Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. A nyelvjárási kódok szociolingvisztikai helyességi vizsgálata 259 DAIVA ALIŪKAITĖ Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas ERIKA MERKYTĖ Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas A NYELVJÁRÁSI KÓDOK SZOCIOLINGVISZTIKAI HELYESSÉGI VIZSGÁLATA BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A nyelvi helyesség fogalma elsősorban a köznyelvhez kapcsolódik. A nyelvtudományban ezt a felfogást a köznyelv egyik releváns jellemzője – a kodifikáció – határozza meg (a köznyelv releváns és nem releváns jellemzőiről bővebben lásd: Pupkis 2005: 16—19). Meg kell jegyezni, hogy a litván köznyelv elméletében a helyesség kritériuma még nem kellően tisztázott – egyes kutatók ezt a kritériumot a nyelvi törvényeknek vagy a kodifikált szabályoknak való megfelelésként értelmezik (vö. Girdenis, Pupkis 2000 [1978]: 109; Kniūkšta 2001 [1979]: 65); mások a helyesség meghatározását annak önállóságát pontosítva fogalmazzák meg; Jonas Šukys például a helyességi kritérium két fő részét különbözteti meg – a tisztaságot és a rendszerszerűséget (lásd Šukys 2003: 19). A jelen cikkben felvetett kérdés szempontjából az ilyen elméleti pontosítások nem különösebben fontosak, mivel a helyesség definícióiból így vagy úgy világos, hogy ez a fogalom csak kodifikált kód1 esetében releváns, hiszen csak a kodifikáció foglalja magában a hiba lehetőségét. A nyelvjárások spontán rendszerek. A nyelv folyamatos fejlődéséről tanúskodnak, feltárják a használat sajátosságait stb.2 Annak ellenére, hogy a nyelvjárásba beolvadhatnak 1 Amint Ronald Wardhaugh állítja, a kód a dialektussal, stílussal, standard nyelvvel (= köznyelvvel), pidzsinnel vagy kreol nyelvvel ellentétben érzelmileg semleges terminus (lásd Wardhaugh 2006: 88). Éppen ezért választják gyakran a kód terminusát ebben a cikkben is-Ezért választják gyakran a kód terminusát ebben a cikkben is-ebben a cikkben. A szöveg koherenciája vagy stilisztikai megfontolások miatt a köznyelv versus kód és a nyelvjárás (nyelvjárási beszéd) versus kód terminusokat váltakozva használják. 2 Meg kell jegyezni, hogy részben a köznyelvet is lehetne így értékelni, azonban a köznyelvről szólva nem szabad megfeledkezni a nyelvre gyakorolt tudatos hatás és a nyelv spontán fejlődésének viszonyáról (lásd Rita Miliūnaitė szemléltető ábráját, amely a köznyelv 260 KALBOS KULTŪRA | 82 idegen nyelvek rendszerszerű elemei, ezek nem teszik a nyelvjárást helytelenné3. Vagyis a helyességet magyarázó, említett meghatározások alapján kijelenthető, hogy az ilyen értékelés – a helyesség kritériuma – elvileg nem alkalmazható a nyelvjárásokra. Amint azonban más országok kutatóinak tapasztalatai tanúsítják – itt elsősorban a perceptív dialektológia4 kutatásaira gondolunk –, a nyelvjárási kódok (helyességük/helytelenségük) kritériuma szerinti értékelése bevett gyakorlat5. Szinte minden olyan kutatásban, amely a perceptív dialektológia elveit követi, a vizsgálati személyeknek – a nyelvi közösségek tagjainak – bemutatott beszédértékelési feladatok között szerepelnek a vizsgált kódok helyességére vonatkozó kérdések is. A kódok értékelésének és rangsorolásának ilyen módszere6 megalapozott. Nem is egy úgynevezett nyelvi mítosz tárja fel az emberek hajlamát arra, hogy a beszédváltozatokat különböző jegyek alapján fokozatokba sorolják. A Nyelvi mítoszok (Bauer, Trudgill 1998) című könyvben a nyelvészek tudományos érvekkel próbálják megcáfolni az egyes nyelvi közösségekben, sőt a különböző nyelvek képviselői körében elterjedt, univerzális téves meggyőződéseket a nyelvváltozatokról vagy a nyelvek jegyeiről és azok értékéről7. Az