„Arbata“: nuo žodžių – iki žodynų, nuo tekstų – iki tekstynų

JURGITA GIRČIENĖ Litván Neveléstudományi Egyetem TEA: A SZAVAKTÓL A SZÓTÁRAKIG, A SZÖVEGEKTŐL A KORPUSZOKIG KULCSSZAVAK: etimológia, szemantika, lexikográfia, korpusznyelvészet, asszociációs kísérlet, szinonimák, azonos tövű képzett szavak, állandósult szókapcsolatok. A tanulmány diakrón lexikai kutatások és lexikográfiai források, továbbá az általános internetes keresőrendszer révén elérhető, a nyilvános és magánhasználatot reprezentáló szövegek és korpuszok, valamint a szóasszociációs kísérlet anyagának alapján vizsgálja az arbata jövevényszó etimológiáját, szemantikáját, a magyar italnevekkel alkotott szinonimikus kapcsolatait, azonos tövű képzett szavait és használati tendenciáit, továbbá lexikográfiai ajánlásokat fogalmaz meg. 1. Algirdas Sabaliauskas a arbatà szót – amely két, teljesen különböző nyelv szavát olvasztotta össze: a latin herba (fű) és a dél-kínai tē (tea) – különös, furcsa jövevényszónak tartja. A litvánok a lengyelektől vették át (er > ar: Smoczyński 2007: 22), akik a szó első komponensét teljes egészében megőrizték: herbata. A lengyelek ezt a szót nyugat-európai nyelvekből kölcsönözték, vö. holland herba thee (Sabaliauskas 1966: 75; Sławski 1952: 416 alapján; Sabaliauskas 1990: 244; Sławski 1952: 416 alapján; Vasmer 3 299, 4 311). Az észak-kínai čhā szóból ered más szláv nyelvek teaelnevezése, vö. orosz čaj stb. (Sabaliauskas 1990: 244). Nyugat-Európában ezt az italt szokás szerint szintén azonos tövű szavakkal nevezik meg, a dél-kínai nyelvből kölcsönzött tē szó különféle változataival: angolul tea, franciául thé, olaszul te, németül der Tee stb. (Sabaliauskas 1994: 19). A tea és az azt megnevező szó Nyugat-Európához képest viszonylag későn jutott el Litvániába; Nyugat-Európába portugál és holland hajósok vitték a 16. század vége és a 17. század közepe között, Litvániába viszont csak a 18. században érkezett meg (LEK 1 1933: 929; LEB 1 1953: 236; Sabaliauskas 1994: 19). A tea először az uradalmakban és a városokban terjedt el, mint más országokban is, később azonban fokozatosan, különösen 1863 után, a falvakba is el- 246 KALBOS KULTŪRA | 84 jutott (LEK 1 1933: 929; LEB 1 1953: 236). Azt, hogy az arbata késői jövevényszó, a fonetikai helyettesítés változásai is bizonyítják: a korai jövevényszavakban a szláv a hangot litván o-val adták vissza, később pedig a-val; vö. belarusz kanycma → litván kopūstas, de lengyel herbata → litván arbata (Laučiūtė 1977: 95; lásd még LKEŽB). Más kutatók azonban a jövevényszó korábbi változataként a nyelvjárási arbotà alakot jelölik meg (Smoczyński 2007: 22), vö. az LKŽ-ben szereplő azonos változattal: arbotà (Kupiškis). A tea késői megjelenését az írott források is mutatják: a lengyel szó a 18. századi nyelvemlékekben fordul elő, a litván arbata alak pedig újabb írásos forrásokban található meg (Sabaliauskas 1990: 244). A Litván enciklopédia szerint a Lengyel–Litván államban Klukas pap említette először a teát 1777-ben mint ártalmas kínai mérget.1 Jan Krzysztof Klukas (1739–1796) lengyel természettudós volt, Lengyelországban szolgált papként, de Vilniusban is tanult; Lengyelország flóráját és faunáját kutatta, és ezekről lengyelül írt műveket, amelyek közül néhányat litvánra is lefordítottak (LEB 12 1957: 146; VLE 10 2006: 294)2. A Litván enciklopédia a tea második említéseként a 19. század eleji litvániai lengyel író, Chodźko3 1837-ben lengyelül megjelent Samowar című elbeszélését nevezi meg (LEK 1 1933: 919)4. A Litván nyelv szótára „az 1547 óta valamennyi nyelvjárásból és írásos forrásból feljegyzett litván szavak” lexikográfiai és szöveges forrásait rögzíti (Vitkauskas 2002: 8) (lásd http://www.lkz.lt/dzl.php?3; http://www.lkz.lt/dzl.php?11), az első szó- 1 Az 1777-es évet a tea első említéseként a Bostonban kiadott Litván enciklopédia is megjelöli (LEB 1 1953: 236. 2 A Litván enciklopédia (LEK) 1944-ig csak az I betűig jelent meg, a Bostonban kiadott Litván enciklopédia (LEB) és az Egyetemes litván enciklopédia (VLE) pedig nem említi e szerző művei között az 1777-es évet. Ebben az évben jelent meg a szerző Roslin potrzebnych, pożytecznych, wygodnych, osobliwie krajowych, albo które w kraju użyteczne być mogą, utrzymanie, rozmnożenie i zażycie című művének első kötete, amelyet 1777-ben Varsóban adtak ki: O drzewach, ziołach ogrodowych i ogrodach (lásd a Klukas Múzeum honlapján, a Muzeum Rolnictwa im. ks. Krzysztofa Kluka oldalon található információt: http://www.muzeumrolnictwa.pl/patron_muzeum.html). A mű digitális változata (eredeti írásmóddal: Roslin potrzebnych, pożytecznych, wygodnych, osobliwie krajowych, albo ktore w kraju uzyteczne byc mogą, utrzymanie, rozmnozenie, i zazycie. Tom I <...