Jono Jablonskio leksikografinė veikla

44 Nyelvi kultúra | 83 Vilija SakalauSkienė Litván Nyelvi Intézet Jono Jablonskis lexikográfiai tevékenysége Jono Jablonskis érdemei a litván köznyelv megteremtésének és normatív munkálatainak terén kétségtelenek és megkérdőjelezhetetlenek. Minden területen – a helyesírás, a fonetika, a morfológia, a szintaxis és a lexika terén – igen jelentős eredményeket ért el: megállapította a helyesírási szabályokat, a nyelvi normákat az élő beszélt nyelvre alapozva fektette le, új szavakat alkotott, amelyeket még ma is használnak. Születésének 150. évfordulója arra ösztönzött, hogy még egyszer áttekintsük Jono Jablonskis munkáit, és némely dolgot új szemszögből, lexikográfus szemmel értékeljünk, valamint érdeklődjünk e terület kevéssé kutatott öröksége iránt. Lexikográfiai munkáinak egyes részeiről már írtak, a szótár cédulaanyagáról pedig itt-ott található néhány utalás. E terület munkáit részletesebben Antanas Lyberis tekintette át (lásd Lyberis 1982: 16–20). Szótárunkat – mint fontos lexikográfiai munkát – Stasys Keinys (1990: 14–19) tárgyalta. J. Jablonskis lexikográfiai örökségét behatóbban nem értékelték, ezért e tanulmány célja a nyelvész lexikográfiával kapcsolatos munkáinak áttekintése. A tanulmány nem törekszik J. Jablonskis lexikográfiai tevékenységének átfogó elemzésére, inkább az ilyen jellegű kutatások kezdetének tekinthető. Antanas Juškos litván–lengyel nyelvi szótárának1 szerkesztése J. Jablonskis lexikográfiai munkájának első lépéseit Antanas Juškos litván–lengyel nyelvi szótárának2 szerkesztésével tette meg, amelyet az orosz tudományos1 Литовскiй словарь А. Юшкевича съ толкованiемъ словъ на русскомъ и польскомъ языкахъ. Томъ i, вып. 1, СПб, 1897; вып. 2, СПб, 1904; вып. 3, Petrográd, 1922. 2 Antanas Juška (1819–1880) litván–lengyel szótárát körülbelül 1860-ban kezdték írni, később pedig sokan szerkesztették, bővítették és javították. A végleges szerkesztésben a szavakat oroszra fordították. A szótár szerkesztéséről Birutė Tolutienė írt disszertációjában (Tolutienė 1961: 110–273). Az I. kötet második részét (E–J betűk), amelyet J. Jablonskis szerkesztett, 1904-ben nyomtatták ki (Palionis 1995: 194–195). V. SaKalausKienė. Jono Jablonskis lexikográfiai tevékenysége 45 lų akadémia. 1897 elején Aleksiejus Šachmatovas J. Jablonskist kérte fel szerkesztőnek. A nyelvészt az foglalkoztatta, hogyan fogadja majd a Tudományos Akadémia a jelentésmagyarázatok javításait, amelyeket csak az egész anyag nyelvjárásokban történő közvetlen ellenőrzésével lehetett elvégezni. Miután két nyarat Litvániában töltött, J. Jablonskis ellenőrizte az E, G, I, J betűk kéziratait (lásd Tolutienė 1961: 237, 238). „A. Juška szótárának kézirataival megismerkedve J. Jablonskis számos hiányosságát észrevette: nem mindenütt különböztetik meg a hosszú és rövid magánhangzókat, a nyelvjárási formákat nem egységesen közlik, a hangsúlyozás sikertelen, a hanglejtést nem különböztetik meg, hiányoznak a szavak jelentésének pontosabb magyarázatai stb.” (Lyberis 1982: 17). J. Jablonskis elkészítette a szótár szerkesztési tervét, amelynek alapján a szótár jellege jelentősen