Statybos terminijos dūrinių klasifikacija pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius

Az építészeti terminológia összetett szavainak osztályozása az összetételi tagok szintaktikai-szemantikai viszonyai alapján LINA RUTKIENĖ Litván Nyelvi Intézet Vilniusi Gediminas Műszaki Egyetem KULCSSZAVAK: összetett szó, fölérendelt terminus, az összetételi tagok viszonyai, szintaktikai-szemantikai osztályozás, építőipar BEVEZETÉS A tudomány gyors globalizálódása és fejlődése következtében egyre több új terminus jelenik meg. Közöttük különösen az összetett szavak száma nő, amelyek különböző szempontok alapján vizsgálhatók1; ez határozza meg osztályozásukat, amely valamivel bonyolultabb, mint a származékos szavaké. Az egyik legnépszerűbb megközelítés a morfológiai, amely a 20. század első felének tudományos munkáiban vált uralkodóvá. A morfológiai megközelítés – amely szorosan kapcsolódik a szóalkotáshoz – lényege, hogy az összetett szót elsősorban morfémák kombinációjaként értelmezi. Ez a megközelítés a litván nyelvtudományban is uralkodó. A mai litván nyelv grammatikájában (a továbbiakban: DLKG 1997), Stasys Keinys (1983, 2005) munkáiban, valamint Palmira Zemlevičiūtė (2016) monográfiájában az összetett szavakat először aszerint osztályozzák, hogy mely szófajokból származnak az összetételi tagok, és csak ezután esik szó az összetett szavak tagjai közötti szintaktikai-szemantikai viszonyokról. Ezt az osztályozást azzal indokolják, hogy „mind az összetett szó <...> jelentése, mind pedig alakja nagyban függ attól, hogy azokat a szavakat, amelyekből az összetett szó létrejött, mely szófajok képviselik” (DLKG 1997: 150). A litván terminológiában a különböző tudományterületek terminusaiként használt összetett szavakat más szempontok alapján is vizsgálják és osztályozzák: szemantikai (Auksoriūtė 2016; Gritėnienė 2006; Kač inaitė 2008; Gaivenis 1998), eredet szerinti (Kaulakienė 1981; Stunžinas 2004), normatív (Kaulakienė 1986, 1 Az ókori ind nyelvtanokban felvetett osztályozási problémáktól eljutottunk a modern neurolingvisztikai kutatásokig. Például a Cambridge-i Egyetem kutatói, Lucy Jay MacGregor és Yury Shtyrov azt vizsgálják, hogyan dolgozza fel az emberi agy az összetett szóval kifejezett információt. Elektroenkefalográfiás módszert alkalmazva rögzítik az agyi impulzusokat, amelyek alapján megpróbálják megállapítani, hogy az összetett szó az emberi tudatban egyetlen fogalomra kiterjedő mentális képet idéz-e elő, vagy mégis olyan képeket hív elő, amelyeket mindkét fogalom magában foglal (MacGregor, Shtyrov 2013). 164 Lina Rutkienė | Statybos terminijos dūrinių klasifikacija pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius 1993; Keinys 1967; Gaivenis 1994), motiváció (Sviderskienė 2017), bár egyetlen megközelítés kiemelése nem teljesen pontos, mivel a kutatásokban rendszerint több szempontot ötvöznek. A litván nyelvészetben az összetételek szintaktikai-szemantikai megközelítése jóval ritkább; általában a determinatív (meghatározó) és a kopulatív (mellérendelő) összetételek elkülönítésére szorítkoznak, és a determinatív összetételek tagjai közötti viszonyokat részletesebben nem vizsgálják (pl. DLKG 1997; Gaivenis 1998). Vincas Urbutis az összetett főnevek képzéséről szólva kifejti, hogy a determinatív összetételek egyik tagja jellemzi a másikat, míg a kopulatív összetételek tagjai között egyszerű mellérendelő viszony áll fenn (Urbutis 1961). A szintaktikai-szemantikai megközelítés lényege annak elismerése, hogy az összetétel szintaktikai-szemantikai képződmény, amelynek alkotóelemei meghatározott viszonyokban állnak egymással. Hansas Marchandas, akinek könyve A jelenkori angol nyelv szóképzési kategóriái és típusai (angl. The Categories and Types of Present-Day English Word-Formation) nagy hatásúnak számít a nyugati országok szóképzéskutatásában, azt állítja, hogy minden összetétel jelentése a képzés alapjául szolgáló szintaktikai viszonyok alapján magyarázható (Marchand 1969). Ebben a cikkben az összetételeket éppen szintaktikai-szemantikai szempontból kíséreljük meg vizsgálni. Az összetételek szintaktikai-szemantikai megközelítésének igen régi hagyománya van. Már az ókori indiai nyelvtanokban is megtalálható: az összetételeket éppen a tagok közötti viszonyok alapján osztják determinatív, posesív (bahuvrīhī2) és kopulatív (dvanda) csoportokra (Schlücker 2012: 7). Ezt a felosztást számos ország nyelvészei vették át alapként. Az orosz nyelvészetben az összetételeket szintaktikai-szemantikai