Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu

A jogszabályi terminusok és definícióik követelményeinek kérdéséről120 Alvydas Umbrasas doi.org/10.35321/term29-07 A jogszabályi terminusok és definícióik követelményeinek kérdéséről ALVYDAS UMBRASAS Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-5184-0056 ANNOTÁCIÓ A jogszabályi terminusok kezelése Litvániában már hagyománnyá vált, de a jogszabályi terminusokkal és definícióikkal szemben támasztott követelmények vita tárgyát képezhetik. Mivel a jogszabályok megalkotását maguk a jogszabályok szabályozzák, érdemes megvizsgálni, milyen terminológiai követelményeket támasztanak. Ennek szenteljük ezt a tanulmányt. A jogszabályi terminusokra és definícióikra vonatkozó követelmények jobb szabályozása hozzájárulhat a jogalkotás minőségének javításához. KULCSSZAVAK: jogszabályi terminusok, nyelvi követelmények, logikai követelmények, terminológiai rendezés, meghatározás. ABSZTRAKT A jogi aktusok terminusainak kezelése Litvániában már hagyományra tekint vissza, e terminusokra és meghatározásaikra vonatkozó követelmények azonban vita tárgyát képezhetik. Mivel a jogi aktusok megszövegezését maguk a jogi aktusok szabályozzák, érdemes tisztázni a rájuk vonatkozó terminológiai követelményeket. Erre összpontosít ez a tanulmány. A jogi aktusok terminusaira és meghatározásaira vonatkozó követelmények jobb szabályozása hozzájárulhat a jogalkotás minőségének javításához. KULCSSZAVAK: a jogi aktusok terminusai, nyelvi követelmények, logikai követelmények, terminológiarendezés, meghatározás. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Az államban a jogszabályok a nyelvhasználat egyik legfontosabb közegei, nyelvük pedig hatással van a más közegekben használt nyelvre. Terminológiai szempontból a jogszabályok azért is fontosak, mert a terminusokat nemcsak használják bennük, hanem meg is határozzák. A jogszabályok terminológiai aspektusai képezik e tanulmány kutatásának tárgyát. A tanulmányban leíró-analitikus módszerrel 121Terminológia | 2022 | 29 A jogszabályok terminusaival szemben támasztott követelményeket vizsgálják – ezeket nemcsak terminológiai, hanem jogi szabályozási szempontból is értékelik. A cél annak feltárása, hogy a jogszabályok előkészítését szabályozó források milyen követelményeket támasztanak a jogszabályok terminusaival és azok meghatározásaival szemben, e követelmények elégségességének értékelése, valamint a gyakorlat alapján bizonyos észrevételek és ajánlások megfogalmazása. A tanulmány fő figyelme a Litvániában elfogadott, azaz nemzeti jogszabályok terminológiai szempontjaira irányul, szükség esetén azonban a litván nyelvre fordított európai uniós jogszabályok kontextusát is figyelembe veszi, mivel terminológiai jellegük hasonló, továbbá hatással vannak a nemzeti jogszabályokra. A vizsgált kérdések jellegére és a tárgyalt jelenségek állapotára tekintettel a tanulmány további részében két rész különül el, amelyekben az adatokat eltérő módon elemzik: az első részben konkrét példák vizsgálata nélkül, általánosan ismertetik a jogszabályok terminusaival szemben támasztott követelményeket, a második részben pedig – ezzel ellentétben – nagyobb figyelmet fordítanak a jogszabályi terminusok meghatározásainak példáira és sajátosságaik bemutatására. Amint látni fogjuk, e meghatározásokkal szemben támasztandó követelmények a jövő feladatai közé tartoznak. A jogi jellegű források mellett a tanulmány elsősorban Kazimieras Gaivenis kutatásaira támaszkodik; terminológiánkban ő fordított a legtöbb figyelmet a terminusokkal és azok meghatározásaival szemben támasztott követelményekre, valamint a terminológia általános kérdéseire (lásd Gaivenis 2002: 14–49). Korábban a kutatás szempontjából fontos követelményekről Stasys Keinys is írt (1980: 27–58). Napjainkban a terminusokkal szemben támasztott követelményekről gyakrabban didaktikai kontextusban esik szó (pl. Akelaitis és mtsai 2009: 36–44). A JOGSZABÁLYI TERMINUSOKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEKRŐL A litván nyelv mint államnyelv státuszát a Litván Köztársaság alkotmánya, valamint a Litván Köztársaság államnyelvi törvénye is rögzíti. Ez utóbbi pontosan meghatározza a nyelv jogalkotási területen való használatát – „A Litván Köztársaság törvényeit és egyéb jogszabályait államnyelven fogadják el és teszik közzé” (VKĮ 1995: 31). A jogszabályok előkészítését szabályozó jogszabályok nyelvi minőségi kritériumokat is meghatároznak. Már 1995-ben elfogadták a Litván Köztársaság törvényei és egyéb jogszabályai előkészítésének rendjéről szóló törvényt, amely kimondta, hogy „[A] jogszabályokat 1 Itt és a továbbiakban a jogszabályok és ajánlás jellegű kiadványok esetében nem az oldalak, hanem a cikkek vagy pontok száma van megadva. A jogszabályi terminusokkal és azok meghatározásaival kapcsolatos követelmények kérdéséről122 Alvydas Umbrasas az általános litván nyelv normáinak és a jogi terminológiának megfelelően kell megfogalmazni” (ĮTNARTĮ 1995: 12). Ezt az állítást átírták a Törvények és egyéb jogszabályok előkészítésére vonatkozó