Dėl „sekančio“ klausimo

V I T A DAINIUS RAZAUSKAS Litván Irodalmi és Folklórintézet DĖL SEKANČIO KLAUSIMO Daugilas fiamnak, aki arra ösztönzött, hogy alaposabban utánajárjak ennek a kérdésnek Ez az írás annak a próbálkozásnak az eredményeként született, hogy eligazodjam a sekantis melléknévi igenév ajánlott és nem ajánlott jelentései, megengedett és nem megengedett használata között. Bár nem vagyok hivatásos nyelvész, úgy érzem, némi jogom van ehhez – ahhoz a kísérlethez, hogy megértsem anyanyelvem dolgait. Annál is inkább, mert először éppen nyelvészekhez fordulva próbáltam megérteni, és csak azután, talán némi kétségbeesésből is, mertem magam elgondolkodni rajta. Kérem, hogy próbálkozásaimat a lehető legszigorúbban bírálják azok, akik nálam sokkal jobban értenek a dologhoz, de valamilyen számomra érthetetlen okból nem méltatták arra, hogy megmagyarázzák. Nem a részeshatározói igenév következő használatát javította-e következetesen először köznyelvünk pátriárkája, Jonas Jablonskis1? Például: Az előadást a következő (=másik) szombatra halasztották; a következő kongresszust két év múlva tartják Moszkvában, javítva: A másik kongresszust két év múlva tartják Moszkvában; azt tanácsolhatom a gazdának, hogy a beteg sertéseket a következő módon kezelje, javítva: A sertéseket így kezeljék…; (Le kell) kenni az egész sertést a következő oldattal, javítva: A sertést ezzel az oldattal kell bekenni… (Jablonskis 1935: 107, 179; 1936: 159, 161; 1959: 108, 184, 448, 450). Összefoglalásként pedig: „Következő = 1) másik, 2) ez, emez. Például: 1) a másik ülés (nem: a következő ülés) szerdán lesz; ezeket az embereket (nem: a következő embereket) ölték meg.” 1 Köszönetet szeretnék mondani dr. Pranas Kniūkštának azért a tanácsért, hogy forduljak J. Jablonskis háború előtti írásaihoz, azért az útmutatásért, hogy vegyem igénybe a Nyelvművelés mutatóit, az alább említendő Mantas Adomėnas-írás megjelöléséért, néhány értékes tárgyi megjegyzéséért és egyszerűen jóindulatáért. 224 KALBOS KULTŪRA | 81 „Šitam savo reikalui linkęs esu vartoti paprastai šiuos mūsų kalbos žodžius: 1) tolesnis dabar iš eilės (tol., kitas) posėdis bus šį trečiadienį; 2) nudėti (nušauti, nužudyti, sušaudyti...) buvo šie Burbulų žmonės: Antanas, Jonas ir Petras. Kad žodžiai sekamas, sekantis yra nevartotini kalboj, kad juodu yra visada taisytinu, to pasakyti šiais savo žodžiais nieku būdu nenorėčiau: šituodu mūsų kalbos žodžiu netinka vartoti tiktai be kokio reikalo...; juodu (sekamas, sekantis) taisytinu yra tik ten, kur rašytojo yra nežmoniškai pavartotu“ (Jablonskis 1936: 202). Jablonskis után a litván nyelv következő nagy normázója és tisztítója Juozas Balčikonis volt. Elsőként egy javítását említsük: A k ö v e t k e z ő (= másik...) héten az események jócskán elcsitultak. Ezt a javítást így magyarázza: „E. Viskanta nem akarja kijavítani a „következő napon, következő héten, következő órán” alakokat, mert ezt követeli meg a „nyelvi pontosság”. Miféle pontosság lehet ez, ha nyelvünk szavainak olyan jelentést tulajdonítunk, amellyel azok nem rendelkeznek! Vajon azt mondjuk: „Melyik nap következik holnap?” „Melyik hónap következik utána?” „Melyik óra következik most?” Ha ezt nem használjuk, akkor a „következő napon”, „következő hónapban”, „következő órán” formákat sem használhatjuk. Erre a célra megvannak a következő alakok: „másnap”, „a következő hónapban”, „a következő órán”, „jövő héten”, „a következő hónapban” (vö. „Hogy hívják azt a hónapot, amelyik következik?”), „a következő években”. Ha azt mondom: „Jövő héten falura utazom”, „A következő években városban fogok élni”, lehet-e bárki számára még nem világos, mit mondok?” Íme még néhány javítása: megbeszélték, hol és mikor találkozzanak legközelebb (= más alkalommal); (a méh) lejjebb ereszkedett a következő (= másik) virághoz; már másnap (= a következő napon) húsz férfinak... a birtokra kellett állnia; a következő (= rákövetkező) év tavaszán a somkórót megtrágyázták (Balčikonis 1978: 145, 155–156, 225, 288, 292, 307). Nyelvünk nagyjai után a későbbi korok nyelvművelői is következnek, de nem mindegyikük. Röviden áttekintjük a legfontosabb kifejtett