Naujieji dekoratyvinių augalų genčių vardai

6 1Terminológia | 2015 | 22 A dísznövénynemzetségek új nevei ALBINA AUKSORIŪTĖ Litván Nyelvi Intézet KULCSSZAVAK: dísznövénynemzetség neve, neologizmus, képzős származékok, végződéses származékok, összetételek, kölcsönszavak BEVEZETÉS A litván botanikai terminusokat és nómenklatúrai elnevezéseket valamennyi más tudományterülethez képest a legkorábban kezdték megalkotni, terminográfiailag rendezni és osztályozni. Az első litván kéziratos botanikai terminusés növénynévszótárak szerzője, a samogit Jurgis Ambraziejus Pabrėža (1771–1849), e terület terminológiája szisztematikus rendezésének úttörőjének tekinthető. J. A. Pabrėža 1821-ben megírta a Dictionarium Botanicum Latino Samogiticum című latin–samogit kétnyelvű botanikai szótárt, amelyben 860 növénynevet közölt, 1834-ben pedig a Sryje Balsenyyny című, 505 oldalas, litván–latin kétnyelvű, alfabetikus növénymorfológiai terminusjegyzéket. Legfontosabb tudományos munkáját, a Tayslós augumyynis1 című művet, amelyben egész Samogitia flóráját részletesen leírta, J. A. Pabrėža 1843-ban fejezte be. A kézirat két részből áll; az elsőben a szakirodalmat jelöli meg, tárgyalja a növények felépítését, valamint közli és megmagyarázza a növénymorfológiai terminusokat. A 980 oldalas második részében növényrendszertan található, amelyben 643 zárvatermő növény, valamint 150 spórás növényés gombanemzetséget ír le. J. A. Pabrėža ebben a munkában a növények litván és latin nevei mellett lett, német és lengyel neveket is közöl. 1900-ban Amerikában kinyomtatták J. A. Pabrėža e kéziratának egy részét, Botanika arba Taislius auguminis címmel. Említést érdemel egy másik žemaitis, Laurynas Ivinskis (1810–1881) kézirata – a Prigimtùmēné, turenté sawieje dalijkus źemies, żoliun ir giwunun su parodimu anun wartojimo (a továbbiakban – Prigimtūmenė) című, két részből álló tudományos mű, 1 A kézirat címének leírásában található hibáról lásd: Subačius 1996: 106. J. A. Pabrėža e kéziratának átírását 2009-ben kezdték közölni (Jurgis Ambraziejus Pabrėža. Taislius augyminis, I–223. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009), 2014-ben Rita Šepetytė közzétette a kézirat nagy részét – a 224–776. oldalt (Jurgis Ambraziejus Pabrėža. Taislius augyminis, 224–776, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014). 6 2 Albina Auksoriūtė | Új dísznövénynemzetség-nevek neralógiai tárgyak, a parašytas apie 1870 metus. Pirmoje dalyje Žemėmina aprašyti įvairūs mimásodik rész, a Žolėmina pedig az általa összeállított gombaés növénynévjegyzék, amely 218 család és több mint 2520 nemzetség litván elnevezését tartalmazza. L. Ivinskis a litván nevek mellett latin, nagyon gyakran lengyel, olykor pedig német nyelvű megfelelőket is közöl2. Az első Litvániában nyomtatott terminológiai szótár – Povilas Matulionis növénynevtára, a Žolynas. II. részei. A litván növények szótára és a növények rendszertana, amelyet 1906-ban nyomtattak ki Vilniusban. A Žolynas mintegy 3000, Litvániában növő növény litván nevét tartalmazza; többségüket nyomtatott és kéziratos forrásokból gyűjtötték, amelyek jegyzékét P. Matulionis az előszóban közölte. Mind a litván növénynemzetségek, mind a fajnevek mellett többnyire megtalálható a források szerzőinek rövidítése. A Žolynas első részében két mutató található: a Rodikle sulyg lotiniško abecyno és a Rodikle sulyg lietuviško abecyno; az első részben a növények latin nevei és megfelelőik litván, orosz és lengyel nyelven, a másodikban pedig a növények litván nevei és latin megfelelőik szerepelnek. A Žolynas második része Augalų taislas sulyg istoriškai-gamtiškosios tvarkos címmel jelent meg; ebben a szótárban leírt növények rendszere található. Az 1940-ig kiadott legjobb terminológiai szótárnak a Lietuviškas botanikos žodynas (1938, 598 p.) című művet tartják, amelyet a Botanikos žodyno komisija állított össze, doc. vezetésével. Liudas Vailionis, szerkesztette pedig dr. Jonas Dagys. A szótár mintegy 3300, latin, litván, német, orosz, lengyel és lett nyelvű terminust tartalmaz, a litván élőnyelvi és írásbeli szinonimákkal és változatokkal együtt; közli a litván–latin nyelvű névjegyzéket, valamint a latin melléknévi fajnevek szójegyzékét. 