Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės

KALBA VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ Litván Nyelvi Intézet A LITVÁN CSALÁDNEVEK KELETKEZÉSÉNEK EGY TOVÁBBI LEHETŐSÉGÉRŐL A XIX. századi litván személynévrendszert vizsgálva1 többek között arra törekszünk, hogy lehetőség szerint részletesebben megválaszoljuk a kérdést: milyen körülmények és okok alakították a mai családnevek összességének jellegét. Szerkezetüket tekintve mindenekelőtt a szláv képzőkkel rendelkező családnevek nagy száma érdemel figyelmet: a különféle -sk- típusú, valamint a -avičius, -evičius képzős családneveké. Ezt már értékelték a litván történeti antroponímiai kutatások, amikor a kialakult litván családnevek végleges megszilárdulásának sajátosságairól, különösen e személynevek szlávosításáról (lásd Maciejauskienė 1991: 169–214; Ragauskaitė 2005: 63–74), valamint alakváltozataikról (Maciejauskienė 1997: 73–75, 77–80; Ragauskaitė 2005: 93–94) esett szó. Ezenkívül meghatározták az ilyen szerkezetű családnevek keletkezésének legfontosabb lehetőségeit is – a személynevek szlávosítását és a kölcsönzést –, miközben azt is elismerték, hogy a -avičius, -evičius képzős családnevek természetes úton is létrejöhettek a XVI. században (és később is), a litván állam nyelvi helyzetéből fakadóan különösen gyakori és széles körben elterjedt, e képzőkkel alkotott patronimikumok révén (Maciejauskienė 1993: 82–83, 84–85; 1996: 60). A családnevek szlávosításának tárgyalásakor többek között arra is felhívták a figyelmet, hogy e személynevek töveit (szárait) lengyelre fordították, rendszerint egyúttal lényegében megváltoztatva a lefordított családnevek szerkezetét is (Maciejauskienė 1991: 1 A szerző itt készülő monográfiájára utal. V. MACIEJAUSKIENĖ. Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės 9 209–211; 1993: 86–88)2. Ez a fordítás kétségtelenül nemcsak a mai családnevek eredetének végső kontextusára volt hatással, amelyben viszonylag kevés a genetikailag litván családnév3, hanem szerkezetük összképére is. Elismerve, hogy a litván családnevek eredetének kontextusát többek között egészen objektív okok is alakították (mint ismeretes, a családnevek többsége keresztény nevekből jött létre4), szláv szerkezetüket pedig az imént említett keletkezési lehetőségek magyarázzák, azt is el kell ismernünk, hogy az ezekkel kapcsolatos kérdések közül korántsem mindegyikre adtunk már választ. A hiányzó válaszokat természetesen a történeti antroponímiai adatok további gyűjtése és vizsgálata során kell keresni, szem előtt tartva azt az elvet, hogy e szempontból különösen fontosak a XIX. századi személynevek, abból az időszakból, amikor a kialakult litván családnevek alakjai tovább szilárdultak5. Már most nyilvánvaló, hogy e század antroponímiájának értékelése nemcsak megerősíti az eddigi következtetéseket, hanem különféle új adatokkal ki is terjeszti a vizsgálatot. Az utóbbiak között olyanokat is találtak, amelyek talán alapul szolgálhatnak annak a feltevésnek az alátámasztására, hogy a szláv szerkezetű és idegen eredetű családneveinknek az eddig meg nem nevezett keletkezési lehetőségei is voltak. A jelen tanulmány az egyik ilyen lehetőséget tárgyalja. Ennek bemutatását és legalább feltételezésként való alátámasztását azok a XIX. századi forrásokban feljegyzett személymegnevezések tették lehetővé, amelyekben a keresztnévhez két családnév társult, azokat az vagy, másként szavak kapcsolták össze. A források nyelvétől függően ezek a szavak latinul alias, oroszul или, иначе alakban szerepelnek; emellett a latin vel szó vagy annak v rövidítése is használatos: Maciej Wersocki alias Szykszna, Янъ Марцинкевичъ или Клестонь, Мацей Версоцкій иначе Шикина, Casimirus Kijzkis vel Moteiko, Gasper Ajewski v. Margas6. Amint látható, a megnevezésekben két-két 2 Ennek során a XVII. század eleji vilniusi Szent János-templom könyveiben szereplő személynevek lengyelesítésének tárgyalására támaszkodtunk, amely többek között számos példát is közöl az ilyen fordításra (lásd Zinkevičius 1977: 105–111). 3 Úgy vélik, hogy az ilyen családnevek a mai családneveknek csupán mintegy 30 százalékát teszik ki (lásd Vanagas 1982: 64). 4 Ezt többek között a XVII. századi (azaz a litván családnevek legintenzívebb kialakulásának időszakából származó) személynevek eredetének értékelése is tanúsítja (lásd Maciejauskienė 1991: 230–243). 5 A XIX. századi antroponímia azért is különösen alkalmas a vizsgálatra, mert viszonylag rövid időszak választja el a maiaknak nevezett családnevek gyűjteményétől – a a köznyelvi használatból feljegyzett litván családnevek cédulakatalógusától –, amely alapján az LPŽ készült (a katalógust a XX. század negyedik évtizedében állították össze). Ez különösen növeli a történeti és a mai családnevek azonosításának, elterjedési adatuk összevetésének, és természetesen az ezekkel kapcsolatos következtetéseknek a megbízhatóságát. 6 Itt mindegyik ilyen írásmódra csupán egy-egy példát közöltünk, abból kiindulva, hogy e szavak használatának gyakorisága, a vel rövidítés írásmódja, valamint más hasonló részletek a később bemutatott és tárgyalt ilyen megnevezésekből majd kitűnnek. 10 KALBOS KULTŪRA | 82 vezetékneveket, és ez mindegyiküket megkülönbözteti az adott időszakban szokásos, keresztnévből és vezetéknévből álló litván névadás kontextusától7. Korábbi publikációk már megállapították, hogy a XIX. századi forrásokban előfordulnak ilyen névhasználatok (lásd Maciejauskienė 1993a: 104; 1997: 83–84), ám részletes értékelésük mindmáig nem jelent meg. Néhány ilyen névhasználatot a vezetéknevek szlávosításáról szóló tárgyalás során említettek (Maciejauskienė 1991: 209–210). Az összegyűjtött, ilyen típusú névhasználatokban rögzített vezetéknevek szerkezetének és eredetének értékelése során kiderült, hogy ezek a bejegyzések több típusba sorolhatók. A csoportosítás alapja a két vezetéknév közötti eltérő kapcsolat lehet; ez feltehetően az ilyen névhasználatok létrejöttének különböző okaira is utal, amelyek némelyike kellően világos, mások pedig talán csak feltételezhetők. A KÉT VEZETÉKNÉVVEL TÖRTÉNŐ SZEMÉLYNÉVHASZNÁLATOK KIALAKULÁSÁNAK OKAI Mint már említettük, az ilyen névhasználatok kialakulásának okai lehetnek egyértelműek, de akár csak feltételezhetők is. Az első csoportba