Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje

SILVIJA PAPAURĖLYTĖ KAZIMIERAS ŽUPERKA Šiauliai Egyetem LITVÁNIA ETNIKAI RÉGIÓINAK LAKÓIRA JELLEMZŐ VONÁSOK A NYELVI VILÁGKÉPBEN BEVEZETÉS A tanulmány célja annak feltárása, hogy a litván nyelv világképében mely jellemvonásokat tulajdonítanak az etnikai területek (néprajzi régiók) lakóinak, vagyis az aukštaitiaiaknak, a žemaitiaiaknak, a dzūkiaiaknak és a suvalkiaiaknak. A vizsgálat anyagát (rövid megnyilatkozásokat, szólásokat és nagyobb szövegeket – anekdotákat, elbeszéléseket stb.) több éven át különféle írott (túlnyomórészt) és beszélt nyelvi forrásokból gyűjtöttük: sajtótermékekből, szépirodalomból, a köznyelvből, szótárakból; emellett a mai litván nyelv szövegkorpuszából kiválogattuk azokat a kontextusokat, amelyekben a aukštaitiškas, žemaitiškas, dzūkiškas, suvalkietiškas melléknevek valamilyen módon az etnikai csoportok tagjainak jellemvonásait, illetve az etnikai sztereotípiákat írják le. A sztereotípiákhoz sorolt jellemvonások elkülönítésekor azokat a kontextusokat is figyelembe vettük, amelyekben nem az etnikai területek, hanem a nyelvjárási alcsoportok, beszédváltozatok képviselőit jellemezték (például dūnininkai, kapsai, kupiškėnai, zanavykai). A nyelvészeti elemzés eredményein alapuló következtetéseket asszociációs kísérlet egészíti ki és pontosítja. Az etnikai sztereotípiák vizsgálata azért aktuális, mert az etnikai csoportokhoz kapcsolódó sztereotípiák befolyásolják az emberek viselkedését, tükrözik az adott közösségre jellemző világérzékelést és a más emberekkel kapcsolatos beállítódásokat. A témáról dialektológusok és más nyelvészek, etnológusok, pszichológusok vitáznak. Úgy tartják, hogy a žemaitiaiak jellemének sajátosságait tárgyalták a legrészletesebben (Bliumas 1998; Pakalniškis 2001; Kalnius 2002, 2006, 2007; Nakienė 2007). A legmegbízhatóbb következtetések csak több tudományterület kutatási eredményeinek összevetésével vonhatók le. Etninėmis sritimis (LKE 2008: 539), „etnografinėmis sritimis, etnografiniais regionais ar etnoregionais įprasta vadinti Aukštaitiją, Žemaitiją, Dzūkiją, Suvalkiją, Mažąją Lietuvą (Klaipėdos kraštą)“ (Tumėnas 2007: S. PAPAURĖLYTĖ, K. ŽUPERKA. Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje 185 128)1. A gyűjtött anyagban alig néhány olyan kontextus fordult elő, amely Kis-Litvánia lakóinak valamely jellemvonását emeli ki, ezért a tanulmány csak az aukštaitiaiak, a žemaitiaiak, a dzūkiaiak és a suvalkiaiak jellemének nyelvi világképben való tükröződését tárgyalja. A felsorolt terminusok közül a Litván Nyelv Enciklopédiában használt etnikai terület kifejezést választottuk (az etnológiai munkákban megszokott néprajzi régió helyett). Továbbá, pontosabb terminusok híján, szinonimaként használjuk az etnikai területek lakói és az etnikai csoportok tagjai kifejezéseket, bár természetesen bármely etnikai csoport tagja a saját etnikai területén kívül is élhet. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy feltárja a nyelvi világképben rögzült etnikai területekkel kapcsolatos heterosztereotípiákat, vagyis azokat a nézeteket, amelyek a nyelvhasználati példákban az etnikai területek lakóinak jelleméről rögzültek. Összehasonlításképpen az etnológiai elemzés eredményeinek egy részét is bemutatjuk: a žemaitiaiak, a suvalkiaiak és a dzūkiaiak saját etnikai csoportjuk sajátosságairól alkotott véleményén alapuló autosztereotípiákat2. ELMÉLETI ALAPVETÉSEK Köztudott, hogy a nagyobb litván nyelvjárási területek „szinte egybeesnek a fő etnikai csoportok – a žemaitiai, a suvalkiaiak (kaunasi nyelvjárás), a dzūkai (déli aukštaitiai nyelvjárás) és a keleti aukštaitiai – által lakott területekkel” (LKE 2008: 539). A nyelvészek meghúzták az aukštaitiai és žemaitiai nyelvjárások közötti határvonalat, azt azonban továbbra is vitatják, hogy valóban elkülöníthetők-e így azok az emberek, akik aukštaitiai vagy žemaitiai identitásúnak vallják magukat. Arra a következtetésre jutnak, hogy „a mai žemaitiai önazonosságuk meghatározásakor, illetve a nem žemaitiaiaktól való elkülönülésükkor a legfontosabb ismérv nem a lakóterület, nem is a feltételezett történelmi Žemaitija, hanem az eltérő nyelv. <…> Ha a nyelvészek által meghatározott nyelvi határt tájékozódási vonalnak tekintjük, az identitástudat izofónája ettől mindkét irányban ingadozik, egy összesen csaknem 40 km széles sávban” (Kalnius 2006: 116). Azt is mondják, hogy „a mai aukštaitiai kultúrát a nyelv határozza meg” (Savoniakaitė 2007: 180). A mindennapi nyelvhasználatban alkalmazott nyelvjárásnevek csak részben esnek egybe a dialektológusok által javasolt osztályozással. Mindkét esetben ugyanazt a népcsoportot nevezik žemaitiaiaknak, a többi nyelvjárási terület lakóit viszont különféleképpen határozzák meg. Aukštaitiaiaknak rendszerint csak azokat nevezik, akik a tudományos osztályozásban besorolják A Suvalkija (illetve a suvalkijai) elnevezésével kapcsolatos eltérő megközelítésről lásd Župerka 2006: 178.1 2 Petro Kalnius (2002) sztereotípiák leírására felhasznált munkájában az egyéb információk mellett csak a žemaitiaiak, a suvalkiaiak és a dzūkaiak autósztereotípiáit mutatja be. 186 KALBOS KULTŪRA | 83 a keleti aukštaitiaiakhoz vagy a nyugati aukštaitiaiak šiauliaii csoportjához, a nagyobb aukštaitiai nyelvjárási terület többi lakóját pedig dzūkaiaknak vagy suvalkiaiaknak írják le. Nem lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy az ember a dialektológusok osztályozására, az etnikai felosztásra vagy arra gondolt-e, ahogyan mindezt a mindennapi nyelvhasználatban értelmezik, amikor egy jellemvonást aukštaitiai jellegűnek nevezett. Ezért el kell ismerni, hogy a megnevezés tisztázatlan problémája valamelyest pontatlanná teszi ezt a