Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu

doi.org/10.35321/term29-07 A jogszabályi terminusokkal és definícióikkal szemben támasztott követelmények kérdéséről ALVYDAS UMBRASAS Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-5184-0056 ÖSSZEFOGLALÓ A jogszabályi terminusok rendezése Litvániában már hagyományra tett szert, ám a jogszabályi terminusokkal és definícióikkal szemben támasztott követelmények viták tárgyát képezhetik. Mivel a jogszabályok megalkotását maguk a jogszabályok szabályozzák, érdemes tisztázni, milyen terminológiai követelményeket írnak elő. Ennek szenteli a szerző ezt a cikket. A jogszabályi terminusokkal és definícióikkal szemben támasztott követelmények szabályozásának javítása hozzájárulhat a jogalkotás minőségének javításához. KULCSSZAVAK: jogszabályi terminusok, nyelvi követelmények, logikai követelmények, terminusrendezés, definíció. ÖSSZEFOGLALÓ A jogszabályi terminusok kezelése Litvániában már hagyományra tett szert, de az ezekre a terminusokra és definícióikra vonatkozó követelmények vita tárgyát képezhetik. Mivel a jogszabályok megalkotását maguk a jogszabályok szabályozzák, érdemes tisztázni, milyen terminológiai követelményeket írnak elő. Erre összpontosít ez a cikk. A jogszabályi terminusokra és definíciókra vonatkozó követelmények szabályozásának javítása hozzájárulhat a jogalkotás minőségének javításához. KULCSSZAVAK: jogszabályi terminusok, nyelvi követelmények, logikai követelmények, terminusrendezés, definíció. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Az állami jogszabályok a nyelvhasználat egyik legfontosabb színterét jelentik, nyelvezetük pedig hatással van a más színtereken használt nyelvre. Terminológiai szempontból is fontosak a jogszabályok, mivel bennük a terminusokat nemcsak használják, hanem meg is határozzák. A jogszabályok terminológiai aspektusai képezik e tanulmány vizsgálatának tárgyát. A tanulmány leíró-elemző módszerrel 120 Alvydas Umbrasas | Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu vizsgálja a jogszabályok terminusaival szemben támasztott követelményeket: ezeket nemcsak terminológiai, hanem a jogi szabályozás szempontjából is értékeli. Célja annak feltárása, hogy a jogszabályok terminusaival és meghatározásaival szemben milyen követelményeket támasztanak a jogszabályok előkészítését szabályozó források, továbbá e követelmények elégségességének értékelése, valamint a gyakorlat alapján bizonyos meglátások és ajánlások megfogalmazása. A tanulmány elsősorban a Litvániában elfogadott, vagyis nemzeti jogszabályok terminológiai aspektusaira összpontosít, de szükség esetén a litván nyelvre fordított európai uniós jogszabályok összefüggéseit is figyelembe veszi, mivel terminológiai jellegük hasonló, emellett pedig hatással vannak a nemzeti jogszabályokra. A vizsgált kérdések jellegére és a tárgyalt jelenségek állapotára tekintettel a tanulmány további részében két, eltérő módon elemzett adatokkal foglalkozó rész különül el: az első rész konkrét példák vizsgálata nélkül, általánosságban írja le a jogszabályok terminusaival szemben támasztott követelményeket, a második rész pedig – ezzel ellentétben – nagyobb figyelmet fordít a jogszabályi terminusok meghatározásainak példáira, hogy bemutassa azok sajátosságait. Amint majd látható, az ilyen meghatározásokra vonatkozó követelmények megfogalmazása még a jövő feladata. A jogi jellegű forrásokon kívül a tanulmány elsősorban Kazimieras Gaivenis kutatásaira támaszkodik; terminológiai munkásságában ő foglalkozott a legnagyobb figyelemmel a terminusokra és meghatározásaikra vonatkozó követelményekkel, valamint az általános terminológiai kérdésekkel (lásd Gaivenis 2002: 14–49). Korábban Stasys Keinys is írt a vizsgálat szempontjából releváns követelményekről (1980: 27–58). Napjainkban a terminusokra vonatkozó követelményekről gyakrabban didaktikai összefüggésben esik szó (pl. Akelaitis és mtsai 2009: 36–44). A JOGSZABÁLYI TERMINUSOKKAL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEKRŐL A litván nyelv államnyelvi státusát a Litván Köztársaság Alkotmánya, valamint a Litván Köztársaság államnyelvi törvénye is rögzíti. Ez utóbbi pontosan meghatározza a nyelv jogalkotásban való használatát: „A Litván Köztársaság törvényeit és egyéb jogszabályait államnyelven fogadják el és teszik közzé” (VKI 1995: 31). A jogszabályok előkészítését szabályozó jogi aktusok nyelvi minőségi kritériumokat is meghatároznak. A Litván Köztársaság törvényeinek és egyéb normatív jogi aktusainak előkészítési rendjéről szóló törvényt már 1995-ben elfogadták; ebben az áll, hogy „[A] jogszabályok 1 Itt és a továbbiakban a jogszabályok és ajánlási célú kiadványok esetében nem az oldalszámok, hanem a cikkek vagy pontok száma szerepel. Terminologija | 2022 | 29 121 a köznyelvi litván nyelv normáinak és a jogi terminológia követelményeinek megfelelően kell megfogalmazni” (ĮTNARTĮ 1995: 12). Ezt a kijelentést átírták a Törvények és más jogi aktusok előkészítésére vonatkozó ajánlásokba (ĮTARR 1998: 1.8). A megfogalmazás később némileg változott2, de az az előírás, hogy a jogi aktusokban be kell tartani a köznyelvi normákat és a jogi terminológia követelményeit, megmaradt a Litván Köztársaság 2012-ben elfogadott jogalkotás alapjairól szóló törvényében (TPĮ 2012: 14), valamint a 2013-ban jóváhagyott, jogszabálytervezetek előkészítésére vonatkozó ajánlásokban (TAPRR 2013: 5) és azok későbbi változataiban is. Egyébként az Európai Unió többnyelvű jogi aktusainak előkészítésekor a nyelvi normák betartását egészen gyakorlati szempontból közelítik meg: az Európai Unió jogi aktusait előkészítő személyeknek szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által közösen kiadott gyakorlati útmutató szerint „[A] nyelvtani és helyesírási szabályok szerint megfogalmazott aktusokat könnyebb helyesen megérteni és más nyelvekre lefordítani” (BPV 2015: 1.4.2; ez az előírás már a Gyakorlati útmutató első kiadásában is szerepelt (BPV 2008: 1.4.2)). Tehát a nyelvi helyesség ebből a szempontból funkcionálisan fontos, és nemcsak nyelven belüli, hanem nyelvek közötti szinten is segítséget nyújt. A jogi aktusokban a jogi terminusokra vonatkozó követelmények betartására irányuló előírást jogilag már csaknem a függetlenség visszaállításának kezdetétől rögzítették, de szem előtt kell tartani, hogy a függetlenség visszaállításakor Litvániának szinte egyáltalán nem voltak jogi terminológiai szótárai3. Ezért úgy vélhető, hogy jogilag nem valamely jogi terminológiai szótár követése volt megalapozott, hanem a jogi terminusok kialakult használati gyakorlata, illetve a szokásos minták szerint továbbfejlesztett terminusok alkalmazása. A terminusokra nyelvi és logikai követelmények vonatkoznak; ezek rendszerint magukban foglalják a helyességet, a pontosságot, a rendszerességet, a rövidséget, a könnyű szóalkotást, az érzelmi semlegességet és egyebeket4 (Gaivenis 2014 [1994]: 206, 211). Ezek a követelmények alapvetően bármely szakterületre érvényesek, a jogi aktusok nyelve azonban különbözik a tudományos nyelvtől: a jogban fontos a kifejezésmód formális szabályozása, valamint a kifejezésmódra vonatkozó előírások és ajánlások betartása. Jóllehet a jogi terminusokra vonatkozó követelményeket nem rendszerezték, és nem mindig fejezik ki világosan, expliciten, 2 Többek között már nem a jogi aktusok, hanem azok tervezeteinek előkészítését kezdték hangsúlyozni; a jogi terminológia helyett a jogi terminus kifejezés jelenik meg. 3 Az első függetlenség időszakában nem jelent meg jogi terminológiai szótár (bár terminusjegyzékek és szótártervezetek készültek). A szovjet időszak kezdetén kiadott, Alfonso Žiurlio által szerkesztett Teisinių terminų žodynas (Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1954, 240 p.) a teljes szovjet időszak egyetlen ilyen szótára maradt. 