sorolható a litván eredetű vezetéknevek tövének (szárának) lengyel (orosz) nyelvre fordítása, a személynevek szerkezetének egyidejű megváltoztatásával. Ezek könnyen felismerhető esetek: egyetlen névhasználatban együtt szerepel a két vezetéknév, az eredeti és a szlávosított alak. Íme két ilyen névhasználat rövid magyarázattal: Georgij Awinas alias Baranowſki (2, 37; 1819)8 – az Inturkėi plébánia (Molėtai járás) egyházi anyakönyvében rögzített névhasználatban az *Avinas és a *Baranauskas vezetéknév szerepel. Az első a mai Āvinas vezetéknévvel azonosítható, amely a litván āvinas szóból ered, és nemcsak Inturkėben, hanem általában a Molėtai járásban sem ismert (lásd LPŽ I 142). Következésképpen valószínűleg nem vált a forrásban feljegyzett személy hivatalos vezetéknevévé. A második a Baranaũskas vezetéknévvel azonosítható, amely 7 Ennek oka, hogy a XIX. századi forrásokban éppen ez a litván névhasználat vált normává (bővebben lásd Maciejauskienė 1993a: 100–103). 8 A zárójelben az adott forrásnak a cikk végén közölt jegyzékben szereplő sorszáma áll, utána vesszővel a forrás fóliójára vagy oldalára való hivatkozás, pontosvessző után pedig annak az évnek a megjelölése, amelyben a személyt így jegyezték fel a forrásban. A forrásjegyzéket nem kívántuk túlságosan kibővíteni, ezért a személynévhasználatok kiválasztásakor igyekeztünk ugyanazokból a forrásokból meríteni. Éppen ezért a cikkben tárgyalt névhasználatok többségét négy, az Inturkėi plébániához (Molėtai járás) tartozó egyházi anyakönyvben rögzítették. V. MACIEJAUSKIENĖ. Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės 11 a leggyakoribb litván családnevek közé tartozik9, és Litvánia különböző részein használatos, köztük Molėtai járásban is (Joniškisben 14 család, Molėtaiban pedig 23 család, valamint másutt). Nyilvánvaló, hogy éppen ez a történeti személynév maradt meg hivatalos családnévként. Eredetét tekintve analóg lengyel és belarusz családnevekkel hozzák kapcsolatba, igaz, még a szláv eredetű barõnas ’kos’ szót is megemlítik (LPŽ I 190–191, 199). Tehát nincs kapcsolata az Āvinas családnévvel, bár a megadott névalak a szláv szerkezetű és eredetű litván családnév kialakulásának egy másik lehetőségére is utal. Ignatius Wisocki alias Awkƒztolis (3, 5; 1809) – az Inturkė plébánia egyházi anyakönyvéből származó névalakban a *Visockas vagy hasonló, valamint a *Aukštuolis családnév szerepel. Az első a mai Visòčkas családnévvel azonosítható, amely Molėtai járásban is használatos (Joniškisben 4 család); eredetét tekintve analóg szláv (belarusz, lengyel, orosz) családnevekkel hozzák kapcsolatba (lásd LPŽ II 1234–1235). A második a mai Aukštuõlis családnévvel azonosítható, amely Molėtai járásban is ismert (bár valamivel távolabb Inturkė településtől – Balninkai településen 40 család), és a litván aukštuõlis: áukštas szóból származik (lásd LPŽ I 139). Nem egészen világos, melyik családnév maradt a bejegyzett személy hivatalos családneve, de valószínűleg a Visòčkas. Az ilyen névalakok kialakulásának egy másik, kellően világos oka szintén a szlávosítással függ össze, ezúttal azonban csak a családnév szerkezetének megváltoztatásával. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a személyek megnevezésében azonos eredetű, de eltérő szerkezetű két családnevet jegyeztek fel. Ezeket a névalakokat is rövid megjegyzések kísérik: Францишекъ Борткусъ или Борткевичъ (8, 29; 1850) – a Drūpiškės-birtok (Kelmėi járás) lakosainak revíziós jegyzékéből származó megnevezésben a *Bartkus és a *Bartkevičius vezetéknevek szerepelnek. Az első a mai Bãrtkus vezetéknévvel azonosítható, a második pedig a Bartkẽvičius névvel; mindkettő a volt birtok területén fordul elő, és a Baltramiejus keresztény név nemi alakjaiból ered (lásd LPŽ I 203–204). Nem világos, hogy a megnevezésben feljegyzett két személynév közül melyik maradt a forrásban említett személy hivatalos vezetékneve. Azonban a Litvánia különböző részein előforduló Bartkẽvičius vezetéknévhez fűzött megjegyzések, miszerint az emberek Bãrtkusnak hívják (lásd LPŽ I 203–204), kétségtelenül azt mutatják, hogy a Bãrtkus vezetéknév szlávosítás során valóban átalakulhatott a szláv –evičius képzős vezetéknévvé. Josephi Markuniec alias Markiewicz (2, 37; 1819) – az Inturkė plébánia egyházi anyakönyvéből származó névalakban a *Markūnas (*Morkūnas) családnevek szerepelnek. 9Mintegy 800 litván család viseli – lásd Maciejauskienė 1987: 74. 12 KALBOS KULTŪRA | 82 és a *Markevičius (*Morkevičius), amelyek közül az egyik litván patronimikus –ūnas, a másik pedig szláv -evičius képzővel rendelkezik. Az első a mai Markūnas, Morkūnas vezetéknevekkel azonosítható, a második pedig a Markevičius névvel. Mindegyik előfordul többek között Molėtai járásban is, bár Inturkė településtől távolabb (Balninkai és Giedraičiai községben). Itt megemlíthető még a Morkevičius vezetéknév is, amely Molėtai járásban nem ismert. Valamennyi vezetéknév a Mōrkus keresztény név nemi alakjaiból ered (lásd LPŽ II 163, 164, 271). Nem világos, hogy a megnevezésben feljegyzett személynevek közül melyik maradt az illető hivatalos vezetékneve. A szlávosítás következtében kialakult, két családnevet rögzítő említett névalakok a 19. századi forrásokban nem gyakoriak. Többnyire másféle névalakok fordultak elő. A bennük feljegyzett két családnév kapcsolata nem világos. Így az ilyen névalakok kialakulásának okai is csak feltételezhetők. Könnyen észrevehető, hogy a családnévpárokban eltérő szerkezetű személynevek szerepelnek. E névalakok között számottevően ritkábbak azok, amelyekben két különböző eredetű családnév szerepel, és nem mutatják a korábban tárgyalt szláv szerkezeti jegyeket (-sk- típusú képzőt, illetve -avičius, -evičius képzőket). Íme két példa az említett névalakra: Casimirus Kiškis vel Moteiko (1, 65; 1805), Jerzy Kiškis alias Moteiko (4, 5; 1814) – az Inturkėi plébánia egyházi anyakönyveiből származó megnevezésekben a *Kiškis és a *Moteika (*Mateika) személynevek szerepelnek. Az első a mai Kiškis vezetéknévvel azonosítható, amely a plébánia területén fordul elő (5 család Joniškisben), és a litván kiškis szóból származik (lásd LPŽ I 1006). A második a Matéika, Mateikà vezetéknévvel azonosítható, amely igen gyakori Molėtai járásban (22 család Joniškisben, 14 Molėtai városában és