megváltozott volna. Amikor A. Juška az emberek ajkáról lejegyzett egy-egy mondást vagy kifejezést, csiszolta, kiegészítette őket, igyekezve szabályosabbá és irodalmiasabbá tenni, és így sokuk sajátosságait teljesen megváltoztatta. Az 1904-es szótár I. kötetének második részéhez írt Zárszóban3 J. Jablonskis erre utalt, figyelmeztetve az olvasókat, hogy „...amikor ezt a szótárt anyagként használjuk a nyelv mondattani és stilisztikai sajátosságainak jellemzésére, véleményem szerint nagyon óvatosnak kell lenni. Lehetséges, hogy e tekintetben az A. Juška által összegyűjtött anyagról alkotott véleményemmel nem értenek majd egyet a mondattan, illetve általában a litván nép nyelvének szerkezetével foglalkozó szakemberek. Mindenesetre úgy tűnik számomra, kétségtelen, hogy a szubjektív elem, méghozzá meglehetősen nagy mértékben, az emberek nyelvének szótárában is megtalálható, mégpedig azokban az esetekben is, amikor a szótár adatai anyagként szolgálhatnának a litván nyelv szintaktikai sajátosságainak tanulmányozásához.“ (Piročkinas, szerk., 1991: 116). A szótárban rengeteg ismeretlen szó szerepelt, amelyek hitelessége nagyon kétségesnek bizonyult. Ezért J. Jablonskis vállalkozott arra, hogy ezeket a szavakat a helyszíneken4 ellenőrizze. 1897 nyarán Veliuonában5, Vilkijában, Jurbarkasban és másutt járt, ellenőrizve és tisztázva A. Juška által feljegyzett szavakat. A következő nyáron Kaltinénai, Šluva, Betýgala és Alsdžiai6 településeken tartózkodott. 3 A. Juškevičius litván szótára a szavak orosz és lengyel nyelvű magyarázatával. Kiad. második, Szentpétervár, 1904, i–liX. (a továbbiakban e szótár a szövegben az ls. rövidítéssel szerepel) 4 Később K. Būga a K–L betűk szerkesztésekor szintén aggódott amiatt, hogy a szótárban nagyon sok teljesen ismeretlen szó szerepel, és elutazott Žemaitijába, hogy ellenőrizze őket (Vosylytė 1956: 93–94). 5 Az 1897-es utazásról öt jegyzetfüzet maradt fenn. A bennük feljegyzett példákból kitűnik, hogy J. Jablonskis Žagarėben, talán Subačiusban és Raseiniaiban is járt, de legtöbb idejét Plokščiaiban, Veliuonában, Vilkijában és Jurbarkasban töltötte (Piročkinas 1977: 139). 6 Alsėdžiaiban a legnagyobb segítő és adatközlő a helyi gazdálkodó, Feliksas K. Būbelė volt (Piročkinas 1977: 200). 46 Kalbos Kultūra | 83 A szavak ezen a helyeken való ellenőrzése során J. Jablonskis mintegy 2000 új szót jegyzett fel, amelyek A. Juška kéziratában nem szerepeltek. A nyelvész A. Juška számos feljegyzett szavát nem találta meg az élő nyelvben (az ilyen szavakat szerkesztett szövegében a végükön hosszú vonással jelölte). Közöttük számos ismeretlen és hallatlan szó található: grúlis7 „fizikai munkás; egyszerű munkás” (LS 478), įdtas „remény”: Aš turiù vsą įdtą ant tàvęs (LS 507), łogas „szokás; aistra“: łogas, kurs įsłoge bũdą (?) (ls 524), ilgióti „elgetauti“ (ls 523), kitas „durų juosta“ (ls 517): Įkita į dùris įkryžiavóti ir kt., kurių nėra didžiojo Lietuvių kalbos žodyno kartotekoje, rinktoje bemaž visą šimtą metų. azonban A. Juškos szavai közül, amelyeket J. Jablonskis ismeretlenként jelölt meg, ma már a köznyelvben is használatosak: įnorngas, -a „akaratos, szeszélyes“ (lKž írásokból, sajtóból adatolva), rajis „a hal belsejében található tárgy“ (dlKž), irštvà „a medve téli fekhelye, vacka“ (dlKž) (lásd lyberis 1982: 17). A. Juška szótárának szerkesztése során a nyelvész jobban megismerkedhetett az élő nyelvvel és annak nyelvjárásaival. Rengeteg anyagot gyűjtött a litván írott nyelv kutatásához. Az együttműködés F. Fortunatov, A. Sahmatov, J. Baudouin de Courtenay, F. Kors és más orosz tudósokkal segített neki jobban megérteni a szótárszerkesztés elméletét és gyakorlatát. Jono JablonsKio KartoteKa ir LIEtuvIų kALBos žodynAs J. Jablonskis sajátos kapcsolata a Lietuvių kalbos žodynasszal. Kazimieras Būga 1921-ben a „litván nyelvi szótár szerkesztőjének jelentésében“ ezt írta: „A szótár szerkesztősége már több ládányi szót kapott J. Jablonskis nyelvészünktől, amelyekről most készülnek a másolatok (25–30 ezer cédula lesz)“ (Būga 1959: 380). Vagyis J. Jablonskis már akkor rengeteg szót gyűjtött össze. Iš savo kartotekos K. Būga persirašė apie 10 tūkstančių lapelių, kurie vėliau pateko į didžiojo žodyno fondus. Apie J. Jablonskio kartoteką užuominų būta nedaug. A. Lyberis savo straipsnyje apie tai užsiminė, bet ne visai tiksliai. Jis nurodė, kad „TSRS mokslų akademijos centrinėje bibliotekoje yra likę J. Jablonskio surinktos žodyno medžiagos 10 dėžučių su daugiau kaip 14000 žodžių. Visa toji medžiaga yra persirašyta ir įtraukta į didžiojo „Lietuvių kalbos žodyno“ V. Sakalauskienė. Jono Jablonskio leksikografinė veikla 47 kartotekos fondus“ (Lyberis 1982: 18; tačiau jis nepatikslino, kad J. Jablonskio kartoteka yra 7 LKŽ grlis „darbininkas“. Lietuvoje). Kartotekos egzistavimas ir buvimo vieta labai aiškiai nurodyta Juozo Balčikonio raštų I tomo pastabose, kur pasakyta, kad Jono Jablonskio kartoteka saugoma Lietuvos TSR mokslų akademijos Centrinės bibliotekos rankraščių skyriuje (Balčikonis 1978: 396). A fennmaradt cédulaanyagról néhány megjegyzés található Aldonas Pupkis cikkében, amely J. Jablonskis kéziratos hagyatékáról szól (lásd: Pupkis 2010: 40). J. Jablonskis szótári cédulaanyaga (több mint 14 ezer cédula, pontosan – 14 455)8 továbbra is a Litván Tudományos Akadémia Vrublevskis Könyvtára kézirattárában található. J. Jablonskis hagyatékának céduláin a Litván nyelv szótára számára gyűjtött anyag van feltüntetve. Az A, B betűkhöz tartozó cédulák (1210 lapocska) a XiX. század végére keltezhetők (a cédulák mérete – 7,5 × 12,5 cm). Feljegyezték, hogy a többi betű szavait a XX. században írták le. A cédulák mérete kissé eltérő: hosszuk 12,5 cm, egyesek szélessége pedig 7,7 és 7,8, illetve 8,0 cm, vannak 11 cm széles és 18 cm hosszú cédulák is (ilyenek a P betű cédulái)9. J. Jablonskis a cédulákon fészkekbe rendezve írta le a szavakat. Például a taisýti szóval ellátott lapocskán az igekötős įtaisyti, sutaisyti stb. igék szerepelnek: tas žmogus mane labai įtasė (belekevert, kifáraszt[ott]); elhelyezkedem (perlekedés közben); Ő becsapott engem (megtévesztett) (Jokantas). mit csinál? – könyveket köt be (переплетает); vö. apýtaisas, knŷgtaisis (skapiškis). ugyanazon a lapon az igék mellett a névszók is fel vannak jegyezve (lásd az 1. ábrát). A