szempontból szokás alárendelő (meghatározó) és koordinatív (mellérendelő) csoportokra osztani (Языкознание 1998: 468; Виноградов 1960: 271; Земская 2011: 284), de nem minden nyelvész ért egyet ezzel a felosztással. Például Vladimir Arakin a tagok közötti szintaktikai-szemantikai viszonyok alapján az összetételek következő csoportjait különíti el: 1) predikatív összetételek, amelyekben a transzformáció során predikatív viszonyok tárulnak fel, például az angol sunrise (lit. saulėtekis) a the sun rises szerkezetté alakítható; az orosz снегопад (lit. sniegokritis) pedig a снег падает szerkezetté; 2) attribútív összetételek, amelyekben a tagok között attribútív viszony áll fenn, például az orosz чернозем (lit. juodžemis); 2 Šis terminas vartojamas ir Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (DLKG 1997: 151). Terminologija | 2017 | 24 165 3) objektív összetételek, amelyekben a transzformáció során objektív viszonyok tárulnak fel, például az angol turnscrew (lit. atsuktuvas) a that turns the screw szerkezetté alakítható; az orosz пылесос (lit. dulkių siurblys) pedig a cocem пыль szerkezetté (Аракин 2005: 204–205). A csoportok elnevezéseiből látható, hogy a felosztásból kimaradnak a kopulatív összetételek. Ennek valószínűleg az az oka, hogy e csoport tagjai között nem feltételeznek viszonyt. Az ókori indiai nyelvtanok hagyományát, vagyis az összetételek determinatív, posesív és kopulatív csoportokra osztását a német nyelvészek is folytatták; Jenny Larsson egy további csoport, a kormányzott összetételek elkülönítésével egészítette ki (Larsson 2003). Később J. Larsson összetétel-osztályozását Dalius Jarmalavičius litván kutató is átvette, aki disszertációjában a német nyelv összetételeit vizsgálta. J. Larsson osztályozása, amelyet D. Jarmalavičius (2014: 20–25) vett át, tehát a következő: 1. Determinatív összetételek; első tagjuk rendszerint meghatározza a másodikat, szűkítve annak jelentését, így a tagok között alárendelő viszony áll fenn. A meghatározott tag az alaptag, ebből bontakoznak ki az összetétel szemantikai és morfológiai sajátosságai. 2. Kopulatív összetételek. A tagok között mellérendelő viszony áll fenn, és a tagok egyformán önállóak; még ha felcseréljük is a sorrendjüket, a jelentés alig változik. 3. Kormányzott összetételek. A második tag igei főnév; a tagok közötti viszony olyan, mint az állítmány és a tárgy közötti viszony. 4. Posesív összetételek. Ezek az összetételek átvitt jelentésűek, és csak egy bizonyos tulajdonság valamely részét jelölik. Mint látható, a külföldi nyelvészetben az összetételek tagjai közötti szintaktikai-szemantikai viszonyok alapján különféle osztályozások születtek. Terminológiájuk is változatos, ami megnehezíti az osztályozások elemzését. A cikk célja, hogy a külföldi és litván nyelvészeti szakirodalom összetétel-osztályozásainak szintaktikai-szemantikai áttekintése után részletesebben megvizsgálja az építészeti terminológia saját eredetű és hibrid összetételeinek tagjai közötti szintaktikai-szemantikai viszonyokat. A cikk tárgya a 20–21. századi litván építészeti szakkifejezések köre: a saját eredetű és hibrid összetételek. Források: 20–21. századi tudományos és közigazgatási építészeti szakirodalom (lásd a cikk végén található jegyzéket). 166 Lina Rutkienė | Statybos terminijos dūrinių klasifikacija pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius A munka fő módszere az analitikus-leíró módszer. A tagok közötti viszonyok megállapítására az átalakítás, más néven a szintaktikai parafrázis módszerét is alkalmazzuk. AZ ÉPÍTÉSZETI TERMINOLÓGIA ÖSSZETÉTELEINEK TAGJAI KÖZÖTTI SZINTAKTIKAI-SZEMANTIKAI VISZONYOK Nors DLKG (1997) dūriniai pirmiausia skirstomi pagal kalbos dalis ir akcentuojamas antrasis dūrinio sandas, šiame straipsnyje, siekiant, kad klasifikacija nebūtų formali ir pernelyg išplėsta horizontaliąja kryptimi, siūloma iš pradžių visus dūrinius skirstyti ne formaliai, o pagal sandų semantikos santykius, ir tik paskui žiūrėti, kokių kalbos dalių kombinacijomis tie santykiai realizuojami. Be to, tokia klasifikacija logiškai atitiktų terminų darybos kryptį – nuo reikšmės prie formos. Siūloma klasifikacija nesiremia nuostata, kad antrasis sandas svarbesnis už pirmąjį ir todėl klasifikuoti reikia remiantis antruoju sandu, – pagrindinis sandas gali būti tiek pirmasis, tiek antrasis arba jie gali būti lygiaverčiai. A tagok közötti szintaktikai-szemantikai viszonyok az átalakítás módszerével állapíthatók meg (abban az esetben, ha az összetétel