véleményeket. Nijolė Sližienė ezt írja: „Ha arra kérnek bennünket, hogy javasoljunk valakit a tiszteletbeli elnökségbe, olykor azt halljuk: a tiszteletbeli elnökségbe a következő összetételt javasoljuk, vagy a következő összetételben, sőt a tiszteletbeli elnökségbe a következőket javasoljuk. Ezek a kifejezések is tükörfordítások. Különösen kifogásolható itt a következő melléknévi igenév, amelyet a ez, ilyen, olyan névmások helyett használnak, a következőképpen határozószó pedig ezekben az esetekben egyáltalán nem megfelelő. Így kellene mondani: a tiszteletbeli elnökségbe javasoljuk... (vagy a tiszteletbeli elnökségbe ezeket az elvtársakat javasoljuk...)” (Sližienė 1969: 18). Kazys Ulvydas kijelenti: „Meg kell mondani, hogy nagyon gyakran, különösen az értelmiségiek beszélt nyelvében, helytelenül használják a sekti igét és származékait. Íme néhány konkrét hiba ennek az igének és származékainak használatában: D. RAZAUSKAS. Dėl sekančio klausimo 225 Ebből k ö v e t k e z i k, hogy nem jönnek el a közös munkára; A korábban kifejtett anyagot figyelembe véve, k ö v e t k e z i k …; Ez a k ö v e t k e z ő t mutatja; A bizottság megállapítja (megjegyzi) a k ö v e t k e z ő t; Alább (a továbbiakban) k ö v e t k e z n e k az aláírások; Ezt a k ö v e t k e z ő táblázatból látjuk; A munkákat a k ö v e t k e z ő k é p p osztották el. A sekti ige és származékai ilyen használata nem litvános. Ez nem más, mint a német folgen ige és származékai, illetve az orosz следовать ige és származékai rossz fordítása. Litvánul csak így lehet mondani: Mi következik ebből? Ebből az következik, hogy nem jönnek el a közös munkára; A korábban kifejtett anyag a következőket mutatja; Ez a következőket mutatja; A bizottság a következőket állapítja meg (jegyzi meg); Alább (a továbbiakban) jönnek az aláírások; Ezt ebből a táblázatból látjuk; A munkákat így osztották el” (Ulvydas 1972: 25–26). Megemlítendő Klementina Vosyl y tė „A sekti ige jelentései” című tanulmánya. Miután hangsúlyozta, hogy a sekti ige többjelentésű, és felsorolta jelentéseit, a nyelvész hozzáteszi: „A felsorolt jelentéseken kívül a sėkti (sėka, sėkė) igét írásban még a következő jelentésekben használják: 1) „valami után azonnal menni, lenni, történni”, például: a poliklinika után a beteglátogatások következtek (= voltak, kezdődtek); 2) „következtetésként adódni, világossá válni, látszani”, például: Ebből az a következtetés következett (= vált világossá), hogy a paraszt soha nem fog helyes természetszemléletet kialakítani. A sekti ige ezekben a jelentésekben nem használható, mivel ezek idegen jelentések. E jelentések helytelenségéről már szó esett a „Kalbos kultūra” korábbi füzeteiben. A sėkantis, -i melléknévi igenév sem használható „ez, ilyen” jelentésben, például: A felvetett kérdések köre a következő (= ilyen); A munkák rendje a következő (= ilyen). A sėkantis, -i melléknévi igenév azonban „ami valami után következik, a következő” jelentésben használható a litván nyelvben. Ezt a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” is elfogadja (mindkét kiadása), például: A következő újságszám; A következő megállóban szállunk ki.” Ezután három példa következik az LKŽ-ből, az egyik Donelaitisé: Ezért mindenki... úgy gondoskodjék, hogy miután naponta elfogyasztotta a maga részét, a következő napon se feledkezzék meg a takarékoskodás szükségéről. A magyarázat pedig így szól: „Az ilyen esetekre javasolt szavak, a másik, a következő, a további zavart okozhatnak, vagy homályossá tehetik a gondolatot. Mindazonáltal azokban az esetekben, amikor a másik, következő, további szavak tökéletesen kifejezik azt, amit a következő is, ezeket kell használni. Mondjuk, teljesen világos és érthető a mondat: Jövő nyáron a tengerparton nyaralok, ezért nincs szükség arra, hogy azt mondjuk: A következő nyáron a tengerparton nyaralok” (Vosyl ytė 1978: 50; a példákat lásd LKŽ XII 318). Ismét K. Ulvydas, ezúttal azonban pontosabban és világosabban: „Ugyanígy nem helyénvaló kijavítani a sekantis szót, ha „ami valami után következik” jelentésben használják. A „Dabartinės lietuvių 226 KALBOS KULTŪRA | 81 A „lietuvių nyelv szótárában” normatívként van feltüntetve