másutt), és a Motiejus keresztény név nemi alakjaiból alakult ki (lásd LPŽ II 178). A mai vezetéknevek elterjedésére vonatkozó adatok alapján nem lehet eldönteni, hogy a megnevezésekben rögzített személynevek közül melyik maradt az említett személyek hivatalos vezetékneve. Feltételezhető, hogy az ilyen megnevezések összefügghettek azzal a törekvéssel, hogy a csúfnévi eredetű (ebben az esetben egyértelműen litván) vezetéknevet semlegesebbre cseréljék. Augustyn Klungis v. Ilgutis (5, 51; 1834–1837) – a Pašvalio uradalom dokumentumából származó névalakban a *Klungis és a *Ilgutis családnév szerepel. Az első a mai Klungis családnévvel azonosítható, amely Pasvalysban is ismert (1 család), eredete pedig feltehetően nem tisztázott (lásd LPŽ I 1029). A második az Ilgūtis családnévvel azonosítható, amely Pasvalys közelében is használatos (Salōčiai településen 2 család), és a litván ilgas szóból ered (lásd LPŽ I 766, 765). Nem világos, a két személynév közül melyik maradt az illető hivatalos családneve, és az sem, miért rögzítették őket ugyanabban a névalakban. V. MACIEJAUSKIENĖ. Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės 13 Mačkunasth ili Kallade, Andrei Martinovič (7, 201; 1882) – a jobbágy rendhez tartozó Bürgènų birtok (Pasvalys járás) tulajdonosának megnevezésében10 a *Mačkunas (*Mockūnas) és a *Kaladė családnevek szerepelnek. Az első a mai Mockūnas családnévvel azonosítható, amely a birtok településein is használatos (2 család Daujėnuose, 12 Krinčine, 1 Pasvalyje), és a Motiejus keresztény név valamely alakjából keletkezett (lásd LPŽ II 263). A második a Kalādė családnévvel azonosítható, amely csak Pasvalystól vagy a birtok más településeitől távolabb ismert, és a kalādė szláv jövevényszóból származik (lásd LPŽ I 892). Feltételezhető, hogy a megnevezésben a világos ragadványnévi eredetű, mintegy túlságosan rossz családnév elfogadhatóbbra, bizonyos szempontból semlegesebbre történő cseréjére irányuló törekvés tükröződik. Mint látható, az ilyen megnevezésekben szereplő két családnév lejegyzésének okai homályosak vagy csupán találgatások tárgyai lehetnek. Ezt más, hasonló típusú megnevezések is alátámasztják. Például a Jan Grygzentis v. Tomaszunas lejegyzésben (611; 1835) rögzített családnevek és a maiak összevetése – az utóbbiak elterjedtségi adatainak figyelembevételével – azt mutatja, hogy a második családnév, a Tamošiūnas maradt fenn; az Anna Grodziowna v. Pakultiniowna női megnevezésből (1, 85; 1810) rekonstruált apai családnevek, a *Gruodis és a *Pakultinis összevetéséből pedig kiderült, hogy az illető hivatalos családneve feltehetően a tisztázatlan eredetű Pakultinis lett. A Michaelis Ilgius alias Aszkaragis lejegyzésben (2, 46; 1821) szereplő *Ilgius és *Ožkaragis vagy hasonló családnevek közül az első maradt hivatalos, feltehetően annak végződésváltozata, az Ilgis. Nem teljesen világos, hogy a Vincenty Kierulis alias Markūniec (1, 64; 1805) néven megnevezett személy két családneve közül melyik maradt hivatalos: a *Kerulis vagy a *Markūnas (*Morkūnas); feltehetően a plébánia településein különösen gyakori Kerùlis, bár másképp is történhetett. Az Adam Szakarnis v. Bedel (5, 52; 1834–1837) megnevezés is így értékelhető: két, a mai Šakarnis és Bedelis, illetve Bėdalis, Bedãlis családnevekkel összefüggésbe hozható családnév szerepel benne. Feltételezhető, hogy az ilyen megnevezésekben lejegyzett személynevek státusza eltérő: közülük csak az egyik hivatalos családnév, a másik pedig ragadványnév. A 18–19. századi litván névadás általános kontextusának már kellően alapos vizsgálata azonban cáfolja e személynevek ilyen használatát. Ezért valószínűsíthető, hogy ezek a megnevezések többnyire azzal a törekvéssel függhettek össze, hogy valamilyen okból elfogadhatatlan családnevet másikra cseréljenek, amely eredetét tekintve semlegesebb, „szebb”, vagy egyszerűen más. Következésképpen beszélhetünk a már kialakult litván családnévállomány bizonyos fokú változékonyságáról, „mozgásáról” is, amely feltehetően egyes családnevek másokra történő cseréjével függ össze. 10 Ez egy alfabetikus jegyzékből származik, ezért először mindkét családnevet írják, és csak utánuk következik a személy keresztneve és apai neve. 11 A forrás lapjai nincsenek számozva, ezért csak a cikk végén közölt jegyzékben szereplő sorszámát adtuk meg. 14 KALBOS KULTŪRA | 82 Ezt a feltevést az általunk leggyakrabban tárgyalt típusú megnevezések is alátámasztják. Ezekben két, eltérő eredetű családnevet jegyeztek fel, amelyek közül az egyik minden esetben szláv képzőket tartalmaz (a már említett -sk- típusú vagy -avičius, -evičius). Először három ilyen megnevezés következik az Inturkėi plébánia egyházi forrásaiból, rövid magyarázatokkal: Gabrielis Jusewicz alias Mizaniec (2, 26; 1817) – a személy megnevezésekor a *Jusevičius és feltehetően a *Miežonis családnevet jegyezték fel. Az első a mai Jusėvičius családnévvel azonosítható, amely többek között Molėtuose is ismert (2 család), és a Justinas keresztény név valamely alakjából származik (lásd LPŽ I 872, 873). A második a Miežonis családnévvel azonosítható, amely szinte kizárólag Molėtų járásban használatos (15 család Giedraičiuose, 1 család Molėtuose); a litván miežys, miežis szóból való eredetéről lásd LPŽ II 224. Ebben az esetben nem teljesen világos, hogy a két személynév közül melyik maradt fenn az említett személy hivatalos családneveként; úgy tűnik, mindkét lehetőség fennáll. Joannes Butera alias Pawłowski (4, 10; 1819) – a megnevezésben a *Butera és a *Paulauskas családnevet jegyezték fel. Az első nem maradt fenn napjainkig, a második pedig a mai Paulauskas családnévvel azonosítható, amely Litvánia más, egymástól igen távoli települései mellett egészen közel Inturkėhez is használatos (5 család Joniškyje, 4 család Molėtuose és másutt). Ez az egyik leggyakoribb litván családnév (a tíz leggyakoribb között a hetedik)12, és a Paūlius keresztény névből keletkezett (lásd LPŽ II 408). Jacobi Kulwinjki alias Kulszys (1, 92; 1811) – a megnevezésben a *Kulvinskas és a *Kulšys vagy hasonló családnevet jegyezték fel. Az első a mai Kulvinskas, Kulvinskis családnevekkel azonosítható; elterjedtségi adataik nem igazolják, hogy Molėtų járás településeinek közelében használatosak lennének (lásd LPŽ I 1118). A második