1959-ben jelent meg a botanikusok legnagyobb munkájának, a Litván SZSZK flórája (a továbbiakban – Litván flóra) című műnek az első kötete, a hatkötetes mű utolsó kötete pedig 1980-ban látott napvilágot. E munka hat kötetében 129 családot, 724 nemzetséget és 2153 fajt írtak le. A Litván flórában leírt minden fajnak latin, litván és orosz neve van, továbbá a fő fajnév mellett szinonimák is szerepelnek. Az említett hatkötetes mű összeállítása során hatalmas terminológiai munkát végeztek, és szabványosították a kiadványba bevont növényneveket. A növénynevek szabványosításának és rendezésének munkáját a Litván flóra kinyomtatása után is folytatták. 1998-ban jelent meg a Botanikai nevek szótára a Botanikai Szótári Bizottság által megvitatott növénynevekkel. 2 Erről az L. Ivinskis-féle kéziratról bővebben lásd Auksoriūtė 1998: 102–110; Auksoriūtė 2004: 127–149; Auksoriūtė A. 2008: 132–141. 6 3Terminologija | 2015 | 22 2002-től a Litván Nyelv Állami Bizottságának (a továbbiakban – VLKK) Terminológiai Albizottsága botanikusokkal3 együtt mérlegeli a latin rendszertan változásai miatt bekövetkező változásokat a litván növénynevekben, és litván neveket ad azoknak a növényeknek, amelyeknek még nem volt litván nevük; ezek többnyire csak most kerülnek Litvániába. A VLKK kilenc könyvecskét készített és adott ki a Terminológiai Albizottságban megvitatott növénylistákból (bővebben lásd: http://www.vlkk.lt/aktualiausios-temos/terminija/kalbos-komisijos-terminijos-leidiniai), továbbá ajánlásokat tesz közzé, amelyekben a legújabban megvitatott növénynevek listáit publikálja (lásd: http://www.vlkk.lt/aktualiausios-temos/terminija/apie-skyriu-terminija); ezek többsége bekerült a Litván Köztársaság Terminológiai Bankjába is. A VLKK első, „A dísznövények litván elnevezéseiről” című ajánlását 2012. december 20-án tették közzé, annak hetedik része – 2014. október 9. A Földön növő edényes növényfajok mintegy egyharmada dísznövény: környezetünket, otthonunkat és mindennapi életünket díszíti. Sok ilyen növényfaj természetes módon is előfordul, illetve termesztik Litvániában. különösen számuk gyarapodott a határok megnyílása és a külfölddel, főként Nyugat-Európa országaival való szorosabb együttműködés következtében. Országunkba korábban alig ismert növényfajok özönlöttek be (Kiselienė, Grigienė, Grigas 2007:6). A vizsgálat tárgya – 417 új növénynemzetségnév, amelyeket a VLKK „A dísznövények litván elnevezéseiről” című ajánlása tartalmaz. A tanulmány célja az új dísznövény-nemzetségnevek terminológiai és szóképzési szempontú szinkrón vizsgálata, megalkotásuk és az új szavak képzésének módjai meghatározása, valamint a jelenlegi növénynemzetségnevek és Litvánia flórájának növénynemzetségnevei képzési módjainak összehasonlítása. 