azonban kétségtelen, hogy a, nevezzük így, nyelvérzés-nyelvészetre adott válaszként kialakuló tudományos diskurzus csak a társadalom bizonyos rétegeiben fejti ki hatását (természetesen elsősorban a filológusok körében), az egyszerű nyelvhasználók attitűdjei pedig úgy alakulnak ki, terjednek és változnak, hogy nem engedelmeskednek sem a grammatika törvényeinek, sem a nyelvi valóságnak. a társadalomban való működés sémáját – Miliūnaitė 2009: 17); azaz nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy bizonyos esetekben a nyelvi tapasztalat némiképp mesterségesen jön létre, a nyelvjárásokról viszont ez nem mondható el. 3 Amint R. Miliūnaitė megjegyzi: „a hibákról csak a köznyelv, nem pedig a nyelvjárások (dialektusok) vagy a szociolektusok használatában van értelme beszélni, jóllehet az utóbbiakban is előfordulhatnak rájuk nem jellemző jelenségek” (Miliūnaitė 2008: 155). 4 A perceptuális dialektológia (angl. perceptual dialectology) tételeiről lásd Preston 1988: 373–395; 1989; 1999: xxiii–xl; továbbá Aliūkaitė 2006a: 88–89; 2006b: 567–583; 2007: 52–61. 5 Vizsgálták: az angol nyelv amerikai változata (Preston 1989: 51–70); Németország nyelvjárásai (Dailey-O‘Cain 1999: 229–231); Franciaország nyelvjárásai (Kuiper 1999: 243–262); Törökország nyelvjárásai (Demirci, Kleiner 1999: 263–282); a francia nyelv változatai Québecben (Kanadában) (Evans 2002: 83–86); a kanadai angol nyelv változatai (McKinnie, Dailey-O’Cain 2002: 282–284) és mások. 6 Nem feltétlenül a helyesség kritériuma alapján. 7 A Nyelvi mítoszok című könyvben Ray Harlow megcáfolja azt a mítoszt, hogy egyes nyelvek nem elég jók; Edward Carney azt, hogy az angol nyelv kiejtése katasztrofális; Lars Gunnar Andersson azt, hogy egyes nyelvek bonyolultabbak másoknál; Howard Giles és Nancy Niedzielski pedig azt, hogy az olasz nyelv szép, a német pedig csúnya stb. (lásd Bauer, Trudgill 1998: Šio straipsnio objektas – tarminių kodų taisyklingumas. 9–14; 32–40; 50–57; 85–93). D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas 261 Galima teigti, kad kalbinės bendruomenės narių nuostatas veikia įvairūs stereotipai, iš dalies tam gali turėti įtakos ir mokyklinės žinios (daugiau ar mažiau objektyvios). Feltételezhető, hogy a különböző kódokhoz való eltérő viszonyulás kialakulásában a nyelvi biztonság (vagy bizonytalanság) tényezője is szerepet játszik, amely kétségtelenül összefügg a közösség tagjainak társadalmi biztonságával és önbecsülésével. A kutatók tapasztalata szerint néha a beállítódásvizsgálatokból az is kiderülhet, hogy a közösségben él a dialektus kisebbrendűségi komplexusa8, amely összefüggésbe hozható mind a nyelvi preferenciákkal, mind a nyelvi attitűdökkel. Említésre méltó Meilutė Ramonienė nyelvi attitűdökkel kapcsolatos joniškėlisi kutatása. A kutató meglátásai alapján megalapozottan feltételezhető, hogy a dialektus kisebbrendűségi komplexusa más nyelvjárások képviselői körében is létezik. A kutatási adatok bemutatásakor a kutató megjegyzi, hogy Joniškėlysben a válaszadók a nyelvjárást helytelen nyelvi változatként is értékelik („az iskolában helyesen kell beszélni, nem nyelvjárásban”, „a mi nyelvjárásunk különösen helytelen” (bővebben lásd Ramonienė 2006: 144)). Kétségtelen, hogy például a nyelvi identitás nemcsak a nyelvi viselkedésre, hanem a beállítódásokra is hat (vö. Aliūkaitė 2005: 101– 108). Mindezt figyelembe véve világossá válik, hogy a nyelvjárási kód helyességének kérdését legalábbis meg kell fogalmazni. Hogy a helyesség értéke mérhető-e – ez már egy másik probléma. Svarbu pabrėžti, kad, remiantis percepcijos tyrimo duomenimis, tarminių kodų taisyklingumą siekiama nusakyti ne