Iškilusis bendrinės lietuvių kalbos ugdytojas Kazys Ulvydas

JONAS PALIONIS A köznyelvi litván nyelv kiemelkedő művelője, Kazys Ulvydas (az akadémikus születésének 100. évfordulójára) Kazys Ulvydas (1910–1996) – vienas iš XX a. antrosios pusės kalbininkų, daug ir labai vaisingai pasidarbavęs ne tik lietuvių kalbos mokslo (gramatikos, leksikologijos bei leksikografijos), bet ir įvairiuose lietuvių bendrinės kalbos kultūros baruose. Sunkiais pokario sovietinės okupacijos metais jis (drauge su kitais) parengė praktikos reikalui labai reikalingą Lietuvių kalbos rašybos žodyną (1948), kurio pavadinimas neatspindi jo turinio, nes jame konspektiškai apžvelgti ne tik rašybos, bet ir skyrybos, kirčiavimo, linksnių vartojimo, tarmių klasifikacijos, vardyno dalykai, be to, pateiktas didokas rašybai ir kirčiavimui skirtas bendrinių žodžių sąrašas. Šis žodynas, keletą metų buvęs vienintelė daugialypė lietuvių kalbos sistemos pažinimo priemonė, nenustojo savo praktinės reikšmės ir ligi mūsų laikų. K. Ulvydas köznyelvi litván nyelvet művelő tevékenységének terjedelme és tartalma legvilágosabban az általa kezdeményezett, 1961-ben megindult Kalbos kultūroje című, a széles nyilvánosságnak szánt, nem időszaki kiadványban bontakozik ki, amelynek 366 KALBOS KULTŪRA | 83 felelős szerkesztője 1991-ig volt, a szerkesztőbizottságnak pedig élete végéig tagja maradt. Itt összesen 45 cikke jelent meg, amelyekben a köznyelv normáinak alakításával kapcsolatos aktuális elméleti és gyakorlati kérdéseket tárgyalja. Már a Kalbos kultūros első számának bevezető tanulmányában, „A nyelvművelés feladatai” címmel, K. Ulvydas kijelölte a kiadvány fő irányvonalait: a litván írott nyelv tökéletesítését, különös figyelmet fordítva az újságok nyelvére; annak folyamatos szem előtt tartását, hogy a köznyelvi beszélt nyelv (az akkori terminussal: literatūrinė šnekamoji) ne maradjon el az írott nyelvtől; az újonnan alkotott szakkifejezések helyességének biztosítását (nyelvészek konzultációinak révén) és más hasonló feladatokat. Itt fejezte ki azt a vitathatatlan nézetet is, hogy „[a] nyelvművelést az egyén műveltségi szintjének elválaszthatatlan részeként kell tekintenünk” (8. o.). A Kalbos kultūros későbbi számainak elméleti tanulmányaiban, amelyek többsége bevezető jellegű (joggal nevezhetők programadóknak), K. Ulvydas a nyelvművelés fogalmáról (9. sz.), a nyelvi normáról (33. sz.), a nyelv társadalmi lényegéről (27. sz.), a sajtó nyelvéről (7., 28. sz.), az iskoláról mint a nyelvművelés legfontosabb tényezőjéről, az anyanyelv és az irodalom kapcsolatáról (39. sz.), valamint az idegen nyelvekkel való kapcsolatáról (45. sz.) és más kérdésekről értekezett. Gyakorlati tárgyú cikkeiben a pas elöljárószó jelentéséről és mai litván nyelvi használatáról írt (3. sz.), „ízelítőt” adott a gyógyszerészeti és orvosi szakkifejezésekből (21. sz.), tárgyalta az élelmiszeripari terminológiát (43. sz.) és a disszertációk nyelvezetét (4. sz.). Nem tévesztette szem elől az egyes nyelvészeknek a köznyelvi litván nyelv művelésében játszott szerepét sem. Juozas Balčikonis akadémikus nyolcvanadik születésnapja alkalmából írt róla (8. sz.); a nagy Lietuvių kalbos žodyno hirtelen elhunyt főszerkesztőjéről, Jonas Kruopáról (30., 54. sz.); a szintaxis és a lexika kutatójáról, Adelė Valeckienéről (30. sz.); valamint Jonas Jablonskis nyelvvel kapcsolatos nézeteiről (42. sz.). Bár K. Ulvydas nagyra értékelte Jonas Jablonskis nézeteit és a köznyelvi litván nyelv megteremtéséhez és normáinak kialakításához való hozzájárulását, a kaunasi Vytautas Magnus Egyetemen folytatott tanulmányai során alkalma nyílt megismerkedni