1985-ben Kazimieras Gaivenis terminológus a Lietuvių kalbotyros klausimai4 című kiadványban „Litvánia növénynemzetségés fajnevei” címmel tanulmányt közölt, 3 A tanulmányban vizsgált növényneveket a Litván Állami Anyanyelvi Bizottság Terminológiai Albizottsága vitatta meg: dr. Zigmantas Gudžinskas (a jegyzékek összeállítója és számos új szó szerzője), dr. Valerijus Rašomavičius (Természetkutatási Központ, Botanikai Intézet), prof. habil. dr. Jonas Remigijus Naujalis (Vilniusi Egyetem, Természettudományi Kar), dr. Živilė Lazdauskaitė (Természetkutatási Központ, Botanikai Intézet), dr. Albina Auksoriūtė, doc. dr. Stasys Keinys, Solvita Labanauskienė, dr. Palmira Zemlevičiūtė (Litván Nyelvi Intézet), Audra ivanauskienė, Gita Kazlauskaitė, Aušra Marcinkevičienė, dr. Alvydas Umbrasas (a Litván Állami Anyanyelvi Bizottság titkársága). Köszönöm A. Marcinkevičienėnek az anyaggyűjtésben nyújtott segítségét, valamint dr. Z. Gudžinskasnak a szakmai megjegyzéseket, amelyek hasznosak voltak e tanulmány elkészítése során. 4 Gaivenis K. Litvánia növénynemzetségés fajnevei. – Lietuvių kalbotyros klausimai 24. Mokslo kalbos kultūros ir terminologijos problemos, 1985, 165–178. 6 4 Albina Auksoriūtė | Az új dísznövénynemzetségnevek, amelyben meglehetősen részletesen vizsgálta a Litvánia flórájában szereplő növénynemzetségek és -fajok litván neveit. A dísznövénynemzetségek és a Litvánia flórájának növénynemzetségnevei képzési módjainak összehasonlításakor a fent említett K. Gaivenis-cikkre támaszkodtunk, amelyet tanulmányainak válogatott gyűjteményében újra közöltek (lásd Gaivenis 2014: 363–376). A vizsgált növénynemzetségnevek létrehozásának több forrása különíthető el – ezek a képzési eszközök alkalmazásával alkotott új szavak, a latin nyelvből kölcsönzött növénynevek, a használatba bevont, L. Ivinskis, J. A. Pabrėža és más szerzők egyéni szóalkotású növénynevei, valamint terminologizálódott nyelvjárási szavak. ÚJ SZAVAK A dísznövénynemzetségnevek legnagyobb csoportját – az összes új név több mint felét (58 %) – az új szavak alkotják (242 név): képzőkkel, végződésekkel és előtagokkal képzett származékok, valamint összetételek. Képzős származékok. Ebből a szóalkotási módból származó új szavak fordultak elő a legnagyobb számban – az összes új szó 71 %-át teszik ki (172 név). A legtermékenyebb új szóképző a -en-; származékai az összes képzős származék egyharmadát alkotják. Ez a növénynevek képzésének módja a litván flórában is szokásos és a leggazdagabb, amint K. Gaivenis cikkében írja: „A származékok körében a képzős terminusok vannak többségben. E képzési mód terminusai mennyiségüket tekintve messze felülmúlják a végződéses és az előtagos származékokat. Például csak az -en képzővel képzett származékok száma is nagyobb, mint a végződéses és az előtagos származékoké együttvéve” (Gaivenis 2014: 367). A vizsgált dísznövénynemzetségek -en képzős neologizmusai is nagyobb számban jöttek létre (58 származék), mint a végződéses és az előtagos származékok együttvéve (40 származék). A növénynemzetségnevek neologizmusai a vizsgált képző két változatával fordulnak elő: -enis és -enė, a legtöbb -en képzős származék főnevekből keletkezett, pl.5: 1) -enis: Araujia – kapšẽnis (: kapšas), Bolusanthus – ietẽnis (: ietis), Canistrum – rykẽnis (: rykas), Cercocarpus – nagẽnis (: nagas), Chilopsis – terkšlẽnis (: terkšlė), Corynocarpus – bukstẽnis (: bukstis „nem éles karó vagy bármilyen tompa tárgy“ LKŽe), Davidia – skepetẽnis (: skepeta), Helminthostachys – kirmẽnis (: kirmis), Meliosma – nektarẽnis (: nektaras), Moraea – povẽnis (: povas), Strongylodon – iltẽnis (: iltis); 2) -enė: 5 A példák bemutatásakor először a növénynemzetség latin neve szerepel, a gondolatjel után a nemzetség litván neve áll, a zárójelben pedig a litván név képzése van megmagyarázva – a kettőspont után az alapszó szerepel. 