a sekantis szó ilyen jelentése, és példákat is közölnek: A következő újságszám; A következő megállónál szállunk le. Nincs ok e jelentés el nem ismerésére. Más esetekben azonban a sekantis szó egyszerűen nem megengedett. Például a következő megfogalmazásokat így kell javítani: Ezt a következő táblázat mutatja; a bizottság összetétele a következő: Ezt ez a táblázat mutatja; a bizottság összetétele ilyen” (Ulvydas 1986: 6). Természetesen itt nem szabad említés nélkül hagyni Aldonas Pupkis által összeállított Nyelvhasználati tanácsok (a továbbiakban – KPP) című művet sem, amely szintén azt állítja, hogy a követ igét nem szabad „valami után közvetlenül lenni, következni” jelentésben használni: Mi következik (= Mi jön, mi van) közvetlenül a tél után? Alább következnek (= jönnek, vannak) az aláírások. Két pontos találat következett (= Volt) (Utána, később – két pontos találat). Továbbá következik (Továbbá jön, van; Tovább –) az információ a vilniusi fúrógépgyár élmunkásairól”. A következő melléknévi igenévről azt írják, hogy nem használható a következő jelentésekben: 1. ez, ilyen, olyan (felsorolás előtt): Vilniusban jelenleg a következő (= ezek a) kiállítások láthatók. A kollektíva a következő (= ezeket az, ilyen) kötelezettségeket vállalta. Ilyen (= ilyen) szakemberekre van szükségünk. A bizottság ilyen összetételben alakult (= ilyen a bizottság). A következő (= ezeket az, ilyen, olyan) egyenleteket kapjuk. A gyermekek alvásának időtartama a következő (= ilyen, ennyi; jobb: A gyermekeknek ennyit ajánlott aludni). Ilyen (ez, ilyen, olyan) módon lehet gyógyítani; 2. íme, ez; íme, ezért (magyarázat előtt): Válaszolva az Önök levelére, a következőket közlöm (= ezt közlöm; közlöm). Ez a következőt mutatja (= ezt). A döntést a következő (= ezek miatt az okok, indokok miatt; íme, ezért; azért, mert...) miatt hagyták hatályban. Használata azonban ilyen: A farkas nyomában haladó vadász körülnézett. Az őt követő emberek megálltak” (KPP 256–257). Végül a Litván Nyelvi Bizottság határozata kimondja, hogy a sekantis,-i szó nem használható az alábbi jelentésekben: 1. „ez, ilyen, olyan” (felsorolás előtt): Vilniusban jelenleg a k ö v e t k e z ő (= ezek a, ilyen) kiállítások láthatók: [...]; 2. „íme, mi; íme, miért” (magyarázat előtt): A levelére válaszolva a következőt közlöm (= íme, mit):... (LKKN 145). Nem állítom, hogy a nyelvészeknek a kérdésről alkotott összes véleményét bemutattam; lehet, hogy valamit szem elől tévesztettem, de az elmondottakból is világos – talán van valamiféle ellentmondás, nézeteltérés, de valójában a következetesség és pontosság hiányáról, sőt (részben) tudatos elhallgatásról van szó. Ezúttal szorítkozzunk egyetlen kérdésre: elfogadható vagy nem az sekti ige „valami után menni” jelentése, és ebből következően a sekantis melléknévi igenév „utána menő” vagy „az, aki utána megy” jelentése? D. RAZAUSKAS. Dėl sekančio klausimo 227 J. Jablonskis hangsúlyozza, hogy a sekantis szó egyáltalán nem kerülendő – csak „ok nélkül”, „embertelenül” nem használható; az általa javított példák némelyikéből azonban (Az előadást a k ö v e t k e z ő (= következő) szombatra halasztották; a következő ülés (nem: a soron következő ülés) szerdán lesz) látható, hogy az általa „embertelennek” tartott használatok közé az „utána következő” jelentés is tartozott. J. Jablonskis magának a sekti igének „utána menni” jelentéséről nem szól (Jablonskis 1935: 107; 1936: 202). J. Balčikonis elutasítja az ige ilyen jelentését, és erre alapozza a megfelelő melléknévi igenévi jelentés elutasítását is („Valóban azt mondjuk: „Melyik nap következik holnap?“... Ha ezt nem használjuk, akkor a „következő napon” kifejezést sem használhatjuk...