> Krzysztofa Kluka <...> w Warszawie <...> Roku 1777) a honlapon érhető el: http://books.google.lt/books/about/Roslin_Potrzebnych_Pozytecznych_Wygodnych.html?id=y6A5AAAAcAAJ&redir_esc=y). 3 Itt az Ignas névalak szerepel; az íróról szóló szócikk az Ignotas formát használja (LEK V 1937: 375), az Egyetemes litván enciklopédia pedig a lengyelül író, 1794–1861 között élt litván szerzőt Ignacas Chodźkaként (lengyelül Ignacy Chodźko) nevezi meg (VLE IV 2003: 81). 4 Itt a cím litvánosított alakja szerepel: Samowar; az írót és műveit bemutató szócikkben azonban a Samowar forma olvasható (LEK 5 1937: 376). J. GIRČIENĖ. Arbata: nuo žodžių – iki žodynų, nuo tekstų – iki tekstynų 247 džio arbata reikšmės (medelis, iš kurio lapų verdamas gėrimas) nurodo Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos (1771–1849) raštus (LKŽ). LKŽ kartotekose konkretesnių duomenų nerasta, bet šaltiniu greičiausiai laikytinas šio vieno iškiliausių XIX a. švietėjų, kunigo ir botaniko, pirmojo Lietuvos floros tyrėjo Jurgio A. Pabrėžos botanikos veikalo Taislius augyminis rankraštis (plačiau apie jį žr. Pabrėža 2009: 9 ir t. t.), p. 372: 351. Arbata. – Thea. – / Theestrauch. Link.). – 1. Ar. Kinskyyny. – Th. chinensis. <...> 2. Ar. Žalooji. – Th. viridis. <...> 3. Ar. Statioji. – Th. stricta <...>5. 2. A litvánok teának nevezik nemcsak a (fermentált) szárított tea növényének (latinul: Thea: TB)6 leveleiből készített forró italt – a fehér (a legkevésbé feldolgozott, rügyekből és az első két levélből készült), a zöld (rövid ideig fermentált), a fekete (hosszan fermentált) és egyéb teákat78. A tea Litvániában bármilyen forró (néha hideg) italt is jelent, amelyet nemcsak különféle gyógynövényekből, hanem gyümölcsökből, lekvárból és hasonlókból készítenek (a kávé és a kakaó kivételével). Ezt a szótárak, a nyelvhasználat és az asszociációs kísérlet adatai is mutatják. A szótárakban a tea ital jelentését rendszerint úgy határozzák meg, hogy „teafüvekből készült ital” (DLKŽ, LKŽ), a teafüvek pedig „teafűként” (LKŽ), 5Köszönetet mondok a Litván Nyelvi Intézet (LKI) Lexikográfiai Központjának, valamint Ritute Petrokienének és Jolita Urbanavičienének, hogy lehetővé tették számomra a még kiadatlan (a 224. oldaltól kezdődő) Jurgis A. Pabrėža-kézirat, a Taislius augyminis második részének – amelyet a Martynas Mažvydas Nemzeti Könyvtárban őriznek – másolatát és az LKŽ cédulagyűjteményeit használni, továbbá az LKI munkatársainak, Danute Liutkevičienének, Violeta Meiliūnaitėnek és Vilma Zubaitienének (Vilniusi Egyetem), akik megengedték, hogy használjam könyvtáraikat. Külön köszönet illeti Algirdas Sabaliauskast, aki korábban feltárta a tea etimológiáját, azért, hogy lehetőséget adott a mai felismerések megosztására. 6A Litvániai Általános Enciklopédia két teanövényfajt említ: az indiai teanövényt (latinul: Thea assamica) és a kínai teanövényt (latinul: Thea sinensis) (VLE I 2001: 708). A terminológiai adatbázisban a Thea sinensis mellett e teanövényfaj egyéb latin neveinek megfelelői is szerepelnek: Camellia sinensis, Thea viridis stb. (TB: http://terminai.vlkk.lt/pls/tb/tb.result). Ez a latin név széles körben elterjedt Litvániában és világszerte (lásd http://lt.wikipedia.org/wiki/Arbata stb.). Más besorolások is léteznek; például a Britannica enciklopédia a Camellia sinensis növény két alfaját említi: a Kínában termesztett C. sinensis sinensis és az indiai Asszám tartományban termesztett C. sinensis assamica. A nyelvhasználatban ez utóbbinak a Camellia assamica szinonimája is előfordul (http://www.ahmadtea.lv/lt; http://lt.wikipedia.org/wiki/Arbata; WEBS). 7 Kínában vörös teának nevezik (http://lt.wikipedia.org/wiki/Arbata stb.); nem szabad összetéveszteni a Litvániában népi nevén így nevezett keskenylevelű füzikével (latinul Aspalathus linearis, angolul rooibos: ALP 2005) nevű itallal. 8 A fermentáció ideje szerint más teafajtákat is megkülönböztetnek, például a részben fermentált ulung teát (oolong; kínaiul fekete sárkány). A teákat más szempontok szerint is osztályozzák (lásd: http://lt.wikipedia.org/wiki/Arbata; http://arbatosnamai.comyr.com/; http://www.arbatinukas.lt/ stb.). 