Kalbos prestižas ir jo planavimas

R. Miliūnaitė. A nyelv presztízse és tervezése 231 Nyelv és társadalom RITA MILIŪNAITĖ Litván Nyelvi Intézet A nyelv presztízse és tervezése 1. Bevezető megjegyzések A többnemzetiségű és többnyelvű globalizációs környezetben egyre világosabban felismerik, hogy a nyelvek kölcsönhatási folyamatait nem szabad spontán fejlődésükre hagyni, hanem különféle átgondolt nyelvpolitikai eszközökkel kell szabályozni. Az utóbbi években különböző országokban fellángoló nemzeti, egyúttal nyelvi konfliktusok – Magyarországon a szerbek miatt, Belgiumban a flamandok és vallonok miatt, valamint Litvániában is – a lengyel nemzeti kisebbség azon érdeke miatt, hogy a személyi okmányokban a vezetékneveket nem litván betűkkel írják, Délkelet-Litvániában vezessék be a litván és lengyel kétnyelvűséget a nyilvános feliratokban stb. – csak megerősítik az ilyen szabályozás szükségességét. ezért a szociolingvisztika egyik iránya, a nyelvtervezés (amely a nyelvpolitika megvalósításának alapját képezi), és különösen annak a nyelvek státusával kapcsolatos ága világszerte nagy figyelmet kap, és általában a nyelvtervezés újjászületéséről beszélnek (Ferguson 2006: 4–5)1. 1 Ezt mutatják az elmúlt évtizedben megjelent, nyelvtervezéssel és nyelvpolitikával foglalkozó tudományos folyóiratok – a Current Issues in Language Planning (2000-től), a Language Policy (2002-től), valamint az 1977-ben alapított és egy szünet után újjáélesztett Language Problems and Language Planning és más folyóiratok által közölt tanulmányok témái, továbbá a nagy számban kiadott monográfiák és tematikus tanulmánykötetek, amelyekben a különböző országok nyelvpolitikájának és nyelvtervezésének kérdéseit a nyelvek működésének tág társadalmi, etnikai, vallási, politikai, kulturális és gazdasági összefüggéseiben vizsgálják. 232 Kalbos KultūRa | 83 A múlt század litván nyelve fejlődésének története azt mutatja, hogy legfontosabb változatainak, azaz a köznyelvnek és a nyelvjárásoknak a társadalomban való működését, a két világháború közötti Litvániában és a helyreállított függetlenség időszakában pedig az államnyelv más nyelvekhez való viszonyát is, igyekeztek ilyen vagy olyan módon meghatározni. Maga a nyelvtervezés fogalma azonban csak a 20. század második felétől jelent meg a világ szociolingvistáinak munkáiban, Litvániában pedig gyakrabban csak az utóbbi évtizedekben kezdték említeni, előnyben részesítve a nyelvi kontaktusok, a nyelv- (nyelvek-) politika és hasonló konkrétabb fogalmait. Egy ideje egyes külföldi szociolingvisták munkáiban a nyelvtervezés hagyományos ágai közé egy újabbat is sorolnak – a nyelvi presztízs tervezését. Igaz, továbbra is elterjedt az a nézet, hogy egy nyelv vagy nyelvváltozat presztízse elvileg csak spontán módon alakul ki, ezért semmilyen módon nem irányítható. Mindazonáltal egyre gyakrabban ismerik el, hogy a nyelvtervezés nem csupán a hatalom eszköze a nyelvi helyzet megváltoztatására és a nyelvpolitika végrehajtására. A nyelvhasználók attitűdjeinek is változniuk kell, hogy maguk is fenn akarják tartani az egyik vagy a másik nyelvet, illetve annak változatát, és ezáltal erősítsék annak presztízsét a társadalomban. Az állam vagy egyes társadalmi csoportok, amelyek érdekeltek valamely nyelv vagy annak változata fenntartásában, e nyelv vagy változat presztízsét is tervezhetik. a jelenlegi litván nyelvi szociolingvisztikai helyzet – amennyire töredékes vizsgálatai alapján megítélhető – szintén nemcsak a nyelvi presztízs fogalmának világosabb meghatározását igényli, hanem a nyelvi presztízs tervezésének olyan módjait és eszközeit is előirányozza, amelyek lehetővé tennék, hogy a litván nyelv, annak standard változata és nyelvjárásai ne veszítsék el szerepüket a társadalom és az állam életében, amikor a globalizáció körülményei között erősödik az angol nyelv befolyása. Éppen a társadalom nyelvi öntudatától, attól, hogy a nyilvános, valamint a magánhasználatban mely nyelvnek és mely kifejezőeszközöknek biztosítanak elsőbbséget, fog egyre inkább függni, hogy a litván nyelv egyáltalán mennyire és miként marad életben. annak tudatában, hogy a tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé a nyelvtervezés területéhez tartozó számos kérdés áttekintését, a hangsúly inkább a standard nyelv és normáinak erősítésével kapcsolatos egyetlen szempontra helyeződik. Két célt tűzünk ki: 1) bemutatni, hogyan tekintenek a nyelvi presztízs tervezésére a külföldi szociolingvisták munkáiban; 2) feltárni a nyelvi presztízs tervezésének jelentőségét, jellemezni annak legfontosabb feladatait a jelenlegi litván nyelvi közösségben (amely nemcsak Litvániában, hanem az emigrációban is összpontosul), és megindokolni e tevékenység szükségességét. R. Miliūnaitė. A nyelvi presztízs és tervezése 233 2. A nyelvi tervezés fogalmának fejlődése Nyelvi tervezésnek nevezik egyrészt azt a gyakorlati tevékenységet, amelynek célja a nyelvhasználat és a nyelv belső sajátosságainak tudatos megváltoztatása, másrészt azt az elméleti diszciplínát, amelynek tárgya ez a gyakorlati tevékenység (Ferguson 2006: 1). Anélkül, hogy a nyelvi tervezés mint szociolingvisztikai irányzat kialakulásának teljes történetét2 vizsgálnánk, ezúttal csak azt fontos bemutatni, miért és hogyan különült el annak önálló ága – a nyelvi presztízstervezés. Bár a népek és nyelveik közötti kapcsolatok szabályozásának problémáival tele van a világtörténelem, a nyelvi tervezésről mint e problémák megoldási módjáról csak a XX. század második felében kezdtek beszélni. A nyelvi tervezés mint a szociolingvisztika ága abból a gyakorlati szükségletből alakult ki, hogy megoldják azokat a nyelvi problémákat, amelyek a második világháború után a nemzetállamok létrejöttével merültek fel (Zhao, Liu 2007: 113). A nyelvi tervezés problematikája a múlt század 70-es éveiben kezdett gyorsan fejlődni, és a szociolingvisztika tárgyává vált, különösen akkor, amikor Afrikában és Ázsiában számos, függetlenségét kivívó népnek kellett döntenie a nemzeti nyelvről (Mesthrie, Swann és mtsai 2000: 384; Ricento 2000: 196– 213; Ferguson 2006: 1–2). Kissé később előtérbe kerültek a nyelvi érintkezés problémái, a XX. század utolsó évtizedétől pedig aktuálissá váltak a nyelvhasználattal kapcsolatos emberi jogi szempontok. A különböző történelmi korszakokban az egyes országok kormányai vagy társadalmi szervezetei által kitűzött nyelvi tervezési feladatok eltérőek, és az adott országok által választott nyelvi ideológia3, a szociolingvisztikai helyzet, valamint a kialakult politikai és kulturális tapasztalatok és hagyományok határozzák meg őket, mindazonáltal elismerik, hogy a cél hasonló. A tervezett intézkedések célja, hogy a nyelv vagy annak változatai a lehető legjobban kielégítsék az adott társadalom nyelvi szükségleteit, amelyeket egyébként az utóbbi időben a világban gyakran csupán kommunikációs szükségletekként értelmeznek, megfeledkezve a nyelv egyéb funkcióiról4. 