kutatást. Az, hogy miként osztják fel Litvánia lakosságát, a kiindulóponttól vagy a vizsgálati szemponttól is függ. Például „a néprajzi értelemben vett žemaiták csak az „aukštaitis” kategóriát ismerik, amellyel a žemaiták Litvánia valamennyi nem žemaita lakosát jelölik” (Pakalniškis 2001: 199). Az aukštaitis szó jellemvonásokat megnevező kifejezésekkel alkotott szókapcsolatainak elemzésekor figyelembe kell venni, hogy így nemcsak például a keleti aukštaitisokat jellemezhetik, hanem – ha a szöveg szerzője žemaita – Aukštaitija más etnikai tájegységeinek lakóit is. A pszichológusok szerint az ember viselkedésének azon állandó sajátosságait, amelyek kifejezik a másokhoz, önmagához és saját cselekedeteihez való viszonyát, jellemnek nevezzük. „A jellem tipikus vonásai az ember életét meghatározó általános társadalmi körülményektől és az elsajátított társadalmi tapasztalatoktól függenek. Az egyéni jellem sajátosságait az egyén fejlődésének fiziológiai előfeltételei <...>, továbbá azok a megismételhetetlen helyzetek alakítják, amelyekben az ember szocializációja és nevelése végbemegy.” (PŽ 1993: 47). Az ember szocializációja és nevelése közvetlenül függ a környezettől, a közvetített értékrendtől és a követendő viselkedési mintáktól. Az egyes etnikai térségek lakóinak jellemzőit általában nem olyan sajátos vonások alkotják, amelyek más térségek lakóira egyáltalán nem volnának jellemzők, hanem e vonások eltérő mértékű megnyilvánulása vagy másféle együttese. Az ugyanazon a helyen élő ember jellemének kialakulását részben előre meghatározza a környezete: ha megalapozott az a feltevés, hogy a különböző etnikai csoportok tagjai azonos körülmények között legalább valamelyest eltérően viselkednek, akkor elmondható, hogy a gyermek többnyire hasonló viselkedési és világszemléleti mintákat lát, ugyanazon autósztereotípiák és heterosztereotípiák között nő fel. Ráadásul ez a folyamat egy zárt körhöz hasonlít, mert ha valaki mindvégig csak egyféle viselkedési mintákat lát, aligha valószínű, hogy olyan vonáskombinációkra tesz szert, amelyeket kizárólag egy másik etnikai csoporttal társítanak. Joggal állítják, hogy „Litvánia regionális csoportjainak autósztereotípiái és heterosztereotípiái több évszázados múltra tekintenek vissza, <...> és tovább élnek a mai aukštaitiaiak, žemaitiaiak, suvalkiaiak és dzūkaiak gondolkodásában” (Kal- S. PAPAURĖLYTĖ, K. ŽUPERKA. Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje 187 nius 2002: 47). Kalbos pasaulėvaizdyje užfiksuotų per daugybę metų susiklošiusių nuostatų dėl kitaip kalbančių (kitoje etninėje Lietuvos srityje gyvenančių) gyvybingumas palaikomas ir žiniasklaidos priemonių. Stereotipai iš principo gali kisti, bet kitimas yra labai lėtas. A KUTATÁS EREDMÉNYEI A korpusz szövegeiben a legtöbb információ a felső-litvánok jelleméről található3. A szamogiták jellemét is részletesen leírják, valamivel kevésbé a dzūkaiakét és a suvalkijaiakét. Néhány jellemvonást nem egyetlen etnikai terület (vagy egyetlen nyelvjárás) lakóihoz kötnek. A szövegek szerint a felső-litvánok, a dzūkaiak, a suvalkijaiak és a szamogiták, vagyis Litvánia valamennyi etnikai csoportjának tagjai szorgalmasak; a felső-litvánok és a szamogiták kitartóak; a felső-litvánok, a szamogiták és a dzūkaiak nyitottak; a felső-litvánok, a szamogiták és a suvalkijaiak visszafogottak; a szamogiták és a suvalkijaiak pedig méltóságteljesek. Az azonos jellemzések nem bizonyítják, hogy az említett csoportok tagjainak jellemét egyformán értelmezik. Ugyanannak a vonásnak a megnevezése természetesen arra enged következtetni, hogy legalább részben hasonló dolgokról van szó, ám a lényegi különbségeket nem csupán az felső-litvános, szamogita, dzūkai, suvalkijai jelzők határozzák meg. Amikor a különböző etnikai területek lakóinak jellemét ugyanazokkal a szavakkal írjuk le, figyelembe kell venni a többjelentésű szó valamennyi jelentését. Az összegyűjtött példák alapján képet alkothatunk arról, hogy a litván nyelv világképében mely jellemvonásokat tulajdonítják a felső-litvánoknak, a szamogitáknak, a dzūkaiaknak és a suvalkijaiaknak. Az egyes etnikai területek lakóit igen tömören is jellemezhetik, amikor az elvont jelentésű modor, jellem, mentalitás, természet, alkat szavakat a hovatartozásra utaló jelzőkkel pontosítják. Az olyan kifejezések, mint felső-litván modor, felső-litván jellem, felső-litván természet; szamogita modor, szamogita jellem, szamogita természet; dzūkai jellem, dzūkai természet, dzūkai temperamentum; suvalkijai modor, suvalkijai jellem, suvalkijai mentalitás, suvalkijai természet az olvasóhoz szólnak, aki a felső-litván, -a, szamogita, dzūkai, -a, suvalkijai, -a szavakat nem csupán földrajzi hovatartozással kapcsolja össze. Ezek a szavak a megfelelő kategóriák elnevezései, és a nyelvhasználó tudatában már bizonyára összekapcsolódnak — 3Feltehetően ez vezethetett a már említett szamogita hagyomány kialakulásához, amely szerint mindenkit felső-litvánnak neveznek, aki nem szamogita. 