Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu

doi.org/10.35321/term29-02 Két szóból álló építőipari terminusok összetett melléknévvel kifejezett másodlagos taggal LINA RUTKIENĖ Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: https://0000-0001-6661-3115 ÖSSZEFOGLALÓ Az összetett melléknevek használata a különböző szakterületek terminológiájában eltérő mértékű. Amint azt a mennyiségi adatok mutatják, az építőipar területén meglehetősen gyakran támaszkodnak rájuk sajátos, két szóból álló terminusok alkotásakor. A tanulmány az összetett melléknevek terminológiai attribútumként és a két szóból álló építőipari terminusok fő tagjaként betöltött szerepét vizsgálja a kifejezett jelentés szempontjából: meghatározza az összetett melléknevek lexikai-relációs jelentéseit. Áttekinti továbbá e melléknevek szóképzési szerkezetét, amely révén ezek a jelentések megvalósulnak. A vizsgálat kimutatta, hogy az építőipari terminusok másodlagos tagjaként használt összetett melléknevekre összesen 12 lexikai-relációs jelentés jellemző, és 10 szóképzési típus szerint jönnek létre. Az építőipari terminológiában leggyakrabban olyan összetett melléknevek fordulnak elő, amelyek a fő taggal jelölt denotátum megkülönböztető jegyét a szerkezet, a forma, a megkülönböztető rögzítőelem-rész, illetve a megkülönböztető alkatrész alapján jelölik. KULCSSZAVAK: szóképzési szerkezet, két szóból álló terminus, lexikai-relációs jelentés, építőipar, összetett melléknév, a terminus másodlagos tagja. ÖSSZEFOGLALÓ Az összetett melléknevek használata a különböző szakterületek terminológiájában eltérő mértékű. Amint azt a mennyiségi adatok mutatják, az építőipar területén meglehetősen gyakran használják őket sajátos, két szóból álló terminusok alkotására. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a huszadik–huszonegyedik századi összetett melléknevek terminológiai attribútumként milyen viszonyban állnak a két szóból álló építőipari terminusok fő tagjával, a kifejezett jelentés tekintetében: azonosítja az összetett melléknevek lexikai-relációs jelentéseit. Áttekinti továbbá azt a szóképzési szerkezetet, amely révén ezek a jelentések megvalósulnak. A vizsgálat kimutatta, hogy az építőipari terminusok másodlagos tagjaként használt összetett melléknevekre tizenkét lexikai-relációs jelentés jellemző, és tíz szóképzési séma szerint jönnek létre. Az építőipari terminológiában leggyakrabban olyan összetett melléknevek fordulnak elő, amelyek a fő taggal jelölt denotátum megkülönböztető jegyét a Terminologija | 2022 | 29 23 az összetétel szerinti fő összetevő, a forma sajátossága, a jellegzetes rögzítőelem egy része és a jellegzetes alkatrész. KULCSSZAVAK: szóalkotási szerkezet, kéttagú terminus, lexikai-relációs jelentés, építőipar, összetett melléknév, másodlagos összetevő. BEVEZETÉS A különböző tudományterületek terminusrendszereiben több szóból álló, rögzült fogalomnevek, vagyis összetett, más néven többszavas terminusok dominálnak, amelyek az egyszavas terminusokhoz hasonlóan nominációs funkciót töltenek be, és a megnevezett dolgot az adott tudományterület összetett terminusrendszerébe illesztik. Melania Cabezas-García és Pamela Faber kutatók szerint a többszavas terminusok jelentik azt az elsődleges módot, amellyel a speciális szakterületek fogalmai nyelvileg kifejeződnek (Cabezas-García, Faber 2017). Begoña Montero, aki szintén azt állítja, hogy egy tudományos fogalmat igen gyakran nem egyszavas, hanem összetett terminusok fejeznek ki, felhívja a figyelmet arra, hogy egy összetett terminus magja (vagyis fő összetevője), amelyet főnév alkot, rendszerint legfeljebb három módosítóval bővíthető1. Az összetett terminusnak olyannak kell lennie, hogy a szavak közötti szemantikai kapcsolatok világosak legyenek. Ezeknek a terminusoknak logikus, világos, pontos és tömör információt kell közvetíteniük az olvasó számára (Montero 1996: 68–69). Az összetett terminusok jelentősége azzal magyarázható, hogy a fogalmakat a lehető legpontosabban és legkonkrétabban kell megnevezni, miközben egyetlen lexikai egységben nagy mennyiségű információt kell összesűríteni. Valószínűleg kijelenthető, hogy az összetett terminusok a lexika egyik leggyorsabban bővülő rétegét alkotják, ami elsősorban a tudomány intenzív fejlődésével függ össze. Ahogyan Tatjana Grigorjeva és Aistė Andriušytė állítja: „a tudományos ismeretek mennyisége 10–15 évente megduplázódik” (Grigorjeva, Andriušytė 2015: 11). Következésképpen az új ismeretek megnevezéséhez gyakran sok új terminusra is szükség van. Az összetett terminusok formai szempontból igen változatosak2, és többféle szempontból vizsgálhatók. Kazimieras Gaivenis szerint „[A] mai litván nyelvben leginkább két összetevőből álló összetett terminusokat használnak, amelyek túlnyomó részét fajtajelölő terminusok alkotják” (Gaivenis 2014 [1975]: 94). 1 A litván nyelvészeti szakirodalomban az angol nyelvű szakirodalomban gyakori módosítás, módosított összetevő, illetve módosító terminusok helyett inkább a meghatározás, meghatározott összetevő terminusok használatosak. Néhány munkában azonban az előbbiek is előfordulnak (pl. lásd Džežulskienė 2010). 2 K. Gaivenis szerint: „A terminológiai szótárakban és szabványokban a leghosszabb összetett terminusok hét szóból állnak. Tudományos szövegekben még hosszabb, úgynevezett leíró összetett terminusok is előfordulnak” (Gaivenis 2002: 17). A terminológiában megállapított összetettterminus-típusokról lásd Gaivenis 2014 [1968]. 24 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu Az összetett terminusok számának növekedésével kutatásuk is gyarapodik. A 20. század második felében (1975-ben) K. Gaivenis arról írt, hogy a litván nyelv „összetett terminusai mindeddig kevés kutató érdeklődését keltették fel, noha a különböző tudományterületek szótáraiban az összes terminus nagyobb részét alkotják” (Gaivenis 2014 [1975]: 61). Az említett időszakban elsősorban ez a terminológus vizsgálta az összetett terminusokat. A 21. században az összetett terminusok már a litván terminológusok és más nyelvészek jelentős részének kutatási tárgyává váltak. A kutatók különféle szempontokból vizsgálják ezeket a terminusokat, és több tudományterület empirikus anyagára támaszkodnak. Például Gintautas Akelaitis (2008) az összetett terminusok szerkezeti, Albinas Drukteinis (2011) pedig szintaktikai modelljeit kutatta. Jolanta Gaivenytė-Butler (2010) a fizikai összetett terminusok szinonímiájának kérdéseit elemezte. Alvydas Umbrasas (2010) monográfiájában a jogi összetett terminusok összetevőinek kapcsolatait és kifejezésmódját vizsgálta. Palmira Zemlevičiūtė (2021) a betegség fő összetevőt tartalmazó kéttagú orvosi megnevezéseket tanulmányozta. Az utóbbi években különösen megszaporodtak a litván és más nyelvek (leggyakrabban az angol) összetett terminusainak összehasonlító vizsgálatai. Említést érdemelnek Violeta Janulevičienė és Sigita Rackevičienė (2009), Laimutė Kitkauskienė (2009), Judita Džėžulskienė (2010) és Nijolė Litevkienė (2015) publikációi. A külföldi nyelvészeti kutatásokban a figyelem az összetett terminusok automatikus felismerésére, fordítási problémáira, valamint az összetett terminus és a szövegbeli szókapcsolat közötti különbségekre irányul. A tanulmány az összetett terminusok egyik legelterjedtebb típusának, a kéttagú alárendelő (attribútív) szókapcsolatoknak egy alcsoportját tárgyalja: azokat a terminusokat, amelyek másodlagos összetevőjét összetett melléknév alkotja. A tanulmány empirikus anyagát a 20–21. századi, saját nyelvi elemekből álló és hibrid összetett melléknevek képezik, amelyek kéttagú építőipari terminusok másodlagos összetevőiként szerepelnek. Megjegyzendő, hogy az építőipari szövegekben, amelyeket a szerzők átnéztek, egyetlen olyan összetett melléknév sem fordult elő, amelynek mindkét alkotóeleme