2 A makroszociopolitikai és egyéb tényezőkhöz kapcsolódó, történetileg kialakult három nyelvtervezési szakaszról lásd. Ricento 2000: 196–213. 3 Általában a nyelvi ideológia négy típusát különböztetik meg: nyelvi asszimiláció (az az álláspont, hogy a társadalom minden egyes tagjának ismernie kell az adott társadalom domináns nyelvét, még akkor is, ha az nem az anyanyelve; leggyakrabban a bevándorlókra alkalmazott nyelvpolitika támaszkodik erre), többnyelvűség (több nyelv támogatása ugyanabban a társadalomban), vernakularizáció (a helyi nyelv helyreállítása és az állam hivatalos nyelvévé tétele) és internacionalizáció (nem helyi nyelv választása hivatalos nyelvként a társadalom közös ügyeihez vagy külön az adott társadalmi kommunikációs területhez) (Cobarrubias 1983). 4 Más szóval gyakran a pragmatikus, nem pedig az ideologikus nyelvpolitikát vagy a kettő kombinációját részesítik előnyben: az előbbi a nyelvre csupán kommunikációs eszközként tekint, az utóbbi pedig a nyelven kívüli értékek szimbólumaként (lásd bakmand 2000). 234 Kalbos KultūRa | 83 A nyelvtervezés fogalma a világ szociolingvistáinak munkáiban a XX. század 6os évtizedének végén jelent meg. Elsőként a norvég származású amerikai nyelvész, Einar Haugen kezdte használni. A norvég nemzeti nyelv modernizálására, előmozdítására és fejlesztésére irányuló erőfeszítések vizsgálatára támaszkodva meghatározást adott e fogalomra, majd később tovább tökéletesítette azt. Ekkoriban a nyelvtervezést kizárólag a nyelv belső aspektusaival (standardizációval) hozták összefüggésbe: normatív nyelvtant és szótárt készítettek, rendezték a helyesírást, hogy ezekre támaszkodhassanak az írók és beszélők a heterogén nyelvi közösségben (Daoust 1997: 438; Bakmand 2000). Az 1960-as évek végén E. Haugen a nyelvtervezést a nyelvi változások értékeléseként jellemezte: „A NYT (azaz a nyelvtervezés. – R. M.) lényege, hogy valamely nyelvi forma mellett döntsünk”, ugyanakkor egy másik aspektust is kiemelt: ez egyben „a választás befolyásolására tett kísérlet” is (Haugen 1994 [1966]: 15). A nyelvtervezést tehát a nyelv normázásaként és fejlesztéseként értelmezték, vagyis tudatos, „felülről” irányuló, előre meghatározott célok szerinti erőfeszítésként, amely mind a nyelv fejlődését, mind a nyelvi közösség nyelvi viselkedését megváltoztatja. E. Haugen nyelvtervezési modellje négy elemből áll (a modell különböző időpontokban közzétett változataiban ezen elemek elnevezése és sorrendje eltért). A modell 1983-as változata szerint ezek: 1) a normák kiválasztása, 2) a normák kodifikációja, 3) a funkciók bevezetése, 4) a funkciók tökéletesítése, illetve fejlesztése (Haugen 1983: 270–275). Amint E. Haugen rámutat, az első és a harmadik elem (vagy a nyelvtervezés szakaszai) társadalmi, a nyelv szempontjából külső, míg a második és a negyedik – nyelvészeti, a nyelv szempontjából belső. A német nyelvész, Heinz Kloss (Kloss 1969) által a nyelvi struktúra tervezése5 és a nyelvi státusz tervezése között felvázolt különbségre támaszkodva E. Haugen az 1983-ban továbbfejlesztett modellben a modell társadalmi aspektusait – a normák kiválasztását és a funkciók bevezetését – a státusztervezésnek megfelelőként, a nyelv kodifikációját és a funkciók fejlesztését pedig a nyelvi struktúra tervezésének megfelelőként jelölte meg. Ezenkívül E. Haugen hangsúlyozta azt a fontos gondolatot, hogy a modellnek ez a négy lépése, jóllehet bizonyos logikai sorrendet mutat, időbeli szempontból nem feltétlenül követi egymást: lehetnek egyidejűek vagy ciklikusak (Haugen 1983: 270). A nyelvi státusz tervezése a nyelvhasználat jogi alapjainak, a más nyelvekkel és ugyanazon nyelv más változataival való kapcsolatoknak a szabályozá5 sa; a litván nyelvészeti szakirodalomban a normatív (preskriptív) szabályozás tárgya, amikor a nyelv struktúrájának (a nyelvi formák fejlődésének) megváltoztatására törekednek – egyes szerzők ezt kölcsönzésnek nevezik, korpusz (angl. corpus); mások e szokatlan jelentésben kerülik, és különféleképpen fordítják. Például a Litván Állami Nyelvi Bizottság dokumentumaiban (vö. Gairės 2003, Gairės 2008) ebben a jelentésben a nyelvi rendszer és a nyelvhasználat tervezése kifejezést használják. Ebben a tanulmányban a nyelvi struktúra tervezése terminust javasoljuk. R. Miliūnaitė. A nyelv presztízse és annak tervezése 235 vimas. Egy adott nyelv vagy változat használata a nyelvi státusz tervezésének eszközeivel ösztönözhető vagy csökkenthető. A nyelvi szerkezet tervezésének célja a nyelv belső sajátosságainak megváltoztatása, hogy életképesebbé váljon. Magában foglalja a grafizációt (az írásjelek rendszerének kiválasztását és továbbfejlesztését), a standardizációt (egy kiválasztott változat normáinak kodifikációját és továbbfejlesztését), valamint a modernizációt (a nyelv, különösen a lexika – beleértve a terminológiát is – erőforrásainak bővítését a társadalom újonnan jelentkező szükségletei szerint). E tevékenységek eredményei a normatív szótárak, nyelvtanok, szabálygyűjtemények, a nyelvhasználatra vonatkozó ajánlásokat tartalmazó kiadványok és különféle normatív jegyzékek. bár E. Haugen nyelvtervezési modelljét, különösen annak első változatát, gyakran bírálják6, ugyanakkor elismerik, hogy jó kiindulópont bármely nyelvtervezési folyamat leírásához, mivel annak ideális fejlődését mutatja, amely a valós helyzettől különböző mértékben eltérhet (Groof 2002: 117–121). E. Haugen nyelvtervezési modelljére valójában gyakran úgy tekintenek, mint a standard nyelv fejlődésének szakaszaira – egyetlen nyelvjárásnak a standard nyelv alapjául való kiválasztásától e standard nyelv társadalmi megszilárdulásáig (vö. subačius 2002: 132–133; 2004: 105–113). Ezért ezt a modellt továbbfejlesztették, és különböző standard nyelvek standardként való létrehozásának történetének leírására alkalmazták, különféleképpen felcserélve az E. Haugen által megjelölt négy összetevő sorrendjét; Giedrius subačius szerint ez azonban nem annyira az elmélet hiányosságait, mint inkább annak rugalmasságát mutatja. Így a nyelvtervezés fogalmának fejlődésében a második fontos lépés H. Kloss által kidolgozott és E. Haugen által átvett bináris nyelvtervezési modell: úgy vélték, hogy a nyelv társadalmi fenntartásának legfontosabb problémái tudományos módszerek alkalmazásával, valamint a nyelvtervezők által a nyelvek fejlődési és kölcsönhatási folyamatainak pontos megtervezésével oldhatók meg (Groof 2002: 118–119; baldauf 2004: 376–388; Zhao, liu 2007: 113). Ez a modell a nyelvtervezési tevékenységben szinte a XX. század végéig uralkodott. A nyelvtervezés fogalmának tartalma az idő múlásával tovább változott. A fejlődés harmadik szakaszát akkor különíthetjük el, amikor Robert L. Cooper amerikai nyelvész a nyelvoktatás tervezéséről kezdett beszélni (Cooper 1989). Ez a nyelvtervezésnek az a típusa, amikor többnyire állami szinten, a társadalom oktatásán és az oktatási rendszeren keresztül igyekeznek befolyásolni a társadalom írástudását, a nyelv és normáinak elterjedtségét, ezzel együtt pedig a nyelv státuszát. 