248 KALBOS KULTŪRA | 84 megszárított és feldolgozott tealevelek [vagyis a teafa levelei DLKŽ] vagy más teanövények (DLKŽ). Bár az utóbbi meghatározásból kitűnik, hogy teának nemcsak a teafa alapanyagából készített italt nevezhetjük, az újabb internetes forrásokban mégis igyekeznek pontosítani a teafűvel kapcsolatos asszociációkat keltő teafüvek kifejezést, például: bármilyen gyümölcs- vagy gyógynövényital (Viki). A jelentésbővülés tendenciáját a szóhasználat is tükrözi. A több mint 100 millió szót tartalmazó, a nyilvános írásbeli nyelvhasználatot reprezentáló A mai litván nyelv korpuszának (T) és a nyilvános és magánhasználatot tükröző általános internetes kereső Google (http://www.google.lt – a továbbiakban Int) vizsgálati eredményei megerősítik, hogy teának nemcsak a teafa leveleiből készült italt nevezik, és arra is utalnak, hogy a tea jelentését valamivel tágabban értelmezik, mint ahogyan azt a szótárak megadják, vö.: Milyen teát szereti a legjobban – fekete, zöld, fehér, ulong, gyógy-, gyümölcs? (www.arbatinukas.lt teakedvelők körében végzett felmérés); Gyógynövény- és gyümölcsteák – különféle növények szárított gyümölcseiből, bogyóiból készült italok. Az erős teafűtea rendszeres fogyasztása mérgezi a szervezetet (Int); Erős megfázás esetén nagyon jó a hársfavirág-, kamilla- és mentatea (Int); Garšėja a kuglófjairól és hársfateájáról (T); Málnalekváros tea. Talán emiatt kedveltem meg a gyümölcsteát. Egy csészényi, lekvárt tettem bele, és forró vízzel öntöttem fel (Int); Hideg tea lekvárral. Teszünk bele lekvárt, leforrázzuk, várunk egy percet, majd hideg vizet öntünk hozzá (Int). A korpuszban előforduló, gyakran használt állandósult szókapcsolatokban a jövevényszóval, a teával alkotott kifejezések9 különféle gyógynövényeket foglalnak magukban: gyógynövény-, hársfavirág-, kamilla- és mentatea, szemben az „igazi” teával, azaz a zöld és fekete teával; az utóbbiak aránya kisebb (feleannyi ilyen előfordulás van). Ez arra enged következtetni, hogy létezik a tea „litván” felfogása. Hasonló tendenciákról tanúskodnak a szabad asszociációs kísérlet10 korreláló adatai is; a kísérlet azt vizsgálta, milyen asszociációkat vált ki az tea inger szó. A vizsgálatban 66, Vilniusban élő, mindkét nembeli – többségében nő –, különböző életkorú, 9 és 68 év közötti, valamint különböző... A korpusznyelvészet szempontjából fontos rögzült szókapcsolatok kérdéséről bővebben lásd: Rimkutė 2006; Marcinkevičienė 2010 és egyebek.9 Az asszociációs módszerrel a nyelvészek leggyakrabban a nyelvi világkép tükröződéseit vizsgálják (lásd: Papaurėlytė-Klovienė 2005; Akelaitienė 2007 és egyebek); az asszociációs mezők elemzése számos, nem nyelvi jellegű ismeretet tár fel – információt a társadalmi életről, a gazdaságról, a nemzeti öntudat elemeiről, az értékelésről és a valamely dolog előnyben részesítéséről (Papaurėlytė-Klovienė 2005 és egyebek). Van azonban okunk feltételezni, hogy az asszociációkból többet tudhatunk meg a szemantikai viszonyok és magának a nyelvnek a szerkezetéről (lásd Zavjalova 2006: 151). Az asszociációs módszerről bővebben lásd: Papaurėlytė-Klovienė 2005; Zavjalova 2006 és egyebek.10 J. GIRČIENĖ. Arbata: nuo žodžių – iki žodynų, nuo tekstų – iki tekstynų 249 …iskolázottságú válaszadók). Valamivel több (41) asszociáció érintett különféle (gyógy)növényeket: gyógynövények 4, gyógynövények 4; menta (éves) 3, mentalevelek 1; hársfavirág 2, hársfavirágok; kakukkfű, kakukkfüvek 3; körömvirág 2; citromfű; kamilla, kamillavirág; gyógynövények stb., valamint 37 asszociáció, amelyek zöld (16), fekete (19) és fehér teához kapcsolódnak (2). Kétszer annyi olyan asszociáció volt, amely a (gyógy)növények várható hatásával függ össze, például: influenza 2, gyógyító 2, gyógyulás, segítség betegség esetén, segít felépülni, betegség, nyugtató (nyugtató hatású) 3, jó, nyugodt alvás stb., mint azoké, amelyek a teacserje leveleiből készült tea feltételezett hatására utalnak, például: élénkítő 3, élénkít, álmatlanság ellen stb. A mai használati tendenciákat tükröző kutatási eredmények a hagyomány folytonosságáról tanúskodnak: az etnológusok szerint régebben a litvánok különféle gyógynövényekből – hársfavirágból, köményből, kamillából, szamócából, vörös áfonya-, málna- és egyéb levelekből, valamint virágokból – főztek teát (Dundulienė 1991: 165). Számos asszociáció kapcsolódik a tea szótárakban mindeddig nem említett „gyümölcsösségéhez”, vagyis a leforrázott gyümölcsdarabokból készített teához: gyümölcstea 11, gyümölcsök 7. A gyümölcstea a zöld és fekete tea, valamint a kamilla- és ürömtea mellett a viszonylag kis terjedelmű Beszélt litván nyelvi korpuszban (ST) is előfordul. Végül az általános internetes keresés statisztikai adatai (gyümölcstea – mintegy 110 000 előfordulás, gyógynövénytea – mintegy 170 000, zöld tea – mintegy 112 000, fekete tea – mintegy 61 70011) egyértelműen jelzik, hogy pontosítani kell a tea mint ital jelentését, vö. teaital (DLKŽ, LKŽ). 