6 5Terminologija | 2015 | 22 Alonsoa – kaukẽnė (: kaukė), Centratherum – daubẽnė (: dauba), Chiliotrichum – šarmẽnė (: šarma), Corytoplectus – žlėjẽnė (: žlėja „apytamsa“ LKŽe), Desfontainia – rukẽnė (: rukis „kas susiraukšlėjęs, surukęs“ LKŽe), Dichorisandra – riaukẽnė (: riaukė „plyšys, griovys“ LKŽe), Forestiera – prosmẽnė (: prosmė „laukymė“ LKŽe), Gibasis – šydẽnė (: šydas), Hemigraphis – vėlẽnė (: vėlė), Ozothamnus – krislẽnė (: krislas), Pholistoma – žiotẽnė (: žiotys), Proboscidea – straublẽnė (: straublys), Reevesia – purkẽnė (: purka), Scaevola – skeptrẽnė (: skeptras), Serruria – martẽnė (: marti), Zenobia – ūkẽnė (: ūkas). Az említett növénynevek alapszavait a növény különféle jellegzetes tulajdonságai miatt választották ki – a növény színe, alakja, levelei, virágai hasonlósága, termőhelye, felhasználása vagy egyéb tulajdonságai alapján. Egyes neologizmusok alapszavaiként olyan növényneveket választottak, amelyek kapcsolatban állnak a megnevezett növényekkel – ugyanahhoz a családhoz tartoznak, vagy annak a családnak, illetve nemzetségnek a növényéből váltak ki, például: 1) -enis: Brachyglottis – žilẽnis (: žilė), Goniolimon – kermėkẽnis (: kermėkas), Heteranthera – andrẽnis (: andras), Hunnemannia – vaiklẽnis (: vaiklas), Montiopsis – menuvẽnis (: menuva), Nectaroscordum – česnakẽnis (: česnakas), Pentaglottis – godẽnis (: godas), Trachystemon – agurklẽnis (: agurklė); 2) -enė: Aglaonema – žingẽnė (: žingis), Daboecia – viržẽnė (: viržis), Keteleeria – cūgẽnė (: cūga), Rotala – šindrẽnė (: šindra), Trachymene – morkẽnė (: morka). Jelentősen kevesebb, az -en képzős származékok melléknevekből alakult, például: 1) -enis: Aeschynanthus – aiškẽnis (: aiškus), Aichryson – putlẽnis (: putlus), Crinodendron – stirlẽnis (: stirlas „növényes, termetes“ LKŽe), Cyrtosperma – kreivẽnis (: kreivas), Halesia – skambẽnis (: skambus), Pachyphytum – storẽnis (: storas), Sarcococca – brizgẽnis (: brizgus); 2) -enė: Aptenia – traškẽnė (: traškus), Peltandra – pliauškẽnė (: pliauškus). Igékből mindössze néhány származék alakult:1) -enis: Chlidanthus – gruožẽnis (: gruožuoti „becézgetni“ LKŽe), Colysis – uržẽnis (: uržti, uržė „a felszínt kaparni“ LKŽe), Leucophyllum – balzgẽnis (: balzgyti, balzgino); 2) -enė: Cassinia – turlẽnė (: turlyti, turlijo „zavarossá, szennyezetté tenni“ LKŽe), Dyckia – skruobẽnė (: skruobti „ásni, túrni“ LKŽe). A dísznövénynemzetségek neveinek új képzései között termékenység szempontjából a második helyen az -ūnképző áll, amely három változatával (-ūnas, -ūnė, -ūnis) az -en képző származékainak valamivel kevesebb mint felét alkotja. A vizsgált képző származékainak túlnyomó többsége főnevekből származik, pl.: 1) -ūnas: Acrostichum – odnas (: oda), Campyloneurum – diržnas (: diržas), Leitneria – kamštnas (: kamštis), Microsorum – pleisknas (: pleiskis „porzós virágzat“ LKŽe), Nidularium – lizdnas (: lizdas), Sporobolus – drėbnas (: drėbis „ami nagy, 6 6 Albina Auksoriūtė | A dísznövénynemzetségek új nevei „megnőtt“ LKŽe), Stylophorum – ugninas (: ugnis); 2) -ūnė: Centrosema – žė „ami csúszik“ LKŽe), vištnė (: višta), Licuala–klostnė(: klostė), Pachyphragma–čiužnė (: čiuPachystachys – žvaknė (: žvakė); 3) -ūnis: Anemia – vėjnis (: vėjas), Argyranthemum – sidabrnis (: sidabras), Oxydendrum – rūgštnis (: rūgštis), Stokesia – dangnis (: dangus). Néhány, a vizsgált képzővel alkotott származéknak növénynevek az alapszavai: 1) -ūnas: Anisodontea – dedešvnas (: dedešva), Chasmanthium – dirsnas (: dirsė), Lithocarpus – ąžuolnas (: ąžuolas), Symphyotrichum – astrnas (: astra); 2) -ūnė: Phyllodoce – viržnė (: viržis), Rhaphiolepis – obelnė (: obelis). Melléknevekből és igékből képzett származékból mindössze egy-kettő van: Brunsvigia – meilnas (: meilus), Tripsacum – kentrnas (: kentrus „türelmes“ LKŽe), Xerochrysum – šlamnas (: šlamėti, šlamėjo), Muehlenbeckia – draiknė (: draikus). A többi, új szavak képzésére használt képző nem olyan termékeny, mint a korábban