6 Például Moshe Nahir bírálta E. Haugen modelljét, mondván, hogy az csupán négy elméleti kiindulópont, mivel semmit sem mond a nyelvtervezők motivációiról és végső céljairól (Nahir 2006 [1984]: 423–448). E. Haugen egyébként elismerte ezt a kritikát. 236 Kalbos KultūRa | 83 Érthető, hogy a nyelvtervezés mindhárom összetevője összefügg egymással, és kölcsönösen függnek egymástól. Például ha változik a nyelv státusza, mondjuk új funkciókat rendelnek a nyelvhez, rendszerint a nyelv szerkezetének is változnia kell (új stílusok alakulnak ki, új lexikai egységeket kell hivatalosan elismerni) (Mesthrie, Swann et al. 2000: 387; Milligan 2007: 195). A nyelvtervezés teoretikusai a XX. század második felében főként az állami hatóságok és intézményeik által végzett tervezésről beszéltek, de kevés figyelmet fordítottak magukra a nyelvtervezés eredményeire, valamint az emberek viselkedésére és pszichológiai szempontjaira, amikor átvették ezeket az eredményeket. A XX. század 10es éveitől kezdve, amikor a világ makroszociopolitikai változásai során egyes nyugat-európai országokban a politikai és társadalmi feltételek jelentősen megváltoztak, a nyelvtervezésre a kidolgozás alatt álló posztmodern kutatási modellek alapján szintén új módon tekintettek (Ricento 2000: 196–213; Groof 2002: 118). Elvetették azt az álláspontot, hogy a nyelvtervezés csupán a harmadik világ országainak ügye, csupán a nemzeti nyelvek megszilárdításának és standardizálásának eszköze, valamint csupán a modernizáció és a nemzetépítés része. A nyelvtervezés megvalósítását (angl. implementation) a befogadók perspektívájából kezdték vizsgálni; Megjelent az a nézet, hogy a régi bináris vagy trináris modell túl szűk, és nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a nyelvtervezési termékek elismerésére, valamint a befogadók hozzájuk való viszonyára (Zhao, liu 2007: 113). A nyelvtervezés fogalma fejlődésének e negyedik szakaszában talán a legfontosabb sajátosság a nyelvi presztízs szerepének előtérbe állítása és annak megtervezési szükségessége. A nyelvtervezés tehát egy negyedik összetevővel – a nyelvi presztízzsel – egészül ki (ebben az összefüggésben kezdik használni a nyelvi imázs fogalmát is). A Finnországban élő német nyelvész, Haraldas Haarmann végezte elsőként azokat a kutatásokat, amelyek az egyén szerepét vizsgálták mind a nyelvtervezési termékek elfogadásában, mind elutasításában. H. Haarmann elméleti munkájában azt állítja, hogy a presztízstervezésnek a nyelvtervezés önálló ágának kell lennie (Haarmann 1990: 103). A szerző szerint a nyelvi struktúra és státusz tervezése produktív tevékenység, míg a presztízstervezés befogadó vagy értékelő funkció, amely hatással van arra, hogy a tervezők milyen produktívan hajtják végre a tervezési tevékenységeket, és hogyan fogadják azokat az emberek. Ahhoz, hogy a tervezés termékei presztízsre tegyenek szert, a nyelvtervezési tevékenységnek négy szinten kell zajlania (az egyének, a társadalmi szervezetek, a hivatalos intézmények és a kormány tevékenysége). H. Haarmann modelljében első alkalommal ismerték el hivatalosan az államhatalom és az állami intézmények „felülről” végrehajtott nyelvtervezése mellett az „alulról” történő tervezést is. megértették, hogy a nyelvtervezés hatékonyságát valamennyi tényező kölcsönhatása határozza meg (Zhao, liu 2007: 113). R. Miliūnaitė. A nyelv presztízse és annak tervezése 237 Robert b. Kaplan és Richard b. baldauf (Kaplan, baldauf 1997) a nyelvtervezést elméletileg nemcsak gyakorlati tevékenységként, hanem önálló tudományos kutatási területként is elismerve továbbfejlesztették H. Haarmann konstrukcióját, amelybe a presztízs mellett beillesztették a már említett R. l. Cooper nyelvoktatás-tervezését mint a nyelvtervezési tevékenység modelljének önálló összetevőjét (angl. language-in-education planning, vagy Cooper terminusával acquisition planning). ez elősegítette a nyelvi presztízs és az imázs tervezésének elméletének kialakulását; A nyelvtervezés tudományos szakirodalmában a brit Dennis Ager dolgozta ki (erről bővebben e tanulmány negyedik fejezetében). Így a nyelvtervezés fogalma fejlődésének mind a négy szakaszát szem előtt tartva elmondható, hogy elméleti szinten a nyelvtervezés célok, feladatok és stratégiák meghatározását foglalja magában annak megváltoztatására, ahogyan a nyelvet használják. Gyakorlati szinten ez egy nyelv vagy nyelvváltozat kiválasztása és ösztönzése, azaz a nyelv működésének feltételeibe való tudatos beavatkozás, valamint magának a nyelvnek az erőforrás-szabályozása és fejlődésének megváltoztatása. A nyelvtervezés négy részének lényegét R. Baldauf (2006) alapján a következőképpen lehet összefoglalni: • nyelvi státustervezés – a nyelv funkcióinak megváltoztatása, • nyelvi korpusztervezés – a nyelv formájának (jellemzőinek) megváltoztatása, • nyelvoktatási tervezés – a társadalom nyelvi készségeinek megváltoztatása, • nyelvi presztízstervezés – a nyelv megítélésének megváltoztatása. A nyelvtervezés első gyakorlati művelői azt az álláspontot képviselték, hogy a nyelv állami politika révén tervezhető, és leginkább a nyelv formájára, valamint funkcióinak fejlesztésére összpontosítottak. A nyelvtervezés fogalmának fejlődése, ahogy a nyelvtervezés egyre újabb célokat tűzött ki, és egyre szélesebb tárgykört ölelt fel, természetes módon a nyelvre gyakorolt hatástól a nyelvhasználókra gyakorolt hatásig, valamint annak ösztönzéséig bővült, hogy maguk is alakítsák a nyelv fejlődését; vagy Denise Daoust szavaival élve, a nyelvtervezők tárgya az egymással konfliktusban álló normáktól az egymással konfliktusban álló nyelvi problémákig bővült (Daoust 1997: 438). A XX. század 7es évtizedében Einar Haugen által írt tanulmányt, valamint Donna Christian 1990-ben közzétett tanulmányát litván nyelvre lefordították és már 1994-ben közzétették (lásd Haugenas 1994 [1966]: 14–28; Christian 1994 [1990]: 29–40). azonban, amint azt a tanulmány bevezető részében említettük, a nyelvtervezés fogalma a litván nyelvészeti irodalomban viszonylag nemrég kezdett szélesebb körben elterjedni (vö. Vaicekauskienė 2004, 2007; Pupkis 2005: 191–196)7, 7 Petras Jonikasnak a Lietuvių kalba ir tauta amžių būvyje című könyvben tett kísérletéről. A litván nyelv történetének társadalmi vonásai (Chicago, 1987) című művében E. Haugen modelljére való támaszkodásról lásd Subačius 2004: 111–112. 