kártyán címszóként az igéknél a főnévi igenév alakját, a névszóknál pedig az alanyesetet adta meg (a mellékneveknél rendszerint mindkét nemet feltüntette, lásd a 2. ábrát), a címszavakat és azok alakjait hangsúlyjelekkel látta el. talán a legtöbb adat Alsėdžiai10-ból van feljegyezve. A későbbi Lietuvių kalbos žodynas-szerkesztések gondosan átnézték J. Jablonskis írásait, és azokból kiírták a szótár számára azokat a szavakat, amelyekből még mintegy 14 ezer gyűlt össze (lásd Lyberis 1982: 19)11. Az lKž cédulaanyagában hasonló bejegyzéseket tartalmazó cédulák is vannak. 8 Felmerül a kérdés, miért van a jelenlegi J. Jablonskis-féle cédulaanyagban mindössze 14,5 ezer cédula, ha K. Būga 25–30 ezer cédulát kapott, és azokat lemásolta. Az lKž cédulaanyagába az át nem másolt cédulák nem kerülhettek be, mivel eltérő méretűek. 9 A többi betű céduláinak méretei (cm) rendre: d, E – 8,0 × 12,5; G – 8,0 × 12,5; K – 7,5 × 12,5; L, M – 7,5 × 12,5; n, o, P – 7,7 × 12,5; P – 11,0 × 18,0; R, Š, t – 8,0 × 12,5; s – 7,8 × 12,5; u, v, ž – 7,5 × 12,5. 10 A Tudományos Akadémia Vrublevszkij Könyvtárának kézirattári osztályán az Alsėdžiai-expedíció jegyzeteit is őrzik. Az első füzet borítójára J. Jablonskis ezt írta: „i kelionė 1902. alsėdei, vasario mėn.“ (Piročkinas 1977: 200). 11 Itt nem azokról a 14 ezer céduláról van szó, amelyekről korábban beszéltek. 48 Kalbos Kultūra | 83 1. ábra A taisýti szó cédulája 2. ábra A talpùs szó cédulája 3. ábra A tálžyti szó cédulája 4. ábra A taisýdinti szó cédulája Példák a Jono Jablonskis cédulagyűjteményének céduláira, amelyeket a Litván Tudományos Akadémia Vrublevskis Könyvtárának kézirattárában őriznek. v. saKalausKienė. Jono Jablonskis lexikográfiai tevékenysége 49 A nyelvész különféle írásokból is kiírt szavakat és példamondatokat, például: a taksénti ige ismeretlen forrásból származó írásokból került lejegyzésre – Širdis pradeda labiau taksenti12, a Jį ož plaukus so lazdo aptalže mondat pedig (db 139) a tálžyti ige céduláján (lásd a 3. ábrát) Simonas Daukantas Būdo senovės lietuvių, kalnėnų ir žemaičių című művéből, oldalszám-hivatkozással lett kiírva. lKž Az elvet követték, miszerint az írott nyelvi mondatok közlésekor ellenőrzik az eredetit, és az illusztráló mondatokat az eredeti alapján idézik. lKž-ben azt az elvet követték, hogy az írott nyelv mondatait közölve ellenőrzik az eredetit, és az illusztráló mondatokat az eredeti szerint idézik. ezért az lKž cédulája több információt tartalmaz, mint amennyi a szótár szövegében látható. J. Jablonskis feljegyzett cédulái azt mutatják, hogy kartotékáját a XiX. század végén kezdték gyűjteni, K. Būga szótári kartotékájának kezdete pedig a XX. század eleje.13 J. Jablonskis mindig meg volt győződve arról, hogy szükség van a litván élő nyelv szótárára. Az 1924 körül megjelent, K. Būga által összeállított első Litván nyelv szótárának füzetéről azt írta, hogy ez „nagyon rendkívüli” nyelvszótár, amelyhez hasonlót a társadalom szükségleteire egyelőre sem a lettek, sem a lengyelek, sem az oroszok nem adnak ki. A szótárban minden olyan szó szerepel, amelyet mindmáig használnak az írásokban és a beszélt nyelvben. A társadalom, amely K. Būga professzortól csak az írott nyelv szótárát várta, most a szótárban „sokféle, nyelvünk etimológiájának és történetének, valamint nyelvjárásainak kutatására alkalmas és szükséges anyagot” talál. 