tárgyaltak; származékaik csoportokban tekinthetők át. Az -utis, -utė és -aitis, -aitė képzőkkel képzett származékokból néhányat találtunk, az -uotis, -uotė, -otis, -otė, -tis, -tė, -ytis, -ėtis, -tas képzőkkel képzettekből pedig csak egy-kettőt: -utis, -utė: főnevekből: Frithia – kuokùtis (: kuoka), Lyonothamnus – plienùtis (: plienas), Microlepia – žvynùtis (: žvynas); növénynevekből: Pieris – bereinùtis (: bereinis), Lessertia – pūslùtis (: pūslius), Rhodohypoxis – troškùtė (: troškė); melléknévből – Dicranostigma – dviragùtė (: dviragis), valamint igéből – Leycesteria – svirùtis (: svirti, sviro); -aitis, -aitė: növénynevekből: Malvaviscus – dedešváitis (: dedešva), Nothoscordum – česnakáitis (: česnakas), Scadoxus – raudmináitis (: raudminas), Sphagneticola – legėstáitis (: legėstas), Myrteola – mirtáitė (: mirta); csak egy más jelentésű főnévből – Dracunculus – slibináitis (: slibinas); -otis, -otė: főnevekből: Andropogon – barzdõtis (: barzda), Cryptogramma – raštõtis (: raštas), Glandularia – liaukõtis (: liauka), Spodiopogon – šarmõtė (: šarma); -uotis, -uotė: főnevekből: Acalypha – variuõtis (: varis), Hoheria – nėriniuõtė (: nėrinys), Holmskioldia – kakluõtė (: kaklas); -ytis: növénynevekből: Niphidium – šértvytis (: šertvė), Thryptomene – žiorỹtis(: žioris); -tas, -tis, -tė: igékből: Calicotome – lpštas (: lėpšti, lėpšo „petyhüdni, elpuhulni“ LKŽe), Spathodea – žvetis (: žvelti, žvėlė „égni“ LKŽe), Jamesbrittenia – žvegtė (: žvelgti, žvelgė); 6 7Terminologija | 2015 | 22 -ėtis: növény nevéből: Hemiptelea – vinkšntis (: vinkšna). Egy másik csoportba sorolandók a -ėlis, -ėlė, -uolė, -ilis, -ilė, -lis, -lė, -ulis képzős származékok kevés számban. A -ėlis, -ėlė képzős származékok alapszavai növénynevek, míg a többi származék alapszavai többnyire főnevek, csak néhány esetben fordulnak elő melléknevek vagy igék. -ėlė, -ėlis: Hacquetia – girūnlė (: girūnė), Heteranthemis – raimenlė (: raimenė), Nuttallanthus – žioveinlis (: žioveinis), Sidalcea – rožūnlė (: rožūnė), Thompsonella – storlaplė (: storlapis); -uolė: Beaumontia – dūduõlė (: dūda), Hudsonia – viržuõlė (: viržis), Isotoma – lyguõlė (: lygus), Koelreuteria – svambuõlė (: svambus „sunkus, svarus“ LKŽe), Pitcairnia – stypuõlė (: stypas); -ilis, -ilė: Odontonema – dantlis (: dantis), Orthrosanthus – dalglis (: dalgis), Diascia – raglė (: ragas), Toxicoscordion – žvaigždlė (: žvaigždė); -lis, -lė: Conophytum – kglis (: kūgis), Menziesia – uõglis (: uoga), Vittadinia – pklis (: pūkas), Coprosma – dvokl (: dvokti, dvokė); -ulis: Myoporum – raumenùlis (: raumenas, raumenė), Therorhodion – žemù lis (: žemas). Vedinius su priesagomis -vis, -vė, -uvis, -uvė taip pat daugiausia išvesti iš daiktavardžių: -vis, -vė: Clianthus – papgvis (: papūga), Filicium – patvis (: partis „varpenis“ LKŽe), Scoliopus – ratvis (: raitytis, raitėsi), Stachytarpheta – žatvis (: žaltys), Anticlea – priešv (: prieš), Dierama – rýkštvė (: rykštė), Nipponanthemum – skastvė (: skaistus), Xanthisma – snaũdvė (: snaudė); -uvis, -uvė: Chimonanthus – žiemùvis (: žiema), Veltheimia – gražùvis (: gra žus), Asphodeline – plėnùvė (: plėnis). Egy csoportba sorolhatók a -uonis, -uonė, -onė, -nis, -nė, -ainė, -inys képzős származékok: -uonis, -uonė: Chamelaucium – žėruõnis (: žėrėti, žėrėjo), Lampranthus – bliz guõnis (: blizgėti, blizgėjo), Tricyrtis – kreivuõnis (: kreivas), Sanchezia – gysluõnė (: gysla); -onė: Bruckenthalia – viržõnė (: viržis), Dictyosperma – vėtrõnė (: vėtra), Malephora – ledõnė (: ledas); -nis, -nė: Mazus – žiõpnis (: žiopas „plyšys“ LKŽe), Disporum – dùlsnė (: dulsoti, dulsojo „stovėti, sėdėti susilenkus“ LKŽe); -ainė: Ismene – voranė (: voras); -inys: Stenocarpus – ratinỹs (: ratas). 