3. Ha a viszonylag új, XVIII. századi jövevényszó, az arbata bármilyen forró ital megnevezésére szolgál, a kávé és a kakaó kivételével, felmerül a kérdés, hogy korábban nem voltak-e jellemzőek a forró italok a litvánokra, vagy a tea annyira népszerűvé vált, hogy idővel kiszorította a forró ital litván megnevezését. A szótárak tanúsága szerint voltak saját szavaik is e valóság megnevezésére. A forró italt – akárcsak a főzetet – karštimas néven is nevezték (LKŽ). A žol- tövű, szűkebb jelentésű megnevezések is léteztek12. Ilyen volt a gyógynövényekből készült forró ital neve: žolikė, žolynė (így nevezték a növényekkel benőtt helyet is): „Iszik egy kis gyógynövényfőzetet, és megszabadul [a betegségtől]; Kamillát gyűjtöttem, főzök belőle ilyen gyógynövényfőzetet” (LKŽ). A žolienė, žolainė közös tövű szavak nemcsak a forró gyógynövényitalt, hanem a forrázatot, sőt a gyógynövénylevest is jelölik: Csendben kortyolgatta a forró 11 Megtekintve: 2011. 12. 10. A statisztika a duplikált előfordulások kiszűrése nélkül készült. 12 Az alapötletért köszönettel tartozom a Litván Neveléstudományi Egyetemen dolgozó kollégámnak, Žaneta Markevičienėnek, aki megosztotta velem a saját vidékén korábban használt, e tőből képzett forróital-elnevezéseket. 250 KALBOS KULTŪRA | 84 gyógynövénylevest, megszédült a csípős hideg idő illatától; Jó lenne gyógynövényfőzetet inni (LKŽ). E szavak némelyike ital jelentésben a korpuszban és/vagy egyes szövegekben is előfordul: Főzött valami gyógynövénylevest-kamillalevest, átszűrte egy literes korsóba, majd megitatta a „pácienssel” (Int); Férfiak, gondolom, vacsora nélkül maradtak? – Egy-egy pohár forró gyógynövényfőzet nem ártana – mormogja a magas férfi. – Régen errefelé a közös munkák idején jól megpakolták az asztalt, disznóhússal, „kulegėliuval”, sörrel is (T); Mmm... simpampmončikas! – a fiatalabbik fürgén megragadja a tanárnő karcsú kezét, és egészen a könyökéig csókokkal borítja. – Ne kéressük magunkat – egy-egy pohár gyógynövényfőzet [esetleg forrázat értelemben is használható, J. G.], aztán elég is lesz. Neked csak a zsebedet kell megtömni – veti oda a magas fickó, majd a másik kezébe veszi a félautomata fegyvert, és figyelmesen, pislogás nélkül méregeti a tanárnőt (T); Töltöttem magamnak ebből a látszólag nyugtató hatású gyógynövényfőzetből, és egy hajtásra megittam – talán most Kasparas eltűnik, semmivé válik, és az egyedül általa ismert kis járatokon át visszasomfordál a föld alatti odúiba. De nem. Ahogy nőtt bennem a harag, éreztem, hogy ő is megfeszült, megmakacsolta magát, mintha azt mondaná: nem, barátom, nem adom fel! Nem győzöl le ilyen könnyen! Bennem azonban már megszületett és győzedelmeskedett az elhatározás, én pedig csak tompán felnevettem láthatatlan arcába: most már nem félek tőled, Kasparas! Így van, idegen, most te vagy tehetetlen! Nagyon erős teát főztem, felvettem a régi katonai lovaglónadrágomat, belebújtam a régi félcipőmbe, a fekete, kopott pulóveremre pedig felhúztam a megrepedezett bőrdzsekimet (J. Kunčinas „Kasparas”, lásd http://www.tekstai.lt, alább – ŠLLA). A bemutatott használati adatokból mindazonáltal látszik, hogy ezek csupán egyszeri, inkább szépirodalmi szövegekre jellemző előfordulások, amelyek sajátos jelentést hordoznak: nem különösebben jó minőségű, nem különösebben értékes (sör vagy étel hiányában kínált), nyugtató hatású vagy másféle forró italra utalnak (lásd a ritkított szedésű szövegrészeket). Tehát bár léteztek litván szavak a forró ital megnevezésére, ma már nem használatosak, sőt a középkorú vagy fiatalabb nemzedék képviselői számára gyakran ismeretlenek. Úgy tűnik, a litvánok a arbata szóval magát a teaceremóniát is átvették (ez a korpusz egyik állandósult szókapcsolata, amelyet az asszociációs kísérlet résztvevői is említettek). Arra, hogy a forró ital nem volt különösebben jellemző a litvánokra, nemcsak a szótári és írott nyelvhasználati adatok utalnak, hanem az etnológiai kutatások is: azt állítják, hogy a nyáron gyűjtött különféle gyógynövényekből főzött teát „a parasztok nagyon ritkán itták” (Dundulienė 1991: 165). A litvánok hagyományos italai a mézsör, a sör, a nyírfalé és a kenyérből erjesztett