“, lásd 225. o.); helyettük többek között az ateiti igét és az ateinantis melléknévi igenevet javasolja (Balčikonis 1978: 155–156). K. Vosyl y tė véleménye szerint a sekti ige „valami után közvetlenül menni, lenni, történni” jelentésben nem használható, „a sekantis, -i melléknévi igenév azonban, „amely valami után következik, következő” értelemben használatos a litván nyelvben”; ezt a A mai litván nyelv szótára is elfogadja (mindkét kiadás). Emellett klasszikus irodalmi példákat is hoz, bizonyítva, hogy a sekantis szó ilyen jelentésű használatának hagyománya igen régi. Valóban, „az erre a célra javasolt szavak, a kitas, ateinantis, tolesnis zavart okozhatnak, vagy homályossá tehetik a gondolatot”, mivel a kitas jóval tágabb fogalom, mint pusztán az, hogy „következő, közvetlenül utána jövő”. És mégis, vajon miért „nincs szükség azt mondani, hogy A k ö v e t k e z ő n y á r o n a tengerparton nyaralok” (Vosyl y tė 1978: 50) – talán a tekintélyeknek tett hódolatból? K. Ulvydas szerint szintén „nem helyes javítani a sekantis szót, ha „valami után következő” jelentésben használják, mert „nincs ok e jelentés el nem ismerésére” (Ulvydas 1986: 6). A KPP tanácsa szerint is kerülendő a sekti ige „valami után közvetlenül lenni, következni” jelentésben (KPP 257), a megfelelő jelentésű sekantis melléknévi igenév használatának kérdését azonban kikerülik: egyszerűen hallgatnak róla – sem közvetlenül, sem példán keresztül nem tesznek róla említést. Sajnos a Litván Nyelvi Bizottság is pontosan így járt el. Talán arra számítottak, hogy senki sem veszi észre? Azt is hozzá lehet tenni, hogy a nagy Litván nyelv szótárában (LKŽ XII 338–339) a sekti ige első jelentése „valaki után menni, haladni, nyomában járni”, a második, „valami után közvetlenül lenni, történni” jelentés pedig szlávizmusnak van jelölve, tehát nem ajánlott. A maga részéről A mai litván nyelv szótárában (DLKŽ) a sekti igének csak a „valaki után menni, haladni” jelentését tüntetik fel. A sekantis melléknévi igenév a harmadiktól 228 KALBOS KULTŪRA | 81 leidimo (1993) apibūdintas kaip nevartotinas reikšmėmis „kitas 3“ („ateinantis, tolesnis“) ir „šis 1“ („tas, šitas (rodant laiko ar erdvės atžvilgiu artimą asmenį ar daiktą)“, bet nieko nepasakyta apie reikšmę „kitas 4“ („einantis po šito“), pvz.: Ar lipsite kitoje stotelėje? Vadinasi, pastarąja reikšme dalyvis sekantis nėra nevartotinas, vengtinas? Ir paklausti Ar lipsite s e k a n č i o j e stotelėje? nėra jokia kalbos klaida? O jei taip, tai kodėl jis šia reikšme iš visur – ir pirmiausia iš visuomeninio transporto pranešimų – guite išguitas? Mivel a nyelvészek, mint látható, ebben a kérdésben nem segítenek eligazodni, megpróbálom magam, a saját fejem után járva mérlegelni. Ezt néhány lépésben próbálom megtenni: e l s ő k é n t – összehasonlítom az ige említett két jelentését, az elfogadhatót és a nem elfogadhatót: sekti; m á s o d s z o r – közvetve, az ige néhány származéka, valamint megszokott és kétségtelenül elfogadható, azonos tövű szavak révén tekintek a sekti jelentéseire; h a r m a d s z o r – logikai szempontból tárgyalom magát a sekimo, vagyis a valaki után haladás cselekvését; n e g y e d s z e r – megnézem, hogyan bánnak a megfelelő szavakkal más nyelvekben. Érveléseimet ezért – ha csak feltételesen is – szemantikai, lexikai, logikai és tipológiai érvelésnek nevezem. 1) S Z E M A N T I K A I É R V A sekti ige elsődleges jelentését így határozzák meg: „valaki után menni, haladni” (DLKŽ), „valaki nyomában, a nyomában menni, haladni” (LKŽ XII 338); a második, nem elfogadható jelentését pedig így: „valami után közvetlenül következni, történni” (LKŽ XII 339), „valami után közvetlenül lenni, következni” (KPP 257), „valami után közvetlenül menni, lenni, történni” (Vosilytė 1978: 50). Feltűnő, hogy a meghatározások lényegében nem különböznek. Igaz, az első jelentés meghatározásakor egyszer sem szerepel a „lenni”, hanem elsősorban azt mondják: „menni”; a második meghatározásakor viszont a „menni” is előfordul (egyszer még az első helyen is). De vajon különbözik-e a „valami után közvetlenül lenni” attól, hogy „valami után közvetlenül menni”? A legszembetűnőbb látszólagos különbség az, hogy az első jelentésben a cselekvés „utána, a nyomában”, a másodikban pedig „közvetlenül utána” történik. Sajnos a különbség csak látszólagos, mert a po elöljárószó itt a DLKŽ meghatározása szerint „helybeli vagy időbeli e g y m á s u t á n i s á g o t” jelöl; a nuoseklus pedig az LKŽ meghatározása szerint „egymást k ö v e t ő, egymás után h a l a d ó”, vagyis „utána haladó”; márpedig a (nuo)seklus éppen az, ami seka (maguknak a szavaknak