kölcsönzött lenne – az összes tárgyalt melléknév kizárólag a litván építőipari terminológiában használatos, és a szóalkotás litván nyelven ment végbe. E látszólag szűk tárgykört mennyiségi adatok alapján választották: megállapították, hogy az építési fogalmak megnevezésekor az összetett melléknevek viszonylag gyakran szolgálnak terminológiai attribútumként. Csupán a Építési terminusok szótárában (2002) 542 ilyen terminust találtak. Összesen 55 forrásból (szótárakból, oktatási könyvekből, tankönyvekből, építőipari kézikönyvekből, monográfiákból, előadásjegyzetekből és tanulmánykötetekből) gyűjtötték a terminusokat; 635 ismétlődés nélküli egységet, vagyis olyan különálló kéttagú terminust gyűjtöttek össze, amelynek másodlagos összetevőjét összetett melléknév fejezi ki. Terminologija | 2022 | 29 25 Az anyaggyűjtés során azt tervezték, hogy kizárólag az összetett mellékneveket vizsgálják, tekintet nélkül a fő, főnévi taghoz való viszonyukra. Az ilyen, a főnévtől elvonatkoztatott összetett melléknevek terminológiai elemzése azonban kétséges lenne, mivel a összetett terminus melléktagjaként szereplő melléknév elveszíti önállóságát: a terminus részeként a fő taggal együtt egy meghatározott – egyetlen – tudományos fogalmat jelöl. Így a mellékneveket nem lehetne elkülöníteni a főnevektől, és külön vizsgálni őket. Bár egyetlen fogalmat jelölnek, a kéttagú terminusok szintaktikailag és a kifejezett gondolat szempontjából is elemezhetők maradnak. „Jelzőik különféle szempontok szerint jellemezhetik a fő tagot” – állítja K. Gaivenis (Gaivenis 2014 [1975]: 70). A cikk célja az volt, hogy terminológiai szempontból tárgyalja a kéttagú építőipari terminusok melléktagjaként szereplő összetett melléknevet. Elsősorban az összetett melléknévnek mint terminológiai jelzőnek a terminus fő tagjához való viszonyát kívánja megvizsgálni a kifejezett gondolat alapján, vagyis megállapítani annak lexikai-relációs jelentéseit. A cikk áttekinti azt a szóalkotási struktúrát is, amely révén ezek a jelentések megvalósulnak. A kutatás során annak megállapítása is cél, hogy mely összetett melléknevek szerepelnek leggyakrabban az építőipari terminusok terminológiai jelzőiként. A munka fő módszere az analitikus leíró módszer. Ez az adatgyűjtést, rendszerezést, tárgyalást és az eredmények összegzését foglalja magában. E módszer alkalmazásával az összegyűjtött terminusokat csoportokba sorolják, és az adott csoportok tagjaiként vizsgálják. A cikkben a besorolás elsőként a fő tag jelentése alapján történik: ennek megfelelően az összetett melléknévvel kifejezett melléktagú kéttagú terminusok tematikus csoportokba kerülnek. Az empirikus anyag tematikus csoportosítása után a melléktagok lexikai-relációs jelentéseinek vizsgálata következik. A kvantitatív adatok feltárják a vizsgált tagok lexikai-relációs jelentéseinek megoszlását. Az összegyűjtött terminusok darabszámát minden tematikus csoportnál feltüntetik, a következtetések pedig százalékos arányokat is közölnek – mivel ugyanazok a lexikai-relációs jelentések különböző tematikus csoportok tagjaira is jellemzőek lehetnek, célszerűnek tűnik összesítésük és a tematikus csoporttól elkülönített bemutatásuk. A cikk empirikus anyagának elemzése alapvetően K. Gaivenis „Dvižodžiai sudėtiniai terminai dabartinėje lietuvių kalboje” (1975) című publikációjára épül. A terminológus a 20. század második felének terminológiai szótáraiban szereplő terminusokat vizsgálta, köztük a műszaki terminusokat is. K. Gaivenis adatai szerint, 26 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu a kéttagú terminusok „a mai litván nyelvben 11 gyakrabban használt grammatikai konfigurációt alkotnak” (Gaivenis 2014 [1975]: 94), ezek egyike az összetett melléknév + főnév. A kutató megjegyzi, hogy „[I]dáig talán a legszélesebb körben a –inis, –ė képzős litván melléknevek, a főnévi birtokos eset és a szenvedő igenév lexikai-relációs jelentéseit vizsgálták” (Gaivenis 2014 [1975]: 71). A kutató megállapította, hogy az összetett melléknevekkel kifejezett melléktagokra öt lexikai-relációs jelentés jellemző, vagyis ezek a következőket jelölhetik: 1) az eszköz vagy ágens működésének megkülönböztető sajátosságát, 2) egy megkülönböztető alkatrészt, 3) állat vagy növény testének színét, 4) egy adott szerv alakját, 5) az anyag szerkezetét vagy állagát. Amint K. Gaivenis átfogó kutatásából látható, a 20. század második felének litván terminológiájában az összetett melléknév lexikai-relációs jelentéseinek változatossága nem nagy. Érdemesnek tűnik egy további konkrét terület, az építőipar terminológiáját is megvizsgálni, ahol az összetett melléknév meglehetősen produktív, és feltárni lexikai-relációs jelentéseit. Emellett fontos felmérni, milyen további lexikai-relációs jelentésekkel rendelkezhet a terminológiai használatú összetett melléknév azokon kívül, amelyeket K. Gaivenis terminológus a 20. század második felében azonosított, és e szempontból is bővíteni a terminológiai kutatásokat. Mielőtt az építőipari terminológia vizsgálatára térnénk, ismertetni kell a vizsgált témához kapcsolódó, más területek összetett terminusairól szóló kutatások eredményeit is, és fel kell mérni az összetett melléknevek helyét az adott területek terminológiai rendszerében. Bár K. Gaivenis adatai szerint az összetett melléknévre csupán néhány lexikai-relációs jelentés jellemző, ez még nem teszi lehetővé annak kijelentését, hogy az összetett mellékneveket összetett terminusok melléktagjaiként általában ritkán használják, noha természetesen adódik ilyen következtetés. G. Akelaitis a közigazgatási összetett terminusok vizsgálata során megállapította, hogy a prepozitív melléktagú kéttagú terminusok egyik modellje a határozott melléknévi szó (melléknév, szenvedő igenév, számnév), illetve az -inis képzős melléknév + főnév; egy másik modelljük pedig a főnév birtokos esete + főnév (Akelaitis 2008). A kutató egyáltalán nem tárgyalja az összetett melléknévvel alkotott modelleket. A kutatás alapján az a benyomás alakulhat ki, hogy a közigazgatási terminusok képzésében nem használnak összetett melléknevet, vagy olyan ritkán, hogy nem indokolt külön modellt megkülönböztetni vele. A. Umbrasasnak az 1918–1940 közötti főbb jogi kódexek terminusait vizsgáló kutatása azt mutatta, hogy Terminologija | 2022 | 29 27 A közel 3 100 kéttagú terminus közül alig több mint 20 olyan van, amelynek alárendelt tagját nem lehet határozott alakú melléknévvel kifejezni; ezek között az összetett melléknevek vannak túlsúlyban (Umbrasas 2010: 154). Arra, hogy az összetett melléknevek egyes terminológiai rendszerekben meglehetősen ritkán töltenek be alárendelt terminustag szerepet, P. Zemlevičiūtė kutatása is rámutat. A kutató a XIX. század végi – XX. század eleji, liga főtagú orvosi megnevezések elemzése során arra jut, hogy „[A] vizsgált anyagban mindössze egy olyan függő tag fordult elő, amelyet összetett melléknév fejez ki; ennek első tagja a savas névmás, második tagja pedig a stovis főnév [savistovė liga]” (Zemlevičiūtė 2021: 248). Természetesen az összetett melléknevek alárendelt tagként való használatának produktivitása az egyes szakterületek terminológiai rendszereiben és a különböző korszakokban igen eltérő, az áttekintett kutatások összegzése azonban általános tendenciára mutat rá: terminológiai attribútumként az összetett melléknevet gyakran kiszorítja a határozott alakú melléknév, a szenvedő melléknévi igenév és a főnév birtokos esete. Az ismertetett kutatások alapján felmerül a kérdés: vajon a melléknév terminológiai, azaz tudományos fogalmak megnevezésére irányuló szélesebb körű használatát lexikai-viszonyjelentéseinek korlátozott változatossága gátolja? Erre a kérdésre a továbbiakban olyan kéttagú építőipari terminusok vizsgálatával próbálunk választ adni, amelyek alárendelt tagját összetett melléknév fejezi ki. ÖSSZETETT MELLÉKNEVEK MINT TERMINOLÓGIAI ATTRIBÚTUMOK Az összetett mellékneveknek vannak olyan sajátosságaik, amelyek terminológiai szempontból fontosak. Adelė Valeckienė szerint az összetett melléknevek „sokkal konkrétabban és részletesebben írhatják le a jelölt dolog tulajdonságát, mint az egyetlen szóval kifejezett (nem összetett) melléknév” (Valeckienė 1957: 279). Vincentas Drotvinas a produktivitásukra hívja fel a figyelmet: szerinte az összetett melléknevek képzése mind a régi írásbeliségben, mind a mai litván nyelvben „a melléknévképzés egyik produktívabb módja” (Drotvinas 1963: 75). Nurul Pratiwi és szerzőtársai rámutatnak, hogy az összetett melléknevek a gyakrabban használt nem összetett mellékneveknél egyértelműbben és részletesebben módosítják a főnevet, továbbá az összetett melléknévi attribútumokkal jellemzett főnevek által jelölt objektumok könnyebben vizualizálhatók (Pratiwi és mtsai. 