ajánlásokba (ĮTARR 1998: 1.8). Később a megfogalmazás némileg változott2, de azt az előírást, hogy a jogszabályokban be kell tartani az általános nyelv normáit és a jogi terminológia követelményeit, megőrizte a 2012-ben elfogadott, a Litván Köztársaság jogalkotásának alapjairól szóló törvény (TPĮ 2012: 14), valamint a 2013-ban jóváhagyott, a jogszabálytervezetek előkészítésére vonatkozó ajánlások (TAPRR 2013: 5) és azok későbbi kiadásai is. Egyébként a többnyelvű európai uniós jogszabályok előkészítése során a nyelvi normák betartását egészen gyakorlati szempontból közelítik meg – az Európai Unió jogszabályait előkészítő személyek számára készült, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös gyakorlati útmutatója kimondja, hogy „[A] nyelvtani és központozási szabályok betartásával elkészített jogi aktusokat könnyebb helyesen megérteni és más nyelvekre lefordítani” (BPV 2015: 1.4.2; ez az előírás már a Közös gyakorlati útmutató első kiadásában is szerepelt (BPV 2008: 1.4.2)). Ezért a helyesség e tekintetben funkcionálisan fontos, és nemcsak intralingvális, hanem interlingvális szinten is segítséget nyújt. A jogszabályokban a jogi terminológia követelményeinek betartására vonatkozó előírás jogilag csaknem a függetlenség visszaállításának kezdetétől rögzített, azonban szem előtt kell tartani, hogy a függetlenség visszaállításakor Litvániának csaknem egyáltalán nem voltak jogi terminológiai szótárai3. Ezért vélhetően jogilag nem valamely jogi terminológiai szótár követése, hanem a jogi terminológia használatának megszilárdult gyakorlata, a szokásos modellek szerint fejlesztett terminusok tekinthetők megalapozottnak. A terminusokkal szemben nyelvi és logikai követelményeket támasztanak, ezek általában magukban foglalják a helyességet, pontosságot, rendszerszerűséget, rövidséget, a képzésbeli célszerűséget, az érzelmi semlegességet stb.4 (Gaivenis 2014 [1994]: 206, 211). E követelmények lényegében bármely területre alkalmazhatók, a jogszabályok nyelve azonban különbözik a tudományos nyelvtől; a jogban fontos a kifejezés formális szabályozása, valamint a kifejezésre vonatkozó előírások és ajánlások betartása. Noha a jogi terminológia követelményei nincsenek valamiféleképpen rendszerezve, és nem mindig fejeződnek ki világosan, explicit módon, 2 Többek között nem a jogszabályok, hanem a jogszabálytervezetek elkészítését kezdték hangsúlyozni; a jogi terminológia helyett a jogszabályi terminológia honosodott meg. 3 Az első függetlenség időszakában jogi terminológiai szótárakat nem adtak ki (bár terminusjegyzékek és szótártervezetek léteztek). A szovjet korszak kezdetén megjelent, Alfonso Žiurlio által összeállított Jogi terminológiai szótár (Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1954, 240 p.) az egész szovjet korszak alatt egyedülálló maradt. 1995 óta számos fordítási, nemcsak terminológiai, hanem általában a jogi nyelv szótára is megjelent (bővebben lásd Umbrasas 2008), de minőségi jogi terminográfiából még mindig hiány van. 4 Régebbi publikációiban K. Gaivenis a terminusokkal szembeni követelmények között megemlítette a más nyelvekre való lefordíthatóságot, sőt a hangzatosságot és az egyediséget is (Gaivenis 2014 [1979]: 115). 123Terminologija | 2022 | 29 róluk mind a nemzeti, mind az Európai Unió jogszabályainak előkészítésére vonatkozó ajánlásokban szó esik. Pirmieji atkurtosios nepriklausomybės teisės aktai, reglamentuojantys teisės kalbą, apskritai apeliavo į bendrinės kalbos normų laikymąsi ir gaLegutóbb pontos rendelkezés jelent meg: „[A] jogszabályok terminusainak <...> helyeseknek kell lenniük” (TAPRR 2013: 6.5). A jogszabályokban a helyesség követelménye lényegében általános követelmény – a nyelvet általában és annak részeként a terminológiát is magában foglalja. A terminusok helyessége ugyancsak a nyelv valamennyi szintjével összefügg, és nemcsak a szóképzést, a morfológiát, a szintaxist, hanem a kiejtést, a hangsúlyozást, a helyesírást és a központozást is magában foglalja. A helyességhez kapcsolódnak más nyelvek hatásának és a nyelv tisztaságának5 kérdései is. A jogi nyelvet szabályozó jogszabályokban korábban világosan kimondták: „Nemzetközi szavakat csak akkor használnak, ha a litván nyelvben nincs e szavaknak megfelelője” (ĮTNARTĮ 1995: 12; ĮTARR 1998: 1.8). Később az álláspontot részletesebben kifejtették: „Elsőbbséget kell biztosítani a litván terminusoknak. Szükség esetén a nemzetközi terminus a litván terminussal együtt is megadható (az egyik közülük zárójelben)” (ĮTARR 2002: 6). Mindazonáltal a nemzetközi terminusok jogszabályokban való kerülésére vonatkozó rendelkezés megvalósítása vélhetően meglehetősen nehéz volt, hiányoztak az objektív értékelési kritériumok – a saját és a nemzetközi terminusok nem mindig funkcionálisan egyenértékűek, nem egyformán elterjedtek és nem egyformán megszilárdultak, egyikük mesterséges előnyben részesítése pedig nem felelhet meg a használati tendenciáknak, vagy egyszerűen szubjektív lehet. Így bár a terminusrendezési gyakorlatban de facto figyelembe veszik a tisztaság kritériumát, a