a viszonyáról lásd alább a lexikai érvelést). Tehát: „utána menni” = „követni” = „utána, a nyomában menni”. Arra lehetne számítani, hogy ezt a két jelentést csak ügyetlenül határozták meg, egyébként pedig a megfelelő és nem megfelelő példák alapján nagyon világosan elkülönülnek. Azonban a D. RAZAUSKAS. Dėl sekančio klausimo 229 Az LKŽ-ben az ige sekti első, megfelelő, kifogástalan (igaz, átvitt) jelentésére hozott példák között ilyenek is vannak: Senybiniai žodžiai sekė (magyarázat: öröklődtek, szájról szájra adódtak tovább) ir atasekė lig šių laikų (Antašavà, Kupiškio r.). Vargas vargą seka (írásos források); ...apaštalams praneša vargus, juos seksiančius (magyarázat: amelyeket majd átélnek) J. Bretkūno Postilė (nem ugyanaz volna-e azt mondani: „amelyek ezután következnek”); Nelaimės kartais ateina visai nelauktai ir paprastai jos seka viena kitą (A. Vienuolis). A második, nem elfogadható jelentés példái az LKŽ-ben ritkák és nem világosak, így nem lehet belőlük következtetést levonni: Po poliklinikos sekdavo vizitai pas ligonius į namus; Seka pabaiga paguldymo (LKŽ XII 338–339). De ha egy bajt követhet egy másik baj, egy szerencsétlenséget egy másik szerencsétlenség, akkor miért ne követhetné öröm az örömöt, szerencse a szerencsét, s általában egyik semleges esemény a másikat, vagy egyszerűen egyik alkalom a másikat: sekti? Tehát egy gyűlést egy másik gyűlés, egy ülést egy másik ülés, egy (most megjelent) újságszámot az (előtte megjelent) újságszám stb. sekti? Milyen alapon különböztetnek meg egyes példákat más, velük analóg példáktól, és minősítik azokat nem elfogadhatónak? Végül milyen alapon különböztetik meg az ige sekti első, elsődleges (csak átvitt), illetve második, nem elfogadható jelentését? Sajnos semmiféle valódi alapot nem sikerült kitapintani. 2) LEXIKAI ÉRV Nézzük meg, mit tanúsít erről közvetve néhány más, kétségtelenül helyesnek tekinthető litván szó – a sekti ige származékai. Az egyikükről már szó esett: ez az ige sekti tövéből képzett nuoseklūs melléknév, jelentése: „sorban, egymás után következő, végbemenő, végzett”, továbbá „rendszeresen, sorjában dolgozó”; ide tartozik a nuosekliai határozószó is, például: Jis gerai išmoksta pamokas, bet nemoka savo mintis nuosekliai išdėstyti kitiems (LKŽ VIII 953). Ha a gondolatokat lehet nuosekliai előadni, akkor azok seką alkotnak, más szóval seka egymást. Bármilyen dolgok csak azért lehetnek nuoseklūs, mert seka egymást. Mivel a melléknév az igéből származik, nem pedig fordítva, a nuoseklus csak azért hordozza ezt a jelentést, mert a megfelelő jelentése – „sorban, egymás után menni, történni, végbemenni” – az sekti igének is megvan, vagy legalábbis megvolt, és joggal lehet meg. Ellenkező esetben, ahogy Mantas Adomėnas találóan írta: „következetesnek maradva talán a következetességről is le kellene mondanunk” (Adomėnas 1995: 4). 230 KALBOS KULTŪRA | 81 A sekti ige egy másik, imént említett származéka – a sekà főnév – „események, jelenségek vagy tárgyak egymás utáni haladását” jelenti (LKŽ XII 318), vagyis ismét „utána haladást”. Lehet akár száz-kétszáz éves új szóalkotás is, de ez is arról tanúskodik, hogy az ige, amelyből képezték, az sekti, azt jelentette: „az események, jelenségek vagy tárgyak egymás után haladnak”. Ha gondolatok, szavak, mondatok, bekezdések, oldalak, továbbá oszlopok, megállók stb., s végül egészen elvont számok is alkothatnak sort, akkor ezek egymást seka (hasonlóképpen csak azért van eilė-jük, mert egymás után = vienas po kito eina). A sekti ige tövéből származó szavak közé tartozik a paskui elöljárószó is, jelentése „nyomában, a nyomában”, a pãskui határozószó, jelentése „nyomában” (vö. alakváltozatait is: pasekomìs, pãseku stb.), valamint a paskuĩ, paskiaũ határozószók, amelyek jelentése: „akkor, amikor az előző cselekvés már megtörtént (egymás után sorban végbemenő cselekvések jelölésére)”, illetve „egy idő múlva, később” (LKŽ IX 462, 463, 481, 490–491). Ez utóbbi nyilvánvalóan nem térben, hanem időben jelent „valaki nyomában haladást”, és az egyik cselekvést az előzőhöz képest „utána végbemenőként”, lényegében „utána következőként” határozza meg. Mivel ez a határozószó az