ital voltak (uo.). Ezt a népköltészet is tükrözi: ismertebbek a mézsörrel és sörrel kapcsolatos képek (a sör és a mézsör jobb), a tej képei (fehér tejhab), valamint a házi erjesztett ital motívuma (jó italt jó inni). Ezt a nép… J. GIRČIENĖ. Arbata: nuo žodžių – iki žodynų, nuo tekstų – iki tekstynų 251 kevésbé irodalmi szereplők: Széles mezők... Falusi ház... Mi nem ittunk teát... Tejet, aludttejet, írót, savót, tejfölt, házi pálinkát, vizet, tejet, aludttejet ittunk... (R. Gavelis „Durys, arba taurus kasdienybės prasmingumas“, ŠLLA). És csak jóval később, amikor kialakult a társadalom krémje, kezdett „teaillat lengeni” a könyvekben: Minden este, amikor a hölgy teát kezd főzni, / A primusz felforrt, forrni kezdett (H. Radauskas „Patefonas“, ŠLLA). És ettől kezdve a tea motívuma korántsem halványul, ellenkezőleg, egyre erősödik: nemcsak a prózát járja át, hanem a drámát, az esszéirodalmat, sőt még a költészetet is: Két csészét, egy kis, szinte játékszernek való teáskannát és egy tálkában aranyszínű baracklekvárt tett az asztalra. Ievát az asztalhoz hívta, töltött neki teát, és kellemes, valahonnan nagyon ismerős illat lengte be a szobát (R. fox „Stebuklų diena“, rasyk.lt); FELESÉG. Nem innánk meg a teát? Cukorral?... Te meg majd édességekkel kényeztetheted magad (R. Gavelis „Durys, arba taurus kasdienybės prasmingumas“, ŠLLA); Mi a titok?... A hosszú téli esték változékony hangulata, a tea csészéjéből áradó melegség, amely a nők portréin lebeg? (Z. Rimigailienė „Tarytum einantis per lietų...“, žr. http://www.samogit.lt/kultura/einantis_per_lietu.htm); Letörlöm az asztalt, teát főzökteát / A napfényben megszárított könyvet / Fogok neki verset írni (K. Platelis „Atsitikimas skaitant“, ŠLLA). A tea egyre növekvő népszerűségéről és jelentőségéről nemcsak szépirodalmi, hanem más szövegek is tanúskodnak. Ezt az általános internetes keresések statisztikai adatai is mutatják, vö.: tea (kb. 2 830 000 előfordulás), valamint egy másik, a litvánok körében kedvelt ital, a tej (kb. 2 940 000). Ezt támasztják alá a A mai litván nyelv korpusza alapján összeállított A litván írott nyelv gyakorisági szótára (DŽ) adatai is, vö.: tea (64), valamint a litvánok számára régóta jellemző másik említett ital, a sör (47) (vö. még: hasonló gyakoriságú a kosárlabda – 65). 4. A jövevényszóval együtt kialakult és bővült, s továbbra is bővülőben van a tea szócsaládja. A Litván nyelv szótára 23 azonos tövű szót sorol fel – olyan hibrid képzéseket, amelyek a teás- elemet tartalmazzák: ezek a arbatauti, arbata vimas, arbatdėžė, arbatėlė, arbatynas, arbatindis, arbatinė, arbatinėlis, arbatininkas, arbatinis, arbatinukas, arbatytis, arbatkrūmis, arbatlapis, arbatmediniai, arbatmedis, arbatnamis, arbatininkas, arbatpin igiai, arbatpuodis, arbatšaukštis, arbatuotis, arbatžolės (LKŽ). Az arbatindį, arbatinėlį kivételével mindegyik előfordul az internetes nyelvhasználatban, de csak mintegy a felük szerepel a korpuszban, és a kísérlet résztvevői is a tea szóval azonos tövűként jelölték meg őket, vagyis, 252 KALBOS KULTŪRA | 84 csupán körülbelül a fele használatos gyakrabban (ezeket ritkított betűszedés jelöli). A litvánok számára tehát nemcsak a kölcsönzött alapszó, az arbata fontos, és ezért népszerű, hanem számos más, ehhez a szóhoz kapcsolódó kulturális elem is. Figyelemre méltó, hogy a használat és a kísérlet mindkét részének – az asszociációk és a tőrokon szavak – elemzése rávilágított arra, hogy a szótárakban megadott és a használatban megmutatkozó jelentés (részben) eltér bizonyos képzett szavak esetében. Előfordul, hogy az teázó főnevet nem büfé, vendéglő (DLKŽ, LKŽ), hanem tea tárolására szolgáló doboz jelentésben használják: egy olyan weboldalon, amely sok rekeszes, díszes dobozokat reklámoz, a fényképük alatt ez áll: Teásdoboz, mellette pedig – Sóntartó és így tovább (Int); vö. az LKŽ-ben szereplő, hasonló tárgyat megnevező, egyetlen előfordulású képzett szóval: teásdoboz. A teafőző („tea főzésére szolgáló edény”, DLKŽ, LKŽ) és a teáskanna („a teafű vízzel való leöntésére szolgáló edény”, LKŽ; „a teafű leforrázására szolgáló kis edény”, DLKŽ) azonban széles körben használatosak nemcsak a szótárakban megadott jelentésben, hanem az általánosabb „vízforraló edény” értelemben is. Például egy háztartási készülékeket – köztük elektromosakat is – reklámozó weboldalon a víz felforralására szolgáló készülékek fényképe alatt ez a felirat olvasható: Teáskannák (Int); A vízkő a teáskanna belsejéből így távolítható el: főzzük