2016). Pontos, rövid és világos motivációjú terminusok alkotásakor tehát célszerű összetett mellékneveket is használni. Stasys Keinys szerint az összetett melléknevek 28 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu žodžiai padeda išvengti pažyminių susitelkimo (Keinys 2005 [1983]: 130). Sudurtiniai būdvardžiai, kaip terminologiniai atributai, žymi individualų, specifinį, nekintamą pažymimuoju žodžiu pasakomo dalyko požymį. Jie apibendrintai ir tiksliai apibrėžia pagrindiniu dėmeniu įvardijamą daiktą ar reiškinį, jį išskiria iš kitų, neturinčių tokio požymio (arba kurių tas požymis nėra esminis). Az építőipar kéttagú terminusai különféle (rendszerint fajfogalmi) fogalmakat neveznek meg, amelyek épületek és más építmények (tornyok, kikötők, hidak stb.) építéséhez, a közúti, csatornázási és gázellátási főhálózatok kiépítéséhez, az építési folyamatok irányításához, a tervezéshez, az építéstechnológiához, az alapozáshoz és más föld alatti szerkezetek létesítéséhez, valamint a munkavédelemhez és a tűzvédelemhez kapcsolódnak. Mivel az építőipari terminológia igen szerteágazó, a lexikai-viszonyjelentések vizsgálata előtt a bevezetőben említettek szerint tematikus csoportokba soroljuk, majd e csoportok szerint tárgyaljuk azokat a kéttagú építőipari terminusokat, amelyek alárendelt tagját összetett melléknév fejezi ki. Az empirikus anyag gyűjtése és vizsgálata során megfigyelhető volt, hogy az összetett melléknevek használata nem minden tematikus csoport kéttagú építőipari terminusainak képzésében szokásos. Leggyakrabban az építményeket (elsősorban épületeket), azok részeit és szerkezeteit, az építőanyagokat, a köztes építési termékeket, valamint a gépeket és szerszámokat megnevező kéttagú terminusok képzésében használnak összetett mellékneveket. A vizsgált kéttagú terminusok jelentős csoportját a kötőelemek megnevezései alkotják, az elvont jelenségeké kisebb csoportot. Nem jellemző az összetett melléknév alárendelt tagként való alkalmazása olyan terminusok képzésekor, amelyek személyeket, védőeszközöket, dokumentumokat, építési tevékenységi helyeket és építési technológiákat neveznek meg. AZ ÖSSZETETT MELLÉKNEVEKKEL KIFEJEZETT ALÁRENDELT TAGOK LEXIKAI-VISZONYJELENTÉSEI ÉS KÉPZÉSI STRUKTÚRÁJA Mielőtt részletesebben tárgyalnánk az alárendelt tagokat lexikai-viszonyjelentéseik szerint, érdemes felhívni a figyelmet az empirikus anyag csoportosítása során kirajzolódott tendenciára: ha az összetett melléknevek a köznyelv régi szavai (itt a tudományos Lietuvio kalbos žodyno forrásaira támaszkodunk), igen különböző tematikus csoportokba kerülnek, és távoli fogalmakat jelölő építőipari terminusok attribútumai is lehetnek. Mindenekelőtt mennyiségi szempontból ez a -gubas, -a, -tisas, -a kapcsoló tövekkel alkotott összetett melléknevekre, valamint a dvipusis, -ė, vienpusis, -ė. melléknevekre vonatkozik. Terminologija | 2022 | 29 29 Ezeket a mellékneveket régóta használják az építészeti terminológiában, és sok különböző tematikus csoportba tartozó kéttagú építészeti terminust alkottak velük, amelyek utótagjai a szerkezet szerinti megkülönböztető tulajdonságot jelölik, például: dviguba siena KKGSP 1910, dviguba plokštė CPK 1992, dvigubas dygis STŽ 2002, dvigubas įkirtis MK 2000, dvigubas įstiklinimas STŽ 2002, dvigubas kampuotis STŽ 2002, dvigubas langas ŽŪS 1929, STŽ 2002, dvigubas stiklas CPK 1992, dvigubas valdymas STŽ 2002, dvigubasis lenkimas STŽ 2002, dviguboji atitvara SA 2007, dviguboji mova STŽ 2002; vientisa plokštė CPK 1992, vientisas skerspjūvis MK 2000, vientisas stovas STŽ 2002; dvipusė arka STŽ 2002, dvipusė siūlė SBPK 1995, dvipusis armavimas STŽ 2002, dvipusis siurbtuvas V 2008, dvipusis spraustelis STŽ 2002; vienpusis apkrovimas SGBT 1931, vienpusis eismas STŽ 2002, vienpusis įleidimas ALKS 1993, vienpusis sujungimas ALKS 1993. Az ilyen, különböző tematikus csoportokba tartozó kéttagú terminusok jelentős részében az alárendelt tagot az alany által értékelt tulajdonság lexikai-relációs jelentését hordozó melléknév alkotja: antraeilis, -ė („kevésbé fontos”): antraeiliai pastatai PLST 1972, antraeilis darbininkas STŽ 2002, antraeilis trobesys KS 1936, antraeilė sija BGD 1978, antraeilė ventiliacija STŽ 2022, antraeilis geležinkelis MT 1929. Ha az összetett melléknév új keletű szó az építészeti terminológiában, vele gyakrabban ugyanahhoz a terminológiai csoporthoz tartozó terminusokat alkotnak; például a daugiaatramis, -ė melléknévvel alkotott valamennyi kéttagú terminus az épületszerkezetek tematikus csoportjába tartozik: daugiaatramė konstrukcija ALKS 1993, daugiaatramė sija MK 2000, daugiaatramis rėmas MK 1977; a greitakietis, -ė elemet tartalmazó valamennyi kéttagú terminus pedig az építőanyagok tematikus csoportjába: greitakietis cementas ALKS 1993, greitakietis gipsas STŽ 2002, greitakietis mišinys STŽ 2002, greitakietis tinkas ALKS 1993. Lényegében minden tematikus csoportra jellemzőek az alárendelt tagok sajátos lexikai-relációs jelentései. Ismétlődésüket feltehetően az analógiás szóalkotás magyarázza, amelynek szükségességét a terminusok rendszerszerűségére, célszerűségére és egyértelműségére vonatkozó követelmények teremtik meg. Ez valószínűleg a szóalkotási szerkezet ismétlődésére, sőt az azonos tematikus csoportok tagjai között ugyanazon produktív összetételi elemek használatára is magyarázatot ad. Az építészeti szaknyelv kialakulásának kezdetén (a 20. század elejétől) még kevés olyan kéttagú terminus volt, amelynek alárendelt tagja összetett melléknév. Néhányat találunk az 1910-ben kiadott, oroszból fordított füzetben: Kaip ir iš ko galima statyti pigius ir tvermingus ūkio trobesius: moldrebė 30 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu troba KKGSP 1910, mollipė siena KKGSP 1910, molplukė siena KKGSP 1910. Šių statinių (pastatų) ir jų konstrukcijų teminėms grupėms priklausančių dvižodžių terminų šalutiniais dėmenimis pasakomas pagrindiniu dėmeniu įvardijamo daikto padarymo būdas: troba nudrebiama iš molio, siena taip pat nulipinama ir nuplukama iš molio. Šiems sudurtiniams būdvardžiams būdinga darybinė struktūra D → V3. Minimoje knygelėje aptiktas dvižodis terminas su medžiagos konsistenciją žyminčiu šalutiniu dėmeniu – pusiauskista tešla KKGSP 1910, kuris padarytas prieveiksmį tiesiog pritraukus prie būdvardžio (Pv → B), paliekant būdvardžio galūnę -a. Medžiagos konsistenciją žymintis šalutinis dėmuo, paremtas sudurtiniu būdvardžiu, aptiktas ir tarpukario statybos literatūroje: pusrupis smėlis SSM 1937. Jam taip pat būdinga Pv → B darybinė struktūra, tik daryba jau sistemiška. Įdomu, kad vėlesniuose šaltiniuose aptartų šalutinių dėmenų leksinių-santykinių reikšmių nepavyko aptikti. A két világháború közötti időszakban, az építészeti terminológia további fejlődésével, az összetett melléknevek főként az építményszerkezeteket jelölő kéttagú terminusok alárendelt tagjaiként szerepeltek, és a szerkezet felépítésével kapcsolatos tulajdonságot fejeztek ki (pl.: vieneilės grindinys SGBT 1931, vienašlaitis stogas MGN 1933, részletesebben lásd alább). Az összetett melléknevek – terminológiai attribútumok – nagy tömegben a szovjet korszakban jelentek meg az építészeti terminológiában. Később, Litvánia függetlenségének visszaállítása után is tovább gyarapodott az összetett melléknevek száma az építészeti terminológiában. 