12 Ez a mondat az lKž taksenti címszavának szócikkében, J. Jabl. megjegyzéssel szerepel. 13 K. Būga szótári kartotékájának kezdetét 1902-re teszik (Vosylytė 1956: 85), amikor a nyelvész elkezdte a szavakat cédulákra írni (Vitkauskas 2002: 8). 5. ábra. Az lKž kartotékacédulája 50 Nyelvi kultúra | 83 (Jr 1935: 294–296). és mindjárt sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy „a szóban forgó szótár elsősorban azoknak az embereknek szól, akik már meglehetősen jól ismerik az írott nyelv alapnyelvét, és akik a nyelvtudomány számára egészséges és egészségtelen anyagot tartalmazó szótár előttük lévén kellőképpen tájékozódni tudnak benne saját szükségleteik szerint” (ugyanott, 296). A Mūsų žodynĖLIs szerkesztésekor A. Juškos szótárát J. Jablonskis elhatározta, hogy maga ír szótárt. mindvégig gyűjtötte a szavakat az élő nyelvből és az írott forrásokból, és jelentős cédulaanyagot halmozott fel, a szótárt azonban nem adta ki. e szavaknak csak kis része került be a kis terjedelmű Mūsų žodynėlis14 című szótárba, amelyet 1918-ban Voronyezsben adtak ki. A szótárban több mint 1500 köznyelvi szó szerepelt litván jelentésmagyarázatokkal és orosz nyelvű fordításokkal. minden szó hangsúlyozva volt (lásd még Piročkinas 1978: 134–136). A szótárban olyan szavak is szerepeltek, amelyeket nem minden nyelvjárásban használtak, és amelyeket a tanulók nem feltétlenül értettek meg, amikor az általa összeállított vargo mokyklát olvasták, de a szavak több mint felét nem használták a vargo mokykla című műben. A szójegyzék célja tisztán gyakorlati volt – segíteni a tanulóknak a litván tankönyvek olvasásában és megértésében. Ezért „a szójegyzékbe főként tájszavak és újalkotások kerültek, amelyeket a nyelvész a köznyelvben való használatra javasolt” (Gedrimas 2001: 40). J. Balčikonis szerint „ez mindenféle, az értelmiségi ember számára legszükségesebb szót fogja tartalmazni példákkal és útmutatásokkal arra vonatkozóan, hogyan kell használnunk őket; különösen sok iskolai szakkifejezést. Amennyire tudható, e szavak nagy részét abból a saját maga által hosszú idő alatt összegyűjtött szótárból vette, amely még mindig kéziratban van” (Balčikonis 1978: 44–45). Mindazonáltal nehéz megmondani, milyen szótárról írt itt J. Balčikonis. A meglévő kéziratos szótárra tett ezen utalás összefüggésbe hozható a Népművelési Népbiztosság 15. határozatával, amelyben J. Jablonskist lexikológusként is bemutatják és értékelik. A. Piročkin szerint „[...] ebből az következne, hogy Voronyezsben valóban szándékában állt, sőt talán el is kezdte a litván nyelv szótárának összeállítását. Valószínűleg nem a Juškas-szótár folytatása volt, amelynek értékével kapcsolatban Jablonskis már a XiX. század végén kétségeinek adott hangot. annál is inkább, mivel a Juškas-kéziratok akkor számára hozzáférhetetlenek voltak” (Piročkinas 1978: 136). a szójegyzékből kinőhetett a litván írott14 Szójegyzékünk. a „nyomorúság