6 8 Albina Auksoriūtė | Az új dísznövény-nemzetségnevek A -ras, -uras, -ėtras, -ūtras képzős származékok alapszavai főnevek és igék: -ras: Alyogyne – smitras (: smiltė), Firmiana – sktras (: skėtis), Frerea – pdras (: pūti, pūdė); -uras: Capnoides – liñguras (: linguoti, lingavo); -ėtras: Chrysocephalum – šlamtras (: šlamėti, šlamėjo); -ūtras: Adenium – tintras (: tinti, tino), Stigmaphyllon – vėjtras (: vėjas). Dar su keliomis priesagomis išvesta po tris, du ar net po vieną vedinį: -mis: Oxyria – rgštmis (: rūgštis), Couroupita – sviẽdmis (: sviesti, sviedė), Cupaniopsis – trkmis (: trėkti „teršti, tepti, purvinti“ LKŽe); -ojas: Afgekia – ražójas (: ražas), Bellium – saulójas (: saulė); -ikė: Glottiphyllum – liežkė (: liežti, liežė); -oklė: Pistia – plūdõklė (: plūdė); -mė: Pellionia – gulsm (: guli, gulėjo); -minas: Boenninghausenia – rtminas (: rūta); -va: Pachystegia – graižvà (: graižas); -ižis: Cyananthus – mližis (: mėlė). Amint iš pateiktų genčių vardų, priesagų vediniams sudaryti panaudota nemažai priesagų, tačiau produktyviausiomis galima laikyti priesagas -enis, -enė ir -ūnas, -ūnė. K. Gaivenis nustatė, kad Lietuvos floros gentims pavadinti, be -enpriesagos, naudota daugiau produktyvių priesagų: „Priesagos su -ūn-, -utir -uolbeveik vienodai produktyvios: su jomis sudaryta po keliolika augalų genčių pavadinimų <...>“ (Gaivenis 2014: 368). Galūnių vediniai. Naujoms augalų gentims pavadinti galūnių vedinių pateikta nedaug, šio darybos būdo naujadarai sudaro tik 15,7 % visų naujadarų. A legtöbb származékot az -is és az -ė végződéssel alkották. Az -is végződésű származékok leggyakoribb alapszavai főnevek: -is: Aeonium – ramdis (: ramda „kapribogyó” LKŽe), Bituminaria – dervis (: derva „gyanta”), Delairea – klevedris (: klevedra „elromlott, eltört tárgy, ócskaság” LKŽe), Dombeya – tumulis (: tumulas „halom”), Embothrium – žaizdris (: žaizdras „kovácstűzhely”), Fremontodendron – gausvis (: gausva), Homalocladium – diržis (: diržas „öv”), Leucospermum – gaismis (: gaismė „öröm” LKŽe), Loropetalum – seketis (: seketa „napocska” LKŽe), Margyricarpus – gumbris (: gumbras „göb”), Melianthus – medalutis (: medalutė „mézike”), Nautilocalyx – kriauklis (: kriauklė „kagyló”), Schotia – kraumis (: kraumas „nedvdús szár” LKŽe), Tylecodon – gruoblis (: gruoblė „egyenetlenség, göcsörtösség” LKŽe). Az e képzési móddal tárgyalt származékok közül a legkevesebbet a litván flórában 6 9Terminologija | 2015 | 22 Az -ė végződésű származékok képzési alapjai főként igék: Beaucarnea – nukaris (: nukarti, nukaro „lekonyulni, lekonyult”), Brownea – žioris (: žiorėti, žiorėjo „izzani, izzott”), Comarostaphylis – telžis (: telžti, telžė), Gibbaeum – pamsis (: pamsoti, pamsojo „állni, álldogálni” LKŽe), Kohleria – plazdis (: plazdėti, plazdėjo „lobogni, lobogott”). A -ė végződéssel képzett származékok képzési alapjai leggyakrabban főnevek: -ė: Bismarckia – dangė (: dangus „ég”), Choisya – skirbė (: skirbas „rés, hasadék” LKŽe), Cyanastrum – gilnė (: gilna „rigó” LKŽe), Fortunearia – laimikė (: laimikas), Galphimia – purkšlė (: purkšlis „kis cserje, bokrocska” LKŽe), Chamaebatia – povingė (: povingis); melléknevek: Delosperma – mudrė (: mudrus „élénk, fürge” LKŽe), Didymochlaena – mernė (: mernas „nedves és puha” LKŽe), Habranthus – grakštė (: grakštus „kecses”), Neoregelia – drovė (: drovus „szemérmes”), Stictocardia – vingrė (: vingrus „rugalmas”); és igék: Codonanthe – urkė (: urkti, urkė „morogni, morgott”), Harrimanella – tysė (: tįsoti, tįsojo „elnyúlni, elnyúlt”), Talbotia – triaukšė (: triaukšėti, triaukšėjo „csörömpölni, csörömpölt”). Csak néhány név képződött -a, -ys és -as végződéssel: -a: Faucaria – nausà (: nausytis, nausėsi „lassan, elernyedten vonaglani“ LKŽe), Smithatris – krygždà (: krygždė); -ys: Aglaomorpha – rangỹs (: rangė „szalagokból feltekert női fejék“ LKŽe), Lophospermum – skiauterỹs (: skiauterė); -as: Alloxylon – grúožas (: gruožuoti, gruožavo „becézgetni“ LKŽe). Prefixumos származékok. A prefixumképzés a vizsgált új szavak képzésének legkevésbé produktív módja – mindössze két származék keletkezett: po-: Eriochloa – póašarė (: ašara); pro-: Libocedrus – prókedris (: kedras). is találták (lásd Gaivenis 2014: 371). Összetételek. Az összetett dísznövénynemzetség-nevek valamivel kisebb részét alkotják, mint a képzett nevek, az összes neologizmus 12,4 %-át teszik ki. Litvánia flórájában az összetett nemzetségnevek gyakoriság tekintetében (az összes képződmény mintegy 33%-a) csak a képzős származékok mögött maradnak el. Köztük régi népi elnevezések is vannak, az új képzések száma csekély (Gaivenis 2014: 365). Így a vizsgált neologizmusok létrehozásakor ugyanaz a tendencia figyelhető meg – kevesebb összetétel alkotása. Az összetételek a második összetevő szerint csoportosíthatók. Néhány összetétel második összetevője a -palmė: Acoelorraphe – pjūklãpalmė (: pjūklas + palmė), Allagoptera – kúokpalmė (: kuoka + palmė), Hedyscepe – sktpalmė (: skėtis + palmė), Hyophorbe – roppalmė (: ropė + palmė), Pritchardia – 7 6 Albina Auksoriūtė | Új dísznövénynemzetség-nevek IRODALOM ÉS KIEGÉSZÍTŐ FORRÁSOK Auksoriūtė A. 1998: Laurynas Ivinskis kéziratai Krakkóban. – Terminológia 5, 102–110. Auksoriūtė A. 2004: L. Ivinskis Prigimtūmenė című művének bizonytalan képzésű neologizmusai. – A terminológia történetének és jelenének problémái, 127–149. Auksoriūtė A. 2008: Néhány felújított Laurynas Ivinskis-féle növénynév. – Terminológia 15, 132–141. Gaivenis K. (1985) 2014: A litván növénynemzetségek és -fajok elnevezései. – Válogatott írások, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 363–376. Jankevičius K., Jankevičienė R. 1962: Néhány új adat L. Ivinskis munkásságáról a litván botanikai terminológia területén. – Botanikai kérdések 2, 151–163. Kiselienė D., Grigienė I., Grigas A. 2007: Dísznövények névtára, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet. LBŽ – Litván botanikai szótár, Kaunas, 1938. LKŽe – Litván nyelv szótára (I–XX, 1941–2002), elektronikus változat, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2005. – www.lkz.lt. Pr – Prigimtūmenė (Prigimtùmēné, turenté sawieje dalijkus źemies, żoliun ir giwunun su parodimu anun wartojimo), a Krakkói Lengyel Tudományos Akadémia könyvtárában őrzött kézirat, az 1. rész katalógusszáma 1801, a 2. rész katalógusszáma 2824. Subačius G. 1996: Jurgis Ambraziejus Pabrėža žemaitis nyelve. – A Litván Nemzeti Újjászületés történetének tanulmányai 8. Személy: a nemzet és az állam között, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 11–113. A DÍSZNÖVÉNYNEMZETSÉGEK ÚJ NEVEI 2002 óta a Litván Nyelv Állami Bizottságának Terminológiai Albizottsága (a továbbiakban – LNyÁB) botanikusokkal együtt megvitatja a növények litván elnevezéseiben bekövetkező változásokat, amelyek a latin taxonómiában bekövetkező változások miatt jelennek meg, valamint litván neveket ad azoknak a növényeknek, amelyeket az utóbbi években hoztak be Litvániába, és amelyeknek korábban nem volt litván nevük. 