1. A szóban forgó terminusok legnagyobb csoportját az építmények, azok részei és szerkezetei – vagyis az építési tevékenység eredményei – megnevezései alkotják. 1.1. Ezek közül a legtöbb (217) olyan terminus, amelyben az összetett melléknévvel kifejezett alárendelt tag az objektum szerkezet szerinti megkülönböztető tulajdonságát nevezi meg, vagyis azt, hogy bizonyos részekből (gyakran fő szerkezeti részekből) hány vagy milyen alkotja a meghatározott objektumot. Az ilyen összetett melléknevek jelentős részének első alkotóeleme a daug, „sok” jelentésű, főnevet vonzó határozószón, vagy az egytől hatig terjedő számneveken alapul, és 3 A. Valeckienė szerint „[a] szintaktikai függőség szempontjából a litván nyelv valamennyi összetett mellékneve alárendelő. Az egyik alkotóelem (rendszerint az első) a másodikhoz kapcsolódik, vagy annak van alárendelve, és jelöli, kiegészíti a második rész jelentését” (Valeckienė 1957: 279). Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (DLKG 2005) az alárendelő (determinativ) és a mellérendelő (kopulatív) összetételek terminusokat használja, de a második alkotóelemükben igén alapuló összetételek esetében ez a felosztás természetesen már nem alkalmazható. A. Valeckienė alárendelő összetett melléknevek terminusa minden szóalkotási típusú összetett melléknevet felölel. A függőségi viszonyokat ebben a cikkben nyíllal jelöljük: a nyíl a függő alkotóelemtől a fő alkotóelem felé, vagyis a vonzás irányába mutat. Itt és a továbbiakban B – melléknévi alkotóelem, D – főnévi, Dı – igenévi, Į – névmási, Pv – határozószói, S – számnévi, V – igei. Terminologija | 2022 | 29 31 a második pedig egy főnév, amely a megnevezett objektum adott konkrét szerkezeti részét jelöli (Pv ← D vagy S → D): többnyílású szerkezet STŽ 2002, többnyílású épület PK 1962, többnyílású híd STŽ 2002, többszintes emelvény STŽ 2002, többszintes garázs STŽ 2002, többszintes keret MK 1977, többfalcos ajtó ALKS 1993, kétszintes ház ALKS 1993, kétszintes épület STŽ 2002, kétszárnyú ablak ALKS 1972, kétrétegű fal APKS 1960, kétoszlopos oszlop STŽ 2002, nyeregtető MS 1928, MK 2000, négyszintes épület PK 1962, négyoldalú sátortetős torony PK 1962, négyoldalú sátortető KS 1936, STŽ 2002, ötemeletes ház PNA 1994, GNSK 1962, hatlakásos ház AC 1964, félnyeregtető CPK 1992, egyrétegű ajtó KS 1936, egyrétegű üvegezésű ablak STŽ 2002, egymenetű lépcső STŽ 2002. Megfigyelhető, hogy a sok és a kevés határozószó antonímiája, amelyek a melléknévi összetételek első tagját adják, maguknak a terminusoknak az antonímiáját is elősegíti: többszintes épület PK 1962 – alacsony épület SM 1993, STŽ 2002, többszintes építmény MK 1956 – alacsony építmény MK 1956. Mivel a különböző építményekre és azok részeire azonos szerkezeti jellemzők lehetnek jellemzőek, gyakori, hogy a fajmegkülönböztető tagokat ugyanazok a melléknévi összetételek fejezik ki. A B → D morfológiai szerkezetű melléknévi összetételekkel kifejezett másodlagos tagok azt mondják meg, hogy milyenek az adott épületet alkotó szerkezeti részek, például: függőleges deszkázatú ajtó STŽ 2002, nagyelemes fal SISCh 2000, nagyelemes ház STŽ 2002, nagypaneles ház RLKP 1959, nagytáblás épület STŽ 2002, nagytáblás fal ŠVOK 1992. 1.2. A szóban forgó építési tevékenység eredményeinek tematikus csoportjában jóval kisebb számban fordulnak elő azok a kéttagú terminusok, amelyekben a másodlagos tag az alaptag által megnevezett objektum külső, azaz formai jellemzőjét jelöli (62 ilyen terminust találtunk). A másodlagos tagként szereplő melléknévi összetétel első tagja rendszerint a fél határozószón alapul, a második pedig olyan melléknév, amely kerek vagy kör alakot jelöl (Pv → B): félköríves boltív STŽ 2002, félkör alakú ablak STŽ 2002, félköríves boltív ŽŪS 1929. A B → D morfológiai szerkezetű melléknévi összetételek által kifejezett, itt tárgyalt lexikai-relációs jelentés ritka (pl. hegyes végű boltív STŽ 2002, meredek hajlású tető ALKS 1972). 1.3. Néhány (6) olyan terminusban, amely az épületszerkezeti részeket nevezi meg, a másodlagos tag az épületszerkezet potenciális tulajdonságát jelöli: önzáró ajtó ALKS 1993, önzáró lift STŽ 32 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu 2002, önhordó fal ALKS 1993. A másodlagos tagként szereplő melléknévi összetétel első tagja minden esetben névmási, a második pedig igei. Formai szempontból az ilyen melléknevek morfológiai szerkezete I → V, másfelől azonban a tagok között nem tárgyi, hanem alanyi viszony is felismerhető. A szemantikai alapulvétel alapján látható, hogy a névmási tag nem azt az objektumot jelöli, amelyre a cselekvés irányul (vagyis nem azt, hogy önmagát nyitja vagy tartja), hanem a cselekvés végrehajtóját, vagyis azt fejezi ki, hogy a cselekvést maga végzi (a lift és az ajtó magától bezárul, a fal magától áll). 1.4. Értékelő tulajdonság lexikai-relációs jelentését hordozza a szóban forgó tematikus csoport 3 terminusának másodlagos tagja, amelyekben ugyanaz a melléknév szerepel: másodlagos épület PLST 1972, másodlagos vasútvonal MT 1929, másodlagos építmény KS 1936. 1.5. Ahogy sejthető, az érzékszervekkel észlelhető tulajdonságok nem jellemzőek az építési objektumokra. Valóban, a melléknévi összetételekkel kifejezett másodlagos tagok között mindössze egyet találtunk, amely ilyen lexikai-relációs jelentéssel bír: langyos födém SP 1965. 2. A második legnépesebb tematikus csoportot azok az anyagnevek alkotják, amelyek kéttagú terminusaiban a melléknévi összetétellel kifejezett másodlagos tag szerepel. Ebben a csoportban a másodlagos tagok lexikai-relációs jelentései még változatosabbak. 2.1. Az anyagnevekben a melléknévi összetételként megjelenő másodlagos tag leggyakrabban az alaptagban megnevezett anyag potenciális tulajdonságát jelöli (25 terminus). Az onomasziológiai alapot az anyag azon képessége adja, hogy állapotát megváltoztassa; egy másik fontos jellemző ennek a változásnak a sebessége. A melléknévi összetétel második, igei tagja azt fejezi ki, hogy az anyag rendelkezik valamilyen potenciállal, az első, határozószói tag pedig e potenciál sebességét vagy módját jelöli (Pv → V): gyorsan égő anyag STŽ 2002, gyorsan száradó festék ALKS 1993, gyorsan oltódó mész PSAK 2008, gyorsan kötő beton STŽ 2002, gyorsan kötő cement STŽ 2002, gyorsan kötő portlandcement STŽ 2002, lassan oltódó mész PSAK 2008, lassan keményedő cement ALKS 1993, lassan kötő cement ALKS 1993, STŽ 2002, nyugodtan kötő acél ALKS 1993. Ebben a csoportban is megfigyelhető a terminusok antonímiája, amelynek alapja a melléknévi összetételek első tagjait alkotó gyorsan és lassan határozószók antonímiája. Az anyag potenciálját I → V morfológiai szerkezetű melléknévi összetételek is kifejezhetik. Mindazonáltal a különböző kéttagú Terminologija | 2022 | 29 33 terminų – savitempis betonas STŽ 2002, savitempis cementas MBD 2008, savitempis gelžbetonis STŽ 2002 – šalutiniu dėmeniu eina tas pats sudurtinis būdvardis savitempis. Taigi, negalima teigti, kad L → V darybos tipas dvižodžių statybos medžiagų pavadinimų daryboje yra produktyvus. 