iskolájának” melléklete. összegyűjtötte Rygiškių Jonas. „litván nyomda”, Voronyezs, 1918, 64 p. 15 adatok vannak arra, hogy 1919-ben az Oktatási Népbiztosság J. Jablonskijt bízta meg egy ilyen szótár összeállításával (lásd Vosylytė 1955). V. SaKalausKienė. Jono Jablonskis lexikográfiai tevékenysége 51 e nyelv szótárát. E gondolatot mérlegelve valószínűsíthető, hogy J. Jablonskis, nagy cédulagyűjteménnyel és lexikográfiai munkatapasztalattal rendelkezve, írhatott ilyen szótárt – annál is inkább, mivel folyamatosan említik azt a szándékát is, hogy maga írjon szótárt. A szójegyzék rendeltetése miatt itt meglehetősen sok, különböző tudományokhoz tartozó szakszókincs jelent meg. A népnyelv törvényszerűségeire támaszkodva J. Jablonskis maga is megalkotta az írott nyelv számára szükséges szavakat. A szójegyzékben újonnan alkotott szavak is vannak, például: kurinỹs16 (p. 62) a használt tverinys helyett, kūrýba a tveryba helyett, papėdiniñkai (p. 63) „aki valaki után él (élt, fog élni)” – a potomki helyett; vaizdakalỹs (p. 54) „mintázó” – a skulptorius helyett; vaizdarašỹs (p. 54) „festő”, vaizdãraštis (p. 54) „festmény” és mások. Ezenkívül itt számos matematikai terminus szerepel: atėminỹs, atimts, dalklis, dalinỹs, dalýba, dalmuõ, daugklis, dauginỹs, daugýba, ieškinỹs, álgebros reiškinỹs, sándauga, skačius, trùpmenos skaitklis, skaitmuõ, tkstantas, tkstantis, vardklis; földrajziak: atšiáuris „jégvidék”, atógrąža „trópus” (a Ráké és a Baké), atóslūgis, aukštumà, dienóvidinis, ledýnas, sausumà, ssiau ris, seklumà, speigratis, žiemia; botanika: rezgőnyár, rezgőnyárfa, jegenyefenyő, nyárfa, zsálya, fűzfa, boróka, borókafenyő, nád, ibolya, ibolyácska; zoológia: szarvas, méh, tüskésrája, gólya, gém, kakukk, lábatlangyík, cickány, medve, menyhal, pelikan, orrszarvú; kémia: szénsav, szén, szén-dioxid, oxigén, hidrogén, tiszta szén, nitrogén, réz, víz, hidrogénvegyület stb. (a szójegyzék terminusairól bővebben lásd Gedrimas 2001: 41–45). a szójegyzékben több, žem. rövidítéssel jelölt szó is található : krýtis, krýtė, krytẽlė és grýtis, grytẽlė „halászó gereblye, halak fogására szolgáló merítőedény“, Jegutalis, Jeguts „istenke“, paprti (várnos paprusios padirviais svyruoja). A Mūsų žodynėlis ir skaitinių vargo mokyklai című munkán kívül J. Jablonskis, Voronyezsben élve, a matematikusokkal17 intenzíven dolgozott a különböző tudományágak alapvető terminusainak megalkotásán. Amikor a matematikusok elhatározták a matematikai terminológia megalkotását, J. Jablonskis is készségesen vállalta, hogy segít ebben a munkában (Žemaitis 1966: 195). A nyelvész kijelölte azt az időpontot, amikor a szakemberek hozzá gyűlhettek, hogy konzultáljanak a terminológia megalkotásának kérdéseiről. A mi szótáracskánk nemcsak új szakkifejezések forrásaként fontos, hanem általában véve az első köznyelvi normatív szótárként is (lásd: Keinys 1990: 15). 16 helyesírás, mint a Mi szótáracskánkban. 17 abban az időben a litván hadifoglyok iskoláiban P. Mašiotas, M. Šikšnys és Z. Žemaitis dolgozott. Üléseket tartottak, amelyeken a matematikai szakkifejezéseket vitatták meg. Ezeken az üléseken több olyan litván kémiai szakkifejezést is javasoltak, amelyek bekerültek a Mi szótáracskánkba. Néhányuk hamar meghonosodott a tankönyvekben és a köznyelvben (Gedrimas 2001: 40). 