nemzetközi szavakkal kapcsolatos rendelkezések fokozatosan eltűntek a jogszabálytervezetek készítésére vonatkozó ajánlásokból, és nagyobb hangsúly került a fordítás révén bekerülő kölcsönszavakra, egyúttal lehetőséget biztosítva arra, hogy a nem kellően meghonosodott litván terminusok mellett egyszerűen megadják más nyelvek megfelelőit: „A jogszabályban minden köznyelvi, más nyelvből származó szót le kell fordítani litván nyelvre” (ĮTARR 2002: 6); „A jogszabályban nem használhatók más nyelvek köznyelvi szavai, kivéve az egyes területeken hagyományosan használt nem litván szavakat vagy szókapcsolatokat (legtöbbször latin eredetűeket). Szükség esetén a más nyelvű szó (legtöbbször terminus) a litván megfelelője mellett, zárójelben adható meg” (TAPRR 2013: 6.2). A megfelelő mellett fel kell tüntetni a nyelv rövidítését (TAPRR 2021: 134). A terminusok ma gyakran az Európai Unió jogszabályaiból kerülnek be a nemzeti jogszabályokba, fordításuk során pedig foglalkozni kell a kölcsönzés és 5 A nyelv és a terminológia tisztaságát általában nem követelményként értelmezik, hanem ez a nyelvrendszerrel magával össze nem függő, extralingvisztikai nyelvszabályozási elv, amely abban nyilvánul meg, hogy a saját nyelv szavainak elsőbbséget biztosítanak (Gaivenis, Kaulakienė 2014 [1996]: 229–230). A jogszabályi terminusokkal és meghatározásaikkal szemben támasztott követelmények kérdéséről124 Alvydas Umbrasas más, a dokumentumok nyelvével szembeni negatív hozzáállást meghatározó problémákat is említ: „Az olyan szövegek, amelyek tele vannak kölcsönszavakkal, tükörfordításokkal vagy zsargonkifejezésekkel, nehezen érthetők, és az uniós jogszabályok – amelyek ilyen esetekben «idegennek» számítanak – bírálatának forrásává válnak” (BPV 2015: 5.4). Ebből fakad az a törekvés, hogy a szöveg természetesnek tűnjön, és ne legyen érzékelhető fordítási jellege. A jog nyelvével szemben támasztott egyértelműségi követelmény a jogi terminológiára is alkalmazandó (a jogalkotás egészében az egyértelműség elvén alapul (TPĮ 2012: 3)). E követelmény a bonyolultság, a nehéz érthetőség és a mesterkéltség ellentéteként is értelmezhető, ebből fakad az egyszerű terminusok iránti törekvés. Az Európai Unió jogszabályainak kidolgozói számára ajánlott „arra törekedni, hogy a jogi norma célját egyszerű terminusokkal fejezzék ki, hogy azt egyszerűen lehessen bemutatni. Amennyire csak lehetséges, mindennapi nyelvet kell használni. Szükség esetén a megfogalmazás egyértelműsége elsőbbséget élvez a stílus mesterkéltségével szemben” (BPV 2015: 1.4.1). Az egyértelműség hiánya akadályt jelenthet mind a jogszabályok fordítói, mind alkalmazói számára, ezért „a kiinduló szövegnek teljesen egyszerűnek, világosnak és érthetőnek kell lennie, mert ha túl bonyolult vagy kétértelmű, akkor egy vagy több másik uniós nyelvre lefordítva pontatlanná, hozzávetőlegessé vagy teljesen hibássá válhat” (BPV 2015: 5.2). Manapság egyre gyakrabban esik szó gördülékeny, egyszerű, leegyszerűsített nyelvről (angl. plain language), elemzik a jogi nyelv leegyszerűsítésének, valamint a terminusok egyszerűbbekkel való felváltásának lehetőségeit annak érdekében, hogy a jogi nyelv szakemberek segítsége nélkül is érthető legyen (Čėsnienė 2014b). Ebben az összefüggésben már kialakult a jogi nyelv intralingvális fordításának koncepciója is, vagyis bővül a fordítás fogalma, és ugyanazon nyelv keretein belüli fordításról beszélnek, amelynek célja, hogy a jogi szöveget hozzáférhetőbbé tegye a célközönség számára, megkönnyítse annak értelmezését a szakemberek számára, illetve leegyszerűsítse a nem szakemberek számára (Čėsnienė 2014a). Mindazonáltal a gyakorlat alapján egyelőre nem tűnik úgy, hogy a jogi nyelv leegyszerűsítésére irányuló törekvés már kézzelfoghatóbb eredményeket hozott volna. A litván jogszabályok megszövegezésére vonatkozó ajánlásokban a terminusok rövidségének követelménye nincs külön kiemelve6 (és nem is lehetne szigorú követelmény, legfeljebb ajánlás), a könnyebb használat érdekében azonban lehetőség van arra, hogy a jogszabályban terminusrövidítéseket vezessenek be, amelyek csak az adott jogszabályban érvényesek, míg a kapcsolódó vagy végrehajtási jogszabályokban a terminusokat a 6 A jogszabály-előkészítés gyakorlatában néha még túlzottan is törekednek a terminusok rövidségére, a pontosság rovására. Az uniós jogi aktusok fordítói számára a rövidség a terminusokkal szembeni követelmények között szerepel annak érdekében, hogy a terminus kényelmesen használható legyen (TV 2006: 1.1). Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a terminus hosszúsága vagy a terminus újdonságára, vagy elégtelen szabványosítására utalhat. Feltételezik, hogy minél fejlettebb és szabványosítottabb a terminológia, annál több rövidebb terminusnak kellene lennie (Kaulakienė, Makariūnienė 2014 [1999]: 36). Mindazonáltal a szabványosítás gyakorlatában a rövidség kritériuma nem élvez elsőbbséget. 