szorosan kapcsolódik a megfelelő szókapcsolathoz), és/vagy az összetétel képzési jelentése alapján, pl.: butangė STŽT 39 ‘buto anga’; darbadienis STŽ 102 ‘darbo diena’; plonlentė STŽ 307 ‘plona lenta’. V. Urbutis hangsúlyozza, hogy az összetételek állnak a legszorosabb kapcsolatban a megfelelő szókapcsolatokkal a származékok közül: „az [összetételek] mindkét tagja önálló szóra támaszkodik, amelyeket egymással szintaktikai viszonyok kapcsolnak össze. Ezért nem meglepő, hogy a nyelvtudományban már a legrégebbi időktől fogva megszokott dolog az összetétel tagjai között lényegében ugyanazokat a viszonyokat látni, mint az önálló szavak között a megfelelő szókapcsolatokban” (Urbutis 2009: 205). Az építőipar 22 tudományos és közigazgatási forrásából 657 saját eredetű és hibrid összetételt gyűjtöttek ki, amelyek alárendelt építőipari terminusként használatosak. A kölcsönzött összetételek nem képezik a kutatás tárgyát, mivel a szóalkotási folyamat nem a litván nyelvben ment végbe. Az összetételek a tagok szemantikai viszonyai alapján meghatározó és mellérendelő összetételekre oszthatók. A DLKG (1997) az összetételeket szófaji összetételük szerint szintén meghatározó és mellérendelő összetételekre osztja, ez a felosztás azonban tovább pontosítható. A vizsgált anyag azt mutatja, hogy az alárendelt építőipari terminusként használatos meghatározó összetételek rendkívül nagy csoportot alkotnak (a 657 összetételből 632 meghatározó), amelyen belül a tagok közötti viszonyok öt típusa alakult ki. A meghatározó összetételek osztályozásakor Terminologija | 2017 | 24 167 az összetételek tárgyalásakor Jonas Balkevičius azon terminusaira támaszkodunk, amelyeket a szókapcsolatok tagjai közötti szintaktikai viszonyok szemantikai vonatkozásáról szólva használ. J. Balkevičius (1998: 40) attribútív, alanyi, tárgyi, határozói, komparatív és kiegészítő viszonyokat különböztet meg. Az építőipari anyagban nem találtunk alárendelt építőipari terminusként használatos alanyi összetételeket. Ezért a továbbiakban az összegyűjtött anyag alapján a meghatározó összetételek e viszonyok szerint öt alcsoportra oszthatók: attribútív, tárgyi, határozói, kiegészítő és komparatív összetételekre. Az építőipari szövegekben kevés mellérendelő összetétel fordult elő – mindössze 25 –, és e típus tagjainak viszonyait nem osztályozzuk részletesebben, mert a mellérendelő összetételek nem szintaktikai szerkezetre épülnek: olyan szavakból keletkeznek, amelyek között nincs szintaktikai viszony, ezért tagjaik nem határozzák meg egymást, hanem egyenrangúak. MEGHATÁROZÓ ÖSSZETÉTELEK Mint említettük, az építőipari forrásokban 657, alárendelt építőipari terminusként használatos összetételt rögzítettek. Ezek többségét – 379-et – attribútív összetételek alkotják, feleannyit (186-ot) pedig tárgyi összetételek tesznek ki. A többi csoportba jóval kevesebb összetétel tartozik. Megfigyelhető, hogy minden csoportban jelentős számú, azonos tagot tartalmazó rokon terminus alkot csoportot. Ezért a továbbiakban az építőipari terminológia összetételeiben a tagok közötti szintaktikai-szemantikai viszonyokat vizsgálva a produktív tagokra is figyelmet fordítunk. Attribútív összetételek. Az attribútív viszony azt jelenti, hogy az alárendelt tag (ebben az esetben az első, meghatározó tag) kiemeli az alaptaggal – vagyis a másodikkal – megnevezett denotátum valamely tulajdonságát (Balkevičius 1998: 40 alapján). Ezen alcsoport összetételei három képzési típusba sorolhatók: 1) daiktv. + daiktav., 2) bū-dv. + daikt. és 3) skaitv. + daikt.. A daiktv. + daiktav. és a būdv. + daikt. típusú összetételek dominálnak, például: 1) akmenpjūklis STŽ 16; angokraštis STŽ 22; ardakartė, ardikartė STŽT 19; arklaedžios STŽT 21; avitvartis STŽT 27; bėgvinė STŽ 73; betoninė STŽ 77; bitbutis STŽT 32; butgalis STŽT 39; butsanga, butsangė STŽT 39; darbadienis STŽ 102; dar byst u bė STŽT 43; dūmavamzdis STŽ 130; dumblavietė STŽ 130; gaisrasienė STŽT 52; gipsatinkis STŽ 650; grindjuostė STŽT 61; kalkakmenis AP 27; kiauliadurės STŽT 82; klėtsanga, klėtsangė STŽT 89; kluongalis STŽT 91; kraiklentė STŽT 94; miestovaizdis AP 142; medvaržtis KMD 34; 168 Lina Rutkienė Statybos terminijos dūrinių klasifikacija pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius ortarpis MSSA 145; parketplokštė STŽ 388; riboženklis ALKSTŽ 227; stalviršis IPS 89; stogagalis STŽ 583; stoglangis MK 75; stogvamzdis STŽ 585; tiesybvietė STŽ 643; vamzdžiara ketis ALKSTŽ 344; vandenkelis ALKSTŽ 10; vandentakis STŽ 691; vandenvietė ALKSTŽ 185; veidašalmis STŽ 700; vejalentė MSSA 139; vielokaištis ALKSTŽ 84; žvyrkelis STŽ 730. 