1995 óta számos fordítási szótár jelent meg, nemcsak terminusokról, hanem általában a jogi nyelvről is (bővebben lásd Umbrasas 2008), de a jó minőségű jogi terminográfia ma is hiánycikk. 4 Korábbi publikációiban K. Gaivenis a terminusok követelményei között a más nyelvekre való lefordíthatóságot, sőt a hangzatosságot és az egyediséget is említette (Gaivenis 2014 [1979]: 115). 122 Alvydas Umbrasas | Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu róluk mind a nemzeti, mind az európai uniós jogi aktusok előkészítésére vonatkozó ajánlásokban szó esik. A visszaállított függetlenség első, a jogi nyelvet szabályozó jogi aktusai általában a köznyelvi normák betartását írták elő, végül pedig egy pontos rendelkezés is megjelent: „[A] jogi aktusok terminusainak <...> helyesnek kell lenniük” (TAPRR 2013: 6.5). A helyesség követelménye a jogi aktusokban alapvetően általános jellegű: a nyelv egészére és annak részeként a terminológiára is kiterjed. A terminusok helyessége a nyelv valamennyi szintjével összefügg; nemcsak a szóalkotást, a morfológiát és a mondattant foglalja magában, hanem a kiejtést, a hangsúlyozást, a helyesírást és az írásjeleket is. A helyességhez kapcsolódnak a más nyelvek hatásával és a nyelvi tisztasággal5 összefüggő kérdések is. A jogi nyelvet szabályozó jogi aktusok korábban egyértelműen kimondták: „Idegen szavakat csak akkor szabad használni, ha a litván nyelvben nincs megfelelőjük” (ĮTNARTĮ 1995: 12; ĮTARR 1998: 1.8). Később az előírást részletesebben fogalmazták meg: „A litván terminusokat kell előnyben részesíteni. Szükség esetén az idegen eredetű terminus a litván mellett is feltüntethető (az egyiket zárójelbe téve)” (ĮTARR 2002: 6). Az idegen eredetű terminusok jogi aktusokban való kerülésére irányuló előírást azonban feltehetőleg meglehetősen nehéz volt megvalósítani, és hiányoztak az objektív értékelési kritériumok: a saját és az idegen eredetű terminusok nem mindig funkcionálisan egyenértékűek, egyformán elterjedtek és meghonosodottak, az egyikük mesterséges előnyben részesítése pedig eltérhet a használati tendenciáktól, vagy egyszerűen szubjektív lehet. Így bár a terminológiai gyakorlatban a tisztaság kritériumát de facto figyelembe veszik, a más nyelvekből származó szavakra vonatkozó előírások fokozatosan eltűntek a jogi aktusok előkészítésére vonatkozó ajánlásokból; nagyobb figyelmet kezdtek fordítani a fordítás révén bekerülő jövevényszavakra, és lehetővé tették, hogy a még nem kellően meghonosodott litván terminusok mellett rendszerint feltüntessék más nyelvek megfelelőit: „A jogi aktusban valamennyi más nyelvből származó közszót le kell fordítani litvánra” (ĮTARR 2002: 6); „A jogi aktusban nem használhatók más nyelvek közszavai, kivéve azokat a nem litván szavakat vagy szókapcsolatokat, amelyeket egyes szakterületeken hagyományosan használnak (leggyakrabban latin szavakat). Szükség esetén a más nyelvű szó (általában terminus) a litván megfelelő mellett, zárójelben feltüntethető” (TAPRR 2013: 6.2). A megfelelő mellett fel kell tüntetni a nyelv rövidítését (TAPRR 2021: 134). A terminusok ma gyakran az Európai Unió jogi aktusaiból kerülnek át a nemzeti jogi aktusokba, és fordításukkor a kölcsönzés és a 5 A nyelvi és terminológiai tisztaságot általában nem követelményként értelmezik: ez extralingvisztikai, vagyis nem magának a nyelvi rendszernek a része, hanem a nyelv normatív szabályozásának olyan elve, amely abban nyilvánul meg, hogy a saját nyelv szavainak elsőbbséget adnak (Gaivenis, Kaulakienė 2014 [1996]: 229–230). Terminologija | 2022 | 29 123 más problémák, amelyek negatív hozzáállást eredményeznek a dokumentumok nyelvezetéhez: „A kölcsönszavakkal, tükörfordításokkal vagy zsargonnal teli szövegek nehezen érthetők, és az uniós jogi aktusok – amelyeket ilyen esetekben „idegennek” tartanak – bírálatának forrásává válnak” (BPV 2015: 5.4). Ebből ered az a törekvés, hogy a szöveg természetesnek hasson, és ne érződjön rajta a fordítás jellege. A jogi nyelvvel szemben támasztott egyértelműség követelménye a jogi terminológiára is alkalmazandó (a jogalkotás egészét az egyértelműség elve hatja át (TPĮ 2012: 3)). E követelmény a bonyolultság, a zavarosság és a választékosság ellentéteként is felfogható, ebből ered az egyszerű terminusok iránti törekvés. Az uniós jogi aktusok készítőinek azt ajánlják, hogy „igyekezzenek a jogszabály célját egyszerű terminusokkal kifejezni, hogy az egyszerűen bemutatható legyen. Amennyire lehet, hétköznapi nyelvet kell használni. Szükség esetén a megfogalmazás egyértelműsége elsőbbséget élvez a stílusbeli választékossággal szemben” (BPV 2015: 1.4.1). Az egyértelműség hiánya akadályt jelenthet mind a jogi aktusok fordítói, mind alkalmazói számára, ezért „a kiinduló szövegnek teljesen egyszerűnek, világosnak és érthetőnek kell lennie, mert ha túlságosan bonyolult vagy kétértelmű, akkor egy vagy több más uniós nyelvre lefordítva pontatlanná, megközelítővé vagy teljesen hibássá válhat” (BPV 2015: 5.2). Napjainkban egyre gyakrabban esik szó gördülékeny, egyszerű, egyszerűsített nyelvről (angolul plain language); elemzik a jogi nyelv egyszerűsítésének és a terminusok egyszerűbbekre cserélésének lehetőségeit, hogy a jogi nyelv szakértői segítség nélkül is érthető legyen (Čės­nienė 2014b). Ebben az összefüggésben már megjelent a jogi nyelv intralingvális fordításának koncepciója, vagyis kibővül a fordítás fogalma, és szó esik az azonos nyelven belüli fordításról, amelynek célja, hogy a jogi szöveg hozzáférhetőbb legyen a célközönség számára, megkönnyítse a szakemberek munkáját, vagy egyszerűbbé tegye a szöveget a nem szakemberek számára (Čės­nienė 2014a). A gyakorlat alapján azonban egyelőre nem úgy tűnik, hogy a jogi nyelv egyszerűsítésére irányuló törekvés már kézzelfoghatóbb eredményeket hozott volna. A litván jogi aktusok készítésére vonatkozó ajánlásokban a terminusok rövidségére vonatkozó követelmény nincs külön kiemelve6 (nem is lehetne szigorú követelmény, hiszen csupán ajánlásról van szó), a kényelem érdekében azonban lehetőség van arra, hogy a jogi aktusban terminusrövidítéseket vezessenek be; ezek kizárólag abban a jogi aktusban érvényesek, a kapcsolódó vagy végrehajtási jogi aktusokban pedig külön kell bevezetni őket. 6 A jogi aktusok készítésének gyakorlatában olykor még túlzottan is törekednek a terminusok rövidségére, a pontosság rovására. Az uniós jogi aktusok fordítói számára a rövidség a terminusokkal szembeni követelmények között szerepel, hogy a terminus könnyen használható legyen (TV 2006: 1.1). Egyes vélemények szerint a terminus hossza utalhat a terminus újdonságára vagy arra, hogy még nem kellően szabványosított. Abból indulnak ki, hogy minél fejlettebb és szabványosítottabb a terminológia, annál több rövidebb terminusnak kell lennie (Kaulakienė, Makariūnienė 2014 [1999]: 36). A szabványosítás gyakorlatában azonban a rövidség kritériuma nem élvez elsőbbséget. 