125Terminologija | 2022 | 29 új (TAPRR 2013: 6.5; TAPRR 2021: 116). Az ajánlások egyértelműen kimondják, hogy a jogszabályok terminusainak pontosaknak kell lenniük (TAPRR 2013: 6.5; TAPRR 2021: 11). Itt figyelembe kell venni, hogy a pontosság követelménye összefügg az egyértelműséggel és a jelentés gali prieštarauti trumpumo reikalavimui. Kita vertus, termino tikslumo samprata gali būti diskusijų objektas. K. Gaivenis tikslumą pirmiausia sieja meghatározottságával, ugyanakkor elismeri, hogy ezek a dolgok nehezen érhetők el (Gaivenis 2014 [1994]: 207). Nyilvánvaló, hogy általában a nyelvben a terminusok egyértelműsége utópia, legfeljebb egy konkrét terminusrendszer keretei között lehet róla beszélni (Keinys 2003: 50). A terminusok kétértelműségének elkerülése a jogszabályban (BPV 2015: 6.2) teljes mértékben érthető, azonban az, hogy egy terminusnak egyetlen jelentése van, önmagában nem garantálja annak pontosságát. A jogszabályokat előkészítőknek azt mondják, hogy „[A] pontosság elérése és az értelmezési problémák elkerülése érdekében szükség lehet a terminus meghatározására” (BPV 2015: 6.2.3). A terminus és a definíció összevetésekor már beszélhetünk annak pontosságáról. A terminus pontossága kétségtelenül összefügg annak szemantikájával, és kapcsolatban áll a motivációjával is, azonban, amint azt K. Gaivenis helyesen megjegyzi, nem mondhatjuk, hogy a motivált terminusok pontosak, a nem motiváltak pedig pontatlanok (Gaivenis 2014 [1994]: 208). A terminus motivációja lehet nem egyértelmű is (fontos, hogy ne legyen félrevezető), de el kell ismerni, hogy a motivált terminusok egyértelműsége nagyobb7. Az egyértelműséget önmagában nem lehet azonosítani a pontossággal, de általában előnynek tekintik, ha egy terminus meghatározás nélkül is egyértelmű lehet. A pontosság mérése a meghatározásban megadott jellemzőknek való megfelelésen alapulhat, és fontosabb lenne a nem nemfogalmi, hanem fajfogalmi terminusok értékelésekor. Az utóbbi terminusok fajfogalmi jellemzőinek megnevezése a disztinktivitás szempontjából különösen fontos, és ez a pontosságot is meghatározza. A nemzeti jogszabálytervezetekre vonatkozó jogi vélemények elkészítésekor értékelik, hogy a tervezetben használt jogi terminusok „összhangban vannak-e a hatályos jogi szabályozásban, elsősorban a hasonló jogviszonyokat szabályozó jogszabályokban rögzített terminusokkal” (TINTARR 2010: 15.3.3). Azt, hogy a terminológiát következetesen, a már hatályos jogszabályokra támaszkodva kell használni, az Európai Unió jogszabályainak megszövegezésére vonatkozó ajánlások is hangsúlyozzák (BPV 2015: 6.2.1). Ezzel együtt törekednek a terminológia következetességére ugyanazon jogszabályban, annak mellékleteiben és a végrehajtási jogszabályokban (BPV 2015: 6; 6.2.1). A következetesség ellenőrzése fontos a jogszabály módosítására irányuló tervezetek elkészítésekor, hogy az egységes szerkezetű szövegben 7 Valószínű, hogy például a jól motivált új szavaknak nagyobb esélyük van a meghonosodásra. A jogszabályi terminusokkal és azok meghatározásaival kapcsolatos követelmények kérdésében126 Alvydas Umbrasas terminológiai különbségek nem merülnének fel (TAPRR 2021: 111). Az alkalmazás kényelme szempontjából kedvező, ha a nemzeti és az európai uniós jogszabályok terminusai megegyeznek, azonban a kialakult hagyományok miatt ez nem mindig érhető el, és nem is feltétlenül mindig kívánatos. A terminológiai következetesség követelménye általában az egységességre való törekvésben mutatkozik meg. Az európai uniós jogszabályok kidolgozói számára kifejtik: „A terminológiai következetesség azt jelenti, hogy azonos fogalmak kifejezésére ugyanazokat a terminusokat kell használni, ugyanazt a terminust pedig nem szabad különböző fogalmak kifejezésére használni” (BPV 2015: 6.2). Az állítás második része a többértelműségre irányítja a figyelmet, amely a gyakorlat tanúsága szerint általában elkerülhetetlen, az egyértelműségre azonban legalább az egymással összefüggő jogszabályok keretei között törekedni kell. A gyakorlatban a többértelműség általában nem okoz nagy problémákat (szükség esetén a meghatározás segít), vagy ezek ritkák; több problémát okoz a szinonímia, különösen akkor, amikor a terminusok még újak, mivel a különböző kifejezésmódok néha félrevezethetnek, és azt az illúziót kelthetik, hogy a fogalmak különböznek. Az összefüggő európai jogszabályokban az azonos terminusok eltérő fordítása alkalmazási problémákat okozhat, és zavart kelthet az e jogszabályokat végrehajtó nemzeti jogszabályokban, ezért a szinonimák kerülésére irányuló törekvés (BPV 2015: 1.4.1) természetesen abból az igényből fakad, hogy biztosítsák a terminológiai következetességet. Ez az összehangolhatóság révén is elérhető – az uniós jogszabályok kidolgozóinak a jogi terminusok használatának megválasztásakor ajánlott figyelembe venniük e jogszabályok többnyelvű jellegét, ezért jelzik, hogy kerülni kell a csak bizonyos nemzeti jogrendszerekre jellemző fogalmakat és terminusokat, illetve ezeket óvatosan kell használni (BPV 2015: 5; 5.3.2). Ezzel együtt, amennyire csak lehetséges, arra törekednek, hogy a jogszabályi terminusok és fogalmaik összhangban legyenek a tudományban, a technikában és általában a köznyelvben használatos