2) aklidangtis ALKSTŽ 50; akytbetonis STŽ 74; aukštakrosnė STŽ 53; baltmolis ALKSTŽ 18; bendrabutis STŽ 73; dailylentė STŽT 42; dantytkrūjis ALKSTŽ 169; didgalis STŽT 44; didžianamė STŽT 45; drungtroba STŽT 46; drūtgaly s ALKSTŽ 241; geltonžemis STŽ 166; greitaeigė ALKSTŽ 313; greitvietė ALKSTŽ 59; grynaanglis GK 7; gyvatvorė STŽ 169; ilgasriegis STŽ 190; juodgrindės STŽ 227; juodlubės STŽ 228; laibraštis SM 339; laisvatarpis ALKSTŽ 155; plonlentė STŽ 307; raudonmolis STŽ 468; sauskelis MT 3; statr amstis MSSA 149; stor lentė STŽ 307; žaliaplytė ALKSTŽ 42. A számnév + főnév képzési típusú összetételek csak az attribútív összetételek kis részét alkotják, például: 3) dvigegnis STŽ 13; keturb riaunis STŽT 81; keturkojis STŽ 251; keturstubė STŽT 82; tridantis STŽ 255; trikojis STŽ 659; vienratis STŽ 710. Az attribútív összetételek közül kiemelkedően produktívak az vak- összetételi előtagok (akladangtis STŽ 15; aklagatvis ALKSTŽ 304; aklakelis ALKSTŽ 304; aklavamzdis STŽ 16); négy- (keturkojis STŽ 251; keturšakis ALKSTŽ 89; keturstubė STŽT 82); tető- (stoglangis STŽ 585; stoglatakis ALKSTŽ 168; stoglovis STŽ 585; stogvinė ALKSTŽ 229); víz- (vandenkelis ALKSTŽ 10; vandenspara STŽ 691; vandentakis STŽ 691; vandentalpa STŽ 692; vandenvietė ALKSTŽ 185). Megemlítendők egyes attribútív összetételek változatai is, amelyek a kötőhangzóban (például: ardakartė, ardikartė STŽT 19), a végződésben vagy egyszerűen a szokatlan képzésben különböznek (például: butsanga, butsangė, butangė STŽT 39; klėtsanga, klėtsangė STŽT 89). Tárgyi összetételek. Tárgyi viszonyról akkor beszélünk, amikor az alárendelt tag azt a személyt, dolgot vagy tárgyat jelöli, amelyre az alaptag által kifejezett cselekvés, állapot vagy tulajdonság irányul (Labutis 1998: 82 alapján). Amint említettük, az értelmező összetételek közül 186 összetételre jellemző a tárgyi tagok közötti viszony. Többségük 1) főnév + ige típusú összetétel, néhány pedig 2) névmás + ige képzési típusú összetétel. A második tag az alaptag, az azt meghatározó alárendelt tag pedig az első: Terminologija | 2017 | 24 169 1) aplinkostaba STŽ 5; bangolaužis STŽ 70; betonmaišė STŽ 77; betontiekis ALKSTŽ 202; betonkrėtė STŽ 77; cementvežis STŽ 91; darbdavys STŽ 105; dulkėgaudis STŽ 129; dūmlaidis STŽT 48; dumblagaudė STŽ 130; dumblavalė STŽ 130; dūmtraukis SM 90; garalaidė STŽT 53; garotiekis KP 82; gegnešis STŽT 55; grudpilas PRAB 28; gruntatraukė STŽ 183; ižonėšis STŽ 222; lentpjūvė STŽ 308; lytlauža MT 204; medkirtys STŽ 330; medžiagotyra STŽ 334; orpūtė STŽ 374; pulpotiekis STŽ 461; puruogaudė STŽ 463; šaltnėšis ALKSTŽ 218; santvarvežis STŽ 500; šilumnėšis ALKSTŽ 149; skylmušys STŽ 536; smėliagaudė ALKSTŽ 26; smėliapūtė ALKSTŽ 36; strypapjovė STŽ 588; vamzdžiapjovė STŽ 691; vandenskrodis STŽ 691; vandentraukis SBTĮ 11; vejarodis STŽ 700; žaibolaidis ALKSTŽ 75; žemplukė KKG 2; žvyr(a)plovė ALKSTŽ 364. 2) savirašis STŽ 504; savitanka (susitankinimas) STŽ 504; savitrauka STŽ 504; savivartis ALKSTŽ 207. Az névmás + ige képzési típusú, gyűjtőfogalomként szolgáló építési terminológiai összetételekben az első tag mindig a savi- elem. Az összegyűjtött anyagból nyilvánvaló, hogy bizonyos első és második tagok egyaránt produktívak a tárgyi összetételekben. Az első tagok közül a legproduktívabbak az anyagokat vagy nyersanyagokat jelölő főnévi tagok: beton- (betontiekis ALKSTŽ 202; betonkrėtė STŽ 77; betonvežis ALKSTŽ 207); dumbl(i)a- (dumblagaudė STŽ 130; dumblasiurbė STŽ 130; dumblavalė STŽ 130; dumbliagramdė STŽ 130); vanden- (vandenskyra ALKSTŽ 111; vandensvaidis ALKSTŽ 160; vandentraukis SBTĮ 11); žem- (žemkasė ALKSTŽ 160; žemlipė KKG 2; žemsemė ALKSTŽ 37; žemsiurbė STŽ 724). A második tagok közül a legproduktívabbak az aktív cselekvést kifejező igei tagok: -matis (vėjomatis STŽ 700; vandenmatis STŽ 691; triukšmamatis ALKSTŽ 220; sukiamatis STŽ 594; slėgmatis STŽ 322; kuramatis STŽ 294); -gaudė (dumblagaudė STŽ 130; žvyr(a)gaudė STŽ 729; smėliagaudė ALKSTŽ 26); -tiekis (vandentiekis STŽ 692; šilumotiekis STŽ 614; pulptiekis ALKSTŽ 247); -traukis (dūmatraukis STŽT 47; viniatraukis ALKSTŽ 60; vandentraukis STŽ 692); -vežis (cementvežis STŽ 91; betonvežis ALKSTŽ 207; šilumvežis STŽ 614). Határozószói összetételek. A függő taggal jelölt határozói viszonyok többféle jelentésűek. Ezek az alaptag által kifejezett „jelenti- 170 Lina Rutkienė Statybos terminijos dūrinių klasifikacija pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius … a létezés tere vagy ideje, a megnyilvánulás módja vagy mértéke, a keletkezés oka, feltétele, célja” (Balkevičius 1998: 41). Az építőipari szakkönyvekben olvasottakban 26 olyan összetett szót találtunk, amelyek tagjai adverbiális viszonyban állnak. Ezek az összetett szavak a következő képzési típusokba tartoznak: 1) főnév + ige, 2) határozószó + főnév, 3) határozószó + ige: 1) garvežys STŽ 162 „gőzgép hajtja” (az első tag elliptikusan azt fejezi ki, hogyan hajtják a második taggal megnevezett dolgot); 2) pusgaminis STŽ 463 „félkész termék”; pusmišinis STŽ 465 „félig kevert”; visureigis STŽ 716 „mindenütt járó”. 