124 Alvydas Umbrasas | Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu naujo (TAPRR 2013: 6.5; TAPRR 2021: 116). Rekomendacijose aiškiai pasakyta, kad teisės aktų terminai turi būti tikslūs (TAPRR 2013: 6.5; TAPRR 2021: 11). Čia reikia turėti omenyje, kad tikslumo reikalavimas gali prieštarauti trumpumo reikalavimui. Kita vertus, termino tikslumo samprata gali būti diskusijų objektas. K. Gaivenis tikslumą pirmiausia sieja su vienareikšmiškumu ir reikšmės apibrėžtumu, tačiau pripažįsta, kad šie dalykai sunkiai pasiekiami (Gaivenis 2014 [1994]: 207). Akivaizdu, kad apskritai kalboje terminų vienareikšmiškumas yra utopija, apie jį galima kalbėti nebent tik vienos konkrečios terminų sistemos ribose (Keinys 2003: 50). Terminų dviprasmiškumo vengimas teisės akte (BPV 2015: 6.2) visiškai suprantamas, tačiau vienos reikšmės turėjimas savaime negarantuoja termino tikslumo. Rengiantiems teisės aktus sakoma, kad „[S]iekiant tikslumo ir norint išvengti aiškinimo problemų gali tekti apibrėžti terminą“ (BPV 2015: 6.2.3). Lyginant terminą su apibrėžtimi jau galima kalbėti apie jo tikslumą. Termino tikslumas, be abejo, susijęs su jo semantika, siejasi ir su motyvacija, tačiau, kaip teisingai pastebi K. Gaivenis, negalima sakyti, kad motyvuoti terminai yra tikslūs, o nemotyvuoti – netikslūs (Gaivenis 2014 [1994]: 208). Termino motyvacija gali būti ir neaiški (svarbu, kad nebūtų klaidinanti), bet reikia pripažinti, kad motyvuotų terminų aiškumas didesnis7. Vien tik aiškumo savaime neišeina tapatinti su tikslumu, bet paprastai laikoma privalumu, jei terminas gali būti aiškus ir be apibrėžties. Tikslumo matavimas gali būti grindžiamas apibrėžtyje nurodytų požymių atitikimu ir būtų svarbesnis vertinant ne giminius, o rūšinius terminus. Pastarųjų terminų rūšinių požymių įvardijimas distinktyvumo atžvilgiu ypač svarbus, o tai lemia ir tikslumą. A nemzeti jogi aktusok tervezeteiről készített jogi szakvélemények során értékelik, hogy a tervezetben használt jogi terminusok „összhangban vannak-e a hatályos jogi szabályozásban, mindenekelőtt a hasonló jogviszonyokat szabályozó jogi aktusokban rögzített terminusokkal” (TINTARR 2010: 15.3.3). Az uniós jogi aktusok készítésére vonatkozó ajánlások is hangsúlyozzák, hogy a terminológiát következetesen, a már hatályos jogi aktusokra támaszkodva kell használni (BPV 2015: 6.2.1). Emellett törekedni kell a terminológiai következetességre ugyanazon jogi aktuson belül, annak mellékleteiben és a végrehajtási jogi aktusokban is (BPV 2015: 6; 6.2.1). A következetességre különösen a jogi aktusok módosításáról szóló tervezetek készítésekor kell ügyelni, hogy az egységes szerkezetű szövegben 7 Valószínű például, hogy a kellően indokolt új szavak nagyobb eséllyel honosodnak meg. Terminologija | 2022 | 29 125 neatsirastų terminologinių skirtybių (TAPR 2021: 111). Taikymo patogumo atžvilgiu gerai, kai sutampa nacionalinių ir Europos Sąjungos teisės aktų terminai, tačiau dėl susiklosčiusių tradicijų tai ne visada pasiekiama ir nebūtinai visada siektina. Terminų nuoseklumo reikalavimas apskritai atsiskleidžia per vienodumo siekį. Europos Sąjungos teisės aktų rengėjams paaiškinama: „Terminijos nuoseklumas reiškia, kad vienodoms sąvokoms reikšti turi būti vartojami tie patys terminai, o tas pats terminas neturi būti vartojamas skirtingoms sąvokoms reikšti“ (BPV 2015: 6.2). Antroji teiginio dalis orientuoja į daugiareikšmiškumą, o jis, kaip rodo praktika, apskritai yra neišvengiamas, tačiau vienareikšmiškumas siektinas bent jau susijusių teisės aktų ribose. Praktikoje dėl daugiareikšmiškumo didelių problemų paprastai nekyla (prireikus padeda apibrėžtis) arba jos yra retos, daugiau problemų kelia sinonimija, ypač kol terminai yra nauji, nes skirtingos raiškos priemonės kartais gali klaidinti, kurti sąvokų skirtingumo iliuziją. Susijusiuose europiniuose teisės aktuose skirtingai išversti tapatūs terminai gali kelti taikymo problemų ir kelti sumaištį tuos teisės aktus įgyvendinančiuose nacionaliniuose teisės aktuose, todėl sinonimų vengimo siekis (BPV 2015: 1.4.1) natūraliai kyla norint užtikrinti terminijos nuoseklumą. Jis pasiekiamas ir per suderinamumą – ES teisės aktų rengėjams pasirenkant vartoti teisės terminus siūloma atsižvelgti į šių aktų daugiakalbį pobūdį, todėl nurodoma vengti sąvokų ir terminų, būdingų tik tam tikroms nacionalinėms teisės sistemoms, juos vartoti atsargiai (BPV 2015: 5; 5.3.2). Kartu, kiek įmanoma, siekiama teisės aktų terminų, jų sampratų derėjimo su terminais mokslo, technikos ir apskritai bendrinėje kalboje (BPV 2015: 6). A terminusok rendszerszerűségére vonatkozó követelményt a jogi aktusok készítésére vonatkozó ajánlások nem említik kifejezetten, a gyakorlatban azonban fontos, és bármely szakterület terminusainak rendezésekor alkalmazzák8. Elmondható, hogy a terminusok nem elszigetelten működnek, hanem egy adott terminusrendszer részét alkotják. Az uniós jogi aktusok fordítóit arra utasítják, hogy törekedjenek a terminusok rendszerszerűségére: „Meglévő terminusok használatakor vagy újak alkotásakor ügyelni kell arra, hogy illeszkedjenek a rendszerhez” (TV 2006: 1.1). A rendszerszerűség követelménye logikai és nyelvi követelményként egyaránt értelmezhető. K. Gaivenis a terminusok rendszerszerűségének követelményét logikainak tartja, és a fogalmak osztályozásával, a logikai felosztással kapcsolja össze. 8 Szem előtt kell tartani, hogy a rendszerszerűség elve a jogalkotásban általánosan alkalmazott elvek egyike; ennek alapján többek között arra kell törekedni, hogy a jogszabályi rendelkezések összhangban legyenek egymással (TPĮ 2012: 3). 