terminusokkal (BPV 2015: 6). A terminológiai rendszerszerűség követelményét a jogszabályok megszövegezésére vonatkozó ajánlások közvetlenül nem említik, a gyakorlatban azonban fontos, és bármely szakterület terminusainak rendezése során alkalmazzák8. Állítható, hogy a terminusok önmagukban nem funkcionálnak – egy meghatározott terminológiai rendszer részei. Az uniós jogszabályok fordítói számára előírják a terminológiai rendszerszerűségre való törekvést: „A meglévő terminusok használatakor vagy új terminusok létrehozásakor ügyelni kell arra, hogy azok összhangban legyenek a rendszerrel” (TV 2006: 1.1). A rendszerszerűség követelménye logikai és nyelvi követelményként egyaránt értelmezhető. K. Gaivenis a terminológiai rendszerszerűség követelményét logikainak tekinti, és a fogalmak osztályozásával, a logikai felosztás 8 Itt figyelembe kell venni, hogy a rendszerszerűség elve általában a jogalkotásban alkalmazott elvek egyike, amely szerint többek között arra törekednek, hogy a jogi normák összhangban legyenek egymással (TPĮ 2012: 3). 127Terminologija | 2022 | 29 alapjával hozza összefüggésbe. A terminológia szempontjából a hierarchikus osztályozás releváns, amelyben a felosztott csoportok között alá-fölérendeltségi viszonyokat állapítanak meg, valamint a fazettás osztályozás, amelyben a halmazt különböző szempontok szerint osztják fel (Gaivenis 2014 [1994]: 211–213). Ezért ebből a szempontból a jogszabály terminusa nem kerülhet nem megfelelő osztályozási szintre (például a fajtajelölők közé tartozó nemfogalomként), illetve nem megfelelő osztályozási csoportba (mondjuk, a cselekvések osztályozásakor nem kerülhet közéjük a cselekvés eredménye). Mindazonáltal a gyakorlatban a rendszerszerűséget gyakran a terminus kifejezésének szempontjából értékelik, egyidejűleg figyelembe véve a tartalmat és az osztályozás alapját is, vagyis itt a nyelvi és logikai követelmények együttesen érvényesülnek; arra törekednek, hogy bizonyos osztályozási csoportok terminusainak kifejezése összhangban legyen egymással. És ez nem csupán a terminusképzés tipikusságának kérdése (ezt K. Gaivenis is említi (2014 [1994]: 213)), például ugyanazon képzési kategória vagy ugyanazon képző kiválasztása, hanem a terminusként szereplő szintaktikai szerkezetek egységesítése, a szavak számának összehangolása és így tovább. A képzés említésekor meg kell említeni a terminusképzés kényelmességének követelményét is. A képzési kényelem9 a terminus alkalmasságát jelenti arra, hogy új, tőle szemantikailag és formailag függő szavakat, azaz más terminusokat lehessen vele képezni (Gaivenis 2014 [1994]: 210). A jogszabályok szerkesztésére vonatkozó ajánlások erről nem szólnak, és a jogszabályi terminusok rendezésének gyakorlatában ez a követelmény valójában nem tartozik a legfontosabbak közé, bár nem hagyják figyelmen kívül. Az uniós jogszabályok fordítói számára előírják, hogy a terminus legyen alkalmas új terminusok képzésére; ezt képezhetőségi követelménynek nevezik (TV 2006: 1.1). Igaz, a képezhetőséget a nyelvészetben általában a képző vagy egy bizonyos képzéstípus sajátosságaként értelmezik, de az alapszóhoz is hozzárendelhető. A terminológiai követelmények közé néha az állandóságot is besorolják, így tesznek például az uniós jogszabályok fordítói számára készült ajánlásokban. Számukra azt állítják, hogy „a terminusoknak állandóknak kell lenniük, nem szabad őket néhány évente vagy évtizedenként megváltoztatni. Néha még a nem teljesen pontos, meghonosodott és széles körben használt terminusok is jobbak a pontos új terminusoknál, mivel a terminus megváltoztatása a használók tudatában nem egyszerű“ (TV 2006: 1.1). Mindazonáltal az állandóság inkább a terminusok szabványosításának elve, mintsem követelménye, amelyet a gyakorlatban valóban igyekeznek betartani. K. Gaivenis szerint „[A] terminológia szabványosításának célja – nem meggyorsítani a terminusok változását, hanem fenntartani a terminológiai mikrorendszerek változatlanságát“ (Gaivenis 2014 9 A képzés kényelmességét még képzési potenciálnak, képzési perspektivitásnak is nevezték (Keinys 1980: 45– 46). Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu128 Alvydas Umbrasas [1996]: 227). Általában a még meg nem szilárdult, változó terminusokat módosítják, a hagyományos terminusokat pedig inkább nem érintik10. A JOGSZABÁLYOK TERMINUSMEGHATÁROZÁSAIRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEKRŐL K. Gaivenis a terminológiai követelmények közé sorolja a meghatározások11 pontosságának követelményét (Gaivenis 2014 [1994]: 211). Mindazonáltal nem pontos ezt maguknak a terminusoknak a követelményeként tekinteni. Az definíciókkal szemben támasztott követelményeket joggal tekinthetjük önállóknak. A kutatók a logikai és egyéb kritériumok alapján két vagy több, akár több tucat definíciótípust különböztetnek meg (bővebben lásd Rimkutė 2021: 180–184). A definíciókkal szemben támasztott követelményekből természetesen nincs olyan sok; ezek attól függnek, hogy ki a definíció címzettje, és milyen közegben teszik közzé (pl. tankönyvben, tudományos