hosszasan a zománcozott teáskannát (T); A víz felforrt az elektromos vízforralóban, és a vízforraló4 perc múlva kikapcsolt (Int); Még az elektromos vízforralót is elvette (T). Erre az új szótárak szerkesztőinek is figyelmet kellene fordítaniuk. Egyébként több tőrokon szó is előfordul a képzésből adódó jelentésnél tágabb értelemben: nemcsak a teát, hanem a kávét is teáskanállal keverik, nemcsak a teázóban, hanem a kávézóban is hagynak borravalót a kedves kiszolgálásért. A vendéglátóhely általános elnevezéseként azonban a kávézó terjedt el. A használati és a kísérleti adatok azt mutatják, hogy a tea és tőrokon szavai inkább az otthonos lakótérhez kapcsolódnak, ezért éppen az ilyen asszociációk dominálnak (család 3; tévé, film 2, kanapé 2, ágyban összebújás, takaró, fotel; szekrény; könyv, macska (kiscica) 2, ablak 2; telefon; otthon 7, házi; otthoni konyha; melegség 12; kandalló 4, zene, nevetés; nyugalom (csend) 4 és így tovább); a nyilvános térhez kapcsolódó dolgok, például a bolt, kimérve, itt különösen ritkák. Leggyakrabban a háztartási tárgyakat megnevező tőrokon szavakat említik, például teáskanna (52), ritkábban a nyilvános tér realitásait, például teázó (14), borravaló (3). A használati és kísérleti adatok azt is mutatják, hogy az arbatos szócsalád tovább bővül. Említésre méltók a válaszadók által alkotott új szavak: arbatmaišis, arbatvakarone, arbat(o)gėris, priearbatinis (szendvics). Az első három az interneten is előfordul. További, szótárakban nem rögzített új alakokat is találtunk, gyakran alkalmi szóalkotásokat: engem ezek az arbatvakariai máig örömmel melengetik a szívemet, és a meghitt J. GIRČIENĖ. Arbata: nuo žodžių – iki žodynų, nuo tekstų – iki tekstynų 253 otthonra emlékeztetnek; arbatdienis: vajon ki ne szeretne kellemes társaságban, egy forró csésze kávé vagy teácska mellett időzni? Öntözőkanna fülbevaló – arbatinukėlis; pienarbatės két csésze: felforralom a tejet, és abban áztatom a teafüvet; nagyon segít kitartani, jóllakottságot és erőt ad; azt a arbatpienę pedig mindenképpen próbáld ki (Int). Némelyikük, például az utóbbi, kétségtelenül referenciális funkciója miatt jelentős; más alkalmi szóalkotások, például az arbatžmogis, arbatšokis, stilisztikai kifejezőerejükkel tűnnek ki. A szótárakban nem rögzített, de terjedőben lévő, a mai használatra jellemző egyetlen, teázást jelentő ige az arbatintis (érdemes lenne megfontolni a szótári felvételének lehetőségét), például: szóval, emberek, nyugalomra van szükségem, megyek arbatintis (Int); Riešė faluján át vízért megyek, arbatinuosi <...> S a sodró gondolatok Feléd visznek (R. Šileika „Szeretnék a rítusokról beszélgetni”, http://culture.lt/lmenas/). Más új szavakkal összehasonlítva ennek a szónak a használati gyakorisága jelentős – 275 internetes előfordulás), és a kísérlet résztvevői közül tízen is a arbatos közös tövű szavai között említették; az igének további képzett alakjai is vannak, amelyek némelyike szintén meglehetősen gyakori – pasiarbatinti, pris arbatinti, például: váratlanul betoppant egy rokonom pasiarbatinti; nekünk elég, ha prisiarbatinti, aztán kellemesen elüldögélünk (Int). KÖVETKEZTETÉSEK Az arbata kölcsönszót, amely két nyelv szavait olvasztotta össze – a latin herba (fű) és a dél-kínai tē (teafű) szót –, a litvánok a lengyelektől vették át, akik e szó első elemét teljes egészében megőrizték: herbata. A lengyelek ezt a szót a nyugat-európai nyelvekből kölcsönözték, vö. a holland herba thee alakot. Bár a jelenlegi adatok szerint a litván írott forrásokban a kölcsönszó csak a 19. század első felében szerepel, az ezt a kölcsönszót rögzítő, 18. századi lengyel írásos adatok és más bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy az általa jelölt dolog már a 18. században eljuthatott Litvániába. Az alapvető lexikográfiai források a kölcsönszó, az arbata egyik jelentéseként a „teafüvet tartalmazó ital” jelentést adják meg (DLKŽ, LKŽ), vagyis „a teacserje szárított és feldolgozott leveleiből vagy más teafüvekből készült italt” (DLKŽ). A mai használat elemzésének és az asszociációs kísérletnek az adatai azonban azt mutatják, hogy a litvánok ezzel a kölcsönszóval nemcsak a szárított teacserje (latinul Thea) leveleiből – másként teafűből – és különféle gyógynövényekből, hanem szárított gyümölcsökből készített, illetve bármilyen más forró italt is megneveznek, a kávé és a kakaó kivételével. Mindez indokolttá teszi az arbatos italjelentésének pontosítását. 