a prágai nyelvészeti iskola új köznyelvelméleteivel is, amelyeket J. Jablonskis tanítványai, Pranas Skardžius, Petras Jonikas és mások terjesztettek. K. Ulvydas köznyelvi nyelvművelési koncepciójában ezért a jablonskisi hagyományok és az újító nézetek olvadtak össze. J. Jablonskishoz hasonlóan ő is a nyelvjárásokat tartotta a köznyelv művelése legfontosabb, alapvető forrásának, különösen az írásbeliségben történelmi körülmények folytán kiemelkedővé vált valamelyik nyelvjárást (a litván köznyelv esetében a délnyugati aukštait nyelvjárást); másfelől pedig a köznyelvet, J. PALIONIS. Išklisusis bendrinės lietuvių kalbos ugdytojas Kazys Ulvydas 367 hasonlóan a prágaiakhoz „teljesen önálló és egységes rendszerként kezelték, amelynek saját fonetikai és grammatikai szerkezete, saját normái és fejlődési törvényszerűségei vannak, és mindkét formájában létezik: írott és beszélt változatban” (KK, Nr. 2, p. 5). Pranas Kniūkšta ismert nyelvész a „Palūžo kalbos kultūros ąžuolas” című, nekrológ jellegű cikkében (GK 1996, Nr. 4, p. 3) ezt írta: „Az általa [vagyis K. Ulvydas által] kifejtett gondolatok és következtetések a nyelvi kultúra művelésének egységes rendszerét alkotják, amelyet Ulvydas iskolájának nevezhetünk.” Egy rövid terjedelmű cikkben nem lehet áttekinteni K. Ulvydasnak a standard litván nyelv gondozása terén végzett sokoldalú munkáját. Ezért az alábbiakban csupán e munka néhány napjainkban is időszerű területére szorítkozunk, nevezetesen a standard beszélt nyelv javítására, a különféle tudományok terminológiájának tökéletesítésére, valamint a nyelvi kultúra terjesztésére irányuló törekvéseire. K. Ulvydas standard beszélt nyelv iránti gondoskodásáról a Kalbos kultūroje folyóiratban (Nr. 2) közölt bevezető cikke tanúskodik, amelynek címe „Daugiau dėmesio literatūrinei šnekamajai kalbai”. Ebben először a standard beszélt nyelv írott nyelvhez képesti lemaradásának okait jelölte meg. Ezek közé tartozott a nyelv szóbeli kifejezésmódja iránti viszonylag késői érdeklődés, a beszélt nyelv használati körének háború utáni jelentős kiszélesedése, valamint a kiejtésre és a hangsúlyozásra fordított elégtelen figyelem az iskolákban, előadásokon, beszámolókon és általában a közéletben. Emellett a lemaradás egyik okának teljes joggal tekintette a beszélt nyelv sajátosságait is – kifejezésének sietségét, valamint a sietségből és a kifejezőeszközök szabadabb, gyorsabb áramlásából eredő szerkezeti különbségeket. K. Ulvydas azonban ezekkel az okokkal nem mentette fel az akkoriban, ahogyan napjainkban is, a rádióban, a televízióban és a nyelv nyilvános használatának más eseteiben igen gyakran elkövetett kiejtési és hangsúlyozási hibákat. Ellenkezőleg, azt állította, hogy „semmi sem menti az olyan eseteket, amikor egy művelt ember egyáltalán nem törődik, vagy csak alig törődik beszélt nyelve kultúrájával” (uo., p. 9–10). Csak sajnálni lehet, hogy K. Ulvydasnak még 1962-ben elhangzott szavait értelmiségünk nem vette komolyabban figyelembe, nemcsak a szovjet korszakban, hanem Litvánia függetlenségének visszaállítása után sem, amikor sokkal kedvezőbb feltételek teremtődtek a standard litván beszélt nyelv fejlődéséhez. Ma még a társadalom által megválasztott parlamenti képviselők szájából is gyakran hallani a K. Ulvydas által joggal javított, helytelenül hangsúlyozott alakokat: Lietuvojøje (=Lietuvoje), sąjungà (=sąjunga), komìtet as (=komitètas), kilògramas (=kilogrãmas) és sok más alakot. Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy a hangsúlyozási és általában a kiejtési hibák nemhogy nem csökkentek, hanem számos újabb hiba is megjelent; ezekről a standard nyelv mai normatívái gyakrabban és hangosabban beszélhetnének. 