3) greitaveika STŽ 174 „gyorsan működni”; pusiausvyra STŽ 463 „félig billenni”. Az építőipari terminológiában előforduló adverbiális összetett szavak alaptagjának és függő tagjának helye eltérő lehet. A példák azt mutatják, hogy amikor a második tag igei (garvežys, greitaveika, pusiausvyra), az első tag a meghatározó. Amikor a második tag főnévi, a második tag a meghatározó (pusmišinis, pusgaminis). Produktívnak csak a határozószói első tag pus- (pusmišinis STŽ 465; pusfabrikatis ALKSTŽ 216) bizonyul; a többi tag nem ismétlődik, vagy túl ritkán fordul elő ahhoz, hogy általánosító következtetéseket lehessen levonni. Komplektív összetett szavak. A komplektív összetett szavak alaptagja (főnévi, melléknévi, számnévi vagy határozószói) a denotátum mértékét jelöli, szemantikai tartalmát pedig a hozzá kapcsolódó tag tárja fel, amely az átalakítás során főnévi birtokos esetté válik (Balkevičius 1998: 42 alapján). Hasonló számban találtunk ilyen összetett szavakat, mint adverbiálisakat: 25-öt. Mindegyikükben az első tag az alaptag, amelyet a második határoz meg; ez az első tag vagy határozószó daug, vagy főnév pusė: daugiašis STŽ 107; daugiakampis ALKSTŽ 257; daugiašakis ALKSTŽ 144; pussantvarė ALKSTŽ 297; pusaukštis STŽ 463; puskolonė STŽ 464; puspriekabė STŽ 464; pusraštis STŽ 464; pusskliautis ALKSTŽ 297; puššliu zis STŽ 464; pusspyris STŽ 464. Valamennyi főnévi építőipari szakkifejezésként használatos komplektív összetett szót kizárólag az 1993-as és 2002-es építőipari terminológiai szótárakban találtuk. A régebbi kiadványokban, például Valdemaras Michalauskas 1978-as építőipari terminológiai szótárában, amely a köznyelvi terminusokat rögzíti, csak ilyen képzésű melléknevek szerepelnek (pl. daugiasienis, -ė STŽT 43), főneveket azonban nem találtunk. További források és példák vizsgálatával igazolható vagy cáfolható lesz az a feltevés, hogy a főnévi terminusként használt komplektív összetett szavak képzése viszonylag új terminológiai jelenség. Terminologija | 2017 | 24 171 A jövőben ezenfelül részletesebben kellene elemezni azokat a komplektív és adverbiális összetett szavakat, amelyek első tagja pus-, mivel az e két összetett szóosztály közötti határ vitatott kérdés. Komparatív képzések. A tagok közötti komparatív viszony a legritkább mind közül. Ilyen viszony áll fenn egy összetett szó tagjai között, ha az összetett szót szókapcsolattá alakítjuk, vagy meghatározzuk képzési jelentését, és az alaptaghoz a kaip összehasonlító partikula járul: sliek­ratis ALKSTŽ 370 „kerék, mint egy (kúszó) féreg”; malūnsp arnis STŽ 322 „szárnyak, mint a malomé”; kryžkelė STŽ 291 „út, mint a kereszt”. Bár ezek az összetett szavak szintén csak az 1993-as és 2002-es építőipari terminológiai szótárakban szerepelnek, számuk túl csekély (csupán a fenti háromra találtunk példát) ahhoz, hogy hipotézist állíthassunk fel a komparatív összetett szavak képzéséről mint a terminológia bővítésének új módjáról. ÖSSZETEVŐ ÖSSZETÉTELEK A vizsgált építőipari szövegekben 38 olyan összetevő összetételű szó található, amely gyűjtőfogalmi építőipari terminusként szerepel. Az összetevő összetételű szavak alkotóelemei egyformán önállóak, egyik sem határozza meg a másikat. Mindegyik a főnév + főnév szóalkotási típusba tartozik. Geert Booij megjegyzi, hogy az összetevő összetételek az összetett szavak különleges osztályát alkotják, mivel mindkét tagjuk főelem (Booij 2007). Szóalkotási jelentésük a tagok jelentésének összegéből adódik. Összetevő összetételeket csak az építőanyagokkal foglalkozó szakszövegekben találtunk; ezekből kitűnik, hogy az összetételek olyan anyagokat jelölnek, amelyek két fő összetevőjét az adott összetétel tagjai nevezik meg, például: gelžbetonis SM 242 (vas + beton); medbetonis ALKSTŽ 75 (fa + beton); plienbetonis STŽ 421 (acél + beton); putbetonis STŽ 465 (hab + beton); putsilikatis SM 278 (hab + szilikát); sierbetonis STŽ 511 (kén + beton); stiklaplastikis DP 282 (üveg + műanyag), stiklobetonis ALKSTŽ 162 (üveg + beton); žvyrbetonis ALKSTŽ 72 (kavics + beton). Amint a példákból látható, sok összetevő összetételnek ugyanaz a második tagja: -betonis. A betonas építőipari terminus az egyik legfontosabb építőanyagot jelöli; e tulajdonságainak javítására, illetve esztétikusabbá tételére folyamatosan törekednek. Érthető tehát, hogy éppen e főnév felhasználásával alkotják az építőipari terminológia számos összetételét, nemcsak összetevő, hanem – mint említettük – tárgyi összetételeket is (betontiekis ALKSTŽ 202; betonmaišė STŽ 77; betonkrėtė STŽ 77), valamint jelzős összetételeket (betoninė STŽ 77; akmenbetonis STŽ 74; akytbetonis STŽ 74). 172 Lina Rutkienė Statybos terminijos dūrinių klasifikacija pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius KÖVETKEZTETÉSEK 1. A külföldi nyelvészetben az összetett szavakat általában szintaktikai-szemantikai szempontból vizsgálják; az összetételi tagok szintaktikai-szemantikai viszonyain alapuló különféle osztályozások születtek. A litván nyelvészetben az összetett szavakat szintaktikai-szemantikai szempontból rendszerint csak meghatározó és összetevő összetételekre osztják. Ez az osztályozás tovább bővíthető: a meghatározó összetételek a tagok közötti szemantikai viszonyok sokféleségét figyelembe véve finomabban is feloszthatók. A gyűjtőfogalmi építőipari terminusként szereplő összetett szavak tagjai közötti viszonyok vizsgálata alapján megállapítható, hogy az említett meghatározó összetételek tagjai között ötféle viszony lehetséges: jelzős, tárgyi, határozói, kiegészítő és hasonlító. A köznyelvi összetett szavak (nem pedig a terminusok) esetében azonban megjegyzendő, hogy szemantikai-szintaktikai tagviszonyaik szerinti osztályozásukat nem szabad erre az öt csoportra korlátozni (a köznyelvi összetételek tagviszonyainak megállapításához további kutatások szükségesek). 2. A kutatás feltárta, hogy az építőipari terminológia jelzős, tárgyi és hasonlító összetételeiben a főtag a második; a határozói összetételekben az első és a második tag egyaránt lehet főtag; a kiegészítő összetételek főtagja mindig az első tag. 3. A meghatározó összetételek legnépesebb csoportját a jelzős összetételek alkotják: 22 ilyen típusból 379-et találtunk az építőipari forrásokban. A gyűjtőfogalmi építőipari terminusként szereplő tárgyi összetételekből 186-ot, határozóiakból 26-ot, kiegészítőkből 25-öt regisztráltunk. A legkisebb csoportot a gyűjtőfogalmi építőipari terminusként szereplő hasonlító összetételek alkotják: mindössze 3 ilyen terminust jegyeztünk fel. A későbbi, részletesebb szemantikai elemzés talán jobban megvilágítja majd azoknak a kiegészítő és határozói összetételeknek a megkülönböztető határát, amelyek első tagja pus-. 4. A kutatás kimutatta, hogy valamennyi csoportban kisebb-nagyobb csoportosulások jönnek létre, amelyek tagjai ugyanazt a szóelemet tartalmazzák. Termelékenységükkel kiemelkednek a következő szóelemek: akla-, beton-, daug-, dumbl(i)a-, ketur-, -matis, pus-, -tiekis, -traukis, savi-. 5. A meghatározó építőipari terminológiai összetételekhez képest kevés összetevő típusú gyűjtőfogalmi összetételt találtunk: mindössze 38-at. Mindegyik az építőanyagokkal foglalkozó szakszövegekben fordult elő, és kompozit építőanyagokat jelöl. ŠALTINIAI ALKSTŽ – Anglų–lietuvių kalbų statybos terminų žodynas. Atsak. red. A. Kudzys, Vilnius: Technika, 1993. AP – Gaudutis E., Parasonis J., Šipalis J. Aukštybiniai pastatai, Vilnius: Technika, 2008. Terminologija | 2017 | 24 173 BRGKP – Juocevičius V. Bendrieji reikalavimai gelžbetoninių konstrukcijų projektavimui pagal euronormas, Vilnius: Vilniaus Gedimino technikos universitetas, 2007. DP – Zaliekienė E. Degimo procesai, Vilnius: Technika, 2009. GK – Grinkevičius S. Geležinės konstrukcijos, Kaunas: Akc. „Spindulio“ B-vės spaustuvė, 1933. IPS – Kizinievič O., Žurauskienė R. Inovatyvios polimerinės statybinės medžiagos ir dirbiniai, Vilnius: Technika, 2012. KKG – Kaip ir iš ko galima statyti pigius ir tvermingus ūkio trobesius. Iš rusų k. vertė J. Bražinskas, Vilnius, 1910. KMD – Gailius A. Kompozicinės medžiagos ir dirbiniai energetiškai efektyvių pastatų statybai, Vilnius: Technika, 2012. KP – Pavaras A. Konstrukciniai plienai, Vilnius: Mokslas, 1978. MK – Vaitkevičius V. Metalinės konstrukcijos, Vilnius: Mokslas, 1984. MS – Reisonas K. Molio statyba, Kaunas: Žemės ūkio rūmų leidinys, 1928. MSSA– Spelskis A. Miestų sodybinės statybos architektūra, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1955. MT – Grinkevičius S. Mediniai tiltai, Kaunas: Akc. „Spindulio“ B-vės spaustuvė, 1929. PRAB – Perlojos RKB aukų bažnyčios statybai rinkimo apskaitos knyga. 