188 KALBOS KULTŪRA | 83 va valamilyen információval. Jóval informatívabbak azok a szókapcsolatok, amelyekben a fent említett kifejezéseket további jelzőkkel pontosítják: meleg felső-litván jellem4; heves felső-litván modor; lendületes, egyenes, jellegzetesen felső-litván modor; Ó, az az átkozott felső-litván természet. Előbb cselekszel, aztán gondolkodsz; kemény szamogita modor; a jellem legalábbis határozottan nagyon szamogita – meglehetősen [–eléggé] kellemetlen; csodálatosan meleg, egyedi dzūkai jellem; jó dzūkai jellem; tevékeny suvalkijai jellem. A jellemet pontosító szavak csaknem mindegyike igen világosan kifejezi a szóban forgó dolog pozitív vagy negatív értékelését is; semleges leírás aligha volna lehetséges, ha valaki a jellem egész lényegét egy-két szóval akarja megadni. A felső-litvánoknak a szövegek líraiságot tulajdonítanak. Ez a felső-litvánok jellegzetes vonása: Mennyi van abban a felső-litván, vagy pontosabban seli líraiságban; Nemzedékem emlékezetében titokzatosan őrződött meg a felső-litván líraiság tiszta gyöngyszeme; V. Račickas tudatosan féken tartott hajlama arra, hogy felső-litván módra líraivá váljon. A líraiság mindenekelőtt a költészettel kapcsolható össze. Az irodalomkutatók gyakran hangsúlyozzák Kelet-Aukštaitija dalainak, valamint a kelet-aukštaitijai lírikus költők – különösen Jonas Aistis – műveinek elégikus, fájdalmas hangvételét. A líraisággal az érzelmesség, a szomorúság és a nosztalgia függ össze. Maironis a „Litvánia” című elbeszélő költeményében (1888) tömören így jellemezte a felső-litvánt: Bár jelleme szilárd, szavában lassú, / Szeretetteljes, szívélyes, bár hidegnek tűnik. <...> Kevéssé vonzza az emberek vigassága, / A fájdalmat mélyebben érzi, mint az örömöt, / Szomorú arcán a nagyság bélyege / S a mély érzés nyoma látható Mair 311. Bár ezt az érzelmi állapotot rendszerint valaminek a hiánya vagy elvesztése idézi elő, a felső-litván szomorúság a pozitívan értékelt elvont jelenségek közé sorolható: lelke mély rétegét – a derűs felső-litván szomorúságot – iróniával és mosolyának derengésével ötvözi; R. Vanagas „Gyermekkorom cukorkája” című elbeszélését gyermekkorra emlékező sorai felső-litván romantikus nosztalgiával itatják át. A gyengédség és az érzékenység meghatározó szerepe más vonásokra is kiterjed, amelyek a szövegekben a felső-litvánok világhoz és más emberekhez való viszonyát írják le: E vilniusiak jellemének alapját jellegzetesen felső-litván vonások alkotják: nyitottság, őszinteség, egyszerűség, erősebb kapcsolat a természettel, erősebb közösségi érzés, gyengédség; J. Biliūnas műveiben érezzük Aukštaitiját: magasabb, derűsebb eget, világosabb erdőt (fenyveseket), másfajta emberi természetet: líraibbat, lágyabbat, beszédesebbet, nyitottabbat Dauj LL 107; De vérünkben tovább él az örök felső-litván fájdalmas bánat Strielk TV 66. Megjegyzendő, hogy hasonló következtetések is vannak 4A forrásmegjelölés nélküli példák a Litván nyelv mai korpuszából származnak (http://donelaitis.vdu.lt). S. PAPAURĖLYTĖ, K. ŽUPERKA. Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje 189 Ezt tették azok az etnológusok is, akik Aukštaitija szokásait és az emberek életmódját vizsgálták. Vida Savoniakaitė (2007: 174) szerint „minden megismert aukštaitijait a környezethez, a természethez fűződő kapcsolat kötötte össze. A különböző korú, jobb iskolázottságú aukštaitijaiak költőien tárják fel szülőföldjük iránti szeretetüket”. Az aukštaitijaiak a szomorúság és a líraiság mellett mégis megőrzik az emberekhez és általában az élethez való pozitív viszonyulásukat. Az ilyen vonások segítenek boldogulni: Tarts ki, Untaniuk, soha ne veszítsd el aukštaitijai optimizmusodat; Romasnak mindig volt pénze, és igazi aukštaitijai vendégszeretettel vendégelte meg az embereket. Meg kell jegyezni, hogy alapvetően ellentétes viselkedési hajlamokat is megfigyeltek: szó esik az aukštaitijaiak nyers modoráról és csintalanságáról. A szövegek rögzítik, hogy az aukštaitijaiak nem csupán lírai álmodozók. Említést érdemel a munkához való hozzáállásuk, amely lehetővé teszi a cél elérését: <...> a természet nagy kedvelője, aki aukštaitijai szorgalommal és kitartással meg tudta valósítani elképzeléseit. Az aukštaitijai visszafogottság nem engedi, hogy az érzelmek akadálytalanul megnyilvánuljanak: Tartása aukštaitijaiasan visszafogott, magáról nem mesél túl sokat, és nem panaszkodik sokat, de a dalokat nem sajnálja. Henrikas Čigriejus költő így beszél a szomorúság és a nevetés összhangjáról szülőföldje, Biržai–Pasvalys vidékének lakóiban: „Az én vidékemen élő nyugodt emberek – nagy mókamesterek is. Szomorúak, és közben mókamesterek. Még a haláluk előtt is szeretnek tréfálkozni. Már gyermekkoromtól fogva láttam ezt a féktelen kettősséget: ha szomorúak, hát szomorúak, de meddig lehetsz itt szomorú? No, énekeljünk most, mondják, most aztán daloljunk, ahogy csak lehet!” (Čigriejus 1993: 12). Összefoglalva tehát elmondható, hogy a szövegekben rögzített, az aukštaitijaiakról szóló megjegyzések ellentmondásosak; jellemzésük meglehetősen sokszínű. Egészen másként jellemzik a žemaitijaiakat. Jellemvonásaik sajátosságát pontosan és szemléletesen a kemény természet hangsúlyozásával írják le. A szövegek alapján megállapítható, hogy a žemaitijaiak jellemének alapvető vonása a makacsság. Ez a szó szerepel a legtöbb olyan példában, amely a žemaitijaiak viselkedésének és életfelfogásának sajátosságával kapcsolatos. A szövegkörnyezetből arra lehet következtetni, hogy a makacsságot pozitívan értékelik: nemcsak a mindennapi feladatok megoldásában segít, hanem látszólag lehetetlen dolgok megvalósítását is lehetővé teszi: Úgy gondolom, a legfontosabb dolog, amire büszke lehetek, a žemaitijai makacsság: ha ehhez még egy kis tehetség is társul, hamarosan már a kerékpár pedálját is lehet taposni; A žemaitijai makacsság és a végtelen élni akarás csodát tett – a betegség visszavonult. A makacsság összefügg a kitartással. Ezeket a jellemvonásokat a szövegek gyakran együtt említik: Amiből miniszterelnökünknek biztosan nincs hiánya, az a kitartás és a makacsság. 