igéből származik, nem pedig fordítva, jelentése az ige megfelelő jelentésén alapul; vagyis a sekti igével nemcsak a térbeli „nyomában haladást”, hanem az időbeli „utána következést” is ki lehet fejezni (ez utóbbiról lásd a 3. érvet). A határozószóból pedig a paskutinis (és a pãskutinis) melléknevet képezték. Alapjelentése: „amely után már nincs több ugyanolyan tárgy vagy jelenség; valamely tárgy vagy jelenség sorának végén álló, záró, végső” (LKŽ IX 498). Használati példákat szükségtelen is volna felhozni: mindenki tudja, hogy lehet paskutinė valanda, paskutinė diena, sőt paskutinė vakarienė, paskutinis šokis, paskutinis žodis is, és bármi más. Ez az a dolog, amely az előtte járó összes többit seka (paskui). (Egyébként az oroszoknak a следовать „követni” igéből ugyanígy képzett послед-ний „utolsó” melléknevük is van, ez pedig aligha szolgált ürügyül a litván paskutinis szó használatának leszűkítésére!) Végül ugyanehhez a tőhöz tartozik a sekančio szinonimája, a paskesnis, jelentése: „utána következő, későbbi”; második jelentését – „valami után (a sorban) levő vagy következő” – senki sem vitatja (LKŽ IX 481). Ez azt jelenti, hogy a sekti ige is, amelyből ezt a melléknevet képezték, hordozta, illetve hordozhatja a „valami után lenni vagy következni” megfelelő jelentését (éppen azt, amelyet megtagadnak tőle!), és a sekantis igenév használható „valami után levő vagy következő” jelentésben. (Egyébként miért nem javasolták a nyelvészek, hogy a sekančio szót a paskesnis szóval váltsák fel?) D. RAZAUSKAS. Dėl sekančio klausimo 231 Az áttekintett szavak alapján tehát a gondolat, a szó, a mondat, a bekezdés, az oldal, valamint az óra, a nap, a hónap, a vacsora, a tánc, az oszlop, a megálló stb. teljesen helyesen lehet sekantis, -i. 3) LOGIKAI ÉRV A követ ige alapjelentése: „valaki után, nyomában haladni”. Az haladás azonban nemcsak térbeli, hanem időbeli értelemben is lehetséges; ezt olyan litván szavak tanúsítják, mint az el-jövendő és a múlt, és ezt támasztja alá a nyelvészek javaslata is (bár megalapozatlan), hogy a következő nap kifejezést éppen erre cseréljék: eljövendő napra. És mivel időbeli értelemben lehet haladni, ezért követni is lehet; ezt világosan mutatják az említett, előidejűséget kifejező utána, később határozószók. J. Balčikonis, amikor kritikájához példaként felhasználta a „Melyik hónap következik?” mondatot, ebben a tekintetben következetlen volt. A mozgást általában kétféleképpen érzékeljük: a saját (megfigyelői) mozgásunkként a környezet mozdulatlan tárgyaihoz képest, vagy a környező tárgyak mozgásaként a saját (megfigyelői) helyzetünkhöz képest – akár úgy, hogy a megfigyelő a földön áll, miközben valaki elhalad mellette, akár úgy, hogy például a megfigyelő egy buszon áll, az ablakon kívül pedig elsuhannak az út menti oszlopok. Ugyanez érvényes az időbeli értelemben vett haladásra, illetve magának az időnek a múlására is. Amikor a megfigyelő az időhöz képest halad, a praeitis az, amit már praeita, az ateitis pedig az, ahová ateis (az időről szólva a térbeli metaforák nemcsak jellemzőek, hanem általában elkerülhetetlenek). Másfelől, amikor az idő halad el a mozdulatlan megfigyelő mellett, a praeitis az, ami már praėjo, az ateitis pedig az, ami ateina. A nyelv ezt a különbséget például így fejezi ki világosan: p r a e i t a diena, p r a e i t i metai ir p r a e j u s i diena, p r a e j ę metai. Így a követ ige alapjelentése, az „utána haladni” térbeli értelemben könnyen átvihető az időre. Az első esetben – én követem azt, aki halad előttem, más szóval, aki elsőként halad át előttem a jelen pillanatán; mivel pedig én, mint megfigyelő, mindig a jelenben vagyok, mindig azt követem, aki éppen elhaladt. Éppen ezen időszemléleten alapul az követő fogalma: bár a követő nem mindenkit (vagy ebben az értelemben nem mindenkin) követ, mégis szükségképpen azt (azt, aki) követi, aki elsőként haladt, és már elhaladt. A második esetben – amely most fontosabb számunkra – a jövő seka a múltat. Más szóval minden jövőbeli esemény, amely egy másik után következik, azt seka, tehát „a nyomában halad”, azaz „utána következik”. Néha egy esemény térben és időben egyaránt