2014 végén az SCLL közzétette a Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų (a dísznövények litván elnevezéseiről) című ajánlást, amely a dísznövények nemzetségeinek és fajainak szabványosított litván neveit tartalmazza. A tanulmány az LNyÁB fent említett ajánlásában bemutatott 417 új növénynemzetségnévvel foglalkozik. Az új neveket terminológiai és szóalkotási szempontból szinkrón módon vizsgálják; megállapítják a litván neologizmusok létrehozásának és képzésének módjait; valamint összehasonlítják a jelenlegi növénynemzetségnevek és a Lietuvos flora (Litván flóra) című műből átvett nemzetségnevek képzésének módjait. Az SCLL Dėl dekoratyvinių augalų lietuviškų pavadinimų című ajánlásában szereplő, a dísznövények nemzetségeinek új neveihez felhasznált források közé tartozik a litván neologizmusok létrehozása, a Laurynas ivinskis és más szerzők által alkotott nevek, a nyelvjárásokból terminologizált nevek, valamint a latinból átvett nevek. A litván neologizmusok képzése a dísznövénynemzetségek elnevezésének legtermékenyebb módja – az ilyen neologizmusok az új nevek 58 %-át teszik ki. A neologizmusok a litván nyelv valamennyi szóalkotási módjának felhasználásával jönnek létre: prefixációval, szuffixációval, ragozási végződésekkel történő képzéssel és összetétellel. A szuffixáció a leggyakoribb – a szuffixális származékok a litván neologizmusok 71 %-át teszik ki. A legtermékenyebb képző a -enis, -enė – ez megtalálható Az összes szuffixális származék 33,7%-a. 7 7Terminologija | 2015 | 22 Az inflexiós végződésekkel létrehozott származékok a következőket foglalják neologisms. Among them the endings -is and -ė are the most common. There are magukban Az összes litván nyelvű anyag 15,7%-ában mindössze két prefixelési eset fordul elő (a poés proelőtagokkal). A szóösszetételek valamivel ritkábbak voltak, mint a flexiós végződéses származékok; ezek teszik ki az összes neologizmus 12,4 %-át. Az összetételek leggyakoribb második tagjai a -palmė (pálma) és a -papartis (páfrány), a többi összetétel többségében pedig szintén egy növénynév szerepel második tagként. A növénynemzetségek új neveinek létrehozásához további termékeny forrást jelentenek L. Ivinskis és más szerzők (J. A. Pabrėža, P. Matulionis, J. Fedaravičius) írásaiból származó növénynevek. Az Ivinskis-féle, főként a Prigimtūmenė (Természet) című műből átvett nevek, valamint a más szerzőktől származó, a Lietuviškas botanikos žodynas (Litván botanikai szótár) című műből átvett nevek az összes litván neologizmus mintegy 21%-át teszik ki. Az elfogadott nevek többsége Ivinskis írásaiból származó név (18,5 %); E nevek kevesebb mint fele Ivinskis által alkotott új név, keletkezésük módja nem világos. A dialektusszavak terminologizálása a vizsgált elnevezések létrehozásának legkevésbé produktív módja; mindössze 7 dialektusból terminologizálódott szót találtunk. A növények kölcsönzött nevei az összes új névnek csupán 18%-át teszik ki; morfonológiailag litvánosított növénynemzetségnevek latin nevek. A litván neologizmusoknak a Lietuvos flora növénynemzetségneveivel való összehasonlítása azt mutatja, hogy mindkét csoportban ugyanazokat a szóalkotási módokat alkalmazták: a legtermékenyebb mód a képzők hozzáadása, a legtöbb származéknak pedig az -enis, -enė képzője van; a legkevésbé produktív mód a prefixáció; a SCLL ajánlásából származó új növénynemzetségnevek szóalkotásának második legproduktívabb módja a ragozási végződésekkel történő képzés, a Lietuvos florában pedig az összetétel. A Lietuvos flora összetételeinek többsége régi népi név, a litván neologizmusok száma pedig csekély. Az új nevek más csoportjainak vizsgálata azt mutatja, hogy a dísznövények kölcsönzött latin neveinek száma hasonló a Lietuvos florában található kölcsönzések számához, a nyelvjárásokból származó terminologizált szavak száma azonban jóval kisebb. A dísznövények új nemzetségneveinek jellegzetes vonása az Ivinskis írásaiból átvett nevek nagy száma. Beérkezett: 2015-07-31 Albina Auksoriūtė Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius e-mail: [email protected]