190 KALBOS KULTŪRA | 83 Nincs mit tenni – a žemaitijai ŠN 1992 05 14; Csak ilyen kitartásnak és žemaitijai makacsságnak köszönhetően (= csak ilyen kitartásnak és žemaitijai makacsságnak köszönhetően), a „Sakalas” szerény pénzügyeit gondosan kezelve sikerült Kniūkštának. A kitartást a makacsságtól az különbözteti meg, hogy nagyobb szerepet kap benne az értelem, nem pedig az érzelmek: a makacsság néha alaptalan is lehet, míg a kitartás világos célokhoz kapcsolódik: jellemében a žemaitijai kitartást a szabadságba és a reménybe, valamint Litvánia újjászületésébe vetett világos hit szilárdította meg; Kitartása azonban žemaitijai volt. Buzgón fejlesztette választott szakmáját, és Keletre utazott tanácsadásra. Nemcsak a žemaitijai makacsság és kitartás, hanem a žemaitijaiak más jellemvonásai is (žemaitijai nyíltság, žemaitijai becsületesség) úgy értelmezhetők a litván nyelvi világképben, mint amelyek segítik az alanyt bizonyos cselekvések végrehajtásában: Kívánjuk kollégánknak, hogy továbbra is céltudatosan, žemaitijai makacssággal dolgozzon a választott irányban; J. Švedas jellegzetes žemaitijai makacssággal és kitartással törekedett a maga elé kitűzött célok elérésére a tevékenység különböző területein; A Mezőgazdasági Kamarák elnöke teljes žemaitijai nyíltsággal részletezte a dolgokat; Napóleon žemaitijai becsületességgel hajtotta végre ezt a feladatot, amíg rá nem lépett egy aknára. Pontosítani kell, hogy amit a szövegek žemaitijai nyíltságnak neveznek, az – az aukštaitijai, különösen pedig a dzūkijai nyíltsággal, közvetlenséggel ellentétben – nem az ember kitárulkozásra való hajlamát, hanem a kertelés nélküli beszéd szokását jelenti; másképpen fogalmazva, ezt a vonást egyenességnek lehetne nevezni. A žemaitijaiak makacssága elválaszthatatlan méltóságuktól és önbecsülésüktől. A szövegek tanúsága szerint ez a vonás nem úgy nyilvánul meg, hogy valaki saját fontosságát hangsúlyozza, hanem egyszerűen bizonyos tisztességi elvek betartásában: A munkákat ellenőrző tanárnők egy-egy szál virággal távoztak: éljen a žemaitijai méltóság!; De žemaitijai méltósága nem engedte, hogy ágyban fekve búcsúztasson minket. A méltóság alapot ad a žemaitijai visszafogottságnak: Nagyszüleinket hallgatva nőttünk fel – a „csempész” és a könyvcsempészek – žemaitijaiasan visszafogott, mégis nagyon leleményes történeteit. A žemaitijaiakról itt elmondottakat az etnológusok elemzéseinek anyagával is ki lehet egészíteni. A felmérések adatai alapján azt állítják, hogy „a žemaitijaiak különösen nagyra értékelik önmagukat, és egyszerűen a žemaitijaiság teszi őket jobbá. Ez tisztán pozitív és magas értékű tulajdonság. <...> Különösen a „jobb” vonásokat tulajdonítják a žemaitijainak, hogy hangsúlyozzák erkölcsi tulajdonságait. <...> A pozitív önértékelés a žemaitijaiak felsőbbrendűségi érzését feltételezi” (Pakalniškis 2001: 204–205). Az etnológusok szerint bizonyos történelmi körülmények is felerősíthették a žemaitijaiak egyes jellemvonásait. A védekezés szükségessége, az állandó visszaverés S. PAPAURĖLYTĖ, K. ŽUPERKA. Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje 191 az ellenséges támadások kifejlesztették a žemaitiai hazafiságot, a žemaitiai türelmet. Így nevezik azt az emberi tulajdonságot, hogy valaki rendkívül sokat képes elviselni, ám azt sem tagadják, hogy ez is véget érhet: A žemaitiai türelem, a kitartás és a szülőföld iránti hatalmas szeretet segített ellenállni a keresztesek évszázados támadásainak; februárban végül elfogyott a žemaitiai türelmem, és követeltem, hogy adják vissza a kéziratot. Az elemzett példák egy részében olyan žemaitiai jellemvonásokat említenek, amelyeket kívülről gyakran negatívan ítélhetnek meg. A már említett kemény természet, valamint a szavahihetőség is kedvezőtlen reakciót válthat ki a környezetből: B. Buračas szülőföldjének környékén érződik a žemaitiai keménység, a makacsság; Ha a žemaitiaiak ütnek, ha vágnak, a szánkban sincs szó, amivel visszavághatnánk LR 2001 03 30. Azt, hogy a žemaitiait olykor nehéz rávenni arra, hogy érdeklődjön az új dolgok iránt, vagy egyszerűen változtassa meg a véleményét, az élettelen természeti tárgyakkal való asszociációk segítségével is kifejezhetik: A többi téma nem érdekli. Igazi žemaitiai tuskó. Az ilyen rugalmatlanság és lassúság akadályozza a változásokhoz való alkalmazkodást: Kétszer csak a legkonzervatívabbaknak, a suvalkiai módra takarékosaknak vagy a žemaitiai módra lassan gondolkodóknak kell majd jegyet cserélniük; [Újságíró:] Érzi a žemaitiai természetét? [Algimantas Mikuta költő, Mažeikiai születésű:] Igen, nem dicsekedhetem rugalmassággal. Sajátos tunyaság, megmerevedettség, lassú reakció Dlg 1999 12 24. Anekdotikus helyzetek, különösen azok, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a žemaitiaiak szűkszavúak, lassan beszélnek: Két žemaitiai, apa és fia, fákat vágnak az erdőben. Tél van, hideg. Sietnek, hallgatnak. Dél körül a fiú körülnéz, és megszólal: / – Szép idő van. / Késő délután, miután a tűzifát felrakták a szánra, hazatérnek. Az apa megszólal: / – Igen. A nyelvhasználati példák elemzése összefügg az etnológusok munkáiban említett žemaitiai autósztereotípiákkal. Maguk a žemaitiaiak azt állítják, hogy állítólag „indulatosabbak és sértődékenyebbek, haragosabbak, durvábbak, lassabbak, irigyebbek, rendetlenebbek, zárkózottabbak, és végül... a legmakacsabbak” (Kalnius 2002: 37). Vö.: Mi, žemaitiaiak, nem nézünk könyvekbe, egyenesen megmondjuk LKŽ XIII 719; a žemaitiai durvaság5 bennem megtalálja a neki való helyet. Emellett a žemaitiaiak őszintének, barátságosnak, vendégszeretőnek, kitartónak, állhatatosnak és szorgalmasnak tartják magukat (lásd Kalnius 2002: 37). A diaszpórában élő író, Apolinaras Petras Bagdonas, aki žemaitiai nyelvjárásban írt műveket is publikált, magasztalja a žemaitiaiakat: Nem akarom itt megírni egész Žemaitija történetét, csak azt akarom kiemelni, hogy a žemaitiaiak bátorságukkal, kitartásukkal és szülőföldjük iránti szeretetükkel felülmúlták a többi balti törzset Bagd MP 8. 