a Kūlsis, Kulšys családnevekkel hozható összefüggésbe, amelyek Molėtų járásban is ismertek (Giedraičiuose, Joniškyje, Molėtuose), és a litván kūlšė, kūlšis szóból származnak (lásd LPŽ I 1117). Így hivatalos családnévként feltehetően a Kulšys vagy Kūlsis maradt fenn. Mint látható, mindhárom esetben az ilyen megnevezésekben lejegyzett két családnév eredete teljesen eltérő, és az egyik szláv képzőt tartalmaz (-evičius, -auskas és -inskas vagy -inskis). Fontos, hogy az ilyen típusú megnevezések – mint már említettük – a 19. századi forrásokban áttekintett anyagban fordultak elő a legnagyobb számban, és hogy a szláv képzős családnevek más szerkezetű és eredetű családnevek melletti, némileg szokatlan használatát mutatják. Ismeretes, hogy az ilyen családnevek (különösen a -sk- típusú képzőkkel) a családnévállományunk meglehetősen nagy részét alkotják, és némelyikük ráadásul igen vagy legalábbis meglehetősen 12 Körülbelül 1000 litván család viseli (lásd Maciejauskienė 1987: 74). V. MACIEJAUSKIENĖ. Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės 15 gyakoriak. E vezetéknevek nagy száma a teljes vezetéknevi állományunkban, illetve némelyikük figyelemre méltó gyakorisága azonban alapvetően nem kapcsolható össze sem vezetékneveink spontán kialakulásának törvényszerűségeivel, sem pusztán a személynevek e típusainak végleges megszilárdulásával kapcsolatos, már tárgyalt sajátosságokkal (itt elsősorban azok szlávosítása értendő), még kevésbé magyarázható a vezetéknevek kölcsönzésével13. Következésképpen kialakulásuk más lehetőségeit is keresni kell. Lehetséges, hogy éppen a most tárgyalt névmegjelölések tanúskodnak ezek egyikéről? Valószínűleg igen, ha kialakulásuk okai a már kialakult, litván szerkezetű (és gyakran litván eredetű) vezetékneveink egy részének a XIX. században más vezetéknevekkel való mesterséges felváltására irányuló törekvésekkel hozhatók összefüggésbe. Az utóbbiak szláv képzőkkel rendelkeztek, mintegy általánosabbak vagy semlegesebbek voltak, és többnyire a szomszédos szláv nyelvek névanyagára is jellemzőek. Nem könnyű megválaszolni, kinek lehetett fontos és szükséges a vezetéknevek ilyen feltételezett cseréje – a megnevezetteknek vagy a forrásokat író személyeknek (teljesen elképzelhető, hogy minden egyes esetnek megvolt a maga sajátossága). Az alább bemutatott névmegjelölésekkel ezért csupán azt igyekszünk szemléltetni, hogy mely vezetékneveket milyen más vezetéknevekkel próbálhatták felváltani, így a lehető leghitelesebben alátámasztva az ilyen csere lehetőségét. A névmegjelölések három csoportba rendeződnek; a csoportok alapja az, hogy a bennük rögzített két személynév közül melyik maradt (maradhatott) az említett személy hivatalos vezetékneve. Elsőként azok az esetek következnek, amelyek azt mutatják, hogy a szláv képzővel ellátott vezetéknevek maradtak hivatalosak, és egyes konkrét esetekben a más szerkezetű vezetéknevek egészét vagy legalább egy részét helyettesíthették. Ezután azok a névmegjelölések következnek, amelyek arról tanúskodnak, hogy az ilyen vezetéknevek nem maradtak az érintett személyek hivatalos vezetéknevei. A harmadik csoportba azok a névmegjelölések kerültek, amelyek kiegészíthetik az első és a második csoport két vezetéknévvel történő bejegyzéseit is, mivel a bennük szereplő vezetékneveknek a mai vezetéknevekkel való összehasonlítása nem teszi lehetővé annak pontos megállapítását, hogy a két személynév közül melyik maradt a így bejegyzett személy hivatalos vezetékneve. Nem Janūtis, hanem Mackevičius; nem Ladūkas, hanem Sakaláuskas Az első csoportban olyan névmegjelölések szerepelnek, amelyek azt mutatják, hogy a hivatalos vezetéknév (esetleg) a szláv képzőt tartalmazó személynév maradt; a forrásokban ez fordult elő 13 Plačiau dėl to žr. Macijauskienė 1991: 207–208. 16 KALBOS KULTŪRA | 82 leggyakrabban. Az alfejezet címében két vezetéknév-pár szerepel, amelyeket az Inturkė plébánia anyakönyveiből származó személymegjelölésekben jegyeztek fel. Íme: Ignatij Mackiewicz alias Janutis (2, 14; 1814) – a névmegjelölésben a *Mackevičius (*Mockevičius) és a *Janutis (*Jonutis) vezetéknév szerepel. Az első a mai Mackẽvičius vezetéknévvel azonosítható, amely Molėtai járásban is használatos (5 család Giedraičiaiban, 3 Joniškisben, 10 Molėtaiban), és a Motiejus keresztény névből ered (lásd LPŽ II 125–126). A második a Jõnas keresztény névből származó Janùtis, Jonùtis vezetéknevekkel hozható összefüggésbe; mindkettő Molėtai járástól távol terjedt el (lásd LPŽ I 807, 845). A közölt adatok azt mutatják, hogy ebben az esetben a plébánián használatos Janùtis ar Jonùtis vezetéknév helyébe a Mackẽvičius vezetéknév léphetett. Ez viszonylag gyakori litván vezetéknév (mintegy 570 család), emellett a szomszédos szláv népek – a belaruszok és a lengyelek – névanyagában is ismert (lásd LPŽ II 125–126). Joannes Laduk alias Sokolowski, Petri Laduk alias Sokolowski (2, 2; 1813), Joannis Sokołowski alias Ładukas (2, 28; 1817), Petri Sokołowski alias Laduk (2, 46; 1821), Antonii Sokołowski alias Laduk (2, 47; 1822), Antonius Laduk v Sokołowski, Petrus Ładuk v Sokołowski, Vincentus Ładuk v Sokołowski (4, 15; 1823) – a névmegjelölésekben a *Ladukas és a *Sakalauskas vagy hasonló vezetéknevek szerepelnek. Az első a nem teljesen tisztázott eredetű mai Ladùkas vezetéknévvel azonosítható; elterjedési helyeik különbsége miatt (lásd LPŽ II 14) aligha volna alapunk arra, hogy történeti személynévvel hozzuk összefüggésbe. A második az Sakaláuskas vezetéknévvel függ össze, amely Litvánia különböző vidékein, köztük Molėtai járásban is elterjedt (11 család Giedraičiaiban, 8 Molėtaiban). Ez a tizedik leggyakoribb litván vezetéknév14, és a szláv népek – a belaruszok, lengyelek és oroszok – névanyagában is használatos (eredetéről lásd LPŽ II 659). A közölt adatok alapján ebben az esetben valószínűleg a Sakaláuskas maradt a forrásokban megnevezett személyek hivatalos vezetékneve, felváltva a névmegjelölésekben rögzített másik vezetéknevet, a Ladùkas nevet. Az ilyen típusú további névmegjelölések az elsőként feljegyzett vezetéknevek ábécérendjében következnek: Georgij Cziulis alias Czywinki (1, 90; 1811), Jakób Cziula alias Czywinki (4, 8; 1818) – az Inturkė plébánia anyakönyveiből származó névmegjelölésekben a *Čiulis, *Čiula és a *Čivinskas vezetéknév szerepel. Jelenleg nincsenek olyan vezetéknevek, amelyekkel az első történeti személynévi alakok azonosíthatók lennének. Eredetüket tekintve ezek valószínűleg ragadványnevekből kialakult vezetéknevek voltak; *čiul- tövük a litván čiulénti, čiùlyti „szopni”, čiuliúoti „ringatni, hintáztatni” szavakkal hozható összefüggésbe. 