tyrėjo, bet kalbos vartotojo, t. y. suvokėjo (vertintojo), požiūriu. Siekiant moksliškai pagrįsti tarminių kodų taisyklingumo sąvoką, reikėtų išskirti taisyklingumo nustatymo aspektus. Nors, kaip pažymi A. Girdenis ir A. Pupkis, „dažniausiai kiekvienos atskirai paimtõs tarms norma būna net griežtesnė, negu bendrinės kalbos“ (Girdenis, Pupkis 2000 [1978]: 98), relevantinis tarminių kodų požymis – nekodifikavimas – tokius svarstymus daro neprasmingus. Galima tik svarstyti, kad šiokio tokio pagrįstumo galėtų turėti skiriamųjų tarminių ypatybių sklaidos konkrečioje tarminėje raiškoje vertinimas, bet tai nebūtų tarminio kalbėjimo taisyklingumo reikalavimai. Taigi, reikia pripažinti, kad mokslinis kalbos faktų vertinimas ir paprastų kalbinės bendruomenės narių nuostatos yra skirtingi dalykai. 8 Takesi Sibata dialektusának alacsonyabb rendűségére vonatkozó koncepcióról bővebben lásd: Inoue (1999: 148). 262 NYELVI KULTÚRA | 82 NUOSTATŲ TYRIMAS: TARMINIO KALBĖJIMO (NE)TAISYKLINGUMAS A helyesség fogalmára vonatkozó összegző megállapítások a 2008 októberében és decemberében Kaunas és Šakiai járásban elvégzett, a nyelvjárási beszéd észlelésére és értékelésére irányuló kutatáson alapulnak. A kutatás – a szövegingerek korpusza és a kérdőív – a perceptív dialektológia elméleti követelményeinek megfelelően készült. El kell mondani, hogy a perceptív dialektológiai kutatások leggyakrabban bizonyos nyelvi ingerre adott reakciókként értelmezett attitűdök elemzésén alapulnak (vö. Şen, Baykal 2004). Kétségtelen, hogy a használónak (értékelőnek) egy konkrét változathoz való viszonya akkor tárul fel a legjobban, amikor meghallja az adott változat példáját. A nyelvi közösség tagjainak a nyelvjárási kódok helyességével kapcsolatos attitűdjeinek feltárása érdekében létrehoztak egy 6 szövegingeranyagból álló korpuszt. Ehhez a korpuszhoz az LKTCH-ból (2004) és az LT második részéből (2005) öt, egyenként körülbelül másfél perces szövegrészletet választottak ki: A szöveg9 – az északi žemaitis telšiškiai nyelvjárás Tirkšliai pontjáról (LKTCH 2004: 251); B szöveg – a déli aukštaitis Varėna pontjáról (LKTCH 2004: 91–92); D szöveg – a keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjárásából (LT 2005); E szöveg – az északi žemaitis kretingiškiai nyelvjárás Karklėnai pontjáról (LKTCH 2004: 266–267); F szöveg – a keleti aukštaitis anykštėnai nyelvjárás Verksnionys pontjáról (LKTCH 2004: 147). A szövegingeranyag-korpusz összeállításakor nemcsak a percepciós dialektológia követelményeit vették figyelembe. Részben a Wallace Lambert és kollégái által kidolgozott úgynevezett maszkteszt10 elveire támaszkodva (lásd Swann 2003: 149), a nyelvjárási szövegek közé egy standard nyelvi szöveget (C) is beillesztettek. Tekintettel arra, hogy a köznyelvi C szöveg-stimulust Antanas Pakeris és Aldonas Pupkis Lietuvių kalbos bendrinė tartis (2004: 65) című, a helyes kiejtés oktatására szánt kiadványából vették át, a vizsgálati személyeket részben félrevezették – nyelvjárásiként kellett értékelniük a nem nyelvjárási szöveget, másfelől azonban a vizsgálati személyek rendelkezésére bocsátották a helyesség viszonyítási alapját (amelyet felhasználhattak, de nem feltétlenül!). Mindazonáltal, figyelembe véve azt is, hogy az összes szöveg elbeszélése különbözik, a kutatáshoz kiválasztott szövegeket 9 kódolták. A kutatók különféleképpen járnak el: egyes esetekben a szövegstimulusokat kódolják, máskor a vizsgálati személyek tudják, hogy mely régiók szövegeit hallgatják. A kutatás nyíltsága vagy rejtettsége a kutatók konkrét céljaival függ össze: például a helyszín megnevezése a feladatokban előidézheti a társadalmi sztereotípiák érvényesülését – amikor egy adott hely szöveg-stimulusait értékelik, az értékelők így vagy úgy, de elfogultak lesznek. Állítható, hogy a helyszín ismerete nemcsak a hallgatott szöveg értékelését, hanem a régió képviselőinek értékelését is meghatározza. A szöveg-stimulusok regionális anonimitása feltehetően biztosítja a vizsgálati személyek nyelvjárási kompetenciájának rögzítését. 