2.2. Az anyagnevek között 21 olyan terminust rögzítettek, amelynek alárendelt tagja az anyagot szerkezet alapján különíti el. Az összetett melléknév második, főnévi tagja rendszerint az alapvető szerkezeti elemet nevezi meg, az első, melléknévi tag pedig a szerkezeti elem minőségi jellemzőjére utal. Az ilyen alárendelt tagként szereplő összetett melléknevekre a B → D képzési szerkezet jellemző: nyitott pórusú anyag SMG 1974, finomszemcsés aszfaltbeton STŽ 2002, finomszemcsés cement BGD 1978, finom pórusú zúzottkő BS 1976, finom pórusú anyag MTPM 1976, finom pórusú tufa BS 1976, durvaszemcsés beton ALKS 1993, durvaszemcsés aszfaltbeton STŽ 2002, durvaszemcsés acél KP 1978, durva pórusú beton MK 1956, durva pórusú keramzitbeton SG 1971. 2.3. Az S → D és Pv ← D képzési szerkezetű melléknevekkel kifejezett alárendelt tagok az anyag összetételére utalnak; ebben az esetben az első tag az anyag egyik alkotórészének mennyiségi jellemzőjét jelöli: kétkomponensű masztix PAPŠ 2008, kétkomponensű anyag BAPK 2010, egykomponensű anyag ALKS 1993, kétrétegű festék ALKS 1993; többrétegű anyag STŽ 2002, többrétegű szigetelőanyag STŽ 2002. 20 ilyen terminust találtak. 2.4. A szubjektum értékelő tulajdonságának lexikai-relációs jelentését 18, összetett melléknevekkel kifejezett alárendelt tag hordozza, de alapvetően ugyanaz a melléknév dominál – magas értékű (B → D): magas értékű gipsz SM 1966, magas értékű kerámia SM 1966, magas értékű beton STŽ 2002, magas értékű cement STŽ 2002, magas értékű agyag MK 1956. Ritkábban fordul elő a kiváló minőségű melléknév (pl. kiváló minőségű acél STŽ 2002). A 20. század végétől az építőipari terminológiában a alacsony osztályú, alacsony jelű melléknevek is használatba kerültek, például: alacsony osztályú beton STŽ 2002, alacsony jelű beton ALKS 1993; első tagjuk az magas melléknév alacsony antonimáján alapul. Feltehető, hogy ebben az esetben analógiás képzést alkalmaztak. 2.5. Kizárólag az anyagnevek tematikus csoportjára jellemzők azok a terminusok, amelyek alárendelt tagja olyan anyagot nevez meg, amelynek bizonyos mennyisége a kéttagú terminus fő tagjával megjelölt anyagba kerül: alacsony széntartalmú acél STŽ 2002, alacsony cementtartalmú beton KAŠ 2007, alacsony mésztartalmú hamu SMU 2006, alacsony mésztartalmú cement ALKS 1993, alacsony kavicstartalmú keverék ALKS 34 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu 1993, alacsony víztartalmú gipsz STŽ 2002 (12 ilyen terminust gyűjtöttek össze). Amint a példákból látható, valamennyi összetett melléknév első tagja a kevés határozószón alapul, a második pedig főnév (Pv ← D). A képzési szerkezet meghatározását (vagyis a kevés határozószó és a kicsi melléknév megkülönböztetését) a képzési motiváció, és természetesen a szemantikai alapozás teszi lehetővé. 2.6. A korábban tárgyalt építmények, azok részei és szerkezetei tematikus csoportjához hasonlóan az anyagnevek között is találunk néhány (azaz 6), összetett melléknevekkel kifejezett alárendelt tagot, amelyek a tapintással érzékelhető tulajdonság lexikai-relációs jelentését hordozzák. Valamivel több példát találtak, de ezek mind a félig határozószón és a kemény és puha antonim mellékneveken alapulnak (Pv → B): félkemény fa SMG 1974, félkemény talaj GMLD 1992, féllágy acél STŽ 2002. 3. A gépek, készülékek és berendezések, vagyis az építőipari munkavégzés eszközeinek kéttagú elnevezései szintén bővelkednek olyan terminusokban, amelyek alárendelt tagját összetett melléknevek fejezik ki. Különösen sok ilyen terminus található a gépnevek között. A vizsgált alárendelt tagokra a következő lexikai-relációs jelentések jellemzők: 3.1. A gép, készülék vagy berendezés szerkezeti jellemzőjét jelöli: a fő tagban megnevezett tárgy elkülönítő, valamely mennyiségi vagy minőségi jellemzővel rendelkező alkatrészét nevezi meg, amely a tárgy egyik legfontosabb eleme (45 terminus). Az összetett melléknevek többségére a Pv ← D vagy az S → D képzési szerkezet jellemző: többkanalas árokásó ALKS 1993, többkanalas földkiemelő ALKS 1993, többkanalas kotró CPK 1992, többkerekű úthenger ALKS 1993, kétkerekű talicska SDKŽ 1940, kétkerekű kocsi STŽ 2002, többorsós szerszámgép MK 1977, kétorsós keverő STŽ 2002, egykanalas rakodógép SBPK 1995, egykotrós földkiemelő STŽ 2002, háromkerekű betonkeverő („betonkeverő”) SSM 1937, egykerekű talicska SDKŽ 1940. 3.2. A gép, készülék vagy berendezés működésének megkülönböztető sajátosságát nevezi meg: kétdugattyús emelő STŽ 2002 (S → D), önjáró gréder STŽ 2002 / önjáró terítőgép STŽ 2002, önjáró daru STŽ 2002 (Į → D), önürítő teherautó PAPŠ 2008 (Įv → V). A sajátosság azonban leggyakrabban a munkaeszköz működési irányával függ össze: hátrafelé ásó kotrógép STŽ 2002, hátrafelé haladó ásógép STŽ 2002, hátrafelé rakodó scraper STŽ 2002, hátrabillenő billenőteherautó STŽ 2002, előrehaladó kotrógép STŽ 2002, előrehaladó ásógép ALKS 1993. Ezekre az összetett melléknevekre a Pv → D vagy Pv → V képzési szerkezet jellemző; első tagjuk alapja Terminologija | 2022 | 29 35 antoniminiais prieveiksmais pirmyn ir atgal. Tiesa, Statybos terminų žodyne (2002) teikiami ir dvižodžiai terminai, kurių atributinio pažyminio funkciją atliekantis sudurtinis būdvardis turi kitokią darbinę struktūrą, t. y. B → D: įvairiakryptis ventiliatorius STŽ 2002, įžambiaverstuvis buldozeris STŽ 2002. Aptariamųjų terminų rasta 30. 4. A rögzítőelemeket jelölő kéttagú terminusok alárendelt tagjaira jellemző, hogy a rögzítőelem valamely megkülönböztető részét nevezik meg (70 ilyen terminust gyűjtöttek össze). Az ezt megnevező összetett melléknév második, főnévi tagja a főtaggal megnevezett elem valamely részét jelöli, míg az első, melléknévi (B → D), főnévi (D → D), számnévi (S → D) vagy igenévi (DĮ → D) tag a következőket fejezi ki: a) a rögzítőelem adott részének alakját vagy más külső jegyét nevezi meg, amely alapján az egyik rögzítőelem megkülönböztethető a másiktól: kerek fejű szegecs STŽ 2002, kerek fejű facsavar ALKS 1993, kerek fejű csavar STŽ 2002, négyzetes fejű facsavar ALKS 1993, négyzetes fejű csavar STŽ 2002, széles fejű szeg STŽ 2002, lapos fejű csavar STŽ 2002, ernyős fejű csavar STŽ 2002, ernyős fejű csavar STŽ 2002; b) pasakomas tvirtinimo detalės dalių kiekis: dvigalvė vinis STŽ 2002, šešiakampė veržlė MT 1929; c) a rögzítőelem adott részének láthatóságát nevezi meg: rejtett fejű facsavar ALKS 1993, rejtett fejű csavar STŽ 2002. 5. A köztes termékeket jelölő kéttagú terminusok alárendelt tagjai vagy azt az alakot nevezik meg, amely alapján a főtagokkal megnevezett objektumok különböznek egymástól (nyolcszögletű csempe MTPM 1976, nyolcszögű csempe SM 1966, négyszögletű léc SSM 1937, háromszögletű deszka STŽ 2002 (S → D); lecsapott szélű üveg STŽ 2002, gyalult élű deszka STŽ 2002 (DĮ ← D) (21 terminus)), vagy a szerkezetet (többmolekulás fólia PSDP 2001) (1 terminus)), vagy a felépítést (sok üreges födém ALKS 1993, többrétegű fólia RNS 2012, többrétegű blokk SMG 1974, többrétegű karton STŽ 2002, többrétegű rétegelt lemez STŽ 2002 (Pv ← D); tömör rúd MA 1941, széles övű profil MK 2000, vékony huzalú háló ALKS 1993 (B → D); ötrétegű lemez MK 2000, hétrétegű lemez MK 2000, hétlyukú blokk MDKM 1971 (S → D) (47 terminus)). 36 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu 6. A köztes termékek kéttagú megnevezéseinek tematikus csoportjai régiek és gazdagok. Ezekkel ellentétben az absztrakt megnevezések tematikus csoportja az építési terminológia kialakulásának kezdetén igen szegényes volt; különösen, hogy nem találtak benne olyan kéttagú terminusokat, amelyek alárendelt tagját összetett melléknév alkotta volna. Később, az építési terminológia fejlődésével, a XX. század második felében egyre több absztrakt megnevezés keletkezett, köztük olyan kéttagú terminusok is, amelyek alárendelt tagját összetett melléknév fejezte ki, ezek azonban csak a XXI. században kezdték nagyobb számban gyarapítani az építési terminológiát. 