis. Čės nys G. 2002: Lietuviško anatomijos vardyno istorijos metmenys. – Terminologija 9, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 55–65. Milinaitė R. 2009: Dabartinės lietuvių kalbos vartosenos variantai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mitkevičienė A. 2004: V. Dubo visuotinės literatūros vadovėlio terminų variantai. – Terminologija 11, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 119–144. Palionis J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis. Palionis J. 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Stunžinas R. 2008: Variantiniai statybos liaudies terminai Lietuvių kalbos žodyne. – Terminologija 15, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 111–130. Šinkūnas M. 2010: XVI–XVII amžiaus Mažosios Lietuvos raštų akcentografija: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Zinkevičius Z. 1984: Lietuvių kalbos istorija 3: Senųjų raštų kalba, Vilnius: Mokslas. Župerka K. 1983: Lietuvių kalbos stilistika, Vilnius: Mokslas. Авербух К. Я. 2003: Терминологическая вариантность. – В. А. Татаринов. История отечественного терминоведения. Т. 3: Аспекты и отрасли терминологических исследований (1973–1993). Хрестоматия, Москва: Московский Лицей. Ахманова О. С. 2005: Словарь лингвистических терминов, Москва: КомКнига. Бабанова С. Ю. 1994: Вариантность терминов в научном языке. – Терминоведение. Выпуск 1, Москва: Московский Лицей. Граудина Л. К. 2003: Варианты языковых единиц. – Культура русской речи. Энциклопедический словарь-справочник, Москва: Флинт, Наука. Лейчик В. М. 1994: Обоснование структуры термина как языкового знака понятия. – Терминоведение. Выпуск 2, Москва: Московский Лицей. Марузо Ж. 2004: Словарь лингвистических терминов, Москва: Эдиториал УРСС. Сложеникина Ю. В. 2005: Термин: семантическое, формальное, функциональное варьирование, Самара: СГПУ. Татаринов В. А. 1996: Теория терминоведения 1: Теория термина: История и современное состояние, Москва: Московский Лицей. Terminologija | 2012 | 19 123 MORPHOLOGICAL VARIANTS OF ANATOMY TERMS IN LITHUANIAN LEXICOGRAPHY OF 17–18TH CENTURIES The article provides the linguistic description of morphological variants of anatomy terms, their types and subtypes and gives a brief overview of the reasons for such variation in the main general translation dictionaries (mostly bilingual German–Lithuanian and Lithuanian–German) of 17–18th century Lithuania Major and Lithuania Minor. Three types of morphological variants (of gender, number and ending) have been found in the researched dictionaries. The majority of morphological variants are one-word terms; variants of complex terms are rare – there are some variations of their generic or specific elements. The gender variants are either masculine or feminine (Kaukolas/Kaukolė/Kaukolė ‘skull’, Wūkas/Wokas/Wókas/Wokā ‘eyelid’). The number variants in the same or in different dictionaries have either singular or plural form (Kélis/Kélei ‘knee’, Sanarys/Sanaris/Sanarei ‘joint’). The ending variants have different feminine endings or different masculine endings. Variants of masculine singular endings prevail. Words ending in -is/-ys (Akkies Pawiddulis/Akiês Pawiddulys ‘eyeball’, Įkilwis/Skilwys ‘stomach’) or -as/-‘s (Mažafis Pirβtas/mažafjisPirʒt‘s ‘little finger’, Źywatas/Źywátas/Źywat‘s/Źywátas/Źywatas ‘womb’) comprise the biggest groups. There were only one or two other ending variants found. Feminine singular endings are quite infrequent. Such variants differ in endings -e/-ẽ/-ė (Seile/Seile/Séilé/Séile/Seilé/Séilé ‘saliva’), -e/-ẽ/-ia (Kiaufβe/Kiaufʒe/Kiáuβe/Kiáuβe/Kiáuβia/Kiauβia ‘skull’), -a/-e/-ė (Gyw=Gýlla/Gyw‘gýlle/Gyw=Gyíle ‘artery’), -e/-ẽ/-e/-is (Bluźne/Bluźné/Bluźné/Bluβnis/Bluźnis/Bluźnis ‘spleen’). Next to the main morphological differences gender and ending variants have quite a lot of secondary – phonetic and orthographic – differences. Variants differ in simple vowels and vowels with various diacritic marks, simple consonants and double consonants or consonants marked using different characters l (ł/ł), š (β/ś/ʒ), č (ć/cʒ), ž (ʒ/ʒ), dž (ʒ/dʒ), etc. Variability is one of the most common features of historical terminology of medicine – lines consisting of two to ten variants of anatomy terms naming the same concept, but having different morphological, phonetic and orthographical form were found in the researched material. There were both linguistic and non-linguistic factors influencing the occurrence of morphological variants of anatomy terms in dictionaries. One of the most obvious non-linguistic factors was the influence of the orthography of the German and the Polish languages. Living language as well as writings of the predecessors and contemporaries of the authors of the researched dictionaries also played an important role. Lexicographers of the 17–18th century Lithuania Major and Lithuania Minor could have taken different forms of the same words used by the people and in the written sources. The possibility of the author’s own variants of the anatomy terms or proofreading mistakes could not be excluded either. Gauta 2012-11-19 Palmira Zemlevičiūtė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected] 124 Palmira Zemlevičiūtė Morfologiniai anatomijos terminų variantai XVII–XVIII a. lietuvių leksikografijoje