10 Angl. matched-guise technique. D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. A nyelvjárási kódok helyességének szociolingvisztikai vizsgálata 263 és az adatközlők11; W. Lambert maszktesztjének ötlete a beszélt nyelvi vizsgálat módszertani megoldásához csupán támpontként szolgált. A meghallgatott szövegingereket a vizsgálati személyeknek a köznyelvtől való eltérés, a (nem)helyesség és a (nem)vonzóság kritériumai12 alapján kellett értékelniük, valamint néhány szóban jellemezniük kellett választásukat. Ez a tanulmány a nyelvjárási beszéd helyességét vitatja, ezért a többi adat csak érvekként vagy a meglátások háttereként kerül be az elemzésbe13. A perceptív vizsgálat során fontos az ankétfeladatok megfelelő bemutatási módjának megválasztása. A vizsgálati személyeknek a szemantikai differenciál értékelésének tipikus, hétfokú14 skáláját15 kínálták fel. Véleményüket úgy kellett kifejezniük, hogy megjelölték a 7-től (nem különbözik a köznyelvtől; teljesen helyes; nagyon szép nyelv) az 1-ig (semmi hasonlóságot nem mutat a köznyelvvel; teljesen helytelen; nagyon csúnya nyelv) terjedő számok egyikét (lásd az 1. ábrát). 1. ÁBRA A szemantikai differenciál értékelési skálája 11 Ez nem felel meg a maszkteszt követelményeinek. 12 Ezek a perceptív dialektológiai kutatásokban alkalmazott tipikus kritériumok (lásd Preston 1999: xxxiv–xxxv). 13 Ezenkívül a vizsgálati személyeknek fel kellett jegyezniük és meg kellett jelölniük Litvánia térképén (a feladatban a térképen fel voltak tüntetve az önkormányzatok határai és központjai) azokat a helyeket, ahonnan véleményük szerint a beszélők származnak. A kérdőív végén a válaszadókat arra kérték, hogy saját szavaikkal írják le a tájszólásban beszélő embert, azonban a mentális térképre és a tájnyelvi beszéd konceptualizálására vonatkozó feladatok adatainak megvitatására egy másik tanulmányban kerül sor. 14 A kutatásokban más, például 5, 6 vagy 9 fokozatú skálák is használhatók (lásd: Al-Hindawe 1996: [1–9]). 15 A szemantikai differenciálskála használatáról bővebben lásd a nyelvészek kutatásaiban (Wray, Trott, Bloomer, Reay, Butler 2005: 174–176). 7654321 nagyon szép nyelv nagyon csúnya 7654321 nyelv nem különbözik a köznyelvtől semmi hasonló nincs a köznyelvhez 7654321 teljesen szabályos teljesen szabálytalan 264 NYELVI KULTÚRA | 82 Vertinimai parodo respondentų reakciją į girdimą tekstą. Tokia vertinimo skalė neleidžia kilti jokioms tiriamųjų spėlionėms, kad, pavyzdžiui, tyrėjas pageidauja kuo aukštesnio įverčio. Reikia pridurti, kad Charleso E. Osgoodo 1957 m. pasiūlyta semantinio diferencialo technika (Al-Hindawe 1996: [1–9]) a nyelvi attitűdök kutatásában az egyik gyakoribb eljárás, a perceptív dialektológia képviselői azonban gyakran nyílt kérdésekkel kombinálják ezt az elvet – ebben a kutatásban is arra kérték a vizsgálati személyeket, hogy magyarázzák meg az általuk választott értékeléseket. A szöveginger-feladathoz a vizsgálati személyek mintáját úgy kellett összeállítani, hogy fel lehessen mérni, befolyásolja-e a válaszadók nyelvi környezete a nyelvjárási diskurzus, vagyis a szövegingerek értékelését. Két, hozzávetőleg azonos méretű vizsgálati kvótát alakítottak ki: 1) az elsőbe a KauMi16 csoport vizsgálati személyei tartoztak (összesen 46); ők a nagyváros lakói, akiknek nyelvi környezete (feltehetően) a legközelebb áll a köznyelvhez. 