368 KALBOS KULTŪRA | 83 K. Ulvydas terminológiánk tökéletesítése iránti gondoskodásáról a Kalbos kultūroje, Kultūros baruose és másutt megjelent cikkei tanúskodnak. A fent említett, egyes gyógyszerészeti és orvosi terminusokról szóló cikkében olyan kifejezések használatának különbségét vizsgálta, mint az akių lašai || lašai akims, vaikų pudra || pudra vaikams, és kifejtette, hogy az olyan szókapcsolatok, mint az išvesti iš narkozės, išvesti iš šoko būsenos stb. azért nem megfelelőek, mert állítólag az orosz nyelv szó szerinti tükörfordításai. A cikkben összesen 17 terminológiai kérdésre adott választ (Nr. 21). Ugyanezen kiadvány egy másik, „Dėl kai kurių terminų ar šiaip žodžių darybos ir vartosenos” című cikkében (Nr. 25) K. Ulvydas az élelmiszeriparban használt, nagyon hasonló hangzású, de eltérő jelentésű terminusokról írt: skerdiena ’a kizsigerelt állat húsa’ és skerdenà ’levágott állat’; továbbá az iškaulinėti ’kicsontozni’ szóról (az iškaulinėta mėsa helyett a bekaulę mėsą alakot javasolta) és másokról. Az élelmiszeripari témának szentelte 1982-ben a Kalbos kultūroje folyóiratban megjelent „Maisto pramonės terminiją tikslinant” című cikkét is (Nr. 43). K. Ulvydas itt az oroszból vett, nem megfelelő tükörfordításként bírálta a tejfajták megnevezéseit: pilnas pienas (=nenugriebtas pienas), sausas pienas (=pieno milteliai), ugyanakkor valamiért elfogadhatónak tartotta a žalią pieną ’nyers tejet’ (vagyis a frissen beszállítottat), holott ezt célszerűbb a szokásos šviežias pienas szókapcsolattal nevezni. A tejiparral kapcsolatos terminusként a primilžis használatát javasolta, nem pedig az išmilžis, primelžimas alakokat – a lefejt tej mennyiségének megnevezésére. K. Ulvydasra általában a terminuskodifikáció széles látókörű megközelítése volt jellemző, ahogyan a standard nyelvi kultúra fejlesztését is tágabban értelmezte. Más nyelvészekhez hasonlóan nem a terminusok litván jellegét tekintette a legfontosabb értékelési szempontnak, hanem a terminusképzés szabályosságát, elterjedtségét és jelentésének egyértelműségét vette figyelembe. Ezért nem ítélte el sem bizonyos széles körben használt kölcsönzött, különösen nemzetközi terminusokat, sem azokat az új szakkifejezéseket, amelyeket kreatív módon, a litván nyelv szóalkotási törvényszerűségeit követve alkottak meg. „Új terminusokat csak az általuk kifejezett fogalmak lényegének alapos megértése után szabad bevezetni” (KK 1965, Nr. 9, p. 5). A K. Ulvydas terminusokkal kifejezett fogalmak iránti elmélyült érdeklődését szemléltető tipikus példa lehet a már említett élelmiszeripari terminusok, a skerdiena és a skerdenà magyarázata: A skerdiena szót semmiképpen sem szabad összetéveszteni a skerdenà szóval, amely ugyanabból a tőből, az -ena képzővel jött létre. A szakembereknek két terminusra van szükségük: skerdenà és skerdiena, mert itt szigorúan különválasztanak két fogalmat. A levágott állatot a kizsigereléséig, a húsipari feldolgozásig J. PALIONIS. Iškilusis bendrinės lietuvių kalbos ugdytojas Kazys Ulvydas 369 A szakemberek skerdenà szóval nevezik, és ezt a szót többes számban is használják. Például a vágott testeket megszámolják, vö.: dvi skẽrdenos, du šimtai skerdenų stb. A kibelezett, feldolgozott állat fogyasztásra kész húsát a skerdienos kifejezéssel nevezik. Tehát az üzletben skerdienos-t vásárolhatunk, a húsüzem dolgozóinak viszont, mihelyt levágták az állatot, már van skerdèną-juk; ha két állatot vágtak le, akkor dvi skẽrdenas-uk stb. És csak akkor nevezik skerdienos-nak, amikor a vágott testet kibelezik, feldolgozzák