126 Alvydas Umbrasas | Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu alapján. A terminológia szempontjából fontos a hierarchikus osztályozás, amelyben a csoportok között alá-fölérendeltségi viszonyokat állapítanak meg, valamint a facettás osztályozás, amelyben a tárgyakat különböző szempontok szerint osztják fel (Gaivenis 2014 [1994]: 211–213). Ebből a szempontból tehát a jogszabályi terminus nem kerülhet nem megfelelő osztályozási szintre (például a fajfogalmak közé a nemfogalom), illetve nem megfelelő osztályozási csoportba (például a cselekvések osztályozásakor nem sorolható közéjük a cselekvés eredménye). A gyakorlatban azonban a rendszerűséget gyakran a terminus kifejezési formája szempontjából értékelik, a tartalomra és az osztályozás alapjára is tekintettel, vagyis itt a nyelvi és a logikai követelmények együttesen érvényesülnek: arra törekednek, hogy egy adott osztályozási csoport terminusainak kifejezési formája összhangban legyen egymással. Ez pedig nem csupán a terminusképzés tipikusságának kérdése (ezt K. Gaivenis is említi (2014 [1994]: 213)), például azonos képzési kategória vagy képzési forma választása, hanem a terminusként használt szintaktikai szerkezetek egységesítése, a szavak számának összehangolása és hasonlók kérdése is. A képzés említésekor meg kell említeni a terminusok képzési kényelmességének követelményét is. A képzési kényelem9 a terminus alkalmasságát jelenti arra, hogy új, tőle szemantikailag és formailag függő szavakat, vagyis további terminusokat lehessen képezni belőle (Gaivenis 2014 [1994]: 210). A jogszabály-előkészítési ajánlások erről nem szólnak, és a jogszabályi terminusok gyakorlati gondozásában ez a követelmény valóban nem tartozik a legfontosabbak közé, bár nem hagyják figyelmen kívül. Az uniós jogi aktusok fordítóinak előírják, hogy a terminus legyen alkalmas új terminusok képzésére; ezt képezhetőségi követelménynek nevezik (TV 2006: 1.1). A képezhetőséget a nyelvészetben általában egy képzési forma vagy egy bizonyos képzéstípus sajátosságaként értelmezik, de az alapszóhoz is hozzárendelhető. A terminusokkal szembeni követelmények közé időnként a állandóságot is besorolják; így tesznek például az uniós jogi aktusok fordítóinak szóló ajánlásokban. Ezek szerint „a terminusoknak állandóknak kell lenniük, nem szabad néhány évente vagy évtizedenként megváltoztatni őket. Néha még a nem teljesen pontos, de meghonosodott és széles körben használt terminusok is jobbak, mint a pontos új terminusok, mert a használók tudatában nem könnyű megváltoztatni egy terminust” (TV 2006: 1.1). Az állandóság mégsem annyira követelmény, mint inkább a terminusok szabványosításának elve, amelyet a gyakorlatban valóban igyekeznek betartani. K. Gaivenis szerint „[A] terminológia szabványosításának célja nem a terminusok változásának felgyorsítása, hanem a terminológiai mikrorendszerek változatlanságának fenntartása” (Gaivenis 2014 9 A képzési kényelmet korábban képzési potenciálnak, képzési perspektivitásnak is nevezték (Keinys 1980: 45–46). Terminologija | 2022 | 29 127 [1996]: 227). Általában a még meg nem szilárdult, változatokban élő terminusokat cserélik le, a hagyományosakhoz pedig inkább nem nyúlnak10. A JOGSZABÁLYI TERMINUSOK DEFINÍCIÓIVAL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEKRŐL A terminusok logikai követelményei közé K. Gaivenis a definíciók11 pontosságának követelményét sorolja (Gaivenis 2014 [1994]: 211). Nem pontos azonban ezt magukkal a terminusokkal szembeni követelménynek tekinteni. A definíciókkal szembeni követelmények indokoltan önálló követelménycsoportnak tekinthetők. A tudósok a logikai és egyéb szempontokat követve két vagy több, sőt akár több tucat definíciótípust különböztetnek meg (bővebben lásd Rimkutė 2021: 180–184). A definíciókkal szembeni követelmény természetesen nincs olyan sok; azok attól függnek, hogy ki a definíció címzettje, és milyen közegben jelenik meg (például tankönyvben, tudományos monográfiában, terminológiai szótárban, terminológiai szabványban stb.). A terminusok követelményeihez hasonlóan a definíciók követelményei is lehetnek nyelviek és logikaiak. A litván nyelvészek közül K. Gaivenis fordított talán a legnagyobb figyelmet a terminusok definícióira, munkáiban azonban nem rendszerezte a velük szembeni követelményeket. A tudós felhívta a figyelmet arra, hogy a terminusok definíciói eltérhetnek a szokásos lexikográfiai definícióktól, továbbá arra, hogy a definíciók megalkotásakor a legközelebbi nemfogalom és a fajképző különbségek megadásának modelljét kell alkalmazni, a következő legfontosabb szabályokat betartva: „a) a definíciónak adekvátnak kell lennie, azaz a definiált fogalom terjedelmének egyenlőnek kell lennie a definiáló fogalom terjedelmével; b) nem tartalmazhat hibás kört; c) pontosnak, világosnak és egyértelműnek kell lennie; d) nem lehet tagadó” (Gaivenis 2014 [1979]: 116). Más források a definíciók egymással való összehangolásának, a lényeges jegyek megadásának, a tömörségre törekvésnek, a terminussal azonos szavakkal való magyarázat kerülésének és hasonlóknak a követelményeit is említik (bővebben lásd Rimkutė 2021: 184–185). A tudományban szokásos terminusdefiníciókkal szembeni követelmények legalább részben a jogszabályi terminusok definícióinak megfogalmazásakor is alkalmazhatók, azonban a nemzeti 10 A hagyomány és az újítás terminológián belüli metszéspontját K. Gaivenis a fejlődésre törekvés és a funkcionális célszerűség figyelembevételével írta le: „Egyes terminológiai szabványok készítői szigorúan megkövetelik, hogy a terminológiai szabványok kötelező érvényűek legyenek, és hogy a bennük szereplő terminológia évtizedekre konzerválódjon. Ez a követelmény a terminológiai rendszer szempontjából irreális, hiszen a rendszer alkotóelemeinek folyamatosan változniuk, megújulniuk kell. Csak így fejlődhet folyamatosan a rendszer. Ellenkező esetben a rendszer leépül. A terminológia állandóságának elve tehát nem akadályozza a rendszer változását, hanem csupán annak célszerűtlen szétzilálását fékezi. Egy meghonosodott terminus értékelésekor elsősorban nem azt kell mérlegelni, miben jobb az új terminus, hanem azt, miért rossz a régi terminus” (Gaivenis 2014 [1996]: 228–229). 11 K. Gaivenis a definíciók pontosságát említi, de ma általában a definíció terminust használják. A jogszabályi terminusok gondozása éppen ennek a terminusnak az elterjedéséhez járult hozzá, mivel a Terminológiai Bankról szóló törvényben (LRTBĮ 2003) és annak végrehajtási jogszabályaiban kifejezetten a definíció terminust használják. 128 Alvydas Umbrasas | Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu A jogszabályok megszövegezésére vonatkozó ajánlások nagyon kevés követelményt támasztanak a terminusok meghatározásaival szemben. A jogszabályi terminusok meghatározásaira – csakúgy, mint magukra a terminusokra – természetesen a helyesség követelménye is vonatkozik, mivel ez a jogszabályokra vonatkozó általános nyelvi követelmény. Logikai követelményeket szinte nem is támasztanak, csupán korlátozzák a meghatározások megalkotását: „[E]gy törvényben meghatározott fogalmat más törvényekben nem szabad meghatározni, kivéve, ha a külön törvényben megadott fogalommeghatározás kizárólag a kapcsolatok egy bizonyos területére jellemző” (TAPRR 2013: 6.5; TAPRR 2021: 11). Azt is előírják, hogy „[A] törvényeket végrehajtó jogszabályokban nem szabad meghatározni a törvényekben használt vagy már meghatározott fogalmakat, ugyanakkor meghatározhatók az adott végrehajtási jogszabályban használt fogalmak” (TAPRR 2021: 11). Ha egy jogszabályban használt terminusokat úgy kell érteni, ahogyan más jogszabályok meghatározzák őket, meg kell jelölni, hogy mely jogszabályok meghatározásai az irányadók (TAPRR 2021: 35, 48). A meghatározások tartalmáról csak annyit mondanak, hogy azok „nem tartalmazhatnak követelményeket, feltételeket stb.” (TAPRR 2021: 11). Hasonlóképpen az uniós jogszabályok megszövegezőinek