2) a másodikba a LukGr vizsgálati személyei tartoztak (összesen 40); ők a provincia lakói, akiknek nyelvi környezetében (feltehetően) hangsúlyosabban jelennek meg a nyugati aukštaitis kaunasi nyelvjárás vonásai. A 14–18 éves fiatalok (azaz a 9–12. osztályos tanulók) attitűdjeit vizsgálták. A vizsgált személyek egyazon korcsoport képviselői. Ez a jövő nemzedéke – a nyelvjárási kód helyességével kapcsolatos attitűdjeik (és általában a kutatás során kirajzolódott valamennyi attitűdjük) egyetlen nemzedék nyelvi és kulturális tudatosságának mutatóiként értékelendők. A vizsgált személyek kvótáinak meghatározásakor még egy kritériumot figyelembe vettek. Feltételezhető, hogy a nem szintén hatással lehet a válaszadók nyelvjárási beszéddel kapcsolatos attitűdjeire. Amint azt a perceptív dialektológiai munkák hangsúlyozzák, a nem nemcsak a beszédet, hanem a más változatokkal kapcsolatos attitűdöket is meghatározza (lásd Demirci 2002: 41– 50). Ezért arra törekedtek, hogy a férfi és női válaszadók mintái is hasonlóak legyenek: KauMi – 41,3 százalék női válaszadó és 58,7 százalék férfi válaszadó; LukGr – 50 százalék női válaszadó és 50 százalék férfi válaszadó. Összefoglalva megállapítható, hogy a vizsgált csoportokat három feltevés alapján alakították ki – az attitűdöket és a nyelvjárási kompetenciát meghatározhatja a vizsgált személyek 16 A tanulmányban a vizsgált csoportok következő rövidítéseit használják: KauMi – a kaunasi Milikoniai középiskola tanulói (A. Babajan és R. Sventkauskienė tanárnők segítettek), LukGr – a Lukšiai Vinco Grybo középiskola tanulói (A. Urbaitienė tanárnő segített). D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. A nyelvjárási kódok helyességének szociolingvisztikai vizsgálata 265 nyelvi környezet, a vizsgált személyek életkora és neme17. Hozzá kell tenni, hogy az életkor megkülönböztető értéke csak összehasonlító vizsgálatokban, vagyis több generáció adataival rajzolódna ki a legjobban, így ebben az esetben csak a vizsgált generáció tendenciáira vonatkozó megállapításokat lehet megfogalmazni. Általánosságban, a vizsgált személyek kis mintáját figyelembe véve, meg kell jegyezni, hogy a kutatás eredményei további vizsgálatok előfeltételeiként értékelendők18. A jelen vizsgálat adatainak elemzése előtt meg kell jegyezni, hogy a helyesség értékét empirikusan vagy legalább elméletileg vizsgáló kutatók munkáiban kirajzolódik az a felfogás, hogy ezt az értéket a nyelvjárási kód más értékeivel hozzák összefüggésbe. Elsősorban a változat helyességét a változat társadalmi-kulturális konnotációjával hozzák összefüggésbe (vö. Dailey-O’Cain 1999: 227–242; Benson 2003: 307–330). A kutatók hangsúlyozzák, hogy a kód helyességének értékelésére hat az úgynevezett nyelvi szülőföld19 tényezője is, vagyis az a tendencia, hogy saját régiónk vagy saját kódunk változatát helyesebbnek tekintsük (vö. Diercks 2002: 51–70)20. Ezenkívül a nyelvészeti kutatások azt mutatják, hogy kedvezőbben ítélik meg a köznyelvhez hasonlóbb változatokat (Aliūkaitė 2007: 152). A vizsgált szövegstimulusok helyességi értékét úgy számították ki, hogy összeadták a vizsgált szövegek értékeléseit, majd az így kapott összeget elosztották az értékelők számával. A kapott adatok pontos bemutatása érdekében kiszámították a KauMi és a LukGr csoport szövegstimulusainak összesített helyességi értékeléseit. A nemnek a nyelvjárási kód helyességi értékeléseire gyakorolt hatásának kiemelése érdekében külön kiszámították az egyes csoportok női és férfi válaszadóinak értékeléseit (lásd a 2. és 3. ábrát). 