238 Kalbos KultūRa | 83 noha a közös litván nyelv normálásának, a nyelvpolitikának és a nyelvművelésnek, valamint a társadalom nyelvi felvilágosításának kérdései közvetlenül kapcsolódnak a nyelvtervezéshez, ezeket a kérdéseket a közös litván nyelv fejlődéstörténetének egész során felvetik és folyamatosan megvitatják. Az elmúlt évtizedben a litván nyelv tudományos munkáiban a nyelvtervezés többféle általános célját fogalmazták meg: „meg kell állapítani legalább a nyelv működési körülményeinek legfontosabb változásait és e változások irányait”, „világosan és szigorúan meg kell határozni a nyelvi normálás általános kérdéseit, és tervszerűen kell végezni a kodifikációs munkát”, e munka eredményeit pedig a nyelvművelés különféle formáin keresztül kell a társadalom elé tárni (Pupkis 2005: 193). Ezzel együtt hangsúlyozzák a nyelvtervezés fontosságát, felismerve, hogy ha a nyelvtervezők „meggondolatlan döntéseket hoznak, a használatban növekedni fog a variativitás, ez pedig megingatja a nyelvi normák állandóságát, és csökkenti magának a közös nyelvnek a funkcionalitását” (Pupkis 2005: 194). azonban el kell ismerni, hogy nyelvünk normálása továbbra is inkább a hagyományból eredő szigorú kodifikációra és annak használatbeli meghonosítására irányul, míg a nyelvi rendszer valódi tervezése legfeljebb a jövőben várható, a jelenlegi helyzet átfogó kutatásainak birtokában. a nyelvtervezés mint szociolingvisztikai irányzat elméleti gondolkodásának fejlődését áttekintve fontos megérteni a nyelvtervezés úttörőjének, Einar Haugennek azt a gondolatát, hogy a nyelvtervezést befejezetlen folyamatként kell szemlélni, mivel folyamatosan változik minden élő nyelv és annak szociolingvisztikai helyzete is, a nyelvi normálás pedig a valóságban soha nem ér véget8. 3. A nyelv presztízse és a presztízsnyelv a nyelv presztízséről a szociolingvisták (Litvániában is) jóval régebb óta beszélnek, mint amióta azt a nyelvtervezéssel kezdték összekapcsolni, az utóbbi időben pedig a szociolingvisztika fontos tárgyává vált. A presztízs mint a nyelv vagy annak változata jellemzője kiemel egy nyelvet vagy változatot az ugyanabban a nyelvi közösségben használt több nyelv vagy változat közül. 8 A nyelvtervezés fejlődésének újabb szakaszának tekinthetnénk a XXI. század elejét is, amikor a globalizáció körülményei között aktívabbá vált nyelvi érintkezések következtében új nyelvi kölcsönhatási problémák merülnek fel, és élénkülnek az elméleti, különösen a nyelv státusával kapcsolatos viták. A nyelvmenedzsmentről mint a szociolingvisztikai elmélet és gyakorlat olyan új tárgyáról van szó, amely túllép mind egyetlen nyelvi közösség, mind egyetlen állam nyelvtervezésének határain; magát a nyelvmenedzsment fogalmát a szociolingvisták munkáikban már 1987-ben kezdték használni (lásd nekvapil 2006). R. Miliūnaitė. A nyelv presztízse és tervezése 239 3.1. A nyelv presztízse, presztízsnyelv, presztízskifejezési eszközök A szociolingvisztika egyik axiómája, hogy minden nyelv vagy nyelvváltozat, a standard nyelveket sem kivéve, nyelvészeti szempontból egyenértékű (egyaránt alkalmas a kommunikatív és expresszív funkció betöltésére), csupán a társadalom által biztosított eltérő társadalmi státussal rendelkezhet (edwards 1996). A nyelvek vagy nyelvváltozatok presztízse különféle okok miatt alakul ki. Heinz Kloss négy legfontosabbat említ: gazdag írásos örökség, a nyelv modernizációjának magas szintje, jelentős nemzetközi helyzet vagy az adott nyelv használóinak nagy presztízse (Kloss 1966: 143–144). érthető, hogy idővel, a körülmények változásával a presztízs szintje is változik. A presztízsű nyelvváltozatot általában társadalmi és földrajzi paraméterek alapján határozzák meg. Rendszerint ahhoz a társadalmi réteghez kapcsolják, amely a társadalomban a legnagyobb politikai, gazdasági vagy (és) kulturális hatalommal, ezáltal presztízzsel9 rendelkezik, és amely a nyelvi közösségben működő több nyelv vagy nyelvváltozat közül egyet választ. William Mackey, Peter trudgill, Howard Giles (utóbbi esetében a nyelvi alkalmazkodás elmélete) és mások korábbi szociolingvisztikai kutatásaira támaszkodva John edwards azt állítja, hogy egy nyelv vagy nyelvváltozat presztízsét nem az adott nyelv vagy nyelvváltozat nyelvi vagy esztétikai jellemzői hozzák létre; hanem az emberek társadalmi tényezőkhöz kapcsolódó észlelése határozza meg. Nagyobb presztízse annak a nyelvnek vagy nyelvváltozatnak lesz, amelyet a társadalmilag domináns és hatalommal rendelkező társadalmi csoport beszél10. A nyelv presztízse a hatalmával is összefügg: minél több funkciót tölt be a nyelv, annál nagyobb a presztízse. de a presztízs nem feltétlenül mindenki számára egyforma. Egyesek számára ugyanaz a nyelv lehet hatalmas és presztízsértékű, mások számára azonban nem. 9 Vö. presztízs [fr. prestige] – tekintély, befolyás, tisztelet, jó hírnév (Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: alma littera, 2001). 10 A nyelv presztízsét és imázsát a nyelvhasználók társadalmi-gazdasági státusza határozza meg, ez pedig az emberek nyelvválasztására is hatással van, mivel a nyelvre úgy tekintenek, mint amely társadalmi-gazdasági megkülönböztető jegyet biztosít használói számára (Zhao, liu 2007: 114). Érdekes egy szingapúri egyetem kutatói által végzett szociolingvisztikai vizsgálat, amelynek célja a kínai nyelv szingapúri státuszának feltárása volt (Zhao, liu 2007: 113–126). A gyermekek otthon használt nyelvének és szüleik társadalmi-gazdasági státuszának összefüggéseit vizsgálva megállapították, hogy Szingapúr többnyelvű és multikulturális társadalmában, ahol aktív kétnyelvűségi politikát folytattak, és ahol az angol nyelvnek jutott a legfontosabb szerep, a kínai nyelv (akárcsak a Szingapúrban élő etnikai közösségek másik két nyelve – a maláj és a tamil) idővel elvesztette presztízsét. Az angol nyelv túllépte a nyelvpolitika által kijelölt határokat: nemcsak a gazdasági kapcsolatok fenntartásának alapjává vált, hanem a kulturális és otthoni kommunikációból is elkezdte kiszorítani az anyanyelveket. A kétnyelvűség politikájának kritikusai arra a következtetésre jutnak, hogy a kínai nyelv fenntartásához és használatához nyelvtervezési eszközökkel növelni kell e nyelv presztízsét, és pozitív képet kell kialakítani róla. 246 Kalbos KultūRa | 83 a köznyelv alapjának meghatározásával és a nyelvi kodifikációs munkával, valamint más területek szakembereivel együttműködve a terminológia rendezésével és az új társadalmi igényekhez való hozzáigazításával. A nyelvtervezés végrehajtói között az írók szerepét is kiemelik: fenntartják az írásbeli hagyományt, erősítik a kodifikált nyelvváltozatot, és maguk is hozzájárulnak a művészi stílus fejlődéséhez. Litvániában az etnológusokról sem szabad megfeledkezni, akik segíthetnek a nyelv, annak értéke és egyedisége tágabb kontextusának megteremtésében. A nyelvi presztízs tervezése szempontjából általában a különböző területeken és szinteken működő intézmények, valamint az