6.1. Ha a kéttagú terminus főtagja absztrakt dolgot jelöl, az alárendelt tag a felépítés szerinti megkülönböztető jegyet fejezi ki, vagyis azt jelöli, hogy az összetett melléknév második tagja által kifejezett összetevők – rendszerint szakaszok – hányan alkotják a terminus főtagjával megnevezett dolgot (14 ilyen terminust találtak). Az összetett melléknevek többségének első tagja a daug határozószón alapul, a második pedig főnéven (Pv ← D): többfázisú terhelés SBPK 1995, többciklusú tartósság STŽ 2002, többlépcsős üzemmód RNS 2012, többlépcsős zúzás STŽ 2002, többlépcsős tisztítás STŽ 2002. Ritkábban e lexikai-relációs jelentés kifejezésére B → D (kis ciklusú fáradás BAPK 2010) és S → D (kétlépcsős tervezés STŽ 2002) képzési szerkezetű összetett mellékneveket használnak. 6.2. Az említett tematikus csoport megnevezéseire jellemző, hogy alárendelt tagjaik az hosszú távú és rövid távú antonim mellékneveken alapulnak (B → D), amelyek a főtaggal jelölt absztrakt dolog időtartamát fejezik ki: hosszú távú relaxáció STŽ 2002, hosszú távú vizsgálat STŽ 2002, hosszú távú lehajlás ALKS 1993, hosszú távú hatás STŽ 2002, rövid távú terhelés KABK 2012, rövid távú érték STŽ 2002, rövid távú elhelyezés SA 2007, rövid távú vizsgálat ALKS 1993, rövid távú hatás KABK 2012, rövid távú szilárdság KABK 2012, rövid távú folyamat STŽ 2002. E terminusokból 16-ot gyűjtöttek össze. Az elemzés összegzéseként vissza kell térnünk K. Gaivenis kutatásához. Mint említettük, a terminológus vizsgálata kimutatta, hogy az összetett mellévnévvel kifejezett alárendelt tagoknak öt lexikai-relációs jelentésük van. E megállapítások alapján felmerülhetett az összetett melléknév terminológiai attribútumként való korlátozottságának gondolata. Ezt a feltevést más kutatók vizsgálatai is megerősítették. Az építési kéttagú terminusok elemzése azonban azt mutatta, hogy az összetett melléknév terminológiai lehetőségei tágabbak: az összetett melléknévvel kifejezett építési kéttagú terminusok alárendelt tagjaira 12 lexikai-relációs jelentés jellemző Terminologija | 2022 | 29 37 jelentés jellemző rájuk, ezért a szóösszetétellel alkotott melléknevek feltehetően széles körben használhatók a tudományterületek fogalmainak megnevezésére. Természetesen ezek az adatok csak egyetlen területről nyújtanak tájékoztatást. A kéttagú építőipari szakkifejezésekbe kerülő szóösszetétellel alkotott melléknevek képzési szerkezetéről szólva megjegyzendő, hogy 10 képzési típus alapján jöttek létre (lásd az 1. ábrát). 1. ábra. A kéttagú építőipari szakkifejezések alárendelt tagjaként szereplő szóösszetétellel alkotott melléknevek képzési típusai Amint az 1. ábrán látható, négy képzési típus emelkedik ki produktivitásával: B → D, S → D, D → V és Pv ← D / Pv → D. A második összetételi tag többnyire főnévi, jóval ritkábban igei vagy melléknévi. Nem találtunk egyetlen olyan szóösszetétellel alkotott melléknevet sem, amelynek más szófajú összetételi tag volna a második tagja. Sok, alárendelt tagként szereplő szóösszetétellel alkotott melléknév ugyanazokkal az első összetételi tagokkal képződik. A melléknévi összetételi tagok között az antonim mellékneveken alapulók dominálnak vékony – vastag, alacsony – magas, valamint az olyan melléknevek, mint a nagy, meredek, üres. A számnévi összetételi tagok többsége az egy és négy közötti számneveken alapul, a határozószóiak nagy része pedig a sok határozószón. A szóösszetétellel alkotott melléknevek első összetételi tagjai közül jó néhány a gyorsan, sokáig, keveset, rövid ideig határozószavakon alapul. Megfigyelhető az ilyen csoportok szótárakban történő mesterséges bővítésére irányuló tendencia. Például a Építőipari szakkifejezések szótárában (2002) összesen 107 olyan kéttagú szakkifejezés szerepel, amelyben az alárendelt tagként álló szóösszetétellel alkotott melléknév első összetételi tagja a dvi-, továbbá 31 olyan kéttagú szakkifejezés, amelyben szereplő szóösszetétellel alkotott melléknév első összetételi tagja a daug. 38 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu Általánosságban megállapítható, hogy a vizsgált építőipari szakkifejezések alkotásakor leggyakrabban az építőipari terminológiában már használatos szóösszetétellel alkotott melléknevekre támaszkodnak, nem pedig új alakulatokat hoznak létre. A köznyelvi melléknevekről szólva A. Valeckienė azt állítja, hogy a szóösszetétellel alkotott melléknevek „gyakran csak egy-egy dologra jellemző tulajdonságot” jelölnek (Valeckienė 1957: 279). Az építőipari terminológiában azonban ennek éppen az ellenkezőjét látjuk: számos azonos, alárendelt tagként szereplő melléknév különböző dolgokat jellemez. A 2. ábrán azok a szóösszetétellel alkotott melléknevek láthatók, amelyek leggyakrabban szerepelnek az építőipari szakkifejezések alárendelt tagjaként. 2. ábra. A terminológiai attribútumként leggyakrabban használt szóösszetétellel alkotott melléknevek az építőipari terminológiában Például a többrétegű melléknév 19 különböző kéttagú építőipari szakkifejezés alárendelt tagjaként szerepel, a téglalap alakú 18-ban, a kétrétegű melléknév pedig – a vékony falú, üreges melléknevekhez hasonlóan – 16 kéttagú építőipari szakkifejezés alárendelt tagja. Vagyis ha a fogalmak jellemzői átfednek, elsősorban jól felismerhető megnevezést keresnek. Kétségtelen, hogy az ilyen szakkifejezések könnyen megjegyezhetők és kényelmesen használhatók, de kétséges, hogy ilyenkor nem aknázzák ki kellőképpen a többi lexikai egység kínálta lehetőségeket. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A szóösszetétellel alkotott melléknevekkel kifejezett alárendelt tagokat tartalmazó kéttagú szakkifejezések az építőipari terminológia fontos részét képezik. Ezek a szakkifejezések fajtajelölő fogalmakat neveznek meg, amelyek főként az építőipari tevékenység eszközeihez és eredményeihez kapcsolódnak: építőanyagokat, építményeket, azok részeit és Terminologija | 2022 | 29 39 szerkezetek, köztes építőipari termékek, gépek és szerszámok, rögzítőelemek. Ritkábban az ilyen kéttagú terminusok elvont jelenségeket jelölnek. 2. A két tagú építőipari terminusok összetett melléknévvel kifejezett bővítményei a főtagokat különféle jelentésbeli szempontok szerint határozhatják meg – ezekre a tagokra 12 lexikai-relációs jelentés jellemző. Így az összetett melléknév az építőipari fogalmak megnevezésére meglehetősen széles körben alkalmazható. Az olyan jelentések, mint a szerkezet szerinti jellemző, az alaki jellemző, a struktúra jellemzője, az értékelő jellemző, a potenciális jellemző és az érzékszervekkel észlelhető jellemző, több tematikus csoport tagjaira is jellemzők. 3. Mennyiségi szempontból kiemelkednek az összetett melléknevek, amelyek egy elvont vagy konkrét dolog megkülönböztető, szerkezet szerinti jellemzőjét jelölik – az összegyűjtött terminusok 45,70 százalékában a bővítményi tagot kifejező összetett melléknév ezt a jelentést hordozza. A bővítményi tagok kisebb hányada az alaki jellemzőt (13,22 százalék), a megkülönböztető rögzítőelem egy részét (11,15 százalék), illetve egy megkülönböztető részletet (7,17 százalék) jelöl. Még kevesebb bővítményi tagként szereplő összetett melléknév jelöl potenciális jellemzőt (4,94 százalék), a gép működésének jellemzőjét (4,78 százalék), a struktúra jellemzőjét (3,50 százalék), egy elvont dolog időtartamát (2,55 százalék), olyan anyagot, amelynek bizonyos mennyisége az alapanyag részét képezi (1,91 százalék), illetve érzékszervekkel észlelhető jellemzőt (1,11 százalék). A legritkábban az összetett melléknevek az objektum elkészítési módját fejezik ki (0,48 százalék). Az építőipari terminológiában a XX. század közepétől már nem adatolható összetett melléknév, amely ezt az utóbbi lexikai-relációs jelentést hordozná. 