5 A grubus melléknév „udvariatlan, durva” jelentésű használatáról lásd Drukteinytė V. A grubus melléknév szemantizmusnak tekintéséről. – Res humanitariae 6, Klaipėda: Klaipėdai Egyetem Kiadója, 2009, 42–55 (és az ott hivatkozott szakirodalom). 192 KALBOS KULTŪRA | 83 A szövegekben rögzített dzūkai jellemvonásai között nincs olyan, amely markánsan dominálna; leggyakrabban a dzūkai őszinteséget említik. A nyelvhasználati példák alapján ez a dzūkaiak megkülönböztető tulajdonságának tekinthető: Egyedülálló nő nevelte fel fiát, Eduardast és lányát, Evelinát, beléjük oltotta a dzūkai szorgalom és őszinteség veleszületett vonásait; A dzūkai őszinteséget és termékenységet megtapasztaló <...> LASS-napok „Találkozások” című rendezvényének résztvevői őszintén köszönetet mondtak neki és az alytusiaknak. Ezt a dzūkai jellemvonást más, közeli jelentésű szavakkal és kifejezésekkel megfogalmazott jellemzések is erősítik: a dzūkaiak nagyon szeretnek kitárulkozni Sigitas Geda (Mt 1997 11 106); tele dzūkai nyíltszívűséggel, elárulta a titkát; a balbieriškiaiak, noha „dzūkaiak suvalkiai keverékkel”, nagyon beszédesek és vendégszeretők LL 2004 20 22; teljes dzūkai nyíltszívűséggel prédikált a lassú zanavykaiaknak; Nehéz nagyobb „lelkes embert” találni egy dzūkainál, a dzūkai dalok pedig annak a „léleknek” a legbeszédesebb tükrei TVa 2005 07 23–29. Aloyzas Gudavičius a litván sztereotípiák között említi a következő mondást: a dzūkai ember vidám és jószívű (lásd Gudavičius 2009: 216). Az érzelmi beállítottság közelíti a dzūkaiakat a kelet-litvánokhoz: mindkét csoport tagjainak érzelmességet tulajdonítanak, természetesen az etnikai csoport jellege lényegét összefoglalóan leíró absztraktumok jelzői különböznek – a dzūkai és a kelet-litván jelzők: Emlékszem, Vytautas Bubnys és én megdöbbentünk a késő éjszakába nyúló este különleges hangulatán, a dzūkai érzelmességen. Emellett a dzūkaiakat olyan emberekként is jellemzik, akik nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget az anyagi dolgoknak: Általában a dzūkaiak nagyon költői lelkű emberek. Úgy élnek, mint a madarak. Olyan kis énekes rigók. Különleges litván törzs ez. Gondolkodásukban érdekes egzisztencializmus rejlik. A mának élnek, nem halmoznak fel vagyont Jonas Jurašas (Mt 1997 11 106). A dzsúkákra jellemző sajátos büszkeség- és becsületfelfogást az unoras6 idegen szó fejezi ki: Úgy tűnik, minden dzsúka olyan kicsi, mint… hogy is mondjam, anélkül, hogy megsérteném az önök dzsúka önérzetét. A dzsúka szorgalmát a dzsúka energiája határozza meg. Ez arra enged következtetni, hogy e népcsoport tagjai nem csupán passzív és érzelmes megfigyelők: A dzsúka energiájából is merítünk. Vytautas Rimkevičius szellemes, „Az ördög kísértései” című elbeszélésében (amely Litvánia négy etnikai csoportjának lakosairól szól) a dzūkai a szülőföldjéhez ragaszkodó, tőle távol szomorkodó emberként jelenik meg („Dzūkijában forróbb a nap”); barátságos, beszédes, érdeklődik szomszédai élete iránt (az ördögnek ezt mondja: „<...> nekem másra nincs szükségem, csak arra, hogy jót beszélgessek!”; „Akkor mi ketten rokonok vagyunk!”); 6 A onaras (onoras, unaras, unoras) szó „túlzott önérzet, büszkeség, gőg, ambíció” jelentésben használatos (LKŽ VIII 1004, 1005; LKŽ XVII 450, 458). S. PAPAURĖLYTĖ, K. ŽUPERKA. Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje 193 gyorsan haragra gerjedő, de gyorsan békülni is igyekvő („Mindenkivel békében kell élni, mint jó rokonoknak. <...> nekem Isten minden teremtménye kedves, ha nem haragítanak meg”); érzékeny mások bajára és sérelmeire; számára a legfontosabbak a lányok, a tánc és az ének („Nincs jobb a földön a lánynál!”). Az etnológusok feljegyezték, hogy maguk a dzūkiaiak őszintének, barátságosnak és termékenynek, dolgosnak és nyíltnak képzelik magukat; az önsztereotípiákban említett egyik leggyakoribb negatív tulajdonság pedig a könnyelműség (lásd Kalnius 2002: 35). A szövegekben rögzített suvalkiai jellemvonásai változatosak (ezúttal a zanavykas szó használatának néhány példáját is figyelembe vettük). Gyakrabban fordulnak elő a suvalkiaiaknak az anyagi dolgokhoz, a vagyonhoz való viszonyát leíró jellemzések. A takarékosság mellett, amely alapvetően pozitív tulajdonságnak számít, e csoport tagjainak nemkívánatos vonásokat is tulajdonítanak – fösvénységet és kapzsiságot, vö.: Suvalkiai takarékossággal V. Kazakevičius könyvét csak „a világban szétszóródott marijampoliaiaknak” ajánlja; Ó, ez a suvalkiai takarékosság; Suvalkiai fösvénységem miatt szörnyen ritkán látok vendégeket; és a vörös kaviár vodkával, a madárformájú pohárból egészen indokoltan akad meg a suvalkiai, más javaira sóvárgó torokban. Még ha e jellemvonások egyikét sem említik, a szövegbe akkor is kódolódhat az a gondolat, hogy a suvalkiaiak gyakorlatiasak, pragmatikusak, hajlamosak mindent kiszámolni, és hasznot húzni belőle: Amikor meglátják a svédasztalokat, roskadásig megrakva étellel, ahonnan annyit ehetnek, amennyit csak akarnak, a suvalkiai vérű honfitársak egy pillanatra sem felejtik el, hogy „mindenért már fizettek”, és nekiesnek a hihetetlen mennyiségű fogásnak; Az emberek gyakran csodálkoztak, hogy egyezik a nevünk [Kazys Bradūnas saját és felesége nevéről]. Suvalkiai módra válaszolok, igazi „körömmel” – viccelődött a költő. – Ha két Kazys van, évente csak egy névnapi mulatságra van szükség R 1999 01 30. A suvalkiaiakon kívül egyetlen más etnikai csoporttal sem társítják a szövegekben az elővigyázatosságot és a ravaszságot: tavaly a 4 millió Lt nyereségből 900 000 Lt-t osztottak szét osztalékként, a többit pedig suvalkiai elővigyázatossággal új technológiákra fordították; suvalkiai módra ravasz lévén elérte, hogy egy komolytalan társaság ne ronthassa a hírnevét. Vytautas Rimkevičius „Az ördög kísértései” című elbeszélésében (a szerző egyébként Šakiai környékéről származik, vagyis sūduvis, suvalkiai) a suvalkiai következő vonásai rajzolódnak ki: érzéketlen (az ördög gondolatai: „a suvalkiaiak lelke olyan, mint a patám”); csak akkor kötelességtudó, ha haszna származik belőle; bizalmatlan; nem szeret időt vesztegetni, üresen beszélni, ha a beszélgetésnek nincs kézzelfogható, közvetlen haszna („Beszélgethetünk egy kicsit, az nem kerül pénzbe”); nem siet a döntéssel, hajlik a megfontolásra (az ördög: „Nagyon tisztelem a suvalkiaiak elemző gondolkodását”); rendezett, takarékos 194 KALBOS KULTŪRA | 83 (az ördögnek mondja: „<...