egyes személyek közös tevékenysége a legfontosabb. Ez a gondolat Litvániában is természetes módon meghonosodott: felismerik, hogy a litván nyelv társadalmi presztízsének fenntartásához szükség van az állam és a társadalom együttműködésére (Labutis 2006): a szervezési munka terhét nem szabad lerázniuk az oktatási és kulturális központok dolgozóinak, a hazafias szervezetek tagjainak és természetesen mindazoknak, akik a Litván Nyelv Társaságához tartozónak tekintik magukat. Sok intézmény vezetője és magukat litvánnak valló üzletember saját presztízsügyének tekinthetné az anyanyelvi rendezvények anyagi támogatását. Az állam sem maradhat itt félreállva – hiszen mindez összefügg a felnőttoktatás céljaival. […] A legszebb elképzelést is tönkre lehet tenni, ha nem sikerül megtalálni és bevonni a munkába a hivatásos, becsületes, felelősségteljes végrehajtókat. ezeket pedig nemcsak a munkával túlterhelt litván szakos tanárok és a városi nyelvápolók között érdemes keresni, hanem e terület nyugdíjba vonult jó szakembereinek tucatjai, talán százai között is. Furcsa, hogy senkinek sincs szüksége még a felsőoktatási intézmények nyugdíjba vonult professzorainak vagy docenseinek szakmai és élettapasztalatára sem. 5. Észtország, Lettország és Litvánia nyelvi presztízsének tervezése a nyelvpolitika irányvonalaiban Az ilyen jellegű, három országra vonatkozó dokumentumok lehetővé teszik a jelenlegi nyelvpolitikusok nyelvi presztízsről és annak tervezéséről alkotott szemléletének összehasonlítását, annak tisztázását, hogy milyen összetevőkből épül fel a nyelvi presztízs fogalma, és milyen eszközöket irányoznak elő annak erősítésére. Litvániánál érdemes részletesebben elidőzni. 5.1. Észtország Az észt nyelvpolitika tervezési dokumentumában, az „Észt nyelv fejlesztési stratégiája 2004–2010” című, az Észt Köztársaság Kormánya által jóváhagyott dokumentumban, más célok és feladatok mellett az észt nyelv nyilvános imázsának kialakításáról is szó esik (dsel 2004: 29–30). Megállapítják, hogy emelni kell a társadalom nyelvi R. Miliūnaitė. A nyelv presztízse és tervezése 247 a nyelvi tudatosság növelése, a nyelvi attitűdök formálása, a társadalomban a helyes nyelvhasználat ösztönzése és a nyelv pozitív imázsának kialakítása. Azt állítják, hogy Észtországban mindeddig a filológusok, az írók és az anyanyelvtanárok belátásból, küldetésük tudatában törődnek a nyelv imázsával. Ezt senki sem vizsgálja professzionálisan és rendszeresen. Célul tűzték ki az észt nyelv imázsformálási rendszerének létrehozását, valamint a tudományos kutatásokon alapuló imázsformáló tevékenység fejlesztését. E cél eléréséhez konkrét feladatokat is meghatároztak: • elindítani az „Észt identitás 2005–2009” nemzeti programot; • kidolgozni az identitás koncepcióját az általános iskolákhoz igazodva, valamint anyany202elvtanárok számára tanfolyamokat szervezni a nyelvi imázs kialakításáról; • bemutatni a nyelvi problémákat és eseményeket a médiában; • szövegtárak és adatbázisok, televíziós és videofilmek, tájékoztató anyagok stb. létrehozása és terjesztése az egész társadalom számára, hogy ez ösztönözze az észt nyelv használatát; • rendezvények szervezése, lehetőség szerint az észt nyelv imázsának előmozdítása az élet minden területén; • hallgatói nyelvtámogató csoportok létrehozása; • az észt nyelv internetes működésének támogatása és imázsának ottani erősítése. 5.2. Lettország A Lett Köztársaság Kormányának 2005-ben jóváhagyott, Az állami nyelvpolitika irányelvei 2005–2014 című dokumentumában (GslP 2007: 28–30) külön nem esik szó a lett nyelv imázsának vagy presztízsének kialakításáról, de a megjelölt nyelvpolitikai célokból és intézkedésekből látható, hogy Lettországban is tervezik az e területhez kapcsolódó tevékenységet: a lett nyelv használatát nemcsak hivatalos állami intézkedésekkel, hanem kreatív módon is fenn kívánják tartani és fejleszteni – eredeti, valamint színvonalas fordított irodalom, művészet (film, színház) révén; el kívánják ültetni a társadalomban azt a felfogást, hogy szükséges az államnyelv ismerete és használata; kedvező környezetet kívánnak teremteni a lett nyelv fejlődéséhez, feltárva annak sokrétű kreatív potenciálját; be kívánják vonni a médiát a nyelv és kultúrája népszerűsítésébe. 5.3. Litvánia A Litván Állami Nyelvi Bizottság „A 2007–2009. évi stratégiai működési terv” című dokumentuma elismeri, hogy a litván nyelv működését fenyegető veszélyek egyike „a litván nyelv presztízsének csökkenése egyes társadalmi- 248 Kalbos KultūRa | 83 „csoportban“. ezt az álláspontot átvették a 2009-ben jóváhagyott, a 2010–2012-es tevékenységi tervet tartalmazó stratégiába is16. a nyelv presztízsére utaltak az Állami Nyelvpolitika 2003–2008-as irányelveiben (Gairės 2003), részletesebben pedig az új, 2009–2013-as tervezetben esik róla szó (Gairės 2008). a harmadik részben, „A helyzet áttekintése” című fejezetben a nyelv státusával kapcsolatban ez olvasható: 21. a jelen változásainak közepette a litván nyelv fennmaradása szempontjából nemcsak jogi helyzetének, hanem presztízsének is óriási jelentősége van. a demokratizálódó társadalom csak úgy őrizheti meg nyelvét, ha tudatosan felismeri annak értékét és lehetőségeit, aktívabban bekapcsolódik a nyelv szabályozásába, és hozzájárul gazdagításához és fejlesztéséhez. Az utóbbi években új módszereket találtak arra, hogy felkeltsék a társadalom érdeklődését a litván nyelv iránt: országos tollbamondási versenyt szerveznek, a diákok számára internetes nyelvi versenyeket rendeznek, elektronikus nyelvi játékokat hoznak létre, és megkezdődött az állami olvasásösztönző program végrehajtása. a litván nyelv presztízsének kialakítása azonban professzionálisabb és rendszeresebb megközelítést igényel, amely a társadalomban zajló nyelvi viselkedésés értékrendbeli változások kutatásain alapul. a litván nyelv presztízse az egész litván kultúra kontextusához kapcsolódik, ezért aktívabban kell ösztönözni és támogatni a litván nyelvű könyvkiadást, a könyvtárak könyvekkel – köztük litvánisztikai művekkel – való ellátását, valamint a litván tartalmak gyarapítását az interneten. A „Irányelvek” projektumának ötödik részében, „Az államnyelvi politika feladatai és megoldási módjaik” cím alatt, a nyelv státuszánál megjelölik, hogyan lehetne javítani a jelenlegi helyzeten: 43. erősíteni a litván nyelv presztízsét: 43.1. Széles értelemben véve fejleszteni a litvanisztika (nemcsak a litván nyelv, hanem a litván irodalom és Litvánia történelme) és a litván identitás kapcsolatának koncepcióját, valamint ösztönözni az e témáról szóló közbeszédet. 43.2. Fejleszteni a média, az akadémiai közösség és a szélesebb társadalom politikai és kulturális párbeszédét a nemzeti nyelvek perspektívájáról a globalizálódó világban. 43.3. Támogatni a litván nyelv sajátosságát és gazdagságát feltáró irodalmi, színházi, filmes és zenei alkotásokat, valamint ösztönözni azok terjesztését. 