következik be – például egy közeledő felhő, majd az eső belőle; ha pedig egy másik is nyomon követi, akkor ez utóbbi az előbbit valóban seka az ige szó szerinti értelmében (ezért az utána érkező felhő, és vele az eső is, éppen sekantis). Tulajdonképpen, 232 KALBOS KULTŪRA | 81 Az időt kizárólag a térben zajló események mérik, másképp nem. Ha pedig így van, elvontan is megfogalmazhatjuk: ha az A esemény korábban következik be, mint a B esemény, akkor az utóbbi utána következik be, vagyis követi az A eseményt (azaz utána történik), ezért a B esemény követi az A eseményt. Tegyük fel, hogy az A esemény egy nap, a B esemény pedig a közvetlenül utána következő nap; ekkor a B nap az A napot követő nap, és ha az A nap a mai nap, akkor a holnapi nap egyszerűen következő. Ugyanez természetesen igaz a hétre, a hónapra és az évre is. Vagy tegyük fel, hogy az A esemény az a megállás a Sapiegų megállóban, amikor a megfigyelő az Antakalnio utcán a városközpont felé tartó trolibuszon utazik, a B esemény pedig ugyanannak a trolibusznak a későbbi megállása a Menų gimnazijos megállóban; ekkor a Menų gimnazijos megálló követi a Sapiegų megállót, ezért az utána következő2. Hasonlóképpen, ha az A esemény az olvasó által olvasott egyik könyvlap, a B esemény pedig az olvasó által olvasott következő, közvetlenül utána álló lap, akkor ez utóbbi lap – időbeli értelemben! – valóban az első után következik, ezért az azt követő, vagy egyszerűen a következő oldal. Ugyanez természetesen igaz a bekezdésre, a sorra és a szóra is. A logika legfeljebb a „valami után következő” kifejezés javítását kívánná, helyette a „valamit követő” fordulatot javasolva. Például a következő szó természetesen az elhangzott szó után elsőként áll, de az azt követi, nem pedig az, amelyik utána következik. Azonban sem a másik, sem az eljövő szó, a következő nem helyettesíti logikailag semmiképpen; és ha olykor a hallgató számára „világos, miről van szó”, ahogyan J. Balčikonis remélte, az inkább a hallgató érdeme – őt kényszerítik arra, hogy „megértse, miről van szó”. Akárhogy is, a másik bármely „nem ez”, és ha az összes többi közül „a következő”, akkor csak véletlenül és nem szükségszerűen, kizárólag a kontextustól függően; az eljövő bármely közeledő (például az elkövetkező napok egyike holnapután), bár egy konkrét esetben természetesen lehet következő (holnap) is, de ismét csak nem szükségszerűen, inkább a kontextustól függően (és ugyanígy a későbbi is). Nos, mondhatjuk, hogy a nyelvnek nem feltétlenül kell engedelmeskednie a logikának, vagy hogy a nyelvnek „saját logikája” van. A nyelv és a logika azonban elválaszthatatlanok, és még kevésbé indokolt szembeállítani őket, amikor maga a nyelv sem követeli ezt. 2Bátorító (de egyben elkeserítő is – mintha borsót hánynánk a falra?), hogy már több mint egy évtizeddel ezelőtt is egészen hasonlóan gondolkodott Mantas Adomėnas, akinek szavait csak azután olvastam el, hogy írásomat lényegében már befejeztem: „A sekantis szó ma már csak akkor használható, ha valami követ valamit. Pedig éppen így látszik, amikor trolibuszon utazunk: egyik megálló követi a másikat, a nyelv tökéletesen tükrözi az u t a z ó tapasztalatát. Valójában, amint Drazdauskas megjegyezte, a nyelvészek gyakorlata egy reflektálatlan pozitivista előfeltevésen alapul: létezik egy „objektív” valóság, amelyben a megállók „állnak”, a megfigyelő pedig egyiktől a másikig halad. Talán nemsokára azt sem lesz szabad mondani, hogy „felkel a nap” és „lenyugszik a nap”? Hiszen az „objektív valóságban” nem a nap „kel fel” és „nyugszik le”, hanem mi keringünk körülötte és a Föld tengelye körül! Nem metafora-e minden beszéd mindenekelőtt [...]