14 Mintegy 900 litván család viseli (lásd Maciejauskienė 1987: 74). V. MACIEJAUSKIENĖ. Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės 17 (LKŽ II 149) vagy hasonló. A második családnév a mai Čivińskas családnévvel azonosítható, amely Molėtai járásban is használatos (Giedraičiai településen 1 család). Georgii Jwanowski v Turka (2, 46; 1821) – az Inturkėi plébánia egyházi anyakönyvéből származó névadásban az *Ivanauskas és a *Turka családnév szerepel. Az első a Jõnas keresztény névből kialakult mai Ivanáuskas családnévvel azonosítható, amely Litvánia különböző részein használatos, többek között Molėtai járásban is (Giedraičiai településen 2, Joniškis településen 2, Molėtai városában pedig nem kevesebb mint 15 család viseli) (lásd LPŽ I 775). Ez ismét az egyik leggyakoribb litván családnév15, amely többek között a szláv névkincsben is előfordul. A második családnévnek nincs pontos megfelelője a mai családnevek között, de az etnonim eredetű Tūrkas, Tūrkus családnevekkel rokonítható, amelyek csak Molėtaitól távol ismertek. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a névadásban rögzített második *Turka családnév nem maradt fenn napjainkig. Szymon Maculewicz alias Bindziuk (1, 79; 1808), Georgij Bindziuk alias Maculewicz (1, 84; 1810), Jacobi Bindziuk alias Maculewicz (2, 47; 1822) – az Inturkėi plébánia egyházi anyakönyveiből származó névadásokban a *Maculevičius és a *Bindziukas (*Bindžiukas) családnév szerepel. Az első a Motiejus keresztény név különböző alakjaiból kialakult mai családnévvel hozható kapcsolatba, amely Molėtai járásban is meglehetősen gyakori (Giedraičiai településen 2, Joniškis településen 13, Molėtai városában 7 család viseli) (lásd LPŽ II 125, 124). A második személynévnek nincs megfelelője a mai családnevek között. Янъ Шимона сынъ Марцинкевичъ или Клестонъ (8, 5; 1834), Габріель Сьмона сынъ Марцинкевичъ или Клетонась (8, 15; 1834) – az apa nevére utaló, a Kelmė járási Drupiškė uradalom dokumentumaiból származó kibővített névadásokban a *Marcinkevicius és a *Klestonas vagy *Kletonas családnév szerepel. Az első a mai Marcinkėvičius családnévvel azonosítható, amely a Martýnas keresztény névből ered, viszonylag gyakori (mintegy 590 litván család viseli), ezért Litvánia különböző részein használatos, többek között Kelmėben 1, Kražiaiban 2 család viseli (lásd LPŽ II 158). A második személynévnek nincs megfelelője a mai családnevek között. Amint látható, az írott alakjai eltérőek, ezért eredetiségével kapcsolatban kétségek merülnek fel. Ez azonban nem akadályozza annak feltételezését, hogy az említett személyek hivatalos családneve a Marcinkėvičius maradt. Casimiri Miłsiewicz alias Petraſzaniec (2, 36; 1819) – az Inturkėi plébánia egyházi forrásából származó névadásban a *Misevičius és a *Petra-šonis (*Petrošonis) vagy hasonló családnév szerepel. Az első a Mýkolas keresztény név egyik alakjából kialakult mai Misėvičius családnévvel rokonítható, amely Molė- 15 Mintegy 740 litván család viseli (lásd Maciejauskienė 1987: 74). 18 KALBOS KULTŪRA | 82 taiban is használatos (lásd LPŽ II 254). A második csak a Molėtai járástól távol ismert Petrošionis családnévvel azonosítható, amely a Pėtras keresztény név egyik alakjából ered (lásd LPŽ II 442). Így feltehető, hogy az Inturkėi plébánián használatos ilyen (vagy valamelyest eltérő alakú, például *Petrašonis, *Petrušonis) családnevet a Misevičius családnév váltotta fel. Jakób Petrukianiec alias Miseuicz (4, 6; 1815) – az Inturkėi plébánia egyházi anyakönyvéből származó névadásban a *Petrukonis és a *Misevičius családnév szerepel. Az első a Pėtras keresztény név egyik alakjából kialakult mai Petrukónis családnévvel rokonítható; elterjedési adatai nem utalnak arra, hogy legalább a Molėtai járás közelében használatos volna (lásd LPŽ II 443). A második a már említett, Molėtai városában is ismert Misevičius családnévvel azonosítható. Ez az eset és az előző azért lehet érdekes, mert arra utalhat, hogy nem egyszer rögzítettek olyan törekvéseket, amelyek a litván szerkezetű családneveket (mindkettő patronimikus -(i)onis képzőt tartalmaz) ugyanazzal, más eredetű és szerkezetű Misevičius családnévvel cserélték fel. Hogy azonban valóban így értelmezendő-e ez a két névadás, arra feltehetően csak jóval több adat összegyűjtése után derülhet fény. Josephi Pietkiewicz alias Smeledis (1, 88; 1810), Mathei Pietkiewicz alias Smeledis (1, 91; 1811), Casimiri Pietkiewicz alias Smeledis (2, 37; 1819), Thomas Pietkiewicz alias Smeledis (4, 11; 1820) – az Inturkėi plébánia egyházi anyakönyveiből származó személynévi adatokban a *Petkevičius és a *Smėledis vagy hasonló családnév szerepel. Az első a mai Petkevičius családnévvel azonosítható, amely a Pėtras keresztény név egyik alakjából alakult ki, és Litvánia különböző részein használatos, többek között Molėtai járásban: Alanta településen 4, Giedraičiai településen 3, Joniškis településen – vagyis Inturkėhöz legközelebb – 14, Molėtai városában 6 család viseli (lásd LPŽ II 435). Ez ismét viszonylag gyakori családnév (mintegy 660 litván család viseli), és a szláv névkincsben is ismert. A második csak a Molėtaiban ismert, ragadványnévi eredetű Smėlėdis (1 család) és Smeliādis (2 család) családnevekkel rokonítható (lásd LPŽ II 769). A bemutatott adatok, különösen a szláv szerkezetű családnév gyakorisága, valamint a másik rendkívüli ritkasága arra engednek következtetni, hogy a litván eredetű családnevek legalább egy részét eredet szempontjából semlegesebb és általánosabb Petkevičius névre cserélhették. Az értekezés terjedelmének növelését elkerülendő, még röviden bemutatunk néhány jellegzetesebb, ugyanazon forrásokban rögzített ilyen névadási esetet. Íme az alábbi személyek feljegyzéseiben szereplő, Jacobi Rynkiewicz v Suduykis (1, 60; 1805), Martinus Rynkiewicz alias Szuduykis (1, 85; 1810), Georgij Szuduykis alias Rynkiewicz (1, 98; 1811), Casimiri Szuduykis alias Rynkiewicz (2, 23; 1816) esetekben rögzített *Rinkevičius és *Suduikis vagy *Šuduikis családnevek hivatalos V. MACIEJAUSKIENĖ. Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės 19 maradt a Rinkẽvičius vezetéknév; a jelenlegiekkel összevetve a Thoma Jackiewicz alias Szupienis névadatban (2, 45; 1821) feljegyzett *Jackevičius és *Šupienis vezetéknevek alapján látható, hogy a második valóban felválthatta a Jackẽvičius vezetéknevet; nyilvánvaló, hogy a Jacoby Wadil alias Rutkowski névadatban (3, 5; 1810) rögzített *Vadila és *Rutkauskas vezetéknevek közül hivatalosan a második maradt meg, amely szláv képzőt tartalmaz; a hasonló szerkezetű Vitkáuskas vezetéknév valószínűleg szintén felváltotta az ugyanabban a Felicjanus Witkowski alias Wiſztielis névadatban (2, 38; 1819) feljegyzett litván eredetű Vištelis, Vištėlis vezetéknevet. Amint látható, az ezekben a névadatokban feljegyzett (feltehetően hivatalosan megmaradt) vezetéknevek, a Rinkẽvičius, Jackẽvičius, Rutkáuskas, Vitkáuskas, megfelelnek a korábban említett általánosabb vagy semlegesebb személynevek ismérveinek: mindegyikük Litvánia különböző vidékein elterjedt, viszonylag gyakori (közülük hármat több mint 400, csaknem 600 litván család visel), emellett a szláv névhasználatban is használatosak. Ne Starinskas, bet Iliùkas, ne Zmitrãvičius, bet Samuìlis Az alfejezet címében megadott vezetéknév-párok olyan névhasználatokból származnak, amelyek arra utalnak, hogy hivatalosként valószínűleg a szláv képző nélküli vezetéknevek maradtak fenn. Ezeket mutatjuk be először. Vincentii Starzynski v Jluk (2, 46; 1821) – az Inturkė plébánia anyakönyvéből származó névadatban a *Starinskas (*Staržinskas) vagy hasonló, valamint a *Iliukas vezetéknév szerepel. Az első a jelenleg is használatos, szláv eredetű Starìnskas, Staržìnskas vezetéknevekkel hozható kapcsolatba, amelyek csak Molėtaitól távol ismertek (lásd LPŽ II 807, 806). A második a nem teljesen világos eredetű Iliùkas vezetéknévvel azonosítható, amely csak Molėtai területén használatos (lásd LPŽ I 767, 764). Tehát ebben az esetben valószínűleg a névadatban szereplő második vezetéknév maradt hivatalos. Мамешъ Томаша сынъ Змитровичь или Самуилисъ (8, 5; 1834), Янъ сынъ Томаша Змитровичь или Самуилисъ, Іозефъ Казимировъ Змитровичь или Самуилисъ (8, 6; 1834), Гадевушъ Казимировъ сынъ Змитровичь или Самуилисъ (8, 30; 1850) – a Drupiškė-kúria (Kelmėi járás) dokumentumából származó névadatokban (amelyek az apa nevére utaló kiegészítést is tartalmaznak) a *Zmitrãvičius és a *Samuilis vezetéknév szerepel. Az első a Dimìtrijus keresztény névből eredő, és a kúria környékétől igen távol ismert mai Zmitrãvičius vezetéknévvel azonosítható (lásd LPŽ II 1296). A második vezetéknév a Samuèlis keresztény névből származtatható, és a kúria környékén használatos Samuìlis vezetéknévvel hozható kapcsolatba (Kelmėben 20 család, Tytuvėnaiban és Užventisben egy-egy; LPŽ II 671). Ezek az adatok azt mutatják, hogy a névadatokban szereplő második vezetéknév maradt hivatalos. 20 KALBOS KULTŪRA | 82 Az olyan megnevezésből, amely a szláv képzős, hivatalosan megmaradt vezetéknevekről tanúskodna (az -avičius, -evičius és -sk- típusúakra gondolunk), az áttekintett forrásokban kevés fordult elő; mondhatni, szinte egyedi esetek. Emellett figyelemre méltó, hogy azok a mai vezetéknevek, amelyekkel az ilyen típusú, megnevezésekben rögzített vezetéknevek azonosíthatók, eltérnek az első csoportban említett vezetéknevektől: nem széles körben elterjedtek és gyakoriak (a Starinskas, Staržinskas és Zmitravičius vezetékneveket mindössze néhány tucat család viseli), sőt néha az ilyen történeti személynévnek a mai vezetéknevek között egyáltalán nincs megfelelője. Íme még két, ezt igazoló megnevezés: Joannis Gingiewicz v Kowszynis (1, 60; 1805), Stanislaj Gingiewicz alias Kauszyniec (1, 84; 1810) – az Inturkėi plébánia egyházi anyakönyvének megnevezéseiben rögzített vezetéknevek: *Gingevičius és *Kaušinis. Az első vezetéknévnek nincs mai megfelelője, a második pedig kétségkívül azonosítható a litván eredetű Kaušinis vezetéknévvel, amely más helyek mellett Molėtai járásban is használatos: Joniškyje 23, Molėtai városában pedig 21 család viseli (lásd LPŽ I 952). Gabrielis Wizynis v Jastrzemski (2, 51; 1823), Francisci Wizyn alias Jastrzemski (2, 56; 1824) – az Inturkėi plébánia forrásaiban feljegyzett vezetéknevek: *Vižinis vagy hasonló, illetve *Jastržemskas, *Jastrem skas vagy hasonló. Az első a mai Vižinis vezetéknévvel azonosítható, amely főként Molėtai járásban elterjedt (Joniškyje 5 család, Molėtai városában 7), és a közelben használatos Vižynis, Vyžinis vezetéknevekkel együtt a litván vyža, vyžius szavakból származik (lásd LPŽ II 1244). A második a szláv eredetű Jastržemškas, Jastremškas vezetéknevekhez köthető, amelyek Molėtai járásban nem ismertek (lásd LPŽ I 818). Nyilvánvaló, hogy a hivatalosan megmaradt, litván szerkezetű és eredetű vezetéknév a Vižinis. Gudėlis vagy Gadliauskas, Laukis vagy Banėvičius? Ebben az alfejezetben olyan névmegjelölések szerepelnek, amelyekben a rögzített két személynévnek a mai vezetéknevekkel való összevetése alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy melyikük maradt a nyilvántartott személy hivatalos vezetékneve. Kevés ilyen eset fordult elő, ezúttal is csupán néhány. Először azok következnek, amelyekben a rögzített vezetéknevek párja az alfejezet címében szerepel, majd további két ilyen típusú névmegjelölés (mindegyik az Inturkėi plébánia egyházi forrásaiból származik). Christophori Gudelis v Godlewski (1, 63; 1805) – ebből a névmegjelölésből a *Gudelis és a *Godliauskas (*Gadliauskas) vezetéknevek rekonstruálhatók. Az előbbi az etnonimikus eredetű mai Gudėlis vezetéknévvel azonosítható, amely Alantában is ismert (2 család), vagyis a Molėtai járásban, ám Inturkėtől meglehetősen távol (lásd LPŽ I 736, V. MACIJAUSKIENĖ. Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės 21 735). A második feltehetően szláv eredetű Gadliauskas vezetéknévhez köthető, amely többek között egészen Inturkė közelében is ismert – 7 család Joniškisben (lásd LPŽ I 604). Nem lehet pontosan megmondani, hogy az egyetlen névmegjelölésben rögzített két személynév közül melyik maradt az illető hivatalos vezetékneve, bár valószínűbb, hogy a Gadliauskas vezetéknév. Mathia Łoukis v Baniewicz (1, 44; 1802), Georgij Baniewicz v Łoukis (1, 53; 1804), Ludvicus Loukis alias Boniewicz (1, 61; 1805), Georgij Laukis alias Baniewicz (1, 80; 1808), Mathia Baniewicz alias Laukis (1, 81; 1808), Mathias Loukis alias Baniewicz (2, 21; 1816) – a személyek ismétlődő névmegjelöléseiben a *Laukis (*Laukys) és a *Banevičius vezetéknevek vannak rögzítve. Az előbbi a litván laũkis, laũkas szavakból származtatott mai Laukis vezetéknévvel hozható kapcsolatba, amely többek között Molėtai városában is használatos (5 család) (lásd LPŽ II 32). A második a Banėvičius vezetéknévvel azonosítható, amely a Molėtai járásban is ismert (3 család Giedraičiaiban, 20 Molėtai városában), és a Benediktas keresztény név egyik alakjából ered (lásd LPŽ I 187). Ebben az esetben sem teljesen világos, hogy melyik személynév maradt az említett személyek hivatalos vezetékneve; az is lehetséges, hogy az egyes esetekben különbözőképpen történt. Figyelembe véve azonban a Banėvičius vezetéknév gyakoriságát a Molėtai járásban, feltételezhető, hogy ez valóban felválthatott néhány Laukis vezetéknevet. Vincenti Maciulewicz alias Cziuczyn (2, 45; 1821) – a névmegjelölésben a *Maciulėvičius és a *Čiučinas (*Čiučinis) vezetéknevek szerepelnek. Az előbbi a mai Maciulėvičius vezetéknévvel azonosítható, amely a Molėtai járásban használatos (2 család Giedraičiaiban, 13 Joniškisben, 7 Molėtai városában), és a Mãtas, Motiejus keresztény nevek egyik alakjából jött létre (lásd LPŽ II 125, 124). A második a Čiučinas vezetéknévhez kapcsolható, amely csak Molėtai városában ismert (2 család); eredetét hasonló gyökerű vagy szerkezetű orosz személynevekkel összevetve értékelik (lásd LPŽ I 431)16. Nem világos, hogy a forrásban említett személy hivatalos vezetékneveként melyik személynév maradt fenn. Georgij Zwerella alias Zuromski (2, 36; 1819), Georgius Zuromski alias Zwerela, Simon Zuromski v Zwarela (4, 12; 1821) – a névmegjelölésekben a *Žverelė vagy hasonló, illetve a *Žuromskas vezetéknév szerepel. Az előbbi a Molėtai járásban használatos mai Žverėlė (2 család Molėtai városában) és Žverela (9 család Joniškisben) vezetéknevekkel azonosítható; ezek alakjai feltehetően nem teljesen hitelesek, a *Žverelė alakból változtak meg, és a litván žveris, žvėrelis szavakból vagy hasonlókból származnak (lásd LPŽ II 1352). A második a szláv eredetű Žuromškas vezetéknévhez köthető, amely többek között Inturkė egészen közeli környékén is ismert (2 család Joniškisben), és amelynek alakja 16Feltehetően ez nem teljesen megalapozott; e vezetéknév eredete másképpen is értékelhető, ám a cikk terjedelmének növelését elkerülendő itt és másutt is eltekintettünk a bővebb megjegyzésektől. 22 KALBOS KULTŪRA | 82 megjegyzés az embereket Žverelėnek nevezi (lásd LPŽ II 1350). Tehát mindkét vezetéknév fennmaradt napjainkig, és nem világos, melyikük lett a forrásban említett személyek hivatalos személyneve. A megjegyzés tartalma megerősíti a litván eredetű vezetéknév hiteles alakját, és egyértelműen arra utal, hogy a szláv vezetéknév valószínűleg úgy keletkezett, hogy az *Žverelė vagy hasonló személynevet megváltoztatták. Amint látható, e fejezet valamennyi olyan névpárja esetében, amelyben a személyneveket rögzítették, a mai vezetéknevekkel való összevetés sem mutatja meg világosabban, melyikük maradt az említett személy hivatalos vezetékneve. ÖSSZEFOGLALÓ MEGJEGYZÉSEK A litván vezetéknevek összességét szerkezeti és eredet szerinti szempontból jellemezve meg kell állapítani, hogy igen sok személynévnek szláv képzője van (különösen a –sk– típusúaknak, valamint a –avičius, –evičius végűeknek), továbbá vezetékneveink többsége genetikai szempontból nem litván eredetű. A történeti antroponímiai munkákban már keresték a választ arra, miért van ez így, és feltehetően nem egy választ meg is találtak. Természetesen maradtak még tisztázatlan kérdések is, amelyek csak a történeti személynevek további gyűjtésével és értékelésével oszlathatók el. E tekintetben különösen fontos a XIX. századi történeti antroponímia, amely nemcsak megerősíti a már elvégzett kutatások legfontosabb eredményeit, hanem olyan tényekről is tanúskodik, amelyek lehetővé teszik, hogy megpróbáljuk kitölteni a fent említett bizonytalanságok miatt hagyott hézagokat. Az ilyen tények közé tartoznak azok a megnevezések, amelyek az egész korszak személymegnevezési gyakorlatából kitűnnek: a személyt keresztnévvel és két vezetéknévvel jelölik, amelyeket az vagy másként szavak kapcsolnak össze. Az ilyen párokban rögzített vezetéknevek szerkezetének és eredetének értékelése többek között arra is lehetőséget ad, hogy beszéljünk a szláv szerkezetű és idegen eredetű litván vezetéknevek kialakulásának egy, a korábbi kutatásokban még nem elkülönített lehetőségéről. Ez utóbbi a már kialakult, litván szerkezetű (és gyakran litván eredetű) vezetéknevek mesterséges, szláv szerkezetű és idegen eredetű vezetéknevekkel való felváltásához köthető. Ez utóbbiak bizonyos szempontból „univerzálisabbnak” nevezhetők: viszonylag gyakoriak, elterjedésüknek nincs egyértelmű területe, és nemcsak a litván, hanem a szomszédos szláv nyelvek névállományára is jellemzőek. Magától értetődik, hogy a cikkben kifejtett, két vezetéknévvel történő megnevezésre vonatkozó értelmezést a XIX. századi antroponímiai adatok további gyűjtésével még ellenőrizni és a lehető legmeggyőzőbben alátámasztani kell. Emellett úgy tűnik, nem szabad teljesen kizárni az itt bemutatott megnevezések forrásokban való kialakulásának és elterjedésének esetleges más okait sem. V. MACIEJAUSKIENĖ. Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės 23 Másfelől éppen annak elismerése, hogy az idegen eredetű, szláv képzőket tartalmazó litván vezetéknevek egy része (különösen a –sk– típusúak, valamint a –avičius, –evičius végűek) úgy keletkezhetett, hogy litván szerkezetű (és gyakran litván eredetű) vezetékneveket cseréltek le velük, segítene világosabban megválaszolni, miért van ilyen sok ilyen vezetéknév, miért viszonylag vagy akár igen gyakori a többségük, miért nincs pontosabban körülhatárolható elterjedési területük, és így tovább. Amint említettük, ez nem magyarázható sem vezetékneveink spontán kialakulásának sajátosságaival, sem e személynevek puszta elszlávosításával, még kevésbé kölcsönzésével. A külföldi eredetű és szláv szerkezetű vezetéknevek kialakulásának egy további lehetőségét megkíséreltük alátámasztani; ennek kétségkívül összefüggésbe kell hozhatónak lennie a litván vezetéknevek összességének elszlávosításával, pontosabban annak a korábbi kutatásokban még meg nem nevezett megnyilvánulásával. FORRÁSOK17 1. Metryki Chr zestne od 1794 Februarij 2 dnia do 1812 Julij 13 dnia. [Az Inturkėi plébánia (Molėtai járás) keresztelési anyakönyvi nyilvántartó könyve. 