1909–1927 m. Perlojos Švč. Mergelės Marijos ir Šv. Pranciškaus Asyžiečio Romos katalikų bažnyčia, 1927. Prieiga per internetą: http://www.epaveldas.lt/object/recordDescription/ARCH/1592/1/19. SBTĮ – Statybos ir butų tvarkymo įstatymai, taisyklės. Parengė K. Zubauskas, Kaunas, 1922. SM – Ščesnulevičius S. Statybinės medžiagos, Vilnius: Mintis, 1966. SPGMS – Lakiūnas G. Statybinių plieno gaminių mažasis sortimentas, Kaunas: Technologija, 1992. STŽ – Statybos terminų žodynas. Parengė A. Kudzys, A. Rosenas, B. Kudzienė, Vilnius: Lietuvos mokslas, 2002. STŽ – Michalauskas V. Statybos terminų žodynas. Trobesiai, Vilnius: Vilniaus inžinerinis statybos institutas, 1978. LITERATŪRA Auksoriūtė A. 2016: Lietuviški blakių pobūrio vardai. – Terminologija 23, 175–194. Balkevičius J. 1998: Lietuvių kalbos predikatinių konstrukcijų sintaksė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Booij G. 2002: The Grammar of Words: An Introduction to Linguistic Morphology. 2nd Edition, New York: Oxford University Press Inc. DLKG 1997: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Gaivenis K. 1994: Technikos terminijos norminimo mažmožiai. – Terminologijos vagos 1, 32–40. Gaivenis K. 1998: Apie dvi lietuviškų sudurtinių terminų serijas su tais pačiais sanda(i)s. – Lituanistica 2(34), 98–102. Gritenienė A. 2006: Augalų pavadinimų motyvacija šiaurės panevėžiškių patarmėje. Monografija, Vilnius: Logotipas. Jarmalavičius D. 2014: Vokiečių kalbos dūrinių daryba XV–XVIII a. rankraštiniuose dvikalbiuose baltų kalbų žodynuose. Daktaro disertacija, Vilniaus universitetas. Kačinaitė D. 2008: Lietuvių sudurtinių oronimų darybos bruožai. – Baltistica 43, 275–288. Kaulakienė A. 1981: Sudurtiniai vertiniai lietuvių politechnikos terminijoje. – Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai, A serija 1(74), 73–83. Kaulakienė A. 1986: Elektrokal(t)kalvis ar šaltkalvis elektrikas? – Vakarinės naujienos, birželio 2. Kaulakienė A. 1993: Mikrobanginis ar mikrobangis prietaisas? – Kalbos kultūra 65, 81–82. Keinys St. 1967: Dėl sudurtinių terminų darybos. – Mokslas ir technika 4, 58. Keinys St. 1983: Lietuviškų sudurtinių terminų daryba. – Lietuvių kalbotyros klausimai 22. Lietuvių kalbos specialioji leksika, 70–123. Keinys St. 2005: Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Labutis V. 1998: Lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Larsson J. 2003: Studies in Baltic Word Formation, University of Copenhagen. MacGregor L. J., Shtyrov Y. 2013: Multiple routes for compound word processing in the brain: evidence from EEG. – Brain and Language 126(2), 217–229. 174 Lina Rutkienė | Statybos terminijos dūrinių klasifikacija pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius Marchand H. 1969: The Categories and Types of Present-Day English Word Formation. A Synchronic-diachronic Approach, Munich: Beck. Schlücker B. 2012: Das Deutsche als kompositionsfreudige Sprache. Strukturelle Eigenschaften und systembezogene Aspekte, Berlin, New York: De Gruyter (= Linguistik – Impulse & Tendenzen 46). Stunžinas R. 2004: Sudurtiniai elektrotechnikos terminijos būdvardžiai. – Terminologija 11, 52–69. Sviderskienė D. 2017: Sudurtinių Marijampolės apskrities helonimų motyvacija. – Acta Linguistica Lithuanica 75, 243–274. Prieiga per internetą: http://lki.lt/acta-linguistica-lithuanica-75. Urbutis V. 1961: Dabartinės lietuvių kalbos sudurtinių daiktavardžių daryba. – Dabartinė lietuvių kalba, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 65–121. Urbutis V. 2009: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Zemlevičiūtė P. 2016: XVII–XVIII amžiaus Mažosios Lietuvos žodynų terminologinė medicinos leksika. Monografija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Аракин В. Д. 2005: Сравнительная типология английского и русского языков. Учеб. пособ., Москва: Физматлит. Виноградов В. В. 1960: Грамматика русского языка. В 2-х томах, Москва: Издательство Академии Наук СССР. Земская Л. С. 2011: Современный русский язык. Словообразование. Учеб. пособ., Москва: Флинта. Языкознание. Большой энциклопедический словарь. Гл. ред. В. Н. Ярцева, Москва: Большая Российская энциклопедия, 1998. CLASSIFICATION OF SOLID COMPOUNDS IN TERMINOLOGY