is előírják, hogy a terminusok meghatározásai nem tartalmazhatnak önálló normatív rendelkezéseket12 (BPV 2015: 14), és hogy a meghatározásokba lehetőleg ne kerüljön olyasmi, amit a jogszabály hatályaként vagy szabályozási tárgyaként lehetne megjelölni (BPV 2015: 13.4). A jogszabályok megszövegezőinek emlékeztetőül azt is mondják, hogy a megadott terminusmeghatározásokat a teljes szövegben következetesen alkalmazni kell, vagyis a terminusokat pontosan abban az értelemben kell használni, ahogyan meghatározták őket (BPV 2015: 6.4). A jogszabályokban igyekeznek korlátozni a terminusok értelmezését: „[A] terminus meghatározása nem mondhat ellent a terminus szokásos jelentésének” (BPV 2015: 14.1). Alapvetően arra törekednek, hogy a terminusokat úgy értsék, ahogyan azokat az adott szabályozott területen szokás érteni, és hogy meghatározás nélkül is egyértelműek legyenek. Egyúttal megkövetelik a meghatározást, ha a jogszabály a szokásos jelentést szűkíti vagy bővíti. A Litván Köztársaság Terminológiai Bankjáról szóló törvény (LRTBĮ 2003), amely már csaknem két évtizede van hatályban, valamint végrehajtási jogszabályai következtében viszonylag nagy figyelmet fordítanak a jogszabályi terminusok kezelésére. A Litván Köztársaság Terminológiai Bankját 2005 óta fokozatosan töltik fel az állami intézmények jogszabályokból származó terminusaival; az Állami Litván Nyelvi Bizottság Terminológiai Albizottsága pedig átlagosan hetente ülésezik 12 Ezt nemcsak a meghatározások logikája, hanem a gyakorlati alkalmazás akadályai is indokolják. „[Ö]nálló szabályokat nem szabad a meghatározásokba foglalni, nemcsak a logikai pontosság megőrzése érdekében. Ha ilyen elemek kerülnek a terminusmeghatározásokba, fennáll annak a veszélye, hogy az olvasó értelmezésük során nem veszi észre azokat a normatív elemeket, amelyek nincsenek egy helyen feltüntetve a többi normatív elemmel” (BPV 2015: 14.4). Terminologija | 2022 | 29 129 (a nyári időszak kivételével) szinte minden ülésen több tucat, törvényekből, miniszteri rendeletekből és más jogszabályokból származó terminust tárgyalnak13. A gyakorlat azt mutatja, hogy viszonylag ritkán merülnek fel viták egy-egy terminusról; az üléseken a legtöbb észrevétel a meghatározásokra vonatkozik. Ezek az észrevételek gyakran szerkesztési jellegűek, és valamilyen módon a megfogalmazás megválasztásához kapcsolódnak, de nem ritkán az érthetőséggel, a pontossággal és a fogalom tartalmához kötődő más szempontokkal kapcsolatban is kérdések merülnek fel. A jogszabályi terminusok meghatározásával kapcsolatos problémák egyik lehetséges oka az e területre vonatkozó szabályozás elégtelensége. Összességében a jogszabályokban a terminusokat háromféleképpen határozzák meg: magyarázó (a jellemzőket felsoroló), felsorolásos és hivatkozásos módon. A jogszabályok megszövegezésére vonatkozó azon előírás, hogy ne határozzák meg azt, amit már meghatároztak, valamint egyes európai uniós jogszabályok közvetlen alkalmazása hivatkozásos meghatározásokhoz vezet, például14: akkreditálás – a 2008. július 9-i, a termékek forgalmazásával kapcsolatos akkreditálási és piacfelügyeleti követelmények megállapításáról, valamint a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározottak szerint. a Litván Köztársaság konzuli képviselete – a fogalmat úgy kell érteni, ahogyan azt a konzuli statútum meghatározza. állatgyógyászati készítmények nagykereskedelme – a fogalom megfelel az (EU) 2019/64 rendelet 36. cikkében meghatározott „nagykereskedelmi forgalmazás” fogalmának. a klinikai vizsgálatban részt vevő gyógyszerkészítmény lényeges módosítása – ez a fogalom megfelel a „lényeges módosítás” fogalmának, és az (EU) 536/2014 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 13. pontjában meghatározott értelemben használatos. Néha megpróbálják a jellemzők felsorolását hivatkozással együtt megadni, például: végső kedvezményezett – az a jogi vagy természetes személy, aki pénzügyi eszköz forrásaiból finanszírozásban részesül. Ez a fogalom megfelel az (EU) 1303/2013 rendelet 2. cikkének 12. pontjában szereplő „végső kedvezményezett” fogalomnak. a villamosenergia-hálózat túlterhelése – az a helyzet, amikor a villamosenergia-hálózat nem képes átvenni a villamosenergia-piaci szereplők által felkínált teljes villamosenergia-mennyiséget, mivel a hálózat 13 2022 őszén a Litván Köztársaság Terminológiai Bankjában a jogszabályokból mintegy 18 000, az Állami Litván Nyelvi Bizottság által jóváhagyott terminuscikket halmoztak fel. Az adatbázis koncepciójáról, tartalmáról és jogi hátteréről bővebben lásd Umbrasas 2013. 14Az alábbi példák a Litván Köztársaság Terminológiai Bankjából és az abba bekerülő jogszabálytervezetek terminuskészleteiből származnak. A konkrét jogszabályokat vagy tervezeteiket nem nevezzük meg, mivel ez ebben az esetben nem különösebben fontos. Sokkal inkább maguk a kifejezési minták érdekelnek bennünket, nem pedig az, hogy hol fordulnak elő. 130 Alvydas Umbrasas | Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu az elemek nem lennének képesek elviselni ekkora energiamennyiséget. Ez a fogalom megfelel az (EU) 2019/943 rendelet 2. cikke 4. pontjában szereplő „túlterhelés” fogalmának. Az ilyen kettős megadás részben ellentétes a jogszabályok megszövegezésére vonatkozó jelenlegi követelményekkel, szükség esetén azonban lehetővé teszi a meghatározás megfogalmazásának módosítását, nyelvi szerkesztését, gördülékenyebbé tételét és hasonlókat. Általánosságban pedig a fogalmak hivatkozásos összekapcsolása lehetőséget teremt a terminus pontosítására, ha erre szükség van (amint azt a már bemutatott példák mutatják), vagy a hibás terminusok megváltoztatására (amíg azokat a kapcsolódó jogszabályokban nem módosítják), mint például ebben az esetben: nyúlfélék – ez a fogalom megfelel a „nyúlhús” fogalmának, amelyet az élelmiszer-higiéniára vonatkozó különleges követelmények megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. melléklete 1. részének 1.4. pontja határoz meg. Megjegyzendő, hogy a hivatkozó meghatározások megjelenését olykor a jogszabály belső okai is meghatározzák – ha a fogalomnak számos ismérve van, és ezeket a jogszabály egy külön cikke részletezi, az ismérvek felsorolása helyett a meghatározás egyszerűen hivatkozik ugyanazon jogszabály valamely cikkére, például: nagy biztosítási kockázat – a biztosítási kockázat, amely megfelel e törvény 10. cikkében meghatározott kritériumoknak. A jogszabályok rendszere és hierarchiája hatással van a jogszabályokban szereplő meghatározásokra – a fogalmak hivatkozásos értelmezése ebben az esetben magából a jogalkotás sajátosságaiból fakad. A jogszabályok használói számára egyrészt kevésbé kényelmes a jogszabály alkalmazása (más jogszabályokat is át kell tekinteniük), másrészt azonban a fogalmak egységessége megkönnyíti a rendelkezések módosítását. A jogszabályokban a fogalmakat leggyakrabban mégis nem hivatkozással, hanem az ismérvek megadásával vagy a fogalom valamennyi elemének felsorolásával magyarázzák. A felsorolásos meghatározások kifejezetten körülhatárolják a fogalom