43.4. fejleszteni a társadalom nyelvi tudatosságát. 43.5. Gondoskodni a litván nyelv imázsáról a külföldi litván közösségekben. tehát a litván nyelvpolitikában a nyelv presztízsét a litván nyelv státuszával kapcsolják össze, és még nem fejlesztik önálló nyelvtervezési (politikai) összetevővé, a hivatalos dokumentumokban azonban 16 Oldal az interneten: <http://www.vlkk.lt/i/u/file/Metu_planas/2010_planas_patiksl.pdf> (megtekintve: 2010 07 12.). R. Miliūnaitė. A nyelv presztízse és tervezése 249 jelentős figyelmet kap: meghatározzák az alapvető célokat, irányokat és az e célok elérésének eszközeit. Az „Irányelvek” tervezetében felsorolt, a litván nyelv presztízsének erősítését szolgáló módszerek közül különösen fontos az a törekvés, hogy fejlesszék a társadalom nyelvi tudatosságát, hiszen éppen a társadalom belső motivációja a litván nyelv használatára, annak más nyelvekkel és azok megnyilvánulásaival szembeni előnyben részesítésére jelenti a nyelvi presztízs fenntartásának alapját. Így, Bronys Savukynas szerint, szükséges „a köznyelvet vonzóan szükségessé tenni a társadalom számára” (vita 2005). A nyelvi tudatosság mindenekelőtt a litván nyelv – szimbolikus és gyakorlati – értékének felismerését jelenti, majd e felismerést követően a litván nyelv használatának életképességét minden tekintetben támogatni kell mind Litvániában, mind a diaszpórában. Ez a feladat azonban az utóbbi időben maga a társadalom értékrendjének átrendeződése miatt nehezen megvalósíthatóvá válik. A nyelvi értékorientáció elválaszthatatlan a társadalom változó értékterének egészétől: a patriotizmus gyengülésétől, a nemzet közös eszméjében és jövőjében való csalódástól, az ezzel összefüggő nagymértékű kivándorlástól (figyelembe véve azt is, hogy a litvánok Európában a leggyorsabban fogyó nemzet), a családról és más alapvető hagyományos értékekről vallott felfogás változásaitól, valamint a globalizáció által befolyásolt nemzetek és nyelvek nivellálódásától. E változások értékelése, valamint a nemzet és az állam számára legfontosabb jövőbeli célok és feladatok előrejelzése számos állami intézmény közös ügye. Eugenijus Laurinaitis pszichoterapeuta egy interjúban azt mondta, hogy e legáltalánosabb ügyben az államnak nem szabad csupán a jogszabályok kidolgozására és a kitűzött célok eléréséhez szükséges pénzeszközök biztosítására korlátozódnia. Propagandára is szükség van (Laurinaitis 2010): A propaganda olyan hosszú távú programokat foglalna magában, amelyek társadalmunk értékeinek és nézeteinek megváltoztatására irányulnak. Ha azt akarjuk, hogy a társadalomban valami változzon, előre meg kell terveznünk a megfelelő intézkedéseket. A megfelelő intézkedéseket pedig általában nagyon hosszú távú célokra kell irányítani, mert az értékek nagyon lassan változnak. A propagandának (a szó valódi, nem pedig eltorzított értelmében)17 a nyelv presztízsének tervezésébe is be kell épülnie – nem közvetlennek, banálisnak és tolakodónak, hanem átgondoltnak, kifinomultnak és pszichológiailag hatásosnak kell lennie. Ellenkező esetben idővel, különösen a fiatalok körében, meggyökeresednek azok a nihilista gondolatok, hogy nem érdemes megtanulni a litván nyelvet, mert az úgyis ki fog halni (vö. Kalėdienė 2009: 290). Ezért nem véletlen, hogy a litván nyelv általános iskolai oktatásban való nevelésének új stra17 Vö.: propagánda [lat. propago – terjesztek, szétszórok], filoz., tud., vall. és más elméletek, eszmék terjesztése azzal a céllal, hogy azok révén neveljék és befolyásolják az emberek nézeteit, hangulatát, valamint bizonyos cselekvésekre ösztönözzék őket (Nemzetközi szavak szótára, Vilnius: alma littera, 2001). és más elméletek, eszmék terjesztése azzal a céllal, hogy azok révén neveljék és befolyásolják az emberek nézeteit, hangulatát, valamint bizonyos cselekvésekre ösztönözzék őket (Nemzetközi szavak szótára, Vilnius: alma littera, 2001). 250 Kalbos KultūRa | 83 A stratégiadokumentumba a következő rendelkezést is beillesztették: „A nyilvános térben olyan szemléletet kell meghonosítani, amely szerint a helyes és gazdag litván nyelv a társadalom valamennyi rétegének műveltségi alapja és a társadalmi presztízs jele.” (stratēģia 2010). Egy másik fontos dolog: a társadalomnak kell hogy legyen mihez igazodnia. Már magának a nyelvi presztízs tervezésének fogalma és a külföldi országok nyelvtervezési gyakorlata is azt mutatja, hogy valamely nyelv vagy nyelvváltozat spontán módon kialakuló presztízsét többé nem hagyják magától alakulni: bevonják a nyelvi változások és fejlődés tudatos szabályozásának folyamatába. Ezért a presztízsnyelv etalonjának létrehozására és fenntartására is jelentős nyelvtervezői figyelmet kell fordítani – világosan megfogalmazott célokra és gyakorlati tevékenységre van szükség. Valójában az utóbbi időben meglehetősen sok olyan intézkedés született, amely a társadalom nyelvi művelését és a litván nyelv presztízsének erősítését szolgálja: a minden évben nagy népszerűségnek örvendő országos tollbamondás, a nyelvi kérdésekről szóló cikkek és viták az internetes médiában, egy-egy tVR-műsor vagy vetélkedő, nyelvi kiadványok bemutatása könyvvásárokon, tanulói versenyek (például a 2008 óta megrendezett „Tiszta fej – tiszta nyelv” verseny, www.lituanika.lt), kampányok („A nyelvet én teremtem”, www.kalbakuriuaš.lt), az internetes domainnevek és címek litván betűkkel való írását ösztönző kampány (www.lietuviškai.lt), idegen szavak regisztrációja és megfelelőik keresése (a Nyelvi Bizottság együttműködésben a www.delfi.lt internetes portállal)18 és így tovább. Fontos, hogy az állami intézmények által szervezett tevékenységhez magánvállalatok is hozzájárulnak. A Litvániában működő állami intézmények, valamint társadalmi szervezetek (a Litván Nyelv Társasága, a Vilnius városi önkormányzatában működő bizottságok) tevékenysége kívülről szemlélve nem tűnik különösebben tervszerűnek és következetesnek, inkább spontán felmerülő igényekből bontakozik ki, előre csak a legáltalánosabb célokat, nem pedig konkrét feladatokat fogalmazva meg. Az egyedi kampányoktól át kellene térni a következetesen szervezett tevékenységre, és ahogy az a nyelvtervezőkhöz illik, nemcsak a tevékenység eredményeit kell előre jelezni, hanem azt is értékelni kell, hogy egy bizonyos idő alatt mit sikerült elérni. Jelenleg, mondhatni, felderítő munka folyik: egyes jó kezdeményezések megvalósulnak, azonban hiányzik a tevékenység összehangolása. a nemrégiben, 2010 júliusában megalakult Litván Nyelv Védőinek Szövetsége azt mutatja, hogy a társadalomban szükség van egy olyan aktív közösségre, amely megoldaná a nyelvpolitika aktuális problémáit. tehát annak elismerése mellett, hogy Litvániában a nyelvpolitika nyelvtervezésen alapul, a litván nyelv presztízsére szintén a