1794. február 2. – 1812. július 13.]. Az Inturkėi templom levéltárában őrzik. 2. Metryki Chr zestne od 1812 Julij 26 – do 1824 Augusta 15 dnia. [Az Inturkėi plébánia (Molėtai járás) keresztelési anyakönyvi nyilvántartó könyve. 1812. július 26. – 1824. augusztus 15.]. Az Inturkėi templom levéltárában őrzik. 3. Metryki Pogrzebowe od r. 1807 miesiaca Sierpnia 21 dnia do r. 1812 Lipca 16 dnia. [Az Inturkėi plébánia (Molėtai járás) halotti anyakönyvi nyilvántartó könyve. 1807. augusztus 21. – 1812. július 16.]. Az Inturkėi templom levéltárában őrzik. 4. Metryki Pogrzebowe od 1812 Julij 18 do 1825 Januarij 22. [Az Inturkėi plébánia (Molėtai járás) halotti anyakönyvi nyilvántartó könyve. 1812. július 18. – 1825. január 22.]. Az Inturkėi templom levéltárában őrzik. 5. A Pasvalys-kúria 1829–1830-as és 1834–1837-es évekre vonatkozó bevételi és kiadási kimutatásai. A Tudományos Akadémia könyvtárának Kézirattárában őrzik, 43–15254. fond. 6. Rachunek z Włosciანami Pocztowskiemi... [A Paštuvos-major (Kaunas járás) parasztjainak kötelezettségeit, adóit és robotját rendszerező jegyzék. 1835.]. A Tudományos Akadémia könyvtárának Kézirattárában őrzik, 38–55. fond. 17 Ez egy betűrendes jegyzék, amelyben a kéziratos források megadásakor először eredeti címüket (néha kissé rövidítve) tüntetik fel, zárójelben pedig – lehetőség szerint – annak részletesebb litván megfelelőjét. Egy esetben (lásd az 5. tételt) a forrás címét a könyvtári katalógusból vették át, mert az eredetit nem sikerült megállapítani. A címek után feltüntetik, hol őrzik a forrásokat. 24 KALBOS KULTŪRA | 82 7. A kovnói kormányzóság földbirtokosainak alfabetikus jegyzéke. Kovno, 1882. 8. Összeírási jegyzék... a Druviškės-i birtok... [A kelmėi járásbeli Drupiškės-uradalom összeírási jegyzékei. 1834, 1850]. A Tudományos Akadémia könyvtárának Kézirattárában őrzik, 37–62. fond. S Z A K I R O D A L O M LKŽ II 1969 – A litván nyelv szótára 2, Vilnius: Mintis. LPŽ I 1985 – A litván családnevek szótára 1. Felelős szerk. A. Vanagas, Vilnius: Mokslas. LPŽ II 1989 – A litván családnevek szótára 2. Felelős szerk. A. Vanagas, Vilnius: Mokslas. M a c i e j a u s k i e n ė V. 1987: A leggyakoribb litván családnevek. – Nyelvművelés 52, 70–75. M a c i e j a u s k i e n ė V. 1991: A litván családnevek kialakulása, Vilnius: Mokslas. M a c i e j a u s k i e n ė V. 1993: A kriaunai plébánia XVII–XVIII. századi személynevei. – Litván nyelvészeti kérdések 32, 34–99. M a c i e j a u s k i e n ė V. 1993a: Lietuvių įvardijimas XIX a. pirmojoje pusėje. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 100–113. M a c i e j a u s k i e n ė V. 1996: Dėl lietuvių pavardžių su priesagomis –avičius, –evičius vertinimo. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 60–70. M a c i e j a u s k i e n ė V. 1997: A litván családnevek alakváltozatai a XIX. században. – Lituanistica 2 (30), 71–88. R a g a u s k a i t ė A. 2005: XVI–XVIII a. kauniečių asmenvardžiai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. V a n a g a s A. 1982: Mūsų vardai ir pavardės, Vilnius: Mokslas. Z i n k e v i č i u s Z. 1977: Lietuvių antroponimika. Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje, Vilnius: Mokslas. Beérkezett: 2009. 04. 30. V. MACIEJAUSKIENĖ. Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės 25 A LITVÁN VEZETÉKNEVEK EGY ÚJABB FELTÉTELEZETT EREDETÉRŐL Összefoglalás A tanulmány érveket kíván felsorakoztatni egy újabb feltételezhető állítás mellett, amely egyes litván vezetéknevek idegen eredetére és szláv szerkezetére vonatkozik. Ide tartoznak az –sk- típusú, valamint az -avičius, -evičius képzős vezetéknevek. Az ilyen vezetéknevek számosan vannak; némelyikük a leggyakoribbak közé tartozik. Nem korlátozódnak bizonyos területekre, hanem az egész országban megtalálhatók. Általános elterjedtségűnek tűnnek, és Litvánián kívül a szláv nyelvekben (belaruszban, lengyelben és oroszban) is gyakoriak. A litván antroponimikai kutatásban az ilyen vezetékneveket a litván nevekre gyakorolt szláv hatás eredményének, illetve a szláv nyelvekből kölcsönzött elemeknek tekintették. Ugyanakkor azt is elismerik, hogy az -avičius, -evičius képzős vezetéknevek természetes úton is kialakulhattak. A 16.th században és később, a Litván Nagyfejedelemség sajátos nyelvi helyzete miatt, az ilyen képzőkkel ellátott apanévi formák meglehetősen gyakoriak voltak. A névalakulás ilyen körülményei azonban nem tűnnek elegendőnek: nem magyarázzák meg az ilyen nevek nagy számát a litván névanyagban és rendkívül gyakori használatukat. A 19.th századi nevek és vezetéknevek antroponimikai kutatása feltárt egy sajátosságot: az embereket a nevükkel és két vezetéknevükkel jelölték, amelyeket az vagyis, másképpen (‘vagy’, ‘másképpen’) szavak kapcsoltak össze, például: Jacobi Wadil alias Rutkowski, Maciey Wersocki alias Szykszna, Thomas Pietkiewicz alias Smeledis. Az ilyen névpárok szerkezetének és eredetének elemzése, a mai vezetéknevekkel való azonosításuk, különösen a személynevek elterjedésére vonatkozó történeti és mai adatok figyelembevételével, segített megállapítani, hogy a két vezetéknév közül melyik maradt fenn később hivatalos vezetéknévként. A vizsgálat egy újabb feltételezett állítás megfogalmazásához is hozzájárult: eszerint az idegen eredetű, szláv képzőjű (–sk- típusú, valamint -avičius, -evičius) vezetéknevek mesterségesen kiszoríthatták azokat a litván vezetékneveket, amelyeknek már jól kialakult litván szerkezetük volt (és gyakran litván eredetűek is voltak). Ez a litván vezetéknevek szláv nyelvek hatására bekövetkezett fejlődésének egy újabb, korábban fel nem ismert jele volna. VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ A Litván Nyelvi Intézet, P. Vileišio utca 5., Vilnius LT-10308 [email protected] 26 KALBOS KULTŪRA | 82