monográfiában, terminológiai szótárban, terminológiai szabványban stb.). Ahogyan a terminusok követelményei, úgy a definíciók követelményei is lehetnek nyelviek és logikaiak. A litván nyelvészek közül a terminusok definícióira minden bizonnyal K. Gaivenis fordított a legtöbb figyelmet, munkáiban azonban nem rendszerezte a definíciókkal szemben támasztott követelményeket. Ez a tudós rámutatott, hogy a terminusok definíciói eltérhetnek a szokásos lexikográfiai definícióktól, továbbá hogy a definíciók megalkotásakor a legközelebbi nemfogalom és a faji különbségek megadásának modellje alkalmazandó, a következő legfontosabb szabályok betartásával: „a) a definíciónak adekvátnak kell lennie, vagyis a definiálandó fogalom terjedelmének meg kell egyeznie a definiáló fogalom terjedelmével; b) nem tartalmazhat circulus vitiosust; c) pontosnak, világosnak és egyértelműnek kell lennie; d) nem lehet negatív” (Gaivenis 2014 [1979]: 116). Más forrásokban a definíciók egymással való összehangolásának, a lényeges jellemzők megadásának, a tömörségre való törekvésnek, a terminussal azonos szavakkal való magyarázat elkerülésének stb. követelményeit is megfogalmazzák (bővebben lásd Rimkutė 2021: 184–185). A tudományban a terminusok definícióival szemben megszokott követelmények legalább részben alkalmazhatók a jogszabályi terminusok definícióinak megfogalmazásakor is, azonban a nemzeti 10 A terminológiában a hagyomány és az újítás metszéspontját K. Gaivenis a fejlődésre való törekvés és a funkcionális célszerűség figyelembevételével jellemezte: „Egyes terminológiai szabványok készítői szigorúan megkövetelik, hogy a terminológiai szabványok kötelezőek legyenek, és hogy a bennük bemutatott terminológiát évtizedekre konzerválják. A terminológiai rendszer szempontjából ez a követelmény irreális, mivel a rendszer összetevőinek folyamatosan változniuk és megújulniuk kell. Csak ebben az esetben fejlődik a rendszer fokozatosan. Ellenkező esetben a rendszer hanyatlani fog. A terminológia állandóságának elve tehát nem akadályozza a rendszer változását, csupán lassítja annak célszerűtlen felbomlasztását. A meghonosodott terminus értékelésekor elsősorban nem azt kell mérlegelni, hogy miben jobb az új terminus, hanem azt, hogy miért rossz a régi terminus” (Gaivenis 2014 [1996]: 228–229). 11 K. Gaivenis a definíciók pontosságát árnyalja, de jelenleg általában a apibrėžtis terminust használják. A jogszabályi terminusok rendezése éppen hozzájárult e terminus elterjedéséhez, mivel az apibrėžtis terminust használják a Terminológiai Bankról szóló törvényben (LRTBĮ 2003) és annak végrehajtási jogszabályaiban. 135Terminologija | 2022 | 29 ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK A Litván Köztársaság Terminológiai Bankjáról szóló törvény és annak végrehajtási jogszabályai által jogilag szabályozott jogszabályi terminológiai munka ösztönzi a jogszabályi terminusokkal szemben támasztott követelmények értékelését. A jogszabálytervezetek kidolgozására vonatkozó ajánlások előírják a jogi terminológia követelményeinek és a köznyelvi litván nyelv normáinak betartását, és egyértelműen kimondják, hogy a jogszabályi terminusoknak pontosnak és helyesnek kell lenniük, valamint összhangban kell állniuk a már hatályos jogszabályok terminusaival. Így a nyelvi helyesség, a logikai pontosság és a következetesség követelményei, mondhatni, a legfontosabbaknak számítanak, mivel közvetlenül meg vannak nevezve. A más jogszabályok terminusaival való összhang követelménye részben a rendszerszerűség követelményét is magában foglalja. Ez utóbbi követelmény, akárcsak a terminusok egyértelműségének esetlegesen felvethető követelménye, a jogalkotásban általánosan alkalmazott egyértelműségi és rendszerszerűségi elvekkel áll összefüggésben. A terminusok tudományban ismert egyéb követelményei, mint például a rövidség, a képzésbeli célszerűség és az érzelmi semlegesség követelménye, a jogszabályok megszövegezésére vonatkozó ajánlásokban kifejezetten nem jelennek meg. A terminusok rövidségére a jogszabályokban ténylegesen törekednek, a rövidséget azonban nem követelményként értelmezik, hanem inkább gyakorlati okok, a használat kényelmének biztosítására irányuló szándék határozza meg. A pontosság és a rövidség kollíziója néha nem oldható meg könnyen, ezért a jogszabályok megszövegezésére vonatkozó ajánlások lehetővé teszik a terminusok rövid változatainak használatát, ezáltal biztosítva a megállapodás szerinti terminusok könnyebb szövegbeli működését. A jogszabályokban szokás meghatározni az alkalmazott terminusokat, a jogszabályok megszövegezésére vonatkozó ajánlások azonban lényegében nem jelzik, hogyan kell ezt megtenni, csupán elhatárolják a jogszabályok normatív rendelkezéseit a terminusok definícióitól, azaz nem engedik, hogy a definíciókban követelményeket, feltételeket stb. támasszanak (ezt a jogszabály szövegében kellene megtenni). A definíciókban a jogszabályok megszövegezői néha megpróbálják megjelölni a jogszabály szabályozási tárgyát, az alanyokhoz rendelt funkciókat stb., ez azonban nem a fogalmi