tervezés 18 részeként kell tekinteni; a tevékenységről további információk az Állami Litván Nyelvi Bizottság, az Állami Nyelvi Felügyelet, a Litván Nyelvi Intézet és a Litván Nyelvi Társaság internetes honlapjain közzétett éves jelentésekben találhatók. R. Miliūnaitė. A nyelv presztízse és tervezése 251 tárgya, és nemcsak a közeli és távolabbi feladatokat kell világosan meghatározni, valamint átgondolni, milyen eszközökkel fogják ezeket elérni, hanem azt is előre kell látni, hogyan értékelik majd az elért eredményeket. Világosnak kell lennie a nemzet és a nyelv fennmaradása céljának, az egész világon élő litvánok összetartozásának erősítésére irányuló iránynak, valamint a konkrét feladatoknak: gyarapítani kell a litván nyelv erőforrásait és kedvező környezetet kell teremteni fennmaradásához, hogy a társadalom ne kicsinyelje, hanem közös erőfeszítésekkel erősítse a litván nyelv presztízsét mind hazánkban, mind a világban. A világ tapasztalataiból tanulva ehhez a tevékenységhez különféle módszereket lehet találni. azonban ez már nem csupán a nyelvészek munkája. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A külföldi országok nyelvtervezési elméletíróinak és gyakorlati szakembereinek munkái azt mutatják, hogy a szociolingvisztika ezen irányzata az elmúlt évtizedben a globalizációs folyamatok, valamint a népek és kultúrák kölcsönhatása következtében jelentősen aktuálisabbá és erősebbé vált. A nyelvtervezés fogalmának tartalma jelentősen kibővült, mivel a nyelvtervezéssel szemben újabb és újabb célokat támasztanak, változik annak iránya, és egyre szélesebb objektumot fog át. A nyelvre gyakorolt hatástól a nyelvhasználókra gyakorolt hatás felé haladunk, és magukat a nyelv fejlődésére irányuló cselekvésre ösztönzik: a hagyományos összetevőkhöz – a nyelvi struktúra szabványosításához és a funkciók bővítéséhez – hozzáadták a nyelvek közötti kapcsolatok (státus) szabályozását, később a nyelvoktatást, végül pedig a nyelv presztízsének tervezését. Felismerték, hogy a nyelvtervezés csak akkor lehet sikeres, ha az emberek belső motivációval rendelkeznek valamely nyelv vagy nyelvváltozat használatára, nem pedig kényszerítő közigazgatási módszerek alkalmazásával. Így a nyelv vagy nyelvváltozat presztízse többé nem marad spontán alakulásra bízva, hanem a tervezés objektumává válik. 2. A hivatalos litván nyelvpolitikai dokumentumok rámutatnak a litván nyelv – mindenekelőtt mint államnyelv – társadalmi presztízsének fontosságára (figyelembe véve az egyéb használt nyelvek kontextusát), és meghatározzák annak erősítési módjait. Az állami intézmények, társadalmi szervezetek és egyének gyakorlati tevékenységéhez azonban hiányoznak a világosan megfogalmazott feladatok és a szorosabb együttműködés. 3. Amint a Litvániában végzett szociolingvisztikai kutatások mutatják, a litván nyelv presztízse különböző okok, különösen a nemzeti identitás és a hagyományos értékek gyengülése, a jelentős kivándorlás és más tényezők miatt nem erős. Erősítéséhez olyan nyelvtervezési stratégiákra és meghatározott nyelvprestízs-tervezési feladatokra van szükség, amelyek világos nyelvfejlődési irányt és célokat jelölnek ki, és amelyeket a társadalom nyelvi attitűdjeinek szociolingvisztikai vizsgálati eredményeire, valamint a jelenlegi nyelvhasználat kutatásának eredményeire kell alapozni- 252 Kalbos KultūRa | 83 nos nyelvhasználati kutatások eredményeire. A társadalmat – nem feledkezve meg a litván nyelv megőrzésében érdekelt diaszpóráról és emigránsokról sem – aktívabban be kell vonni a nyelvi örökség fenntartásának és a nyelvalkotás folyamatába. 4. Fontos tervszerűen gondoskodni az irodalmi litván nyelv presztízséről is, és ebbe a tevékenységbe be kell vonni az irodalmi litván nyelv célzott felhasználói csoportjait – újságírókat, írókat, fordítókat, nyelvi szerkesztőket, tanárokat, diákokat stb. Ehhez elengedhetetlen alapot jelent a presztízsű irodalmi nyelv etalonja, azaz a jelenlegi nyelvhasználatnak megfelelő, valós kodifikáció. Az irodalmi litván nyelv presztízsének tervezésében a legfontosabb irányok a következők lehetnek: 1) a normatív nyelvi információ terjesztése, időszerűsége, egyértelműsége és érvelése; 2) a nyelvi etalon fenntartása és a példamutató nyelvhasználók (például a tVR hírműsorvezetőinek) képzése, valamint a társadalomra hatást gyakorló legfontosabb nyelvhasználati területek felügyelete; 3) a nyelvi újítások (különösen az új szavak) megfontolt bevezetése, enyhítve a felhasználók jelenlegi, gyakran negatív reakcióját; 4) a nyelvi gyakorlatok presztízsének növelése; 5) a külföldi országok nyelvipresztízs-tervezői legjobb tapasztalatainak vizsgálata és alkalmazása a litván nyelv szükségleteire. liteRatúRa ager d. 2001: Motivation in language planning and language policy, Clevedon: Multilingual Matters ltd. a g e r d. 2005: Prestige and image planning. – A második nyelv tanításával és tanulásával kapcsolatos kutatások kézikönyve. ed. e. Hinkel, London: Lawrence Erlbaum Associates Kiadó, 1035–1054. a l i ū k a i t ė d. 2009: A köznyelvi nyelv képeinek pontossága: a kvázisztenderd problémája. – Respectus Philologicus 16 (21) a, 160–187. a m m o n u. 2004: standard Variety. – Szociolingvisztika. A nyelv és társadalom tudományának nemzetközi kézikönyve. szerk. u. ammon, n. dittmar, K. J. Mattheier, P. trudgill, 2. kiadás, V. 1, Walter de Gruyter, 273–283. b a k m a n d b. 2000: nemzeti nyelvtervezés, miért (nem)? – Interkulturális kommunikáció, 3. kiadás. J. allwood. Elérhető az interneten: <http://www.immi. se/intercultural/nr3/bakmand.htm> (megtekintve: 2010 08 15). Balda u f R. b. 2004: A presztízs és az imázs kérdései az ausztráliai nyelviésoktatástervezésben. – Aktuális kérdések a nyelvtervezésben 5(4), 376–388. b a l d a u f R . B. 2005: Nyelvtervezési és nyelvpolitikai kutatások: áttekintés. – A második nyelv tanításával és tanulásával kapcsolatos kutatások kézikönyve (52. fejezet). szerk. e. Hinkel, Mahwah, NJ: Erlbaum, 957–970. R. Miliūnaitė. A nyelv presztízse és tervezése 253 ba ld a u f R. b. 2006: Az eset újrafogalmazása a mikro-szintű nyelvtervezés mellett nyelvökológiai kontextusban. – Current Issues in Language Planning 7 (2–3), 147–170. Online elérhető: <http://espace.library.uq.edu.au/eserv/ UQ:121324/HCA10UQ121324.pdf> (megtekintve: 2010. 11. 