254 KALBOS KULTŪRA | 84 A viszonylag új jövevényszó meghonosodása bármilyen forró ital jelentésében kérdéseket vet fel: korábban nem voltak jellemzőek a forró italok a litvánokra, vagy a tea annyira népszerűvé vált, hogy idővel kiszorította a forró ital litván megnevezését? A lexikográfiai anyag azt mutatja, hogy voltak saját szavaik, amelyekkel meg lehetett nevezni a szóban forgó valóságot: karštimas, žolikės, žolynė, žolienė, žolainė (LKŽ), de ezek a mai nyelvhasználatban nem jellemzőek. Ezek és a tanulmányban közölt további kutatási eredmények, valamint az etnológiai adatok alapján feltételezhető (bár ez kétségkívül pontosításra és történeti, illetve egyéb forrásokkal való alátámasztásra szorul), hogy a litvánok a teával magát a – jelenleg rendkívül népszerű – teaivási szertartást is átvették. A jövevényszóval megnevezett valóság jelentőségét az arbata szó gazdag és mindmáig bővülő szócsaládja is tanúsítja. Az LKŽ 23 olyan hibrid képzésű szót közöl, amely az –arbat- elemet tartalmazza, például: arbatauti, arbatinė, arbatinis, arbatpuodis, arbatšaukštis, arbatuotis. Ezek közül a mai nyelvhasználatban csak mintegy a felük jellemzőbb, ám némelyik a szótárakban megadottnál tágabb jelentésben használatos: vö. az arbatiniu és az arbatinuku nemcsak a tea főzésére, illetve a teafű leforrázására szolgáló edényeket jelöli (DLKŽ, LKŽ), hanem a vízforralókat is. Ezt figyelembe kell venni az új szótárak készítésekor. Érdemes megfontolni a nyelvhasználatban gyorsan terjedő új szó, az arbatintis szótári felvételének lehetőségét is; ennek már új származékai is vannak: pasiarbatinti, prisarbatinti. A nyelvhasználatban talált, illetve a kísérlet résztvevői által megadott további új képzések – arbat(o)gėris, arbatvakarai, arbatdienis, arbatvakarone, arbatinukėlis, arbatžmogis, arbatšokis, arbatmaišis, arbatpienė, pienarbatė – legalábbis egyelőre alkalmi szóalkotásoknak tekintendők. IRODALOM ÉS FŐBB FORRÁSOK A k e l a i t i e n ė G. 2007: Állatnevek és nyelvi asszociációk. – Žmogus ir žodis 9, 65–69. ALP – Az italok készítésére használt növények litván elnevezéseiről. Elérhető az interneten: http://www.alkk.lt/lit/10146 (megtekintve 2011 novemberében). DLKŽ – A mai litván nyelv szótára, elektronikus változat. Elérhető az interneten: http://www.lki.lt/dlkz/. D u n d u l i e n ė P. 1991: Litvánia etnológiája, Vilnius: Mokslas. DŽ – Utka A. (szerk.): A litván írott nyelv gyakorisági szótára. Egymillió szavas, morfológiailag annotált szövegkorpusz alapján. Elérhető az interneten: http://donelaitis.vdu.lt/publikacijos/Dazninis_zodynas.pdf (megtekintve 2011 októberében). Britannica enciklopédia. Elérhető az interneten: http://www.britannica.com. J. GIRČIENĖ. Arbata: nuo žodžių – iki žodynų, nuo tekstų – iki tekstynų 255 Int – nyilvános és magánhasználati adatok, amelyek az általános internetes keresőmotoron keresztül érhetők el Google. Elérhető az interneten: http://www.google.lt (megtekintve 2011. novemberében). Laučiūtė J. 1977: Slaviški skoliniai lietuvių kalboje. – Baltistika, 2 priedas, 92–96. LEB – Litván enciklopédia, Boston: Litván Enciklopédia Kiadó: 1. köt. 1953; 12. köt. 1957. LEK – Litván enciklopédia, Kaunas: Sajtóalap: 1. köt. 1933; 5. köt. 1937. LKEŽB – A litván nyelv etimológiai szótárának adatbázisa. Elérhető az interneten: http://etimologija.baltnexus.lt (megtekintve 2011. novemberében). LKŽ – A litván nyelv szótára, 1–20. köt., 1941–2002, elektronikus változat (2005). Elérhető az interneten: http://www.lkz.lt. Marcinkevičienė R. 2010: Lietuvių kalbos kolokacijos, Kaunas: VDU. Pabrėža J. A. 2009: TaišIius augyminis 1–223, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Papaurelyte-Klovienė S. 2005: Konceptualusis liūdesio modelis lietuvių ir rusų kalbų pasaulėvaizdžiuose. – Žmogus kalbos erdvėje, 85–93. Prieiga per internetą: http://www.minfolit.lt/arch/1001/1436.pdf (žiūrėta 2011 m. lapkričio mėn.). Rimkutė E. 2006: Lietuvių kalbos kolokacijų žodynas: sandara ir paskirtis. – Prace Baltyystyczne 3, 249–258. Sabaliauskas A. 1966: Lietuvių kalbos leksikos raida. – Lietuvių kalbotyros klausimai 8, 5–142. Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas. Sabaliauskas A. 1994: Iš kur jie? Pasakojimas apie žodžių kilmę, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Sławski F. 1952: Słownik etymologiczny języka polskiego 1, Kraków. Smoczyński W. 2007: Słownik etymologiczny języka litewskiego / Lietuvių kalbos etimologinis žodynas, Vilnius: VU leidykla. ŠLLA – A kortárs litván irodalom antológiája. Elérhető az interneten: http://www.tekstai.lt (megtekintve 2011. novemberében). T – A mai litván nyelv korpusza. Elérhető az interneten: http://donelaitis.vdu.lt (megtekintve 2011. novemberében). TB – A Litván Köztársaság Terminológiai Bankja. Elérhető az interneten: http://terminai.vlkk.lt/pls/tb/tb.search (megtekintve 2011. novemberében). Vasmer M. 1953–1958: Russisches etymologisches Wörterbuch 1–3, Heidelberg. Viki – Internetes enciklopédia Vikipédia. Elérhető az interneten: http://lt.wikipedia.org. 256 KALBOS KULTŪRA | 84 V i t k a u s k a s V. 2002: Didysis akademinis mūsų Žodynas. – Dvidešimt „Lietuvių kalbos žodyno“ tomų, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. VLE – Visuotinė lietuvių enciklopedija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla: 1. köt. 2001; 4. köt. 2003; 10. köt. (az 1–10. kötet kiegészítése) 2006. WEBS – Merriam-Webster szótára. Internetes hozzáférés: http://www.merriam-webster.com/. Z a v j a l o v a M. 2006: Daugiakalbystė Lietuvoje: kalbų vartosena psicholingvistiniu požiūriu. – Kalbos kultūra 79, 149–160. Beérkezett: 2011. 12. 12. ARBATA: A SZAVAKTÓL A SZÓTÁRAKIG, A SZÖVEGEKTŐL A KORPUSZOKIG Ö s s z e f o g l a l ó A lexikonra, lexikográfiai forrásokra, szövegekre és korpuszokra kiterjedő diakrón kutatás alapján, amely a közhasználatot és a magánhasználatot egyaránt reprezentálja, és az általános internetes keresőrendszeren keresztül hozzáférhető, valamint a szóasszociációs kísérlet során gyűjtött anyagok segítségével a tanulmány a arbata (‘tea’) jövevényszó etimológiáját, jelentéstanát, az italokra utaló szinonim litván szavakkal való kapcsolatait, származékait és összetételeit, valamint mai használatának tendenciáit vizsgálja. Az írott adatok, köztük a lexikográfiai források tanúsága szerint a fonetikai helyettesítés változásaival együtt a tea és az arra utaló jövevényszó a 18. században jutott el Litvániába, később, mint más nyugat-európai országokba. A litvánok az arbata szót a lengyel herbata szóból vették át; ez két teljesen különböző nyelv szavainak összeolvadásából keletkezett: a latin herba (‘növény’) és a déli kínai tē (‘teakészítéshez használt növény’) szóból. A lengyelek azonban az első elemet teljes egészében megőrizték. A szót nyugat-európai nyelvekből vették át, vö. a holland herba tee. A litván arbata jövevényszó fehér, zöld és fekete teát, a kínai teacserje szárított (fermentált) leveleiből készült sajátos forró italt, valamint bármely más, különféle gyógynövényekből és gyümölcsökből, lekvárokból stb. készült forró (esetenként hideg) italt jelöl, a kávé és a kakaó kivételével. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy az arbata italra vonatkozó jelentését ki kell egészíteni, vö. gėrimas su arbatžolėmis (‘teacserje leveleivel készült ital’). Ennek a viszonylag új jövevényszónak a megszilárdult jelentése (‘bármilyen forró ital’) felveti a kérdést, vajon a korábbi litvánoknak nem volt-e szükségük forró italokra. A lexikográfiai anyagok tanúsága szerint a litvánoknak voltak saját, forró italokra utaló szavaik, vö.: karštimas, žolikės, žolynė, žoliėnė, žolainė. Mára azonban mindegyik kihalt. J. GIRČIENĖ. Arbata: nuo žodžių – iki žodynų, nuo tekstų – iki tekstynų 257 A kölcsönszóval jelölt ital jelentősége az arbata szó terjedelmes és folyamatosan bővülő szócikkében is megmutatkozik. A régebbi alapvető lexikográfiai források 23, az arbat- tövet tartalmazó hibrid származékot és összetételt sorolnak fel, például: arbatauti („teázni”), arbatinė (~„teázó”), arbatinis („teáskanna”), arbatpuodis („teáscsésze”), arbatšaukštis („teáskanál”), arbatuotis (~„teázni”). A fent említett asszociációs kísérlet résztvevői néhány új szóalkotást is javasoltak, amelyeket később tényleges használatban is megtaláltak: arbatmaišis („teafilter”), arbatvakarone („teadélután”), arbat(o)geris („teaital”). Számos, tényleges használatban előforduló, stilárisan jelölt neologizmus nem került be a szótárakba, például: arbatvakarai (~„teás esték”), arbatdienis (~„teanap”), arbatinukėlis (~„kis teáskanna”), arbatpienė („tej a teába”), pienarbatė („tejes tea”); arbatžmogis (~„teakedvelő”), arbatšokis (~„teatánc”). Megfontolandó, hogy a terjedő arbatintis (~„teázni”) neologizmus bekerüljön-e a szótárakba. KULCSSZAVAK: etimológia, szemantika, lexikográfia, korpusznyelvészet, asszociációs kísérlet, szinonimák, származékok és összetételek, kollokációk. JURGITA GIRČIENĖ Litván Neveléstudományi Egyetem T. Ševčenkos u. 31., LT-03111 Vilnius [email protected] 258 KALBOS KULTŪRA | 84