4. Az összetett melléknevek többségére a B → D, S → D, D → V és Pv ← D / Pv → D derivációs szerkezet jellemző. A legtermékenyebb névszói szófajok a főnév, a melléknév, a számnév és a határozószó. Megfigyelhető a tendencia azonos alkotóelemek ismétlésére. Ez különösen a szótárakban rögzített terminusokra igaz. 5. Mivel az építőipar különböző denotátumaira ugyanazok az alapvető jellemzők lehetnek jellemzők, az építőipari terminológiában bevett gyakorlat, hogy a fajtajelölő tagokat ugyanazokkal az összetett melléknevekkel fejezik ki. Az építőipari terminológia leggyakoribb terminológiai attribútumai az összetett melléknevek: daugiasluoksnis, -ė, stačiakampis, -ė, dvisluoksnis, -ė, plonasienis, -ė, tuščiaviduris, -ė, viengubas, -a, vienpusis, -ė, ilgalaikis, -ė, smulkiagrūdis, -ė, stambiagrūdis, -ė. 40 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu ŠALTINIAI AC – Armocementas, aut. F. Bielinskis, P. Buškūnas, Vilnius: Vaizdas, 1964. ALKS – Anglų–lietuvių kalbos statybos terminų žodynėlis, sud. J. Stonys, Vilnius: VISI, 1972. APKS – Akmens panaudojimas kaimo statyboje, aut. V. Vitkauskas, Vilnius: Vaizdas, 1960. BAPK – Betonas ir armatūra: pagrindinės konstrukcinės savybės: mokomoji knyga, aut. D. Zabulionis, Vilnius: Technika, 2010. BGD – Betono ir gelžbetonio darbai, aut. V. Mažeika, Vilnius: Pergalė, 1978. BS – Betonai ir skiediniai: žinynas, aut. A. Čechovas, vert. J. Dyčmonas, A. Žvirėnas, Vilnius: Mokslas, 1976. BŽSM – Bendrosios žinios apie statybos mašinas: paskaitų konspektas, aut. D. Midvikis, J. Starkus, Vilnius: LTSR aukšt. ir spec. vid. mokslo ministerija, 1982. CPK – Civilinių pastatų konstrukcijos: vadovėlis, aut. A. Nakas, J. Gajauskas, M. Prikšaitis, Vilnius: Mokslas, 1992. GMLD – Gruntų mechanikos laboratoriniai darbai, aut. F. Norkus, Kaunas: Technologija, 1992. GNSK – Gyvenamųjų namų statybos klausimai: mokslinių straipsnių rinkinys, vyr. red. K. Blaževičius, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1962. KABK – Kompozitais armuotos betoninės konstrukcijos: vadovėlis, aut. G. Kaklauskas, D. Bačinskas, V. Gribniak, D. Jakubovskis, D. Ulbinas, E. Gudonis, A. Meškėnas, E. Timinskas, A. Sokolov, Vilnius: Technika, 2012. KAŠ – Kaitrai atsparūs šamobetoniai: monografija, aut. S. Goberis, V. Antonovič, Vilnius: Technika: 2007. KKGSP – Kaip ir iš ko galima statyti pigius ir tvermingus ūkio trobesius, vert. J. Bražinskas, Vilnius: Juozapo Zavadzkio spaustuvė, 1910. KP – Konstrukciniai plienai, aut. A. Pavaras, Vilnius: Mokslas, 1978. KS – Kaimo statyba, aut. P. Drąsutis, P. Gaižutis, L. Gud zinskas, J. Juška, P. Kalita, E. Kersnauskas, V. Švipas, Kaunas: Spindulys, 1936. MA – Medžiagų atsparumas, aut. K. Vasiliauskas, Kaunas: Vilnius, 1940. MBD – Mūrininko ir betonuotojo darbai: vadovėlis, aut. V. Adomavičius, J. Aleksejeva, A. Česas, R. Dovydaitė, Vilnius: Mintis, 2008. MDKM – Mūro darbai ir konstrukcijų montavimas: vadovėlis, aut. I. Iščenka, Vilnius: Mintis, 1971. MGN – Miesto gyvenamieji namai: jiems statomi reikalavimai ir jų projektavimas, aut. V. Švipas, Kaunas: Varpas, 1933. MK – Medinės konstrukcijos: vadovėlis, aut. A. Valentinavičius, B. Valiūnas, Vilnius: Enciklopedija, 2000. MK – Metalinės konstrukcijos: vadovėlis, aut. J. Paulauskas, A. Kvedaras, Vilnius: Mokslas, 1977. MK – Mūrinės konstrukcijos, aut. A. Rozenbliumas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956. MS – Molio statyba, aut. K. Reisonas, Kaunas: Valstybės spaustuvė, 1928. MT – Mediniai tiltai, aut. S. Grinkevičius, Kaunas: Spindulys, 1929. MTPM – Medžiagotyra tinkuojamoms plytelių ir mozaikos klojėjams: vadovėlis, aut. A. V. Aleksandrovskis, Vilnius: Mokslas, 1976. PAPŠ – Pastato apdaila. Pastato šiltinimas ir tinkavimas. Apdaila plytelėmis ir apdailos elementų montavimas: vadovėlis, aut. M. Černius, E. Kuliešius, V. Rutkevičienė, V. Savarauskienė, Vilnius: Mintis, 2008. PK – Pastatų konstrukcijos. I dalis: vadovėlis, aut. A. Bistrickas, N. Geršas, J. Kapčius, K. Kaušinis, J. Mikuckas, V. Verbickis, B. Ziberkas, A. Žintelis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1962. PK – Plieninės konstrukcijos: vadovėlis, aut. J. Paulauskas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1961. PLST – Prancūzų–lietuvių statybos terminų žodynėlis, sud. A. Gudaitis, Vilnius: VISI, 1972. PNA – Pastatyti namų apšiltinimas, reng. B. Vektaris, Kaunas: Raidė, 1994. PSAK – Pastato dažymas ir apmušalų klijavimas: vadovėlis, aut. V. Butavičienė, V. Stasionienė, Vilnius: Mintis, 2008. PSDP – Pastatų sienų dažytų paviršių ilgaamžiškumas: monografija, aut. R. Miniotaitė, V. Stankevičius, Kaunas: Technologija, 2001. RLKP – Rusų–lietuvių kalbų politechninis žodynas, red. kol. A. Novodorskis, L. Kumpikas, J. Mikuckas, J. Stana itis, S. Vasauskas, J. Vidmantas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1959. Terminologija | 2022 | 29 41 RNS – Raštinio namo statyba: žinynas, aut. R. Bortkūnas, T. Braškys, V. Čei kauskas, R. Daraškevičius, T. Gecas, T. Lapinskas, E. Norvaišas, M. Sakaitis, A. Sirvydis, T. Šlivinckas, G. Unikas, V. Uosaitis, Vilnius: Balto print, 2012. SA – Statybinė akustika: vadovėlis, aut. V. J. Stauskis, Vilnius: Technika, 2007. SBPK – Suvirintų ir besiūlių plieninių konstrukcijų saugos ir ilgalaikiškumo įvertinimas, aut. A. Kudzys, V. Vaitkevičius, Vilnius: Solertija, 1995. SDKŽ – Statybos darbininkų kvalifikacijos žinynas, reng. S. V. Bašinskij, P. V. Blaževič, I. A. Petrov, Kaunas: Vilnius, 1940. SG – Surenkamas gelžbetonis, aut. A. Bujokas, A. Stonys, Vilnius: Mintis, 1971. SGBT – Sauskeliai. Gelžbetoniniai ir betoniniai tiltai, aut. J. Gabrys, Kaunas [n. s.], 1931. SGKP – Statyba: gipso kartono plokščių montavimas ir apdaila, aut. A. Zienius, Vilnius: Lodvila, 2006. SISCh – Statinių ir inžinerinių sistemų charakteristikų dinamika. I dalis: mokomoji knyga, aut. A. Janickas, Kaunas: Technologija, 2000. SK – Statybinės konstrukcijos: konferencijos, skirtos prof. A. Rozenbliubo 100-osioms gimimo metinėms pažymėti, įvykusios Vilniuje 2002 m. birželio 5–6 d., pranešimų medžiaga, Vilnius, 2002. SKKS – Statybinės konstrukcijos: kūrimas ir stiprinimas, aut. D. Bačinskas, A. Baltrušaitis, A. Bičiulaitienė, E. Dulinskas, A. Endriukaitytė, A. Jarmolajev, V. Jokūbaitis, G. Jurkėnas ir kt., Vilnius: Technika, 1998. SM – Statybinės medžiagos: vadovėlis, aut. S. Ščesnulevičius, Vilnius: Mintis, 1966. SM – Statybos medžiagos, aut. Č. R. Ramonas, Kaunas: Ūkininko patarėjas, 1993. SMG – Statybinės medžiagos ir gaminiai: vadovėlis, aut. B. Grigaliūnas, Vilnius: Mintis, 1974. SMU – Statybinės medžiagos. Užpildai: mokomoji knyga, aut. A. Naujokaitis, Vilnius: Technika, 2006. SP – Statybos pagrindai, aut. A. Iljičiovas, A. Kokinas, J. Rebortovičius, vert. R. Kuosaitė. Vilnius: Vaizdas. SSM – Statyba. I tomas. Statybinės medžiagos, aut. J. Šimoliūnas, Kaunas: Spindulys, 1937. STŽ – Statybos terminų žodynas, aut. A. Kudzys, A. Rosenas, B. Kudzienė, Vilnius: Lietuvos mokslas, 2002. ŠVOK – Šildymas, vėdinimas ir oro kondicionavimas, aut. D. Gutauskaitė, Kaunas: Technologija, 1992. V – Vėdinimas: vadovėlis, aut. E. Juodis, Vilnius: Technika, 2008. ŽŪS – Žemės ūkio statyba: bendroji dalis: statybos medžiagos ir trobėsių dalys: vadovėlis, aut. L. Gimbutas, Kaunas: Spindulys, 1929. LITERATŪRA Akelaitis Gintautas 2008: Sudėtinių administracinių terminų struktūriniai modeliai. – Specialybės kalba: terminija ir studijos: mokslinių straipsnių rinkinys, Vilnius: Mykolo Romerio universitetas, 5–13. Cabezas-García Melania, Faber Pamela 2017: Exploring the semantics of multi-word terms by means of paraphrases. – Temas actuales de terminología y estudios sobre el léxico, Granada, España: Comares, 193–217. Prieiga internete: https://www.researchgate.net/publication/321225904_Exploring_the_semantics_of_multi-word_terms_by_means_of_paraphrases. DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas, 4-as patais. leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005. Drotvinas Vincentas 1963: Lietuvių literatūrinės kalbos sudurtinių būdvardžių struktūriniai-semantiniai tipai (remiantis XVI–XVIII a. raštų medžiaga). – Kalbotyra 6, 75–97. Drukteinis Albinas 2011: Sintaksiniai sudėtinių jūreivystės terminų modeliai. – Res humanitariae 10, 234–255. Džežulskienė Judita 2010: Prepozicinė ir postpozicinė modifikacija: trižodžių angliškų ir lietuviškų terminų gretinamoji analizė. – Kalbotyra 62(3), 7–21. Gaivenis Kazimieras 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Gaivenis Kazimieras 2014 [1968]: Iš 2 ir 3 dėmenų sudarytų sudėtinių terminų tipai dabartinėje lietuvių kalboje. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 34–46. Gaivenis Kazimieras 2014 [1975]: Dvižodžiai sudėtiniai terminai dabartinėje lietuvių kalboje. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 60–97. Gaivenytė-Butler Jolanta 2000: Sudėtinių fizikos terminų sinonimijos atvejai terminų žodynuose. – Kalbos kultūra 73, 62–67. Grigorjeva Tatjana, Andriušytė Aistė 2015: Mokslinių tyrimų pagrindai: mokomoji knyga, Vilnius: Technika. 42 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu Janulevičienė Violeta, Rackevičienė Sigita 2009: Nusikalstamų veikų pavadinimai lietuvių ir anglų kalbomis. – Socialinių mokslų studijos 4(4), 357–381. Keinys Stasys 2005 [1983]: Lietuviškų sudurtinių terminų daryba. – Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 129–182. Kitkauskienė Laimutė 2009: Statybos ir civilinės statybos terminus reiškiantys dvižodžiai junginiai anglų ir lietuvių kalbose. – Santalka 17(2), 52–60. Lietkevičienė Nijolė 2015: Tridžodžių anatomijos derinamojo pažyminio ir nederinamojo pažyminio lietuviškų terminų ir lotyniškų atitikmenų priklausomybė. – Profesinės studijos: teorija ir praktika 15, 42–46. Prieiga internete: https://svako.lt/uploads/pstp-15-2015-6.pdf. Montero Begoña 1996: Technical Communication: Complex Nominals Used to Express new Concepts in Scientific English – Causes and Ambiguity in Meaning. – ESpecialist 17(1), 57–72. Prieiga internete: https://revistas.pucsp.br/index.php/esp/article/download/9476/7042. Pratiwi Nurul, Ohoiwutun Jos E. B., Waris Abdul 2016: Morphological analysis of compound adjectives in sentences in Brooke’s Heartland. – e-Journal of English Language Teaching Society (ELTS) 4(2). Prieiga internete: https://media.neliti.com/media/publications/243571-morphological-analysis-of-compound-adjec-fbc1995d.pdf. Umbrasas Alvydas 2010: Lietuvių teisės terminija 1918–1940 metais: pagrindinių kodeksų terminai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Valeckienė Adelė 1957: Dabartinės lietuvių kalbos įvardžiuotinių būdvardžių vartojimas. – Literatūra ir kalba 2, 161–328. Zemlevičiūtė Palmira 2021: XIX a. pab. – XX a. pr. dvižodžiai sudėtiniai pavadinimai su pagrindiniu dėmeniu „liga“ ir būdvardžiu reiškiamais priklausomaisiais dėmenimis. – Terminologija 28, 239–255. TWO-WORD CONSTRUCTION TERMS WITH THE SECONDARY COMPONENT EXPRESSED BY A COMPOUND ADJECTIVE Summary Compound adjectives denote an individual, specific, and stable feature of something that is expressed by the modified word. They describe the thing or phenomenon designated by the main component in a generalising and precise manner, distinguish it from others not possessing such a feature (or where such a feature is not essential) and can therefore be rather widely used for the nomination of scientific concepts. However, as illustrated by other scholarly studies, the terminological capacities of the compound adjective are underused in certain fields. In the field of construction, the compound adjective becomes a terminological attribute rather frequently: 635 distinct two-word terms with the secondary component expressed by a compound adjective were found in a total of 48 sources. The article employs the analytical-descriptive method to address compound adjectives from a terminological perspective: the relations between the secondary components of construction terms taking the form of compound adjectives and the main component are discussed in terms of the idea conveyed by them, i.e., their lexical-relational meanings are determined; the word-formation structure of compound adjectives, through which these meanings are conveyed, is reviewed; the compound adjectives that are most commonly used as the terminological attributes of construction terms are identified. The study revealed that the main components can be modified by the secondary components of two-word construction terms expressed by compound adjectives by conveying different aspects of meaning: as many as twelve lexical-relational meanings Terminologija | 2022 | 29 43 can be expressed by these components. Therefore, the compound adjective can be rather widely used for the nomination of concepts in the field of construction. Compound adjectives denoting a distinctive feature of an abstract or concrete thing in terms of its composition stand out from others by their quantity: the secondary components expressed by compound adjectives have this meaning in the case of as many as 45.70% of the terms collected in the study. This meaning is inherent in the secondary components comprising the terms of different thematic groups: names of structures, their parts, and constructions (daugiaaukštė aikštelė, dviremės langas), abstract names (daugiaciklis patvarumas, daugiapakopis režimas), and intermediate construction products (daugiasluoksnis kartonas, plonavielis tinklelis). A total of 13.22% of the secondary components modifying the main components of the terms from the thematic groups of structures, their parts and constructions, and intermediate construction products specify some property of form (pusapskritė arka, pusapvalis langas; aštuoniakampė plytelė, keturkampė lentutė). Fewer secondary components describe a part of a distinctive fastener (11.15%) or a distinctive part (7.17%). Even fewer compound adjectives used as secondary components designate a potential property (4.94%), a machine operating property (4.78%), a structural property (3.50%), duration of an abstract thing (2.55%), a substance a certain amount of which constitutes the main substance (1.91%), and the property experienced through senses (1.11%). Compound adjectives are least commonly used to denote the method in which an object is made (0.48%). Formation of compound adjectives comprising two-word construction terms follow ten word-formation patterns. Four of them are most productive: adjective→noun, numeral→noun, noun→verb and adverb←/→noun. A number of compound adjectives used as secondary components are formed using the same initial constituents. Adjectival constituents are dominated by antonymic adjectives plonas–storas, žemas–aukštas, as well as adjectives stambus, status, tuščias. Most of the numerical constituents are based on the numerals from one to four, while most of the adverbial elements rely on the adverb daug. Quite a few of the initial constituents of compound adjectives feature adverbs, such as greitai, ilgai, mažai, trumpai. A tendency to artificially expand such groups in dictionaries is observed. As different denotata of the field of construction may demonstrate the same principal properties, there is a tendency in construction terminology to express specific components by the same compound adjectives. The most widespread terminological attributes in construction terminology are compound adjectives daugiasluoksnis, -ė, stačiakampis, -ė, dvisluoksnis, -ė, plonasienis, -ė, tuščiaviduris, -ė, viengubas, -a, vienpusis, -ė, ilgalaikis, -ė, smulkiagrūdis, -ė, stambiagrūdis, -ė. Obviously, such terms are easy to remember and convenient to use, but there are certain doubts that other lexical units may be underused in this case. Gauta 2022-08-26 Lina Rutkienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected] 44 Lina Rutkienė Dvižodžiai statybos terminai su sudurtiniu būdvardžiu išreikštu šalutiniu dėmeniu