17 A minták kialakításakor ilyen feltevéseket vesznek figyelembe a Litvániában végzett percepciós dialektológiai kutatásokban is (vö. Aliūkaitė 2007: 143–146). 18 Másrészt a percepciós dialektológiai munkákra jellemző az induktív elv: a kutatás elvégzése után a rész jellemzőit (azaz a vizsgált közösség tagjaiét) az egészre (azaz az egész közösségre) vetítik, így a változatok értékeit tendenciákként általánosítják, amelyek az egész közösség attitűdjeit tükrözik (vö. Preston 1989: 25–49; Dailey-O’ Cain 1999: 227–242; Kuiper 1999: 243–262; Demirci 2002: 41–50). Meg kell azonban jegyezni, hogy a kutatók az általánosításokat tendenciákként, nem pedig egyértelmű következtetésekként fogalmazzák meg, ezért megmarad a feltevések jellege. Ebben a tanulmányban is így járunk el. 19 Angl. linguistic homeland. 20 Kétségtelenül nem hagyhatók figyelmen kívül a nyelvi bizonytalanság vagy a dialektus alacsonyabb rendűségének tényezői. 266 NYELVI KULTÚRA | 82 2. ÁBRA A KauMi M67 kérdőív egy része (helyességi értékelések) D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. A nyelvjárási kódok helyességének szociolingvisztikai vizsgálata 267 3. ÁBRA A LukGr V32 kérdőív egy része (helyességi értékelések) 274 NYELVI KULTÚRA | 82 A grammatikai jólformáltság kritériuma elvileg alkalmatlan a dialektusok esetében. Mindazonáltal más országok kutatóinak tapasztalatai azt mutatják, hogy a perceptív dialektológia keretében bevett gyakorlat a dialektális kódok grammatikai helyességének értékelése. A jelen vizsgálat a dialektális kódok grammatikai helyességére összpontosít. A perceptív kutatás adatait figyelembe véve a tanulmány célja, hogy a dialektális kódok helyességét a használó/befogadó (értékelő) szempontjából, nem pedig a kutató nézőpontjából határozza meg. A dialektális kódok helyességére vonatkozó záró megjegyzések egy 2008 októbere és decembere között Kaunas és Šakiai járásában végzett kutatáson alapulnak, amely a középiskolások dialektális beszédének észlelésére és értékelésére összpontosított, akik iskolai tanulmányaik 9–12. évfolyamán voltak (14–18 évesek). A kutatás anyaga 6 szövegingert és egy kérdőívet foglalt magában; mindkettő a perceptív dialektológia követelményeinek megfelelően készült. Összegzésképpen: a fiatal válaszadók ragaszkodnak a helyes kifejezés egy bizonyos prototípusához. Számukra a helyesség elsősorban a standard nyelvhez kapcsolódik. Mindazonáltal ebben az összefüggésben felmerülhet egy természetes kérdés: összefügg-e a helyesség az iskolások tényleges tapasztalataival, vagy arra az iskolában szerzett tudásra korlátozódik, hogy a nyelv jól meghatározott rendszer, és hogy referenciaként szolgál (vagy szolgálhat) egy másik kifejezés értékeléséhez? Mivel a dialektusokat általában a standard nyelvre vonatkozó általános követelmények keretében tárgyalják, rendszerint inkább grammatikátlanként, mint grammatikusként kezelik őket. A dialektális kód jólformáltságát meghatározó egyik fő tényező a standard nyelvhez való hasonlósága: minél hasonlóbb a dialektális kód a standard nyelvhez, annál grammatikusabb. A fiatal válaszadók a jólformáltságot a kommunikatív siker egyik fő tényezőjének tekintik: ha a szöveget nehéz megérteni, akkor az többé-kevésbé grammatikátlan is. A felvidékiek (aukštaičių) és az alföldiek (žemaičių) dialektális kódjainak eltérő értékelése alapot szolgáltat további kutatásokhoz, amelyek szerint a felvidékiek dialektális kódjait nyelvtanilag helyesebbnek tekintik, mint az alföldiekét. DAIVA ALIŪKAITĖ Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas [email protected] ERIKA MERKYTĖ Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas [email protected]