> állj félre, látod, hogy itt harmat van, átázik a cipőm”) (Rimk 165–169). Hangsúlyozzák a suvalkiaiak tartózkodását és mértékletességét: Ez alkalomból veleszületett suvalkiai mértékkel a jubileumi kupicába is belemárthatjuk az ajkunkat; Az összetartozás, a csendes együttlét és a hozzátartozókkal való tapasztalat élményét a leendő író szintén otthonról hozta magával, noha családja suvalkiai módra visszafogott volt. Csak egyetlen példát találtunk arra, hogy a suvalkiaiakat költői lelkű emberekként jellemzik: Most már a műsor a végéhez közeledik, és olyan szépen vezeti a sūduviai (suvalkiai) csoport, amely nagyszerűen cáfolja e vidék lakóinak költőietlenségéről szóló régi (hála Istennek, már alapjaiban megingó) igazságtalanságot Vladas Braziūnas (LM 1983 12 24). Az etnológusok szerint a suvalkiaiak őszintének, barátságosnak, vendégszeretőnek, dolgosnak és takarékosnak tartják magukat. A zanavykaiak szorgalmát különösen hangsúlyozza Petronėlė Orintaitė (az emigráció írója, Šakiai környékéről származik) Jonas Jablonskisról szóló emlékirataiban: A zanavykai különösen kitűnnek egyenes természetükkel és rendkívüli szorgalmukkal Orint KLL 172; ő [zanavykas] nem riad vissza attól sem, hogy kettős terhet cipeljen, hanem türelmesen végigviszi Orint KLL 175. A negatívan értékelt vonások közül maguk a suvalkiaiak is megnevezik a fösvénységet és az önzést, az irigységet (lásd Kalnius 2002: 35). A szövegekben megnevezett, az egyes etnikai tájak lakóihoz kapcsolódó jellemvonásokat az 1. táblázat mutatja be. 1 TÁBLÁZAT. Az etnikai tájak lakóinak jellemvonásai (az összegyűjtött példák alapján) Aukštaitiai | Žemaitiai | Dzūkai | Suvalkiai | lírai lelkűek (4) | makacsok (41) | őszinték (4) | takarékosak (4) | nyíltak (3) | kitartóak (22) | nyíltak (2) | dolgosak (3) | érzékenyek (3) | türelmesek (4) | nyitottak | lassúak (3) | szomorúak (2) | lassúak (3) | dolgosak | visszafogottak (3) | faragatlanok (2) | hazafiak (3) | jámbor emberek | faragatlanok (3) | kitartóak | durvák (2) | elegánsak | lassú beszédűek (2) | közösségiek | tehetetlenek (2) | energikusak | méltóságteljesek (2) | dolgosak | bátrak (2) | jó természetűek | hidegek (2) | érzelmesek | méltóságteljesek (2) | büszkék | fösvények (2) | vitatkozók | nyugodtak (2) | érzelmesek | gazdagok (2) | beszédesek | visszafogottak (2) | érzékenyek | vendégszeretők (2) | heves természetűek | szeszélyesek | beszédesek | elemző gondolkodásúak | könnyelműek | nyíltak | heves vérmérsékletűek | kitartóak | lassú beszédűek | dolgosak | lírai lelkűek | nyersek | gyengédek | büszkék | költői lelkűek | hangosan beszélnek S. PAPAURĖLYTĖ, K. ŽUPERKA. Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje 195 Felföldiek Szamogitok Dzukák Suvalkiaiak lágyabb természetűek, szűkszavúak, őszinték, optimisták, egyszerűek, hazafiak, nyugodtak, komolyak, romantikusak, mértékletesek, visszafogottak, heves természetűek, csintalanok, melegszívűek, szívélyesek, beszédesek, szelídek, szókimondók, erős jelleműek, zárkózottak, vendégszeretők hevesek, kemény természetűek, lassan beszélnek, keveset beszélnek, naivak, rugalmatlanok, kellemetlen jelleműek, nem sietősek, nem szelídek, ritkán szólalnak meg, szellemesek, becsületesek, nyersek, megmakacsolják magukat, erős jelleműek, akaratosak, lomha természetűek helyhez kötöttek, kíváncsiak, vendégszeretők, melegszívűek, beszédesek, édes beszédűek, vendégszeretők szószátyárok, durvák, kapzsik, ravaszak, kitartóak, türelmesek, körmük7 nem nyíltak, érzéketlenek, udvariatlanok, őszintétlenek, bizalmatlanok, nem sietősek (a döntéssel), nem fürgék, egyszerűek, állhatatosak, irigyek, mértékletesek, önuralmat gyakorlók, kissé érdes modorúak, egyenes jelleműek, lusták, rendezettek, tevékenyek széles lelkű, ereszcsatorna-hézag tedd akár sebre, a mai napnak él, szeret kibeszélni magából mindent, ragaszkodnak a szülőföldjükhöz, ereszcsatorna-hézag, nem gyűjtik a vagyont haszonra törekvők A táblázatban először azokat a jellemzéseket emeljük ki, amelyek a példákban egynél többször fordultak elő (a szó melletti szám jelzi, hányszor írták le így). Ezután ábécérendben következnek azok a jellemzések, amelyeket csak egyszer használtak. A végén frazeologizmusok és más kifejezések szerepelnek, amelyeknek nem az első szava a jellemzés fő alkotóeleme. Az etnikai régiók lakóinak vonásait megnevezve igyekeztünk megőrizni a példákban használt szavakat. A főnevek számát egységesítettük: mindenütt többes szám szerepel. A melléknévi jellemzésnél (pl. kitartó) a képzett alakok, vagyis az azonos tőből származó, melléknévi tulajdonságot kifejező főnevek (pl. kitartás) előfordulásait is számoltuk. Félkövér betűvel az etnikai csoportok feltételezett jellemzői vannak kiemelve- 7 LKŽ VIII 499 a nago 15. jelentését a következőképpen adja meg: átv. fukar emberről. 196 KALBOS KULTŪRA | 83 karakterdomináns vonásairól. El kell mondani, hogy a cikk szerzői maguk nem fogalmaztak meg jellemvonásokat olyan szövegekből (anekdotákból, elbeszélésekből stb.), amelyekben az etnikai karaktert közvetlenül egyetlen szóval sem jellemzik. Más a helyzet például a Maironis említett költeményében szereplő, a žemaitis beszédmódját jellemző leírással (Pratęsdamas kalba, mažai, iš reto Mair 311), ahol közvetlenül azt mondják róla, hogy – mažakalbis, retakalbis. Annak ellenőrzésére, hogy a szövegekben rögzített információ mennyiben kapcsolódik a nyelvhasználók tudatában rögzült világképhez, szabad asszociációs kísérletet végeztek. 