tartalmát – csak az tartozik bele, amit konkrétan megjelölnek, például: konzuli képviselet – külföldi állam főkonzulátusa, konzulátusa, alkonzulátusa vagy konzuli ügynöksége a Litván Köztársaságban. tejminőségi mutatók – az összes baktérium száma (ezer KSV/ml), a szomatikus sejtek száma (ezer/ml), az inhibitor (gátló) anyagok és a tej fagyáspontja (m°C). reklámtevékenység alanya – a reklámozó, a reklámszolgáltató. A felsorolásos meghatározások nem túl gyakoriak a jogszabályokban, mivel a fogalmak rendszerint túl sok elemet foglalnak magukban ahhoz, hogy valamennyit fel lehessen sorolni, Terminologija | 2022 | 29 131 vagy az összes lehetséges eset sem ismert előre, az elemek köre nem véges. Mivel a felsorolás határozza meg az elemek végességét, további elemek felvétele a jogszabály módosítását tenné szükségessé. A felsorolásos meghatározás esetén kihívást jelenthet a terminus és a meghatározás viszonya, például: az oltási szolgáltatást nyújtó személyi egészségügyi ellátó intézmény – a Lietuvos sveikatos mokslų universiteto Kauno ligoninė közintézmény, a Vilniaus universiteto ligoninė Santaros klinikos közintézmény, a Klaipėdos universitetinė ligoninė közintézmény, a Respublikinė Panevėžio ligoninė közintézmény, a Respublikinė Šiaulių ligoninė közintézmény. Ez a meghatározás az oltási szolgáltatást nyújtó személyi egészségügyi ellátó intézmények végleges listáját sugallja, ám mint feltételezzük, a valóságban nem csupán a felsorolt szervezetek nyújtanak oltási szolgáltatást. A probléma az, hogy a jogszabálytervezet, amelyből ezt a meghatározást vették, csak egy meghatározott vakcinával végzett specifikus oltásról szól. Ez azt mutatja, hogy ebben az esetben nem a megadott terminus meghatározására törekszenek (a helyzethez képest túl általános), hanem csupán annak megjelölésére, hogy kire ruházzák a jogszabályban meghatározott oltási feladatokat. Következésképpen ez nem meghatározási kérdés; a jogszabály által kötelezett szervezeteket célszerűbb a jogszabály valamelyik cikkében megjelölni, nem pedig a terminusok és meghatározások részben. A fogalom pontosabb és világosabb meghatározása érdekében egyes esetekben a felsorolásos meghatározási mód a jellemzők megadásával kombinálható, például: az ivóvízellátási és szennyvízelvezetési szolgáltatások minőségi mutatói – mutatók (az ivóvízellátás, a szolgáltatott ivóvíz nyomása, az ivóvízellátás megszakításai, az ivóvíz minősége, az előfizetők és fogyasztók kiszolgálása, a szennyvíz összegyűjtése, a szennyvízzel való elöntés, a szennyvízkezelés megszakításai), amelyek alapján meghatározzák az ivóvízellátási és szennyvízelvezetési szolgáltatások minőségét. A jogszabályok legjellemzőbb meghatározásai magyarázó (jellemzőket megadó) meghatározások. Az ilyen meghatározás alapjaként rendszerint egy bizonyos általánosabb fogalmat (esetenként többet is) és a megkülönböztető jellemzőket adják meg, például: megfelelőség-ellenőrző szervezet – jogi személy vagy a Litván Köztársaságban bejegyzett, az Európai Gazdasági Térség valamely államában letelepedett vállalkozás fióktelepe, amely a jogszabályokban és/vagy szabványokban meghatározott paraméterek mérésével, megfigyelésével, vizsgálatával és ellenőrzésével értékeli a megfelelőséget. konszolidációba bevont szervezet – olyan szervezet, amelynek pénzügyi beszámolási adatait konszolidálják a közszektorbeli szervezetek csoportjának konszolidált pénzügyi beszámolóit tartalmazó csomagba. 132 Alvydas Umbrasas | Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu a projektfelügyelet mutatói – olyan mutatók, amelyek a támogatás kedvezményezettjeinek gazdasági életképességét, pénzügyi helyzetét és a projekt végrehajtását jellemzik. A fogalom megkülönböztető jegyeinek meghatározása az egyik legfontosabb cél, amelyet a definíció megalkotójának maga elé kell tűznie. Hasonlítsuk össze az alábbi magyarázatokat: politikai párt alapítója – a Litván Köztársaság állampolgára, vagy egy másik európai uniós tagállamnak a Litván Köztársaságban állandó lakóhellyel rendelkező állampolgára. politikai párt alapítója – legalább 18 éves, a Litván Köztársaság olyan állampolgára, aki politikai pártot alapít. A második esettől eltérően az első esetben a definiáló megfogalmazásban nincsenek olyan jegyek, amelyek a definiált kifejezéshez viszonyítva definícióvá tennék. A ki nem mondott állítás politikai pártot a Litván Köztársaság állampolgára vagy egy másik európai uniós tagállamnak a Litván Köztársaságban állandó lakóhellyel rendelkező állampolgára alapíthat két részre bontása önmagában nem teszi a második részt definícióvá; azt át kell fogalmazni, a jegyeket megadva és a kifejezéshez kapcsolva. A fogalom jegyeinek elkülönítését követő második lépés maga a kifejezés értékelése lenne. Hasonlítsuk össze: az ellátások kezelője – a Litván Köztársaság kormánya által felhatalmazott intézmény. a gyermekek tartására szolgáló állami ellátások kezelője – olyan intézmény, amelyet a Litván Köztársaság kormánya felhatalmazott a gyermekek tartására szolgáló állami ellátások kezelésére. Az első esetben itt sincs logikai kapcsolat a kifejezés és a látszólagos definíció között (csak azt jelöli meg, kire bízzák az ellátások kezelésének feladatát, ez azonban nem a definíció tárgya). Ha a definíció jegyeket tartalmaz (a második példa), világossá válik, milyen ellátásokról van szó; ez lehetővé teszi, hogy a fogalmat pontosabb, a fogalom jegyeinek jobban megfelelő kifejezéssel nevezzük meg. A kifejezés és a definíció összehangolása egymással a jogszabályi kifejezések és definícióik rendezése során felmerülő legfőbb feladat. Általánosságban elmondható, hogy a jogszabályi kifejezések definíciói nem mindig követik a tudományban ismert klasszikus, per genus proximum et differentiam specificam definíciós modellt (amely a legközelebbi fölérendelt fogalmat és a megkülönböztető jegyeket adja meg). Ennek oka, hogy a dokumentum nem feltétlenül a fogalom definiálását tűzi célul, vagyis jegyeinek megadását és más fogalmaktól való elhatárolását. Gyakran csupán arra törekszik, hogy a jogszabályi összefüggésben a fogalom körébe tartozó elemek halmazát korlátozza, például: Terminologija | 2022 | 29 133 jogi személy – az Európai Unió vagy az Európai Gazdasági Térség valamely államában alapított jogi személy, más szervezet vagy ezek szervezeti egysége. projekt – üzleti, szakmai, tudományos, kutatási és egyéb, a fogyasztástól eltérő igények kielégítésére kidolgozott és közösségi finanszírozási platformon közzétett projekt, amelynek megvalósításához a projekt tulajdonosa közösségi finanszírozási forrásokat kíván bevonni. Amint látható, a magyarázat itt tautologikus15 (általában ezt a meghatározások hibájának tekintik), de ebben az esetben a jogalkotó nem a jogi személy ismérveit kívánja megadni (ez inkább a jogelmélet tárgya), hanem csak azt jelöli meg, hogy mely jogi személyek relevánsak számára. Hasonló a helyzet a projekt esetében is – a kényelem kedvéért a lényeget tekintve tágabb fogalmat választanak (hiszen nem akármilyen projektről van szó), és leszűkítik a releváns projektek körét. A fogalom terjedelmének meghatározásban történő korlátozásakor részben alkalmazható mind a felsorolás, mind bizonyos ismérvek kiemelésének módszere. A területtől és az igényektől függően ugyanaz a terminus (az azonos forma önmagában nem jelenti a fogalom azonosságát) különböző jogszabályokban hivatkozással, felsorolással vagy ismérvek megadásával is meghatározható, például: hitelintézet – a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013 L 176., 1. o.) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet, annak fióktelepe vagy valamely külföldi állam hitelintézetének a Litván Köztársaságban létrehozott fióktelepe. hitelintézet – bank, külföldi bank fióktelepe, a Litván Központi Hitelszövetkezet vagy hitelszövetkezet. hitelintézet – olyan vállalkozás, amely engedéllyel rendelkezik a lakossági ügyfelektől betétek vagy más visszafizetendő pénzeszközök elfogadására és azok kölcsönzésére, és e tevékenységet végzi. Amint azt említettük, a jogszabályok előkészítésére vonatkozó ajánlások lényegében nem írják elő, hogyan kell meghatározni a jogszabályok terminusait. Bár legalább részben állítható, hogy az általános terminológiai elvek és követelmények érvényesek, bizonyos meghatározási modellek és követelmények megfogalmazása várhatóan megkönnyítené a jogalkotói munkát, különösen azért, mert ez a terület olyan sajátosságokkal rendelkezik, amelyek nem jellemzőek a terminusok más közlési közegeire (például a terminológiai szótárakra). Ehhez hasznosak lennének a jogszabályi terminusok és meghatározásaik átfogóbb kutatásai. 15 Tautológia – bizonyításban vagy meghatározásban előforduló logikai hiba, amikor a meghatározandó fogalmat önmaga vagy annak szinonimája segítségével írják le (VLEe). 134 Alvydas Umbrasas | Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK A Litván Köztársaság Terminológiai Bankjáról szóló törvény és annak végrehajtási jogszabályai jogilag szabályozzák a jogszabályok terminusainak kezelését, ami arra ösztönöz, hogy értékeljük a jogszabályi terminusokkal szemben támasztott követelményeket. A jogszabálytervezetek előkészítésére vonatkozó ajánlások előírják a jogi terminológiai követelmények és a köznyelvi litván nyelv normáinak betartását, és egyértelműen kimondják, hogy a jogszabályi terminusoknak pontosnak és helyesnek kell lenniük, valamint összhangban kell állniuk a már hatályos jogszabályok terminusaival. Így a nyelvi helyesség, a logikai pontosság és a következetesség követelményei tekinthetők – mondhatni – a legfontosabbaknak, mivel ezeket közvetlenül előírják. A terminusoknak más jogszabályok terminusaival való összhangjára vonatkozó követelmény részben a rendszerszerűség követelményét is maga után vonja. Ez utóbbi követelmény, valamint a terminusok világosságának lehetséges követelménye összefügg a jogalkotásban általában alkalmazott világosság és rendszerszerűség elvével. A tudományban ismert további terminológiai követelmények – például a rövidség, a szóalkotási kényelmesség és az érzelmi semlegesség követelménye – a jogszabálytervezetek előkészítésére vonatkozó ajánlásokban nincsenek kifejezetten megfogalmazva. A jogszabályokban ténylegesen törekednek a terminusok rövidségére, a rövidséget azonban nem követelményként értelmezik; azt inkább gyakorlati okok, a használat kényelmének biztosítására irányuló törekvés határozza meg. A pontosság és a rövidség közötti ellentétet néha nem könnyű feloldani, ezért a jogszabálytervezetek előkészítésére vonatkozó ajánlások lehetővé teszik a terminusok rövid változatainak használatát, így biztosítva a szerződéses terminusok könnyebb szövegbeli működését. A jogszabályokban szokás meghatározni a használt terminusokat, a jogszabálytervezetek előkészítésére vonatkozó ajánlások azonban lényegében nem írják elő, hogyan kell ezt tenni; csupán elhatárolják a jogszabály normatív rendelkezéseit a terminusok meghatározásaitól, azaz nem engedik követelmények, feltételek stb. meghatározásokba foglalását (ezt a jogszabály szövegében kell megtenni). A jogszabályok előkészítői a meghatározásokban olykor megpróbálják megadni a jogszabály szabályozási tárgyát, a jogalanyokhoz rendelt funkciókat stb., ez azonban nem a fogalmi meghatározások, hanem a jogszabály szövegében szereplő tartalmi rendelkezések tárgya. A gyakorlat azt mutatja, hogy a jogszabályokban a terminusokat általában magyarázó (ismérveket megadó), felsoroló és hivatkozó módon határozzák meg. A hivatkozó meghatározások megjelenését az a jogszabályok közötti kapcsolatokon és alá-fölérendeltségen alapuló elv vezette, hogy a magasabb szintű jogszabályok terminusait, valamint a más kapcsolódó jogszabályokban már meghatározott terminusokat nem kell újra meghatározni. A hivatkozó meghatározások megfogalmazási mintája nem szabványosított; nem zárható ki, hogy egyes Európai Uniós jogi aktusok közvetlen alkalmazása miatt az ilyen meghatározások száma növekedhet. A felsoroló meghatározások a jogszabályokban olykor hasznosak, szélesebb körű alkalmazásukat azonban lényegében korlátozza Terminologija | 2022 | 29 135 maguknak a fogalmaknak a természete – nem gyakran fordul elő, hogy egy fogalom előre ismert, véges elemek halmazát foglalja magában. Általában célszerűbb az ismérveket megadni, hogy a fogalom ismert és lehetséges elemekre egyaránt kiterjedhessen. A meghatározások megfogalmazására alkalmazhatók a terminusok meghatározásával szemben a tudományban ismert logikai követelmények, a jogszabályok sajátosságai azonban azt mutatják, hogy érdemes lenne a jogszabálytervezetek előkészítésére vonatkozó ajánlásokba a terminusok meghatározására vonatkozó útmutatást is beilleszteni. A jogszabályi terminusok meghatározásainak jelenlegi szabályozása hiányos. Általánosságban szem előtt kell tartani, hogy a meghatározás a terminológiai munka alapja: ez szolgál a terminus pontosságának és világosságának értékelési alapjául, ezért a terminussal szemben támasztott követelmények megvalósulása is a meghatározástól függ. LITERATŪRA Akelaitis Gintautas, Pečkuvienė Laima, Žilinskienė Vida 2009: Specialybės kalba: administracinės kalbos vadovėlis, Vilnius: Mykolo Romerio universiteto Leidybos centras. BPV 2008: Europos Parlamento, Tarybos ir Komisijos bendrasis praktinis vadovas asmenims, rengiantiems Bendrijos teisės aktus, Liuksemburgas: Europos Bendrijų oficialiųjų leidinių biuras. BPV 2015: Europos Parlamento, Tarybos ir Komisijos bendrasis praktinis vadovas asmenims, rengiantiems Europos Sąjungos teisės aktus, Liuksemburgas: Europos Sąjungos leidinių biuras. Češienė Žaneta 2014a: Intralingvistinio vertimo samprata ir jos evoliucija teisiniame diskurse. – Logos 78, 194–202. Prieiga internete: http://www.litlogos.eu/L78/Logos_78_194_202_Cesniene.pdf. Češienė Žaneta 2014b: Lexical Units Impeding the Perception of Legalese in the Context of Plain Language. – Res Humanitariae 16, 37–53. Prieiga internete: https://e-journals.ku.lt/journal/RH/article/1874/info. Gaivenis Kazimieras 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius: LKI leidykla. Gaivenis Kazimieras 2014 [1979]: Bendrieji lietuvių terminijos kūrimo ir norminimo principai. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 107–117. Gaivenis Kazimieras 2014 [1994]: Kalbiniai ir loginiai terminų reikalavimai. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 204–213. Gaivenis Kazimieras 2014 [1996]: Apie du terminų norminimo principus. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 224–229. Gaivenis Kazimieras, Kaulakienė Angelė 2014 [1996]: Ekstralingvistiniai terminų norminimo principai. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 229–235. ĮTARR 1998: Įstatymų ir kitų teisės aktų rengimo rekomendacijos (patvirtintos Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 1998 m. rugpjūčio 17 d. įsakymu Nr. 104). Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.84BA09B7F50B. ĮTARR 2002: Įstatymų ir kitų teisės aktų rengimo rekomendacijos (patvirtintos Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 1998 m. rugpjūčio 17 d. įsakymu Nr. 104 (Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2002 m. kovo 21 d. įsakymo Nr. 75 redakcija)). Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.6E8262E60853. ĮTNARTĮ 1995: Lietuvos Respublikos įstatymų ir kitų teisės norminių aktų rengimo tvarkos įstatymas Nr. I-872. Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.502CB1B9F3DB. Kaulakienė Angelė, Makariūnienė Eglė 2014 [1999]: Statistinis terminų trumpumo vertinimas. – Angelė Kaulakienė. Terminologija. Terminografija. Terminija: straipsnių rinkinys, Vilnius: Technika, 36–38. Keinys Stasys 1980: Terminologijos abėcėlė, Vilnius: Mokslas. Keinys Stasys 2003: Dėl mokslo terminų vienareikšmiškumo supratimo. – Terminologija 20, 47–55. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/471. LRTBĮ 2003: Lietuvos Respublikos terminų banko įstatymas Nr. IX–1950. Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.D1F51C2190D5/asr. 136 Alvydas Umbrasas | Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu Rimkutė Aušra 2021: Sudėtinio termino dėmenų ir apibrėžties subordinacija: vieno atvejo analizė. – Terminologija 28, 175–191. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/2095. TAPRR 2013: Teisės aktų projektų rengimo rekomendacijos (patvirtintos Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2013 m. gruodžio 23 d. įsakymu Nr. 1R-298). Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/9f8e8430723411e3a1f1b21417c4c75e. TAPRR 2021: Teisės aktų projektų rengimo rekomendacijos (patvirtintos Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2013 m. gruodžio 23 d. įsakymu Nr. 1R-298 (Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2021 m. lapkričio 18 d. įsakymo Nr. 1R-388 redakcija)). Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/12575f60488c11ec992fe4cdfceb5666. TINTARR 2010: Teisinių išvadų dėl norminių teisės aktų projektų rengimo rekomendacijos (patvirtintos Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2009 m. gegužės 29 d. įsakymu Nr. 1R-168 (Lietuvos Respublikos teisingumo ministro 2010 m. rugsėjo 8 d. įsakymo Nr. 1R-190 redakcija)). Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.78663FCA5223. TPĮ 2012: Lietuvos Respublikos teisėkūros pagrindų įstatymas Nr. XI-2220. Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.B4FA4C56B8D5. TV 2006: Terminologijos vadovėlis: Europos Komisijos Vertimo raštu generalinio direktorato Lietuvių kalbos departamento vertėjams, Liuksemburgas. Prieiga internete: https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/terminology_guidelines_lt.pdf. Umbrasas Alvydas 2008: Lietuvių teisės terminografija: nuo rankraščių iki duomenų bazių. – Specialybės kalba: terminija ir studijos: mokslinių straipsnių rinkinys, Vilnius: Mykolo Romerio universiteto Leidybos centras, 100–109. Umbrasas Alvydas 2013: Lietuvos Respublikos terminų bankas: 10 metų po įstatymo priėmimo. – Terminologija 20, 96–122. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/475. VKĮ 1995: Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatymas Nr. I-779. Prieiga internete: https://www.e-tar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.0B0253BB424C. VLEe – Visuotinė lietuvių enciklopedija, e. variantas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Prieiga internete: https://www.vle.lt. ON THE REQUIREMENTS FOR THE TERMS OF LEGAL ACTS AND THEIR DEFINITIONS Summary The article analyses the requirements for legal terms not only from a terminological point of view, but also from the point of view of legal regulation. The aim is to find out what requirements are placed on legal terms and their definitions in the sources governing the drafting of legislation, to assess the sufficiency of these requirements, and to provide some practice-based insights and recommendations. The focus of the paper is on the terminological aspects of the legislation adopted in Lithuania, i.e., national legislation, but the context of European Union legislation is also considered where appropriate, as the terminological nature of these pieces of legislation is similar. The guidelines for drafting legal acts oblige compliance with the requirements of legal terminology and the norms of the standard Lithuanian language; they make it clear that the terminology of legal acts must be precise, correct, and consistent with the terminology of the existing legal acts. The requirements for linguistic correctness, logical precision, and consistency are thus considered to be of paramount importance, as they are explicitly stated. The requirement that terms be consistent with the terms in other legal acts implies, to some extent, the requirement of systematicity. The latter requirement, as well as the requirement of the clarity of terms, is linked to the Terminologija | 2022 | 29 137 principles of clarity and systematicity applied to legislation in general. Other requirements for terms known in terminology theory, such as conciseness and derivability, are not explicitly expressed in the drafting guidelines. It is common practice for legislation to define the terms to be used, but the drafting guidelines do not, in principle, specify how this should be done. The guidelines only distinguish regulatory provisions in legislation from definitions of terms, i.e., they do not allow requirements, conditions, etc. to be imposed in the definitions. In practice, it appears that terms are usually defined in legislation by reference to the attributes of the concept, by listing the elements included in the concept or by reference. The pattern of the formulation of definitions is not standardised. While the formulation of definitions may be subject to the logical requirements of definitions known in terminology theory, the specific nature of legislation suggests that it would be worthwhile to include guidance on the definition of terms in the drafting guidelines. The current regulation of definitions of terms in legislation is insufficient. Gauta 2022-11-03 Alvydas Umbrasas Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected] 138 Alvydas Umbrasas | Teisės aktų terminų ir jų apibrėžčių reikalavimų klausimu