és fogyasztásra előkészítik. A skerdenà szó helyesen képzett, és a szerkesztőknek nincs okuk arra, hogy olykor ne ismerjék el; indokolatlanul cserélik fel a skerdiena szóval. Mindkét szóra szükség van, különböző fogalmakat jelölnek, mindkettőt használni kell. (KK 25, p. 34). K. Ulvydas hozzájárulását a litván terminológia megalkotásához és kodifikációjához meglehetősen nehéz felmérni, mert ezen a területen igen széles körű tevékenységet folytatott. Munkássága nemcsak a terminológiai kérdéseknek szentelt külön cikkekben nyilvánult meg, hanem különösen a litván nyelv normatív szótárainak szerkesztésében, hiszen K. Ulvydas több ilyen szótár szerkesztőbizottságának is tagja volt: az említett Lietuvių kalbos rašybos žodyno mellett szerkesztette a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno 1954-es, 1972-es és 1993-as kiadását, továbbá a nagy Lietuvių kalbos žodyno III–V. és XI–XVI. kötetének felelős szerkesztője volt. Kétségtelen, hogy aktívan részt vett e szótárak terminológiájának kodifikálásában, és K. Ulvydas véleménye nem egy terminus sorsát befolyásolta. K. Ulvydas több cikkében is írt arról, hogy nagyobb gondot kell fordítani a nyelvi műveltség terjesztésére, valamint azokról a tényezőkről, amelyek előmozdítják a nyelvi műveltség fejlődését. A köznyelv fejlesztésének legfontosabb tényezőjeként joggal az iskolát tartotta számon: „...az egyes tanuló fiatalok nyelvi műveltségének színvonalát leginkább az iskola határozza meg” (KK, Nr. 14, p. 3). A litván nyelvtanárok azonban gyakran panaszkodnak arra, hogy munkájukat rontják azok a más tantárgyakat tanító tanárok, akik helytelenül beszélnek, és egyáltalán nem törődnek a nyelvi műveltséggel (uo., p. 5). Ezek a szavak a helyreállított függetlenségű Litvánia mai iskolájára is érvényesek. Az iskolán kívül K. Ulvydas – a köznyelv más teoretikusaihoz hasonlóan – gyakran említette a sajtó, különösen a periodikus kiadványok, az irodalom, a mozi, a színház, a rádió, a televízió és a család szerepét a litván köznyelvi műveltség fejlesztésében. Csak a számítógép szerepéről nem szólt, mivel az ő korában még nem terjedt el a számítógépesítés, amely ma sok más tényezőt háttérbe szorít, és sajnos gyakran kedvezőtlenül befolyásolja az iskola, valamint a köznyelvi műveltség terjesztőinek nyelvjavító törekvéseit. 370 KALBOS KULTŪRA | 83 A köznyelvi műveltség terjesztéséhez még a szovjet korszakban is hozzájárult a Litván Rádió „Beszéljünk és írjunk helyesen” című műsora, amelyben K. Ulvydas a közönség számára fontos fonetikai, morfológiai, szintaktikai és helyesírási kérdéseket magyarázott. A műsor nagy népszerűségnek örvendett és meggyőző erejű volt a beszélő jellegzetes kiejtésének, gondolatmenete logikus és világos előadásának köszönhetően. A XX. század második felének egyik legkiemelkedőbb litván köznyelvi művelőjének, K. Ulvydasnak az itt csak futólag áttekintett tevékenységét jellemző vonásokat összegezve még hozzátenném, hogy – a szovjet korszak sok más litván tudósához hasonlóan – munkáiból sem hiányzott a korabeli ideológiai máz: a köznyelvi (irodalmi) litván nyelvi kultúra lekicsinylése a háború előtti független Litvániában, valamint e kultúra szovjet kori fejlődési feltételeinek magasztalása. Ez azonban nemegyszer szükséges volt ahhoz, hogy egyáltalán nyilvánosan lehessen tárgyalni azokat az aktuális problémákat, amelyekről szavaival élve a „nemzet hatalmas kincse”, a litván köznyelv kapcsán szó esett. Ez a máz nem homályosítja el Kazys Ulvydas igen jelentős hozzájárulását köznyelvünk fejlesztéséhez. J. PALIONIS. Iškilusis bendrinės lietuvių kalbos ugdytojas Kazys Ulvydas 371