2009 júniusában a Šiauliai Egyetem Szociális Jóléti és Fogyatékosságtudományi Karának levelező tagozatáról 105 hallgatót kérdeztek meg. A megkérdezettek életkora 20 és 50 év között volt. A kísérlet résztvevőit arra kérték, hogy az aukštaitis, žemaitis, dzūkas, suvalkietis szavak mellé írják oda az első szót, mondatot vagy szókapcsolatot, amely eszükbe jut. A kutatási eredmények összesítése után kiderült, hogy az aukštaitisokról, žemaitisokról, dzūkákról és suvalkietisekről nem egyforma mennyiségű információ gyűlt össze. A legrészletesebben a žemaitisokat és a suvalkietiseket jellemezték, valamivel kevésbé a dzūkákat, az aukštaitisokhoz pedig csak néhány vonást társítottak. Mind a négy etnikai csoport jellemzésekor csak kevés az ismétlődő jellemvonás: az elvont jelentésű geras szóval az aukštaitisokat, a žemaitisokat és a dzūkákat jellemzik; a skūpus (= šykštus) és a skūpumas (= šykštumas) szavak nemcsak a suvalkietisekre, hanem a žemaitisokra és a dzūkákról is jellemzők. Az aukštaitisokat és a dzūkákat a mielas szó, a žemaitisokat és a suvalkietiseket pedig a dosnus köti össze. Mivel a žemaitisokat és a suvalkietiseket jellemezték a legrészletesebben, a számos jellemvonás közül az is kiemelhető, mi dominál. A žemaitisokat makacsnak tartják: az ingerre adott reakciók között a užsispyrimas, užsispyręs asszociációk szerepeltek. A suvalkietisek elválaszthatatlan jellemzője a taupumas, vagyis a takarékosság. Ezt a vonáshoz kapcsolódó számos reakció is mutatja: a jövevényszó skūpus (hibrid alakban skūpuolis), taupus (néha az ypač, pernelyg szavakkal tovább fokozva), šykštuolis, nagas, valamint a gailikas alkalmi szóalkotás (gyermekszó?). A dzūkák jellemzésekor háromszor használták a dundukas szót, amelynek az ingerrel való kapcsolatát fonetikai asszociációval lehet indokolni. Összefoglalva nehéz megmondani, hogy az asszociációs kísérlet résztvevői melyik etnikai térség lakóinak tulajdonították a legtöbb pozitívan értékelt vonást, mert ugyanazokat a jellemvonásokat különböző körülmények között eltérően lehet megítélni. Valószínűleg az aukštaitisokat hajlamosak a legpozitívabban értékelni. Pozitívnak ítélt vonások: geras (3), estetas, mielas, ramus ir lėtas, sukalbamas, teisingas; negatívak: pasikėlęs (2). A žemaitisokat, a dzūkákat és a suvalkietiseket jóval többször értékelték negatívan. A žemaitisok nemcsak dosnūs, geri, tvirti, vaisingi ir atkaklūs, hanem užsispyrę, rėksniai, vulgarūs, pikčiurnos. S. PAPAURĖLYTĖ, K. ŽUPERKA. Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje 197 A dzūkák mieli, geri, linksmi, de bobomis, bukais, bjauriais néven is emlegetik őket. A suvalkietiseknek még több negatívan értékelt vonásuk van. A šykštumo mellett az pavydas is előkerül, vagy kiemelik, hogy a suvalkietis nagyon rossz ember, nehéz természetű személy. Nem zárható ki, hogy a kísérlet eredményeit részben maguknak az adatközlőknek a származása is befolyásolhatta: a Šiauliai Egyetem hallgatóinak jelentős része Šiauliai járásból, valamint a Šiauliai és Panevėžys vidékéről származik, vagyis Litvánia azon részéről, amelynek lakói aukštaitisnak tartják magukat. Azokat a jellemvonásokat, amelyeket az asszociációs kísérlet résztvevői az aukštaitisoknak, žemaitisoknak, dzūkáknak és suvalkietiseknek tulajdonítottak, a 2. táblázat mutatja be. 2 TÁBLÁZAT. Az etnikai térségek lakóinak jellemvonásai (az asszociációs kísérlet eredményei alapján) Aukštaitis Žemaitis Dzūkas Suvalkietis geras (3) pasikėlęs (2) estetas mielas ramus és lassú szavahihető igazságos užsispyręs (23) tvirtas (2) heves, kitartó, nagylelkű, jó, kecske, haragtartó, kiabálós ×skūpus tüzes, vendégszerető, vulgáris, žemaitis természetű dundukas (3) ×skūpus (2) csúnya, banya, buta, jó, kapzsi, vidám, kedves, takarékos, csendes, nyugodt ×skūpus (48) taupus (13) šykštuolis (3) nag as (2) pavydus (2) rossz ember, nagylelkű, ×ostoba, fukar, nehéz természetű személy KÖVETKEZTETÉSEK A használati példák és a szabad asszociációs kísérlet elemzésének eredményei alapján megállapítható, hogy a litván nyelv világképében rögzült az a nézet, miszerint az etnikai csoportok tagjaira sajátos világ-, ember- és önmagukról alkotott szemlélet jellemző. Vannak olyan jellemvonások, amelyeket több etnikai csoporthoz is társítanak: például a szorgalom valamennyi csoport jellemzésében megjelenik, míg nyerseség csak a dzūkiaiakra nem jellemző. 198 KALBOS KULTŪRA | 83 A kísérlet eredményei csak részben kapcsolhatók össze azokkal a következtetésekkel, amelyek a nyelvi anyag elemzéséből születtek. A kísérlet résztvevői jóval kevesebb jellemvonást neveztek meg, mint amennyi a szövegekben szerepelt. Jelentős minőségi eltérések is mutatkoznak. Lényegében csak a žemaitiaiak és a suvalkiaiak jellemzésének domináns vonásai egyeznek: a žemaitiaiak esetében a makacsságot hangsúlyozzák, a suvalkiaiakat pedig rendkívül takarékosnak, kapzsinak, fösvénynek tartják. Az asszociációs kísérlet eredményei nem mutatnak ki markánsabb aukštaitiai domináns vonást, de a rendelkezésre álló jellemzésekből ugyanaz az általános következtetés vonható le, mint a nyelvi anyag elemzéséből: e népcsoport lakói nyugodt és békés emberek. A szövegek több pozitív jellemvonást tulajdonítanak a dzūkiaiaknak, míg a kísérleti eredmények között több a negatív. Összességében a szövegek alapján összeállított jellemzésekhez képest a szabad asszociációs kísérlet résztvevőinek válaszaiból jóval negatívabb sztereotípiák