?” (Adomėnas 1995: 3) D. RAZAUSKAS. Dėl sekančio klausimo 233 4) TIPOLOGIKAI ÉRV J. Balčikonis hangsúlyozta: „Amit más nyelvek tudnak, azt mi nem feltétlenül tudjuk, és fordítva: amit mi tudunk, azt más nyelvek nem feltétlenül tudják. [...] Csak azt használhatjuk, amit a nyelvünk megenged, példát pedig nem vehetünk más nyelvek használatából” (Balčikonis 1978: 155). De annak, amit a nyelvünk megenged és amivel rendelkezhet, nem ártanak más nyelvek megfelelő példái sem. Európa valamennyi fontos nyelve a sekantis szó megfelelőjét „utána következő” jelentésben is használja. Az említett orosz следующий és német folgend mellett vö. még az angol following, a francia suivant, végül a latin secundus szót, amelynek jelentése „követő”, innen pedig „második” (mint abban, hogy „az elsőt követő”). A lettek sem ütköznek akadályba, ha a sekojošs, sekojošais szót a „következő” (köznyelvi) jelentésben használják. Igaz, a lengyel następny a stąpać, régi alakjában stępáć ’lépni, járni, gyalogolni’ igéből származik, és az orosz наступающий ’előrelépő’ (vagy akár ’a sarkában járó’) szónak felel meg; de mint ilyen, éppen azt jelenti, hogy „hátulról jövő”, vagyis „követő”: Természetesen ez utóbbi érv nem döntő, csupán eligazító, de nélküle sincs – mint láthatjuk – semmiféle akadálya annak, hogy a sekantis szót a „későbbi, utána következő” jelentésben a legkülönfélébb szövegkörnyezetekben használjuk. Az utolsó lehetséges ellenvetés az, hogy állítólag a litván nyelvben nincs hagyománya e szó ilyen használatának. Épp ellenkezőleg: vajon nem a nyelvészek e szóhasználat elleni küzdelme tanúskodik évszázados hagyományról?! (Gondoljunk K. Vosylaitė által idézett, irodalmunk klasszikusaitól származó példákra is!) A sekantis szónak van ilyen jelentése a litván nyelvben (különben nem küzdenének ellene), és joggal jelenti azt, hogy „későbbi, utána következő”; ezért K. Ulvydas álláspontjával teljes mértékben egyetértve „nincs alap arra, hogy ezt a jelentést ne ismerjük el”. A legcsekélyebb alap sincs rá. A szó helytelen használata más esetekben egészen más kérdés; ezért a különböző használati eseteket a lehető legszigorúbban el kell különíteni egymástól. A Nyelvi Bizottságnak világosan meg kellene fogalmaznia a véleményét ebben a kérdésben. LITERATŪRA Adomėnas M. 1995: Prieš kalbininkus (Laiškas redaktoriui). – Naujasis židinys – Aidai 1. Balčikonis J. 1978: Rinktiniai raštai 1, Vilnius. Jablonskis J. 1935: Jablonskio raštai 4, Kaunas. Jablonskis J. 1936: Jablonskio raštai 5, Kaunas. Jablonskis J. 1959: Rinktiniai raštai 2, Vilnius. KPP: Kalbos praktikos patarimai. Sudarė Aldonas Pupkis. II pataisytas ir papildytas leidimas, Vilnius, 1985. 234 KALBOS KULTŪRA | 81 LKKN: Lietuvių kalbos komisijos nutarimai 1977–1998. Trečiasis pataisytas ir papildytas leidimas, Vilnius, 1998. Sližienė N. 1969: Pastabos apie susirinkimų kalbą. – Kalbos kultūra 17, 17–20. Ul vydas K. 1972: Netaisyklinga gerų žodžių vartosena. – Kalbos kultūra 23, 12–30. Ul vydas K. 1986: Penkiasdešimt „Kalbos kultūros“ sąsiuvinių. – Kalbos kultūra 51, 3–6. Vosylytė K. 1978: Veiksmažodžio sekti reikšmės. – Kalbos kultūra 35, 48–50. Gauta 2008 06 09 ON THE USE OF SEKANTIS Summary The paper gives an overview of the main claims of linguists on the abuse of the word sekantis. The author focuses on a single case of such use: the verb sekti in the meaning ‘to go after’ and the participle sekantis in the meaning of ‘going after’. More attention is given to different approaches of linguists to the use of the above words in such meanings. An attempt is made to provide arguments for their well-formedness in the following four ways: 1) by demonstrating that the distinction between the verb sekti in its main meaning of ‘to follow sb or sth’ and the meaning under discussion ‘to go after’ is arbitrary; 2) by focusing on the respective meanings of the derivatives of the word sekti: nuoseklùs, sekà (pãskui, paskuĩ, paskutìnis); 3) by investigating the action of “following” in logical terms; 4) by referring to the ordinary, typical use of equivalent words in other languages. The paper concludes that the word sekantis in the meaning of ‘going after’ should be accepted for use; it should also be noted that the collocation sekantis ką (Eng. ‘following what’) should be preferred over sekantis po ko (Eng. ‘following after sb/sth’), e. g. trečias puslapis yra sekantis antrąjį (Eng. page three follows page two) and therefore page three is the following in respect to page two. DAINIUS RAZAUSKAS Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas Antakalnio g. 6, LT-10308 Vilnius [email protected] D. RAZAUSKAS. Dėl sekančio klausimo 235