definíciók, hanem a jogszabály szövegében kifejezendő rendelkezések tárgya. A gyakorlatból látható, hogy a terminusokat a jogszabályokban általában magyarázó (a jellemzőket megjelölő), felsoroló és utaló módon határozzák meg. Az utaló definíciók kialakulását az a jogszabályok közötti kapcsolatokon és alá-fölérendeltségen alapuló álláspont idézte elő, amely szerint nem kell meghatározni a magasabb szintű jogszabályok terminusait, valamint a más kapcsolódó jogszabályokban már meghatározott terminusokat. A hivatkozó definíciók megfogalmazásának modellje nem szabványosított; nem zárható ki, hogy egyes európai uniós jogi aktusok közvetlen alkalmazása miatt az ilyen definíciók száma növekedhet. A felsoroló definíciók a jogi aktusokban néha kényelmesek, de valamivel szélesebb körű alkalmazásukat alapvetően korlátozza A jogi aktusok terminusaira és azok definícióira vonatkozó követelmények kérdésében136 Alvydas Umbrasas maguknak a fogalmaknak a jellege – ritkán foglal magában egy fogalom előre ismert, véges elemhalmazt. Általában célszerűbb a jellemzőket megadni, hogy a fogalom magában foglalhassa az galima taikyti moksle žinomus loginius terminų apibrėžčių reikalavimus, tačiau teisės aktų specifika rodo, kad į teisės aktų rengimo rekomendacijas ismert és a potenciális elemeket. A definíciók megfogalmazásába érdemes lenne a terminusok definícióira vonatkozó ajánlásokat is beépíteni. A jogi aktusok terminusai definícióinak jelenlegi szabályozása hiányos. Általánosságban meg kell érteni, hogy a definíció a terminológiakezelés alapja – ez képezi a terminus pontosságának és egyértelműségének értékelési alapját, ezért a terminusra vonatkozó követelmények megvalósítása is a definíciótól függ. LITERATŪRA Akelaitis Gintautas, Pečkuvienė Laima, Žilinskienė Vida 2009: Specialybės kalba: administracinės kalbos vadovėlis, Vilnius: Mykolo Romerio universiteto Leidybos centras. BPV 2008: Europos Parlamento, Tarybos ir Komisijos bendrasis praktinis vadovas asmenims, rengiantiems Bendrijos teisės aktus, Liuksemburgas: Europos Bendrijų oficialiųjų leidinių biuras. BPV 2015: Europos Parlamento, Tarybos ir Komisijos bendrasis praktinis vadovas asmenims, rengiantiems Europos Sąjungos teisės aktus, Liuksemburgas: Europos Sąjungos leidinių biuras. Čėsnienė Žaneta 2014a: Intralingvistinio vertimo samprata ir jos evoliucija teisiniame diskurse. – Logos 78, 194–202. Prieiga internete: http://www.litlogos.eu/L78/Logos_78_194_202_Cesniene.pdf. Čėsnienė Žaneta 2014b: Lexical Units Impeding the Perception of Legalese in the Context of Plain Language. – Res Humanitariae 16, 37–53. Prieiga internete: https://e-journals.ku.lt/journal/RH/ article/1874/info. Gaivenis Kazimieras 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius: LKI leidykla. Gaivenis Kazimieras 2014 [1979]: Bendrieji lietuvių terminijos kūrimo ir norminimo principai. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 107–117. Gaivenis Kazimieras 2014 [1994]: Kalbiniai ir loginiai terminų reikalavimai. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 204–213. Gaivenis Kazimieras 2014 [1996]: Apie du terminų norminimo principus. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 224–229. Gaivenis Kazimieras, Kaulakienė Angelė 2014 [1996]: Ekstralingvistiniai terminų norminimo principai. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 229–235. ĮTARR 1998: Įstatymų ir kitų teisės aktų rengimo rekomendacijos (patvirtintos Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 1998 m. rugpjūčio 17 d. įsakymu Nr. 104). Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/ portal/lt/legalAct/TAR.84BA09B7F50B. ĮTARR 2002: Įstatymų ir kitų teisės aktų rengimo rekomendacijos (patvirtintos Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 1998 m. rugpjūčio 17 d. įsakymu Nr. 104 (Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2002 m. kovo 21 d. įsakymo Nr. 75 redakcija)). Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/ lt/legalAct/TAR.6E8262E60853. ĮTNARTĮ 1995: Lietuvos Respublikos įstatymų ir kitų teisės norminių aktų rengimo tvarkos įstatymas Nr. I-872. Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.502CB1B9F3DB. Kaulakienė Angelė, Makariūnienė Eglė 2014 [1999]: Statistinis terminų trumpumo vertinimas. – Angelė Kaulakienė. Terminologija. Terminografija. Terminija: straipsnių rinkinys, Vilnius: Technika, 36–38. Keinys Stasys 1980: Terminologijos abėcėlė, Vilnius: Mokslas. Keinys Stasys 2003: Dėl mokslo terminų vienareikšmiškumo supratimo. – Terminologija 20, 47–55. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/471. LRTBĮ 2003: Lietuvos Respublikos terminų banko įstatymas Nr. IX-1950. Prieiga internete: https://www.e-tar. lt/portal/lt/legalAct/TAR.D1F51C2190D5/asr. 137Terminologija | 2022 | 29 Rimkutė Aušra 2021: Sudėtinio termino dėmenų ir apibrėžties subordinacija: vieno atvejo analizė. – Terminologija 28, 175–191. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/2095. TAPRR 2013: Teisės aktų projektų rengimo rekomendacijos (patvirtintos Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2013 m. gruodžio 23 d. įsakymu Nr. 1R-298). Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/ legalAct/9f8e8430723411e3a1f1b21417c4c75e. TAPRR 2021: Teisės aktų projektų rengimo rekomendacijos (patvirtintos Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2013 m. gruodžio 23 d. įsakymu Nr. 1R-298 (Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2021 m. lapkričio 18 d. įsakymo Nr. 1R-388 redakcija)). Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/ lt/legalAct/12575f60488c11ec992fe4cdfceb5666. TINTARR 2010: Teisinių išvadų dėl norminių teisės aktų projektų rengimo rekomendacijos (patvirtintos Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2009 m. gegužės 29 d. įsakymu Nr. 1R-168 (Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2010 m. rugsėjo 8 d. įsakymo Nr. 1R-190 redakcija)). Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.78663FCA5223. TPĮ 2012: Lietuvos Respublikos teisėkūros pagrindų įstatymas Nr. XI-2220. Prieiga internete: https://www.etar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.B4FA4C56B8D5. TV 2006: Terminologijos vadovėlis: Europos Komisijos Vertimo raštu generalinio direktorato Lietuvių kalbos departamento vertėjams, Liuksemburgas. Prieiga internete: https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/ terminology_guidelines_lt.pdf. Umbrasas Alvydas 2008: Lietuvių teisės terminografija: nuo rankraščių iki duomenų bazių. – Specialybės kalba: terminija ir studijos: mokslinių straipsnių rinkinys, Vilnius: Mykolo Romerio universiteto Leidybos centras, 100–109. Umbrasas Alvydas 2013: Lietuvos Respublikos terminų bankas: 10 metų po įstatymo priėmimo. – Terminologija 20, 96–122. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/475. VKĮ 1995: Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatymas Nr. I-779. Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/ portal/lt/legalAct/TAR.0B0253BB424C. VLEe – Visuotinė lietuvių enciklopedija, e. variantas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Prieiga internete: https://www.vle.lt. A JOGI AKTUSOK TERMINUSAIRA ÉS MEGHATÁROZÁSAIKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEKRŐL Összefoglalás A tanulmány a jogi terminusokra vonatkozó követelményeket nemcsak terminológiai, hanem a jogi szabályozás szempontjából is elemzi. A cél annak feltárása, hogy a jogalkotás megszövegezését szabályozó források milyen követelményeket támasztanak a jogi terminusokkal és azok meghatározásaival szemben, e követelmények elégségességének értékelése, valamint néhány gyakorlaton alapuló megállapítás és ajánlás megfogalmazása. A tanulmány középpontjában a Litvániában elfogadott jogszabályok terminológiai szempontjai állnak, vagyis a nemzeti jogszabályoké, de adott esetben az Európai Unió jogszabályainak összefüggéseit is figyelembe veszi, mivel e jogszabályok terminológiai jellege hasonló. A jogszabályok megszövegezésére vonatkozó iránymutatások előírják a jogi terminológia követelményeinek és a standard litván nyelv normáinak való megfelelést; egyértelművé teszik, hogy a jogszabályok terminológiájának pontosnak, helyesnek és a meglévő jogszabályok terminológiájával összhangban lévőnek kell lennie. A nyelvi helyesség, a logikai pontosság és a következetesség követelményei így kiemelkedő jelentőségűnek minősülnek, mivel azokat kifejezetten rögzítik. Az a követelmény, hogy a terminusok összhangban legyenek más jogszabályok terminusaival, bizonyos mértékig magában foglalja a rendszerszerűség követelményét is. Ez utóbbi követelmény, valamint a terminusok egyértelműségének követelménye összefügg a A jogszabályi terminusokkal és azok meghatározásaival kapcsolatos követelmények kérdéséről138 Alvydas Umbrasas A jogalkotás egészére alkalmazott egyértelműségi és rendszerszerűségi elvek. A terminológiaelméletben ismert egyéb terminuskövetelmények, például a tömörség és a levezethetőség, a megszövegezési iránymutatásokban nincsenek kifejezetten megfogalmazva. A jogalkotásban bevett gyakorlat az alkalmazandó terminusok meghatározása, a megszövegezési iránymutatások azonban elvileg nem határozzák meg, hogyan kell ezt megtenni. Az iránymutatások csupán megkülönböztetik a jogszabályokban foglalt szabályozó rendelkezéseket a terminusok meghatározásaitól, vagyis nem teszik lehetővé követelmények, feltételek stb. előírását a meghatározásokban. A gyakorlatban úgy tűnik, hogy a jogszabályokban a fogalmakat általában a fogalom jellemzőire való hivatkozással, a fogalomba beleértendő elemek felsorolásával vagy hivatkozással határozzák meg. A definíciók megfogalmazásának mintázata nem egységesített. Bár a definíciók megfogalmazására vonatkozhatnak a terminológiaelméletben ismert definíciók logikai követelményei, a jogszabályok sajátos jellege arra utal, hogy érdemes lenne a jogszabály-szövegezési iránymutatásokba belefoglalni a fogalmak meghatározására vonatkozó útmutatást. A jogszabályokban szereplő fogalommeghatározások jelenlegi szabályozása elégtelen. Beérkezett: 2022-11-03 Alvydas Umbrasas Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E-mail: [email protected]