rajzolódnak ki az etnikai csoportokról, az aukštaitiaiakat kivéve. E különbség több okkal magyarázható. A szövegpéldákat a nyilvános írott nyelvhasználatból gyűjtötték; e szövegek szerzői ismertek, és jól ismerik annak az etnikai csoportnak a tagjait, amelyről írnak. Az asszociációs kísérlet résztvevőinek válaszai névtelenek voltak (ezért kisebb a felelősségvállalás a kimondott szóért), a válaszadók mindössze középfokú végzettséggel rendelkeztek, és egyikük más etnikai csoportok tagjairól (különösen a sajátjuktól eltérő csoportok tagjairól) alkotott véleménye sem feltétlenül volt megalapozott: befolyásolhatták az olyan köznyelvi fordulatok, amelyekben a másik, a különböző (más nemzetiségű, más nyelvet vagy nyelvjárást beszélő, eltérő szokású) embert idegenként, kedvezőtlen megítéléssel kezelik. Összefoglalva elmondható, hogy sem a válaszadók stimulus szavakra adott reakcióit, sem a szövegekben az etnikai régiók lakóinak tulajdonított jellemvonásokat nem feltétlenül a közvetlen kapcsolattartás tapasztalata vagy a valóság objektív értékelése határozza meg. Valószínű, hogy a válaszok egy része a meggyökeresedett sztereotípiáktól és a média által kialakított képtől függ, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a sztereotípiákban van némi igazság: a nyelvben rögzült világkép egy töredékét tükrözik, és befolyásolják a különböző etnikai régiók litvánjai közötti kommunikációt. ŠALTINIAI Bagd MP – A. P. Bagduonis. Medviegale pasaka, Čikaga, 1997. Dauj LL – V. Daujotytė. Lietuvių literatūra: XX a. pr. ir I pusė. Vadovėlis XI kl., Kaunas, 1996. Dlg – Dialogas (savaitraštis). LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, Vilnius, 1941–2002. S. PAPAURĖLYTĖ, K. ŽUPERKA. Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje 199 LL – Laisvas laikraštis. LM – Literatūra ir menas (savait­raštis). LR – Lietuvos rytas (dienraštis). Mair – Maironis. Raštai 2, Vilnius, 1988. Mt – Metai (žurnalas). Orint KLL – P. Orintaitė. Ką laumės lėmė. Liepalotų medynuose. Atsiminimai, apybraižos, Vilnius, 1993. R – Respublika (dienraštis). Rimk – V. Rimkevičius. 27 išpažintys, Vilnius, 1975. Strielk TV – J. Strielkūnas. Tik vienąsyk, Vilnius, 1998. ŠN – Šiaulių naujienos (dienraštis). TVa – TV antena (žurnalas). LITERATŪRA Bliumas R. 1998: Etninės psichologijos įvadas, Vilnius: Lietuvos informacijos institutas. Čigriejus H. [interviu]. – Literatūra ir menas, 1993 03 06. Gudavičius A. 2009: Etnolingvistika (Tauta kalboje), Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla. Kalnius P. 2002: „Kitokie“ tarp „savų“: Lietuvos etnografinių grupių stereotipai. – Lietuvos etnologija 2 (11), Vilnius: Lietuvos istorijos instituto leidykla, 23–52. Kalnius P. 2006: Aukštaitijos ir Žemaitijos paribio vietinių gyventojų savimonė. – Lietuvos etnologija 6 (15), Vilnius: Lietuvos istorijos instituto leidykla, 95–119. Kalnius P. 2007: Žemaičių etniškumas: esamas ar konstruojamas? – Tautosakos darbai 34, 15–32. LKE 2008: Lietuvių kalbos enciklopedija. Sudarė Kazys Morkūnas, redagavo Vytautas Ambrazas. 2-as patiksl. ir papild. leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Nakienė A. 2007: Žemaičių savimonės paieškos internete. – Tautosakos darbai 34, 214–220. Pakalniškis V. 2001: Žemaitiškumas globaliame pasaulyje. – Lietuvos etnologija 1 (10), Vilnius: Lietuvos istorijos instituto leidykla, 199–216. PŽ 1993: Psichologijos žodynas. Redaktoriai Rimvydas Augis, Rimantas Kočiūnas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Savoniakaitė V. 2007: Bendra, bet sava: apie šiuolaikinius aukštaičius. – Lietuvos kultūra: Aukštaitijos papročiai. Sudarytojas Žilvytis Šaknys, Vilnius: Lietuvos istorijos instituto leidykla, 169–208. 200 KALBOS KULTŪRA | 83 Tumėnas V. 2007: Konvencionalūs, klasifikaciniai ir interpretaciniai regioninės tapatybės aspektai ir sąsajos su tautodaile. – Lietuvos etnologija 7 (16), Vilnius: Lietuvos istorijos instituto leidykla, 125–156. Župerka K. 2006: Tarminės šnekos komentavimas nelingvistiniuose tekstuose. – Acta humanitarica universitatis Saulensis. Mokslo darbai, Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla, 178– 191. Gauta 2010 09 29 CHARACTER TRAITS OF LITHUANIAN ETHNIC GROUPS IN LINGUISTIC REALITY Summary The article presents a study of Lithuanian character traits attributed to people who represent different ethnic and cultural subgroups, i. e. aukštaičiai, žemaičiai, dzūkai and suvalkiečiai. The material was collected from mass media, fiction, spoken language, dictionaries and the electronic corpus of contemporary Lithuanian (Dabartinės lietuvių kalbos tekstynas). The findings of the linguistic analysis have been supplemented with experimental data from an association test. The results suggest that aukštaičiai (Highlanders) are poetic and emotional, their character is a combination of sadness and gaiety. The most prominent feature of žemaičiai (Samogitians) is stubbornness which is inseparable from persistence, straightforwardness, dignity and self-esteem. Dzūkai are most often referred to as sincere, open, sensitive people with a special code of honour. People coming from Dzūkija do not attach much importance to material things yet material wealth, as established by this study, is utterly important to suvalkiečiai. This subgroup is described as miserly, thrifty, orderly and smart. Certain traits of character may be attributed to more than one ethnic subgroup but not a single trait has been established as a common feature of all subgroups. SILVIJA PAPAURĖLYTĖ KAZIMIERAS ŽUPERKA Šiaulių universitetas Povilo Višinskio g. 38, LT-76352 Šiauliai [email protected] [email protected] S. PAPAURĖLYTĖ, K. ŽUPERKA. Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje 201