52 Kalbos Kultūra | 83 szótárak reCenZavimas J. Jablonskis érdeklődött az akkoriban kiadott valamennyi szótár iránt, és sokat közülük recenzált. A nyelvész részletesen megvizsgálta18 és megvitatta Mikołaj Miežinis pap Miežinis 1894-ben Tilžében kiadott Litván–lett–lengyel–orosz szótárát. A recenzens megjegyezte, hogy nem kerültek bele az F. Kuršaitis és G. H. F. Nesselmann szótáraiba felvett szavak; továbbá hiányoznak az M. Daukša, M. Valančius és S. Daukantas műveiből származó adatok, valamint a Kaunasi kormányzóságban összegyűjtött és már kiadott litván dalok, mesék, közmondások, találós kérdések, továbbá hiányoznak a Kaunasi kormányzóságban lejegyzett és a Mitteilungen der litauischen litterarischen Gesellschaft című kiadványban, különálló tanulmányokban, illetve E. Volter által kiadott M. Daukša-féle litván katekizmusban közzétett szavak. J. Jablonskis bírálja a szótár szerzőjét, amiért rosszul tud litvánul, lettül, lengyelül és oroszul (Piročkinas, szerk., 1991: 87–88). E körülmények határozták meg a szótár minőségét is. J. Jablonskis szerint a szótárba 15 ezer szó került be, ezek között azonban sok olyan, ugyanahhoz a szóhoz tartozó alak van, amely kihagyandó, például: a melléknévi igenevek az alapigék mellett, a többes számú alakok az egyes számúak mellett, a névmási melléknévi alakok az egyszerű alakok mellett, a semleges nemű alakok és a határozószók, továbbá a melléknevek és határozószók középfokú alakjai az egyszerű alakok mellett. továbbá M. Miežinis maga is alkotott szavakat (ašaruvė, beržyninis, beržotinis, brolieninis, eglyninis, gyvskrosena, granžalas), amelyek nem használatosak az élő litván nyelvben. Ebbe a szótárba szükségtelenül bekerültek lett szavak (skabas, apgerbs, pret). „nos, akárhogy is, ezt gondolhatjuk, amikor a szótárban nem találunk olyan szavakat, mint a darbštus, grožis, kelmuotas, kvailas, lokys, purus, pustyti (dalgį), vagy amikor a szótárban megtaláljuk az apkrikštytas, pasigėręs igenévi alakokat, és mellettük nincsenek meg az apkrikštyti, pasigerti alakok. nyilvánvaló, hogy itt igen sokat számított annak a szerzőnek a gondatlansága, aki nem a saját munkájába fogott bele.“ (Piročkinas, sud., 1991: 89–90). A litván szavak fordításáról J. Jablonskis azt mondta, hogy „itt néha valóságos furcsaságok fordulnak elő: az orosz fordítás nincs összhangban a lengyellel, a lengyel pedig ellentmond a lettnek“ (ugyanott, 90). A lett és lengyel nyelvre valamivel jobban lefordított szavak a russzal nem egyező jelentéseket kaptak. A recenzenst a litván szavak helyesírása sem elégítette ki. a szerző „egyszerűen híján van a józan belátásnak, és összekeveri a litván nyelv különböző nyelvjárásait“ (ugyanott, 93). A litván nyelv szavai sehol sincsenek hangsúlyozva. A recenzió kiemeli a munka előnyeit is: 1) a szótárban olyan litván szavak találhatók, amelyek más szótárakban nem fordulnak elő; 2) sok találós kérdés és közmondás található benne, és a 18. recenzió a Живая старина folyóiratban jelent meg, 1896, вып. ii, 249–254.