11.). b e r t a š i e n ė G. , K a č i u š k i e n ė G. 2009: a tauragėi tanárok hozzáállása a litván standard nyelv presztízséhez és használatához. – Fiatal kutatók munkái 2 (23), 7–11. C h r i s t i a n d. 1994 [1990]: A nyelvtervezés nyelvészeti szempontból. – Szociolingvisztika és nyelvi kultúra. szerk. Laima Grumadienė és Rūta Marcinkevičienė, Vilnius: Gimtoji kalba, 29–40. C o b a r r u b i a s J. 1983: Etikai kérdések a státusztervezésben. – Progress in Language Planning: International Perspectives. szerk. J. Cobarrubias, J. Fishman, New York: Mouton Publishers. Cooper R. l. 1989: Nyelvtervezés és társadalmi változás, Cambridge: Cambridge University Press. d a o u s t d. 1997: nyelvtervezés és nyelvi reform. – A szociolingvisztika kézikönyve. szerk. F. Coulmas, Oxford: Blackwell, 436–452. vita 2005: A „Litván nyelv és litván kultúra a jövő Európájában: fejlődési perspektívák” című vitából, a Litván Köztársaság Seimasának Alkotmánytermében, 2005. február 14-én. – Literatūra ir menas, május 6. dsel 2004: Az észt nyelv fejlesztési stratégiája 2004–2010, Tartu. e d w a rd s J. 1996: nyelv, presztízs és stigma. – Kontaktusnyelvészet: A kortárs kutatás nemzetközi kézikönyve. szerk. H. Goebl et al., Berlin, New York: Walter de Gruyter, 703–708. F e r g u s o n G. 2006: Nyelvtervezés és oktatás, Edinburgh University Press Ltd. Irányelvek 2003: Az államnyelvi politika 2003–2008 közötti időszakra vonatkozó irányelvei. – Internetes hozzáférés: <http://vlkk.lt/lit/apie/kalbos-politikos-gaires> (megtekintve: 2010. 01. 10.). Irányelvek 2008: Az államinyelv-politika 2009–2013. évi irányelvei (tervezet). – Internetes hozzáférés: <http://vlkk.lt/lit/10110> (megtekintve: 2010. 01. 10.). G r o o f J. d e 2002: A belgiumi nyelvtervezés kétszáz éve. – Szabványosítás. Tanulmányok a germán nyelvekről. szerk. a. R. linn, n. Mclelland, John benjamins, 117–134. GslP 2007: Az állami nyelvpolitika irányelvei 2005–2014-re, Rīga. H a a r m a n n H . 1990: Nyelvtervezés a nyelv általános elméletének fényében: módszertani keret. – International Journal of the Sociology of Language 86 (1), 103–126. H a u g e n e . 1983: A korpusztervezés megvalósítása: elmélet és gyakorlat. – Előrelépés a nyelvtervezésben. Nemzetközi perspektívák. szerk. J. Cobarrubias, J. a. Fishman, Berlin: Walter de Gruyter, 269–289. 254 Kalbos KultūRa | 83 H a u g e n a s e. 1994 [1966]: Nyelvészet és nyelvtervezés. – Szociolingvisztika és nyelvi kultúra. szerk. laima Grumadienė és Rūta Marcinkevičienė, Vilnius: Gimtoji kalba, 14–28. K a l ė d i e n ė l . 2009: Közvélemény és nyelvpolitika. – Nyelvművelés 82, 287–293. Kaplan R. b., baldauf R. b. Jr. 1997: Nyelvtervezés: a gyakorlattól az elméletig, Clevedon: Multilingual Matters. K l o s s H . 1966: A többnyelvű közösségek típusai: tíz változó megvitatása. – Sociological Inquiry 36 (2), 135–145. K l o s s H. 1969: A csoportos kétnyelvűség kutatási lehetőségei: jelentés. – Québec: Nemzetközi Központ a Kétnyelvűség Kutatására. K r u o p i e n ė i . 2006: A helyes nyelvhasználat a hallgatók szemével. – Žmogus ir žodis 1, 74–79. l a b u t i s V. 2006: Kaip sudominti visuomenę lietuvių kalba. – Literatūra ir menas, gegužės 4. l a u r i n a i t i s e . 2010: e. laurinaitis: Esant dabartinei politikai, išnyksime kaip tauta [interviu: kalbėjosi Vladimiras laučius]. – www.delfi.lt, sausio 15. Prieiga per internetą: <http://www.delfi.lt/news/daily/lithuania/elaurinaitis-esant-dabartinei-politikai- -nyksime-kaip-tauta.d?id=27697855> (žiūrėta 2010 04 25). Mesthrie R., swann J., deumert a., leap W. l. 2000: Sociolingvistikos įvadas, Edinburgh University Press. M i l l i g a n l . 2007: A nyelvtervezés rendszermodellje. – Cambridge-i posztgraduális konferencia a nyelvkutatásról, 192–198. Prieiga per internetą: <http://www.ling.cam.ac.uk/camling/Manuscripts/CamLing2007_Milligan.pdf> (žiūrėta 2010 01 05). n a h i r M . 2006 [1984]: A nyelvtervezés céljai: osztályozás. – Szociolingvisztika: a nélkülözhetetlen olvasmányok. szerk. Ch. b. Paulston, G. R. Tucker, 2. kiadás, Blackwell Publishing Ltd, 423–448. n e k va p i l J. 2006: From language Planning to language Management. – Sociolinguistica 20, tübingen: niemeyer, 92–104. Prieiga per internetą: <http://uk-online.uni-koeln.de/remarks/d5134/rm2169329.pdf> (žiūrėta n ev i n 2010 03 20). s k a i t ė l . 2009: A nyelvet fenyegető veszélyek és a nyelvápolás: az újságírók nézőpontja. – Kalbos kultūra 82, 173–189. P u p k i s a . 1995: A presztízsnyelv és Jablonskis tekintélye. – Gimtoji kalba 12, 1–4. Pupkis a. 2005: A nyelvi kultúra tanulmányai, Vilnius: Gimtasis žodis. Ramonienė M. 2006: A köznyelvvel és a nyelvjárással kapcsolatos attitűdök: a Joniškėlis-eset. – Kalbos kultūra 79, 137–147. R i c e n t o t. 2000: A nyelvpolitika és -tervezés történeti és elméleti perspektívái. – Journal of Sociolinguistics 4(2), 196–213. s p o l s k y b. 1998: Szociolingvisztika, Oxford University Press. R. Miliūnaitė. A nyelv presztízse és tervezése 255 stratégia 2010: a litván nyelv fejlesztésének stratégiája a közoktatási programokat megvalósító iskolákban a 2010–2014-es évekre. – Hozzáférés az interneten: <http://www.smm.lt/ugdymas/docs/Lietuviu%20kalbos%20strategija%20(1). pdf> (megtekintve: 2011. 01. 20.). s u b a č i u s G. 2002: a standard nyelv történetének két típusa Európában. – Res Balticae 8, 131–150. subačiu s G. 2004: a standard (közös) nyelvek történetének kronológiája. – Metmenys 84, 97–115. Internetes hozzáférés: <http://www.uic.edu/classes/lith/ lith520/SUB_strp/SUB_2004_Chron%20METM. PDF> (megtekintve: 2010. 03. 15.). trudgill G. 2003: A szociolingvisztika szójegyzéke, Edinburgh University Press. Va i c e k a u s k i e n ė l. 2004: Az idegen szavak normálásának elméleti előfeltevései. – Kölcsönszavak és a köznyelvi litván nyelv. szerk. Jurgita Girčienė, Vilnius: a Litván Nyelvi Intézet kiadója, 9–29. Vaicekauskienė l. 2007: A litván nyelv új idegen szavai, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Z h a o s. , l i u y. 2007: Az otthoni nyelvhasználat változása és következményei Szingapúr nyelvtervezésére: A presztízstervezés perspektívájából. – The AsiaPacific education researcher 16 (2), 111–126. Internetes hozzáférés: <www.philjol.info/index.php/TAPER/article/viewFile/230/231> (megtekintve: 2010. 01. 06.). Beérkezett: 2010. 12. 06. A nyelvi presztízs és annak tervezése Összefoglalás: bár a nyelvtervezés tárgyalása csak nemrég jelent meg a litván nyelvészeti művekben, a nyelvi standardizáció, a nyelvpolitika és a társadalom nyelvi tudatosságának növelése mindig is szerepelt a standard litván nyelv fejlődéstörténetének kérdései között. A tanulmány a nyelvtervezés egy viszonylag új aspektusával, azaz a nyelvi presztízs tervezésével foglalkozik. A tanulmány célja a nyelvi presztízs tervezése fogalmának meghatározása, valamint bemutatása a külföldi szociolingvisták műveiben, továbbá a nyelvi presztízs tervezésének jelenlegi helyzetének leírása a jelenlegi litván nyelvi közösségben, amely Litvániában és emigráns közösségeiben egyaránt jelen van. A jelenlegi szociolingvisztikai helyzet miatt, amelyet az angol nyelv fokozott befolyása és a nemzetközi, illetve interkulturális kapcsolatokból eredő egyéb globalizációs tényezők, valamint a nyelvpolitika alakítóinak társadalmi alacsony presztízse jellemez, ezek a problémák különösen súlyossá válnak.