OF CONSTRUCTION ACCORDING TO SEMANTIC-SYNTACTIC RELATION OF COMPONENTS The rapid development and globalization of science as well as formation of language varieties related to professional activities, the main layer of which is terminology, makes research into terminology very important. There is a noticeable tendency in recent years to create compounds which adhere to the principles of language economy, precision of naming, monosomy and logicality perfectly well. Compounds are researched in various aspects including semantics, word-formation, motivation, origin and standardization. One of the most popular aspects was the morphological aspect of research, which prevailed in the works of Lithuanian linguists of the first half of 20th century. This aspect is closely related to word-formation and its essence is the understanding of a compound as a combination of morphemes. This point of view is still predominant in Lithuanian linguistics. For instance, in Dabartinės lietuvių kalbos gramatika (Grammar of Modern Lithuanian) compounds are classified firstly according to the parts of speech from which their components are derived. In foreign linguistics it is common to research compounds from the semantic-syntactic point of view; there are various classifications based on semantic-syntactic relationship of components of compounds. In Lithuanian linguistics the analysis of solid compounds from the semantic-syntactic point of view is less frequent. Usually compounds are classified into subordinated and copulative compounds without going into more detailed research of the relations between components of subordinated compounds. This paper researches solid compounds from semantic-syntactic point of view. Solid compounds in Lithuanian terminology of construction have been selected as the object of research; due to their abundance and tendencies of development, these terms can to a certain extent represent general regularities of the development of Lithuanian solid compounds. After an overview of the semantic-syntactic typology of compounds by foreign researchers and the point of view in Lithuanian linguistics in regard to re- Terminologija | 2017 | 24 175 lations between components of solid compounds, the paper presents a more detailed analysis of relations between components of compounds which function as generic terms in the terminology of construction. It is suggested to widen semantic-syntactic classification and to classify subordinated compounds further taking into account the variety of relations between components. The suggested semantic-syntactic classification would be less formal and wide than morphological and in addition it would focus less on the second component of the compound (as is common in morphological classification). The research revealed that the second component is the main component in attributive compounds, object-denoting compounds and comparative compounds, whereas adverbial compounds can have either the first or the second component as the main component and in amount-denoting compounds the main component is always the first. The analysis of relations between components of solid compounds which are generic terms of construction showed that there could be five types of relations between components of these determinative compounds: attributive, object-denoting, adverbial, amount-denoting and comparative. Attributive compounds make the largest group of determinative compounds – there were 379 such compounds found in 22 sources. Among the generic terms of construction researched there were also 186 object-denoting compounds, 26 adverbial and 25 amount-denoting compounds. The comparative compounds make the smallest group – only 3 such terms were found. The research also revealed that in all groups there is a certain number of terms having the same main component. The most productive components are akla-, beton-, daug-, dumbl(i)a-, ketur-, -matis, pus-, -tiekis, -traukis, savi-. In comparison with subordinated compounds, copulative compounds are rather rare – 38 terms were found. All such compounds were found in texts about construction materials and they name composite materials. Gauta 2017-11-03 Lina Rutkienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius Vilniaus Gedimino technikos universitetas Saulėtekio al. 11, LT-10223 Vilnius E. paštas [email protected] 176 Lina Rutkienė Statybos terminijos dūrinių klasifikacija pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius